Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:47:54
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
*Meglehetős megelégedettséggel tölti el, hogy Taitos kellő semlegességgel fogadja őt, bár mire kettőt pillant már jóformán kint is találja magát ismét a Tavernából.
A férfiú másik oldalán posztoló tündért nem igen látja és pillantása nem is keresi övét, hiszen egészen valószínű hogy nem ismerik egymást, s a mágusnő nem is azért van most itt hogy új ismeretségeket kössön.
A fogadósnak csak egyet biccent és kezével int "pihenj"-t. Ezt kell beosztania üdvözlésként és Taitos megerősítéseként.
A szó szoros értelmében nem Taitosért jött, de hozzá és miatta érkezett, ez tény. Szívesen kihasználná az alkalmat és enne egy jó hazait ha már ilyen kedvesen érdeklődött is nála a pultos kisasszony, de nem csak Taitos korábbi beszélgetőtársa érzi úgy, hogy felpörögtek körülötte az események.
A pohárból azért iszik pár kortyot még mielőtt néhai tanítványa kivezetné az épületből.*
//Odakint, Taitos//
*Némán követi a másikat a Vaskapu oldalához. Remélhetőleg meg is találja a titokzatos és gyanús sutyorgásokra leginkább alkalmas zugot a növényzettel benőtt fal mellett.
Mielőtt válaszolna bármit is, csak szusszant egyet apró mosollyal ajkai szegletében.*
-Rég láttalak én is, de örülök hogy ilyen hamar rád bukkantam most.
*Finoman meg is szorítja a fiú vállait.*
-Ezt akartam átadni. Most jött ki úgy a lépés, hogy idejét éreztem.
*Mutat ismét az utazózsákra ami immár minden bizonnyal nem az ő vállait húzza.*
-Nem titkolózom, de nem is szeretném megzavarni a nélkülem is remekül működő élet új rendjét a jelenlétemmel. Nem maradok sokáig, csak úgy gondoltam nagyobb hasznát veheted ezeknek, mint én.
*A magyarázat végtelenül egyszerű és Isurii a maga részéről logikusnak is találja. Nem érzi úgy most, hogy ennél bővebben be kellene avatnia a másikat. A bizalom nem hiányzik, hiába hogy eltelt jó pár hónap, s talán nem egy esztendő is mióta legutóbb szót váltottak. Ám feleslegesen nem traktálná olyan háttér információkkal, melyek a személyes kis küldetés sikerét semmilyen formában nem befolyásolják. Elvégezte a feladatot amit maga elég kitűzött célul. Ezért jött. *
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 15:54:40
//Fogadós//
*Meglehetős megelégedettséggel tölti el, hogy Taitos kellő semlegességgel fogadja őt, bár mire kettőt pillant már jóformán kint is találja magát ismét a Tavernából.
A férfiú másik oldalán posztoló tündért nem igen látja és pillantása nem is keresi övét, hiszen egészen valószínű hogy nem ismerik egymást, s a mágusnő nem is azért van most itt hogy új ismeretségeket kössön.
A fogadósnak csak egyet biccent és kezével int "pihenj"-t. Ezt kell beosztania üdvözlésként és Taitos megerősítéseként.
A szó szoros értelmében nem Taitosért jött, de hozzá és miatta érkezett, ez tény. Szívesen kihasználná az alkalmat és enne egy jó hazait ha már ilyen kedvesen érdeklődött is nála a pultos kisasszony, de nem csak Taitos korábbi beszélgetőtársa érzi úgy, hogy felpörögtek körülötte az események.
A pohárból azért iszik pár kortyot még mielőtt néhai tanítványa kivezetné az épületből.*
//Odakint, Taitos//
*Némán követi a másikat a Vaskapu oldalához. Remélhetőleg meg is találja a titokzatos és gyanús sutyorgásokra leginkább alkalmas zugot a növényzettel benőtt fal mellett.
Mielőtt válaszolna bármit is, csak szusszant egyet apró mosollyal ajkai szegletében.*
-Rég láttalak én is, de örülök hogy ilyen hamar rád bukkantam most.
*Finoman meg is szorítja a fiú vállait.*
-Ezt akartam átadni. Most jött ki úgy a lépés, hogy idejét éreztem.
*Mutat ismét az utazózsákra ami immár minden bizonnyal nem az ő vállait húzza.*
-Nem titkolózom, de nem is szeretném megzavarni a nélkülem is remekül működő élet új rendjét a jelenlétemmel. Nem maradok sokáig, csak úgy gondoltam nagyobb hasznát veheted ezeknek, mint én.
*A magyarázat végtelenül egyszerű és Isurii a maga részéről logikusnak is találja. Nem érzi úgy most, hogy ennél bővebben be kellene avatnia a másikat. A bizalom nem hiányzik, hiába hogy eltelt jó pár hónap, s talán nem egy esztendő is mióta legutóbb szót váltottak. Ám feleslegesen nem traktálná olyan háttér információkkal, melyek a személyes kis küldetés sikerét semmilyen formában nem befolyásolják. Elvégezte a feladatot amit maga elég kitűzött célul. Ezért jött. *
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 15:54:40
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:04:18
Üzenet elküldve: 2018-01-21 15:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
* Kicsit felgyorsulnak körülötte az események, úgy tűnik mindenki Taitossal akar szót váltani, micsoda elfoglalt férfi lehet, gondolja magába a lányka boldogan, bizonyára jó lehet a társadalom ilyen hasznos tagjának leni.
A férfi megjegyzésére a csaposról az apró tündérke csak szelíden bólint, mikor pedig megkapta italát halk köszönetet mondva elkezdte iszogatni. Úgy tűnik a férfi siet, nem is akarja feltartani Riri, mosolyogva int búcsút, ő még marad egy keveset, hogy a kifizetett itala ne vesszen kárba, kipiheni magát, aztán mikor úgy érzi ideje indulnia, feláll, kiballag a tavernából, majd jókedvűen és frissen indul neki az útnak. *
//Fogadós//
* Kicsit felgyorsulnak körülötte az események, úgy tűnik mindenki Taitossal akar szót váltani, micsoda elfoglalt férfi lehet, gondolja magába a lányka boldogan, bizonyára jó lehet a társadalom ilyen hasznos tagjának leni.
A férfi megjegyzésére a csaposról az apró tündérke csak szelíden bólint, mikor pedig megkapta italát halk köszönetet mondva elkezdte iszogatni. Úgy tűnik a férfi siet, nem is akarja feltartani Riri, mosolyogva int búcsút, ő még marad egy keveset, hogy a kifizetett itala ne vesszen kárba, kipiheni magát, aztán mikor úgy érzi ideje indulnia, feláll, kiballag a tavernából, majd jókedvűen és frissen indul neki az útnak. *
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:54:18
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:54:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
*Taitos elmosolyodik.*
-Bizony, hűha.
*Utánozza a tündért, teljesen megérti milyen a szakma nagyjai között sertepertélni.*
-Szóval ha meglovagolod a hullámokat...
*Itt egy cinkos vigyort is megenged magának.*
-Ahol a halak otthon érzik magukat, ezért ezer évek után se vágyódnak el generációik.
*Toldja meg.*
-Akkor élhetsz, mint hal a vízben!
*Zárja szavait. Letámadja a pultos is.*
~Hát ő meg?~
*Tudván, hogy erszényét itt biztonságban tudhatja, nincs más hátra, mint az, hogy belemenjen a játékba. Míg (amúgy nem túlságosan felpumpált, ám annál szálkásabb) karizmát méregeti, Taitos még éppen csak szabad alkarjával üdvözlőleg a leányka háta mögé karol, az illetlenség úriemberek felé eső határán táncolva.*
-Én is örülök neked, de... Szóval ne sértődj meg, de honnan ismerlek?
*Kérdezi még mindig vidáman. A tündér, meg ez a kis közjáték kizökkentették éhes, acsargó állapotából.*
-Aranyos lány.
*Tesz egy megjegyzést a tündérnek, majd a másik oldalról ráejtenek valamit lábára.*
-Azt hiszem...
*Itt elhallgat, álla kissé lent is marad, szeme pedig teljesen elkerekedik. Ebből az állapotból csak az érkező biccentése zökkenti ki. A tündérre, majd a megérkező csaposra pillant, higgadtságot erőltet magára.*
-Köszönöm!
*Szól, elveszi az italt, majd a tündérre emeli.*
-Sok sikert akkor!
*Közben szeme sarkából mesterére pillantgat, de igyekszik a lehető legkevésbé feltűnően kezelni a helyzetet.
Kortyol egyet.*
-Ha megbocsátasz!
*Biccent a tündérnek, kinek nevét se tudja. Majd rendezi a csapost is.*
-Ha jól sejtem, csak értem jött.
*Mosolyodik rá kedvesen.*
-Enni pedig úgy tűnik, már nem lesz alkalmam.
*Könyveli el úgy, mintha számított volna Isurii megjelenésére. Egészen jó színész.*
-Köszönök mindent! Majd egyszer eljövök még egy rendes vacsorára is.
*Ígéri, majd míg erszényéért nyúl, Isurii elé tolja poharát, melyben még az az egészen finom bor nagyja ott is van, hátha kérne belőle.
Át ad a csapos leánynak, aki amúgy Segandrina Ashris'ryn 40 aranyat, ezzel jócskán meg is fizetve mindent, majd int a hirtelen betoppant mesternek, hogy beszéljenek kevesebb fül előtt.
Felkapja a kapott csomagot, majd előreengedi az ajtóban.*
//Odakint, Isurii//
-Honnan? Miért? Miért most? Jól vagy?
*Suttogja el kérdéseit, ahogy bezárult az ajtó.*
-Régen láttalak.
*Enged ki mindent, amit az elmúlt 3 percben bent kellett tartania az álhiggadtság leple alatt. Sok kérdése lenne, de úgy tűnik ilyen ez Synmira mestereinek sorsa. Fáradtan eltűnnek, hogy kérdéseket hagyjanak hátra. Mestere pedig már elég sokra is felelt, így most nem zavarná.*
-És miért a titkolózás?
//Fogadós//
*Taitos elmosolyodik.*
-Bizony, hűha.
*Utánozza a tündért, teljesen megérti milyen a szakma nagyjai között sertepertélni.*
-Szóval ha meglovagolod a hullámokat...
*Itt egy cinkos vigyort is megenged magának.*
-Ahol a halak otthon érzik magukat, ezért ezer évek után se vágyódnak el generációik.
*Toldja meg.*
-Akkor élhetsz, mint hal a vízben!
*Zárja szavait. Letámadja a pultos is.*
~Hát ő meg?~
*Tudván, hogy erszényét itt biztonságban tudhatja, nincs más hátra, mint az, hogy belemenjen a játékba. Míg (amúgy nem túlságosan felpumpált, ám annál szálkásabb) karizmát méregeti, Taitos még éppen csak szabad alkarjával üdvözlőleg a leányka háta mögé karol, az illetlenség úriemberek felé eső határán táncolva.*
-Én is örülök neked, de... Szóval ne sértődj meg, de honnan ismerlek?
*Kérdezi még mindig vidáman. A tündér, meg ez a kis közjáték kizökkentették éhes, acsargó állapotából.*
-Aranyos lány.
*Tesz egy megjegyzést a tündérnek, majd a másik oldalról ráejtenek valamit lábára.*
-Azt hiszem...
*Itt elhallgat, álla kissé lent is marad, szeme pedig teljesen elkerekedik. Ebből az állapotból csak az érkező biccentése zökkenti ki. A tündérre, majd a megérkező csaposra pillant, higgadtságot erőltet magára.*
-Köszönöm!
*Szól, elveszi az italt, majd a tündérre emeli.*
-Sok sikert akkor!
*Közben szeme sarkából mesterére pillantgat, de igyekszik a lehető legkevésbé feltűnően kezelni a helyzetet.
Kortyol egyet.*
-Ha megbocsátasz!
*Biccent a tündérnek, kinek nevét se tudja. Majd rendezi a csapost is.*
-Ha jól sejtem, csak értem jött.
*Mosolyodik rá kedvesen.*
-Enni pedig úgy tűnik, már nem lesz alkalmam.
*Könyveli el úgy, mintha számított volna Isurii megjelenésére. Egészen jó színész.*
-Köszönök mindent! Majd egyszer eljövök még egy rendes vacsorára is.
*Ígéri, majd míg erszényéért nyúl, Isurii elé tolja poharát, melyben még az az egészen finom bor nagyja ott is van, hátha kérne belőle.
Át ad a csapos leánynak, aki amúgy Segandrina Ashris'ryn 40 aranyat, ezzel jócskán meg is fizetve mindent, majd int a hirtelen betoppant mesternek, hogy beszéljenek kevesebb fül előtt.
Felkapja a kapott csomagot, majd előreengedi az ajtóban.*
//Odakint, Isurii//
-Honnan? Miért? Miért most? Jól vagy?
*Suttogja el kérdéseit, ahogy bezárult az ajtó.*
-Régen láttalak.
*Enged ki mindent, amit az elmúlt 3 percben bent kellett tartania az álhiggadtság leple alatt. Sok kérdése lenne, de úgy tűnik ilyen ez Synmira mestereinek sorsa. Fáradtan eltűnnek, hogy kérdéseket hagyjanak hátra. Mestere pedig már elég sokra is felelt, így most nem zavarná.*
-És miért a titkolózás?
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:01:45
Üzenet elküldve: 2018-01-21 13:01:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
*Nem épp a legprofibb viselkedés, amit itt leművel. Dehát olyan király érzés, hogy ez a Taitos mester is csak olyan, mint a többi és simán besétál ide. Drina ugyanis meg volt győződve róla, hogy hölgykoszorúval jár-kel mindenhova, mert hát olyan menő. De felüdülés, hogy nem így van. Olyan megfogható és közeli. Drina meg is fogja. A karját, hogy tényleg itt van-e vagy csak kivetítte ide magát valami csúcs varázslattal. De úgy néz ki tényleg itt van, úgyhogy most jöhet egy zavart röhögés és fülig pirulás.*
- Öhh... bocsánat. Persze! Enni.
*Kicsit össze kéne szednie magát, mielőtt totálisan idiótának nézik. Sőt, talán még pofán is vághatja valaki előbb vagy utóbb. Nagy levegő.*
- Elnézést, máris hozok mindent!
*Nagy zavarában a kérdést is elereszti füle melett, majd továbbra is pipacs színben pompázva befordul a konyhába, ahonnan ezután kiszűrődik némi ideges vihorászás. De eközben érkezik meg Isurii is, így remélhetőleg inkább ő köti le a mágus és vendége figyelmét. Nem telik bele sok idő és Segandrina valamivel összeszedettebben jelenik meg újra a pult mögött jobb kézzel egy bőségtálat egyensúlyozva, amit rögtön Halax elé is helyez.*
- Remélem valami ilyesmire gondolt!
*S kissé elborul az arca, mikor megpillantja a férfi előtt gyülekező üres poharakat.*
- Persze, máris töltök!
*Na azért nem fog annyira rohanni azzal a töltéssel, mert nem bízik túlzottan ebben az átszellemült ábrázatban. Nem volna túl szerencsés, ha így nagyközönség előtt kidekorálná a padlót a saját gyomortartalmával. Míg az újabb korsót méri, addig talán fogyaszt pár falatot a bőségtálból, ami segít majd felszívni ezt az irdatlan mennyiségű alkoholt. Kissé tétovázva, de azért a tál mellé helyezi az újabb korsó sört, majd tovább térül-fordul, hogy a másik kettő szomját is olthassa. Hogy az említett bort találja-e meg végül, abban nem egészen biztos, elvégre fogalma sincs ki az a Rilai, de egy enyhébb nedűt varázsol elő a pult alól és máris tölt Taitosnak. Kissé meglepődik, mikor feltűnik neki, hogy időközben megsokasodtak, de mindent szépen sorjában. Frissítő a tündérnek. Most akkor az mi? Víz? Vagy tea? Kit mi frissít? A tea édes, akkor legyen a forrásvíz. Az az igazi szomjoltó. Elé is pakol egy korsóval a jó kis hegyi forrásvízből. Aztán, ha nem tetszik majd szóvá teszi. Ezután érdeklődve fordul Isurii felé.*
- Üdvözlöm nálunk! Szolgálhatok Önnek valamivel?
//Fogadós//
*Nem épp a legprofibb viselkedés, amit itt leművel. Dehát olyan király érzés, hogy ez a Taitos mester is csak olyan, mint a többi és simán besétál ide. Drina ugyanis meg volt győződve róla, hogy hölgykoszorúval jár-kel mindenhova, mert hát olyan menő. De felüdülés, hogy nem így van. Olyan megfogható és közeli. Drina meg is fogja. A karját, hogy tényleg itt van-e vagy csak kivetítte ide magát valami csúcs varázslattal. De úgy néz ki tényleg itt van, úgyhogy most jöhet egy zavart röhögés és fülig pirulás.*
- Öhh... bocsánat. Persze! Enni.
*Kicsit össze kéne szednie magát, mielőtt totálisan idiótának nézik. Sőt, talán még pofán is vághatja valaki előbb vagy utóbb. Nagy levegő.*
- Elnézést, máris hozok mindent!
*Nagy zavarában a kérdést is elereszti füle melett, majd továbbra is pipacs színben pompázva befordul a konyhába, ahonnan ezután kiszűrődik némi ideges vihorászás. De eközben érkezik meg Isurii is, így remélhetőleg inkább ő köti le a mágus és vendége figyelmét. Nem telik bele sok idő és Segandrina valamivel összeszedettebben jelenik meg újra a pult mögött jobb kézzel egy bőségtálat egyensúlyozva, amit rögtön Halax elé is helyez.*
- Remélem valami ilyesmire gondolt!
*S kissé elborul az arca, mikor megpillantja a férfi előtt gyülekező üres poharakat.*
- Persze, máris töltök!
*Na azért nem fog annyira rohanni azzal a töltéssel, mert nem bízik túlzottan ebben az átszellemült ábrázatban. Nem volna túl szerencsés, ha így nagyközönség előtt kidekorálná a padlót a saját gyomortartalmával. Míg az újabb korsót méri, addig talán fogyaszt pár falatot a bőségtálból, ami segít majd felszívni ezt az irdatlan mennyiségű alkoholt. Kissé tétovázva, de azért a tál mellé helyezi az újabb korsó sört, majd tovább térül-fordul, hogy a másik kettő szomját is olthassa. Hogy az említett bort találja-e meg végül, abban nem egészen biztos, elvégre fogalma sincs ki az a Rilai, de egy enyhébb nedűt varázsol elő a pult alól és máris tölt Taitosnak. Kissé meglepődik, mikor feltűnik neki, hogy időközben megsokasodtak, de mindent szépen sorjában. Frissítő a tündérnek. Most akkor az mi? Víz? Vagy tea? Kit mi frissít? A tea édes, akkor legyen a forrásvíz. Az az igazi szomjoltó. Elé is pakol egy korsóval a jó kis hegyi forrásvízből. Aztán, ha nem tetszik majd szóvá teszi. Ezután érdeklődve fordul Isurii felé.*
- Üdvözlöm nálunk! Szolgálhatok Önnek valamivel?
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-20 23:37:05
Üzenet elküldve: 2018-01-20 23:37:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
*Az ismerős út egy szinte már teljesen ismeretlen alakot hoz ma a Vaskorsó Taverna felé. Nincs benne semmi különös. Egy a megfáradt vándorok közül, ám a legtöbb pihenésre, finom falatra vagy jó sörre vágyó utazóval ellentétben ő egészen más célból van itt.
Jobb napokat is látott, sötét utazóköpenyét baljával hanyagul odébb lebbenti keze útjából és tenyerét az ajtó lapjára fekteti. Épp csak egy szívdobbanásnyi ideig hezitál mielőtt belép a fogadóba. Nem most fog visszafordulni. Már késő.
Arcát takaró csuklyáját nem hajtja hátra, az alól pillant körbe fényüket vesztett tengerkékjeivel. A jelek szerint kiváló megérzéseire még mindig bizton támaszkodhat, hiszen hamar megleli azt, aki miatt oly messziről és oly sok idő után mégiscsak idejött.
Talán ennyi esztendősen már az embernek illene tisztában lennie az őt kifejezetten jellemző külső (és belső) tulajdonságainak mindegyikével, ám az imént érkező nőnek nincs fogalma arról, hogy mozdulatai jellegzetesek-e vagy sem. Legjobb tudása szerint igyekszik természetes és elhanyagolhatóan jelentéktelen maradni míg oda nem ér a pulthoz, a kiszemelt ifjú férfi mellé. Súlyos utazózsákját tompa puffanással ejti lába mellé a földre, s ha másra nem is, erre mindenképpen fel kell figyelnie Taitosnak is. Főleg ha a batyu nem túl precíz padlóra helyezése érintette a lábujjait is. A mellette állló Taitos, a Zöldfülű már nem is olyan zöldfülű, így értenie kell, hogy a 9010 aranyat rejtő csomag bizalmas.
Nem szívesen vallja be magának sem, ám tagadni is kár lenne, hogy érez némi idegességet mióta átlépte a Taverna küszöbét.
Éles hegyes fülek számára is alig hallhatóan köszörüli csak meg kiszáradt torkát és felkönyököl a pultra. Ujjait összefonja és kezeit ajkai elé emeli, így pillant oldalra, a régen látott ismerős irányába. Mint szellem, aki kísérteni tért csak vissza némán megcsóválja fejét "nem"-et intve vele Taitosnak, hogy eszébe se jusson átadni magát különféle heves, hirtelen felindultságnak.*
-Csak ezért vagyok itt. Hogy ezt átadjam.
*Szól halkan és diszkréten a jól megtömött zsákra mutat.
Mit is mondhatna? Agyát megannyi kérdés árasztja el, az érzelmek felzubognak lelkében, de az egyetlen és legfontosabb amiről tudni szeretett volna mindig is a távol töltött idő alatt, arról most saját szemével is meggyőződhetett: minden(ki) rendben.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 23:47:36
*Az ismerős út egy szinte már teljesen ismeretlen alakot hoz ma a Vaskorsó Taverna felé. Nincs benne semmi különös. Egy a megfáradt vándorok közül, ám a legtöbb pihenésre, finom falatra vagy jó sörre vágyó utazóval ellentétben ő egészen más célból van itt.
Jobb napokat is látott, sötét utazóköpenyét baljával hanyagul odébb lebbenti keze útjából és tenyerét az ajtó lapjára fekteti. Épp csak egy szívdobbanásnyi ideig hezitál mielőtt belép a fogadóba. Nem most fog visszafordulni. Már késő.
Arcát takaró csuklyáját nem hajtja hátra, az alól pillant körbe fényüket vesztett tengerkékjeivel. A jelek szerint kiváló megérzéseire még mindig bizton támaszkodhat, hiszen hamar megleli azt, aki miatt oly messziről és oly sok idő után mégiscsak idejött.
Talán ennyi esztendősen már az embernek illene tisztában lennie az őt kifejezetten jellemző külső (és belső) tulajdonságainak mindegyikével, ám az imént érkező nőnek nincs fogalma arról, hogy mozdulatai jellegzetesek-e vagy sem. Legjobb tudása szerint igyekszik természetes és elhanyagolhatóan jelentéktelen maradni míg oda nem ér a pulthoz, a kiszemelt ifjú férfi mellé. Súlyos utazózsákját tompa puffanással ejti lába mellé a földre, s ha másra nem is, erre mindenképpen fel kell figyelnie Taitosnak is. Főleg ha a batyu nem túl precíz padlóra helyezése érintette a lábujjait is. A mellette állló Taitos, a Zöldfülű már nem is olyan zöldfülű, így értenie kell, hogy a 9010 aranyat rejtő csomag bizalmas.
Nem szívesen vallja be magának sem, ám tagadni is kár lenne, hogy érez némi idegességet mióta átlépte a Taverna küszöbét.
Éles hegyes fülek számára is alig hallhatóan köszörüli csak meg kiszáradt torkát és felkönyököl a pultra. Ujjait összefonja és kezeit ajkai elé emeli, így pillant oldalra, a régen látott ismerős irányába. Mint szellem, aki kísérteni tért csak vissza némán megcsóválja fejét "nem"-et intve vele Taitosnak, hogy eszébe se jusson átadni magát különféle heves, hirtelen felindultságnak.*
-Csak ezért vagyok itt. Hogy ezt átadjam.
*Szól halkan és diszkréten a jól megtömött zsákra mutat.
Mit is mondhatna? Agyát megannyi kérdés árasztja el, az érzelmek felzubognak lelkében, de az egyetlen és legfontosabb amiről tudni szeretett volna mindig is a távol töltött idő alatt, arról most saját szemével is meggyőződhetett: minden(ki) rendben.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 23:47:36
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-20 17:52:02
Üzenet elküldve: 2018-01-20 17:52:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadott meg a többiek//
*Vállat von az egyszerre csak egyet kérdéskörre. Neki aztán végső soron teljesen mindegy, hogy háromszor egyet, vagy egyszer hármat. Elméjébe ötlik, hogy talán ez most a jobbik opció, amivel akár hosszú percekkel meghosszabbítható az viszonylagos öntudata. Remek, igazán remek!
Elgondolkodva mar rá a pálinkás kupicára, és egy darabig csak forgatja ujjai között. De rég is volt már, te jó ég! Az nem is kifejezés, hogy hiányzott. Voltak pillanatok, mikor komolyan elgondolkodott azon, hogy a megváltó halál nem is akkora baromság, mint az sokáig hitte. De ímhol! Minden jóra fordul, a herceg szeszbe fojtja magát és mindenki boldogan túléli, míg fel nem dobja a bakancsot. Tündérmese a jobbak közül.*
- Eltévedtem…
*Adja meg a tömör választ a nő kérdésére. Pár nap múlva, mikor majd ismét régi fényében tündököl (értsd: állandósul a félrészeg állapot, és még ős maga is elhiszi, amit kitalál), előadja a bővebb verziót, sárkányokkal, démonokkal és mindenféle marhasággal, ami ilyenkor kell egy történetbe. De addig még ezer a dolog!
Hozzákoccantja a stampedlit a söröskorsójához, a fogadósnő felé emeli, majd lehúzza. Kellemes borzongás fut végig hősünkön, szemét kellemes fátyol lepi el, torkából elismerő „huh” szakad fel. Jó lesz ez! Következő etapban sörét kapja fel, majd dönti magába, miközben alig-alig folyatja saját szája mellé a nedűt. A ruhának titulált gönceinek úgy se árt, és kinézetén se sokat ronthat a dolog, szóval minden rendben. Az üres korsó is visszakoppan a pultra, és Lamansék éke piheg egy sort. Elhasznált szervezete némi problémával veszi fel a küzdelmet a hirtelen jött bőségáldással, de egyelőre még nincs különösebb gond. Mi több, hősünk úgy érzi, új erőkkel töltődik fel.
Az újonnan betoppanóknak biccent, majd a második kupicát rájuk is emeli, mielőtt eltüntetné annak tartalmát. Ez ellen már hevesebben tiltakozik belseje, gyorsan meg is kapaszkodik a pult lapjában. Lelki szemei előtt felvillan, ahogy a második feles renitens, anarchista, lázadó részei felháborodva azon, hogy olyan keveset láttak az üvegen túli világból, összeszedik a többi elégedetlenkedő szesztestvért, és rohamot indítanak a felszín felé. A sebtében összedobott hadjárat egészen az ember halnak szájáig jut, ahol azonban az offenzíva megtorpan.
Halax gyorsan körbenéz, és elkerekedett szemmel észleli, hogy a kért vödör elmaradt! Baj! Újabb helyzetfelmérés után arra jut, hogy 1: a róla kialakult magasztosan tökéletes kép eléggé megrendülne, ha csak egyszerűen a padlóra köpné a matériát. 2: gyereknevelési részletes tanulmányai szerint nem számít az ilyesmi épületes példának. 3: akit még itt az Égiek háta mögött is „mester”-nek titulálnak, a végén még nehezményezné az ilyet, és per pillanat nincs kedve az ebből fakadó problémákhoz. 4: Halax nem holmi vashegyi barbár, hogy csak úgy pazaroljon!
Ezen elmélettel felvértezve magát, fejét hátraveti és egy nagy nyeléssel visszaveri a lázadó folyadékok támadását. Győzelem!
Egy nagyobb lélegzetvétel után Halax elvigyorodik. Elkezdődött! Átszellemülten pillant a fogadósra.*
- Majd még egy sört, ha ráér, aranyom!
*Vállat von az egyszerre csak egyet kérdéskörre. Neki aztán végső soron teljesen mindegy, hogy háromszor egyet, vagy egyszer hármat. Elméjébe ötlik, hogy talán ez most a jobbik opció, amivel akár hosszú percekkel meghosszabbítható az viszonylagos öntudata. Remek, igazán remek!
Elgondolkodva mar rá a pálinkás kupicára, és egy darabig csak forgatja ujjai között. De rég is volt már, te jó ég! Az nem is kifejezés, hogy hiányzott. Voltak pillanatok, mikor komolyan elgondolkodott azon, hogy a megváltó halál nem is akkora baromság, mint az sokáig hitte. De ímhol! Minden jóra fordul, a herceg szeszbe fojtja magát és mindenki boldogan túléli, míg fel nem dobja a bakancsot. Tündérmese a jobbak közül.*
- Eltévedtem…
*Adja meg a tömör választ a nő kérdésére. Pár nap múlva, mikor majd ismét régi fényében tündököl (értsd: állandósul a félrészeg állapot, és még ős maga is elhiszi, amit kitalál), előadja a bővebb verziót, sárkányokkal, démonokkal és mindenféle marhasággal, ami ilyenkor kell egy történetbe. De addig még ezer a dolog!
Hozzákoccantja a stampedlit a söröskorsójához, a fogadósnő felé emeli, majd lehúzza. Kellemes borzongás fut végig hősünkön, szemét kellemes fátyol lepi el, torkából elismerő „huh” szakad fel. Jó lesz ez! Következő etapban sörét kapja fel, majd dönti magába, miközben alig-alig folyatja saját szája mellé a nedűt. A ruhának titulált gönceinek úgy se árt, és kinézetén se sokat ronthat a dolog, szóval minden rendben. Az üres korsó is visszakoppan a pultra, és Lamansék éke piheg egy sort. Elhasznált szervezete némi problémával veszi fel a küzdelmet a hirtelen jött bőségáldással, de egyelőre még nincs különösebb gond. Mi több, hősünk úgy érzi, új erőkkel töltődik fel.
Az újonnan betoppanóknak biccent, majd a második kupicát rájuk is emeli, mielőtt eltüntetné annak tartalmát. Ez ellen már hevesebben tiltakozik belseje, gyorsan meg is kapaszkodik a pult lapjában. Lelki szemei előtt felvillan, ahogy a második feles renitens, anarchista, lázadó részei felháborodva azon, hogy olyan keveset láttak az üvegen túli világból, összeszedik a többi elégedetlenkedő szesztestvért, és rohamot indítanak a felszín felé. A sebtében összedobott hadjárat egészen az ember halnak szájáig jut, ahol azonban az offenzíva megtorpan.
Halax gyorsan körbenéz, és elkerekedett szemmel észleli, hogy a kért vödör elmaradt! Baj! Újabb helyzetfelmérés után arra jut, hogy 1: a róla kialakult magasztosan tökéletes kép eléggé megrendülne, ha csak egyszerűen a padlóra köpné a matériát. 2: gyereknevelési részletes tanulmányai szerint nem számít az ilyesmi épületes példának. 3: akit még itt az Égiek háta mögött is „mester”-nek titulálnak, a végén még nehezményezné az ilyet, és per pillanat nincs kedve az ebből fakadó problémákhoz. 4: Halax nem holmi vashegyi barbár, hogy csak úgy pazaroljon!
Ezen elmélettel felvértezve magát, fejét hátraveti és egy nagy nyeléssel visszaveri a lázadó folyadékok támadását. Győzelem!
Egy nagyobb lélegzetvétel után Halax elvigyorodik. Elkezdődött! Átszellemülten pillant a fogadósra.*
- Majd még egy sört, ha ráér, aranyom!
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-20 17:13:24
Üzenet elküldve: 2018-01-20 17:13:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szilánk gyűlés//
*Unalmában az orrát piszkálgatja, de ezt rögtön felfüggeszti - bár ujja állása alapján nem végleg - mikor érdekes dolgok kerülnek elő.*
- Cöh. Csak virítsd a lóvét, cica. Ami meg a dugi cuccaidat illeti... hát ne fogd vissza magad! *kacsint Daewere. Ki tudja, talán sikerül valami tényleg ütőset összekavarnia.*
- Olyat szeretnék, amitől rózsaszín tretileket látok, meg ilyenek. Nem nevet... *emeli fenyegetően az ujját Krestvirre, de vigyorog.*
- Mert ha egér leszek, könnyen elbújok ám a bugyogók között! Aztán lesz visítás! Ebadta némberek! *hogy kiröhögik, elképesztő!*
- Na. *nem érdekli Taitos és éppen aktuális nője gerlebúgása, haladna, hogy még inkább elviselhetetlen tűzmágus legyen belőle.*
- Hallottam egy olyan trükkről, amivel szemeket lehet felgyújtani. Na... alig várom, hogy csinálhassam! *pislog körbe nagy békalesőjével. Taitos humorkodása a késről ekkor éri.*
- Aha. És tudom is, kin fogom először kipróbálni. *morog a szája sarkában, mert igencsak felszívta magát. Annyira persze nem, hogy meg merné támadni Taitost.*
~ Majd. ~ *aztán szakmai részre terelődik a dolog.*
- Igen, Isurii mester igencsak jó volt abban is. Ha jól rémlik, volt egy különleges varázslata is, amivel egész folyókat tudott jéggé fagyasztani... *persze a szövetség alapítója már vagy két éve eltűnt.*
~ Kár. Ő nem úgy hagyott itt minket, mint eb a szarát. ~ *sóhajtozik.*
- Van még valami, vagy leléphetünk? Dolgozik a bab, és szeretnék, izé... nem zárt térben maradni.
//Szilánk gyűlés//
*Unalmában az orrát piszkálgatja, de ezt rögtön felfüggeszti - bár ujja állása alapján nem végleg - mikor érdekes dolgok kerülnek elő.*
- Cöh. Csak virítsd a lóvét, cica. Ami meg a dugi cuccaidat illeti... hát ne fogd vissza magad! *kacsint Daewere. Ki tudja, talán sikerül valami tényleg ütőset összekavarnia.*
- Olyat szeretnék, amitől rózsaszín tretileket látok, meg ilyenek. Nem nevet... *emeli fenyegetően az ujját Krestvirre, de vigyorog.*
- Mert ha egér leszek, könnyen elbújok ám a bugyogók között! Aztán lesz visítás! Ebadta némberek! *hogy kiröhögik, elképesztő!*
- Na. *nem érdekli Taitos és éppen aktuális nője gerlebúgása, haladna, hogy még inkább elviselhetetlen tűzmágus legyen belőle.*
- Hallottam egy olyan trükkről, amivel szemeket lehet felgyújtani. Na... alig várom, hogy csinálhassam! *pislog körbe nagy békalesőjével. Taitos humorkodása a késről ekkor éri.*
- Aha. És tudom is, kin fogom először kipróbálni. *morog a szája sarkában, mert igencsak felszívta magát. Annyira persze nem, hogy meg merné támadni Taitost.*
~ Majd. ~ *aztán szakmai részre terelődik a dolog.*
- Igen, Isurii mester igencsak jó volt abban is. Ha jól rémlik, volt egy különleges varázslata is, amivel egész folyókat tudott jéggé fagyasztani... *persze a szövetség alapítója már vagy két éve eltűnt.*
~ Kár. Ő nem úgy hagyott itt minket, mint eb a szarát. ~ *sóhajtozik.*
- Van még valami, vagy leléphetünk? Dolgozik a bab, és szeretnék, izé... nem zárt térben maradni.
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-20 14:31:27
Üzenet elküldve: 2018-01-20 14:31:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
- Köszönöm a jó tanácsot, megfogadom - * bólint, s nem is beszél légből kapottakat, tényleg megjegyezte, hogy ha majd egyszer arra tévelyeg, ne merészkedjen a kikötőbe, ha nincs mellette valaki esetleg többen.
A figyelmeztetéstől kissé megrémül, ez arcára is erősen kiül, de ha idáig eljött, csak szerencsét fog próbálni, ha majd újra összegyűjti bátorságát.*
- Hűha - * a legnevesebb alkimistáktól nyugalma nemigen jön meg, sőt, inkább még jobban elbújik szívében, fél, hogy túl ügyetlen lenne a legjobbakhoz képest és abban sem biztos, hogy majd megtalálja helyét, nem pedig csak nyűg lesz egy-két ember vállán, de mindebből a külső szemek csak annyit látnak, hogy egyre sápatagabb a tündérlányka.
A madaras kérdés után nyeri csak vissza hangját, ahogy kicsit lejjebb csitult benne az előbbi érzelmi pánik, s mikor azt felelik tud, lágyan el is mosolyodik. *
- Mert talán ott érzik magukat igazán otthon. - * suttogja a választ, de nem is biztos, hogy a másik meghallja, mert közben új társalkodó érkezik kicsiny csoportjukhoz.
~ Milyen csinos ~ pillant az újonnan jöttre. Tudja, hogy az elfek szépek, de ha találkozik egyel, soha sem képes megállni, hogy gondolatai ne arrafelé kalandozzanak, hogy milyen csillogó a hajuk és simának tűnő a bőrük.
A beszélgetést csendben hallgatja végig, nem érzi úgy, hogy szólnia kellene, még akkor sem, mikor Taitos azt hiszi, hogy a gyerekének nézik őt, hiába feltehetőleg csak alig néhány évvel fiatalabb is a tündérlányka.
Riri azonban sejti, hogy nem ez lapul meg a csapos hitetlen tekintete mögött, mert a tündérre annyira sok figyelmet nem fektetett a lány, és ez így is van jól, de azt még álmában sem sejtette volna, hogy Taitos híres. Kicsit zavarba is jön - ismételten - s már azon gondolkodik, hogy talán búcsúzni kéne, menni a dolgára és nem zavarni őket, mikor a férfi rá kacsint.
Ezt a figyelmességet halovány pírrel hálálja meg, azonban megszólalni csak akkor szólal, mikor megint ketten maradnak, még ha ez csak egy pillanat is, amíg a csapos tölt nekik valamit. *
- Köszönöm - * suttogja. *
//Fogadós//
- Köszönöm a jó tanácsot, megfogadom - * bólint, s nem is beszél légből kapottakat, tényleg megjegyezte, hogy ha majd egyszer arra tévelyeg, ne merészkedjen a kikötőbe, ha nincs mellette valaki esetleg többen.
A figyelmeztetéstől kissé megrémül, ez arcára is erősen kiül, de ha idáig eljött, csak szerencsét fog próbálni, ha majd újra összegyűjti bátorságát.*
- Hűha - * a legnevesebb alkimistáktól nyugalma nemigen jön meg, sőt, inkább még jobban elbújik szívében, fél, hogy túl ügyetlen lenne a legjobbakhoz képest és abban sem biztos, hogy majd megtalálja helyét, nem pedig csak nyűg lesz egy-két ember vállán, de mindebből a külső szemek csak annyit látnak, hogy egyre sápatagabb a tündérlányka.
A madaras kérdés után nyeri csak vissza hangját, ahogy kicsit lejjebb csitult benne az előbbi érzelmi pánik, s mikor azt felelik tud, lágyan el is mosolyodik. *
- Mert talán ott érzik magukat igazán otthon. - * suttogja a választ, de nem is biztos, hogy a másik meghallja, mert közben új társalkodó érkezik kicsiny csoportjukhoz.
~ Milyen csinos ~ pillant az újonnan jöttre. Tudja, hogy az elfek szépek, de ha találkozik egyel, soha sem képes megállni, hogy gondolatai ne arrafelé kalandozzanak, hogy milyen csillogó a hajuk és simának tűnő a bőrük.
A beszélgetést csendben hallgatja végig, nem érzi úgy, hogy szólnia kellene, még akkor sem, mikor Taitos azt hiszi, hogy a gyerekének nézik őt, hiába feltehetőleg csak alig néhány évvel fiatalabb is a tündérlányka.
Riri azonban sejti, hogy nem ez lapul meg a csapos hitetlen tekintete mögött, mert a tündérre annyira sok figyelmet nem fektetett a lány, és ez így is van jól, de azt még álmában sem sejtette volna, hogy Taitos híres. Kicsit zavarba is jön - ismételten - s már azon gondolkodik, hogy talán búcsúzni kéne, menni a dolgára és nem zavarni őket, mikor a férfi rá kacsint.
Ezt a figyelmességet halovány pírrel hálálja meg, azonban megszólalni csak akkor szólal, mikor megint ketten maradnak, még ha ez csak egy pillanat is, amíg a csapos tölt nekik valamit. *
- Köszönöm - * suttogja. *
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-20 12:13:49
Üzenet elküldve: 2018-01-20 12:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
*Elcseverésznek a most már biztosan tündérrel.*
-Oh, persze, nem is úgy nézel ki, mint aki a másik irányból jött. Viszont ha elfogadsz egy tanácsot, ne egyedül menj a Kikötőbe, ha arra császkálnál!
*Adja ki tanácsát.*
-Viszont, ha csak idáig jönnél, akkor jó helyen jársz.
*Kicsit gondolkodik. Ők nem adtak fel hirdetést alkimisták után, így valószínűleg ez Kagan ügylete lesz.*
-Csak fel kell menned a hegyre, aztán bekérned magad az erőd urához, majd ő meglátja hol vehetné hasznodat.
*Mosolyodik el, miközben a helyi szokásokat magyarázza.*
-Elég... Komolyan veszik ezt a biztonság, meg uralom dolgot, erre készülj fel.
*Végül talán kiadta minden tudományát.*
-Oh, igen. Pont mostanság nyílik majd egy piac a környéken, ahol italok is kaphatók. Sőt! Arthenior legnevesebb alkimistái is erre járkálnak, szóval biztosan megtalálod majd a helyed.
*Bátorítja.*
~Nocsak, milyen pimasz!~
*Visszadobott kérdést kap válaszul ugyanis.*
-Tud, bizony.
*Felel végül ő már nem olyan kitérően, mint ahogyan neki felelt a tündér.*
-A kérdés csak az, hogy miért vannak ők odakötve a vízhez?
*Elmélkedik tovább, ám eddigre odaér hozzájuk a csapos is.*
-Huu?
*Húzza fel Taitos szemöldökét.*
~Hmm.~
*Nem tudja elképzelni mit akarhatott.*
-Oh, hogy ő, nem, egyáltalán nem az én lányom.
*Néz a tündérre meglepődést színlelve.*
-Úgy nézek én ki, mint aki már az apa k...
*Itt megtudja végre mit akartak tőle.*
-Áh, vagy úgy. Igen.
*Az ajakba harapdálós részt ugyan Taitos nem érti, mint ahogy azt sem, hogy annak ellenére, hogy Amonon van, miért vannak úgy odáig érte.*
~Biztos új még erre.~
*Legyint magában.*
-Meg az egyik elődöd.
*Nevet fel.*
-Szeretnék kicsit enni, s ha jól emlékszem volt itt még valami enyhébb vörös bor, amit Rilai mentett ki még a faerődből. Nem tudod, hogy maradt-e még belőle?
*Kérdezi a fogadós kisasszonyt.*
-És amúgy. Honnan ismersz?
*Ezt a legjobb még most az elején tisztázni.*
-Oh, igen, és megfáradt tündérkénknek is hozz valamit, a vendégem!
*Kacsint oldalra, hiszen ha már lehetséges, sőt potenciális értelmiségi tanonc jelölt, jobb, ha az ember fia kedvesen áll hozzá.*
//Fogadós//
*Elcseverésznek a most már biztosan tündérrel.*
-Oh, persze, nem is úgy nézel ki, mint aki a másik irányból jött. Viszont ha elfogadsz egy tanácsot, ne egyedül menj a Kikötőbe, ha arra császkálnál!
*Adja ki tanácsát.*
-Viszont, ha csak idáig jönnél, akkor jó helyen jársz.
*Kicsit gondolkodik. Ők nem adtak fel hirdetést alkimisták után, így valószínűleg ez Kagan ügylete lesz.*
-Csak fel kell menned a hegyre, aztán bekérned magad az erőd urához, majd ő meglátja hol vehetné hasznodat.
*Mosolyodik el, miközben a helyi szokásokat magyarázza.*
-Elég... Komolyan veszik ezt a biztonság, meg uralom dolgot, erre készülj fel.
*Végül talán kiadta minden tudományát.*
-Oh, igen. Pont mostanság nyílik majd egy piac a környéken, ahol italok is kaphatók. Sőt! Arthenior legnevesebb alkimistái is erre járkálnak, szóval biztosan megtalálod majd a helyed.
*Bátorítja.*
~Nocsak, milyen pimasz!~
*Visszadobott kérdést kap válaszul ugyanis.*
-Tud, bizony.
*Felel végül ő már nem olyan kitérően, mint ahogyan neki felelt a tündér.*
-A kérdés csak az, hogy miért vannak ők odakötve a vízhez?
*Elmélkedik tovább, ám eddigre odaér hozzájuk a csapos is.*
-Huu?
*Húzza fel Taitos szemöldökét.*
~Hmm.~
*Nem tudja elképzelni mit akarhatott.*
-Oh, hogy ő, nem, egyáltalán nem az én lányom.
*Néz a tündérre meglepődést színlelve.*
-Úgy nézek én ki, mint aki már az apa k...
*Itt megtudja végre mit akartak tőle.*
-Áh, vagy úgy. Igen.
*Az ajakba harapdálós részt ugyan Taitos nem érti, mint ahogy azt sem, hogy annak ellenére, hogy Amonon van, miért vannak úgy odáig érte.*
~Biztos új még erre.~
*Legyint magában.*
-Meg az egyik elődöd.
*Nevet fel.*
-Szeretnék kicsit enni, s ha jól emlékszem volt itt még valami enyhébb vörös bor, amit Rilai mentett ki még a faerődből. Nem tudod, hogy maradt-e még belőle?
*Kérdezi a fogadós kisasszonyt.*
-És amúgy. Honnan ismersz?
*Ezt a legjobb még most az elején tisztázni.*
-Oh, igen, és megfáradt tündérkénknek is hozz valamit, a vendégem!
*Kacsint oldalra, hiszen ha már lehetséges, sőt potenciális értelmiségi tanonc jelölt, jobb, ha az ember fia kedvesen áll hozzá.*
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-20 11:05:07
Üzenet elküldve: 2018-01-20 11:05:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
- Bocsásson meg egy pillanatra!
*Szakítja félbe Halaxot udvariasan, majd az újonnan érkezők elé toppan ragyogó mosollyal.*
- Szép estét! Mivel szol... Huuuuuu!
*Sajnos az ész megakad, szó fennakad szituáció van kialakulóban, mert ahogy jobban megnézi magának új vendégeit a férfiben ismerős vonásokat vél felfedezni. Mármint nem azért, mert találkoztak, de részletes leírást már hallott róla. És hát most hírességnek kijáró döbbenetes fogadtatásban lesz része.*
- Maga az a Taitos mester!
*Miután Drina jól feltalálja a spanyol viaszt, büszkén kihúzza magát, mert hát nem minden nap találkozhat az erdő leánya egy ilyen nevezetes mágussal, feltéve, ha ő az.*
- Ugye?
*Teszi hozzá kissé bizonytalanul, majd ajkába harap.*
//Fogadós//
- Bocsásson meg egy pillanatra!
*Szakítja félbe Halaxot udvariasan, majd az újonnan érkezők elé toppan ragyogó mosollyal.*
- Szép estét! Mivel szol... Huuuuuu!
*Sajnos az ész megakad, szó fennakad szituáció van kialakulóban, mert ahogy jobban megnézi magának új vendégeit a férfiben ismerős vonásokat vél felfedezni. Mármint nem azért, mert találkoztak, de részletes leírást már hallott róla. És hát most hírességnek kijáró döbbenetes fogadtatásban lesz része.*
- Maga az a Taitos mester!
*Miután Drina jól feltalálja a spanyol viaszt, büszkén kihúzza magát, mert hát nem minden nap találkozhat az erdő leánya egy ilyen nevezetes mágussal, feltéve, ha ő az.*
- Ugye?
*Teszi hozzá kissé bizonytalanul, majd ajkába harap.*
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-20 00:14:39
Üzenet elküldve: 2018-01-20 00:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
* Az első válaszra szelíd mosolya csak még szélesebb lesz, valami azt súgja neki, hogy az ifjú állítása nem igen állja meg helyét, még ha színésznek nem is lenne rossz a koma, csak sokat kéne gyakorolnia. *
- Arthenior felől jöttem, úti célom meg, nos hát... - * itt kicsit megakad, gondolkodik, hogyan is mondja el, végül eképp folytatja * - a Pegazus fogadóban láttam egy hirdetést, arra jelentkeznék valamerre errefelé, konyítok kicsit az alkímiához és abban bíztam, hogy valakinek hasznára lehetek vele - * zavartan pillant oldalra, orcájára pír szökik, mint mindig, ha huzamosabb ideig beszél magáról, s ez nagy valószínűséggel meg is marad valamilyen szinten addig, míg ki nem zökkentik a furcsa kérdéssel. Nem igazán gondolkodik a válaszon, sőt nem is ad rá választ, helyette inkább kérdésre kérdéssel felel: *
- Mondd, víz nélkül tud-e úszni a hal? - * kezecskéit hátra húzza köpenye fölött, hátul összekulcsolja őket és míg a válaszra vár, -vagy az italra, amelyik előbb megérkezik, -addig kedélyesen dülöngél sarkán, gyermeki egyszerűséggel pillantva a férfira. *
* Az első válaszra szelíd mosolya csak még szélesebb lesz, valami azt súgja neki, hogy az ifjú állítása nem igen állja meg helyét, még ha színésznek nem is lenne rossz a koma, csak sokat kéne gyakorolnia. *
- Arthenior felől jöttem, úti célom meg, nos hát... - * itt kicsit megakad, gondolkodik, hogyan is mondja el, végül eképp folytatja * - a Pegazus fogadóban láttam egy hirdetést, arra jelentkeznék valamerre errefelé, konyítok kicsit az alkímiához és abban bíztam, hogy valakinek hasznára lehetek vele - * zavartan pillant oldalra, orcájára pír szökik, mint mindig, ha huzamosabb ideig beszél magáról, s ez nagy valószínűséggel meg is marad valamilyen szinten addig, míg ki nem zökkentik a furcsa kérdéssel. Nem igazán gondolkodik a válaszon, sőt nem is ad rá választ, helyette inkább kérdésre kérdéssel felel: *
- Mondd, víz nélkül tud-e úszni a hal? - * kezecskéit hátra húzza köpenye fölött, hátul összekulcsolja őket és míg a válaszra vár, -vagy az italra, amelyik előbb megérkezik, -addig kedélyesen dülöngél sarkán, gyermeki egyszerűséggel pillantva a férfira. *
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:46:05
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
*Amíg fogadósunk elfoglalt, Taitos úgy dönt, pár szó nem árthat. Főleg, mert kissé ledöbben az első válaszon. Színlelt felkészültséggel, meg kell hagyni, majdnem tökéletesen megjátszott hangszínnel folytatja.*
-Végig volt egy sanda gyanúm.
*Mosolyodik el ő is, mostanra pedig összerakta már a képet.*
-Merről jössz?
*Kérdezősködik tovább, majd valami komolyabbal folytatja.*
-Vagy még fontosabb. Hová tartasz? Az útja talán még jobb leírást ad az emberről, mint a neve.
*Taitos persze tudja az igazságot ilyen téren.*
~Noha a név hatalom a birtokosa felett.~
*Kicsit morfondírozik ezen. Pár másodperc csendet adva ezzel a tündérnek.*
-A fogadós hölgyemény csak megjelenik lassan. Majd tőle kérünk.
*Szól végül az ital dolgára valamennyire magabiztosan. Itt pedig eljött az idő valami furcsa kérdezősködős hátékra.*
-Mondd csak, szél nélkül szerinted tud repülni a madár?
*Tesz fel egy elsőre triviálisnak tűnő kérdést, míg botján megtámaszkodva kényelembe helyezi magát.*
*Amíg fogadósunk elfoglalt, Taitos úgy dönt, pár szó nem árthat. Főleg, mert kissé ledöbben az első válaszon. Színlelt felkészültséggel, meg kell hagyni, majdnem tökéletesen megjátszott hangszínnel folytatja.*
-Végig volt egy sanda gyanúm.
*Mosolyodik el ő is, mostanra pedig összerakta már a képet.*
-Merről jössz?
*Kérdezősködik tovább, majd valami komolyabbal folytatja.*
-Vagy még fontosabb. Hová tartasz? Az útja talán még jobb leírást ad az emberről, mint a neve.
*Taitos persze tudja az igazságot ilyen téren.*
~Noha a név hatalom a birtokosa felett.~
*Kicsit morfondírozik ezen. Pár másodperc csendet adva ezzel a tündérnek.*
-A fogadós hölgyemény csak megjelenik lassan. Majd tőle kérünk.
*Szól végül az ital dolgára valamennyire magabiztosan. Itt pedig eljött az idő valami furcsa kérdezősködős hátékra.*
-Mondd csak, szél nélkül szerinted tud repülni a madár?
*Tesz fel egy elsőre triviálisnak tűnő kérdést, míg botján megtámaszkodva kényelembe helyezi magát.*
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:17:57
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:17:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Taitos //
* A megszólítás váratlanul éri, válla kissé megugrik, de lelke örül, hogy valaki észrevette és hozzá is intéz néhány szót, amikor pedig leesik, hogy a fiatal férfi őt egyenesen gyermeknek nézi kezét szájához emeli és jóízűen kuncogja el magát. *
- Majd észben tartom, ha arra járok, hogy megkérdjem szabad-e azt, amit a többi felnőttnek - * mosolyogva felel, szelíden, arca kedélyesen ragyog, még azután is, hogy a kacajt hamar abbahagyja, nehogy a másik magára vegye, esetleg kicsúfolásnak higgye.*
- Addig jó lesz valami kevésbé tömény is, csak üdítő legyen, kicsit hosszú volt az utam, leöblíteném az út porát, ha már így felhoztad -*lép kicsit közelebb, fejéről lehúzva a csuklyát, hogy a férfi is lássa egészen az arcát, mert milyen illetlenség lenne ha az anyag mögé rejtőzne még vele beszél?! *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 23:19:35
* A megszólítás váratlanul éri, válla kissé megugrik, de lelke örül, hogy valaki észrevette és hozzá is intéz néhány szót, amikor pedig leesik, hogy a fiatal férfi őt egyenesen gyermeknek nézi kezét szájához emeli és jóízűen kuncogja el magát. *
- Majd észben tartom, ha arra járok, hogy megkérdjem szabad-e azt, amit a többi felnőttnek - * mosolyogva felel, szelíden, arca kedélyesen ragyog, még azután is, hogy a kacajt hamar abbahagyja, nehogy a másik magára vegye, esetleg kicsúfolásnak higgye.*
- Addig jó lesz valami kevésbé tömény is, csak üdítő legyen, kicsit hosszú volt az utam, leöblíteném az út porát, ha már így felhoztad -*lép kicsit közelebb, fejéről lehúzva a csuklyát, hogy a férfi is lássa egészen az arcát, mert milyen illetlenség lenne ha az anyag mögé rejtőzne még vele beszél?! *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 23:19:35
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:03:38
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:03:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A tündér és a megkésett ebéd//
//Fogadós//
~Szóval hol is fogom ezt kezdeni Worenthel?
"Szervusz, mester, mi a jó rézbagoly bújt beléd, hogy másnapra eltűnsz?!"~
*Gondolkodik egy lehetséges jeleneten, míg belöki az ajtót.*
-Szálljék szerencse eme házra!
*Köszön úgy, hogy ezt az a-, anti-, Sa'-, antiSa'- és egyéb teisták is jó néven vegyék. Noha itt talán az egyetlen isten Drenule volt, míg... * ~Kővé nem vált.~
*Persze egyesek szerint csak alszik, de Taitos annál boldogabb, minél kevesebb ilyen, ahogy leggonoszabb gondolataiban fogalmaz, gigantikus szarlégy repked itt.
A fogadóshoz lép.*
*Vagyis lépne, ha nem inna éppen valaki egészségére.*
~Pfű, na ő is Kriyoniából származik.~
*Valószínűleg az északiak azért szaporodnak erre, mert a Pihenő elpusztult. A pulthoz sétál hát. Ez egy egyértelmű és tapintatos jelzés, hogy nem rontana el ő semmit.*
~Csak veszettül éhes vagyok, az éhes mágusnál meg csak az éhes csecsemő a rosszabb.~
*Fűzi tovább fejében. Addig, hogy terelje gondolatait leszólítja a megszeppenten tébláboló tündért. Lassan meg is tanul érteni hozzájuk.*
-Te, nem iszol valamit?
*Kérdezősködik a pult felé bökve.*
-Van ám minden, ha jól sejtem. Biztos van még valamicske ital az öreg Taknyos idejéből. Persze egy töményet lehet, hogy nem kéne.
*Jegyzi meg, hiszen Taitos elsőre kislánynak gondolja.*
-Meg persze kérdezd meg aput is.
*Körbe is néz, hátha valaki a kis teremtés felé közeledik már most, hogy lerázza Taitost róla.*
//Fogadós//
~Szóval hol is fogom ezt kezdeni Worenthel?
"Szervusz, mester, mi a jó rézbagoly bújt beléd, hogy másnapra eltűnsz?!"~
*Gondolkodik egy lehetséges jeleneten, míg belöki az ajtót.*
-Szálljék szerencse eme házra!
*Köszön úgy, hogy ezt az a-, anti-, Sa'-, antiSa'- és egyéb teisták is jó néven vegyék. Noha itt talán az egyetlen isten Drenule volt, míg... * ~Kővé nem vált.~
*Persze egyesek szerint csak alszik, de Taitos annál boldogabb, minél kevesebb ilyen, ahogy leggonoszabb gondolataiban fogalmaz, gigantikus szarlégy repked itt.
A fogadóshoz lép.*
*Vagyis lépne, ha nem inna éppen valaki egészségére.*
~Pfű, na ő is Kriyoniából származik.~
*Valószínűleg az északiak azért szaporodnak erre, mert a Pihenő elpusztult. A pulthoz sétál hát. Ez egy egyértelmű és tapintatos jelzés, hogy nem rontana el ő semmit.*
~Csak veszettül éhes vagyok, az éhes mágusnál meg csak az éhes csecsemő a rosszabb.~
*Fűzi tovább fejében. Addig, hogy terelje gondolatait leszólítja a megszeppenten tébláboló tündért. Lassan meg is tanul érteni hozzájuk.*
-Te, nem iszol valamit?
*Kérdezősködik a pult felé bökve.*
-Van ám minden, ha jól sejtem. Biztos van még valamicske ital az öreg Taknyos idejéből. Persze egy töményet lehet, hogy nem kéne.
*Jegyzi meg, hiszen Taitos elsőre kislánynak gondolja.*
-Meg persze kérdezd meg aput is.
*Körbe is néz, hátha valaki a kis teremtés felé közeledik már most, hogy lerázza Taitost róla.*
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-19 22:41:05
Üzenet elküldve: 2018-01-19 22:41:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Nagyon megörül, mikor meglátja a Vaskorsót, lépteit szaporázza, hogy minél előbb meg is érkezzen, mert az út igen hosszú volt, s örömmel venne egy kis útbaigazítást na meg egy pillanatnyi ücsörgést.
Az ajtót kinyitva belibben a résen, körbekémlel, ha pedig útban van, kicsit szerencsétlenül arrébb lépked pár lépést, aztán próbál kiszúrni valaki olyat, aki egyedül van és akit nem zavar, fél, hogy valakit rosszkor talál, ha többen vannak társaságba, de a magányosakhoz is fél odamenni, mert mi van, ha azt meg a magasröptű gondolkodásából zökkenti ki, végül nem igazán indul semerre, csak totyog egy helyben, mint egy elveszett kislány. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 23:09:24
Az ajtót kinyitva belibben a résen, körbekémlel, ha pedig útban van, kicsit szerencsétlenül arrébb lépked pár lépést, aztán próbál kiszúrni valaki olyat, aki egyedül van és akit nem zavar, fél, hogy valakit rosszkor talál, ha többen vannak társaságba, de a magányosakhoz is fél odamenni, mert mi van, ha azt meg a magasröptű gondolkodásából zökkenti ki, végül nem igazán indul semerre, csak totyog egy helyben, mint egy elveszett kislány. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 23:09:24
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-19 18:15:35
Üzenet elküldve: 2018-01-19 18:15:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadós//
*Új vendége első mondatától tovaröppen bosszúsága és őszintén elvigyorodik. Nem mostanában látott ilyen szórakoztató figurát, de még véletlenül sem akarná megsérteni azzal, hogy kineveti. Míg hallgatja a kívánalmak listáját két kacsója munkába kezd, hogy az első korsót megtöltse a jóféle tharg sörrel.*
- Adok én hármat, de frissen töltve az igazi, úgyhogy majd szépen sorjában!
*Már helyezi is elébe a korsót és rövid gondolkodás után az ogrepálinkáért nyúl. Ki is tölti a két felest, de már a színétől émelyegni kezd, a szagáról nem is beszélve.*
- Parancsoljon!
*Teszi a korsó mellé a két kis kupicát, kicsit még mindig fintorogva, aztán Maon asszonyhoz szól a kis ablakon keresztül, hogy dobjon össze egy bőségtálat új vendégüknek, kihez egy gőzölgő bögrével tér vissza. Valami fűszeres illatú forró lötty van benne, hogy forralt bor vagy tea, azt nehéz lenne megítélni.*
- A szobát intézzük a vacsora után, addig meséljen mi szél hozta erre! Egészségére!
*Emeli poharát Halax felé, majd markába fogja a kis bögrét, hogy átmelengesse ujjait is és belekortyol a finom italba. Hisz a kötelező körökön túl van, most már csak hallgatnia kell.*
*Új vendége első mondatától tovaröppen bosszúsága és őszintén elvigyorodik. Nem mostanában látott ilyen szórakoztató figurát, de még véletlenül sem akarná megsérteni azzal, hogy kineveti. Míg hallgatja a kívánalmak listáját két kacsója munkába kezd, hogy az első korsót megtöltse a jóféle tharg sörrel.*
- Adok én hármat, de frissen töltve az igazi, úgyhogy majd szépen sorjában!
*Már helyezi is elébe a korsót és rövid gondolkodás után az ogrepálinkáért nyúl. Ki is tölti a két felest, de már a színétől émelyegni kezd, a szagáról nem is beszélve.*
- Parancsoljon!
*Teszi a korsó mellé a két kis kupicát, kicsit még mindig fintorogva, aztán Maon asszonyhoz szól a kis ablakon keresztül, hogy dobjon össze egy bőségtálat új vendégüknek, kihez egy gőzölgő bögrével tér vissza. Valami fűszeres illatú forró lötty van benne, hogy forralt bor vagy tea, azt nehéz lenne megítélni.*
- A szobát intézzük a vacsora után, addig meséljen mi szél hozta erre! Egészségére!
*Emeli poharát Halax felé, majd markába fogja a kis bögrét, hogy átmelengesse ujjait is és belekortyol a finom italba. Hisz a kötelező körökön túl van, most már csak hallgatnia kell.*
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-18 18:21:09
Üzenet elküldve: 2018-01-18 18:21:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadott//
*Győzelem! Van élet a susnyás után! Halax fejében megfordul, hogy talán mégis csak feldobta a talpát valahol ott a pusztában, és itt most az Égiek jutalmazzák mérhetetlen nagy jóságáért cserébe.
~Álmodj, királylány…~
~Ott úgyis lennének unikornisok!~
Mosolya egy fogcsikorgatás erejéig megkopik, majd újra kiszélesedik. Nem. Ez nem a túlvilág, mert nincs az az elbaltázott felsőbb hatalom, aki ajándékként megtartaná számára ezt a két pokolfajzatot. Ami gyakorlatilag még jobb, elvégre él, és ez a valóság. Remek, igazán remek!
Rákönyököl a pultra, majd int a nőnek.*
- Magának is, kedves! Nos… *Sóhajt egyet.* Annyi mindent akarok, hogy alig van annyi ujjam. Lássuk csak. *Elgondolkodva ütögeti meg ajkait.* Az a tharg sör jöhet, az se baj, ha rossz, de legyen egyből három korsó! Mellé két kupica olyan tömény, ami akár a kerítésről is lemarná a festéket. Enni meg… *Elbizonytalanodik egy pillanatra, majd arca felderül.* Valami olyat kérek, ami nemrég még vidáman ugrándozott abban az elbaltázott erdőben. Rendesen átsütve, az se baj, ha majdnem fekete. Ha hideg, az se jelent gondot. És kenyeret! *Felkacag.* Ó, igen, Égiek, kenyeret! Fehér, barna, fekete, mindegy!
*Hiába, hősünk már azt is képességei netovábbjának tartja, hogy túlélte a szemét környezet viszontagságait. A legritkább esetben tudta összehozni azt, hogy tüze is legyen, megsütnivalója is legyen. Most aztán bosszút áll! A vad diadalmámorból alig talál vissza saját testébe, de ettől független sikerül neki.*
- Kéne még egy szoba is legalább mára. Meg egy fürdő. *Végigpillant magán.* Vagy inkább kettő. A többi később úgyis eszembe jut.
*Von vállat, majd az évek és a rutin adta tapasztalattal felvértezve megtoldja a listát.*
- Egy vödör sem ártana. És magácska is igyon valamit, miközben itt térül-fordul!
*Azt már nem teszi hozzá, hogy felőle a nő akár vizet is ihat, miközben pálinkának számolja el. Csak van ennyire gyakorlott az itteni nép!
Jókedvűen veti hátát a pultnak, miközben vigyorog a világba.*
*Győzelem! Van élet a susnyás után! Halax fejében megfordul, hogy talán mégis csak feldobta a talpát valahol ott a pusztában, és itt most az Égiek jutalmazzák mérhetetlen nagy jóságáért cserébe.
~Álmodj, királylány…~
~Ott úgyis lennének unikornisok!~
Mosolya egy fogcsikorgatás erejéig megkopik, majd újra kiszélesedik. Nem. Ez nem a túlvilág, mert nincs az az elbaltázott felsőbb hatalom, aki ajándékként megtartaná számára ezt a két pokolfajzatot. Ami gyakorlatilag még jobb, elvégre él, és ez a valóság. Remek, igazán remek!
Rákönyököl a pultra, majd int a nőnek.*
- Magának is, kedves! Nos… *Sóhajt egyet.* Annyi mindent akarok, hogy alig van annyi ujjam. Lássuk csak. *Elgondolkodva ütögeti meg ajkait.* Az a tharg sör jöhet, az se baj, ha rossz, de legyen egyből három korsó! Mellé két kupica olyan tömény, ami akár a kerítésről is lemarná a festéket. Enni meg… *Elbizonytalanodik egy pillanatra, majd arca felderül.* Valami olyat kérek, ami nemrég még vidáman ugrándozott abban az elbaltázott erdőben. Rendesen átsütve, az se baj, ha majdnem fekete. Ha hideg, az se jelent gondot. És kenyeret! *Felkacag.* Ó, igen, Égiek, kenyeret! Fehér, barna, fekete, mindegy!
*Hiába, hősünk már azt is képességei netovábbjának tartja, hogy túlélte a szemét környezet viszontagságait. A legritkább esetben tudta összehozni azt, hogy tüze is legyen, megsütnivalója is legyen. Most aztán bosszút áll! A vad diadalmámorból alig talál vissza saját testébe, de ettől független sikerül neki.*
- Kéne még egy szoba is legalább mára. Meg egy fürdő. *Végigpillant magán.* Vagy inkább kettő. A többi később úgyis eszembe jut.
*Von vállat, majd az évek és a rutin adta tapasztalattal felvértezve megtoldja a listát.*
- Egy vödör sem ártana. És magácska is igyon valamit, miközben itt térül-fordul!
*Azt már nem teszi hozzá, hogy felőle a nő akár vizet is ihat, miközben pálinkának számolja el. Csak van ennyire gyakorlott az itteni nép!
Jókedvűen veti hátát a pultnak, miközben vigyorog a világba.*
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:23:19
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:23:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadós//
*Épp csak a panaszáradat feléig jut, mikor kopogtatás hallatszik. Majd társul hozzá egy hangutánzás is, ami csak egyet jelenthet. Dolog van.
Felszívja magát és lesöpri arcáról a borongós homlokráncolást, hogy felöltse oly kedves mosolyát mire kilép a konyhából.*
- Szép estét az úrnak! Mivel szolgálhatok?
*Szólítja meg a furcsa szerzetet, akiről inkább nem kezdi el találgatni, hogy honnan szalajtották.*
- Egy jó korsó tharg sört esetleg? Talán enne is valamit?
*Érdeklődik tovább kedvesen, hátha kicsal néhány aranyat borravaló gyanánt.*
*Épp csak a panaszáradat feléig jut, mikor kopogtatás hallatszik. Majd társul hozzá egy hangutánzás is, ami csak egyet jelenthet. Dolog van.
Felszívja magát és lesöpri arcáról a borongós homlokráncolást, hogy felöltse oly kedves mosolyát mire kilép a konyhából.*
- Szép estét az úrnak! Mivel szolgálhatok?
*Szólítja meg a furcsa szerzetet, akiről inkább nem kezdi el találgatni, hogy honnan szalajtották.*
- Egy jó korsó tharg sört esetleg? Talán enne is valamit?
*Érdeklődik tovább kedvesen, hátha kicsal néhány aranyat borravaló gyanánt.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-17 21:37:09
Üzenet elküldve: 2018-01-17 21:37:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Hősünk, mint ahogy az lenni szokott, a teljességen túl is meg van elégedve önmagával. Elvégre a pontos útbaigazítás ellenére is csak kétszer tévedt el. Majdnem. De aztán eszébe ötlöttek nagyra becsült atyja, egészen pontosan a második, a nemesi vadászmester okossága: járatlan utat járatlan susnyásért el ne hagyj! Vagy valami hasonló. Szinte már sajnálattal hallotta az öreg halálhírét, mikor összeomlott alatta egy híd. De hát akkor még fiatalabb volt.
Azóta azonban eltelt nem kevés nap, és azóta Halax sokat fejlődött. Legalábbis a saját irányába tanúsított tisztelet tekintetében, melyet narcisztikus önimádatnak titulálni a dolog jelentős alábecslése volna. De hát végső soron ez mégis kit bánthatna?
Ilyen boldog gondolatok közepette lépked az ingerkedően álldogáló épület felé. Elmélyülten tanulmányozza körülbelül három és fél szívdobbanásig a cégért, majd elégedett horkantást hallatva lép a Tavernába.
Aranyfogait villogtató, üdvözült mosollyal arcán int, biccent, bólint és integet minden esetleges jelenlévőnek, miközben a kinézett pult irányába tart. Kicsit sem zavarja, hogy szakadt göncei és leharcolt külseje miatt úgy nézhet ki, mint aki éveket töltött abban nyomorult, természettől átitatott, büdös, mocskos erdőben, miközben egyedüli társasága egy üres méhkasra pingált, Wylsonnak becézett arc, és a fejében időnként felcsendülő hangok voltak. És ha őt nem zavarja, akkor ugyan mégis kit?
Ezen gondolatsortól fűtve támaszkodik a pultnak, melynek végigsimít falapján. Ha nem tartaná kicsit betegesnek, hát az összes Égi nevére fogadja, még meg is szagolgatná a derék ácsmunkát. A civilizációt nem is szemlélteti semmi jobban, mint a kocsmák és fogadók eme nélkülözhetetlen kelléke. Legalábbis szerinte. Hogy hiányzott már ez Lamansék ékének!
Ám szimatolás helyet csak koppint kettőt a derék falapon, és mintegy figyelemfelhívásként még kommentálja is a dolgot.*
- Kopp, kopp…
Azóta azonban eltelt nem kevés nap, és azóta Halax sokat fejlődött. Legalábbis a saját irányába tanúsított tisztelet tekintetében, melyet narcisztikus önimádatnak titulálni a dolog jelentős alábecslése volna. De hát végső soron ez mégis kit bánthatna?
Ilyen boldog gondolatok közepette lépked az ingerkedően álldogáló épület felé. Elmélyülten tanulmányozza körülbelül három és fél szívdobbanásig a cégért, majd elégedett horkantást hallatva lép a Tavernába.
Aranyfogait villogtató, üdvözült mosollyal arcán int, biccent, bólint és integet minden esetleges jelenlévőnek, miközben a kinézett pult irányába tart. Kicsit sem zavarja, hogy szakadt göncei és leharcolt külseje miatt úgy nézhet ki, mint aki éveket töltött abban nyomorult, természettől átitatott, büdös, mocskos erdőben, miközben egyedüli társasága egy üres méhkasra pingált, Wylsonnak becézett arc, és a fejében időnként felcsendülő hangok voltak. És ha őt nem zavarja, akkor ugyan mégis kit?
Ezen gondolatsortól fűtve támaszkodik a pultnak, melynek végigsimít falapján. Ha nem tartaná kicsit betegesnek, hát az összes Égi nevére fogadja, még meg is szagolgatná a derék ácsmunkát. A civilizációt nem is szemlélteti semmi jobban, mint a kocsmák és fogadók eme nélkülözhetetlen kelléke. Legalábbis szerinte. Hogy hiányzott már ez Lamansék ékének!
Ám szimatolás helyet csak koppint kettőt a derék falapon, és mintegy figyelemfelhívásként még kommentálja is a dolgot.*
- Kopp, kopp…
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-01-17 20:20:17
Üzenet elküldve: 2018-01-17 20:20:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadós//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
~ Semmi értelme? SEMMI ÉRTELME? ~
- Hogy mi?
*Pislog értetlenül a mélységi nőre, aki a rá bízott feladatok ismertetését követően fogja magát és nemes egyszerűséggel kivonul a fogadóból. Segandrina bizony nehezen tér magához és néhány másodperc múlva ocsúdik csak fel. Csak az tartja vissza, hogy mérgében a hajánál fogva rángassa vissza a pökhendi némbert, hogy nem volna helyes a vendégek előtt jelentet rendezni.*
~ Tenni a szépet az uraknak! Az megy mi? Beképzelt kis linkóci! De a munka az büdös! ~
*Morog magában, majd kissé ingerülten a vödör vízbe vágja a kezében tartott rongyot és bosszúsan elkezdi begyűjteni a kulcsokat a pultról.*
~ Még hogy itt akar dolgozni, aztán mikor munka van meg odébb áll? Az biztos, hogy teszek róla, hogy Kagan úr is halljon erről! ~
*A kulcsokat a helyére akasztja, de még ekkor is tovább füstölög magában. Nem fér a fejébe, hogy mégis mi a fene történt.*
~ Biztos, csak egy ócska tolvaj! De rajtam nem fogott ki a szemét ribanc! Biztos, hogy mindenkinek elmesélem! Klantazy Lehtaron a béna tolvaj! És és ribanc! ~
*Eltervezi magában a haditervet, majd bevonul a konyhába kicsit Maon asszonyhoz is panaszkodni. A vendégek úgy tűnik maguk is elvannak, mindenki evett-ivott, békesség van, akkor neki kijár egy kis pihenő. A szobák kitakarítása hosszadalmas feladat lesz és nagyon úgy tűnik, hogy ez rá marad. De csak zárás után, mikor kiürült a fogadó.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
~ Semmi értelme? SEMMI ÉRTELME? ~
- Hogy mi?
*Pislog értetlenül a mélységi nőre, aki a rá bízott feladatok ismertetését követően fogja magát és nemes egyszerűséggel kivonul a fogadóból. Segandrina bizony nehezen tér magához és néhány másodperc múlva ocsúdik csak fel. Csak az tartja vissza, hogy mérgében a hajánál fogva rángassa vissza a pökhendi némbert, hogy nem volna helyes a vendégek előtt jelentet rendezni.*
~ Tenni a szépet az uraknak! Az megy mi? Beképzelt kis linkóci! De a munka az büdös! ~
*Morog magában, majd kissé ingerülten a vödör vízbe vágja a kezében tartott rongyot és bosszúsan elkezdi begyűjteni a kulcsokat a pultról.*
~ Még hogy itt akar dolgozni, aztán mikor munka van meg odébb áll? Az biztos, hogy teszek róla, hogy Kagan úr is halljon erről! ~
*A kulcsokat a helyére akasztja, de még ekkor is tovább füstölög magában. Nem fér a fejébe, hogy mégis mi a fene történt.*
~ Biztos, csak egy ócska tolvaj! De rajtam nem fogott ki a szemét ribanc! Biztos, hogy mindenkinek elmesélem! Klantazy Lehtaron a béna tolvaj! És és ribanc! ~
*Eltervezi magában a haditervet, majd bevonul a konyhába kicsit Maon asszonyhoz is panaszkodni. A vendégek úgy tűnik maguk is elvannak, mindenki evett-ivott, békesség van, akkor neki kijár egy kis pihenő. A szobák kitakarítása hosszadalmas feladat lesz és nagyon úgy tűnik, hogy ez rá marad. De csak zárás után, mikor kiürült a fogadó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051