Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-18 10:33:53
Üzenet elküldve: 2022-04-18 10:33:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Elgondolkodva hümment, ahogy megkapja a kért információkat. Sejtette persze, hogy a kikötői banda vélhetőleg több tagot számlál néhány főnél, de most, némi konkrétumot hallva kénytelenül is megfordul fejében, hogy talán kevesen lesznek ehhez a feladathoz. Nagyon szükség volna még arra a plusz egy kardra, ami menetközben itt hagyta őket.*
- És mennyire felszereltek? Jól harcolnak?
*Lényeges kérdések ezek, attól, hogy fegyver van a kezükben, még lehet, hogy egyáltalán nem tudják forgatni. Az ilyen szedettvetett banditák általában nem valami képzettek.*
- Yagnar az, amelyiket az Úrnő kivégzett, nem igaz?
*Elhúzza a száját. Nyilván pont azt a fickót tűntette el a kölyök, amelyik a legtöbb információval tudna szolgálni a számukra, persze a történtek ismeretében kétséges, hogy hajlandó lett volna bármit is megosztani városőrökkel. Ez már sohasem derül ki. Mindenesetre van még egy oka, hogy a szerencsétlenül alakult körülmények miatt morogjon magában.
Vet még egy pillantást Rorkirra és arra gondol, végképp nem érti, mi a büdös francért nem pattant meg korábban vagy miért hagyta éppen őt életben az a taknyos. Nem tharg, semmi oka nem volt Kagaenaenek tehát megkegyelmezni neki, ahogy épp a vadembernek sem lenne oka így hallgatni rá... Ezen azonban már felesleges rágódni.
Figyelmesen hallgatja Pashthra véleményét, itt-ott megütközve kissé a nyilvánvalóan kibúvónak csendülő felvetéseken felszalad a szemöldöke. Nem fogja hagyni, hogy a kis trió szétszéledjen.*
- Elvisszük a lovakat a bordélyba *Nyilván nem ideális, de ebben a helyzetben nem nagyon lehet válogatni* - Megbeszélem a tulajdonossal vagy akit ott találunk, hogy használhassuk az istállót, aztán átmegyünk abba az átkozott késdobálóban.
*Nyilván, ha pénzt kérnek érte -márpedig bizonyosan fognak-, azt Naesala egy szó nélkül kifizeti, de ezt feleslegesnek találja hozzátenni.
A barbár pedig végre először valami kecsegtető felelettel tud szolgálni.*
- Akkor már az is megvan, mivel fogjuk előcsalogatni őket. *fejével a Sellőház útvonalának irányába bök még jelezve, aztán, ha semmi nem tartja vissza, végre meg is indul.*
*Elgondolkodva hümment, ahogy megkapja a kért információkat. Sejtette persze, hogy a kikötői banda vélhetőleg több tagot számlál néhány főnél, de most, némi konkrétumot hallva kénytelenül is megfordul fejében, hogy talán kevesen lesznek ehhez a feladathoz. Nagyon szükség volna még arra a plusz egy kardra, ami menetközben itt hagyta őket.*
- És mennyire felszereltek? Jól harcolnak?
*Lényeges kérdések ezek, attól, hogy fegyver van a kezükben, még lehet, hogy egyáltalán nem tudják forgatni. Az ilyen szedettvetett banditák általában nem valami képzettek.*
- Yagnar az, amelyiket az Úrnő kivégzett, nem igaz?
*Elhúzza a száját. Nyilván pont azt a fickót tűntette el a kölyök, amelyik a legtöbb információval tudna szolgálni a számukra, persze a történtek ismeretében kétséges, hogy hajlandó lett volna bármit is megosztani városőrökkel. Ez már sohasem derül ki. Mindenesetre van még egy oka, hogy a szerencsétlenül alakult körülmények miatt morogjon magában.
Vet még egy pillantást Rorkirra és arra gondol, végképp nem érti, mi a büdös francért nem pattant meg korábban vagy miért hagyta éppen őt életben az a taknyos. Nem tharg, semmi oka nem volt Kagaenaenek tehát megkegyelmezni neki, ahogy épp a vadembernek sem lenne oka így hallgatni rá... Ezen azonban már felesleges rágódni.
Figyelmesen hallgatja Pashthra véleményét, itt-ott megütközve kissé a nyilvánvalóan kibúvónak csendülő felvetéseken felszalad a szemöldöke. Nem fogja hagyni, hogy a kis trió szétszéledjen.*
- Elvisszük a lovakat a bordélyba *Nyilván nem ideális, de ebben a helyzetben nem nagyon lehet válogatni* - Megbeszélem a tulajdonossal vagy akit ott találunk, hogy használhassuk az istállót, aztán átmegyünk abba az átkozott késdobálóban.
*Nyilván, ha pénzt kérnek érte -márpedig bizonyosan fognak-, azt Naesala egy szó nélkül kifizeti, de ezt feleslegesnek találja hozzátenni.
A barbár pedig végre először valami kecsegtető felelettel tud szolgálni.*
- Akkor már az is megvan, mivel fogjuk előcsalogatni őket. *fejével a Sellőház útvonalának irányába bök még jelezve, aztán, ha semmi nem tartja vissza, végre meg is indul.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-11 22:40:07
Üzenet elküldve: 2022-04-11 22:40:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Zopal-al történt pár dolog. Túlélt egy hajótörést, látta Arthenior városának alapítóját és ezek mellett szinte eltörpül, hogy egyik este egy repülő malac keltette, ami egy mágikus fülbevalóval dobta meg. Mindenesetre úgy néz ki egy kicsit mellé állt a szerencse. Ami nem jelenti, hogy a fejébe kelljen, hogy szálljon a dolog. Veszélyes környékre kell, hogy menjen. És bár az elmúlt időszakban kicsit hozzászokott a körülötte lévő élethez és a kényelmes ágyakhoz, de erről le kell mondania mert most már itt az ideje, hogy a kötelességét mint egy törzsfő leszármazottja teljesítse. Ami egyelőre azzal jár, hogy egykedvűen sétál ki a kikötőből. Már nem olyan hely ez mint annak idején volt. Túl sok az elcseszett alak. Nem szereti. Annak idején nem kellett ennyi pofont kiosztania csak, hogy békén tudják hagyni. Ez már nem az-az otthona mint régen.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:15:35
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
-Igen, ők már ott vártak.
*Feleli Naesala kérdésére, és ha belőle az érződik ki, hogy nem kifejezetten vallatja a férfi, Rorkir szavaiból az hallható ki, hogy egyáltalán nem titkolózik. Látni rajta, hogy gondolkodik, és igazából csak azért nem mond el bizonyos dolgokat mert nem tudja őket.*
-Nem számoltam őket de többen voltak, úgy egy tucatnyian biztos.
*A cimborák kifejezésen egészen elvigyorodik, de nem teszi külön szóvá a dolgot, felesleges lenne.*
-Nem tudom ki keresett kit, én egy Yagnar nevű alakkal beszéltem, aki tényleg Tharg volt. Gondolom ő meg velük.
*A férfi igazán nem is bánja hogy vele nem tárgyaltak hosszasan azon az éjszakán erről, nem szereti az ilyesmit. Túl sok fáradság ha mások emberével kell gazdálkodni, meg irányítani őket. Rorkir nem tudja, hogy válaszoljon-e a lovakkal kapcsolatos kérdésre, vagy csak egy amolyan költői felvetés akar lenni a nő részéről.*
-Az én lovam hazatalál.
*Ezt is inkább csak úgy megjegyzésnek szánja. Aztán pedig a páncélos fickó kezd beszélni, és nem is mond butaságokat.*
-Sellőház.
*Igazítja ki őt.*
-Szerintem ha mindhárman odamegyünk, dobunk némi aranyat azoknak a puccos kurváknak biztos vigyáznak a lovainkra, és aztán onnan nincs messze a Rumos.
*Neki hirtelen ez jut eszébe mint megoldás, bár igazából számára mindenhogy jó, csak nem akar elpocsékolni egy tisztes jószágot ha nem muszáj.*
-Biztosan.
*Jelenti ki, majd csettint is egyet, mintha csak valami hatalmas ötlete támadt volna, pedig nyilvánvalóan csak arra gondol, amire a szakaszvezető is.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.07 19:33:10
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
-Igen, ők már ott vártak.
*Feleli Naesala kérdésére, és ha belőle az érződik ki, hogy nem kifejezetten vallatja a férfi, Rorkir szavaiból az hallható ki, hogy egyáltalán nem titkolózik. Látni rajta, hogy gondolkodik, és igazából csak azért nem mond el bizonyos dolgokat mert nem tudja őket.*
-Nem számoltam őket de többen voltak, úgy egy tucatnyian biztos.
*A cimborák kifejezésen egészen elvigyorodik, de nem teszi külön szóvá a dolgot, felesleges lenne.*
-Nem tudom ki keresett kit, én egy Yagnar nevű alakkal beszéltem, aki tényleg Tharg volt. Gondolom ő meg velük.
*A férfi igazán nem is bánja hogy vele nem tárgyaltak hosszasan azon az éjszakán erről, nem szereti az ilyesmit. Túl sok fáradság ha mások emberével kell gazdálkodni, meg irányítani őket. Rorkir nem tudja, hogy válaszoljon-e a lovakkal kapcsolatos kérdésre, vagy csak egy amolyan költői felvetés akar lenni a nő részéről.*
-Az én lovam hazatalál.
*Ezt is inkább csak úgy megjegyzésnek szánja. Aztán pedig a páncélos fickó kezd beszélni, és nem is mond butaságokat.*
-Sellőház.
*Igazítja ki őt.*
-Szerintem ha mindhárman odamegyünk, dobunk némi aranyat azoknak a puccos kurváknak biztos vigyáznak a lovainkra, és aztán onnan nincs messze a Rumos.
*Neki hirtelen ez jut eszébe mint megoldás, bár igazából számára mindenhogy jó, csak nem akar elpocsékolni egy tisztes jószágot ha nem muszáj.*
-Biztosan.
*Jelenti ki, majd csettint is egyet, mintha csak valami hatalmas ötlete támadt volna, pedig nyilvánvalóan csak arra gondol, amire a szakaszvezető is.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.07 19:33:10
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-07 17:58:40
Üzenet elküldve: 2022-04-07 17:58:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rosszallóan hallgatja a beszélgetést, egyre inkább kezd igazat adni a barbárnak arra vonatkozóan, hogy mennyire volt jó ötlet csak ketten jöjjenek. A kérdésre, amit a szakaszvezető felé intéz, széttárja karjait, majd emlékei között kutat. Nem sokszor fordult meg a kikötőben, de többször hallott már róla az egyszerű városőröktől. *
- Két dologra tudok gondolni. Az egyik, hogy valamelyikünk kint marad a lovakkal. * Mondja végül, talán egyértelmű az elf számára, hogy ez alatt magát, és a nőt érti. Így aztán nem kétséges, hogy ez a feladat a fiatal harcosra maradna. *
- A másik, hogy hallottam a többiektől egy helyről. Valami Ellőház, ahol fiatal Ellők... nos, mit szépítsem, kurválkodnak. A városőrök azt mondják, annak van védett istállója, és még sose lopták el a lovukat onnan. Nem tudom, hogy engedik-e, hogy ott kikössük az állatokat, ha nem vagyunk vendégek, de jobb nem igazán jut eszembe hirtelen. Akár a kettőt ötvözhetjük is, mondjuk ti elmentek a romosba, én addig elviszem a lovakat, és megpróbálom elintézni, hogy védett helyen legyenek. Ha nem jön össze, akkor követlek titeket, és kint megvárom amíg elintézitek a dolgot. Ha őszinte akarok lenni, egyik megoldás sem tetszik. * Teszi még hozzá, talán most hirtelen annyit beszélve, mint az eddigi úton összesen. Örül neki, hogy nincs döntő pozícióban, és nem neki kell határoznia ebben az ügyben. Bárhogy is lesz, bármi is történik, a felelősség a szakaszvezető vállát terheli. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rosszallóan hallgatja a beszélgetést, egyre inkább kezd igazat adni a barbárnak arra vonatkozóan, hogy mennyire volt jó ötlet csak ketten jöjjenek. A kérdésre, amit a szakaszvezető felé intéz, széttárja karjait, majd emlékei között kutat. Nem sokszor fordult meg a kikötőben, de többször hallott már róla az egyszerű városőröktől. *
- Két dologra tudok gondolni. Az egyik, hogy valamelyikünk kint marad a lovakkal. * Mondja végül, talán egyértelmű az elf számára, hogy ez alatt magát, és a nőt érti. Így aztán nem kétséges, hogy ez a feladat a fiatal harcosra maradna. *
- A másik, hogy hallottam a többiektől egy helyről. Valami Ellőház, ahol fiatal Ellők... nos, mit szépítsem, kurválkodnak. A városőrök azt mondják, annak van védett istállója, és még sose lopták el a lovukat onnan. Nem tudom, hogy engedik-e, hogy ott kikössük az állatokat, ha nem vagyunk vendégek, de jobb nem igazán jut eszembe hirtelen. Akár a kettőt ötvözhetjük is, mondjuk ti elmentek a romosba, én addig elviszem a lovakat, és megpróbálom elintézni, hogy védett helyen legyenek. Ha nem jön össze, akkor követlek titeket, és kint megvárom amíg elintézitek a dolgot. Ha őszinte akarok lenni, egyik megoldás sem tetszik. * Teszi még hozzá, talán most hirtelen annyit beszélve, mint az eddigi úton összesen. Örül neki, hogy nincs döntő pozícióban, és nem neki kell határoznia ebben az ügyben. Bárhogy is lesz, bármi is történik, a felelősség a szakaszvezető vállát terheli. *
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-07 17:34:27
Üzenet elküldve: 2022-04-07 17:34:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Elgondolkodva hümment a feleletre, pillantásait merengve veti ismét a hajók felé. Megállás nélkül azon jár az esze, hogyan is kellene okosan csinálni ezt az egészet. Ehhez azonban mindent tudnia kell, amit a barbár, felkészületlenül ostobaság lenne berongyolni abba a kricsmibe.
A szellemesnek szánt megjegyzésre csupán a szemeit forgatja.*
- És hányan voltak? Hogyan futottak össze velük? Kifejezetten fosztogatni érkeztek a szántóföldekre, vagy a maga barbár cimborái bujtották fel őket?
*Nem a vallatás a célja, ez hallatszik is rajta, valóban csak többet akar tudni, de azzal is tisztában van, hogy Rorkir válasza fényt deríthet arra is, az Úrnő a népe hírét mentve hazudott-e a parancsnoknak írt levelében. Kár, hogy az igazság lényegében már nem változtat semmin.
A lovak dolgára azért összehúzza szemöldökét.*
- Talán, ha itt hagyjuk őket, nem viszik el?
*Erősen kételkedik ebben. Valóban elég kétes hely a Rumos, tele tolvajokkal, gyilkosokkal, kivénhedt kalózokkal, de ezek az alakok sajnos nem csak az ivóban lelhetőek fel.*
- K... *pillant a közlegényére, de a vadember előtt inkább mégsem szólítja Kölyöknek. Még az kellene, hogy élcelődjön rajta* - Pashthra, te mit mondasz? Maradjanak?
*Na nem mintha annyira tanácstalan volna, de a fiú lova még új, nem akarja hogy végül rajta csattanjon, ha ellopják.
A páncélos kérdésére végül megrázza a fejét. Nyilvánvalóan nem akar eszetlenül minden kocsmatölteléket leszólítani és nem kívánt feltűnést kelteni. Ahelyett viszont, hogy a megfogalmazódó tervét osztaná meg, még ismét a nem-thargot kérdezi.*
- Mit gondol, a haramiák szívesen fogadnák egy újabb zsákmány reményében?
*Elgondolkodva hümment a feleletre, pillantásait merengve veti ismét a hajók felé. Megállás nélkül azon jár az esze, hogyan is kellene okosan csinálni ezt az egészet. Ehhez azonban mindent tudnia kell, amit a barbár, felkészületlenül ostobaság lenne berongyolni abba a kricsmibe.
A szellemesnek szánt megjegyzésre csupán a szemeit forgatja.*
- És hányan voltak? Hogyan futottak össze velük? Kifejezetten fosztogatni érkeztek a szántóföldekre, vagy a maga barbár cimborái bujtották fel őket?
*Nem a vallatás a célja, ez hallatszik is rajta, valóban csak többet akar tudni, de azzal is tisztában van, hogy Rorkir válasza fényt deríthet arra is, az Úrnő a népe hírét mentve hazudott-e a parancsnoknak írt levelében. Kár, hogy az igazság lényegében már nem változtat semmin.
A lovak dolgára azért összehúzza szemöldökét.*
- Talán, ha itt hagyjuk őket, nem viszik el?
*Erősen kételkedik ebben. Valóban elég kétes hely a Rumos, tele tolvajokkal, gyilkosokkal, kivénhedt kalózokkal, de ezek az alakok sajnos nem csak az ivóban lelhetőek fel.*
- K... *pillant a közlegényére, de a vadember előtt inkább mégsem szólítja Kölyöknek. Még az kellene, hogy élcelődjön rajta* - Pashthra, te mit mondasz? Maradjanak?
*Na nem mintha annyira tanácstalan volna, de a fiú lova még új, nem akarja hogy végül rajta csattanjon, ha ellopják.
A páncélos kérdésére végül megrázza a fejét. Nyilvánvalóan nem akar eszetlenül minden kocsmatölteléket leszólítani és nem kívánt feltűnést kelteni. Ahelyett viszont, hogy a megfogalmazódó tervét osztaná meg, még ismét a nem-thargot kérdezi.*
- Mit gondol, a haramiák szívesen fogadnák egy újabb zsákmány reményében?
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:58:44
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két városőr megszabadul a tabardjától, addig pedig Rorkir csak ül és vár. A kapott kérdésen elgondolkozik egy kicsit.*
-Nem igazán. Semmi különöset. Az biztos hogy nem egyetlen hajón jöttek, több is volt.
*Erre emlékszik, azt ugyan akkor se tudná hogy pontosan mennyi volt, ha az élete függne tőle.*
-Patkányok? Itt mindenki valami kisállat?
*Kérdezi vigyorogva, mert fogalma sincs róla, hogy kik azok a patkányok. Azt tudja hogy van itt valami banda, de mivel ő egyáltalán nem az a fajta alak, akinek bármiféle üzleti dolga lenne, így eddig sosem találták meg, a bajt meg nem keresi különösebben, csak jön, eszik-iszik és megy tovább. Az hogy a Rumosban kezdjenek, neki teljesen megfelel, ahogy egyébként bármelyik másik opció is. Bár ő ezt ugye nem tudja, mert nem is gondol bele, de Rorkir nem annyira lóghat ki innen, mint a másik kettő.*
-Én be nem viszem oda a lovam.
*Mondja és kérdés nélkül lassan leszáll róla az egyik oldalra. Nem nyúlkál sehová vagy ilyesmi, csak leszáll és azt méregeti, hogy kösse-e meg, vagy csapjon a seggére és majd otthon megtalálja.*
-Ellopják abban a pillanatban ahogy magukra hagyjuk őket.
*Rázza is meg a fejét, és nem kis megvetés ül a hangjában a tolvajok iránt. Rabolni az más az ő elvei szerint, odamenni valakihez szemtől szembe, megadva neki az esélyt és erővel elvenni valamit, mint aljas módon megfújni és átverni az embert.*
-Hm. Utána elváltak útjaink, rögtön ott a szántóföldeken. A közeli folyóban voltak a hajóik, felpakolták a zsákmányt és elhajóztak, gondolom ide valahová.
*Mutat ujjával a vízre, meg a dokkokra. A férfi kérdésén igazán meglepődik, érez benne némi élt, és nem igazán tudja hová tenni a dolgot.*
-Én ezt tenném.
*Szívesen mondaná, hogy igen, de jelenleg nem ő hozza a döntéseket.*
-Előbb-utóbb beszélni fog valaki. Mindig beszél.
*Az utolsó két szót már szinte csak az orra alatt dörmögi, mintha csak magának mondaná.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két városőr megszabadul a tabardjától, addig pedig Rorkir csak ül és vár. A kapott kérdésen elgondolkozik egy kicsit.*
-Nem igazán. Semmi különöset. Az biztos hogy nem egyetlen hajón jöttek, több is volt.
*Erre emlékszik, azt ugyan akkor se tudná hogy pontosan mennyi volt, ha az élete függne tőle.*
-Patkányok? Itt mindenki valami kisállat?
*Kérdezi vigyorogva, mert fogalma sincs róla, hogy kik azok a patkányok. Azt tudja hogy van itt valami banda, de mivel ő egyáltalán nem az a fajta alak, akinek bármiféle üzleti dolga lenne, így eddig sosem találták meg, a bajt meg nem keresi különösebben, csak jön, eszik-iszik és megy tovább. Az hogy a Rumosban kezdjenek, neki teljesen megfelel, ahogy egyébként bármelyik másik opció is. Bár ő ezt ugye nem tudja, mert nem is gondol bele, de Rorkir nem annyira lóghat ki innen, mint a másik kettő.*
-Én be nem viszem oda a lovam.
*Mondja és kérdés nélkül lassan leszáll róla az egyik oldalra. Nem nyúlkál sehová vagy ilyesmi, csak leszáll és azt méregeti, hogy kösse-e meg, vagy csapjon a seggére és majd otthon megtalálja.*
-Ellopják abban a pillanatban ahogy magukra hagyjuk őket.
*Rázza is meg a fejét, és nem kis megvetés ül a hangjában a tolvajok iránt. Rabolni az más az ő elvei szerint, odamenni valakihez szemtől szembe, megadva neki az esélyt és erővel elvenni valamit, mint aljas módon megfújni és átverni az embert.*
-Hm. Utána elváltak útjaink, rögtön ott a szántóföldeken. A közeli folyóban voltak a hajóik, felpakolták a zsákmányt és elhajóztak, gondolom ide valahová.
*Mutat ujjával a vízre, meg a dokkokra. A férfi kérdésén igazán meglepődik, érez benne némi élt, és nem igazán tudja hová tenni a dolgot.*
-Én ezt tenném.
*Szívesen mondaná, hogy igen, de jelenleg nem ő hozza a döntéseket.*
-Előbb-utóbb beszélni fog valaki. Mindig beszél.
*Az utolsó két szót már szinte csak az orra alatt dörmögi, mintha csak magának mondaná.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:17:32
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
- És mit csinálunk a rumosban? Megkérdezzük, hogy ismerik-e Kukacot a csibéktől? * Teszi fel a kérdést a fiatal harcos, jelezve, hogy nem igazán tudja, mik Nae tervei. Persze eddig szótlanul követte, de most már nem haragudna meg, ha beavatná kicsit a dolgokba, és hogy mégis mit tervez. Mert Pash szerint amit eddig megtudtak a barbártól, az arra is kevés, hogy az árnyékszéken végezve alfelüket tisztára töröljék vele. Persze ha Nae nem válaszol, akkor szótlanul int Rorkirnak, hogy induljon meg, és kövesse a parancsnok asszonyt, illetve ő is így tesz. Ha viszont választ kap, akkor igyekszik feldolgozni azt, anélkül, hogy feleselne, vagy ellenkezni kezdene. Ami meglehetősen nehéz, tekintve, hogy egy olyan helyen vannak, ahol köztudottan nem rajonganak a városőrökért, egy olyan fickóval, aki bármikor a torkuknak eshet, és láthatóan nem igazán van tervük bármelyik eshetőségre sem. Bár, a zsoldos biztos benne, hogy ha bármilyen nem várt helyzet adódik, biztosra megy abban, hogy magával vigye a nagydarab thargot a túlvilágra. És ha lehet, akkor megpróbálja kimenekíteni Naet, az élete árán is. Ennyivel tartozik mindkettőnek. *
- És mit csinálunk a rumosban? Megkérdezzük, hogy ismerik-e Kukacot a csibéktől? * Teszi fel a kérdést a fiatal harcos, jelezve, hogy nem igazán tudja, mik Nae tervei. Persze eddig szótlanul követte, de most már nem haragudna meg, ha beavatná kicsit a dolgokba, és hogy mégis mit tervez. Mert Pash szerint amit eddig megtudtak a barbártól, az arra is kevés, hogy az árnyékszéken végezve alfelüket tisztára töröljék vele. Persze ha Nae nem válaszol, akkor szótlanul int Rorkirnak, hogy induljon meg, és kövesse a parancsnok asszonyt, illetve ő is így tesz. Ha viszont választ kap, akkor igyekszik feldolgozni azt, anélkül, hogy feleselne, vagy ellenkezni kezdene. Ami meglehetősen nehéz, tekintve, hogy egy olyan helyen vannak, ahol köztudottan nem rajonganak a városőrökért, egy olyan fickóval, aki bármikor a torkuknak eshet, és láthatóan nem igazán van tervük bármelyik eshetőségre sem. Bár, a zsoldos biztos benne, hogy ha bármilyen nem várt helyzet adódik, biztosra megy abban, hogy magával vigye a nagydarab thargot a túlvilágra. És ha lehet, akkor megpróbálja kimenekíteni Naet, az élete árán is. Ennyivel tartozik mindkettőnek. *
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:08:14
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:08:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Pash megerősítését hallva egyetértően bólint, mielőtt elkezdené megszabadítani magát a tabardtól. Ami valamiért nem is olyan egyszerű most így hirtelen, a művelet végére magában, szótlanul szitkozódva süllyeszti el a mindenféle ócska rongynak titulált darabot a nyeregtáska mélyére. De még mindig kevésbé találja bosszantónak, mint azt az átkozott köpenyt.*
- És a hajóról mondtak bármit? *pillant a barbár felé, aki az első használható információkat csepegteti épp, aztán tekintetét a távolban felsejlő megannyi kikötött hajó vitorlája felé fordítja. Nem olyan nagy a Kikötő, legalább is ezzel nyugtatja most magát jobb híján, persze sejthető, hogy a kutakodás közben már a legkevésbé sem fogja így gondolni.*
- A vámház a Patkányok tanyája, azt jobb, ha messze elkerüljük. *Zárja is ki gyorsan ezt az eshetőséget, jobb lenne, ha egyelőre nem futnának össze azzal a bandával. Kikerülni úgysem fogják tudni őket, de minél később szereznek tudomást a trió szaglászásáról, annál jobb.*
- A Rumosban lenne talán érdemes kezdeni. *böki ki végül némi elmélkedés után, aztán már irányba is állítja Görényt. Komoly, hideg pillantásait most Rorkirra veti.*
- Arról beszéljen nekem, barbár, a fosztogatások után mi történt? Hogyan váltak el a kikötőiektől?
*Teszi fel kérdéseit határozottan, de nem túl hangosan, aztán indul is tovább a lakónegyed felé*
*Pash megerősítését hallva egyetértően bólint, mielőtt elkezdené megszabadítani magát a tabardtól. Ami valamiért nem is olyan egyszerű most így hirtelen, a művelet végére magában, szótlanul szitkozódva süllyeszti el a mindenféle ócska rongynak titulált darabot a nyeregtáska mélyére. De még mindig kevésbé találja bosszantónak, mint azt az átkozott köpenyt.*
- És a hajóról mondtak bármit? *pillant a barbár felé, aki az első használható információkat csepegteti épp, aztán tekintetét a távolban felsejlő megannyi kikötött hajó vitorlája felé fordítja. Nem olyan nagy a Kikötő, legalább is ezzel nyugtatja most magát jobb híján, persze sejthető, hogy a kutakodás közben már a legkevésbé sem fogja így gondolni.*
- A vámház a Patkányok tanyája, azt jobb, ha messze elkerüljük. *Zárja is ki gyorsan ezt az eshetőséget, jobb lenne, ha egyelőre nem futnának össze azzal a bandával. Kikerülni úgysem fogják tudni őket, de minél később szereznek tudomást a trió szaglászásáról, annál jobb.*
- A Rumosban lenne talán érdemes kezdeni. *böki ki végül némi elmélkedés után, aztán már irányba is állítja Görényt. Komoly, hideg pillantásait most Rorkirra veti.*
- Arról beszéljen nekem, barbár, a fosztogatások után mi történt? Hogyan váltak el a kikötőiektől?
*Teszi fel kérdéseit határozottan, de nem túl hangosan, aztán indul is tovább a lakónegyed felé*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-03 20:23:29
Üzenet elküldve: 2022-04-03 20:23:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Mivel Rorkir alapvetően a lován baktat a szakaszvezető után, így az ő arcát, vagy belső vívódásait akkor sem látná ha szeretné. A mögötte lévő páncélos alakét meg még annyira sem. Jól is van ez így, végtére is nem azért vannak itt, hogy világi cimborákká váljanak. A barbár higgadtan és unottan lovagol amíg a nő meg nem állítja a lovát s a másik is mellé érkezik. Rorkir pedig eközben türelmesen vár a nyeregben. Éppen kérdezné, hogy mi a fene az a tabard, és hogy vajon ő is vegye-e le, de amikor látja az eddig mögötte haladó alakot cselekedni, akkor leesik neki a dolog és inkább a bölcs hallgatást választja. ~Nekem is kéne egy ilyen asztalterítő, milyen jól bele tudnám törölgetni a késemet meg ilyenek. De okos gondolat egyébként.~ Morfondírozik, miközben úgy érzi hogy most, hogy már itt vannak érdemes lehet megosztania a gondolatait. Jól ismeri a kikötőt és a vidéket, sokat barangolt errefelé amikor megérkezett a nagy vízen keresztül.*
-Hajóval érkeztek egyébként.
*Szólal meg végül.*
-Persze ez itt a kikötő, de nem hiszem hogy minden léleknek saját hajója lenne, úgyhogy megérhet egy próbát itt kérdezősködni. Na meg ott van a romos Rumos Rókalyuk, lepukkant kocsma, biztos vagyok benne hogy megfordultak ott ezek a csibék.
*Ő legalábbis biztos ott kezdene a keresésbe, ha egyedül lenne, de mivel nem ő a vezető így addig nem is csinál jóformán semmit amíg nem mondják neki.*
-A vámházban meg tudnak mindent ami itt zajlik, de nem tudom mennyire lenne okos dolog odamenni. *Kérdéses hogy a saját embereiket kiadnák-e csak úgy a szép szóra.*
*Mivel Rorkir alapvetően a lován baktat a szakaszvezető után, így az ő arcát, vagy belső vívódásait akkor sem látná ha szeretné. A mögötte lévő páncélos alakét meg még annyira sem. Jól is van ez így, végtére is nem azért vannak itt, hogy világi cimborákká váljanak. A barbár higgadtan és unottan lovagol amíg a nő meg nem állítja a lovát s a másik is mellé érkezik. Rorkir pedig eközben türelmesen vár a nyeregben. Éppen kérdezné, hogy mi a fene az a tabard, és hogy vajon ő is vegye-e le, de amikor látja az eddig mögötte haladó alakot cselekedni, akkor leesik neki a dolog és inkább a bölcs hallgatást választja. ~Nekem is kéne egy ilyen asztalterítő, milyen jól bele tudnám törölgetni a késemet meg ilyenek. De okos gondolat egyébként.~ Morfondírozik, miközben úgy érzi hogy most, hogy már itt vannak érdemes lehet megosztania a gondolatait. Jól ismeri a kikötőt és a vidéket, sokat barangolt errefelé amikor megérkezett a nagy vízen keresztül.*
-Hajóval érkeztek egyébként.
*Szólal meg végül.*
-Persze ez itt a kikötő, de nem hiszem hogy minden léleknek saját hajója lenne, úgyhogy megérhet egy próbát itt kérdezősködni. Na meg ott van a romos Rumos Rókalyuk, lepukkant kocsma, biztos vagyok benne hogy megfordultak ott ezek a csibék.
*Ő legalábbis biztos ott kezdene a keresésbe, ha egyedül lenne, de mivel nem ő a vezető így addig nem is csinál jóformán semmit amíg nem mondják neki.*
-A vámházban meg tudnak mindent ami itt zajlik, de nem tudom mennyire lenne okos dolog odamenni. *Kérdéses hogy a saját embereiket kiadnák-e csak úgy a szép szóra.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:35:33
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
* A fiatal harcost kezdi bosszantani a barbár, pedig az nem most is csinál kifejezetten semmit. Viszont már eljutott arra a pontra, hogy a puszta létezése is irritálja. De továbbra is szótlan, és nem is igazán tervez megszólalni. Amikor Nae megállítja a lovát, akkor Pash is így tesz, továbbra is ügyelve rá, hogy az ismeretlen alak kettejük között legyen, tekintetük keresztmetszetében. Ha a szakaszvezető int neki, hogy zárkózzon mellé, akkor így tesz, de lovával Rorkir felé fordul, és nem veszi le róla a szemét. Ha viszont megelégszik a hosszúéltű azzal, hogy így várakoznak - hiszen beszélni így is tud hozzá - akkor a távolságot tartva bólint, és úgy tesz, ahogy a parancsnok utasítja. *
- Ártani biztos nem árt meg, ha pedig utólag szükségünk lesz rá, hát elővesszük bármikor. És a nyaklánc is ott van, hogyha szükségünk van bizonyítani, hogy kik vagyunk. * Teszi hozzá, mert látja a nőn, hogy azt várja, törje meg a szótlanságát. A tabardot a nyeregtáskába dugja, jó helyen van ott, az időjárástól és a kíváncsi tekintetektől is védett. *
* A fiatal harcost kezdi bosszantani a barbár, pedig az nem most is csinál kifejezetten semmit. Viszont már eljutott arra a pontra, hogy a puszta létezése is irritálja. De továbbra is szótlan, és nem is igazán tervez megszólalni. Amikor Nae megállítja a lovát, akkor Pash is így tesz, továbbra is ügyelve rá, hogy az ismeretlen alak kettejük között legyen, tekintetük keresztmetszetében. Ha a szakaszvezető int neki, hogy zárkózzon mellé, akkor így tesz, de lovával Rorkir felé fordul, és nem veszi le róla a szemét. Ha viszont megelégszik a hosszúéltű azzal, hogy így várakoznak - hiszen beszélni így is tud hozzá - akkor a távolságot tartva bólint, és úgy tesz, ahogy a parancsnok utasítja. *
- Ártani biztos nem árt meg, ha pedig utólag szükségünk lesz rá, hát elővesszük bármikor. És a nyaklánc is ott van, hogyha szükségünk van bizonyítani, hogy kik vagyunk. * Teszi hozzá, mert látja a nőn, hogy azt várja, törje meg a szótlanságát. A tabardot a nyeregtáskába dugja, jó helyen van ott, az időjárástól és a kíváncsi tekintetektől is védett. *
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:17:19
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:17:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Arra gondol, hogy egy marék száraz molylepke is hasznosabb lenne jelen helyzetben, mint a vadember. Nyilvánvalóan féleszű, talán attól a titokzatos - és vélhetőleg kitalált - fekete mágiától sérülhetett meg az agya, amiről az Úrnő beszélt, de persze az sem kizárható, hogy egész életében húgyagyú volt. Vagy a bolondját járatja velük, mert éppen úgy tartja kedve. Valójában teljesen mindegy, bármelyik eshetőség gondolatától most elönti a méreg, amelyet nem olyan egyszerű most felügyelete alatt tartani. De azért tartja magát.
Feleslegesnek találja a további cseverészést, figyelembe véve az eddigiek teljesen hasztalanok voltak, a csend most kellemesebb. Így érik el végül lassan a Kikötőt, a tenger sós és halszagú aromája már határozottan tolakodó. Évtizedek óta nem járt erre, így elsőre nem is tudja, hol kezdhetnének neki a kérdezősködésnek, Rorkir nem szolgált túl sok információval a Csibékről.
Megállítja Görényt, aztán megvárja még Pash felzárkózik mellé.*
- Azt javaslom vegyük le a tabardot. Van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen csevegnek a helyiek városőrökkel.
*Még ha a wargos címer ismeretlen is az itteniek számára, ha a haramiák fülébe jut, hogy barbár bajtársuk egyenruhások társaságában mászkál, vélhetőleg egyértelművé válik számukra a helyzet.
Ettől még persze kíváncsi közlegénye véleményére, ha munkáról van szó ész érvekkel könnyen meg lehet győzni.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 19:18:35
*Arra gondol, hogy egy marék száraz molylepke is hasznosabb lenne jelen helyzetben, mint a vadember. Nyilvánvalóan féleszű, talán attól a titokzatos - és vélhetőleg kitalált - fekete mágiától sérülhetett meg az agya, amiről az Úrnő beszélt, de persze az sem kizárható, hogy egész életében húgyagyú volt. Vagy a bolondját járatja velük, mert éppen úgy tartja kedve. Valójában teljesen mindegy, bármelyik eshetőség gondolatától most elönti a méreg, amelyet nem olyan egyszerű most felügyelete alatt tartani. De azért tartja magát.
Feleslegesnek találja a további cseverészést, figyelembe véve az eddigiek teljesen hasztalanok voltak, a csend most kellemesebb. Így érik el végül lassan a Kikötőt, a tenger sós és halszagú aromája már határozottan tolakodó. Évtizedek óta nem járt erre, így elsőre nem is tudja, hol kezdhetnének neki a kérdezősködésnek, Rorkir nem szolgált túl sok információval a Csibékről.
Megállítja Görényt, aztán megvárja még Pash felzárkózik mellé.*
- Azt javaslom vegyük le a tabardot. Van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen csevegnek a helyiek városőrökkel.
*Még ha a wargos címer ismeretlen is az itteniek számára, ha a haramiák fülébe jut, hogy barbár bajtársuk egyenruhások társaságában mászkál, vélhetőleg egyértelművé válik számukra a helyzet.
Ettől még persze kíváncsi közlegénye véleményére, ha munkáról van szó ész érvekkel könnyen meg lehet győzni.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 19:18:35
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-30 16:30:25
Üzenet elküldve: 2022-03-30 16:30:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
- Na na!
*Csattan fel, és dorgálóan Learonnak szegezi mutatóujját.*
- Nem szeretek ám osztozni. Főleg nem a szép Cahressen.
*Hangja könnyed, és mosolyog is, ezért fenyegetése ugyan nem véresen komoly, ám nem is alaptalan. Daesys szemet vetett arra a lányra, nem is tudja miért tetszik neki annyira, pedig örömlány, de ez végső soron annyira nem is számít.
Learon részletes magyarázatot ad Daesys számára arról, hogy miért is nem látni őrjöngő mágusokat, és a lány lát benne némi logikát, elvégre valóban nem gyakran hallani ilyenekről.*
- Az isteneknek legyen hála, hogy az ilyenek hamar kihullanak a sorból.
*Daesys még azt sem tudja eldönteni, hogy Learon mennyire megbízható, bár látszólag igen jámborlelkű ember. Kicsit szokatlan is a számára, hogy egy pásztor miért adja fejét a mágiatanulásra. Ahogy ezen töpreng fel is merül benne egy kérdés.*
- Várjunk csak! Akkor olvasni is tudsz, és kecskéid is vannak?
*Ha a válasz igen lesz, úgy biztosan megdöbben majd ezen a furcsa kombináción.
A férfi kezébe nyomja a tál ételt, amit a nő egy darabig gyanakvóan méreget. Ízletesnek tűnik számára. Fölé hajol és megszagolja, mintha ezzel meg tudná e állapítani, hogy mérgező avagy sem. De az illata is jó. Learon az utolsóval megindul befelé, mire Daesys is kapkodja utána lábait, hiszen minek ücsörögne kint a hűvös levegőn. Közben belekóstol az étekbe, és összerándul a gyomra. Szinte fájnak ízlelőbimbói is a fantasztikus íztől, amiben olyan régen volt része.*
- Ez lenyűgöző. Nagyon finom, és... csak úgy a semmiből lett itt. Mennyi ilyet lehet csinálni? Olyan sok embernek lehetne vele segíteni. Olyan sok gyermek éhezik itt.
- Na na!
*Csattan fel, és dorgálóan Learonnak szegezi mutatóujját.*
- Nem szeretek ám osztozni. Főleg nem a szép Cahressen.
*Hangja könnyed, és mosolyog is, ezért fenyegetése ugyan nem véresen komoly, ám nem is alaptalan. Daesys szemet vetett arra a lányra, nem is tudja miért tetszik neki annyira, pedig örömlány, de ez végső soron annyira nem is számít.
Learon részletes magyarázatot ad Daesys számára arról, hogy miért is nem látni őrjöngő mágusokat, és a lány lát benne némi logikát, elvégre valóban nem gyakran hallani ilyenekről.*
- Az isteneknek legyen hála, hogy az ilyenek hamar kihullanak a sorból.
*Daesys még azt sem tudja eldönteni, hogy Learon mennyire megbízható, bár látszólag igen jámborlelkű ember. Kicsit szokatlan is a számára, hogy egy pásztor miért adja fejét a mágiatanulásra. Ahogy ezen töpreng fel is merül benne egy kérdés.*
- Várjunk csak! Akkor olvasni is tudsz, és kecskéid is vannak?
*Ha a válasz igen lesz, úgy biztosan megdöbben majd ezen a furcsa kombináción.
A férfi kezébe nyomja a tál ételt, amit a nő egy darabig gyanakvóan méreget. Ízletesnek tűnik számára. Fölé hajol és megszagolja, mintha ezzel meg tudná e állapítani, hogy mérgező avagy sem. De az illata is jó. Learon az utolsóval megindul befelé, mire Daesys is kapkodja utána lábait, hiszen minek ücsörögne kint a hűvös levegőn. Közben belekóstol az étekbe, és összerándul a gyomra. Szinte fájnak ízlelőbimbói is a fantasztikus íztől, amiben olyan régen volt része.*
- Ez lenyűgöző. Nagyon finom, és... csak úgy a semmiből lett itt. Mennyi ilyet lehet csinálni? Olyan sok embernek lehetne vele segíteni. Olyan sok gyermek éhezik itt.
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:45:55
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys//
-Van, bizony! *Bár arra már nem is emlékszik, hogy melyik lány nevezte el a sok közül.* ~Talán Lazyar? Mi lehet azzal a lánnyal is? Nem láttam mióta szó nélkül otthagyott még Wojest előtt.~ *Annyi ismerőse van, akikkel hónapok óta nem találkozott, hogy kissé el is fogja a magányosság érzése, de ez egy kicsit sem ül ki az arcára, mert bízik benne, hogy hamarosan majd az útjába sodorja a szél mindegyiket valamilyen módon.*
-Az én állataimnak aranyélete van! Megéri Learon nyájához tartozni. *Bólogat nagy serényen, hiszen elég csak két telekkel odébb nézni, hogy ott mi folyik.*
-Na, majd akkor megnézem magamnak egyszer ezt a sellőt, aztán ha gondolja, csatlakozhat! *Neveti el magát a Sajt-mester és úgy van vele, hogy gondoljon, amit akar a lány, vegye komolyan vagy ne a meghívást, neki teljesen jó mindenhogy. Először nem akar az őrjöngő mágusokról beszélni. Látszik is valami zavartság ez ügyben az arcán, méghozzá abban, hogy egészen máshogy simogatja szakállát, mint eddig. Ezt szokta csinálni, ha valamiről nem akar beszélni, de aztán úgy dönt, hogy meg kell védenie a mágusok becsületét és kicsit el is kell marasztalnia Abogrot.*
-A legtöbb mágus, aki ilyen őrjöngésre hajlamos, nagyon hamar meghal. Veszélyes élet a miénk, jóval több kockázattal, mint egy átlagos embernek. Szerencsére, aki feltudná gyújtani a kikötőt, az még azelőtt belekeveredik valamibe a nagy önbizalma miatt, amibe belehal, mielőtt komolyan megtanulná használni a mágiát. *A már említett Torony miatt pedig szomorúan megrázza a fejét.*
-Nincs semmi tanács. A Torony mágusa Abogr, akitől az itteni mágusok tudásának nagy része származik, bárkinek bármilyen tudást engedélyez, ha van pénze. Én a részemről csak annak tanítok meg valamit, akiről úgy látom, hogy hasznosan tudja felhasználni a tudást, mások megsegítésére. ~Egyszer tévedtem, remélem semmi baj nem származott belőle.~ *Az a kis ficsúr, akinek tűzmágiát tanított és pont olyannak tűnt, aki már a föld alatt van azóta. Csak bízni tud benne, hogy tényleg így történt. Lassan a farkas eltűnik és már csak a kiszervírozott három adag étel van előttük.*
-Jó étvágyat! *Nyomja a lány kezébe az egészen nagy tányérnyi ebédet, majd maga is elveszi az egyiket.*
-Jaj, hogy ennek Vasborda úr mennyire örülne! *Húzza fel a szemöldökét és feláll, azzal a céllal, hogy bevigye az öregnek, hiszen nem szeretné, hogy bármi is kárbavesszen.*
-Ne féljen, ez csak úgy fog eltűnni, ha megeszi és jóllakik vele! *Neveti el magát.*
-Van, bizony! *Bár arra már nem is emlékszik, hogy melyik lány nevezte el a sok közül.* ~Talán Lazyar? Mi lehet azzal a lánnyal is? Nem láttam mióta szó nélkül otthagyott még Wojest előtt.~ *Annyi ismerőse van, akikkel hónapok óta nem találkozott, hogy kissé el is fogja a magányosság érzése, de ez egy kicsit sem ül ki az arcára, mert bízik benne, hogy hamarosan majd az útjába sodorja a szél mindegyiket valamilyen módon.*
-Az én állataimnak aranyélete van! Megéri Learon nyájához tartozni. *Bólogat nagy serényen, hiszen elég csak két telekkel odébb nézni, hogy ott mi folyik.*
-Na, majd akkor megnézem magamnak egyszer ezt a sellőt, aztán ha gondolja, csatlakozhat! *Neveti el magát a Sajt-mester és úgy van vele, hogy gondoljon, amit akar a lány, vegye komolyan vagy ne a meghívást, neki teljesen jó mindenhogy. Először nem akar az őrjöngő mágusokról beszélni. Látszik is valami zavartság ez ügyben az arcán, méghozzá abban, hogy egészen máshogy simogatja szakállát, mint eddig. Ezt szokta csinálni, ha valamiről nem akar beszélni, de aztán úgy dönt, hogy meg kell védenie a mágusok becsületét és kicsit el is kell marasztalnia Abogrot.*
-A legtöbb mágus, aki ilyen őrjöngésre hajlamos, nagyon hamar meghal. Veszélyes élet a miénk, jóval több kockázattal, mint egy átlagos embernek. Szerencsére, aki feltudná gyújtani a kikötőt, az még azelőtt belekeveredik valamibe a nagy önbizalma miatt, amibe belehal, mielőtt komolyan megtanulná használni a mágiát. *A már említett Torony miatt pedig szomorúan megrázza a fejét.*
-Nincs semmi tanács. A Torony mágusa Abogr, akitől az itteni mágusok tudásának nagy része származik, bárkinek bármilyen tudást engedélyez, ha van pénze. Én a részemről csak annak tanítok meg valamit, akiről úgy látom, hogy hasznosan tudja felhasználni a tudást, mások megsegítésére. ~Egyszer tévedtem, remélem semmi baj nem származott belőle.~ *Az a kis ficsúr, akinek tűzmágiát tanított és pont olyannak tűnt, aki már a föld alatt van azóta. Csak bízni tud benne, hogy tényleg így történt. Lassan a farkas eltűnik és már csak a kiszervírozott három adag étel van előttük.*
-Jó étvágyat! *Nyomja a lány kezébe az egészen nagy tányérnyi ebédet, majd maga is elveszi az egyiket.*
-Jaj, hogy ennek Vasborda úr mennyire örülne! *Húzza fel a szemöldökét és feláll, azzal a céllal, hogy bevigye az öregnek, hiszen nem szeretné, hogy bármi is kárbavesszen.*
-Ne féljen, ez csak úgy fog eltűnni, ha megeszi és jóllakik vele! *Neveti el magát.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:10:53
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:10:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neve is van? Hűha.
*Megdöbbenti, hogy vannak akik közelebb állnak jószágukhoz, ez a veszély őt sosem fenyegette, ezt is inkább úri hóbortnak vélte. Amit ő látott a kikötőben az csak táplálékul szolgált, vagy macska volt, hogy távol tartsa a patkányokat, de jellemzően őket sem szerették, legfeljebb a seprűvel cirógatták meg a hátukat.*
- Jó dolga lehet annak a kecskének.
*Learon valami csinos lányt emleget, amiből emlékei szerint kettő is volt az asztalnál, a sorrendjüket nem egészen figyelte meg, de talán nem is számít annyira.*
- Van egy szőke sellő, igazán csodálatos. Olyan kedves, nem ide való. Érte megéri eljönni ide.
*Szakad ki belőle látszólag váratlanul, pedig igencsak komolyan foglalkoztatja azt, hogy hol lehet Cahress. Szívese hajtaná rá fejét, élvezné bőre puhaságát és illatát, és elmesélné hosszú, fáradtságos, egyben értelmetlen kalandját. Bár talán tanulni tanult belőle.*
- Szívderítő.
*Arcáról könnyen leolvasható, hogy szavai ironikusak, és aligha találna ilyen szörnyűséges hatalmat egy ember kezeiben szívderítőnek. Bár gyűlöli otthonát, a kikötőt, de mégis elképzeli, hogy a gyermekek sírnak miközben házaik leégnek egy mágus szeszélye miatt.*
- Még szerencse, hogy nem hallok mágusok őrjöngéseiről. De mi garantálja azt, hogy ez ne történhessen meg? Van ilyen mágusok tanácsa, ahol a faszfejeket kidobják a toronyból?
*Hangzik el még a döbbent csendje előtt, miközben szolidan igyekszik a házak falához húzódni. De a farkas valóban ügyet sem vet rá, és főz, ennél szürreálisabb, nevetségesebb és fantasztikusabb dolgot aligha látott.*
- Ettől jól fogunk lakni? Nem válik kámforrá amint a kanalat a számhoz emelem?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neve is van? Hűha.
*Megdöbbenti, hogy vannak akik közelebb állnak jószágukhoz, ez a veszély őt sosem fenyegette, ezt is inkább úri hóbortnak vélte. Amit ő látott a kikötőben az csak táplálékul szolgált, vagy macska volt, hogy távol tartsa a patkányokat, de jellemzően őket sem szerették, legfeljebb a seprűvel cirógatták meg a hátukat.*
- Jó dolga lehet annak a kecskének.
*Learon valami csinos lányt emleget, amiből emlékei szerint kettő is volt az asztalnál, a sorrendjüket nem egészen figyelte meg, de talán nem is számít annyira.*
- Van egy szőke sellő, igazán csodálatos. Olyan kedves, nem ide való. Érte megéri eljönni ide.
*Szakad ki belőle látszólag váratlanul, pedig igencsak komolyan foglalkoztatja azt, hogy hol lehet Cahress. Szívese hajtaná rá fejét, élvezné bőre puhaságát és illatát, és elmesélné hosszú, fáradtságos, egyben értelmetlen kalandját. Bár talán tanulni tanult belőle.*
- Szívderítő.
*Arcáról könnyen leolvasható, hogy szavai ironikusak, és aligha találna ilyen szörnyűséges hatalmat egy ember kezeiben szívderítőnek. Bár gyűlöli otthonát, a kikötőt, de mégis elképzeli, hogy a gyermekek sírnak miközben házaik leégnek egy mágus szeszélye miatt.*
- Még szerencse, hogy nem hallok mágusok őrjöngéseiről. De mi garantálja azt, hogy ez ne történhessen meg? Van ilyen mágusok tanácsa, ahol a faszfejeket kidobják a toronyból?
*Hangzik el még a döbbent csendje előtt, miközben szolidan igyekszik a házak falához húzódni. De a farkas valóban ügyet sem vet rá, és főz, ennél szürreálisabb, nevetségesebb és fantasztikusabb dolgot aligha látott.*
- Ettől jól fogunk lakni? Nem válik kámforrá amint a kanalat a számhoz emelem?
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:17:29
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys//
*Semmi megjegyzést nem tesz arra, hogy valaki nem tud számolni. Trodd, Learon legjobb barátja is csak vonalkákat szokott vésni, amikor számolni kell, szóval már megszokta ezt.*
-Nos, meg kell védenem őket! Van nekem egy állatom, a Fachuta aki néha el szokott kísérni amikor a birtokon és a környékén barangolok. Pontosan úgy figyel rám, mintha egy kutya lenne és egyszer egy farkast is elkergetett, amikor megtámadta a nyájat. Hallgat a nevére is! *Ebben az utóbbiban Learon biztos, de közel sem igaz, hogy a kecske mindig odajön, ha hívják és néha akkor is, ha nem. Persze ezt már nem fűzi a történethez. Egy vállvonás a válasz a következő kérdésre. A pásztor közel sem bánta meg, hogy idejött, de látott már jobb helyeket is, jobb kurtizánokkal, mint itt.*
-Látta azt a csinos lányt mellettem? Nos, ő egy jó ismerősöm és ő hívott meg, hogy nézzük meg ezt a helyet, én meg jöttem, mert nem volt dolgom. *Először vissza kell fojtania egy kuncogást, mikor halászokról esik szó. A Sajt-mester nagyon sok ilyen egyszerű népet ismer és ő úgy látta eddig, hogy a legtöbben nem félnek, hanem elismerően nyilatkoznak a mágiáról, ha láttak már olyat egyáltalán, de amikor a lány arról beszél, hogy ő maga is tart tőle, már sokkal komolyabban veszi a témát a mágus.*
-Nos, ez némiképpen igaz. Persze egy hatalmas mágust is le lehet győzni, mindenféle trükkökkel, de az is igaz, hogy elég lenne egyet dobbantanom a lábammal, hogy itt házak dőljenek össze, vagy lobbanjon lángra egy egész kerület. *Látszik rajta, hogy most nem túloz, és teljesen igaznak véli a szavait, amik igazak is. Aztán ahogy mennek tovább, a kecskés megkapja azt, amit már nagyon régen vágtak a fejéhez. Akik annak idején mondták, már sokan a föld alatt vannak. Persze nem Learon miatt, hanem a városi lázadásban elhunyt nemesek mondogatták neki régebben.*
-Persze! De még mennyien! El tudod képzelni, hogy régebben Arthenior főterén sétálgattam a kecskéimmel a nemesek között? *Neveti el magát jó hangosan és öblösen, hangjában kis kárörvendéssel.*
-Ne félj, nem bánt. Csak főz nekünk egy gulyást és aztán megy is vissza a sajátjaihoz. Nagyon kedves Farkas úr! Köszönjük! *Biccent az állat felé.*
-Akkor helyezd magad kényelembe valahol!
*Semmi megjegyzést nem tesz arra, hogy valaki nem tud számolni. Trodd, Learon legjobb barátja is csak vonalkákat szokott vésni, amikor számolni kell, szóval már megszokta ezt.*
-Nos, meg kell védenem őket! Van nekem egy állatom, a Fachuta aki néha el szokott kísérni amikor a birtokon és a környékén barangolok. Pontosan úgy figyel rám, mintha egy kutya lenne és egyszer egy farkast is elkergetett, amikor megtámadta a nyájat. Hallgat a nevére is! *Ebben az utóbbiban Learon biztos, de közel sem igaz, hogy a kecske mindig odajön, ha hívják és néha akkor is, ha nem. Persze ezt már nem fűzi a történethez. Egy vállvonás a válasz a következő kérdésre. A pásztor közel sem bánta meg, hogy idejött, de látott már jobb helyeket is, jobb kurtizánokkal, mint itt.*
-Látta azt a csinos lányt mellettem? Nos, ő egy jó ismerősöm és ő hívott meg, hogy nézzük meg ezt a helyet, én meg jöttem, mert nem volt dolgom. *Először vissza kell fojtania egy kuncogást, mikor halászokról esik szó. A Sajt-mester nagyon sok ilyen egyszerű népet ismer és ő úgy látta eddig, hogy a legtöbben nem félnek, hanem elismerően nyilatkoznak a mágiáról, ha láttak már olyat egyáltalán, de amikor a lány arról beszél, hogy ő maga is tart tőle, már sokkal komolyabban veszi a témát a mágus.*
-Nos, ez némiképpen igaz. Persze egy hatalmas mágust is le lehet győzni, mindenféle trükkökkel, de az is igaz, hogy elég lenne egyet dobbantanom a lábammal, hogy itt házak dőljenek össze, vagy lobbanjon lángra egy egész kerület. *Látszik rajta, hogy most nem túloz, és teljesen igaznak véli a szavait, amik igazak is. Aztán ahogy mennek tovább, a kecskés megkapja azt, amit már nagyon régen vágtak a fejéhez. Akik annak idején mondták, már sokan a föld alatt vannak. Persze nem Learon miatt, hanem a városi lázadásban elhunyt nemesek mondogatták neki régebben.*
-Persze! De még mennyien! El tudod képzelni, hogy régebben Arthenior főterén sétálgattam a kecskéimmel a nemesek között? *Neveti el magát jó hangosan és öblösen, hangjában kis kárörvendéssel.*
-Ne félj, nem bánt. Csak főz nekünk egy gulyást és aztán megy is vissza a sajátjaihoz. Nagyon kedves Farkas úr! Köszönjük! *Biccent az állat felé.*
-Akkor helyezd magad kényelembe valahol!
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:54
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
- Sok száz? Az igen, addig elszámolni sem tudok.
*Rosszabb napjain valóban nem, így hát aligha tudja elképzelni lelki szemei előtt azt a rengeteg kecskét.*
- Okosak és megbízhatóak? Érdekes, én nem igen ezt hallottam róluk, de nekem nem is volt soha kecském.
*Várja, hogy Learon példákkal is alátámassza miért is olyan okosak a kecskék, de ha nem kap ilyet neki úgyis jó, végső soron annyira azért mégsem érdekli.*
- Micsoda úriember, abból nem sok van ám errefelé. Mit keres hát itt ezen a mocskos, és lehangoló vidéken? Csak a Sellők szépséges éneke vonzotta a halszagú Kikötőbe.
*A pásztor azt ígéri, hogy le fog esni az álla, amire Daesys felkészül, kicsit kétkedve, egyben kíváncsian várja, hogy mi fog történni, és azért reménykedik, hogy alsó állkapcsa tényleg a helyén marad. A mágusoknál sosem lehet ebben biztos az ember.*
- Igen, akad egy pár név, amit a népek félelemmel emlegetnek. Az egyszerű halászok nem kedvelik a mágiát, bevallom őszintén, hogy én magam sem. Nem értem az egészet, és túl hatalmas ahhoz, hogy esélyem is legyen ellene.
*Az a bestia is valami hasonló volt, amit a trió és a Kalapos megölni kívántak, most pedig örül neki a lány, hogy jó sok víz választja el tőle.
Hűséges kutya módjára követi a másikat néhány jutalomfalat reményében, mire az megáll, hogy jól megfegyelmezze őt. Daesys csak értetlenül pislog a furcsa pásztorra.
~ Ezt is megsütötte a nap, aztán úgy maradt. ~
De valahol szórakoztatja a bolondos idegen.*
- Fura egy alak vagy te Learon, mondták már?
*Daesys nem csak megtorpan, de hátrál is, amikor a beígért varázslat megtörténik, és az egy borzalmas farkast idéz meg előtte. A lány le sem veszi az állatról szemeit, szinte levegőt sem mer venni, de főleg nem megszólalni, mert még a végén ő is az üstben landol.*
- Sok száz? Az igen, addig elszámolni sem tudok.
*Rosszabb napjain valóban nem, így hát aligha tudja elképzelni lelki szemei előtt azt a rengeteg kecskét.*
- Okosak és megbízhatóak? Érdekes, én nem igen ezt hallottam róluk, de nekem nem is volt soha kecském.
*Várja, hogy Learon példákkal is alátámassza miért is olyan okosak a kecskék, de ha nem kap ilyet neki úgyis jó, végső soron annyira azért mégsem érdekli.*
- Micsoda úriember, abból nem sok van ám errefelé. Mit keres hát itt ezen a mocskos, és lehangoló vidéken? Csak a Sellők szépséges éneke vonzotta a halszagú Kikötőbe.
*A pásztor azt ígéri, hogy le fog esni az álla, amire Daesys felkészül, kicsit kétkedve, egyben kíváncsian várja, hogy mi fog történni, és azért reménykedik, hogy alsó állkapcsa tényleg a helyén marad. A mágusoknál sosem lehet ebben biztos az ember.*
- Igen, akad egy pár név, amit a népek félelemmel emlegetnek. Az egyszerű halászok nem kedvelik a mágiát, bevallom őszintén, hogy én magam sem. Nem értem az egészet, és túl hatalmas ahhoz, hogy esélyem is legyen ellene.
*Az a bestia is valami hasonló volt, amit a trió és a Kalapos megölni kívántak, most pedig örül neki a lány, hogy jó sok víz választja el tőle.
Hűséges kutya módjára követi a másikat néhány jutalomfalat reményében, mire az megáll, hogy jól megfegyelmezze őt. Daesys csak értetlenül pislog a furcsa pásztorra.
~ Ezt is megsütötte a nap, aztán úgy maradt. ~
De valahol szórakoztatja a bolondos idegen.*
- Fura egy alak vagy te Learon, mondták már?
*Daesys nem csak megtorpan, de hátrál is, amikor a beígért varázslat megtörténik, és az egy borzalmas farkast idéz meg előtte. A lány le sem veszi az állatról szemeit, szinte levegőt sem mer venni, de főleg nem megszólalni, mert még a végén ő is az üstben landol.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:36:45
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:36:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys//
-Nos, valamikor még dédanyám anyja találta ki a címert, de nagyon illik a családunkra. Hatalmas gazdaságunk volt, sok száz kecskével. Nekem csak pár tucat van a birtokomon. *Ezzel meg is magyarázta, de mivel nagyon szereti címerállatát, még hozzátesz néhány mondatot.*
-Persze nagyon szeretem őket. Okos és megbízható jószágok, és mindegyik egy külön egyéniség! *Egészen jót nevet a hímtagok hallatán és igyekszik megnyugtatni a lányt, de mégis éreztetni vele, hogy ő bizony olyan férfi, aki semmitől nem zárkózik el, ha úgy hozza a sors.*
-Nos, az én hímtagomat csak az a lány látja, akit érdekel. *Hatalmas vigyor ül ki az arcára.*
-Persze mindenkit más miatt érdekel. *Nem fejti ki, hogy mire gondol, majd a lány rákérdez, ha nagyon akar.*
-Szóval, ha nem kéred, akkor nem azzal kell jól lakni! Tudok én annál sokkal jobbat is. Le fog esni az állad! *A visszakérdezésre bőszen bólogat, hiszen mindig szereti hangoztatni, hogy mágus. Ez egy olyan dolog, amit ő maga ért el, még ha a Szellemek is kellettek hozzá, akkor is.*
-Bizony, méghozzá az egyik legjobb a környéken. Ezért is gondoltam, hogy hallottad a nevem. *Húzza fel szemöldökét, majd megrázza a fejét.*
-De ne is beszéljünk rólam, hanem induljunk! *Mondja, miközben már bőven kint jár az épületből, hiszen beszéd közben elindult, de aztán hirtelen megtorpan és csípőreteszi a kezét, hogy egészen ledorongolóan nézzen fel a lányra, aki jó fejjel magasabb a pásztornál.*
-Még, hogy egy tucat! Daesysből nincs még egy, és ha lenne, akkor sem olyan lenne, mint ön! Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyeneket mond magáról, mert! *Nem fejezi be azonban a mondatot, hanem amikor talál egy nagyobb üres részt a házak között, nekiáll varázsolni. Segítségül hívja a farkasát, hogy üssön össze nekik egy ingyen ebédet.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
-Nos, valamikor még dédanyám anyja találta ki a címert, de nagyon illik a családunkra. Hatalmas gazdaságunk volt, sok száz kecskével. Nekem csak pár tucat van a birtokomon. *Ezzel meg is magyarázta, de mivel nagyon szereti címerállatát, még hozzátesz néhány mondatot.*
-Persze nagyon szeretem őket. Okos és megbízható jószágok, és mindegyik egy külön egyéniség! *Egészen jót nevet a hímtagok hallatán és igyekszik megnyugtatni a lányt, de mégis éreztetni vele, hogy ő bizony olyan férfi, aki semmitől nem zárkózik el, ha úgy hozza a sors.*
-Nos, az én hímtagomat csak az a lány látja, akit érdekel. *Hatalmas vigyor ül ki az arcára.*
-Persze mindenkit más miatt érdekel. *Nem fejti ki, hogy mire gondol, majd a lány rákérdez, ha nagyon akar.*
-Szóval, ha nem kéred, akkor nem azzal kell jól lakni! Tudok én annál sokkal jobbat is. Le fog esni az állad! *A visszakérdezésre bőszen bólogat, hiszen mindig szereti hangoztatni, hogy mágus. Ez egy olyan dolog, amit ő maga ért el, még ha a Szellemek is kellettek hozzá, akkor is.*
-Bizony, méghozzá az egyik legjobb a környéken. Ezért is gondoltam, hogy hallottad a nevem. *Húzza fel szemöldökét, majd megrázza a fejét.*
-De ne is beszéljünk rólam, hanem induljunk! *Mondja, miközben már bőven kint jár az épületből, hiszen beszéd közben elindult, de aztán hirtelen megtorpan és csípőreteszi a kezét, hogy egészen ledorongolóan nézzen fel a lányra, aki jó fejjel magasabb a pásztornál.*
-Még, hogy egy tucat! Daesysből nincs még egy, és ha lenne, akkor sem olyan lenne, mint ön! Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyeneket mond magáról, mert! *Nem fejezi be azonban a mondatot, hanem amikor talál egy nagyobb üres részt a házak között, nekiáll varázsolni. Segítségül hívja a farkasát, hogy üssön össze nekik egy ingyen ebédet.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:46:59
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//még az áradás előtt//
*Összefolynak a napok. Fogalma sincs, mennyi idő telt el és nem is akar tudni róla. Semmire nem akar gondolni. Úgy egyáltalán semmire. Ebben igen hathatós segítséget tud nyújtani az ördögvigyor és a szesz. Most is csak azért nem öntudatlan részeg, mert maga mögött akarja hagyni a Kikötőt. Egyrészt túl sok az emlék, másrészt pedig nem akarja, hogy az anyja így lássa. Épp elég volt neki az elmúlt időszak sok viszontagsága. Persze így is aggódni fog, ez biztos. Az anyák már csak ilyenek.*
- Remélem, tudod még az utat *simogatja meg a sötétpej kanca orrát* -, mert nekem pont elég lesz arra koncentrálni, hogy nyeregben maradjak.
*Összefolynak a napok. Fogalma sincs, mennyi idő telt el és nem is akar tudni róla. Semmire nem akar gondolni. Úgy egyáltalán semmire. Ebben igen hathatós segítséget tud nyújtani az ördögvigyor és a szesz. Most is csak azért nem öntudatlan részeg, mert maga mögött akarja hagyni a Kikötőt. Egyrészt túl sok az emlék, másrészt pedig nem akarja, hogy az anyja így lássa. Épp elég volt neki az elmúlt időszak sok viszontagsága. Persze így is aggódni fog, ez biztos. Az anyák már csak ilyenek.*
- Remélem, tudod még az utat *simogatja meg a sötétpej kanca orrát* -, mert nekem pont elég lesz arra koncentrálni, hogy nyeregben maradjak.
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:40:46
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:40:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//Hatokkal később//
*A kimerült zsibbadásnak megvannak a maga előnyei. Az ember egyszer csak már nem érzi a tagjai sajgását, elmúlik a mardosó éhségérzet, elcsendesülnek a gondolatok, képes figyelmen kívül hagyni a matrózok megjegyzéseit, melyek ágrólszakadt kinézetét illetik. Ez utóbbi tény persze nem igazán tart vissza párat néhány disznó hozzászólástól, de ezen aligha lepődik meg. A fajtájuk bárkit képes kívánatos hercegnőnek látni, aki nőneműnek látszik.
Máskor csípős nyelve már szórná is bőszen átkait válaszul, de a hosszú, viszontagságos út teljesen kivette az erejét. Áldásos állapot ez jelen pillanatban, rágni sem képes magát a történteken. Az önsajnálat, a düh, az aggodalom szerencsésen elnapolódik. Mire újra megkörnyékezik, remélhetőleg már épp elég szesz közelében lesz a tisztességes elfojtáshoz.*
//Hatokkal később//
*A kimerült zsibbadásnak megvannak a maga előnyei. Az ember egyszer csak már nem érzi a tagjai sajgását, elmúlik a mardosó éhségérzet, elcsendesülnek a gondolatok, képes figyelmen kívül hagyni a matrózok megjegyzéseit, melyek ágrólszakadt kinézetét illetik. Ez utóbbi tény persze nem igazán tart vissza párat néhány disznó hozzászólástól, de ezen aligha lepődik meg. A fajtájuk bárkit képes kívánatos hercegnőnek látni, aki nőneműnek látszik.
Máskor csípős nyelve már szórná is bőszen átkait válaszul, de a hosszú, viszontagságos út teljesen kivette az erejét. Áldásos állapot ez jelen pillanatban, rágni sem képes magát a történteken. Az önsajnálat, a düh, az aggodalom szerencsésen elnapolódik. Mire újra megkörnyékezik, remélhetőleg már épp elég szesz közelében lesz a tisztességes elfojtáshoz.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:43:42
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szia, Dóri vagyok, ma én vezetlek. Indulhatunk?//
* Ahogy a dokkok bűzét hozza felé a szél, Vasborda nézi, ahogy madarak jönnek, madarak jönnek, és örül neki, hogy nem permeteznek halálesőt. Az alighanem Sati gonoszságának a jele lenne, és lelki szemei előtt látja is a fekete madarakat, amik fekete könnyel megvéreznek. Nem tudja miért, de hirtelen azt se tudja, hogy miért szép az élet. Mély melankólia tör rá, újra felidézi fiatalságát, és azt, hogy miért ilyen az élete. Nem is tudja, hogy miért szép az élet, de azt se tudja megmondani, hogy miért ne lenne az. Hiszen él, élt, és élni is fog még jó ideig, ez abból is látszik, hogy milyen gyorsan abszolválta az arthenior - kikötő távolságot. *
* Ahogy a dokkok bűzét hozza felé a szél, Vasborda nézi, ahogy madarak jönnek, madarak jönnek, és örül neki, hogy nem permeteznek halálesőt. Az alighanem Sati gonoszságának a jele lenne, és lelki szemei előtt látja is a fekete madarakat, amik fekete könnyel megvéreznek. Nem tudja miért, de hirtelen azt se tudja, hogy miért szép az élet. Mély melankólia tör rá, újra felidézi fiatalságát, és azt, hogy miért ilyen az élete. Nem is tudja, hogy miért szép az élet, de azt se tudja megmondani, hogy miért ne lenne az. Hiszen él, élt, és élni is fog még jó ideig, ez abból is látszik, hogy milyen gyorsan abszolválta az arthenior - kikötő távolságot. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199