Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-15 15:15:34
Üzenet elküldve: 2016-09-15 15:15:34
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ó hát, ha neked lennék, akkor simán hazudnék egy jó képességű férjet. Mivel olyan aggodalmaid vannak, hogy nem lenne elég szép, ezért a képzeletbeli fickód se legyen túl jóképű. Persze nyilván legyenek kiemelkedő tulajdonságai. Amellett persze, hogy egy hős. Legyen az ő hátsója a legkerekebb a vidéken, vagy a szerszáma a legpajkosabb. Vagy a legkedvesebb. Szóval érted.
*Lea szerint nagyon is jó móka az, hogy az ember hazudjon a zabigyerekének egy apát. Elvégre tényleg olyannak formálja, amilyennek akarja.*
- Hah! Ez még jobb. Elmondhatod, hogy mennyire féltél érzelmeket táplálni irányába, mert a környezetedben magad a halálozási arány, de szelíd szerelme végül csak győzött és beférkőzött a szívedbe.
*mindeközben két kezének mutató- és hüvelykujjaival szívet formál a nagy, kitalált szerelem jegyében.*
- Erre tessék őt is elvitte a rossz sors, így megfogadtad, hogy csak szerelmetek gyümölcsének szenteled a hátralevő életed, és sosem esel többé szerelembe!
*Lea tényleg jól szórakozik ezen, rá kell jöjjön, hogy pályát tévesztett, és hogy simán lehetne valami vásári színház rendezője is, ha még van pár ilyen remek ötlete.*
- Nem lehet, hogy esetleg magával a Pegazus tulajával kéne összefeküdj, és azt hazudni, hogy az övé a gyermek? Aztán majd azt mondjuk, hogy korábban született a vártnál.
*ó megannyi asszonyi praktika létezik arra, hogy egy nem-várt gyereket valahogy "elgomboljanak". Lea mondjuk nem hiszi, hogy a férfiak többsége ne látna át a szitán, például Xomorr sem feszegette a nyilvánvalót, így aztán mások sem tették ezt, egymás között persze nyilván kibeszélték a történteket, de itt ki is fújt a dolog. Bár Xomorr furcsa halála furcsa számtalan kérdést hagyott maga után, de ezt sem feszegeti senki.*
- Hát, ha gondolod megkérdezem tőle! De csak ha nem bánod, hogy közben a szeretőm is! A lelkemre venném, ha közénk állna bármely hím, azt meg pláne ha egy ilyen kerge példány lenne az!
*Megint nevet, ugyanis szinte látja is lelki szemei előtt, ahogy a lovag a végkimerülés fele közelít, mert nem bírja a kettejük tempóját.*
- Ó hát, ha neked lennék, akkor simán hazudnék egy jó képességű férjet. Mivel olyan aggodalmaid vannak, hogy nem lenne elég szép, ezért a képzeletbeli fickód se legyen túl jóképű. Persze nyilván legyenek kiemelkedő tulajdonságai. Amellett persze, hogy egy hős. Legyen az ő hátsója a legkerekebb a vidéken, vagy a szerszáma a legpajkosabb. Vagy a legkedvesebb. Szóval érted.
*Lea szerint nagyon is jó móka az, hogy az ember hazudjon a zabigyerekének egy apát. Elvégre tényleg olyannak formálja, amilyennek akarja.*
- Hah! Ez még jobb. Elmondhatod, hogy mennyire féltél érzelmeket táplálni irányába, mert a környezetedben magad a halálozási arány, de szelíd szerelme végül csak győzött és beférkőzött a szívedbe.
*mindeközben két kezének mutató- és hüvelykujjaival szívet formál a nagy, kitalált szerelem jegyében.*
- Erre tessék őt is elvitte a rossz sors, így megfogadtad, hogy csak szerelmetek gyümölcsének szenteled a hátralevő életed, és sosem esel többé szerelembe!
*Lea tényleg jól szórakozik ezen, rá kell jöjjön, hogy pályát tévesztett, és hogy simán lehetne valami vásári színház rendezője is, ha még van pár ilyen remek ötlete.*
- Nem lehet, hogy esetleg magával a Pegazus tulajával kéne összefeküdj, és azt hazudni, hogy az övé a gyermek? Aztán majd azt mondjuk, hogy korábban született a vártnál.
*ó megannyi asszonyi praktika létezik arra, hogy egy nem-várt gyereket valahogy "elgomboljanak". Lea mondjuk nem hiszi, hogy a férfiak többsége ne látna át a szitán, például Xomorr sem feszegette a nyilvánvalót, így aztán mások sem tették ezt, egymás között persze nyilván kibeszélték a történteket, de itt ki is fújt a dolog. Bár Xomorr furcsa halála furcsa számtalan kérdést hagyott maga után, de ezt sem feszegeti senki.*
- Hát, ha gondolod megkérdezem tőle! De csak ha nem bánod, hogy közben a szeretőm is! A lelkemre venném, ha közénk állna bármely hím, azt meg pláne ha egy ilyen kerge példány lenne az!
*Megint nevet, ugyanis szinte látja is lelki szemei előtt, ahogy a lovag a végkimerülés fele közelít, mert nem bírja a kettejük tempóját.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-15 13:42:02
Üzenet elküldve: 2016-09-15 13:42:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A válaszok szemmel láthatóan nem szolgálnak különösebb megelégedésére, mert arca tovább és tovább torzul különféle grimaszokba: hol elrettent, hol csodálkozó, hol meg kicsikét nevető ábrázatot ölt magára.*
- Na jó. Hát ezt majd még átgondolom. Tiszta szerencse, hogy az ember is ilyen hosszú ideig viselős, azt hiszem még bőven akad időm felkészülni erre. - *Vonja meg végül vállát fészegen. Igazán hálás egyébként a Szellemjárónak, hogy ilyen hidegvérrel és ilyen természetesen jövő, egyszerű válaszokkal tud szolgálni a hebrencs Rilai számára, mert ha a lányban ez nem is tudatosul, nagy megnyugvásául szolgálnak, és nem is érzi úgy, mintha egyedül kéne szembenéznie a nagy csúnya rémfarkassal. Ami ez esetben se nem nagy, remélhetőleg annyira nagyon nem lesz csúnya, és remélhetőleg semmiképp sem rémfarkas.*
- Szóval hazudjak szépen magamnak valami dicsőséges férjet? Az a baj, hogy már gyanúslenne, milyen rohamtempóban tünedeznek el az emberek a személyes környezetemben. - *Nevet fel ő is. Elvégre ha csak a Pinty esetét nézzük: aggasztóan simán tűnik el minden üzleti ellenfél vagy vetélytárs, pedig kivételesen tényleg nem Rilin múlik, nem ő rakja el őket láb alól. Egyszerűen csak így alakul.* - Akkor mi lenne a megnevezésem? Hadiözvegy? Igazán jól hangzana.
*Tovább morfondírozik.*
- Tudod, az van, hogy Arthenior nagytanácsában jórészt nemesi rangú illetők foglalnak helyet. Például a Pegazus tulaja is. Ha valahogy be tudnám magam fúrni oda a Kósza Pinty tulajaként és vezetőjeként is egyútta, igazán nem jönne rosszul valami hasraütésszerű hős, aki jó családból való, s ahogy a megnevezés adja magát, felettébb hősies a köz szolgálatában, és nem mellesleg halott, hogy az életbe ne tudja senki se előkeríteni őméltóságát.
*Persze el tudja képzelni, Leától mennyire idegen egyébként ez a hamiskás tervszövögetés. Az ő tudomása szerint, ha a Szellemjárón múlna, hagynák a büdös francba az egész Thargodar nemesi ház-agybajt, és továbbra is csontból jósolnának, farkasbőrön aludnának, és vígan élnék a barbár harcosok gondtalan életét. És hát azt is tudja, hogy magának Kagannak is mennyire az agyára megy a bürokrácia és a mind agresszívabban nyakára növő városi etikett betartása és betartatása. Megint felsóhajt.*
- No, mindegy. Majd lesz valahogy. Esetleg ez a te félbolond lovagod, ő nem akar nőül venni? - *Sandít megint oldalra, de arckifejezéséről lerí: nem beszél ám komolyan.* - Ha már úgysincs neki nagyon sok éve hátra, akkor azt fél lábon is kibírom, és az ilyen kellemkedő lovag uracsoknak általában előkelő a származása. Tudod, a családjuktól örökölték a karót a szebbik felükbe.
*A válaszok szemmel láthatóan nem szolgálnak különösebb megelégedésére, mert arca tovább és tovább torzul különféle grimaszokba: hol elrettent, hol csodálkozó, hol meg kicsikét nevető ábrázatot ölt magára.*
- Na jó. Hát ezt majd még átgondolom. Tiszta szerencse, hogy az ember is ilyen hosszú ideig viselős, azt hiszem még bőven akad időm felkészülni erre. - *Vonja meg végül vállát fészegen. Igazán hálás egyébként a Szellemjárónak, hogy ilyen hidegvérrel és ilyen természetesen jövő, egyszerű válaszokkal tud szolgálni a hebrencs Rilai számára, mert ha a lányban ez nem is tudatosul, nagy megnyugvásául szolgálnak, és nem is érzi úgy, mintha egyedül kéne szembenéznie a nagy csúnya rémfarkassal. Ami ez esetben se nem nagy, remélhetőleg annyira nagyon nem lesz csúnya, és remélhetőleg semmiképp sem rémfarkas.*
- Szóval hazudjak szépen magamnak valami dicsőséges férjet? Az a baj, hogy már gyanúslenne, milyen rohamtempóban tünedeznek el az emberek a személyes környezetemben. - *Nevet fel ő is. Elvégre ha csak a Pinty esetét nézzük: aggasztóan simán tűnik el minden üzleti ellenfél vagy vetélytárs, pedig kivételesen tényleg nem Rilin múlik, nem ő rakja el őket láb alól. Egyszerűen csak így alakul.* - Akkor mi lenne a megnevezésem? Hadiözvegy? Igazán jól hangzana.
*Tovább morfondírozik.*
- Tudod, az van, hogy Arthenior nagytanácsában jórészt nemesi rangú illetők foglalnak helyet. Például a Pegazus tulaja is. Ha valahogy be tudnám magam fúrni oda a Kósza Pinty tulajaként és vezetőjeként is egyútta, igazán nem jönne rosszul valami hasraütésszerű hős, aki jó családból való, s ahogy a megnevezés adja magát, felettébb hősies a köz szolgálatában, és nem mellesleg halott, hogy az életbe ne tudja senki se előkeríteni őméltóságát.
*Persze el tudja képzelni, Leától mennyire idegen egyébként ez a hamiskás tervszövögetés. Az ő tudomása szerint, ha a Szellemjárón múlna, hagynák a büdös francba az egész Thargodar nemesi ház-agybajt, és továbbra is csontból jósolnának, farkasbőrön aludnának, és vígan élnék a barbár harcosok gondtalan életét. És hát azt is tudja, hogy magának Kagannak is mennyire az agyára megy a bürokrácia és a mind agresszívabban nyakára növő városi etikett betartása és betartatása. Megint felsóhajt.*
- No, mindegy. Majd lesz valahogy. Esetleg ez a te félbolond lovagod, ő nem akar nőül venni? - *Sandít megint oldalra, de arckifejezéséről lerí: nem beszél ám komolyan.* - Ha már úgysincs neki nagyon sok éve hátra, akkor azt fél lábon is kibírom, és az ilyen kellemkedő lovag uracsoknak általában előkelő a származása. Tudod, a családjuktól örökölték a karót a szebbik felükbe.
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-15 13:40:52
Üzenet elküldve: 2016-09-15 13:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Drozevusz//
*A sör talál, de ettől nem lesz boldogabb.*
- Pöh, te! Kiborult a söröm! El kellett volna kapnod a szájaddal! Pazarló! *bömböl, miközben rugása elszáll a levegőben. Ifjabb éveiben ebből biztosan lett volna egy körbepörgőforgó rúgás, de manapság már inkább csak bottal ütlegeli a népeket, mint valami erdei majom.*
- Jövök már, kispofám, jövök, és kiporolom a popsikádat! *rikoltja egy lakója, a Madame émelyítően édeskés fejhangján, majd támadásba lendül.*
*Ellenfelén lemezvért van, így azt eszébe sincs püfölni, inkább a vért előnyét-hátrányát próbálja a maga oldalára fordítani. Na meg persze a csuklyát, ami a perifériális látást korlátozza.*
- SEGGCSÓK! *lendül előre, bal egyenessel nyitva, mely az utolsó pillanatban vált át bal csapottá, hogy megtörölje Drozevusz tejfeles szája szélét.*
*A sör talál, de ettől nem lesz boldogabb.*
- Pöh, te! Kiborult a söröm! El kellett volna kapnod a szájaddal! Pazarló! *bömböl, miközben rugása elszáll a levegőben. Ifjabb éveiben ebből biztosan lett volna egy körbepörgőforgó rúgás, de manapság már inkább csak bottal ütlegeli a népeket, mint valami erdei majom.*
- Jövök már, kispofám, jövök, és kiporolom a popsikádat! *rikoltja egy lakója, a Madame émelyítően édeskés fejhangján, majd támadásba lendül.*
*Ellenfelén lemezvért van, így azt eszébe sincs püfölni, inkább a vért előnyét-hátrányát próbálja a maga oldalára fordítani. Na meg persze a csuklyát, ami a perifériális látást korlátozza.*
- SEGGCSÓK! *lendül előre, bal egyenessel nyitva, mely az utolsó pillanatban vált át bal csapottá, hogy megtörölje Drozevusz tejfeles szája szélét.*
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-15 13:24:57
Üzenet elküldve: 2016-09-15 13:24:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arnulf//
*Nem nagyon érdekli tovább, miről beszél a számára bolondnak titulált alak. Azonban kétség kívül meglepődik a hirtelen támadáson. Miközben tette el kardját, valóban feje felett matatott, ráadásul kétkézzel, ám tekintete és figyelme végig támadója felé volt fordítva, így ösztönösen hátrálni kezdett, mikor látta a pulton való átugrást. Bár a sör sikeresen arcába csattan, nem zavarja nagy mértékben, mert a javát felfogta a fejére húzott csuklya, és a folyamatos hátrálásnak köszönhetően a rúgás már nem találja el. Talán ha felvette volna már a harc tempóját, egy visszatámadással megpróbálkozna az így előre terpesztett ellenfelének hátrányos pozícióját kihasználni, ám ez csak utólag jut eszébe, így marad a hátrálás, viszont azt már nem kockáztatja meg, hogy ismét védtelenné tegye magát. Kardja ismételt elővétele helyett most inkább védekező állást vesz fel, kis átlós állás, maga elé emelt karokkal.*
-Ez az! Gyere csak, te féleszű! *Kiáltja el magát örömében. Már lemondott róla, most mégis okot adott neki ellenfele, hogy végül majd lemészárolja.*
*Nem nagyon érdekli tovább, miről beszél a számára bolondnak titulált alak. Azonban kétség kívül meglepődik a hirtelen támadáson. Miközben tette el kardját, valóban feje felett matatott, ráadásul kétkézzel, ám tekintete és figyelme végig támadója felé volt fordítva, így ösztönösen hátrálni kezdett, mikor látta a pulton való átugrást. Bár a sör sikeresen arcába csattan, nem zavarja nagy mértékben, mert a javát felfogta a fejére húzott csuklya, és a folyamatos hátrálásnak köszönhetően a rúgás már nem találja el. Talán ha felvette volna már a harc tempóját, egy visszatámadással megpróbálkozna az így előre terpesztett ellenfelének hátrányos pozícióját kihasználni, ám ez csak utólag jut eszébe, így marad a hátrálás, viszont azt már nem kockáztatja meg, hogy ismét védtelenné tegye magát. Kardja ismételt elővétele helyett most inkább védekező állást vesz fel, kis átlós állás, maga elé emelt karokkal.*
-Ez az! Gyere csak, te féleszű! *Kiáltja el magát örömében. Már lemondott róla, most mégis okot adott neki ellenfele, hogy végül majd lemészárolja.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-15 12:55:14
Üzenet elküldve: 2016-09-15 12:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mér' ne lehetne? Nincs kőbe vésve, hogy csak örülni szabad, vagy csak undorodni, vagy csak ezt, vagy csak azt.
*A záporozó kérdésekre nevethetnékje támad, viszont csak szolidan mosolyog. Tökéletes a homály a másik fejében*
- Rilike, általában ott jön ki, ahol be is ment. Nem vágunk semmit, nem stoppolunk semmit. Csak ha muszáj. Van aki rókázik, van aki meg nem. Van aki formátlan gömbhal lesz, van aki nem. Van aki szörnyűnek éli meg, van aki csodának. Semmi sem általános.
*mivel ő maga nem szült egyetlen egyet sem, így csak azok tapasztalatait tudja elmondani, akik neki is beszámoltak róla. Merthogy a végigkísért már pár terhességet és a világra segített már pár gyermeket. De úgy tűnik, hogy Rili csak képről látott terhes nőt, vagy csecsemőt. Ez persze nem gond, mindenkinek van egy első, ahogyan van egy első berúgás, egy első szerelem, első kufirc, első leírt betű, első, első, első.*
- Nem is arra gondoltam, hogy a jó kapitány maga harcoljon a Grombar alatt, hanem arra, hogy nem kell mindenkinek az orrára kötnöd azt, hogy te csak úgy megestél, hanem hogy ha bárki firtatja, akkor sajnálkozz azon, hogy rövid házasság után megözvegyültél. A szerelmesed hatalmas hős volt, aki mártírhalált halt a kastély falainál, a bajtársai arról számoltak be, hogy a te neveddel az ajkán szállt ki belőle az élet utolsó szikrája is. Mondhatod ugyanezt a dednek is. A tökéletes apa ilyen. Egy hős, és el sem kalapál részegen.
*Rili további aggályait is megmosolyogja, noha a háborút érintő gondolatai valóban aggasztóak, de Lea szeretne hinni abban, hogy Kagan - aki az ő hőse - képes lesz megakasztani az élőholtak seregeit, és legyőzni a démont - vagy mit - ami feltámasztotta őket. A többi viszont valóban mosolyogni-való.*
- Ugyan drágám, egy ilyen csinos pofika csak öröklődik, meg aztán a kedves kapitány sem annyira ronda. A szellemi képességeit nem ismerem, de csak nem lesz félcédulás kapásból.
*mondja nevetve*
- Mér' ne lehetne? Nincs kőbe vésve, hogy csak örülni szabad, vagy csak undorodni, vagy csak ezt, vagy csak azt.
*A záporozó kérdésekre nevethetnékje támad, viszont csak szolidan mosolyog. Tökéletes a homály a másik fejében*
- Rilike, általában ott jön ki, ahol be is ment. Nem vágunk semmit, nem stoppolunk semmit. Csak ha muszáj. Van aki rókázik, van aki meg nem. Van aki formátlan gömbhal lesz, van aki nem. Van aki szörnyűnek éli meg, van aki csodának. Semmi sem általános.
*mivel ő maga nem szült egyetlen egyet sem, így csak azok tapasztalatait tudja elmondani, akik neki is beszámoltak róla. Merthogy a végigkísért már pár terhességet és a világra segített már pár gyermeket. De úgy tűnik, hogy Rili csak képről látott terhes nőt, vagy csecsemőt. Ez persze nem gond, mindenkinek van egy első, ahogyan van egy első berúgás, egy első szerelem, első kufirc, első leírt betű, első, első, első.*
- Nem is arra gondoltam, hogy a jó kapitány maga harcoljon a Grombar alatt, hanem arra, hogy nem kell mindenkinek az orrára kötnöd azt, hogy te csak úgy megestél, hanem hogy ha bárki firtatja, akkor sajnálkozz azon, hogy rövid házasság után megözvegyültél. A szerelmesed hatalmas hős volt, aki mártírhalált halt a kastély falainál, a bajtársai arról számoltak be, hogy a te neveddel az ajkán szállt ki belőle az élet utolsó szikrája is. Mondhatod ugyanezt a dednek is. A tökéletes apa ilyen. Egy hős, és el sem kalapál részegen.
*Rili további aggályait is megmosolyogja, noha a háborút érintő gondolatai valóban aggasztóak, de Lea szeretne hinni abban, hogy Kagan - aki az ő hőse - képes lesz megakasztani az élőholtak seregeit, és legyőzni a démont - vagy mit - ami feltámasztotta őket. A többi viszont valóban mosolyogni-való.*
- Ugyan drágám, egy ilyen csinos pofika csak öröklődik, meg aztán a kedves kapitány sem annyira ronda. A szellemi képességeit nem ismerem, de csak nem lesz félcédulás kapásból.
*mondja nevetve*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-15 11:24:48
Üzenet elküldve: 2016-09-15 11:24:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak pislog Lea vállvonogatására.*
- Én sem tudom, mit kéne. Örülök, aggódom, borzadok, izgulok. Lehet mindezt egyszerre?
*Azért jól esik neki a biztatás. Azt egyébként tudja magáról, hogy talpraesett, ügyes leány, és hát végtére is eddig minden felmerülő problémát megoldott az életében, majd pont ezt ne skerüljön...? És ha már itt tartunk, ezen is lesz pár kör gondolkoznivalója: Érdemes-e belevágni így, hogy ezzel a terminussal illeti, hogy probléma. Hisz bizonytalanságát főképp az okozza: fogalma sincs, miként vághatna bele ebbe az egészbe. Szülőanyját sosem ismerte, még gyermekágyi láz vitte el, mikor Rilai csecsemő volt, így mondták. Serdülő koráig jóformán csak férfiak nevelték, így az anyai finomságról, gondoskodásról szintén kevés fogalma volt. Aztán meg valahogy sosem került igazán közel hozzá a téma, hisz a törzsben sem született gyermek talán Chiari neveltje óta, úgyhogy ez az egész terület neki totál homály.*
- Annyi idő alatt belejövök. - *Ereszt végül meg egy vérszegény vigyort.* - De lépjünk csak egyszerre egyet. Mikor fog látszani? Szerinted nagyon rémes lesz? Hányok, szédelgek? Nem hagyhatom abba a munkát, nem hagyhatom ott a Pintyet egyetlen percre sem. És maga a... Szóval, szerinted borzalmasan fáj? Fel kell metélni keresztbe a hasam, utóbb összestoppolni odalenn, miként a lyukas harisnyát?
*Kérdései ugyan rémesen naivak és talán egy kicsit furák is, hogy pont egy tulajdonképp felnőtt nő szájából hangzanak el, de Rili olyan szinten nincs tisztában semmivel, hogy önkéntelen is kibukdácsolnak belőle a szavak. Abban bízik, hogy a Szellemjáró majd megnyugtatja. Elvégre, ha ő maga nem is vágyik gyermekáldásra, azért a dolog elméleti működésével biztosan tisztában van.*
- Jaj, ne is mondj ilyet, így is szétnyomaszt, hogy tán holnap már akasztófán fog himbálódzni. - *Legyint fáradtan Draenon dolgára. Igen, egyelőre azt látja a legjobb megoldásnak, ha mást be se avat a dologba. Egy idő után már úgyse nagyon fogja tudni titkolni.* - Nem tudom, elhajózik-e, vagy lesz-e Grombarnál bármi keresnivalója. Az igazság az, hogy nem is nagyon kérdeztem, mert úgy véltem, minél kevesebbet tudok erről, annál jobb.
*Szerencsére a rejtélyes harmadik jelölt kilétét Lea nem feszegeti tovább, így hát Rilai is tovább őrzi a nevét. Azt látja, persze, hogy látja, hogy kíváncsi, de momentán inkább azt az utat választja, hogy fölényesen tovalibben a témáról. Mikor észreveszi magát, hogy még mindig a hasát tapogatja, gyorsan elkapja a kezét onnan és visszakönyököl az asztalra. A kanál hegyével szórakozottan szaftmintát rajzol maga előtt a kiürült tányérba, unottan odébblöködi az egyik leszopogatott uhúscupákot az evőeszköz útjából.*
- Igazából tényleg az a gáz csak a dologban, hogy nem tudom, mire számítsak. Mármint, hogy tudom-e tovább vezetni a Pintyet, elér-e a háború keze Artheniorig, hogy biztonságban leszek-e, leszünk-e. És akkor ezek csak külső tényezők. Mi lesz, ha a kölök csúnya lesz, vagy fejre ejtem, és félkegyelmű lesz? A nemét meg lehet állapítani? - *Egy dolgot siet leszögezni.* - Nekem például kapásból nem kell leány! Az még annál is rosszabb lenne, mintha tényleg ütődött lenne. Erre nincs ráolvasásod?
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-14 10:56:18
Üzenet elküldve: 2016-09-14 10:56:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem tudom, hogy mit kéne érezned. Erről kérdezz meg egy nálamnál több ivadékkal rendelkezőt. Én nem vágynék rá, vagy ha vágynék sem lenne és nem is lehetne.
*Lea számára maga az egész folyamat ellenszenves, és valahogy nincs kibékülve azzal, hogy kierőltessen valamit azon a testrészén, amitől annyi örömöt kapott, és még kapni remél.*
- Jaj Rilike, hát elbírsz az ilyen Kagan-féle kőkobakokkal is, pont egy poronty ne menne?
*ezt biztatásnak szánja, bár valószínűleg Kagan még az egyszerűbb eset. Már ha azt nézzük, hogy ő legalább szobatiszta.*
- Egyébként úgy hallottam, hogy azt mondják, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Szóval ha kihúzod addig, míg ivaréretté válik, akkor nyert ügyed van. Tizenöt-tizennyolc tél, az igazán semmi!
*Hátradőlve ő is a hasát simogatja, de ő csupán azzal a céllal, hogy dédelgesse kicsit a kedvenc kajáját, a sárkánypörit. Ilyenformán a külső szemlélő számára elég mókás látványt nyújthat a két nő, amint saját hasukat cirógatják.*
- A te döntésed, akarsz-e egyáltalán szólni? Ha igen akkor vagy az arcába mondod, hogy "apukám, kicsírázott a magod", vagy küldessz neki ugyanezzel egy levelet. De egyébként nem aggódnék különösebben, háború van és a szerelmesed mártírhalált halt a Grombar kastély falai alatt. Egy hős özvegye lehetnél, az olyanokat meg tisztelni szokták.
*Ez szintén a nyugtatás része a beszélgetésnek, mert ugye Lea már csak ilyen megnyugtató. Mert ugye élcelődhetne azon is, hogy túlzásba vitték a múltkori viszketés miatti kenegetést, meg hogy örüljön annak, hogy nem nemi bajt szedett össze, de ez most nem "az" a beszélgetés, amiben ilyeneknek helye van.
A Khan témát egy bólintással tudja le, ennél jobban nem is akar belemenni, mert láthatóan Rili sem nagyon erőlteti a témának azt a részét. Csak arra a merőben új információra kerekedik ki a szeme, hogy volt egy harmadik is. Ezek után, viszont már muszáj bedobnia a nemi bajos poént. Illetve végül mégsem teszi, de ehhez komoly harcot kell vívjon önmagával, így aztán csak ennyit reagál:*
- Ó.
- Nem tudom, hogy mit kéne érezned. Erről kérdezz meg egy nálamnál több ivadékkal rendelkezőt. Én nem vágynék rá, vagy ha vágynék sem lenne és nem is lehetne.
*Lea számára maga az egész folyamat ellenszenves, és valahogy nincs kibékülve azzal, hogy kierőltessen valamit azon a testrészén, amitől annyi örömöt kapott, és még kapni remél.*
- Jaj Rilike, hát elbírsz az ilyen Kagan-féle kőkobakokkal is, pont egy poronty ne menne?
*ezt biztatásnak szánja, bár valószínűleg Kagan még az egyszerűbb eset. Már ha azt nézzük, hogy ő legalább szobatiszta.*
- Egyébként úgy hallottam, hogy azt mondják, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Szóval ha kihúzod addig, míg ivaréretté válik, akkor nyert ügyed van. Tizenöt-tizennyolc tél, az igazán semmi!
*Hátradőlve ő is a hasát simogatja, de ő csupán azzal a céllal, hogy dédelgesse kicsit a kedvenc kajáját, a sárkánypörit. Ilyenformán a külső szemlélő számára elég mókás látványt nyújthat a két nő, amint saját hasukat cirógatják.*
- A te döntésed, akarsz-e egyáltalán szólni? Ha igen akkor vagy az arcába mondod, hogy "apukám, kicsírázott a magod", vagy küldessz neki ugyanezzel egy levelet. De egyébként nem aggódnék különösebben, háború van és a szerelmesed mártírhalált halt a Grombar kastély falai alatt. Egy hős özvegye lehetnél, az olyanokat meg tisztelni szokták.
*Ez szintén a nyugtatás része a beszélgetésnek, mert ugye Lea már csak ilyen megnyugtató. Mert ugye élcelődhetne azon is, hogy túlzásba vitték a múltkori viszketés miatti kenegetést, meg hogy örüljön annak, hogy nem nemi bajt szedett össze, de ez most nem "az" a beszélgetés, amiben ilyeneknek helye van.
A Khan témát egy bólintással tudja le, ennél jobban nem is akar belemenni, mert láthatóan Rili sem nagyon erőlteti a témának azt a részét. Csak arra a merőben új információra kerekedik ki a szeme, hogy volt egy harmadik is. Ezek után, viszont már muszáj bedobnia a nemi bajos poént. Illetve végül mégsem teszi, de ehhez komoly harcot kell vívjon önmagával, így aztán csak ennyit reagál:*
- Ó.
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-14 10:11:00
Üzenet elküldve: 2016-09-14 10:11:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Drozevusz//
*Söre fölött megvető pillantást vet a hangemberre.*
- Nem megmentenek, húgyagyú, hanem lezúzzák az arcod. Már ha hagyok belőle valamit. Cöh. Pelenkás! *szívogatja a fogát elégedetlenül. Ezekben a mai fiatalokban semmi tartás nincs.*
*Amikor Drozevusz elteszi a kardját, Arnulf szeme vidáman villan meg, és már veti is át magát a pulton a fickóra. Nagyjából ugyanolyan gyorsak, de Arnulf előnyben van, mert Drozevusz karja - ha a hátára akarta műteni a fegyverét, a feje fölé van emelve. Ahogy átér a pulton, már csak másfélméternyire van, így a sört ellenfele képe felé löttyinti, ő maga pedig istenes toló-tökönrúgást ereszt meg a férfi nemesebb függelékei irányába. Ha sikerült a rúgás, bizonyosan megkísérli szájon vágni a pimaszt, de az még a jövő zenéje.*
- Üssétek, testvéreeek!
A hozzászólás írója (Arnulf Molina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.14 10:15:10
*Söre fölött megvető pillantást vet a hangemberre.*
- Nem megmentenek, húgyagyú, hanem lezúzzák az arcod. Már ha hagyok belőle valamit. Cöh. Pelenkás! *szívogatja a fogát elégedetlenül. Ezekben a mai fiatalokban semmi tartás nincs.*
*Amikor Drozevusz elteszi a kardját, Arnulf szeme vidáman villan meg, és már veti is át magát a pulton a fickóra. Nagyjából ugyanolyan gyorsak, de Arnulf előnyben van, mert Drozevusz karja - ha a hátára akarta műteni a fegyverét, a feje fölé van emelve. Ahogy átér a pulton, már csak másfélméternyire van, így a sört ellenfele képe felé löttyinti, ő maga pedig istenes toló-tökönrúgást ereszt meg a férfi nemesebb függelékei irányába. Ha sikerült a rúgás, bizonyosan megkísérli szájon vágni a pimaszt, de az még a jövő zenéje.*
- Üssétek, testvéreeek!
A hozzászólás írója (Arnulf Molina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.14 10:15:10
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-14 09:55:19
Üzenet elküldve: 2016-09-14 09:55:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igen, ez kétségtelenül igaz, hogy eddig is élt a gyanúval, hogy valami nem stimmel, de az nyilván más, amikor az embernek néha-néha eszébe jut és izgul egy kört azon, hogy jaj, mi lesz ha épp úgy van, meg megint más, amikor az arcába vágják a bizonyosságot, hogy igen, egy valós és létező problémáról beszélünk. Ezért nyeldekel hát hősnőnk, mint egy idült varangyosbéka. Két könyökét az asztallapra támasztva tenyerébe temeti arcát. Innen szűri át további szavait, melyek fojtva bár, de jól érthetőek.*
- Jaj, bakfitty. Tényleg nem tudom, mifle dolgokat kéne éreznem most. Az utóbbi időben már csomót agyaltam ezen, de sose gondoltam úgy igazán bele, hogy mi lesz ha... Érted. - *Kissé szétnyitja ujjait, öklömnyinek rémlő borostyános szemei felparázslanak mögötte, némiképp riadtan, de egyúttal valami furcsa kíváncsisággal is.* - Szerinted elbírok egyedül ekkora teherrel? Egyáltalán, miképp hozhatnám Draenon tudomására? Áh, teljesen biztos, hogy kifutna a világból, de érted. Nem lenne az az egész város szégyene, ha szégyenszemre nagy hassal, vagy karon futtatott félárvával mutatkoznék? Hát mit gondolnának, hogy én vagyok az a megesett leány, akinek hiába éles az esze vagy hiába ért el bármit is a rátermettségével, végtére is csak felcsinálták. Jaj, ez a szó megint.
*Leandana utóbbi felvetésén szerencsére nem kell nagyon sokat agyalnia. Sőt, teli tüdőből tiltakozik.*
- Ó nem, a jó isten mentsen tőle meg, dehogy! Már hosszú-hosszú hetek óta színét se láttam annak az aljas, büdös csirkefogónak. - *Vigyorogva felvinnyog. Most már egyértelműen a kínjában röhögés kategóriába esik, amit csinál.* - Micsoda szerencsés helyzetben is volnék! Ha lehetőségeim a következők volnának.
*Számol az ujjain.*
- Khan Lero, köztudomásúlag totál megbízhatatlan, szélhámos rablólovag. - *Most jön a kettes.* - Draenon Argien, több rendben kalózkodáson kapott, félalkoholista továbbá teljesen megbízhatatlan tengerjáró.
*Sunnyogva felpislog. Előkerül a középső ujja is. A komisz mosolyka ott marad szája szegletébn annak ellenére is, hogy szügyig vörösödik. *
- Van egy harmadik is. De az titok, ne is kérdezd.
*Igen, ez kétségtelenül igaz, hogy eddig is élt a gyanúval, hogy valami nem stimmel, de az nyilván más, amikor az embernek néha-néha eszébe jut és izgul egy kört azon, hogy jaj, mi lesz ha épp úgy van, meg megint más, amikor az arcába vágják a bizonyosságot, hogy igen, egy valós és létező problémáról beszélünk. Ezért nyeldekel hát hősnőnk, mint egy idült varangyosbéka. Két könyökét az asztallapra támasztva tenyerébe temeti arcát. Innen szűri át további szavait, melyek fojtva bár, de jól érthetőek.*
- Jaj, bakfitty. Tényleg nem tudom, mifle dolgokat kéne éreznem most. Az utóbbi időben már csomót agyaltam ezen, de sose gondoltam úgy igazán bele, hogy mi lesz ha... Érted. - *Kissé szétnyitja ujjait, öklömnyinek rémlő borostyános szemei felparázslanak mögötte, némiképp riadtan, de egyúttal valami furcsa kíváncsisággal is.* - Szerinted elbírok egyedül ekkora teherrel? Egyáltalán, miképp hozhatnám Draenon tudomására? Áh, teljesen biztos, hogy kifutna a világból, de érted. Nem lenne az az egész város szégyene, ha szégyenszemre nagy hassal, vagy karon futtatott félárvával mutatkoznék? Hát mit gondolnának, hogy én vagyok az a megesett leány, akinek hiába éles az esze vagy hiába ért el bármit is a rátermettségével, végtére is csak felcsinálták. Jaj, ez a szó megint.
*Leandana utóbbi felvetésén szerencsére nem kell nagyon sokat agyalnia. Sőt, teli tüdőből tiltakozik.*
- Ó nem, a jó isten mentsen tőle meg, dehogy! Már hosszú-hosszú hetek óta színét se láttam annak az aljas, büdös csirkefogónak. - *Vigyorogva felvinnyog. Most már egyértelműen a kínjában röhögés kategóriába esik, amit csinál.* - Micsoda szerencsés helyzetben is volnék! Ha lehetőségeim a következők volnának.
*Számol az ujjain.*
- Khan Lero, köztudomásúlag totál megbízhatatlan, szélhámos rablólovag. - *Most jön a kettes.* - Draenon Argien, több rendben kalózkodáson kapott, félalkoholista továbbá teljesen megbízhatatlan tengerjáró.
*Sunnyogva felpislog. Előkerül a középső ujja is. A komisz mosolyka ott marad szája szegletébn annak ellenére is, hogy szügyig vörösödik. *
- Van egy harmadik is. De az titok, ne is kérdezd.
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-14 09:38:03
Üzenet elküldve: 2016-09-14 09:38:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Általában hasonló módon reagálnak a nők. Már persze a reakció függ attól, hogy várt, vagy váratlan-e a gyermekáldás. Már persze amennyire ez váratlan lehet, ugyanis aki pocsíkol, az elég könnyen így járhat, meg ugye vannak egyértelmű jelek is, amiket Rili már felfedezett ugyan, de még mindig nem tér magához a döbbenettől. Ő minden bizonnyal csak megerősítésre vágyik. Ezt pedig meg is kapja Leától.*
- Óh nem, valaki egészen csinos marad, meg van egy csomó hím aki gerjed az ilyesmire is. Az a drága jó ember, a kapitány vajon gerjed rá? Bár kétségtelen, hogy rossz egyedet választottál, szóval mind tudjuk, hogy a tengerészek kétes alakok. Már persze biztos vannak rendesek is közöttük, adják a Szellemek, hogy ő is kivétel legyen!
*Lea csak igen felületesen ismeri az említett hímegyedet, így aztán csak azon sztereotípiák nyomán tud véleményt formálni, amiket ismer. Hogy a tengerésznek minden kikötőben van nője, hogy a nemeskisasszonyok csak szalvétával fogják meg a férfiak micsodáját, hogy a barbárok mindenütt csak romokat és tetemeket hagynak, ahol járnak.
Rili közben megbeszéli magával, hogy mit is akar, és hát a döntésen Lea különösebben nem is lepődik meg, hiszen a nőkben ez valahol egy természetes igény és csak nagyon kevesen vélekednek hozzá hasonlóan arról. Mert Lea nem vágyik szaporodni, ami azt illeti nem is igazán szereti a gyerekeket.*
- Hát jó, egy ideig még meggondolhatod magadat. Egyébként ugye arra nincsen esély, hogy a félszemű lókötő az apa?
*A félszemű lókötő, vagyis Khan ritka sunyi egy alak, kétségtelen, hogy jó harcos, de valahogy nem a megbízhatóság mintapéldánya, most is mintha a föld nyelte volna el, persze nyilván csak azután lépett le, hogy kidumálta Rilit a bugyogójából. Meg még ki tudja, hogy kit? Rili mesélte, hogy talált a rókaképűn egy hosszú, fehér hajszálat, ami arra enged következtetni, hogy Isu bugyogójába is bejutott. Vagy Worenthébe, esetleg Gabrienébe. Ez utóbbi gondolatra vihoghatnékja támad.*
*Általában hasonló módon reagálnak a nők. Már persze a reakció függ attól, hogy várt, vagy váratlan-e a gyermekáldás. Már persze amennyire ez váratlan lehet, ugyanis aki pocsíkol, az elég könnyen így járhat, meg ugye vannak egyértelmű jelek is, amiket Rili már felfedezett ugyan, de még mindig nem tér magához a döbbenettől. Ő minden bizonnyal csak megerősítésre vágyik. Ezt pedig meg is kapja Leától.*
- Óh nem, valaki egészen csinos marad, meg van egy csomó hím aki gerjed az ilyesmire is. Az a drága jó ember, a kapitány vajon gerjed rá? Bár kétségtelen, hogy rossz egyedet választottál, szóval mind tudjuk, hogy a tengerészek kétes alakok. Már persze biztos vannak rendesek is közöttük, adják a Szellemek, hogy ő is kivétel legyen!
*Lea csak igen felületesen ismeri az említett hímegyedet, így aztán csak azon sztereotípiák nyomán tud véleményt formálni, amiket ismer. Hogy a tengerésznek minden kikötőben van nője, hogy a nemeskisasszonyok csak szalvétával fogják meg a férfiak micsodáját, hogy a barbárok mindenütt csak romokat és tetemeket hagynak, ahol járnak.
Rili közben megbeszéli magával, hogy mit is akar, és hát a döntésen Lea különösebben nem is lepődik meg, hiszen a nőkben ez valahol egy természetes igény és csak nagyon kevesen vélekednek hozzá hasonlóan arról. Mert Lea nem vágyik szaporodni, ami azt illeti nem is igazán szereti a gyerekeket.*
- Hát jó, egy ideig még meggondolhatod magadat. Egyébként ugye arra nincsen esély, hogy a félszemű lókötő az apa?
*A félszemű lókötő, vagyis Khan ritka sunyi egy alak, kétségtelen, hogy jó harcos, de valahogy nem a megbízhatóság mintapéldánya, most is mintha a föld nyelte volna el, persze nyilván csak azután lépett le, hogy kidumálta Rilit a bugyogójából. Meg még ki tudja, hogy kit? Rili mesélte, hogy talált a rókaképűn egy hosszú, fehér hajszálat, ami arra enged következtetni, hogy Isu bugyogójába is bejutott. Vagy Worenthébe, esetleg Gabrienébe. Ez utóbbi gondolatra vihoghatnékja támad.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-13 20:43:28
Üzenet elküldve: 2016-09-13 20:43:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arnulf//
-Verekedj, ha jól esik. Nekem nincs időm itt bohóckodni veled egésznap. De nem bánom, nem öllek meg gyorsan egye fene. Hagyom magam kicsit, mielőtt kettéváglak. *Vigyorodik el a végén.*
-Thargok mi? Hát hol vannak, gondolod idejönnek és megmentenek? Le vannak azok foglalva eléggé most. *Szüntelen vigyor és önelégült hang, szinte kéjes. Majdnem visszabiccent ellenfelének, mikor az inni kezd, de mégsem teszi.*
-Ne igyál annyit, még arra fognád győzelmem. Mondjuk mindegy is. Utoljára iszol, hát tedd, ha jól esik. De mondd csak, mi ez, hogy folyton többes számba beszélsz. Ki fog segíteni neked? Csak nem a hangok a fejedben? *Már zavarja kicsit a férfi elmeállapota. Mégsem akkora ellenfél és főleg nem trófea ez a féleszű. Megszabadíthatná a világot egy bolondtól, de mire lenne az jó. Még gyakorlásnak sem lenne elég egy ilyen elmeroggyant. Mérgesen teszi vissza a kardot a hátára.*
-Áhh, tudod mit bolond? Nem is érdekel. Éld a bugyuta életed, de ha megtennél annyit, kürtöld szét, hogy Drozevusz a Kegyetlen itt járt, és életben hagyott. De mások nem lesznek ilyen szerencsések.
-Verekedj, ha jól esik. Nekem nincs időm itt bohóckodni veled egésznap. De nem bánom, nem öllek meg gyorsan egye fene. Hagyom magam kicsit, mielőtt kettéváglak. *Vigyorodik el a végén.*
-Thargok mi? Hát hol vannak, gondolod idejönnek és megmentenek? Le vannak azok foglalva eléggé most. *Szüntelen vigyor és önelégült hang, szinte kéjes. Majdnem visszabiccent ellenfelének, mikor az inni kezd, de mégsem teszi.*
-Ne igyál annyit, még arra fognád győzelmem. Mondjuk mindegy is. Utoljára iszol, hát tedd, ha jól esik. De mondd csak, mi ez, hogy folyton többes számba beszélsz. Ki fog segíteni neked? Csak nem a hangok a fejedben? *Már zavarja kicsit a férfi elmeállapota. Mégsem akkora ellenfél és főleg nem trófea ez a féleszű. Megszabadíthatná a világot egy bolondtól, de mire lenne az jó. Még gyakorlásnak sem lenne elég egy ilyen elmeroggyant. Mérgesen teszi vissza a kardot a hátára.*
-Áhh, tudod mit bolond? Nem is érdekel. Éld a bugyuta életed, de ha megtennél annyit, kürtöld szét, hogy Drozevusz a Kegyetlen itt járt, és életben hagyott. De mások nem lesznek ilyen szerencsések.
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-13 19:14:37
Üzenet elküldve: 2016-09-13 19:14:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Hat, és kettő. Nem nagy a forgalom, már dacára annak, hogy egy halom menekült, és borzalmason sok városőr tanyázik erre újabban. Mondjuk jobb is, sem a rendfenntartókkal, sem a koldusokkal nem szeretne olyan nagyon egy levegőt szívni.
Három, és négy. Pillantása gyakran kalandozik el, a lépcső irányába, de hiába várja húga megjelenését, Ewi változatlanul az ágyat nyomja. Talán gyógyítót kellene kerítsen, megfordult már fejében ez is, de a leány elég vérmesen kötötte ki, hogy arra semmi szükség.
Öt, egy. Még hogy cinkelt kockák! Talán felvihetne egy teát. Igen, megtehetné. Sandít a pult, és az italkínálat kiírása felé. Még nem, mintha egy sárkány barlangjába merészkedne az ember (vagy elf) fia, olyan most Ewica közelében.*
Három, és négy. Pillantása gyakran kalandozik el, a lépcső irányába, de hiába várja húga megjelenését, Ewi változatlanul az ágyat nyomja. Talán gyógyítót kellene kerítsen, megfordult már fejében ez is, de a leány elég vérmesen kötötte ki, hogy arra semmi szükség.
Öt, egy. Még hogy cinkelt kockák! Talán felvihetne egy teát. Igen, megtehetné. Sandít a pult, és az italkínálat kiírása felé. Még nem, mintha egy sárkány barlangjába merészkedne az ember (vagy elf) fia, olyan most Ewica közelében.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-13 16:42:35
Üzenet elküldve: 2016-09-13 16:42:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Drozevusz//
*Láthatóan egy fogyatékossal van dolga.*
- Kisfiam... ez egy kocsma. Itt verekszünk. *emeli fel egyik öklét, hogy értse a fickó.*
- Ha itten kardozni kezdesz, a Thargok kieresztik a beled. Csak úgy mondjuk! *biccentget, majd korsóját Drozevuszra emeli, és belekortyol a sörbe. A korsó pereme felett a másik fickót figyeli, majd tekintete annak hosszúrkardjára terelődik. Unottan ácsorogva a pult mögött, a másikra vár.*
- De akár el is húzhatsz valahová, máshová, kispofám. Mielőtt igen alaposan ellátjuk a bajod. Ugye-ugye... *húzza össze a szemét, majd elmosolyodik.*
- Kiporoljuk a segged!
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-13 16:18:50
Üzenet elküldve: 2016-09-13 16:18:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rilai félretolja a tálat, a poharat aztán ruganyosan leszökken a székről. Engedelmesen, karjait lazán tartva elsétál egyszer Leandana előtt. Kérdőn felpillant, majd miután a Szellemjáró úgy tetszik, tovább óhajtja szemlélni fel-alá cirkálás közben, izgatottan megfordul és megteszi a retúr utat is. Aztán még egyszer, még egyszer. Közben gyanakodva figyeli saját járását, miként eddig még soha. Vajon mit tud belőle leszűrni a javasasszony? Ő bizony az égvilágon semmi változást nem lát, de ha gyanúja helytlló, akkor nem lehet több ideje viselős egy vagy két hónapnál, ilyenkor pedig úgy hallotta, még amúgy sem lehet semmit meglátni az égvilágon. Azonban ki ő, hogy kétségbe vonja Leandana szakértelmét?
A maga részéről sosem tudta eldönteni, a különös, hatujjú sámánnő milyen százalékban játszik rá a hókuszpókuszra, és mennyire társalog tényleg az istenekkel, szellemekkel, és egyéb entitásokkal. Annak ellenére, hogy Rilai mindennapi tevékenysége meglehetősen földhözragadtnak mondható (hisz bevételt, kiadást számol naphosszat, számláz, fizettet, beszerez és elkölt), valamiért mégis megmaradt olyannak, amilyen talán tojáshéjas kora óta: végletesen babonásnak és már-már naivan nyitottnak a világ misztériummal teli részei felé. Ilyen módon - akár közös megegyezéses alapon - sosem firtatta, hogy barátnéja a szellemek tudását invokálja-e saját testébe, vagy hosszas tanulás és még több tapasztalat útján tett szert az emberek testével kapcsolatos igencsak széleskörű ismeretekre, mert neki kvázi tökmindegy. Mármint tökmindegy, amíg működik.
A furcsa kis vizsgálat után összerezzen és a talajba szilárdul az egyik sétakör alkalmával, ahogy Lea odacsapja öklét az asztalra maga előtt.*
- Ó, Lea! Gondolod, hogy...? Ez biztos? - *Ösztönösen hasa aljára simítja mindkét tenyerét. Arca valami fura és meglehetősen értelmezhetetlen kifejezés költözik. Valószínűleg a máskor pengeélesen hasító agya egész egyszerűen nem tudja feldolgozni az információ súlyosságát, s minthogy a bizonyosság mázsás zsákként egyszerre zuhan rá a vállaira, tenni sem tud nagyon mit, minthogy belezavarodik saját sokféle érzéseibe és ezért kissé idétlenül grimaszol. Akár a holdkóros, visszamászik az egyik székre és levágja rá tomporát. Egy fél percnyi hápogási időt engedélyez magának, aztán megpróbálja valahogy alany-állítmányos mondatokba pakolni gondolatait.*
- Hát, bakfitty. Akkor ez most itt. Nekem most itt? Igen?! Igen, a lehetőségek. Szóval, hát. - *Húzogatja szemöldökét, hátát a támlának veti, tenyerével még egyszer végigsimít hasán: nem olyan lapos, mint Leának, mert Rili sosem volt hórihorgas vagy slank alkat, inkább mindenhol egyformán és kellemesen gömbölyűnek mondható, de hogy odabenn bármi más is előforduljon, ami nem két kiló ménkűcsípős sárkánypörkölt?! Na nemár!*
- Majd én megmondom, mik a lehetőségeim. - *Nyöszörgi tágra nyílt szemmel, miközben menten érzi, hogy az idegességtől már szúrják is a krokodilkönnyek azt.* - Elébb kétszeresemre dagadok, aztán elformátlanodom, mint egy falhoz csapott gömbhal. Nem fogok tudni dolgozni és utazni, miként eddig, és terhére leszek mindenkinek odahaza, a Pintyben. Utóbb kínok kínjai közt világra hozom ezt a... Szüleményt. Akinek valószínűleg atyja nélkül kell felnőnie, hisz ha a jó kalózkapitány nem kap gutaütést a hírtől menten, akkor bizonyosan olyan messzire húzza a belét a szárazföldtől vagy két évtizedre, hogy nyoma se marad. Szóval, miután kínlódtam, fájtam, szakadtam-repedtem, egy lerakat pénz, idő és áldozatos idegtépés vár rám, és bizonytalan jövő mindkettőnk számára. Utóbb én elszürkülök, megöregszem, jelentéktelenné válok. A szép éveimnek hivatalosan is vége szakad, mielőtt igazán elkezdődhettek volna. És már sosem fog nőül venni egy arisztokrata kereskedőnagyúr, fújhatom a kastélyt a Gazdagnegyedben, családi örökül is maximum a göthösséget kapom, nem pedig a nemesi címeket.
*Kifogy a levegőből. Ez volna az élet velejárója? Figyeli a kedves olvasó a szót? Az asszonyok terhesek. Terhes nekik az állapotuk. Most meg mi a jó eget csináljon? Hisz Lea megmondta, más megoldás is akadna éppenséggel. És akkor, ott először talán életében, felrémlik előtte egy napbarnított, szaladó-kacagó, csupa gömbölyűség, fürtös kis gyermek, az ő borostyánszín szemeivel. Eszébe jut egy másik szó is a jelen helyzetre. Akinek gyereke lesz, az áldott állapotban van. Áldott, mert életet ad. Félig sírva, félig nevetve bámul a Szellemjáróra.*
- Élni kívánok. Élni kívánunk. Erre varrjál gombot!
*Rilai félretolja a tálat, a poharat aztán ruganyosan leszökken a székről. Engedelmesen, karjait lazán tartva elsétál egyszer Leandana előtt. Kérdőn felpillant, majd miután a Szellemjáró úgy tetszik, tovább óhajtja szemlélni fel-alá cirkálás közben, izgatottan megfordul és megteszi a retúr utat is. Aztán még egyszer, még egyszer. Közben gyanakodva figyeli saját járását, miként eddig még soha. Vajon mit tud belőle leszűrni a javasasszony? Ő bizony az égvilágon semmi változást nem lát, de ha gyanúja helytlló, akkor nem lehet több ideje viselős egy vagy két hónapnál, ilyenkor pedig úgy hallotta, még amúgy sem lehet semmit meglátni az égvilágon. Azonban ki ő, hogy kétségbe vonja Leandana szakértelmét?
A maga részéről sosem tudta eldönteni, a különös, hatujjú sámánnő milyen százalékban játszik rá a hókuszpókuszra, és mennyire társalog tényleg az istenekkel, szellemekkel, és egyéb entitásokkal. Annak ellenére, hogy Rilai mindennapi tevékenysége meglehetősen földhözragadtnak mondható (hisz bevételt, kiadást számol naphosszat, számláz, fizettet, beszerez és elkölt), valamiért mégis megmaradt olyannak, amilyen talán tojáshéjas kora óta: végletesen babonásnak és már-már naivan nyitottnak a világ misztériummal teli részei felé. Ilyen módon - akár közös megegyezéses alapon - sosem firtatta, hogy barátnéja a szellemek tudását invokálja-e saját testébe, vagy hosszas tanulás és még több tapasztalat útján tett szert az emberek testével kapcsolatos igencsak széleskörű ismeretekre, mert neki kvázi tökmindegy. Mármint tökmindegy, amíg működik.
A furcsa kis vizsgálat után összerezzen és a talajba szilárdul az egyik sétakör alkalmával, ahogy Lea odacsapja öklét az asztalra maga előtt.*
- Ó, Lea! Gondolod, hogy...? Ez biztos? - *Ösztönösen hasa aljára simítja mindkét tenyerét. Arca valami fura és meglehetősen értelmezhetetlen kifejezés költözik. Valószínűleg a máskor pengeélesen hasító agya egész egyszerűen nem tudja feldolgozni az információ súlyosságát, s minthogy a bizonyosság mázsás zsákként egyszerre zuhan rá a vállaira, tenni sem tud nagyon mit, minthogy belezavarodik saját sokféle érzéseibe és ezért kissé idétlenül grimaszol. Akár a holdkóros, visszamászik az egyik székre és levágja rá tomporát. Egy fél percnyi hápogási időt engedélyez magának, aztán megpróbálja valahogy alany-állítmányos mondatokba pakolni gondolatait.*
- Hát, bakfitty. Akkor ez most itt. Nekem most itt? Igen?! Igen, a lehetőségek. Szóval, hát. - *Húzogatja szemöldökét, hátát a támlának veti, tenyerével még egyszer végigsimít hasán: nem olyan lapos, mint Leának, mert Rili sosem volt hórihorgas vagy slank alkat, inkább mindenhol egyformán és kellemesen gömbölyűnek mondható, de hogy odabenn bármi más is előforduljon, ami nem két kiló ménkűcsípős sárkánypörkölt?! Na nemár!*
- Majd én megmondom, mik a lehetőségeim. - *Nyöszörgi tágra nyílt szemmel, miközben menten érzi, hogy az idegességtől már szúrják is a krokodilkönnyek azt.* - Elébb kétszeresemre dagadok, aztán elformátlanodom, mint egy falhoz csapott gömbhal. Nem fogok tudni dolgozni és utazni, miként eddig, és terhére leszek mindenkinek odahaza, a Pintyben. Utóbb kínok kínjai közt világra hozom ezt a... Szüleményt. Akinek valószínűleg atyja nélkül kell felnőnie, hisz ha a jó kalózkapitány nem kap gutaütést a hírtől menten, akkor bizonyosan olyan messzire húzza a belét a szárazföldtől vagy két évtizedre, hogy nyoma se marad. Szóval, miután kínlódtam, fájtam, szakadtam-repedtem, egy lerakat pénz, idő és áldozatos idegtépés vár rám, és bizonytalan jövő mindkettőnk számára. Utóbb én elszürkülök, megöregszem, jelentéktelenné válok. A szép éveimnek hivatalosan is vége szakad, mielőtt igazán elkezdődhettek volna. És már sosem fog nőül venni egy arisztokrata kereskedőnagyúr, fújhatom a kastélyt a Gazdagnegyedben, családi örökül is maximum a göthösséget kapom, nem pedig a nemesi címeket.
*Kifogy a levegőből. Ez volna az élet velejárója? Figyeli a kedves olvasó a szót? Az asszonyok terhesek. Terhes nekik az állapotuk. Most meg mi a jó eget csináljon? Hisz Lea megmondta, más megoldás is akadna éppenséggel. És akkor, ott először talán életében, felrémlik előtte egy napbarnított, szaladó-kacagó, csupa gömbölyűség, fürtös kis gyermek, az ő borostyánszín szemeivel. Eszébe jut egy másik szó is a jelen helyzetre. Akinek gyereke lesz, az áldott állapotban van. Áldott, mert életet ad. Félig sírva, félig nevetve bámul a Szellemjáróra.*
- Élni kívánok. Élni kívánunk. Erre varrjál gombot!
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:54:14
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:54:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Állj csak fel!
*hatujjú jobbjának mutatóujjával kommandírozza Rilit, eközben baljával lekönyököl az asztalra.*
- Járkálj kicsit fel és alá!
*Sokak látnoknak gondolják Leát, meg gondolkodás nélkül benyalják azt a sok hókuszpókuszt, amit amúgy "szellemjárás" címen előad. De a babonás barbár népségnek szüksége van az ilyen "bűbájokra", meg végül is az ő státusza is ennek a "boszorkányságnak" köszönhető. Nála talán csak Kagan a nagyobb hitetlen, ugyanakkor mindketten élvezik a műsort, a nép meg igényli a cirkuszt. Régen persze jobban igényelték, amikor minden adandó alkalommal áldozatot mutattak be, és utána alkoholgőzös delíriumban orgiákat csaptak. Manapság már Kagan sem barbár törzsfő, hanem nemesúr. Rilit meg aztán sosem, vagy csak nagyon ritkán tódította ezzel a misztikus mifenével. Ettől függetlenül ért ahhoz, hogy meghagyja a misztikum látszatát, most előad egy laza műsort: lehunyt szemmel mély levegőt vesz (Rilinek eközben még mindig fel és alá kell járkálnia), vékony ajkai alig észrevehetően mozognak, mintha csak valami imát mormolna. Aztán a kipattanó borostyán szempár a másikra szegeződik, tetőtől talpig végigpásztázza alakját, közben a szája még mindig mozog. Persze szó nincsen arról, hogy most a Szellemek súgnának neki, pusztán csak arról van szó, hogy Lea nem csupán egy haszontalan, harcolni nem tudó papnőféle, hanem képzett gyógyító is, és tisztában van annyira a test fiziológiájával, hogy meglásson olyan változásokat is, amik az avatatlan szemnek esetleg nem feltűnő, például azt, hogy megváltozik a test egyensúlya, vagy a testtartás. Járás közben ezt ragyogóan megláthatja az, aki tudja, hogy mit nézzen. Meg aztán Kagan őt magát is többször felcsinálta, csak éppen egyik magzatot sem óhajtották megtartani, és ha a természet magától nem gondoskodott a dologról, akkor megtette ő. Az utolsót akarták volna, de a sors máshogy hozta, Lea maga is majdnem ráment, Chiari értő kezének köszönheti az életét, az enyhén ferde sebhely a hasa alján pedig örök mementóként megmarad már. Hirtelen abbahagyja a mormolást és az asztalra csap, az otthagyott evőeszközök pedig megcsörrennek.*
- Hát gondolom, hogy a jó kapitány a többi kikötőben is hagyott pár fattyat, de mondd csak, miért nem szóltál időben, megelőzhettük volna a bajodat. No nem mintha ne lennének még lehetőségeid, ha élni kívánsz velük.
- Állj csak fel!
*hatujjú jobbjának mutatóujjával kommandírozza Rilit, eközben baljával lekönyököl az asztalra.*
- Járkálj kicsit fel és alá!
*Sokak látnoknak gondolják Leát, meg gondolkodás nélkül benyalják azt a sok hókuszpókuszt, amit amúgy "szellemjárás" címen előad. De a babonás barbár népségnek szüksége van az ilyen "bűbájokra", meg végül is az ő státusza is ennek a "boszorkányságnak" köszönhető. Nála talán csak Kagan a nagyobb hitetlen, ugyanakkor mindketten élvezik a műsort, a nép meg igényli a cirkuszt. Régen persze jobban igényelték, amikor minden adandó alkalommal áldozatot mutattak be, és utána alkoholgőzös delíriumban orgiákat csaptak. Manapság már Kagan sem barbár törzsfő, hanem nemesúr. Rilit meg aztán sosem, vagy csak nagyon ritkán tódította ezzel a misztikus mifenével. Ettől függetlenül ért ahhoz, hogy meghagyja a misztikum látszatát, most előad egy laza műsort: lehunyt szemmel mély levegőt vesz (Rilinek eközben még mindig fel és alá kell járkálnia), vékony ajkai alig észrevehetően mozognak, mintha csak valami imát mormolna. Aztán a kipattanó borostyán szempár a másikra szegeződik, tetőtől talpig végigpásztázza alakját, közben a szája még mindig mozog. Persze szó nincsen arról, hogy most a Szellemek súgnának neki, pusztán csak arról van szó, hogy Lea nem csupán egy haszontalan, harcolni nem tudó papnőféle, hanem képzett gyógyító is, és tisztában van annyira a test fiziológiájával, hogy meglásson olyan változásokat is, amik az avatatlan szemnek esetleg nem feltűnő, például azt, hogy megváltozik a test egyensúlya, vagy a testtartás. Járás közben ezt ragyogóan megláthatja az, aki tudja, hogy mit nézzen. Meg aztán Kagan őt magát is többször felcsinálta, csak éppen egyik magzatot sem óhajtották megtartani, és ha a természet magától nem gondoskodott a dologról, akkor megtette ő. Az utolsót akarták volna, de a sors máshogy hozta, Lea maga is majdnem ráment, Chiari értő kezének köszönheti az életét, az enyhén ferde sebhely a hasa alján pedig örök mementóként megmarad már. Hirtelen abbahagyja a mormolást és az asztalra csap, az otthagyott evőeszközök pedig megcsörrennek.*
- Hát gondolom, hogy a jó kapitány a többi kikötőben is hagyott pár fattyat, de mondd csak, miért nem szóltál időben, megelőzhettük volna a bajodat. No nem mintha ne lennének még lehetőségeid, ha élni kívánsz velük.
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:03:48
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát... Hát. Izé. - *Nyel egyet Rilai amikor Leandana kvázi kettő szekundum alatt levágja a kínját. Egy perc szünet áll be a beszélgetésbe. Mint ahogy a barna lány ezt már számtalanszor megtette az utóbbi hetekben, most is számol. A napok múlása sajnos nem az ő oldalán áll.*
- Úgy néz ki, igen. - *Leheli kínlódva, miközben az a fura érzés keríti hatalmába, hogy nem tudja, röhögjön, sírjon, égjen vagy kőszoborrá ddermedjen, és úgy tenne, mintha éppen ott sem lenne. A Szellemjáró értő szemeibe néz, bár még nem biztos benne, hogy milyen reakcióra számíthat. Az igazat megvallva azt sem tuda, ő miképp reagáljon, ha esetleg számításai helyesek. Az utóbbi napokban jóformán levegőt is azon a testnyílásán vett, amelyik alegkevésbé alkalmas rá, az ese4tenként rátörő páni félelem vagy épp falrepesztő boldogság egy pár másodperc alatt tovaillant, mert mindig valami mással kellett foglalkoznia. De tulajdonképp ezért is jó, hogy hazalátogatott, elvégre a nyelvét-ajkait hűtögető nő itt vele szemben értő szemű, biztos kezű, szellemekkel társalkodó vajákos és képzett gyógyító. Majd ő jól megmondja, mikor és hogyan érezze magát, már ha egyáltalán a gyanú valósnak bizonyul, ami felütötte a fejét.*
- De az a baj, hogy nem tudok semmit biztosra mondani. Úgy mondták, az idegesség is okozhat tüneteket. s hát nem hányok, nem hisztizek, nem püffedek, egyáltalán semmi rendellenes nem történik a testemmel, csak épp... Éppen csak hogy... Hisz tudod, na. - *Zavarában két mutatóujjával az alsó testtájaira mutat.* - Meg lehet ezt valahogy állapítani? Ha így kell ücsörögnöm tavaszig, én abba biz'istenek belebolondulok!
*Valószínűleg annyira szerencsétlen fejet vághat, hogy azon tényleg csak kacagni lehet. Tényleg nem gyakran esik meg, hogy a gyors észjárású és egyébként egészen agilisnak mondható leányzó ennyit kínlódjon valami hasonló szituáción, de minden jel arra mutat, hogy ezt előbb-utóbb tisztába kell rakni, ha másért nem, hát azért, hogy ez az ideggyengeség elmúljon róla, és foglalkozhasson tovább a Pinty ügyeivel.*
- Hát... Hát. Izé. - *Nyel egyet Rilai amikor Leandana kvázi kettő szekundum alatt levágja a kínját. Egy perc szünet áll be a beszélgetésbe. Mint ahogy a barna lány ezt már számtalanszor megtette az utóbbi hetekben, most is számol. A napok múlása sajnos nem az ő oldalán áll.*
- Úgy néz ki, igen. - *Leheli kínlódva, miközben az a fura érzés keríti hatalmába, hogy nem tudja, röhögjön, sírjon, égjen vagy kőszoborrá ddermedjen, és úgy tenne, mintha éppen ott sem lenne. A Szellemjáró értő szemeibe néz, bár még nem biztos benne, hogy milyen reakcióra számíthat. Az igazat megvallva azt sem tuda, ő miképp reagáljon, ha esetleg számításai helyesek. Az utóbbi napokban jóformán levegőt is azon a testnyílásán vett, amelyik alegkevésbé alkalmas rá, az ese4tenként rátörő páni félelem vagy épp falrepesztő boldogság egy pár másodperc alatt tovaillant, mert mindig valami mással kellett foglalkoznia. De tulajdonképp ezért is jó, hogy hazalátogatott, elvégre a nyelvét-ajkait hűtögető nő itt vele szemben értő szemű, biztos kezű, szellemekkel társalkodó vajákos és képzett gyógyító. Majd ő jól megmondja, mikor és hogyan érezze magát, már ha egyáltalán a gyanú valósnak bizonyul, ami felütötte a fejét.*
- De az a baj, hogy nem tudok semmit biztosra mondani. Úgy mondták, az idegesség is okozhat tüneteket. s hát nem hányok, nem hisztizek, nem püffedek, egyáltalán semmi rendellenes nem történik a testemmel, csak épp... Éppen csak hogy... Hisz tudod, na. - *Zavarában két mutatóujjával az alsó testtájaira mutat.* - Meg lehet ezt valahogy állapítani? Ha így kell ücsörögnöm tavaszig, én abba biz'istenek belebolondulok!
*Valószínűleg annyira szerencsétlen fejet vághat, hogy azon tényleg csak kacagni lehet. Tényleg nem gyakran esik meg, hogy a gyors észjárású és egyébként egészen agilisnak mondható leányzó ennyit kínlódjon valami hasonló szituáción, de minden jel arra mutat, hogy ezt előbb-utóbb tisztába kell rakni, ha másért nem, hát azért, hogy ez az ideggyengeség elmúljon róla, és foglalkozhasson tovább a Pinty ügyeivel.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-13 10:24:39
Üzenet elküldve: 2016-09-13 10:24:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Kicsit azért megnyugtató, hogy a kupi, mint olyan nem csak itt, de a városban sem pörög igazán.
*Mert ugye Rili is próbált ide beszervezni pár bérnőstényt, de valahogy mindegyik elpárolgott, pedig azért itt azért tudnának forgalmat generálni, hiszen jóval több a férfi a hegyen és környékén, mint a nő. Lehet, hogy talán az volt a bajuk, hogy idő előtt elhasználódtak? De ezen miért csodálkozik egy szexipari munkás?
Mikor kiürül a tányér, akkor Lea még az utolsó csípős szaft utolsó cseppjeit is kitunkolja egy karéj szikkadt kenyér belével. A végén természetesen feszül a hasa, mint a dob, és még a nadrágja legfelső gombját is ki kell, hogy gombolja, hogy kényelmesen legyen, aztán elnyújtózik a székében. Még egy szolid böfit is útjára enged.*
- Biztos azért nem vette el, mert azt szeretné, ha én adnám össze őket. Hm?
*kérdezi vigyorogva, de teljes tudatában annak, hogy Albun erre vágyik a legkevésbé. Azok után meg pláne, ha a Pintyben nem éppen baráti viszonyban váltak el. No nem mintha alapból barátok lettek volna, sőt igazából Lea nem is kedveli különösebben, ahogyan Svirt sem, mert olyan negédes mindkettő, az ember pedig sosem tudja, hogy hányadán áll velük. Simán kinézi bármelyikből, hogy ha érdeke, vagy éppen a kedve úgy tartja, akkor gond nélkül hátba szúrnák az embert.*
- Aztán mit "hazudtál" Kaganról? Hogy orkok legyőzője? Asszonyok megözvegyítője? Dedek elárvátlanítója? Szűzpecsétek feltörője? Akinek a karjánál csak a szerszáma vastagabb? De hiszen ezekről mind tudjuk, hogy igaz! Na jó, az utolsó talán erős túlzás, mert annyira azért nem vastag neki!
*mondja nevetve*
- Hát nem hiszem, hogy rá lennék szorulva egy túlkoros szeretőre. Tudod, hogy az ő korában a reggeli merevedés már az ember derekába áll be!
*röhincsél tovább Cela kárára.*
- Óh hát természetesen arra is van csodaszerem, hogy álljon a cövek, meg természetesen arra is, hogy lelohadjon a vágy.
*Ahogy Rili a segítségét kéri úgy hagyja abba menten a nevetést, és nagyon komolyan fúrja bele borostyán tekintetét Riliébe, és teszi fel a NAGY kérdést:*
- Bekaptad a legyet?
- Kicsit azért megnyugtató, hogy a kupi, mint olyan nem csak itt, de a városban sem pörög igazán.
*Mert ugye Rili is próbált ide beszervezni pár bérnőstényt, de valahogy mindegyik elpárolgott, pedig azért itt azért tudnának forgalmat generálni, hiszen jóval több a férfi a hegyen és környékén, mint a nő. Lehet, hogy talán az volt a bajuk, hogy idő előtt elhasználódtak? De ezen miért csodálkozik egy szexipari munkás?
Mikor kiürül a tányér, akkor Lea még az utolsó csípős szaft utolsó cseppjeit is kitunkolja egy karéj szikkadt kenyér belével. A végén természetesen feszül a hasa, mint a dob, és még a nadrágja legfelső gombját is ki kell, hogy gombolja, hogy kényelmesen legyen, aztán elnyújtózik a székében. Még egy szolid böfit is útjára enged.*
- Biztos azért nem vette el, mert azt szeretné, ha én adnám össze őket. Hm?
*kérdezi vigyorogva, de teljes tudatában annak, hogy Albun erre vágyik a legkevésbé. Azok után meg pláne, ha a Pintyben nem éppen baráti viszonyban váltak el. No nem mintha alapból barátok lettek volna, sőt igazából Lea nem is kedveli különösebben, ahogyan Svirt sem, mert olyan negédes mindkettő, az ember pedig sosem tudja, hogy hányadán áll velük. Simán kinézi bármelyikből, hogy ha érdeke, vagy éppen a kedve úgy tartja, akkor gond nélkül hátba szúrnák az embert.*
- Aztán mit "hazudtál" Kaganról? Hogy orkok legyőzője? Asszonyok megözvegyítője? Dedek elárvátlanítója? Szűzpecsétek feltörője? Akinek a karjánál csak a szerszáma vastagabb? De hiszen ezekről mind tudjuk, hogy igaz! Na jó, az utolsó talán erős túlzás, mert annyira azért nem vastag neki!
*mondja nevetve*
- Hát nem hiszem, hogy rá lennék szorulva egy túlkoros szeretőre. Tudod, hogy az ő korában a reggeli merevedés már az ember derekába áll be!
*röhincsél tovább Cela kárára.*
- Óh hát természetesen arra is van csodaszerem, hogy álljon a cövek, meg természetesen arra is, hogy lelohadjon a vágy.
*Ahogy Rili a segítségét kéri úgy hagyja abba menten a nevetést, és nagyon komolyan fúrja bele borostyán tekintetét Riliébe, és teszi fel a NAGY kérdést:*
- Bekaptad a legyet?
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-12 11:31:23
Üzenet elküldve: 2016-09-12 11:31:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Vállát rángatja. Nem tud nagyon sok pozitívumot mondani a Kósza Pinty korábbi vezetőségéről.*
- Fogalmam sincs. Valószínűleg a frakkjuknál fogva kirakták az uracsokat, amint a szeánsz végére jutottak. Pedig úgyhallottam, igen drága lányok dolgoztak arra, már amiko rmég valaki volt ott egyáltalán. - *Egy darabig csend áll be a beszélgetésbe, ugyanis mind a ketten el vannak foglalva az előttük gőzölgő étellel, legalábbis Rilai biztosan. Egyébként ez az egyik ritka alkalom egyike, amikor a kalmárlány végre csendben van. Amikor tele van a szája étellel. Áldásos állapot mindenkinek, de nem nagyon tartós. Kicsivel később megtörli szája szélét a kötényében, és nyelve hegyét kudugja a szájából, hűsöl a csípős étel után.*
- Ezzel a hadnaggyal ezért akarok mindenképpen találkozni. No meg tényleg szeméylesen is jó volna megismerni, mert az égre esküszöm, olyan meredek dolgokat hallok folyvást felőle, hogy csak na! Egyesek egyenesen boszorkának titullják, mások csak akasztófavirágnak, de a veszedelmes vörös kifejezés is gyakori. Kíváncsi vagyok, miként tett szert ekkora hírnévre.
*Albun dolgára csak rosszkedvűen legyint.*
- Tőle már én is szabadulnék. Cuki pofa a pasas, de rémesen körülményeskedő. Tényleg jobban járt volna, ha nőül veszi azt a kis semmilyen őzikét, akivel folyton járt-kelt korábban, és nem ütné bele azt a férfiasan tekintélyes orrát a Thargok üzleti ügyeibe. No nem azért, mert én nem foglalkozom vele szívesen, de Draenonnak és Syoudnak nagyon kevés türelme van az ilyesmihez, és őket meg még nekem is képtelenség megzabolázni.
*Előás egy poharat és a nő felé nyújtja: ő sem vetne meg valami hideget, amibe megmerítheti szájszervét, mert a sárkánypörkölt bizony méltó a nevére: huhogósan csípős.*
- Amúgy visszatérve a lovagra: csak fényeztem egy kicsit Kagant, persze semmi túlzó elnagyolás, csak az érdemeit soroltam. Naná, hogy azt hitte, kamuzom. - *Közbevigyorogja a fejét.* - De legalább nem unatkozol. Mert például egy testben akár két szeretőd is lehet. Mármint, ha tényleg úgy néz rád. De csak tartsd magadhoz nagyon közel, lehet, hogy hasznosabbá tudja magát tenni akkor, ha a becses testi épségedre figyel. Különben is, a férfiaknak egy idő után, úgy hallottam, már nem úgy mennek ezek a dolgok, mint a karikacsapás.
*Egy cseppet sem úrilányos vihogásba kezd. Mutatóujjával mutogat, görbítgeti-egyenesíti, illusztratíve.*
- Erre nincs csodaszered? - *Aztán a homlokára csap, aztán egy tőle igen idegen, kissé szorongó pillantást vet a nőre.* - Meg erről jut eszembe. Lenne még valami, amiben a segítségedre lenne szükségem.
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-11 00:27:23
Üzenet elküldve: 2016-09-11 00:27:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Összefoglalva az eddigieket érkezésük óta a henyélésen és zabáláson kívül mást nem is végeztek. Majd hogy nem unalmas két nap volt, ami kifejezetten szép teljesítmény itt a készülő háború küszöbén. Jaznek legalább is így alakult. Ewinek viszont több jutott a fekvésből, mint a henyélésből, valami gyengeség verte le lábáról, női dolog. Gondol a félvér erre, hisz egy náthát, gyomorrontást minek titkolna a lány?
Közben az ütőt megfaragta, csiszolta, a borzoit pedig lepasszolta valami helyinek, hogy vigye ahhoz a szellemjáróhoz, kit ő nem talált.
Most pedig csak úgy téblábol, a városőrök táborába nem merészkedne még egyszer, érezhető, hogy nem örvendeznek ott a vendégeknek, meg maga sem különösebben vágyik a rendfenntartók társaságára. Jobb híján hát csak múlatja az időt a fogadóban, egy kupa sör mellett, unottan forgatva kockáit.*
Közben az ütőt megfaragta, csiszolta, a borzoit pedig lepasszolta valami helyinek, hogy vigye ahhoz a szellemjáróhoz, kit ő nem talált.
Most pedig csak úgy téblábol, a városőrök táborába nem merészkedne még egyszer, érezhető, hogy nem örvendeznek ott a vendégeknek, meg maga sem különösebben vágyik a rendfenntartók társaságára. Jobb híján hát csak múlatja az időt a fogadóban, egy kupa sör mellett, unottan forgatva kockáit.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:57:40
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:57:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arnulf//
*Ahogy közeledik a pult felé, a kérdésre még nem is reagál. Megadja az esélyt, hogy újdonsült ellenfele előállhasson valami frappáns válasszal. Ez szerencsére meg is történik. Nem mondhatni, hogy nem lepődik meg kissé, eddigi halottjai valahogy nem mertek vele szájalni. Mondjuk nem is voltak ilyen szépen megtermett egyének, mint ő maga. Kedvére van az efféle merészség, még ha jelen esetben ez ellene irányul is. Na persze azért ahogy eddig sem, most sem bánja, hogy végeznie kell ellenfelével.*
-Reméltem is. *Mondja vigyorogva az utolsó szóra, miközben elmosolyodik a csuklya alatt. Furcsállja a skizofrén megszólalást a végén, próbál nyakát nyújtogatva, ám még tisztes távolból benézni a pult mögé, nem rejtőzik-e ott még pár katona, de senkit nem lát, aki kisegíthetné ellene a fickót. Két méterre áll meg a pult túloldalán és lassan előhúzza hátára szíjazott kardját.*
-Fegyverkezz fel. Ne mondhasd, hogy tisztességtelen küzdelemben van részed, bár azt is megérdemelnéd.
*Ahogy közeledik a pult felé, a kérdésre még nem is reagál. Megadja az esélyt, hogy újdonsült ellenfele előállhasson valami frappáns válasszal. Ez szerencsére meg is történik. Nem mondhatni, hogy nem lepődik meg kissé, eddigi halottjai valahogy nem mertek vele szájalni. Mondjuk nem is voltak ilyen szépen megtermett egyének, mint ő maga. Kedvére van az efféle merészség, még ha jelen esetben ez ellene irányul is. Na persze azért ahogy eddig sem, most sem bánja, hogy végeznie kell ellenfelével.*
-Reméltem is. *Mondja vigyorogva az utolsó szóra, miközben elmosolyodik a csuklya alatt. Furcsállja a skizofrén megszólalást a végén, próbál nyakát nyújtogatva, ám még tisztes távolból benézni a pult mögé, nem rejtőzik-e ott még pár katona, de senkit nem lát, aki kisegíthetné ellene a fickót. Két méterre áll meg a pult túloldalán és lassan előhúzza hátára szíjazott kardját.*
-Fegyverkezz fel. Ne mondhasd, hogy tisztességtelen küzdelemben van részed, bár azt is megérdemelnéd.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051