Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-06 13:23:44
Üzenet elküldve: 2026-04-06 13:23:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor jobbját visszahúzná, érzékeli, hogy a másik még tartóztatja és fordítani próbál a kezén. Amit ugyan nem ért, de veszélyesnek sem ítéli, úgyhogy engedi és csak kíváncsian figyeli, hogy mit is akar tőle. Közben legalább ő is jobban megnézheti a vöröske sérülését, amit a jobbján visel.
Aztán, ha végül elengedték, nem kerüli el figyelmét az sem, ahogy a lány a ruhájába törli a kezét az előbbiek után. De ezen jelen körülmények között igazán nem sértődik meg, kicsit még el is mosolyodik az orra alatt.
Majd elindulnak, s úgy tűnik, a válaszra még várni kell. Amilyen óvatosan közlekedik a lány, nehéz nem másra gondolni, minthogy ő is tolvajokra számít. Vagy csak arra, hogy nem veszik őt észre és föltaszítják? Elég apró, megeshet.
Mégsem vágja az utat neki, helyette egy fél lépéssel megy mögötte-mellette, mert úgy ítéli, hátra nehezebb figyelni, s innen ő lehet a védelem, de közben meg előre is lát a lány elé. De miért is viselkedik a vöröske testőreként?
Mikor rajtakapja magát, újabb apró mosoly fut át az arcán a gondolatra, hogy valószínű úgy is fest, mintha az volna, de a hozzáállásán nem változtat, ugyanúgy követi őt.
Aztán kiérnek végre a tömegből és elindulnak lefelé a partra. A kardját visszaköti, a zsákját hátára veszi menet közben. Na meg hallgatja a választ, ami végül csak megérkezik.
"Agancsos erdei isten."... Nem egy ismert nevet hall, így valami kisebb, elszigeteltebb vallásra gondol. Érdeklődve nézi a szertartásos apró mozdulatokat, amikkel a lány a szavait kíséri, de ez sem ismerős a számára.
A másik kérdésére nem kap választ, csak valami beszédes somolygást meg hajpödrést. Vajon ez is színjáték, vagy őszinte? Mondjuk, elég valószínűtlennek tűnik, hogy a lány tényleg őróla álmodott volna, úgyhogy továbbra is utóbbira gondol. Végül is, ha amaz azt hiszi, hogy ő "legény", észszerű lépésnek tűnik, hogy tovább kacérkodik vele, hogy azt az említett szívességet kicsikarja. Egy legényre valószínűleg hatással is volna, megmozgatná a fantáziáját az utalgatás.
Fölmerül benne, hogy felfedje a lapjait és a tévedést a nemével kapcsolatban, de egyelőre mégsem teszi, mert annyira nem tartja fontosnak. Ha csak játszik vele a lány, akkor nem lényeges, ha meg mégis komolyan tetszik neki, akkor nem szeretné zavarba, vagy kínos helyzetbe hozni. Úgysem hiszi, hogy ezek után látják még egymást, jobbnak tűnik hát tévedésében meghagyni.
Mint kiderül, a vöröske nem éhes, hanem csak a kagylók héja miatt akar kagylókat szedni. Így már más értelme van annak, hogy a lány által választott helyen vannak a "legszebb" kagylók. Korábban úgy gondolta, a legszebb alatt a legnagyobbakat érti a vöröske, így már feltételezi, hogy valami különlegesebb héjúakra vadászik.
Viszont a feltételezéssel szemben értőn biccent, mikor a másik elmondja, hogy miért kellenek neki a héjak. Látta ugyanis már tégelyként használni őket, itt a kikötőben nem olyan ritka ez. Az talán jobban meglepi, hogy a lány ilyesmikkel foglalkozik és kencéket készít.
A felé intézett kérdésre nem sokat várat a válasszal.*
- Amiért éppen fizetnek és nekem sincs kimondottan ellenemre. - *Vonja meg a vállát, s valójában még csak nem is füllent, tényleg alkalmi munkákkal telnek a napjai mostanában.*
- A kard meg mindig jól jön. A kikötő veszélyes hely, jó, ha meg tudja magát védeni az ember. - *És ez sem hazugság.*
- És te? Mi vagy? Ezekkel a kencékkel kereskedsz? - *Kérdez vissza, miközben a lépcsők aljához érve megáll és leül. A lány talán nem bánja a bokáig érő vizet, ő azonban nem szeretné tönkre tenni az egyetlen lábbelijét; egy élet, mire megszárad és egész nap ebben kellene áznia. Úgyhogy leveti a csizmáját és zokniját is, utóbbit a lábbelibe tömködve, míg a csizmát magát összeköti és a zsákjára rögzíti. Aztán még térdig feltűri a nadrágját és mehetnek. Sajnos az ilyen alkalmakra tartogatott bőrdarabok nincsenek nála, hogy védjék a lábát, úgyhogy mezítlábasan vág neki. Kicsit óvatosabban lépdel, de nem szokatlan számára a helyzet, meg kemény is a talpa, sok időt töltött már cipő nélkül életében. Az élesebbnek érzékelt felületeket azért igyekszik kerülni.*
- Na meg melyik erdő? Honnan jössz te? - *Kérdez még rendezkedés közben.*
*Mikor jobbját visszahúzná, érzékeli, hogy a másik még tartóztatja és fordítani próbál a kezén. Amit ugyan nem ért, de veszélyesnek sem ítéli, úgyhogy engedi és csak kíváncsian figyeli, hogy mit is akar tőle. Közben legalább ő is jobban megnézheti a vöröske sérülését, amit a jobbján visel.
Aztán, ha végül elengedték, nem kerüli el figyelmét az sem, ahogy a lány a ruhájába törli a kezét az előbbiek után. De ezen jelen körülmények között igazán nem sértődik meg, kicsit még el is mosolyodik az orra alatt.
Majd elindulnak, s úgy tűnik, a válaszra még várni kell. Amilyen óvatosan közlekedik a lány, nehéz nem másra gondolni, minthogy ő is tolvajokra számít. Vagy csak arra, hogy nem veszik őt észre és föltaszítják? Elég apró, megeshet.
Mégsem vágja az utat neki, helyette egy fél lépéssel megy mögötte-mellette, mert úgy ítéli, hátra nehezebb figyelni, s innen ő lehet a védelem, de közben meg előre is lát a lány elé. De miért is viselkedik a vöröske testőreként?
Mikor rajtakapja magát, újabb apró mosoly fut át az arcán a gondolatra, hogy valószínű úgy is fest, mintha az volna, de a hozzáállásán nem változtat, ugyanúgy követi őt.
Aztán kiérnek végre a tömegből és elindulnak lefelé a partra. A kardját visszaköti, a zsákját hátára veszi menet közben. Na meg hallgatja a választ, ami végül csak megérkezik.
"Agancsos erdei isten."... Nem egy ismert nevet hall, így valami kisebb, elszigeteltebb vallásra gondol. Érdeklődve nézi a szertartásos apró mozdulatokat, amikkel a lány a szavait kíséri, de ez sem ismerős a számára.
A másik kérdésére nem kap választ, csak valami beszédes somolygást meg hajpödrést. Vajon ez is színjáték, vagy őszinte? Mondjuk, elég valószínűtlennek tűnik, hogy a lány tényleg őróla álmodott volna, úgyhogy továbbra is utóbbira gondol. Végül is, ha amaz azt hiszi, hogy ő "legény", észszerű lépésnek tűnik, hogy tovább kacérkodik vele, hogy azt az említett szívességet kicsikarja. Egy legényre valószínűleg hatással is volna, megmozgatná a fantáziáját az utalgatás.
Fölmerül benne, hogy felfedje a lapjait és a tévedést a nemével kapcsolatban, de egyelőre mégsem teszi, mert annyira nem tartja fontosnak. Ha csak játszik vele a lány, akkor nem lényeges, ha meg mégis komolyan tetszik neki, akkor nem szeretné zavarba, vagy kínos helyzetbe hozni. Úgysem hiszi, hogy ezek után látják még egymást, jobbnak tűnik hát tévedésében meghagyni.
Mint kiderül, a vöröske nem éhes, hanem csak a kagylók héja miatt akar kagylókat szedni. Így már más értelme van annak, hogy a lány által választott helyen vannak a "legszebb" kagylók. Korábban úgy gondolta, a legszebb alatt a legnagyobbakat érti a vöröske, így már feltételezi, hogy valami különlegesebb héjúakra vadászik.
Viszont a feltételezéssel szemben értőn biccent, mikor a másik elmondja, hogy miért kellenek neki a héjak. Látta ugyanis már tégelyként használni őket, itt a kikötőben nem olyan ritka ez. Az talán jobban meglepi, hogy a lány ilyesmikkel foglalkozik és kencéket készít.
A felé intézett kérdésre nem sokat várat a válasszal.*
- Amiért éppen fizetnek és nekem sincs kimondottan ellenemre. - *Vonja meg a vállát, s valójában még csak nem is füllent, tényleg alkalmi munkákkal telnek a napjai mostanában.*
- A kard meg mindig jól jön. A kikötő veszélyes hely, jó, ha meg tudja magát védeni az ember. - *És ez sem hazugság.*
- És te? Mi vagy? Ezekkel a kencékkel kereskedsz? - *Kérdez vissza, miközben a lépcsők aljához érve megáll és leül. A lány talán nem bánja a bokáig érő vizet, ő azonban nem szeretné tönkre tenni az egyetlen lábbelijét; egy élet, mire megszárad és egész nap ebben kellene áznia. Úgyhogy leveti a csizmáját és zokniját is, utóbbit a lábbelibe tömködve, míg a csizmát magát összeköti és a zsákjára rögzíti. Aztán még térdig feltűri a nadrágját és mehetnek. Sajnos az ilyen alkalmakra tartogatott bőrdarabok nincsenek nála, hogy védjék a lábát, úgyhogy mezítlábasan vág neki. Kicsit óvatosabban lépdel, de nem szokatlan számára a helyzet, meg kemény is a talpa, sok időt töltött már cipő nélkül életében. Az élesebbnek érzékelt felületeket azért igyekszik kerülni.*
- Na meg melyik erdő? Honnan jössz te? - *Kérdez még rendezkedés közben.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-06 01:48:01
Üzenet elküldve: 2026-04-06 01:48:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány keze, akárcsak ő maga, kicsi, inas és csontos, azonban szerfeledt tiszta és ápolt, puha tapintású. Nem fogott ekét, vagy kapát, sosem forgatott kardot sem. A hosszú, mandula körmök halványkékre színeződtek, akárcsak ujjvégei, a bőrt feltehetően festék fogta meg, mely még nem kopott le teljesen. Nincs gondja a felé nyújtott kézzel, hagyja, hogy megrázzák, bár önkéntelenül is fordítani próbál Garsin kezén, hogy a tenyere vonalaira vethessen egy kósza pillantást.
Ha sikerül, ha nem, amint megkapja a figyelmet, melyet kikövetelt elégedett mosollyal biccent, tenyerét a ruha mellkasába törli, majd aprót tapsol, hogy aztán lépteiket a parti lépcsők irányába vehessék, ahol az apály lomhán nyit utat a tenger kincseihez. A víz még nem egészen húzódott vissza, így az adott szakaszon jócskán bokáig érőben kell majd gázolni, de ez úgy tűnik a vöröset cseppet sem zavarja.
A léptei büszkék, tartása egyenes, úgy vonul, maga mellett tudva a kardforgatót, mint vadász, aki nagyvadat lőtt. Az, hogy a legényke vele tart a háló abajgatás helyett, már önmagában győzelem!
Nem szól, míg át nem értek a sűrű, kikötői forgatagon, Garsin még azt is gondolhatja, nem hallotta meg a lány a kérdéseket, bár az igazság az, a vörös csak nagyon koncentrál. A sok zseb átka az, hogy sokra kell vigyázni az ember lányának!
Csak az emberek ritkulásával lazul az ő testtartása is, a tucatnyi zseb egyikéből laza, kicsire hajtott vászonzsák kerül elő, azt kezdi eredeti méretére rázogatni.*
-Az én istenemet nem ismerheted, mert nem vagy erdei. Te a só gyermeke vagy, érzem a szagodon. Én az agancsos erdei istent szolgálom. Övé az élet és övé a halál is. -*az istenség említésére a bal kéz először a homlokához emelkedik, hüvelykujjának körmével sarlóra emlékeztető félkörívet ír le, melyet vertikálisan, felülről alulra áthúz. A gesztust megismétli az alsóajkán, végül a mellkasa közepén is. A kérdés második felét csak joviális mosollyal honorálja, mutatóujját a kusza csigák egyikébe akasztja, azt kezdi el csavargatni, de választ már nem ad.*
-Egyébként, megkaphatod a kagylók húsát, nekem csak a héjuk kell. -*látva az esetleges kérdő tekintetet, tenyerét a másik felé emeli, így fojtva belé a fel sem tett kérdést.*- a kencéimhez kell. Szépítő szereket készítek. -*tekintete a finom arcvonásokra siklik, majd le a kardra.*-Minek egy halásznak kard? A halat hálóval szokás fogni. Mi vagy te?
*A lány keze, akárcsak ő maga, kicsi, inas és csontos, azonban szerfeledt tiszta és ápolt, puha tapintású. Nem fogott ekét, vagy kapát, sosem forgatott kardot sem. A hosszú, mandula körmök halványkékre színeződtek, akárcsak ujjvégei, a bőrt feltehetően festék fogta meg, mely még nem kopott le teljesen. Nincs gondja a felé nyújtott kézzel, hagyja, hogy megrázzák, bár önkéntelenül is fordítani próbál Garsin kezén, hogy a tenyere vonalaira vethessen egy kósza pillantást.
Ha sikerül, ha nem, amint megkapja a figyelmet, melyet kikövetelt elégedett mosollyal biccent, tenyerét a ruha mellkasába törli, majd aprót tapsol, hogy aztán lépteiket a parti lépcsők irányába vehessék, ahol az apály lomhán nyit utat a tenger kincseihez. A víz még nem egészen húzódott vissza, így az adott szakaszon jócskán bokáig érőben kell majd gázolni, de ez úgy tűnik a vöröset cseppet sem zavarja.
A léptei büszkék, tartása egyenes, úgy vonul, maga mellett tudva a kardforgatót, mint vadász, aki nagyvadat lőtt. Az, hogy a legényke vele tart a háló abajgatás helyett, már önmagában győzelem!
Nem szól, míg át nem értek a sűrű, kikötői forgatagon, Garsin még azt is gondolhatja, nem hallotta meg a lány a kérdéseket, bár az igazság az, a vörös csak nagyon koncentrál. A sok zseb átka az, hogy sokra kell vigyázni az ember lányának!
Csak az emberek ritkulásával lazul az ő testtartása is, a tucatnyi zseb egyikéből laza, kicsire hajtott vászonzsák kerül elő, azt kezdi eredeti méretére rázogatni.*
-Az én istenemet nem ismerheted, mert nem vagy erdei. Te a só gyermeke vagy, érzem a szagodon. Én az agancsos erdei istent szolgálom. Övé az élet és övé a halál is. -*az istenség említésére a bal kéz először a homlokához emelkedik, hüvelykujjának körmével sarlóra emlékeztető félkörívet ír le, melyet vertikálisan, felülről alulra áthúz. A gesztust megismétli az alsóajkán, végül a mellkasa közepén is. A kérdés második felét csak joviális mosollyal honorálja, mutatóujját a kusza csigák egyikébe akasztja, azt kezdi el csavargatni, de választ már nem ad.*
-Egyébként, megkaphatod a kagylók húsát, nekem csak a héjuk kell. -*látva az esetleges kérdő tekintetet, tenyerét a másik felé emeli, így fojtva belé a fel sem tett kérdést.*- a kencéimhez kell. Szépítő szereket készítek. -*tekintete a finom arcvonásokra siklik, majd le a kardra.*-Minek egy halásznak kard? A halat hálóval szokás fogni. Mi vagy te?
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-06 00:39:52
Üzenet elküldve: 2026-04-06 00:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány kis előadását elnézve már-már kezdi azt érezni, hogy itt valóban ő a lassú felfogású, aki valamit nagyon nem ért. Mert ilyen látványos bosszúság már szinte csakis őszinte lehet.
De mivel is érdemelte ezt ki?
Türelmesen várja a következő felvonást, közben meg még mindig bizalmatlanul néz körül olykor, meg ellenőrzi a holmiját, de igazán nem úgy tűnik, mintha bárki is közeledni próbálna, hogy míg a lány az ő figyelmét tereli, addig valaki más meg kirabolja. Szóval tényleg nem érti, mi folyik itt... De ha igazán őszinte akar lenni, akkor lassan már megérdemeltnek is tekintené, hogy megvámolják, mert gyanakvása kezd átváltani mulatságba, s ezért a kis műsorért akár már fizetség is járhatna.
Amilyen sötétek mostanában a mindennapjai, ez a váratlan találkozó most üdítően fölrázza és tereli gondolatait a komor valóságról.
Mikor pedig a vöröske végre megszólal, csak tovább halmozza a meglepőbbnél meglepőbb megjegyzéseket és megnyilvánulásokat. S mindezt olyan gyorsan teszi, hogy még az egyébként nem éppen nehéz felfogású Garsin is csak pislog, amíg az orra elé nem nyújtanak egy jobbot várakozón.
Egy-két pillanatig csak bámul rá, de végül sóhajt egy nagyot és ellazul.*
- Egye fene! Egy kis időt rá tudok szánni, délig még van idő. - *Feleli megadón, s végül a lány jobbját is elkapja.
Hosszú ujjú kezei, ha kecsesek is, de erősek és érdesek. Egy kardforgató, kétkezi munkás keze ez. Na meg bőrének repedései között a kosz is megült, úgyhogy meglehet, nem olyan szívesen fogja meg a lány, de ki tudja.
Az ő figyelmét sem kerüli el a vöröske kezének állapota, bár jelét ennek nem adja.
A kézfogás után mindenesetre föláll a ládáról, fölnyalábolva a holmiját. Nem mondhatni, hogy teljesen meg van győződve róla, hogy okosan cselekszik, de úgy véli, menet közben még mindig láthatja majd, ha mégis gyanús helyre csalnák.
Addig meg hagyja magát szórakoztatni és kiragadni a mindennapokból. Mert mással tényleg nem tudná megmagyarázni, hogy miért tart mégis ezzel a furcsa idegennel.*
- Na és mégis ki a te istened és mit álmodtál rólam? - *Érdeklődik menet közben. Merthogy elindul. Arra, amerre korábban a lány tartott, bár a további irányítást átengedi neki.*
*A lány kis előadását elnézve már-már kezdi azt érezni, hogy itt valóban ő a lassú felfogású, aki valamit nagyon nem ért. Mert ilyen látványos bosszúság már szinte csakis őszinte lehet.
De mivel is érdemelte ezt ki?
Türelmesen várja a következő felvonást, közben meg még mindig bizalmatlanul néz körül olykor, meg ellenőrzi a holmiját, de igazán nem úgy tűnik, mintha bárki is közeledni próbálna, hogy míg a lány az ő figyelmét tereli, addig valaki más meg kirabolja. Szóval tényleg nem érti, mi folyik itt... De ha igazán őszinte akar lenni, akkor lassan már megérdemeltnek is tekintené, hogy megvámolják, mert gyanakvása kezd átváltani mulatságba, s ezért a kis műsorért akár már fizetség is járhatna.
Amilyen sötétek mostanában a mindennapjai, ez a váratlan találkozó most üdítően fölrázza és tereli gondolatait a komor valóságról.
Mikor pedig a vöröske végre megszólal, csak tovább halmozza a meglepőbbnél meglepőbb megjegyzéseket és megnyilvánulásokat. S mindezt olyan gyorsan teszi, hogy még az egyébként nem éppen nehéz felfogású Garsin is csak pislog, amíg az orra elé nem nyújtanak egy jobbot várakozón.
Egy-két pillanatig csak bámul rá, de végül sóhajt egy nagyot és ellazul.*
- Egye fene! Egy kis időt rá tudok szánni, délig még van idő. - *Feleli megadón, s végül a lány jobbját is elkapja.
Hosszú ujjú kezei, ha kecsesek is, de erősek és érdesek. Egy kardforgató, kétkezi munkás keze ez. Na meg bőrének repedései között a kosz is megült, úgyhogy meglehet, nem olyan szívesen fogja meg a lány, de ki tudja.
Az ő figyelmét sem kerüli el a vöröske kezének állapota, bár jelét ennek nem adja.
A kézfogás után mindenesetre föláll a ládáról, fölnyalábolva a holmiját. Nem mondhatni, hogy teljesen meg van győződve róla, hogy okosan cselekszik, de úgy véli, menet közben még mindig láthatja majd, ha mégis gyanús helyre csalnák.
Addig meg hagyja magát szórakoztatni és kiragadni a mindennapokból. Mert mással tényleg nem tudná megmagyarázni, hogy miért tart mégis ezzel a furcsa idegennel.*
- Na és mégis ki a te istened és mit álmodtál rólam? - *Érdeklődik menet közben. Merthogy elindul. Arra, amerre korábban a lány tartott, bár a további irányítást átengedi neki.*
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-05 23:23:18
Üzenet elküldve: 2026-04-05 23:23:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Thalyssa Lwyd nem szokott hozzá a nemleges válaszokhoz, sem a visszautasításhoz. A szép arc észrevehetően megnyúlik, a vékony szemöldökök magasra kúsznak. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha jókorát rúgna a hálókba, a kötelekbe, aztán a legénykébe is, hiszen aktuális megszállottságának tárgya úgy tűnik vak és buta is az ő szépségére és bájára, a kötelek és hálók meg sokkal jobban lekötik, mint a lehetőség, hogy a vörössel tölthesse az idejét.
A lány mély levegőt vesz, bal kezének mutató és hüvelykujjával az orrnyergére csippent, erősen rászorít, tompa, elnyújtott nyögést hallat. A mellkasát, izmait feszítő elfojtott frusztrációt így igyekszik csillapítani, hisz megígérte Apácskának, pedáns kishölgy lesz, nem harap vagy tép meg senkit és verekedni sem fog. Jobb kezével átöleli a derekát, bal könyökét a törzset ölelő karra tápasztja, így int laza csuklómozdulattal a háló-kötélfészek irányába.*
- Ideje, hogy megtöröld azokat a szép csillagszemeid legény, úgy tűnik nem látsz velük tisztán. Itt a dolgod! -*a csukló most saját maga felé lendül, vehemensen bök a maga irányába.*- Kagylót gyűjteni jöttem, nem a munkádat elvégezni. Mivel fizetnek neked egyáltalán? Hallal?! -*feje észrevehetően biccent aprókat, fel-le jár, ahogy méregeti a másikat.*- Álmodtam veled. Ha annyira fontosak neked a köteleid, meg a buta szavad, hát segítek kibogozni őket, de aztán jössz velem kagylászni. Magas oszlopokon ülnek a legszebbek, csak apályban lehet őket szüretelni. Az istenem hozzád vezetett, magas is vagy, neked kell lenned. Éhen sem maradsz, a szavam adom. Megegyeztünk.
*A lány magabiztos, ellentmondást nem tűrő. Nem kér, nem is kérdez igazán, kijelentéseket tesz, tekintetét mélyen a másikéba vájva, mintha megbabonázni igyekezné. Kurta tenyerét Garsin elé csapja, várva, hogy (egyoldalú) megállapodásukat kézrázással pecsételhessék meg.*
*Thalyssa Lwyd nem szokott hozzá a nemleges válaszokhoz, sem a visszautasításhoz. A szép arc észrevehetően megnyúlik, a vékony szemöldökök magasra kúsznak. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha jókorát rúgna a hálókba, a kötelekbe, aztán a legénykébe is, hiszen aktuális megszállottságának tárgya úgy tűnik vak és buta is az ő szépségére és bájára, a kötelek és hálók meg sokkal jobban lekötik, mint a lehetőség, hogy a vörössel tölthesse az idejét.
A lány mély levegőt vesz, bal kezének mutató és hüvelykujjával az orrnyergére csippent, erősen rászorít, tompa, elnyújtott nyögést hallat. A mellkasát, izmait feszítő elfojtott frusztrációt így igyekszik csillapítani, hisz megígérte Apácskának, pedáns kishölgy lesz, nem harap vagy tép meg senkit és verekedni sem fog. Jobb kezével átöleli a derekát, bal könyökét a törzset ölelő karra tápasztja, így int laza csuklómozdulattal a háló-kötélfészek irányába.*
- Ideje, hogy megtöröld azokat a szép csillagszemeid legény, úgy tűnik nem látsz velük tisztán. Itt a dolgod! -*a csukló most saját maga felé lendül, vehemensen bök a maga irányába.*- Kagylót gyűjteni jöttem, nem a munkádat elvégezni. Mivel fizetnek neked egyáltalán? Hallal?! -*feje észrevehetően biccent aprókat, fel-le jár, ahogy méregeti a másikat.*- Álmodtam veled. Ha annyira fontosak neked a köteleid, meg a buta szavad, hát segítek kibogozni őket, de aztán jössz velem kagylászni. Magas oszlopokon ülnek a legszebbek, csak apályban lehet őket szüretelni. Az istenem hozzád vezetett, magas is vagy, neked kell lenned. Éhen sem maradsz, a szavam adom. Megegyeztünk.
*A lány magabiztos, ellentmondást nem tűrő. Nem kér, nem is kérdez igazán, kijelentéseket tesz, tekintetét mélyen a másikéba vájva, mintha megbabonázni igyekezné. Kurta tenyerét Garsin elé csapja, várva, hogy (egyoldalú) megállapodásukat kézrázással pecsételhessék meg.*
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:31:20
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:31:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja a csalódottságot, meg a hozzáállás megváltozását, de részéről ezt úgy értelmezi, hogy a másik számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem dől be a hízelgésnek, s ezért adja föl az álcáját, avagy a megjátszott rajongást. Amivel ki tudja, mit is akart elérni? De hát amaz balszerencséjére rá nem hat a lány bája.
Mondjuk kérdéses, hogy valójában minek nézi őt a másik? Fiúnak, vagy lánynak? Kapásból előbbit feltételezi, minthogy az utóbbi időben inkább szokták fiatal suhancnak nézni. Talán mert már kicsit rá is játszik, mert jobban szolgálja az érdekeit, ha fiúnak vélik. Na meg a nélkülözés, a gondterheltség és a kemény munka együttese sikeresen eltüntették róla azt a kevés kerekséget is, így most kimondottan szikár és lesoványodott.
Azt gondolja hát, hogy a lány úgy szólította meg, mint egy fiatal legényt, akik bizonyára többnyire vevőek is az ilyen bókoló, törleszkedő közeledésre. Ám minthogy ő nem így válaszolt neki, amaz most beletörődött, hogy más módszerek után kell nyúlnia, hogy kétes céljait elérje.
Ő pedig csak arra kíváncsi, hogy mik is volnának ezek a célok.
A leheletnyit hidegebb hangvételű szavakra nem válaszol, helyette állja és viszonozza a lány méricskélő pillantását.
Ha nem is dobogtatja meg úgy a szívét a másik, ahogy egy legényét tenné, Garsin kétségtelenül szépnek és különlegesnek találja őt. A vörös haját, a szeplőit, felemás szempárját, furcsa öltözékét...
A visszafogott csodálat mellett azonban leginkább próbálja valami skatulyába behelyezni a lányt, kitalálni szándékait. Tekintete hosszabban elidőzik a temérdek kis dudorodó zseben. Vajon mi lapulhat bennük? Ki ez a lány és mivel foglalkozik? Na meg persze, mit akar tőle?
Mikor a másik végül megszólal, csak még több lesz a talány. Azért szólította meg, hogy segítsen neki kagylót nyitogatni? De akkor minek bókolt? Vagy az őszinte lett volna?
Vagy most próbálják átverni és elcsalni valahova? De miért pont őt?
Még egyszer megnézi jobban a lány arcát, de nem hiszi, hogy ismernék, vagy ismerték volna egymást.*
- Hát, remélem is, hogy ha segítenék, akkor kapnék belőle én is! - *Felel végül gúnyos, de még jóindulatú kis fintorral, mert hát ugye különben elég rossz üzlet volna. Sőt, pocsék, mert ha nem a lánynak segít, akkor mindet megtarthatná, amit talál.*
- De nem segíthetek, dolgom van itt. - *Int maga mellé, ahol hálók és kötelek kupaca hever, s így már nem is tűnik olyan véletlenszerűnek a hely, ahová leült.*
- Dél körül ér vissza egy kis halászhajó, nekik kell ezeket kijavítanom, kibogoznom. Aztán, ha befutottak, akkor halválogatás és pucolás... - *Avatja be a másikat, hogy milyen munkák várnak még itt rá.*
- Ha éhes vagy, és értesz bármelyikhez is, jó helyen vagy. Cserébe kapunk halat. Talán még kagyló is lesz. - *Böki a végére kis mosollyal. De míg ajka mosolyog, tekintete továbbra is gyanakvó és kutató, vagy talán leginkább fürkész. Kíváncsian lesi a lány minden rezdülését, hátha végre átlát rajta.*
*Látja a csalódottságot, meg a hozzáállás megváltozását, de részéről ezt úgy értelmezi, hogy a másik számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem dől be a hízelgésnek, s ezért adja föl az álcáját, avagy a megjátszott rajongást. Amivel ki tudja, mit is akart elérni? De hát amaz balszerencséjére rá nem hat a lány bája.
Mondjuk kérdéses, hogy valójában minek nézi őt a másik? Fiúnak, vagy lánynak? Kapásból előbbit feltételezi, minthogy az utóbbi időben inkább szokták fiatal suhancnak nézni. Talán mert már kicsit rá is játszik, mert jobban szolgálja az érdekeit, ha fiúnak vélik. Na meg a nélkülözés, a gondterheltség és a kemény munka együttese sikeresen eltüntették róla azt a kevés kerekséget is, így most kimondottan szikár és lesoványodott.
Azt gondolja hát, hogy a lány úgy szólította meg, mint egy fiatal legényt, akik bizonyára többnyire vevőek is az ilyen bókoló, törleszkedő közeledésre. Ám minthogy ő nem így válaszolt neki, amaz most beletörődött, hogy más módszerek után kell nyúlnia, hogy kétes céljait elérje.
Ő pedig csak arra kíváncsi, hogy mik is volnának ezek a célok.
A leheletnyit hidegebb hangvételű szavakra nem válaszol, helyette állja és viszonozza a lány méricskélő pillantását.
Ha nem is dobogtatja meg úgy a szívét a másik, ahogy egy legényét tenné, Garsin kétségtelenül szépnek és különlegesnek találja őt. A vörös haját, a szeplőit, felemás szempárját, furcsa öltözékét...
A visszafogott csodálat mellett azonban leginkább próbálja valami skatulyába behelyezni a lányt, kitalálni szándékait. Tekintete hosszabban elidőzik a temérdek kis dudorodó zseben. Vajon mi lapulhat bennük? Ki ez a lány és mivel foglalkozik? Na meg persze, mit akar tőle?
Mikor a másik végül megszólal, csak még több lesz a talány. Azért szólította meg, hogy segítsen neki kagylót nyitogatni? De akkor minek bókolt? Vagy az őszinte lett volna?
Vagy most próbálják átverni és elcsalni valahova? De miért pont őt?
Még egyszer megnézi jobban a lány arcát, de nem hiszi, hogy ismernék, vagy ismerték volna egymást.*
- Hát, remélem is, hogy ha segítenék, akkor kapnék belőle én is! - *Felel végül gúnyos, de még jóindulatú kis fintorral, mert hát ugye különben elég rossz üzlet volna. Sőt, pocsék, mert ha nem a lánynak segít, akkor mindet megtarthatná, amit talál.*
- De nem segíthetek, dolgom van itt. - *Int maga mellé, ahol hálók és kötelek kupaca hever, s így már nem is tűnik olyan véletlenszerűnek a hely, ahová leült.*
- Dél körül ér vissza egy kis halászhajó, nekik kell ezeket kijavítanom, kibogoznom. Aztán, ha befutottak, akkor halválogatás és pucolás... - *Avatja be a másikat, hogy milyen munkák várnak még itt rá.*
- Ha éhes vagy, és értesz bármelyikhez is, jó helyen vagy. Cserébe kapunk halat. Talán még kagyló is lesz. - *Böki a végére kis mosollyal. De míg ajka mosolyog, tekintete továbbra is gyanakvó és kutató, vagy talán leginkább fürkész. Kíváncsian lesi a lány minden rezdülését, hátha végre átlát rajta.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-05 14:18:21
Üzenet elküldve: 2026-04-05 14:18:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kezdeti fellángolás és kislányos zavar hamar alábbhagy, ahogy a másik arcára értetlen, bamba arckifejezés kúszik. Thalyssa felismerni véli az átlag legénymimikát, amely általánosságban kiül az összes képükre, ha lány szólítja meg őket. A leplezetlen csalódottság, miszerint „ez is csak egy fiú”, felismerhetően tükröződik az arcán.
Szájzugai valamivel lentebb konyulnak, ajkait enyhén összeszorítja. Az eddig markolt kötényszegélyt egyszerre engedi el, hogy aztán kimért mozdulatokkal söpörgesse le róla a ráncokat. A meglepetéstől meggörnyedt tartást feszes, büszke váltja fel; Garsinhez hasonlóan ő is kihúzza magát, bár a méret- és magasságbeli különbségen ez sem sokat változtat.*
– Ne nekem köszönd, nincs közöm a szépségedhez. Köszönd az isteneknek és a szülőanyádnak, mégiscsak ő hozott világra.
*Hátrébb lép egyet, ujjait összekulcsolja a háta mögött, és tetőtől talpig végigméri az ismeretlent. Az égkék és mocsárzöld szemek jócskán elidőznek a kardon és a csomagon, csak azután a kardforgató kezein. Szép keze van egy fiúhoz képest, már-már finomnak tűnő. Kerek állával a kard felé bök, vékony szemöldöke alig észrevehetően húzódik össze.*
– Nyurgára húztak téged az istenek, és ügyes kezűnek tűnsz. Késsel is tudsz bánni? Kagylászni igyekszem a mólókhoz, hasznomra lennél! Adok neked belőle!
*A kezdeti fellángolás és kislányos zavar hamar alábbhagy, ahogy a másik arcára értetlen, bamba arckifejezés kúszik. Thalyssa felismerni véli az átlag legénymimikát, amely általánosságban kiül az összes képükre, ha lány szólítja meg őket. A leplezetlen csalódottság, miszerint „ez is csak egy fiú”, felismerhetően tükröződik az arcán.
Szájzugai valamivel lentebb konyulnak, ajkait enyhén összeszorítja. Az eddig markolt kötényszegélyt egyszerre engedi el, hogy aztán kimért mozdulatokkal söpörgesse le róla a ráncokat. A meglepetéstől meggörnyedt tartást feszes, büszke váltja fel; Garsinhez hasonlóan ő is kihúzza magát, bár a méret- és magasságbeli különbségen ez sem sokat változtat.*
– Ne nekem köszönd, nincs közöm a szépségedhez. Köszönd az isteneknek és a szülőanyádnak, mégiscsak ő hozott világra.
*Hátrébb lép egyet, ujjait összekulcsolja a háta mögött, és tetőtől talpig végigméri az ismeretlent. Az égkék és mocsárzöld szemek jócskán elidőznek a kardon és a csomagon, csak azután a kardforgató kezein. Szép keze van egy fiúhoz képest, már-már finomnak tűnő. Kerek állával a kard felé bök, vékony szemöldöke alig észrevehetően húzódik össze.*
– Nyurgára húztak téged az istenek, és ügyes kezűnek tűnsz. Késsel is tudsz bánni? Kagylászni igyekszem a mólókhoz, hasznomra lennél! Adok neked belőle!
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-05 12:55:37
Üzenet elküldve: 2026-04-05 12:55:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Előbb figyel fel ő a különleges küllemű lányra, mint amaz őrá. Egyszerűen azért, mert érzékeli, hogy mások is felé fordulnak, ki csak egy-két pillantásra, ki hosszabban megnézve magának... Ezzel pedig az ő figyelmét is magára vonja, s adózik neki némi megbámulással.
Vajon ki lehet ő, mit keres itt, és hová tart?
Szórakozott töprengését azonban megzavarja, mikor a furcsa idegen megtorpan és visszanéz rá. Mikor pedig a lány még meg is szólítja, kétkedőn néz a háta mögé a válla felett, hogy ez most tényleg neki szólt-e?
Nem mintha olyan rossz véleménye volna a saját megjelenéséről, de fogalmazzunk úgy, hogy a szépség már jó ideje nem szempont, vagy cél, na meg nem is gondolná, hogy a jelenlegi öltözéke egy ilyen oldalát domborítaná ki.
Ám ezzel szemben a kiegészítő megjegyzést, mi a testtartását bírálja, már egyértelműen magára tudja venni, s ezzel el is dönti, hogy tényleg hozzá beszél ez a lány.
Visszafordul hát felé, na meg lenyeli a szájában maradt kortyot, amit meglepetésében korábban elfelejtett, s közben kihúzza magát úgy-ahogy, bár a hátizmai még tiltakoznak. A kulacsot leteszi, a holmiját és erszényét meg nem túl feltűnően ellenőrzi és közelebb vonja magához, mintha csak helyezkedne.
Nem tudja, mit akar ez a lány, de itt sosem árt a gyanakvás.
Talán kurtizán volna, azért hízelkedik neki? Nem úgy néz ki, mint egy kurtizán. Bár a fene sem tudja... Reméli, hogy nem az, túl fiatalnak tűnik hozzá.
Esetleg tolvaj, aki így próbál hozzá közelebb kerülni?*
- Köszönöm? - *Mondja nem kevés kérdő éllel a hangjában. Kíváncsian várja, most mi következik, hátha abból kiderül, hogy minek köszönheti ezt a figyelmet.
Komolyan egyértelműen nem veszi a vallomást, feltételezi, hogy valami célt szolgál a kis színjáték.*
*Előbb figyel fel ő a különleges küllemű lányra, mint amaz őrá. Egyszerűen azért, mert érzékeli, hogy mások is felé fordulnak, ki csak egy-két pillantásra, ki hosszabban megnézve magának... Ezzel pedig az ő figyelmét is magára vonja, s adózik neki némi megbámulással.
Vajon ki lehet ő, mit keres itt, és hová tart?
Szórakozott töprengését azonban megzavarja, mikor a furcsa idegen megtorpan és visszanéz rá. Mikor pedig a lány még meg is szólítja, kétkedőn néz a háta mögé a válla felett, hogy ez most tényleg neki szólt-e?
Nem mintha olyan rossz véleménye volna a saját megjelenéséről, de fogalmazzunk úgy, hogy a szépség már jó ideje nem szempont, vagy cél, na meg nem is gondolná, hogy a jelenlegi öltözéke egy ilyen oldalát domborítaná ki.
Ám ezzel szemben a kiegészítő megjegyzést, mi a testtartását bírálja, már egyértelműen magára tudja venni, s ezzel el is dönti, hogy tényleg hozzá beszél ez a lány.
Visszafordul hát felé, na meg lenyeli a szájában maradt kortyot, amit meglepetésében korábban elfelejtett, s közben kihúzza magát úgy-ahogy, bár a hátizmai még tiltakoznak. A kulacsot leteszi, a holmiját és erszényét meg nem túl feltűnően ellenőrzi és közelebb vonja magához, mintha csak helyezkedne.
Nem tudja, mit akar ez a lány, de itt sosem árt a gyanakvás.
Talán kurtizán volna, azért hízelkedik neki? Nem úgy néz ki, mint egy kurtizán. Bár a fene sem tudja... Reméli, hogy nem az, túl fiatalnak tűnik hozzá.
Esetleg tolvaj, aki így próbál hozzá közelebb kerülni?*
- Köszönöm? - *Mondja nem kevés kérdő éllel a hangjában. Kíváncsian várja, most mi következik, hátha abból kiderül, hogy minek köszönheti ezt a figyelmet.
Komolyan egyértelműen nem veszi a vallomást, feltételezi, hogy valami célt szolgál a kis színjáték.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-05 01:29:12
Üzenet elküldve: 2026-04-05 01:29:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az erdei kaland óta másra sem tudott gondolni, csak az istenére, aki minden bizonnyal elfordult tőle – vagy csak nem találja az útját a tengeren át. Tudja, hogy a tengerre szállva veszítette el a kapcsolatot pártfogójával, így azt is sejti, hogy a tenger közelében kell ismét rátalálnia.
Legalábbis számára ez a logikus, ráadásul az álmai is ide vezették. Merthogy amióta az erdei istene megfosztotta a bőrébe vésett rúnákkal és véráldozatokkal keservesen megszerzett képességeitől, egyre többet álmodik helyekről, ahová el kell mennie, eseményekről, amelyeknek meg kell történniük, és emberekről, akikkel találkoznia kell.
Egyszerű, galambszürke ruhát visel; köténykéjének feltűnően több zsebe van, mint indokolt lenne. A vak is láthatja, hogy mindegyikben dudorodik valami, a legtöbbjéből még ki is kandikál. A ruha felett hosszú, könnyed anyagú égkék, virágokkal hímzett köntöst visel, amelynek bő ujjai ápolva takarják el karjait és kézfejeit– szintén tucatnyi zsebbel. A derekán keskeny bőrön lóg a rúnákkal csipkézett csonttőr, kusza hajának arcába eső része magas kontyba van halmozva, a gombóc közepén hosszú csonttűvel rögzítve, míg a maradék megzabolázatlanul lóg alá. Lábfejei bőrszalagokba csavarva; aki elég közel merészkedik hozzá, megcsaphatja az orrát az erdei, nyers bőrrel keveredő földes illat, amely tökéletes magyarázatot ad a cipő hiányára.
A lány kirí a tömegből, ám atrocitás még egyelőre nem érte – talán a magabiztos járás vagy a vérmesen csillanó, felemás szempár rettentette eddig vissza a kalandvágyókat. Most sem tesz másként: kihúzva magát siet a rakodómunkások csoportján át, egyenesen a partszakasz irányába, amikor elkapja a különös érzés. Mintha járt volna már itt, mintha megtörtént volna ez már.
Aztán beüt a ménkű.
Hiába a félszeg testtartás, a hetyke kortyolás, a semleges ruházat vagy a kámzsa: a „boszorkányszemű” már észrevette, amit pedig egyszer az a szem meglátott, azt a keze általában már nem ereszti. Ezt az életfilozófiát idős mestere sem tudta kinevelni belőle, nem hiába a sok lecke, amit a bőrén hagytak.
Először a hosszú lábakon akad meg a tekintete, majd lomhán kúszik fel rajtuk a test többi részére, hogy végül a finom vonású arcon állapodjon meg.
Életében először nem talál szavakat. A bogyós gyümölcsökkel színezett ajkak elnyílnak, hogy teret adjanak a hatalmas sóhajnak, amely a lapos mellkasból szakad fel. A lábai földbe gyökereznek, a szoknyája szélébe markol, így találva biztos fogást. Merthogy… amit érez, az vagy a sok kagylótól van, amit apácska mondott, hogy ne egyen meg – de nem hallgatott rá –, vagy valami egészen mástól. De biztos benne, hogy határozottan kerülgeti a hányinger, a szíve pedig még kettőt félre is ver.
Thalyssa már biztos benne: itt fog elpusztulni, ez már a vég kezdete. Merthogy olyan szép fiút, mint az a görbehátú, félig törött ládán ücsörgő legényke, még a vándorszínészek között sem látott! Hasonló érzést eddig az ominózus kondás-eset váltott ki belőle.
A felismerésre zavartan túrkál az alálógó tincsekbe, mintha csak a fejbőrét szellőztetné.*
– Te vagy a legszebb dolog, amit valaha láttam! –* A gondolat önkéntelenül, félhangosan csúszik ki; a megrebbenő pillák arra engednek következtetni, hogy a vörös eredetileg nem tervezte megosztani ezt az információt a másikkal. Baljával önkéntelenül a szeme alá dörzsölget, így próbálva leplezni a felismerés okozta zavart.* – Még ha úgy is ülsz ott, mint akit hascsikarás gyötör.
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.05 01:53:31
*Az erdei kaland óta másra sem tudott gondolni, csak az istenére, aki minden bizonnyal elfordult tőle – vagy csak nem találja az útját a tengeren át. Tudja, hogy a tengerre szállva veszítette el a kapcsolatot pártfogójával, így azt is sejti, hogy a tenger közelében kell ismét rátalálnia.
Legalábbis számára ez a logikus, ráadásul az álmai is ide vezették. Merthogy amióta az erdei istene megfosztotta a bőrébe vésett rúnákkal és véráldozatokkal keservesen megszerzett képességeitől, egyre többet álmodik helyekről, ahová el kell mennie, eseményekről, amelyeknek meg kell történniük, és emberekről, akikkel találkoznia kell.
Egyszerű, galambszürke ruhát visel; köténykéjének feltűnően több zsebe van, mint indokolt lenne. A vak is láthatja, hogy mindegyikben dudorodik valami, a legtöbbjéből még ki is kandikál. A ruha felett hosszú, könnyed anyagú égkék, virágokkal hímzett köntöst visel, amelynek bő ujjai ápolva takarják el karjait és kézfejeit– szintén tucatnyi zsebbel. A derekán keskeny bőrön lóg a rúnákkal csipkézett csonttőr, kusza hajának arcába eső része magas kontyba van halmozva, a gombóc közepén hosszú csonttűvel rögzítve, míg a maradék megzabolázatlanul lóg alá. Lábfejei bőrszalagokba csavarva; aki elég közel merészkedik hozzá, megcsaphatja az orrát az erdei, nyers bőrrel keveredő földes illat, amely tökéletes magyarázatot ad a cipő hiányára.
A lány kirí a tömegből, ám atrocitás még egyelőre nem érte – talán a magabiztos járás vagy a vérmesen csillanó, felemás szempár rettentette eddig vissza a kalandvágyókat. Most sem tesz másként: kihúzva magát siet a rakodómunkások csoportján át, egyenesen a partszakasz irányába, amikor elkapja a különös érzés. Mintha járt volna már itt, mintha megtörtént volna ez már.
Aztán beüt a ménkű.
Hiába a félszeg testtartás, a hetyke kortyolás, a semleges ruházat vagy a kámzsa: a „boszorkányszemű” már észrevette, amit pedig egyszer az a szem meglátott, azt a keze általában már nem ereszti. Ezt az életfilozófiát idős mestere sem tudta kinevelni belőle, nem hiába a sok lecke, amit a bőrén hagytak.
Először a hosszú lábakon akad meg a tekintete, majd lomhán kúszik fel rajtuk a test többi részére, hogy végül a finom vonású arcon állapodjon meg.
Életében először nem talál szavakat. A bogyós gyümölcsökkel színezett ajkak elnyílnak, hogy teret adjanak a hatalmas sóhajnak, amely a lapos mellkasból szakad fel. A lábai földbe gyökereznek, a szoknyája szélébe markol, így találva biztos fogást. Merthogy… amit érez, az vagy a sok kagylótól van, amit apácska mondott, hogy ne egyen meg – de nem hallgatott rá –, vagy valami egészen mástól. De biztos benne, hogy határozottan kerülgeti a hányinger, a szíve pedig még kettőt félre is ver.
Thalyssa már biztos benne: itt fog elpusztulni, ez már a vég kezdete. Merthogy olyan szép fiút, mint az a görbehátú, félig törött ládán ücsörgő legényke, még a vándorszínészek között sem látott! Hasonló érzést eddig az ominózus kondás-eset váltott ki belőle.
A felismerésre zavartan túrkál az alálógó tincsekbe, mintha csak a fejbőrét szellőztetné.*
– Te vagy a legszebb dolog, amit valaha láttam! –* A gondolat önkéntelenül, félhangosan csúszik ki; a megrebbenő pillák arra engednek következtetni, hogy a vörös eredetileg nem tervezte megosztani ezt az információt a másikkal. Baljával önkéntelenül a szeme alá dörzsölget, így próbálva leplezni a felismerés okozta zavart.* – Még ha úgy is ülsz ott, mint akit hascsikarás gyötör.
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.05 01:53:31
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-04-04 19:17:39
Üzenet elküldve: 2026-04-04 19:17:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szokásos nyüzsgő reggel a kikötőben, az alkalmi munkák paradicsoma. Bár szerencsésnek is kell lenni, hogy az embert beválogassák, mert jelentkező is akad bőven. Előny, ha valaki kevesebbért is vállalja a dolgot, na meg ha láthatóan józan még...
Garsin rakományt pakol ma. Hajókról raktárba, raktárból szekérre. Megerőltető, többnyire monoton munka, de az időhöz képest egész jól fizet.
Mire elbocsátják, minden izma ég már, de viszonylagos elégedettséggel számolgatja a cipekedéstől remegő kezében a munka végén kapott pénzt, mielőtt elrakná.
Aztán hosszan nyújtózkodik, majd végül leül egy félig törött láda tetejére, s maga mellé pakolja a holmiját. Ami leginkább a kardja és a zsákja.
Fegyverkabátja fölött sodronyinget visel, lábán csizma, fején színtelen kámzsa, miből csak az arca látszik ki. Kellően elveszik a környezetében, legfeljebb nyurga termete teszi kissé feltűnőbbé.
Néhány percig csak iszik és pihen, nem túl fenséges testtartással. Fiatal még a nap és neki minél több pénzt meg kell keresnie, amíg még tart.*
*Szokásos nyüzsgő reggel a kikötőben, az alkalmi munkák paradicsoma. Bár szerencsésnek is kell lenni, hogy az embert beválogassák, mert jelentkező is akad bőven. Előny, ha valaki kevesebbért is vállalja a dolgot, na meg ha láthatóan józan még...
Garsin rakományt pakol ma. Hajókról raktárba, raktárból szekérre. Megerőltető, többnyire monoton munka, de az időhöz képest egész jól fizet.
Mire elbocsátják, minden izma ég már, de viszonylagos elégedettséggel számolgatja a cipekedéstől remegő kezében a munka végén kapott pénzt, mielőtt elrakná.
Aztán hosszan nyújtózkodik, majd végül leül egy félig törött láda tetejére, s maga mellé pakolja a holmiját. Ami leginkább a kardja és a zsákja.
Fegyverkabátja fölött sodronyinget visel, lábán csizma, fején színtelen kámzsa, miből csak az arca látszik ki. Kellően elveszik a környezetében, legfeljebb nyurga termete teszi kissé feltűnőbbé.
Néhány percig csak iszik és pihen, nem túl fenséges testtartással. Fiatal még a nap és neki minél több pénzt meg kell keresnie, amíg még tart.*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-30 19:12:28
Üzenet elküldve: 2026-03-30 19:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Az ork az egyik éjszaka alatt úgy dönt, hogy elhagyja a kikötőt. Szüksége van térre, egy kis magányra, amit jobb híján a közeli erdő adhat meg neki. Amikor jött is éjszaka volt, ami eltakarta és most is arra hagyatkozik. Az éj leszálltával, a hangok lassan kezdenek elülni, eltompulni, csak a szél és a tenger az, ami folytonos. A világító fények, mint szentjánosbogarak pislákolnak a lakónegyedből. A fegyveres őrjáratokat elkerülve halad át a helyen, amíg végül eléri a határt és berohan az erdőbe.*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-24 09:09:12
Üzenet elküldve: 2026-03-24 09:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
- Régóta?* Nevet fel a lány.* Csupán egy évtizede történt, az nem volt olyan régen. Az idő másképpen fogja a fajtám, mint a tiéd, még úgy is, hogy nem vagyok nemes elf. Ez az egyik hasznos tulajdonság, ami megmaradt a közös múltunkból.* Persze a fiú tíz éve még biztosan sokkal kevésbé volt önálló, mint most.*
- A szemem színe is az istenek megjelenésével változott meg.* Mondja el neki. Nem tudhatja, de a sötételfeknél sem természetes a ibolya színű szempár.*
- Van amelyik nem siet tova, van amelyiknek pedig valóban börtön. Egyes szellemek alávetik magukat a nagyobb akaratnak, mások csendben elporladnak. A szellemi lét sem feltétlenül örök. Vannak akik önként odakötik a lelküket a sötét oltárokhoz, csak azért, hogy hatalmat nyerjenek. Nem példátlan.* Hosszasan tudna mesélni arról, hogy feléjük milyen dolgokat művelnek a hívők, de inkább nem folyna bele a részletekbe most. A dokkok deszkáit koptatják már immáron, így a levegő és a napfény végre tompítja a Vérkertből fejükbe szálló miazmát.*
- Jobb, ha elkerülöd inkább az a helyet. Én se fogok túlságosan sűrűn arra járni, de saját szememmel kellett látnom ezt a helyet.* Egy félreeső helyet keres, hogy megpihenjenek. Cipőjétől meg is szabadul a homokos parton és besétál a vízbe.*
- Kellemes és hűsítő.* Térdig gázol a vízbe és onnan nézi a lába mellett lévő kavicsokat és apró rákokat. A szép borzolja a haját.*
- Tudsz úszni? Mondjuk abban a vérben biztosan nem egyszerű.* Néz rá, aztán kicsit kisétál és leül a homokba, de csak pont annyira, hogy a lábát még nyaldossák a habok.*
- Ez az erős fény nem az én fajtámnak való. Bezzeg ti emberek szinte minden helyen megálljátok a helyeteket. Ráadásul gyorsan szaporodtok is, még ha gyorsan is élitek le az életeteket.* Mélázik el a végtelen kékségbe a nő. Jó ez a hely, de már várja, hogy visszatérjen a városba, a maga kis nyugodt homályos viskójába.*
- Régóta?* Nevet fel a lány.* Csupán egy évtizede történt, az nem volt olyan régen. Az idő másképpen fogja a fajtám, mint a tiéd, még úgy is, hogy nem vagyok nemes elf. Ez az egyik hasznos tulajdonság, ami megmaradt a közös múltunkból.* Persze a fiú tíz éve még biztosan sokkal kevésbé volt önálló, mint most.*
- A szemem színe is az istenek megjelenésével változott meg.* Mondja el neki. Nem tudhatja, de a sötételfeknél sem természetes a ibolya színű szempár.*
- Van amelyik nem siet tova, van amelyiknek pedig valóban börtön. Egyes szellemek alávetik magukat a nagyobb akaratnak, mások csendben elporladnak. A szellemi lét sem feltétlenül örök. Vannak akik önként odakötik a lelküket a sötét oltárokhoz, csak azért, hogy hatalmat nyerjenek. Nem példátlan.* Hosszasan tudna mesélni arról, hogy feléjük milyen dolgokat művelnek a hívők, de inkább nem folyna bele a részletekbe most. A dokkok deszkáit koptatják már immáron, így a levegő és a napfény végre tompítja a Vérkertből fejükbe szálló miazmát.*
- Jobb, ha elkerülöd inkább az a helyet. Én se fogok túlságosan sűrűn arra járni, de saját szememmel kellett látnom ezt a helyet.* Egy félreeső helyet keres, hogy megpihenjenek. Cipőjétől meg is szabadul a homokos parton és besétál a vízbe.*
- Kellemes és hűsítő.* Térdig gázol a vízbe és onnan nézi a lába mellett lévő kavicsokat és apró rákokat. A szép borzolja a haját.*
- Tudsz úszni? Mondjuk abban a vérben biztosan nem egyszerű.* Néz rá, aztán kicsit kisétál és leül a homokba, de csak pont annyira, hogy a lábát még nyaldossák a habok.*
- Ez az erős fény nem az én fajtámnak való. Bezzeg ti emberek szinte minden helyen megálljátok a helyeteket. Ráadásul gyorsan szaporodtok is, még ha gyorsan is élitek le az életeteket.* Mélázik el a végtelen kékségbe a nő. Jó ez a hely, de már várja, hogy visszatérjen a városba, a maga kis nyugodt homályos viskójába.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-16 22:05:16
Üzenet elküldve: 2026-03-16 22:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
*Ha amolyan sértődékeny fajta lenne, talán a megjegyzésen felhúzná az orrát, de most mindössze halványan elmosolyodik. Shan a Kikötő utcáin nőtt fel, az itt töltött évek alatt ha valamit igazán megtanult, az az, hogy mikor nem érdemes beleállni egy balhéba. Talán nagyszájúnak tűnhet, de nem az a fajta, aki felesleges harcokba keveredik, kizárólag akkor ránt kardot, ha szükség van rá.*
- Nincs mitől tartanod Nagyfiú *biztosítja mély, karcos hangján, aztán már nem is szól, amíg el nem érnek a kikötőig.
A tenger felől érkező hideg, nyirkos szél magával hozza a sós víz, a kátrány és a rothadó hal ismerős szagát. Shanneira egy pillanatra előrehajol Merrin háta mögött, és mélyet szív a levegőből, megannyi emléket ébreszt a sokak számára kellemetlen aroma. Régen járt már itthon.*
- A jó öreg Kikötő *sóhajtja halkan, s amikor megállnak a lóval, a férfi baljába kapaszkodik, úgy lendíti le magát a nyeregből. Csaknem elcsúszik a nedves kövön, de sikerül megőrizni az egyensúlyát.*
- A Sellőháznak van istállója, ott jó helyen lesz.
*Végignéz a szélben nyikorgó árbocokon és a sötét víz fölött gyülekező felhőkön, tekintete azonban az elhangzó kérdésre hamarosan a cölöpökre aggatott maradványokra kúszik. Szokatlanul barbár látvány, még kikötői mércével mérve is.*
- Ez... *keresve a szavakat fújja ki a levegőt* - Nos, ez bizonyára az új díszítés, amiről beszéltek.
*Sajnos ő sem tud többet, azt is csak úgy fél füllel hallotta, hogy hullákat aggattak a környékre.*
- Valakik szerették volna megmutatni, ki az úr a háznál *lennének persze tippjei, kiknek a műve a dekoráció, de feleslegesnek is találja kimondani.*
*Ha amolyan sértődékeny fajta lenne, talán a megjegyzésen felhúzná az orrát, de most mindössze halványan elmosolyodik. Shan a Kikötő utcáin nőtt fel, az itt töltött évek alatt ha valamit igazán megtanult, az az, hogy mikor nem érdemes beleállni egy balhéba. Talán nagyszájúnak tűnhet, de nem az a fajta, aki felesleges harcokba keveredik, kizárólag akkor ránt kardot, ha szükség van rá.*
- Nincs mitől tartanod Nagyfiú *biztosítja mély, karcos hangján, aztán már nem is szól, amíg el nem érnek a kikötőig.
A tenger felől érkező hideg, nyirkos szél magával hozza a sós víz, a kátrány és a rothadó hal ismerős szagát. Shanneira egy pillanatra előrehajol Merrin háta mögött, és mélyet szív a levegőből, megannyi emléket ébreszt a sokak számára kellemetlen aroma. Régen járt már itthon.*
- A jó öreg Kikötő *sóhajtja halkan, s amikor megállnak a lóval, a férfi baljába kapaszkodik, úgy lendíti le magát a nyeregből. Csaknem elcsúszik a nedves kövön, de sikerül megőrizni az egyensúlyát.*
- A Sellőháznak van istállója, ott jó helyen lesz.
*Végignéz a szélben nyikorgó árbocokon és a sötét víz fölött gyülekező felhőkön, tekintete azonban az elhangzó kérdésre hamarosan a cölöpökre aggatott maradványokra kúszik. Szokatlanul barbár látvány, még kikötői mércével mérve is.*
- Ez... *keresve a szavakat fújja ki a levegőt* - Nos, ez bizonyára az új díszítés, amiről beszéltek.
*Sajnos ő sem tud többet, azt is csak úgy fél füllel hallotta, hogy hullákat aggattak a környékre.*
- Valakik szerették volna megmutatni, ki az úr a háznál *lennének persze tippjei, kiknek a műve a dekoráció, de feleslegesnek is találja kimondani.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-11 06:01:44
Üzenet elküldve: 2026-03-11 06:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Szórakoztatja Shan nyers modora. Le se tagadhatná, hogy zsoldosok közt edződött fehérnép.*
- Tudom, hogy buzog benned a bizonyítási vágy, de én akkor leszek a legelégedettebb, ha mondjuk *ismét hátranéz, mint aki egyúttal meg is ragadja az alkalmat, hogy itt, ahol az út a dokksor felé kanyarodik az erdőből, meg is fogalmazza csodás, közös kalandjuk fő irányelvét* - nem öletsz meg bennünket.
*Itt már határozottan felváltja a varjak károgását a sirályok bántóan éles hangja. Szél hátán billegő fehér vonások a sötétszürke fellegek vásznán.
Mogorva időjárás, mogorva pillantások a matrózsapkák alól. Helyben vannak.
Merrin kitartja megfeszíti a combját és kitartja a balját, hogy a zsoldos abban megkapaszkodva leszállhasson mögüle. Miután Shan talajt ér, ő is leszáll a nyeregből, s vezetőszárra fogja a hátast.*
- Hová tudom kikötni a lovat, ahol meg is találom később? *Fejével a világítótorony felé bök.* - Oda nem kaptatnék fel vele. De te ismered a környéket, zsoldos. *Bizalmatlan tekintete végigpásztázza a raktárak és rozoga csónakházak sorát, aztán Shanra néz, mint a helyi lehetőségek és viszonyok címzetes tudójára.
Afelől kevés kétsége van, hogy kijut majd neki a nyűgösködésből a sok sétafikálás miatt, de idegenvezetésre jött a lány, nem hintaszékben heverészni.
Ahogy megfordul, a fakó szemei fölé boruló árnyék mintha még jobban elmélyülne.*
- Hát az? *érdeklődik az oszlopokon száradó torzók jelentőségteljes sora felé biccentve. Ha valakit olyan ritka torz ízléssel vert meg az ég, hogy kedvet kapjon errefelé kóricálni, valószínűleg az is inkább tovább lapoz a lehetőségek sorában az artheniori romváros hasonlóan hívogató opciójára.*
*Szórakoztatja Shan nyers modora. Le se tagadhatná, hogy zsoldosok közt edződött fehérnép.*
- Tudom, hogy buzog benned a bizonyítási vágy, de én akkor leszek a legelégedettebb, ha mondjuk *ismét hátranéz, mint aki egyúttal meg is ragadja az alkalmat, hogy itt, ahol az út a dokksor felé kanyarodik az erdőből, meg is fogalmazza csodás, közös kalandjuk fő irányelvét* - nem öletsz meg bennünket.
*Itt már határozottan felváltja a varjak károgását a sirályok bántóan éles hangja. Szél hátán billegő fehér vonások a sötétszürke fellegek vásznán.
Mogorva időjárás, mogorva pillantások a matrózsapkák alól. Helyben vannak.
Merrin kitartja megfeszíti a combját és kitartja a balját, hogy a zsoldos abban megkapaszkodva leszállhasson mögüle. Miután Shan talajt ér, ő is leszáll a nyeregből, s vezetőszárra fogja a hátast.*
- Hová tudom kikötni a lovat, ahol meg is találom később? *Fejével a világítótorony felé bök.* - Oda nem kaptatnék fel vele. De te ismered a környéket, zsoldos. *Bizalmatlan tekintete végigpásztázza a raktárak és rozoga csónakházak sorát, aztán Shanra néz, mint a helyi lehetőségek és viszonyok címzetes tudójára.
Afelől kevés kétsége van, hogy kijut majd neki a nyűgösködésből a sok sétafikálás miatt, de idegenvezetésre jött a lány, nem hintaszékben heverészni.
Ahogy megfordul, a fakó szemei fölé boruló árnyék mintha még jobban elmélyülne.*
- Hát az? *érdeklődik az oszlopokon száradó torzók jelentőségteljes sora felé biccentve. Ha valakit olyan ritka torz ízléssel vert meg az ég, hogy kedvet kapjon errefelé kóricálni, valószínűleg az is inkább tovább lapoz a lehetőségek sorában az artheniori romváros hasonlóan hívogató opciójára.*
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-07 19:31:55
Üzenet elküldve: 2026-03-07 19:31:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
// Napváltás //
* Végül, többet kell várnia, mint gondolta. A nő később érkezik, jócskán a kakasszó után. Az ilyen népeket falun megszólják, hogy miért nem veszi ki a részét a munkából. Azonban, a vidéki zsoldos ezt betudja annak, hogy sokat túráztak a városból ide, na meg ugye a másik inkább városi, semmint falusi, így nem tudhatja ott mi is a szokás. Kényelmesebb élet van egy városban, ez is volt az egyik ok, amiért elindult szerencsét próbálni. *
- Jó reggelt! * Viszonozza Markondenten és hamar a markában köt ki az üzlet első részlete. Ez korrekt, pontos és minden meg is van, az ilyen üzletek mindig jó üzletek. A fiú elégedetten rakja el a megérdemelt jussát. *
- Inkább biztosra megyek, hogy ne legyen bajod. Számítok a visszatérünk részre is. * Mondja vigyorogva a vidéki zsoldos. És még ő sem járt sem a világítótoronynál, sem a Vérkertbe, így pedig legalább ma meg tudja nézni mind a kettőt. *
- Szeretem a jó kilátásokat. * Jelenti ki Markondenten. *
- Ó, nem, nem, nem, nem! * Tiltakozik azonnal a tengerész felvetésre, mert a vidéki zsoldos már a földhöz szokott és a vizet legjobb esteben is csak issza, vagy fürdik benne, de hogy végtelen vízen utazzon, az olyan amit nem akar. Jóval nagyobb egy tenger egy dézsánál, vagy tónál, hogy neki merjen vágni. *
- Azt se tudom, hogy egy ilyen nehéz dolgot mi tart a vízen. És mi van, ha egyszer már mégsem tartja fent? * Érvel olyan dolgokkal, ami csak eszébe jut, hogy miért is nem lesz belőle sosem matróz. *
// Napváltás //
* Végül, többet kell várnia, mint gondolta. A nő később érkezik, jócskán a kakasszó után. Az ilyen népeket falun megszólják, hogy miért nem veszi ki a részét a munkából. Azonban, a vidéki zsoldos ezt betudja annak, hogy sokat túráztak a városból ide, na meg ugye a másik inkább városi, semmint falusi, így nem tudhatja ott mi is a szokás. Kényelmesebb élet van egy városban, ez is volt az egyik ok, amiért elindult szerencsét próbálni. *
- Jó reggelt! * Viszonozza Markondenten és hamar a markában köt ki az üzlet első részlete. Ez korrekt, pontos és minden meg is van, az ilyen üzletek mindig jó üzletek. A fiú elégedetten rakja el a megérdemelt jussát. *
- Inkább biztosra megyek, hogy ne legyen bajod. Számítok a visszatérünk részre is. * Mondja vigyorogva a vidéki zsoldos. És még ő sem járt sem a világítótoronynál, sem a Vérkertbe, így pedig legalább ma meg tudja nézni mind a kettőt. *
- Szeretem a jó kilátásokat. * Jelenti ki Markondenten. *
- Ó, nem, nem, nem, nem! * Tiltakozik azonnal a tengerész felvetésre, mert a vidéki zsoldos már a földhöz szokott és a vizet legjobb esteben is csak issza, vagy fürdik benne, de hogy végtelen vízen utazzon, az olyan amit nem akar. Jóval nagyobb egy tenger egy dézsánál, vagy tónál, hogy neki merjen vágni. *
- Azt se tudom, hogy egy ilyen nehéz dolgot mi tart a vízen. És mi van, ha egyszer már mégsem tartja fent? * Érvel olyan dolgokkal, ami csak eszébe jut, hogy miért is nem lesz belőle sosem matróz. *
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-06 18:38:05
Üzenet elküldve: 2026-03-06 18:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
// Napváltás //
*Másnap itt találkoznak, de már jócskán elmúlt a reggel. A tegnapi hosszú út még a nő lábában érződik és a gondolat, hogy megint meg kell majd tennie, nem tölti el boldogsággal.*
- Jó reggelt!* Mondja és aztán a pénze után nyúl, amit már előkészített neki. Átad pontosan30 aranyat Markondenten Landiran számára
.*
- Itt a fizetséged, amiben megállapodtunk. Igazából nem szükséges a mai napon kísérni. Ahogy említettem az utam a Vérkertbe, illetve a világítótoronyhoz fog vezetni. Úgy hallottam, hogy onnan a legjobb a kilátás.* Biccent a távolban nyújtózkodó épület felé. Arrafelé indul el, ha jön vele a férfi, akkor vele együtt. A dokkok mentén a nagy hatalmas hajók nagyszerű lehetőséget biztosítanak az ámélkodásra.*
- A tengeri utazás soha nem volt a kedvencem. Kiszolgáltatva a nagy kékség közepén elég rémisztő. A hajók a végtelen tengeren, mint apró porszemek. A vízben pedig hatalmas szörnyetegek élnek, ha igazak a tengerész történetek, amik sokszor eléggé túlzóak.* Áll meg egy pillanatra és bámul fel az egyik két árbócos hajóra.*
- Matróz is lehetne belőled akár. Ők is hordanak fegyvereket, de inkább a kezükkel keresik a kenyerüket.* Eltűnődik Zrammi, de valahogy nem tudja a fiút elképzelni tengerészként. Közben lassacskán elérik majd a kikötő határát is, ahol egy ösvény kezdőik el és kúszik fel kígyózva az úti céljuk felé.*
// Napváltás //
*Másnap itt találkoznak, de már jócskán elmúlt a reggel. A tegnapi hosszú út még a nő lábában érződik és a gondolat, hogy megint meg kell majd tennie, nem tölti el boldogsággal.*
- Jó reggelt!* Mondja és aztán a pénze után nyúl, amit már előkészített neki. Átad pontosan30 aranyat Markondenten Landiran számára
.*- Itt a fizetséged, amiben megállapodtunk. Igazából nem szükséges a mai napon kísérni. Ahogy említettem az utam a Vérkertbe, illetve a világítótoronyhoz fog vezetni. Úgy hallottam, hogy onnan a legjobb a kilátás.* Biccent a távolban nyújtózkodó épület felé. Arrafelé indul el, ha jön vele a férfi, akkor vele együtt. A dokkok mentén a nagy hatalmas hajók nagyszerű lehetőséget biztosítanak az ámélkodásra.*
- A tengeri utazás soha nem volt a kedvencem. Kiszolgáltatva a nagy kékség közepén elég rémisztő. A hajók a végtelen tengeren, mint apró porszemek. A vízben pedig hatalmas szörnyetegek élnek, ha igazak a tengerész történetek, amik sokszor eléggé túlzóak.* Áll meg egy pillanatra és bámul fel az egyik két árbócos hajóra.*
- Matróz is lehetne belőled akár. Ők is hordanak fegyvereket, de inkább a kezükkel keresik a kenyerüket.* Eltűnődik Zrammi, de valahogy nem tudja a fiút elképzelni tengerészként. Közben lassacskán elérik majd a kikötő határát is, ahol egy ösvény kezdőik el és kúszik fel kígyózva az úti céljuk felé.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-05 13:03:35
Üzenet elküldve: 2026-03-05 13:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
* A bölcsességek forrása nem apad el és a nő újabb tudást mutat meg sajátjai közül. *
- Az emberek nem élnek sokáig. A zsoldosok sem igazán. Én lehet akkor tudatlan maradok. * Mondja némi beletörődéssel a hangjában Markondenten. Lehet nem is kell mély bölcsességeket kergetnie, hiszen kitudja mit hoz a holnap, vagy fogékony lesz e rá, ha az mégis megtalálja. *
- Akkor nem lesz ismeretlen ennek a kikötőnek a látványa sem. * Állapítja meg a vidéki zsoldos. Az út persze egyszer véget ér és a kikötőbe ér a két utazó. *
- Rendben, holnap akkor itt találkozunk. * Ért egyet a másikkal, majd elindul a korábbi ismert szállás felé, ahova még annak idején Nelira kísérte.
Reggel pedig időben megjelenik, hogy újra folytatni tudja a zsoldos szolgálatot Zrammi mellett. *
* A bölcsességek forrása nem apad el és a nő újabb tudást mutat meg sajátjai közül. *
- Az emberek nem élnek sokáig. A zsoldosok sem igazán. Én lehet akkor tudatlan maradok. * Mondja némi beletörődéssel a hangjában Markondenten. Lehet nem is kell mély bölcsességeket kergetnie, hiszen kitudja mit hoz a holnap, vagy fogékony lesz e rá, ha az mégis megtalálja. *
- Akkor nem lesz ismeretlen ennek a kikötőnek a látványa sem. * Állapítja meg a vidéki zsoldos. Az út persze egyszer véget ér és a kikötőbe ér a két utazó. *
- Rendben, holnap akkor itt találkozunk. * Ért egyet a másikkal, majd elindul a korábbi ismert szállás felé, ahova még annak idején Nelira kísérte.
Reggel pedig időben megjelenik, hogy újra folytatni tudja a zsoldos szolgálatot Zrammi mellett. *
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-03-04 19:32:27
Üzenet elküldve: 2026-03-04 19:32:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
- A legtöbben nem is tapasztalják meg. De tanulható bizonyos szintig, de van akinek könnyen, amíg másoknak egy élet is rövid a tanulásra. Igaz ezt inkább a mágia tanulására használják, ha szellemeket akarsz érzékelni, akkor más irányba kell képezned magad a megtanult tudással. Viszont, ha nincs meg hozzá a kellő adottságod, akkor csak minimális előrehaladást fogsz tudni megtapasztani.
* Fűz megjegyzést a témához.*
- Wegtorenben nagyhatalmas kikötő volt. Ott láttam a tengert is. Félelmes és lenyűgöző látvány, de inkább maradok az erdőimben, ha tehetem.* Aztán a lábaik is vinni kezdik őket előre. A mély erdő elmarad mögöttük és végre feltűnik a kikötő a késő délutáni órákban. Még világos van, de már a helyiek kezdenek behúzódni a házaikba, meg a kocsmáikba.*
- Eljutottunk, hát ide is. Végre. Pont időben. A mai nap már elment, szóval úgy vélem, hogy ideje lesz lepihenni.* A dokkok mellett sétálva az egyik nyíltabb placc mellett megáll a lány.*
- Ha holnap is velem akarsz jönni, akkor találkozzunk itt. Kiveszek magamnak egy szobát valahol éjszakára. Tégy te is, vagy ahogy akarsz. Hosszú volt az út, szóval holnap majd ráérünk kicsit pihenni.* Ha nincs más, akkor elvonul a nő, hogy kipihenje az út fáradalmait.*
- A legtöbben nem is tapasztalják meg. De tanulható bizonyos szintig, de van akinek könnyen, amíg másoknak egy élet is rövid a tanulásra. Igaz ezt inkább a mágia tanulására használják, ha szellemeket akarsz érzékelni, akkor más irányba kell képezned magad a megtanult tudással. Viszont, ha nincs meg hozzá a kellő adottságod, akkor csak minimális előrehaladást fogsz tudni megtapasztani.
* Fűz megjegyzést a témához.*
- Wegtorenben nagyhatalmas kikötő volt. Ott láttam a tengert is. Félelmes és lenyűgöző látvány, de inkább maradok az erdőimben, ha tehetem.* Aztán a lábaik is vinni kezdik őket előre. A mély erdő elmarad mögöttük és végre feltűnik a kikötő a késő délutáni órákban. Még világos van, de már a helyiek kezdenek behúzódni a házaikba, meg a kocsmáikba.*
- Eljutottunk, hát ide is. Végre. Pont időben. A mai nap már elment, szóval úgy vélem, hogy ideje lesz lepihenni.* A dokkok mellett sétálva az egyik nyíltabb placc mellett megáll a lány.*
- Ha holnap is velem akarsz jönni, akkor találkozzunk itt. Kiveszek magamnak egy szobát valahol éjszakára. Tégy te is, vagy ahogy akarsz. Hosszú volt az út, szóval holnap majd ráérünk kicsit pihenni.* Ha nincs más, akkor elvonul a nő, hogy kipihenje az út fáradalmait.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-02-26 20:27:16
Üzenet elküldve: 2026-02-26 20:27:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Járt utak//
//Zárás//
-A thargok földjéről mi?
*Kérdi a kapitány, de csak amolyan költői kérdés ez, nem vár választ. Hogy is várhatna? A hodaril látszik, hogy kedvére való. Bizony nehéz hozzájutni ilyesmihez, a lányoknak és neki is hasznára fog válni, hogy nyugodtan utazhatnak majd. Akkor aludhat az út nagyobb részében, ez pedig igencsak sokat nyom a latba.*
-Tessék.
*Mondja kurtán és a kezébe nyomja a térképet. Foltos, és egy helyen a gyerta hője is megkapta a pergament, látszik, hogy a vonalakat többször átrajzolták, nem egyszerre készült darab. A veszélyesnek gondolt zátonyok, s egy-két apró megjegyzés is található a széleken, már ha az ember fia ki tudja olvasni a kapitány macskakaparását. Mindenesetre a semminél jobb, bizonyára hasznára lehet annak, aki birtokol egy ilyesmit és utazni készül.*
-Még találkozunk wegtoreni, ha jó a hodaril azért, ha nem akkor pedig azért.
*Furcsán fehér fogait széles vigyorban villantja meg.*
-Na eredj, mielőtt betesz a melák egy dobozba.
*Kuncogja el magát, és a két kinti fajankóra gondol. Meg is rázza a fejét és tovább falatozza az almát, persze miután jól eltette a hodarilt. Int is a hajóról távozónak, majd a két sajátjához szól.*
-Induljunk hölgyek.
*Természetesen a hölgyeket kevésbé gúnyosan aligha tudná kiejteni száján.*
-Ha már felkeltem ne menjen kárba a nap. Pakoljatok és fogjunk szelet.
*Azzal pedig mehet az istenek hírével Dayaneer, amerre csak szeretne.*
//Zárás//
-A thargok földjéről mi?
*Kérdi a kapitány, de csak amolyan költői kérdés ez, nem vár választ. Hogy is várhatna? A hodaril látszik, hogy kedvére való. Bizony nehéz hozzájutni ilyesmihez, a lányoknak és neki is hasznára fog válni, hogy nyugodtan utazhatnak majd. Akkor aludhat az út nagyobb részében, ez pedig igencsak sokat nyom a latba.*
-Tessék.
*Mondja kurtán és a kezébe nyomja a térképet. Foltos, és egy helyen a gyerta hője is megkapta a pergament, látszik, hogy a vonalakat többször átrajzolták, nem egyszerre készült darab. A veszélyesnek gondolt zátonyok, s egy-két apró megjegyzés is található a széleken, már ha az ember fia ki tudja olvasni a kapitány macskakaparását. Mindenesetre a semminél jobb, bizonyára hasznára lehet annak, aki birtokol egy ilyesmit és utazni készül.*
-Még találkozunk wegtoreni, ha jó a hodaril azért, ha nem akkor pedig azért.
*Furcsán fehér fogait széles vigyorban villantja meg.*
-Na eredj, mielőtt betesz a melák egy dobozba.
*Kuncogja el magát, és a két kinti fajankóra gondol. Meg is rázza a fejét és tovább falatozza az almát, persze miután jól eltette a hodarilt. Int is a hajóról távozónak, majd a két sajátjához szól.*
-Induljunk hölgyek.
*Természetesen a hölgyeket kevésbé gúnyosan aligha tudná kiejteni száján.*
-Ha már felkeltem ne menjen kárba a nap. Pakoljatok és fogjunk szelet.
*Azzal pedig mehet az istenek hírével Dayaneer, amerre csak szeretne.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-02-20 20:11:33
Üzenet elküldve: 2026-02-20 20:11:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járt utak//
*Archev Salen kapitány ugyan úgy tűnik túl bő lére nem szándékszik ereszteni a kis üzletének dolgát, épp eleget mond ahhoz, hogy a kreol azért nagyjából a fejében össze tudja rakni a dolgot. Úgy sejti ezeket az önkéntesen, s nem annyira önkéntesen jelentkező leányokat minden bizonnyal nyugatra szállíthatják, tippje szerint egyenesen Wegtorenbe, ahol bordélyok vásárolják meg őket - persze benne van a pakliban, hogy messzebb jár az igazságtól. Ha nem akarná minél előbb letudni ezt a kis ügyletet minden bizonnyal egy üveg rum kíséretében megpróbálna több információt kipuhatolni a nőből. Jelen helyzetben azonban ez nem annyira lényeges, az a fontos, hogy a megszerzett térképet minél előbb eljuttassa ahhoz az átkozott rókaképű Intézőhöz.*
- Akkor hát marad a hodaril *bordó tengerészkabátja zsebébe túr, hogy aztán előhalásszon öt kis zacskónyit a szárított növényből*
- Egyenesen a thargok földjéről. *azzal pedig át is nyújtja a fizetsége másik felét a kapitánynak. Nem erre akarta ugyan felhasználni, de úgyis tervez még a piacra menni, majd akkor újra feltölti a készletet.*
- Ha esetleg a későbbiekben szüksége volna valamire, általában a Hét Varjú Tavernában megtalál *ajánlja fel negédes mosoly kíséretében szolgálatait a jövőre, bár őszintén könnyen előfordulhat, hogy egy időre el kell majd utaznia. Attól függ az az átkozott Duarrte milyen információkkal szolgál majd a keresett személy hollétéről.*
- Akkor hát megvolnánk? *nyújtja a kezét a térképért, na meg egy baráti kézfogáshoz, hogy ezzel is megpecsételjék a szerencséses alakult üzletüket. Nem volt olcsó, de a wegtoreni nem sajnálja a pénzt, ha el igazán akar érni valamit.*
*Archev Salen kapitány ugyan úgy tűnik túl bő lére nem szándékszik ereszteni a kis üzletének dolgát, épp eleget mond ahhoz, hogy a kreol azért nagyjából a fejében össze tudja rakni a dolgot. Úgy sejti ezeket az önkéntesen, s nem annyira önkéntesen jelentkező leányokat minden bizonnyal nyugatra szállíthatják, tippje szerint egyenesen Wegtorenbe, ahol bordélyok vásárolják meg őket - persze benne van a pakliban, hogy messzebb jár az igazságtól. Ha nem akarná minél előbb letudni ezt a kis ügyletet minden bizonnyal egy üveg rum kíséretében megpróbálna több információt kipuhatolni a nőből. Jelen helyzetben azonban ez nem annyira lényeges, az a fontos, hogy a megszerzett térképet minél előbb eljuttassa ahhoz az átkozott rókaképű Intézőhöz.*
- Akkor hát marad a hodaril *bordó tengerészkabátja zsebébe túr, hogy aztán előhalásszon öt kis zacskónyit a szárított növényből*
- Egyenesen a thargok földjéről. *azzal pedig át is nyújtja a fizetsége másik felét a kapitánynak. Nem erre akarta ugyan felhasználni, de úgyis tervez még a piacra menni, majd akkor újra feltölti a készletet.*
- Ha esetleg a későbbiekben szüksége volna valamire, általában a Hét Varjú Tavernában megtalál *ajánlja fel negédes mosoly kíséretében szolgálatait a jövőre, bár őszintén könnyen előfordulhat, hogy egy időre el kell majd utaznia. Attól függ az az átkozott Duarrte milyen információkkal szolgál majd a keresett személy hollétéről.*
- Akkor hát megvolnánk? *nyújtja a kezét a térképért, na meg egy baráti kézfogáshoz, hogy ezzel is megpecsételjék a szerencséses alakult üzletüket. Nem volt olcsó, de a wegtoreni nem sajnálja a pénzt, ha el igazán akar érni valamit.*
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:05:00
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:05:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Járt utak//
*A kapitány különös egy figura. Olybá tűnik, hogy kedveli ezt a gyermekrajzot, másfelől viszont a saját emberei is összerezzennek ha morcosan ébred, pedig könnyűszerrel a fejét szeghetnék bármelyik pillanatban. Valamiért azonban mégsem teszik. Hogy a kegyetlenségével, vagy éppen az emberségességével, netán varázslótudományával érte el ezt a tiszteletet ezt Dayaneer aligha tudhatja meg. A káromkodására csak finoman mosolyog, mielőtt egy valódi térképet mutatna neki, ami láthatóan elnyeri a wegtoreni tetszését.*
-Tudod az anyám mindig azt mondta, hogy ami a de előtt van az lófaszt sem ér. Ha nem akarsz tolakodónak tűnni, akkor ne tolakodj.
*Felhorkan, akár egy részeg matróz. De azért látszik rajta, hogy nem igazán veszi rossz néven a kérdést.*
-Az ördögvigyor kevés lesz. Ezek a lányok, nos van aki önszántából akar jönni, és van aki kevésbé. Mindkettőnek jól jön, ha gyorsnak és kényelmesnek érzik az utazást. Ami persze ritkán az.
*Megvakarja fejét, látszik rajta, hogy ennél többet aligha mondana szívesen. A csilingelő aranyak azonban mindenféle rossz érzést kiölnek a kapitányból, és széles vigyorral néz a kreolbőrű kereskedőre. Így majd jól meg tudja hívni a lányait valami egy-egy csődörre mielőtt elindulnak a hosszú útra. Ha pedig megkapja a hodarilokat is, úgy Dayaneer gazdagabb lehet a térképével.*
*A kapitány különös egy figura. Olybá tűnik, hogy kedveli ezt a gyermekrajzot, másfelől viszont a saját emberei is összerezzennek ha morcosan ébred, pedig könnyűszerrel a fejét szeghetnék bármelyik pillanatban. Valamiért azonban mégsem teszik. Hogy a kegyetlenségével, vagy éppen az emberségességével, netán varázslótudományával érte el ezt a tiszteletet ezt Dayaneer aligha tudhatja meg. A káromkodására csak finoman mosolyog, mielőtt egy valódi térképet mutatna neki, ami láthatóan elnyeri a wegtoreni tetszését.*
-Tudod az anyám mindig azt mondta, hogy ami a de előtt van az lófaszt sem ér. Ha nem akarsz tolakodónak tűnni, akkor ne tolakodj.
*Felhorkan, akár egy részeg matróz. De azért látszik rajta, hogy nem igazán veszi rossz néven a kérdést.*
-Az ördögvigyor kevés lesz. Ezek a lányok, nos van aki önszántából akar jönni, és van aki kevésbé. Mindkettőnek jól jön, ha gyorsnak és kényelmesnek érzik az utazást. Ami persze ritkán az.
*Megvakarja fejét, látszik rajta, hogy ennél többet aligha mondana szívesen. A csilingelő aranyak azonban mindenféle rossz érzést kiölnek a kapitányból, és széles vigyorral néz a kreolbőrű kereskedőre. Így majd jól meg tudja hívni a lányait valami egy-egy csődörre mielőtt elindulnak a hosszú útra. Ha pedig megkapja a hodarilokat is, úgy Dayaneer gazdagabb lehet a térképével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1160-1179