Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-07 19:57:03
Üzenet elküldve: 2020-10-07 19:57:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
*Csak némi hümmögéssel nyugtázza Nirs szavait. Nem érzi szükségességét, hogy tájékoztassa a férfit, uruk bizony őhozzá is szólott.*
-Nem biztos, hogy ínyükre lenne ott egy Véroltár. *Jegyzi meg kissé fásultan. Ő legalábbis biztos nem bízná az életét idegen hadurak kénye-kedvére.*
-Bizony. A vérét kell ontanunk... Csak így engesztelhetjük ki urunk. *Nem hagyja el a királyi többest, miközben arcát ismét a férfi hátának dönti. Laposan pislog a mellettük elsuhanó alakokra, mígnem az ügetés hirtelen lassulni kezd.
Tekintete követi a férfiét és a piszkoszöld szemek megállapodnak a hevenyészett barikád mellett álló sötételfen.*
-Hmm. *Hosszan elnézi a leányt, ám a világért sem kérdi, vajon mit ártott Nirsnek. Ahogy ismeri a fiút s annak bősz büszkeségét, talán egy sértés is elég volt, hogy ily gondolatokat csempésszen a borostyánszemű elméjébe.
Miközben elügetnek az úttorlasz mellett, hosszan elidőzik az útonállón. Szeméből leginkább kíváncsiság süt, mint bármi más, de végül behunyja szemét. Végtelenül fáradt.*
-Túl sok ember vérét óhajtod. Ki bőszen osztja a halált, hamar utoléri őt magát is. *Nagyot ásít, de végül kinyitja szemét. Elvégre beszámolóval tartozik.*
-Két férfi volt... Egy fiatal mágus, barna hajjal és szemekkel... S volt vele egy öregember. Az oltárért jöttek, nem vitás. Próbáltam hatni rájuk, de az ifjú rendíthetetlen volt... És erős. Nem lett volna logikus döntés, ha nekik rontok. Főleg, hogy kimerült voltam, egy csepp mágiám sem lett volt ellene. Megpróbáltam az éjjel feltámasztani az orkot.
*Fűzi hozzá utolsó mondatát némi hallgatás után, majd visszadönti fejét a férfi hátának.*
-És Te hova tűntél?
*Csak némi hümmögéssel nyugtázza Nirs szavait. Nem érzi szükségességét, hogy tájékoztassa a férfit, uruk bizony őhozzá is szólott.*
-Nem biztos, hogy ínyükre lenne ott egy Véroltár. *Jegyzi meg kissé fásultan. Ő legalábbis biztos nem bízná az életét idegen hadurak kénye-kedvére.*
-Bizony. A vérét kell ontanunk... Csak így engesztelhetjük ki urunk. *Nem hagyja el a királyi többest, miközben arcát ismét a férfi hátának dönti. Laposan pislog a mellettük elsuhanó alakokra, mígnem az ügetés hirtelen lassulni kezd.
Tekintete követi a férfiét és a piszkoszöld szemek megállapodnak a hevenyészett barikád mellett álló sötételfen.*
-Hmm. *Hosszan elnézi a leányt, ám a világért sem kérdi, vajon mit ártott Nirsnek. Ahogy ismeri a fiút s annak bősz büszkeségét, talán egy sértés is elég volt, hogy ily gondolatokat csempésszen a borostyánszemű elméjébe.
Miközben elügetnek az úttorlasz mellett, hosszan elidőzik az útonállón. Szeméből leginkább kíváncsiság süt, mint bármi más, de végül behunyja szemét. Végtelenül fáradt.*
-Túl sok ember vérét óhajtod. Ki bőszen osztja a halált, hamar utoléri őt magát is. *Nagyot ásít, de végül kinyitja szemét. Elvégre beszámolóval tartozik.*
-Két férfi volt... Egy fiatal mágus, barna hajjal és szemekkel... S volt vele egy öregember. Az oltárért jöttek, nem vitás. Próbáltam hatni rájuk, de az ifjú rendíthetetlen volt... És erős. Nem lett volna logikus döntés, ha nekik rontok. Főleg, hogy kimerült voltam, egy csepp mágiám sem lett volt ellene. Megpróbáltam az éjjel feltámasztani az orkot.
*Fűzi hozzá utolsó mondatát némi hallgatás után, majd visszadönti fejét a férfi hátának.*
-És Te hova tűntél?
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-07 10:49:41
Üzenet elküldve: 2020-10-07 10:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A kétarcú//
* Némán haladnak visszafelé a dokkokhoz. Érdekes módon a hajó nem köt ki, hanem távolabb a nyílt vízen horgonyoz le. Érthetetlen a fiú számára ezen ok, nem ért ő egy cseppet sem a hajózáshoz. Igazából csak egy dolog jut eszébe, amit miatt esetleg itt a hajó.*
~ Talán az esti vihar elől húzódott be ide. ~ * Lényegtelen, mert jó ívben kerüli el. Bár még így is van némi rálátás a fedélzetre, ami konkrétan üres. A jeges borzongás végigfut a gerincén. Erre még Myr is rátesz egy lapáttal, amikor kijelenti, hogy fel akar oda menni.*
- Tessék? Azt már nem! Elég ha ránézek és máris borsózik a hátam. Szépen megyünk és kikötünk!* Így hát mivel ő irányít aztán a ladik a dokkoknál áll meg, ahol már várja a halász elég nyugtalan arccal őket. Wrexan rögtön kiugrik a csónakból, hogy beszéljen vele. A lánnyal egyelőre nem foglalkozik.*
- Mi történt? Kialudt a torony, furcsa kiáltások és még ez a rejtélyes hajó is.* Zúdít rá mindent rögtön a már így is gondterhelt jóemberre. Valószínűleg az ittlévők is mind legalább annyira nyugtalanok, mint ő.*
* Némán haladnak visszafelé a dokkokhoz. Érdekes módon a hajó nem köt ki, hanem távolabb a nyílt vízen horgonyoz le. Érthetetlen a fiú számára ezen ok, nem ért ő egy cseppet sem a hajózáshoz. Igazából csak egy dolog jut eszébe, amit miatt esetleg itt a hajó.*
~ Talán az esti vihar elől húzódott be ide. ~ * Lényegtelen, mert jó ívben kerüli el. Bár még így is van némi rálátás a fedélzetre, ami konkrétan üres. A jeges borzongás végigfut a gerincén. Erre még Myr is rátesz egy lapáttal, amikor kijelenti, hogy fel akar oda menni.*
- Tessék? Azt már nem! Elég ha ránézek és máris borsózik a hátam. Szépen megyünk és kikötünk!* Így hát mivel ő irányít aztán a ladik a dokkoknál áll meg, ahol már várja a halász elég nyugtalan arccal őket. Wrexan rögtön kiugrik a csónakból, hogy beszéljen vele. A lánnyal egyelőre nem foglalkozik.*
- Mi történt? Kialudt a torony, furcsa kiáltások és még ez a rejtélyes hajó is.* Zúdít rá mindent rögtön a már így is gondterhelt jóemberre. Valószínűleg az ittlévők is mind legalább annyira nyugtalanok, mint ő.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-07 10:04:45
Üzenet elküldve: 2020-10-07 10:04:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádtól nyíllövésnyire//
*Ahogy a kikötőhöz közeledik, megerősödik azon érzése, hogy igazat ad a híreszteléseknek. A távolban egy barikádot pillant meg és gyülekező embereket. Távolról igyekszik felmérni, hogy mi a helyzet. Lassan lopózik közelebb, a fák takarásában. Az egyik vaskosabb fára fel is mászik, hogy a barikád területére jól rá lásson. Nagyjából öt-hat méter magasba mászhat, s ráhasal egy szélesebb ágra, amelyen alulról felnézve nem látható, hogy a fán van valaki. Innen jól rálát a barikádra is. Egyelőre csupán nézelődik, s nem kíván beavatkozni az események folyásába. A beszélgetéseket ilyen távolból nem hallja, de íjával könnyedén közbe szólhat az események alakulásába.*
*Ahogy a kikötőhöz közeledik, megerősödik azon érzése, hogy igazat ad a híreszteléseknek. A távolban egy barikádot pillant meg és gyülekező embereket. Távolról igyekszik felmérni, hogy mi a helyzet. Lassan lopózik közelebb, a fák takarásában. Az egyik vaskosabb fára fel is mászik, hogy a barikád területére jól rá lásson. Nagyjából öt-hat méter magasba mászhat, s ráhasal egy szélesebb ágra, amelyen alulról felnézve nem látható, hogy a fán van valaki. Innen jól rálát a barikádra is. Egyelőre csupán nézelődik, s nem kíván beavatkozni az események folyásába. A beszélgetéseket ilyen távolból nem hallja, de íjával könnyedén közbe szólhat az események alakulásába.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-07 00:20:39
Üzenet elküldve: 2020-10-07 00:20:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// A barikádnál //
*Bár némán telik a séta, de az út rövid, így fel se tűnik az a pár csendes perc. Talán nem is lett volna idejük belemenni semmilyen érdekesebb témába, hiszen máris a kikötő forgalmas, halszagú, de mégis olyan kellemesen egyedi forgatagában találják magukat. Az említett barikád öt sem túl nehéz megtalálni, hisz javában folyik az adóztatás, egy kisebb csapat fel is tolódott.
Rendor nem nagyon áll meg nézelődni, hanem céltudatosan oda is lép az illetékesekhez, higy minél hamarabb lerendezhesse a feladatát. Rey nyilván követi, közben futó pillantásokkal felmérve a terepet, összegyűjtve a sok-sok hasznos információt. Hányan vannak, pontosan hol, milyen fegyverekkel. Persze nem készül nagyon harcra, sejti, hogy a férfi a maga udvarias és diplomatikus stílusával elsimítja az ügyet. De talán valahol mélyen reménykedik egy kis izgalmas csetepatéban is, ennek a sötét vágyának természetesen semmi jelét nem adva a külvilág felé.
A férfi oldalára lép, s egy néma mozdulattal keresztbe fonja karjait, úgy figyel.*
*Bár némán telik a séta, de az út rövid, így fel se tűnik az a pár csendes perc. Talán nem is lett volna idejük belemenni semmilyen érdekesebb témába, hiszen máris a kikötő forgalmas, halszagú, de mégis olyan kellemesen egyedi forgatagában találják magukat. Az említett barikád öt sem túl nehéz megtalálni, hisz javában folyik az adóztatás, egy kisebb csapat fel is tolódott.
Rendor nem nagyon áll meg nézelődni, hanem céltudatosan oda is lép az illetékesekhez, higy minél hamarabb lerendezhesse a feladatát. Rey nyilván követi, közben futó pillantásokkal felmérve a terepet, összegyűjtve a sok-sok hasznos információt. Hányan vannak, pontosan hol, milyen fegyverekkel. Persze nem készül nagyon harcra, sejti, hogy a férfi a maga udvarias és diplomatikus stílusával elsimítja az ügyet. De talán valahol mélyen reménykedik egy kis izgalmas csetepatéban is, ennek a sötét vágyának természetesen semmi jelét nem adva a külvilág felé.
A férfi oldalára lép, s egy néma mozdulattal keresztbe fonja karjait, úgy figyel.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-06 23:15:01
Üzenet elküldve: 2020-10-06 23:15:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//A kétarcú//
*Rögtön a feketéllő különös hajó nyomába erednek, s Myr - Wrexet jobban segítve végig szemmel tartja a feketeséget, mely úgy választja ketté a sűrű ködöt, mint kés a vajat. Wrexnek tehát leginkább csak a kormányzásra kell figyelni, hisz a gnóm a hajóval foglalkozik. Egyértelműen arra számít, hogy a dokkoknál kiköt. Bár tény, hogy semmi olyan jel nem volt eddig, amiből ilyesfélét ki lehetett volna következtetni. Éppenséggel tovább is haladhatna a dokkoktól, ami legalább olyan logikus lenne, mint a kikötés. Annál inkább meglepődik, amikor a hajó a nyílt vízen horgonyoz le, s bizony teljesen érthetetlenül áll az ügy előtt. Amúgy Myr meg is feledkezett arról, hogy Wrex ígért neki egy kormányzást a visszafelé vezető úton. A hajadon némileg előrehajol és kicsit kifelé, hogy valamilyen módon jobban beláthasson a fekete hajó belsejébe. Próbálkozásának sikere vagy esetleges eredménye persze függ attól, hogy Wrex milyen távol állítja meg a ladikot a hajóhoz képest. Ha egyebet nem is tud megállapítani, azt mindenképpen, hogy szokatlanul és természetellenesen elhagyatottnak tűnik a járgány. Észre sem veszi, hogy a parton már várják őket. Kettős érzések dúlnak benne. Óvatosabbik énje arról igyekszik meggyőzni, hogy a legjobb megoldás az volna, ha hagyná a fenébe, és Wrexszel együtt kimenne a partra. Ám kíváncsi énje ezzel szemben erősen arra biztatja, hogy meg kéne vizsgálni közelebbről is a különös hajót, esetleg belépni a fedélzetére sem lenne elvetendő dolog. Mivel minden esetben mérlegeli az adott helyzetet, ezért most sincsen másképp. Némi töprengés után arra jut, hogy csak megnézi a hajót, bármi is legyen a következménye ennek.*
- Én megnézném közelebbről azt a fekete hajót.* Osztja meg döntését Wrexszel. Minthogy nem ismeri társát, fogalma sincs, miként fog reagálni.*
*Rögtön a feketéllő különös hajó nyomába erednek, s Myr - Wrexet jobban segítve végig szemmel tartja a feketeséget, mely úgy választja ketté a sűrű ködöt, mint kés a vajat. Wrexnek tehát leginkább csak a kormányzásra kell figyelni, hisz a gnóm a hajóval foglalkozik. Egyértelműen arra számít, hogy a dokkoknál kiköt. Bár tény, hogy semmi olyan jel nem volt eddig, amiből ilyesfélét ki lehetett volna következtetni. Éppenséggel tovább is haladhatna a dokkoktól, ami legalább olyan logikus lenne, mint a kikötés. Annál inkább meglepődik, amikor a hajó a nyílt vízen horgonyoz le, s bizony teljesen érthetetlenül áll az ügy előtt. Amúgy Myr meg is feledkezett arról, hogy Wrex ígért neki egy kormányzást a visszafelé vezető úton. A hajadon némileg előrehajol és kicsit kifelé, hogy valamilyen módon jobban beláthasson a fekete hajó belsejébe. Próbálkozásának sikere vagy esetleges eredménye persze függ attól, hogy Wrex milyen távol állítja meg a ladikot a hajóhoz képest. Ha egyebet nem is tud megállapítani, azt mindenképpen, hogy szokatlanul és természetellenesen elhagyatottnak tűnik a járgány. Észre sem veszi, hogy a parton már várják őket. Kettős érzések dúlnak benne. Óvatosabbik énje arról igyekszik meggyőzni, hogy a legjobb megoldás az volna, ha hagyná a fenébe, és Wrexszel együtt kimenne a partra. Ám kíváncsi énje ezzel szemben erősen arra biztatja, hogy meg kéne vizsgálni közelebbről is a különös hajót, esetleg belépni a fedélzetére sem lenne elvetendő dolog. Mivel minden esetben mérlegeli az adott helyzetet, ezért most sincsen másképp. Némi töprengés után arra jut, hogy csak megnézi a hajót, bármi is legyen a következménye ennek.*
- Én megnézném közelebbről azt a fekete hajót.* Osztja meg döntését Wrexszel. Minthogy nem ismeri társát, fogalma sincs, miként fog reagálni.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-06 16:21:43
Üzenet elküldve: 2020-10-06 16:21:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szállás keresés //
* Mire visszatér a dokkokhoz már egészen szürke az égbolt. A szél is kezd megerősödni, ami esőfelhőket csal magával. Egyelőre még csak köpköd az eső, de csak idő kérdése, hogy mikor fogják a dézsát a nyakába zúdítani. Pocakja is egyre jobban morgolódik. Valamivel szaporábbra veszi a lépteit. A helyiek kezdenek eltünedezni az utcáról. Itt nem fog találni semmilyen fogadt, így aztán célirányosan indul meg a sötét lakóépületek felé. A helyiek is arra felé szállingóznak, így majdcsak elvezetik őt egy fogadóhoz. Most egy egészen más arcát mutatja a hely. Komor és viszonylag néma. Kis páncélja zörgése az ami leginkább megtöri a közeli csendet. A hajók úgy állnak sötéten és komoran sorba mellette, mintha óriási istállóban, óriási állatok lennének. Nyugtalanul imbolyognak a vízen. Ha élénken figyelne Nemnor talán azt a hajót is megtalálná, amelyikkel ma érkezett, hiszen csak holnap indul tovább. Viszont most jobb dolga is van, mint ezt vizslatni. Páncélján sűrűbben kezd el kopogni az eső. Még ez sem annyira vészes, mert még éppen csak csendes eső. Még.*
* Mire visszatér a dokkokhoz már egészen szürke az égbolt. A szél is kezd megerősödni, ami esőfelhőket csal magával. Egyelőre még csak köpköd az eső, de csak idő kérdése, hogy mikor fogják a dézsát a nyakába zúdítani. Pocakja is egyre jobban morgolódik. Valamivel szaporábbra veszi a lépteit. A helyiek kezdenek eltünedezni az utcáról. Itt nem fog találni semmilyen fogadt, így aztán célirányosan indul meg a sötét lakóépületek felé. A helyiek is arra felé szállingóznak, így majdcsak elvezetik őt egy fogadóhoz. Most egy egészen más arcát mutatja a hely. Komor és viszonylag néma. Kis páncélja zörgése az ami leginkább megtöri a közeli csendet. A hajók úgy állnak sötéten és komoran sorba mellette, mintha óriási istállóban, óriási állatok lennének. Nyugtalanul imbolyognak a vízen. Ha élénken figyelne Nemnor talán azt a hajót is megtalálná, amelyikkel ma érkezett, hiszen csak holnap indul tovább. Viszont most jobb dolga is van, mint ezt vizslatni. Páncélján sűrűbben kezd el kopogni az eső. Még ez sem annyira vészes, mert még éppen csak csendes eső. Még.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-05 22:01:47
Üzenet elküldve: 2020-10-05 22:01:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Partraszállás //
* A hosszú napok lassan véget érnek. Végül feltűnik az úti cél előttük. Lanawin jelenleg csak egy pici pont, de egyre csak nagyobbodik, ahogyan közelítenek felé. Lovagunk amióta csak meghallotta a kiáltás, azóta itt ácsorog a fedélzeten. Bár még jó pár óra fog eltelni, mire megérkeznek, de ő már teljes készenlétben várja a pillanatot. Sok rosszat hallott a környékről, szóval jól tudja, hogy mi várja ott majd. A világítótorony fénye szinte hívogatja a hajót. Bár a látási viszonyok nem rosszak attól még nem árt, ha látják. Egy idős matróztól tudja, hogy a köd akár egyik pillanatról a másikra leereszkedhet. Viszont ma nem tiszteli meg őket a köd, mivel a kecses kereskedő hajó gond nélkül libben be a kikötőbe. A többi utazó is feljött azóta a kabinokból, hogy tolakodva igyekezzen indulni a dolgára. Így aztán hiába a tündér volt az első aki várakozni kezdett, leszállni már csak utoljára tud. De legalább ez is bekövetkezik végre. Boldogan teszi meg az első lépéseket a dokkok mocskos deszkáin. Egy pár pillanatig csak áll és néz maga elé. Igyekszik betelni a látvánnyal. Nagy a nyüzsgés a mai nap. Munkások érkeznek ki vagy éppen megpakolni az érkező hajókat. A kereskedők egymással egyezkednek, vagy hangosan kiáltozva kínálják portékájukat. Halászok jönnek mennek a friss zsákmánnyal, amit az asszonyok már visznek is, hogy otthon elkészítsék. Aztán ott vannak még a koldusok, szajhák és mindenféle kétes alakok is, akikkel ne méri meg közelebbi kapcsolatot létesíteni. Belőlük is sok van ezen a környéken. Most, hogy jól megnézet mindent el is indulna. A világítótorony remek kilátással kecseget, így hát arra indul el. Sajnos már az első lépések után hallja, hogy felé mutogatnak és rajta nevetnek. Már megszokta, de azért nem esik neki jól. A zajos kikötő el is marad mögötte a gúnyolódó szempárokkal együtt.*
* A hosszú napok lassan véget érnek. Végül feltűnik az úti cél előttük. Lanawin jelenleg csak egy pici pont, de egyre csak nagyobbodik, ahogyan közelítenek felé. Lovagunk amióta csak meghallotta a kiáltás, azóta itt ácsorog a fedélzeten. Bár még jó pár óra fog eltelni, mire megérkeznek, de ő már teljes készenlétben várja a pillanatot. Sok rosszat hallott a környékről, szóval jól tudja, hogy mi várja ott majd. A világítótorony fénye szinte hívogatja a hajót. Bár a látási viszonyok nem rosszak attól még nem árt, ha látják. Egy idős matróztól tudja, hogy a köd akár egyik pillanatról a másikra leereszkedhet. Viszont ma nem tiszteli meg őket a köd, mivel a kecses kereskedő hajó gond nélkül libben be a kikötőbe. A többi utazó is feljött azóta a kabinokból, hogy tolakodva igyekezzen indulni a dolgára. Így aztán hiába a tündér volt az első aki várakozni kezdett, leszállni már csak utoljára tud. De legalább ez is bekövetkezik végre. Boldogan teszi meg az első lépéseket a dokkok mocskos deszkáin. Egy pár pillanatig csak áll és néz maga elé. Igyekszik betelni a látvánnyal. Nagy a nyüzsgés a mai nap. Munkások érkeznek ki vagy éppen megpakolni az érkező hajókat. A kereskedők egymással egyezkednek, vagy hangosan kiáltozva kínálják portékájukat. Halászok jönnek mennek a friss zsákmánnyal, amit az asszonyok már visznek is, hogy otthon elkészítsék. Aztán ott vannak még a koldusok, szajhák és mindenféle kétes alakok is, akikkel ne méri meg közelebbi kapcsolatot létesíteni. Belőlük is sok van ezen a környéken. Most, hogy jól megnézet mindent el is indulna. A világítótorony remek kilátással kecseget, így hát arra indul el. Sajnos már az első lépések után hallja, hogy felé mutogatnak és rajta nevetnek. Már megszokta, de azért nem esik neki jól. A zajos kikötő el is marad mögötte a gúnyolódó szempárokkal együtt.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-05 17:21:59
Üzenet elküldve: 2020-10-05 17:21:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kiruccanás a barikádhoz //
// A barikádnál //
* Tényleg jól néz ki a nő ezen nincs mit tagadni. Talán pár pillanat erejéig tovább is rajta felejti tekintetét a férfi, mint kéne. Végül is most, hogy összetalálkoztak és minden megvan indulhatnak is a küldetésre.*
- Akkor menjünk!*Azzal ki is lépnek a Sellőház épületéből. A kikötő nagyját ismeri a férfi, szóval el éppen eltalál a barikádhoz. Annyira nem is rossz, hogy Reyraa felzárkózik mellé, mert így valahogy jobban érzi magát. A sötételf nyugodt kisugárzása jótékonyan hat rá is. Talán beszélgethetne is vele, de valahogy semmilyen olyan téma nem jut az eszébe, ami idevágna, így inkább hallgat. Talán visszafelé, majd ha már ezen végre túl lesznek megered a nyelve is. Amikor messziről feltűnik a barikád megáll, hogy kicsit megigazítsa a ruháját.*
- Mindjárt ott is vagyunk. Na csapjunk a lovak közzé!* Azzal határozottan elindul a vámos felé. Amikor odaér köszönti az ott egybegyűlteket.*
- Tiszteletem! Remélem nem zavarunk?* Fejével biccent is az ittlévők felé. Egyelőre megvárja, hogy a másik fél is üdvözölje őket és, majd csak azután kezd bele az egészbe. Hangja bár határozott, de nem parancsoló vagy lenéző.*
// A barikádnál //
* Tényleg jól néz ki a nő ezen nincs mit tagadni. Talán pár pillanat erejéig tovább is rajta felejti tekintetét a férfi, mint kéne. Végül is most, hogy összetalálkoztak és minden megvan indulhatnak is a küldetésre.*
- Akkor menjünk!*Azzal ki is lépnek a Sellőház épületéből. A kikötő nagyját ismeri a férfi, szóval el éppen eltalál a barikádhoz. Annyira nem is rossz, hogy Reyraa felzárkózik mellé, mert így valahogy jobban érzi magát. A sötételf nyugodt kisugárzása jótékonyan hat rá is. Talán beszélgethetne is vele, de valahogy semmilyen olyan téma nem jut az eszébe, ami idevágna, így inkább hallgat. Talán visszafelé, majd ha már ezen végre túl lesznek megered a nyelve is. Amikor messziről feltűnik a barikád megáll, hogy kicsit megigazítsa a ruháját.*
- Mindjárt ott is vagyunk. Na csapjunk a lovak közzé!* Azzal határozottan elindul a vámos felé. Amikor odaér köszönti az ott egybegyűlteket.*
- Tiszteletem! Remélem nem zavarunk?* Fejével biccent is az ittlévők felé. Egyelőre megvárja, hogy a másik fél is üdvözölje őket és, majd csak azután kezd bele az egészbe. Hangja bár határozott, de nem parancsoló vagy lenéző.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-04 15:40:22
Üzenet elküldve: 2020-10-04 15:40:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Patkányok, vihar fiai, őrség, mind ott kavarognak a fejében, és nem is nagyon érti, hogy ki kivel van igazából. Úgy érzi, hogy nincs értelme tovább feszegetni a témát. A nő esetleg még felháborodik, vagy fenyomja a feletteseinél. Pedig igazán nem akar semmit szegény törp, csak valamivel el akarja foglalni magát. Feladja hát "kutatását" és csak sóhajt egyet. *
-Semmi különösebb oka sincs. *Legyint a nő kérdésére. *
-Csak új vagyok a környéken, s szerettem volna megismerni az itteni viszonyokat.
-Szóval elkél a segíség?
*Nevet fel egy kissé. Való igaz, furcsa alakok fordulhatnak meg errefelé, és nem biztos, hogy mindnek fűlik a foga az adófizetéshez. Ő maga is emlékszik még a múltkori incidensre, mikor a nőt kirabolták. De inkább nem említi, mert egyrészt csak felesleges feszültséget szülne, másrészt pedig megígérte a nőnek, hogy nem említi senkinek. De azért nem gondolná, hogy valaki képes lenne megölni a sötételfet, mert nem képes egy jelentéktelen kis összeget kifizetni. *
-Miért, valaki talán megfenyegetett? Vagy történt valami komolyabb eset?
*Komolyabb eset alatt nem a lopást érti, hisz a maga módján az is elég komoly, de most inkább olyan esetre gondol, ahol párharcra került sor.
Közben lovasokat lát közeledni. Karba tett kézzel áll és hagyja, hogy a nő az átutazókkal foglalkozzon. Hacsak nem keverik bele őt is, hát csendben várakozik. *
*Patkányok, vihar fiai, őrség, mind ott kavarognak a fejében, és nem is nagyon érti, hogy ki kivel van igazából. Úgy érzi, hogy nincs értelme tovább feszegetni a témát. A nő esetleg még felháborodik, vagy fenyomja a feletteseinél. Pedig igazán nem akar semmit szegény törp, csak valamivel el akarja foglalni magát. Feladja hát "kutatását" és csak sóhajt egyet. *
-Semmi különösebb oka sincs. *Legyint a nő kérdésére. *
-Csak új vagyok a környéken, s szerettem volna megismerni az itteni viszonyokat.
-Szóval elkél a segíség?
*Nevet fel egy kissé. Való igaz, furcsa alakok fordulhatnak meg errefelé, és nem biztos, hogy mindnek fűlik a foga az adófizetéshez. Ő maga is emlékszik még a múltkori incidensre, mikor a nőt kirabolták. De inkább nem említi, mert egyrészt csak felesleges feszültséget szülne, másrészt pedig megígérte a nőnek, hogy nem említi senkinek. De azért nem gondolná, hogy valaki képes lenne megölni a sötételfet, mert nem képes egy jelentéktelen kis összeget kifizetni. *
-Miért, valaki talán megfenyegetett? Vagy történt valami komolyabb eset?
*Komolyabb eset alatt nem a lopást érti, hisz a maga módján az is elég komoly, de most inkább olyan esetre gondol, ahol párharcra került sor.
Közben lovasokat lát közeledni. Karba tett kézzel áll és hagyja, hogy a nő az átutazókkal foglalkozzon. Hacsak nem keverik bele őt is, hát csendben várakozik. *
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-03 20:57:27
Üzenet elküldve: 2020-10-03 20:57:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Han//
*Nem fog bele annak megvitatásába, hogy miért nem volt itt és mit tehetett volna. Egyrészt valahol ő maga is úgy érzi, hogy ez inkább lett volna az ő dolga, mint egy fehérszemélyé, másrészt könnyen elképzelhető, hogy Hanloren nem tehetett sokat. Akkor pedig mi végre volna a civakodás? Arról már nem is beszélve, hogy maga is érzi azt a másikat, mintha közeledne és valóban úgy lehet, hogy jelenleg nem sokat érnének ellene. Megfordítja a lovat és könnyű ügetésben indulnak a kikötő irányába. Úgy okoskodik, hogy lóháton előnyük lehet és Ő csak fordult el tőlük, hogy mindenestül elnyelje őket az ingovány. Ha a számítás helyes, nemsokára már szilárdabb talaj lehet lovának patái alatt.*
- Talán jobb is így. Próbálkoztunk, de nekem úgy tűnik, hogy Ő nem akarta.
*Ezt már az ork lelkének elvesztésére veti hátra, és ahogy érzi az elf testét nekisimulni a hátának, valamelyest erőlködnie kell, hogy bizonyos gondolatokat elhessegessen magától.*
- Magától értetődik, hogy méltó oltárt kell emelnünk neki. Ő szólott hozzám.
*Ezt nem kis büszkeséggel teszi hozzá, mert egyértelműnek veszi, hogy Sa'Tereth kettőjük közül őt részesítette ebben a kegyben.*
- Amon Ruadh megfelelő lehet. Oda nem járhat be akárki és ez fokozottan igaz Thargarodra, az erődre. Ott pedig ismerek pár félreeső zugot, ahol nem kéne hitetlenektől tartani. Ha pedig meglesz az oltár, fel is kell azt szentelni, Neki tetsző módon. Vérrel. Erre nem lehet megfelelőbb áldozat az a hitvány, aki nem átallott Ő ellen tenni.
*Közelednek már a barikád felé, a sötételf most is ott strázsál. Nirs elmosolyodik és állával mélységi felé bök.*
- És hogy biztosra mehessünk, az ő vérét is az oltáron akarom látni.
*Elhallgat, hogy Hanloren is mesélhessen vagy kérdezhessen, közben pedig úgy irányítja lovát, hogy megkerülhessék a hevenyészett barikádot. Persze az arcátlan vámszedő megpróbálhatja útjukat állni. Akkor alighanem kénytelen lesz megállítani hátasát. Egy csataménnel könnyűszerrel legázolhatná, de ez a leginkább utazásra megfelelő állat talán visszahőkölne egy eleven akadály láttán.*
*Nem fog bele annak megvitatásába, hogy miért nem volt itt és mit tehetett volna. Egyrészt valahol ő maga is úgy érzi, hogy ez inkább lett volna az ő dolga, mint egy fehérszemélyé, másrészt könnyen elképzelhető, hogy Hanloren nem tehetett sokat. Akkor pedig mi végre volna a civakodás? Arról már nem is beszélve, hogy maga is érzi azt a másikat, mintha közeledne és valóban úgy lehet, hogy jelenleg nem sokat érnének ellene. Megfordítja a lovat és könnyű ügetésben indulnak a kikötő irányába. Úgy okoskodik, hogy lóháton előnyük lehet és Ő csak fordult el tőlük, hogy mindenestül elnyelje őket az ingovány. Ha a számítás helyes, nemsokára már szilárdabb talaj lehet lovának patái alatt.*
- Talán jobb is így. Próbálkoztunk, de nekem úgy tűnik, hogy Ő nem akarta.
*Ezt már az ork lelkének elvesztésére veti hátra, és ahogy érzi az elf testét nekisimulni a hátának, valamelyest erőlködnie kell, hogy bizonyos gondolatokat elhessegessen magától.*
- Magától értetődik, hogy méltó oltárt kell emelnünk neki. Ő szólott hozzám.
*Ezt nem kis büszkeséggel teszi hozzá, mert egyértelműnek veszi, hogy Sa'Tereth kettőjük közül őt részesítette ebben a kegyben.*
- Amon Ruadh megfelelő lehet. Oda nem járhat be akárki és ez fokozottan igaz Thargarodra, az erődre. Ott pedig ismerek pár félreeső zugot, ahol nem kéne hitetlenektől tartani. Ha pedig meglesz az oltár, fel is kell azt szentelni, Neki tetsző módon. Vérrel. Erre nem lehet megfelelőbb áldozat az a hitvány, aki nem átallott Ő ellen tenni.
*Közelednek már a barikád felé, a sötételf most is ott strázsál. Nirs elmosolyodik és állával mélységi felé bök.*
- És hogy biztosra mehessünk, az ő vérét is az oltáron akarom látni.
*Elhallgat, hogy Hanloren is mesélhessen vagy kérdezhessen, közben pedig úgy irányítja lovát, hogy megkerülhessék a hevenyészett barikádot. Persze az arcátlan vámszedő megpróbálhatja útjukat állni. Akkor alighanem kénytelen lesz megállítani hátasát. Egy csataménnel könnyűszerrel legázolhatná, de ez a leginkább utazásra megfelelő állat talán visszahőkölne egy eleven akadály láttán.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-03 17:50:39
Üzenet elküldve: 2020-10-03 17:50:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A kétarcú//
*A tejfehér ködben feketéllő hajó ugyan jóval gyorsabban halad az imbolygó kis ladiknál, a kettős még is képes követni, hisz a jókora hajótest szinte éket ver a ködben. Nem a dokkokat célozza meg, jóval beljebb, a nyílt vizen cövekel le.
Wrexan és Myr könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a rejtélyes hajó alighanem lehorgonyzott. Még a távolból láthatják, ahogy az éjfekete vitorlák szép lassan felvonódnak. A tenger sem válik már az előbbihez hasonló, feszített víztükörré, ahogy közelebb érnek. Megpillanthatják viszont a fedélzetet, mi oly kihaltnak fest, mintha egy árva lélek sem tartózkodna rajta. Kísérteties csöndben ringatózik a vízen, s csak ideges pillantások üdvözlik a partról.
Amennyiben a páros megközelíti a mólokat, a ködből egy ismerős alak bontakozik ki, hevesen, ám némán integetve feléjük. A csónak tulajdonosa az, s körötte ugyan még zajlik az élet, láthatóan mindenki roppant mód feszült.*
*A tejfehér ködben feketéllő hajó ugyan jóval gyorsabban halad az imbolygó kis ladiknál, a kettős még is képes követni, hisz a jókora hajótest szinte éket ver a ködben. Nem a dokkokat célozza meg, jóval beljebb, a nyílt vizen cövekel le.
Wrexan és Myr könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a rejtélyes hajó alighanem lehorgonyzott. Még a távolból láthatják, ahogy az éjfekete vitorlák szép lassan felvonódnak. A tenger sem válik már az előbbihez hasonló, feszített víztükörré, ahogy közelebb érnek. Megpillanthatják viszont a fedélzetet, mi oly kihaltnak fest, mintha egy árva lélek sem tartózkodna rajta. Kísérteties csöndben ringatózik a vízen, s csak ideges pillantások üdvözlik a partról.
Amennyiben a páros megközelíti a mólokat, a ködből egy ismerős alak bontakozik ki, hevesen, ám némán integetve feléjük. A csónak tulajdonosa az, s körötte ugyan még zajlik az élet, láthatóan mindenki roppant mód feszült.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-02 08:31:44
Üzenet elküldve: 2020-10-02 08:31:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Összeszűkült tekintet, mindössze ennyi, amit kap. Sem egy durva megjegyzés, sem egy fenyegetés, sem egyéb. Még egy szó sem hagyja el a másik ajkát, Dhorisznak azonban annál jobb, legalább nem kell kötekedésbe belemennie. Türelmesen megvárja, míg előkerül az arany, s ugyan átszámolja, de egyébként zsebre vágja. A barikádot elhúzva engedi át a nőt, aztán pedig természetesen visszazárja. Az adóztatást követően rögtön kap is egy kérdést.*
- Hát igen, de egyébként a patkányokhoz tartoznak.
*Nem gondolja, hogy ez a név ismeretlen lenne a törpnek. Különben vállán átvetett kendője is tanúskodik arról, hogy ő is a patkányokhoz tartozik. Ismerősen cseng a törp által említett név a mélységi számára, bár ő nem emlékszik, hogy bármikor is találkozott volna velük. Gondolkozik kicsit, de végül - minthogy egyebet amúgy sem tud előbányászni elméjéből - megadja a feleletet:*
- Hallottam már a nevüket, de a fene tudja, kik ők. Szerintem még nem találkoztam velük. Miért kérdezed?
*Most már bátran átvált a tegező formulára, hiszen a másik is így kommunikál vele.*
*Összeszűkült tekintet, mindössze ennyi, amit kap. Sem egy durva megjegyzés, sem egy fenyegetés, sem egyéb. Még egy szó sem hagyja el a másik ajkát, Dhorisznak azonban annál jobb, legalább nem kell kötekedésbe belemennie. Türelmesen megvárja, míg előkerül az arany, s ugyan átszámolja, de egyébként zsebre vágja. A barikádot elhúzva engedi át a nőt, aztán pedig természetesen visszazárja. Az adóztatást követően rögtön kap is egy kérdést.*
- Hát igen, de egyébként a patkányokhoz tartoznak.
*Nem gondolja, hogy ez a név ismeretlen lenne a törpnek. Különben vállán átvetett kendője is tanúskodik arról, hogy ő is a patkányokhoz tartozik. Ismerősen cseng a törp által említett név a mélységi számára, bár ő nem emlékszik, hogy bármikor is találkozott volna velük. Gondolkozik kicsit, de végül - minthogy egyebet amúgy sem tud előbányászni elméjéből - megadja a feleletet:*
- Hallottam már a nevüket, de a fene tudja, kik ők. Szerintem még nem találkoztam velük. Miért kérdezed?
*Most már bátran átvált a tegező formulára, hiszen a másik is így kommunikál vele.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-01 10:50:14
Üzenet elküldve: 2020-10-01 10:50:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
-Csak tessék, a világért sem akarnálak feltartani!
*Mondja nőnek, mikor az a vöröst akarja megadóztatni. Közeben Quikh hátrébb lép, s onnan figyeli az eseményeket. Kicsit kuncog magában, mikor hallja, hogy immár 40 az a bizonyos összeg, holott tegnap még csak 30 volt. ~No, hát valamiből meg kell élni, nem igaz? ~ Mondja csak úgy magának, de nem szól semmit., inkább a nő szavain elmélkedik. A kikőtői őrség megbízásából van itt, holott Quikh úgy értesült tegnap, hogy ilyesfajta szervezet nem létezik többé. Mindenképp érdekesnek tartja, s el is raktározza magában az információt.
Felhúzza szemöldökét, mikor a nő köp egyet a porba, de ismét csak hallgat. A pénz gond nélkül gazdát cserél, és mikor a vörös odébbáll, ismét a mélységihez fordul. *
-Szóval a kikötői őrség, eh? Azok akiket innen láttam elhaladni?
*Reméli, hogy a nő kifejti válaszát. Ha a válaszban nem esik szó egy másik szervezetről, melyről tegnap hallott a fogadóban, hát arra is rákérdez. *
-És kik azok a Vihar fiai? Hallottam, hogy emlegetik a nevüket itt-ott a lakónegyedben.
-Csak tessék, a világért sem akarnálak feltartani!
*Mondja nőnek, mikor az a vöröst akarja megadóztatni. Közeben Quikh hátrébb lép, s onnan figyeli az eseményeket. Kicsit kuncog magában, mikor hallja, hogy immár 40 az a bizonyos összeg, holott tegnap még csak 30 volt. ~No, hát valamiből meg kell élni, nem igaz? ~ Mondja csak úgy magának, de nem szól semmit., inkább a nő szavain elmélkedik. A kikőtői őrség megbízásából van itt, holott Quikh úgy értesült tegnap, hogy ilyesfajta szervezet nem létezik többé. Mindenképp érdekesnek tartja, s el is raktározza magában az információt.
Felhúzza szemöldökét, mikor a nő köp egyet a porba, de ismét csak hallgat. A pénz gond nélkül gazdát cserél, és mikor a vörös odébbáll, ismét a mélységihez fordul. *
-Szóval a kikötői őrség, eh? Azok akiket innen láttam elhaladni?
*Reméli, hogy a nő kifejti válaszát. Ha a válaszban nem esik szó egy másik szervezetről, melyről tegnap hallott a fogadóban, hát arra is rákérdez. *
-És kik azok a Vihar fiai? Hallottam, hogy emlegetik a nevüket itt-ott a lakónegyedben.
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-01 00:35:53
Üzenet elküldve: 2020-10-01 00:35:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A barikádnál//
*Összehúzott szemmel, gyanakvó pillantással méregeti a szokatlan mód barátságos sötételf hölgyet. Kutakodik emlékezetében, talán találkoztak már, talán nem, tudja fene, mióta kódorgott ő odakint és ezek mióta tanyáznak itt. Próbálja felidézni, mikor járt a kikötő otthonosan mocskos szövevényében, de képtelen felidézni. Szerencsétlen kis lakásába talán már be is tanyáztak. Akárhogy is igyekszik, nem bírja felidézni az elmúlt heteket. Mélyet sóhajtva búcsút int a fejtegetésnek a múlt homályáról, inkább fordítja figyelmét a nő szavai felé. ~A kikötői őrség? Különös. Emlékezhettem volna erre. No mindegy... Negyven arany, na ez azért felér egy rablással!~ Röviden mérlegeli magában, megéri-e kötekedni, de a végső következtetése az, hogy tulajdonképpen felesleges volna. Lehajolva kotorászni kezd bal csizmájában, halkan elkáromkodja magát, a jobb csizmát is áttapogatja, de sehogyan sem találja kis szütyőjét, amiben az aranyakat tartja. Halkan, morogva káromkodik, s felegyenesedve lecibálja a bal lábbelijét, a porba esik a kicsi erszény. Hangosan csörrennek az érmék, nem egészen érti, honnan van ennyi pénz nála. Megvonja a vállát, tulajdonképpen jobb, ha meglepően több, mintha meglepően kevesebb. Előkaparja a megadott összeget, flegmán, minden nőiességet nélkülözve köp egyet az útszéli porba, átnyújt 40 aranyat a kaput őrző Wylindhor Valdhorisznak.
Továbbra sem szól, hallgatása nem tüntetőleges, csupán túlságosan lusta energiát fektetni a szavak megformálásába. Amennyiben a sötételf nem talál benne kivetnivalót, lassú bandukolással folytatja útját a lakónegyed csavaros utcáinak irányába.*
*Összehúzott szemmel, gyanakvó pillantással méregeti a szokatlan mód barátságos sötételf hölgyet. Kutakodik emlékezetében, talán találkoztak már, talán nem, tudja fene, mióta kódorgott ő odakint és ezek mióta tanyáznak itt. Próbálja felidézni, mikor járt a kikötő otthonosan mocskos szövevényében, de képtelen felidézni. Szerencsétlen kis lakásába talán már be is tanyáztak. Akárhogy is igyekszik, nem bírja felidézni az elmúlt heteket. Mélyet sóhajtva búcsút int a fejtegetésnek a múlt homályáról, inkább fordítja figyelmét a nő szavai felé. ~A kikötői őrség? Különös. Emlékezhettem volna erre. No mindegy... Negyven arany, na ez azért felér egy rablással!~ Röviden mérlegeli magában, megéri-e kötekedni, de a végső következtetése az, hogy tulajdonképpen felesleges volna. Lehajolva kotorászni kezd bal csizmájában, halkan elkáromkodja magát, a jobb csizmát is áttapogatja, de sehogyan sem találja kis szütyőjét, amiben az aranyakat tartja. Halkan, morogva káromkodik, s felegyenesedve lecibálja a bal lábbelijét, a porba esik a kicsi erszény. Hangosan csörrennek az érmék, nem egészen érti, honnan van ennyi pénz nála. Megvonja a vállát, tulajdonképpen jobb, ha meglepően több, mintha meglepően kevesebb. Előkaparja a megadott összeget, flegmán, minden nőiességet nélkülözve köp egyet az útszéli porba, átnyújt 40 aranyat a kaput őrző Wylindhor Valdhorisznak.
Továbbra sem szól, hallgatása nem tüntetőleges, csupán túlságosan lusta energiát fektetni a szavak megformálásába. Amennyiben a sötételf nem talál benne kivetnivalót, lassú bandukolással folytatja útját a lakónegyed csavaros utcáinak irányába.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-30 21:51:00
Üzenet elküldve: 2020-09-30 21:51:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*Gond nélkül megtörténik az adófizetés, így Dhorisz sem látja akadályát Dalaf távozásának. Azért gyorsan leellenőrzi, hogy tényleg annyit kapott-e, amennyit kellett, majd zsebre vágja az érméket. ~Ez aztán jól megdobta a bevételt. Lehet, hogy időnként csak úgy át kéne engednem az erre áárókat, hogy aztán rájuk küldjem Jarhan csapatát? Áh, mégsem olyan jó ötlet, még a végén azt mondják, hogy csak kihasználom őket.~ Gondolataiból az egyik patkány hangja zökkenti ki, s mielőtt a másik szólna, ravaszkás vigyorral kérdezi a mélységi:*
- Na mi van, tőled is szedjek adót?* Reméli, viccelődése jól sül el. Ezek után meghallgatja az intő szavakat. Neki eddig nem volt gondja a Sellőházzal, a múltkor is milyen tisztességesen megvédték, amikor Burzhgorral arra jártak. Ettől függetlenül lehet, hogy igaza van a férfinak, s nem is száll vitába vele erről. A férfi kijelenti, hogy hamarosan kap majd egy rendes kaput ide, ami nem is kicsit számít jó hírnek.*
- Ó, köszönöm szépen. ~Rá is fér erre a szerencsétlen barikádra a csere.~
*A férfiak távozóra fogják, ám Dhorisz még nem pihenhet, egy ismerős bicegő alak tűnik fel. Tegnap már járt itt, s bizony neki engedélyezte az ingyen áthaladást. Széles mosollyal köszönti a törpöt.*
- Magának is szépet! Hát hogy a viharba ne emlékeznék!
*A férfi következő kijelentésével teljesen egyet tud érteni, még bólogat is hozzá mintegy megerősítésképpen. Ám az azt követő kérdés meglepi, de azért csak válaszol:*
- Igen, már ettem. Fontos az erőlét ehhez a munkához.
*A törp batyut kap elő, s felé nyújtja. Dhorisz kis ideig csak nézi a zsákot, nem tudja mire vélni a dolgot. Végül aztán kezét nyújtja érte.*
- Ez nagyon kedves, köszönöm szépen.* Ezt attól függetlenül mondja, hogy mit rejt a batyu. Belepillantva elemózsiára bukkan. Félre is teszi jó helyre, hisz később még jól jöhet. Aztán hangját lehalkítva teszi hozzá:*
- Ma már viszont nem engedhetem át fizetés nélkül.* Itt újból rendes hangerőn folytatja, ezzel megválaszolva egy újabb különös kérdést, amitől a mélységinek az az érzése támad, hogy a férfi valamit szeretne tőle.*
- Köszönöm kérdését, egészen jól megy. Bár az igazat megvallva elkéllne egy társ. Így egyedül kicsit nehéz, amikor egyszerre sokan vannak. Viszont kérek egy kis türelmet, valaki át akar menni.
*Itt természetesen arra a vörös nőre utal, aki beszélgetésük alatt a barikádhoz érkezett. Dhorisz éppen csak végigfuttatja tekintetét a jövevényen, elvégre itt a kikötőben nem tartozik a biztonságos dolgok közé, ha sokáig bámulsz valakit vagy valamit. Könnyen az életedbe kerülhet.*
- Üdvözlöm.* Köszönti barátságosan a nőt.*
- A kikötői őrség megbízásából adót szedek mindenkitől. Ezért tehát legyen szíves 40 aranyat befizetni, csak utána engedhetem át.* Mondandója elején a kis magyarázat azért kapott helyet, mert nem is oly rég kifogásolta egy szálas férfi ennek a hiányát. Így az erre vonatkozó kérdéseket máris megelőzte.*
//A barikádnál//
*Gond nélkül megtörténik az adófizetés, így Dhorisz sem látja akadályát Dalaf távozásának. Azért gyorsan leellenőrzi, hogy tényleg annyit kapott-e, amennyit kellett, majd zsebre vágja az érméket. ~Ez aztán jól megdobta a bevételt. Lehet, hogy időnként csak úgy át kéne engednem az erre áárókat, hogy aztán rájuk küldjem Jarhan csapatát? Áh, mégsem olyan jó ötlet, még a végén azt mondják, hogy csak kihasználom őket.~ Gondolataiból az egyik patkány hangja zökkenti ki, s mielőtt a másik szólna, ravaszkás vigyorral kérdezi a mélységi:*
- Na mi van, tőled is szedjek adót?* Reméli, viccelődése jól sül el. Ezek után meghallgatja az intő szavakat. Neki eddig nem volt gondja a Sellőházzal, a múltkor is milyen tisztességesen megvédték, amikor Burzhgorral arra jártak. Ettől függetlenül lehet, hogy igaza van a férfinak, s nem is száll vitába vele erről. A férfi kijelenti, hogy hamarosan kap majd egy rendes kaput ide, ami nem is kicsit számít jó hírnek.*
- Ó, köszönöm szépen. ~Rá is fér erre a szerencsétlen barikádra a csere.~
*A férfiak távozóra fogják, ám Dhorisz még nem pihenhet, egy ismerős bicegő alak tűnik fel. Tegnap már járt itt, s bizony neki engedélyezte az ingyen áthaladást. Széles mosollyal köszönti a törpöt.*
- Magának is szépet! Hát hogy a viharba ne emlékeznék!
*A férfi következő kijelentésével teljesen egyet tud érteni, még bólogat is hozzá mintegy megerősítésképpen. Ám az azt követő kérdés meglepi, de azért csak válaszol:*
- Igen, már ettem. Fontos az erőlét ehhez a munkához.
*A törp batyut kap elő, s felé nyújtja. Dhorisz kis ideig csak nézi a zsákot, nem tudja mire vélni a dolgot. Végül aztán kezét nyújtja érte.*
- Ez nagyon kedves, köszönöm szépen.* Ezt attól függetlenül mondja, hogy mit rejt a batyu. Belepillantva elemózsiára bukkan. Félre is teszi jó helyre, hisz később még jól jöhet. Aztán hangját lehalkítva teszi hozzá:*
- Ma már viszont nem engedhetem át fizetés nélkül.* Itt újból rendes hangerőn folytatja, ezzel megválaszolva egy újabb különös kérdést, amitől a mélységinek az az érzése támad, hogy a férfi valamit szeretne tőle.*
- Köszönöm kérdését, egészen jól megy. Bár az igazat megvallva elkéllne egy társ. Így egyedül kicsit nehéz, amikor egyszerre sokan vannak. Viszont kérek egy kis türelmet, valaki át akar menni.
*Itt természetesen arra a vörös nőre utal, aki beszélgetésük alatt a barikádhoz érkezett. Dhorisz éppen csak végigfuttatja tekintetét a jövevényen, elvégre itt a kikötőben nem tartozik a biztonságos dolgok közé, ha sokáig bámulsz valakit vagy valamit. Könnyen az életedbe kerülhet.*
- Üdvözlöm.* Köszönti barátságosan a nőt.*
- A kikötői őrség megbízásából adót szedek mindenkitől. Ezért tehát legyen szíves 40 aranyat befizetni, csak utána engedhetem át.* Mondandója elején a kis magyarázat azért kapott helyet, mert nem is oly rég kifogásolta egy szálas férfi ennek a hiányát. Így az erre vonatkozó kérdéseket máris megelőzte.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:20:42
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:20:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hatok múlva //
* Naz egy ideje már visszatért a kikötőbe. Befele jövet már nem úszta meg a adózást. Így aztán a vámosWylindhor Valdhorisz sikeresen beszedhette az ő30 aranyát is. De ez már régen volt. Azóta már Lisével is különváltak. Őszintén szólva hiányzik neki a vad vörös. Azóta csak itt tengődik, bár egészen jól megy sora. Összelopja a napi betevőre valót. Sokat iszik, szerencsejátékozik és az örömlányoktól sem sajnálja a pénzt. De hiába ez a sok jó már kezdi unni. Már gondolkodott rajta, hogy felmenjen a városba, de itt olyan jó dolga van. Így aztán ez csak terv marad. Lisé, ha látná biztos jól meg is verné, hogy milyen léhűtő lett belőle. Hiányzik neki az a tűz, az a vadság és tudatlanság, ami a lány volt. Végül is ez már a múlt. Most a jelenben kell élnie, így aztán nagyon is úgy néz ki, hogy a mai este is egy lesz az átmulatottak közül.*
* Naz egy ideje már visszatért a kikötőbe. Befele jövet már nem úszta meg a adózást. Így aztán a vámosWylindhor Valdhorisz sikeresen beszedhette az ő30 aranyát is
. De ez már régen volt. Azóta már Lisével is különváltak. Őszintén szólva hiányzik neki a vad vörös. Azóta csak itt tengődik, bár egészen jól megy sora. Összelopja a napi betevőre valót. Sokat iszik, szerencsejátékozik és az örömlányoktól sem sajnálja a pénzt. De hiába ez a sok jó már kezdi unni. Már gondolkodott rajta, hogy felmenjen a városba, de itt olyan jó dolga van. Így aztán ez csak terv marad. Lisé, ha látná biztos jól meg is verné, hogy milyen léhűtő lett belőle. Hiányzik neki az a tűz, az a vadság és tudatlanság, ami a lány volt. Végül is ez már a múlt. Most a jelenben kell élnie, így aztán nagyon is úgy néz ki, hogy a mai este is egy lesz az átmulatottak közül.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-29 13:47:11
Üzenet elküldve: 2020-09-29 13:47:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A barikádnál//
*Álmatag tekintettel hagyja el a fák frusztrálóan sötét, amorf árnyakkal teljes légkörét. Kesztyűit megigazítja egy zavart, alibi jellegű mozdulattal, túlságosan elmélázott, talán nem megfelelő belépővel ért a nyílt terepre. ~Mindegy, nem számít. Talán nem figyelt épp senki.~ Tekintetét felemeli, lassítva léptein lassan körülnéz. Megakad a tekintete a célja felé vezető úton éktelenkedő barikádon. ~Ez valami új? Vagy eddig is itt volt?~ Ködbe vész előtte az elmúlt időszak, nehezére esik körvonalazni, mi volt a valóság, és mi tartozik delíriumos képzelgéseinek világába. Ideje volna valami tisztességes, rendszeres elfoglaltság után néznie, hátha az összefogná kissé életét. Rosszul leplezett tanácstalansággal érkezik a barikád elé, csendesen megáll, ötlete sincs, mit mondjon. Nézelődik mindenfelé, de agya nem egészen fogadja be látványt, inkább csak várakozik, hátha valaki vakkant felé valamiféle utasítást. Most nincs kedve ellenkezni senkivel, a lehető leggyorsabban szeretne eltűnni a szűkös utcák bűzében, keresve egy helyet, ahol békében nekiállhat pusztítani önmagát lassú mérgek segítségével.*
*Álmatag tekintettel hagyja el a fák frusztrálóan sötét, amorf árnyakkal teljes légkörét. Kesztyűit megigazítja egy zavart, alibi jellegű mozdulattal, túlságosan elmélázott, talán nem megfelelő belépővel ért a nyílt terepre. ~Mindegy, nem számít. Talán nem figyelt épp senki.~ Tekintetét felemeli, lassítva léptein lassan körülnéz. Megakad a tekintete a célja felé vezető úton éktelenkedő barikádon. ~Ez valami új? Vagy eddig is itt volt?~ Ködbe vész előtte az elmúlt időszak, nehezére esik körvonalazni, mi volt a valóság, és mi tartozik delíriumos képzelgéseinek világába. Ideje volna valami tisztességes, rendszeres elfoglaltság után néznie, hátha az összefogná kissé életét. Rosszul leplezett tanácstalansággal érkezik a barikád elé, csendesen megáll, ötlete sincs, mit mondjon. Nézelődik mindenfelé, de agya nem egészen fogadja be látványt, inkább csak várakozik, hátha valaki vakkant felé valamiféle utasítást. Most nincs kedve ellenkezni senkivel, a lehető leggyorsabban szeretne eltűnni a szűkös utcák bűzében, keresve egy helyet, ahol békében nekiállhat pusztítani önmagát lassú mérgek segítségével.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-28 18:19:44
Üzenet elküldve: 2020-09-28 18:19:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*A feszültségektől nem éppen mentes helyzet hamarosan rendeződni kezd és így mindenki kicsit nyugodtabban veheti a levegőt. Dalaf átadja az aranyat, amelyet a négy zsivány árgus szemekkel figyel, hiszen Jarhan a lelkükre kötötte, hogy hajtsák végre a parancsot. Amint az átadás megtörténik a vörös és csöndes kísérője azonnal indulni akar, amely mindenki számra teljesen érthető.*
- Húzd meg magad cimbora! *Kiabálják Dalaf után, de pár fintorgás, vagy épp mosoly után nem tesznek semmi különleges mozdulatot, így aki akar most szabadon távozhat.
A négy fickóból az egyik, aki kissé okosabban látszik a többinél, még talán az is elmondható, hogy jobban öltözött lép oda Dhoriszhoz, hogy pár gondolatot megosszon vele.*
- Te Dhorisz. *Súgja oda bizalmasan, mint aki nagy titkot akarna elárulni, majd kacsint egyet és mindenki által hallható hangerővel folytatja, hogy a két esetlegesen távozó Sellő is meghallhassa.*
- Vigyázz ezekkel a Sellő béli alakokkal. Ott vernek át, ahol tudnak. *Mondja bizalmaskodva és úgy előadva, mintha ez valami hatalmas információ és okítás lenne. Természetesen érezhető a hangján a bajtársiasság és a jóindulat.*
- No meg persze Jarhan hamarosan meglátogat majd és azt mondta, hogy egy komolyabb kis határkaput építünk neked ide mert jól végzed a dolgodat. *Vigyorodik el egyet majd csípős idő miatt az ingújába törli taknyos orrát és folytatja.*
- Túl sok a kém a városban. Meg kell védenünk magunkat. Sunyi kis népek jönnek északról, akik okoskodnak, meg sokat beszélnek és folyamatosan csak okosakat meg nagyokat mondanak. *Majd kihúzza magát és a bal kezét ökölbe szorítja és a jobb tenyerébe csapja hirtelen.*
- De mi majd kitekerjük azt az okoskodó gúnár nyakukat! *Pillant azonnal a háta mögé Dalafra és Darelldre, majd azonnal vissza Dhoriszra.*
- Na így már rendben leszünk. Most megyünk is. Jó munkát. *Megfordul és pár lépés után elindul vissza a kikötő nem kis városába. A banda többi tagja is követi példáját és csak a gyermekek maradnak a fákon, hogy továbbra is szem előtt tartsák a kikötő érdekeit.*
//A barikádnál//
*A feszültségektől nem éppen mentes helyzet hamarosan rendeződni kezd és így mindenki kicsit nyugodtabban veheti a levegőt. Dalaf átadja az aranyat, amelyet a négy zsivány árgus szemekkel figyel, hiszen Jarhan a lelkükre kötötte, hogy hajtsák végre a parancsot. Amint az átadás megtörténik a vörös és csöndes kísérője azonnal indulni akar, amely mindenki számra teljesen érthető.*
- Húzd meg magad cimbora! *Kiabálják Dalaf után, de pár fintorgás, vagy épp mosoly után nem tesznek semmi különleges mozdulatot, így aki akar most szabadon távozhat.
A négy fickóból az egyik, aki kissé okosabban látszik a többinél, még talán az is elmondható, hogy jobban öltözött lép oda Dhoriszhoz, hogy pár gondolatot megosszon vele.*
- Te Dhorisz. *Súgja oda bizalmasan, mint aki nagy titkot akarna elárulni, majd kacsint egyet és mindenki által hallható hangerővel folytatja, hogy a két esetlegesen távozó Sellő is meghallhassa.*
- Vigyázz ezekkel a Sellő béli alakokkal. Ott vernek át, ahol tudnak. *Mondja bizalmaskodva és úgy előadva, mintha ez valami hatalmas információ és okítás lenne. Természetesen érezhető a hangján a bajtársiasság és a jóindulat.*
- No meg persze Jarhan hamarosan meglátogat majd és azt mondta, hogy egy komolyabb kis határkaput építünk neked ide mert jól végzed a dolgodat. *Vigyorodik el egyet majd csípős idő miatt az ingújába törli taknyos orrát és folytatja.*
- Túl sok a kém a városban. Meg kell védenünk magunkat. Sunyi kis népek jönnek északról, akik okoskodnak, meg sokat beszélnek és folyamatosan csak okosakat meg nagyokat mondanak. *Majd kihúzza magát és a bal kezét ökölbe szorítja és a jobb tenyerébe csapja hirtelen.*
- De mi majd kitekerjük azt az okoskodó gúnár nyakukat! *Pillant azonnal a háta mögé Dalafra és Darelldre, majd azonnal vissza Dhoriszra.*
- Na így már rendben leszünk. Most megyünk is. Jó munkát. *Megfordul és pár lépés után elindul vissza a kikötő nem kis városába. A banda többi tagja is követi példáját és csak a gyermekek maradnak a fákon, hogy továbbra is szem előtt tartsák a kikötő érdekeit.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-27 17:22:53
Üzenet elküldve: 2020-09-27 17:22:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Wylindhor Valdhorisz//
//A barikádnál//
*Miután rendbeszedte magát a fogadóban, és kissé meg is pihent, úgy dönt ideje valami elfoglaltság után nézni. Nincs is más ötlete, mint visszamenni a barikádhoz. Tegnap óta ezen forog az agya. Elsősorban azért, hogy háláját fejezze ki a nőnek, másrészt pedig, mert kíváncsi ki is mozgatja errefelé a szálakat. A fogadósnő nem tudott igazán kielégítő választ adni, így hát igyekszik első kézből információt szerezni. Azonban nem árt, ha óvatos. Néhány túl kíváncsi kérdés nem egy ember életébe került már.
Gyorsan átvág a lakónegyeden, majd a dokkok körül forgolódik. Lévén, hogy még csak második alkalommal jár errefelé, kis időbe telik, míg megtalálja a barikádot. Már messziről megpillantja. Kisebb tömeget vél felfedezni, talán valami őrök. Szerencsére, mire odaér már feloszlik a gyülekező. Ha nem, hát addig vár amíg a nő végre szabad, s csak utána közelít. *
-Szép napot!
-Remélem még emlékszel rám. Tegnap jártam erre, igaz kissé rosszabb állapotban.
*Reméli, hogy a nő emlékszik rá. Nem akarja említeni, hogy a nő ingyen engedte át, hátha egy felettese meghallja. *
-Úgy látom nem nagyon van most forgalom. Mondd csak, ettél már ma?
*Választól függetlenül, kinyitja táskáját, és a fogadóban vásárolt egyik úti batyut nyújtja a nőnek. Reméli, hogy elfogadja, és azt is, hogy veszi a lapot, és tudomásul veszi, hogy ez a hála jele, a tegnapiért. *
-Na és? Hogy megy az üzlet?
//A barikádnál//
*Miután rendbeszedte magát a fogadóban, és kissé meg is pihent, úgy dönt ideje valami elfoglaltság után nézni. Nincs is más ötlete, mint visszamenni a barikádhoz. Tegnap óta ezen forog az agya. Elsősorban azért, hogy háláját fejezze ki a nőnek, másrészt pedig, mert kíváncsi ki is mozgatja errefelé a szálakat. A fogadósnő nem tudott igazán kielégítő választ adni, így hát igyekszik első kézből információt szerezni. Azonban nem árt, ha óvatos. Néhány túl kíváncsi kérdés nem egy ember életébe került már.
Gyorsan átvág a lakónegyeden, majd a dokkok körül forgolódik. Lévén, hogy még csak második alkalommal jár errefelé, kis időbe telik, míg megtalálja a barikádot. Már messziről megpillantja. Kisebb tömeget vél felfedezni, talán valami őrök. Szerencsére, mire odaér már feloszlik a gyülekező. Ha nem, hát addig vár amíg a nő végre szabad, s csak utána közelít. *
-Szép napot!
-Remélem még emlékszel rám. Tegnap jártam erre, igaz kissé rosszabb állapotban.
*Reméli, hogy a nő emlékszik rá. Nem akarja említeni, hogy a nő ingyen engedte át, hátha egy felettese meghallja. *
-Úgy látom nem nagyon van most forgalom. Mondd csak, ettél már ma?
*Választól függetlenül, kinyitja táskáját, és a fogadóban vásárolt egyik úti batyut nyújtja a nőnek. Reméli, hogy elfogadja, és azt is, hogy veszi a lapot, és tudomásul veszi, hogy ez a hála jele, a tegnapiért. *
-Na és? Hogy megy az üzlet?
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:23:47
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:23:47
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
* Az adószedő könnyedén veszi a dolgot, ami nagy változás a Jarhan nem túlságosan finom viselkedése után. A szavakkal ettől még játszadoznak, de ez megint nem csak rátartozik. neki védeni kell és nem pénzügyi tanácsokat adnia. Úgy néz ki, hogy erre nem is lesz szükség, mivel látszólag megegyezésre kerül a sor. Közben semmi jelentős nem történik azon kívül, hogy a kölyköt elzavarják. Darelldet ez a legkevésbé sem izgatja. Sőt örül is neki, hogy nem itt lebzsel körülöttük. Mivel ő már régóta él itt, ezért nem lepődik meg semmilyen csúnya beszéden vagy tetten. Mellesleg a nők akik itt élnek lent a kikötőben nagyon is hasonlítanak az itt álló férfiakra. Ha lett volna a bandában egy is közülük, akkor is ugyanúgy ércelődöt volna a vörösön. Na, de a lényeg most az, hogy a fizetés után szabadon távozhatnak-e. Ha nem tartóztatják őket, akkor az elf mellett indul vissza a Sellőházba. Reméli, hogy semmi baj nem történt ott távollétében.*
//A barikádnál//
* Az adószedő könnyedén veszi a dolgot, ami nagy változás a Jarhan nem túlságosan finom viselkedése után. A szavakkal ettől még játszadoznak, de ez megint nem csak rátartozik. neki védeni kell és nem pénzügyi tanácsokat adnia. Úgy néz ki, hogy erre nem is lesz szükség, mivel látszólag megegyezésre kerül a sor. Közben semmi jelentős nem történik azon kívül, hogy a kölyköt elzavarják. Darelldet ez a legkevésbé sem izgatja. Sőt örül is neki, hogy nem itt lebzsel körülöttük. Mivel ő már régóta él itt, ezért nem lepődik meg semmilyen csúnya beszéden vagy tetten. Mellesleg a nők akik itt élnek lent a kikötőben nagyon is hasonlítanak az itt álló férfiakra. Ha lett volna a bandában egy is közülük, akkor is ugyanúgy ércelődöt volna a vörösön. Na, de a lényeg most az, hogy a fizetés után szabadon távozhatnak-e. Ha nem tartóztatják őket, akkor az elf mellett indul vissza a Sellőházba. Reméli, hogy semmi baj nem történt ott távollétében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199