Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-21 11:59:06
Üzenet elküldve: 2017-06-21 11:59:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban, majd Ephemia//
-Örülök, hogy tudja, így később nem mondhatja azt, hogy de én nem tudtam. Néhány szó nem, de ez maradjon is így.
*Nincs több hozzáfűznivalója a társaságnak. Ő mindent elmondott, fültanúi is vannak annak, hogy figyelmeztette a társaságot, innentől fogva magukra vessenek, ha felfordulást csinálnak.*
-Amonon leszek, később benézek. *mondja Yränak, hogy tudja merre keresse az íjászt, ha szükséges. Egyébként itt van még a szöszi elf hölgyemény is, aki jól kijön a fogadóssal, majd ő intézkedik ha kell.
Daranel átkarolja szerelmét és kisétál vele a Vaskorsóból.*
-Bocsáss meg, de az ő érdekük volt, hogy figyelmeztettem őket. Senkit sem szeretnék megsebesíteni feleslegesen és hiszem, hogy olykor a szavaknak nagyobb az erejük, mint a fegyvereknek.
*Olykor... ha meg nem, akkor jön az utóbbi. Daranel esetében a puszta öklei is igen erőteljes fegyvereknek számítanak, így van miből válogatni és megízleltetni a rendbontókkal. Ismét vissza a lóra, ezúttal azonban vélhetően el is tudnak indulni.*
-Kapaszkodj, szerelmem. Mindjárt a kapunál leszünk, aztán megpillanthatod a várost.
-Örülök, hogy tudja, így később nem mondhatja azt, hogy de én nem tudtam. Néhány szó nem, de ez maradjon is így.
*Nincs több hozzáfűznivalója a társaságnak. Ő mindent elmondott, fültanúi is vannak annak, hogy figyelmeztette a társaságot, innentől fogva magukra vessenek, ha felfordulást csinálnak.*
-Amonon leszek, később benézek. *mondja Yränak, hogy tudja merre keresse az íjászt, ha szükséges. Egyébként itt van még a szöszi elf hölgyemény is, aki jól kijön a fogadóssal, majd ő intézkedik ha kell.
Daranel átkarolja szerelmét és kisétál vele a Vaskorsóból.*
-Bocsáss meg, de az ő érdekük volt, hogy figyelmeztettem őket. Senkit sem szeretnék megsebesíteni feleslegesen és hiszem, hogy olykor a szavaknak nagyobb az erejük, mint a fegyvereknek.
*Olykor... ha meg nem, akkor jön az utóbbi. Daranel esetében a puszta öklei is igen erőteljes fegyvereknek számítanak, így van miből válogatni és megízleltetni a rendbontókkal. Ismét vissza a lóra, ezúttal azonban vélhetően el is tudnak indulni.*
-Kapaszkodj, szerelmem. Mindjárt a kapunál leszünk, aztán megpillanthatod a várost.
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-20 20:38:17
Üzenet elküldve: 2017-06-20 20:38:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
*A sötételf szembe fordul vele. Kihúzza magát, és egyenesen a szemébe néz. Nincs benne kihívás elvégre neki tényleg semmit nem ártott még. Végighallgatja, és egy pillanatra fontolóra is veszi, amit mond.*
~Elvégre, nem az én dolgom, nem kéne belefolynom ebbe az egészbe. Visszamehetek a városba, és... És? Nem lesz semmi. Élem tovább az életem, mintha mi sem történt volna...~
*Felkapja a fejét Lyraleth megszólalására, majd nagyot sóhajtva intézi a szavait mindkettőjük felé.*
- Egyikőtöknek sem hiszek. Se Ön, se te, Lyraleth nem tudsz befolyásolni a döntésemben. *Most kifejezetten a nemes felé fordul.* Köszönöm az ajánlatát. De fuvarra és pénzre nincs szükségem, ha akarok, vissza tudok menni magamtól is, ahogy a szállásom is tudom magamnak fizetni. Talán nem is vagyok közé való, könnyen megeshet. De ígéretet tettem, és nekem az fontosabb, hogy a barátomnak segítsek, minthogy magamat mentsem. *Lyralethre mosolyog, hiszen amiket mondott, komolyan gondolta. Amikor azonban szóba hozza a fegyverek hollétét, egyből lefagy az arcáról mosoly, és magában elejt jó pár szitkozódást. A férfi ha ránéz, könnyen le tudja olvasni az arcáról a gondolatait, nagyon nem palástolja.*
~Idióta. Ha azt mondja, hogy megvan, simán szerzünk egy másikat. Elvégre csak nem tűnik fel, hogy hamisított, nem? De már úgyis mindegy.~
*A sötételf szembe fordul vele. Kihúzza magát, és egyenesen a szemébe néz. Nincs benne kihívás elvégre neki tényleg semmit nem ártott még. Végighallgatja, és egy pillanatra fontolóra is veszi, amit mond.*
~Elvégre, nem az én dolgom, nem kéne belefolynom ebbe az egészbe. Visszamehetek a városba, és... És? Nem lesz semmi. Élem tovább az életem, mintha mi sem történt volna...~
*Felkapja a fejét Lyraleth megszólalására, majd nagyot sóhajtva intézi a szavait mindkettőjük felé.*
- Egyikőtöknek sem hiszek. Se Ön, se te, Lyraleth nem tudsz befolyásolni a döntésemben. *Most kifejezetten a nemes felé fordul.* Köszönöm az ajánlatát. De fuvarra és pénzre nincs szükségem, ha akarok, vissza tudok menni magamtól is, ahogy a szállásom is tudom magamnak fizetni. Talán nem is vagyok közé való, könnyen megeshet. De ígéretet tettem, és nekem az fontosabb, hogy a barátomnak segítsek, minthogy magamat mentsem. *Lyralethre mosolyog, hiszen amiket mondott, komolyan gondolta. Amikor azonban szóba hozza a fegyverek hollétét, egyből lefagy az arcáról mosoly, és magában elejt jó pár szitkozódást. A férfi ha ránéz, könnyen le tudja olvasni az arcáról a gondolatait, nagyon nem palástolja.*
~Idióta. Ha azt mondja, hogy megvan, simán szerzünk egy másikat. Elvégre csak nem tűnik fel, hogy hamisított, nem? De már úgyis mindegy.~
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-20 20:15:31
Üzenet elküldve: 2017-06-20 20:15:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
*Amikor egy íjász megfegyelmezi a nemest, Lyraleth egy kicsit megnyugszik, örül, hogy akár egy pillanatra is, de nem rajta van a sötételf szeme, ugyanis az rettenetesen ijesztő számára Ha minden úgy történik ahogy azt a sötételf akarja Lyraleth halkan az orra alatt megszólal miközben a nemes Zarához beszél*
-Ne higgy neki.
*Lyraleth miközben a nemes hozzá intézi szavait azon gondolkozik mit fog mondani a fegyverekről. Ugyanis azokat még aznap eladta egy vándorárusnak amikor ellopta. Jól megfizették és ugyan minek lett volna rá szüksége amikor fegyvere már így is volt. Ujjával óvatosan elkezdi kaparni az asztalt, hogy saját magát nyugtassa.*
-Szóval fegyverek. Hát hogy is mondjam. Nem igazán töltöttem velük sok időt. *Fogai közt mély levegőt vesz, hiszen tudja, hogy most maga alatt vágja a fát*
-Ha mondod, hogy ez családi ereklye akkor biztos egy helyi kereskedőnek adom el nem egy vándorárusnak.
*Lyralethet egyszerűen semmilyen helyzet nem tudja úgy befolyásolni, hogy szemtelensége eltűnjön*
A hozzászólás írója (Sebhelyes Lyraleth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.20 20:18:36
*Amikor egy íjász megfegyelmezi a nemest, Lyraleth egy kicsit megnyugszik, örül, hogy akár egy pillanatra is, de nem rajta van a sötételf szeme, ugyanis az rettenetesen ijesztő számára Ha minden úgy történik ahogy azt a sötételf akarja Lyraleth halkan az orra alatt megszólal miközben a nemes Zarához beszél*
-Ne higgy neki.
*Lyraleth miközben a nemes hozzá intézi szavait azon gondolkozik mit fog mondani a fegyverekről. Ugyanis azokat még aznap eladta egy vándorárusnak amikor ellopta. Jól megfizették és ugyan minek lett volna rá szüksége amikor fegyvere már így is volt. Ujjával óvatosan elkezdi kaparni az asztalt, hogy saját magát nyugtassa.*
-Szóval fegyverek. Hát hogy is mondjam. Nem igazán töltöttem velük sok időt. *Fogai közt mély levegőt vesz, hiszen tudja, hogy most maga alatt vágja a fát*
-Ha mondod, hogy ez családi ereklye akkor biztos egy helyi kereskedőnek adom el nem egy vándorárusnak.
*Lyralethet egyszerűen semmilyen helyzet nem tudja úgy befolyásolni, hogy szemtelensége eltűnjön*
A hozzászólás írója (Sebhelyes Lyraleth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.20 20:18:36
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-19 22:25:14
Üzenet elküldve: 2017-06-19 22:25:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még mindig a tolvaj vállát masszírozza, csupán csak heccelésből, közben a felszolgálót hallgatja.*
- Ne aggódjon, mondtam, nem csinálok balhét. Jól neveltek.
~Persze, persze, persze, jól neveltek. Azért verted szét az elfet a Rumosban. Nem! Olyan még egyszer nem lesz! Azt a megaláztatást...~
- Szuper, hármat kérek.
*Azzal elengedi az elfet, és kotorászni kezd a táskájában. Kihúz belőle 24 aranyat, majd Yrä Vyrcin felé
nyújtja.
Adna ő borravalót, de a lányról lerí az ellenszenv. És mégis mi másért lenne ellenszenves, ha nem a bőre színe miatt?*
~Mint mindig.~
*Még ezzel van elfoglalva újabb alak lép oda hozzá egy nővel, aki úgy ölelgeti, mintha nem tudna önállóan létezni.
Megint rá szólnak, Zhoracknak pedig lassan emiatt kezd el betelni a pohár, nem pedig a tolvaj jelenlététől. Annak elintézését későbbre tervezte. Miután elmondta a feltételeket...*
- Már elnézést, de ez igazán sértő. Nem vagyok gyerek, tudom, hogy hol mit lehet csinálni, köszönöm. Kivéve, ha magának néhány szó verekedésnek számít.
~Persze, mert pont ez fog kipenderíteni az ajtón. Merjen csak velem így beszélni!~
*Morog magában. Nem érti, hiszen sört is rendelt nekik, el is mondta kétszer, hogy nem akar balhét, erre mindenki rászól, mintha óvodás lenne. Szikrázik a szemében a méreg.*
~A kurva istenit! Mégis minek nézek ezek engem?~
*A tolvajra és a társára pillant.*
- Ezek után minimum annyival tartoztok, hogy megisszátok velem azt a sört.
*A felszolgálóra mutat, vagy ha már azóta elment, akkor a pult felé.*
- Nyugtató hatása van.
*Végül ellép a férfi háta mögül, és úgy forgatja széket, hogy a lánnyal szembe üljön.
Reménykedik, hogy az ember, aki tiszteletlenül beleszólt a beszélgetésébe eltűnik ekkor, mert ha igen, akkor újra megszólal, picit halkabban, ha nem, akkor csendben marad, és a következők nem történnek meg.*
- Figyel, ne keveredj bele ebbe. Én nem akarok neked rosszat, ehhez semmi közöd nincs. Csakis rám, és rá tartozik.
*Mutat a tolvajra.*
- Még most menj el. Akár még a városba is visszaviszlek, ha nálam nem is aludnál, kifizetem a fogadóban a szobád árát pár napra, de kérlek, ne maradj vele. Látszik rajtad, hogy te nem közé való vagy, ne akarj lesüllyedni a szintjére.
*Persze tudja, hogy a válasz egy nagyon határozott nem lesz, de legalább a szívéből szól.*
- Nem a pénz érdekel, abból van elég. Amit te elvittél... *fordul a férfi felé* családi ereklye volt. Rémlik az a díszes, mintás tőr, minek a markolatában egy drágakő volt? Még abból az időből származik, mikor lent voltunk. *Közelebb hajol, hogy a férfi fülébe suttoghasson.*
- Ha nem adod vissza egy haton belül, csak az egyik isten menthet meg téged a kínhaláltól.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még mindig a tolvaj vállát masszírozza, csupán csak heccelésből, közben a felszolgálót hallgatja.*
- Ne aggódjon, mondtam, nem csinálok balhét. Jól neveltek.
~Persze, persze, persze, jól neveltek. Azért verted szét az elfet a Rumosban. Nem! Olyan még egyszer nem lesz! Azt a megaláztatást...~
- Szuper, hármat kérek.
*Azzal elengedi az elfet, és kotorászni kezd a táskájában. Kihúz belőle 24 aranyat, majd Yrä Vyrcin felé
nyújtja.Adna ő borravalót, de a lányról lerí az ellenszenv. És mégis mi másért lenne ellenszenves, ha nem a bőre színe miatt?*
~Mint mindig.~
*Még ezzel van elfoglalva újabb alak lép oda hozzá egy nővel, aki úgy ölelgeti, mintha nem tudna önállóan létezni.
Megint rá szólnak, Zhoracknak pedig lassan emiatt kezd el betelni a pohár, nem pedig a tolvaj jelenlététől. Annak elintézését későbbre tervezte. Miután elmondta a feltételeket...*
- Már elnézést, de ez igazán sértő. Nem vagyok gyerek, tudom, hogy hol mit lehet csinálni, köszönöm. Kivéve, ha magának néhány szó verekedésnek számít.
~Persze, mert pont ez fog kipenderíteni az ajtón. Merjen csak velem így beszélni!~
*Morog magában. Nem érti, hiszen sört is rendelt nekik, el is mondta kétszer, hogy nem akar balhét, erre mindenki rászól, mintha óvodás lenne. Szikrázik a szemében a méreg.*
~A kurva istenit! Mégis minek nézek ezek engem?~
*A tolvajra és a társára pillant.*
- Ezek után minimum annyival tartoztok, hogy megisszátok velem azt a sört.
*A felszolgálóra mutat, vagy ha már azóta elment, akkor a pult felé.*
- Nyugtató hatása van.
*Végül ellép a férfi háta mögül, és úgy forgatja széket, hogy a lánnyal szembe üljön.
Reménykedik, hogy az ember, aki tiszteletlenül beleszólt a beszélgetésébe eltűnik ekkor, mert ha igen, akkor újra megszólal, picit halkabban, ha nem, akkor csendben marad, és a következők nem történnek meg.*
- Figyel, ne keveredj bele ebbe. Én nem akarok neked rosszat, ehhez semmi közöd nincs. Csakis rám, és rá tartozik.
*Mutat a tolvajra.*
- Még most menj el. Akár még a városba is visszaviszlek, ha nálam nem is aludnál, kifizetem a fogadóban a szobád árát pár napra, de kérlek, ne maradj vele. Látszik rajtad, hogy te nem közé való vagy, ne akarj lesüllyedni a szintjére.
*Persze tudja, hogy a válasz egy nagyon határozott nem lesz, de legalább a szívéből szól.*
- Nem a pénz érdekel, abból van elég. Amit te elvittél... *fordul a férfi felé* családi ereklye volt. Rémlik az a díszes, mintás tőr, minek a markolatában egy drágakő volt? Még abból az időből származik, mikor lent voltunk. *Közelebb hajol, hogy a férfi fülébe suttoghasson.*
- Ha nem adod vissza egy haton belül, csak az egyik isten menthet meg téged a kínhaláltól.
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-19 14:37:23
Üzenet elküldve: 2017-06-19 14:37:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A felszolgáló odalép hozzájuk. Éppen hogy ki akarja nyitni a száját, de már Lyraleth mondja is a rendelést kettejük számára. Nem egészíti ki semmivel, neki is tökéletesen megfelel. Az ajtó nyílik, ő pedig egyből oda néz. Egy sötételf lép be rajta, láthatóan nem a szegényebbik fajtából. Ő már csak tudja, hiszen ki tudja hány évig ilyen környezetben nevelkedett, és hiába akarja minden erővel megtagadni gyökereit, azért valami mégiscsak ragadt rá. ha a férfi jobban szemügyre veszi, talán fel is tűnik egy-két gesztus vagy mozdulat, amiről sejtheti, hogy nem egyszerű polgár vagy tolvaj, mint a vele szemben ülő társa. Aztán feltűnik neki a gúnyos vigyor és a harag a szemében, amivel rájuk néz.*
~Oh, baszd meg Lyraleth!~
*Az asztalra könyökölve temeti az arcát a tenyerébe egy pillanatra, abban reménykedve, hogy nem az, akire gondol. Miután látja elindulni feléjük és a gyanúja beigazolódik, csak nagy levegőt vesz, és azon kezdi törni a fejét, most mit is lehetne kezdeni.*
~Elmenekülni? Elrendezni végleg? majd elválik...~
*Figyelmesen hallgatja a párbeszédüket, közben néha-néha oldalra néz a férfira. nem túl jó érzések öntik el a látványától. Nem csak azért, mert tudja, miért is van itt, hanem egyébként is kicsit riasztóan hat rá külseje. persze arról szó sincs, hogy félne, de ő Lyraleth helyében kétszer meggondolta volna, hogy biztosan ujjat akar-e húzni vele. Kicsit megnyugszik, mikor szóba kerül, hogy vele semmi dolga nincsen a sötételfnek, csakis a társával. azzal persze teljesen tisztában van, hogy teljesen így se, úgy se maradhat ki ebből. Azon már meg sem lepődik, hogy ˇvéletlenˇeltűntek a fejvadászok. Egy halvány mosolyra húzódik a szája sarka, hiszen egyértelmű, hogy hova lettek azok a bizonyos fejvadászok. Aztán szóba jönnek a fegyverek is, és kíváncsian néz Lyralethre, hiszen ő nála egy tőrnél, és pár apró késnél többet sohasem látott.*
~Miért van olyan érzésem, hogy nem csak a pénz, de már a fegyverek sincsenek meg?~ *Gondolja magában gúnyosan, majd miután elnyugtázza magában, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, teljesen nyugodtan várja a társalgás további fejleményeit. A feszültséget talán a felszolgáló ajánlata kicsit megtöri, amiért igazán hálás. Aztán a Daranelnek nevezett íjász is figyelmezteti őket, hogy itt nem lesz semmi balhé, amiben azért Zara kicsit kételkedik.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 15:14:22
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A felszolgáló odalép hozzájuk. Éppen hogy ki akarja nyitni a száját, de már Lyraleth mondja is a rendelést kettejük számára. Nem egészíti ki semmivel, neki is tökéletesen megfelel. Az ajtó nyílik, ő pedig egyből oda néz. Egy sötételf lép be rajta, láthatóan nem a szegényebbik fajtából. Ő már csak tudja, hiszen ki tudja hány évig ilyen környezetben nevelkedett, és hiába akarja minden erővel megtagadni gyökereit, azért valami mégiscsak ragadt rá. ha a férfi jobban szemügyre veszi, talán fel is tűnik egy-két gesztus vagy mozdulat, amiről sejtheti, hogy nem egyszerű polgár vagy tolvaj, mint a vele szemben ülő társa. Aztán feltűnik neki a gúnyos vigyor és a harag a szemében, amivel rájuk néz.*
~Oh, baszd meg Lyraleth!~
*Az asztalra könyökölve temeti az arcát a tenyerébe egy pillanatra, abban reménykedve, hogy nem az, akire gondol. Miután látja elindulni feléjük és a gyanúja beigazolódik, csak nagy levegőt vesz, és azon kezdi törni a fejét, most mit is lehetne kezdeni.*
~Elmenekülni? Elrendezni végleg? majd elválik...~
*Figyelmesen hallgatja a párbeszédüket, közben néha-néha oldalra néz a férfira. nem túl jó érzések öntik el a látványától. Nem csak azért, mert tudja, miért is van itt, hanem egyébként is kicsit riasztóan hat rá külseje. persze arról szó sincs, hogy félne, de ő Lyraleth helyében kétszer meggondolta volna, hogy biztosan ujjat akar-e húzni vele. Kicsit megnyugszik, mikor szóba kerül, hogy vele semmi dolga nincsen a sötételfnek, csakis a társával. azzal persze teljesen tisztában van, hogy teljesen így se, úgy se maradhat ki ebből. Azon már meg sem lepődik, hogy ˇvéletlenˇeltűntek a fejvadászok. Egy halvány mosolyra húzódik a szája sarka, hiszen egyértelmű, hogy hova lettek azok a bizonyos fejvadászok. Aztán szóba jönnek a fegyverek is, és kíváncsian néz Lyralethre, hiszen ő nála egy tőrnél, és pár apró késnél többet sohasem látott.*
~Miért van olyan érzésem, hogy nem csak a pénz, de már a fegyverek sincsenek meg?~ *Gondolja magában gúnyosan, majd miután elnyugtázza magában, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, teljesen nyugodtan várja a társalgás további fejleményeit. A feszültséget talán a felszolgáló ajánlata kicsit megtöri, amiért igazán hálás. Aztán a Daranelnek nevezett íjász is figyelmezteti őket, hogy itt nem lesz semmi balhé, amiben azért Zara kicsit kételkedik.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 15:14:22
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-19 12:09:26
Üzenet elküldve: 2017-06-19 12:09:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Korsóba a balhézókhoz és Daranelhez//
*Fenn ül a nyeregben kedvese mögött, szorosan átölelve őt. Készen állnak az indulásra.*
- Én is szeretlek.
*A szó hallatán mindig melegség és valami egészen különös érzés járja át egész testét. Mintha szívével is érzékelné a kimondott szót, nem csak a fülével. Csókot lop kedvese ajkairól, majd mikor már indulnának, hirtelen megérkezik a taverna elé egy sötételf. Kettejük csodás pillanatának vége szakad, kedvese leszáll a nyeregből.*
- Hová mész?
*Azonnal választ is kap kérdésére, de az közel sem elégíti ki. Úgy érzi, odabent a fogadóban valami balhés dolog készülődik. Először jobbnak látja kimaradni a dologból, így sóhajt egyet és még egy fél percig a nyeregben marad. A fél perc leteltével aztán mégis kíváncsi természete győz. Tudja, hogy sokszor ez a tulajdonsága sodorja bajba, de nem tud ellenállni a kísértésnek, így lekászálódik a lóról és visszamegy kedvese után a Korsóba.
Odabenn már javában folyik a szócsata a sötételf és a sebhelyes arcú egyén között. Szinte érzi a feszültséget, amit szóváltásaik eredményeznek. Természetesen ő ki szeretne maradni ebből az egészből, egyébként is csak Daranel miatt jött vissza. Így hát kedvese hátához áll, jelezve hogy hozzá tartozik, és onnan nézi a történteket. Reméli, hogy szerelmének nem kell semmiféle erőszakot alkalmaznia a vendégeket illetően.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 12:11:20
*Fenn ül a nyeregben kedvese mögött, szorosan átölelve őt. Készen állnak az indulásra.*
- Én is szeretlek.
*A szó hallatán mindig melegség és valami egészen különös érzés járja át egész testét. Mintha szívével is érzékelné a kimondott szót, nem csak a fülével. Csókot lop kedvese ajkairól, majd mikor már indulnának, hirtelen megérkezik a taverna elé egy sötételf. Kettejük csodás pillanatának vége szakad, kedvese leszáll a nyeregből.*
- Hová mész?
*Azonnal választ is kap kérdésére, de az közel sem elégíti ki. Úgy érzi, odabent a fogadóban valami balhés dolog készülődik. Először jobbnak látja kimaradni a dologból, így sóhajt egyet és még egy fél percig a nyeregben marad. A fél perc leteltével aztán mégis kíváncsi természete győz. Tudja, hogy sokszor ez a tulajdonsága sodorja bajba, de nem tud ellenállni a kísértésnek, így lekászálódik a lóról és visszamegy kedvese után a Korsóba.
Odabenn már javában folyik a szócsata a sötételf és a sebhelyes arcú egyén között. Szinte érzi a feszültséget, amit szóváltásaik eredményeznek. Természetesen ő ki szeretne maradni ebből az egészből, egyébként is csak Daranel miatt jött vissza. Így hát kedvese hátához áll, jelezve hogy hozzá tartozik, és onnan nézi a történteket. Reméli, hogy szerelmének nem kell semmiféle erőszakot alkalmaznia a vendégeket illetően.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 12:11:20
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-19 09:28:41
Üzenet elküldve: 2017-06-19 09:28:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia, majd a Korsóban//
*Igencsak végigméri az érkező sötételfet, aki a lovát szépen betereli az istállóba és bemegy a fogadóba.*
~Na, ezt sem láttam még itt...~
*Mielőtt kedvesével indulnának, leszáll a nyeregből.*
-Kérlek, bocsáss meg egy percre. Meg kell néznem valamit.
*Addig Ephemia egymaga ülhet a lovon és várakozhat odakint.
Akkor lép vissza a fogadóba, amikor elhangzik a mélységi szájából az "itt még hozzád sem érhetek" mondat. Előbb biccent egyet az íjász Yrä felé jelezvén, hogy nem hagyja elfajulni a dolgot. Majd hallgatja még az ajtóban állva a keménykedést, aztán erősen megköszörüli torkát, íját pedig a kezébe veszi.*
-Csak, hogy tisztázzuk és később ne legyen ebből probléma. Elmondom mi lesz. Ha bármelyikőtök felforgatja a Tavernát, vagy balhézik, azon nyomban kipenderítem az ajtón! *mondja határozottan. Bár ha az íjat nem tartaná a kezében talán akkor is elérné a kívánt hatást, de így, hogy Lanawin egyik legjobb íjászával találják szemben magukat, talán hatásosabb a belépő.* -Itt a Tharg nép ügyel a rendre! Oltsátok szomjatok, csillapítsátok éhségetek, érezzétek jól magatokat, de ne feledjétek szavam! Hogy tudjátok, ki kér erre benneteket. Daranel vagyok, a Tharg törzs tagja és Lanawin szerte ismert, híres íjász. *mondja büszkén.* -Nyomatékosan megkérlek benneteket ismét, hogy tartsátok be a rendet, és akkor nem lesznek kellemetlenségek. Van kérdés? *érdeklődik.*
*Igencsak végigméri az érkező sötételfet, aki a lovát szépen betereli az istállóba és bemegy a fogadóba.*
~Na, ezt sem láttam még itt...~
*Mielőtt kedvesével indulnának, leszáll a nyeregből.*
-Kérlek, bocsáss meg egy percre. Meg kell néznem valamit.
*Addig Ephemia egymaga ülhet a lovon és várakozhat odakint.
Akkor lép vissza a fogadóba, amikor elhangzik a mélységi szájából az "itt még hozzád sem érhetek" mondat. Előbb biccent egyet az íjász Yrä felé jelezvén, hogy nem hagyja elfajulni a dolgot. Majd hallgatja még az ajtóban állva a keménykedést, aztán erősen megköszörüli torkát, íját pedig a kezébe veszi.*
-Csak, hogy tisztázzuk és később ne legyen ebből probléma. Elmondom mi lesz. Ha bármelyikőtök felforgatja a Tavernát, vagy balhézik, azon nyomban kipenderítem az ajtón! *mondja határozottan. Bár ha az íjat nem tartaná a kezében talán akkor is elérné a kívánt hatást, de így, hogy Lanawin egyik legjobb íjászával találják szemben magukat, talán hatásosabb a belépő.* -Itt a Tharg nép ügyel a rendre! Oltsátok szomjatok, csillapítsátok éhségetek, érezzétek jól magatokat, de ne feledjétek szavam! Hogy tudjátok, ki kér erre benneteket. Daranel vagyok, a Tharg törzs tagja és Lanawin szerte ismert, híres íjász. *mondja büszkén.* -Nyomatékosan megkérlek benneteket ismét, hogy tartsátok be a rendet, és akkor nem lesznek kellemetlenségek. Van kérdés? *érdeklődik.*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-18 21:58:25
Üzenet elküldve: 2017-06-18 21:58:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
*A gerlepár feláll az asztaltól és távozni készül. Yrä megköszöni nekik, hogy jöttek és a legjobbakat kívánja. A borravalóért is igencsak hálás, enyhe meghajlással adja tudtára a párosnak, hogy bármikor örül, ha visszajönnek.
Ha a kettős távozott, a nő vissza fordul a másik páros felé.
Már éppen számolná ki fejben mennyi lenne az összege aranyban a férfi által felsorolt dolgoknak, amikor még egy vendéggel több érkezik a kelleténél. Egy sötételf, a felszolgáló nő szerint nemesi származású, már ahogyan kinéz és nem is titkolja azt. Ettől függetlenül még nagyon messze áll a nemes elfekhez. Ezen gondolatai nem ütköznek ki az arcára, de van egy kevés keserűség a szemeiben. Sőt, már az sem tetszik neki, hogy be jöttével elüldözi a fizető vendégeket. Az neki nem számít, hogy ki a tolvaj és ki az áldozat. Eddig is egy tolvajlánnyal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie.*
- Üdvözöllek. *Mondja szelíd mosollyal.* Kérlek a nézeteltéréseiteket ne itt rendezzétek le. Se verekedés, se feszültség. *Néz mindkettejükre szelíden. Aztán a kérdésre is válaszol, ami a sört illeti.*
- Nagyon finom házi sörünk van, nyolc arany az ára. *Mondja és képes megállni azt, hogy ne számítson fel többet az italért, mint amennyit kérnek érte, már csak a rossz közérzet okozása miatt is. Annyira jó volt itt eddig a hangulat.*
*A gerlepár feláll az asztaltól és távozni készül. Yrä megköszöni nekik, hogy jöttek és a legjobbakat kívánja. A borravalóért is igencsak hálás, enyhe meghajlással adja tudtára a párosnak, hogy bármikor örül, ha visszajönnek.
Ha a kettős távozott, a nő vissza fordul a másik páros felé.
Már éppen számolná ki fejben mennyi lenne az összege aranyban a férfi által felsorolt dolgoknak, amikor még egy vendéggel több érkezik a kelleténél. Egy sötételf, a felszolgáló nő szerint nemesi származású, már ahogyan kinéz és nem is titkolja azt. Ettől függetlenül még nagyon messze áll a nemes elfekhez. Ezen gondolatai nem ütköznek ki az arcára, de van egy kevés keserűség a szemeiben. Sőt, már az sem tetszik neki, hogy be jöttével elüldözi a fizető vendégeket. Az neki nem számít, hogy ki a tolvaj és ki az áldozat. Eddig is egy tolvajlánnyal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie.*
- Üdvözöllek. *Mondja szelíd mosollyal.* Kérlek a nézeteltéréseiteket ne itt rendezzétek le. Se verekedés, se feszültség. *Néz mindkettejükre szelíden. Aztán a kérdésre is válaszol, ami a sört illeti.*
- Nagyon finom házi sörünk van, nyolc arany az ára. *Mondja és képes megállni azt, hogy ne számítson fel többet az italért, mint amennyit kérnek érte, már csak a rossz közérzet okozása miatt is. Annyira jó volt itt eddig a hangulat.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-18 21:23:48
Üzenet elküldve: 2017-06-18 21:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
*Halkan elneveti magát a magyarázkodásra. Ennél jobban nem is lehetett volna feldobni a kedvét.*
- Itt a gond csak az, hogy a fejvadászaim nyom nélkül eltűntek, és hidd el, ők nem azok a fajták, akik csak úgy elviszik a pénzem. Ismerem őket.
*Mikor látja, hogy a semmirekellő megpróbál felkelni ő maga gyorsabb nála, feláll, a háta mögé lép, és a vállánál fogva leülteti.*
- Tudod, nekem nem a pénzzel van bajom.
*Kezdi, majd elkezdi jó erősen masszírozni a férfi vállát, miközben az útársásra - nőre néz.*
- Itt a becsületemen van a tét. Nem kértél, hanem loptál. Pedig ha kértél volna, lehet, hogy még adtam volna is, de nem, te inkább elvetted. A fegyvereimmel együtt. Apropó, azok hova is tűntek?
*Közben azon kezd el gondolkodni, hogy mit is ehetne. Látványosan a felszolgálóra néz.*
- Ne aggódjon, nem itt fogom a képét megismertetni a padlóval, ahhoz túlságosan jól neveltek. De kérem, hozna nekünk egy-egy korsó sört? Biztosan hatna rájuk egy-két szép szó.
~Túlságosan jól neveltek, persze, ezért verted meg a Rumosban az elfet. Annyira, hogy szó szerint kidobtak onnan. Á, nem! Olyan még egyszer nem történhet meg. Mégis hol fogok enni akkor, ha mindenhonnan kitiltatom magamat?~
- Kérlek, én a hölgyet semmivel sem okoltam, ugye?
*Néz újra a nőre, de a szavait a férfinak címzi.*
- Egyezzünk meg valamiben. Visszaadod a fegyvereimet, én pedig békén hagylak, a pénz nem kell. De csak mert jobb szívem van annál, mint ahogyan kinézek.
*Halkan elneveti magát a magyarázkodásra. Ennél jobban nem is lehetett volna feldobni a kedvét.*
- Itt a gond csak az, hogy a fejvadászaim nyom nélkül eltűntek, és hidd el, ők nem azok a fajták, akik csak úgy elviszik a pénzem. Ismerem őket.
*Mikor látja, hogy a semmirekellő megpróbál felkelni ő maga gyorsabb nála, feláll, a háta mögé lép, és a vállánál fogva leülteti.*
- Tudod, nekem nem a pénzzel van bajom.
*Kezdi, majd elkezdi jó erősen masszírozni a férfi vállát, miközben az útársásra - nőre néz.*
- Itt a becsületemen van a tét. Nem kértél, hanem loptál. Pedig ha kértél volna, lehet, hogy még adtam volna is, de nem, te inkább elvetted. A fegyvereimmel együtt. Apropó, azok hova is tűntek?
*Közben azon kezd el gondolkodni, hogy mit is ehetne. Látványosan a felszolgálóra néz.*
- Ne aggódjon, nem itt fogom a képét megismertetni a padlóval, ahhoz túlságosan jól neveltek. De kérem, hozna nekünk egy-egy korsó sört? Biztosan hatna rájuk egy-két szép szó.
~Túlságosan jól neveltek, persze, ezért verted meg a Rumosban az elfet. Annyira, hogy szó szerint kidobtak onnan. Á, nem! Olyan még egyszer nem történhet meg. Mégis hol fogok enni akkor, ha mindenhonnan kitiltatom magamat?~
- Kérlek, én a hölgyet semmivel sem okoltam, ugye?
*Néz újra a nőre, de a szavait a férfinak címzi.*
- Egyezzünk meg valamiben. Visszaadod a fegyvereimet, én pedig békén hagylak, a pénz nem kell. De csak mert jobb szívem van annál, mint ahogyan kinézek.
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-18 20:37:39
Üzenet elküldve: 2017-06-18 20:37:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ahogy a rendelést mondja az elf nőnek, gondolatmenetét egy furcsa hang szakítja meg. Mintha valamit húznának a padlón. Lyraleth mondandóját félbehagyva a nő mellé tekint és ledöbben. A nemes aki elől menekült vele szemben van.*
-Baszki!
*A sötételf leül és megszólal. Lyraleth tudja, hogy most igazán nagy a baj hiszen innen már nem tud elmenekülni és ha már fizikailag nem tudja lerázni a nemest, az esélytelenek nyugalmával, megpróbálja szóval meggyőzni a békés vég-kifejlettre.*
-Figyelj csak. A pénzed visszaadtam a fejvadászoknak akiket utánam küldtél. *Lyraleth ritkán hazudik ekkorát. A fejvadászok rejtélyes módon megfulladtak egy tóban és a lovaikra kötött arany eltűnt.* És különben is. Gazdag vagy haver! mit számít neked egy ilyen tolvaj? *Erőltetetten elneveti magát, de tudja, hogy semmi esélye* Akkor most azt hiszem én elmegyek a kisasszonnyal. *Zarára mutat* Aki semmit nem tett ellened úgyhogy őt hagynod kéne. *Óvatosan rátámaszkodik az asztalra és megpróbál felállni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ahogy a rendelést mondja az elf nőnek, gondolatmenetét egy furcsa hang szakítja meg. Mintha valamit húznának a padlón. Lyraleth mondandóját félbehagyva a nő mellé tekint és ledöbben. A nemes aki elől menekült vele szemben van.*
-Baszki!
*A sötételf leül és megszólal. Lyraleth tudja, hogy most igazán nagy a baj hiszen innen már nem tud elmenekülni és ha már fizikailag nem tudja lerázni a nemest, az esélytelenek nyugalmával, megpróbálja szóval meggyőzni a békés vég-kifejlettre.*
-Figyelj csak. A pénzed visszaadtam a fejvadászoknak akiket utánam küldtél. *Lyraleth ritkán hazudik ekkorát. A fejvadászok rejtélyes módon megfulladtak egy tóban és a lovaikra kötött arany eltűnt.* És különben is. Gazdag vagy haver! mit számít neked egy ilyen tolvaj? *Erőltetetten elneveti magát, de tudja, hogy semmi esélye* Akkor most azt hiszem én elmegyek a kisasszonnyal. *Zarára mutat* Aki semmit nem tett ellened úgyhogy őt hagynod kéne. *Óvatosan rátámaszkodik az asztalra és megpróbál felállni.*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-18 17:41:30
Üzenet elküldve: 2017-06-18 17:41:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát, na meg a sötételf haragja//
*Miután kikötötte Éjfélt, a gyönyörű, csillogó szőrű, fekete lovát, majd ellátta, visszamegy a fogadó elé, és belép az ajtón. Szinte érzi a szájában a finom étel izét, na meg a híres sört is. Igazán korog már a gyomra.
A bent tartózkodók rögtön észrevehetik nemesi származását. Méregdrága ruhákat hord, ritka, minőségi anyagból, és a varrása is elég lélegzetelállító lehet a szegényebbek körében. Tartása egyenes, mintha karót nyelt volna, fejét pedig nem lógatja egy másodpercre sem.
Elindul beljebb, mikor észrevesz valakit, akire eddig nem számított.
Szinte leesik az álla, és koppan egyet a padlón. Aztán gyorsan összeszedi magát, és olyan gonosz vigyor ül ki az arcára, amilyen talán még emberfia nem látott sötételftől.*
~Na most megvagy! Ilyen szerencsém nem lehet.~
*Megfog egy széket, és nagy lendülettel odahúzza az asztalhoz az emberférfi mellé. Leül és a háttámlára könyököl - mindezt úgy, hogy nemesi tartása szinte mit sem változik -, így éppen szemben van a tolvajjal.*
- Nocsak, ki van itt. Eszegetünk, iszogatunk?
*Szinte kézzel fogható a jókedve, alig bírja visszafogni a nevetését.*
- Csak nem az én pénzemen? Engem meg sem hívtatok? Milyen kár. Pedig illett volna. Most nézd meg, ilyen helyen kell összefutnunk? Itt még csak hozzád sem érthetek.
*Néz ezzel a fogadósnak, vagy felszolgálónak tűnő személy felé, jelezve ezzel, hogy nem fog verekedni, maximum csak a szája jár. Addig, amíg ki nem érnek.*
*Miután kikötötte Éjfélt, a gyönyörű, csillogó szőrű, fekete lovát, majd ellátta, visszamegy a fogadó elé, és belép az ajtón. Szinte érzi a szájában a finom étel izét, na meg a híres sört is. Igazán korog már a gyomra.
A bent tartózkodók rögtön észrevehetik nemesi származását. Méregdrága ruhákat hord, ritka, minőségi anyagból, és a varrása is elég lélegzetelállító lehet a szegényebbek körében. Tartása egyenes, mintha karót nyelt volna, fejét pedig nem lógatja egy másodpercre sem.
Elindul beljebb, mikor észrevesz valakit, akire eddig nem számított.
Szinte leesik az álla, és koppan egyet a padlón. Aztán gyorsan összeszedi magát, és olyan gonosz vigyor ül ki az arcára, amilyen talán még emberfia nem látott sötételftől.*
~Na most megvagy! Ilyen szerencsém nem lehet.~
*Megfog egy széket, és nagy lendülettel odahúzza az asztalhoz az emberférfi mellé. Leül és a háttámlára könyököl - mindezt úgy, hogy nemesi tartása szinte mit sem változik -, így éppen szemben van a tolvajjal.*
- Nocsak, ki van itt. Eszegetünk, iszogatunk?
*Szinte kézzel fogható a jókedve, alig bírja visszafogni a nevetését.*
- Csak nem az én pénzemen? Engem meg sem hívtatok? Milyen kár. Pedig illett volna. Most nézd meg, ilyen helyen kell összefutnunk? Itt még csak hozzád sem érthetek.
*Néz ezzel a fogadósnak, vagy felszolgálónak tűnő személy felé, jelezve ezzel, hogy nem fog verekedni, maximum csak a szája jár. Addig, amíg ki nem érnek.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:43:42
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
*Hallgatja Zara ötletét és gondolkozik, hogy biztonságban vannak-e itt. ~Egy itt töltött éjszakából nem lehet még baj.~ Miközben Zara beszél hátul egy magas elf nő feláll és elindul feléjük. Lyraleth óvatosan végigméri, és arra jut, hogy nem tolakodás végett jön feléjük. Járása határozott, kimért és a tőr sem arra utal, hogy azt rendszeresen használná. Megáll asztaluk mellett csípőre tett kézzel és megkérdezi, kérnek-e valamit. Lyralethnek a szemkontaktus létrehozása végett, elég magasra kell néznie, pláne, hogy ülnek.*
-Azt regélik van házi sörük. Én azt kipróbálnám, meg szerintem a kisasszony is. E mellett lesz a legolcsóbb étkükből két főre és még egy szoba egy éjszakára. Ha minden igaz ennyi lesz. Mennyivel tartozom?
*Hallgatja Zara ötletét és gondolkozik, hogy biztonságban vannak-e itt. ~Egy itt töltött éjszakából nem lehet még baj.~ Miközben Zara beszél hátul egy magas elf nő feláll és elindul feléjük. Lyraleth óvatosan végigméri, és arra jut, hogy nem tolakodás végett jön feléjük. Járása határozott, kimért és a tőr sem arra utal, hogy azt rendszeresen használná. Megáll asztaluk mellett csípőre tett kézzel és megkérdezi, kérnek-e valamit. Lyralethnek a szemkontaktus létrehozása végett, elég magasra kell néznie, pláne, hogy ülnek.*
-Azt regélik van házi sörük. Én azt kipróbálnám, meg szerintem a kisasszony is. E mellett lesz a legolcsóbb étkükből két főre és még egy szoba egy éjszakára. Ha minden igaz ennyi lesz. Mennyivel tartozom?
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:11:45
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:11:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
-Majd beszerzek valami elegánsabb hacukát. *nevetgél.* -Egy ilyen elbűvölő, csodás hölgyet mégsem kísérhet egy zöld köpenyes alak.
*Bár szerinte Ephemiat ez nem zavarná, sőt, talán még tetszene is neki, hogy kedvese nem akarja többnek mutatni magát, mint aki. Csak ugye a politika illeme megkívánja a megfelelő megjelenést.*
-Amon Ruadhon béke honol. Ha harcba megyünk, az mindig a városon kívül történik és általában azért, hogy segítsünk Arthenior népének. A Tharg osztag ütőképes és eltökélt, mi nem ijedünk meg az árnyékunktól. Ezért szeretnek és utálnak minket. *tör ki belőle egy újabb nevetés. Itt nyugtuk van, békét hagynak nekik, kipihenhetik a fáradalmakat és újraszerveződhetnek. A harcosok kedveseik pedig biztonságban élhetnek a környéken, hiszen a Tharg őrjárat messzire nyúlik.*
-Mert nem volt még olyan, aki teljes vállszélességgel melletted áll, pártolja és támogatja nézeteidet, önbizalmat ad és biztat. De ennek vége. Én támogatni foglak mindenben, társad leszek az életben. A megfontoltság is nagy erény, neked ez is megvan. Van önkritikád! Ez rengeteg emberből hiányzik.
*Az idősebbek dolgára bólint, nincs mit hozzáfűznie, Ephemia mindent elmondott. A mosolyt viszonozza. Imád elmerülni szerelme lélektükreiben, mivel azokban látni véli az érzelmeket. Szinte olvas bennük.
Mikor Ephemia felkel és a köpenyért nyúl, Daranel máris odalép, hogy felsegítse rá. Ekkor érkeznek meg az újak. Az egyik egy erős felépítésű, szőke, sebhelyes arcú ember, aki ronggyal a homlokán közlekedik, mint a harcművészek. A másik egy feltűnő, vörös hajú nő, aki nagyjából Ephemiaval egy magas, de különösebben nem veszi szemügyre.*
-Nem bizony! Mi kellettünk hozzá, hogy beinduljon az üzlet. *kacsint kedvesére, aki időközben ki is fizeti az elfogyasztott ételt és italt, majd Daranel következik.*
-Köszönjük, finom volt minden. *csúsztat a pultra 25 aranyat Yrä Vyrcin részére, ami tartalmaz egy kevéske borravalót is.*
-Következő megálló, Amon Ruadh. *mondja ünnepélyesen és átkarolja kedvesét.* -A ló is kipihente magát, szóval minden rendben.
*Még int egy búcsút a fogadónépnek és kinyitja a korsó ajtaját, Ephemiat előreengedi.
Odakint felsegíti a nyeregbe, majd ő is felpattan.*
-Szeretlek! *fordítja hátra a fejét egy csókért.*
//Ephemia és a fogadónép//
-Majd beszerzek valami elegánsabb hacukát. *nevetgél.* -Egy ilyen elbűvölő, csodás hölgyet mégsem kísérhet egy zöld köpenyes alak.
*Bár szerinte Ephemiat ez nem zavarná, sőt, talán még tetszene is neki, hogy kedvese nem akarja többnek mutatni magát, mint aki. Csak ugye a politika illeme megkívánja a megfelelő megjelenést.*
-Amon Ruadhon béke honol. Ha harcba megyünk, az mindig a városon kívül történik és általában azért, hogy segítsünk Arthenior népének. A Tharg osztag ütőképes és eltökélt, mi nem ijedünk meg az árnyékunktól. Ezért szeretnek és utálnak minket. *tör ki belőle egy újabb nevetés. Itt nyugtuk van, békét hagynak nekik, kipihenhetik a fáradalmakat és újraszerveződhetnek. A harcosok kedveseik pedig biztonságban élhetnek a környéken, hiszen a Tharg őrjárat messzire nyúlik.*
-Mert nem volt még olyan, aki teljes vállszélességgel melletted áll, pártolja és támogatja nézeteidet, önbizalmat ad és biztat. De ennek vége. Én támogatni foglak mindenben, társad leszek az életben. A megfontoltság is nagy erény, neked ez is megvan. Van önkritikád! Ez rengeteg emberből hiányzik.
*Az idősebbek dolgára bólint, nincs mit hozzáfűznie, Ephemia mindent elmondott. A mosolyt viszonozza. Imád elmerülni szerelme lélektükreiben, mivel azokban látni véli az érzelmeket. Szinte olvas bennük.
Mikor Ephemia felkel és a köpenyért nyúl, Daranel máris odalép, hogy felsegítse rá. Ekkor érkeznek meg az újak. Az egyik egy erős felépítésű, szőke, sebhelyes arcú ember, aki ronggyal a homlokán közlekedik, mint a harcművészek. A másik egy feltűnő, vörös hajú nő, aki nagyjából Ephemiaval egy magas, de különösebben nem veszi szemügyre.*
-Nem bizony! Mi kellettünk hozzá, hogy beinduljon az üzlet. *kacsint kedvesére, aki időközben ki is fizeti az elfogyasztott ételt és italt, majd Daranel következik.*
-Köszönjük, finom volt minden. *csúsztat a pultra 25 aranyat Yrä Vyrcin részére, ami tartalmaz egy kevéske borravalót is.*
-Következő megálló, Amon Ruadh. *mondja ünnepélyesen és átkarolja kedvesét.* -A ló is kipihente magát, szóval minden rendben.
*Még int egy búcsút a fogadónépnek és kinyitja a korsó ajtaját, Ephemiat előreengedi.
Odakint felsegíti a nyeregbe, majd ő is felpattan.*
-Szeretlek! *fordítja hátra a fejét egy csókért.*
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-17 17:22:56
Üzenet elküldve: 2017-06-17 17:22:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
- Nem igazán vannak ilyen terveim a közeljövőt illetően, de ha mégis lesz valami akkor te leszel az első akit felkérek hogy kísérjen el.
*Nem olyan fontos ember ő a felsőbb körökben hogy megbeszélésekre és találkozókra járjon, bár a jövőben előfordulhat az ilyesmi.*
- Mindennek van sötét oldala amit nem lehet megkerülni. Azért én bízok benne, hogy felétek is békés időket rendel a sors.
*Gyűlöli az ellenségeskedést és a háborúkat, de míg intelligens élőlények járnak-kelnek Lanawin földjén, addig ez sajnos mindig jelen is lesz. Talán ez az egyensúly törvénye: a jó mellett a rossznak is helye kell legyen.*
- Teljesen igazad van ezekben. Ám nekem inkább azzal van problémám, hogy nem érzek magamban elég erőt, kitartást és elszántságot. Egyszer talán lépek majd.
*Akárhogy is, Daranel biztatása és lelkesedése a jövője iránt jólesik neki. Végre egy ember, aki bízik benne és az álmaiban! Igazán sokat jelentenek számára ezek a szavak, de nem, még úgy érzi nem most van itt az ő ideje. Talán egy nap...*
- Tisztelem az idősebbeket a tapasztalatuk és koruk miatt, de ebben van valami. A fiatalság mindig új eszméket és gondolatokat képes a való életben is alkalmazni. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. *Rámosolyog szerelmére és mélyen a szemébe néz.* Köszönöm neked.
*Kinyújtóztatja végtagjait, majd Daranel kérdésére lassacskán már fel is áll székéről.*
- Igen, indulhatunk kedvesem.
*Elveszi köpenyét a szék támlájáról majd épphogy csak elkezd öltözködni, amikor új vendégeket lát betérni a tavernába: egy sebhelyes arcú, szőke hajú férfit és egy már-már kislányos arcú, vörös hajú nőt. Mindkettő ismeretlen a számára. Meglepett arccal kedveséhez fordul.*
- Látod, mégsem olyan kihalt ezt a hely!
*Mire felveszi köpenyét már a pultnál is terem, bevárva kedvesét aki remélhetőleg szintén szedelőzködik már az asztalnál. Mire Yrä kiszolgálja az új vendégeket és Effynek végre lehetősége van fizetni, elő is veszi az erszényét.*
- Nekem egy bárcás csirke, sült körte és tea volt. Ez 23 arany, ha jól számolom.
*Azzal odacsúsztatja a pulton Yrä Vyrcin elé a 23 aranyat. Reméli, hogy nem számolt el semmit, de ha igen, akkor bízik benne hogy a pultosnő kijavítja őt. Ha már Daranel is fizetett, akkor lassan el is indul a kijárat irányába, amennyiben persze kedvese is vele tart.*
- És most irány Amon Ruadh városa, igaz? *Néz rá vidámságot sugárzó tekintettel.*
//Daranel és a fogadónép//
- Nem igazán vannak ilyen terveim a közeljövőt illetően, de ha mégis lesz valami akkor te leszel az első akit felkérek hogy kísérjen el.
*Nem olyan fontos ember ő a felsőbb körökben hogy megbeszélésekre és találkozókra járjon, bár a jövőben előfordulhat az ilyesmi.*
- Mindennek van sötét oldala amit nem lehet megkerülni. Azért én bízok benne, hogy felétek is békés időket rendel a sors.
*Gyűlöli az ellenségeskedést és a háborúkat, de míg intelligens élőlények járnak-kelnek Lanawin földjén, addig ez sajnos mindig jelen is lesz. Talán ez az egyensúly törvénye: a jó mellett a rossznak is helye kell legyen.*
- Teljesen igazad van ezekben. Ám nekem inkább azzal van problémám, hogy nem érzek magamban elég erőt, kitartást és elszántságot. Egyszer talán lépek majd.
*Akárhogy is, Daranel biztatása és lelkesedése a jövője iránt jólesik neki. Végre egy ember, aki bízik benne és az álmaiban! Igazán sokat jelentenek számára ezek a szavak, de nem, még úgy érzi nem most van itt az ő ideje. Talán egy nap...*
- Tisztelem az idősebbeket a tapasztalatuk és koruk miatt, de ebben van valami. A fiatalság mindig új eszméket és gondolatokat képes a való életben is alkalmazni. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. *Rámosolyog szerelmére és mélyen a szemébe néz.* Köszönöm neked.
*Kinyújtóztatja végtagjait, majd Daranel kérdésére lassacskán már fel is áll székéről.*
- Igen, indulhatunk kedvesem.
*Elveszi köpenyét a szék támlájáról majd épphogy csak elkezd öltözködni, amikor új vendégeket lát betérni a tavernába: egy sebhelyes arcú, szőke hajú férfit és egy már-már kislányos arcú, vörös hajú nőt. Mindkettő ismeretlen a számára. Meglepett arccal kedveséhez fordul.*
- Látod, mégsem olyan kihalt ezt a hely!
*Mire felveszi köpenyét már a pultnál is terem, bevárva kedvesét aki remélhetőleg szintén szedelőzködik már az asztalnál. Mire Yrä kiszolgálja az új vendégeket és Effynek végre lehetősége van fizetni, elő is veszi az erszényét.*
- Nekem egy bárcás csirke, sült körte és tea volt. Ez 23 arany, ha jól számolom.
*Azzal odacsúsztatja a pulton Yrä Vyrcin elé a 23 aranyat.
Reméli, hogy nem számolt el semmit, de ha igen, akkor bízik benne hogy a pultosnő kijavítja őt. Ha már Daranel is fizetett, akkor lassan el is indul a kijárat irányába, amennyiben persze kedvese is vele tart.* - És most irány Amon Ruadh városa, igaz? *Néz rá vidámságot sugárzó tekintettel.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:37:14
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:37:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát figyelmébe//
*Ahogy eldiskurálgatott Zherával, időközben újabb népek érkeznek a fogadóba. Nem sokáig ücsöröghet a lány mellett, egy mosolyt villant felé és sóhajtva fel is áll, hogy köszöntse a férfit és a vörös nőt.
Koránt sem tolakodóan sétál oda hozzájuk, s nem is sieti el, hogy azoknak legyen ideje elzavarni, ha valami fontos, titkos dolog az amiről beszélnek. Ha nem kontárkodik bele semmibe, akkor megáll az asztaluk mellett. Egy sokat tapasztalt kofa kedves, megértő, szolga mosolyával tekint rájuk, fél kezét csípőjére téve lágyan lengedező szoknyája felett.*
- Üdvözöllek titeket, kedveseim! *Mosolyog továbbra is a legkedvesebb, nyájasabb hangját elővéve.* Szeretnétek valamit enni, inni? Mindkettőt? *Biccent feléjük. Nem akar sok kérdéssel élni egyelőre, hagyja őket szóhoz jutni.*
*Ahogy eldiskurálgatott Zherával, időközben újabb népek érkeznek a fogadóba. Nem sokáig ücsöröghet a lány mellett, egy mosolyt villant felé és sóhajtva fel is áll, hogy köszöntse a férfit és a vörös nőt.
Koránt sem tolakodóan sétál oda hozzájuk, s nem is sieti el, hogy azoknak legyen ideje elzavarni, ha valami fontos, titkos dolog az amiről beszélnek. Ha nem kontárkodik bele semmibe, akkor megáll az asztaluk mellett. Egy sokat tapasztalt kofa kedves, megértő, szolga mosolyával tekint rájuk, fél kezét csípőjére téve lágyan lengedező szoknyája felett.*
- Üdvözöllek titeket, kedveseim! *Mosolyog továbbra is a legkedvesebb, nyájasabb hangját elővéve.* Szeretnétek valamit enni, inni? Mindkettőt? *Biccent feléjük. Nem akar sok kérdéssel élni egyelőre, hagyja őket szóhoz jutni.*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:15:40
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:15:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
*Egy pillanatra lefagy a férfi kijelentésére. Azt már észrevette, hogy többként tekint rá, mint egy idegenre, aki felvonszolta a szobájába, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen szinten. Jobb az élet? Két napja ismeri. A másik, amin kicsit kíváncsian ráncolja össze a szemöldökét, hogy megint olyan homályosan fogalmaz, mint mindig. Persze, lehet ez fordított esetben így lenne, hiszen nem mond el az ember mindent csak úgy valakinek, akiről alig tud valamit. De attól még borzasztóan kíváncsi. ~Majd... Majd egyszer megkérdezem. Később, amikor már nem lesz olyan tolakodó...~
*A fogadót meglátva felcsillan a szeme. A romos házban töltött éjszaka után felüdülés lesz egy kicsit betérni ide. Lyraleth lerakja a szekeret, majd elhajtja a lovakat. Okos ötlet, így is nehezebb lesz a nyomukat követni. Belép az épületbe, és a kiválasztott asztal felé siet, hogy ott lerogyjon a székre a férfival szemben. Látszik rajta, hogy nagyon ki van merülve, hiszen vele ellentétben, ő nem aludhatott idefelé. Meg azért Zarának sem ártana. egy kis pihenés.*
- Figyelj, mit szólnál, ha eltöltenénk itt pár éjszakát? Akár csak egyet. Nem ártana egyikünknek sem. *Kedvesen elmosolyodik, és megérinti a kezét, hogy az biztosan figyeljen rá. - Nem hiszem, hogy egyhamar a nyomunkra bukkannak itt. Azt se tudják, merre mentünk, szekérnyom meg van vagy ezer azon az úton, amin végigjöttünk. Aztán pár nap múlva eldöntjük, merre tovább.
*Egy pillanatra lefagy a férfi kijelentésére. Azt már észrevette, hogy többként tekint rá, mint egy idegenre, aki felvonszolta a szobájába, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen szinten. Jobb az élet? Két napja ismeri. A másik, amin kicsit kíváncsian ráncolja össze a szemöldökét, hogy megint olyan homályosan fogalmaz, mint mindig. Persze, lehet ez fordított esetben így lenne, hiszen nem mond el az ember mindent csak úgy valakinek, akiről alig tud valamit. De attól még borzasztóan kíváncsi. ~Majd... Majd egyszer megkérdezem. Később, amikor már nem lesz olyan tolakodó...~
*A fogadót meglátva felcsillan a szeme. A romos házban töltött éjszaka után felüdülés lesz egy kicsit betérni ide. Lyraleth lerakja a szekeret, majd elhajtja a lovakat. Okos ötlet, így is nehezebb lesz a nyomukat követni. Belép az épületbe, és a kiválasztott asztal felé siet, hogy ott lerogyjon a székre a férfival szemben. Látszik rajta, hogy nagyon ki van merülve, hiszen vele ellentétben, ő nem aludhatott idefelé. Meg azért Zarának sem ártana. egy kis pihenés.*
- Figyelj, mit szólnál, ha eltöltenénk itt pár éjszakát? Akár csak egyet. Nem ártana egyikünknek sem. *Kedvesen elmosolyodik, és megérinti a kezét, hogy az biztosan figyeljen rá. - Nem hiszem, hogy egyhamar a nyomunkra bukkannak itt. Azt se tudják, merre mentünk, szekérnyom meg van vagy ezer azon az úton, amin végigjöttünk. Aztán pár nap múlva eldöntjük, merre tovább.
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-14 17:08:06
Üzenet elküldve: 2017-06-14 17:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
*A hintót a taverna előtt megállítja, leszáll és Zara oldalára megy. Kezét felnyújtja segítségképpen és megszólal*
-Hölgyem.
*Lesegíti Zarát a szekérről, a lovak mellé megy és óvatosan megcsapja a felé álló hátsó táját.*
-Fussatok!
*Meg kell válnia tőlük, mert ha megtalálják a szekeret akkor ők is lebuknak. Kitárja az ajtót előre engedi Zarát és bent körbenéz. Kissé üresebb mint az Artheniorban lévő fogadó. Ugyan itt is vannak részegek és másnaposok, de jóval kevesebb. Verekedést nem is látnak. Még. Ez sem egy szent hely ám. ~Le merem fogadni, hogy halt már itt meg valaki~ Egy pár másodpercig még egy helyben nézelődik, majd amikor kiszúrt egy szabad asztalt odamutat.*
-Mit szólsz ahhoz?
*Leülnek, a kezével megtartja a fejét. Homloka enyhén izzadt az utazás hosszától és szeme véreres a kevés alvástól. Így bambulja az asztalt és a bele vésett fenyegető üzeneteket.*
-Most hogyan tovább?
*A hintót a taverna előtt megállítja, leszáll és Zara oldalára megy. Kezét felnyújtja segítségképpen és megszólal*
-Hölgyem.
*Lesegíti Zarát a szekérről, a lovak mellé megy és óvatosan megcsapja a felé álló hátsó táját.*
-Fussatok!
*Meg kell válnia tőlük, mert ha megtalálják a szekeret akkor ők is lebuknak. Kitárja az ajtót előre engedi Zarát és bent körbenéz. Kissé üresebb mint az Artheniorban lévő fogadó. Ugyan itt is vannak részegek és másnaposok, de jóval kevesebb. Verekedést nem is látnak. Még. Ez sem egy szent hely ám. ~Le merem fogadni, hogy halt már itt meg valaki~ Egy pár másodpercig még egy helyben nézelődik, majd amikor kiszúrt egy szabad asztalt odamutat.*
-Mit szólsz ahhoz?
*Leülnek, a kezével megtartja a fejét. Homloka enyhén izzadt az utazás hosszától és szeme véreres a kevés alvástól. Így bambulja az asztalt és a bele vésett fenyegető üzeneteket.*
-Most hogyan tovább?
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-14 10:20:33
Üzenet elküldve: 2017-06-14 10:20:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
*Nehéz összeegyeztetni és elválasztani egymástól a munkát és a magánéletet, ám szerelmét nem szívesen bízná másra. Akkor sem, ha az a valaki jobb harcos Daranelnél, hiszen az íjász egészen biztos, hogy az életét adná szerelméért, még egy idegen talán nem.*
-Akkor ezt vegyük úgy, hogy megbeszéltük! A következő utadra elkísérlek. Tényleg... van kilátásban mostanság, hogy elmész valakihez tárgyalásra és egy ezzel egybekötött ebéddel, parolázással?
*Ott vannak a Sillerforwok is, vagy kicsodák, meg még számtalan nemesi kúria a környéken. Vagy esetleg a Dwirinthalenek.*
-Állandóan változó világunkban viszont nem árt egy olyan kőbevésett fix pont, ami nem változik. Nekem nincs gondom azzal, hogy már mindenki jöhet, hiszen még egyet sem kellett kidobni. Meg aztán van olyan ember, aki rosszabb egy orknál. De ez elég kétélű penge és később még visszaüthet.
*Szóval jó is meg nem is, de még mindig egy hajszálnyival jobb, mint rosszabb, főleg az utóbbi időkben, amikor is sok régi törzstag elhagyta a Vashegyet ilyen-olyan okokból.*
-Miért ne? Valahol el kell kezdeni. Nem születik mindenki úgy, hogy hosszú évek tapasztalata van a háta mögött. Kellenek a fiatalok, hiszen mi nyomatékosítja jobban a változást, mint a fiatalság? Úgy tudom, hogy tanácsosok szava egyenlő és nem azt nézik, hogy ki mennyi idős. Persze biztos elfoglalt munka lenne, kevés szabadidővel és sok teherrel, ami folyton nyomná a válladat. De minek nincs hátránya, nemde?
*Nem lenne jó, ha Ephemia mindig dolgozna, de ha erős, független nő szeretne lenni, akkor jobb alkalom nem adódna. Ráadásul tényleg az égvilágon semmit nem veszítene a kampányon, legfeljebb elutasítják. És? A szándék a fontos, ráadásul ez is egy belekóstolás a politika egy kis szeletébe. Valahol el kell kezdeni.*
-Vegyíteni kell a kettőt. Az idősek persze nem nézik sokba a fiatalok szavait, mondván, hogy "ó ugyan mit tudná még ő". De ez buta felfogás. Igenis vannak dolgok, amiket a fiatalabb jobban, nyitottabban és több szemszögből vizsgálgat, mint egy kissé betokosodott, kiégett öreg. Kiben hinnék, ha nem életem szerelmében? *nyúl előre mosolyogva és megsimogatja Ephemia kezét.*
-Induljunk lassan? Leülepedett már az ebéd?
//Ephemia és a fogadónép//
*Nehéz összeegyeztetni és elválasztani egymástól a munkát és a magánéletet, ám szerelmét nem szívesen bízná másra. Akkor sem, ha az a valaki jobb harcos Daranelnél, hiszen az íjász egészen biztos, hogy az életét adná szerelméért, még egy idegen talán nem.*
-Akkor ezt vegyük úgy, hogy megbeszéltük! A következő utadra elkísérlek. Tényleg... van kilátásban mostanság, hogy elmész valakihez tárgyalásra és egy ezzel egybekötött ebéddel, parolázással?
*Ott vannak a Sillerforwok is, vagy kicsodák, meg még számtalan nemesi kúria a környéken. Vagy esetleg a Dwirinthalenek.*
-Állandóan változó világunkban viszont nem árt egy olyan kőbevésett fix pont, ami nem változik. Nekem nincs gondom azzal, hogy már mindenki jöhet, hiszen még egyet sem kellett kidobni. Meg aztán van olyan ember, aki rosszabb egy orknál. De ez elég kétélű penge és később még visszaüthet.
*Szóval jó is meg nem is, de még mindig egy hajszálnyival jobb, mint rosszabb, főleg az utóbbi időkben, amikor is sok régi törzstag elhagyta a Vashegyet ilyen-olyan okokból.*
-Miért ne? Valahol el kell kezdeni. Nem születik mindenki úgy, hogy hosszú évek tapasztalata van a háta mögött. Kellenek a fiatalok, hiszen mi nyomatékosítja jobban a változást, mint a fiatalság? Úgy tudom, hogy tanácsosok szava egyenlő és nem azt nézik, hogy ki mennyi idős. Persze biztos elfoglalt munka lenne, kevés szabadidővel és sok teherrel, ami folyton nyomná a válladat. De minek nincs hátránya, nemde?
*Nem lenne jó, ha Ephemia mindig dolgozna, de ha erős, független nő szeretne lenni, akkor jobb alkalom nem adódna. Ráadásul tényleg az égvilágon semmit nem veszítene a kampányon, legfeljebb elutasítják. És? A szándék a fontos, ráadásul ez is egy belekóstolás a politika egy kis szeletébe. Valahol el kell kezdeni.*
-Vegyíteni kell a kettőt. Az idősek persze nem nézik sokba a fiatalok szavait, mondván, hogy "ó ugyan mit tudná még ő". De ez buta felfogás. Igenis vannak dolgok, amiket a fiatalabb jobban, nyitottabban és több szemszögből vizsgálgat, mint egy kissé betokosodott, kiégett öreg. Kiben hinnék, ha nem életem szerelmében? *nyúl előre mosolyogva és megsimogatja Ephemia kezét.*
-Induljunk lassan? Leülepedett már az ebéd?
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-13 09:40:23
Üzenet elküldve: 2017-06-13 09:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
*Lágy mosolyt kanyarít az arcára, miután véget ért kettejük között az a pár kellemesen eltöltött pillanat. Yrä még egy kicsit egyik kezével a karosszék egyik karján, másikkal pedig a háttámlán támaszkodik. Szerelmes tekintettel fürkészi a lány arcát, mint a tizenéves városi fruskák a fiúikét. Kitűnően tudja hazudni ezeket az érzelmeket. Ezért is ért olyan sokat a piacon a segge.*
- Én nem aggódnék. *Válaszol, de azért csak felegyenesedik, mert még sem kéne a medvebundára csábítani a lányt. Legalábbis nem most. A fekete hajú elf el tudná képzelni hogyan tovább, de ebből a gondolatból kilábal és inkább azon kezd tűnődni mit csinál a szerelmes pár az asztalnál. Kicsit el is fordul, hogy megnézze hogy telik az idejük. Nem sok mindent lát, beszélgetnek, mint eddig. Ekkor visszafordul a lányhoz, s hallgatja mit akar mondani.*
- Hát még én, kedves... *Mosolyog végeláthatatlan gyengédséget árasztva arcának játékával, s tekintetének melegségével, mely szokatlan a fakó zöld szempárhoz. Inkább barna szemekben lehetne elképzelni a biztonságot keltő, takaróként körbe ölelő, lágy tűz meleget.
Eztán nem megy el a nő közeléből. Széket húz mellé és leteszi tomporát, kicsit a párocska felé is fordulva, hogy észrevegye ha azok fizetni akarnának, vagy kérnek még valamit enni, esetleg inni. Keresztbe teszi a lábait és karjait is maga előtt.*
- Remélem jól fogod érezni magad nálunk... *Szól Zhera felé mosollyal.* Szólj ha bármivel kellemesebbé tehetem az itt léted. *Kacsint, nem teszi hozzá, de nem első sorban a testi örömökre, italra vagy ételre gondol. Ezeket már megbeszélték. Most arra céloz, hátha nyomja valami a nő lelkét, aminek kimondásával könnyíthet rajta, vagy ilyesmi. Yrä jó hallgatóság, ha arról van szó.*
*Lágy mosolyt kanyarít az arcára, miután véget ért kettejük között az a pár kellemesen eltöltött pillanat. Yrä még egy kicsit egyik kezével a karosszék egyik karján, másikkal pedig a háttámlán támaszkodik. Szerelmes tekintettel fürkészi a lány arcát, mint a tizenéves városi fruskák a fiúikét. Kitűnően tudja hazudni ezeket az érzelmeket. Ezért is ért olyan sokat a piacon a segge.*
- Én nem aggódnék. *Válaszol, de azért csak felegyenesedik, mert még sem kéne a medvebundára csábítani a lányt. Legalábbis nem most. A fekete hajú elf el tudná képzelni hogyan tovább, de ebből a gondolatból kilábal és inkább azon kezd tűnődni mit csinál a szerelmes pár az asztalnál. Kicsit el is fordul, hogy megnézze hogy telik az idejük. Nem sok mindent lát, beszélgetnek, mint eddig. Ekkor visszafordul a lányhoz, s hallgatja mit akar mondani.*
- Hát még én, kedves... *Mosolyog végeláthatatlan gyengédséget árasztva arcának játékával, s tekintetének melegségével, mely szokatlan a fakó zöld szempárhoz. Inkább barna szemekben lehetne elképzelni a biztonságot keltő, takaróként körbe ölelő, lágy tűz meleget.
Eztán nem megy el a nő közeléből. Széket húz mellé és leteszi tomporát, kicsit a párocska felé is fordulva, hogy észrevegye ha azok fizetni akarnának, vagy kérnek még valamit enni, esetleg inni. Keresztbe teszi a lábait és karjait is maga előtt.*
- Remélem jól fogod érezni magad nálunk... *Szól Zhera felé mosollyal.* Szólj ha bármivel kellemesebbé tehetem az itt léted. *Kacsint, nem teszi hozzá, de nem első sorban a testi örömökre, italra vagy ételre gondol. Ezeket már megbeszélték. Most arra céloz, hátha nyomja valami a nő lelkét, aminek kimondásával könnyíthet rajta, vagy ilyesmi. Yrä jó hallgatóság, ha arról van szó.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-12 22:38:29
Üzenet elküldve: 2017-06-12 22:38:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
- Valóban lehetnél te a testőröm, sőt! Nem is szeretném ha más töltené be ezt a pozíciót. Afelől pedig, hogy valaki esetleg tudomást szerezne a viszonyunkról, nem igazán aggódnék. Lehet hogy lenne hátulütője a dolognak, de én csak örülnék neki ha mindig velem lehetnél.
*Való igaz, előbb vagy utóbb kitudódna. Átfut az agyán a gondolat hogy mi lenne ha ez valóban megtörténne, de mivel ennek nem sok valószínűsége van, inkább nem agyal rajta tovább.*
- Ezt örömmel hallom. Jó dolog a nyitottság és az elfogadás. Ez a két dolog csak előrébb viheti a világot és teret ad a békének. Persze mindig vannak emberek akik pont ellentétes nézeteket vallnak, de a többség szava a döntő.
*Egyáltalán nem lát bele abba, hogy mi folyik a Thargoknál, hogy miként zajlik az élet arrafelé. Na persze miért is látna? Akárhogy is, Daranel által végre egy másfajta környezetet ismerhet meg közelebbről: egy egészen másat mint amilyen Arthenioré.*
- Hogy én? Nagytanácsosnak? *Zavarában majdhogynem elneveti magát.* Egy kicsit rendbe kellene tennem az elmém ahhoz hogy ilyesmire vállalkozzak. Nem érzem azt hogy nekem ennyi idősen, szinte nulla tapasztalattal a világról amiben élünk, bármi esélyem is lenne. Ha valamilyen csoda folytán pedig mégis bekerülnék, akkor az én szavam lenne a legutolsó amire adnának.
*Nem érzi magát elég felelősségteljesnek, hisz még a saját életét is alig tudja irányítani. Persze nem tudja mit hoz majd a sors és hogy egyáltalán lesz-e esélye valamit is kezdeni az álmaival, de azt tudja hogy nem húszévesen fogja megvalósítani őket.*
- Remek lehetőség ez egy új és felvilágosultabb kor eljöveteléhez, úgy gondolom. Persze, jöjjenek a fiatalabb generációk, de ne feledkezzünk meg az idősebbek tapasztalatáról sem. Mindenesetre meglátjuk mit hoznak még az elkövetkezendő hatok. Remélem semmi rosszat.
*Kimondott szavai gondolatokat ébresztenek benne. Elmélyülten tanulmányozgatja kézfejét, majd gondolatai lecsendesedésével kedvesére irányul a tekintete.*
- Azért akármilyen elérhetetlennek is tűnnek számomra az ambícióim, örülök hogy hiszel bennem. Azt hiszem eddig te vagy az első.
*Diplomata vagy nagytanácsos, ha a kúriában előállna ezekkel az ötletekkel, jól körberöhögnék. Legfőképp atyja, aki bizonyára megpaskolná a buksiját és pár fanyar de kedvesnek hangzó szóval elküldené a szobájába, mondván ne gondoljon többé ilyen butaságokra, várja meg szépen míg férjhez adják és ő is részese lehet a becses Aquista név dicsőségének. Hogyne.*
//Daranel és a fogadónép//
- Valóban lehetnél te a testőröm, sőt! Nem is szeretném ha más töltené be ezt a pozíciót. Afelől pedig, hogy valaki esetleg tudomást szerezne a viszonyunkról, nem igazán aggódnék. Lehet hogy lenne hátulütője a dolognak, de én csak örülnék neki ha mindig velem lehetnél.
*Való igaz, előbb vagy utóbb kitudódna. Átfut az agyán a gondolat hogy mi lenne ha ez valóban megtörténne, de mivel ennek nem sok valószínűsége van, inkább nem agyal rajta tovább.*
- Ezt örömmel hallom. Jó dolog a nyitottság és az elfogadás. Ez a két dolog csak előrébb viheti a világot és teret ad a békének. Persze mindig vannak emberek akik pont ellentétes nézeteket vallnak, de a többség szava a döntő.
*Egyáltalán nem lát bele abba, hogy mi folyik a Thargoknál, hogy miként zajlik az élet arrafelé. Na persze miért is látna? Akárhogy is, Daranel által végre egy másfajta környezetet ismerhet meg közelebbről: egy egészen másat mint amilyen Arthenioré.*
- Hogy én? Nagytanácsosnak? *Zavarában majdhogynem elneveti magát.* Egy kicsit rendbe kellene tennem az elmém ahhoz hogy ilyesmire vállalkozzak. Nem érzem azt hogy nekem ennyi idősen, szinte nulla tapasztalattal a világról amiben élünk, bármi esélyem is lenne. Ha valamilyen csoda folytán pedig mégis bekerülnék, akkor az én szavam lenne a legutolsó amire adnának.
*Nem érzi magát elég felelősségteljesnek, hisz még a saját életét is alig tudja irányítani. Persze nem tudja mit hoz majd a sors és hogy egyáltalán lesz-e esélye valamit is kezdeni az álmaival, de azt tudja hogy nem húszévesen fogja megvalósítani őket.*
- Remek lehetőség ez egy új és felvilágosultabb kor eljöveteléhez, úgy gondolom. Persze, jöjjenek a fiatalabb generációk, de ne feledkezzünk meg az idősebbek tapasztalatáról sem. Mindenesetre meglátjuk mit hoznak még az elkövetkezendő hatok. Remélem semmi rosszat.
*Kimondott szavai gondolatokat ébresztenek benne. Elmélyülten tanulmányozgatja kézfejét, majd gondolatai lecsendesedésével kedvesére irányul a tekintete.*
- Azért akármilyen elérhetetlennek is tűnnek számomra az ambícióim, örülök hogy hiszel bennem. Azt hiszem eddig te vagy az első.
*Diplomata vagy nagytanácsos, ha a kúriában előállna ezekkel az ötletekkel, jól körberöhögnék. Legfőképp atyja, aki bizonyára megpaskolná a buksiját és pár fanyar de kedvesnek hangzó szóval elküldené a szobájába, mondván ne gondoljon többé ilyen butaságokra, várja meg szépen míg férjhez adják és ő is részese lehet a becses Aquista név dicsőségének. Hogyne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051