//Drayen//
*Túl későn veszi észre s felé közeledőt, s már nem marad ideje kitérni előle: az önvédelem beidegzett, ösztönös mozdulatával kap a tőre felé, de nem éri el: a következő pillanatban a földön találja magát, felnézve pedig az idegen bocsánatkérő arcát látja maga előtt.
Bosszús szisszenés hagyja el a száját - úgy hangzik, mint egy dühös macska fújtatása -, majd a kinyújtott kezet ignorálva feltápászkodik, csak hogy a következő pillanatban újra megtántorodjon: bal csizmájának sarka halk reccsenéssel megadja magát, s a lány bokája megbicsaklik, így egyensúlyát vesztve végül mégiscsak kénytelen a férfi karjába kapaszkodni.*
-Óhogya...! *ami a száját elhagyja, a legminimálisabb mértékben sem nevezhető nőiesnek vagy illendőnek, de a lány szemmel láthatólag jobban érzi magát a szitkozódás befejeztével. Elengedi az idegent, majd nekiáll lerángatni a lábáról az immár hasznavehetetlen lábbeli mindkét párját, közben fél szemmel felfelé pislogva válaszol a férfi kérdésére.*
- Kezdetnek nagy segítség lenne például, ha megmondaná, honnan tudnék cipőt keríteni *immár mezítláb áll a kövön, és az arcán átfutó megkönnyebbült grimaszból valószínűsíthető, hogy a csizma valószínűleg nem volt túl kényelmes, így elvesztésének ténye sem okozott túl komoly traumát számára.* - A cipő mellesleg ráér, mielőtt belémszaladt volna, éppen szállást kerestem *cseveg tovább, miközben a part széléhez sétál, és a csizmákat hanyag mozdulattal a zavaros vízbe hajítja. ~Amúgy is utáltam, csak a színe miatt vettem meg.~
Közben azért óvatosan, a szeme sarkából a férfit figyeli, nem tesz-e valami hirtelen mozdulatot, nem ront-e rá ismét - bár valószínűnek tűnik, hogy a belébotlás véletlen volt, Thris jobb szeret óvatos lenni. Az ember lánya sosem tudhatja, mikor ugrik a torkának fényes nappal az utca közepén valami őrült - habár meg kell hagyni, ha így is lenne, az idegen a meglehetősen kedves arcú őrültek közé tartozna.*
A hozzászólás írója (Athrisa j'Ash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.11 18:48:30