Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:39:01
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:39:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//M+N+M és Learon és Mogrim//
*Úgy tűnik a tündérke ma igen szerencsés napra ébredt, és a szerencséje ki fog tartani egészen addig, amíg párnájára nem hajtja majd a fejét. Nem elég, hogy megismerte Notit, akivel barátságot is kötött, és végre van fajtársa a klánban, de most végre az is kiderül, hogy Morw Úrfi mit is szeretne tőle pontosan. Figyelmesen hallgatja az óriást, és ha Ahha! felkiáltást nem is hallat, de azért a megvilágosodás pillanata jól látható az arcocskáján, ami sűrűn jár le-föl a bólogatás miatt.*
– Igen, így már mindent teljesen értek, Morwon Úrfi! Egy mágust kell találnom Önnek, aki segít megáldani a faragványt...
~Vagy tudja, hogy hol találom meg azt a mágust, aki meg tudja csinálni.~
– Már tudom is, hogy kit fogok megkérdezni! Ne aggódjon Morwon Úrfi, ha van a közelben mágus, aki segíthet, én meg fogom Önnek találni!
*Még fel is emelkedik kissé ültében, hogy ezzel súlyt adjon a szavainak, hiszen mostantól kezdve tündéri és kereskedői becsülete forog kockán. A bukás lehetősége eszébe sem jut, hiszen már most tudja, hogy Taitos Úrfit kell segítségül hívnia, és abban is biztos, hogy a hatalmas városban fog akadni egy mágus, aki ezt elintézheti. A szerencséje tovább fokozódik, hiszen sűrű bólogatások közepette, és nagy, hálás mosollyal jelzi, hogy valóban szívesen odaadja az italát Morwonnak, így ez a probléma is hamar elintézésre kerül. Ez azonban még mindig nem a vége! Ezek után az óriás önként ajánlja fel, hogy hazaviszi őket. Semmifajta megbántódás nem látszik a tündérke arcán, sőt, azonnal kapva-kap az alkalmon, ha már Morw felajánlotta, nehogy elússzon a fuvar.*
– Húúú! Azt nagyon megköszönnénk, Morw Úrfi, ha visszakísérne minket! Igazán nagyon kedves Öntől, hogy felajánlotta!
*Kitekintve az ablakon, lassan megérkezik a késő délutáni szürkület, amely majd estébe fog váltani, így pedig ha Mofinak nem lenne elég az, hogy hazasegítse részeg fajtársát, még a sötéttel is meg kellene birkóznia, a kettő együtt pedig már tudja jól, hogy biztosan nem menne. Nagy kő esik le pici szívéről, ám itt még mindig nincs vége a csodáknak. Hála a korsó söröknek, egy újabb ismerősre tesznek szert, Mofi pedig, mint már említette, mindig örül annak, ha valakit megismerhet, most sincs ez másképpen. Szerencsére időben megtudja az illető nevét és rangját, így illendően köszöntheti, kis meghajlással, már amennyire az ülő helyzet engedi.*
– Én is rendkívül örülök, Learon Mester! Én...
*Az igyunk Mofira felszólalás után kicsit furcsának és nagyképűnek érzi már a bemutatkozást, elhagyni azonban nem lehet, így ha halkan is, de megejti.*
– Én vagyok Mofi, Mofeta Wirfall, kereskedőtanonc, Leandana kisasszony és a Thargodar Szövetség szolgálatában.
*Hagyja el ismét a számára oly csúnya vér szót a klán megnevezéséből, ám ez a halk szerénység igen gyorsan vált hangos sikkantásba, amikor az ébredező Noti lefordul a székről. A tündérke halált megvető bátorsággal ugrik le a saját ülőhelyéről, hogy azonnal a társához szökkenhessen, és megpróbálja őt felsegíteni. Ekkor már biztos abban, hogy indulniuk kellene hazafele, és ezt szomorú, esdeklő tekintettel közli is a nevető óriásnak.*
– Azt hiszem Morwon Úrfi, hogy Notinak pihennie kellene. Ha esetleg nem lenne túl nagy kérés, és...
*Ekkor a pásztorra néz, szintén ugyanazzal a kétségbeesett tekintettel, hiszen most igen goromba módon azt tervezi, hogy elszakítja beszélgetőtársától, akivel csak most akadtak össze.*
– És talán Learon Mester is velünk tarthatna, akkor beszélgethetnének még. Mi egyáltalán nem szeretnénk zavarni, nem is fogunk, megígérem! Kérem szépen, Morwon Úrfi, Learon Mester, hazakísérnének bennünket?
*Remélhetőleg igenlő a válasz, ha pedig valóban megnyeri magának az Urakat, akkor pedig csak egy dolga marad. Notit a két férfira bízza, ő maga pedig felkeresi a pultnál Mogrimot, hogy rendezze a tartozását, azaz a két vacsorát és a teát, amit ketten fogyasztottak.*
*Úgy tűnik a tündérke ma igen szerencsés napra ébredt, és a szerencséje ki fog tartani egészen addig, amíg párnájára nem hajtja majd a fejét. Nem elég, hogy megismerte Notit, akivel barátságot is kötött, és végre van fajtársa a klánban, de most végre az is kiderül, hogy Morw Úrfi mit is szeretne tőle pontosan. Figyelmesen hallgatja az óriást, és ha Ahha! felkiáltást nem is hallat, de azért a megvilágosodás pillanata jól látható az arcocskáján, ami sűrűn jár le-föl a bólogatás miatt.*
– Igen, így már mindent teljesen értek, Morwon Úrfi! Egy mágust kell találnom Önnek, aki segít megáldani a faragványt...
~Vagy tudja, hogy hol találom meg azt a mágust, aki meg tudja csinálni.~
– Már tudom is, hogy kit fogok megkérdezni! Ne aggódjon Morwon Úrfi, ha van a közelben mágus, aki segíthet, én meg fogom Önnek találni!
*Még fel is emelkedik kissé ültében, hogy ezzel súlyt adjon a szavainak, hiszen mostantól kezdve tündéri és kereskedői becsülete forog kockán. A bukás lehetősége eszébe sem jut, hiszen már most tudja, hogy Taitos Úrfit kell segítségül hívnia, és abban is biztos, hogy a hatalmas városban fog akadni egy mágus, aki ezt elintézheti. A szerencséje tovább fokozódik, hiszen sűrű bólogatások közepette, és nagy, hálás mosollyal jelzi, hogy valóban szívesen odaadja az italát Morwonnak, így ez a probléma is hamar elintézésre kerül. Ez azonban még mindig nem a vége! Ezek után az óriás önként ajánlja fel, hogy hazaviszi őket. Semmifajta megbántódás nem látszik a tündérke arcán, sőt, azonnal kapva-kap az alkalmon, ha már Morw felajánlotta, nehogy elússzon a fuvar.*
– Húúú! Azt nagyon megköszönnénk, Morw Úrfi, ha visszakísérne minket! Igazán nagyon kedves Öntől, hogy felajánlotta!
*Kitekintve az ablakon, lassan megérkezik a késő délutáni szürkület, amely majd estébe fog váltani, így pedig ha Mofinak nem lenne elég az, hogy hazasegítse részeg fajtársát, még a sötéttel is meg kellene birkóznia, a kettő együtt pedig már tudja jól, hogy biztosan nem menne. Nagy kő esik le pici szívéről, ám itt még mindig nincs vége a csodáknak. Hála a korsó söröknek, egy újabb ismerősre tesznek szert, Mofi pedig, mint már említette, mindig örül annak, ha valakit megismerhet, most sincs ez másképpen. Szerencsére időben megtudja az illető nevét és rangját, így illendően köszöntheti, kis meghajlással, már amennyire az ülő helyzet engedi.*
– Én is rendkívül örülök, Learon Mester! Én...
*Az igyunk Mofira felszólalás után kicsit furcsának és nagyképűnek érzi már a bemutatkozást, elhagyni azonban nem lehet, így ha halkan is, de megejti.*
– Én vagyok Mofi, Mofeta Wirfall, kereskedőtanonc, Leandana kisasszony és a Thargodar Szövetség szolgálatában.
*Hagyja el ismét a számára oly csúnya vér szót a klán megnevezéséből, ám ez a halk szerénység igen gyorsan vált hangos sikkantásba, amikor az ébredező Noti lefordul a székről. A tündérke halált megvető bátorsággal ugrik le a saját ülőhelyéről, hogy azonnal a társához szökkenhessen, és megpróbálja őt felsegíteni. Ekkor már biztos abban, hogy indulniuk kellene hazafele, és ezt szomorú, esdeklő tekintettel közli is a nevető óriásnak.*
– Azt hiszem Morwon Úrfi, hogy Notinak pihennie kellene. Ha esetleg nem lenne túl nagy kérés, és...
*Ekkor a pásztorra néz, szintén ugyanazzal a kétségbeesett tekintettel, hiszen most igen goromba módon azt tervezi, hogy elszakítja beszélgetőtársától, akivel csak most akadtak össze.*
– És talán Learon Mester is velünk tarthatna, akkor beszélgethetnének még. Mi egyáltalán nem szeretnénk zavarni, nem is fogunk, megígérem! Kérem szépen, Morwon Úrfi, Learon Mester, hazakísérnének bennünket?
*Remélhetőleg igenlő a válasz, ha pedig valóban megnyeri magának az Urakat, akkor pedig csak egy dolga marad. Notit a két férfira bízza, ő maga pedig felkeresi a pultnál Mogrimot, hogy rendezze a tartozását, azaz a két vacsorát és a teát, amit ketten fogyasztottak.*
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:25:37
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:25:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Chiari//
*Taitos kurtán felel is azonnal, hogy nehogy elkavarja a hirtelenségévela dolgokat, ugyanis semmi komolyról nincs szó.*
-Mindössze annyi, hogy én helyeslem, ha mások fizetnek, míg én nem fizettem meg segítségedet.
*Magyaráz egyszerűen.*
-A szégyen pedig nem engedi, hogy tiszta szívvel nézzek a szemedbe.
*Vállalja nyíltan a dolgot, ugyanis a törzsbéliekkel tényleg nincs oka Taitosnak sem, mint egyszerű, fogadott tagnak, vagy valami hasonlónak, neheztelni bárkire, legfeljebb önmagára, azt is jogosan. Ennyi volt hát az egész.*
*Taitos kurtán felel is azonnal, hogy nehogy elkavarja a hirtelenségévela dolgokat, ugyanis semmi komolyról nincs szó.*
-Mindössze annyi, hogy én helyeslem, ha mások fizetnek, míg én nem fizettem meg segítségedet.
*Magyaráz egyszerűen.*
-A szégyen pedig nem engedi, hogy tiszta szívvel nézzek a szemedbe.
*Vállalja nyíltan a dolgot, ugyanis a törzsbéliekkel tényleg nincs oka Taitosnak sem, mint egyszerű, fogadott tagnak, vagy valami hasonlónak, neheztelni bárkire, legfeljebb önmagára, azt is jogosan. Ennyi volt hát az egész.*
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:19:39
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
* Falkavezér. Érdekesen hangzik ez a nyurga fiú szájából, de ha azt mondja, hogy már megnevelte a vadat, akkor nincs gond. Nem a termet a lényeg, hanem a kisugárzás és a fellépése az állattal szemben. Ezt ő is tudja jól. Átad mindent neki és örül a külön ígéretnek, hogy a bájitallal vigyázni fognak. *
- Igen, köszönöm. A legtöbb bájital nagyon hasznos, de ez az egy. Komisz dolog ez, rossz hatása van az elmére.
- Ennyi lenne csak Taitos, bár azért az elmondhatnád, hogy miért kerülöd oly igyekvőn a tekintetem? Tán csak nem félsz tőlem?
* Nem tud arról, hogy valami gond, probléma lenne közöttük. Eddig a törzs minden tagjával jól kijött, és akivel nem, nos, az nem véletlenül nincs már a törzsnél. *
* Falkavezér. Érdekesen hangzik ez a nyurga fiú szájából, de ha azt mondja, hogy már megnevelte a vadat, akkor nincs gond. Nem a termet a lényeg, hanem a kisugárzás és a fellépése az állattal szemben. Ezt ő is tudja jól. Átad mindent neki és örül a külön ígéretnek, hogy a bájitallal vigyázni fognak. *
- Igen, köszönöm. A legtöbb bájital nagyon hasznos, de ez az egy. Komisz dolog ez, rossz hatása van az elmére.
- Ennyi lenne csak Taitos, bár azért az elmondhatnád, hogy miért kerülöd oly igyekvőn a tekintetem? Tán csak nem félsz tőlem?
* Nem tud arról, hogy valami gond, probléma lenne közöttük. Eddig a törzs minden tagjával jól kijött, és akivel nem, nos, az nem véletlenül nincs már a törzsnél. *
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:03:59
Üzenet elküldve: 2017-01-20 21:03:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Chiari//
-Igyekszem. Már tudja, hogy én vagyok a falkavezér.
*Jelenti ki büszkén, ami vézna alkatával kissé furcsán hat. Az említésre, hogy Chiari hozzájuk tart, csak biccent.*
-Ha sietsz még ott találod őket.
*Ezzel ő már indulna is, de előkerül ez, meg az.*
-Ohh.
*Húzza fel Taitos a szemöldökét, majd elvesz mindent.*
-Át fogom neki adni, és... Ezzel meg vigyáozok, Kagan is hogy bevadult tőle anno.
*Teszi a nyeregtáskába a flaskát, az erszényt azonban magánál tartja továbbra is. Végezetül a pénzre is bólint.*
-A szakavatott kezek munkája után ez el is várható.
*Kissé kerüli Chiari tekintetét, hiszen ő nem tett sokat.*
-Tudok még valamit tenni érted?
*Kérdezi, aztán, ha más nincs elbúcsúzik, és nem tudván, mennyi is van nála, belép a fogadóba.*
-Igyekszem. Már tudja, hogy én vagyok a falkavezér.
*Jelenti ki büszkén, ami vézna alkatával kissé furcsán hat. Az említésre, hogy Chiari hozzájuk tart, csak biccent.*
-Ha sietsz még ott találod őket.
*Ezzel ő már indulna is, de előkerül ez, meg az.*
-Ohh.
*Húzza fel Taitos a szemöldökét, majd elvesz mindent.*
-Át fogom neki adni, és... Ezzel meg vigyáozok, Kagan is hogy bevadult tőle anno.
*Teszi a nyeregtáskába a flaskát, az erszényt azonban magánál tartja továbbra is. Végezetül a pénzre is bólint.*
-A szakavatott kezek munkája után ez el is várható.
*Kissé kerüli Chiari tekintetét, hiszen ő nem tett sokat.*
-Tudok még valamit tenni érted?
*Kérdezi, aztán, ha más nincs elbúcsúzik, és nem tudván, mennyi is van nála, belép a fogadóba.*
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:42:34
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:42:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
* Épp lép ki az ajtón, amikor ismerős jószág és gazdája tűnik fel előtte. *
- Üdv Taitos!
- Látom ám, igen, szépen gyógyult. De ha lehet, ne próbáld magad feletetni valamivel. Fiatal vagy még az ilyesmihez.
* Viccel egy kicsit, mert bár most már jól van a fiú, azért nem volt korábban egy szép látvány. *
- Igen, jó súlyban van Ena, gyarapszik, növöget. Szerencsém, hogy Azil tud rá vigyázni, mikor erre vagy arra van dolgom a környéken. Hozzájuk tartok vissza, itt mára végeztem.
* Kicsit elgondolkodó arcot vág, ahogy a legutóbbi betegeire gondol, akik pont itt vannak a fogadóban. *
- A hegyen összeszedtem azt a megvert fiút és rendbe szedtem, most meg a húgát, itt vannak mindketten. Mit ne mondjak, a fiúra azért nem bíznék rá egy macskát sem, még eladná. A húgával már csak nem tesz ilyet, úgy láttam aggódott érte.
* Jegyzi meg a dolgot és immár biztos abban, hogy valami nagy komiszság miatt látták el a baját a városőrök. *
- Jut eszembe, lenne nálam néhány dolog, amit átadhatnál Worenth mesternek. Megkérhetnélek rá? A ház felé én most nem mennék el, szeretnék már a lányommal lenni.
* Ha Taitos megteszi neki ezt a szívességet, akkor át is adja neki a dolgokat. Átad egy tömött bőrerszényt Taitos, a Zöldfülűnek, amiben 5794 arany van.
Majd ezek után még egyvalamit. Nem is tudja hirtelen már, miként került hozzá. Mire előhúzza azt is a tarisznyájából, már emlékszik rá, hogy még Aletai adta át neki a hegyen. Átad egy 1 Fekete varázsitalt még Taitos, a Zöldfülűnek. *
- Ennyi lenne, a pénz innen-onnan jött össze. Néhány betegem fizetett az ellátásért és a kapott gyógyszereket. Nektek meg jól fog jönni a tanuláshoz. Emez pedig egy fekete bájital, próbáljátok meg valami jóra elhasználni.
* Épp lép ki az ajtón, amikor ismerős jószág és gazdája tűnik fel előtte. *
- Üdv Taitos!
- Látom ám, igen, szépen gyógyult. De ha lehet, ne próbáld magad feletetni valamivel. Fiatal vagy még az ilyesmihez.
* Viccel egy kicsit, mert bár most már jól van a fiú, azért nem volt korábban egy szép látvány. *
- Igen, jó súlyban van Ena, gyarapszik, növöget. Szerencsém, hogy Azil tud rá vigyázni, mikor erre vagy arra van dolgom a környéken. Hozzájuk tartok vissza, itt mára végeztem.
* Kicsit elgondolkodó arcot vág, ahogy a legutóbbi betegeire gondol, akik pont itt vannak a fogadóban. *
- A hegyen összeszedtem azt a megvert fiút és rendbe szedtem, most meg a húgát, itt vannak mindketten. Mit ne mondjak, a fiúra azért nem bíznék rá egy macskát sem, még eladná. A húgával már csak nem tesz ilyet, úgy láttam aggódott érte.
* Jegyzi meg a dolgot és immár biztos abban, hogy valami nagy komiszság miatt látták el a baját a városőrök. *
- Jut eszembe, lenne nálam néhány dolog, amit átadhatnál Worenth mesternek. Megkérhetnélek rá? A ház felé én most nem mennék el, szeretnék már a lányommal lenni.
* Ha Taitos megteszi neki ezt a szívességet, akkor át is adja neki a dolgokat. Átad egy tömött bőrerszényt Taitos, a Zöldfülűnek, amiben 5794 arany van.
Majd ezek után még egyvalamit. Nem is tudja hirtelen már, miként került hozzá. Mire előhúzza azt is a tarisznyájából, már emlékszik rá, hogy még Aletai adta át neki a hegyen. Átad egy 1 Fekete varázsitalt még Taitos, a Zöldfülűnek. *- Ennyi lenne, a pénz innen-onnan jött össze. Néhány betegem fizetett az ellátásért és a kapott gyógyszereket. Nektek meg jól fog jönni a tanuláshoz. Emez pedig egy fekete bájital, próbáljátok meg valami jóra elhasználni.
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:41:29
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:41:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//M+N+M (és a kilenc sör)//
* Az ingyen sör hallatára kicsit megélénkül a fogadó népe, ez pedig igazán örömteli dolog. Bár Morwon sokszor szeret csak magában ücsörögni, de nem akkor, amikor egy kocsmában ül, úgyhogy ide pont illik a nyüzsgés. Már csak egy bárd-zenekar hiányzik az egyik sarokból és teljes lenne a hangulat. Lehet, hogy majd olyanokat is kéne hívni, noha ahhoz el kell menni a városba, az meg sok idő, ráadásul munkával is jár. Arról nem is beszélve, hogy talán fizetnie is kell érte. No mindegy, majd felveti az ötletet Leánál, ha addig nem felejti el.
Közben azonban meg kell magyaráznia Mofinak is, hogy hogyan is érti pontosan ezt a talizmános dolgot, ugyanis egy kicsit félreértette őt a tündér. Vagy legalábbis nem értette még meg teljes mértékben, amit Morwon ki akar fejezni. Így pár másodpercig tűnődik, hogy miként kéne elmagyaráznia, végül nehézkesen, de belekezd. *
- Hátö... Van a medvés faragvány... az erőt ad nekem, de én azt akarom, hogy ügyességet is adjon nekem. Mert még nem van megáldozva, csak úgy erőt ad, hogy úgy jó nekem. Értem? Szóval ezt csak úgy jól meg kéne áldozni, hogy ügyesebb legyek tőle, értem? Szóval ezt akarom, hogy ügyességet adjon nekem, mert az jó nekem! * Magyarázza kissé morwonikusan, azonban ha minden igaz, akkor ezt már egy értelmes élőlény is megértheti, nem csak az óriások. *
- Sör! * Éljenez ismét, mikor megérkezik hozzájuk Mogrim szállítmánya, így a kezében lévő pálinkáspoharat le is rakja az asztalra és egyből a sör után nyúl. Elsőre ugyan csak az asztallapot sikerül megmarkolnia, ám másodjára sikeresen elkapja a grabancát. S még véletlenül sem az egyik tündér grabancát, csupán a korsóét. *
- Nekem? * Vonja fel szemöldökét meglepődötten és kicsit hátra is billen székével, minek hatására majdnem hátraesik. ~ Honnan van Mofinak söre? ~ Tűnődik magában, viszont hamar eszébe is jut, hogy pár másodperce ő rendelt mindenkinek. * ~ Ó, ugye nem azt mondtam, hogy én fizetem? ~
- De hát én hazaviszek bárkit bárhova! Egy kezemben elfértek, háh! * Neveti el magát, majd pár másodperc múlva fokozatosan le is áll a nevetése, mert eszébe jut, hogy ez esetleg bántó lehet a tündérnek. Ja nem, nem ez jut eszébe. Az jut eszébe, hogy Mofi azt mondta az előbb, hogy nem szereti a sört. *
- Na jó, ha nagyon nem akarod, én nem erőltetlek... * Vonja meg vállát és ekkor a szeme sarkában felfedezni vél egy ismerős alakot. Ismerőset, tehát nem nyúl kardja felé, pedig a széttárt kar elég fenyegetően hat. Ekkor odafordul és egy kisebb gondolkodást követően rájön, hogy ki ez az ismerős ismerős. Szemei nagyra nyílnak. *
- Jesszusom... Izé, üdv Learon mester! * Nyújt kezet a fickónak, jó erősen megszorítva a badar módon felé nyújtott praclit. Persze azért nem olyan erősen, mint ahogy a számára nem annyira kedves alakoknak szorítaná meg, hanem csak úgy, mint a legtöbbeknek, azaz úgy, hogy még pont ne törjön el semmije. *
- Az előbb épp rólad meséltem Mofiéknak, hogy milyen ügyesen számolsz meg, hogy egyszer együtt szedtük fel a kakit a karámban. T'od, Troddal, meg Akheellel! * Az ivásra való felhívásra az eddig kezében tartogatott söröskorsót magasba emeli, s ha semmi nem gátolja ebben, akkor összekoccintja Learon mesterrel a korsót. Azt persze nagy körültekintéssel, nehogy a fele kiboruljon, hiszen akkor kevesebb kerül a szájba. *
- Éljen! * Kicsit meg is feledkezik közben a két tündérről, ám ez nem tart sokáig, ugyanis Noti kis létre ellenére igen hangosan magára vonja a figyelmet. *
- KisNoti ő nem bírja a sört, mert elalszik tőle. Szörnyű lehet... * Nagyjából etájt fordul le az ülőalkalmatosságáról, ami bár nem nevetni való dolog, de Morwon még is így tesz, hisz' bárhogy igyekszik (na jó, ne hazudjunk: eszébe sem jut ilyen ügyben igyekezni), nem tudja visszatartani a kifakadó röhögését. *
- Hehehe, KisNoti jól van ott lent? * Próbál azért nem szégyent hozni a VHHK hírnevére, így egyből felajánlja szolgálatát. *
- Van baja, van bibi? Akkor szólj hamar! * Beszéde egyre inkább kezd Rolkóéra hajazni, habár ott még azért nem tart. Ez még csak a részegség előszele. *
- Learon! * Fordul vissza egy percig az említetthez. *
- Hogyhogy nem lát-hat-latyak mostanság errefelé?
* Az ingyen sör hallatára kicsit megélénkül a fogadó népe, ez pedig igazán örömteli dolog. Bár Morwon sokszor szeret csak magában ücsörögni, de nem akkor, amikor egy kocsmában ül, úgyhogy ide pont illik a nyüzsgés. Már csak egy bárd-zenekar hiányzik az egyik sarokból és teljes lenne a hangulat. Lehet, hogy majd olyanokat is kéne hívni, noha ahhoz el kell menni a városba, az meg sok idő, ráadásul munkával is jár. Arról nem is beszélve, hogy talán fizetnie is kell érte. No mindegy, majd felveti az ötletet Leánál, ha addig nem felejti el.
Közben azonban meg kell magyaráznia Mofinak is, hogy hogyan is érti pontosan ezt a talizmános dolgot, ugyanis egy kicsit félreértette őt a tündér. Vagy legalábbis nem értette még meg teljes mértékben, amit Morwon ki akar fejezni. Így pár másodpercig tűnődik, hogy miként kéne elmagyaráznia, végül nehézkesen, de belekezd. *
- Hátö... Van a medvés faragvány... az erőt ad nekem, de én azt akarom, hogy ügyességet is adjon nekem. Mert még nem van megáldozva, csak úgy erőt ad, hogy úgy jó nekem. Értem? Szóval ezt csak úgy jól meg kéne áldozni, hogy ügyesebb legyek tőle, értem? Szóval ezt akarom, hogy ügyességet adjon nekem, mert az jó nekem! * Magyarázza kissé morwonikusan, azonban ha minden igaz, akkor ezt már egy értelmes élőlény is megértheti, nem csak az óriások. *
- Sör! * Éljenez ismét, mikor megérkezik hozzájuk Mogrim szállítmánya, így a kezében lévő pálinkáspoharat le is rakja az asztalra és egyből a sör után nyúl. Elsőre ugyan csak az asztallapot sikerül megmarkolnia, ám másodjára sikeresen elkapja a grabancát. S még véletlenül sem az egyik tündér grabancát, csupán a korsóét. *
- Nekem? * Vonja fel szemöldökét meglepődötten és kicsit hátra is billen székével, minek hatására majdnem hátraesik. ~ Honnan van Mofinak söre? ~ Tűnődik magában, viszont hamar eszébe is jut, hogy pár másodperce ő rendelt mindenkinek. * ~ Ó, ugye nem azt mondtam, hogy én fizetem? ~
- De hát én hazaviszek bárkit bárhova! Egy kezemben elfértek, háh! * Neveti el magát, majd pár másodperc múlva fokozatosan le is áll a nevetése, mert eszébe jut, hogy ez esetleg bántó lehet a tündérnek. Ja nem, nem ez jut eszébe. Az jut eszébe, hogy Mofi azt mondta az előbb, hogy nem szereti a sört. *
- Na jó, ha nagyon nem akarod, én nem erőltetlek... * Vonja meg vállát és ekkor a szeme sarkában felfedezni vél egy ismerős alakot. Ismerőset, tehát nem nyúl kardja felé, pedig a széttárt kar elég fenyegetően hat. Ekkor odafordul és egy kisebb gondolkodást követően rájön, hogy ki ez az ismerős ismerős. Szemei nagyra nyílnak. *
- Jesszusom... Izé, üdv Learon mester! * Nyújt kezet a fickónak, jó erősen megszorítva a badar módon felé nyújtott praclit. Persze azért nem olyan erősen, mint ahogy a számára nem annyira kedves alakoknak szorítaná meg, hanem csak úgy, mint a legtöbbeknek, azaz úgy, hogy még pont ne törjön el semmije. *
- Az előbb épp rólad meséltem Mofiéknak, hogy milyen ügyesen számolsz meg, hogy egyszer együtt szedtük fel a kakit a karámban. T'od, Troddal, meg Akheellel! * Az ivásra való felhívásra az eddig kezében tartogatott söröskorsót magasba emeli, s ha semmi nem gátolja ebben, akkor összekoccintja Learon mesterrel a korsót. Azt persze nagy körültekintéssel, nehogy a fele kiboruljon, hiszen akkor kevesebb kerül a szájba. *
- Éljen! * Kicsit meg is feledkezik közben a két tündérről, ám ez nem tart sokáig, ugyanis Noti kis létre ellenére igen hangosan magára vonja a figyelmet. *
- KisNoti ő nem bírja a sört, mert elalszik tőle. Szörnyű lehet... * Nagyjából etájt fordul le az ülőalkalmatosságáról, ami bár nem nevetni való dolog, de Morwon még is így tesz, hisz' bárhogy igyekszik (na jó, ne hazudjunk: eszébe sem jut ilyen ügyben igyekezni), nem tudja visszatartani a kifakadó röhögését. *
- Hehehe, KisNoti jól van ott lent? * Próbál azért nem szégyent hozni a VHHK hírnevére, így egyből felajánlja szolgálatát. *
- Van baja, van bibi? Akkor szólj hamar! * Beszéde egyre inkább kezd Rolkóéra hajazni, habár ott még azért nem tart. Ez még csak a részegség előszele. *
- Learon! * Fordul vissza egy percig az említetthez. *
- Hogyhogy nem lát-hat-latyak mostanság errefelé?
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:10:11
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:10:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Chiari//
*A fogadó elé érvén leparkolja a wargot, éppen akkor, mikor Chiari érkezik ki az ajtón. Taitos elnézi a nőt.*
-Üdvözletem Chiari!
*Dönti meg fejét leugorván a hátasról.*
-A lábam teljesen meggyógyult, köszönöm.
*Rúgdos párat azzal a végtagjával, amit a nő kezelt.*
-Ez a bestia nem tudott megszabadítani tőle, hála neked!
*Veregeti meg a rémfarkas lábát, aki erre, meg a gúnyra dühöset morran. Taitosnál azért ott a bot, hogy miért, hát nem is tudhatja azt a vajákos, pedig csupán önvédelmi célokat szolgál.*
-A kislány szépen nő!
*Dicséri meg a nő gyermekét, akit nem régen Synmirán látott a termetes fickónál.*
-Kedves teremtés.
*Mosolyog még egyet.*
-Merre visz az utad?
*Kérdez aztán, nehogy feltartsa az elfoglalt asszonyságot.*
*A fogadó elé érvén leparkolja a wargot, éppen akkor, mikor Chiari érkezik ki az ajtón. Taitos elnézi a nőt.*
-Üdvözletem Chiari!
*Dönti meg fejét leugorván a hátasról.*
-A lábam teljesen meggyógyult, köszönöm.
*Rúgdos párat azzal a végtagjával, amit a nő kezelt.*
-Ez a bestia nem tudott megszabadítani tőle, hála neked!
*Veregeti meg a rémfarkas lábát, aki erre, meg a gúnyra dühöset morran. Taitosnál azért ott a bot, hogy miért, hát nem is tudhatja azt a vajákos, pedig csupán önvédelmi célokat szolgál.*
-A kislány szépen nő!
*Dicséri meg a nő gyermekét, akit nem régen Synmirán látott a termetes fickónál.*
-Kedves teremtés.
*Mosolyog még egyet.*
-Merre visz az utad?
*Kérdez aztán, nehogy feltartsa az elfoglalt asszonyságot.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:03:54
Üzenet elküldve: 2017-01-20 20:03:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
* Még, hogy egy semmirekellő! Bármely Zygendar erre felháborodottan kardot rántana. Kivéve a nők, ők a sértegetőt megmérgeznék, mert ők nem elég lovagiasak, bár minden kétséget kizárólag stílusosak. Daewe apjának pedig egy rossz szava nem lehetne, meglátva a szürke vonásokat, a Zygendar nevet. Még csak hivatali papírra se lenne szüksége, hogy bizonyítsa nemesi vonásait. Sőt, még ő kérné, hogy vigye el a lányát... A lányait.
Ugyan, teljesen felesleges az apró hegek miatt csúnyának titulálni a magát. Zaras bőrét is, bármely tökéletesnek látszik, pár heg borítja. Egyet egyenesen gyermekei anyja szúrt mellkasának jobb oldalára. *
- Izgalmak nélkül unalmas az élet.
* Súgja oda válaszul, míg orra lassan elcsúszik a lány orra mellett. Ajkaik nem érnek össze, azt szándékosan halogatja, homloka viszont már Daeweét simogatja. *
- Tudtad, hogy Tiolban az év egyik napját a nőknek szokták szentelni? Ha jól emlékszem, ilyenkor szokták tartani.
* Most már nem is próbál szemkontaktust tartani, hiszen teljesen felesleges, ilyen közelről amúgy se látna semmit, maximum egy nagy foltot. Ha még most sem távolodott el, úgy ajkait végül a lányéira tapasztja. Nem túl hosszan, persze hagyná még, de agyába bevillan egy spion képe, aki éppen a taverna egyik sarkában ülve figyeli a párost. Ekkor elhúzódik, lábát kiszabadítja. *
- Gyere.
* Picit kacsázva, de megkerüli az asztalt, megfogja fajtársa kezét, és maga után húzza, megcélozva a emeletre vezető lépcsőt.
Odafent sem támolyog sokat, az első nyitott ajtón belép, magával húzva a lányt. A fa ajtó hangosan csapódik be, ahogy elfünk a lábával berúgja. A művelet pedig csodák csodájára sikeres! Nem zakózik el közben! Erre is csak egy Zygendar képes. *
//Fehérnépek napja//
* Még, hogy egy semmirekellő! Bármely Zygendar erre felháborodottan kardot rántana. Kivéve a nők, ők a sértegetőt megmérgeznék, mert ők nem elég lovagiasak, bár minden kétséget kizárólag stílusosak. Daewe apjának pedig egy rossz szava nem lehetne, meglátva a szürke vonásokat, a Zygendar nevet. Még csak hivatali papírra se lenne szüksége, hogy bizonyítsa nemesi vonásait. Sőt, még ő kérné, hogy vigye el a lányát... A lányait.
Ugyan, teljesen felesleges az apró hegek miatt csúnyának titulálni a magát. Zaras bőrét is, bármely tökéletesnek látszik, pár heg borítja. Egyet egyenesen gyermekei anyja szúrt mellkasának jobb oldalára. *
- Izgalmak nélkül unalmas az élet.
* Súgja oda válaszul, míg orra lassan elcsúszik a lány orra mellett. Ajkaik nem érnek össze, azt szándékosan halogatja, homloka viszont már Daeweét simogatja. *
- Tudtad, hogy Tiolban az év egyik napját a nőknek szokták szentelni? Ha jól emlékszem, ilyenkor szokták tartani.
* Most már nem is próbál szemkontaktust tartani, hiszen teljesen felesleges, ilyen közelről amúgy se látna semmit, maximum egy nagy foltot. Ha még most sem távolodott el, úgy ajkait végül a lányéira tapasztja. Nem túl hosszan, persze hagyná még, de agyába bevillan egy spion képe, aki éppen a taverna egyik sarkában ülve figyeli a párost. Ekkor elhúzódik, lábát kiszabadítja. *
- Gyere.
* Picit kacsázva, de megkerüli az asztalt, megfogja fajtársa kezét, és maga után húzza, megcélozva a emeletre vezető lépcsőt.
Odafent sem támolyog sokat, az első nyitott ajtón belép, magával húzva a lányt. A fa ajtó hangosan csapódik be, ahogy elfünk a lábával berúgja. A művelet pedig csodák csodájára sikeres! Nem zakózik el közben! Erre is csak egy Zygendar képes. *
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 19:49:19
Üzenet elküldve: 2017-01-20 19:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//A beteg//
* Hát majd a testvérek megegyeznek egymás között, hogyan is legyen a mosdatás. A fogadó személyzetéből is megkérhetnek akár valakit, hogy segítsen. Ez már igazán részletkérdés és benne semmi különös nem merül fel. A részéről megtette, amit lehetett és kellett, rend van és a kis beteg le lett mosdatva. A gyógyszeradagokat is kikészítette előre, így már csak ki kell áztatni azokat és meginni a levét, a gyógyulás érdekében. A hányás is csak segít a gyógyulásban, azt a pár alkalmat ki lehet azért bírni. Mielőbbi gyógyulást kívánva hagyja el a szobát és a tavernát is, elég hamar, mert várnak rá még egyéb teendők. *
* Hát majd a testvérek megegyeznek egymás között, hogyan is legyen a mosdatás. A fogadó személyzetéből is megkérhetnek akár valakit, hogy segítsen. Ez már igazán részletkérdés és benne semmi különös nem merül fel. A részéről megtette, amit lehetett és kellett, rend van és a kis beteg le lett mosdatva. A gyógyszeradagokat is kikészítette előre, így már csak ki kell áztatni azokat és meginni a levét, a gyógyulás érdekében. A hányás is csak segít a gyógyulásban, azt a pár alkalmat ki lehet azért bírni. Mielőbbi gyógyulást kívánva hagyja el a szobát és a tavernát is, elég hamar, mert várnak rá még egyéb teendők. *
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 19:17:12
Üzenet elküldve: 2017-01-20 19:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
*Bizony az alkohol az oka, hogy azt teszi, amit tesz. Egyébként talán eszébe sem jutna, még akkor sem, ha a szürke hajú egyre rokonszenvesebb számára, bár azt nem tudná megmagyarázni magának, hogy miért. Hiszen Artheniorba menet még inkább kellemetlen megjegyzésekkel illették egymást. De amúgy sem ez jellemző rá. Rendes, példás neveltetést kapott, csupán az alkímia iránt érzett szenvedélyével lógott ki a sorból. Azt még lenyelte valahogy az apja, de ha ezt látná, hogy negyedszülött gyermeke egy barbárok lakta porfészek árnyékában megbújó bögrecsárdában incselkedik egy semmirekellővel, valószínűleg letörné a derekát. Mert az csak egy szemernyit enyhít a dolgon, hogy Zaras legalább tisztavérű elf és nem valami emberfajzat vagy fattyú. És ha ez a háttér nem is lenne meg, Daewe akkor sem egy kikapós fajta. Ami azt illeti, eddig csak egyetlen romantikus kalandja volt, még odahaza Lihanech-ben, de amikor kiderült a nagy szerelem, apja gondoskodott róla, hogy a szerinte rangon aluli hódoló ne juthasson többet a közelébe.
Ez jut eszébe most, és bár azt tudja, hogy egy fogadó vendégszobájában, egy félig ismeretlennel nem annyira romantikára számíthat, nem húzza el az arcát, ahogy Zaras közel hajol hozzá. Talán csak valami későn jött lázadás ez, talán csak arra gondol, hogy neki is jár az, ami bárki másnak. És igen, talán a hiúságát is legyezgeti a dolog, hogy mégsem annyira csúnya, mégsem annyira ijesztőek azok a kis hegek az arcán, mint gondolja.*
- Titkos?
*Érzi, hogy Zaras mozdítaná a lábát, a mozdulat irányát is érzi, így pedig a szándék is nyilvánvaló, de elég szorosan zárja össze a lábait, hogy ez csak nagy nehézségekkel sikerülhessen a szemtelen alaknak. Mert az. Szemtelen, tiszteletlen és minden jel szerint a hűség sem erős oldala.*
- Szeretem a titkokat. Izgalmasak. Talán azért, mert veszélyes, ha kiderülnek. Azt szokták mondani, hogy amiről már ketten tudnak, az nem titok többé. Biztos be akarsz avatni ebbe a titokba?
*Most még ez a nagy közelség sem zavarja, ahogy már összeér az orruk, az asztal fölé hajoltjukban. Csak Zaras szemébe néz, kicsit bandzsítani is kénytelen és mintha a nagy szürkeségben fura felvillanásokat vélne felfedezni. Ez is izgalmas. Mint ahogy az is, ahogy az ajkaik is majdnem összeérnek. Nem fogja megcsókolni Zarast, nem. Más kérdés, hogy mit fog tenni, ha őt próbálja megcsókolni? Visszacsókol, vagy dacára az eddigi játéknak, csak kikaparja a szemét?*
- Mesélj, hol mernéd elárulni a nagy titkod?
//Fehérnépek napja//
*Bizony az alkohol az oka, hogy azt teszi, amit tesz. Egyébként talán eszébe sem jutna, még akkor sem, ha a szürke hajú egyre rokonszenvesebb számára, bár azt nem tudná megmagyarázni magának, hogy miért. Hiszen Artheniorba menet még inkább kellemetlen megjegyzésekkel illették egymást. De amúgy sem ez jellemző rá. Rendes, példás neveltetést kapott, csupán az alkímia iránt érzett szenvedélyével lógott ki a sorból. Azt még lenyelte valahogy az apja, de ha ezt látná, hogy negyedszülött gyermeke egy barbárok lakta porfészek árnyékában megbújó bögrecsárdában incselkedik egy semmirekellővel, valószínűleg letörné a derekát. Mert az csak egy szemernyit enyhít a dolgon, hogy Zaras legalább tisztavérű elf és nem valami emberfajzat vagy fattyú. És ha ez a háttér nem is lenne meg, Daewe akkor sem egy kikapós fajta. Ami azt illeti, eddig csak egyetlen romantikus kalandja volt, még odahaza Lihanech-ben, de amikor kiderült a nagy szerelem, apja gondoskodott róla, hogy a szerinte rangon aluli hódoló ne juthasson többet a közelébe.
Ez jut eszébe most, és bár azt tudja, hogy egy fogadó vendégszobájában, egy félig ismeretlennel nem annyira romantikára számíthat, nem húzza el az arcát, ahogy Zaras közel hajol hozzá. Talán csak valami későn jött lázadás ez, talán csak arra gondol, hogy neki is jár az, ami bárki másnak. És igen, talán a hiúságát is legyezgeti a dolog, hogy mégsem annyira csúnya, mégsem annyira ijesztőek azok a kis hegek az arcán, mint gondolja.*
- Titkos?
*Érzi, hogy Zaras mozdítaná a lábát, a mozdulat irányát is érzi, így pedig a szándék is nyilvánvaló, de elég szorosan zárja össze a lábait, hogy ez csak nagy nehézségekkel sikerülhessen a szemtelen alaknak. Mert az. Szemtelen, tiszteletlen és minden jel szerint a hűség sem erős oldala.*
- Szeretem a titkokat. Izgalmasak. Talán azért, mert veszélyes, ha kiderülnek. Azt szokták mondani, hogy amiről már ketten tudnak, az nem titok többé. Biztos be akarsz avatni ebbe a titokba?
*Most még ez a nagy közelség sem zavarja, ahogy már összeér az orruk, az asztal fölé hajoltjukban. Csak Zaras szemébe néz, kicsit bandzsítani is kénytelen és mintha a nagy szürkeségben fura felvillanásokat vélne felfedezni. Ez is izgalmas. Mint ahogy az is, ahogy az ajkaik is majdnem összeérnek. Nem fogja megcsókolni Zarast, nem. Más kérdés, hogy mit fog tenni, ha őt próbálja megcsókolni? Visszacsókol, vagy dacára az eddigi játéknak, csak kikaparja a szemét?*
- Mesélj, hol mernéd elárulni a nagy titkod?
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 18:41:02
Üzenet elküldve: 2017-01-20 18:41:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwék és Mogrim//
*Learon éppen nyugodtan iszogatja teáját, amikor hangos és ismerős hang üti meg a fülét.* ~Hát ez csak nem Morwon?~ *Ezzel hátra is fordul, hogy megnézhesse igaza van-e.* ~Hát, hogy nem vettem észre ezt a melákot eddig?~ *Ezután pedig érkezik is a söre.*
-Nagyon köszönöm! *Vigyorog a csapos felé, amikor is az lerakja elé az italt.*
-Nem akart alkoholt, de ha már ennyire akarják, hogy igyak! *Szélesedik a mosoly az arcán, és közbe feláll az asztaltól, s széttárt kezekkel indul meg az óriás és társainak asztalához, ahol is meghajolva köszönti a lányokat, a férfi felé pedig kezét nyújtja és széles karlendítéssel próbálja vállon veregetni.*
-Morw cimbora! De rég láttalak! Hát, hogy vagy? *Nem is tudta, hogy ennyi ismerős arcot fog látni. Gyakorlatilag több a régi cimbora, mint az újak. Mintha az egész klán kisebb lenne most.*
-Most próbálok leszokni a sörről, te meg kínálgatsz, hát milyen dolog ez? *Közben eddig a többiek felé biccent, jelezve, hogy nem felejtkezett el róluk a viszontlátás örömében.*
-Hölgyeim, én Learon Derin, Amoni pásztor és Sajt-mester vagyok, örülök a találkozásnak. *Ekkor pedig felemeli korsóját.*
-Igyunk Mofira, és a viszontlátásra, meg mindenre! *Gyakorlatilag teljesen feldobta a sör a hangulatát, hiszen most úgy ihat, hogy nem lesz miatta hibás... ilyen esetekre talán nem vonatkozik a fogadalma.*
*Learon éppen nyugodtan iszogatja teáját, amikor hangos és ismerős hang üti meg a fülét.* ~Hát ez csak nem Morwon?~ *Ezzel hátra is fordul, hogy megnézhesse igaza van-e.* ~Hát, hogy nem vettem észre ezt a melákot eddig?~ *Ezután pedig érkezik is a söre.*
-Nagyon köszönöm! *Vigyorog a csapos felé, amikor is az lerakja elé az italt.*
-Nem akart alkoholt, de ha már ennyire akarják, hogy igyak! *Szélesedik a mosoly az arcán, és közbe feláll az asztaltól, s széttárt kezekkel indul meg az óriás és társainak asztalához, ahol is meghajolva köszönti a lányokat, a férfi felé pedig kezét nyújtja és széles karlendítéssel próbálja vállon veregetni.*
-Morw cimbora! De rég láttalak! Hát, hogy vagy? *Nem is tudta, hogy ennyi ismerős arcot fog látni. Gyakorlatilag több a régi cimbora, mint az újak. Mintha az egész klán kisebb lenne most.*
-Most próbálok leszokni a sörről, te meg kínálgatsz, hát milyen dolog ez? *Közben eddig a többiek felé biccent, jelezve, hogy nem felejtkezett el róluk a viszontlátás örömében.*
-Hölgyeim, én Learon Derin, Amoni pásztor és Sajt-mester vagyok, örülök a találkozásnak. *Ekkor pedig felemeli korsóját.*
-Igyunk Mofira, és a viszontlátásra, meg mindenre! *Gyakorlatilag teljesen feldobta a sör a hangulatát, hiszen most úgy ihat, hogy nem lesz miatta hibás... ilyen esetekre talán nem vonatkozik a fogadalma.*
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 18:23:08
Üzenet elküldve: 2017-01-20 18:23:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós //
*A pult mögötti nagy pakolásában újabb szárított gyümölcsöket talál, aminek igazán örül. ~Teához kiválóak lesznek.~ Ha visszatér a jó idő akkor majd gondoskodnia kell róla, hogy friss gyümölcsöket szerezzen be a taverna részére és ezeket aszalva eltárolja. Még nem döntötte el, hogy friss gyümölcsöt fog venni vagy eleve aszaltat. Ha jobban belegondol, akkor az aszalttal már nem kell kínlódni. Ha lennének többen, mint kiszolgáló személyzet akkor más lenne a helyzet. Lenne idő és mód az aprólékos finomságokra. Jelenleg az ételek minősége, íze és a tisztaság, no meg persze a kedves kiszolgálás az elsődleges szempont. Maon a törpe szakácsné is pihen most egy kicsit. Nem is csoda, hiszen elég nagy lett a forgalom egy pillanat alatt és rengeteget kellett sütnie. Mogrim még egy két tálkát előkészít, pár korsót elöblít a vizes hordóban majd tekintetével körbejárja a fogadót. Elégedetten nézi végig amint sokan jóízűen esznek, isznak és jókat beszélgetnek. Most, hogy van egy kis szabad ideje a pult mögött ül le egy kicsit kiemelt székre. A lába így nem is ér le, ami igazából nem baj, mert jobban kilát a pult mögül. ~Remélem Arraele úr nem felejtette el, hogy nála van a kettes szoba kulcsa.~ Jut eszébe a dolog. ~Két éjszakára kivette, csak nem felejti el.~ Worenth mestert ismerve, ha tudná alkalmazni az idős földművest, akkor biztos tudna neki is szobát adni Synmirán, mint ahogy ő is kapott egyet. A fogadós lakrész egész lakályos, nem is panaszkodik. A Synmirai szobája sem volt lepukkant, bár épp csak rohanva nézett benne végig, mert egyből a tisztásra indultak mesterével meditálni.*
*A pult mögötti nagy pakolásában újabb szárított gyümölcsöket talál, aminek igazán örül. ~Teához kiválóak lesznek.~ Ha visszatér a jó idő akkor majd gondoskodnia kell róla, hogy friss gyümölcsöket szerezzen be a taverna részére és ezeket aszalva eltárolja. Még nem döntötte el, hogy friss gyümölcsöt fog venni vagy eleve aszaltat. Ha jobban belegondol, akkor az aszalttal már nem kell kínlódni. Ha lennének többen, mint kiszolgáló személyzet akkor más lenne a helyzet. Lenne idő és mód az aprólékos finomságokra. Jelenleg az ételek minősége, íze és a tisztaság, no meg persze a kedves kiszolgálás az elsődleges szempont. Maon a törpe szakácsné is pihen most egy kicsit. Nem is csoda, hiszen elég nagy lett a forgalom egy pillanat alatt és rengeteget kellett sütnie. Mogrim még egy két tálkát előkészít, pár korsót elöblít a vizes hordóban majd tekintetével körbejárja a fogadót. Elégedetten nézi végig amint sokan jóízűen esznek, isznak és jókat beszélgetnek. Most, hogy van egy kis szabad ideje a pult mögött ül le egy kicsit kiemelt székre. A lába így nem is ér le, ami igazából nem baj, mert jobban kilát a pult mögül. ~Remélem Arraele úr nem felejtette el, hogy nála van a kettes szoba kulcsa.~ Jut eszébe a dolog. ~Két éjszakára kivette, csak nem felejti el.~ Worenth mestert ismerve, ha tudná alkalmazni az idős földművest, akkor biztos tudna neki is szobát adni Synmirán, mint ahogy ő is kapott egyet. A fogadós lakrész egész lakályos, nem is panaszkodik. A Synmirai szobája sem volt lepukkant, bár épp csak rohanva nézett benne végig, mert egyből a tisztásra indultak mesterével meditálni.*
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 15:38:43
Üzenet elküldve: 2017-01-20 15:38:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Alyo, Syvyan//
*Visszatérése nem marad szó nélkül, Alyo és Syvyan is kérdezősködni kezd, hogy mi tartott olyan sokáig neki. Nem egészen érti ezt, mert nem volt szerinte több ez, mint máskor. Akkor viszont két lehetséges dolog van: vagy másoknál tovább tart neki egy ürítés, vagy valóban sokat volt kint. Az utóbbira tippel, mert nemigen szokott ennyit inni, egyébként is tartózkodik az italozástól. A Targ sör tehát megtette áldásos hatását és bizony megártott neki. Ezen gondolatok is tovább tartottak egy pár másodpercnél, ami miatt muszáj megint felfelé görbíteni az ajkait.*
- Úgy látszik a Thar sör erősebb, mint én, de legyen az a védelmemre, hogy nem igazán szoktam inni. És legalább tovább bírtam, mint az a tündér. *Int a fejével Mofeta irányába. Nem nagy dicsőség ez ugyan, adott is választ, meg nem is. Még valami rosszra gondolnak majd a többiek. A lényeg, hogy a maradék kaját magához húzza, és azonnal nekilát. Ő nem eszik lassan, mint a csirkeevő leányzó, szerencséjére a beszélgetés is folytatódik tovább. Alyo veszi át a kérdések fonalát, Eldacnak ezen már gondolkodnia kell. Nem is válaszol először, megvárja, míg a szőke elf megteszi ezt helyette, csak aztán csatlakozik be. Közben pedig eltűnteti az ételt az asztalról és egy jó böfögéssel teszi fel a pontot a vacsorája végére.*
- Én igen. Nagyon bíztam benne, hogy találkozhatok vele, de mégsem így történt. A Szellemjáró pedig nem tudom, hogy mennyire alkalmas erre a posztra, talán még maga sem. Egy hatalomátvétel nem szokott az egyik pillanatról a másikra történni, az új hadúr, király, vezér stb, évekig dolgozik, hogy megfelelő helyre kerüljön. Itt most nincs ez, és hiába nem ismerem a Szellemjáró képességeit, így biztosan sok hibával fog kezdeni, amiket majd nekünk kell majd kijavítani. *Néz rá egy kicsit az elfre, majd folytatja.* Kicsit tartok tőle, hogy nem válik be, mégiscsak a fejére szakadt ez az egész. De nem állok hozzá negatívan, segítek, amiben csak tudok. A tanácsadói pedig biztosan hasznos segítséget jelentenek majd neki. *Nagyjából ennyit tud az egészhez hozzászólni, másról mélyebben nem tud mit mondani. Nem ismer még szinte senkit, és nem akar okoskodni. De az tény, hogy amiben ő élt, nem volt ilyen hirtelen hatalomátvétel.*
- De azért a Hadúrt mindenképpen szerettem volna megismerni személyesen is, hiszen legendás a hírneve. *Teszi mégis hozzá, és ezzel nagyjából mindent megválaszolt.*
*Visszatérése nem marad szó nélkül, Alyo és Syvyan is kérdezősködni kezd, hogy mi tartott olyan sokáig neki. Nem egészen érti ezt, mert nem volt szerinte több ez, mint máskor. Akkor viszont két lehetséges dolog van: vagy másoknál tovább tart neki egy ürítés, vagy valóban sokat volt kint. Az utóbbira tippel, mert nemigen szokott ennyit inni, egyébként is tartózkodik az italozástól. A Targ sör tehát megtette áldásos hatását és bizony megártott neki. Ezen gondolatok is tovább tartottak egy pár másodpercnél, ami miatt muszáj megint felfelé görbíteni az ajkait.*
- Úgy látszik a Thar sör erősebb, mint én, de legyen az a védelmemre, hogy nem igazán szoktam inni. És legalább tovább bírtam, mint az a tündér. *Int a fejével Mofeta irányába. Nem nagy dicsőség ez ugyan, adott is választ, meg nem is. Még valami rosszra gondolnak majd a többiek. A lényeg, hogy a maradék kaját magához húzza, és azonnal nekilát. Ő nem eszik lassan, mint a csirkeevő leányzó, szerencséjére a beszélgetés is folytatódik tovább. Alyo veszi át a kérdések fonalát, Eldacnak ezen már gondolkodnia kell. Nem is válaszol először, megvárja, míg a szőke elf megteszi ezt helyette, csak aztán csatlakozik be. Közben pedig eltűnteti az ételt az asztalról és egy jó böfögéssel teszi fel a pontot a vacsorája végére.*
- Én igen. Nagyon bíztam benne, hogy találkozhatok vele, de mégsem így történt. A Szellemjáró pedig nem tudom, hogy mennyire alkalmas erre a posztra, talán még maga sem. Egy hatalomátvétel nem szokott az egyik pillanatról a másikra történni, az új hadúr, király, vezér stb, évekig dolgozik, hogy megfelelő helyre kerüljön. Itt most nincs ez, és hiába nem ismerem a Szellemjáró képességeit, így biztosan sok hibával fog kezdeni, amiket majd nekünk kell majd kijavítani. *Néz rá egy kicsit az elfre, majd folytatja.* Kicsit tartok tőle, hogy nem válik be, mégiscsak a fejére szakadt ez az egész. De nem állok hozzá negatívan, segítek, amiben csak tudok. A tanácsadói pedig biztosan hasznos segítséget jelentenek majd neki. *Nagyjából ennyit tud az egészhez hozzászólni, másról mélyebben nem tud mit mondani. Nem ismer még szinte senkit, és nem akar okoskodni. De az tény, hogy amiben ő élt, nem volt ilyen hirtelen hatalomátvétel.*
- De azért a Hadúrt mindenképpen szerettem volna megismerni személyesen is, hiszen legendás a hírneve. *Teszi mégis hozzá, és ezzel nagyjából mindent megválaszolt.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 11:40:03
Üzenet elküldve: 2017-01-20 11:40:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//M+N+M + egy picit Mogrim//
*A beszélgetés következő részét, majdnem hogy átalussza Noti. Kereskedelem amúgy sincs otthon.
Remélhetőleg nem fogja a "fajtársa" egy üzletbe belerángatni, főleg, hogy ki tudja, mi lesz ha nem sikerül az üzlet? Azért az élet egy "csöppet" értékesebb, mint egy talizmán.
Nagy valószínűséggel, Morwonnak már nincs szüksége az rági talizmánjára, mert anélkül is elérte a maximumot.
A hangos kurjongatásra Noti kezd ébredezni, de csak olyan félálomszerűségben van.*
~ Milyen évet írunk?~
*Ez pár perc elbóbiskolás új dimenziókba röpítette.*
- Hová én indul? Mi merre meddig?
*Legalább ne ezekben a másodpercekben szedelőzködjenek, legalább térjen magához a tündér.
Mikor megböki az óriás, rögtön odakapja fejét, és már némileg kezd tisztulni a kép.*
- Te jó égh! MEDDIGH ALUDTAM?
*Mintha egy rossz álomból ébredt volna fel épp.
De igyekszik lenyugodni. A világ csak úgy forog körülötte, mintha órákon át körbe-körbe forgott volna. De az legalább néhány perc után elmúlna.*
- ÁÁ!
*Hirtelen mozdulat nem volt valami előnyös és lefordul a székről.*
*A beszélgetés következő részét, majdnem hogy átalussza Noti. Kereskedelem amúgy sincs otthon.
Remélhetőleg nem fogja a "fajtársa" egy üzletbe belerángatni, főleg, hogy ki tudja, mi lesz ha nem sikerül az üzlet? Azért az élet egy "csöppet" értékesebb, mint egy talizmán.
Nagy valószínűséggel, Morwonnak már nincs szüksége az rági talizmánjára, mert anélkül is elérte a maximumot.
A hangos kurjongatásra Noti kezd ébredezni, de csak olyan félálomszerűségben van.*
~ Milyen évet írunk?~
*Ez pár perc elbóbiskolás új dimenziókba röpítette.*
- Hová én indul? Mi merre meddig?
*Legalább ne ezekben a másodpercekben szedelőzködjenek, legalább térjen magához a tündér.
Mikor megböki az óriás, rögtön odakapja fejét, és már némileg kezd tisztulni a kép.*
- Te jó égh! MEDDIGH ALUDTAM?
*Mintha egy rossz álomból ébredt volna fel épp.
De igyekszik lenyugodni. A világ csak úgy forog körülötte, mintha órákon át körbe-körbe forgott volna. De az legalább néhány perc után elmúlna.*
- ÁÁ!
*Hirtelen mozdulat nem volt valami előnyös és lefordul a székről.*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-20 07:37:40
Üzenet elküldve: 2017-01-20 07:37:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós //
//Megérkezés//
*Körbepillant tekintetével, hogy mindenki elégedett e, a meghívott sörükkel. Csak ezután tér vissza az idős úr asztalához. Arraele makacsul ragaszkodik egy olyan dologhoz, amire a kis gnóm még nem képes. A munkát tekintve helyeslőeb bólogat.*
- Van egy konyhakertünk és azt hiszem, hogy a ház körül is akadna olyan munka, amihez az Ön szakértelmére lenne szükség. *A sok mágus között van egy tudós és egy alkimista. Kertészről, vagy földművesről nincs tudomása. A tanulmányai támogatásán eltöpreng egy kis időre. ~A támogatás nem jönne rosszul, de mi van, ha nem tudok olyan gyorsan tanulni? Arraele úrnak csalódást okoznék. Nem akarok senkinek sem csalódást okozni.~*
- Elgondolkodom az ajánlatán. Előtte mindenképp nézzen szét a Szilánkoknál a munka tekintetében is, meg hátha akad olyan, aki alkalmasabb a feladatra. *Amíg nem elég biztos magában és nem érzi úgy, hogy jól fejlődik, addig nem merne belefogni egy ilyen vállalkozásba.*
- Synmira felé pedig menjen ki a fogadóból és egyenest induljon el abba az irányba. *Kezével meg is mutatja az idős tündérnek, hogy merrefelé vegye az irányt. Személy szerint örülne, ha csatlakozna hozzájuk az idős földműves. ~Biztos sokat megélt már és komoly tapasztalata van az életben. Az ilyen személyektől sokat lehet tanulni.~ Bár kissé túlzottan aggodalmaskodónak tartja a tündért, de megítélni nem tudja, hogy milyen kínok gyötörhetik már lassan egy éve. Bízik benne, hogy a Szilánkok tudnak majd neki segíteni. Miután az idős tündér elhagyja a tavernát akkor bemegy a pult mögé mosogat egy kicsit, meg rendet rak a szekrényekben. Szeretné felmérni, hogy milyenek a készletek.*
//Megérkezés//
*Körbepillant tekintetével, hogy mindenki elégedett e, a meghívott sörükkel. Csak ezután tér vissza az idős úr asztalához. Arraele makacsul ragaszkodik egy olyan dologhoz, amire a kis gnóm még nem képes. A munkát tekintve helyeslőeb bólogat.*
- Van egy konyhakertünk és azt hiszem, hogy a ház körül is akadna olyan munka, amihez az Ön szakértelmére lenne szükség. *A sok mágus között van egy tudós és egy alkimista. Kertészről, vagy földművesről nincs tudomása. A tanulmányai támogatásán eltöpreng egy kis időre. ~A támogatás nem jönne rosszul, de mi van, ha nem tudok olyan gyorsan tanulni? Arraele úrnak csalódást okoznék. Nem akarok senkinek sem csalódást okozni.~*
- Elgondolkodom az ajánlatán. Előtte mindenképp nézzen szét a Szilánkoknál a munka tekintetében is, meg hátha akad olyan, aki alkalmasabb a feladatra. *Amíg nem elég biztos magában és nem érzi úgy, hogy jól fejlődik, addig nem merne belefogni egy ilyen vállalkozásba.*
- Synmira felé pedig menjen ki a fogadóból és egyenest induljon el abba az irányba. *Kezével meg is mutatja az idős tündérnek, hogy merrefelé vegye az irányt. Személy szerint örülne, ha csatlakozna hozzájuk az idős földműves. ~Biztos sokat megélt már és komoly tapasztalata van az életben. Az ilyen személyektől sokat lehet tanulni.~ Bár kissé túlzottan aggodalmaskodónak tartja a tündért, de megítélni nem tudja, hogy milyen kínok gyötörhetik már lassan egy éve. Bízik benne, hogy a Szilánkok tudnak majd neki segíteni. Miután az idős tündér elhagyja a tavernát akkor bemegy a pult mögé mosogat egy kicsit, meg rendet rak a szekrényekben. Szeretné felmérni, hogy milyenek a készletek.*
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:26:40
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:26:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
* Minden bizonnyal nem ok nélkül gondolja ezt a lány "jellemzőnek", ugyanis ez így van rendjén. Az életének első szakaszában hadd legyen az anyjánál a gyerek, aztán a másodikban kerüljön szépen az apa, jelen esetben Zaras, szárnyai alá, hogy ő is büszkélkedhessen, nem esett messze az alma a fájától, még éppen azelőtt, hogy a harmadik szakasz, az önállósodás kezdetét venné. *
- Nem ismered eléggé Lokát. Asszonyhoz képest elég sűrűn szórakozgat.
* Jegyzi meg morogva, s közben ki is kerülni a kérdést, melyet fajtársa félbehagy. Bár ennek a nagy része színlelt, és látszik is az arcán megjelenő félmosolyból. Ha Daewe valóban útba igazítaná józanon, azokkal a szavakkal, akkor talán szürke elfünk minden bizonnyal megpróbálná kitalálni, hol kell keresgélni. Mégpedig lábának egyre feljebb mozdításával.
Ami most nem jöhet szóba, akármilyen hívogató is a pír Daewe pofikáján, ugyanis lábát elkapják. Nem mintha bánná, sőt.
A színpadias nyújtózás után, látva a jelenlegi szituációt, ő maga is előredől, könyökével támasztja állát az asztalon, arca Daeweétől alig pár centire van, érzi is a lány sörös leheletét, valószínűleg fordítva is igaz ez, de kit érdekel? *
- Megosztanám én, de...
* Mosolyog pajkosan, miközben még közelebb hajol. Ha az alkimista nem húzódik vissza, orruk is összeér, szürkéi egyenesen a kék lélektükrök mélyébe vágnak. *
- ... elég titkos, és itt túl sok a fültanú.
//Fehérnépek napja//
* Minden bizonnyal nem ok nélkül gondolja ezt a lány "jellemzőnek", ugyanis ez így van rendjén. Az életének első szakaszában hadd legyen az anyjánál a gyerek, aztán a másodikban kerüljön szépen az apa, jelen esetben Zaras, szárnyai alá, hogy ő is büszkélkedhessen, nem esett messze az alma a fájától, még éppen azelőtt, hogy a harmadik szakasz, az önállósodás kezdetét venné. *
- Nem ismered eléggé Lokát. Asszonyhoz képest elég sűrűn szórakozgat.
* Jegyzi meg morogva, s közben ki is kerülni a kérdést, melyet fajtársa félbehagy. Bár ennek a nagy része színlelt, és látszik is az arcán megjelenő félmosolyból. Ha Daewe valóban útba igazítaná józanon, azokkal a szavakkal, akkor talán szürke elfünk minden bizonnyal megpróbálná kitalálni, hol kell keresgélni. Mégpedig lábának egyre feljebb mozdításával.
Ami most nem jöhet szóba, akármilyen hívogató is a pír Daewe pofikáján, ugyanis lábát elkapják. Nem mintha bánná, sőt.
A színpadias nyújtózás után, látva a jelenlegi szituációt, ő maga is előredől, könyökével támasztja állát az asztalon, arca Daeweétől alig pár centire van, érzi is a lány sörös leheletét, valószínűleg fordítva is igaz ez, de kit érdekel? *
- Megosztanám én, de...
* Mosolyog pajkosan, miközben még közelebb hajol. Ha az alkimista nem húzódik vissza, orruk is összeér, szürkéi egyenesen a kék lélektükrök mélyébe vágnak. *
- ... elég titkos, és itt túl sok a fültanú.
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-19 15:16:26
Üzenet elküldve: 2017-01-19 15:16:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
- Jaj, nem arra gondoltam.
*Húzza a száját egy félmosolyra Zaras kicsit rosszmájú megjegyzése hallatán. Jellemző, a hímneműek mindent megtesznek, hogy csak akkor kapcsolódjanak be a gyermeknevelésbe, amikor az utód a folyamatos sivalkodáson és pelenkája összerondításán kívül másra is képes. Ilyenkor aztán leplezetlen büszkeséggel nézik, ahogy a csemete először üli meg a lovat, először ront neki fakarddal a gyakorlóbábunak, először próbál egy varázslatot vagy éppen először metszi fel egy erszény alját. Ilyenkor elégedetten húzzák ki magukat, hiszen az ő vérük, páratlan képességeit csak is az apától örökölhette. És ezen büszkeségtől felbuzdulva aznap este felkeresik hitveseiket, hogy újabb csodát nemzhessenek ennek a világnak, és az anyának ismét ne legyen egy perc nyugta sem.*
- Nem tudom. *Vonja meg a vállát Zaras talán költőinek szánt kérdésére, és újabb nagy kortyot nyel a sörből. Nagyon jó úton halad a diszkrét részegség irányába. Ha Zarasnak szerencséje van, akkor még idejében leáll, és nem fogja egya kiadós rókázással elrontani az estét.*
- De abban biztos vagyok, hogy Loka sokkal régebben. Neked péládul ott volt nem is olyan régen Arthenior. Vagy az talán neked nem volt elég...
*Itt elhallgat, de előtte még nyikkan egy furát. A szürke hajú széltoló incselkedései eddig is meglehetősen világossá tették, hogy milyen elképzelései vannak az este hátralévő részére, de ezt az asztal alatti manővert senki sem értené félre. Néhány szívdobbanásnyi ideig elkerekedett szemmel néz a pimaszra, aztán leteszi az asztalra a söröskorsót. A továbbiakért az, illetve annak tartalma a felelős. Más körülmények között, bármennyire is vonzónak találja a vele szemben ülőt, többé-kevésbé finoman kitérne a válaszadás elől és egyértelművé tenné, hogy Zaras rossz helyen keresgél. Most azonban elönti egy furcsa, könnyelmű, szabad érzés, és csak valahol nagyon hátul, az tudata egy rejtett zugában zakatol a gondolat, hogy ha ez kiderül, akkor nehéz lesz elbújnia egy fúria elől. De ő nincs itt most.
Lekönyököl az asztalra, kicsit előre is hajol, úgy néz a szürke szemekbe, miközben az asztal lapja alatt összezáródnak a lábszárai, foglyul ejtve a szemtelen tapogatózót.*
- Azt hiszem kegyelmednek, Zaras uram, egészen világos elképzelései vannak. Megosztaná ezeket a hölggyel?
//Fehérnépek napja//
- Jaj, nem arra gondoltam.
*Húzza a száját egy félmosolyra Zaras kicsit rosszmájú megjegyzése hallatán. Jellemző, a hímneműek mindent megtesznek, hogy csak akkor kapcsolódjanak be a gyermeknevelésbe, amikor az utód a folyamatos sivalkodáson és pelenkája összerondításán kívül másra is képes. Ilyenkor aztán leplezetlen büszkeséggel nézik, ahogy a csemete először üli meg a lovat, először ront neki fakarddal a gyakorlóbábunak, először próbál egy varázslatot vagy éppen először metszi fel egy erszény alját. Ilyenkor elégedetten húzzák ki magukat, hiszen az ő vérük, páratlan képességeit csak is az apától örökölhette. És ezen büszkeségtől felbuzdulva aznap este felkeresik hitveseiket, hogy újabb csodát nemzhessenek ennek a világnak, és az anyának ismét ne legyen egy perc nyugta sem.*
- Nem tudom. *Vonja meg a vállát Zaras talán költőinek szánt kérdésére, és újabb nagy kortyot nyel a sörből. Nagyon jó úton halad a diszkrét részegség irányába. Ha Zarasnak szerencséje van, akkor még idejében leáll, és nem fogja egya kiadós rókázással elrontani az estét.*
- De abban biztos vagyok, hogy Loka sokkal régebben. Neked péládul ott volt nem is olyan régen Arthenior. Vagy az talán neked nem volt elég...
*Itt elhallgat, de előtte még nyikkan egy furát. A szürke hajú széltoló incselkedései eddig is meglehetősen világossá tették, hogy milyen elképzelései vannak az este hátralévő részére, de ezt az asztal alatti manővert senki sem értené félre. Néhány szívdobbanásnyi ideig elkerekedett szemmel néz a pimaszra, aztán leteszi az asztalra a söröskorsót. A továbbiakért az, illetve annak tartalma a felelős. Más körülmények között, bármennyire is vonzónak találja a vele szemben ülőt, többé-kevésbé finoman kitérne a válaszadás elől és egyértelművé tenné, hogy Zaras rossz helyen keresgél. Most azonban elönti egy furcsa, könnyelmű, szabad érzés, és csak valahol nagyon hátul, az tudata egy rejtett zugában zakatol a gondolat, hogy ha ez kiderül, akkor nehéz lesz elbújnia egy fúria elől. De ő nincs itt most.
Lekönyököl az asztalra, kicsit előre is hajol, úgy néz a szürke szemekbe, miközben az asztal lapja alatt összezáródnak a lábszárai, foglyul ejtve a szemtelen tapogatózót.*
- Azt hiszem kegyelmednek, Zaras uram, egészen világos elképzelései vannak. Megosztaná ezeket a hölggyel?
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-19 15:12:38
Üzenet elküldve: 2017-01-19 15:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
- Bezony fiam, a holdmágia segíthet rajtam csak, és egy mágustestőr.
*Már, már megszállottan ragaszkodik ehhez az elgondolásához.*
- Mondtad te, hogy kezdő vagy ez világos, értem én. De az ajánlatom akkor is áll.
*A mágikus klán említését megfontolja. Még szakállát is megsimítja közben.*
- Akadna ott a klánotoknál munka egy magamfajta földművesnek? Nincs hol lakjak és ha valóban olyan közel van akkor ledolgoznám az ellátásomat.
*Megnézné magának azt a közösséget, ha már így megemlítette a gnóm.*
- Persze, csináld csak fiam.
*Legyint a fiatal fogadósnak, hogy végezze csak nyugodtan a dolgát. Az ingyen sert örömmel fogadja.*
- Köszönöm óriás barátom!
*Odakiált Morw felé megköszönni az ingyen serecskét. Ha a gnóm végez a felszolgálással, akkor odalép hozzá.*
- Az ajánlatom az, hogy támogatnám a tanulmányaidat. Cserébe, ha megtanulod a mágiát, akkor a mágikus testőröm lennél.
*Bajuszát pödöri az gnóm véleményére.*
- Azt a klánt pedig amit említettél megnézem magamnak. *Felhörpinti a kapott korsó sert és ha Mogrim nem tartóztatja fel akkor elindul Synmira felé, remélhetőleg jó irányba.*
- Bezony fiam, a holdmágia segíthet rajtam csak, és egy mágustestőr.
*Már, már megszállottan ragaszkodik ehhez az elgondolásához.*
- Mondtad te, hogy kezdő vagy ez világos, értem én. De az ajánlatom akkor is áll.
*A mágikus klán említését megfontolja. Még szakállát is megsimítja közben.*
- Akadna ott a klánotoknál munka egy magamfajta földművesnek? Nincs hol lakjak és ha valóban olyan közel van akkor ledolgoznám az ellátásomat.
*Megnézné magának azt a közösséget, ha már így megemlítette a gnóm.*
- Persze, csináld csak fiam.
*Legyint a fiatal fogadósnak, hogy végezze csak nyugodtan a dolgát. Az ingyen sert örömmel fogadja.*
- Köszönöm óriás barátom!
*Odakiált Morw felé megköszönni az ingyen serecskét. Ha a gnóm végez a felszolgálással, akkor odalép hozzá.*
- Az ajánlatom az, hogy támogatnám a tanulmányaidat. Cserébe, ha megtanulod a mágiát, akkor a mágikus testőröm lennél.
*Bajuszát pödöri az gnóm véleményére.*
- Azt a klánt pedig amit említettél megnézem magamnak. *Felhörpinti a kapott korsó sert és ha Mogrim nem tartóztatja fel akkor elindul Synmira felé, remélhetőleg jó irányba.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-19 14:35:25
Üzenet elküldve: 2017-01-19 14:35:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//M+N+M + egy picit Mogrim//
*Nem biztos abban, hogy örüljön, vagy szomorkodjon amiatt, ahogyan Noti az alkoholra reagál. Az, hogy elfelejtett beszélni nem volt ijesztő, maximum vicces, bár mulatni sem tudott rajta, hiszen azonnal önmagát képzelte a fajtársa helyére, és átérezte, hogy milyen rossz lehet most neki, amikor még a szavakat sem tudja helyesen kiejteni, nemhogy mondatokat alkotni. Az is kellemes érzés, hogy így legalább nem sodorja bajba önmagát, nem kell rá vigyázni. Az azonban már elgondolkodtatja Mofit, hogy miként is fog hazajutni egy alvó tündérrel. Megkérhetné ugyan Morwot, hogy segítsen, ám nem biztos abban, hogy az óriás, vagy esetleg maga Noti nem venné-e ezt esetleg sértésnek. Jobb megoldást azonban nem lát, így ennek a mikéntjét kezdi tervezgetni önmagában. Ezek mellé a komoly problémák mellé társul az is, hogy egyre jobban kezdi érezni azt, hogy bár ő talán itt a legkisebb, érettségben mégis a többiek felett van. Tiltakozna ugyan, amikor Morwon kijelenti önmagáról, hogy buta, ám a szóáradat szinte elsöpri szegény Mofit, így mire odáig jutna, már egyetértően és elismerően kell bólogatnia az óriás tudására, miután a nagy csendben már nem mer megszólalni, és belevágni a másik szavába.*
– Igen, Morw Úrfi, valóban az M! Nagyon jól megtanulta!
*A kis tündérke jót mosolyog azon, ahogyan a vele szemben ülő hatalmas lény gyermeki lelkesedéssel mesél önmagáról. Ez sokkalta jobban tetszik neki, mint az élőholtakról és harcokról szóló történetek.*
~Most akkor ügyességet adó talizmánt szeretne. De azt mondta, hogy ez erőt ad neki. Úgy tudom egy talizmán csak egyfajta segítséget nyújthat. Még soha nem láttam olyat, ami többet is adna. Akkor valószínűleg nem ezt szeretné veled megáldatni, hanem egy másikat.~
*Ő is boldogan tapsolna, ha tudná, hogy kinek is jár éppen az elismerés, majd amikor rájön, hogy neki, kicsit meg is illetődik. Szabadkozna ugyan, hogy ennyire hangosan azért nem kell méltatni, ám amikor Morw mindenkinek sört kér az ő tiszteletére, ráadásul még hangosan be is jelenti a kereskedő mivoltát, már biztosan tudja, hogy ne ellenkezzen. Ennél jobb reklámot keresve sem találhatna. A hatalmas korsót viszont, amit Mogrim elé tesz, már nem tudja ilyen lelkesen megköszönni, inkább csak kissé kétségbeesetten szemléli, miközben válaszával igyekszik valahogy kibújni az ivás kötelessége alól.*
– Tehát egy olyan amulettet szeretne, ami ügyesebbé teszi Önt. Ez a gyönyörű amulett, ami Önnek van, ez erőt ad, tehát egy másikat szeretne, ugye? Jól értem?
*Teszi fel a kérdést a biztonság kedvéért, és el is pillant a batyúja irányába, amiben a könyve lapul. Ha esetleg megrendelést kap, akkor minden részletet fel kell jegyeznie, nehogy valamit elfelejtsen.*
– A sört viszont szívesen odaadom Önnek, Morw Úrfi. Ha meginnám, akkor én is elaludnék, mint Noti, és akkor nem tudnánk hazamenni. Fent lakunk az egyik hosszú házban. Így sem tudom, hogy hogyan jutunk haza...
*A hangja a végére kissé szomorúra, kérlelőre változik. Tudja, hogy Morwon valóban nem a legokosabb, ám úgy tűnik, hogy a szíve a helyén van, és ha össze tudja rakni, hogy a tündérkéknek a segítségére volna szükségük, akkor Mofi talán megoldhatja ezt az igen komoly problémát.*
*Nem biztos abban, hogy örüljön, vagy szomorkodjon amiatt, ahogyan Noti az alkoholra reagál. Az, hogy elfelejtett beszélni nem volt ijesztő, maximum vicces, bár mulatni sem tudott rajta, hiszen azonnal önmagát képzelte a fajtársa helyére, és átérezte, hogy milyen rossz lehet most neki, amikor még a szavakat sem tudja helyesen kiejteni, nemhogy mondatokat alkotni. Az is kellemes érzés, hogy így legalább nem sodorja bajba önmagát, nem kell rá vigyázni. Az azonban már elgondolkodtatja Mofit, hogy miként is fog hazajutni egy alvó tündérrel. Megkérhetné ugyan Morwot, hogy segítsen, ám nem biztos abban, hogy az óriás, vagy esetleg maga Noti nem venné-e ezt esetleg sértésnek. Jobb megoldást azonban nem lát, így ennek a mikéntjét kezdi tervezgetni önmagában. Ezek mellé a komoly problémák mellé társul az is, hogy egyre jobban kezdi érezni azt, hogy bár ő talán itt a legkisebb, érettségben mégis a többiek felett van. Tiltakozna ugyan, amikor Morwon kijelenti önmagáról, hogy buta, ám a szóáradat szinte elsöpri szegény Mofit, így mire odáig jutna, már egyetértően és elismerően kell bólogatnia az óriás tudására, miután a nagy csendben már nem mer megszólalni, és belevágni a másik szavába.*
– Igen, Morw Úrfi, valóban az M! Nagyon jól megtanulta!
*A kis tündérke jót mosolyog azon, ahogyan a vele szemben ülő hatalmas lény gyermeki lelkesedéssel mesél önmagáról. Ez sokkalta jobban tetszik neki, mint az élőholtakról és harcokról szóló történetek.*
~Most akkor ügyességet adó talizmánt szeretne. De azt mondta, hogy ez erőt ad neki. Úgy tudom egy talizmán csak egyfajta segítséget nyújthat. Még soha nem láttam olyat, ami többet is adna. Akkor valószínűleg nem ezt szeretné veled megáldatni, hanem egy másikat.~
*Ő is boldogan tapsolna, ha tudná, hogy kinek is jár éppen az elismerés, majd amikor rájön, hogy neki, kicsit meg is illetődik. Szabadkozna ugyan, hogy ennyire hangosan azért nem kell méltatni, ám amikor Morw mindenkinek sört kér az ő tiszteletére, ráadásul még hangosan be is jelenti a kereskedő mivoltát, már biztosan tudja, hogy ne ellenkezzen. Ennél jobb reklámot keresve sem találhatna. A hatalmas korsót viszont, amit Mogrim elé tesz, már nem tudja ilyen lelkesen megköszönni, inkább csak kissé kétségbeesetten szemléli, miközben válaszával igyekszik valahogy kibújni az ivás kötelessége alól.*
– Tehát egy olyan amulettet szeretne, ami ügyesebbé teszi Önt. Ez a gyönyörű amulett, ami Önnek van, ez erőt ad, tehát egy másikat szeretne, ugye? Jól értem?
*Teszi fel a kérdést a biztonság kedvéért, és el is pillant a batyúja irányába, amiben a könyve lapul. Ha esetleg megrendelést kap, akkor minden részletet fel kell jegyeznie, nehogy valamit elfelejtsen.*
– A sört viszont szívesen odaadom Önnek, Morw Úrfi. Ha meginnám, akkor én is elaludnék, mint Noti, és akkor nem tudnánk hazamenni. Fent lakunk az egyik hosszú házban. Így sem tudom, hogy hogyan jutunk haza...
*A hangja a végére kissé szomorúra, kérlelőre változik. Tudja, hogy Morwon valóban nem a legokosabb, ám úgy tűnik, hogy a szíve a helyén van, és ha össze tudja rakni, hogy a tündérkéknek a segítségére volna szükségük, akkor Mofi talán megoldhatja ezt az igen komoly problémát.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-01-19 11:00:18
Üzenet elküldve: 2017-01-19 11:00:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós //
//Megérkezés//
*Döbbenetét nem is tudja leplezni, kezét is a szájához teszi, amikor Arraele megerősíti, hogy a rémálmok mindig visszatérnek. ~Tud egyáltalán aludni? Én lefeküdni se mernék a helyében.~ Elborzasztja a gondolata is, hogy mit kezdne ilyen rémálmokkal szemben. Hunyorgó szemekkel koncentrál a tündér mondandójára. Pupillái kitágulnak amikor a holdmágia néhány tulajdonságáról kezd el beszélni Arraele.*
- A holdmágiáról nem tudtam, hogy ilyen befolyással bír az elmére. *Eddig mindössze annyit tudott a holdmágiáról amit Worenth mester elárult neki, történetesen, hogy a napmágia ellen használható a legjobban. Ezzel most valamicskét gyarapított a mágiáról szerzett ismeretein. A mágus testőr említésekor tágra nyílnak szemei meglepettségében. Sosem hallott még mágus testőrről. Harcos testőrökről igen, de mágusokról, akik testőr feladatokat látnak el, azaz ártó mágiától védik meg az adott személyt ez teljesen új neki.*
- Arraele úr, ahogy mondtam én még alig tudok a mágiáról valamit. Itt van nem messze a klánunk, az Ezüstszilánk Szövetség. Közel lakunk a Synmira nevezetű helyen. Alig két fertályóra az út a tavernától. Ott találna nálam sokkal képzettebb mágusokat erre a célra. *Magát nem tartja túl sokra, főként mágia terén. Ezért most nem igazán érzi alkalmasnak magát egy ilyen komoly feladatra.*
- Higgye el örömmel megszabadítanám ettől a rémálomtól, de jelenleg a mágiatanulmányaim legelején járok. *Bárhogy is gondolkodik és vakargatja a fejét nem lát relációt a dologban. „Igyunk Mofira a kicsire” hallja meg a bömbölő hangokat. Fejét odafordítja az óriás és a két tündérke asztala felé.*
- Bocsásson meg újfent Arraele úr. Mindjárt visszatérünk a dologra. *Újra elnézést kell kérnie az idős tündértől mert munkája akadt.*
// MINDENKI //
- Máris hozom a söröket Morw úr. *Kiáltja az óriásnak. Nem érti mire fel ünnepelnek de a vendég rendelt, neki pedig teljesítenie kell. Gyorsan elkezdi megszámolni, hogy pontosan hány vendégnek is készítsen sört. Az óriás és a két tündér az eddig három. Az idős földművessel négy. A Tharg harcosnő és a két asztaltársával már hét. A pásztor a nyolcadik. A kilencedig pedig Neara aki a pultnál álldogál ha minden igaz. Magát nem számolja bele mert ő a fogadós.*
- Maon asszony kilenc Tharg sört legyen szíves. *Kiált be a pult mögé a törpe asszonyságnak, hogy segítségét kéri. Ő maga is bemegy a pult mögé és szépen elkezdik a kilenc korsót megtölteni. Legelőször Neara kapja meg a sörét hiszen a pultnál álldogál. Ezután három korsóval a tálcáján indul meg az óriáshoz.*
- Parancsoljanak. *Teszi le barátságos tekintettel a három sört, majd indul is tovább, hogy a többieket is kiszolgálja a meghívással. A maradék hatot kiosztja a többi vendég között, még két fordulóban. Miután mindenki elé lerakta a sörét a tálcával visszamegy a pulthoz és biccentéssel köszöni meg Maon asszony segítségét. Ha mindenki elégedett akkor visszatér asztaltársaságához Arraele úrhoz.*
//Megérkezés//
*Döbbenetét nem is tudja leplezni, kezét is a szájához teszi, amikor Arraele megerősíti, hogy a rémálmok mindig visszatérnek. ~Tud egyáltalán aludni? Én lefeküdni se mernék a helyében.~ Elborzasztja a gondolata is, hogy mit kezdne ilyen rémálmokkal szemben. Hunyorgó szemekkel koncentrál a tündér mondandójára. Pupillái kitágulnak amikor a holdmágia néhány tulajdonságáról kezd el beszélni Arraele.*
- A holdmágiáról nem tudtam, hogy ilyen befolyással bír az elmére. *Eddig mindössze annyit tudott a holdmágiáról amit Worenth mester elárult neki, történetesen, hogy a napmágia ellen használható a legjobban. Ezzel most valamicskét gyarapított a mágiáról szerzett ismeretein. A mágus testőr említésekor tágra nyílnak szemei meglepettségében. Sosem hallott még mágus testőrről. Harcos testőrökről igen, de mágusokról, akik testőr feladatokat látnak el, azaz ártó mágiától védik meg az adott személyt ez teljesen új neki.*
- Arraele úr, ahogy mondtam én még alig tudok a mágiáról valamit. Itt van nem messze a klánunk, az Ezüstszilánk Szövetség. Közel lakunk a Synmira nevezetű helyen. Alig két fertályóra az út a tavernától. Ott találna nálam sokkal képzettebb mágusokat erre a célra. *Magát nem tartja túl sokra, főként mágia terén. Ezért most nem igazán érzi alkalmasnak magát egy ilyen komoly feladatra.*
- Higgye el örömmel megszabadítanám ettől a rémálomtól, de jelenleg a mágiatanulmányaim legelején járok. *Bárhogy is gondolkodik és vakargatja a fejét nem lát relációt a dologban. „Igyunk Mofira a kicsire” hallja meg a bömbölő hangokat. Fejét odafordítja az óriás és a két tündérke asztala felé.*
- Bocsásson meg újfent Arraele úr. Mindjárt visszatérünk a dologra. *Újra elnézést kell kérnie az idős tündértől mert munkája akadt.*
// MINDENKI //
- Máris hozom a söröket Morw úr. *Kiáltja az óriásnak. Nem érti mire fel ünnepelnek de a vendég rendelt, neki pedig teljesítenie kell. Gyorsan elkezdi megszámolni, hogy pontosan hány vendégnek is készítsen sört. Az óriás és a két tündér az eddig három. Az idős földművessel négy. A Tharg harcosnő és a két asztaltársával már hét. A pásztor a nyolcadik. A kilencedig pedig Neara aki a pultnál álldogál ha minden igaz. Magát nem számolja bele mert ő a fogadós.*
- Maon asszony kilenc Tharg sört legyen szíves. *Kiált be a pult mögé a törpe asszonyságnak, hogy segítségét kéri. Ő maga is bemegy a pult mögé és szépen elkezdik a kilenc korsót megtölteni. Legelőször Neara kapja meg a sörét hiszen a pultnál álldogál. Ezután három korsóval a tálcáján indul meg az óriáshoz.*
- Parancsoljanak. *Teszi le barátságos tekintettel a három sört, majd indul is tovább, hogy a többieket is kiszolgálja a meghívással. A maradék hatot kiosztja a többi vendég között, még két fordulóban. Miután mindenki elé lerakta a sörét a tálcával visszamegy a pulthoz és biccentéssel köszöni meg Maon asszony segítségét. Ha mindenki elégedett akkor visszatér asztaltársaságához Arraele úrhoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051