//Óvatlanok//
*Amúgy gyakran szokta érdekelni mások, különösen idegenek saját személyéről alkotott véleménye. Ó! Jaj, még sem. Az indokait, magyarázatot most is inkább megtartja magának, kihagyva az alkalmat, hogy helyretegye, pofán röhögje megmentőit. A rendre utasító, tényfeltáró műsort majd lezavarja saját hadnagyuk, ha van olyanjuk, és ő még azon is bőven kacaghat.*
-Arról talán a beosztottjaimat kérdezd.
*Felel, vállát vonogatva, derűsen. Majd Ald kifejti ki mennyire, miben remek. Őt egyetlen egy dolog érdekli, az istenölő lándzsa, meg hogy hamar végezzenek.
Elégedetten bólint a fegyver dolgára, és kicsit kihajolva a nyeregből szemrevételezi a lovak lábait. Azok haladnak. Így merészen következtet arra, hogy velük együtt ők is. Mindezek fényében kicsit furcsa a hiszti, a hiszti miatt, de ezzel foglalkozni már igazán semmi ereje.
Szóval haladnak, lassan. Lomhán. Ráérősen, holott ő nem ér rá! Komótosan. Piszmogón. Vontatottan. Lajhár, sőt csiga módjára. Az az vánszorognak, miközben sikítana, fogát csikorgatná, hisztizne is, igen! De inkább kihasználja az alkalmat és pihenteti sebes lábát. Most, hogy nem nehezedik rá, hogy nem mozog a seb se nyílik meg fél percenkét, a vérzés is elállt. Szép, nagy terebélyes vérfolt maradt nadrágján, de tudja a látvány sokkal baljósabb, még csak varrni sem kell majd, elég lenne egy kötés.
Kötözni most viszont nincs lehetősége, beszélgetni meg kedve, így egy Wegtoreni harcosok között ismert, a legénységi, és altiszti állomány részéről nem túl közkedvelt nóta pár sorát fütyülgeti halkan, vidáman. A szövege valahogy úgy szólhat: Nem lesz tétlenség, se pofázás. Jegyezd meg itt a tiszt az úr, ez a kéz kölykökből férfit gyúr. Igazán dallamos, még rég tanulta, közvetlen azelőtt, mint hegyeset köpni.
És vagy ezredév után végre elérik a partot, lóról le, csónakba be, csónakból ki. Utálja a hajókat. Folyton kigyulladnak, felrobbannak. Újra vérzik, aligha észrevehető, de érzi a hideg tengeri szélben, ahogy a nadrág alatt szivárog, és folyik végig lábán az éltető folyadék szép lassan. De annál egy picit gyorsabban, mint ahogy ők haladnak ma este.*
-Üdv Pofikák. Zia, Ald.
*Köszön vissza derűsen, és zavarja le az ismerkedést is egyúttal.*
-Vacsorát, váltásruhát, tiszta kötszert, mondjuk te.
*Mutat rá teljességgel véletlenszerűen az egyik helyi erőre, és választ sem várva fordul egy másikhoz.*
-Te kísérj minket a főmancsafthoz.
*Utálja a hajókat, amit felszedett, kevéske kifejezést sem hajlandó rendeltetésszerűen használni. Azért se.*