Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 202 (4021. - 4040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4040. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-30 20:06:01
Üzenet elküldve: 2019-03-30 20:06:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Relael tehát egyedül marad Intathtal, ha nem számítjuk bele a tétlen Latliet és magát csaposnak tituláló egyént. A légzés nézegetése még nem is okoz neki gondot, de a lány beszél neki valami pulzusról is, amiről azt sem tudja eszik-e vagy isszák. Bár tájékozott, de nem orvos. Úgy tesz azért, mint az elf, de mivel nem tudja mit kéne éreznie, vagy figyelnie, ezért sokra nem is jut vele. Mivel Intath úgy tűnik mélyen pihen, ezért unalmában felállítja az eldobott széket, és a környezetében hasonlóan felborult többi tárgyat. Egyelőre úgy tűnik nem tört el semmi, ami kész csoda, de lehet majd összemegy valaki alatt, ha ráül. Ez nem akadályozza meg abban, hogy a helyére tegye őket, és az elf orvoshoz guggoljon újra. Újra ellenőrizgeti a légzését, meg megpróbálkozik megint azzal a pulzus valamivel, amit azóta sem derített ki.
Közben azon töpreng, amik elhangzottak, kezdve a felboncolt óriással, a hatalmas szívével, meg Umonnal. Utóbbival kapcsolatban egy kérdés merül fel benne. ~ De ki a picsa az az Umon? ~ Három lehetséges egyén lehet, a három verekedő, akik közül kettőnek a beszédét is alig érti, és már mindennek a teteje csak az lenne, ha Dorawyna még orkokkal is cimborálna. Így kicsit töprengve arra jut, hogy talán a szokatlan ember férfi lehet az, aki csapja a szelet a gusztustalan kormosnak. Vele kapcsolatosan nem kell óva inteni Relaelt, mert aki mélységiekkel barátkozik, az jó ember nem lehet, legalábbis az ő olvasatában. Ez már önmagában elég ok volt arra, hogy ne bízzon a férfiban, az, hogy Intathot bántalmazta már csak hab a tortán. Azért hálás Dorawyna figyelmeztetéséért, lehet, hogy adott esetben ez az életét menthetné meg.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 20:06:23
//Bent//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Relael tehát egyedül marad Intathtal, ha nem számítjuk bele a tétlen Latliet és magát csaposnak tituláló egyént. A légzés nézegetése még nem is okoz neki gondot, de a lány beszél neki valami pulzusról is, amiről azt sem tudja eszik-e vagy isszák. Bár tájékozott, de nem orvos. Úgy tesz azért, mint az elf, de mivel nem tudja mit kéne éreznie, vagy figyelnie, ezért sokra nem is jut vele. Mivel Intath úgy tűnik mélyen pihen, ezért unalmában felállítja az eldobott széket, és a környezetében hasonlóan felborult többi tárgyat. Egyelőre úgy tűnik nem tört el semmi, ami kész csoda, de lehet majd összemegy valaki alatt, ha ráül. Ez nem akadályozza meg abban, hogy a helyére tegye őket, és az elf orvoshoz guggoljon újra. Újra ellenőrizgeti a légzését, meg megpróbálkozik megint azzal a pulzus valamivel, amit azóta sem derített ki.
Közben azon töpreng, amik elhangzottak, kezdve a felboncolt óriással, a hatalmas szívével, meg Umonnal. Utóbbival kapcsolatban egy kérdés merül fel benne. ~ De ki a picsa az az Umon? ~ Három lehetséges egyén lehet, a három verekedő, akik közül kettőnek a beszédét is alig érti, és már mindennek a teteje csak az lenne, ha Dorawyna még orkokkal is cimborálna. Így kicsit töprengve arra jut, hogy talán a szokatlan ember férfi lehet az, aki csapja a szelet a gusztustalan kormosnak. Vele kapcsolatosan nem kell óva inteni Relaelt, mert aki mélységiekkel barátkozik, az jó ember nem lehet, legalábbis az ő olvasatában. Ez már önmagában elég ok volt arra, hogy ne bízzon a férfiban, az, hogy Intathot bántalmazta már csak hab a tortán. Azért hálás Dorawyna figyelmeztetéséért, lehet, hogy adott esetben ez az életét menthetné meg.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 20:06:23
4039. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-30 20:03:52
Üzenet elküldve: 2019-03-30 20:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
* Meglepően jól sikerül a fegyverdobás, más kérdés, hogy így már csak puszta öklei, esetleg agyarai maradtak. Éppen ezért egyetlen pillanatot sem vesztegethet, egyből megrohamozza ellenfelét, aki ekkorra már nagyrészt túlteszi magát a felé hajított bárdon, így jól lekezeli az orkot. Szó szerint. Ezen a ponton Ante nem sokat törődik a védekezéssel, hiszen a legjobb esélyt az adja, ha nyers erővel és minél gyorsabban végezhet ellenfelével. A bárdhajítás még csak-csak bevált és a földre terítés sem néz ki rosszul, amíg meg nem indul Umon ökle. Kitérésre nincs sok esélye az orknak, hiszen ellenfele sokkal gyorsabb nála, ráadásul nyílegyenesen rohan felé. Saját ökleivel tompíthatná az ütést, akkor viszont épp a támadás lendülete csökkenne. Úgyhogy az ökölcsapás csak közeledik, az ork pedig csak a legjobbakban bízik. Habár nem az állát, de az orrát eltalálja. Reccsenés. Aztán pillanatokon belül vér folyik, az orra vére. Sötétvörös, már-már fekete, de vérnek vér. Ha idáig ideges, esetleg vadállati volt, akkor most megőrül. Nem foglalkozik semmivel, csak, hogy ártalmatlanítsa időközben vele együtt földre kerülő ellenfelét. Vadul kezd csapkodni kezeivel. Maga sem tudja, hová üt, így nem csoda, ha az ütések nagy része csak a földet éri. Ezúttal fejét is beemeli a képletbe. Egyrészt artikulátlanul ordít. *
– ARGH, ARGH, HUHARGH! * Másrészt próbálja megharapni ellenfelét. Mivel felsőtestét jóformán áthatolhatatlan vért fedi (mi sem árulkodik erről jobban, hogy még a bárd sem okozott benne kárt), így feljebb próbálkozik. Ellenfele orrát próbálja meg- illetve leharapni. Nem a legegyszerűbb művelet, de a józan ítélőképesség rég nem az ő reszortja. Érzi, hogy közeleg a küzdelem vége, az viszont még nem egyértelmű, hogy ki fekszik ki előbb, így végső erejével próbál felülkerekedni a másikon. *
//Kint//
* Meglepően jól sikerül a fegyverdobás, más kérdés, hogy így már csak puszta öklei, esetleg agyarai maradtak. Éppen ezért egyetlen pillanatot sem vesztegethet, egyből megrohamozza ellenfelét, aki ekkorra már nagyrészt túlteszi magát a felé hajított bárdon, így jól lekezeli az orkot. Szó szerint. Ezen a ponton Ante nem sokat törődik a védekezéssel, hiszen a legjobb esélyt az adja, ha nyers erővel és minél gyorsabban végezhet ellenfelével. A bárdhajítás még csak-csak bevált és a földre terítés sem néz ki rosszul, amíg meg nem indul Umon ökle. Kitérésre nincs sok esélye az orknak, hiszen ellenfele sokkal gyorsabb nála, ráadásul nyílegyenesen rohan felé. Saját ökleivel tompíthatná az ütést, akkor viszont épp a támadás lendülete csökkenne. Úgyhogy az ökölcsapás csak közeledik, az ork pedig csak a legjobbakban bízik. Habár nem az állát, de az orrát eltalálja. Reccsenés. Aztán pillanatokon belül vér folyik, az orra vére. Sötétvörös, már-már fekete, de vérnek vér. Ha idáig ideges, esetleg vadállati volt, akkor most megőrül. Nem foglalkozik semmivel, csak, hogy ártalmatlanítsa időközben vele együtt földre kerülő ellenfelét. Vadul kezd csapkodni kezeivel. Maga sem tudja, hová üt, így nem csoda, ha az ütések nagy része csak a földet éri. Ezúttal fejét is beemeli a képletbe. Egyrészt artikulátlanul ordít. *
– ARGH, ARGH, HUHARGH! * Másrészt próbálja megharapni ellenfelét. Mivel felsőtestét jóformán áthatolhatatlan vért fedi (mi sem árulkodik erről jobban, hogy még a bárd sem okozott benne kárt), így feljebb próbálkozik. Ellenfele orrát próbálja meg- illetve leharapni. Nem a legegyszerűbb művelet, de a józan ítélőképesség rég nem az ő reszortja. Érzi, hogy közeleg a küzdelem vége, az viszont még nem egyértelmű, hogy ki fekszik ki előbb, így végső erejével próbál felülkerekedni a másikon. *
4038. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-30 10:25:43
Üzenet elküldve: 2019-03-30 10:25:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*~Eztet nem akarja, de aztat igen!~ gondolja magában mosolyogva az óriás szavai hallatán, miközben egy futó gondolatot szentel Umonra. Grotgra és Troddra azonban még ennyit sem igazán szán a továbbiakban, úgy tűnik, nem volt alaptalan a sejtelme, hogy unalmas figura mind a kettő. Csak úgy, mint amilyennek Pycta tűnik a számára, úgy látszik azonban, Dorának más a véleménye ebben a kérdésben, ez pedig nem várt feszültséget szül a kancellár és közte. Magában óhatatlanul is nevetni támad kedve. ~Jajj, Dorácska, és te még attól féltél, én állok a boldogságod útjába... úgy vélem, tökéletesen el tudod szúrni te is a saját életed!~ somolyog magában, ahogy a páros közt lejátszódó jelenetet nézi, csak hogy végül meglepő módon, éppen a békéltető szerepében próbáljon tetszelegni. Persze nem teljesen önzetlenül cselekszik így. Szeretne még maradni, hogy lássa az összecsapás végét, ám a kancellárt sem szeretné megbántani azzal, hogy visszautasítja az ajánlatát, de így Dora tökéletes indokot biztosít számára, miért is kellene kint maradnia. Ezért pedig még arra is hajlandó, hogy pár percig pátyolgassa a lányt*
- Biztos vagyok benne, hogy igazán nagyszerű munkát végezetetek mindannyian! Le a kalappal ez előtt a teljesítmény előtt! *biccenti meg fejét mindhárom férfi irányába, hiszen sosem árt hízelgéssel felvezetni a kellemetlenebb témákat* Dorával pedig ne is törődjetek, csak megártott neki a pálinka! Adjatok pár percet, míg összeszedi magát! *villant jóindulatú mosolyt a kancellár kíséretének minden egyes tagjára, de végül Habrertuson állapodik meg a tekintete. ~Vagy te maradsz kint vele, vagy én... kész vagy egy ilyen beszélgetésre?~ igyekszik üzenni a tekintetével, remélve, hogy a férfi veszi az adást. Ahogy most Dora kinéz, közel áll hozzá, hogy valami butaság hagyja el a száját, vélhetően az érzelmeivel kapcsolatban, ezt pedig talán nem most kellene megbeszélni. Mégis, ha Habrertus valami kedves gesztus tesz, mondjuk megöleli a lányt vagy csak itt marad mellette, akkor ő örömmel visszavonulót fúj, ha viszont a kocsmába menekül a beszélgetés elől, akkor ő lép közelebb a lányhoz, hogy csitítólag a hátára tegye a kezét, egy pillanatra elbizonytalanodva, hogy vajon csak megjátssza a kedvességet, vagy tényleg az akar lenni Dorával.*
//Kint//
*~Eztet nem akarja, de aztat igen!~ gondolja magában mosolyogva az óriás szavai hallatán, miközben egy futó gondolatot szentel Umonra. Grotgra és Troddra azonban még ennyit sem igazán szán a továbbiakban, úgy tűnik, nem volt alaptalan a sejtelme, hogy unalmas figura mind a kettő. Csak úgy, mint amilyennek Pycta tűnik a számára, úgy látszik azonban, Dorának más a véleménye ebben a kérdésben, ez pedig nem várt feszültséget szül a kancellár és közte. Magában óhatatlanul is nevetni támad kedve. ~Jajj, Dorácska, és te még attól féltél, én állok a boldogságod útjába... úgy vélem, tökéletesen el tudod szúrni te is a saját életed!~ somolyog magában, ahogy a páros közt lejátszódó jelenetet nézi, csak hogy végül meglepő módon, éppen a békéltető szerepében próbáljon tetszelegni. Persze nem teljesen önzetlenül cselekszik így. Szeretne még maradni, hogy lássa az összecsapás végét, ám a kancellárt sem szeretné megbántani azzal, hogy visszautasítja az ajánlatát, de így Dora tökéletes indokot biztosít számára, miért is kellene kint maradnia. Ezért pedig még arra is hajlandó, hogy pár percig pátyolgassa a lányt*
- Biztos vagyok benne, hogy igazán nagyszerű munkát végezetetek mindannyian! Le a kalappal ez előtt a teljesítmény előtt! *biccenti meg fejét mindhárom férfi irányába, hiszen sosem árt hízelgéssel felvezetni a kellemetlenebb témákat* Dorával pedig ne is törődjetek, csak megártott neki a pálinka! Adjatok pár percet, míg összeszedi magát! *villant jóindulatú mosolyt a kancellár kíséretének minden egyes tagjára, de végül Habrertuson állapodik meg a tekintete. ~Vagy te maradsz kint vele, vagy én... kész vagy egy ilyen beszélgetésre?~ igyekszik üzenni a tekintetével, remélve, hogy a férfi veszi az adást. Ahogy most Dora kinéz, közel áll hozzá, hogy valami butaság hagyja el a száját, vélhetően az érzelmeivel kapcsolatban, ezt pedig talán nem most kellene megbeszélni. Mégis, ha Habrertus valami kedves gesztus tesz, mondjuk megöleli a lányt vagy csak itt marad mellette, akkor ő örömmel visszavonulót fúj, ha viszont a kocsmába menekül a beszélgetés elől, akkor ő lép közelebb a lányhoz, hogy csitítólag a hátára tegye a kezét, egy pillanatra elbizonytalanodva, hogy vajon csak megjátssza a kedvességet, vagy tényleg az akar lenni Dorával.*
4037. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-30 09:03:27
Üzenet elküldve: 2019-03-30 09:03:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem. Umon nem hagy ott még tettre kész ellenfelet, az óriásnak már réges-rég ájultnak kellene lennie. Észre sem vette, hogy a mamlasznak toronypajzsa van, bizonyára hátán rejtette el, vagy hirtelen megtáltosodott és megveszekedett kívánós nyúl gyorsaságával kapta azt a feje elé, miközben Umon felugrott. Nem lehet tudni. De hogy, hogy nem, hát így alakult, viszont ez nem kevésbé bőszíti fel a férfit, aki már sokkal inkább italát fogyasztaná, vagy a részleteket beszélné meg a vezérrel, emellett végre a lány kilétére is sor kerülne. Az orkot csak egy halvány pillanatra sikerül meggyőznie, azonban akciója sikertelenséggel zárul. Elégedetlenül fittyed le az ajka, reménykedik benne, hogy Pycta sikerrel veszi az akadályokat, mert immár neki ismét más dolga van. A döngő léptek szembetűnőek, természetesen Umon nem hagyja figyelmen kívül, a szesz földre hull. Az óriás ismét már tőrének és pajzsának birtokában közeledik, de nem várja meg, míg Pyctához ér. Egy laza mozdulattal iramodik vele szemben, majd dobótőrét látványosan feje felé hajítja el. Ha az óriás nem véd, a távolság és a jó célzás miatt arcába kapja a tőrt. Persze ez csak csel, amit egy ilyen alacsony intelligenciájú mamlasz talán nem ér felé ésszel, mert Umon ezzel szinte egy időben, még mindig szablyájával kezében csúszik be alá, reményei szerint a pajzs, még mindig csak kerek acélpajzs és nem toronypajzs, mely teljes testét védi. Lendülettel érkezik, hogy kardjával kaszálja el lábait, immár a borotvaéles felével. Ha a mozdulat sikeres, márpedig miért ne lenne az, a férfi lábán, talán mindkettőn, mély vágás keletkezik, amiből azonnal megindul a vér, ez vagy vészterhesen tovább lassítja, vagy le is dönti végre. A mozdulat végén, annak eredményétől függetlenül kipörög, s immár sokkal inkább őrült, mint vidám tekintettel méregeti tovább, rámutatva üvölt fel ismét próbálkozva, feltéve, ha nem tőrrel szemében fekszik, amit bizonyára szinte mindenki hallhat kint is és bent is, talán Pycta is:*
- LEGYEN ELÉG! NEM AKARLAK MEGÖLNI! *Tényleg nem, semmi kedve hozzá, erre a hónapra már megvolt az adagja és nem esett jól neki.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 09:38:55
//Kint//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem. Umon nem hagy ott még tettre kész ellenfelet, az óriásnak már réges-rég ájultnak kellene lennie. Észre sem vette, hogy a mamlasznak toronypajzsa van, bizonyára hátán rejtette el, vagy hirtelen megtáltosodott és megveszekedett kívánós nyúl gyorsaságával kapta azt a feje elé, miközben Umon felugrott. Nem lehet tudni. De hogy, hogy nem, hát így alakult, viszont ez nem kevésbé bőszíti fel a férfit, aki már sokkal inkább italát fogyasztaná, vagy a részleteket beszélné meg a vezérrel, emellett végre a lány kilétére is sor kerülne. Az orkot csak egy halvány pillanatra sikerül meggyőznie, azonban akciója sikertelenséggel zárul. Elégedetlenül fittyed le az ajka, reménykedik benne, hogy Pycta sikerrel veszi az akadályokat, mert immár neki ismét más dolga van. A döngő léptek szembetűnőek, természetesen Umon nem hagyja figyelmen kívül, a szesz földre hull. Az óriás ismét már tőrének és pajzsának birtokában közeledik, de nem várja meg, míg Pyctához ér. Egy laza mozdulattal iramodik vele szemben, majd dobótőrét látványosan feje felé hajítja el. Ha az óriás nem véd, a távolság és a jó célzás miatt arcába kapja a tőrt. Persze ez csak csel, amit egy ilyen alacsony intelligenciájú mamlasz talán nem ér felé ésszel, mert Umon ezzel szinte egy időben, még mindig szablyájával kezében csúszik be alá, reményei szerint a pajzs, még mindig csak kerek acélpajzs és nem toronypajzs, mely teljes testét védi. Lendülettel érkezik, hogy kardjával kaszálja el lábait, immár a borotvaéles felével. Ha a mozdulat sikeres, márpedig miért ne lenne az, a férfi lábán, talán mindkettőn, mély vágás keletkezik, amiből azonnal megindul a vér, ez vagy vészterhesen tovább lassítja, vagy le is dönti végre. A mozdulat végén, annak eredményétől függetlenül kipörög, s immár sokkal inkább őrült, mint vidám tekintettel méregeti tovább, rámutatva üvölt fel ismét próbálkozva, feltéve, ha nem tőrrel szemében fekszik, amit bizonyára szinte mindenki hallhat kint is és bent is, talán Pycta is:*
- LEGYEN ELÉG! NEM AKARLAK MEGÖLNI! *Tényleg nem, semmi kedve hozzá, erre a hónapra már megvolt az adagja és nem esett jól neki.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 09:38:55
4036. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-30 00:42:28
Üzenet elküldve: 2019-03-30 00:42:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Sajnos az orkot semmi sem tudja jobb belátásra bírni és támad. A két fegyver, mesterkard és bárd találkozik, s bár a zöldbőrű fegyverének nyele nem törik el, a támadást megakasztja. A válla is belesajdul a találkozásba, az ork érezhetően erősebb, mint az erdőmélyi elf, de ezt talán senki sem gondolta másképp eddig.
A csel is lehetőségét veszti így, valahonnan Umon hangja szól, de nem tud figyelni rá, mert az orkra fókuszál. Látja rajta a vacillálást, de valamiért biztos benne, hogy ellenfele nem fogja abbahagyni a harcot, hisz akkor mind előtte, mint a számos nézők előtt szégyent vallana.
A morgást ugyan hallja, de nem tulajdonít neki jelentőséget, gyakran lenézik az elfeket alkatuk vagy fizikai erejük átlagossága végett. Az ork hátrál pár lépést és nem nehéz arra számítani, hogy valami váratlant fog előhúzni. A dobás nem mondhatni, hogy meglepi, de az ereje igen. Nem nehéz eltalálni valakit egy súlyos fegyverrel, ha az éppen szemben áll. Igyekszik kitérni előle, de ekkor rájön, hogy így esetleg a mögötte állók felé szállhat a bárd, akik talán nincsenek felkészülve minderre. Talán éppen a kecskeszakállú, Dora vagy más ártatlanokat találna el a neki szánt dobás.
Kardjával, alkarvédőjével üti le a felé süvítő bárdot, s a lovagi páncél alkarvédője sokat felfog, a vágást teljesen, de az ütés fájdalma eléri. Ha nem volna legendásan jó a fájdalomtűrő képessége, bizonyosan akár a harc végét is jelenthetné ez a találat, de így a mögötte állók is megmenekültek és ő is tudja folytatni a harcot.
Mert folytatni kell, hisz a bárd után az ork is érkezik. Túl sok időt nem vett igénybe levédeni a fegyvert, de a kis kihagyás éppen elég, hogy ellenfele meglepje támadásával. Más esetben egyszerűen felnyársalná a wegtoreni pengével, de az ork kivívott előtte valamiféle tiszteletet azzal, hogy nem adja fel a küzdelmet. Annak ellenére sem, hogy mindenki észreveheti, így maga is, hogy csekély esélye van a páncélos csuhás ellen.
Nem szeretné megölni.
A találkozás az orkkal kiszorítja a tüdejéből a levegőt, érzi a lendületét, az erejét, de még mielőtt a földre vihetné, visszafelé fordítja a pengét, nehogy őt vagy magát megsebezhesse és egy hajszálpontos, megrendítő erejű könyököst vinne be ellenfele állára. A száj körüli terület, az áll, a halánték még az orkoknál is kiütési pont és ha ellenfelének nem legalább jó a fájdalomtűrése - és valamiért úgy érzi, nem az - akkor nagy esélye van rá, hogy ájulásba taszítja. Az ütés erejét nem csak a saját ereje és technikája adja, de a találkozás is a felé rohamozó orkkal, szinte kétszerezheti a becsapódás hatását.
Persze így is elszenvedi a ledöntést, ha az ork elájul, akkor még a súlya is ráesik és együtt csúsznak hátra pár lépést a porban, de a lovagi páncél mellvértje valószínűleg sokat felfog az esésből. Állát mellkasára szorítja, hogy ne verhesse hátul a tarkóját a földbe és igyekszik gyorsan felmérni mi lett az orkkal.
Ha még magánál van, akkor védekezni, majd támadni fog, viszont ha nem, akkor igyekszik legörgetni magáról és talpra állni, hogy megnézhesse hogyan áll Umon, aki minden bizonnyal nem hagy ott egy eszméleténél lévő ellenfelet, ahogy ő maga sem tenné.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 00:47:34
//Kint//
*Sajnos az orkot semmi sem tudja jobb belátásra bírni és támad. A két fegyver, mesterkard és bárd találkozik, s bár a zöldbőrű fegyverének nyele nem törik el, a támadást megakasztja. A válla is belesajdul a találkozásba, az ork érezhetően erősebb, mint az erdőmélyi elf, de ezt talán senki sem gondolta másképp eddig.
A csel is lehetőségét veszti így, valahonnan Umon hangja szól, de nem tud figyelni rá, mert az orkra fókuszál. Látja rajta a vacillálást, de valamiért biztos benne, hogy ellenfele nem fogja abbahagyni a harcot, hisz akkor mind előtte, mint a számos nézők előtt szégyent vallana.
A morgást ugyan hallja, de nem tulajdonít neki jelentőséget, gyakran lenézik az elfeket alkatuk vagy fizikai erejük átlagossága végett. Az ork hátrál pár lépést és nem nehéz arra számítani, hogy valami váratlant fog előhúzni. A dobás nem mondhatni, hogy meglepi, de az ereje igen. Nem nehéz eltalálni valakit egy súlyos fegyverrel, ha az éppen szemben áll. Igyekszik kitérni előle, de ekkor rájön, hogy így esetleg a mögötte állók felé szállhat a bárd, akik talán nincsenek felkészülve minderre. Talán éppen a kecskeszakállú, Dora vagy más ártatlanokat találna el a neki szánt dobás.
Kardjával, alkarvédőjével üti le a felé süvítő bárdot, s a lovagi páncél alkarvédője sokat felfog, a vágást teljesen, de az ütés fájdalma eléri. Ha nem volna legendásan jó a fájdalomtűrő képessége, bizonyosan akár a harc végét is jelenthetné ez a találat, de így a mögötte állók is megmenekültek és ő is tudja folytatni a harcot.
Mert folytatni kell, hisz a bárd után az ork is érkezik. Túl sok időt nem vett igénybe levédeni a fegyvert, de a kis kihagyás éppen elég, hogy ellenfele meglepje támadásával. Más esetben egyszerűen felnyársalná a wegtoreni pengével, de az ork kivívott előtte valamiféle tiszteletet azzal, hogy nem adja fel a küzdelmet. Annak ellenére sem, hogy mindenki észreveheti, így maga is, hogy csekély esélye van a páncélos csuhás ellen.
Nem szeretné megölni.
A találkozás az orkkal kiszorítja a tüdejéből a levegőt, érzi a lendületét, az erejét, de még mielőtt a földre vihetné, visszafelé fordítja a pengét, nehogy őt vagy magát megsebezhesse és egy hajszálpontos, megrendítő erejű könyököst vinne be ellenfele állára. A száj körüli terület, az áll, a halánték még az orkoknál is kiütési pont és ha ellenfelének nem legalább jó a fájdalomtűrése - és valamiért úgy érzi, nem az - akkor nagy esélye van rá, hogy ájulásba taszítja. Az ütés erejét nem csak a saját ereje és technikája adja, de a találkozás is a felé rohamozó orkkal, szinte kétszerezheti a becsapódás hatását.
Persze így is elszenvedi a ledöntést, ha az ork elájul, akkor még a súlya is ráesik és együtt csúsznak hátra pár lépést a porban, de a lovagi páncél mellvértje valószínűleg sokat felfog az esésből. Állát mellkasára szorítja, hogy ne verhesse hátul a tarkóját a földbe és igyekszik gyorsan felmérni mi lett az orkkal.
Ha még magánál van, akkor védekezni, majd támadni fog, viszont ha nem, akkor igyekszik legörgetni magáról és talpra állni, hogy megnézhesse hogyan áll Umon, aki minden bizonnyal nem hagy ott egy eszméleténél lévő ellenfelet, ahogy ő maga sem tenné.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 00:47:34
4035. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-29 23:17:05
Üzenet elküldve: 2019-03-29 23:17:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
*Messzire repül a tőr a homokban, neki pedig meg kell állapítania, hogy amilyen jól tud küzdeni a férfi az ökleivel, olyan jól bánik a lábaival is. Noha ő maga nincs tisztában a férfi képességeivel, azt még ő is tudja, hogy két pofontól nem fekszik meg egy óriás. Felettébb arrogáns hozzáállás lenne, persze ő a szó jelentésével sincs igazán tisztában, így ezt aligha lehetne felróni neki. Morózus, egykedvű ábrázattal tűri végig, ahogy a férfi csapásai a pajzsán csattannak, még egy fémes csattanást is hallani vél, mi talán már egy fegyver. Az ütemes dobolás azonban rövidesen véget ér, ő pedig kiles a pajzs mögött. A férfi eliramodik, így van ideje felnyalábolni neki is a tőrt a földről.*
-Na.
*Szusszan nagyot, apró szemeivel pedig felméri a helyzetet. Nem sokat mérlegel, az ork rohamozik és ő is hasonlót tervez. Tán így holmi hevenyészett harapófogóba ejthetik a kettőst. Pajzsát maga elé emelve indul el dübörögve a kettős felé, ezúttal ő is az elfet célozza meg. Ha kellő közelségbe ért, hát pajzsa felett szúr a tőrrel Pycta felé, ha csak valamelyik jómadár nem tesz keresztbe a tervének.*
*Messzire repül a tőr a homokban, neki pedig meg kell állapítania, hogy amilyen jól tud küzdeni a férfi az ökleivel, olyan jól bánik a lábaival is. Noha ő maga nincs tisztában a férfi képességeivel, azt még ő is tudja, hogy két pofontól nem fekszik meg egy óriás. Felettébb arrogáns hozzáállás lenne, persze ő a szó jelentésével sincs igazán tisztában, így ezt aligha lehetne felróni neki. Morózus, egykedvű ábrázattal tűri végig, ahogy a férfi csapásai a pajzsán csattannak, még egy fémes csattanást is hallani vél, mi talán már egy fegyver. Az ütemes dobolás azonban rövidesen véget ér, ő pedig kiles a pajzs mögött. A férfi eliramodik, így van ideje felnyalábolni neki is a tőrt a földről.*
-Na.
*Szusszan nagyot, apró szemeivel pedig felméri a helyzetet. Nem sokat mérlegel, az ork rohamozik és ő is hasonlót tervez. Tán így holmi hevenyészett harapófogóba ejthetik a kettőst. Pajzsát maga elé emelve indul el dübörögve a kettős felé, ezúttal ő is az elfet célozza meg. Ha kellő közelségbe ért, hát pajzsa felett szúr a tőrrel Pycta felé, ha csak valamelyik jómadár nem tesz keresztbe a tervének.*
4034. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-29 22:39:23
Üzenet elküldve: 2019-03-29 22:39:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Úgy tűnik, Dora békülékenysége egy leheletnyit sem hat a kancellár kedélyére. A lány alig tudja magát türtőztetni, mikor Habrertus megvádolja azzal, hogy kedvtelésből nem ért vissza az itallal. Éppen elég neki az, hogy egy lapon kezeli Estivel, és nem tud köztük dönteni, de ettől a sértettségtől igazán betelik a pohár. Talán védené magát, talán tartaná a száját, ha nem lenne Pycta miatt is rettenetesen ideges, de ez már több a soknál.*
- Szívességből indultam a Vaskorsóba, a saját kontómra szerettem volna hozni nektek valami frissítőt, és kis híján lecsaptak odabent. *Nem kiabál, de hangja sértett és komoly, pillantását mélyen a kancelláréba fúrja. Kezével az ajtó felé mutat.* Bajom is eshetett volna, meg a drágalátos barátnőnknek is! *Teszi hozzá megbicsakló hanggal, mert úgy látszik, ha már féltékenység, neki is akad miből meríteni. A bor után úgy néz, mint mikor legjobb gyerekkori barátját vitték haza a szülei a térről este, de aztán szomorú pillantását ismét a kancellárra fordítja. A szomorú alatt pedig azt kell érteni, hogy Dora szemei könnybe lábadnak. Nem sír, de aki ránéz, láthatja – na meg azt a haragot is, ami benne munkál. Közelebb lép Habrertushoz, egész közel, hogy érezni lehessen rajta a pálinkát, na meg hogy már zavarba ejtő legyen.*
- Pycta… Pycta megvédett már egyszer, amikor megtámadtak minket. Arra gondoltam, ha kijövök a kocsmából, visszajövök hozzád, és akkor nem esik bajom. Te… Nem próbálnál megvédeni te is? Mert ha nem… *Zihál egyet, mint síráskor, és meg kell hagyni, látszik is rajta, hogy nagyon nyomorultul érzi magát. Mielőtt még tényleg rátörnének a túlzott érzelmek, elfordul, tenyerét az arcába temeti, és nagyot sóhajt.*
- Menjetek csak, majd csatlakozom. *Préseli ki ujjai között a nem túl meggyőző szavakat. Szeretné elhinni, hogy a Kancellár jobb ember annál, amilyennek most mutatja magát, és ő is csak túlreagálja ezt az eddig történtek után, de most, hogy megbolygatták a múltat, a jelen pedig ilyen kusza, valahogy semmi sem a régi.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.29 22:41:08
//Kint//
*Úgy tűnik, Dora békülékenysége egy leheletnyit sem hat a kancellár kedélyére. A lány alig tudja magát türtőztetni, mikor Habrertus megvádolja azzal, hogy kedvtelésből nem ért vissza az itallal. Éppen elég neki az, hogy egy lapon kezeli Estivel, és nem tud köztük dönteni, de ettől a sértettségtől igazán betelik a pohár. Talán védené magát, talán tartaná a száját, ha nem lenne Pycta miatt is rettenetesen ideges, de ez már több a soknál.*
- Szívességből indultam a Vaskorsóba, a saját kontómra szerettem volna hozni nektek valami frissítőt, és kis híján lecsaptak odabent. *Nem kiabál, de hangja sértett és komoly, pillantását mélyen a kancelláréba fúrja. Kezével az ajtó felé mutat.* Bajom is eshetett volna, meg a drágalátos barátnőnknek is! *Teszi hozzá megbicsakló hanggal, mert úgy látszik, ha már féltékenység, neki is akad miből meríteni. A bor után úgy néz, mint mikor legjobb gyerekkori barátját vitték haza a szülei a térről este, de aztán szomorú pillantását ismét a kancellárra fordítja. A szomorú alatt pedig azt kell érteni, hogy Dora szemei könnybe lábadnak. Nem sír, de aki ránéz, láthatja – na meg azt a haragot is, ami benne munkál. Közelebb lép Habrertushoz, egész közel, hogy érezni lehessen rajta a pálinkát, na meg hogy már zavarba ejtő legyen.*
- Pycta… Pycta megvédett már egyszer, amikor megtámadtak minket. Arra gondoltam, ha kijövök a kocsmából, visszajövök hozzád, és akkor nem esik bajom. Te… Nem próbálnál megvédeni te is? Mert ha nem… *Zihál egyet, mint síráskor, és meg kell hagyni, látszik is rajta, hogy nagyon nyomorultul érzi magát. Mielőtt még tényleg rátörnének a túlzott érzelmek, elfordul, tenyerét az arcába temeti, és nagyot sóhajt.*
- Menjetek csak, majd csatlakozom. *Préseli ki ujjai között a nem túl meggyőző szavakat. Szeretné elhinni, hogy a Kancellár jobb ember annál, amilyennek most mutatja magát, és ő is csak túlreagálja ezt az eddig történtek után, de most, hogy megbolygatták a múltat, a jelen pedig ilyen kusza, valahogy semmi sem a régi.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.29 22:41:08
4033. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-29 22:25:15
Üzenet elküldve: 2019-03-29 22:25:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Ott állnak. A verekedés meg folytatódik. Be lesznek mutatva és nagyjából nem történik semmi. Trodd persze türelmes alak. Áll ott a fokosára támaszkodva és egykedvűen néz. Őt nem annyira köti le a verekedés, hogy akár fizetni is hajlandó legyen érte. Nem akkora látványosság. Gyakori jelenet minek adna érte pénzt? Trodd elveszi az üveget és nézi. Végül meg is húzza és továbbadja az óriásnak, aki feltesz egy fontos kérdést és a kancellár is egyet ért, hogy inkább menjenek be az ivóba. A nők felé szánt megjegyzés nem érdekli. Menne enni és inni velük vagy nélkülük őt nem érdekli.*
//Kint//
*Ott állnak. A verekedés meg folytatódik. Be lesznek mutatva és nagyjából nem történik semmi. Trodd persze türelmes alak. Áll ott a fokosára támaszkodva és egykedvűen néz. Őt nem annyira köti le a verekedés, hogy akár fizetni is hajlandó legyen érte. Nem akkora látványosság. Gyakori jelenet minek adna érte pénzt? Trodd elveszi az üveget és nézi. Végül meg is húzza és továbbadja az óriásnak, aki feltesz egy fontos kérdést és a kancellár is egyet ért, hogy inkább menjenek be az ivóba. A nők felé szánt megjegyzés nem érdekli. Menne enni és inni velük vagy nélkülük őt nem érdekli.*
4032. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-29 21:51:08
Üzenet elküldve: 2019-03-29 21:51:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
- Hogy mit szólok? *kérdez vissza Dorának egy farkasmosollyal* Csupán annyit, hogy kis híján sikerült befejeznünk a kovácsműhely magasítását, legalábbis annyit, amennyit egy napra szántam. Mindezt étlen-szomjan. Igazán nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tart az út a Vaskorsóig és vissza.
*Vet még egy pillantást a verekedők felé.*
- No persze, ha néhány oktalan műsoros esttel szórakoztatja az egybegyűlteket, akkor ezt meg is lehet érteni.
*Kár, hogy a hangjának tónusa merőben ellentétes szavaival, és érezhető, hogy nem ennek számlájára írja a késlekedést. Ennek okáról pedig, Dora pillantásai után, szemernyi kétsége sem marad.*
- Köszönöm. *veszi el a felé nyújtott üveget és azzal a mozdulattal tovább is adja Troddnak. Tudniillik duzzogna még egy kicsit. Történik még valami, amitől aztán egy kicsit úgy marad a karja, kinyújtva. A jó kancellár figyelmét nem kerüli el, hogy nemcsak Dorát nyűgözik le mindenféle jöttment szépfiúk, de Esti is meglehetősen kihívó pillantással jutalmazza a szemtelen csókdobálót. Ez már igazán sok! Mert erősen olyan érzése támad, hogy rögvest két szék között fog a földre pottyanni, márpedig ilyesmi vele, vele hogyan is történhetne meg? Hát így.*
- Igazad van. *szedi össze magát ahogy az óriás felé fordul* Vacsorát ígértem és nem másítom meg a szavam. Tartsatok hát velem, barátaim, a Vaskorsó konyhája már vár minket.
*Álságosan nyájas mosolyt villant a két kacér teremtés felé.*
- Természetesen a hölgyek felé is áll a meghívás, de attól tartok, hogy szerény társaságunk most nem tudná lekötni őket.
//Kint//
- Hogy mit szólok? *kérdez vissza Dorának egy farkasmosollyal* Csupán annyit, hogy kis híján sikerült befejeznünk a kovácsműhely magasítását, legalábbis annyit, amennyit egy napra szántam. Mindezt étlen-szomjan. Igazán nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tart az út a Vaskorsóig és vissza.
*Vet még egy pillantást a verekedők felé.*
- No persze, ha néhány oktalan műsoros esttel szórakoztatja az egybegyűlteket, akkor ezt meg is lehet érteni.
*Kár, hogy a hangjának tónusa merőben ellentétes szavaival, és érezhető, hogy nem ennek számlájára írja a késlekedést. Ennek okáról pedig, Dora pillantásai után, szemernyi kétsége sem marad.*
- Köszönöm. *veszi el a felé nyújtott üveget és azzal a mozdulattal tovább is adja Troddnak. Tudniillik duzzogna még egy kicsit. Történik még valami, amitől aztán egy kicsit úgy marad a karja, kinyújtva. A jó kancellár figyelmét nem kerüli el, hogy nemcsak Dorát nyűgözik le mindenféle jöttment szépfiúk, de Esti is meglehetősen kihívó pillantással jutalmazza a szemtelen csókdobálót. Ez már igazán sok! Mert erősen olyan érzése támad, hogy rögvest két szék között fog a földre pottyanni, márpedig ilyesmi vele, vele hogyan is történhetne meg? Hát így.*
- Igazad van. *szedi össze magát ahogy az óriás felé fordul* Vacsorát ígértem és nem másítom meg a szavam. Tartsatok hát velem, barátaim, a Vaskorsó konyhája már vár minket.
*Álságosan nyájas mosolyt villant a két kacér teremtés felé.*
- Természetesen a hölgyek felé is áll a meghívás, de attól tartok, hogy szerény társaságunk most nem tudná lekötni őket.
4031. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-29 20:48:07
Üzenet elküldve: 2019-03-29 20:48:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
* Grotg mosolyogva bólint a mélységi nő felé amikor a Kancellár bemutatja azt. *
- Estetakarja Dwirodalent, örvendek. * Ismétli a nevet, még egy főhajtást is beiktat, mert látta, hogy errefelé szoktak ilyeneket csinálni mások. Visszafordul a küzdők felé, de nem igazán köti le az erőszak, és egymás bántalmazása. Meg is csóválja a fejét, és visszafordul a kecskeszakállas férfi felé. *
- Bemegyünk akkor, vagy tovább néznéd őket? * Teszi fel a kérdést, reménykedve benne, hogy az eddig finom modorról tanúbizonyságot tevő kancellárt nem szórakoztatja ez a fajta "bulizás", ahogy a többiek fogalmaztak. *
//Kint//
* Grotg mosolyogva bólint a mélységi nő felé amikor a Kancellár bemutatja azt. *
- Estetakarja Dwirodalent, örvendek. * Ismétli a nevet, még egy főhajtást is beiktat, mert látta, hogy errefelé szoktak ilyeneket csinálni mások. Visszafordul a küzdők felé, de nem igazán köti le az erőszak, és egymás bántalmazása. Meg is csóválja a fejét, és visszafordul a kecskeszakállas férfi felé. *
- Bemegyünk akkor, vagy tovább néznéd őket? * Teszi fel a kérdést, reménykedve benne, hogy az eddig finom modorról tanúbizonyságot tevő kancellárt nem szórakoztatja ez a fajta "bulizás", ahogy a többiek fogalmaztak. *
4030. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-28 23:15:16
Üzenet elküldve: 2019-03-28 23:15:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
- Rendes fickó lehet! *jegyzi meg Pyctával kapcsolatban, ezzel burkoltan utalva rá, hogy bár tényleg elismeri, nemes tett volt kimenteni valakit a lázadásból, az elf tipikus jófiúnak tűnik, és mint olyasmi, már most untatja. Tűnődve mered azonban Dorára még egy pillanatig, azon töprengve, vajon volt-e köztük valami. ~Két feldúlt, zavarodott lélek fejvesztve menekül a városból, miközben csak egymásra számíthatnak a veszélyekkel szemben... mennyire giccses, pont Dorának való!~ gúnyolódik magában, továbbra sem szabadulva a gyanútól, hogy valami még hiányzik a történetből. Egyelőre viszont meghagyja a lánynak ezt a titkot, később úgyis lesz még alkalmasabb időpont, hogy kifaggassa erről. Azt azonban már most kénytelen elismerni, hogy Pycta kitűnő harcos. Tovább is gyönyörködne még a bunyóban, a kancellár megjelenése azonban mindent megváltoztat*
- Örülök az ismeretségnek! *bólint Habrertus kísérete felé. ~ Tyű, te aztán nem nőttél túl nagyra!~ méri végig tetőtől talpig az újonnan érkezett óriást, aki bizony a már ittlévőhöz képest nem tűnik valami óriásinak. Egy pillantás azonban csak az egész, figyelmét aztán újra Habrertus felé fordítja*
- Ez igazán nem szükséges! *jegyzi meg tettetett szerénységgel, bár tagadhatatlan, bizonyos esetekben szereti, ha a környezete tisztában van vele, kivel is állnak szemben, a mostani pedig pont olyan. A bemutatkozáson túllendülve viszont hamar visszatérne a műsor bámulásához, bár úgy tűnik, a kancellár felbukkanása véget vetett kitűnő szórakozásának. ~Ahogy látom, már semmi!~ sóhajt fel magában Habrertus kérdése hallatán, őszintén sajnálva, hogy egy csepp vér sem csöppent, bár Pyctában azért még bízik kicsit, hátha mutat valami igazán lenyűgözőt, mielőtt véget érne a harc*
- Hallhattad, csak buliznak! *idézi Umon szavait* Semmi probléma nincs itt! *cseveg tovább, sajnálva, hogy kezd alábbhagyni a küzdelem heve. Ennek fényében az ő lelkesedése is csökken kissé, bár Umon azért még mindig képes feltüzelni azt. Nem kerüli el a figyelmét a felé intézett csók, melyre egy kacér mosoly formájában érkezik a válasz. Ha csak Dorával kettesben nézelődnének, talán lenne több is, a kancellár mellett állva azonban van benne annyi tisztesség, hogy nem mutatja ki jobban érdeklődését a férfi iránt. ~Ó, hidd el! Meg tudnám szabadítani őt a felesleges feszültségtől!~ somolyog magában Dora megjegyzése hallatán, bár ismét csak tartózkodik a heves érzelemnyilvánítástól*
- Nem is rossz ötlet, biztos vagyok benne, hogy lennének rá érdeklődők! *jegyzi meg azonban Dora javaslatát hallva, hogy fizetőssé tegyék a műsort, egy pillanatra őszinte csodálattal tekintve a lányra, hogy ilyen értelmes dolog jutott az eszébe. A többi megjegyzést azonban nem kívánja kommentálni, egy kocsmában van, egyértelmű, hogy inni jött ide, feleslegesnek tartja ezt megemlíteni, mint ahogy azt is, hogy cseppet sem lepi meg, hogy Dora nem élvezi az ilyesfajta szórakozást. Egyelőre inkább csak várakozó álláspontra helyezkedik, érdeklődése körét a Habrertus, Umon, Pycta hármasra terjesztve ki, kíváncsian várva, milyen véget ér a kis verekedés.*
//Kint//
- Rendes fickó lehet! *jegyzi meg Pyctával kapcsolatban, ezzel burkoltan utalva rá, hogy bár tényleg elismeri, nemes tett volt kimenteni valakit a lázadásból, az elf tipikus jófiúnak tűnik, és mint olyasmi, már most untatja. Tűnődve mered azonban Dorára még egy pillanatig, azon töprengve, vajon volt-e köztük valami. ~Két feldúlt, zavarodott lélek fejvesztve menekül a városból, miközben csak egymásra számíthatnak a veszélyekkel szemben... mennyire giccses, pont Dorának való!~ gúnyolódik magában, továbbra sem szabadulva a gyanútól, hogy valami még hiányzik a történetből. Egyelőre viszont meghagyja a lánynak ezt a titkot, később úgyis lesz még alkalmasabb időpont, hogy kifaggassa erről. Azt azonban már most kénytelen elismerni, hogy Pycta kitűnő harcos. Tovább is gyönyörködne még a bunyóban, a kancellár megjelenése azonban mindent megváltoztat*
- Örülök az ismeretségnek! *bólint Habrertus kísérete felé. ~ Tyű, te aztán nem nőttél túl nagyra!~ méri végig tetőtől talpig az újonnan érkezett óriást, aki bizony a már ittlévőhöz képest nem tűnik valami óriásinak. Egy pillantás azonban csak az egész, figyelmét aztán újra Habrertus felé fordítja*
- Ez igazán nem szükséges! *jegyzi meg tettetett szerénységgel, bár tagadhatatlan, bizonyos esetekben szereti, ha a környezete tisztában van vele, kivel is állnak szemben, a mostani pedig pont olyan. A bemutatkozáson túllendülve viszont hamar visszatérne a műsor bámulásához, bár úgy tűnik, a kancellár felbukkanása véget vetett kitűnő szórakozásának. ~Ahogy látom, már semmi!~ sóhajt fel magában Habrertus kérdése hallatán, őszintén sajnálva, hogy egy csepp vér sem csöppent, bár Pyctában azért még bízik kicsit, hátha mutat valami igazán lenyűgözőt, mielőtt véget érne a harc*
- Hallhattad, csak buliznak! *idézi Umon szavait* Semmi probléma nincs itt! *cseveg tovább, sajnálva, hogy kezd alábbhagyni a küzdelem heve. Ennek fényében az ő lelkesedése is csökken kissé, bár Umon azért még mindig képes feltüzelni azt. Nem kerüli el a figyelmét a felé intézett csók, melyre egy kacér mosoly formájában érkezik a válasz. Ha csak Dorával kettesben nézelődnének, talán lenne több is, a kancellár mellett állva azonban van benne annyi tisztesség, hogy nem mutatja ki jobban érdeklődését a férfi iránt. ~Ó, hidd el! Meg tudnám szabadítani őt a felesleges feszültségtől!~ somolyog magában Dora megjegyzése hallatán, bár ismét csak tartózkodik a heves érzelemnyilvánítástól*
- Nem is rossz ötlet, biztos vagyok benne, hogy lennének rá érdeklődők! *jegyzi meg azonban Dora javaslatát hallva, hogy fizetőssé tegyék a műsort, egy pillanatra őszinte csodálattal tekintve a lányra, hogy ilyen értelmes dolog jutott az eszébe. A többi megjegyzést azonban nem kívánja kommentálni, egy kocsmában van, egyértelmű, hogy inni jött ide, feleslegesnek tartja ezt megemlíteni, mint ahogy azt is, hogy cseppet sem lepi meg, hogy Dora nem élvezi az ilyesfajta szórakozást. Egyelőre inkább csak várakozó álláspontra helyezkedik, érdeklődése körét a Habrertus, Umon, Pycta hármasra terjesztve ki, kíváncsian várva, milyen véget ér a kis verekedés.*
4029. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-28 22:18:17
Üzenet elküldve: 2019-03-28 22:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Esti kérdése és Habrertus hirtelen elkapott, rosszalló pillantása úgy hat rá, mintha leforrázták volna. Ekkor veszi észre, mi történt, hogy a földön üvegcserepek hevernek, és hogy Pycta éppen bajban van. Bár ha jobban megnézi magának, elég ügyesnek látszik, sőt, a lány rajongással veszi tudomásul, hogy az ezüsthajú elf inkább békülni próbálna, mint tovább mélyíteni ezt az amúgy ostoba konfliktust.*
- Ismerem. *Böki ki.* Kimenekített Artheniorból. *Csak ennyit mond, a sötételf korábban már nagyon felindultan beszélt a lázadásról, így talán most sem kell neki magyaráznia, hogy mekkora slamasztikát úszott meg. Hogy ezt miként értelmezi Esti, azt ráhagyja, de érzi, hogy amilyen őszinte volt az ámulata, a lány úgyis átlát rajta, mint a szitán. Több esze van azonban Doránál, mert a kancellár társaságát keresi, és a kalapos lánynak is emlékeztetnie kell magát, hogy ez az alapvető teendője. Már épp azon gondolkodik, hogyan is viszonyuljon most Habrertushoz, mikor Umon Estinek dobott csókjai, valamint elkiáltott szavai kizökkentik, amint HegyHót a saját szókincsével igyekszik megfogni. A lány arcán végigfut egy mosoly.*
- Szerintem feleannyira sem élvezetes, mint Esti szerint… De azért érdekes fordulat, meg kell hagyni. Pedig én csak vízért és borért indultam. *Mondja, azzal kissé zavartan a kancellárnak nyújtja a megmenekült borospalackot.* Ennyi maradt belőle. Egészségedre! *Szíve szerint most rögtön meghúzná az üveget, de annak ennyi alkohol után már nem lenne jó vége.*
- Ezért pénzt kéne kérnünk, úgy tűnik, van igény rá. Mit szólsz, Habrertus? *Fordul a férfi felé mosolyogva, de közben zavarja, hogy mögötte Pyctát elnáspángolhatják, sőt megsebezhetik. Mert annak nem örülne. De közben amiatt sem túl boldog, hogy éppen most töri össze a kancellárhoz fűzött reményeit. A kurta-furcsa bemutatásra csak biccent egyet.*
- Bementem az italotokért, ekkor találkoztam velük. *Kezével a verekedők felé int, és nem mesél a pálinkás meghívásáról, sem a csábítási akcióiról, mert Dora minden, csak nem önmaga ellensége.* Feszültek voltak, bár Esti megpróbálta lenyugtatni Umont, de hát… Mindenre még az ő szépsége sem képes. *Kacsint rá, hogy azért be is mártsa kicsit.* Az italunk nem érkezett meg, és végül verekedésbe fordult a dolog. Egy elf fickót le is csaptak bent, de megvizsgáltam, rendben lesz.
*Ezután ártatlan képet vág, mint akinek semmi köze az egészhez. Azt nem akarja a többiek előtt kifejteni, hogy igényt tart az esetleges holttestekre boncolási célból, de tudja, hogy ha másban nem is, ebben még mindig számíthat a Kancellária támogatására. Ezen kívül, bármennyire is csábító a dolog, igyekszik nem Pyctára nézni, mert az rossz ötlet volna.*
//Kint//
*Esti kérdése és Habrertus hirtelen elkapott, rosszalló pillantása úgy hat rá, mintha leforrázták volna. Ekkor veszi észre, mi történt, hogy a földön üvegcserepek hevernek, és hogy Pycta éppen bajban van. Bár ha jobban megnézi magának, elég ügyesnek látszik, sőt, a lány rajongással veszi tudomásul, hogy az ezüsthajú elf inkább békülni próbálna, mint tovább mélyíteni ezt az amúgy ostoba konfliktust.*
- Ismerem. *Böki ki.* Kimenekített Artheniorból. *Csak ennyit mond, a sötételf korábban már nagyon felindultan beszélt a lázadásról, így talán most sem kell neki magyaráznia, hogy mekkora slamasztikát úszott meg. Hogy ezt miként értelmezi Esti, azt ráhagyja, de érzi, hogy amilyen őszinte volt az ámulata, a lány úgyis átlát rajta, mint a szitán. Több esze van azonban Doránál, mert a kancellár társaságát keresi, és a kalapos lánynak is emlékeztetnie kell magát, hogy ez az alapvető teendője. Már épp azon gondolkodik, hogyan is viszonyuljon most Habrertushoz, mikor Umon Estinek dobott csókjai, valamint elkiáltott szavai kizökkentik, amint HegyHót a saját szókincsével igyekszik megfogni. A lány arcán végigfut egy mosoly.*
- Szerintem feleannyira sem élvezetes, mint Esti szerint… De azért érdekes fordulat, meg kell hagyni. Pedig én csak vízért és borért indultam. *Mondja, azzal kissé zavartan a kancellárnak nyújtja a megmenekült borospalackot.* Ennyi maradt belőle. Egészségedre! *Szíve szerint most rögtön meghúzná az üveget, de annak ennyi alkohol után már nem lenne jó vége.*
- Ezért pénzt kéne kérnünk, úgy tűnik, van igény rá. Mit szólsz, Habrertus? *Fordul a férfi felé mosolyogva, de közben zavarja, hogy mögötte Pyctát elnáspángolhatják, sőt megsebezhetik. Mert annak nem örülne. De közben amiatt sem túl boldog, hogy éppen most töri össze a kancellárhoz fűzött reményeit. A kurta-furcsa bemutatásra csak biccent egyet.*
- Bementem az italotokért, ekkor találkoztam velük. *Kezével a verekedők felé int, és nem mesél a pálinkás meghívásáról, sem a csábítási akcióiról, mert Dora minden, csak nem önmaga ellensége.* Feszültek voltak, bár Esti megpróbálta lenyugtatni Umont, de hát… Mindenre még az ő szépsége sem képes. *Kacsint rá, hogy azért be is mártsa kicsit.* Az italunk nem érkezett meg, és végül verekedésbe fordult a dolog. Egy elf fickót le is csaptak bent, de megvizsgáltam, rendben lesz.
*Ezután ártatlan képet vág, mint akinek semmi köze az egészhez. Azt nem akarja a többiek előtt kifejteni, hogy igényt tart az esetleges holttestekre boncolási célból, de tudja, hogy ha másban nem is, ebben még mindig számíthat a Kancellária támogatására. Ezen kívül, bármennyire is csábító a dolog, igyekszik nem Pyctára nézni, mert az rossz ötlet volna.*
4028. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-28 21:44:37
Üzenet elküldve: 2019-03-28 21:44:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
* Nem sok dolog van, amivel le lehetne állítani egy felbőszült orkot. Nem csoda tehát, hogy az elf szavait meg sem hallja, úgy halad tovább, mintha meg sem szólalt volna. A lebeszélés tehát sikertelen, Pycta pedig előveszi saját fegyverét. Mikor meglátja a nemes pengét, már majdnem eltűnődik a békés tárgyaláson, de ekkor már késő, hiszen karja lendül. A bárd azonban ahelyett, hogy ütőt vágna, csak az ellenfél pengéjével találkozik. Némi szerencse is kell ugyan hozzá, de Ante eszköze egyelőre egyben marad, ugyanis a nyél helyett a fém részre csapódik az ellentámadás. Elnézve az ellenfél kardját és az ork rozsdásodó bárdját az sem lenne csoda, ha még így is két részre törne a bárd, de ahhoz bizonyára jóval nagyobb erővel és gyorsasággal kéne rácsapni.
Sajnálja ugyan, hogy az öklös nem éri el az elfet, de harc közben nincs idő ilyeneken szomorkodni. Ekkortájt hallja meg Umon kiabálását, de próbálja figyelmen kívül hagyni, mert nyilván csak el akarják terelni a figyelmét a gyengevérűek. Tekintete tehát Pyctán marad, aki felszerelésben és tudásban is bőven az ork előtt jár. Viszont az ork dühös, úgyhogy az ork ölni akar. Arról nem is beszélve, hogy a nézőközönség sem lenne elragadtatva, ha csak úgy véget érne a "bunyó". Bár ez utóbbi zavarja a legkevésbé Antét, lévén nem is igen vesz tudomást másokról. *
– Gyengevérű. * Morogja maga elé és tovább próbálkozik. Ha veszítenie is kell, legalább győzzék le rendesen, a feladás a gyengvérűek sajátja. A sikertelen támadás után hátrál egy keveset, majd magasba emeli fegyverét, majd függőlegesen viszi egy darabig, aztán elengedi. Egyszerűen nekivágja a hosszú fülűnek. Persze számít rá, hogy az kitér, esetleg fegyverével hárítja az átlagos célzású Ante dobását. Viszont amíg a másik a védekezéssel van elfoglalva, ő megint rohamot indít. Próbálja a földre teríteni ellenfelét, hiszen sejtése sincs arról, hogy átlagosnak mondható pusztakezes harccal szinte esélye sincs az élő legenda ellen. Viszont az is világos számára, hogy fegyveres harcban is a másik eredményesebb, így aztán nem lehet azt mondani, hogy nem próbál meg mindent.
Umon szavainak kis hányada ér csak el agyáig, viszont azt megérti, hogy inni akar. Azonban nem foglalkozik vele, csak Pyctával és reméli, hogy most nem ér oda segíteni az egyik a másiknak, mint a korábbi rohamozásnál. *
//Kint//
* Nem sok dolog van, amivel le lehetne állítani egy felbőszült orkot. Nem csoda tehát, hogy az elf szavait meg sem hallja, úgy halad tovább, mintha meg sem szólalt volna. A lebeszélés tehát sikertelen, Pycta pedig előveszi saját fegyverét. Mikor meglátja a nemes pengét, már majdnem eltűnődik a békés tárgyaláson, de ekkor már késő, hiszen karja lendül. A bárd azonban ahelyett, hogy ütőt vágna, csak az ellenfél pengéjével találkozik. Némi szerencse is kell ugyan hozzá, de Ante eszköze egyelőre egyben marad, ugyanis a nyél helyett a fém részre csapódik az ellentámadás. Elnézve az ellenfél kardját és az ork rozsdásodó bárdját az sem lenne csoda, ha még így is két részre törne a bárd, de ahhoz bizonyára jóval nagyobb erővel és gyorsasággal kéne rácsapni.
Sajnálja ugyan, hogy az öklös nem éri el az elfet, de harc közben nincs idő ilyeneken szomorkodni. Ekkortájt hallja meg Umon kiabálását, de próbálja figyelmen kívül hagyni, mert nyilván csak el akarják terelni a figyelmét a gyengevérűek. Tekintete tehát Pyctán marad, aki felszerelésben és tudásban is bőven az ork előtt jár. Viszont az ork dühös, úgyhogy az ork ölni akar. Arról nem is beszélve, hogy a nézőközönség sem lenne elragadtatva, ha csak úgy véget érne a "bunyó". Bár ez utóbbi zavarja a legkevésbé Antét, lévén nem is igen vesz tudomást másokról. *
– Gyengevérű. * Morogja maga elé és tovább próbálkozik. Ha veszítenie is kell, legalább győzzék le rendesen, a feladás a gyengvérűek sajátja. A sikertelen támadás után hátrál egy keveset, majd magasba emeli fegyverét, majd függőlegesen viszi egy darabig, aztán elengedi. Egyszerűen nekivágja a hosszú fülűnek. Persze számít rá, hogy az kitér, esetleg fegyverével hárítja az átlagos célzású Ante dobását. Viszont amíg a másik a védekezéssel van elfoglalva, ő megint rohamot indít. Próbálja a földre teríteni ellenfelét, hiszen sejtése sincs arról, hogy átlagosnak mondható pusztakezes harccal szinte esélye sincs az élő legenda ellen. Viszont az is világos számára, hogy fegyveres harcban is a másik eredményesebb, így aztán nem lehet azt mondani, hogy nem próbál meg mindent.
Umon szavainak kis hányada ér csak el agyáig, viszont azt megérti, hogy inni akar. Azonban nem foglalkozik vele, csak Pyctával és reméli, hogy most nem ér oda segíteni az egyik a másiknak, mint a korábbi rohamozásnál. *
4027. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-28 21:04:17
Üzenet elküldve: 2019-03-28 21:04:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Trodd igazán nem azért szokott ilyen szűkszavú lenni mert meg kívánja sérteni a beszélgetőpartnerét. Csak a másikkal ellentétben nem szokta feleslegesen tépni a száját. Ő egyszerű ember és nem szokott semmit túlbonyolítani. Mikor a mélységi nő odasétál hozzájuk és bemutatkozik majd a kancellár is bemutatja őket jó hosszan akkor is csak szokásos módján köszön.*
-Adj' isten.
*Arról nem tudott, hogy olyan régi szövetséges lenne ez a nő. Ő mióta itt van azóta nem nagyon látta. Pedig a régi gyűléseken még részt vett. Rég voltak már gyűlések. Amúgy az elf és a másik egész jól állnak. Ahogy Trodd látja elagyabugyálják majd az orkot meg az óriást. Nem semmi.*
//Kint//
*Trodd igazán nem azért szokott ilyen szűkszavú lenni mert meg kívánja sérteni a beszélgetőpartnerét. Csak a másikkal ellentétben nem szokta feleslegesen tépni a száját. Ő egyszerű ember és nem szokott semmit túlbonyolítani. Mikor a mélységi nő odasétál hozzájuk és bemutatkozik majd a kancellár is bemutatja őket jó hosszan akkor is csak szokásos módján köszön.*
-Adj' isten.
*Arról nem tudott, hogy olyan régi szövetséges lenne ez a nő. Ő mióta itt van azóta nem nagyon látta. Pedig a régi gyűléseken még részt vett. Rég voltak már gyűlések. Amúgy az elf és a másik egész jól állnak. Ahogy Trodd látja elagyabugyálják majd az orkot meg az óriást. Nem semmi.*
4026. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-28 20:29:56
Üzenet elküldve: 2019-03-28 20:29:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*A jó kancellárt számos jelzővel lehetne emlegetni. Ezek közül néhány hízelgő, de a többség alighanem kevésbé lenne barátságos. Mostanában viszont egy újat is fel lehet venni a listára: Habrertus, az örök optimista. Mi sem igazolhatja ezt jobban, mint az a tény, hogy időről-időre megpróbál könnyed csevegést provokálni a pásztorral, és ha jobban belegondol, az iménti három szavas válasszal Trodd szinte már a szószátyárságba csúszott bele. Habrertus, a nagyvonalú pedig eltekint attól, hogy Trodd szinte modortalan vele szemben. Kénytelen lesz elfogadni azt a tényt, hogy nem a pásztorral fognak estéket átbeszélgetni, vidám és tanulságos adomákat mesélve egymásnak. Ez a nagyvonalúság kevésbé esik nehezére, mert sokkal nagyobb, ámde nem váratlan méltánytalanság is megesik vele: a verekedők rá sem hederítenek. Sőt! Most veszi észre a vidám pofozkodás nézőközönségében Estit és Dorát. Utóbbi épp elejt egy palackot miközben szinte áhítattal nézi azt az elfet, aki nemrég távozott a Vashegyről Hrothgaar mester egy remekével. Alkalmasint majd megemlíti Pyctának kellően epésen, hogy sokkal fürgébben áll rendelkezésére ha tudja, hogy milyen sürgős a dolga. Hiszen ki szeretne lekésni egy kocsmai verekedésről? Ez persze még a jövő zenéje, mert Habrertus, az önérzetes egyelőre csak egy rosszalló arckifejezéssel konstatálja Dora szemmel látható rajongását melynek tárgya nem szerény személye. És ha ez nem lenne még elég, az egyik bajkeverő egyébként meglehetősen illedelmesen szól hozzá, és a dolog fényét épp csak az csökkenti, hogy nem átall csókokat hinteni a mélységi felé. A jó kancellár kissé el is vörösödik, és halállistájára legott Umont is felveszi. Mielőtt azonban a többszörösen sértő szituáció miatt duzzogva vonulna be sleppjével a Vaskorsóba, a mélységi észreveszi őket.*
- Kedveseim! *terül el egy joviális mosoly Habrertus, a kiváló színész arcán* Részemről az öröm és a megtiszteltetés.
*Hiszen ha Dora engedett is a mélységi noszogatásának, Hubi nem tudja elfelejteni azt a pillantást amivel nem őt ajándékozta meg. Bosszankodva állapítja meg, hogy ez igen zavarja. De nincsenek azok az istenek, hogy ezt ki is mutassa. Legalábbis annál jobban, mint az iménti bosszús pillantás.*
- Milyen modortalan is vagyok... *csóválja meg a fejét kicsit teátrálisan és társai felé pillant* Ő itt Trodd Molound, a Vashegy régi és kipróbált pásztora, Grotg barátom pedig ugyan nemrégiben csatlakozott hozzánk, de segítőkészségéről és hozzáértéséről már megbizonyosodhattam. Barátaim, engedjétek meg, hogy bemutassam Estanellaria Dwirinthalent, a nemes Dwirinthalen-ház matrónáját, egyben a Vashegy egyik legrégibb és legmegbecsültebb szövetségesét.
*A közepesen cirkalmas mondatok után pedig az elf leányzó bemutatását aránylag egyszerűen rendezi el.*
- Dorát pedig bizonyára ismeritek már.
*Igen, Habrertus, a sértődékeny neheztel. De ennek talán majd később ad hangot. Amikor nem lesz ekkora a társaság, és a társalgás meghittségéhez nem ad hozzá semmi pluszt a verekedés zaja, és az abban résztvevők némelyikének felháborítóan mosdatlan szája.*
- Bocsássatok meg a kérdésért, *néz ismét a két bájos leányra* de mi a fészkes fene folyik itt?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.28 20:50:34
//Kint//
*A jó kancellárt számos jelzővel lehetne emlegetni. Ezek közül néhány hízelgő, de a többség alighanem kevésbé lenne barátságos. Mostanában viszont egy újat is fel lehet venni a listára: Habrertus, az örök optimista. Mi sem igazolhatja ezt jobban, mint az a tény, hogy időről-időre megpróbál könnyed csevegést provokálni a pásztorral, és ha jobban belegondol, az iménti három szavas válasszal Trodd szinte már a szószátyárságba csúszott bele. Habrertus, a nagyvonalú pedig eltekint attól, hogy Trodd szinte modortalan vele szemben. Kénytelen lesz elfogadni azt a tényt, hogy nem a pásztorral fognak estéket átbeszélgetni, vidám és tanulságos adomákat mesélve egymásnak. Ez a nagyvonalúság kevésbé esik nehezére, mert sokkal nagyobb, ámde nem váratlan méltánytalanság is megesik vele: a verekedők rá sem hederítenek. Sőt! Most veszi észre a vidám pofozkodás nézőközönségében Estit és Dorát. Utóbbi épp elejt egy palackot miközben szinte áhítattal nézi azt az elfet, aki nemrég távozott a Vashegyről Hrothgaar mester egy remekével. Alkalmasint majd megemlíti Pyctának kellően epésen, hogy sokkal fürgébben áll rendelkezésére ha tudja, hogy milyen sürgős a dolga. Hiszen ki szeretne lekésni egy kocsmai verekedésről? Ez persze még a jövő zenéje, mert Habrertus, az önérzetes egyelőre csak egy rosszalló arckifejezéssel konstatálja Dora szemmel látható rajongását melynek tárgya nem szerény személye. És ha ez nem lenne még elég, az egyik bajkeverő egyébként meglehetősen illedelmesen szól hozzá, és a dolog fényét épp csak az csökkenti, hogy nem átall csókokat hinteni a mélységi felé. A jó kancellár kissé el is vörösödik, és halállistájára legott Umont is felveszi. Mielőtt azonban a többszörösen sértő szituáció miatt duzzogva vonulna be sleppjével a Vaskorsóba, a mélységi észreveszi őket.*
- Kedveseim! *terül el egy joviális mosoly Habrertus, a kiváló színész arcán* Részemről az öröm és a megtiszteltetés.
*Hiszen ha Dora engedett is a mélységi noszogatásának, Hubi nem tudja elfelejteni azt a pillantást amivel nem őt ajándékozta meg. Bosszankodva állapítja meg, hogy ez igen zavarja. De nincsenek azok az istenek, hogy ezt ki is mutassa. Legalábbis annál jobban, mint az iménti bosszús pillantás.*
- Milyen modortalan is vagyok... *csóválja meg a fejét kicsit teátrálisan és társai felé pillant* Ő itt Trodd Molound, a Vashegy régi és kipróbált pásztora, Grotg barátom pedig ugyan nemrégiben csatlakozott hozzánk, de segítőkészségéről és hozzáértéséről már megbizonyosodhattam. Barátaim, engedjétek meg, hogy bemutassam Estanellaria Dwirinthalent, a nemes Dwirinthalen-ház matrónáját, egyben a Vashegy egyik legrégibb és legmegbecsültebb szövetségesét.
*A közepesen cirkalmas mondatok után pedig az elf leányzó bemutatását aránylag egyszerűen rendezi el.*
- Dorát pedig bizonyára ismeritek már.
*Igen, Habrertus, a sértődékeny neheztel. De ennek talán majd később ad hangot. Amikor nem lesz ekkora a társaság, és a társalgás meghittségéhez nem ad hozzá semmi pluszt a verekedés zaja, és az abban résztvevők némelyikének felháborítóan mosdatlan szája.*
- Bocsássatok meg a kérdésért, *néz ismét a két bájos leányra* de mi a fészkes fene folyik itt?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.28 20:50:34
4025. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-28 19:13:22
Üzenet elküldve: 2019-03-28 19:13:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ütés talál, nincs meglepődve. Nem csalódott saját képességeiben, azonban kellemetlen meglepetés az óriás vaskos koponyája. Nem akart csontot törni, meg fogakat kiverni, de azért ez már mégiscsak több a soknál. Még mindig a belső kör tagja, a kalapács fejéhez nem akar kerülni, így míg az óriás összeszedi magát azonnal reagál. A néhány kerengő csillag pont elegendő ahhoz, hogy szablyáját kapja elő. A kalapács mindeközben puffan a földön, de rá sem hederít. Marokra fogja a szablyát, majd ismét ugrik, hogy ezúttal a markolattal próbálja halántékon vágni ezt a hatalmas mamlaszt. Ettől már biztos kidől, ha betalál.*
- Faszomat már! Feküdj már el, baszd meg, nem akarlak kinyírni! *Ha ettől nem ájul el, csak ismét megtántorodik, hát megpróbálja ismételni a mozdulatot, odavág még egyet, majd még egyet és még egyet egészen addig, míg az óriás el nem ájul. Kezével esze ágában sincs azt hagyni, hogy a tőr előkerüljön, ha így van, egyszerűen kirúgja a kezéből, így talán erre nem is kerül sor. Nagydarab, de Umon pedig erős. Umont vajon hirtelen megszállta volna a jótét lélek? Megszólalt volna a lelkiismerete? Nem. De nincs kedve, sem ideje óriásokat temetni, emellett azzal a lánnyal is beszélnie kell. Plusz Pycta is itt van, előtte meg nem fog kinyírni senkit, mert megígérte. Ha végre végzett, a kiabáló, díszes ruhájú ember felé fordul:*
- Egy pillanat! Semmi gond, csak bulizunk! *Vigyorogva emeli fel a szablyát, majd meghajolva az ember felé, csókot küldve Estanellariának, mint a nyúl iramodik el Pycta felé, hogy ahogyan tud, mellé álljon és együtt menjenek az orknak.*
- Tedd el a kibaszott fegyvered és igyunk inkább! *Próbál meg előbb kedvesen ráüvölteni.* Van szeszem! *Ha van rá ideje, előkapja a laposüveget és meglebegteti a zöld behemót előtt, hogy lássa.* A tiéd! Pálesz. Fasza, mint a picsa! *Ismerteti az összetevőket, majd méltatja egy kicsit. Hátha ezzel a néhány egymásra pakolt tagmondattal megzavarja annyira, hogy inni támadjon kedve.*
//Kint//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ütés talál, nincs meglepődve. Nem csalódott saját képességeiben, azonban kellemetlen meglepetés az óriás vaskos koponyája. Nem akart csontot törni, meg fogakat kiverni, de azért ez már mégiscsak több a soknál. Még mindig a belső kör tagja, a kalapács fejéhez nem akar kerülni, így míg az óriás összeszedi magát azonnal reagál. A néhány kerengő csillag pont elegendő ahhoz, hogy szablyáját kapja elő. A kalapács mindeközben puffan a földön, de rá sem hederít. Marokra fogja a szablyát, majd ismét ugrik, hogy ezúttal a markolattal próbálja halántékon vágni ezt a hatalmas mamlaszt. Ettől már biztos kidől, ha betalál.*
- Faszomat már! Feküdj már el, baszd meg, nem akarlak kinyírni! *Ha ettől nem ájul el, csak ismét megtántorodik, hát megpróbálja ismételni a mozdulatot, odavág még egyet, majd még egyet és még egyet egészen addig, míg az óriás el nem ájul. Kezével esze ágában sincs azt hagyni, hogy a tőr előkerüljön, ha így van, egyszerűen kirúgja a kezéből, így talán erre nem is kerül sor. Nagydarab, de Umon pedig erős. Umont vajon hirtelen megszállta volna a jótét lélek? Megszólalt volna a lelkiismerete? Nem. De nincs kedve, sem ideje óriásokat temetni, emellett azzal a lánnyal is beszélnie kell. Plusz Pycta is itt van, előtte meg nem fog kinyírni senkit, mert megígérte. Ha végre végzett, a kiabáló, díszes ruhájú ember felé fordul:*
- Egy pillanat! Semmi gond, csak bulizunk! *Vigyorogva emeli fel a szablyát, majd meghajolva az ember felé, csókot küldve Estanellariának, mint a nyúl iramodik el Pycta felé, hogy ahogyan tud, mellé álljon és együtt menjenek az orknak.*
- Tedd el a kibaszott fegyvered és igyunk inkább! *Próbál meg előbb kedvesen ráüvölteni.* Van szeszem! *Ha van rá ideje, előkapja a laposüveget és meglebegteti a zöld behemót előtt, hogy lássa.* A tiéd! Pálesz. Fasza, mint a picsa! *Ismerteti az összetevőket, majd méltatja egy kicsit. Hátha ezzel a néhány egymásra pakolt tagmondattal megzavarja annyira, hogy inni támadjon kedve.*
4024. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:55:01
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:55:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Umonnal harcolt már kedvtelésből és élesben is, bár valódi győztes közöttük nehezen lehetett volna hirdetni. Mindez lehetővé teheti számukra, hogy összhangban mozogjanak, így kölcsönösen segítve egymást térhetnek ki a feléjük robogó ork tekintélyes tömege elől.
Oldalra lépnek mindketten, el az óriástól, a kalapácsától és a sípcsonton rúgott, bukdácsoló zöldbőrűtől. Bár az ork talpon marad, testének súlya, lendülete, tehetetlensége jó pár plusz lépésre, ezzel távolságra kárhoztathatja.
A páncélos csuhás kifejezéstelen arccal fordul az ork felé, hisz úgy tűnik, ebben a párharcban ő jutott neki ellenfeléül. Komor képpel, haragoszöldre sötétült szemekkel figyeli a tőle öt-tíz lépésre álló zöldbőrűt, arcáról inkább szomorúságot lehetne leolvasni, mint haragot vagy dühöt.
Az átkozott szerzetes mellette-mögötte összecsap az óriással, látásának perifériáján nem felejtkezik meg róluk sem, de összpontosult figyelmét az ork élvezheti.
Valakik érkeznek, az erdőmélyi elf nem látja, de a hangja alapján az a férfi lehet, akitől a páncélt átvette. Ő hajlana a békés rendezésre, de mindez csak az orktól függ.*
- Kérlek, tedd el a fegyvert, mielőtt bajt okozhatsz. *Mondja színtelen hangon az ork felé.
Tükörszerű mozdulattal vonnak mindketten fegyvert, a zöldbörű a csatabárdját, a páncélos csuhás a hátára szíjazott hevederből a mesterkarját.*
- Kérlek. *Próbálkozik meg egy újabb, békés rendezést elősegítő kéréssel.
Beletörődőnek mondható, halk sóhajjal veszi, hogy az ork mégis a másik végletet választja és támad. Bár ezúttal nem rohamoz, csak az elf felé lép, aki nem kívánja bevárni, maga is előrelendül, hogy középütt találkozzanak. A zöldbőrű egy visszakezes vágással próbálkozik a nyaka felé, amit az erdőmélyi elfnek esze ágában sincs elkerülni, helyette a wegtoreni pengével célba veszi a nyaka felé tartó bárd nyelét, közvetlen a fej alatt.
Ránézésre az ork legfeljebb jó fegyverforgató lehet a mozgásából ítélve, míg a páncélos csuhás kitűnően forgatja választott fegyverét. Ráadásul ellenfelének csak egy egyszerű bárdja van, míg az elf a kovácsmesterek remekét, egy wegtoreni mesterkardot forgat.
Nem titkolt célja, hogy kettéhasítsa a bárd nyelét a fej alatt, ahol a legtöbb esélye van erre. Ott könnyedén törhet a fa, esélye sem lehet a mesterkard mágikusnak mondható pengéjével szemben, annak ellenére sem, hogy a wegtoreni mesterkardok nem súlyosak.
Tehát nem hajol el, elébe megy a támadásnak, így a cselnek szánt könyökbe sem futhat bele. Továbbviszi a kardcsapást, nagy eséllyel kerülve el mindkét támadást, majd fegyvertávolságban maradva várja a következőket, akár megmarad az ork fegyvere, akár nem.*
//Kint//
*Umonnal harcolt már kedvtelésből és élesben is, bár valódi győztes közöttük nehezen lehetett volna hirdetni. Mindez lehetővé teheti számukra, hogy összhangban mozogjanak, így kölcsönösen segítve egymást térhetnek ki a feléjük robogó ork tekintélyes tömege elől.
Oldalra lépnek mindketten, el az óriástól, a kalapácsától és a sípcsonton rúgott, bukdácsoló zöldbőrűtől. Bár az ork talpon marad, testének súlya, lendülete, tehetetlensége jó pár plusz lépésre, ezzel távolságra kárhoztathatja.
A páncélos csuhás kifejezéstelen arccal fordul az ork felé, hisz úgy tűnik, ebben a párharcban ő jutott neki ellenfeléül. Komor képpel, haragoszöldre sötétült szemekkel figyeli a tőle öt-tíz lépésre álló zöldbőrűt, arcáról inkább szomorúságot lehetne leolvasni, mint haragot vagy dühöt.
Az átkozott szerzetes mellette-mögötte összecsap az óriással, látásának perifériáján nem felejtkezik meg róluk sem, de összpontosult figyelmét az ork élvezheti.
Valakik érkeznek, az erdőmélyi elf nem látja, de a hangja alapján az a férfi lehet, akitől a páncélt átvette. Ő hajlana a békés rendezésre, de mindez csak az orktól függ.*
- Kérlek, tedd el a fegyvert, mielőtt bajt okozhatsz. *Mondja színtelen hangon az ork felé.
Tükörszerű mozdulattal vonnak mindketten fegyvert, a zöldbörű a csatabárdját, a páncélos csuhás a hátára szíjazott hevederből a mesterkarját.*
- Kérlek. *Próbálkozik meg egy újabb, békés rendezést elősegítő kéréssel.
Beletörődőnek mondható, halk sóhajjal veszi, hogy az ork mégis a másik végletet választja és támad. Bár ezúttal nem rohamoz, csak az elf felé lép, aki nem kívánja bevárni, maga is előrelendül, hogy középütt találkozzanak. A zöldbőrű egy visszakezes vágással próbálkozik a nyaka felé, amit az erdőmélyi elfnek esze ágában sincs elkerülni, helyette a wegtoreni pengével célba veszi a nyaka felé tartó bárd nyelét, közvetlen a fej alatt.
Ránézésre az ork legfeljebb jó fegyverforgató lehet a mozgásából ítélve, míg a páncélos csuhás kitűnően forgatja választott fegyverét. Ráadásul ellenfelének csak egy egyszerű bárdja van, míg az elf a kovácsmesterek remekét, egy wegtoreni mesterkardot forgat.
Nem titkolt célja, hogy kettéhasítsa a bárd nyelét a fej alatt, ahol a legtöbb esélye van erre. Ott könnyedén törhet a fa, esélye sem lehet a mesterkard mágikusnak mondható pengéjével szemben, annak ellenére sem, hogy a wegtoreni mesterkardok nem súlyosak.
Tehát nem hajol el, elébe megy a támadásnak, így a cselnek szánt könyökbe sem futhat bele. Továbbviszi a kardcsapást, nagy eséllyel kerülve el mindkét támadást, majd fegyvertávolságban maradva várja a következőket, akár megmarad az ork fegyvere, akár nem.*
4023. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:09:44
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:09:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kanci és a Slepp//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
* Grotg mosolyog a férfi szavaira, jól esik neki, hogy biztosítékot kap arra kapcsolódóan, hogy lassan megoldódik a földkérdés. Ahogy elérnek a vaskorsóhoz, úgy tűnik, hogy akár még tettlegességig is fajulhat az este. Egyelőre nem csinál semmit, csak a jó Kancellár mellett áll, talán komolyabban veszik, hogyha egy óriás mellett beszél. Szeretné elkerülni az erőszakot, és nem akar belefolyni semmilyen verekedésbe, de azt nem fogja szó nélkül tűrni, hogyha a kedves kisemberre igyekezne bárki is kezet emelni. A sötét bőrű elf csak egy kedves mosolyt kap, de persze hamar észbe kap az óriás, hogy illendő lenne bemutatkozzon. *
- Grotg vagyok, Gratg fia. * Köszönti szokásához híven, majd tekintetét az események felé fordítja. *
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
* Grotg mosolyog a férfi szavaira, jól esik neki, hogy biztosítékot kap arra kapcsolódóan, hogy lassan megoldódik a földkérdés. Ahogy elérnek a vaskorsóhoz, úgy tűnik, hogy akár még tettlegességig is fajulhat az este. Egyelőre nem csinál semmit, csak a jó Kancellár mellett áll, talán komolyabban veszik, hogyha egy óriás mellett beszél. Szeretné elkerülni az erőszakot, és nem akar belefolyni semmilyen verekedésbe, de azt nem fogja szó nélkül tűrni, hogyha a kedves kisemberre igyekezne bárki is kezet emelni. A sötét bőrű elf csak egy kedves mosolyt kap, de persze hamar észbe kap az óriás, hogy illendő lenne bemutatkozzon. *
- Grotg vagyok, Gratg fia. * Köszönti szokásához híven, majd tekintetét az események felé fordítja. *
4022. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:08:32
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:08:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Repül. Repül a csillagok között, melyek létezéséről nem is tud. Megrázza fejét, kalapácsával támaszkodik meg majd rövid szédelgés után igyekszik gyorsan befókuszálni ellenfelét. Nem, nem az állára mért ütéstől lát kettőt, valóban megduplázódott ellenfeleik száma. Keresztbe állt szemekkel próbálja mindkettőt fókuszban tartani, de mivel ez nem tűnik működőképes megoldásnak, illetve újdonsült ork cimborája is eldübörög az elf felé, marad az ember.
Hamar elengedi a súlyos kalapácsot, ami nagyon puffan a földön, majd előhúzza a hosszú tőrt és a pajzsot. Elege van, hogy az ember össze-vissza ugrál és kitér a kalapács útjából, ideje taktikát váltani.*
-Mog'o' kiontani beled, embe'gye'ek.
*Dörmögi vicsorogva, miközben egy kevés nyálat enged a légtérbe, A pajzsot óvatosan helyezgetve indul meg az ember irányába, hiszen az a szédelgését kihasználva akár támadhat is.
Mikor kellő távolságra ér, a pajzsot még mindig maga előtt tartva szúr jobbjával a férfi felé alulról, hátha gyomrot ér. Ha ez nem talál, márpedig az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg nem lepi meg a támadással a férfit, hát a pajzsal igyekszik rögtön a szúrás után fejbekólintani az ipsét.*
//Kint//
*Repül. Repül a csillagok között, melyek létezéséről nem is tud. Megrázza fejét, kalapácsával támaszkodik meg majd rövid szédelgés után igyekszik gyorsan befókuszálni ellenfelét. Nem, nem az állára mért ütéstől lát kettőt, valóban megduplázódott ellenfeleik száma. Keresztbe állt szemekkel próbálja mindkettőt fókuszban tartani, de mivel ez nem tűnik működőképes megoldásnak, illetve újdonsült ork cimborája is eldübörög az elf felé, marad az ember.
Hamar elengedi a súlyos kalapácsot, ami nagyon puffan a földön, majd előhúzza a hosszú tőrt és a pajzsot. Elege van, hogy az ember össze-vissza ugrál és kitér a kalapács útjából, ideje taktikát váltani.*
-Mog'o' kiontani beled, embe'gye'ek.
*Dörmögi vicsorogva, miközben egy kevés nyálat enged a légtérbe, A pajzsot óvatosan helyezgetve indul meg az ember irányába, hiszen az a szédelgését kihasználva akár támadhat is.
Mikor kellő távolságra ér, a pajzsot még mindig maga előtt tartva szúr jobbjával a férfi felé alulról, hátha gyomrot ér. Ha ez nem talál, márpedig az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg nem lepi meg a támadással a férfit, hát a pajzsal igyekszik rögtön a szúrás után fejbekólintani az ipsét.*
4021. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 21:32:48
Üzenet elküldve: 2019-03-27 21:32:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
*Mialatt élvezettel nézi az egyenlőnek nem éppen nevezhető küzdelmet, örömmel látja, hogy rövid időn belül nem egy, de két ismerős alak is csatlakozik hozzá a nézőtéren. Eleinte csak egy oldalpillantással és egy halvány, ám elégedett mosollyal vesz róla tudomást, hogy Dora ott van mellette, a halk suttogás azonban nem kerüli el a figyelmét.*
- Csak nem ismered? *húzza fel egyik szemöldökét, ahogy a lányra pillant, száját kaján vigyorra húzva. Mi mástól döbbenne így meg Dora, ha nem attól, mert korábbi szerelmét pillantja meg ismét. ~Vagy legalábbis valakit, akivel összefeküdt... ~módosít magában az elképzelésen. Úgy véli azonban, modortalanság kettesben álldogálniuk, ha már a kancellár is itt van a közelben, még ha ő nem is méltóztatott észrevenni őket, így vállának egy gyenge lökésével, és egy rövid fejbiccentéssel jelzi Dorának, tud valamit, amitől még érdekesebb lesz a buli, és vagy egyedül, vagy, ha minden tervei szerint alakul, akkor Dorával kettecskén elindul a kancellár és kísérete felé.*
- Á, drága Habrertus! *mosolyodik el, lelkesen köszöntve a férfit* Milyen jó, hogy újra találkozunk! Ugye nem áll szándékodban félbeszakítani ezt a pompás műsort? *pillant a férfira, miközben szemében huncut fény villan. Régóta először érzi igazán jól magát, sajnálná, ha máris vége szakadna szórakozásának* Hiszen igazán nem ártanak ők senkinek! *fordul a verekedők felé. ~Csak saját maguknak, de hát... ők keresték a bajt!~ somolyog magában. Tagadhatatlanul élvezi a helyzetet, ezért pedig szándékában áll megtenni mindent a folytatásért, míg úgy látja, Umonék állnak nyerésre. Beszéd közben szentel egy mondatot a kancellárt kísérő kompániának is*
- Üdv! Estanellaria vagyok! *mutatkozik be az illendőség kedvéért, ám beszélgetést nem kezdeményez velük, ahhoz nem elég izgalmasak a számára, ellentétben a harccal, így végül szép lassan ismét csak arra fordítja a figyelmét.*
//Kint//
*Mialatt élvezettel nézi az egyenlőnek nem éppen nevezhető küzdelmet, örömmel látja, hogy rövid időn belül nem egy, de két ismerős alak is csatlakozik hozzá a nézőtéren. Eleinte csak egy oldalpillantással és egy halvány, ám elégedett mosollyal vesz róla tudomást, hogy Dora ott van mellette, a halk suttogás azonban nem kerüli el a figyelmét.*
- Csak nem ismered? *húzza fel egyik szemöldökét, ahogy a lányra pillant, száját kaján vigyorra húzva. Mi mástól döbbenne így meg Dora, ha nem attól, mert korábbi szerelmét pillantja meg ismét. ~Vagy legalábbis valakit, akivel összefeküdt... ~módosít magában az elképzelésen. Úgy véli azonban, modortalanság kettesben álldogálniuk, ha már a kancellár is itt van a közelben, még ha ő nem is méltóztatott észrevenni őket, így vállának egy gyenge lökésével, és egy rövid fejbiccentéssel jelzi Dorának, tud valamit, amitől még érdekesebb lesz a buli, és vagy egyedül, vagy, ha minden tervei szerint alakul, akkor Dorával kettecskén elindul a kancellár és kísérete felé.*
- Á, drága Habrertus! *mosolyodik el, lelkesen köszöntve a férfit* Milyen jó, hogy újra találkozunk! Ugye nem áll szándékodban félbeszakítani ezt a pompás műsort? *pillant a férfira, miközben szemében huncut fény villan. Régóta először érzi igazán jól magát, sajnálná, ha máris vége szakadna szórakozásának* Hiszen igazán nem ártanak ők senkinek! *fordul a verekedők felé. ~Csak saját maguknak, de hát... ők keresték a bajt!~ somolyog magában. Tagadhatatlanul élvezi a helyzetet, ezért pedig szándékában áll megtenni mindent a folytatásért, míg úgy látja, Umonék állnak nyerésre. Beszéd közben szentel egy mondatot a kancellárt kísérő kompániának is*
- Üdv! Estanellaria vagyok! *mutatkozik be az illendőség kedvéért, ám beszélgetést nem kezdeményez velük, ahhoz nem elég izgalmasak a számára, ellentétben a harccal, így végül szép lassan ismét csak arra fordítja a figyelmét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051