Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-21 06:10:13
Üzenet elküldve: 2018-02-21 06:10:13
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Callesy Dyra//
*A lány szavaira Sfetts megnyugodva ül vissza a székre, még lábát is lelógázza róla, ha nem bánt, hát nem bánt. Kacérkodik a gondolattal, hogy ő is igyon valami, de aztán mégsem így dönt, láthatóan egyre kevesebb a vendég a tavernában, s ami azt illeti maga Sfetts is és partnere is kezd fáradni. Azon gondolkodik, vajon ha megvakargatná a farkas füle tövét, az hogyan reagálni, végeredményben a kíváncsiságát most legyőzi, s nem tesz semmit. Bágyadtan nézelődik, s közben halkan beszélgetnek Dyraval, Sfettsnek sincs kedve már hangoskodni, s vetett ágyra vágyik. A kocsmárost ugyan még mindig nem látja sehol, mikor Dyra elköszön, mosolyogva szól hozzá ő is:*
- Én is örvendtem! Remélem még találkozunk! *Bólint felé mosolygósan, majd ő is összeszedelőzködik. A pulthoz sétál, s körbenéz, de nem lát senkit, azonban ne csinál belőle problémát. Fogyasztani nem fogyasztott, a szoba árát pedig majd máskor megfizeti. Lassan a szobák felé indul az emeletre, hogy pihenjen egyet. A szobába lépve elégedetten szemléli, a másoknak minden bizonnyal kissé egyszerűnek tűnő berendezést:*
- Nahát! Milyen gazdagon felszerelt! Ma éjjel luxusban alszom. *Mondja nevetve, majd kulcsra zárja az ajtót és lefekszik.*
//Reggel//
*Gyorsan és kipihenten ébred, összeszedelőzködik, majd a fogadó földszintjén, az ott lévőknek még int egyet, s úgy dönt, körbenéz a környező falvakban. Ignác az istállóban várja, láthatóan ő sem fáradt, így felszerszámozza, kioldozza, majd hátára pattanva elindul a birtokok felé.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.21 06:11:00
*A lány szavaira Sfetts megnyugodva ül vissza a székre, még lábát is lelógázza róla, ha nem bánt, hát nem bánt. Kacérkodik a gondolattal, hogy ő is igyon valami, de aztán mégsem így dönt, láthatóan egyre kevesebb a vendég a tavernában, s ami azt illeti maga Sfetts is és partnere is kezd fáradni. Azon gondolkodik, vajon ha megvakargatná a farkas füle tövét, az hogyan reagálni, végeredményben a kíváncsiságát most legyőzi, s nem tesz semmit. Bágyadtan nézelődik, s közben halkan beszélgetnek Dyraval, Sfettsnek sincs kedve már hangoskodni, s vetett ágyra vágyik. A kocsmárost ugyan még mindig nem látja sehol, mikor Dyra elköszön, mosolyogva szól hozzá ő is:*
- Én is örvendtem! Remélem még találkozunk! *Bólint felé mosolygósan, majd ő is összeszedelőzködik. A pulthoz sétál, s körbenéz, de nem lát senkit, azonban ne csinál belőle problémát. Fogyasztani nem fogyasztott, a szoba árát pedig majd máskor megfizeti. Lassan a szobák felé indul az emeletre, hogy pihenjen egyet. A szobába lépve elégedetten szemléli, a másoknak minden bizonnyal kissé egyszerűnek tűnő berendezést:*
- Nahát! Milyen gazdagon felszerelt! Ma éjjel luxusban alszom. *Mondja nevetve, majd kulcsra zárja az ajtót és lefekszik.*
//Reggel//
*Gyorsan és kipihenten ébred, összeszedelőzködik, majd a fogadó földszintjén, az ott lévőknek még int egyet, s úgy dönt, körbenéz a környező falvakban. Ignác az istállóban várja, láthatóan ő sem fáradt, így felszerszámozza, kioldozza, majd hátára pattanva elindul a birtokok felé.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.21 06:11:00
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 20:55:07
Üzenet elküldve: 2018-02-20 20:55:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Estére ideérkezve Quantall inkább úgy gondolja, hogy mégsem annyira éhes. Kivesz egy szobát ahol kipihenheti magát. Ott ledobja a felszerelését, az útra pakolt szárított hús utolsó darabkáit is megeszi majd lefekszik. Csámpás pedig ahogy szokott az ágya mellett pihen le.*
//NAPVÁLTÁS//
*Reggel Csámpás kelti. Jól idomított eb, aki megkíméli attól, hogy a fogadós előtt szabadkoznia kelljen, de cserébe felkelti mert nem tudja egyedül megsétáltatni magát. Quantall fel is kel, megpróbálja egy varázslattal rendbe szedni haját és ruházatát majd Csámpást egy bőrszíjon vezetve leviszi és kivezeti a fogadóból, miután a kutya és ő is elvégezték a dolgukat csak akkor tér vissza és foglal helyet csendesen az egyik asztalnál.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
//NAPVÁLTÁS//
*Reggel Csámpás kelti. Jól idomított eb, aki megkíméli attól, hogy a fogadós előtt szabadkoznia kelljen, de cserébe felkelti mert nem tudja egyedül megsétáltatni magát. Quantall fel is kel, megpróbálja egy varázslattal rendbe szedni haját és ruházatát majd Csámpást egy bőrszíjon vezetve leviszi és kivezeti a fogadóból, miután a kutya és ő is elvégezték a dolgukat csak akkor tér vissza és foglal helyet csendesen az egyik asztalnál.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 19:24:49
Üzenet elküldve: 2018-02-20 19:24:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sfetts F'iux//
*Figyelmesen hallgatja a gnómot miközben hangosan gondolkodik, mit is ajánljon, végül a szárított gyümölcsös tea mellett dönt. Körülnéz, hátha észrevesz egy pincért vagy valami annak tűnő alakot.*
~Talán jobban tenném, ha odamennék a pulthoz.~ *Egy mosolyt villant Sfetts felé, majd feláll székéről és kikéri a teáját. Visszatérve az asztalhoz leteszi forró csészéjét, körbefogja kezeivel, mintha fázna pedig nem így van. Sőt, kifejezetten fülledt meleg van a fogadóban és szíve szerint ki is nyitna egy ablakot, hogy friss levegő jöjjön be, de jobbnak látja ha nem szól bele a fogadó kis "életébe". Azonban figyelmét bizony nem kerüli el, hogy a gnóm eltette pipáját.*
~Hmm, micsoda illedelmes, pedig meggyőződésem volt, hogy kicsit magának valóak ezek a teremtések.~ *Szidja le magát gondolatban, hiszen nem ismert eddig egy gnómot sem, mi alapján szűrhetett le ilyen dolgot. Gondolatai fonalát megtöri Sfetts ijedt felugrása, ezt követően kacagásban tör ki.*
-Vártam a pillanatot mikor észreveszi... ő itt Monte és nem bánt senkit, kivéve ha kérem. *Közli vele, kezeivel pedig int, hogy nyugodtan visszaülhet a helyére.*
-Az erdőben találtam mikor még kölyök volt, az anyja magára hagyta. Nem volt szívem ott hagyni, valószínűleg elpusztult volna, így felneveltem és hűséges barátommá vált. Inkább meséljen Ön, gyakran látogat el ide? *Kortyol bele a forró, illatozó teájába. Már elég későre jár, lassan szállingóznak el a vendégek, vagy a szobájukba, vagy ki az ajtón.*
~Még egy kis ideig maradok társalogni, aztán nem ártana lepihennem, hosszú nap volt.~ *Egy-két óra elteltével már kezdenek szemei lecsukódni, a csészéje már régóta üres és attól tart a könyöke sem fogja már sokáig tartani fejét. Vesz egy mély levegőt és feltápászkodik a székről.*
-Nagyon örülök, hogy ily sokáig a társalgópartnerem volt kedves Sfetts. Ideje lenne nyugovóra térni. *Lehajol Montehoz és lágyan megsimogatja feje búbját. A farkas megemeli fejét, majd egy hangos nyüszítő ásítást hallat.*
-Gyere, megyünk aludni.
*Figyelmesen hallgatja a gnómot miközben hangosan gondolkodik, mit is ajánljon, végül a szárított gyümölcsös tea mellett dönt. Körülnéz, hátha észrevesz egy pincért vagy valami annak tűnő alakot.*
~Talán jobban tenném, ha odamennék a pulthoz.~ *Egy mosolyt villant Sfetts felé, majd feláll székéről és kikéri a teáját. Visszatérve az asztalhoz leteszi forró csészéjét, körbefogja kezeivel, mintha fázna pedig nem így van. Sőt, kifejezetten fülledt meleg van a fogadóban és szíve szerint ki is nyitna egy ablakot, hogy friss levegő jöjjön be, de jobbnak látja ha nem szól bele a fogadó kis "életébe". Azonban figyelmét bizony nem kerüli el, hogy a gnóm eltette pipáját.*
~Hmm, micsoda illedelmes, pedig meggyőződésem volt, hogy kicsit magának valóak ezek a teremtések.~ *Szidja le magát gondolatban, hiszen nem ismert eddig egy gnómot sem, mi alapján szűrhetett le ilyen dolgot. Gondolatai fonalát megtöri Sfetts ijedt felugrása, ezt követően kacagásban tör ki.*
-Vártam a pillanatot mikor észreveszi... ő itt Monte és nem bánt senkit, kivéve ha kérem. *Közli vele, kezeivel pedig int, hogy nyugodtan visszaülhet a helyére.*
-Az erdőben találtam mikor még kölyök volt, az anyja magára hagyta. Nem volt szívem ott hagyni, valószínűleg elpusztult volna, így felneveltem és hűséges barátommá vált. Inkább meséljen Ön, gyakran látogat el ide? *Kortyol bele a forró, illatozó teájába. Már elég későre jár, lassan szállingóznak el a vendégek, vagy a szobájukba, vagy ki az ajtón.*
~Még egy kis ideig maradok társalogni, aztán nem ártana lepihennem, hosszú nap volt.~ *Egy-két óra elteltével már kezdenek szemei lecsukódni, a csészéje már régóta üres és attól tart a könyöke sem fogja már sokáig tartani fejét. Vesz egy mély levegőt és feltápászkodik a székről.*
-Nagyon örülök, hogy ily sokáig a társalgópartnerem volt kedves Sfetts. Ideje lenne nyugovóra térni. *Lehajol Montehoz és lágyan megsimogatja feje búbját. A farkas megemeli fejét, majd egy hangos nyüszítő ásítást hallat.*
-Gyere, megyünk aludni.
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 18:29:00
Üzenet elküldve: 2018-02-20 18:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Syoud//
*Türelmesen várakozik, az aranyakat kikészíti az asztalra, nehogy azt higgyék, hogy fizetés nélkül szeretne távozni. A reggeli időpont miatt most kevesen vannak az ivórészben, amit örömmel fogad a csuhás. Idegen neki ez a környezet, idegen a fogadó és a környék is. Nagyon szeretne már visszatérni Erdőmélyére.
Várakozás közben az ivó korai vendégeit fürkészi, s megpillant közöttük egy új érkezőt, azt az elf férfit, akivel még Artheniorban találkoztak a kovácsnál. Akkor volt egy pillanat, amikor összeakadt a tekintetük, de a csuhás nem tulajdonított jelentőséget a dolognak. Most viszont úgy gondolja, hogy a hosszúéletű talán ismeri ezt a környéket, mert olyan természetességgel rendel, mintha mindennap így tenné, még a pultba is behajol.
Amikor újra összeakad a tekintetük, az elf bólintva köszön neki, amit a csuhás egy halovány meghajlással viszonoz, majd visszafogottan jelzi a férfinek, hogy szólni szeretne hozzá.*
- Bocsánat, válthatnánk egy szót? *Kérdi barátságosan mosolyogva. Bár a másik maga is elf, mégis van benne valami a népükre nem jellemző vadság, valami furcsa érzés keríti hatalmába, mikor ránéz.
Ha jól gondolja és a hosszúéletű ismerős a környéken, akkor remélhetően a csuhás segítségére lesz.*
//Syoud//
*Türelmesen várakozik, az aranyakat kikészíti az asztalra, nehogy azt higgyék, hogy fizetés nélkül szeretne távozni. A reggeli időpont miatt most kevesen vannak az ivórészben, amit örömmel fogad a csuhás. Idegen neki ez a környezet, idegen a fogadó és a környék is. Nagyon szeretne már visszatérni Erdőmélyére.
Várakozás közben az ivó korai vendégeit fürkészi, s megpillant közöttük egy új érkezőt, azt az elf férfit, akivel még Artheniorban találkoztak a kovácsnál. Akkor volt egy pillanat, amikor összeakadt a tekintetük, de a csuhás nem tulajdonított jelentőséget a dolognak. Most viszont úgy gondolja, hogy a hosszúéletű talán ismeri ezt a környéket, mert olyan természetességgel rendel, mintha mindennap így tenné, még a pultba is behajol.
Amikor újra összeakad a tekintetük, az elf bólintva köszön neki, amit a csuhás egy halovány meghajlással viszonoz, majd visszafogottan jelzi a férfinek, hogy szólni szeretne hozzá.*
- Bocsánat, válthatnánk egy szót? *Kérdi barátságosan mosolyogva. Bár a másik maga is elf, mégis van benne valami a népükre nem jellemző vadság, valami furcsa érzés keríti hatalmába, mikor ránéz.
Ha jól gondolja és a hosszúéletű ismerős a környéken, akkor remélhetően a csuhás segítségére lesz.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 18:14:48
Üzenet elküldve: 2018-02-20 18:14:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Callesy Dyra//
*A lány kedves és nyílt, ahogyan kinézete is sugallja, mely a gnómnak kifejezetten szimpatikus, bár ezt előre is sejtette. Bemutatkozására szelíden mosolyogva reagál:*
- Dyra! Milyen kedves név, önök elfek igazán találékonyak, szinte énekel az ember szájában, mikor kimondja. *Kacag fel, majd a lány szavaira kissé szomorkásan ugyan, de pipájából kiveri a parazsat, természetesen szokásához híven a még használható gizgazokat visszatömködi csuhája rejtett zsebébe.*
- Még mit nem! *Rikkant fel, határozottan, de immár kissé visszafogottabban.*
- Még az hiányzik, hogy udvariatlannak tűnjek, kérem bocsássa meg hirtelen természetem, nem átallnám, hogy búzakalász színébe hajló hajának miatta füstszaga legyen! *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, saját magát megfeddve, majd kissé megfújkált és kihűlt pipáját komótosan teszi vissza szintén csuhájába.*
- Ami azt illeti, valóban olyan, mintha egy gőzgép mellett ücsörögnénk! *Forgatja körbe szemét látványosan a helyiségben, s közben felnevet, jelezvén, hogy érti Dyra célzását, bár őt nem zavarja a füst, ettől jóval komolyabbakat is tapasztalt a vegyszerek összekeverése közben.*
- Teát? Hát, ami azt illeti nem vagyok nagy teaszakértő, bár minden bizonnyal sokat tudok a gyümölcsökről és növényekről, így megpróbálok segíteni. *Komótosan, talán még kissé öregesen is, tudálékosan maga elé veszi a kínálót, majd hangos fejtegetésbe kezd.*
- Hmmm. Igen. Nem, az nem. Igen. Végeredményben csak egyet tudok ajánlani, *mosolyodik el barátságosan* hiszen csak egy szerepel az itallapon, az sem egyértelmű és egyből két változatban. *Mutatja Dyra felé a kínálót, ujjával megjelölve az egyetlen teát, ami rajta látható, s közben vállát vonja meg.*
- Forralt tea, szárított gyümölccsel, vagy gyógyfüves erősítő, élénkítő változatban, de így este ez utóbbit nem ajánlom. Ebből kifolyólag a konklúzió, hogy jómagam az előbbire szavaznék. *Hirtelen valami eszébe jut.*
- De ha kívánja *kezd gyorsan matatásba csuhájában, s egy marék összeszáradt beazonosíthatatlan, másnak bizonyára gusztustalan gazat véve elő.*
- Ebből szívesen adok, isteni íze van! De, hogyha pépesen az arcára keni, késlelteti az öregedést is. *Rikkant fel, megint kissé hangosan, majd kuncogva fogja be saját száját, hogy hirtelen megilletődve gyorsan visszakozzon.*
- Már nem mintha önnek szüksége lenne rá, Teysusra, dehogyis, én balga! *Még szemöldökét is összehúzza, s csücsörít hozzá, oly mérges magára. Egész szőrpamacsnak látszik így az arca. Azonban nem kerüli el figyelmét közben, hogy a lány tekintete lefelé vándorol.*
~ Talán untatom? ~ *Kérdezi meg magától, s akaratlanul is követi a nő tekintetét, hogy aztán páros lábbal ugorjon fel a székére, csak úgy csattan a saruja.*
- Azt a rongyba tekert hónaljmankót! Az csak nem egy farkas melletted? Veled jött? Vagy lábmelegítőnek adják a tavernában? Nem félsz tőle? Hogyan találkoztatok?
//Napváltás//
*Függetlenül a farkas jelenlététől úgy érzi Dyrával másnap reggelig tudna beszélgetni, hisz Sfetts kíváncsi természet, így magához híven, az etikettnek és természetének megfelelően az elf lány és a farkas között váltogatva tekintetét hallgatja Dyra szavait. Észre sem veszi, de már bizony a következő napba lépnek át. Azonban, ha a lány nem javasolja, ő sem fogja mondani, hogy térjenek nyugovóra szobáikba, kedvére szottyan a beszélgetés, s máskor is virrasztott már át napokat egy-egy izgalmas találmány kigondolása közben. Ha a lány felajánlja, Sfetts megkéri, hogy reggel folytassák a beszélgetést.*
*A lány kedves és nyílt, ahogyan kinézete is sugallja, mely a gnómnak kifejezetten szimpatikus, bár ezt előre is sejtette. Bemutatkozására szelíden mosolyogva reagál:*
- Dyra! Milyen kedves név, önök elfek igazán találékonyak, szinte énekel az ember szájában, mikor kimondja. *Kacag fel, majd a lány szavaira kissé szomorkásan ugyan, de pipájából kiveri a parazsat, természetesen szokásához híven a még használható gizgazokat visszatömködi csuhája rejtett zsebébe.*
- Még mit nem! *Rikkant fel, határozottan, de immár kissé visszafogottabban.*
- Még az hiányzik, hogy udvariatlannak tűnjek, kérem bocsássa meg hirtelen természetem, nem átallnám, hogy búzakalász színébe hajló hajának miatta füstszaga legyen! *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, saját magát megfeddve, majd kissé megfújkált és kihűlt pipáját komótosan teszi vissza szintén csuhájába.*
- Ami azt illeti, valóban olyan, mintha egy gőzgép mellett ücsörögnénk! *Forgatja körbe szemét látványosan a helyiségben, s közben felnevet, jelezvén, hogy érti Dyra célzását, bár őt nem zavarja a füst, ettől jóval komolyabbakat is tapasztalt a vegyszerek összekeverése közben.*
- Teát? Hát, ami azt illeti nem vagyok nagy teaszakértő, bár minden bizonnyal sokat tudok a gyümölcsökről és növényekről, így megpróbálok segíteni. *Komótosan, talán még kissé öregesen is, tudálékosan maga elé veszi a kínálót, majd hangos fejtegetésbe kezd.*
- Hmmm. Igen. Nem, az nem. Igen. Végeredményben csak egyet tudok ajánlani, *mosolyodik el barátságosan* hiszen csak egy szerepel az itallapon, az sem egyértelmű és egyből két változatban. *Mutatja Dyra felé a kínálót, ujjával megjelölve az egyetlen teát, ami rajta látható, s közben vállát vonja meg.*
- Forralt tea, szárított gyümölccsel, vagy gyógyfüves erősítő, élénkítő változatban, de így este ez utóbbit nem ajánlom. Ebből kifolyólag a konklúzió, hogy jómagam az előbbire szavaznék. *Hirtelen valami eszébe jut.*
- De ha kívánja *kezd gyorsan matatásba csuhájában, s egy marék összeszáradt beazonosíthatatlan, másnak bizonyára gusztustalan gazat véve elő.*
- Ebből szívesen adok, isteni íze van! De, hogyha pépesen az arcára keni, késlelteti az öregedést is. *Rikkant fel, megint kissé hangosan, majd kuncogva fogja be saját száját, hogy hirtelen megilletődve gyorsan visszakozzon.*
- Már nem mintha önnek szüksége lenne rá, Teysusra, dehogyis, én balga! *Még szemöldökét is összehúzza, s csücsörít hozzá, oly mérges magára. Egész szőrpamacsnak látszik így az arca. Azonban nem kerüli el figyelmét közben, hogy a lány tekintete lefelé vándorol.*
~ Talán untatom? ~ *Kérdezi meg magától, s akaratlanul is követi a nő tekintetét, hogy aztán páros lábbal ugorjon fel a székére, csak úgy csattan a saruja.*
- Azt a rongyba tekert hónaljmankót! Az csak nem egy farkas melletted? Veled jött? Vagy lábmelegítőnek adják a tavernában? Nem félsz tőle? Hogyan találkoztatok?
//Napváltás//
*Függetlenül a farkas jelenlététől úgy érzi Dyrával másnap reggelig tudna beszélgetni, hisz Sfetts kíváncsi természet, így magához híven, az etikettnek és természetének megfelelően az elf lány és a farkas között váltogatva tekintetét hallgatja Dyra szavait. Észre sem veszi, de már bizony a következő napba lépnek át. Azonban, ha a lány nem javasolja, ő sem fogja mondani, hogy térjenek nyugovóra szobáikba, kedvére szottyan a beszélgetés, s máskor is virrasztott már át napokat egy-egy izgalmas találmány kigondolása közben. Ha a lány felajánlja, Sfetts megkéri, hogy reggel folytassák a beszélgetést.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 17:53:54
Üzenet elküldve: 2018-02-20 17:53:54
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítők//
*Érdemi információkhoz nem jut hozzá, de nem is baj; majd megkapja azt fentről, a vezetőségtől.*
- Én teljesen kivagyok, gyerekek, alszom egyet. *jelzi, aztán a tavernában már intézi is a szállását. Teljesen mindegy neki, hol alhat; az óriás táboránál minden, de minden csak jobb és kényelmesebb lehet. Visszaadják a kajástatyót Jaznak, aztán aludni tér - vélhetően egyedül, mert valószínűtlen, hogy Queinnt meg tudná fűzni egy kis közös takaró alatti huncutkodásra. Már ha lesz takarója, ugye.*
//NAPVÁLTÁS//
*Reggel meglepően kipihenten ébred és először érzi magát szabad elfnek.*
- Üdv! *tér be a Taverna ivórészébe és azonnal a pulthoz támaszkodik.*
- Hahó, merre van itt egy szépséges pultoslány? *ha nem változtak sokat a thargok, akkor - ha nem is Rilai, de - valami csinos ki szafaládéfaló lesz a főnök itt.*
- Kávét, rántottát, kenyeret, kolbászt! Izibe! *hajol át kicsit a pulton, hátha hátrébb észrevesz valakit.*
- De jó itthon. *persze tudja, hogy ez csak félig-meddig van így, de nem tehet róla. Végül is itthon van.*
~ Háh. A bigott a kovácsműhelyből! Aki a thargvérű lánnyal volt. ~ *ismeri fel Pyctát, és biccent neki jóindulata jeleként.*
*Érdemi információkhoz nem jut hozzá, de nem is baj; majd megkapja azt fentről, a vezetőségtől.*
- Én teljesen kivagyok, gyerekek, alszom egyet. *jelzi, aztán a tavernában már intézi is a szállását. Teljesen mindegy neki, hol alhat; az óriás táboránál minden, de minden csak jobb és kényelmesebb lehet. Visszaadják a kajástatyót Jaznak, aztán aludni tér - vélhetően egyedül, mert valószínűtlen, hogy Queinnt meg tudná fűzni egy kis közös takaró alatti huncutkodásra. Már ha lesz takarója, ugye.*
//NAPVÁLTÁS//
*Reggel meglepően kipihenten ébred és először érzi magát szabad elfnek.*
- Üdv! *tér be a Taverna ivórészébe és azonnal a pulthoz támaszkodik.*
- Hahó, merre van itt egy szépséges pultoslány? *ha nem változtak sokat a thargok, akkor - ha nem is Rilai, de - valami csinos ki szafaládéfaló lesz a főnök itt.*
- Kávét, rántottát, kenyeret, kolbászt! Izibe! *hajol át kicsit a pulton, hátha hátrébb észrevesz valakit.*
- De jó itthon. *persze tudja, hogy ez csak félig-meddig van így, de nem tehet róla. Végül is itthon van.*
~ Háh. A bigott a kovácsműhelyből! Aki a thargvérű lánnyal volt. ~ *ismeri fel Pyctát, és biccent neki jóindulata jeleként.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 15:59:30
Üzenet elküldve: 2018-02-20 15:59:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
*Megnézi a zúzódásokat Aenae könyökén és oldalán, de megállapítja, hogy nem komoly a sérülés, s bár jó ideig fájni fog, egy hét múlva már csak az emléke marad. Fiatalabb korában, amikor még tanulta csak a harc művészetét, az efféle zúzódások mindennaposak voltak, de szerencsére egy idő után elmúlt a foltosodás, ahogy a teste megedződött.*
- Ahol én felnőttem, nekünk bugyink sem volt. *Válaszol mosolyogva. Őt annyira nem hatja meg a fésű és a váltás ruha hiánya, de ő jóval puritánabb körülmények között nőtt fel és élt eddig is. Élvezi, hogy Aenae hozzábújik és őt is gyorsan elragadja az álom. Álmában földrengésen lovagol és magasra repül az ég kékjében egy griff hátán, amelynek a szárnyai levelekből vannak, a csontjai pedig fából.*
//NAPVÁLTÁS//
*Másnap hátfájással ébred. Hozzászokott a kemény derékaljhoz és a Vaskorsó ágya túl puha az ő igényeihez. Felébredve nem is lustálkodik szinte egy percet sem, amúgy sem az a fajta, hanem kikel az ágyból, de rájön azonnal, hogy nem Vadvédben van, ahol megszokott rendszere van a reggeli tevékenységeinek. Így miután félig felöltözött, tétlenül álldogál egy ideig, amikor Aenae is felébred. Csendben mosakodnak meg és szótlanul telik el a felöltözésre szánt idő is. Végül A topázszemű töri meg a csendet.*
- Itt maradok és innen induljunk vissza. *Mosolyog a lányra. Nem ajánlja fel, hogy elkíséri, mert ha Aenae azt szerette volna, akkor biztosan megkérdezi. De jobb is lesz így, mert ezt neki kell lerendeznie. Nem félti, előző nap már kiderült, hogy Kagan nem akarja bántani. Persze, ha sokáig elmarad, biztosan aggódni kezd és a keresésére indul.
Indulás előtt kap egy csókot, amit kedvesen viszonoz is, szinte érzi a topázszemű idegességét és reméli, hogy saját nyugalmából tud neki is adni egy keveset.*
- Minden rendben lesz. Itt várlak. *Mosolyog a lányra, majd amikor Aenae elviharzik, de előtte még azt mondja neki, szereti, a csuhás csak szégyenlős mosollyal felel. Az ő népénél nem volt mindennapi az érzelmek ilyen átadása, de Aenae is biztosan érzi, hogy a férfi viszont szereti. De úgyis mindegy már, mert a topázszemű kiviharzik és ő egyedül marad az üres fogadói szobában.
Sóhajtva néz szét, majd összeszedi holmijaikat és lemegy a fogadóba, hogy egy asztal mellett várja meg a lányt. És persze ki szeretné fizetni a tegnapi ételek árát, hátha visszatért azóta a csinos pultos lány. Amíg várakozik, kér magának egy korsó vizet és egy újabb tállal a tegnapi ételből, amit elcsomagoltat, ha elindultak, majd út közben elfogyasztják.
Közben az ivó reggeli vendégeit figyeli, különben csenden várakozik, a tőle megszokott türelemmel és nyugalommal.*
*Megnézi a zúzódásokat Aenae könyökén és oldalán, de megállapítja, hogy nem komoly a sérülés, s bár jó ideig fájni fog, egy hét múlva már csak az emléke marad. Fiatalabb korában, amikor még tanulta csak a harc művészetét, az efféle zúzódások mindennaposak voltak, de szerencsére egy idő után elmúlt a foltosodás, ahogy a teste megedződött.*
- Ahol én felnőttem, nekünk bugyink sem volt. *Válaszol mosolyogva. Őt annyira nem hatja meg a fésű és a váltás ruha hiánya, de ő jóval puritánabb körülmények között nőtt fel és élt eddig is. Élvezi, hogy Aenae hozzábújik és őt is gyorsan elragadja az álom. Álmában földrengésen lovagol és magasra repül az ég kékjében egy griff hátán, amelynek a szárnyai levelekből vannak, a csontjai pedig fából.*
//NAPVÁLTÁS//
*Másnap hátfájással ébred. Hozzászokott a kemény derékaljhoz és a Vaskorsó ágya túl puha az ő igényeihez. Felébredve nem is lustálkodik szinte egy percet sem, amúgy sem az a fajta, hanem kikel az ágyból, de rájön azonnal, hogy nem Vadvédben van, ahol megszokott rendszere van a reggeli tevékenységeinek. Így miután félig felöltözött, tétlenül álldogál egy ideig, amikor Aenae is felébred. Csendben mosakodnak meg és szótlanul telik el a felöltözésre szánt idő is. Végül A topázszemű töri meg a csendet.*
- Itt maradok és innen induljunk vissza. *Mosolyog a lányra. Nem ajánlja fel, hogy elkíséri, mert ha Aenae azt szerette volna, akkor biztosan megkérdezi. De jobb is lesz így, mert ezt neki kell lerendeznie. Nem félti, előző nap már kiderült, hogy Kagan nem akarja bántani. Persze, ha sokáig elmarad, biztosan aggódni kezd és a keresésére indul.
Indulás előtt kap egy csókot, amit kedvesen viszonoz is, szinte érzi a topázszemű idegességét és reméli, hogy saját nyugalmából tud neki is adni egy keveset.*
- Minden rendben lesz. Itt várlak. *Mosolyog a lányra, majd amikor Aenae elviharzik, de előtte még azt mondja neki, szereti, a csuhás csak szégyenlős mosollyal felel. Az ő népénél nem volt mindennapi az érzelmek ilyen átadása, de Aenae is biztosan érzi, hogy a férfi viszont szereti. De úgyis mindegy már, mert a topázszemű kiviharzik és ő egyedül marad az üres fogadói szobában.
Sóhajtva néz szét, majd összeszedi holmijaikat és lemegy a fogadóba, hogy egy asztal mellett várja meg a lányt. És persze ki szeretné fizetni a tegnapi ételek árát, hátha visszatért azóta a csinos pultos lány. Amíg várakozik, kér magának egy korsó vizet és egy újabb tállal a tegnapi ételből, amit elcsomagoltat, ha elindultak, majd út közben elfogyasztják.
Közben az ivó reggeli vendégeit figyeli, különben csenden várakozik, a tőle megszokott türelemmel és nyugalommal.*
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 12:43:34
Üzenet elküldve: 2018-02-20 12:43:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
*Pycta hathatós segítségével sikerül levetkőznie, és immáron napvilágra kerül a lila könyöke és oldala is. Eddig nem is fájt, de most, hogy Aenae realizálja a dolgot, egyből sajogni kezd.*
- Nem is tudom, hogy mit akarok neki mondani. Talán reggelre lesz valami gondolatom.
*Ezt már a takaró alatt mondja, a férfihez bújva.*
- Hát tudod, ahol én felnőttem, ott naponta cserélünk bugyit. Fésűm sincsen.
*Mosolyogva nyomja el az ásítást. Hiába töltött annyi időt az erdei erődben, de mégis egy gazdagnegyedi lány marad, aki naponta áztatná ki magát forró vízben és naponta váltana ruhát. Hogy a fésűjéről ne is beszéljünk, már előre látja azt a fodrászati katasztrófát, ami reggelre fogadja majd. Persze fáradtabb annál, semmint túl sokat agyaljon ezen, hamarosan - nagyjából két percen belül - el is nyomja az álom.
//NAPVÁLTÁS//
Már reggel van, mikor megébred és úgy érzi, hogy egyetlen pillanatot sem aludt. Pedig ékes bizonyítékul szolgál a párnáján a nyálfolt, meg a hajnak nevezett kóc a fején. Ez utóbbit mondjuk nem látja teljesen, de a szeme sarkából pont elég megnéznie, hogy tudja, hogy ezen a tíz ujja nem fog segíteni. Ennek a tragédiának a teljes tudatában, mélységes let(h)argiába zuhanva ül fel az ágyon.
Gyorsan mosdik, majd öltözködik, ujjaival próbálja elrendezni a haját. Tudja, hogy esélytelen, de ennél jobban nem tudja rendbe hozni magát.*
- Akkor asszem, hogy most megyek. Hol találkozzunk? Vagy mi legyen?
*Egyebekben nem lett este óta okosabb a mondandóját illetően, viszont önmagához mérten nagyon is zizeg. Egészen biztos, hogy most nem tudna egy helyben ülni annyi időre sem, amíg megeszi a reggelit, meg enni sem bírna, olyan gyomoridege van. Nagyobb benne van már a mehetnék, így hát meg is indul. Előtte persze még szüksége van egy erőt adó csókra.*
- Hé Pycta! Szeretlek.
*Hangzik a félszeg vallomás, mielőtt még szélvész léptekkel otthagyná az elfet. Amúgy nem nagyon szokott ilyeneket mondani a másiknak, ez az első alkalom, de eddig nem érezte szükségét, de most a helyzet miatt mégis.*
*Pycta hathatós segítségével sikerül levetkőznie, és immáron napvilágra kerül a lila könyöke és oldala is. Eddig nem is fájt, de most, hogy Aenae realizálja a dolgot, egyből sajogni kezd.*
- Nem is tudom, hogy mit akarok neki mondani. Talán reggelre lesz valami gondolatom.
*Ezt már a takaró alatt mondja, a férfihez bújva.*
- Hát tudod, ahol én felnőttem, ott naponta cserélünk bugyit. Fésűm sincsen.
*Mosolyogva nyomja el az ásítást. Hiába töltött annyi időt az erdei erődben, de mégis egy gazdagnegyedi lány marad, aki naponta áztatná ki magát forró vízben és naponta váltana ruhát. Hogy a fésűjéről ne is beszéljünk, már előre látja azt a fodrászati katasztrófát, ami reggelre fogadja majd. Persze fáradtabb annál, semmint túl sokat agyaljon ezen, hamarosan - nagyjából két percen belül - el is nyomja az álom.
//NAPVÁLTÁS//
Már reggel van, mikor megébred és úgy érzi, hogy egyetlen pillanatot sem aludt. Pedig ékes bizonyítékul szolgál a párnáján a nyálfolt, meg a hajnak nevezett kóc a fején. Ez utóbbit mondjuk nem látja teljesen, de a szeme sarkából pont elég megnéznie, hogy tudja, hogy ezen a tíz ujja nem fog segíteni. Ennek a tragédiának a teljes tudatában, mélységes let(h)argiába zuhanva ül fel az ágyon.
Gyorsan mosdik, majd öltözködik, ujjaival próbálja elrendezni a haját. Tudja, hogy esélytelen, de ennél jobban nem tudja rendbe hozni magát.*
- Akkor asszem, hogy most megyek. Hol találkozzunk? Vagy mi legyen?
*Egyebekben nem lett este óta okosabb a mondandóját illetően, viszont önmagához mérten nagyon is zizeg. Egészen biztos, hogy most nem tudna egy helyben ülni annyi időre sem, amíg megeszi a reggelit, meg enni sem bírna, olyan gyomoridege van. Nagyobb benne van már a mehetnék, így hát meg is indul. Előtte persze még szüksége van egy erőt adó csókra.*
- Hé Pycta! Szeretlek.
*Hangzik a félszeg vallomás, mielőtt még szélvész léptekkel otthagyná az elfet. Amúgy nem nagyon szokott ilyeneket mondani a másiknak, ez az első alkalom, de eddig nem érezte szükségét, de most a helyzet miatt mégis.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 12:31:23
Üzenet elküldve: 2018-02-20 12:31:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sfetts Fiux//
*Miközben nézegeti a forró teák listáját, felfigyel egy alacsony árnyék közeledtére. Hát persze, nincsen olyan pillanat, hogy ne lenne résen. Sokszor azt gondolják róla, hogy álmodozó típus, olyan aki belemerül abba amivel éppen tevékenykedik, de ez nem így van... a szeme sarkából figyelemmel követi környezetét. Amint teljes látóterébe kerül az illető, egyértelművé válik, hogy egy gnóm próbál szóba elegyedni vele. Az igazság az, hogy többnyire tartózkodóak ezekkel a kis élőlényekkel. Dyra gyűlöli az előítéleteket, ezért egy halvány mosoly kíséretében üdvözli, miután válasz nélkül leül mellé.*
-Természetesen kedves Sfetts, nyugodtan foglaljon helyet. *Kuncog egyet, hajszálait hátra igazgatva.*
-A nevem Dyra és őszinte leszek, nem kedvelem a füstöt, de ebben a helyiségben nem zavar nagy vizet az Ön pipájából áradó gomolyag. *Reméli, hogy inkább viccesnek tartja ezt a hozzászólását, mintsem szurkálódásnak. Mindeközben beszélgetőtársa egy elég érdekes elméletet szándékozott feltárni előtte.*
~Valóban igaza lehet? Véleményem szerint mindegy milyennek nevezzük hajunk színét, a lényeg abban rejlik, hogy az én hajszálaim sokkal világosabbak, mint itt a fogadóban bárkié. Legalábbis abból ítélve ameddig ellátok ebben a homályban.~ *Ezeket a gondolatsorokat nem osztja meg Sfettsel, jobbnak látja ha csak visszafogottan mosolyog.*
-Tudna ajánlani valamilyen teát? Tanácstalan vagyok, még nem jártam itt és nem volt alkalmam kitapasztalni melyik válhatna a kedvencemmé. *Mondandója végén szeme lefelé vándorol, pontosan a mellette szunyókáló Montere. Halk sóhaj hagyja el a száját.*
~Biztosan nagyon elfáradt az út során. Sfettsnek tényleg fel sem tűnt, hogy egy hatalmas fehér farkas fekszik mellettem? Általában mindenki meghökken tőle.~ *Ezt követően tekintete visszavándorol a csuhás gnómra.*
A hozzászólás írója (Callesy Dyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.20 12:33:17
*Miközben nézegeti a forró teák listáját, felfigyel egy alacsony árnyék közeledtére. Hát persze, nincsen olyan pillanat, hogy ne lenne résen. Sokszor azt gondolják róla, hogy álmodozó típus, olyan aki belemerül abba amivel éppen tevékenykedik, de ez nem így van... a szeme sarkából figyelemmel követi környezetét. Amint teljes látóterébe kerül az illető, egyértelművé válik, hogy egy gnóm próbál szóba elegyedni vele. Az igazság az, hogy többnyire tartózkodóak ezekkel a kis élőlényekkel. Dyra gyűlöli az előítéleteket, ezért egy halvány mosoly kíséretében üdvözli, miután válasz nélkül leül mellé.*
-Természetesen kedves Sfetts, nyugodtan foglaljon helyet. *Kuncog egyet, hajszálait hátra igazgatva.*
-A nevem Dyra és őszinte leszek, nem kedvelem a füstöt, de ebben a helyiségben nem zavar nagy vizet az Ön pipájából áradó gomolyag. *Reméli, hogy inkább viccesnek tartja ezt a hozzászólását, mintsem szurkálódásnak. Mindeközben beszélgetőtársa egy elég érdekes elméletet szándékozott feltárni előtte.*
~Valóban igaza lehet? Véleményem szerint mindegy milyennek nevezzük hajunk színét, a lényeg abban rejlik, hogy az én hajszálaim sokkal világosabbak, mint itt a fogadóban bárkié. Legalábbis abból ítélve ameddig ellátok ebben a homályban.~ *Ezeket a gondolatsorokat nem osztja meg Sfettsel, jobbnak látja ha csak visszafogottan mosolyog.*
-Tudna ajánlani valamilyen teát? Tanácstalan vagyok, még nem jártam itt és nem volt alkalmam kitapasztalni melyik válhatna a kedvencemmé. *Mondandója végén szeme lefelé vándorol, pontosan a mellette szunyókáló Montere. Halk sóhaj hagyja el a száját.*
~Biztosan nagyon elfáradt az út során. Sfettsnek tényleg fel sem tűnt, hogy egy hatalmas fehér farkas fekszik mellettem? Általában mindenki meghökken tőle.~ *Ezt követően tekintete visszavándorol a csuhás gnómra.*
A hozzászólás írója (Callesy Dyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.20 12:33:17
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-20 10:08:52
Üzenet elküldve: 2018-02-20 10:08:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
- Nem azt mondtam, hogy mindet megeszik, csak, hogy elég nagy a veszélye. De a bagoly az jó ötlet, a bagoly okos. *Helyesel, mert neki is ez jutott az eszébe vetkőzés közben. A bagolynak kevés természetes ellensége van az erdőben és elég intelligens ahhoz, hogy némi tanítás után képes legyen ilyen feladatok ellátására.
Csendben falatozgatnak a tálról, a csuhás örül annak, hogy Aenae eszik rendesen, nem zavarja a hallgatás, legalább van ideje összerendezni a gondolatait. Hisz oly sok minden történt egyetlen nap leforgása alatt, jó egy kicsit lenyugodva áttekinteni az eseményeket.
A csendet a topázszemű töri meg a kérdésével, a válasszal pedig bölcsen kivár az elf, mert komoly a kérdés.*
- Ne ostorozd magad, semmi ostobaságot nem mondtál. *Jó persze akadtak butaságok, példának okáért a szakállal, de teljesen érthető egy ilyen esetben. legalábbis a csuhás megérti.*
- Nem hiszem, hogy azt gondolná, szeretnél tőle ilyesmiket kérni. Talán meg sem kellene említeni, enélkül is el tudod mondani neki, amit szeretnél. *Figyeli egy ideig Aenae szenvedését a ruhákkal, aztán segít neki egy kicsit, de csak egy kicsit, mert mókás a procedúra.*
- Bár veszélyes ember, az édesapád, de úgy érzem, elég intelligens ahhoz, hogy szavak nélkül is megértse ezt. Ha ettől tartana, nem engedett volna el bennünket. Téged biztosan nem, én pedig nem mennék nélküled. *Fejezi be halovány mosollyal nézve a lányra.*
- Egy napig kibírod, hogy ugyanabban a ruhában legyél, estére meg már úgyis otthon leszünk. Pihenjünk. Ránk fér. *Mondja, majd ha Aenae is így gondolja, és sikerült levetkőznie a csuhás segítségével, akkor bebújnak a takaró alá, hogy kipihenhessék végre a mai nap fáradalmait.*
- Nem azt mondtam, hogy mindet megeszik, csak, hogy elég nagy a veszélye. De a bagoly az jó ötlet, a bagoly okos. *Helyesel, mert neki is ez jutott az eszébe vetkőzés közben. A bagolynak kevés természetes ellensége van az erdőben és elég intelligens ahhoz, hogy némi tanítás után képes legyen ilyen feladatok ellátására.
Csendben falatozgatnak a tálról, a csuhás örül annak, hogy Aenae eszik rendesen, nem zavarja a hallgatás, legalább van ideje összerendezni a gondolatait. Hisz oly sok minden történt egyetlen nap leforgása alatt, jó egy kicsit lenyugodva áttekinteni az eseményeket.
A csendet a topázszemű töri meg a kérdésével, a válasszal pedig bölcsen kivár az elf, mert komoly a kérdés.*
- Ne ostorozd magad, semmi ostobaságot nem mondtál. *Jó persze akadtak butaságok, példának okáért a szakállal, de teljesen érthető egy ilyen esetben. legalábbis a csuhás megérti.*
- Nem hiszem, hogy azt gondolná, szeretnél tőle ilyesmiket kérni. Talán meg sem kellene említeni, enélkül is el tudod mondani neki, amit szeretnél. *Figyeli egy ideig Aenae szenvedését a ruhákkal, aztán segít neki egy kicsit, de csak egy kicsit, mert mókás a procedúra.*
- Bár veszélyes ember, az édesapád, de úgy érzem, elég intelligens ahhoz, hogy szavak nélkül is megértse ezt. Ha ettől tartana, nem engedett volna el bennünket. Téged biztosan nem, én pedig nem mennék nélküled. *Fejezi be halovány mosollyal nézve a lányra.*
- Egy napig kibírod, hogy ugyanabban a ruhában legyél, estére meg már úgyis otthon leszünk. Pihenjünk. Ránk fér. *Mondja, majd ha Aenae is így gondolja, és sikerült levetkőznie a csuhás segítségével, akkor bebújnak a takaró alá, hogy kipihenhessék végre a mai nap fáradalmait.*
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-19 23:03:22
Üzenet elküldve: 2018-02-19 23:03:22
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
– Hehe, a maga módján mindenki is az… ~ Főleg a gonosz fehér ruhások, ők a legjobban! ~ Bizony! * Feleli fülig érő, bazsalygó fogsorát és tejbe tökre emlékeztető arckifejezést magára öltő somolygása közepette. Avagy vigyorog, mint általában. *
– De a parasztok még mindig jobbak, mint a fehér ruhások, hehe! * Teszi hozzá, mintegy biztatásul, hogy azért nem veszett ügy még Rolf élete. Annál is inkább, mert a gonosz ellen lázadók egyik legfontosabb embere jelenleg. *
– Bizony-bizony, aki segíteni tud, az meg is tud ölni, hehe… Ezért nem szabad senkiben sem bíznunk, nem bizony! * Tudja ezt jól a férfi, így nem kell félteni attól, hogy túl nyitott lesz holmi helyi hegemónnal, azzal a Kagannal. Se mással.
Mikor megkapja a választ kérdésére, először lecsügged, aztán eszébe jut, hogy ő a király, úgyhogy neki nem mondhat nemet senki. Aztán az is eszébe jut, hogy még nem király, meg, hogy Rolf Vónék az egyetlen barátja. Úgyhogy hümmög egyet rosszkedvűen, de egész gyorsan túlteszi magát rajta; már csak azért is, mert társa felhoz egy másik lehetőséget a bika-hiány helyzetének orvoslására. *
~ Gonosz fehér ruhások mindenhol! ~
– Igen, igen, bizony! Nem, nem megülni kell, nem bizony! Arra van Bumbi! ~ Bumbi! ~ Bumbi! * Ismét elszomorodik, mert megint eszébe jut a kis mocsári ló, de ez az érzés sem tartja sokáig rabigában – máris folytatja a tervei ecsetelésével. *
– Arra gondoltunk, hehe… Bizony, arra… Hogy meg kéne vadítani, aztán beküldeni a városba, hogy szétzúzza az ottaniakat! Bizony, megrémülnének, aztán jönnénk és megállnánk a talpunkon, és mondanánk, hehe, bizony, mondanánk, hogy a fehér ruhások az uralkodók, és mi megmentünk titeket, bizony, szegény városiak, akik nem fehér ruhások! * Szavalja terveit egyetlen levegővel, megállás nélkül. Ebben úgy elfárad, hogy nyomban folytatja a második sörének elfogyasztását. *
– Hehe, ha ilyen sokáig nem mehetünk be amoda… * Bök vállával az ajtó felé. * Újabb sört kéne vennünk, mert már alig van teli korsó, hehe, bizony – alig van. * Nem ismeri túlzottan a helyieket, de azt már meg tudja állapítani, hogy igen jó üzletpolitikájuk van, hiszen az embereket nem engedik be a városba, csak a kocsmába, a kocsmában meg muszáj inni valamit, ha nem kívánnak megpusztulni. Megjegyzi ezt és a leendő városa irányításakor talán alkalmazni is fogja az ilyesmiket. Persze akkor már rég király lesz és nem lesz szüksége több pénzre, de a pénz jó akkor is, ha már nem tudunk vele mit kezdeni, nemde? *
– Meg, ha már eleget ittunk, akkor aludnunk is kell valahol, hehe! * Teszi hozzá. Elalszik ő bárhol – akár itt, az asztalánál ülve is –, csak akkor azt beszéljék meg. *
– Hehe, a maga módján mindenki is az… ~ Főleg a gonosz fehér ruhások, ők a legjobban! ~ Bizony! * Feleli fülig érő, bazsalygó fogsorát és tejbe tökre emlékeztető arckifejezést magára öltő somolygása közepette. Avagy vigyorog, mint általában. *
– De a parasztok még mindig jobbak, mint a fehér ruhások, hehe! * Teszi hozzá, mintegy biztatásul, hogy azért nem veszett ügy még Rolf élete. Annál is inkább, mert a gonosz ellen lázadók egyik legfontosabb embere jelenleg. *
– Bizony-bizony, aki segíteni tud, az meg is tud ölni, hehe… Ezért nem szabad senkiben sem bíznunk, nem bizony! * Tudja ezt jól a férfi, így nem kell félteni attól, hogy túl nyitott lesz holmi helyi hegemónnal, azzal a Kagannal. Se mással.
Mikor megkapja a választ kérdésére, először lecsügged, aztán eszébe jut, hogy ő a király, úgyhogy neki nem mondhat nemet senki. Aztán az is eszébe jut, hogy még nem király, meg, hogy Rolf Vónék az egyetlen barátja. Úgyhogy hümmög egyet rosszkedvűen, de egész gyorsan túlteszi magát rajta; már csak azért is, mert társa felhoz egy másik lehetőséget a bika-hiány helyzetének orvoslására. *
~ Gonosz fehér ruhások mindenhol! ~
– Igen, igen, bizony! Nem, nem megülni kell, nem bizony! Arra van Bumbi! ~ Bumbi! ~ Bumbi! * Ismét elszomorodik, mert megint eszébe jut a kis mocsári ló, de ez az érzés sem tartja sokáig rabigában – máris folytatja a tervei ecsetelésével. *
– Arra gondoltunk, hehe… Bizony, arra… Hogy meg kéne vadítani, aztán beküldeni a városba, hogy szétzúzza az ottaniakat! Bizony, megrémülnének, aztán jönnénk és megállnánk a talpunkon, és mondanánk, hehe, bizony, mondanánk, hogy a fehér ruhások az uralkodók, és mi megmentünk titeket, bizony, szegény városiak, akik nem fehér ruhások! * Szavalja terveit egyetlen levegővel, megállás nélkül. Ebben úgy elfárad, hogy nyomban folytatja a második sörének elfogyasztását. *
– Hehe, ha ilyen sokáig nem mehetünk be amoda… * Bök vállával az ajtó felé. * Újabb sört kéne vennünk, mert már alig van teli korsó, hehe, bizony – alig van. * Nem ismeri túlzottan a helyieket, de azt már meg tudja állapítani, hogy igen jó üzletpolitikájuk van, hiszen az embereket nem engedik be a városba, csak a kocsmába, a kocsmában meg muszáj inni valamit, ha nem kívánnak megpusztulni. Megjegyzi ezt és a leendő városa irányításakor talán alkalmazni is fogja az ilyesmiket. Persze akkor már rég király lesz és nem lesz szüksége több pénzre, de a pénz jó akkor is, ha már nem tudunk vele mit kezdeni, nemde? *
– Meg, ha már eleget ittunk, akkor aludnunk is kell valahol, hehe! * Teszi hozzá. Elalszik ő bárhol – akár itt, az asztalánál ülve is –, csak akkor azt beszéljék meg. *
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-19 17:31:22
Üzenet elküldve: 2018-02-19 17:31:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Callesy Dyra//
*Magához méltóan hosszasan kuncog, miközben elhalad a hármas asztala mellett. Nem áll meg, no nem azért, mert tiszteletlen lenne, egyszerűen nem akar beleavatkozni amazok magánügyeibe, de gnómhoz méltóan azért természetesen saját véleményét hozzá kell fűznie. A kocsmáros még sehol, így nincs kedve egymagában üldögélni, de valahogy aludni sem akaródzik neki, így amennyire tudja felméri a terepet, persze csak úgy, hogy a tavernában ülők ne vegyék azt bámulásnak, vagy sértésnek. Nem kerüli el figyelmét az ivóba érkező elf nő, hisz feltűnően gyönyörű.*
~ Az elfek genetikája csodálatos, de ezen már, mintha gondolkodtam volna egyszer. Hihetetlen az örökítéstehetségük. ~ *Mosolyog magában, s a hölgy tanácstalanságát látva még a kedve is megjön kicsit. Szőke hullámos haj, de nem oly magas felépítés:*
~ Talán mellette még én sem vagyok olyan töpörödött. ~ *Ami persze nem igaz, hisz Sfetts bárkihez képest töpörödöttnek tűnik, nem sok a gnóm errefelé. Mindenesetre úgy néz ki nem csak ő van elveszve itt a nagyok között, hisz a lány Láthatóan eldugott asztalhoz ül, s bár lehet semmi kedve szőrös gnómokkal beszélgetni, Sfetts, szokásához híven, természetes közvetlenségéből adódóan, a lányhoz ballag és megszólítja:*
- Elnézést kisasszony, megengedi, hogy leüljek? *Rikkantja el magát mellette, majd jobb kezét felemelve, balt a szájára tapasztva mosolyogva jelzi elnézését kérő szándékát, már megint túl harsányan viselkedik. Azért tessék lássék meghajol, még saját magához híven csuhája két szélét megemelve pukedlizik is, hátha ezzel felvidítja a tűnődő lányt. Majd meg sem várva a helyeslést, vagy tagadást, már fel is tornássza magát az elf nővel szemben lévő székre, nagy nyögések közepette.*
- Sfetts vagyok, hát Önt, hogy hívják? Már, ha nem sértem meg kérdésemmel. Nem zavarja, ha rágyújtok? *Kimondja, de közben keze automatikusan indul csuhájába, s tömi meg pipáját, melyet botja végéből kihúzott kis pipaszurkálóval egyenget el. Színes végű fapálcikát is előszed valahonnan, s az asztallapon végighúzva gyújtja meg, s mielőtt az elf válaszolni tudna, már békésen eregeti a füstöt, persze arra figyel, hogy ne a lány felé.*
- Azt tudta, hogy a haja valójában nem szőke? Csak a szemünk és az agyunk kapcsolatában a tárgyakról, dolgokról visszaverődő fényt azonosítja színekkel. Az ön haját éppenséggel szőkének neveztük el, bár valójában itt az árnyékban inkább barnás színezete van. Másképp törik meg a fény rajta. *Szó sincs róla, hogy udvarolni szeretne, mindösszesen elunta a várakozást, s mostanában megjön a kedve a beszélgetéshez, a hadúrral is hosszasan tárgyalt, kedvére való hát a disputa, még ha túlságosan tudományosan is közelíti meg a kérdést.*
*Magához méltóan hosszasan kuncog, miközben elhalad a hármas asztala mellett. Nem áll meg, no nem azért, mert tiszteletlen lenne, egyszerűen nem akar beleavatkozni amazok magánügyeibe, de gnómhoz méltóan azért természetesen saját véleményét hozzá kell fűznie. A kocsmáros még sehol, így nincs kedve egymagában üldögélni, de valahogy aludni sem akaródzik neki, így amennyire tudja felméri a terepet, persze csak úgy, hogy a tavernában ülők ne vegyék azt bámulásnak, vagy sértésnek. Nem kerüli el figyelmét az ivóba érkező elf nő, hisz feltűnően gyönyörű.*
~ Az elfek genetikája csodálatos, de ezen már, mintha gondolkodtam volna egyszer. Hihetetlen az örökítéstehetségük. ~ *Mosolyog magában, s a hölgy tanácstalanságát látva még a kedve is megjön kicsit. Szőke hullámos haj, de nem oly magas felépítés:*
~ Talán mellette még én sem vagyok olyan töpörödött. ~ *Ami persze nem igaz, hisz Sfetts bárkihez képest töpörödöttnek tűnik, nem sok a gnóm errefelé. Mindenesetre úgy néz ki nem csak ő van elveszve itt a nagyok között, hisz a lány Láthatóan eldugott asztalhoz ül, s bár lehet semmi kedve szőrös gnómokkal beszélgetni, Sfetts, szokásához híven, természetes közvetlenségéből adódóan, a lányhoz ballag és megszólítja:*
- Elnézést kisasszony, megengedi, hogy leüljek? *Rikkantja el magát mellette, majd jobb kezét felemelve, balt a szájára tapasztva mosolyogva jelzi elnézését kérő szándékát, már megint túl harsányan viselkedik. Azért tessék lássék meghajol, még saját magához híven csuhája két szélét megemelve pukedlizik is, hátha ezzel felvidítja a tűnődő lányt. Majd meg sem várva a helyeslést, vagy tagadást, már fel is tornássza magát az elf nővel szemben lévő székre, nagy nyögések közepette.*
- Sfetts vagyok, hát Önt, hogy hívják? Már, ha nem sértem meg kérdésemmel. Nem zavarja, ha rágyújtok? *Kimondja, de közben keze automatikusan indul csuhájába, s tömi meg pipáját, melyet botja végéből kihúzott kis pipaszurkálóval egyenget el. Színes végű fapálcikát is előszed valahonnan, s az asztallapon végighúzva gyújtja meg, s mielőtt az elf válaszolni tudna, már békésen eregeti a füstöt, persze arra figyel, hogy ne a lány felé.*
- Azt tudta, hogy a haja valójában nem szőke? Csak a szemünk és az agyunk kapcsolatában a tárgyakról, dolgokról visszaverődő fényt azonosítja színekkel. Az ön haját éppenséggel szőkének neveztük el, bár valójában itt az árnyékban inkább barnás színezete van. Másképp törik meg a fény rajta. *Szó sincs róla, hogy udvarolni szeretne, mindösszesen elunta a várakozást, s mostanában megjön a kedve a beszélgetéshez, a hadúrral is hosszasan tárgyalt, kedvére való hát a disputa, még ha túlságosan tudományosan is közelíti meg a kérdést.*
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-19 14:49:47
Üzenet elküldve: 2018-02-19 14:49:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
*Azért annyira fáradt nem lehet, hogy ne fordítsa a fejét a vetkőző férfi felé. Szeret benne gyönyörködni, fáradt mosollyal honorálja a ténykedését. Ő amúgy nem tesz ilyen irányú mozdulatokat, a poncsóját még odalenn levette, de most csak annyira telik egyelőre, hogy mellénykéje három gombjából kipattintson kettőt.*
- Az erdőben is élnek kisebb madarak, nem? csak nem eszik meg mindet a nagyobbak.
*Persze nem ért sem az erdő faunájához, szóval lehet, hogy csak egymást zabáló, nagyobbnál nagyobb madarak vannak ott.*
- Esetleg bagoly, a bagoly okos, nem?
*Végtére is az összes gyerekmesében "bölcs bagolyként" szerepel ez az állat, nyilván azért, mert olyan okos.
Evés közben nem nagyon beszél, maga elé bámulva még mindig a madárkérdésen töpreng, ez az elmerengése is hozzájárulhat ahhoz, hogy szokatlanul sokat eszik. Ha lenne süti is, akkor biztosan ájultra zabálná magát, mivel azonban nincsen, így még az étkezés végén is eszméletén van. Míg Pycta leteszi a tálat addig visszadől, az övét azért oldja meg, mert annyira bekajált, hogy kicsit belevág a szíj csatja a hasába.*
- Mit mondok neki?
*Kérdezi Pyctára pillantva, majd háton fekve megkezdi a vetkőzésnek csúfolt vitustáncot, a rángógörcs ugyanis sokkal elfogadhatóbb elnevezése annak, amit jelenleg művel. Az ingének kigombolása még könnyű, hanyatt fekve viszont nagyon nehéz kibújni egy olyan ingből, ami nem éppen lezser fazonú. Ha nem lenne ennyire fáradt és jóllakott, akkor valószínűleg maga is belátná, hogy ez a cselekvéssor jóval több energiát emészt fel, mintha felállna és úgy vetkőzne. Közben folyamatosan beszél.*
- Odafent ezt végig sem gondoltam. Mindig ostobaságokat beszélek, ha izgulok valamin. Azt biztos elmondom, hogy nem akarok tőle sem pénzt, sem pedig semmi ilyesmit, nehogy azt gondolja, hogy ilyesmi miatt jöttem. Mondjuk egy tiszta alsót meg zoknit és inget elfogadnék, de gyanítom, hogy mindből nagyobbat hord, mint én.
*Vihogva elvigyorodik. Közben egyik karját sikeresen kiszabadította az ingből és tulajdonképpen ráérzett a technikára, így a másiktól is gyorsan szabadul.*
*Azért annyira fáradt nem lehet, hogy ne fordítsa a fejét a vetkőző férfi felé. Szeret benne gyönyörködni, fáradt mosollyal honorálja a ténykedését. Ő amúgy nem tesz ilyen irányú mozdulatokat, a poncsóját még odalenn levette, de most csak annyira telik egyelőre, hogy mellénykéje három gombjából kipattintson kettőt.*
- Az erdőben is élnek kisebb madarak, nem? csak nem eszik meg mindet a nagyobbak.
*Persze nem ért sem az erdő faunájához, szóval lehet, hogy csak egymást zabáló, nagyobbnál nagyobb madarak vannak ott.*
- Esetleg bagoly, a bagoly okos, nem?
*Végtére is az összes gyerekmesében "bölcs bagolyként" szerepel ez az állat, nyilván azért, mert olyan okos.
Evés közben nem nagyon beszél, maga elé bámulva még mindig a madárkérdésen töpreng, ez az elmerengése is hozzájárulhat ahhoz, hogy szokatlanul sokat eszik. Ha lenne süti is, akkor biztosan ájultra zabálná magát, mivel azonban nincsen, így még az étkezés végén is eszméletén van. Míg Pycta leteszi a tálat addig visszadől, az övét azért oldja meg, mert annyira bekajált, hogy kicsit belevág a szíj csatja a hasába.*
- Mit mondok neki?
*Kérdezi Pyctára pillantva, majd háton fekve megkezdi a vetkőzésnek csúfolt vitustáncot, a rángógörcs ugyanis sokkal elfogadhatóbb elnevezése annak, amit jelenleg művel. Az ingének kigombolása még könnyű, hanyatt fekve viszont nagyon nehéz kibújni egy olyan ingből, ami nem éppen lezser fazonú. Ha nem lenne ennyire fáradt és jóllakott, akkor valószínűleg maga is belátná, hogy ez a cselekvéssor jóval több energiát emészt fel, mintha felállna és úgy vetkőzne. Közben folyamatosan beszél.*
- Odafent ezt végig sem gondoltam. Mindig ostobaságokat beszélek, ha izgulok valamin. Azt biztos elmondom, hogy nem akarok tőle sem pénzt, sem pedig semmi ilyesmit, nehogy azt gondolja, hogy ilyesmi miatt jöttem. Mondjuk egy tiszta alsót meg zoknit és inget elfogadnék, de gyanítom, hogy mindből nagyobbat hord, mint én.
*Vihogva elvigyorodik. Közben egyik karját sikeresen kiszabadította az ingből és tulajdonképpen ráérzett a technikára, így a másiktól is gyorsan szabadul.*
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-19 13:37:00
Üzenet elküldve: 2018-02-19 13:37:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
- Legyen úgy. *Mosolyog még Krestvir-re végül, majd lerendezi a szoba és az étel kérdését.*
- Remek ötlet, használnak ilyen dolgokra galambokat, de félek, hogy Erdőmélyén valami ragadozómadár levadászná őket. Ha hazatérünk majd megkérdezem Bayde-ot, hátha van valami használható ötlete. *Válaszol Aenae felvetésére.
A szobába érve aztán kisvártatva megkapják a rendelt tálat, amit a csuhás széles mosollyal köszön meg, majd bezárja az ajtót és elkezd levetkőzni.*
- Akkor már ketten vagyunk. *Mosolyog a topázszeműre, majd leveszi a mellényt, a csuhát és az alatt viselt ruhát is, végül a csizmáit.*
- Tényleg hosszú nap volt. *Huppan le maga is az ágyra, Aenae mellé. Az ágy kicsit puha, de nem panaszkodik. Aztán szemezgetni kezd maga is a tálról. Hagyja, hogy Aenae megegye a húsokat, örül annak, hogy eszik, neki pedig tökéletesen elegendő egy kevés hús és a zöldségek, a sajtokról nem is beszélve. Ha hazaérnek, lehet, hogy mondja Umonnak, hogy sajtot kellene készíteniük.
Amikor végeztek, leteszi az asztalra a tálat, iszik pár pohár vizet, ami különösen jól esik neki, majd lerúgja a nadrágját is, amit az ágy szélére terít.*
- Azért örülök, rengeteg mindent sikerült elintéznünk, ha a fegyvert nem is. *Bámulja a plafont, ahogy egyik karját a feje alá teszi.*
- Holnap beszélsz az édesapáddal és indulunk haza, estére már Vadvédben esszük Banya remek sültjét. *Fordítja oldalra a fejét mosolyogva, hogy Aenae-re nézhessen. Nagyon várja már, hogy végre hazaérjenek.*
- Legyen úgy. *Mosolyog még Krestvir-re végül, majd lerendezi a szoba és az étel kérdését.*
- Remek ötlet, használnak ilyen dolgokra galambokat, de félek, hogy Erdőmélyén valami ragadozómadár levadászná őket. Ha hazatérünk majd megkérdezem Bayde-ot, hátha van valami használható ötlete. *Válaszol Aenae felvetésére.
A szobába érve aztán kisvártatva megkapják a rendelt tálat, amit a csuhás széles mosollyal köszön meg, majd bezárja az ajtót és elkezd levetkőzni.*
- Akkor már ketten vagyunk. *Mosolyog a topázszeműre, majd leveszi a mellényt, a csuhát és az alatt viselt ruhát is, végül a csizmáit.*
- Tényleg hosszú nap volt. *Huppan le maga is az ágyra, Aenae mellé. Az ágy kicsit puha, de nem panaszkodik. Aztán szemezgetni kezd maga is a tálról. Hagyja, hogy Aenae megegye a húsokat, örül annak, hogy eszik, neki pedig tökéletesen elegendő egy kevés hús és a zöldségek, a sajtokról nem is beszélve. Ha hazaérnek, lehet, hogy mondja Umonnak, hogy sajtot kellene készíteniük.
Amikor végeztek, leteszi az asztalra a tálat, iszik pár pohár vizet, ami különösen jól esik neki, majd lerúgja a nadrágját is, amit az ágy szélére terít.*
- Azért örülök, rengeteg mindent sikerült elintéznünk, ha a fegyvert nem is. *Bámulja a plafont, ahogy egyik karját a feje alá teszi.*
- Holnap beszélsz az édesapáddal és indulunk haza, estére már Vadvédben esszük Banya remek sültjét. *Fordítja oldalra a fejét mosolyogva, hogy Aenae-re nézhessen. Nagyon várja már, hogy végre hazaérjenek.*
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-19 12:21:53
Üzenet elküldve: 2018-02-19 12:21:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
- Madarak.
*Csak ennyit mond, mikor Krestvir búcsúja után Pycta feláll az asztaltól. A szoba felé menet ki is fejti.*
- Madarak kellenek, akik elhozzák az üzeneteinket. Innen, vagy akár a mágusnőtől. Bárhonnan. A madarak tudnak ilyet, nem?
*Az ilyesmi nyilván Bayde asztala, de mivel Aenae jellemzően csak beszélő papagájokat látott közelről, így nála még Pycta is sokkal kompetensebb.
A szoba kényelmesnek tűnik, laza mozdulattal rúgja le a csizmáit, aztán lehuppan az ágy szélére és rugózik párat, hogy felmérje, hogy mennyire puha. Úgy ítéli, hogy megfelelő lesz, majd szétvetett karokkal eldől hátra.*
- Ez is olyasmi lesz, amit veled csinálok először.
*Mármint a fogadóban alvást, sőt talán a fogadóban evést is. Igen, ez volt életében az első alkalom, hogy elücsörgött egy vendéglátóipari egységben.
Az ételt a törpe asszonyság hozza, aki a kulcsot is a rendelkezésükre bocsátotta, eddigre Aenae már meglehetősen laposakat pislog, arra sincs ereje már, hogy felálljon az ágyról, pedig meg kéne kicsit mosakodni és főleg nem ruhában ágyba bújni.*
- Szerintem még sosem voltam ilyen fáradt.
*Két karjára is szükség van, hogy fel tudjon ülni, máskor persze menne hasizomból is, de most valahogy nem megy. Az ételből szokásához híven csipeget, inkább a húst igyekszik a magáévá tenni, a zöldséghez hozzá sem nyúl és ha Pycta nem elég szemfüles, akkor könnyen azon kaphatja magát, hogy neki csak a zöldség jutott. Aenae jellemzően nem eszik egyszerre ennyit, de valahogy a mai nap folyamán az összes étkezést kihagyta azóta, hogy a konyhán reggelizett, mindazonáltal addig a pontig, hogy étel nem került elé, bizony észre sem vette, hogy mennyire éhes. Mégis jó ötlet volt alvás előtt enni.*
- Madarak.
*Csak ennyit mond, mikor Krestvir búcsúja után Pycta feláll az asztaltól. A szoba felé menet ki is fejti.*
- Madarak kellenek, akik elhozzák az üzeneteinket. Innen, vagy akár a mágusnőtől. Bárhonnan. A madarak tudnak ilyet, nem?
*Az ilyesmi nyilván Bayde asztala, de mivel Aenae jellemzően csak beszélő papagájokat látott közelről, így nála még Pycta is sokkal kompetensebb.
A szoba kényelmesnek tűnik, laza mozdulattal rúgja le a csizmáit, aztán lehuppan az ágy szélére és rugózik párat, hogy felmérje, hogy mennyire puha. Úgy ítéli, hogy megfelelő lesz, majd szétvetett karokkal eldől hátra.*
- Ez is olyasmi lesz, amit veled csinálok először.
*Mármint a fogadóban alvást, sőt talán a fogadóban evést is. Igen, ez volt életében az első alkalom, hogy elücsörgött egy vendéglátóipari egységben.
Az ételt a törpe asszonyság hozza, aki a kulcsot is a rendelkezésükre bocsátotta, eddigre Aenae már meglehetősen laposakat pislog, arra sincs ereje már, hogy felálljon az ágyról, pedig meg kéne kicsit mosakodni és főleg nem ruhában ágyba bújni.*
- Szerintem még sosem voltam ilyen fáradt.
*Két karjára is szükség van, hogy fel tudjon ülni, máskor persze menne hasizomból is, de most valahogy nem megy. Az ételből szokásához híven csipeget, inkább a húst igyekszik a magáévá tenni, a zöldséghez hozzá sem nyúl és ha Pycta nem elég szemfüles, akkor könnyen azon kaphatja magát, hogy neki csak a zöldség jutott. Aenae jellemzően nem eszik egyszerre ennyit, de valahogy a mai nap folyamán az összes étkezést kihagyta azóta, hogy a konyhán reggelizett, mindazonáltal addig a pontig, hogy étel nem került elé, bizony észre sem vette, hogy mennyire éhes. Mégis jó ötlet volt alvás előtt enni.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-19 09:44:43
Üzenet elküldve: 2018-02-19 09:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
- Legyen három hat mától számolva! Tehát találkozzunk Myr reggelén! Addigra reményeim szerint már fel tudok mutatni valamit. - *kér több haladékot, mert most is meg lesz egy ideig kötve a keze, mesterét pedig ki tudja, megtalálja-e?
Ha ebben is megegyeztek, úgy búcsújukat követően magára hagyja a párost.*
- Legyen három hat mától számolva! Tehát találkozzunk Myr reggelén! Addigra reményeim szerint már fel tudok mutatni valamit. - *kér több haladékot, mert most is meg lesz egy ideig kötve a keze, mesterét pedig ki tudja, megtalálja-e?
Ha ebben is megegyeztek, úgy búcsújukat követően magára hagyja a párost.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-19 01:12:06
Üzenet elküldve: 2018-02-19 01:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
*A csuhás sohasem akart téríteni, sem korábban, sem most, sem pedig a jövőben. Az Erdő Szívének hitét nem lehet felvenni, egyszerűen valaki érzi és valaki nem. Megeshet az is, hogy Krestvir gondolatai a helytállóak és a hosszúéletű valóban csak az erdőben hisz.
A mágus és a topázszemű szinte ugyanarról beszélnek, a varázslóknak testőr kell, akik megtisztítják előttük az utat és a probléma forrásánál cselekednek. Bár míg az élőholtakat, szörnyeket el lehet pusztítani varázsos pengékkel, vajon hogyan lehet bezárni egy ilyen szakadást a világ szövedékén? A mágusok éppen ezért lesznek ott, de ha kudarcot vallanak, akkor felesleges minden áldozat. És persze, ha nem jutnak el a végső célig, akkor ugyancsak ez áll fent. A két csapatnak össze kell dolgoznia.*
- Nem ígérek semmit, de támogatni fogunk benneteket, ha kész terv és világos célok állnak előttünk. *Pontosít, mert nem szeretne olyanokat ígérni, amelyeket nem tud betartani és persze a többi venár beleegyezése is kell mindehhez.*
- Vadvéd pontos helyét nem áll módomban megosztani veled, ez csak a venárokra tartozik, küldj valakit egy hét múlva az artheniori erdő szélére, mi is ott leszünk és tudósítalak a döntésünkről. Remélem, így megfelel. Nem kell bocsánatot kérned, elég rejtett helyen élünk. *Mosolyog a mágusra. A venárok eléggé maguknak való népség, nem csoda, hogy kevesen ismerik őket és munkájukat valójában.*
- Köszönjük a tanácsot. *Hajol meg a közbekotyogó gnóm felé, amikor az megszólítja őket, de mivel tovább is áll, nem folytatja a témát.
Az utolsó mondata Krestvir-nek pedig valóban csak tanács volt, semmiféle fenyegetés nem bújt meg a hangjában, de még csak szavai közt sem. Csupán jót akar a mágusnak. Viszonozza a meghajlást, kedves mosollyal, mert jól esik neki, hogy valaki ennyire megérti viselkedési normáit.*
- Az Erdő Szíve áldjon! Biztosan találkozunk még. *Köszön el, majd Aenae felé fordul, aki már láthatóan nagyon álmos, amit tökéletesen megért egy ilyen mozgalmas nap után.*
- Mindkettő. *Mosolyog a lányra, majd felkel az asztaltól, hogy a pulthoz menjen.*
- Kisasszony, megtenné, hogy kinyittatja nekünk a szobát és az ételeket a szobánkba hozatja? Köszönjük. *Mondja a pultosnak, majd rendel maguknak egy tállal a Sziklakirály kincseiből és egy korsó forrásvizet, így biztosan lesz Aenae-nek is kedvére való a tálon. - Köszönjük. *Bár a kiszolgáló most nincs itt, bizonyosan teljesítik kérését, az árat pedig másnap rendezi.*
- Mehetünk. *Tér vissza az asztalukhoz, majd ha minden jól megy, Aenae-vel a szobájukhoz mennek, hogy egyenek, igyanak kicsit és eltegyék magukat egy tényleg fárasztó nap után. Jó lesz már visszatérni Vadvédbe.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.19 01:13:22
*A csuhás sohasem akart téríteni, sem korábban, sem most, sem pedig a jövőben. Az Erdő Szívének hitét nem lehet felvenni, egyszerűen valaki érzi és valaki nem. Megeshet az is, hogy Krestvir gondolatai a helytállóak és a hosszúéletű valóban csak az erdőben hisz.
A mágus és a topázszemű szinte ugyanarról beszélnek, a varázslóknak testőr kell, akik megtisztítják előttük az utat és a probléma forrásánál cselekednek. Bár míg az élőholtakat, szörnyeket el lehet pusztítani varázsos pengékkel, vajon hogyan lehet bezárni egy ilyen szakadást a világ szövedékén? A mágusok éppen ezért lesznek ott, de ha kudarcot vallanak, akkor felesleges minden áldozat. És persze, ha nem jutnak el a végső célig, akkor ugyancsak ez áll fent. A két csapatnak össze kell dolgoznia.*
- Nem ígérek semmit, de támogatni fogunk benneteket, ha kész terv és világos célok állnak előttünk. *Pontosít, mert nem szeretne olyanokat ígérni, amelyeket nem tud betartani és persze a többi venár beleegyezése is kell mindehhez.*
- Vadvéd pontos helyét nem áll módomban megosztani veled, ez csak a venárokra tartozik, küldj valakit egy hét múlva az artheniori erdő szélére, mi is ott leszünk és tudósítalak a döntésünkről. Remélem, így megfelel. Nem kell bocsánatot kérned, elég rejtett helyen élünk. *Mosolyog a mágusra. A venárok eléggé maguknak való népség, nem csoda, hogy kevesen ismerik őket és munkájukat valójában.*
- Köszönjük a tanácsot. *Hajol meg a közbekotyogó gnóm felé, amikor az megszólítja őket, de mivel tovább is áll, nem folytatja a témát.
Az utolsó mondata Krestvir-nek pedig valóban csak tanács volt, semmiféle fenyegetés nem bújt meg a hangjában, de még csak szavai közt sem. Csupán jót akar a mágusnak. Viszonozza a meghajlást, kedves mosollyal, mert jól esik neki, hogy valaki ennyire megérti viselkedési normáit.*
- Az Erdő Szíve áldjon! Biztosan találkozunk még. *Köszön el, majd Aenae felé fordul, aki már láthatóan nagyon álmos, amit tökéletesen megért egy ilyen mozgalmas nap után.*
- Mindkettő. *Mosolyog a lányra, majd felkel az asztaltól, hogy a pulthoz menjen.*
- Kisasszony, megtenné, hogy kinyittatja nekünk a szobát és az ételeket a szobánkba hozatja? Köszönjük. *Mondja a pultosnak, majd rendel maguknak egy tállal a Sziklakirály kincseiből és egy korsó forrásvizet, így biztosan lesz Aenae-nek is kedvére való a tálon. - Köszönjük. *Bár a kiszolgáló most nincs itt, bizonyosan teljesítik kérését, az árat pedig másnap rendezi.*
- Mehetünk. *Tér vissza az asztalukhoz, majd ha minden jól megy, Aenae-vel a szobájukhoz mennek, hogy egyenek, igyanak kicsit és eltegyék magukat egy tényleg fárasztó nap után. Jó lesz már visszatérni Vadvédbe.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.19 01:13:22
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-18 23:25:59
Üzenet elküldve: 2018-02-18 23:25:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
*Bólint Krestvir szavaira. Szóval testőr. Valahogy nem úgy képzeli el a venárokat, mintha ők adnák a testőrségét bárkinek is. De erről természetesen Pycta dönt, meg azok, akik nálánál tehetségesebb harcosok - tehát nagyjából mindenki az erdőmélyi erődben - és képesek mérlegelni a kockázatot, mert ő speciel szűköl a gondolattól, hogy ilyen csatába induljanak.
Nagyjából itt lép az asztalukhoz a szőrmók gnóm, akire Aenae értetlenül néz, szemei elkerekednek és még a száját is eltátja, arcáról nagyjából az olvasható le, hogy "hee?". Néz egy kicsit a gnómra, majd az elfre, végül az emberre, hátha az utóbbi kettő közül valamelyik meg tudja mondani, hogy erre a kis szösszenetre most hogyan is kéne reagálni? Mármint persze azonkívül, hogy a gnómnak nyilvánvalóan fogalma sincsen arról, hogy konkrétan miről is van szó vagy, hogy Vadvéd micsoda is konkrétan. Mivel azonban a gnóm tovább is lép, ezért Aenae csak a fejét rázza. Kicsit örül is, hogy odébbállt a gnóm.
Hagyja, hogy Pycta megválaszolja Krestvir azon kérdését, hogy hogyan is juthat el hozzájuk egy futár, közben meg azon agyal, hogy talán postagalambokat kellene hagyjanak a barátaiknál, hogy könnyebben eljussanak tőlük az üzenetek az erdőmélyi erődbe. Majd talán fel is vezeti Pyctának egyszer.
Viszont Aenae érzi, hogy egyszerre lecsap rá a fáradtság, tulajdonképpen minden tagja fáj és nem csak a lovaglástól, hanem a lóról való eséstől is - az oldala és a könyöke lila színben játszik, de ezt egyelőre csak a sajgásból tudja. Most már két karjával is könyököl az asztalon és kicsit előrehajolva a tenyereiben támasztja az állát és eléggé laposakat pislog.
Krestvir búcsúzik, ő biccent neki. Immáron két érzet vív benne csatát az éhség és az álmosság, nehéz eldöntenie, hogy éhes-e annyira, hogy vesztegesse-e ezzel az alvással tölthető időt. Általában nem ilyen mozgalmasak a napjai és már jóval előbb le is szokott feküdni.*
- Eszünk, vagy alszunk?
*Kérdi Pyctától azután, hogy magukra maradnak, hátha a férfi segít eldönteni a vívódását. Böngészi ugyan az étlapot, de nem igazán lelkes a kínálattól, bár erről nem a hely tehet, hanem a lány finnyássága.*
*Bólint Krestvir szavaira. Szóval testőr. Valahogy nem úgy képzeli el a venárokat, mintha ők adnák a testőrségét bárkinek is. De erről természetesen Pycta dönt, meg azok, akik nálánál tehetségesebb harcosok - tehát nagyjából mindenki az erdőmélyi erődben - és képesek mérlegelni a kockázatot, mert ő speciel szűköl a gondolattól, hogy ilyen csatába induljanak.
Nagyjából itt lép az asztalukhoz a szőrmók gnóm, akire Aenae értetlenül néz, szemei elkerekednek és még a száját is eltátja, arcáról nagyjából az olvasható le, hogy "hee?". Néz egy kicsit a gnómra, majd az elfre, végül az emberre, hátha az utóbbi kettő közül valamelyik meg tudja mondani, hogy erre a kis szösszenetre most hogyan is kéne reagálni? Mármint persze azonkívül, hogy a gnómnak nyilvánvalóan fogalma sincsen arról, hogy konkrétan miről is van szó vagy, hogy Vadvéd micsoda is konkrétan. Mivel azonban a gnóm tovább is lép, ezért Aenae csak a fejét rázza. Kicsit örül is, hogy odébbállt a gnóm.
Hagyja, hogy Pycta megválaszolja Krestvir azon kérdését, hogy hogyan is juthat el hozzájuk egy futár, közben meg azon agyal, hogy talán postagalambokat kellene hagyjanak a barátaiknál, hogy könnyebben eljussanak tőlük az üzenetek az erdőmélyi erődbe. Majd talán fel is vezeti Pyctának egyszer.
Viszont Aenae érzi, hogy egyszerre lecsap rá a fáradtság, tulajdonképpen minden tagja fáj és nem csak a lovaglástól, hanem a lóról való eséstől is - az oldala és a könyöke lila színben játszik, de ezt egyelőre csak a sajgásból tudja. Most már két karjával is könyököl az asztalon és kicsit előrehajolva a tenyereiben támasztja az állát és eléggé laposakat pislog.
Krestvir búcsúzik, ő biccent neki. Immáron két érzet vív benne csatát az éhség és az álmosság, nehéz eldöntenie, hogy éhes-e annyira, hogy vesztegesse-e ezzel az alvással tölthető időt. Általában nem ilyen mozgalmasak a napjai és már jóval előbb le is szokott feküdni.*
- Eszünk, vagy alszunk?
*Kérdi Pyctától azután, hogy magukra maradnak, hátha a férfi segít eldönteni a vívódását. Böngészi ugyan az étlapot, de nem igazán lelkes a kínálattól, bár erről nem a hely tehet, hanem a lány finnyássága.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:44:26
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:44:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Szilánk gyűlés //
*Mikor Kagan a város teljes bukását jó esélynek minősíti, akkor érzi úgy, hogy eljött a pillanat, amikor már nem érdemes vitába szállnia vele. Pusztán egy ezúttal valós, de nem feltűnő fintorral fejezi ki egyet nem értését, elhúzva a száját, majd elszakítja tekintetét a férfiétól. Mesterénél sem talál azonban olyan véleményre, amit el tudna fogadni. Úgy tűnik, ezúttal egyedül Daewe hangjában találja meg a sajátját, ám ez a nap nem az lesz, amikor tényleges megoldásokat találnának.
Nem szól hozzá már semmihez. A múlt dolgait ő nem ismerheti, a jelen helyzethez meg talán túl sokat is tárt már föl a saját véleményéből, mert a tharg vezér szükségesnek látja külön figyelmeztetni őket az álláspontjára, s hogy mit vár el tőlük.
Krestvir ezt tudomásul veszi és megjegyzi, de lehetséges, hogy nem épp úgy értelmezi, ahogy azt a férfi szeretné.
Mikor Taitos látszólag a zárás felé tereli a gyűlésüket, megkönnyebbül és sóvárogva várja, hogy távozhasson. Nem felejtette el, hogy a fiú még beszélni akart vele, de most azt sem bánná, ha meglóghatna előle. Nem érzi jól magát.*
// Szilánk gyűlés //
*Mikor Kagan a város teljes bukását jó esélynek minősíti, akkor érzi úgy, hogy eljött a pillanat, amikor már nem érdemes vitába szállnia vele. Pusztán egy ezúttal valós, de nem feltűnő fintorral fejezi ki egyet nem értését, elhúzva a száját, majd elszakítja tekintetét a férfiétól. Mesterénél sem talál azonban olyan véleményre, amit el tudna fogadni. Úgy tűnik, ezúttal egyedül Daewe hangjában találja meg a sajátját, ám ez a nap nem az lesz, amikor tényleges megoldásokat találnának.
Nem szól hozzá már semmihez. A múlt dolgait ő nem ismerheti, a jelen helyzethez meg talán túl sokat is tárt már föl a saját véleményéből, mert a tharg vezér szükségesnek látja külön figyelmeztetni őket az álláspontjára, s hogy mit vár el tőlük.
Krestvir ezt tudomásul veszi és megjegyzi, de lehetséges, hogy nem épp úgy értelmezi, ahogy azt a férfi szeretné.
Mikor Taitos látszólag a zárás felé tereli a gyűlésüket, megkönnyebbül és sóvárogva várja, hogy távozhasson. Nem felejtette el, hogy a fiú még beszélni akart vele, de most azt sem bánná, ha meglóghatna előle. Nem érzi jól magát.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:02:38
Üzenet elküldve: 2018-02-18 22:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Küldöttség után//
*Figyelmesen hallgatja Pycta magyarázatát, de végül nem sikerül eldöntenie, hogy mindaz, ami elhangzik, csak a férfi hite-e, vagy pedig ténylegesen van ott valami efféle, akár mágikusnak is tekinthető erő. Sőt, az is felmerül benne, hogy a csuhás pusztán a vadon szelektáló tulajdonságát jellemzi így és írja le ilyen misztikusan. Akiben van egy kis életösztön, az kerüli a veszélyt, amit az erdőmélyi vadak, vagy maga az ismeretlen vadon jelentenek. Így hát, amit Pycta mond, az úgy is értelmezhető, hogy aki kellően tehetséges és erős, az túléli az erdőt, aki nem az, az vagy távol marad tőle, s úgy éli túl, vagy bemerészkedik és odaveszik.
Biccent azért a férfinak, hogy megértette szavait, mert annyit legalább is megvilágított előtte mindez, hogy mit is takar ez az Erdő Szíve, vagy Fákban Lakó megnevezés.*
- Olyanokra, akik képesek megtisztítani előttünk az utat és helytállnak ott, ahol mi nem tudunk. - *fogadja el nagyjából Aenae megállapítását is. Az ő fejében mondjuk épphogy úgy tűnik fel, hogy egy harcos többet tud tenni és nagyobb feladatok hárulnak rá, mint a mágusokra, de ebben része lehet annak is, hogy valódi harci helyzetben eddig még nem volt része, ha ez utóbbit északon nem számoljuk.
A csuhás nem fogadja annyira rosszul, hogy mindez a beszélgetés még csak az ő puhatolózása, valódi tervek nélkül. Úgy tűnik, megérti a helyzetét, és hogy miért kereste fel őket így is. Egyértelmű választ persze ekképpen ő sem ad, de reményt igen.*
- Köszönöm. Már a lehetséges támogatás ígérete is sokat jelent. - *hajt fejet a csuhás, de egyúttal Aenae felé is, hisz mint azt a férfi is kifejti, ő is venár, vagyis azon csoport tagja, akiktől a segítséget reméli kapni majdan.*
- De már szavaid alapján is úgy sejtem, üzenetet juttatni hozzátok nem lehet egyszerű. Van ismert, járt út a területetekre? A küldöncök ismerik, biztonsággal el tudnak oda jutni? Sajnálom, én nem hallottam még a venárokról… - *magyarázza is meg, miért kérdez ilyesmit, hátha olyasmiről érdeklődik, ami egyébként köztudott.
A felvetését, mellyel a thargok vezetőjét kívánta volna tettre bírni, Pycta sem fogadja megértéssel; az ő szemében is kockázatos, rossz ötletnek tűnik. Krestvir nem ért vele teljesen egyet, de elfogadja, hogy igaza lehet. A záró szavait pedig egyértelműen tanácsnak tekinti, semmi fenyegetőt nem fedez fel benne.
Válaszul ismét fejet hajt felé, ami nagyjából a meghajlásnak felelhet meg, ülő testhelyzetben, s már e gesztus is jelezheti, hogy afféle köszönetet nyilvánít ki az őszinteségért és a tanácsért.
Nehéz lehet megmondani a korát, legalább annyira a viselkedése, mint a kinézete okán, bár annyit már maga is megállapított, hogy még növésben, fejlődésben van a teste, vagyis a felnőttkort még nem érte el. De ifjú kora mellett amiatt is hátrányban van, hogy valójában pusztán kétévnyi tapasztalat áll mögötte, kiváltképp, ami az embereket illeti; s még ebből az időből is a legtöbbet társaságkerülőn töltötte. Nem esik hát nehezére nyíltan fogadni mások véleményét, akikről feltételezi, hogy több élettapasztalattal rendelkezhetnek.
Épp zárszóra érkezik asztalukhoz egy idős gnóm, ki alighanem meghallhatta, hogy a venárokról beszélnek, mert egyértelműen őket szólítja meg a felvetéseivel. Krestvir pedig ennek alapján megállapítja, hogy a venárok valóban elég ismertek lehetnek, csak ő nem kellően tájékozott e téren.
Közbe nem kíván szólni, ha utóbbi kérdésére választ kapott, gyorsan kiissza a korsónyi vizét, majd lassan távozna is, hisz várnak még rá kellemetlen feladatok a mai napon. És a gnómmal kialakulni készülő beszélgetésnél sem szeretne zavarni.*
- Köszönöm, hogy meghallgattatok. Remélem, még látjuk egymást. - *áll föl az asztaltól és meghajlással búcsúzik, egy pillantást vetve Sfetts felé is.
Aztán, ha nem tartóztatják, rövidesen Synmira felé veszi az irányt.*
*Figyelmesen hallgatja Pycta magyarázatát, de végül nem sikerül eldöntenie, hogy mindaz, ami elhangzik, csak a férfi hite-e, vagy pedig ténylegesen van ott valami efféle, akár mágikusnak is tekinthető erő. Sőt, az is felmerül benne, hogy a csuhás pusztán a vadon szelektáló tulajdonságát jellemzi így és írja le ilyen misztikusan. Akiben van egy kis életösztön, az kerüli a veszélyt, amit az erdőmélyi vadak, vagy maga az ismeretlen vadon jelentenek. Így hát, amit Pycta mond, az úgy is értelmezhető, hogy aki kellően tehetséges és erős, az túléli az erdőt, aki nem az, az vagy távol marad tőle, s úgy éli túl, vagy bemerészkedik és odaveszik.
Biccent azért a férfinak, hogy megértette szavait, mert annyit legalább is megvilágított előtte mindez, hogy mit is takar ez az Erdő Szíve, vagy Fákban Lakó megnevezés.*
- Olyanokra, akik képesek megtisztítani előttünk az utat és helytállnak ott, ahol mi nem tudunk. - *fogadja el nagyjából Aenae megállapítását is. Az ő fejében mondjuk épphogy úgy tűnik fel, hogy egy harcos többet tud tenni és nagyobb feladatok hárulnak rá, mint a mágusokra, de ebben része lehet annak is, hogy valódi harci helyzetben eddig még nem volt része, ha ez utóbbit északon nem számoljuk.
A csuhás nem fogadja annyira rosszul, hogy mindez a beszélgetés még csak az ő puhatolózása, valódi tervek nélkül. Úgy tűnik, megérti a helyzetét, és hogy miért kereste fel őket így is. Egyértelmű választ persze ekképpen ő sem ad, de reményt igen.*
- Köszönöm. Már a lehetséges támogatás ígérete is sokat jelent. - *hajt fejet a csuhás, de egyúttal Aenae felé is, hisz mint azt a férfi is kifejti, ő is venár, vagyis azon csoport tagja, akiktől a segítséget reméli kapni majdan.*
- De már szavaid alapján is úgy sejtem, üzenetet juttatni hozzátok nem lehet egyszerű. Van ismert, járt út a területetekre? A küldöncök ismerik, biztonsággal el tudnak oda jutni? Sajnálom, én nem hallottam még a venárokról… - *magyarázza is meg, miért kérdez ilyesmit, hátha olyasmiről érdeklődik, ami egyébként köztudott.
A felvetését, mellyel a thargok vezetőjét kívánta volna tettre bírni, Pycta sem fogadja megértéssel; az ő szemében is kockázatos, rossz ötletnek tűnik. Krestvir nem ért vele teljesen egyet, de elfogadja, hogy igaza lehet. A záró szavait pedig egyértelműen tanácsnak tekinti, semmi fenyegetőt nem fedez fel benne.
Válaszul ismét fejet hajt felé, ami nagyjából a meghajlásnak felelhet meg, ülő testhelyzetben, s már e gesztus is jelezheti, hogy afféle köszönetet nyilvánít ki az őszinteségért és a tanácsért.
Nehéz lehet megmondani a korát, legalább annyira a viselkedése, mint a kinézete okán, bár annyit már maga is megállapított, hogy még növésben, fejlődésben van a teste, vagyis a felnőttkort még nem érte el. De ifjú kora mellett amiatt is hátrányban van, hogy valójában pusztán kétévnyi tapasztalat áll mögötte, kiváltképp, ami az embereket illeti; s még ebből az időből is a legtöbbet társaságkerülőn töltötte. Nem esik hát nehezére nyíltan fogadni mások véleményét, akikről feltételezi, hogy több élettapasztalattal rendelkezhetnek.
Épp zárszóra érkezik asztalukhoz egy idős gnóm, ki alighanem meghallhatta, hogy a venárokról beszélnek, mert egyértelműen őket szólítja meg a felvetéseivel. Krestvir pedig ennek alapján megállapítja, hogy a venárok valóban elég ismertek lehetnek, csak ő nem kellően tájékozott e téren.
Közbe nem kíván szólni, ha utóbbi kérdésére választ kapott, gyorsan kiissza a korsónyi vizét, majd lassan távozna is, hisz várnak még rá kellemetlen feladatok a mai napon. És a gnómmal kialakulni készülő beszélgetésnél sem szeretne zavarni.*
- Köszönöm, hogy meghallgattatok. Remélem, még látjuk egymást. - *áll föl az asztaltól és meghajlással búcsúzik, egy pillantást vetve Sfetts felé is.
Aztán, ha nem tartóztatják, rövidesen Synmira felé veszi az irányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051