Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 205 (4081. - 4100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-27 20:23:59
Üzenet elküldve: 2019-04-27 20:23:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Riessa és Roth//
*~Egy újabb felhő?~
Hirtelen a füstfelhőkbe belekavarog egy csodálatos, lágy szellőszárnyán érkező illető nő. Roth révedezése abba marad és figyelmét az újonnan érkező hölgy köti le annyira, hogy vörös boros poharának tartalmát kilöttyinti a fapadlóra. Szája, mintha szólni akarna, enyhén kinyílik, lélegzet visszafojtva követi tekintetével a lányt, aki most a pult felé illetve közvetve Roth felé közelít. Mintha egy kéz irányítaná Rothot, úgy fordul meg ültében a lány irányába, aki megérkezik a pulthoz.
A taverna belseje megszűnik létezni Roth számára, ez a jelenség teljesen magával ragadja. Egy kellemes érzés keríti hatalmába, amint lépésnyi távolságra kerül a bájos nővel.
~Olyan fiatal...és milyen gyönyörű. Ez az érzés szinte levesz a lábamról. Mintha pillangók röpdösnének a gyomromban.~
Gondolja és érzi Roth, hogy itt valaki különlegessel hozta össze a sors. A most már üres poharat leteszi a pultra, majd beletúr a hajába, köhint egy visszafogottat, remélve, hogy ez a tünemény észreveszi és nem csupán a Vaskorsó építeszeti stílusát veszi szemügyre. Szólni nem szól hozzá, előbb a szem kontaktust keresi, hogy lássa az arcát szemtől szembe, nem mint ellenfél, hanem valami más. Annak a teljes ellentéte.
Bal kezét bal combján nyugtatja, jobbjával a pulton pihen. Roth számára most csak ők ketten vannak, mindenki megszűnt, még a kocsmáros is, vendégek is. Mintha csak kettejük számára volna a helység. A lány kisugárzása önbizalmat is ad Rothnak. Roth most lágyan, de magabiztosan, a kellemes érzéstől eltelve, mosolyog. Roth igyekszik jó benyomást kelteni, amint a nő ráfordítja figyelmét.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 20:54:28
*~Egy újabb felhő?~
Hirtelen a füstfelhőkbe belekavarog egy csodálatos, lágy szellőszárnyán érkező illető nő. Roth révedezése abba marad és figyelmét az újonnan érkező hölgy köti le annyira, hogy vörös boros poharának tartalmát kilöttyinti a fapadlóra. Szája, mintha szólni akarna, enyhén kinyílik, lélegzet visszafojtva követi tekintetével a lányt, aki most a pult felé illetve közvetve Roth felé közelít. Mintha egy kéz irányítaná Rothot, úgy fordul meg ültében a lány irányába, aki megérkezik a pulthoz.
A taverna belseje megszűnik létezni Roth számára, ez a jelenség teljesen magával ragadja. Egy kellemes érzés keríti hatalmába, amint lépésnyi távolságra kerül a bájos nővel.
~Olyan fiatal...és milyen gyönyörű. Ez az érzés szinte levesz a lábamról. Mintha pillangók röpdösnének a gyomromban.~
Gondolja és érzi Roth, hogy itt valaki különlegessel hozta össze a sors. A most már üres poharat leteszi a pultra, majd beletúr a hajába, köhint egy visszafogottat, remélve, hogy ez a tünemény észreveszi és nem csupán a Vaskorsó építeszeti stílusát veszi szemügyre. Szólni nem szól hozzá, előbb a szem kontaktust keresi, hogy lássa az arcát szemtől szembe, nem mint ellenfél, hanem valami más. Annak a teljes ellentéte.
Bal kezét bal combján nyugtatja, jobbjával a pulton pihen. Roth számára most csak ők ketten vannak, mindenki megszűnt, még a kocsmáros is, vendégek is. Mintha csak kettejük számára volna a helység. A lány kisugárzása önbizalmat is ad Rothnak. Roth most lágyan, de magabiztosan, a kellemes érzéstől eltelve, mosolyog. Roth igyekszik jó benyomást kelteni, amint a nő ráfordítja figyelmét.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 20:54:28
4099. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:39:39
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:39:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Végre a türelem meghozta a gyümölcsét. Fáradságos útja egyelőre véget ért, legalábbis, míg megpihen az előtte felbukkanó fogadóban. Kissé verejtékező homlokát végigtörli kézfejével, majd mosolyt varázsolva magára szedi is lábait az ajtó felé. A lépcsőfokokon könnyedén felugrál, majd a vaskos tölgyfaajtót be is löki maga előtt.
Valahogy érzi, hogy a mai nap más lesz. Úgy is indult tovább, mint aki tisztában van azzal, hogy ez a nap lesz számára a fordulópont.*
- Napokat!
*Köszön is be vidámabban, bár annyira nem hangosan, hogy a benti zajt elnyomja.
Az útja már célegyenesen a pult felé viszi, s ma szerencséjére jól kelt fel, így vidáman és mosolygósan halad a vendégek között. Sem morgás, sem panaszkodás nem hagyja el a száját. Ahogy már a pulthoz és kényelmesen rá is könyököl annak lapjára, rövid tincseit füle mögé tűri, s egy pár pillanatig csak a helyiséggel való ismerkedésnek szenteli magát.*
Valahogy érzi, hogy a mai nap más lesz. Úgy is indult tovább, mint aki tisztában van azzal, hogy ez a nap lesz számára a fordulópont.*
- Napokat!
*Köszön is be vidámabban, bár annyira nem hangosan, hogy a benti zajt elnyomja.
Az útja már célegyenesen a pult felé viszi, s ma szerencséjére jól kelt fel, így vidáman és mosolygósan halad a vendégek között. Sem morgás, sem panaszkodás nem hagyja el a száját. Ahogy már a pulthoz és kényelmesen rá is könyököl annak lapjára, rövid tincseit füle mögé tűri, s egy pár pillanatig csak a helyiséggel való ismerkedésnek szenteli magát.*
4098. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:14:27
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:14:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
*Roth azon gondolkodik, mint minden önmagával törődő ember, hogy mit hozhat a jövő. Jövendőmondónál sosem járt és nagy valószínűséggel vajmi keveset tulajdonítana a jövendőmondó szavainak, viszont szeretné megtalálni, átélni azt a boldogságot, amit sok más dologban keres. Ugyan nem érzi már milyen boldognak lenni, de vajon hol van az a bizonyos, amitől vagy akitől mindig abban az állapotban lenne.
Vannak tárgyak, amitől úgy érzi magát az ember, ám a tárgyak végül elkopnak és elveszítik varázs erejüket. Így van ezzel Roth is, de mostanság valami másra vágyik, amit nem tud magának megfogni vagy meghatározni. Nem tudja hol keresse, hová induljon el. Lehet az amire épp vágyakozik, és nem tudja mi is az, egy személy volna.*
-Valaki...
*Dörmögi halkan, vörös boros poharát a szájához emelve és egy aprócska kortyot szippant belőle, annyit hogy ajkait nedvesen tartsa.
A külvilág zaja elhalkul miközben töpreng, a tavernában levőket, mint gomolygó füstfelhőket érzékeli. Tekintete egyenesen előre, a bejárati ajtóra vagy annak irányába réved. Bal könyökére támaszkodik a pultnak háttal ülve, így az egész teret beláthatja. Könnyen szemei előtt teremhet az aki megadhatja neki a kívánt boldogságot, csak a füstfelhők mögé kell látnia. Vagy ha itt most nem is, de egy újabb felhőből talán kilép az az egy, akivel boldogságra lel.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 19:17:28
Vannak tárgyak, amitől úgy érzi magát az ember, ám a tárgyak végül elkopnak és elveszítik varázs erejüket. Így van ezzel Roth is, de mostanság valami másra vágyik, amit nem tud magának megfogni vagy meghatározni. Nem tudja hol keresse, hová induljon el. Lehet az amire épp vágyakozik, és nem tudja mi is az, egy személy volna.*
-Valaki...
*Dörmögi halkan, vörös boros poharát a szájához emelve és egy aprócska kortyot szippant belőle, annyit hogy ajkait nedvesen tartsa.
A külvilág zaja elhalkul miközben töpreng, a tavernában levőket, mint gomolygó füstfelhőket érzékeli. Tekintete egyenesen előre, a bejárati ajtóra vagy annak irányába réved. Bal könyökére támaszkodik a pultnak háttal ülve, így az egész teret beláthatja. Könnyen szemei előtt teremhet az aki megadhatja neki a kívánt boldogságot, csak a füstfelhők mögé kell látnia. Vagy ha itt most nem is, de egy újabb felhőből talán kilép az az egy, akivel boldogságra lel.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 19:17:28
4097. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-27 13:07:58
Üzenet elküldve: 2019-04-27 13:07:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
*Az óriás szavaira csak bólint. ~Messziről, hát persze... ~ nem lepi meg, hogy a földrajzi viszonyokkal nincs pontosan tisztában, ám tőle szokatlanul erre nem tesz megjegyzést. ~Borzasztó hatással van rám ez a hely!~ szörnyed el magában, ahogy rádöbben, mennyire megváltozott a viselkedése, mióta Amonra érkezett. Persze ez részben új pozíciójának is köszönhető, hiszen matrónaként már gyakran úgy érzi, nem engedhet meg magának annyit, mint korábban, és többet ér el, ha csendben marad és csak mosolyog, mint ha nemtetszésének ad hangot, ez a változás azonban kicsit sincs a kedvére. ~Ha ez így halad tovább, a végén még pont olyan leszek, mint az anyám... ~ borzad el gondolatban, bár gondosan ügyel rá, hogy ezen vívódásából semmi se látszódjon arcán*
- Ha beletanulsz majd, nem is igazán hiszem, hogy szükséged lesz arra, hogy saját állatokat tarts. *jegyzi meg, hiszen a kovácsokat meg szokták fizetni, így megengedhetné, hogy ne maga nevelje az állatokat, csak megvegye a húst, bár el kell ismernie, Trodd javaslata is megfontolandó, biztos találna valakit, aki vigyázna rájuk, ha már annyira fontosak a számára*
- Ugyan, az egyszerűség nem bűn. Sőt, amennyire észrevettem, sokkal gyakrabban jár együtt egyenességgel is! *biccenti meg fejét Grotg felé, ahogy az óriásra és Kaganra terelődik a szó. ~De könnyű lehet nektek... sokkal békésebb lehet az élet, ha nem kergetik egymást a gondolatok a fejetekben~ töpreng magában, hiszen már ismét csak kezd unatkozni kicsit. Magában már azon gondolkodik, hogy tudná izgalmasabbá tenni a nyugalmas iszogatást. Szerencsére azonban nem kell sokáig ezen töprengenie, Troddnak a maga módján sikerül kissé fokoznia érdeklődését. Bár az előadásmód egyszerűsége sokat ront a dolog élvezeti értékén, a történet tagadhatatlanul magával ragadó. ~Izgalmas idők lehettek!~ sóhajt fel magában, miközben minden erejével azon van, ne nevessen fel a Sajtmester elnevezést hallva*
- Az igazságosság egy jó vezér legfőbb ismérve. *bólogat helyeslően, ahogy Trodd a történet végére ér*
- Az új vezérről tudsz valamit? Jól tudom, hogy rokonok voltak Kagannal? *folytatja tovább, ahogy folytatja poharának kiürítését is. ~Kevés lesz ez!~ ismeri be kénytelen-kelletlen, ahogy Trodd válaszára vár. Sajnálja, hogy még mindig nem sikerült felzárkóznia a helyi viszonyokat illetően, azonban a pestisnek hála az utóbbi időben kénytelen volt szinte minden idejét az ispotályban tölteni, így a legújabb pletykákról is lemaradt. ~Ez is a te hibád, Dora!~ morog magában egy sort, már listát vezetve a fejében azok miatt a dolgok miatt, amiért jóvátétellel tartozik neki a lány*
- Remélem, még találkozunk! *ereszt meg egy halvány mosolyt az óriás felé, ahogy Grotg távozóra fogja*
- Milyenek voltak a régi barbár szokások? *kérdezi pillanatnyi hallgatás után, remélve, hogy pia helyett legalább egy újabb jó történet jut neki.*
//Bent//
*Az óriás szavaira csak bólint. ~Messziről, hát persze... ~ nem lepi meg, hogy a földrajzi viszonyokkal nincs pontosan tisztában, ám tőle szokatlanul erre nem tesz megjegyzést. ~Borzasztó hatással van rám ez a hely!~ szörnyed el magában, ahogy rádöbben, mennyire megváltozott a viselkedése, mióta Amonra érkezett. Persze ez részben új pozíciójának is köszönhető, hiszen matrónaként már gyakran úgy érzi, nem engedhet meg magának annyit, mint korábban, és többet ér el, ha csendben marad és csak mosolyog, mint ha nemtetszésének ad hangot, ez a változás azonban kicsit sincs a kedvére. ~Ha ez így halad tovább, a végén még pont olyan leszek, mint az anyám... ~ borzad el gondolatban, bár gondosan ügyel rá, hogy ezen vívódásából semmi se látszódjon arcán*
- Ha beletanulsz majd, nem is igazán hiszem, hogy szükséged lesz arra, hogy saját állatokat tarts. *jegyzi meg, hiszen a kovácsokat meg szokták fizetni, így megengedhetné, hogy ne maga nevelje az állatokat, csak megvegye a húst, bár el kell ismernie, Trodd javaslata is megfontolandó, biztos találna valakit, aki vigyázna rájuk, ha már annyira fontosak a számára*
- Ugyan, az egyszerűség nem bűn. Sőt, amennyire észrevettem, sokkal gyakrabban jár együtt egyenességgel is! *biccenti meg fejét Grotg felé, ahogy az óriásra és Kaganra terelődik a szó. ~De könnyű lehet nektek... sokkal békésebb lehet az élet, ha nem kergetik egymást a gondolatok a fejetekben~ töpreng magában, hiszen már ismét csak kezd unatkozni kicsit. Magában már azon gondolkodik, hogy tudná izgalmasabbá tenni a nyugalmas iszogatást. Szerencsére azonban nem kell sokáig ezen töprengenie, Troddnak a maga módján sikerül kissé fokoznia érdeklődését. Bár az előadásmód egyszerűsége sokat ront a dolog élvezeti értékén, a történet tagadhatatlanul magával ragadó. ~Izgalmas idők lehettek!~ sóhajt fel magában, miközben minden erejével azon van, ne nevessen fel a Sajtmester elnevezést hallva*
- Az igazságosság egy jó vezér legfőbb ismérve. *bólogat helyeslően, ahogy Trodd a történet végére ér*
- Az új vezérről tudsz valamit? Jól tudom, hogy rokonok voltak Kagannal? *folytatja tovább, ahogy folytatja poharának kiürítését is. ~Kevés lesz ez!~ ismeri be kénytelen-kelletlen, ahogy Trodd válaszára vár. Sajnálja, hogy még mindig nem sikerült felzárkóznia a helyi viszonyokat illetően, azonban a pestisnek hála az utóbbi időben kénytelen volt szinte minden idejét az ispotályban tölteni, így a legújabb pletykákról is lemaradt. ~Ez is a te hibád, Dora!~ morog magában egy sort, már listát vezetve a fejében azok miatt a dolgok miatt, amiért jóvátétellel tartozik neki a lány*
- Remélem, még találkozunk! *ereszt meg egy halvány mosolyt az óriás felé, ahogy Grotg távozóra fogja*
- Milyenek voltak a régi barbár szokások? *kérdezi pillanatnyi hallgatás után, remélve, hogy pia helyett legalább egy újabb jó történet jut neki.*
4096. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-24 09:12:00
Üzenet elküldve: 2019-04-24 09:12:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
-A város körüli földeken dolgoztam korábban.
*Ő mondhatni helyinek számít, de ez sokat nem jelent. A munka mindenütt ugyan olyan volt csak az emberek mások. Egyszer a városba is elment mikor munka kellett, de csak az lett a vége, hogy átverték és a pénze bánta. Grotg a szerény szavaival még szimpatikusabbá válik Trodd szemében.Arra, hogy eladná a jószágait elgondolkozik.*
-Bérbe is adhatnád őket. Kondást biztos találsz. Ott van Prexi Learon fogadott fia.
*Jó korban van ahhoz, hogy dolgozzon valamit. Múltkor talán azért betegedett meg mert el van gyengülve. Ráférne az ilyesmi. A mélységi nő szavaira bólogat. Tényleg szép élete van. Már csak egy gyerek kéne akire ráhagyhatja. A megszólításra is bólint.*
-Hát jó hölgyem.
~De nem is az enyém? Bonyolult dolgok ezek inkább nem kérdezem meg.~
*A másik úgy tűnik még nem hallott Learon-ról. Pedig ő ismert alak. Démonokkal is szokott harcolni.*
-Helyi gazda meg nagy mágus. Tud fákat növeszteni a semmiből. Sajtmesternek hívja magát.
*Ami elég furán hangzik, de Trodd már megszokta az ilyesmiket a másiktól. Megállapította már, hogy biztos a mágiától ilyen fura a másik feje. A következő kérdésre előbb Grotg válaszol. Trodd pedig bólogat.*
-A thargok vándoroltak sokat. Nem álltak meg egy helyen se. Régen a barbár szokások is jobban éltek. Rabszolgaság, meg ilyenek.~Akkor tán a hölgy is rabláncot kapott volna amennyire itt a fajtáját szeretik.~Kagan vezér viszont le akarta telepíteni a népét és okosan csinálta. Becsülte a munkánkat mert ő is tudta, hogy szükség volt ránk. Volt néhány jószág, de nem nagyon értettek hozzájuk. Azt, ették amit a vadászok elejtettek és az erőd közepén lévő kondérban csinálta Chiari mindenkinek. Esténként összegyűltünk a tűz körül és ettünk. A legtöbben sátorban aludtak. A házak nagy részét Azil az órásács készítette. Kagan hadúrnak mindig sok dolga volt. Mindenki akart egy darabot belőle és gyakran mogorva is volt talán pont ezért, de törődött az embereivel és az ő szavában lehetett bízni. Még új voltam erre mikor a törzs egy régi tagja rám és Learon-ra lőtt miközben legeltettünk. Egy kecske megsérült. A vezér igazságos ítéletet hozott és minket védett azzal szemben akivel sok harcot megéltek. Ha háború volt akkor Kagan hadúr személyesen vezette az embereit és elől ment. Egyenes jellem volt. Rá lehetett számítani.
*Magához képest meglepően sokat beszélt. Így megy ez. Ha kifejtős kérdést tesznek fel arra nem lehet röviden válaszolni még Trodd-nak se. Mikor Grotg távozik biccent felé.*
-Viszlát.
//Bent//
-A város körüli földeken dolgoztam korábban.
*Ő mondhatni helyinek számít, de ez sokat nem jelent. A munka mindenütt ugyan olyan volt csak az emberek mások. Egyszer a városba is elment mikor munka kellett, de csak az lett a vége, hogy átverték és a pénze bánta. Grotg a szerény szavaival még szimpatikusabbá válik Trodd szemében.Arra, hogy eladná a jószágait elgondolkozik.*
-Bérbe is adhatnád őket. Kondást biztos találsz. Ott van Prexi Learon fogadott fia.
*Jó korban van ahhoz, hogy dolgozzon valamit. Múltkor talán azért betegedett meg mert el van gyengülve. Ráférne az ilyesmi. A mélységi nő szavaira bólogat. Tényleg szép élete van. Már csak egy gyerek kéne akire ráhagyhatja. A megszólításra is bólint.*
-Hát jó hölgyem.
~De nem is az enyém? Bonyolult dolgok ezek inkább nem kérdezem meg.~
*A másik úgy tűnik még nem hallott Learon-ról. Pedig ő ismert alak. Démonokkal is szokott harcolni.*
-Helyi gazda meg nagy mágus. Tud fákat növeszteni a semmiből. Sajtmesternek hívja magát.
*Ami elég furán hangzik, de Trodd már megszokta az ilyesmiket a másiktól. Megállapította már, hogy biztos a mágiától ilyen fura a másik feje. A következő kérdésre előbb Grotg válaszol. Trodd pedig bólogat.*
-A thargok vándoroltak sokat. Nem álltak meg egy helyen se. Régen a barbár szokások is jobban éltek. Rabszolgaság, meg ilyenek.~Akkor tán a hölgy is rabláncot kapott volna amennyire itt a fajtáját szeretik.~Kagan vezér viszont le akarta telepíteni a népét és okosan csinálta. Becsülte a munkánkat mert ő is tudta, hogy szükség volt ránk. Volt néhány jószág, de nem nagyon értettek hozzájuk. Azt, ették amit a vadászok elejtettek és az erőd közepén lévő kondérban csinálta Chiari mindenkinek. Esténként összegyűltünk a tűz körül és ettünk. A legtöbben sátorban aludtak. A házak nagy részét Azil az órásács készítette. Kagan hadúrnak mindig sok dolga volt. Mindenki akart egy darabot belőle és gyakran mogorva is volt talán pont ezért, de törődött az embereivel és az ő szavában lehetett bízni. Még új voltam erre mikor a törzs egy régi tagja rám és Learon-ra lőtt miközben legeltettünk. Egy kecske megsérült. A vezér igazságos ítéletet hozott és minket védett azzal szemben akivel sok harcot megéltek. Ha háború volt akkor Kagan hadúr személyesen vezette az embereit és elől ment. Egyenes jellem volt. Rá lehetett számítani.
*Magához képest meglepően sokat beszélt. Így megy ez. Ha kifejtős kérdést tesznek fel arra nem lehet röviden válaszolni még Trodd-nak se. Mikor Grotg távozik biccent felé.*
-Viszlát.
4095. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-22 00:37:04
Üzenet elküldve: 2019-04-22 00:37:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
- Messziről. Nem tudom pontosan elmondani. * Feleli a kérdésre az óriás, de nem azért, mert titkolni akarna valamit, egyszerűen tényleg nem tudja pontosan elmondani, hogy honnan jött. A kérdésre bólint, miközben eltolja maga elől a kiürült tányért. *
- Nem vagyok mestere a szakmának, de az alap dolgokat meg tudom csinálni. * Vallja be, mert nem nagyzolna a világért sem. * És igen, a műhelyet építjük át, hogy tudjak benne dolgozni. Persze nehéz lesz, megtalálni a kellő egyensúlyot, hogy kovácsolni is tudjak eleget, meg az állatokra és a földre is maradjon idő. Félek, hogy az állataimat le kell majd vágjam, vagy eladjam. * Mert ha a kukoricával nem foglalkozik eleget, azzal még nincs akkora probléma, mintha a tyúkokra nem jutna elég idő. Grotg nagyon a szívére venné, ha hanyagsága miatt lenne baja egy állatnak. Az utolsó kérdésre pedig a fejét csóválja. *
- Nem élek itt régóta, és nem is igazán ismertem. De amikor beszéltünk, tiszteletteljes volt, és nem nézett le azért, mert sokkal egyszerűbb vagyok nála. Mit szépítsük, buta vagyok, mint a tök, ezt sose tagadtam. Egyszerű, mint a szög. De a Hadúr mégis úgy beszélt velem, mintha tisztes polgár lennék. Földet is ígért, munkát is adott, és azt se bánta, hogy az engedélye nélkül húztam fel a házam. Igazságos, jó embernek ismertem. * Magyarázza az óriás, aztán kihúzza a maradék italt a kupájából, és jóleső mosollyal néz a többiekre. *
- Köszönök mindent, de most haza kell indulnom. Várnak az állatok, és a munka. Nektek további szép napot. * Köszön el tőlük, és hagyja magukra a vaskorsóban a többieket. *
//Bent//
- Messziről. Nem tudom pontosan elmondani. * Feleli a kérdésre az óriás, de nem azért, mert titkolni akarna valamit, egyszerűen tényleg nem tudja pontosan elmondani, hogy honnan jött. A kérdésre bólint, miközben eltolja maga elől a kiürült tányért. *
- Nem vagyok mestere a szakmának, de az alap dolgokat meg tudom csinálni. * Vallja be, mert nem nagyzolna a világért sem. * És igen, a műhelyet építjük át, hogy tudjak benne dolgozni. Persze nehéz lesz, megtalálni a kellő egyensúlyot, hogy kovácsolni is tudjak eleget, meg az állatokra és a földre is maradjon idő. Félek, hogy az állataimat le kell majd vágjam, vagy eladjam. * Mert ha a kukoricával nem foglalkozik eleget, azzal még nincs akkora probléma, mintha a tyúkokra nem jutna elég idő. Grotg nagyon a szívére venné, ha hanyagsága miatt lenne baja egy állatnak. Az utolsó kérdésre pedig a fejét csóválja. *
- Nem élek itt régóta, és nem is igazán ismertem. De amikor beszéltünk, tiszteletteljes volt, és nem nézett le azért, mert sokkal egyszerűbb vagyok nála. Mit szépítsük, buta vagyok, mint a tök, ezt sose tagadtam. Egyszerű, mint a szög. De a Hadúr mégis úgy beszélt velem, mintha tisztes polgár lennék. Földet is ígért, munkát is adott, és azt se bánta, hogy az engedélye nélkül húztam fel a házam. Igazságos, jó embernek ismertem. * Magyarázza az óriás, aztán kihúzza a maradék italt a kupájából, és jóleső mosollyal néz a többiekre. *
- Köszönök mindent, de most haza kell indulnom. Várnak az állatok, és a munka. Nektek további szép napot. * Köszön el tőlük, és hagyja magukra a vaskorsóban a többieket. *
4094. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-22 00:21:33
Üzenet elküldve: 2019-04-22 00:21:33
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
* Waldran nem érti, hogy a másik miért lepődik meg ennyire a nevét hallva. Nem gondolja, hogy olyan nagy ember lenne, vagy bármi ilyesmi, hogy ilyen reakciót kellene kiváltania másokból. Talán ha Kagan ülne itt a székében, és ő fedné fel, hogy ki is valójában, akkor megérteni, hogy a másik hirtelen nem tudja hova tenni ezt az új információt. De Waldran egy senki, egy egyszerű ember, legalábbis ő ezt gondolja magáról. Ezért is néz most furán a másikra, de csak addig, amíg az be nem mutatkozik. Ekkor Waldranon a sor, hogy döbbenten és lesápadva nézzen a másikra, de csak egy pillanatig. Egy röpke pillanat alatt válik teljesen fehérré az arca, nem is kell neki több, aztán a férfi kilöki maga alól a széket, nem érdekli, hogy meddig megy, vagy hogy eltalál-e valakit. Felőle össze is törhet, az se érdekelné, ha az egész Vaskorsó hulana most darabjaira, csak előre akar lendülni, elkapni Awaiut, és magához ölelni. Józan eszére hallgatna, akkor nem hinné el ilyen egyszerűen ezt az állítást, de valahogy mégis hinni akar benne, hogy a lánya él, jól van, és itt áll előtte. Erősen szorítja magához, arcát belefúrja a vállába, szíve a torkában dobog. Ha valaki meg akarná ölne, ez lenne a legjobb alkalom, mert most az se érdekelné, ha öten rontanának rá kardot ragadva. *
- Kislányom... * Nyögi, de csak ennyit tud mondani, többet nem. Nem találja a szavakat, de még keresni se tudja azokat, nem is kellenek most szavak, elég az, hogy a karjaiban tarthatja a lányt, akit hátra hagyott, és akire mostanában olyan sokat gondolt. *
//A rég látott gyermek//
* Waldran nem érti, hogy a másik miért lepődik meg ennyire a nevét hallva. Nem gondolja, hogy olyan nagy ember lenne, vagy bármi ilyesmi, hogy ilyen reakciót kellene kiváltania másokból. Talán ha Kagan ülne itt a székében, és ő fedné fel, hogy ki is valójában, akkor megérteni, hogy a másik hirtelen nem tudja hova tenni ezt az új információt. De Waldran egy senki, egy egyszerű ember, legalábbis ő ezt gondolja magáról. Ezért is néz most furán a másikra, de csak addig, amíg az be nem mutatkozik. Ekkor Waldranon a sor, hogy döbbenten és lesápadva nézzen a másikra, de csak egy pillanatig. Egy röpke pillanat alatt válik teljesen fehérré az arca, nem is kell neki több, aztán a férfi kilöki maga alól a széket, nem érdekli, hogy meddig megy, vagy hogy eltalál-e valakit. Felőle össze is törhet, az se érdekelné, ha az egész Vaskorsó hulana most darabjaira, csak előre akar lendülni, elkapni Awaiut, és magához ölelni. Józan eszére hallgatna, akkor nem hinné el ilyen egyszerűen ezt az állítást, de valahogy mégis hinni akar benne, hogy a lánya él, jól van, és itt áll előtte. Erősen szorítja magához, arcát belefúrja a vállába, szíve a torkában dobog. Ha valaki meg akarná ölne, ez lenne a legjobb alkalom, mert most az se érdekelné, ha öten rontanának rá kardot ragadva. *
- Kislányom... * Nyögi, de csak ennyit tud mondani, többet nem. Nem találja a szavakat, de még keresni se tudja azokat, nem is kellenek most szavak, elég az, hogy a karjaiban tarthatja a lányt, akit hátra hagyott, és akire mostanában olyan sokat gondolt. *
4093. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-16 18:46:08
Üzenet elküldve: 2019-04-16 18:46:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
-Honnan jöttetek? *érdeklődik mindkettejüktől. Grotg szavaiból úgy veszi ki, messze innen nevelkedett, de a pásztorral kapcsolatban is az az érzése, nem igazán idevalósi, bár ezen a ponton nagy esélye van a tévedésre*
- Á, szóval a kovácsmesterséghez is értesz? Azokra, gondolom, igen nagy szükség lehet egy ilyen helyen! *mosolyodik el halványan, hisz biztos benne egy ilyen harcos népnél, mint amilyenek a thargok, igencsak fogyóeszköznek számítanak a fegyverek és pajzsok* Ugyan, senki nem születik úgy, hogy mestere a szakmának. Biztos vagyok benne, kellő idővel és gyakorlással sokra fogod még vinni ezen a téren. Most is ezen dolgoztatok, ugye? *kérdezi udvarias mosollyal már mindkét férfitól, hiszen valami építkezés rémlik neki, de hogy pontosan mit is építettek, azt nem tudná megmondani, így csak reméli, hogy sikerül beletrafálnia a dologba*
- Természetesen, már nem sok idő van rá... *ismeri el a vetéssel kapcsolatban, mintha kicsit is értene hozzá, mikor a legalkalmasabb az ilyen munkákat végezni. Persze a termesztés nem áll olyan távol tőle, azonban egészen másfajta növényekkel van tapasztalata ezen a téren, mint amilyenekkel Grotgnak, vagy legalábbis reméli, hogy így van* Bízd csak rám a kancellárt, igyekszem majd nyomatékosítom benne, milyen fontos is ez az ügy, és hogy igazán nem tűr további halasztást. *üríti ki mosolyogva a poharát, örülve, hogy így újabb alkalma nyílik Habrertussal beszélni, remélhetőleg Dora figyelő tekintete nélkül. Hirtelen erős késztetést érez, hogy meglátogassa a kancellár irodáját, hogy elrontsa az ott zajló kis légyottot, azonban visszafogja magát, lesz még később is elég alkalma, hogy bebizonyítsa, ez a románc kudarcra van ítélve, vagy legalábbis igen záros határidőre. Nem mereng azonban sokáig a kellemes témán, figyelmét inkább Troddra irányítja*
- Valóban, nagyszerű életnek hangzik. *továbbra is igyekszik megőrizni hűvösen udvarias mosolyát, belül azonban szántalan érzelem kavarog benne. Ezek egyike az unalom, ami hamar az őrületbe kergetné, ha neki is olyan élete lenne, mint a pásztornak. A másik viszont furcsa mód az irigység egy pillanatra, ahogy rájön, bizonyos szempontból még Troddnak is jobb élete van, mint neki. Ezt a rémképet azonban hamar elhessegeti, hiszen hiába tűnik kellemesnek számára a békés, vidéki élet, kénytelen elismerni, pár napnál tovább nem bírná tovább, szüksége van a pörgésre és az izgalomra, még ha ebbe a pörgésbe és izgalomba, ami most tölti ki a napjait, nem önszántából került bele*
- Esti, esetleg hölgyem, ha már ragaszkodunk ehhez. *jegyzi meg a pásztor kérdésére. Bizonyos körülmények között megengedné esetleg az úrnő megszólítást is, ám őszintén kételkedik benne, hogy egyikük is csak a közelébe kerülne azoknak a körülményeknek. Ez a gondolat halvány mosolyt csal arcára, miközben második pohár borát kóstolgatja*
- Learon? *kérdez vissza érdeklődve, elvégre sose árt, ha ismeri a környék lakosait, és ebbe a már elhunytak is beletartoznak. ~Vagy a megkövültek~ javítja ki önmagát gondolatban*
- Úgy látom, mindketten igen jó véleménnyel vagytok Kaganról. Szívesen hallanék róla többet, milyen volt ez a környék az ő irányítása alatt... jó tisztában lenni a hely történelmével! *néz már-már kérlelőn a két férfira, remélve, hogy hajlandóak teljesíteni a kérését. Nem is feltétlen a múlt dicső győzelmei izgatják, inkább a jelen hiányosságai, hogy pontosabban fel tudja mérni, mi is a különbség a régi és az új vezetőség között.*
//Bent//
-Honnan jöttetek? *érdeklődik mindkettejüktől. Grotg szavaiból úgy veszi ki, messze innen nevelkedett, de a pásztorral kapcsolatban is az az érzése, nem igazán idevalósi, bár ezen a ponton nagy esélye van a tévedésre*
- Á, szóval a kovácsmesterséghez is értesz? Azokra, gondolom, igen nagy szükség lehet egy ilyen helyen! *mosolyodik el halványan, hisz biztos benne egy ilyen harcos népnél, mint amilyenek a thargok, igencsak fogyóeszköznek számítanak a fegyverek és pajzsok* Ugyan, senki nem születik úgy, hogy mestere a szakmának. Biztos vagyok benne, kellő idővel és gyakorlással sokra fogod még vinni ezen a téren. Most is ezen dolgoztatok, ugye? *kérdezi udvarias mosollyal már mindkét férfitól, hiszen valami építkezés rémlik neki, de hogy pontosan mit is építettek, azt nem tudná megmondani, így csak reméli, hogy sikerül beletrafálnia a dologba*
- Természetesen, már nem sok idő van rá... *ismeri el a vetéssel kapcsolatban, mintha kicsit is értene hozzá, mikor a legalkalmasabb az ilyen munkákat végezni. Persze a termesztés nem áll olyan távol tőle, azonban egészen másfajta növényekkel van tapasztalata ezen a téren, mint amilyenekkel Grotgnak, vagy legalábbis reméli, hogy így van* Bízd csak rám a kancellárt, igyekszem majd nyomatékosítom benne, milyen fontos is ez az ügy, és hogy igazán nem tűr további halasztást. *üríti ki mosolyogva a poharát, örülve, hogy így újabb alkalma nyílik Habrertussal beszélni, remélhetőleg Dora figyelő tekintete nélkül. Hirtelen erős késztetést érez, hogy meglátogassa a kancellár irodáját, hogy elrontsa az ott zajló kis légyottot, azonban visszafogja magát, lesz még később is elég alkalma, hogy bebizonyítsa, ez a románc kudarcra van ítélve, vagy legalábbis igen záros határidőre. Nem mereng azonban sokáig a kellemes témán, figyelmét inkább Troddra irányítja*
- Valóban, nagyszerű életnek hangzik. *továbbra is igyekszik megőrizni hűvösen udvarias mosolyát, belül azonban szántalan érzelem kavarog benne. Ezek egyike az unalom, ami hamar az őrületbe kergetné, ha neki is olyan élete lenne, mint a pásztornak. A másik viszont furcsa mód az irigység egy pillanatra, ahogy rájön, bizonyos szempontból még Troddnak is jobb élete van, mint neki. Ezt a rémképet azonban hamar elhessegeti, hiszen hiába tűnik kellemesnek számára a békés, vidéki élet, kénytelen elismerni, pár napnál tovább nem bírná tovább, szüksége van a pörgésre és az izgalomra, még ha ebbe a pörgésbe és izgalomba, ami most tölti ki a napjait, nem önszántából került bele*
- Esti, esetleg hölgyem, ha már ragaszkodunk ehhez. *jegyzi meg a pásztor kérdésére. Bizonyos körülmények között megengedné esetleg az úrnő megszólítást is, ám őszintén kételkedik benne, hogy egyikük is csak a közelébe kerülne azoknak a körülményeknek. Ez a gondolat halvány mosolyt csal arcára, miközben második pohár borát kóstolgatja*
- Learon? *kérdez vissza érdeklődve, elvégre sose árt, ha ismeri a környék lakosait, és ebbe a már elhunytak is beletartoznak. ~Vagy a megkövültek~ javítja ki önmagát gondolatban*
- Úgy látom, mindketten igen jó véleménnyel vagytok Kaganról. Szívesen hallanék róla többet, milyen volt ez a környék az ő irányítása alatt... jó tisztában lenni a hely történelmével! *néz már-már kérlelőn a két férfira, remélve, hogy hajlandóak teljesíteni a kérését. Nem is feltétlen a múlt dicső győzelmei izgatják, inkább a jelen hiányosságai, hogy pontosabban fel tudja mérni, mi is a különbség a régi és az új vezetőség között.*
4092. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-15 22:27:04
Üzenet elküldve: 2019-04-15 22:27:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
*A nő nem eszik, de látszólag nem zavarja, hogy a két férfi viszont jóízűen falatozik. A kérdésre előbb az óriás válaszol. Trodd pedig bólint neki. Természetesen nem olyan sértődékeny alak ő. Főleg nem Grotg-ra akiről tudja milyen jámbor alak. Utána szólal meg ő.*
-Zsellér voltam én is. Álmodni nem mertem volna, hogy valaha lesz saját földem, de örülök neki. Éhezni se éhezek. Van házam. Jó élet ez.
*Bólogat és fordul az ételhez vissza. Nem célozgatott a nőnek csak közölte, hogy ezek a tervek. Ő se olyan sorból származik, hogy eldönthette mi akar lenni. Örülhetett ha volt mit enni. Nem pedig, hogy lakomákat rendezzen a szomszédokkal vagy vegyen egy demizson borocskát a házán dolgozóknak. Ez az élet számára egy megvalósult álom. Grotg-ról úgy dolgokat tudott meg. Ő lesz a vashegy kovácsa. Akkor ezért kellett megemelni a műhelyet. Tényleg kényelmetlen lett volna neki Hrothgaar mester helyén. Arra pedig, hogy a kisasszonyt ne kisasszonyozza Trodd csak vállat ránt.*
-Akkor, hogy hívjam?
*Mert, azt azért nem mondhatja neki, hogy "te". A kérdésre pedig bólint.*
-Most már egyedül. Elsőként érkeztem Learon-al ide mint parasztok. Akkor még közösen foglalkoztunk velük. Azóta neki lettek saját jószágai. Meg Kalácsfalva miatt már nem csak rajtam meg a vadászokon múlik, hogy eszik-e a törzs. Más idők voltak azok.
*A vezér még emlékezhetett rá. Trodd becsülte az eszéért hisz sokra tartotta őket parasztokat. Belátta, hogy kellenek mert ők barbárokként nem értettek a földműveléshez és a jószágokat is inkább a rabszolgákra bízták. Sokszor eszébe jut mikor ott ült azon a sziklán aminek a helyén most a trónterem lehet és földet osztott. Elmosolyodik és iszik a gondolatra.*
//Bent//
*A nő nem eszik, de látszólag nem zavarja, hogy a két férfi viszont jóízűen falatozik. A kérdésre előbb az óriás válaszol. Trodd pedig bólint neki. Természetesen nem olyan sértődékeny alak ő. Főleg nem Grotg-ra akiről tudja milyen jámbor alak. Utána szólal meg ő.*
-Zsellér voltam én is. Álmodni nem mertem volna, hogy valaha lesz saját földem, de örülök neki. Éhezni se éhezek. Van házam. Jó élet ez.
*Bólogat és fordul az ételhez vissza. Nem célozgatott a nőnek csak közölte, hogy ezek a tervek. Ő se olyan sorból származik, hogy eldönthette mi akar lenni. Örülhetett ha volt mit enni. Nem pedig, hogy lakomákat rendezzen a szomszédokkal vagy vegyen egy demizson borocskát a házán dolgozóknak. Ez az élet számára egy megvalósult álom. Grotg-ról úgy dolgokat tudott meg. Ő lesz a vashegy kovácsa. Akkor ezért kellett megemelni a műhelyet. Tényleg kényelmetlen lett volna neki Hrothgaar mester helyén. Arra pedig, hogy a kisasszonyt ne kisasszonyozza Trodd csak vállat ránt.*
-Akkor, hogy hívjam?
*Mert, azt azért nem mondhatja neki, hogy "te". A kérdésre pedig bólint.*
-Most már egyedül. Elsőként érkeztem Learon-al ide mint parasztok. Akkor még közösen foglalkoztunk velük. Azóta neki lettek saját jószágai. Meg Kalácsfalva miatt már nem csak rajtam meg a vadászokon múlik, hogy eszik-e a törzs. Más idők voltak azok.
*A vezér még emlékezhetett rá. Trodd becsülte az eszéért hisz sokra tartotta őket parasztokat. Belátta, hogy kellenek mert ők barbárokként nem értettek a földműveléshez és a jószágokat is inkább a rabszolgákra bízták. Sokszor eszébe jut mikor ott ült azon a sziklán aminek a helyén most a trónterem lehet és földet osztott. Elmosolyodik és iszik a gondolatra.*
4091. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-15 20:56:51
Üzenet elküldve: 2019-04-15 20:56:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
* Grotg jóízűen falatozik, ahogy Troddot hallgatja, aki szokásához híven nem szaporítja a szót. Ez nem zavarja az óriást, tiszteli a másikat, és elfogadta már rég a szótlanságát. Persze a nő már beszédesebb, a fehérnép mindig is szerette járatni a száját, legalábbis Grotg mindig ezt hallotta az apjától. A kérdésre megvonja a vállát. *
- Ahonnan én jöttem, ott nem volt sok lehetőség. Ha valaki meg akart élni, akkor megtanulta művelni a földet. Ha többet akart, akkor tanult mellé mást is. Az én apám is azt akarta, hogy sokra vigyem. Ki is tanított kovácsnak. Persze nem vagyok mestere a szakmának, ahhoz sokkal többet kellene gyakoroljak, de az alapok megvannak. * Büszkélkedik a férfi, akire nem jellemző az ilyesmi, de most a finom étel, és az ital, na meg a munka utáni fáradtság más hatással van rá. Kicsit a fejébe szállt a sok jó, de hamar észbe kap, és pontosítani kezd. * Persze mindent neki köszönhetek, és annak, hogy ennyire szívén viselte a sorsomat. És ez nem jelenti azt, hogy aki csak a földműveléshez ért, az kevesebb lenne. Egyszerűen felénk nem volt annyi föld, mint itt. Nem lehetett csak abból rendesen megélni.
* Magyarázkodik a férfi, és reméli, hogy nem sértette meg a pásztort. Hiába beszél földművelésről, fél tőle, hogy magára veszi a férfi, aki eddig csak jó volt hozzá, és akit már a barátjának is tart. Közben a következő kérdés is az előzőhöz kapcsolódik, úgyhogy Grotg felel is rá. *
- Valószínűleg ezért kapom a földemet is, mert én leszek a Vashegy kovácsa. Legalábbis addig, amíg nem találnak nálam jobbat. Mert a munka nem áll meg. És köszönöm neked, hogy felhozod majd a Kancellár előtt. Tényleg nem akarom ezzel zargatni, csak már itt a tavasz, és vetni kellene. Reméltem, hogy ha megkapom a földem, akkor még a vetési idény alatt lesz, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki belőle. * Teszi még hozzá, és vissza is fordul a tányérjához, hogy ismét az ételnek szentelhesse a figyelmét. Persze közben hallgatja a sötételfet is, és Troddot, ha valamit hozzá szeretne fűzni a beszélgetéshez. *
//Bent//
* Grotg jóízűen falatozik, ahogy Troddot hallgatja, aki szokásához híven nem szaporítja a szót. Ez nem zavarja az óriást, tiszteli a másikat, és elfogadta már rég a szótlanságát. Persze a nő már beszédesebb, a fehérnép mindig is szerette járatni a száját, legalábbis Grotg mindig ezt hallotta az apjától. A kérdésre megvonja a vállát. *
- Ahonnan én jöttem, ott nem volt sok lehetőség. Ha valaki meg akart élni, akkor megtanulta művelni a földet. Ha többet akart, akkor tanult mellé mást is. Az én apám is azt akarta, hogy sokra vigyem. Ki is tanított kovácsnak. Persze nem vagyok mestere a szakmának, ahhoz sokkal többet kellene gyakoroljak, de az alapok megvannak. * Büszkélkedik a férfi, akire nem jellemző az ilyesmi, de most a finom étel, és az ital, na meg a munka utáni fáradtság más hatással van rá. Kicsit a fejébe szállt a sok jó, de hamar észbe kap, és pontosítani kezd. * Persze mindent neki köszönhetek, és annak, hogy ennyire szívén viselte a sorsomat. És ez nem jelenti azt, hogy aki csak a földműveléshez ért, az kevesebb lenne. Egyszerűen felénk nem volt annyi föld, mint itt. Nem lehetett csak abból rendesen megélni.
* Magyarázkodik a férfi, és reméli, hogy nem sértette meg a pásztort. Hiába beszél földművelésről, fél tőle, hogy magára veszi a férfi, aki eddig csak jó volt hozzá, és akit már a barátjának is tart. Közben a következő kérdés is az előzőhöz kapcsolódik, úgyhogy Grotg felel is rá. *
- Valószínűleg ezért kapom a földemet is, mert én leszek a Vashegy kovácsa. Legalábbis addig, amíg nem találnak nálam jobbat. Mert a munka nem áll meg. És köszönöm neked, hogy felhozod majd a Kancellár előtt. Tényleg nem akarom ezzel zargatni, csak már itt a tavasz, és vetni kellene. Reméltem, hogy ha megkapom a földem, akkor még a vetési idény alatt lesz, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki belőle. * Teszi még hozzá, és vissza is fordul a tányérjához, hogy ismét az ételnek szentelhesse a figyelmét. Persze közben hallgatja a sötételfet is, és Troddot, ha valamit hozzá szeretne fűzni a beszélgetéshez. *
4090. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-15 18:43:21
Üzenet elküldve: 2019-04-15 18:43:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
- Helyes meglátás! *biccenti meg fejét az óriás felé, valóban tiszteletlenség, hogy nem csatlakoznak, bár meg tudja érteni, hogy jelen pillanatban az étel az, ami a legkevésbé jár Dora vagy Habrertus eszében, bár ezt azért mégsem szeretne a jelen társaságban bővebben kifejteni. A fejbiccentés azonban a pásztornak is jár, higgyék csak azt, Habrertusnak épp sürgős rendet rakni valója van valahol, azért nem tudott csatlakozni hozzájuk az asztalnál. A párocska távollétének okát ezzel a maga részéről le is zárta, nem akar több szót vesztegetni rá. Az enni- és innivaló érkeztével rá is veti magát rögtön az italra inkább, az ételt meghagyva a két éhes férfinak, hiszen biztos benne, ketten is el tudják fogyasztani a megrendelt fogásokat se perc alatt. Ő maga közel sem olyan éhes, ellenben szívesebben veszi, ha beszélgetőpartnerei jóllakottak és jó hangulatúak. Úgy tűnik, ez a taktika be is válik, hiszen hirtelen mindketten többet beszélnek, mint ahány szót eddig összesen hallott kettejüktől*
- Mindig ezzel akartatok foglalkozni? *intézi első kérdését mindkettejükhöz, miközben a poharát forgatja ujjai között. Hangja udvariasan érdeklődő, sikerrel száműz belőle mindig gúnyos felhangot, még ha gondolatai közt számos ilyen szerepel is. ~Egy paraszt meg egy pásztor... szép kis társaság!~ morog magában, hogy ide jutott, de egyelőre unalma nagyobb, mint elégedetlensége, így a kevésbé színvonalas kompánia ellenére is úgy dönt, marad még egy kicsit, legalább amíg az ingyen pia tart. Csak magában mosolyog, ahogy próbálja elképzelni az óriást, amit a kertjében fekszik, próbálva megérinteni mindkét sarkot egyszerre. ~Hát ez tényleg nem túl nagy... mondjuk egy hektár se túl nagy... ~ vélekedik magában, azonban úgy dönt, ezt inkább nem említi meg, hisz nem akarja elvenni a férfi lelkesedését. Az ilyen megjegyzéseit inkább Dorának tartogatja*
- És miért ígért neked ilyesmit? *kíváncsiskodik tovább, remélve, hogy talán valami hőstett vagy harci cselekedet van a dologban, hisz mindig szívesen hallja az ilyen történeteket*
- Nézd el a kancellárnak, sok dolga van mostanában... *enged meg egy rövid kacajt magának. ~Most meg aztán még több lesz!~ gondolja magában nevetve* De ha legközelebb találkozok vele, feltétlen megemlítem neki, hogy ezzel még az adósod! *emeli meg poharát az óriás felé, mielőtt kiinná annak tartalmát. Ennyi kis apróságot igazán megtehet, és talán sikerül vele elnyernie Grotg bizalmát. ~Ki tudja, mikor jön jól egy ilyen nagydarab melák?~ vélekedik magában, majd Trodd felé fordul*
- Hagyd ezt! Semmi szükség a kisasszonyozásra. *tesz kezével is egy gyors elhárító mozdulatot, hogy jelezze, nem tart igényt az ilyen formaságokra, sőt, ha őszinte akar lenni, inkább bosszantja, mint hízeleg neki a megnevezés, bár ezt persze nem vallaná be. Reméli, nem is lesz rá szükség, és Trodd ennyiből is érteni fogja, hogy a túlzott udvariasságtól a rosszullét kerülgeti*
- A Vashegy pásztora... nemes és megtisztelő feladat. *mereng el a férfi szavain* Egyedül látod el ezt a tisztséget? *kérdezősködik tovább, hiszen egy ekkora város ellátásához nyilván rengeteg jószágra van szükség, melynek vigyázására egy ember valószínűleg nem elégséges*
- A városból, igen. A lázadás miatt kénytelen voltam idejönni, most pedig azon dolgozom, hogy mihamarabb visszamehessek majd. *foglalja össze röviden terveit, persze csak igen nagy vonalakban. Bár tényleg az volt a szándéka, hogy csak kicsit fog Amonon időzni, kénytelen elismerni, a maga barbár módján jobban tetszik neki a Vashegy, mint Arthenior, így kicsit sem bánná, ha itt tartózkodása hosszabbra nyúlna az eredetileg tervezettnél. ~Még meglátjuk... ~ sóhajt fel magában, miközben egy újabb pohárral tölt magának az asztalon álló kancsóból.*
//Bent//
- Helyes meglátás! *biccenti meg fejét az óriás felé, valóban tiszteletlenség, hogy nem csatlakoznak, bár meg tudja érteni, hogy jelen pillanatban az étel az, ami a legkevésbé jár Dora vagy Habrertus eszében, bár ezt azért mégsem szeretne a jelen társaságban bővebben kifejteni. A fejbiccentés azonban a pásztornak is jár, higgyék csak azt, Habrertusnak épp sürgős rendet rakni valója van valahol, azért nem tudott csatlakozni hozzájuk az asztalnál. A párocska távollétének okát ezzel a maga részéről le is zárta, nem akar több szót vesztegetni rá. Az enni- és innivaló érkeztével rá is veti magát rögtön az italra inkább, az ételt meghagyva a két éhes férfinak, hiszen biztos benne, ketten is el tudják fogyasztani a megrendelt fogásokat se perc alatt. Ő maga közel sem olyan éhes, ellenben szívesebben veszi, ha beszélgetőpartnerei jóllakottak és jó hangulatúak. Úgy tűnik, ez a taktika be is válik, hiszen hirtelen mindketten többet beszélnek, mint ahány szót eddig összesen hallott kettejüktől*
- Mindig ezzel akartatok foglalkozni? *intézi első kérdését mindkettejükhöz, miközben a poharát forgatja ujjai között. Hangja udvariasan érdeklődő, sikerrel száműz belőle mindig gúnyos felhangot, még ha gondolatai közt számos ilyen szerepel is. ~Egy paraszt meg egy pásztor... szép kis társaság!~ morog magában, hogy ide jutott, de egyelőre unalma nagyobb, mint elégedetlensége, így a kevésbé színvonalas kompánia ellenére is úgy dönt, marad még egy kicsit, legalább amíg az ingyen pia tart. Csak magában mosolyog, ahogy próbálja elképzelni az óriást, amit a kertjében fekszik, próbálva megérinteni mindkét sarkot egyszerre. ~Hát ez tényleg nem túl nagy... mondjuk egy hektár se túl nagy... ~ vélekedik magában, azonban úgy dönt, ezt inkább nem említi meg, hisz nem akarja elvenni a férfi lelkesedését. Az ilyen megjegyzéseit inkább Dorának tartogatja*
- És miért ígért neked ilyesmit? *kíváncsiskodik tovább, remélve, hogy talán valami hőstett vagy harci cselekedet van a dologban, hisz mindig szívesen hallja az ilyen történeteket*
- Nézd el a kancellárnak, sok dolga van mostanában... *enged meg egy rövid kacajt magának. ~Most meg aztán még több lesz!~ gondolja magában nevetve* De ha legközelebb találkozok vele, feltétlen megemlítem neki, hogy ezzel még az adósod! *emeli meg poharát az óriás felé, mielőtt kiinná annak tartalmát. Ennyi kis apróságot igazán megtehet, és talán sikerül vele elnyernie Grotg bizalmát. ~Ki tudja, mikor jön jól egy ilyen nagydarab melák?~ vélekedik magában, majd Trodd felé fordul*
- Hagyd ezt! Semmi szükség a kisasszonyozásra. *tesz kezével is egy gyors elhárító mozdulatot, hogy jelezze, nem tart igényt az ilyen formaságokra, sőt, ha őszinte akar lenni, inkább bosszantja, mint hízeleg neki a megnevezés, bár ezt persze nem vallaná be. Reméli, nem is lesz rá szükség, és Trodd ennyiből is érteni fogja, hogy a túlzott udvariasságtól a rosszullét kerülgeti*
- A Vashegy pásztora... nemes és megtisztelő feladat. *mereng el a férfi szavain* Egyedül látod el ezt a tisztséget? *kérdezősködik tovább, hiszen egy ekkora város ellátásához nyilván rengeteg jószágra van szükség, melynek vigyázására egy ember valószínűleg nem elégséges*
- A városból, igen. A lázadás miatt kénytelen voltam idejönni, most pedig azon dolgozom, hogy mihamarabb visszamehessek majd. *foglalja össze röviden terveit, persze csak igen nagy vonalakban. Bár tényleg az volt a szándéka, hogy csak kicsit fog Amonon időzni, kénytelen elismerni, a maga barbár módján jobban tetszik neki a Vashegy, mint Arthenior, így kicsit sem bánná, ha itt tartózkodása hosszabbra nyúlna az eredetileg tervezettnél. ~Még meglátjuk... ~ sóhajt fel magában, miközben egy újabb pohárral tölt magának az asztalon álló kancsóból.*
4089. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-14 20:57:10
Üzenet elküldve: 2019-04-14 20:57:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
*Trodd egyszerű parasztember, de az illem azért fontos neki is.*
-Kancellárként az a dolga, hogy rendet tegyen.
*De nem merülnek ebbe mélyebben bele mert jön az a kisasszony és közli, hogy mégiscsak lehet kifogásuk a Kancellár viselkedésére ugyanis alaposan otthagyta őket azért a kisasszonyért. Trodd csak bólint.*
-Akkor jó.
*Ezzel neki is lát az evésnek ő is. Meg kell hagyni rá is ráfért már. Jólesik az étel és az ital is. A kapott kérdésre előbb Grotg válaszol jó hosszan. Bizony Kagan hadúr rendes alak volt. Szívesen osztogatta a földeket a rátermetteknek. Grotg pedig rendes dolgos óriás. Bár tényleg elég kicsi földje van jelenleg. Ráférne, hogy ki legyen mérve egy nagyobb. Trodd eldönti, hogy majd őt is meghívja a házavatójára. Mikor pedig a sor rá kerül akkor csak röviden válaszol.*
-Én a vashegy pásztora vagyok.
*Felesleges hosszan kifejteni. Azt, hogy mit csinál egy pásztor mindenki tudhatja Azért visszakérdez.*
-És a kisasszony mit csinál errefelé? A városból jött?
*Tudja mekkora gondok voltak ott. Ő is látta. Meg sok kisasszony jött onnan nem volna meglepő ha a nő is.*
//Bent//
*Trodd egyszerű parasztember, de az illem azért fontos neki is.*
-Kancellárként az a dolga, hogy rendet tegyen.
*De nem merülnek ebbe mélyebben bele mert jön az a kisasszony és közli, hogy mégiscsak lehet kifogásuk a Kancellár viselkedésére ugyanis alaposan otthagyta őket azért a kisasszonyért. Trodd csak bólint.*
-Akkor jó.
*Ezzel neki is lát az evésnek ő is. Meg kell hagyni rá is ráfért már. Jólesik az étel és az ital is. A kapott kérdésre előbb Grotg válaszol jó hosszan. Bizony Kagan hadúr rendes alak volt. Szívesen osztogatta a földeket a rátermetteknek. Grotg pedig rendes dolgos óriás. Bár tényleg elég kicsi földje van jelenleg. Ráférne, hogy ki legyen mérve egy nagyobb. Trodd eldönti, hogy majd őt is meghívja a házavatójára. Mikor pedig a sor rá kerül akkor csak röviden válaszol.*
-Én a vashegy pásztora vagyok.
*Felesleges hosszan kifejteni. Azt, hogy mit csinál egy pásztor mindenki tudhatja Azért visszakérdez.*
-És a kisasszony mit csinál errefelé? A városból jött?
*Tudja mekkora gondok voltak ott. Ő is látta. Meg sok kisasszony jött onnan nem volna meglepő ha a nő is.*
4088. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-14 19:13:01
Üzenet elküldve: 2019-04-14 19:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
*A legyintésre Awaiu is elmosolyodik, de egészen más okokból, mint a férfi. Már majdnem elkezdett pánikolni, hogy ebből a helyzetből valami rossz fog kisülni, de ahogy a mosolygó Waldrant figyeli, valami furcsa okból nem tudja elképzelni, hogy ez az ember bántaná. Lehet, hogy nagyon rosszul gondolja, de az érzés minden észérvet felülír.
A dicséretre nem reagál, az utána következő kérdés viszont újból megkeményíti vonásait. Persze mondhatna, amit csak akar, hiszen eléggé valószínűtlen eshetőségnek tűnik kettejük párharca, de maga sem tudja miért, az őszinteség mellett dönt.*
- Tanultam vívni, de természetesen még van hova fejlődnöm. *Kicsit feljebb szegi az állát, mintha csak sérült volna a büszkesége, most először félre is pillant pár másodpercre, hogy aztán mit sem sejtve feltegye azt az egészen egyszerűnek tűnő kérdést.
Ahogy Waldran kimondja a nevét, a lány arcából egy pillanat alatt kiszökik minden vér. Olyan falfehér lesz, hogy a legtöbb ember valószínűleg az ájulástól féltené, de ez szerencsére nem következik be. Helyette csak ül, és dermedten bámulja az apját. Az apját, aki sok-sok évvel ezelőtt csatába indult, ahonnan soha többé nem tért haza... mivel hősi halált halt. Az apját, akinek mióta eszét tudja, a nyomdokaiba akart lépni, hogy boldoggá és büszkévé tehesse őt a szellemvilágban. Az apját, aki most itt ül vele szemben, hús-vér formában, és épp fel akarja szedni... vagy valami olyasmi. Persze eszébe villan, hogy talán nem ő az, talán csak a nevét bitorolja és egy rohadt csaló, de érzései egészen mást súgnak.
Jó időbe telik, míg végre képes összeszedni magát annyira, hogy valamit kibökjön Waldrannak is. Magyarázattal, vagy egyéb észrevétellel egyelőre nem szolgálhat, hiszen láthatóan sokkhatás alatt van még, de egy valamit fontosnak tart közölni.*
- A nevem... Awaiu. Awaiu Thargodar.
//A rég látott gyermek//
*A legyintésre Awaiu is elmosolyodik, de egészen más okokból, mint a férfi. Már majdnem elkezdett pánikolni, hogy ebből a helyzetből valami rossz fog kisülni, de ahogy a mosolygó Waldrant figyeli, valami furcsa okból nem tudja elképzelni, hogy ez az ember bántaná. Lehet, hogy nagyon rosszul gondolja, de az érzés minden észérvet felülír.
A dicséretre nem reagál, az utána következő kérdés viszont újból megkeményíti vonásait. Persze mondhatna, amit csak akar, hiszen eléggé valószínűtlen eshetőségnek tűnik kettejük párharca, de maga sem tudja miért, az őszinteség mellett dönt.*
- Tanultam vívni, de természetesen még van hova fejlődnöm. *Kicsit feljebb szegi az állát, mintha csak sérült volna a büszkesége, most először félre is pillant pár másodpercre, hogy aztán mit sem sejtve feltegye azt az egészen egyszerűnek tűnő kérdést.
Ahogy Waldran kimondja a nevét, a lány arcából egy pillanat alatt kiszökik minden vér. Olyan falfehér lesz, hogy a legtöbb ember valószínűleg az ájulástól féltené, de ez szerencsére nem következik be. Helyette csak ül, és dermedten bámulja az apját. Az apját, aki sok-sok évvel ezelőtt csatába indult, ahonnan soha többé nem tért haza... mivel hősi halált halt. Az apját, akinek mióta eszét tudja, a nyomdokaiba akart lépni, hogy boldoggá és büszkévé tehesse őt a szellemvilágban. Az apját, aki most itt ül vele szemben, hús-vér formában, és épp fel akarja szedni... vagy valami olyasmi. Persze eszébe villan, hogy talán nem ő az, talán csak a nevét bitorolja és egy rohadt csaló, de érzései egészen mást súgnak.
Jó időbe telik, míg végre képes összeszedni magát annyira, hogy valamit kibökjön Waldrannak is. Magyarázattal, vagy egyéb észrevétellel egyelőre nem szolgálhat, hiszen láthatóan sokkhatás alatt van még, de egy valamit fontosnak tart közölni.*
- A nevem... Awaiu. Awaiu Thargodar.
4087. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-14 18:20:24
Üzenet elküldve: 2019-04-14 18:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
* A lány megnyugtatja, vagy éppen azt hazudja, hogy nem északról érkezett. Ez elgondolkodtatja a férfit, aki mosolyogva legyint. *
- Ugyan, nem okoztál csalódást, kedves. Legalábbis még nem. * Biztosítja, és tiltakozásának jeleként emeli fel a kezét. *
- Ugyan, nem a véletlen sodort ide, hanem a bájos külsőd. * Jegyzi meg, a lány felszerelését méregetve. * Mondd csak, tudsz is bánni a karddal, vagy csak dísznek hordod magadnál? Veszélyes ez a vidék, és jól jön, hogyha meg tudod védeni magad. * Teszi hozzá, a foghíját nyalogatva. Elgondolkodik, de nem látja okát, hogy miért ne mutatkozna be. Végül is, úgyis ismeri errefelé mindenki, ha más nem, csak oda kell forduljon valakihez a lány, és feltennie a kérdést. *
- Waldran Thargodar, szolgálatodra. Benned kit tisztelhetek? * Nem teszi hozzá, hogy jelenleg a vashegy uralkodója próbálja befűzni a lányt, vagyis egyik uralkodója, mert nem tartja fontosnak. Amúgy se a titulusával hódít, hanem a személyiségével. *
//A rég látott gyermek//
* A lány megnyugtatja, vagy éppen azt hazudja, hogy nem északról érkezett. Ez elgondolkodtatja a férfit, aki mosolyogva legyint. *
- Ugyan, nem okoztál csalódást, kedves. Legalábbis még nem. * Biztosítja, és tiltakozásának jeleként emeli fel a kezét. *
- Ugyan, nem a véletlen sodort ide, hanem a bájos külsőd. * Jegyzi meg, a lány felszerelését méregetve. * Mondd csak, tudsz is bánni a karddal, vagy csak dísznek hordod magadnál? Veszélyes ez a vidék, és jól jön, hogyha meg tudod védeni magad. * Teszi hozzá, a foghíját nyalogatva. Elgondolkodik, de nem látja okát, hogy miért ne mutatkozna be. Végül is, úgyis ismeri errefelé mindenki, ha más nem, csak oda kell forduljon valakihez a lány, és feltennie a kérdést. *
- Waldran Thargodar, szolgálatodra. Benned kit tisztelhetek? * Nem teszi hozzá, hogy jelenleg a vashegy uralkodója próbálja befűzni a lányt, vagyis egyik uralkodója, mert nem tartja fontosnak. Amúgy se a titulusával hódít, hanem a személyiségével. *
4086. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-14 17:41:38
Üzenet elküldve: 2019-04-14 17:41:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
*Hamar túlteszi magát a pillanatnyi zavaron, vagy legalábbis úgy tűnik; arckifejezése újból semlegessé, talán egészen enyhén elutasítóvá válik, miközben egy pillanatra sem szakítja meg a szemkontaktust. A mosolyra, sőt a férfi szavaira sem rezdül, csak kortyol egyet a forraltborból. Egyértelműen szorul a nyaka körül a hurok, de nem vesztheti el a hidegvérét.*
- Nem ismerek semmiféle Nirst. Északon pedig még nem jártam, bár szeretnék egyszer eljutni oda is. *Árnyalatnyi mosoly jelenik meg szája sarkában, amit inkább csak szemeinek alakjából lehet sejteni. Pont, mint az anyjánál.*
- Igazán sajnálom, ha csalódást okoztam...
*Waldran ilyen közelségből bizonyosan azt is kiszúrja, hogy a vele szemben ülő valószínűleg még húsz telet sem élhetett meg. Vonásaiban van valami kislányos báj, hiába az acélos tekintet, meg a magabiztos fellépés.*
- De ha már az asztalomhoz sodorta a véletlen, megtudhatom, kihez van szerencsém? *Próbálja átvenni a kezdeményező szerepet, hogy végre ő is hozzájusson némi információhoz. Ez az idegen mégiscsak kimondta pár perccel ezelőtt a nevét, és úgy tűnik, a szemszínéről is több tudása van, mint neki.*
//A rég látott gyermek//
*Hamar túlteszi magát a pillanatnyi zavaron, vagy legalábbis úgy tűnik; arckifejezése újból semlegessé, talán egészen enyhén elutasítóvá válik, miközben egy pillanatra sem szakítja meg a szemkontaktust. A mosolyra, sőt a férfi szavaira sem rezdül, csak kortyol egyet a forraltborból. Egyértelműen szorul a nyaka körül a hurok, de nem vesztheti el a hidegvérét.*
- Nem ismerek semmiféle Nirst. Északon pedig még nem jártam, bár szeretnék egyszer eljutni oda is. *Árnyalatnyi mosoly jelenik meg szája sarkában, amit inkább csak szemeinek alakjából lehet sejteni. Pont, mint az anyjánál.*
- Igazán sajnálom, ha csalódást okoztam...
*Waldran ilyen közelségből bizonyosan azt is kiszúrja, hogy a vele szemben ülő valószínűleg még húsz telet sem élhetett meg. Vonásaiban van valami kislányos báj, hiába az acélos tekintet, meg a magabiztos fellépés.*
- De ha már az asztalomhoz sodorta a véletlen, megtudhatom, kihez van szerencsém? *Próbálja átvenni a kezdeményező szerepet, hogy végre ő is hozzájusson némi információhoz. Ez az idegen mégiscsak kimondta pár perccel ezelőtt a nevét, és úgy tűnik, a szemszínéről is több tudása van, mint neki.*
4085. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-14 17:03:11
Üzenet elküldve: 2019-04-14 17:03:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
* Waldrant nem zavarja az, hogy a másiknak láthatóan nincs nagy kedvére az, hogy megközelítette az asztalát. Persze ez máshogy lenne, ha nem szúrja ki a szemét. Akkor nem erőltetné rá a társaságát a nőre, sose volt az erőszakosan udvarló típus. A nevet látva a lány láthatóan meglepődik, mire Waldran mosolyra húzza a száját. Úgy tűnik, hogy rátapintott a lényegre. Vagy csak meglepődik a másik, hogy thargnak nézik. Jobban belegondolva, nem lehet biztos a dologban. *
- A szemed színéből. * Mutat az említett rész felé. és hátradől a székben. * Itt délen nem sokan sétálnak ilyen szemszínnel. Csak nem északról jöttél, leány? * Teszi fel a kérdést, és ismét végignéz rajta, közelebbről még inkább kedvére van, amit lát, de nem lehet benne biztos, hogy nem egy Thargodrym, aki azért van itt, hogy sérelmeiket megtorolja. * Esetleg Nirst akarod hazavinni? A fiú jó helyen van itt, és otthonra lelt, úgyhogy felejtsd el. * Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Közben int a csaposnak is, hogy nem kér egy újabb korsó sört. Most szüksége van a józan gondolkodásra. *
//A rég látott gyermek//
* Waldrant nem zavarja az, hogy a másiknak láthatóan nincs nagy kedvére az, hogy megközelítette az asztalát. Persze ez máshogy lenne, ha nem szúrja ki a szemét. Akkor nem erőltetné rá a társaságát a nőre, sose volt az erőszakosan udvarló típus. A nevet látva a lány láthatóan meglepődik, mire Waldran mosolyra húzza a száját. Úgy tűnik, hogy rátapintott a lényegre. Vagy csak meglepődik a másik, hogy thargnak nézik. Jobban belegondolva, nem lehet biztos a dologban. *
- A szemed színéből. * Mutat az említett rész felé. és hátradől a székben. * Itt délen nem sokan sétálnak ilyen szemszínnel. Csak nem északról jöttél, leány? * Teszi fel a kérdést, és ismét végignéz rajta, közelebbről még inkább kedvére van, amit lát, de nem lehet benne biztos, hogy nem egy Thargodrym, aki azért van itt, hogy sérelmeiket megtorolja. * Esetleg Nirst akarod hazavinni? A fiú jó helyen van itt, és otthonra lelt, úgyhogy felejtsd el. * Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Közben int a csaposnak is, hogy nem kér egy újabb korsó sört. Most szüksége van a józan gondolkodásra. *
4084. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-14 16:03:53
Üzenet elküldve: 2019-04-14 16:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
- Az ő bajuk, ha nem jönnek. * Vonja meg Grotg a vállát, ahogy végignézi a kihozott ételt. * Sőt, egyenesen bunkó dolog itt hagyni az asztalt, de há' e'van. Nem akarok rosszat mondani a Kancellár úrra, de ez nem volt szép tőle szerintem.
* Ahogy ezt tisztázták, Grotg neki is lát, hogy elkezdjen enni. Persze a mélységi nő is neki ad igazat, amit Grotg egy hálás mosollyal, és korgó gyomorral nyugtáz. Rég nem látott ilyen bőséges ételtálat, hiába, a folytonos koplalás rajta hagyta a nyomát a cingár óriáson. A kérdést hallva lenyeri az épp szájában tartott falatot, amit még csak félig rágott meg, és már válaszol is. *
- Földet művelek. Na nem egy nagyot, egy kis földecském van csak. Annál is kisebb, ami itt kicsinek számít. Ilyen... hát nem nagy. * Magyarázza az óriás, de érzi, hogy nem túl pontos a kép, amit lefestett a másik elé, úgyhogy pontosítani kezd. * Van néhány tyukom, nekik tyukóljaik, meg desznóm is van, de őket csak azért tartom, hogy a kiskertet trágyázzák. A kert meg akkora, hogy ha keresztbe fekszem rajta, és kinyújtom a karomat, akkor a lábam ujjától a karjaim ujjáig tartanak a sarkak. Azon termesztek különféle növényeket. Aztán mindent amit termelek, Kalácsfalván adok el. Ebből szerzek az állatoknak, és magamnak takarmányt, hogy ne haljunk éhen. De állítólag nőni fog a földem. Egy teljes hektárra, képzeld el! Maga Kagan hadúr, találjon nyugalmat a túloldalon, ígérte meg nekem még az eltávozása előtt. Csak a Kancellár mindig kivonja magát mielőtt hivatalosan is megkaphatnám. Remélem, hogy most már nem ez történik. * Sóhajt, aztán hagyja Troddot is szóhoz jutni, amíg gyorsan újra megtömi a száját, mint egy nagyra nőtt szőrtelen hörcsög. *
//Bent//
- Az ő bajuk, ha nem jönnek. * Vonja meg Grotg a vállát, ahogy végignézi a kihozott ételt. * Sőt, egyenesen bunkó dolog itt hagyni az asztalt, de há' e'van. Nem akarok rosszat mondani a Kancellár úrra, de ez nem volt szép tőle szerintem.
* Ahogy ezt tisztázták, Grotg neki is lát, hogy elkezdjen enni. Persze a mélységi nő is neki ad igazat, amit Grotg egy hálás mosollyal, és korgó gyomorral nyugtáz. Rég nem látott ilyen bőséges ételtálat, hiába, a folytonos koplalás rajta hagyta a nyomát a cingár óriáson. A kérdést hallva lenyeri az épp szájában tartott falatot, amit még csak félig rágott meg, és már válaszol is. *
- Földet művelek. Na nem egy nagyot, egy kis földecském van csak. Annál is kisebb, ami itt kicsinek számít. Ilyen... hát nem nagy. * Magyarázza az óriás, de érzi, hogy nem túl pontos a kép, amit lefestett a másik elé, úgyhogy pontosítani kezd. * Van néhány tyukom, nekik tyukóljaik, meg desznóm is van, de őket csak azért tartom, hogy a kiskertet trágyázzák. A kert meg akkora, hogy ha keresztbe fekszem rajta, és kinyújtom a karomat, akkor a lábam ujjától a karjaim ujjáig tartanak a sarkak. Azon termesztek különféle növényeket. Aztán mindent amit termelek, Kalácsfalván adok el. Ebből szerzek az állatoknak, és magamnak takarmányt, hogy ne haljunk éhen. De állítólag nőni fog a földem. Egy teljes hektárra, képzeld el! Maga Kagan hadúr, találjon nyugalmat a túloldalon, ígérte meg nekem még az eltávozása előtt. Csak a Kancellár mindig kivonja magát mielőtt hivatalosan is megkaphatnám. Remélem, hogy most már nem ez történik. * Sóhajt, aztán hagyja Troddot is szóhoz jutni, amíg gyorsan újra megtömi a száját, mint egy nagyra nőtt szőrtelen hörcsög. *
4083. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-10 21:28:00
Üzenet elküldve: 2019-04-10 21:28:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
*Egy pillanatra lehunyja a szemét, és nagyot sóhajt, amikor meghallja a mozgolódást a férfi asztalának irányából. Nem néz oda, anélkül is biztos benne, hogy csak másodpercek kérdése, és megjelenik asztalánál. Ezt nem sikerült megúsznia, de még nincs minden veszve.*
- Szebbet!
*Köszönti a hívatlan vendéget, kinek minden apró mozdulatát kutató pillantása kísér, míg helyet foglal az asztalnál. Kicsit lomha, talán a sörtől, talán a kortól, de messze nem annyira, hogy bármi esélye legyen ellene közelharcban. Észreveszi azt is, hogy a férfinak szinte árnyalatra pontosan olyan a szemszíne, mint az övé, de nem tulajdonít ennek nagyobb jelentőséget. Soha nem gondolkozott még azon, mennyire lehet gyakori ez a topázsárga szín, s most sem ezt kezdi latolgatni magában. Inkább azt, hogyha kellemetlenné válna a szituáció, hogyan lenne esélye megmenekülni. De nem jut sokáig a gondolatmenetben, mivel az idegen hamar rátér a kérdésekre. Igen meglepő kérdésekre méghozzá; amikor a saját nevét hallja, nem is tudja titkolni, mennyire meglepődik. ~Ezt meg honnan??!~
Néhány másodpercbe bele is telik, mire végre megszólal.*
- Rokon? Miből gondolja, hogy a rokona lennék? *Kérdi nyugodtan, szinte kedvesen. Még lát rá némi esélyt, hogy elkerülje a bemutatkozást. Túlságosan sokat mondták neki otthon, hogy a Thargodar nevet csak akkor említse, ha már a Hadúr erődjének kapujában áll.*
//A rég látott gyermek//
*Egy pillanatra lehunyja a szemét, és nagyot sóhajt, amikor meghallja a mozgolódást a férfi asztalának irányából. Nem néz oda, anélkül is biztos benne, hogy csak másodpercek kérdése, és megjelenik asztalánál. Ezt nem sikerült megúsznia, de még nincs minden veszve.*
- Szebbet!
*Köszönti a hívatlan vendéget, kinek minden apró mozdulatát kutató pillantása kísér, míg helyet foglal az asztalnál. Kicsit lomha, talán a sörtől, talán a kortól, de messze nem annyira, hogy bármi esélye legyen ellene közelharcban. Észreveszi azt is, hogy a férfinak szinte árnyalatra pontosan olyan a szemszíne, mint az övé, de nem tulajdonít ennek nagyobb jelentőséget. Soha nem gondolkozott még azon, mennyire lehet gyakori ez a topázsárga szín, s most sem ezt kezdi latolgatni magában. Inkább azt, hogyha kellemetlenné válna a szituáció, hogyan lenne esélye megmenekülni. De nem jut sokáig a gondolatmenetben, mivel az idegen hamar rátér a kérdésekre. Igen meglepő kérdésekre méghozzá; amikor a saját nevét hallja, nem is tudja titkolni, mennyire meglepődik. ~Ezt meg honnan??!~
Néhány másodpercbe bele is telik, mire végre megszólal.*
- Rokon? Miből gondolja, hogy a rokona lennék? *Kérdi nyugodtan, szinte kedvesen. Még lát rá némi esélyt, hogy elkerülje a bemutatkozást. Túlságosan sokat mondták neki otthon, hogy a Thargodar nevet csak akkor említse, ha már a Hadúr erődjének kapujában áll.*
4082. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-09 22:11:14
Üzenet elküldve: 2019-04-09 22:11:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
* Waldran tovább nézi a lányt, akivel ismét összeakad a tekintete. Rá is mosolyog, mármint a lányka, és a férfi jobban megnézi magának, most nem azokra a pontokra koncentrálva, amik felkeltették az érdeklődését, hanem igazán megnézi. Ekkor tűnik fel neki az egyik szembetűnő közös vonásuk, a szemük színe. Na erre már csak meg kell mozduljon, meg is indul az asztala felé. Végtére is, hogyha rokonok, akkor illendően kell köszöntenie. *
- 'Napot. * Lép oda, és kihúzza a széket, hogy helyet foglaljon, már ha erre van lehetősége. * Csak nem egy északi rokon? Egy újabb Thargodrym, Thargodar, vagy valamelyik oldalági leszármazott?
* Kedvesen kérdezne, ha tudna, de a tekintete kissé vészjósló. Nirs jelenlétét megtűri, de azért nem akarja, hogy elszaporodjanak idelent a Thargodrymek, akik hallva, hogy délen milyen jól bejött az élet, egyből lesátraznak vidékre, és beleülnek a jóba. Odalett a korábbi kedves mosoly, és szívélyes pillantásoknak sincs már nyoma. *
//A rég látott gyermek//
* Waldran tovább nézi a lányt, akivel ismét összeakad a tekintete. Rá is mosolyog, mármint a lányka, és a férfi jobban megnézi magának, most nem azokra a pontokra koncentrálva, amik felkeltették az érdeklődését, hanem igazán megnézi. Ekkor tűnik fel neki az egyik szembetűnő közös vonásuk, a szemük színe. Na erre már csak meg kell mozduljon, meg is indul az asztala felé. Végtére is, hogyha rokonok, akkor illendően kell köszöntenie. *
- 'Napot. * Lép oda, és kihúzza a széket, hogy helyet foglaljon, már ha erre van lehetősége. * Csak nem egy északi rokon? Egy újabb Thargodrym, Thargodar, vagy valamelyik oldalági leszármazott?
* Kedvesen kérdezne, ha tudna, de a tekintete kissé vészjósló. Nirs jelenlétét megtűri, de azért nem akarja, hogy elszaporodjanak idelent a Thargodrymek, akik hallva, hogy délen milyen jól bejött az élet, egyből lesátraznak vidékre, és beleülnek a jóba. Odalett a korábbi kedves mosoly, és szívélyes pillantásoknak sincs már nyoma. *
4081. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:55:18
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
*Szemöldöke kicsit feljebb szalad a neki szánt kacsintás hatására, sőt, talán még mosolya is szélesedik egy fokkal, de ez nem az a fajta mosoly, mint amivel a nők tetszeni próbálnak a férfiaknak. Inkább viccesnek találja a helyzetet, mivel alig egy órája gondolkodott azon, milyen jó is lenne elkerülni ma este a részeg bajkeverőket. Bár ez az illető nem tűnik olyan vérszomjasnak, mint akivel a Sellőben találkozott, de ha tovább iszik, még bármi lehet belőle. Jobb, ha visszafogja magát. Lehet, sőt biztos, hogy nem kellene idegenekre mosolyognia, ha jót akar. Talán az lenne a legbölcsebb, ha a maradék ételt hátrahagyva menne egyenest fel az éjszakai szállásául szolgáló szobába, hogy reggel minél korábban elindulhasson Vashegyre. De valahogy egyáltalán nincs kedve ott hagyni azokat a finom falatokat csak azért, mert valaki üdvözlésképp felé emelte a kupáját. Legrosszabb esetben még mindig ott van nála a kardja, ami sok kellemetlenségtől megmentette már.
Újból Waldran felé pillant, egészen semleges arckifejezéssel, és egy kicsit jobban szemügyre veszi. Tekintete nem időzik el rajta, inkább csak felméri a másikat, azt fontolgatva, megéri-e miatta hamarabb takarodót fújni. Ha már evés közben végig bámulta - márpedig érezte, hogy nézi - akkor valamit akar, ez tiszta. Az imént elkapott mosoly után a mit? kérdésre sem tűnik olyan bonyolultnak a válasz. De valahogy nem tűnik "elég" fenyegetőnek. Inkább ismerősnek, ha már valami.
Ez a gondolat kissé megzavarja, vissza is dől a széktámlának, hogy néhány korty borral leöblítse.*
//A rég látott gyermek//
*Szemöldöke kicsit feljebb szalad a neki szánt kacsintás hatására, sőt, talán még mosolya is szélesedik egy fokkal, de ez nem az a fajta mosoly, mint amivel a nők tetszeni próbálnak a férfiaknak. Inkább viccesnek találja a helyzetet, mivel alig egy órája gondolkodott azon, milyen jó is lenne elkerülni ma este a részeg bajkeverőket. Bár ez az illető nem tűnik olyan vérszomjasnak, mint akivel a Sellőben találkozott, de ha tovább iszik, még bármi lehet belőle. Jobb, ha visszafogja magát. Lehet, sőt biztos, hogy nem kellene idegenekre mosolyognia, ha jót akar. Talán az lenne a legbölcsebb, ha a maradék ételt hátrahagyva menne egyenest fel az éjszakai szállásául szolgáló szobába, hogy reggel minél korábban elindulhasson Vashegyre. De valahogy egyáltalán nincs kedve ott hagyni azokat a finom falatokat csak azért, mert valaki üdvözlésképp felé emelte a kupáját. Legrosszabb esetben még mindig ott van nála a kardja, ami sok kellemetlenségtől megmentette már.
Újból Waldran felé pillant, egészen semleges arckifejezéssel, és egy kicsit jobban szemügyre veszi. Tekintete nem időzik el rajta, inkább csak felméri a másikat, azt fontolgatva, megéri-e miatta hamarabb takarodót fújni. Ha már evés közben végig bámulta - márpedig érezte, hogy nézi - akkor valamit akar, ez tiszta. Az imént elkapott mosoly után a mit? kérdésre sem tűnik olyan bonyolultnak a válasz. De valahogy nem tűnik "elég" fenyegetőnek. Inkább ismerősnek, ha már valami.
Ez a gondolat kissé megzavarja, vissza is dől a széktámlának, hogy néhány korty borral leöblítse.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051