Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 15:17:19
Üzenet elküldve: 2016-02-22 15:17:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A fürdősó adagolási rátáinak ismeretanyaga nélkül az történik, amit az ember elvárna hasonló szituációban: ott, ahol kiszalad a hegyekké tornyosuló habanyag egyszerűen elnyaklik és padlón végzi, több helyütt is feláztatva a faburkolatot. Rilai habköntösbe merülve-bújva találhat rá a széltoló lovagra. Békés hortyogás közepette, a dolgukat tisztességgel elvégzett munkásemberek megnyugvásában. Arcának minden irányból ez a fehér, légies állagú fürdőmatéria ad keretet, még feje búbján is sikerült megtelepednie egy ökölnyi adagnak.
A vállát bökő ujj azért megébreszti, bár ez korántsem azon okból, amit a kalandozólelkűek beépített képességének tartanak sokan. Mindenki tudni véli, hogy azok a hazátlan jótevők és aranyért megvásárolható hősök sohasem alusznak elég mélyen hozzá, hogy a veszély legapróbb jelére fel ne ugornának álmatlan álmukból, készen állva rögtön arra, hogy ellenébe menjenek bárkinek. A Félszemű által tapasztalt igazság inkább az, hogy a szabad ég alatt alva a gyökerek a második éjjelen kikezdik az ember hátát, s hogy számtalannal több esetet tudna ahhoz említeni, amikor oldalába-gyomrába fúródó bakancsorroktól kellett megriadna, minthogy vigyázó ébersége szólt volna előre a közelgő veszedelemről. Az övének valahogy mindig sikerült mélyebben elaludnia annál, akit hivatott lett volna védelmezni pihenése alatt. De most működőképes állapotúnak tetszik. Megugrasztja a Félszeműt.
Ásítássá formálja a levegőt, ami kis híján bátorságot lelt volna a szóalkotásra: a lány orkánként végigzúgó érzelemvihara még nem ült el, mi ékesebb bizonyítékot kellene felkutatnia Khannak ennek bizonyítására, minthogy Rilai egy mukkot nem hallat?
Kisepri hajából a még el nem sorvadt habmaradványokat és rájővén, hogy a fürdővízből legalább annyi jutott a padlatnak, mint őnekik, egy időre elhagyja a sárkány gyomrát. A hűlőben lévő kádvizet forrósítottal cseréli, azalatt is van min pörögnie az agyának. A koncepció alapjainak meghatározása nem is volt túl nehéz, kivitelezésükhöz már a szürkeállomány kritikusabb tömegét kell összetoboroznia. Első körben törpe kovácsaik jutnak eszébe, de egy gnóm feltalálómester lenne az igazi, hogy kiradírozgassa a hibás részeket a Félszemű ötletéből.*
~ Csövek. Csövek kellenek. ~
*A kérdezést egy kategóriába esőnek tartja azzal, hogy "ma már egy szót sem akarok többet hallani", úgyhogy visszafelé jöttében anélkül markolja ki a szeszes üveget a nő karmai közül. A tartalma nem számít, amíg általa el lehet érni az ernyedt kapca állapotát. Ennek megfelelően iszik. Aztán hogy ennek, vagy a szaunává változtatott helyiség nehéz levegőjének köszönhetően, de a kádba szállásnak egy drasztikusabb módját, egy peremfejelésben kicsúcsosodó lutzot produkál, amitől persze megint egy hullámnyi habos fürdővíz szökik meg a rézköpőből.
Vérrel elegyítve.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A fürdősó adagolási rátáinak ismeretanyaga nélkül az történik, amit az ember elvárna hasonló szituációban: ott, ahol kiszalad a hegyekké tornyosuló habanyag egyszerűen elnyaklik és padlón végzi, több helyütt is feláztatva a faburkolatot. Rilai habköntösbe merülve-bújva találhat rá a széltoló lovagra. Békés hortyogás közepette, a dolgukat tisztességgel elvégzett munkásemberek megnyugvásában. Arcának minden irányból ez a fehér, légies állagú fürdőmatéria ad keretet, még feje búbján is sikerült megtelepednie egy ökölnyi adagnak.
A vállát bökő ujj azért megébreszti, bár ez korántsem azon okból, amit a kalandozólelkűek beépített képességének tartanak sokan. Mindenki tudni véli, hogy azok a hazátlan jótevők és aranyért megvásárolható hősök sohasem alusznak elég mélyen hozzá, hogy a veszély legapróbb jelére fel ne ugornának álmatlan álmukból, készen állva rögtön arra, hogy ellenébe menjenek bárkinek. A Félszemű által tapasztalt igazság inkább az, hogy a szabad ég alatt alva a gyökerek a második éjjelen kikezdik az ember hátát, s hogy számtalannal több esetet tudna ahhoz említeni, amikor oldalába-gyomrába fúródó bakancsorroktól kellett megriadna, minthogy vigyázó ébersége szólt volna előre a közelgő veszedelemről. Az övének valahogy mindig sikerült mélyebben elaludnia annál, akit hivatott lett volna védelmezni pihenése alatt. De most működőképes állapotúnak tetszik. Megugrasztja a Félszeműt.
Ásítássá formálja a levegőt, ami kis híján bátorságot lelt volna a szóalkotásra: a lány orkánként végigzúgó érzelemvihara még nem ült el, mi ékesebb bizonyítékot kellene felkutatnia Khannak ennek bizonyítására, minthogy Rilai egy mukkot nem hallat?
Kisepri hajából a még el nem sorvadt habmaradványokat és rájővén, hogy a fürdővízből legalább annyi jutott a padlatnak, mint őnekik, egy időre elhagyja a sárkány gyomrát. A hűlőben lévő kádvizet forrósítottal cseréli, azalatt is van min pörögnie az agyának. A koncepció alapjainak meghatározása nem is volt túl nehéz, kivitelezésükhöz már a szürkeállomány kritikusabb tömegét kell összetoboroznia. Első körben törpe kovácsaik jutnak eszébe, de egy gnóm feltalálómester lenne az igazi, hogy kiradírozgassa a hibás részeket a Félszemű ötletéből.*
~ Csövek. Csövek kellenek. ~
*A kérdezést egy kategóriába esőnek tartja azzal, hogy "ma már egy szót sem akarok többet hallani", úgyhogy visszafelé jöttében anélkül markolja ki a szeszes üveget a nő karmai közül. A tartalma nem számít, amíg általa el lehet érni az ernyedt kapca állapotát. Ennek megfelelően iszik. Aztán hogy ennek, vagy a szaunává változtatott helyiség nehéz levegőjének köszönhetően, de a kádba szállásnak egy drasztikusabb módját, egy peremfejelésben kicsúcsosodó lutzot produkál, amitől persze megint egy hullámnyi habos fürdővíz szökik meg a rézköpőből.
Vérrel elegyítve.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 14:36:03
Üzenet elküldve: 2016-02-22 14:36:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Szerencsére hosszú és dolgos napja volt, mint majdnem mindig a Tavernában, így mindenre figyelt és gondolt, csak a fel-feltünedező, és -a dalia mérhetetlen szerencséjére, vagy épp előrelátása okán- lesunyt fejjel ügyködő Khanra nem. Helyre rakta az összes vendégszobát, beágyazott, kimosott, kiaggatta a habfehér, kikeményített lepedőket, ágyneműket a ház fala és a szilvafa közé húzott kötelekre, utóbb bevetette magát a kamra apró helyiségébe, meg a pincébe. Akkurátusan számba vett és felcímkézett mindent, ami még téli tartalék, egyenként leporolta és átcsoportosította a dobozokat, üvegeket, lekvárokat, tartósított ezt meg azt, polcon tárolt zsákokat és kosarakat. Közben sikerült abba az idilli állapotba takarítani magát, hogy kedve stagnál, agya nem zizeg a történteken, fókuszálni mindig csak arra fókuszál, ami épp a látóterében van.
Délután nekiesik a fogadótérnek: végigcsiszatol minden vízszintes felületet, beleértve a padlót és a pincét is, meg a lépcsőket. Még mindig úgy érzi, ha megállna, megest agyalni kezdene, úgyhogy végigsöpör a konyhán is, szemében eszelős tűzzel sikálja ki a mosogatódézsát, keféli ki a kandallót, fényesíti az összes rézedényt, felseper, felmos, létrafokon ácsingózva akkurátusan legyilkolja a sarkokban settenkedő ártatlan pókokat is. A máskor keblencként funkcionáló apró, kíváncsi természetű majmóca helyiségről helyiségre követi az eszehagyott nagytakarítási szeánszot, csodálkozó, nagy szemeivel megilletődötten követi a fúriaként tomboló leányzó mozgását. A nap felhág az égre, aztán lemegy nyugaton, a fogadóvendégek jönnek, esznek, elmennek. Végül a vicsorka is feladja, álomba szenderül egy halom kosárba rakott téli almán, de Rilai nem nyugszik. Összekapdossa a porszemeket, melyek a fényesített pultra hullanának, friss konyharuhát aggat minden szekrény sarkára. Kifullad, kifogy a keze alól a munka, megtántorodik.
Aggastyánhoz illő, fáradt léptekkel az italos szekrényhez vonszolja magát, egy poros, gömbölyded palackot keres, s ha megtalálja kebleire ölelve a drága matériát, az emeletre oldalog. Ahogy kiszagolja a drága fürdősó illatát, járása megdélcegesedik. Kitárja az ajtót, belép, lábával behajtja, visszakattantja maga után. Marokszám tépkedi magáról a kötényt, a szoknyát, a mellénykét. Mire a kádhoz ér, leruhátlanodik, egyedül a rumosüveget tartja magánál. Ujja hegyével megböködi a hortyogó széptevő vállát. Nulla életjel, úgyhogy belábal a forró vízbe. Szembekucorodik Khannal, lábait kinyújtóztatja, sarkait megtámasztja a pasas térdén, két vállát kiékeli a kád peremén, foggal kipattintja a dugót az üvegből és módszeres lerészegedéshez lát. Tartja magát az elhangzottakhoz: egy pisszenés nem sok, annyi sem hagyja el ajkait, ami ismerve a nőszemély általános habitusát, eléggé ritkaságszámba megy.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Szerencsére hosszú és dolgos napja volt, mint majdnem mindig a Tavernában, így mindenre figyelt és gondolt, csak a fel-feltünedező, és -a dalia mérhetetlen szerencséjére, vagy épp előrelátása okán- lesunyt fejjel ügyködő Khanra nem. Helyre rakta az összes vendégszobát, beágyazott, kimosott, kiaggatta a habfehér, kikeményített lepedőket, ágyneműket a ház fala és a szilvafa közé húzott kötelekre, utóbb bevetette magát a kamra apró helyiségébe, meg a pincébe. Akkurátusan számba vett és felcímkézett mindent, ami még téli tartalék, egyenként leporolta és átcsoportosította a dobozokat, üvegeket, lekvárokat, tartósított ezt meg azt, polcon tárolt zsákokat és kosarakat. Közben sikerült abba az idilli állapotba takarítani magát, hogy kedve stagnál, agya nem zizeg a történteken, fókuszálni mindig csak arra fókuszál, ami épp a látóterében van.
Délután nekiesik a fogadótérnek: végigcsiszatol minden vízszintes felületet, beleértve a padlót és a pincét is, meg a lépcsőket. Még mindig úgy érzi, ha megállna, megest agyalni kezdene, úgyhogy végigsöpör a konyhán is, szemében eszelős tűzzel sikálja ki a mosogatódézsát, keféli ki a kandallót, fényesíti az összes rézedényt, felseper, felmos, létrafokon ácsingózva akkurátusan legyilkolja a sarkokban settenkedő ártatlan pókokat is. A máskor keblencként funkcionáló apró, kíváncsi természetű majmóca helyiségről helyiségre követi az eszehagyott nagytakarítási szeánszot, csodálkozó, nagy szemeivel megilletődötten követi a fúriaként tomboló leányzó mozgását. A nap felhág az égre, aztán lemegy nyugaton, a fogadóvendégek jönnek, esznek, elmennek. Végül a vicsorka is feladja, álomba szenderül egy halom kosárba rakott téli almán, de Rilai nem nyugszik. Összekapdossa a porszemeket, melyek a fényesített pultra hullanának, friss konyharuhát aggat minden szekrény sarkára. Kifullad, kifogy a keze alól a munka, megtántorodik.
Aggastyánhoz illő, fáradt léptekkel az italos szekrényhez vonszolja magát, egy poros, gömbölyded palackot keres, s ha megtalálja kebleire ölelve a drága matériát, az emeletre oldalog. Ahogy kiszagolja a drága fürdősó illatát, járása megdélcegesedik. Kitárja az ajtót, belép, lábával behajtja, visszakattantja maga után. Marokszám tépkedi magáról a kötényt, a szoknyát, a mellénykét. Mire a kádhoz ér, leruhátlanodik, egyedül a rumosüveget tartja magánál. Ujja hegyével megböködi a hortyogó széptevő vállát. Nulla életjel, úgyhogy belábal a forró vízbe. Szembekucorodik Khannal, lábait kinyújtóztatja, sarkait megtámasztja a pasas térdén, két vállát kiékeli a kád peremén, foggal kipattintja a dugót az üvegből és módszeres lerészegedéshez lát. Tartja magát az elhangzottakhoz: egy pisszenés nem sok, annyi sem hagyja el ajkait, ami ismerve a nőszemély általános habitusát, eléggé ritkaságszámba megy.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:41:04
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:41:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Kurva ügyes voltál, most is. *Hátsója alól kihúz egy üvegszilánkot, ami Rilai pártját fogván, merészelt utat találni magának alfelébe. Kipöcköli az ablakon, aztán rájön, hogy van még néhány parlagon heverő haverja, azokat is utánaküldi, hátha eléri, hogy a lavórt ürítő kézilányok egyike belelépjen, vagy csak szimplán a hajukat összetartó szalagcsokorban landoljanak.
A "dicséret" egyértelműen kijár, minekután egy újabb zsákutca utómunkálatait megszemléli: sorsszerűen, mikor már épp egyenesnek tűnne valami, emel egy téglafalat és lendületből lekoccolja. Legfrissebb projektként a Rilai és közte esett affért, ami hosszú ideje a legbonyolultabb is az életében. A szilánkok kihajigálása révén (ami egyúttal egyébként nem túl effektív módon a megkezdett romtakarítási munkálatok előzöngéje is), mintha azt számolgatná a páros-páratlan darabokkal, amit hétköznapi ember a virág szirmaival szokott, csak a "szeret nem szeret" algoritmust a "megöl vagy megdönt" szópárosra cseréli. Eddig is szélsőségekkel volt paraméterezhető minden kettejük kapcsán, mostani produkciójával a sokadik hatványra emelte, eztán még szélesebb lesz a kontraszt attól függően, hogy a fogadósleány milyen kedvnek örvend.
Nem kapott ezért a takaróuszályt lengető teremtés után sem, ez a szekér elment, ilyen értelemben.*
- Kurva ügyes. *Nem fog ártani, ha nyomatékosítja magában és magának. Az üvegtöredékek nagy része végül mégis seprű által leli végét, ahogy összehordja őket egy halomba. A nap hátralévő részében (szerencséjére a kádbeerőszakolás műveletét a reggeli órákra időzítette) elszórakozik azzal, hogy az ablakkeretből kicsiszolja a csorbákat, felsúrolja a padlót és valami lakkszerű anyaggal fényesre is fixírozza a szépséghibáit. A zsalugátereket újraszögeli, a függönyből meg újat varrat, ha már felmosórongynak használta a régit. Minek tartotta volna meg, varrni csak felületi sebet tud.
Az így végzett tevékenység megkövetelt tőle néminemű találékonyságot is arra vonatkozóan, hogy eleget tegyen a tavernafőnök "nem bírlak látni se igazán egy darabig" kérelmének. Ezért a csörlős emelőszerkezetet csak a nap végén szerelte le a mestergerenda udvarra hajló végéről, addig felhasználta arra, hogy ki-bejárjon, s hogy a hozott holmikat is feljuttassa a szobába. Eljutott Kalácsfalváig is, ahol némi turbulens alkudozási folyamatot lezáróan, hozzájutott egy fürdősóként nevezett szubsztanciához. Sietsége okán, hogy még napszállta előtt visszaérjen a Vaskorsóba, olyan elemi információk nélkül maradt viszont, ami például az adagolás mértékéről tájékoztatná a gyanútlan. De ez már az estre vonatkozó problémák listájára adatik.
Rilai egzakt és egyoldalú utasításai szerint, a szoba kellően nehéz a forró víz eregette párától, nem különben a kádba hintett herbakeverékek illatától. A pasast is odabent leli: ruháit takarosan összehajtogatva egy széken, őt magát meg a sárkány gyomrában, oldalt kilógatott lábbal.
És horpasztva.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Kurva ügyes voltál, most is. *Hátsója alól kihúz egy üvegszilánkot, ami Rilai pártját fogván, merészelt utat találni magának alfelébe. Kipöcköli az ablakon, aztán rájön, hogy van még néhány parlagon heverő haverja, azokat is utánaküldi, hátha eléri, hogy a lavórt ürítő kézilányok egyike belelépjen, vagy csak szimplán a hajukat összetartó szalagcsokorban landoljanak.
A "dicséret" egyértelműen kijár, minekután egy újabb zsákutca utómunkálatait megszemléli: sorsszerűen, mikor már épp egyenesnek tűnne valami, emel egy téglafalat és lendületből lekoccolja. Legfrissebb projektként a Rilai és közte esett affért, ami hosszú ideje a legbonyolultabb is az életében. A szilánkok kihajigálása révén (ami egyúttal egyébként nem túl effektív módon a megkezdett romtakarítási munkálatok előzöngéje is), mintha azt számolgatná a páros-páratlan darabokkal, amit hétköznapi ember a virág szirmaival szokott, csak a "szeret nem szeret" algoritmust a "megöl vagy megdönt" szópárosra cseréli. Eddig is szélsőségekkel volt paraméterezhető minden kettejük kapcsán, mostani produkciójával a sokadik hatványra emelte, eztán még szélesebb lesz a kontraszt attól függően, hogy a fogadósleány milyen kedvnek örvend.
Nem kapott ezért a takaróuszályt lengető teremtés után sem, ez a szekér elment, ilyen értelemben.*
- Kurva ügyes. *Nem fog ártani, ha nyomatékosítja magában és magának. Az üvegtöredékek nagy része végül mégis seprű által leli végét, ahogy összehordja őket egy halomba. A nap hátralévő részében (szerencséjére a kádbeerőszakolás műveletét a reggeli órákra időzítette) elszórakozik azzal, hogy az ablakkeretből kicsiszolja a csorbákat, felsúrolja a padlót és valami lakkszerű anyaggal fényesre is fixírozza a szépséghibáit. A zsalugátereket újraszögeli, a függönyből meg újat varrat, ha már felmosórongynak használta a régit. Minek tartotta volna meg, varrni csak felületi sebet tud.
Az így végzett tevékenység megkövetelt tőle néminemű találékonyságot is arra vonatkozóan, hogy eleget tegyen a tavernafőnök "nem bírlak látni se igazán egy darabig" kérelmének. Ezért a csörlős emelőszerkezetet csak a nap végén szerelte le a mestergerenda udvarra hajló végéről, addig felhasználta arra, hogy ki-bejárjon, s hogy a hozott holmikat is feljuttassa a szobába. Eljutott Kalácsfalváig is, ahol némi turbulens alkudozási folyamatot lezáróan, hozzájutott egy fürdősóként nevezett szubsztanciához. Sietsége okán, hogy még napszállta előtt visszaérjen a Vaskorsóba, olyan elemi információk nélkül maradt viszont, ami például az adagolás mértékéről tájékoztatná a gyanútlan. De ez már az estre vonatkozó problémák listájára adatik.
Rilai egzakt és egyoldalú utasításai szerint, a szoba kellően nehéz a forró víz eregette párától, nem különben a kádba hintett herbakeverékek illatától. A pasast is odabent leli: ruháit takarosan összehajtogatva egy széken, őt magát meg a sárkány gyomrában, oldalt kilógatott lábbal.
És horpasztva.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:18:19
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:18:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+-os részeket tartalmaz//
*A lány nem is érti mit várt, vagy mit várhatott egyáltalán a félszeműtől. Leginkább, úgy néz ki, semmit sem, hiába akarta ő olyan kitartóan, körömszakadtáig, tán először igazán eddigi életében. Ő meg már elfáradt az utóbbi napok-órák-percek sebzettségében, a fájásban, a haragvásban, így inkább tűri Khan ölelését, bármennyire is kifordul most a gyomra a férfi közelségétől. Ácsorog hát, mint egy darab fa, ujjait ráfonja a másik derekát ölelő csuklójára. Hátradönti a fejét a férfi vállára, a beálló csendben a borostyánszín szemek kifejezéstelenül felfüggeszkednek a plafonra. Eltölthetnek így egy kis időt: ezek azok a csendes, nyugodalmas percek a nagy vihar után, amelyekben hősnőnk heroikus küzdelemmel próbálja leválasztani magáról eddig érzett, megcsalatkozott szerelmét.
Mert hát mi mást tudna a szerencsétlen? Úgy tűnik, semminő értelme nincs a további kezdeményezéseknek arra irányulóan, hogy szóra bírja a másikat. Ideje hát hátrébb lépni, megszemlélni művüket, az úgynevezett Párkapcsolatot. Alapjaiban is ingatag, reményből, jóakaratból épített, utóbb rútul összebarmolt, meggyalázott lelki pöcegödre két embernek, akik alapvetőleg érteni nem, csak érezni tudják egymást.
Bukó. S mint ilyen, a leány arra jut, hogy fel kell hagynia mindennemű érzelmi kötődéssel, legyen az bármilyen nehéz is jelen pillanatban, hosszútávon mégiscsak jobban meglesznek ők, így ketten, egymással, ha lesz ilyen. Valahogy rá kell nevelnie magát arra, hogy annak lássa Khant, ami: hazug szavú, csalfa, szép játéknak. Szórakoztató, kellemes időtöltés, de csakis mögöttes tartalom és további utánagondolás nélkül. S hogy ennek igazságát miben méri? A férfi szavaiban, ahogy ő maga mondta kérdésére: 'min változtat ez?'*
- Na jó. Inkább hagyjuk az egészet. - *Szusszan egy nagyot egy idő múlva, és ismét szembefordul a lovaggal. Ajka széle megrándul, már majdnemhogy egy vérszegény mosoly születik arcán.* - Most eressz, mert dolgom van, és amúgy sem igazán bírlak látni egy darab ideig.
*Ismét visszavándorol a tekintete a sárkánykarmos, szépséges kádra. Ott egye meg a büdös franc, hát Khanra haragszik, nem a kádra!*
- Ha már idehoztad azt a szart, ajánlom, hogy estére színültig legyen forró vízzel, illatszerrel, meg veled, nekem meg csak hanyatt kelljen vágnom magam. Ugyanis ma már nem beszélgetünk.
*Nem igazán vár visszajelzést, csak sarkon fordul és kisétál a szobából, királynői tartással összehúzva magán a pokrócot, a pendelyt. Mezítlábas mivoltában hetyke léptekkel kerülgeti az üvegszilánkokat, a takarítás munkálatait nemes egyszerűséggel a pasas számára hátrahagyva.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+-os részeket tartalmaz//
*A lány nem is érti mit várt, vagy mit várhatott egyáltalán a félszeműtől. Leginkább, úgy néz ki, semmit sem, hiába akarta ő olyan kitartóan, körömszakadtáig, tán először igazán eddigi életében. Ő meg már elfáradt az utóbbi napok-órák-percek sebzettségében, a fájásban, a haragvásban, így inkább tűri Khan ölelését, bármennyire is kifordul most a gyomra a férfi közelségétől. Ácsorog hát, mint egy darab fa, ujjait ráfonja a másik derekát ölelő csuklójára. Hátradönti a fejét a férfi vállára, a beálló csendben a borostyánszín szemek kifejezéstelenül felfüggeszkednek a plafonra. Eltölthetnek így egy kis időt: ezek azok a csendes, nyugodalmas percek a nagy vihar után, amelyekben hősnőnk heroikus küzdelemmel próbálja leválasztani magáról eddig érzett, megcsalatkozott szerelmét.
Mert hát mi mást tudna a szerencsétlen? Úgy tűnik, semminő értelme nincs a további kezdeményezéseknek arra irányulóan, hogy szóra bírja a másikat. Ideje hát hátrébb lépni, megszemlélni művüket, az úgynevezett Párkapcsolatot. Alapjaiban is ingatag, reményből, jóakaratból épített, utóbb rútul összebarmolt, meggyalázott lelki pöcegödre két embernek, akik alapvetőleg érteni nem, csak érezni tudják egymást.
Bukó. S mint ilyen, a leány arra jut, hogy fel kell hagynia mindennemű érzelmi kötődéssel, legyen az bármilyen nehéz is jelen pillanatban, hosszútávon mégiscsak jobban meglesznek ők, így ketten, egymással, ha lesz ilyen. Valahogy rá kell nevelnie magát arra, hogy annak lássa Khant, ami: hazug szavú, csalfa, szép játéknak. Szórakoztató, kellemes időtöltés, de csakis mögöttes tartalom és további utánagondolás nélkül. S hogy ennek igazságát miben méri? A férfi szavaiban, ahogy ő maga mondta kérdésére: 'min változtat ez?'*
- Na jó. Inkább hagyjuk az egészet. - *Szusszan egy nagyot egy idő múlva, és ismét szembefordul a lovaggal. Ajka széle megrándul, már majdnemhogy egy vérszegény mosoly születik arcán.* - Most eressz, mert dolgom van, és amúgy sem igazán bírlak látni egy darab ideig.
*Ismét visszavándorol a tekintete a sárkánykarmos, szépséges kádra. Ott egye meg a büdös franc, hát Khanra haragszik, nem a kádra!*
- Ha már idehoztad azt a szart, ajánlom, hogy estére színültig legyen forró vízzel, illatszerrel, meg veled, nekem meg csak hanyatt kelljen vágnom magam. Ugyanis ma már nem beszélgetünk.
*Nem igazán vár visszajelzést, csak sarkon fordul és kisétál a szobából, királynői tartással összehúzva magán a pokrócot, a pendelyt. Mezítlábas mivoltában hetyke léptekkel kerülgeti az üvegszilánkokat, a takarítás munkálatait nemes egyszerűséggel a pasas számára hátrahagyva.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 11:35:30
Üzenet elküldve: 2016-02-22 11:35:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Mind, ki valaha is játszott már a tűzre hatást gyakorló, különféle reagensekkel, tudja, hogy mire számítson akkor, ha akaratlagosan is olajjal fröcsköli meg a békében hajlongó lángokat. Tudják, mégis megteszik, milliomodik alkalommal is bízva, hogy az eredmény más lesz. E tekintetben Khan közel áll az őrült definíciójának teljes skálájú kimerítéséhez, mert valahol igenis letisztult formájában lengetik arca előtt a vörös zászlót. Költői kérdések hadserege vonul fel a továbbiakban. „Megérte, változtat-e bármin is?” Bár egyikre sem lenne ennyire világosan adható felelet. Felképelt arca csak másodsorban ég a rámért pofonoktól, a lelkiismeretet bekebelező-utolérő tettek visszhangja fájóbb hullámokat vet. A farönkbe állított baltanyél stílusát nem önszántából veszi fel, precedensértékű tapasztalat híján kell segítségül hívnia a legrosszabb tanácsadót és védőügyvédet, ami neménél fogva csakis az egót jelentheti. Az advocatus diaboli pedig méltán érdemelte ki rossz hírnevét, hisz most is a cinkos ártatlanságát próbálná bizonyítani.
Képtelen kezelni a helyzetet és most semminemű fogódzója sincs, aminek segítségével elindulhatna a helyes úton, ami megmutatná, hogy egyáltalán merre keresse. Amit anélkül is megmondhat, hogy az emberi lélek kitanult ismerője volna, még az ütődöttek számára is kiviláglana: a szeretett nőt kín gyötri. A legaljasabb fajta, ami a halandó szívet kikezdheti és mit tesz minderre ő?*
- Inkább köss ki a kút mellé. *Váratlanul és figyelmeztetés nélkül „támad”: kihasználja az egyetlen pillanatot, amikor Rilai elfordul tőle, hogy a rézkád pereme mellől mögé szökkenjen és olyasmire kényszerítse a lányt, amit az most valószínűleg a háta közepére sem kíván éppen őtőle. Gondot fordít rá, hogy szoros ölelésbe fogja, nem engedve sem szelíd, sem durva erőszaknak, ha szabadulni akarna onnét Rilai. Vállára hajtja a fejét. Felőle mostantól kezdve az idő is kizökkenhet a helyéről, magas ívből tesz rá. Nem tud mit, nem volna mit mondania: az abban rejlő lehetőségek már kimerültek. Érzelmeié talán még nem.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Mind, ki valaha is játszott már a tűzre hatást gyakorló, különféle reagensekkel, tudja, hogy mire számítson akkor, ha akaratlagosan is olajjal fröcsköli meg a békében hajlongó lángokat. Tudják, mégis megteszik, milliomodik alkalommal is bízva, hogy az eredmény más lesz. E tekintetben Khan közel áll az őrült definíciójának teljes skálájú kimerítéséhez, mert valahol igenis letisztult formájában lengetik arca előtt a vörös zászlót. Költői kérdések hadserege vonul fel a továbbiakban. „Megérte, változtat-e bármin is?” Bár egyikre sem lenne ennyire világosan adható felelet. Felképelt arca csak másodsorban ég a rámért pofonoktól, a lelkiismeretet bekebelező-utolérő tettek visszhangja fájóbb hullámokat vet. A farönkbe állított baltanyél stílusát nem önszántából veszi fel, precedensértékű tapasztalat híján kell segítségül hívnia a legrosszabb tanácsadót és védőügyvédet, ami neménél fogva csakis az egót jelentheti. Az advocatus diaboli pedig méltán érdemelte ki rossz hírnevét, hisz most is a cinkos ártatlanságát próbálná bizonyítani.
Képtelen kezelni a helyzetet és most semminemű fogódzója sincs, aminek segítségével elindulhatna a helyes úton, ami megmutatná, hogy egyáltalán merre keresse. Amit anélkül is megmondhat, hogy az emberi lélek kitanult ismerője volna, még az ütődöttek számára is kiviláglana: a szeretett nőt kín gyötri. A legaljasabb fajta, ami a halandó szívet kikezdheti és mit tesz minderre ő?*
- Inkább köss ki a kút mellé. *Váratlanul és figyelmeztetés nélkül „támad”: kihasználja az egyetlen pillanatot, amikor Rilai elfordul tőle, hogy a rézkád pereme mellől mögé szökkenjen és olyasmire kényszerítse a lányt, amit az most valószínűleg a háta közepére sem kíván éppen őtőle. Gondot fordít rá, hogy szoros ölelésbe fogja, nem engedve sem szelíd, sem durva erőszaknak, ha szabadulni akarna onnét Rilai. Vállára hajtja a fejét. Felőle mostantól kezdve az idő is kizökkenhet a helyéről, magas ívből tesz rá. Nem tud mit, nem volna mit mondania: az abban rejlő lehetőségek már kimerültek. Érzelmeié talán még nem.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 10:17:37
Üzenet elküldve: 2016-02-22 10:17:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
- Nem orkhúsból, bár mióta háború van, ki tudja, meddig jutunk hozzá a jó húshoz, friss tejhez, nem? - *Vág vissza játékosan a gnómnak, aztán térül-fordul a konyhában, és egy mély agyagtányérral tér vissza, meg friss kenyérrel, meg egy korsó sörrel.* - Tíz és három arany összesen, de a három aranyat elengedem, ha van valami szaftos pletykád, hogy mi hír a világban. A városból jöttél? Megkérdhetem, mi járatban a Vashegyen?
*Csak a szokott kíváncsiskodás megy, míg Albun hápog egy sort a méregerős orkpálinkát lehúzva. Meglehetősen ritka vendég nálunk a gnóm, bár Rili mindig is szerette ezt a csavaros eszű, ügyes kezű népséget, főként azért, mert ha erre járnak, általában van náluk valami ritka áru, különleges kütyü vagy legalább egy messziről hozott adoma a városi embernépről. Visszafordul a férfihoz, aki remélhetőleg kihuhogta magát a csípős hatású szeszesital után. Rosszallón megcsóválja fejét.*
- Rejtegeti a kánya! Hisz hallhattad: tisztes törpe, és egyébként is, a Vashegyen székel a Thargok Törpe Thánja is, ő aligha dezertőrökből vagy hadiszökevényekből toborozná csapatát, hmm? - *Továbbra is él a gyanúperrel, hogy hülyére veszik, de benne van a játékban.* - Jó közelről figyeld: minőségellenőrizhetsz is. Aztán, ha elunod a nyomozást, és megint felcsapnál csomagcipelőnek, csak szólj, mert megint a városba vezet majd az utam, sajnos hamarabb, mint szeretném. Te is onnan jöttél, nem? Beugrottál a Kalaposhoz?
*Fejével kibök a fogadó ajtaján, nagyjából arra, amerre az út kanyarog Kalácsfalva felé. S ha már arra tekergette a nyakát, felvidul, mert látja, hogy kik jönnek be. Integetve üdvözli Leát és az íjászt köreikben.*
- Jó nap a mai arra, hogy a söntést támasszátok, mi? - *Kezét Lothod vállára rakja, közelebb hajol hozzá.* - A hölgyemény a Thargodarok Szellemjárója, Leananda, a rátarti szöszi meg mellette Syoud, a Vashegy legjobb íjásza és mindent látó fősasszeme. Hoznál kérlek valamit inni, míg én összeszedem ezeket?
*Hogy odaférjenek az asztalhoz, begyűjti a sámlit és a kiürült poharakat, korsókat. Közben, ahogy szokta, fülel, és lecsap a sztorira.*
- Bár ne hallottam volna ezt meg! - *Siránkozik fennhangon, komisz mosollyal. Arra még egyelőre nem kérdez rá, hogy a derék Hrothgaar mester milyen testfelületéhez tépdesi a szőrt a kucsmákhoz, pedig tagadhatatlanul foglalkoztatja.*
- Nem orkhúsból, bár mióta háború van, ki tudja, meddig jutunk hozzá a jó húshoz, friss tejhez, nem? - *Vág vissza játékosan a gnómnak, aztán térül-fordul a konyhában, és egy mély agyagtányérral tér vissza, meg friss kenyérrel, meg egy korsó sörrel.* - Tíz és három arany összesen, de a három aranyat elengedem, ha van valami szaftos pletykád, hogy mi hír a világban. A városból jöttél? Megkérdhetem, mi járatban a Vashegyen?
*Csak a szokott kíváncsiskodás megy, míg Albun hápog egy sort a méregerős orkpálinkát lehúzva. Meglehetősen ritka vendég nálunk a gnóm, bár Rili mindig is szerette ezt a csavaros eszű, ügyes kezű népséget, főként azért, mert ha erre járnak, általában van náluk valami ritka áru, különleges kütyü vagy legalább egy messziről hozott adoma a városi embernépről. Visszafordul a férfihoz, aki remélhetőleg kihuhogta magát a csípős hatású szeszesital után. Rosszallón megcsóválja fejét.*
- Rejtegeti a kánya! Hisz hallhattad: tisztes törpe, és egyébként is, a Vashegyen székel a Thargok Törpe Thánja is, ő aligha dezertőrökből vagy hadiszökevényekből toborozná csapatát, hmm? - *Továbbra is él a gyanúperrel, hogy hülyére veszik, de benne van a játékban.* - Jó közelről figyeld: minőségellenőrizhetsz is. Aztán, ha elunod a nyomozást, és megint felcsapnál csomagcipelőnek, csak szólj, mert megint a városba vezet majd az utam, sajnos hamarabb, mint szeretném. Te is onnan jöttél, nem? Beugrottál a Kalaposhoz?
*Fejével kibök a fogadó ajtaján, nagyjából arra, amerre az út kanyarog Kalácsfalva felé. S ha már arra tekergette a nyakát, felvidul, mert látja, hogy kik jönnek be. Integetve üdvözli Leát és az íjászt köreikben.*
- Jó nap a mai arra, hogy a söntést támasszátok, mi? - *Kezét Lothod vállára rakja, közelebb hajol hozzá.* - A hölgyemény a Thargodarok Szellemjárója, Leananda, a rátarti szöszi meg mellette Syoud, a Vashegy legjobb íjásza és mindent látó fősasszeme. Hoznál kérlek valamit inni, míg én összeszedem ezeket?
*Hogy odaférjenek az asztalhoz, begyűjti a sámlit és a kiürült poharakat, korsókat. Közben, ahogy szokta, fülel, és lecsap a sztorira.*
- Bár ne hallottam volna ezt meg! - *Siránkozik fennhangon, komisz mosollyal. Arra még egyelőre nem kérdez rá, hogy a derék Hrothgaar mester milyen testfelületéhez tépdesi a szőrt a kucsmákhoz, pedig tagadhatatlanul foglalkoztatja.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 09:53:39
Üzenet elküldve: 2016-02-22 09:53:39
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Tulajdonképpen meg is lepődhetne azon, hogy a háború dacára ennyien mászkálnak errefelé, azonban nem lepődik meg, mondhatni, hogy megszokta már. Azt meg csak remélni tudja, hogy nem a szokásos futóbolondok esnek be, akik rendszerint akkor "támadnak" tömött sorokban, mikor Kagan nincs idehaza és rendszerint a Valian-féle félkegyelműek is ilyenkor csinálják a fesztivált. Márpedig ő ilyesmire nem kíváncsi, sőt.
Nézegeti egy darabig azt, amit Syoud mutat neki, aztán a maga részéről mehetnek is, mert elég volt a kilátásból, hideg is van odafönn. Lefelé menet még nevetgél egy sort azon, hogy parancsba adta volna az ivászatot, meg a kufircolást.*
- Sötételf rimát? Aztán olyat hol szedtél össze?
*nyilvánvaló, hogy nem tudhat az elf minden afférjáról, viszont így belegondolva egy időben eléggé megszaporodtak itt a kormosok, főleg a nőstények. Lehet, hogy Syoud üldözte el őket? Lea a gondolatra is elvigyorodik, bár biztosan tudja, hogy azok közül a bizonyos nőstények közül legalább egyet ő üldözött el, illetve az alkimistákkal szembeni magas elvárásai.
Amíg mindezt megbeszélik addig nyugodt tempóban lecaplathatnak a Tavernába, hogy megigyák azt a Lea által parancsolt sört, meg, hogy felhajtsanak az elfnek egy szabad pillangót.
A Tavernában most eléggé nagy a mozgás, és még olyan fajok is felbukkannak, amiket Lea már nagyon régen látott. Mármint, hogy a gnómra gondol. Nincsen baja a gnómokkal, csak a legutolsó, akivel találkozott, nos félcédulás volt, így aztán kicsit benne van a félsz, hogy a többi gnóm is az. Megmustrálja a hölgyeményt, éppúgy a törpét, Albun urat is.*
- Üdv.
*köszön miután mindenkit jól megnézett magának. Már benn állnak a pult környékén, mikor úgy dönt, hogy ideje Syoudnak is elmesélni az idei tél nagy pletykáját, amit Lea személy szerint igen mókásnak talál. Persze mindenki hallhatja, a pletyka általában így kel önálló életre. *
- Hallottad, hogy Hrothi állítólag vörös szőrme kucsmákat árul? Azt hallottam, hogy a saját szőréből fonja őket. Állítólag a Kalapos már vette is tőle, és azóta nem fázik a füle.
*Az ilyesmi olyankor a legviccesebb, mikor körbeér, és visszajut mondjuk Horthihoz, és lehet, hogy addigra már arról fog szólni, hogy a törpe vörös tündérek hónaljszőréből készíti a portékáit. Ami nem szürreálisabb sokkal attól, minthogy a saját szerelemszőnyegét áldozza fel erre a célra. De hát elment az a törpe lány, úgyhogy lehet, hogy momentán nem kell tisztán tartani, illatosítani és bodorítani ama bizonyos szőrzetet.*
*Tulajdonképpen meg is lepődhetne azon, hogy a háború dacára ennyien mászkálnak errefelé, azonban nem lepődik meg, mondhatni, hogy megszokta már. Azt meg csak remélni tudja, hogy nem a szokásos futóbolondok esnek be, akik rendszerint akkor "támadnak" tömött sorokban, mikor Kagan nincs idehaza és rendszerint a Valian-féle félkegyelműek is ilyenkor csinálják a fesztivált. Márpedig ő ilyesmire nem kíváncsi, sőt.
Nézegeti egy darabig azt, amit Syoud mutat neki, aztán a maga részéről mehetnek is, mert elég volt a kilátásból, hideg is van odafönn. Lefelé menet még nevetgél egy sort azon, hogy parancsba adta volna az ivászatot, meg a kufircolást.*
- Sötételf rimát? Aztán olyat hol szedtél össze?
*nyilvánvaló, hogy nem tudhat az elf minden afférjáról, viszont így belegondolva egy időben eléggé megszaporodtak itt a kormosok, főleg a nőstények. Lehet, hogy Syoud üldözte el őket? Lea a gondolatra is elvigyorodik, bár biztosan tudja, hogy azok közül a bizonyos nőstények közül legalább egyet ő üldözött el, illetve az alkimistákkal szembeni magas elvárásai.
Amíg mindezt megbeszélik addig nyugodt tempóban lecaplathatnak a Tavernába, hogy megigyák azt a Lea által parancsolt sört, meg, hogy felhajtsanak az elfnek egy szabad pillangót.
A Tavernában most eléggé nagy a mozgás, és még olyan fajok is felbukkannak, amiket Lea már nagyon régen látott. Mármint, hogy a gnómra gondol. Nincsen baja a gnómokkal, csak a legutolsó, akivel találkozott, nos félcédulás volt, így aztán kicsit benne van a félsz, hogy a többi gnóm is az. Megmustrálja a hölgyeményt, éppúgy a törpét, Albun urat is.*
- Üdv.
*köszön miután mindenkit jól megnézett magának. Már benn állnak a pult környékén, mikor úgy dönt, hogy ideje Syoudnak is elmesélni az idei tél nagy pletykáját, amit Lea személy szerint igen mókásnak talál. Persze mindenki hallhatja, a pletyka általában így kel önálló életre. *
- Hallottad, hogy Hrothi állítólag vörös szőrme kucsmákat árul? Azt hallottam, hogy a saját szőréből fonja őket. Állítólag a Kalapos már vette is tőle, és azóta nem fázik a füle.
*Az ilyesmi olyankor a legviccesebb, mikor körbeér, és visszajut mondjuk Horthihoz, és lehet, hogy addigra már arról fog szólni, hogy a törpe vörös tündérek hónaljszőréből készíti a portékáit. Ami nem szürreálisabb sokkal attól, minthogy a saját szerelemszőnyegét áldozza fel erre a célra. De hát elment az a törpe lány, úgyhogy lehet, hogy momentán nem kell tisztán tartani, illatosítani és bodorítani ama bizonyos szőrzetet.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 09:43:53
Üzenet elküldve: 2016-02-22 09:43:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+-os részeket tartalmaz//
*Az a baj, hogy annak hatására, hogy Khan ilyen higgadtan és sztoikusan viselkedik, Rilai az idegbaj eddig nem ismert, új stádiumába lép. Konkrétan csoda, hogy nem kapja el a gutaütés. De végül is valahogy felhagy a dalia csépelésével és felháborodottságában a mozdulat közepébe dermed. Nagy, borostyánszínű macskaszemeit döbbenten mereszti.*
- Hogy azt kérdezted, változtat-e bármin is? Szerinted? - *Őszintén megrökönyödik, mikor szembetalálkozik a kikerülhetetlen válaszúttal. El kell döntenie a pasas milyenségét: vajon azért viselkedik-e ilyen profán, ordas tahó módjára, mert komplett érzelmi fogyatékos, vagy azért, mert a blazírt ábrázata mögött semminő érzület nem settenkedik, hiába vágyta Rilai oly forrón, hogy legyenen neki ilyenek. Egyik lehetséges válaszelem sem megfelelő, hogy is lenne. Egyik tenyerébe támasztja másik könyökét, két ujjal megdörzsölgeti orrnyergét, mielőtt nagy levegőt venne. Bizisten nem kíváncsi a miértre, és a hogyanra meg aztán főképpen nem, úgyhogy csak egy további kérdést tesz fel, reményei szerint olyan hangnemben, amin nem üt át az a végtelen, maró sebzettség, ami abban a pillanatban ki fog szabadulni a vasakarattal torka alsó részébe gyűrt apró, fájó csomóból, amint kicsit lecsillapodik haragja.*
- Megérte?
*Igaz lelkéből igyekszik, hogy ő is magára öltse azt a kiegyensúlyozott, tárgyilagos hangnemet, amit Khan is megütött a témában, igaz, neki nehezére esik teljesen lefojtani dühét, mint az könnyen megállapítható pengevékonyságúra préselt ajkaiból és a padlón szokásos, direkt a félszemű számára kifejlesztett, számonkérő ritmusra kopogó lábujjhegyeiből.*
- De majd én megmondom min változtat. A bizalmamon. Merthogy eddig beléd helyeztem. Ótvar hiba volt, nem mondom. - *Félredönti fejét, kibámul az ablakon, elgondolkozva rágcsálja alsó ajkát. Ha már helyzet van, kezelni kell, és per pillanat alig lát a pipától, úgyhogy ennek az egésznek a letisztázása nem mostanság fog történni, de valamit le kell szögeznie. Hangja lágy, selymes, má-már doromboló, mutatóujjával a sárkánykarmos fürdőalkalmatosság felé mutat.* - Tovább flegmázhatsz, lekezelgethetsz. Úgy tűnik, nem tartozol nekem semmivel, úgyhogy nincsenek elvárásaim. De ha még egyszer, a legkisebb hazugságon is rajtakaplak, úgy éljek, hogy abban a szépséges kádban kell majd visszatolni Synmirára, ami maradt belőled, kedvesem.
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+-os részeket tartalmaz//
*Az a baj, hogy annak hatására, hogy Khan ilyen higgadtan és sztoikusan viselkedik, Rilai az idegbaj eddig nem ismert, új stádiumába lép. Konkrétan csoda, hogy nem kapja el a gutaütés. De végül is valahogy felhagy a dalia csépelésével és felháborodottságában a mozdulat közepébe dermed. Nagy, borostyánszínű macskaszemeit döbbenten mereszti.*
- Hogy azt kérdezted, változtat-e bármin is? Szerinted? - *Őszintén megrökönyödik, mikor szembetalálkozik a kikerülhetetlen válaszúttal. El kell döntenie a pasas milyenségét: vajon azért viselkedik-e ilyen profán, ordas tahó módjára, mert komplett érzelmi fogyatékos, vagy azért, mert a blazírt ábrázata mögött semminő érzület nem settenkedik, hiába vágyta Rilai oly forrón, hogy legyenen neki ilyenek. Egyik lehetséges válaszelem sem megfelelő, hogy is lenne. Egyik tenyerébe támasztja másik könyökét, két ujjal megdörzsölgeti orrnyergét, mielőtt nagy levegőt venne. Bizisten nem kíváncsi a miértre, és a hogyanra meg aztán főképpen nem, úgyhogy csak egy további kérdést tesz fel, reményei szerint olyan hangnemben, amin nem üt át az a végtelen, maró sebzettség, ami abban a pillanatban ki fog szabadulni a vasakarattal torka alsó részébe gyűrt apró, fájó csomóból, amint kicsit lecsillapodik haragja.*
- Megérte?
*Igaz lelkéből igyekszik, hogy ő is magára öltse azt a kiegyensúlyozott, tárgyilagos hangnemet, amit Khan is megütött a témában, igaz, neki nehezére esik teljesen lefojtani dühét, mint az könnyen megállapítható pengevékonyságúra préselt ajkaiból és a padlón szokásos, direkt a félszemű számára kifejlesztett, számonkérő ritmusra kopogó lábujjhegyeiből.*
- De majd én megmondom min változtat. A bizalmamon. Merthogy eddig beléd helyeztem. Ótvar hiba volt, nem mondom. - *Félredönti fejét, kibámul az ablakon, elgondolkozva rágcsálja alsó ajkát. Ha már helyzet van, kezelni kell, és per pillanat alig lát a pipától, úgyhogy ennek az egésznek a letisztázása nem mostanság fog történni, de valamit le kell szögeznie. Hangja lágy, selymes, má-már doromboló, mutatóujjával a sárkánykarmos fürdőalkalmatosság felé mutat.* - Tovább flegmázhatsz, lekezelgethetsz. Úgy tűnik, nem tartozol nekem semmivel, úgyhogy nincsenek elvárásaim. De ha még egyszer, a legkisebb hazugságon is rajtakaplak, úgy éljek, hogy abban a szépséges kádban kell majd visszatolni Synmirára, ami maradt belőled, kedvesem.
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 22:10:13
Üzenet elküldve: 2016-02-21 22:10:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Úgy fest jó helyre jött és jókor. A munka az övé és ennek felettébb örül. Vaskos bajsza alatt nagy mosolyt rejteget. Ahogy Rilai megmutogatja neki a fontos pontokat a helyen, nagyokat hümmög és erőteljesen az eszébe vési mi merre van. De ha el is felejtené, úgy is megtalálná így vagy úgy. Nem olyan nagy a hely, hogy eltévedjen itt az ember. Vagy a törpe. Visszaérve a pulthoz, egy új arcot lát Lothod, aki eddig még nem volt idebent. Gyorsan végigméri tetőtől talpig a fickót, majd helyet foglal. Úgy tűnik, hogy a főnökasszonnyal ismerik egymást, így a törpe nem is nagyon figyel a beszélgetésükre túlzottan. Úgy van vele, hogy biztos csak megosztják a szaftos pletykákat. De nem így van. A "szökött törpék" hallatán felkapja a fejét és rosszallóan néz rá a vándorra, majd Rilai felé pillant. Nem szól, csak vállat ránt. Fogalma sincs, hogy miről van szó. Igazából nem is kell szólnia, mert rögtön meg is védik abban a pillanatban.*
-Ez így is van!
*Szólal meg erélyesen végül Lothod.*
-Ahogyan a hölgy mondotta! Tisztességes törpe volnék.
*Ismétli a szavakat, mert nem tud hirtelen kigondolni mást a saját védelmében. Sziklamarok uraság nem a szavak törpéje, de ez általában a legtöbb törpére is igaz. Ekkor érkezik hozzájuk a gnóm asszonyság is. Végignézi ahogy felkecmereg a székre, és mikor sikerül neki segítség nélkül feljutnia elismerően bólint egyet. Mikor köszönti őket, Lothod némán viszonozza a biccentést.
Mikor a férfi újra végigméri a törpét, Lothod összevont szemöldökkel tekint rá vissza. Kezdi kicsit felpaprikázni, hogy alig érkezett ide, de máris gyanúsnak gondolják.*
-Harc elől elmenekültek? Biztos törpék voltak azok? Mert a mi fajtánknak ínyére van a csatározás kérem szépen.
*Egyelőre többet nem szól. Magában füstölög és próbálja magát nyugtatni, hogy ne pattanjon fel is sózzon oda, az őt gyanúsan méregető és burkoltan vádolgató alaknak. Nem kellene Lothodnak ezen felhúznia magát, hisz nem bűnös semmiben. Legalábbis az ő tudomása szerint, nem az.
Úgy dönt, hogy amíg nem kérdik, addig meg se szólal. Inkább csak fülel, hogy hova fog tovább tartani ez a beszélgetés*
*Úgy fest jó helyre jött és jókor. A munka az övé és ennek felettébb örül. Vaskos bajsza alatt nagy mosolyt rejteget. Ahogy Rilai megmutogatja neki a fontos pontokat a helyen, nagyokat hümmög és erőteljesen az eszébe vési mi merre van. De ha el is felejtené, úgy is megtalálná így vagy úgy. Nem olyan nagy a hely, hogy eltévedjen itt az ember. Vagy a törpe. Visszaérve a pulthoz, egy új arcot lát Lothod, aki eddig még nem volt idebent. Gyorsan végigméri tetőtől talpig a fickót, majd helyet foglal. Úgy tűnik, hogy a főnökasszonnyal ismerik egymást, így a törpe nem is nagyon figyel a beszélgetésükre túlzottan. Úgy van vele, hogy biztos csak megosztják a szaftos pletykákat. De nem így van. A "szökött törpék" hallatán felkapja a fejét és rosszallóan néz rá a vándorra, majd Rilai felé pillant. Nem szól, csak vállat ránt. Fogalma sincs, hogy miről van szó. Igazából nem is kell szólnia, mert rögtön meg is védik abban a pillanatban.*
-Ez így is van!
*Szólal meg erélyesen végül Lothod.*
-Ahogyan a hölgy mondotta! Tisztességes törpe volnék.
*Ismétli a szavakat, mert nem tud hirtelen kigondolni mást a saját védelmében. Sziklamarok uraság nem a szavak törpéje, de ez általában a legtöbb törpére is igaz. Ekkor érkezik hozzájuk a gnóm asszonyság is. Végignézi ahogy felkecmereg a székre, és mikor sikerül neki segítség nélkül feljutnia elismerően bólint egyet. Mikor köszönti őket, Lothod némán viszonozza a biccentést.
Mikor a férfi újra végigméri a törpét, Lothod összevont szemöldökkel tekint rá vissza. Kezdi kicsit felpaprikázni, hogy alig érkezett ide, de máris gyanúsnak gondolják.*
-Harc elől elmenekültek? Biztos törpék voltak azok? Mert a mi fajtánknak ínyére van a csatározás kérem szépen.
*Egyelőre többet nem szól. Magában füstölög és próbálja magát nyugtatni, hogy ne pattanjon fel is sózzon oda, az őt gyanúsan méregető és burkoltan vádolgató alaknak. Nem kellene Lothodnak ezen felhúznia magát, hisz nem bűnös semmiben. Legalábbis az ő tudomása szerint, nem az.
Úgy dönt, hogy amíg nem kérdik, addig meg se szólal. Inkább csak fülel, hogy hova fog tovább tartani ez a beszélgetés*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 16:19:40
Üzenet elküldve: 2016-02-21 16:19:40
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Hűvösen végigméri Lothodot, majd tekintete visszavándorol Rilaira. Arcáról ezúttal a legcsekélyebb érzelem sem olvasható le. Idegesnek se tűnik, meg izgatottnak sem, legfeljebb magabiztosnak.*
- Szökevényeket rejtegetni nem éppen bölcs politika. Bár kétségtelen, hogy a jó munkaerő manapság megfizethetetlen.
*Kortyol egyet a pálinkából. A lég- és nyelőcsöve eleven tűz, a gerincét pedig mintha kitépték volna, bele is borzong. Máris szereti ezt az italt, még ha a hangszínét nyilván rövid időre meg is változtatja majd.*
- A harc elől szöktek meg. És ahogyan sejtheted, nem mindenhol kedvelik a dezertőröket. Egy szerencséjük van: egy kicsit játszadoztak a folyónál, ami nem igazán kedvez a nyomok újrafelvételének.
*Többet nem mond, a harcról sem; nyilvánvaló, hogy miről van szó.*
- De ha azt mondod, hogy egyetlen egy olyan törpét sem láttál, aki ezek alapján gyanús lehet, hajlamos lennék hinni neked *ráncolja meg homlokát.*
- Mert hogy ha felvetted, és nem szökevény egészen biztosan jól ért itt mindenhez, csak meg kell figyelnem a munkáját *bök fejével diszkréten Lothod irányába. Szája szélére szolid vigyor ül ki.*
- Mit mondtál, milyen állást is tölt itt be?
*Tisztában van vele, hogy erről egy fia szó sem esett. Diszkréten azért helyet ad a kis gnóm rendelésének is.*
- Üdv *viszonozza mellé a köszöntést is. Stílusos nőszemély, kedveli a formáját.*
- Nos, mondjuk úgy, hogy sokoldalú vagyok *igazítja meg köpenye gallérját, ismét a hejre fogadóslánynak szentelve a figyelmét.*
~ Nem is hinnéd, mennyire. ~
*Hűvösen végigméri Lothodot, majd tekintete visszavándorol Rilaira. Arcáról ezúttal a legcsekélyebb érzelem sem olvasható le. Idegesnek se tűnik, meg izgatottnak sem, legfeljebb magabiztosnak.*
- Szökevényeket rejtegetni nem éppen bölcs politika. Bár kétségtelen, hogy a jó munkaerő manapság megfizethetetlen.
*Kortyol egyet a pálinkából. A lég- és nyelőcsöve eleven tűz, a gerincét pedig mintha kitépték volna, bele is borzong. Máris szereti ezt az italt, még ha a hangszínét nyilván rövid időre meg is változtatja majd.*
- A harc elől szöktek meg. És ahogyan sejtheted, nem mindenhol kedvelik a dezertőröket. Egy szerencséjük van: egy kicsit játszadoztak a folyónál, ami nem igazán kedvez a nyomok újrafelvételének.
*Többet nem mond, a harcról sem; nyilvánvaló, hogy miről van szó.*
- De ha azt mondod, hogy egyetlen egy olyan törpét sem láttál, aki ezek alapján gyanús lehet, hajlamos lennék hinni neked *ráncolja meg homlokát.*
- Mert hogy ha felvetted, és nem szökevény egészen biztosan jól ért itt mindenhez, csak meg kell figyelnem a munkáját *bök fejével diszkréten Lothod irányába. Szája szélére szolid vigyor ül ki.*
- Mit mondtál, milyen állást is tölt itt be?
*Tisztában van vele, hogy erről egy fia szó sem esett. Diszkréten azért helyet ad a kis gnóm rendelésének is.*
- Üdv *viszonozza mellé a köszöntést is. Stílusos nőszemély, kedveli a formáját.*
- Nos, mondjuk úgy, hogy sokoldalú vagyok *igazítja meg köpenye gallérját, ismét a hejre fogadóslánynak szentelve a figyelmét.*
~ Nem is hinnéd, mennyire. ~
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 16:02:10
Üzenet elküldve: 2016-02-21 16:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Napközben //
- Hagyd csak, hagyd csak, kisasszonyka! *Azzal a sámlit figyelmen kívül hagyva, heves nyögdécselés és a ruháján lógó ékszerek csörgése mellett fölmászik a székre.
Először lendületből próbál felugrani, majd mikor nem jön össze, egyik, majd másik lábát fellódítva igyekszik elfoglalni a helyét. Jó pár pillanat beletelik mire összejön Farincnak a mutatvány, de nem csügged.*
- Nagyon kedves vagy drága, de megy ez anélkül is, látod! Mi lenne velem, ha sámli kéne minden egyes alkalomra, mikor le akarok ülni, hm? Egy gnómnak ügyesnek kell lenni ebben a világban, egyedül is, ha-ha! *Kipirulva tárja szét rövid karjait.*
- Alászolgája! *Biccent Yerougha és Lothod felé egyaránt.*
- Nézzük csak… *Fordul vissza Rilai felé. A sült hús az nem játszik, de egy olyan ragu, az jól jönne.*
- Ragu lesz az, kisanyám. *Csap az asztalra.* De csak ha nem orkhúsból van, ahhoz nem fűlik a fogam! *Viccelődik, mivel szerencsére egy orkot sem látott a rövid vizsgálat alatt, amelyet a fogadóba lépve tett.
Ja, hogy étlapja is van, hát így mindjárt könnyebb kideríteni a dolgot. Bele is bukik az irományba és megállapítja, hogy a kecske az nem ork. Nagyon helyes.*
- Meg egy kupa ser, hogy jobban csússzon kedves, nagyon köszönöm, ezer hála… *Tolja vissza a lánynak az étlapot. Remélhetőleg van nála annyi pénz, hogy mindezt fedezni is tudja.*
- Hagyd csak, hagyd csak, kisasszonyka! *Azzal a sámlit figyelmen kívül hagyva, heves nyögdécselés és a ruháján lógó ékszerek csörgése mellett fölmászik a székre.
Először lendületből próbál felugrani, majd mikor nem jön össze, egyik, majd másik lábát fellódítva igyekszik elfoglalni a helyét. Jó pár pillanat beletelik mire összejön Farincnak a mutatvány, de nem csügged.*
- Nagyon kedves vagy drága, de megy ez anélkül is, látod! Mi lenne velem, ha sámli kéne minden egyes alkalomra, mikor le akarok ülni, hm? Egy gnómnak ügyesnek kell lenni ebben a világban, egyedül is, ha-ha! *Kipirulva tárja szét rövid karjait.*
- Alászolgája! *Biccent Yerougha és Lothod felé egyaránt.*
- Nézzük csak… *Fordul vissza Rilai felé. A sült hús az nem játszik, de egy olyan ragu, az jól jönne.*
- Ragu lesz az, kisanyám. *Csap az asztalra.* De csak ha nem orkhúsból van, ahhoz nem fűlik a fogam! *Viccelődik, mivel szerencsére egy orkot sem látott a rövid vizsgálat alatt, amelyet a fogadóba lépve tett.
Ja, hogy étlapja is van, hát így mindjárt könnyebb kideríteni a dolgot. Bele is bukik az irományba és megállapítja, hogy a kecske az nem ork. Nagyon helyes.*
- Meg egy kupa ser, hogy jobban csússzon kedves, nagyon köszönöm, ezer hála… *Tolja vissza a lánynak az étlapot. Remélhetőleg van nála annyi pénz, hogy mindezt fedezni is tudja.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 15:30:00
Üzenet elküldve: 2016-02-21 15:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
- Szökött törpék?! - *Tolja hökkenten a pasas elé a kupicát, közben lapos pillantással Lothod felé pislog. Mielőtt a derék szakállas egy szót is szólhatna, Rilai már elé is teszi nyitott tenyerét.* - Na, rá inkább ne is nézzél! Eszedbe ne jusson bezsákolni és elvinni az uraságot itt! Ő tisztes törpe, már majdnem tíz perce a szolgálatomban áll!
*Manapság nem könnyű megfelelő személyzetet találni, és mivel szimpi neki az őszes mélynövésű szerzet, foggal-körömmel kiáll mellette, akkor is, ha esetleg történetesen pont ő volna az, akit Albun keresne.*
- És egyáltalán, honnan szöktek meg és milyen célból? - *Érdeklődik tovább, miközben ő is bizalmasan közelebb hajol, de suttogását tisztán értheti bárki a pult közelében, persze. Mert így másodpillantásra él a gondolattal, hogy a bolondját járatják vele. A törpék népe nem annyira híres a legendás lopakodási vagy nyomeltüntetési képességeiről, és őszintén szólva Thargarodon kívül nemigen tud más helyről, ahonnan egyáltalán szökdöshetnének törpék a környező vidéken.* - Teljesen hanyatt vagyok esve, hogy bordélyszaktekintély, csomagcipelő dalia és magánfakabát is vagy.
*Ekkor veszi észre a pult körül sertepertélő aprónépet.*
- Hjaj, bocsánat, gnőm asszonyság, most veszem csak észre! Tegye csak le magát közénk! - *Sámlit ragad, és az egyik pult előtt álló székhez viszi. Kecstelen megoldás, de így legalább alanyi jogon lóbálhatja a bárszékeken a lábát az aprónép is. Visszavigyorog a különc küllemű szerzetre, elé tolja az étlapot.*
- Van ragu, meg kolompér, meg sokféle sülő hús is, válassz csak egyet kedvedre!
- Szökött törpék?! - *Tolja hökkenten a pasas elé a kupicát, közben lapos pillantással Lothod felé pislog. Mielőtt a derék szakállas egy szót is szólhatna, Rilai már elé is teszi nyitott tenyerét.* - Na, rá inkább ne is nézzél! Eszedbe ne jusson bezsákolni és elvinni az uraságot itt! Ő tisztes törpe, már majdnem tíz perce a szolgálatomban áll!
*Manapság nem könnyű megfelelő személyzetet találni, és mivel szimpi neki az őszes mélynövésű szerzet, foggal-körömmel kiáll mellette, akkor is, ha esetleg történetesen pont ő volna az, akit Albun keresne.*
- És egyáltalán, honnan szöktek meg és milyen célból? - *Érdeklődik tovább, miközben ő is bizalmasan közelebb hajol, de suttogását tisztán értheti bárki a pult közelében, persze. Mert így másodpillantásra él a gondolattal, hogy a bolondját járatják vele. A törpék népe nem annyira híres a legendás lopakodási vagy nyomeltüntetési képességeiről, és őszintén szólva Thargarodon kívül nemigen tud más helyről, ahonnan egyáltalán szökdöshetnének törpék a környező vidéken.* - Teljesen hanyatt vagyok esve, hogy bordélyszaktekintély, csomagcipelő dalia és magánfakabát is vagy.
*Ekkor veszi észre a pult körül sertepertélő aprónépet.*
- Hjaj, bocsánat, gnőm asszonyság, most veszem csak észre! Tegye csak le magát közénk! - *Sámlit ragad, és az egyik pult előtt álló székhez viszi. Kecstelen megoldás, de így legalább alanyi jogon lóbálhatja a bárszékeken a lábát az aprónép is. Visszavigyorog a különc küllemű szerzetre, elé tolja az étlapot.*
- Van ragu, meg kolompér, meg sokféle sülő hús is, válassz csak egyet kedvedre!
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 15:15:11
Üzenet elküldve: 2016-02-21 15:15:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
- A teljesség igénye nélkül, gondolom. *Kérdez rá a lajstromszerűen felhozott vádpontok tornasorára. Meddő és sehova nem vezető próbálkozás volna azt tagadni, hogy bármelyik is valótlanul szegezne neki vádló ujjakat, de ahogy Rilai is kijárta a maga iskoláját nőként és kereskedővénájú szakmabeliként, a Félszeműnek is megvannak a maga hitelképes fogásai, például a konzisztencia. Ha nagy ritkán pálfordulás is következik be viselkedésében, az ugyanúgy egy mesterkélt és lépésekben előrébb járó játék része, mint bármi más, amit (és legfőképp ahogyan) tesz. Amennyiben ez igaz, úgy hamarisága és az időnként gyakorolt szélvésszerű magatartásformái egy olyan légvár alappillérei, amelyeket mesterségesen tart fenn, kimondottan a megtévesztés és figyelemaltatás indokán. Ez viszont nehezen feltételezhető a rókaarcúról, minden dörzsöltsége ellenére: megvan a magához való esze, de csak annyi, ami egy akasztóhurokra szánható brigantinak kijuthat az élet kérges tenyérrel mért tanításai közül.
Azok egyike az volt, hogy a pofonok sohasem szűnnek meg záporként lehullani. Most elraktározhat belőlük a folyó év hátralévő részére annyit, hogy még a következőre is maradjon. Az elsőben is megakadályozhatta volna Rilait, ezért nem fogja a második-sokadikban sem, némán nyújtva elégtételt a fúriává vedlő fogadósnak. Látta ő már ilyennek, csak korábban nem ő volt a gyújtópontban, most ebben lel újdonságra. Pontosan tudja tovább azt is, hogy csak még több sót szór a sebbe azzal, hogy a szituációt szerfelett tárgyilagos módon kezeli, mintha határokat próbálna vele feszegetni: meddig képes és hajlandó elmenni Rilai? Nincsen szándékában akadályt gördíteni a továbbiakban sem semmi elé, amit a lány a jogos juss címén kimérne rá penitenciaként (azaz nyilván volna egy határ, de ilyen végletektől azért nem tart). Az emberi méltóság megőrzősének esélyét egyre csekélyebbnek látja, ahogy a vita progresszív módon (bár egyelőre csak egyoldalúan) eszkalálódik, úgyhogy lassan jön a válaszút is. Már most rühelli. Majdnem mindig, mindegyiket.*
- Az egyik feltételezés (megkockáztatom vád) tehát arról szól, hogy Isurii ágyában töltöttem az éjszakát, a másik vélemény szerint a hajszál nem tőle származik. *Nem bocsátkozik parázs vitába arról, hogy a fejtetőn sarjadó szálak mily módon képesek még térbeli pozíciót váltani, s hogy miért csak az egyik ilyen tűnik elfogadható releváns igazságnak a nő számára? Ahogy egyébként a kérdést felveti, az roppantul hasonlít a „macska a dobozban” kísérletre, de annak részletei most aztán végképp nem érdekelnének senkit, kivált Rilit. Ezen a ponton a Félszemű könyvjelzőzné is a napot, mert nem lát emberséges kimenetet ebből, így.*
- És egyik sem fogja elismerni, hogy a másiknak igaza van. *Sóhajt is mellé, mélyet és hosszút. Nem kérdezi meg Rilaitól,hogy mit akar tőle hallani, mert arra úgyis tudja a választ. A kérdés a hogyanról szól. Utána meg majd jöhet az újabb kört érő „miért”? Neki is van egy erre vonatkozó kérdése most.*
~ Ki találta ki, hogy az egyenes legyen a legrövidebb út két pont között? ~
- Igen, Synmirán voltam. Miben változtat ez bármin is?
//Sárkányok és egyéb rémségek//
- A teljesség igénye nélkül, gondolom. *Kérdez rá a lajstromszerűen felhozott vádpontok tornasorára. Meddő és sehova nem vezető próbálkozás volna azt tagadni, hogy bármelyik is valótlanul szegezne neki vádló ujjakat, de ahogy Rilai is kijárta a maga iskoláját nőként és kereskedővénájú szakmabeliként, a Félszeműnek is megvannak a maga hitelképes fogásai, például a konzisztencia. Ha nagy ritkán pálfordulás is következik be viselkedésében, az ugyanúgy egy mesterkélt és lépésekben előrébb járó játék része, mint bármi más, amit (és legfőképp ahogyan) tesz. Amennyiben ez igaz, úgy hamarisága és az időnként gyakorolt szélvésszerű magatartásformái egy olyan légvár alappillérei, amelyeket mesterségesen tart fenn, kimondottan a megtévesztés és figyelemaltatás indokán. Ez viszont nehezen feltételezhető a rókaarcúról, minden dörzsöltsége ellenére: megvan a magához való esze, de csak annyi, ami egy akasztóhurokra szánható brigantinak kijuthat az élet kérges tenyérrel mért tanításai közül.
Azok egyike az volt, hogy a pofonok sohasem szűnnek meg záporként lehullani. Most elraktározhat belőlük a folyó év hátralévő részére annyit, hogy még a következőre is maradjon. Az elsőben is megakadályozhatta volna Rilait, ezért nem fogja a második-sokadikban sem, némán nyújtva elégtételt a fúriává vedlő fogadósnak. Látta ő már ilyennek, csak korábban nem ő volt a gyújtópontban, most ebben lel újdonságra. Pontosan tudja tovább azt is, hogy csak még több sót szór a sebbe azzal, hogy a szituációt szerfelett tárgyilagos módon kezeli, mintha határokat próbálna vele feszegetni: meddig képes és hajlandó elmenni Rilai? Nincsen szándékában akadályt gördíteni a továbbiakban sem semmi elé, amit a lány a jogos juss címén kimérne rá penitenciaként (azaz nyilván volna egy határ, de ilyen végletektől azért nem tart). Az emberi méltóság megőrzősének esélyét egyre csekélyebbnek látja, ahogy a vita progresszív módon (bár egyelőre csak egyoldalúan) eszkalálódik, úgyhogy lassan jön a válaszút is. Már most rühelli. Majdnem mindig, mindegyiket.*
- Az egyik feltételezés (megkockáztatom vád) tehát arról szól, hogy Isurii ágyában töltöttem az éjszakát, a másik vélemény szerint a hajszál nem tőle származik. *Nem bocsátkozik parázs vitába arról, hogy a fejtetőn sarjadó szálak mily módon képesek még térbeli pozíciót váltani, s hogy miért csak az egyik ilyen tűnik elfogadható releváns igazságnak a nő számára? Ahogy egyébként a kérdést felveti, az roppantul hasonlít a „macska a dobozban” kísérletre, de annak részletei most aztán végképp nem érdekelnének senkit, kivált Rilit. Ezen a ponton a Félszemű könyvjelzőzné is a napot, mert nem lát emberséges kimenetet ebből, így.*
- És egyik sem fogja elismerni, hogy a másiknak igaza van. *Sóhajt is mellé, mélyet és hosszút. Nem kérdezi meg Rilaitól,hogy mit akar tőle hallani, mert arra úgyis tudja a választ. A kérdés a hogyanról szól. Utána meg majd jöhet az újabb kört érő „miért”? Neki is van egy erre vonatkozó kérdése most.*
~ Ki találta ki, hogy az egyenes legyen a legrövidebb út két pont között? ~
- Igen, Synmirán voltam. Miben változtat ez bármin is?
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 15:12:35
Üzenet elküldve: 2016-02-21 15:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Hamar egyértelművé válik, kitől is fogja kapni a pálinkáját. Nem a törpétől, akit jó alaposan megvizslat, hanem egy ismerős arctól. Olyantól, akivel nemrég találkozott össze. Persze váratlanul nem éri a dolog, és végtére is mindjárt kellemesebb így magába borítani egy kupicányit a karcos italból. Megvárja, míg előkerül az ital, aztán előkotor 7 aranyat az erszényéből, és szépen odatolja a pulton Rilai Raeling elé.
Amennyiben meg is kapja a kitöltött változatot, az orra elé emelinti, beleszagol és elmosolyodik.*
- Kellőképpen szörnyű. *Már alig várja, hogy átélhesse azt az élményt, ami várakozása szerint a frissen kiégett tüdő és a kicsavar gerinc elegyének érzetéből adódik majd.*
- De legalább a látvány ellensúlyozza *emeli mutatóujját a homlokához, megemelintve képzeletbeli kalapját. Vérbeli selymaként nem állhatja meg, hogy legalább egy kicsit tegye a szépet. Jó nagy levegőt vesz, jelezve, hogy volna még mondandója.*
- Nehéz volna eltéveszteni a helyet *emelgeti és forgatgatja bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával a pálinkát, találgatva, hogy a színe mire is emlékezteti. Hogy mire jut, azt inkább nem mondja ki.*
- És a véletlen úgy hozta, hogy dolgom is akadt errefelé.
*Jelenetek Albun di Nomam titkos életéből fejet vág, egy nagyon kicsit közelebb hajol Rilaihoz, no persze úgy, hogy ne tűnjön bizalmaskodásnak, és egy kicsit lehalkítja a hangját.*
- Szökött törpék után kutatok. Egy ideje már követem a nyomukat, de a gázló sok mindent képes eltüntetni. Gondoltam, benézek ide, hátha itt találok valamit.
*Arckifejezése sokatmondóra vált.*
*Hamar egyértelművé válik, kitől is fogja kapni a pálinkáját. Nem a törpétől, akit jó alaposan megvizslat, hanem egy ismerős arctól. Olyantól, akivel nemrég találkozott össze. Persze váratlanul nem éri a dolog, és végtére is mindjárt kellemesebb így magába borítani egy kupicányit a karcos italból. Megvárja, míg előkerül az ital, aztán előkotor 7 aranyat az erszényéből, és szépen odatolja a pulton Rilai Raeling elé.
Amennyiben meg is kapja a kitöltött változatot, az orra elé emelinti, beleszagol és elmosolyodik.*
- Kellőképpen szörnyű. *Már alig várja, hogy átélhesse azt az élményt, ami várakozása szerint a frissen kiégett tüdő és a kicsavar gerinc elegyének érzetéből adódik majd.*
- De legalább a látvány ellensúlyozza *emeli mutatóujját a homlokához, megemelintve képzeletbeli kalapját. Vérbeli selymaként nem állhatja meg, hogy legalább egy kicsit tegye a szépet. Jó nagy levegőt vesz, jelezve, hogy volna még mondandója.*
- Nehéz volna eltéveszteni a helyet *emelgeti és forgatgatja bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával a pálinkát, találgatva, hogy a színe mire is emlékezteti. Hogy mire jut, azt inkább nem mondja ki.*
- És a véletlen úgy hozta, hogy dolgom is akadt errefelé.
*Jelenetek Albun di Nomam titkos életéből fejet vág, egy nagyon kicsit közelebb hajol Rilaihoz, no persze úgy, hogy ne tűnjön bizalmaskodásnak, és egy kicsit lehalkítja a hangját.*
- Szökött törpék után kutatok. Egy ideje már követem a nyomukat, de a gázló sok mindent képes eltüntetni. Gondoltam, benézek ide, hátha itt találok valamit.
*Arckifejezése sokatmondóra vált.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 14:58:49
Üzenet elküldve: 2016-02-21 14:58:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
- Majd mindjárt megmondom, kit kell kiüríteni a rendszerből, Khan Lero, te utolsó, aljas, hazudós bitang! Mélységesen szégyelld össze magad! - *Emeli újabb ütésre a kezét visszavágva. Csak nem gondolja ez a félvak, és látszólag teljesen idióta kurafi, hogy majd éli világát ígéretek és szabályok nélkül, aztán ha visszajön, elég lesz az a kretén, ám valami okból szívdöglesztő vigyora, meg az eszetlen ajándékai?
Történetük olvasója tán azt gondolná, Rilit elbizonytalanította az, hogy álmai daliájának ingéből épp az imént hámozott ki egy női hajszálat, de ez nem így van. Sőt, ellenkezőleg, a leány letisztultan, célirányosan haragos ismét. Merthogy a meglelt bűnjel nem _ahhoz_ a synmirai mágushoz tartozik, arról szemernyi kétsége sincs, még akkor sem, ha egyébként, bármilyen kifacsart módon is de elképzelhető, hogy Khan igazat mond. Tulajdonképpen Rilai marha jól tud dühös lenni: bár általában nem megy neki tartósan, nem melengeti éjszakánként, de amikor mégis elpattan valami az agyában, akkor fókluszáltan, összeszedetten, és minden más alkalomnál határozottabban látja dühe kiváltó okát, illetve a metódust, hogy hogyan szabaduljon meg tőle, az adrenalinlöketnek köszönhetően pedig általában egy lánctalpas hatékonyságával dolgozik a fent említett zavaró tényező kiiktatásán.
Ebben az esetben tehát tovább pöröl a pasasssal.*
- Még hogy... Worenth mester... hogy sülne... ki... a másik... szemed is... - *Sziszegi a kamillázó lovagnak, minden szavának egy újabb ütéssel adva nyomatékot. Mivel a másik, katonaember lévén már valószínűleg eléggé hozzászokott, hogy indokolatlanul gyapálják, nem fog komoly sérüléseket szenvedni a maroknyi fúria ütlegelése nyomán, de Rilinek valahogy le kell vezetnie a felgyülemlett ideget, különben vékony, ügyes ujjai esetleg meg találnák találni a csalárd gazfickó nyakát és addig szorítják, míg az a rajongva szeretett, hitvány, hülye feje el nem lilul-kékül, s felhagy a szuszogással.*
- S aztán mikor ölelgetted meg "Worenth mestert" legutóbb, mi?! Csak nem akkor, mikor a Kikötőből megtérve minden harcos visszatért a hegyre, téged kivéve? Remélem megérte! Szégyelld magad, hogy még azt is hiszed, hogy hülyére is vehetsz, te féleszű! - *A lehordásnak egyébként tán van alapja is. Ha a lovagján nem is mindig ment el ép ésszel, józan paraszti logikával, hanem be is zavartak mindenféle keresetlen érzületek, melyek folyton olyanokat sugdostak a fülébe, hogy "működni fog" meg "őszintén szeret téged", azért nagy általánosságban elmondható a parázs természetű nőszemélyről, hogy igen jó emberismerő, és nem olyan könnyű átvágni a palánkon, amire még pluszban rájön jelenleg mindent felülíró eszehagyott féltékenység is. Ugyanis ez a pont, ahol be kell ismerjük azt, ami eddig is mindenki számára evidens volt: Khan nem igazán leli kedvét abban, ha más fickókkal bújik össze intim közelségben, mely során az ezüsthajszál bőrére-ruhájára tapadhat. A fentiek ismeretében pedig lány csak egyvalakit ismer illatos, fehér hajzuhataggal, akihez a férfinépnek kedve támadhat dörgölődzni, úgyhogy hátrébb kell lépjünk egyet, és hát leszögeznünk: Az nem Worenth, és nem is Gabrien.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
- Majd mindjárt megmondom, kit kell kiüríteni a rendszerből, Khan Lero, te utolsó, aljas, hazudós bitang! Mélységesen szégyelld össze magad! - *Emeli újabb ütésre a kezét visszavágva. Csak nem gondolja ez a félvak, és látszólag teljesen idióta kurafi, hogy majd éli világát ígéretek és szabályok nélkül, aztán ha visszajön, elég lesz az a kretén, ám valami okból szívdöglesztő vigyora, meg az eszetlen ajándékai?
Történetük olvasója tán azt gondolná, Rilit elbizonytalanította az, hogy álmai daliájának ingéből épp az imént hámozott ki egy női hajszálat, de ez nem így van. Sőt, ellenkezőleg, a leány letisztultan, célirányosan haragos ismét. Merthogy a meglelt bűnjel nem _ahhoz_ a synmirai mágushoz tartozik, arról szemernyi kétsége sincs, még akkor sem, ha egyébként, bármilyen kifacsart módon is de elképzelhető, hogy Khan igazat mond. Tulajdonképpen Rilai marha jól tud dühös lenni: bár általában nem megy neki tartósan, nem melengeti éjszakánként, de amikor mégis elpattan valami az agyában, akkor fókluszáltan, összeszedetten, és minden más alkalomnál határozottabban látja dühe kiváltó okát, illetve a metódust, hogy hogyan szabaduljon meg tőle, az adrenalinlöketnek köszönhetően pedig általában egy lánctalpas hatékonyságával dolgozik a fent említett zavaró tényező kiiktatásán.
Ebben az esetben tehát tovább pöröl a pasasssal.*
- Még hogy... Worenth mester... hogy sülne... ki... a másik... szemed is... - *Sziszegi a kamillázó lovagnak, minden szavának egy újabb ütéssel adva nyomatékot. Mivel a másik, katonaember lévén már valószínűleg eléggé hozzászokott, hogy indokolatlanul gyapálják, nem fog komoly sérüléseket szenvedni a maroknyi fúria ütlegelése nyomán, de Rilinek valahogy le kell vezetnie a felgyülemlett ideget, különben vékony, ügyes ujjai esetleg meg találnák találni a csalárd gazfickó nyakát és addig szorítják, míg az a rajongva szeretett, hitvány, hülye feje el nem lilul-kékül, s felhagy a szuszogással.*
- S aztán mikor ölelgetted meg "Worenth mestert" legutóbb, mi?! Csak nem akkor, mikor a Kikötőből megtérve minden harcos visszatért a hegyre, téged kivéve? Remélem megérte! Szégyelld magad, hogy még azt is hiszed, hogy hülyére is vehetsz, te féleszű! - *A lehordásnak egyébként tán van alapja is. Ha a lovagján nem is mindig ment el ép ésszel, józan paraszti logikával, hanem be is zavartak mindenféle keresetlen érzületek, melyek folyton olyanokat sugdostak a fülébe, hogy "működni fog" meg "őszintén szeret téged", azért nagy általánosságban elmondható a parázs természetű nőszemélyről, hogy igen jó emberismerő, és nem olyan könnyű átvágni a palánkon, amire még pluszban rájön jelenleg mindent felülíró eszehagyott féltékenység is. Ugyanis ez a pont, ahol be kell ismerjük azt, ami eddig is mindenki számára evidens volt: Khan nem igazán leli kedvét abban, ha más fickókkal bújik össze intim közelségben, mely során az ezüsthajszál bőrére-ruhájára tapadhat. A fentiek ismeretében pedig lány csak egyvalakit ismer illatos, fehér hajzuhataggal, akihez a férfinépnek kedve támadhat dörgölődzni, úgyhogy hátrébb kell lépjünk egyet, és hát leszögeznünk: Az nem Worenth, és nem is Gabrien.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 14:41:18
Üzenet elküldve: 2016-02-21 14:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem szokott nézelődni, inkább azt figyeli ami a lába alatt van. Farinc bölcselete alapján mindig oda kell figyelni mi van a földön, ugyanis a népek mindenfélét elejtenek. Kincseket, pénzt, különféle testrészeket, vesztett reményeiket... Most azonban valami különös indíttatástól vezérelve mégis felemeli fejét, még pont időben, mielőtt elhaladna a kedves kis fogadó mellett. Egyértelmű, hogy fogadó, hiszen olyan fogadós formája van neki, meg még cégére is, amin a „Taverna” szó is szerepel. Azt meg mindenki tudja, hogy ha valaki tavernának kereszteli el a házát, az valószínűleg azért van, mert túl sok a sör, a bor, meg a pálinka a pincében amit egyedül nem tud elfogyasztani, és a szomjas utazók segítségét kéri hozzá.
Farinc pedig nem csak szomjas, de éhes is. Összedörzsöli kezeit. ~Ohó, a vándorok istenei rám mosolyogtak!~ Azzal löki is be az ajtót, hogy belépvén emígy köszöntse a berendezést látván nemkülönben fogadóra hajazó ház vendégeit:*
- Szép napot, hölgyek, urak, és mindenki más akit most épp nem tudok beazonosítani… hűazannya'...
*A végét már csak bajsza alatt mormogja el, mikor valóban körbetekint a fogadó vendégein. Mindegy is, most már, hogy szépen magára hívta a figyelmet, odakacsázik a pulthoz és kényelmes távolságban áll meg tőle (hacsak nincs valami sámli amire felmászhatna, hogy felérje a söntést).*
- Hé! Hahó! *Ha valami kocsmáros-féle, vagy valaki aki láthatóan kompetens a kérdésben megjelenik, Farinc széles vigyorral néz fel rá.*
- Mondd csak, mit lehet itt enni?
A hozzászólás írója (Farinc Hümpüffmüff) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.21 14:42:39
Farinc pedig nem csak szomjas, de éhes is. Összedörzsöli kezeit. ~Ohó, a vándorok istenei rám mosolyogtak!~ Azzal löki is be az ajtót, hogy belépvén emígy köszöntse a berendezést látván nemkülönben fogadóra hajazó ház vendégeit:*
- Szép napot, hölgyek, urak, és mindenki más akit most épp nem tudok beazonosítani… hűazannya'...
*A végét már csak bajsza alatt mormogja el, mikor valóban körbetekint a fogadó vendégein. Mindegy is, most már, hogy szépen magára hívta a figyelmet, odakacsázik a pulthoz és kényelmes távolságban áll meg tőle (hacsak nincs valami sámli amire felmászhatna, hogy felérje a söntést).*
- Hé! Hahó! *Ha valami kocsmáros-féle, vagy valaki aki láthatóan kompetens a kérdésben megjelenik, Farinc széles vigyorral néz fel rá.*
- Mondd csak, mit lehet itt enni?
A hozzászólás írója (Farinc Hümpüffmüff) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.21 14:42:39
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 11:57:36
Üzenet elküldve: 2016-02-21 11:57:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Khan saját magát is képes zavarba ejtően megtéveszteni folyvást formát bontó arculatával, amely valahogy mindig megtalálja az adott élethelyzethez legalkalmatlanabb vagy épp kifogástalan alakját. A váltakozó eredmény nem ismeri a középutat, szélsőségekben gondolkozó és cselekvő ember lévén híréből sem ismeri e téren a kompromisszumokat. Ebben csúszhatott el a komponensek összekeverése is, amely aránytalan elegyben került érzelmeik boszorkányüstjébe. Az eredményét most élik, tallózva érzelmeik hektikájában. Sohasem bocsátkozna olyan szópárbajba, amit a női logika lefejtésének alapjaira helyez, mert abban halálra ítéltetett minden próbálkozás, különösen, ha hímegyedként akarná ezt a bravúros tettet végrehajtani. Nagyobb eséllyel (és hamarabb) bontana alagutat mesterkardjával a nyugati sivatagot az itteni mezőségektől elválasztó mérföldszéles hegyekbe. Az ötlet el is kerül a "jövő nagy elképzelései" mappába.*
- Ez volt a megállapodásunk, nem? *A magyarázkodást végigtűri, már csak azért is, mert utána rajta is számon fognak kérni egyet és alaposabbat annál, amit eddig kipréselt. Elnézi Rilai ujjainak ideges-babráló munkáját mentéjén, de pechére a lány előbb talál rá a kelmébe szőtt idegen "testre". A csók sem sokat lendít a dolgon, a levegőhöz jutás lehetőségét adja csak meg az új lendületvételhez.*
- Megoldandó probléma szagát érzem a levegőben, van javaslatod orvosságra? *Partner lesz és beleáll a témába, hogy kiszortírozzák közösen a dolgot. Életvitele okán Rilai az első, aki felé bármilyen kötelezettséget is érez-tanúsít, kisebb-nagyobb döccenőkkel. Ez bizonyos értelemben sokkal fejfájdítóbb, mint pénzért cserébe megölni azt, akire a megbízó rámutat, függetlenül nemtől, kortól vagy társadalmi státusztól.* Szeretném, ha ez a dolog működne, úgyhogy dobjuk közösbe a lehetőségeket.
*A könnyed hangon fogalmazott szavak dacára komoly szándékot állít a dolog mögé, mert evidens, hogy a start után szignifikáns visszaesést mutat a Te+Én projekt. És az egy pillanatra elkallódó figyelem elég is, hogy kirúgja az egész lábát. Szeme gyújtópontjába előbb a hajszál, nem sokra rá az a kézhát kerül, ami ember sallert oszt ki arcélére. Oldalra is nyaklik tőle feje, hogy az elhúzott női kacs nyomán tűzként perzselő érzés maradjon vissza.*
- Most ürítsd ki a rendszerből, amit ki akarsz. *Bármit feltételez is a felcsippentett hajszál láttán Rilai, azt a Félszemű mielőbb szabadon levegőre akarja adatni vele. Az értetlenség gúnyájába öltözteti arcát, még tán kezeit is széttárná tanácskérően, ha az az egy hajszál nem hiányozná a kedvéből hozzá.*
- Továbbíthatom ezt az üzenetet Worenth mesternek is ebben a formában, vagy finomítsak rajta? *Az ezüst színű hajvégek nem is annyira egyediek a világnak ebben a sarkában, minthogy rögtön három olyan fejtetőt is ismer, ahol hasonló színben serken a hajzat.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Khan saját magát is képes zavarba ejtően megtéveszteni folyvást formát bontó arculatával, amely valahogy mindig megtalálja az adott élethelyzethez legalkalmatlanabb vagy épp kifogástalan alakját. A váltakozó eredmény nem ismeri a középutat, szélsőségekben gondolkozó és cselekvő ember lévén híréből sem ismeri e téren a kompromisszumokat. Ebben csúszhatott el a komponensek összekeverése is, amely aránytalan elegyben került érzelmeik boszorkányüstjébe. Az eredményét most élik, tallózva érzelmeik hektikájában. Sohasem bocsátkozna olyan szópárbajba, amit a női logika lefejtésének alapjaira helyez, mert abban halálra ítéltetett minden próbálkozás, különösen, ha hímegyedként akarná ezt a bravúros tettet végrehajtani. Nagyobb eséllyel (és hamarabb) bontana alagutat mesterkardjával a nyugati sivatagot az itteni mezőségektől elválasztó mérföldszéles hegyekbe. Az ötlet el is kerül a "jövő nagy elképzelései" mappába.*
- Ez volt a megállapodásunk, nem? *A magyarázkodást végigtűri, már csak azért is, mert utána rajta is számon fognak kérni egyet és alaposabbat annál, amit eddig kipréselt. Elnézi Rilai ujjainak ideges-babráló munkáját mentéjén, de pechére a lány előbb talál rá a kelmébe szőtt idegen "testre". A csók sem sokat lendít a dolgon, a levegőhöz jutás lehetőségét adja csak meg az új lendületvételhez.*
- Megoldandó probléma szagát érzem a levegőben, van javaslatod orvosságra? *Partner lesz és beleáll a témába, hogy kiszortírozzák közösen a dolgot. Életvitele okán Rilai az első, aki felé bármilyen kötelezettséget is érez-tanúsít, kisebb-nagyobb döccenőkkel. Ez bizonyos értelemben sokkal fejfájdítóbb, mint pénzért cserébe megölni azt, akire a megbízó rámutat, függetlenül nemtől, kortól vagy társadalmi státusztól.* Szeretném, ha ez a dolog működne, úgyhogy dobjuk közösbe a lehetőségeket.
*A könnyed hangon fogalmazott szavak dacára komoly szándékot állít a dolog mögé, mert evidens, hogy a start után szignifikáns visszaesést mutat a Te+Én projekt. És az egy pillanatra elkallódó figyelem elég is, hogy kirúgja az egész lábát. Szeme gyújtópontjába előbb a hajszál, nem sokra rá az a kézhát kerül, ami ember sallert oszt ki arcélére. Oldalra is nyaklik tőle feje, hogy az elhúzott női kacs nyomán tűzként perzselő érzés maradjon vissza.*
- Most ürítsd ki a rendszerből, amit ki akarsz. *Bármit feltételez is a felcsippentett hajszál láttán Rilai, azt a Félszemű mielőbb szabadon levegőre akarja adatni vele. Az értetlenség gúnyájába öltözteti arcát, még tán kezeit is széttárná tanácskérően, ha az az egy hajszál nem hiányozná a kedvéből hozzá.*
- Továbbíthatom ezt az üzenetet Worenth mesternek is ebben a formában, vagy finomítsak rajta? *Az ezüst színű hajvégek nem is annyira egyediek a világnak ebben a sarkában, minthogy rögtön három olyan fejtetőt is ismer, ahol hasonló színben serken a hajzat.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 10:45:10
Üzenet elküldve: 2016-02-21 10:45:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben, Yero, Lothod//
*Összedörzsöli tenyerét, s ha már Rymor így is ilyen lelkesen segédkezéik a vacsora elkészítésében, ő kifarol a pult mögül a fogadótérbe, és a törpe uraságoldaláról mutogatja végig, hogy mi merre van.*
- Amott a konyha, a hátsó kijárat, a kút meg a zöldségeskert. Emerre a pult mögött azok a szeszek melyek gyorsan fogynak, meg bor, meg sör. A kicsi szekrényben a szobakulcsok, ebből tíz van, tíz és három arany az ára éjszakánként. Az étlapban, itallapban benne vannak az árak is, ne mulaszd el bevasalni előre mindenkin, aki nem a Törzs tagja. - *Közbelépdel a hosszúkás, széles helyiségben, elhaladhatnak a kör alakú, fényes felületű tölgyasztalok, alacsony székek mellett.*
- Itt egy kicsi kamra, hogy kéznél legyen minden, amarra a lejárat a pincébe. Balra az istálló, szintén mi tartjuk rendben. Tessék. - *Nyújt át egy apró rézkulcsot.* - A folyosó végén fenn, balra az utolsó szoba a személyzeté, rendezkedj be nyugodtan. Jobbra az én lakrészem. Ha találsz még némi régi ezt-azt a szobában, aminek nem veszed hasznát, hajítsd ki nyugodtan, lehet, még a régebbi lakók hagyatéka, de azzal te ne is törődj.
*Mutatóujjával megkocogtatja állát, körbeértek, úgyhogy ismét a pult környékén lehetnek.*
- Ismered a környéket? Jártál már erre? - *Kérdése leginkább arra vonatkozik, tisztában van-e azzal, hogy miféle népek lakják a Vashegyet.
Ekkortájt érhet oda hozzájuk az újonnan érkezett vándor.*
- Nahát! Albun? Albun! - *Jut a lány eszébe a név is az archoz. Hisz már találkoztak, nem is olyan régen, de akkor a csóka kevésbé tűnt viharvertnek.*
- Hát csak megtaláltad a kricsmit? - *Érdeklődik vidáman, miközben egy hosszú nyakú, kecses pálinkásüveget halász elő a pult mögül.*
*Összedörzsöli tenyerét, s ha már Rymor így is ilyen lelkesen segédkezéik a vacsora elkészítésében, ő kifarol a pult mögül a fogadótérbe, és a törpe uraságoldaláról mutogatja végig, hogy mi merre van.*
- Amott a konyha, a hátsó kijárat, a kút meg a zöldségeskert. Emerre a pult mögött azok a szeszek melyek gyorsan fogynak, meg bor, meg sör. A kicsi szekrényben a szobakulcsok, ebből tíz van, tíz és három arany az ára éjszakánként. Az étlapban, itallapban benne vannak az árak is, ne mulaszd el bevasalni előre mindenkin, aki nem a Törzs tagja. - *Közbelépdel a hosszúkás, széles helyiségben, elhaladhatnak a kör alakú, fényes felületű tölgyasztalok, alacsony székek mellett.*
- Itt egy kicsi kamra, hogy kéznél legyen minden, amarra a lejárat a pincébe. Balra az istálló, szintén mi tartjuk rendben. Tessék. - *Nyújt át egy apró rézkulcsot.* - A folyosó végén fenn, balra az utolsó szoba a személyzeté, rendezkedj be nyugodtan. Jobbra az én lakrészem. Ha találsz még némi régi ezt-azt a szobában, aminek nem veszed hasznát, hajítsd ki nyugodtan, lehet, még a régebbi lakók hagyatéka, de azzal te ne is törődj.
*Mutatóujjával megkocogtatja állát, körbeértek, úgyhogy ismét a pult környékén lehetnek.*
- Ismered a környéket? Jártál már erre? - *Kérdése leginkább arra vonatkozik, tisztában van-e azzal, hogy miféle népek lakják a Vashegyet.
Ekkortájt érhet oda hozzájuk az újonnan érkezett vándor.*
- Nahát! Albun? Albun! - *Jut a lány eszébe a név is az archoz. Hisz már találkoztak, nem is olyan régen, de akkor a csóka kevésbé tűnt viharvertnek.*
- Hát csak megtaláltad a kricsmit? - *Érdeklődik vidáman, miközben egy hosszú nyakú, kecses pálinkásüveget halász elő a pult mögül.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-21 10:16:03
Üzenet elküldve: 2016-02-21 10:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Hiába tartja magát ilyen rém jó emberismerőnek, Khant illetően valamilyen okból folyvást hasra esik a szövevényszerűen összekuszálódott érzelmeik útvesztőjében. Történt ugyanis, hogy a férfi addig-addig sugdosta a fülébe a boldogító ábrándképeket a közös életről, otthon-melegről, melyet végül csak elhitt, csak elábrándozott, hogy mi lenne, ha így lenne, noha színleg folyton elhajtotta a pasast, mondván ne szédítse ezzel a beszéddel, nem hisz a széltolónak. Aztán ebből kifolyólag Khan - a legkevésbé sem hibáztathatón, hisz valószínűleg minden hímnemű így tenne, mivel a legtöbbjük úgy konyít az érzelmi finomságokhoz, mint egy marék molylepke - azt csinálta, amiben megállapodtak: maradt szabad és szelídítetlen. Rilai meg ezért rémesen megsértődött rá. Menjen el a női lelken, akinek két anyja van! Vállat von, látszólag könnyeden.*
- Áh, tudtam, hogy visszajössz... - *... Ha nincs jobb dolgod, teszi hozzá magában. Elszontyolító felfedezést tesz: Nem is a lovagra dühös, hanem önmagára, hiszékenységére. Ezért aztán menten magyarázkodásba kezd a másik kérdésére.*
- Nem, hagyjuk a kantáros nadrágot, nem arról van szó. - *A kádhoz lábalnak, így az azt támasztó Félszemű nagyjából szemmagasságba kerülhet a lánynak. Mintha ez számítana, ugyanis a amaz mindenfele néz, csak a lovagra nem, ideges ujjaival elbabrál a férfi nyakánál, ingénél, miközben kifeszengi magából a kvöetkezőket:*
- De rémesen utálom a gondolatot, hogy te szándékkal jársz máshol, mikor itt is járhatnál. Oké, jogtalan, tudom, de... - *Csókkal hallgattatják el, nem áll ellent, régóta sóvárogta a férfi közelségét. Utóbb nagy levegőt vesz, megrázza fejét. Még nem fejezte be.*
- Szóval, csak azt akarom mondani, hogy rémes a hiányod, meg idehaza ücsörögni napokat és napokat, és aztán emiatt dühös leszek, és aztán mindenkihez visszajön az, kit hazavár, te meg az istenek tudja hogy miért nem, és hogy merre jársz, és hogy megsebesültél, vagy bajba jutottál. Érted ezt? Nálad hagytam a szabadságom, úgy fest, és ezért cserébe most a tiedet is irigylem. Én...
*Folytatná a tovább is a lesütött szemű, halk monológot, miközben egy kiszaladt cérnavéget tépked Khan ingéről. Körömheggyel felcsippenti az alkalmatlankodó fonaldarabot, s minthogy nem szakad, elemeli a mellkasától. Összeszűkült szemmel, gyanakodva maguk közé emeli, tenyere élével visszahozva kettejük teste közé az illedelmes távolságot. Mert bizony nem felfeslett varrás az, hanem egy hosszú, ezüstfehér csillogású hajszál. A borostyán szemek fókuszpontot váltanak, miközben a suta szerelmi vallomás félbeszakad, Rilai szinte néma, kimért sóhajjal eltartja kisujját, ajkaival 'o' betűt formázva a levegőbe ereszti a pókhálófinom hószín hajszálat. Visszafordul Khanhoz. Felszabadult a megfelelő végtagja ahhoz, hogy most megtorolja az egyértelműt, úgyhogy kézháttal olyan lendülettel csűri arcon a daliát, hogy annak bizonyosan sápadt sávmintát hagynak az arcán ujjai.
Príma: ismét dühös. Ezt már tudja kezelni, ez amúgy is sokkal jobban ment neki, mint a titkok megvallása. Bár, ahogy a mellékelt ábra mutatja, ebben nem csak ő nem jeleskedik.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Hiába tartja magát ilyen rém jó emberismerőnek, Khant illetően valamilyen okból folyvást hasra esik a szövevényszerűen összekuszálódott érzelmeik útvesztőjében. Történt ugyanis, hogy a férfi addig-addig sugdosta a fülébe a boldogító ábrándképeket a közös életről, otthon-melegről, melyet végül csak elhitt, csak elábrándozott, hogy mi lenne, ha így lenne, noha színleg folyton elhajtotta a pasast, mondván ne szédítse ezzel a beszéddel, nem hisz a széltolónak. Aztán ebből kifolyólag Khan - a legkevésbé sem hibáztathatón, hisz valószínűleg minden hímnemű így tenne, mivel a legtöbbjük úgy konyít az érzelmi finomságokhoz, mint egy marék molylepke - azt csinálta, amiben megállapodtak: maradt szabad és szelídítetlen. Rilai meg ezért rémesen megsértődött rá. Menjen el a női lelken, akinek két anyja van! Vállat von, látszólag könnyeden.*
- Áh, tudtam, hogy visszajössz... - *... Ha nincs jobb dolgod, teszi hozzá magában. Elszontyolító felfedezést tesz: Nem is a lovagra dühös, hanem önmagára, hiszékenységére. Ezért aztán menten magyarázkodásba kezd a másik kérdésére.*
- Nem, hagyjuk a kantáros nadrágot, nem arról van szó. - *A kádhoz lábalnak, így az azt támasztó Félszemű nagyjából szemmagasságba kerülhet a lánynak. Mintha ez számítana, ugyanis a amaz mindenfele néz, csak a lovagra nem, ideges ujjaival elbabrál a férfi nyakánál, ingénél, miközben kifeszengi magából a kvöetkezőket:*
- De rémesen utálom a gondolatot, hogy te szándékkal jársz máshol, mikor itt is járhatnál. Oké, jogtalan, tudom, de... - *Csókkal hallgattatják el, nem áll ellent, régóta sóvárogta a férfi közelségét. Utóbb nagy levegőt vesz, megrázza fejét. Még nem fejezte be.*
- Szóval, csak azt akarom mondani, hogy rémes a hiányod, meg idehaza ücsörögni napokat és napokat, és aztán emiatt dühös leszek, és aztán mindenkihez visszajön az, kit hazavár, te meg az istenek tudja hogy miért nem, és hogy merre jársz, és hogy megsebesültél, vagy bajba jutottál. Érted ezt? Nálad hagytam a szabadságom, úgy fest, és ezért cserébe most a tiedet is irigylem. Én...
*Folytatná a tovább is a lesütött szemű, halk monológot, miközben egy kiszaladt cérnavéget tépked Khan ingéről. Körömheggyel felcsippenti az alkalmatlankodó fonaldarabot, s minthogy nem szakad, elemeli a mellkasától. Összeszűkült szemmel, gyanakodva maguk közé emeli, tenyere élével visszahozva kettejük teste közé az illedelmes távolságot. Mert bizony nem felfeslett varrás az, hanem egy hosszú, ezüstfehér csillogású hajszál. A borostyán szemek fókuszpontot váltanak, miközben a suta szerelmi vallomás félbeszakad, Rilai szinte néma, kimért sóhajjal eltartja kisujját, ajkaival 'o' betűt formázva a levegőbe ereszti a pókhálófinom hószín hajszálat. Visszafordul Khanhoz. Felszabadult a megfelelő végtagja ahhoz, hogy most megtorolja az egyértelműt, úgyhogy kézháttal olyan lendülettel csűri arcon a daliát, hogy annak bizonyosan sápadt sávmintát hagynak az arcán ujjai.
Príma: ismét dühös. Ezt már tudja kezelni, ez amúgy is sokkal jobban ment neki, mint a titkok megvallása. Bár, ahogy a mellékelt ábra mutatja, ebben nem csak ő nem jeleskedik.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-20 11:09:46
Üzenet elküldve: 2016-02-20 11:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Mindig az utak végső része a legnehezebb, ez most sincsen másképp. Alakja lassan bontakozik ki a gázló irányából, nem mondhatni, hogy éppen sietősen, épp csak lépteti Fúriát. Köpenyébe burkolózik, közeledve minden apró részletet szemügyre véve a Taverna külső képéből, úgy, ahogyan azok felbukkannak a számára. Még sosem járt itt, bár bőven hallott már a hely felől. Arcán enyhe mosoly, szemében szikra. Határozott mozdulattal ereszkedik alá a nyeregből, amint a fogadó előtti térre érkezik. Étellel keveredett kopárságszag, mégis élettel telt. Fúriát bevezeti az istállóba, ha talál ott valakit, rábízza, hogy etesse, itassa meg, ha nem, akkor erről később majd maga gondoskodik.*
~ Vaskorsó Taverna ~ *olvassa a cégéren a nyilvánvalót. Szép masszív épület, felgyújtani is nehéz lenne, már persze ha ilyesmire ácsingózna. De nem ezért jött, így inkább a három lépcsőfokot próbálja végig, hogy aztán belökje az ajtót.
Röpke körbepillantás. Vegyes népség, többnyire ismeretlen arcok, fajtájukat, mibenlétüket nem firtatja, még magában sem. Egy biccentés, aki akarja, majd észreveszi. Csak azt az embert keresi, akinek rendelését leadhatja, bár ez jelen pillanatban nem tűnik egyértelműnek. Végtére is mindegy, neki az a dolga, hogy a pult elé álljon, és aztán igyon. Sokat nem teketóriázik.*
- Egy pálinkát kérek! *veti oda a csaposnak, akárki is kerüljön elébe. Alapelve, hogy mindenhol a várható legrosszabbat kell kipróbálni, hogy utána már csak jobb legyen a helyzet. A pálinka pedig szinte mindenütt ilyen. Már előre érzi a borzongást a gerince mentén, de hát pont ezt kedveli; ha nem szörnyű, nem használ. Meg amúgy sem, de ez most képezi az ideológiájának részét. Ha megkapja az italt, az ellenértékét is odaadja.*
~ Vaskorsó Taverna ~ *olvassa a cégéren a nyilvánvalót. Szép masszív épület, felgyújtani is nehéz lenne, már persze ha ilyesmire ácsingózna. De nem ezért jött, így inkább a három lépcsőfokot próbálja végig, hogy aztán belökje az ajtót.
Röpke körbepillantás. Vegyes népség, többnyire ismeretlen arcok, fajtájukat, mibenlétüket nem firtatja, még magában sem. Egy biccentés, aki akarja, majd észreveszi. Csak azt az embert keresi, akinek rendelését leadhatja, bár ez jelen pillanatban nem tűnik egyértelműnek. Végtére is mindegy, neki az a dolga, hogy a pult elé álljon, és aztán igyon. Sokat nem teketóriázik.*
- Egy pálinkát kérek! *veti oda a csaposnak, akárki is kerüljön elébe. Alapelve, hogy mindenhol a várható legrosszabbat kell kipróbálni, hogy utána már csak jobb legyen a helyzet. A pálinka pedig szinte mindenütt ilyen. Már előre érzi a borzongást a gerince mentén, de hát pont ezt kedveli; ha nem szörnyű, nem használ. Meg amúgy sem, de ez most képezi az ideológiájának részét. Ha megkapja az italt, az ellenértékét is odaadja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051