Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:29:46
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:29:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jeges veszedelem//
*Na, a másiknak is megeredt a nyelve, ugyanis mindenféle dologról kezd mesélni. Hajózás, utazás, meg ilyesmik. Persze hősünket nem lehet egykönnyen átejteni. A Féllábú megmondta világosan, hogy ez az ember szinte le sem teszi a lábát a Merináról. Márpedig így utazni elég nehéz... Leilana inkább nem tesz semmi megjegyzést, még elárulná magát. Inkább csillogó szemeivel ránéz a Szakállasra, s látszólag elvarázsolva válaszol.*
- Hajózik! Utazik! Micsoda férfi! Szokott veszélyes kalandokba keveredni?
*Magában eltervezi, hogy még megvárja a Kapitány válaszát, de utána elvégzi a feladatát. Itt az idő. A helyszín is megfelelő, hiszen a kikötőben sürgő-forgó emberek ritkán néznek az erdő felé. Gyors lesz.*
- Igen, hallottam róluk. Maga aztán férfi a javából! Nem az a típus, aki odaadja magát fűnek-fának.
*Gondolatban jót kacag ezen a kijelentésen.*
~Ez a személy is csak egy kivénhedt szoknyavadász...~
*Na, a másiknak is megeredt a nyelve, ugyanis mindenféle dologról kezd mesélni. Hajózás, utazás, meg ilyesmik. Persze hősünket nem lehet egykönnyen átejteni. A Féllábú megmondta világosan, hogy ez az ember szinte le sem teszi a lábát a Merináról. Márpedig így utazni elég nehéz... Leilana inkább nem tesz semmi megjegyzést, még elárulná magát. Inkább csillogó szemeivel ránéz a Szakállasra, s látszólag elvarázsolva válaszol.*
- Hajózik! Utazik! Micsoda férfi! Szokott veszélyes kalandokba keveredni?
*Magában eltervezi, hogy még megvárja a Kapitány válaszát, de utána elvégzi a feladatát. Itt az idő. A helyszín is megfelelő, hiszen a kikötőben sürgő-forgó emberek ritkán néznek az erdő felé. Gyors lesz.*
- Igen, hallottam róluk. Maga aztán férfi a javából! Nem az a típus, aki odaadja magát fűnek-fának.
*Gondolatban jót kacag ezen a kijelentésen.*
~Ez a személy is csak egy kivénhedt szoknyavadász...~
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-30 18:59:23
Üzenet elküldve: 2015-04-30 18:59:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Szösszenet egy lóért //
* Mivel, az első elgondolás, bizony nem jött össze, így kénytelen futásnak eredni az utcán vágtázó lovak után. Ami ne is annyira egyszerű feladat, menetfelszerelésben. Nem furcsa, ha valaki ilyen esetben a lovak után ered. Bár avatottabb szemnek, ki ráadásul nem egyszerű emberek soraiba tartozik, hamar feltűnik, ha valaki nem puszta jó szándékból kergetőzik a lovakkal. Főleg, ha egy sötét sikátorból ugrik elő, köpenye lebben utána, ahogy a három hátas után iramodik. Szöget üt a fejében, hogy nem volt elég elővigyázatos s valaki, settenkedve lopózott utána. Így utólag visszagondolva nem is olyan meglepő, hisz az alvilág emberi bizony mindenhol ott vannak, s minden idegenről a legtöbbet akarja tudni. Ami valakinek természetes, abban azok mindig valami mást látnak. Megfordul a fejében egy röpke pillanatra, hogy utána fut, de aztán elveti az ötletet. Neki aztán mindegy, ki hogy húz hasznot ebből az egészből, csak ő is köztük legyen. Hamar meg is találja a vasderes lovat a sikátorban, nyugtalan, de erre számított. S válogatós, nem igazán fűlik a foga a rothadó almához, de a kíváncsisága erősebb, így közel engedi magához Medet. Paskolgatja, simogatja, már kezd egészen bele jönni, még szórakoztatja is kissé, ahogy a ló unott pofával rágcsálja az almát. De elég a szórakozásból, hisz hamarosan a lovakat fogja mindenki keresni, hisz így utólag kicsit nagyobb tüze kellett volna csinálni. Szőrén való megülése a lónak sose tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé, de mint minden lovasnak előbb- utóbb azt is ki kell próbálnia. Kényelmetlen dolog tud lenni. Valaki esküszik rá, hogy az a tökéletes szabadság egyik formája. Hát ő ezt nem támasztja alá. Mihelyst lehetősége adódik rá, kerít egy nyerget. Már éppen hozzá készülődik, hogy a ló hátára üljön, mikor valaki szól hozzá. Lehunyja szemeit, s sóhajt egy nagyot. Eddig, majdnem olyan simán mentek a dolgok, erre most meg ez itt megjelenik. A mozdulat sorozatot már befejezi, így már a paci hátáról válaszol a férfinak. *
- Persze, már épp indulni készültünk. Megköszönnék, ha nem állnád el az utat. * erősen fogja a kantárt, hogy a ló érezze, bizony már biztos kezekben van. Feltételezhetően, a fickó nincs annyira ostoba, hogy ne essen le neki, hogy nem az istállóba akarja vinni a lovat. S ha mégis, csak magába emeli égnek a tekintetét, hogy milyen eszetlen embereket is hord hátán a föld. Mindenesetre, akkor a lehetőséget kihasználva megösztökéli lovát, s mint aki jól végezte dolgát elvágtázik úti célja felé. Ha mégis lenne oly botor, a férfi, hogy szólna vagy cselekedne, hogy megállítsa, úgy az első gyanús mozdulatra, indulásra készteti a lovat. Nem ám valami andalító sétára, vagy könnyű ügetésre, nincs most idő erre. Vágtába, bízik benne, hogy a másik nem hiszi magát halhatatlannak s veszi a bátorságot arra, hogy egy ló előtt megálljon. Ha mégis, hát így járt, mivel a ló megfékezése nélkül hajlandó átgázolni rajta. Ha elvetődik, isten áldja, talán komolyabb baja nem esik. Esetleg, ha mégis utána nyúlna, ahogy félre lép a vágtázó ló elől, lábával belerúg egyet, csakhogy biztos a földre kerüljön vagy legalábbis a kedvét vegye attól, hogy a továbbiakban bármivel is próbálkozzon. Ha végre túl jut az élő akadályon, úgy Szélvész hátán, megindul a Thargarodok „birodalma” felé. *
* Mivel, az első elgondolás, bizony nem jött össze, így kénytelen futásnak eredni az utcán vágtázó lovak után. Ami ne is annyira egyszerű feladat, menetfelszerelésben. Nem furcsa, ha valaki ilyen esetben a lovak után ered. Bár avatottabb szemnek, ki ráadásul nem egyszerű emberek soraiba tartozik, hamar feltűnik, ha valaki nem puszta jó szándékból kergetőzik a lovakkal. Főleg, ha egy sötét sikátorból ugrik elő, köpenye lebben utána, ahogy a három hátas után iramodik. Szöget üt a fejében, hogy nem volt elég elővigyázatos s valaki, settenkedve lopózott utána. Így utólag visszagondolva nem is olyan meglepő, hisz az alvilág emberi bizony mindenhol ott vannak, s minden idegenről a legtöbbet akarja tudni. Ami valakinek természetes, abban azok mindig valami mást látnak. Megfordul a fejében egy röpke pillanatra, hogy utána fut, de aztán elveti az ötletet. Neki aztán mindegy, ki hogy húz hasznot ebből az egészből, csak ő is köztük legyen. Hamar meg is találja a vasderes lovat a sikátorban, nyugtalan, de erre számított. S válogatós, nem igazán fűlik a foga a rothadó almához, de a kíváncsisága erősebb, így közel engedi magához Medet. Paskolgatja, simogatja, már kezd egészen bele jönni, még szórakoztatja is kissé, ahogy a ló unott pofával rágcsálja az almát. De elég a szórakozásból, hisz hamarosan a lovakat fogja mindenki keresni, hisz így utólag kicsit nagyobb tüze kellett volna csinálni. Szőrén való megülése a lónak sose tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé, de mint minden lovasnak előbb- utóbb azt is ki kell próbálnia. Kényelmetlen dolog tud lenni. Valaki esküszik rá, hogy az a tökéletes szabadság egyik formája. Hát ő ezt nem támasztja alá. Mihelyst lehetősége adódik rá, kerít egy nyerget. Már éppen hozzá készülődik, hogy a ló hátára üljön, mikor valaki szól hozzá. Lehunyja szemeit, s sóhajt egy nagyot. Eddig, majdnem olyan simán mentek a dolgok, erre most meg ez itt megjelenik. A mozdulat sorozatot már befejezi, így már a paci hátáról válaszol a férfinak. *
- Persze, már épp indulni készültünk. Megköszönnék, ha nem állnád el az utat. * erősen fogja a kantárt, hogy a ló érezze, bizony már biztos kezekben van. Feltételezhetően, a fickó nincs annyira ostoba, hogy ne essen le neki, hogy nem az istállóba akarja vinni a lovat. S ha mégis, csak magába emeli égnek a tekintetét, hogy milyen eszetlen embereket is hord hátán a föld. Mindenesetre, akkor a lehetőséget kihasználva megösztökéli lovát, s mint aki jól végezte dolgát elvágtázik úti célja felé. Ha mégis lenne oly botor, a férfi, hogy szólna vagy cselekedne, hogy megállítsa, úgy az első gyanús mozdulatra, indulásra készteti a lovat. Nem ám valami andalító sétára, vagy könnyű ügetésre, nincs most idő erre. Vágtába, bízik benne, hogy a másik nem hiszi magát halhatatlannak s veszi a bátorságot arra, hogy egy ló előtt megálljon. Ha mégis, hát így járt, mivel a ló megfékezése nélkül hajlandó átgázolni rajta. Ha elvetődik, isten áldja, talán komolyabb baja nem esik. Esetleg, ha mégis utána nyúlna, ahogy félre lép a vágtázó ló elől, lábával belerúg egyet, csakhogy biztos a földre kerüljön vagy legalábbis a kedvét vegye attól, hogy a továbbiakban bármivel is próbálkozzon. Ha végre túl jut az élő akadályon, úgy Szélvész hátán, megindul a Thargarodok „birodalma” felé. *
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-29 23:34:03
Üzenet elküldve: 2015-04-29 23:34:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Szösszenet egy lóért //
* Lévén, hogy időben kiszúrták a kölykök a tüzet így nem akkora a gond mint amennyire a lány akarta. De a célnak megfelel, kellő embert köt most le az oltás, lovak elkapkodása.
Akad is egy fickó aki éppen ezzel foglalatoskodik nem is oly messze a nőtől. Ahogy közeledik Medliel éppen akkor ágaskodik egy hatalmasat az egyik ló. A férfi alig tudja visszafogni a kantárral. Pár centire még tán el is hagyja a földet akkorát ránt rajta. Szegény pára, biztos nem szívleli a lángokat. Mire odaér és kérdést tesz fel, már nagyjából uralja a helyzetet a középkorú férfi. Barna göndör haja szerteszéjjel, szemei mérgesen csillannak, ami érthető. Mikor a lány megszólítja felé is szinte csak reflexből fordul, szinte förmedve a kérdés hallatán. *
- Inkább a többi után lódulj!
* Fejével még biccent is az utca egyik irányába amerre éppen három táltos is üget. Csupán ennyire van ideje mert a ló megint ránt egy nagyot. Így többet nem is törődik a lánnyal, pedig ha törődne... hamar rájönne, hogy bizony a hölgyeményt még nem látta a raktárhoz tartozók között. De erre nem kerül sor hála a ló nyugtalanságának.
A három ló egyike éppen elborít egy bámészkodó részeget, bajtársa pedig nagy ívben landol a hordók közt mik közé menekülés címmel még volt ideje beugrani. Ő kevésbé volt részeg mint a társa...
A kalamajkában Medliel kiszúrhat valamit:
Úgy látszik más is kihasználni készül a kínálkozó lehetőséget. Egy csuklyás alak lódul meg az egyik utcából, nagy tempóban lohol a három patást terelve, látszólag készülve rá, hogy elkapja őket.
HA Medliel követi akkor hamar szem elől veszti őket a sikátorok útvesztőjében.
De ahogy tovább halad, az egyik mellék utcába benézve meglátja amit keresett, az egyik jószág belefutott egy számára végzetes csapdába. A labirintus szerű kikötő rejteget meglepetéseket, részegek, ismeretlen tartalmú ládák és persze zsákutcák. Szegény pára éppen kifogott egyet a nagy menekülésben. Prüszköl s patáival dobol a földön, ide-oda toporogva, hátha hirtelen megnyílik egy varázskapu előtte és egy zöldellő mezőre nyargalhat... egyszerű gondolkodású lények.
Persze semmi ilyenről nincsen szó, csupán a puszta tényekről.
A lassú közeledés bölcs dolog, bár toporgása továbbra sem akar abbamaradni, csak úgy mint prüszkölése, de szépen lassan gügyörészve végül közel engedi magához a nőt. Némi homlok simogatás jót tesz, a rohadt alma kevésbé, de hát ez jutott. Harapdál belőle párat miközben szép lassan lenyugszik, ezzel lehetőséget adva a lánynak, hogy megfogja, felmásszon rá. A probléma csupán az, hogy nyereg nincsen a lovon. Kantár az volt, hiszen berakodáshoz készültek nemsokára, azzal meg ugye könnyebb vezetni őket. De sajnos a formás popsinak szőrén kell megülni a lovat.
Amivel nem árt ha siet mert a következő pillanatban férfi hang üti meg a fülét. *
- Hét Te!
* Lihegi a fiatal férfi, s megtámaszkodik térdein ahogy előre hajol, úgy látszik ő is loholt idáig. aztán pár szusszanás után folytatja. *
- Végre meg van ez a gebe is. Hozd ide, megy vissza a többihez!
* Csupán ez a fickó állja el az utat, mögötte ott húzódik az utca ami a szabadság irányába vezet. *
* Lévén, hogy időben kiszúrták a kölykök a tüzet így nem akkora a gond mint amennyire a lány akarta. De a célnak megfelel, kellő embert köt most le az oltás, lovak elkapkodása.
Akad is egy fickó aki éppen ezzel foglalatoskodik nem is oly messze a nőtől. Ahogy közeledik Medliel éppen akkor ágaskodik egy hatalmasat az egyik ló. A férfi alig tudja visszafogni a kantárral. Pár centire még tán el is hagyja a földet akkorát ránt rajta. Szegény pára, biztos nem szívleli a lángokat. Mire odaér és kérdést tesz fel, már nagyjából uralja a helyzetet a középkorú férfi. Barna göndör haja szerteszéjjel, szemei mérgesen csillannak, ami érthető. Mikor a lány megszólítja felé is szinte csak reflexből fordul, szinte förmedve a kérdés hallatán. *
- Inkább a többi után lódulj!
* Fejével még biccent is az utca egyik irányába amerre éppen három táltos is üget. Csupán ennyire van ideje mert a ló megint ránt egy nagyot. Így többet nem is törődik a lánnyal, pedig ha törődne... hamar rájönne, hogy bizony a hölgyeményt még nem látta a raktárhoz tartozók között. De erre nem kerül sor hála a ló nyugtalanságának.
A három ló egyike éppen elborít egy bámészkodó részeget, bajtársa pedig nagy ívben landol a hordók közt mik közé menekülés címmel még volt ideje beugrani. Ő kevésbé volt részeg mint a társa...
A kalamajkában Medliel kiszúrhat valamit:
Úgy látszik más is kihasználni készül a kínálkozó lehetőséget. Egy csuklyás alak lódul meg az egyik utcából, nagy tempóban lohol a három patást terelve, látszólag készülve rá, hogy elkapja őket.
HA Medliel követi akkor hamar szem elől veszti őket a sikátorok útvesztőjében.
De ahogy tovább halad, az egyik mellék utcába benézve meglátja amit keresett, az egyik jószág belefutott egy számára végzetes csapdába. A labirintus szerű kikötő rejteget meglepetéseket, részegek, ismeretlen tartalmú ládák és persze zsákutcák. Szegény pára éppen kifogott egyet a nagy menekülésben. Prüszköl s patáival dobol a földön, ide-oda toporogva, hátha hirtelen megnyílik egy varázskapu előtte és egy zöldellő mezőre nyargalhat... egyszerű gondolkodású lények.
Persze semmi ilyenről nincsen szó, csupán a puszta tényekről.
A lassú közeledés bölcs dolog, bár toporgása továbbra sem akar abbamaradni, csak úgy mint prüszkölése, de szépen lassan gügyörészve végül közel engedi magához a nőt. Némi homlok simogatás jót tesz, a rohadt alma kevésbé, de hát ez jutott. Harapdál belőle párat miközben szép lassan lenyugszik, ezzel lehetőséget adva a lánynak, hogy megfogja, felmásszon rá. A probléma csupán az, hogy nyereg nincsen a lovon. Kantár az volt, hiszen berakodáshoz készültek nemsokára, azzal meg ugye könnyebb vezetni őket. De sajnos a formás popsinak szőrén kell megülni a lovat.
Amivel nem árt ha siet mert a következő pillanatban férfi hang üti meg a fülét. *
- Hét Te!
* Lihegi a fiatal férfi, s megtámaszkodik térdein ahogy előre hajol, úgy látszik ő is loholt idáig. aztán pár szusszanás után folytatja. *
- Végre meg van ez a gebe is. Hozd ide, megy vissza a többihez!
* Csupán ez a fickó állja el az utat, mögötte ott húzódik az utca ami a szabadság irányába vezet. *
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-29 19:21:09
Üzenet elküldve: 2015-04-29 19:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Apa//
*Miután kiszál a hajóból, kissé ingadozva lépked le, no nem azért mert részeg lenne, de régóta nem állt szilárd talajon. Bele-beleszagol a levegőbe, a sós illat itt is oly erős mint kint a tengeren.*
~ Ég veled, Örök Kék!~
*Búcsú pillantást vet a tenger felé, egy utolsó sóhajt fúj ki magából és elindul.*
~ A szegénynegyedben lesz. Tőle megtudhatom, hogy hol van apa...~
*Miután kiszál a hajóból, kissé ingadozva lépked le, no nem azért mert részeg lenne, de régóta nem állt szilárd talajon. Bele-beleszagol a levegőbe, a sós illat itt is oly erős mint kint a tengeren.*
~ Ég veled, Örök Kék!~
*Búcsú pillantást vet a tenger felé, egy utolsó sóhajt fúj ki magából és elindul.*
~ A szegénynegyedben lesz. Tőle megtudhatom, hogy hol van apa...~
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-29 10:14:37
Üzenet elküldve: 2015-04-29 10:14:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Szösszenet egy lóért //
* Úgy tűnik eddig, minden a tervei szerint alakult. De egyáltalán nem keríti hatalmába az önelégültség, hisz még a portéka nincs a tulajdonába. S bizony sietnie kell, mert ennyi ember hamar útját állja a még csak éledező fenevadnak. Bár már köpönyegét levetette magáról, most mégis gyorsan magához kapja felszerelésével együtt. Jól jöhet még, ha első próbálkozása nem válna be. Csak remélni tudja, hogy kantárral tartották őket az istállóban, pont ilyen helyzetek miatt, hisz sörényüknél megragadva nem igazán lehetne őket befogni. Valamivel kijjebb lép rejteke mélyéről, egy részről, hogy jobban rálásson a kialakuló helyzetre, valamint a szétszáguldó lovak útirányával is tisztában legyen. Mivel már az egyik tohonya a lovak befogásával szorgoskodik, ki rohanvást, fújtatást szimulálva ajánlja fel a segítségét. *
- Segíthetek? Mondd, mit csináljak. Vagy add ide ezeket, tartom addig őket, míg te befogod a többit. * reméli, van annyira bolond, hogy rábízza a lovakat, aztán a többi után kajtasson. Így legalább nem neki kell vesződnie vele, csak kiválaszt egyet, mondjuk azt a szép sárgát a fekete sörényével, s pofájával. Hátrább vezeti őket, majd azt az egyet magánál tartva szélnek ereszti a többi. Ezzel meg a Szántóföldek felé veszi az irányt. Kisebb bajuk is nagyobb most annál, hogy vele foglalkozzanak.
Ha netalán mégis instrukciókat kapna, mit is tegyen a lovak befogása érdekében, hát követi azokat, bár halálos kimenetelű akciókra nem hajlandó, tisztában van azzal, hogy kicsi ő, ahhoz, hogy egy lórúgást épségben megússzon. Ha úgy érzi még vállalható a dolog, kinéz magának egy almásderes hátast, talán még kevésbé feltűnő is, mint a másik. Viszont, befogása után, nem is foglalkozik azzal, hogy mihez kezd az a féleszű a riadtan tobzódó lovakkal. A hátára pattan. S uzsgyi neki.
Mindazon által akadnak olyan emberek, akik a saját anyjukban sem bíznak, miért pont egy semmiből előbukkanó csuklyás idegenben. Ha osztályrészül nem kap mást: *
- Takarodj! * nem vitatkozik, csak egy halálos pillantást kap, amit amúgy sem lát, s tovább áll. A menekülő lovak után iramodik. A lovak társas lények, s nem valószínű, hogy a napokban kerültek volna össze, így előfordulhat, hogy többen követnek egy rangsorban elől állót. S ha már biztonságban érik magukat, nem menekülnek tovább. Egy kis szerencsével, hamar találnak maguknak ilyen helyet. Már csak követni kell tudni őket. Ha netalán valamelyik mégis leválna, s egy zsákutcába fordulna, nem gondolkodik sokat, azután ered. Mindenesetre mikor lovagolni tanították jó pár dolgot a fejébe vertek. Néha szó szerint is. S ekkor fogja hasznát venni csuhájának újra. A lovat csak szemből szabad megközelíteni, mivel oldalról csak az egyik szemével lát, ezért is ijed meg olyan könnyen. Érzékel, de nem tudja mit. Zsákmányállatként, bizony akkor menekülőre fogja. Határozottan, nyugodtan kell közelíteni felé, mert könnyen érzékeli az ember érzelmeit, s hangolódik arra rá. Beszélni, s nyugtatni. Ha lehet némi csemegével csalogatni. Kicsit összehozni magát az embernek, hogy ne keltsen félelmet az állatban. Ha minden kötél szakad letakarni a szemét jelenesetben a fejét. Kezébe veszi a rongyot, s talán valami alma féleség is akad a batyuban, igaz félig rohadt, de ennyire ne legyen finnyás az a „dög”. Fújtat egyet, s miután mindezt összegezte magában, ezt az eljárást is alkalmazza. Ha sikerül túl jutni a nehézségeken és az állat hajlandó vele barátságosan viselkedni, s közel engedni magához, akkor finoman megérinti annak orrát, s megsimogatja, megpaskolja. Beszél hozzá, bátorítóan, mindent, ami eszébe jut, egy darabig elszórakoztatja a lovat, ameddig ideje engedi. Bár ha most valaki látna, biztos jót mulatna azon, hogy egy mélységi épp egy lónak gügyörészik. De ha ez az ára, hogy az engedje magát meglovagolni, hát legyen. Még jó, hogy este van. *
* Úgy tűnik eddig, minden a tervei szerint alakult. De egyáltalán nem keríti hatalmába az önelégültség, hisz még a portéka nincs a tulajdonába. S bizony sietnie kell, mert ennyi ember hamar útját állja a még csak éledező fenevadnak. Bár már köpönyegét levetette magáról, most mégis gyorsan magához kapja felszerelésével együtt. Jól jöhet még, ha első próbálkozása nem válna be. Csak remélni tudja, hogy kantárral tartották őket az istállóban, pont ilyen helyzetek miatt, hisz sörényüknél megragadva nem igazán lehetne őket befogni. Valamivel kijjebb lép rejteke mélyéről, egy részről, hogy jobban rálásson a kialakuló helyzetre, valamint a szétszáguldó lovak útirányával is tisztában legyen. Mivel már az egyik tohonya a lovak befogásával szorgoskodik, ki rohanvást, fújtatást szimulálva ajánlja fel a segítségét. *
- Segíthetek? Mondd, mit csináljak. Vagy add ide ezeket, tartom addig őket, míg te befogod a többit. * reméli, van annyira bolond, hogy rábízza a lovakat, aztán a többi után kajtasson. Így legalább nem neki kell vesződnie vele, csak kiválaszt egyet, mondjuk azt a szép sárgát a fekete sörényével, s pofájával. Hátrább vezeti őket, majd azt az egyet magánál tartva szélnek ereszti a többi. Ezzel meg a Szántóföldek felé veszi az irányt. Kisebb bajuk is nagyobb most annál, hogy vele foglalkozzanak.
Ha netalán mégis instrukciókat kapna, mit is tegyen a lovak befogása érdekében, hát követi azokat, bár halálos kimenetelű akciókra nem hajlandó, tisztában van azzal, hogy kicsi ő, ahhoz, hogy egy lórúgást épségben megússzon. Ha úgy érzi még vállalható a dolog, kinéz magának egy almásderes hátast, talán még kevésbé feltűnő is, mint a másik. Viszont, befogása után, nem is foglalkozik azzal, hogy mihez kezd az a féleszű a riadtan tobzódó lovakkal. A hátára pattan. S uzsgyi neki.
Mindazon által akadnak olyan emberek, akik a saját anyjukban sem bíznak, miért pont egy semmiből előbukkanó csuklyás idegenben. Ha osztályrészül nem kap mást: *
- Takarodj! * nem vitatkozik, csak egy halálos pillantást kap, amit amúgy sem lát, s tovább áll. A menekülő lovak után iramodik. A lovak társas lények, s nem valószínű, hogy a napokban kerültek volna össze, így előfordulhat, hogy többen követnek egy rangsorban elől állót. S ha már biztonságban érik magukat, nem menekülnek tovább. Egy kis szerencsével, hamar találnak maguknak ilyen helyet. Már csak követni kell tudni őket. Ha netalán valamelyik mégis leválna, s egy zsákutcába fordulna, nem gondolkodik sokat, azután ered. Mindenesetre mikor lovagolni tanították jó pár dolgot a fejébe vertek. Néha szó szerint is. S ekkor fogja hasznát venni csuhájának újra. A lovat csak szemből szabad megközelíteni, mivel oldalról csak az egyik szemével lát, ezért is ijed meg olyan könnyen. Érzékel, de nem tudja mit. Zsákmányállatként, bizony akkor menekülőre fogja. Határozottan, nyugodtan kell közelíteni felé, mert könnyen érzékeli az ember érzelmeit, s hangolódik arra rá. Beszélni, s nyugtatni. Ha lehet némi csemegével csalogatni. Kicsit összehozni magát az embernek, hogy ne keltsen félelmet az állatban. Ha minden kötél szakad letakarni a szemét jelenesetben a fejét. Kezébe veszi a rongyot, s talán valami alma féleség is akad a batyuban, igaz félig rohadt, de ennyire ne legyen finnyás az a „dög”. Fújtat egyet, s miután mindezt összegezte magában, ezt az eljárást is alkalmazza. Ha sikerül túl jutni a nehézségeken és az állat hajlandó vele barátságosan viselkedni, s közel engedni magához, akkor finoman megérinti annak orrát, s megsimogatja, megpaskolja. Beszél hozzá, bátorítóan, mindent, ami eszébe jut, egy darabig elszórakoztatja a lovat, ameddig ideje engedi. Bár ha most valaki látna, biztos jót mulatna azon, hogy egy mélységi épp egy lónak gügyörészik. De ha ez az ára, hogy az engedje magát meglovagolni, hát legyen. Még jó, hogy este van. *
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:49:56
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:49:56
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Kilép az ajtón, de nem várakozik itt senki (valószínűleg). Biztos arra a helyre kell visszatérni, ahol Kaganéktól elváltak. Kell-e, vagy nem, azt nem tudja, mindenesetre felkeresi Pofátlant, aki egyáltalán nem örül a korai viszontlátásnak. Végülis, ember és lova nem a legjobb barátok, ez esetben legalábbis. Ám nagyon nem tud odébb húzódni, mert ki van kötve. Egy kis tangó után sikerül olyan helyzetbe jutnia Wandarnak, hogy fel tudjon mászni a ló hátára. Miután ezt megtette, és ellenőrizte, hogy minden a helyén van-e, megindul elhagyni a kikötőt. Talán megtalálja közben a többi lovagot, vagy bárkit a csapatból, akkor csatlakozik hozzájuk. Amennyiben nem, nos mivel nem tudja ki honnan hova tűnt, és hol kéne lennie, szépen elindul a mágustorony felé, hátha ott talál valakit. Így vagy úgy, de előbb-utóbb elindul a torony felé.*
*Kilép az ajtón, de nem várakozik itt senki (valószínűleg). Biztos arra a helyre kell visszatérni, ahol Kaganéktól elváltak. Kell-e, vagy nem, azt nem tudja, mindenesetre felkeresi Pofátlant, aki egyáltalán nem örül a korai viszontlátásnak. Végülis, ember és lova nem a legjobb barátok, ez esetben legalábbis. Ám nagyon nem tud odébb húzódni, mert ki van kötve. Egy kis tangó után sikerül olyan helyzetbe jutnia Wandarnak, hogy fel tudjon mászni a ló hátára. Miután ezt megtette, és ellenőrizte, hogy minden a helyén van-e, megindul elhagyni a kikötőt. Talán megtalálja közben a többi lovagot, vagy bárkit a csapatból, akkor csatlakozik hozzájuk. Amennyiben nem, nos mivel nem tudja ki honnan hova tűnt, és hol kéne lennie, szépen elindul a mágustorony felé, hátha ott talál valakit. Így vagy úgy, de előbb-utóbb elindul a torony felé.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:03:58
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:03:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Ha minden igaz ott várják a lovagjai, ahol elváltak Kagantól és a felderítőktől. Talán a felderítők is ott vannak és magyarázattal tudnak szolgálni az akció fura befejezéséről.
A kolosszus azt a parancsot kapta, hogy a jelre kezdeményezzen balhét a Rókában, hogy elvonja a Kikötő éber őrségének figyelmét addig, amíg a többiek észrevétlen akcióznak.
Ám ebből az lett, hogy hosszú várakozás után megjelent az egyik felderítő és visszahívta a lovagokat, akik szakaszosan hagyták el a kikötői kocsmát és gyűltek össze a kikötőtől tisztes távolságban azon a dombon, ahonnan elindultak.
Egyedül Khannak van más parancsa, őt a hósörényű a kikötőben hagyta és csak napkeltére rendelte vissza a Thargok otthonába.
Ha mindenki megvan, Moranshe, Ryrin és Letrion is, akkor kurta paranccsal indítja útnak a kis csapatot a Mágustoronyhoz, ahová Kagan is visszatért a többiekkel.
Talán ott majd magyarázatot kap az akció félbeszakítására és sikertelenségére. Szótlanul üli meg Balthazardot, nincs sok kedve beszélgetni, magyarázkodni meg még inkább nincs kedve, már csak azért sem, mert nincsenek pontos információi, találgatózni meg nem fog. Ám, ha valaki értelmes kérdéssel áll elő, akkor legjobb tudása szerint válaszol, ha kissé komoran is. De talán azt már megszokták.
Könnyű tempóban lovagoknak visszafelé toronyiránt.*
*Ha minden igaz ott várják a lovagjai, ahol elváltak Kagantól és a felderítőktől. Talán a felderítők is ott vannak és magyarázattal tudnak szolgálni az akció fura befejezéséről.
A kolosszus azt a parancsot kapta, hogy a jelre kezdeményezzen balhét a Rókában, hogy elvonja a Kikötő éber őrségének figyelmét addig, amíg a többiek észrevétlen akcióznak.
Ám ebből az lett, hogy hosszú várakozás után megjelent az egyik felderítő és visszahívta a lovagokat, akik szakaszosan hagyták el a kikötői kocsmát és gyűltek össze a kikötőtől tisztes távolságban azon a dombon, ahonnan elindultak.
Egyedül Khannak van más parancsa, őt a hósörényű a kikötőben hagyta és csak napkeltére rendelte vissza a Thargok otthonába.
Ha mindenki megvan, Moranshe, Ryrin és Letrion is, akkor kurta paranccsal indítja útnak a kis csapatot a Mágustoronyhoz, ahová Kagan is visszatért a többiekkel.
Talán ott majd magyarázatot kap az akció félbeszakítására és sikertelenségére. Szótlanul üli meg Balthazardot, nincs sok kedve beszélgetni, magyarázkodni meg még inkább nincs kedve, már csak azért sem, mert nincsenek pontos információi, találgatózni meg nem fog. Ám, ha valaki értelmes kérdéssel áll elő, akkor legjobb tudása szerint válaszol, ha kissé komoran is. De talán azt már megszokták.
Könnyű tempóban lovagoknak visszafelé toronyiránt.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:51:42
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:51:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Szösszenet egy lóért //
* Régen elindult már a holdkorong az esti égen és szép komótosan a ládák, hordók és a dobozok tengere fölé. Megannyi épület szolgál raktárként a különféle portékáknak.
A magát idősnek tettető leány túl sok figyelmet nem kap. Maximum egy két részeg matróz hahotázik rajta egyet egyet vagy tesz valami hihetetlen értelmes megjegyzést rá mint például "némá a nyanya" és hasonlók. Az őrség emberei egyre ritkábbak ahogy beljebb halad a már már labirintusban. Természetesen tévhit ha valaki azt hiszi itt nincs őrség. Nagyon is van, a kereskedők nem bolondok, a portékáikat bizony megvédik ha kell erővel. Megfizetek a megfelelő embereket az épületek, egyéb áruk őrzésével. No persze ezek másfajta őrök mint a városőrség hithű katonái.
Színjátéka sikerének (vagy szimplán a nemtörődömségnek) mondható de végül is eljut a kiszemelt helyszínre. Két marcona fickó áll az épület előtt melynek ajtaja éppen nyitva van, belátni. Odabenn kicsiny bokszokban sorakoznak a lovak. Épp két fiatal kölyök lépdel be maguk előtt talicskán tolva néhány szerszámot.
A lány hangoskodására az egyik fickó emeli is tekintetét. Aztán konstatálva, hogy csak egy újabb ittas matróz, vállat von és inkább be kiabál a két fiú után kik idő közben eltűntek az épület gyomrában. *
- Igyekezzetek a ganajozással!
* Förmed kissé rájuk, mutatva társának menőségét amin jót vidulnak mindketten, nem igazán törődve az öklendezővel. Aztán végül egy magára maradt üveg árválkodik. Hunyorogva tekint oda a fickó, megvakargatja borostás állát. Aztán meglódulnak a fogaskerekek. Összenéznek a másikkal is szinte egyszerre bólintanak, egy rugóra járhat a két agy, ami nem csoda ha arra gondolunk, hogy nem túl kimagasló teljesítményű ez a szervük. *
- Te, piros képű! Gyere csak ide!
* Füttyent be egyet, és csak hamar meg is jelenik az ajtóban az egyik kölyök, jobb orcája valóban vöröses a másikon pedig némi kis gané csüng. *
- Pfej!
* Jegyzi meg mikor meglátja és megérzi a kölyök andalító illatát. Aztán rögvest folytatja. *
- Hozd csak ide nekem azt az üveget! De tüstént!
* Parancsol rá vigyorogva mutogatva az üveg irányába. No nem mintha ő nem tudna érte menni, de hát ha van kit ugráltatni akkor miért ne tegye? A kölyök nincs mit tenni elkullog az üvegért, felveszi, szemügyre veszi majd visszasétál vele amint kellő közelségbe ér már kapja is ki a gyermeki mancsok közül az erős szagú italt. *
- Add csak ide!
* Nézegeti s szagol bele, majd elvigyorodik mikor megérzi a pálinka szagát. *
- Na eredj vissza dolgozni!
* Szól rá aztán miután eltűnt a kölyök meg is húzza az üveget. *
- Ejjha, nem rossz, nesze ennyi nekünk is jár! Annak a marhának már úgysem hiányzik!
* Nyújtja a másiknak aztán egy kis lazításként iszogatni kezdenek. A részegséghez kevés ugyan az effajta fickóknak egyetlen üveg de azért a célt részben elérte. Figyelmük nem olyan éber mint eddig. Főként mert indulnak a történetek. Idő közben arra sétál még két fickó kiket odainvitálnak, így már négyen is nyakalnak az üvegből. Egyikük ledobja magát az egyik hordóra, azon ülve nevetgél és magyaráz valami múlt éjszakai cafkáról. Nagyzoló barom.
Az épület hátulja csendes, szűk sikátor vezet hátra, út közben egy egy hordó, doboz állja el félig az utat. Némelyikből halszag árad. A szomszédos épület elég közel van, lehet hogy amabban halat raktároznak. De ez most a lányt úgysem érdekli. Ahogy eléri a megfelelő helyet odabentről némi mozgolódást hall, prüszkölés, tompa nyihogás. *
- Nyugii pajtás, nemsoká végzünk.
* Hallatszik bentről tompán egy fiúcska vékony hangja, valószínű a piros képűé. Aztán röpül a fáklya, nem túl nehéz feldobni. Tompa koppanás ahogy landol a tetőn. Aztán jöhet a kínos várakozás. Semmi, egyelőre...
Végül sárgás fény kezd el pislákolni a tetőrésznél. Úgy látszik lángra kapott a fa szerkezet. Komótosan ugyan, de végül meglódult. Idővel eléri a szalmát is s akkor már nagyobb a gond.
A lovak hirtelen igencsak nyugtalankodni kezdenek és a lányt megelőzik.
A két fiú hangosan kiabálva óbégatja. *
- Tűz van tűz van!
* A négy jómadár azonnal azonnal odakapja tekintetét, a hordón ülő dob is egy hátast becsapódva a földre, hogy csak nyekken. Meglátják amit egyelőre még nem túl nagy de azért lángok táncolnak odabenn. *
- Hogy rohadna meg...
* Káromkodik egy sort az egyik majd a másik rögtön üvölt is *
- Kiengedni a lovakat! GYORSAN!
* Ha bajuk lesz az állatoknak kapnak rendesen a kereskedőtől. Neki is kezdenek az oltásnak, nem csak ők, mások is meghallották a kiáltást, környékbeliek sietnek oltani, no nem olyan marha nagy jótékonyságból, szimplán nem akarják, hogy az ő portékájuk is a tűz martaléka legyen ha tovább terjed...
A lovak robognak is kifelé amerre látnak. Majd később begyűjtik őket. Az egyik őr lódul is, hogy megfogja szép sorban. De hát ő is csupán két kézzel és lábbal rendelkezik. A többiek ez alatt, az összegyűlt kis népséggel együtt dolgoznak az oltáson. A lehetőség adott. Akad ló ki szabad robog, már csupán el kell kapni. *
* Régen elindult már a holdkorong az esti égen és szép komótosan a ládák, hordók és a dobozok tengere fölé. Megannyi épület szolgál raktárként a különféle portékáknak.
A magát idősnek tettető leány túl sok figyelmet nem kap. Maximum egy két részeg matróz hahotázik rajta egyet egyet vagy tesz valami hihetetlen értelmes megjegyzést rá mint például "némá a nyanya" és hasonlók. Az őrség emberei egyre ritkábbak ahogy beljebb halad a már már labirintusban. Természetesen tévhit ha valaki azt hiszi itt nincs őrség. Nagyon is van, a kereskedők nem bolondok, a portékáikat bizony megvédik ha kell erővel. Megfizetek a megfelelő embereket az épületek, egyéb áruk őrzésével. No persze ezek másfajta őrök mint a városőrség hithű katonái.
Színjátéka sikerének (vagy szimplán a nemtörődömségnek) mondható de végül is eljut a kiszemelt helyszínre. Két marcona fickó áll az épület előtt melynek ajtaja éppen nyitva van, belátni. Odabenn kicsiny bokszokban sorakoznak a lovak. Épp két fiatal kölyök lépdel be maguk előtt talicskán tolva néhány szerszámot.
A lány hangoskodására az egyik fickó emeli is tekintetét. Aztán konstatálva, hogy csak egy újabb ittas matróz, vállat von és inkább be kiabál a két fiú után kik idő közben eltűntek az épület gyomrában. *
- Igyekezzetek a ganajozással!
* Förmed kissé rájuk, mutatva társának menőségét amin jót vidulnak mindketten, nem igazán törődve az öklendezővel. Aztán végül egy magára maradt üveg árválkodik. Hunyorogva tekint oda a fickó, megvakargatja borostás állát. Aztán meglódulnak a fogaskerekek. Összenéznek a másikkal is szinte egyszerre bólintanak, egy rugóra járhat a két agy, ami nem csoda ha arra gondolunk, hogy nem túl kimagasló teljesítményű ez a szervük. *
- Te, piros képű! Gyere csak ide!
* Füttyent be egyet, és csak hamar meg is jelenik az ajtóban az egyik kölyök, jobb orcája valóban vöröses a másikon pedig némi kis gané csüng. *
- Pfej!
* Jegyzi meg mikor meglátja és megérzi a kölyök andalító illatát. Aztán rögvest folytatja. *
- Hozd csak ide nekem azt az üveget! De tüstént!
* Parancsol rá vigyorogva mutogatva az üveg irányába. No nem mintha ő nem tudna érte menni, de hát ha van kit ugráltatni akkor miért ne tegye? A kölyök nincs mit tenni elkullog az üvegért, felveszi, szemügyre veszi majd visszasétál vele amint kellő közelségbe ér már kapja is ki a gyermeki mancsok közül az erős szagú italt. *
- Add csak ide!
* Nézegeti s szagol bele, majd elvigyorodik mikor megérzi a pálinka szagát. *
- Na eredj vissza dolgozni!
* Szól rá aztán miután eltűnt a kölyök meg is húzza az üveget. *
- Ejjha, nem rossz, nesze ennyi nekünk is jár! Annak a marhának már úgysem hiányzik!
* Nyújtja a másiknak aztán egy kis lazításként iszogatni kezdenek. A részegséghez kevés ugyan az effajta fickóknak egyetlen üveg de azért a célt részben elérte. Figyelmük nem olyan éber mint eddig. Főként mert indulnak a történetek. Idő közben arra sétál még két fickó kiket odainvitálnak, így már négyen is nyakalnak az üvegből. Egyikük ledobja magát az egyik hordóra, azon ülve nevetgél és magyaráz valami múlt éjszakai cafkáról. Nagyzoló barom.
Az épület hátulja csendes, szűk sikátor vezet hátra, út közben egy egy hordó, doboz állja el félig az utat. Némelyikből halszag árad. A szomszédos épület elég közel van, lehet hogy amabban halat raktároznak. De ez most a lányt úgysem érdekli. Ahogy eléri a megfelelő helyet odabentről némi mozgolódást hall, prüszkölés, tompa nyihogás. *
- Nyugii pajtás, nemsoká végzünk.
* Hallatszik bentről tompán egy fiúcska vékony hangja, valószínű a piros képűé. Aztán röpül a fáklya, nem túl nehéz feldobni. Tompa koppanás ahogy landol a tetőn. Aztán jöhet a kínos várakozás. Semmi, egyelőre...
Végül sárgás fény kezd el pislákolni a tetőrésznél. Úgy látszik lángra kapott a fa szerkezet. Komótosan ugyan, de végül meglódult. Idővel eléri a szalmát is s akkor már nagyobb a gond.
A lovak hirtelen igencsak nyugtalankodni kezdenek és a lányt megelőzik.
A két fiú hangosan kiabálva óbégatja. *
- Tűz van tűz van!
* A négy jómadár azonnal azonnal odakapja tekintetét, a hordón ülő dob is egy hátast becsapódva a földre, hogy csak nyekken. Meglátják amit egyelőre még nem túl nagy de azért lángok táncolnak odabenn. *
- Hogy rohadna meg...
* Káromkodik egy sort az egyik majd a másik rögtön üvölt is *
- Kiengedni a lovakat! GYORSAN!
* Ha bajuk lesz az állatoknak kapnak rendesen a kereskedőtől. Neki is kezdenek az oltásnak, nem csak ők, mások is meghallották a kiáltást, környékbeliek sietnek oltani, no nem olyan marha nagy jótékonyságból, szimplán nem akarják, hogy az ő portékájuk is a tűz martaléka legyen ha tovább terjed...
A lovak robognak is kifelé amerre látnak. Majd később begyűjtik őket. Az egyik őr lódul is, hogy megfogja szép sorban. De hát ő is csupán két kézzel és lábbal rendelkezik. A többiek ez alatt, az összegyűlt kis népséggel együtt dolgoznak az oltáson. A lehetőség adott. Akad ló ki szabad robog, már csupán el kell kapni. *
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:45:15
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:45:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Chadim fáradtan érkezik vissza a kikötőbe. Szinte nehezebbnek érzi ezt a néhány lépést a főutcán, mint útjának eddigi részét. Utazott eleget, már egy éve. Ebben egyeztek meg a mesterével. Egy évig keresi a szüleit, majd ha nem talál semmit, visszatér, hogy tovább tanuljon. Beleszippant a levegőbe, amely a kifogott halak, polipok, és más tengergyümölcsei illatát sodorja felé. ~Igen, ilyen az otthon illata.~ A sós levegőben újra szabadnak érzi magát, és ahogy végre ismerős arcokat is megpillant, lehullik lábairól a mázsás fáradtság. Már sokkal vidámabban indul el a torony felé, miközben mindenkinek köszön, aki csak szembejön vele. A tengerészeknek, az árusoknak, kereskedőknek, áruszállítóknak, még a prostituáltaknak is. Akik persze mint mindig, most is remélik, hogy a fiú meglátogatja őket. ~Persze, hogy összeszedjek valami nyavalyát, aztán magyarázkodjak az öregnek. Na még csak az kéne.~ Mosolyogva hagyja el a kikötőt, és indul tovább a sziklaszirtek felé.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:41:12
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:41:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Szösszenet egy lóért //
* Az éjszaka folyamán, a fogadóban üldögél egy darabig. Nézi és hallgatja a betérőket. Majd gondolván egyet, visszavonul a szobájába. Eltölt némi időt azzal, hogy felszerelését összepakolja. S valamennyire elmaszkírozza magát, igaz sose fordított rá kellő energiát arra, hogy gyakorolja, így bizony akadnak hiányosságai e téren. De bízik abban, hogy sikerül egy öregedő asszony ábrázatát magára vennie. A csuklyáját s a hozzá tartozó leplet mióta a városban tartózkodik sosem vette le magáról nyilvános helyen, így bárki rejtőzhet alatta. *
* Még nincs olyan késő, hogy feltűnjön a késői távozás, s ha minden igaz akadnak, hajók melyek éjszaka futnak ki a nyílt vízre. Már nap közben kinézet magának a helyet s fel is térképezte azt. S úgy tűnik, kicsit az égiek is a segítségére lesznek. A szél is feltámadni látszik. Ahogy csak tudja, kihasználja az árnyak jótékony hatását, oson házról házra. Ha városőrök vagy csak egy későn hazatérő lépteit is hallani véli, meglapul, s nem mozdul. Tartását olyankor meggörnyeszti, ha mégis valaki megszólítaná, hitelesebb legyen hazug szava. Akkor megfáradt utazónak adja ki magát, aki ily késői órán érkezett egy idegen városba. Pihenni vágyik, s a fogadót keresi. Hangja rekedt, remegős, fáradtnak ható annak ki hallja. Természetesen el is indul abba az irányba, mely felé terelik. Szép lassan, le-lemaradva, pihenést színlelve, egy köszvényesedet lábbal nehéz már sietni. *
* Ha minden akadály ellenére sikerül elérnie a célját, a közelben kivárja, míg az őrök kisebb körútra indulnak. Arra számít, hogy egy biztos marad közülük, hogy a bejáratot is őrizze. Azt az alkalmat választva egy biztonságosnak tűnő helyen, melyet már napközben feltérképezett, leteszi felszerelését. Csuklyáját magán hagyva, kitántorog az előre vett üveg pálinkával a kezében. Adja a részeget, aki mit sem tud magáról mély baritonon, mely egy férfi hangja, még valami ósdi dalocskát is énekel, valami cédáról, ki a férfiszíveket darabokra töri. Szájához emeli az üveget, mintha fájdalmát akarná legyűrni a torkán. A fal mellett tántorog, tesz róla, hogy az őr észrevegye. Majd jó pár percig leguggol, mint aki gyomra tartalmának benntartásával küzd. Leteszi az üveget, hogy azt is jó látható legyen. Ha megszólítja, hát csak legyint s öklendezik tovább. A kis színjáték után újra elindul, az üveget „ véletlen” maga mögött hagyva. Bízva abba, hogy az őr nem valami erkölcsi hulladék. Bár tapasztalatok alapján bizony az ilyenek sem vetik meg az italt, s bűnözésre adja fejét, bevonva a visszaérkező társait is. Miután látótávolságon kívül kerül, egy másik útvonalon visszatér megfigyelő helyére. Türelmesen várja a fejleményeket. Remélni meri csak, hogy nem elég okosak ahhoz, hogy cselnek véljék az otthagyott itókát, s azt is, hogy eléggé porzik már a májuk. Azt meg még inkább, hogy hamar olyan állapotba kerüljenek, hogy figyelmük lankadjon. A kívánt eredmény után, magára tekeri az éjsötétjét, s az épület hátsó részéhez oson. Sajnos az állatoknak meg van a rossz szokása, hogy megérzik ha valaki nem jó szándékkal közeledik feléjük. S rögtön mozgolódni kezdenek. Ezért is kellett a pálinka, hogy a őrök figyelmét lelankasztja, így talán elég ideje lesz a tűznek utat törni magának. Még szerencse, hogy a szalma, hamar lángra kap. Körbe kémlel van e a közelbe valaki. Ha lenne olyan „ szerencséje”, hogy éppen arra jár valaki, hát megvárja, míg az elhalad. S minden bizonyára megfordul a fejében, hogy egyszerűbb lett volna valakit hátba szúrni. Ha a terep tisztának tűnik, meggyújtja a fáklyát, s már hajítja is. Vár egy kicsit, biztos, ami biztos. Az égiekhez mormol egy halk fohászt, bár sosem hitt semmilyen felsőbbrendűben. De ha mégis léteznek, most legyenek vele. Reméli, a többit a természet elintézi. Valahol egy sötétebb zugban meghúzza magát s nézi, hogy kapnak erőre a lángok. Gyönyörködik a látványban, perverz mosoly ül ki az arcára, hogy mindezt egy átkozott ló miatt csinálja. De kell némi öröm. A lovak nyerítése, birkák ideges bégetésére, a füstre, a tűz pattogására, hamarosan felfigyelnek az őrök, de nem elég hamar ahhoz, hogy egy vödör vízzel eloltsák azt. Így kénytelenek az állatokat menekíteni. Ahhoz kevesen vannak, hogy minden állatot visszafogjanak, így reméli a lovak között is akad olyan, amelyik kicsit ijedősebb, s szélnek erednek. Ám, hogy jó szándékáról is tanúbizonyságot tegyen, a szerencsétleneknek segítségére siet, nem hiszi, hogy ilyen helyzetben azzal foglalkoznának, ki az, aki egy segítő jobbot nyújt. Arcáról csuhájával letörli arcáról a festéket, csak a csuklyát hagyja fején amazt sarokban hagyva fut oda. Próbál úgy tenni, mint aki ügy buzgóságában azt sem tudja, merre fusson, hol segítsen, persze hagyja, hogy valaki más hamarabb felkapja előle a vizes vödröket. Mivel úgy tűnik, az oltásban nem veszik hasznát, inkább a lovaknál segédkezik, szívesen ajánlkozik fel, hogy tartja azokat, míg oltják a tüzet. Persze, hogy kiválasztja a számára legszebbet, azok közül melyet rábíztak. Kissé hátrább vonul az égő épülettől, a többit hagyja, hagyj, menjen. Míg újdonsült paripájával megpróbál tovaillanni. *
* Az éjszaka folyamán, a fogadóban üldögél egy darabig. Nézi és hallgatja a betérőket. Majd gondolván egyet, visszavonul a szobájába. Eltölt némi időt azzal, hogy felszerelését összepakolja. S valamennyire elmaszkírozza magát, igaz sose fordított rá kellő energiát arra, hogy gyakorolja, így bizony akadnak hiányosságai e téren. De bízik abban, hogy sikerül egy öregedő asszony ábrázatát magára vennie. A csuklyáját s a hozzá tartozó leplet mióta a városban tartózkodik sosem vette le magáról nyilvános helyen, így bárki rejtőzhet alatta. *
* Még nincs olyan késő, hogy feltűnjön a késői távozás, s ha minden igaz akadnak, hajók melyek éjszaka futnak ki a nyílt vízre. Már nap közben kinézet magának a helyet s fel is térképezte azt. S úgy tűnik, kicsit az égiek is a segítségére lesznek. A szél is feltámadni látszik. Ahogy csak tudja, kihasználja az árnyak jótékony hatását, oson házról házra. Ha városőrök vagy csak egy későn hazatérő lépteit is hallani véli, meglapul, s nem mozdul. Tartását olyankor meggörnyeszti, ha mégis valaki megszólítaná, hitelesebb legyen hazug szava. Akkor megfáradt utazónak adja ki magát, aki ily késői órán érkezett egy idegen városba. Pihenni vágyik, s a fogadót keresi. Hangja rekedt, remegős, fáradtnak ható annak ki hallja. Természetesen el is indul abba az irányba, mely felé terelik. Szép lassan, le-lemaradva, pihenést színlelve, egy köszvényesedet lábbal nehéz már sietni. *
* Ha minden akadály ellenére sikerül elérnie a célját, a közelben kivárja, míg az őrök kisebb körútra indulnak. Arra számít, hogy egy biztos marad közülük, hogy a bejáratot is őrizze. Azt az alkalmat választva egy biztonságosnak tűnő helyen, melyet már napközben feltérképezett, leteszi felszerelését. Csuklyáját magán hagyva, kitántorog az előre vett üveg pálinkával a kezében. Adja a részeget, aki mit sem tud magáról mély baritonon, mely egy férfi hangja, még valami ósdi dalocskát is énekel, valami cédáról, ki a férfiszíveket darabokra töri. Szájához emeli az üveget, mintha fájdalmát akarná legyűrni a torkán. A fal mellett tántorog, tesz róla, hogy az őr észrevegye. Majd jó pár percig leguggol, mint aki gyomra tartalmának benntartásával küzd. Leteszi az üveget, hogy azt is jó látható legyen. Ha megszólítja, hát csak legyint s öklendezik tovább. A kis színjáték után újra elindul, az üveget „ véletlen” maga mögött hagyva. Bízva abba, hogy az őr nem valami erkölcsi hulladék. Bár tapasztalatok alapján bizony az ilyenek sem vetik meg az italt, s bűnözésre adja fejét, bevonva a visszaérkező társait is. Miután látótávolságon kívül kerül, egy másik útvonalon visszatér megfigyelő helyére. Türelmesen várja a fejleményeket. Remélni meri csak, hogy nem elég okosak ahhoz, hogy cselnek véljék az otthagyott itókát, s azt is, hogy eléggé porzik már a májuk. Azt meg még inkább, hogy hamar olyan állapotba kerüljenek, hogy figyelmük lankadjon. A kívánt eredmény után, magára tekeri az éjsötétjét, s az épület hátsó részéhez oson. Sajnos az állatoknak meg van a rossz szokása, hogy megérzik ha valaki nem jó szándékkal közeledik feléjük. S rögtön mozgolódni kezdenek. Ezért is kellett a pálinka, hogy a őrök figyelmét lelankasztja, így talán elég ideje lesz a tűznek utat törni magának. Még szerencse, hogy a szalma, hamar lángra kap. Körbe kémlel van e a közelbe valaki. Ha lenne olyan „ szerencséje”, hogy éppen arra jár valaki, hát megvárja, míg az elhalad. S minden bizonyára megfordul a fejében, hogy egyszerűbb lett volna valakit hátba szúrni. Ha a terep tisztának tűnik, meggyújtja a fáklyát, s már hajítja is. Vár egy kicsit, biztos, ami biztos. Az égiekhez mormol egy halk fohászt, bár sosem hitt semmilyen felsőbbrendűben. De ha mégis léteznek, most legyenek vele. Reméli, a többit a természet elintézi. Valahol egy sötétebb zugban meghúzza magát s nézi, hogy kapnak erőre a lángok. Gyönyörködik a látványban, perverz mosoly ül ki az arcára, hogy mindezt egy átkozott ló miatt csinálja. De kell némi öröm. A lovak nyerítése, birkák ideges bégetésére, a füstre, a tűz pattogására, hamarosan felfigyelnek az őrök, de nem elég hamar ahhoz, hogy egy vödör vízzel eloltsák azt. Így kénytelenek az állatokat menekíteni. Ahhoz kevesen vannak, hogy minden állatot visszafogjanak, így reméli a lovak között is akad olyan, amelyik kicsit ijedősebb, s szélnek erednek. Ám, hogy jó szándékáról is tanúbizonyságot tegyen, a szerencsétleneknek segítségére siet, nem hiszi, hogy ilyen helyzetben azzal foglalkoznának, ki az, aki egy segítő jobbot nyújt. Arcáról csuhájával letörli arcáról a festéket, csak a csuklyát hagyja fején amazt sarokban hagyva fut oda. Próbál úgy tenni, mint aki ügy buzgóságában azt sem tudja, merre fusson, hol segítsen, persze hagyja, hogy valaki más hamarabb felkapja előle a vizes vödröket. Mivel úgy tűnik, az oltásban nem veszik hasznát, inkább a lovaknál segédkezik, szívesen ajánlkozik fel, hogy tartja azokat, míg oltják a tüzet. Persze, hogy kiválasztja a számára legszebbet, azok közül melyet rábíztak. Kissé hátrább vonul az égő épülettől, a többit hagyja, hagyj, menjen. Míg újdonsült paripájával megpróbál tovaillanni. *
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:32:56
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:32:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
* Úgy tervezi, hogy a Rumosba még egy éjszakát tölt. A nappal azzal foglalja el magát, hogy a környéket járja, bízva hogy egy egy beszélgetést elkapva még többet megtud az idegenekről. Az már az előző nap is világossá vált számára, hogy bizony vegyes érzelmeket keltenek az itt lakókban. Ezt csak megerősítik a továbbiak. Mindenki számára jelent valamit a név Thargodar. Bár nem tegnap vertek tanyát az ösvénytől nem messze, mégis aljasul befurakodtak az emberek gondolataiba. Az egyszerű emberek félik az ismeretlent s ez nincs másképp most sem, kényszert éreznek arra, hogy beszéljenek róla, vitatkozzanak, meggyőzzék egymást a maguk igazáról. Minden bizonnyal útba igazítanák merre is keresse őket. Viszont Madlielnek ahhoz van a legkevésbé kedve, hogy magára vonja a figyelmet. Nem teljesen világos számára, hogy mi is a célja ennek a bandának erre fele. Megvetni a lábát az biztos, de hogy letarolva mindent igába hajtani a fejeket, vagy mint a békesség, jólét lobbogiját magasba tartva írja be magát a történelembe. Ez rejtély, mindenki számára. Az első közelebb áll szívéhez, de lelkiismerete megbirkózik azzal is, ha a jó szándék mellé kell állnia. Ha nagyon unatkozik, talál magának elfoglaltságot.*
* Két öregasszony beszélgetése kelti fel a figyelmét. Tétován áll meg a közelükbe, mint aki mással van elfoglalva. Tekinget, ide-oda közben hegyezi a füleit. *
- Blik, az a vén kujon mesélte múltkor, hogy épp a piacon lófrált, mikor megérkeztek. Vezetőjük egy hószín hajú szépség volt. Nem látott még olyat, soha sem. Mint a felkelő nap sugarai olyan volt a mosolya. Kedves volt és bájos, gyöngyözött kacaja. Ruhája a legjobb kelméből készült, csak úgy szikrázott rajta a sok ékszer. Én mondom neked, hogy ha letelepednek, jólétben lesz részünk. Kezük között csak úgy folyik az arany.
- Én meg azt hallottam, hogy szolgálókat, s fegyverhordozókat keresnek. Mondtam is az unokámnak, menjen, ajánlja fel szolgálatait. Egy ilyen családnál csak jó sora lehet az embernek. Lovagjaik is, díszes páncélba járnak, erős és délceg mind. Modoruk kifogástalan, nem oly barbár horda, mint azt mondják egyesek. Jó kis feleségnek való a kis aranyom, erős fiúkat szülhetne valamelyiknek.
* A csuklya alatt csak szemöldökét ráncolja a hallottakra. A további családalapítási tervekre, már nem kíváncsi, így tovább halad. Nem tudja, mennyit hihet el ezekből a mesékből, de egyre kíváncsibb már a gazdag barbárokra. Már csak azt lenne jó megtudnia, merre is tanyáznak. Hosszadalmas az e fajta információgyűjtés, de nem kell csalatkoznia, a nap folyamán azt is sikerül kiderítenie, hogy Amon Ruadhnak nevezik kis birodalmukat, s hogy a szántóföldeken át juthat el oda. *
~ Közelebb is költözhettek volna. ~ * húzza el száját. Nincs ínyére a gyaloglás. Főleg, ami több napig is eltart. ment ő már eleget az elmúlt hetek során. Így kénytelen szemügyre venni a kínálatot lovak terén. Kínálatból nincs híján, annál inkább az aranynak. Már előző nap is szembesülnie kellett vele, de reménykedett abban, hogy legalább valami félholt gebét tud magának venni. Marad, hogy lejárja térdig a lábát. De sehogy sem akaródzik ezzel a lehetősséggel megbarátkozni. Vagy marad a lopás lehetősége. Nem igen szokott élni ezzel a lehetősséggel, de jobb, mint a séta. Az utcákat róva, a kivitelezésen morfondírozik. Leütni valakit az éjszaka folyamán vagy netalán megölni? Nem rossz gondolat, s mi sem lenne egyszerűbb. Meglepődik saját magán, hogy ez most mégsem tetszik neki. Túlontúl egyszerű. Valami kis felfordulás kellene. Eleget járkál ahhoz, hogy feltűnjön számára egy állat kereskedő. Valószínű jól mehet neki az üzlet, van ott minden, birka, kecske, s nem utolsó sorban lovak, nem is akár milyenek. Fedett helyen összezárva. A nap hátra levő részében, megfigyeli a helyet, körbe járja, fejébe vési a látottakat. Biztos őrzik éjszakánként, de megoldható az is. Még mielőtt visszatérne a fogadóba, vesz egy üveg pálinkát 50 aranyért. Melyet egy vén öregnek (Mesélő (BlackJack) pengeti le.
Vagyis csak remélni tudja, hogy ezzel, megoldja, ha már ennyi pénzt adott ki érte, de még mindig olcsóbb, mint egy hátas. S reméli, hogy a Thargarodok tényleg olyan pénzesek, mint azt egyesek állítják róluk. Aztán a következő, amit beszerez tűzszerszám s 4 db fáklya amiért 30 arany a jussa, a enyveskezű kereskedőnek(Mesélő (BlackJack). *
* Két öregasszony beszélgetése kelti fel a figyelmét. Tétován áll meg a közelükbe, mint aki mással van elfoglalva. Tekinget, ide-oda közben hegyezi a füleit. *
- Blik, az a vén kujon mesélte múltkor, hogy épp a piacon lófrált, mikor megérkeztek. Vezetőjük egy hószín hajú szépség volt. Nem látott még olyat, soha sem. Mint a felkelő nap sugarai olyan volt a mosolya. Kedves volt és bájos, gyöngyözött kacaja. Ruhája a legjobb kelméből készült, csak úgy szikrázott rajta a sok ékszer. Én mondom neked, hogy ha letelepednek, jólétben lesz részünk. Kezük között csak úgy folyik az arany.
- Én meg azt hallottam, hogy szolgálókat, s fegyverhordozókat keresnek. Mondtam is az unokámnak, menjen, ajánlja fel szolgálatait. Egy ilyen családnál csak jó sora lehet az embernek. Lovagjaik is, díszes páncélba járnak, erős és délceg mind. Modoruk kifogástalan, nem oly barbár horda, mint azt mondják egyesek. Jó kis feleségnek való a kis aranyom, erős fiúkat szülhetne valamelyiknek.
* A csuklya alatt csak szemöldökét ráncolja a hallottakra. A további családalapítási tervekre, már nem kíváncsi, így tovább halad. Nem tudja, mennyit hihet el ezekből a mesékből, de egyre kíváncsibb már a gazdag barbárokra. Már csak azt lenne jó megtudnia, merre is tanyáznak. Hosszadalmas az e fajta információgyűjtés, de nem kell csalatkoznia, a nap folyamán azt is sikerül kiderítenie, hogy Amon Ruadhnak nevezik kis birodalmukat, s hogy a szántóföldeken át juthat el oda. *
~ Közelebb is költözhettek volna. ~ * húzza el száját. Nincs ínyére a gyaloglás. Főleg, ami több napig is eltart. ment ő már eleget az elmúlt hetek során. Így kénytelen szemügyre venni a kínálatot lovak terén. Kínálatból nincs híján, annál inkább az aranynak. Már előző nap is szembesülnie kellett vele, de reménykedett abban, hogy legalább valami félholt gebét tud magának venni. Marad, hogy lejárja térdig a lábát. De sehogy sem akaródzik ezzel a lehetősséggel megbarátkozni. Vagy marad a lopás lehetősége. Nem igen szokott élni ezzel a lehetősséggel, de jobb, mint a séta. Az utcákat róva, a kivitelezésen morfondírozik. Leütni valakit az éjszaka folyamán vagy netalán megölni? Nem rossz gondolat, s mi sem lenne egyszerűbb. Meglepődik saját magán, hogy ez most mégsem tetszik neki. Túlontúl egyszerű. Valami kis felfordulás kellene. Eleget járkál ahhoz, hogy feltűnjön számára egy állat kereskedő. Valószínű jól mehet neki az üzlet, van ott minden, birka, kecske, s nem utolsó sorban lovak, nem is akár milyenek. Fedett helyen összezárva. A nap hátra levő részében, megfigyeli a helyet, körbe járja, fejébe vési a látottakat. Biztos őrzik éjszakánként, de megoldható az is. Még mielőtt visszatérne a fogadóba, vesz egy üveg pálinkát 50 aranyért. Melyet egy vén öregnek (Mesélő (BlackJack) pengeti le.
Vagyis csak remélni tudja, hogy ezzel, megoldja, ha már ennyi pénzt adott ki érte, de még mindig olcsóbb, mint egy hátas. S reméli, hogy a Thargarodok tényleg olyan pénzesek, mint azt egyesek állítják róluk. Aztán a következő, amit beszerez tűzszerszám s 4 db fáklya amiért 30 arany a jussa, a enyveskezű kereskedőnek(Mesélő (BlackJack). *
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-28 07:54:46
Üzenet elküldve: 2015-04-28 07:54:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kikötői kaland//
* Örül, hogy most nem kell újra próbálkoznia. Az iménti pár perces kapcsolódás egy kissé lefárasztotta az elméjét. Fél, hogy ha közvetlen kezd egy új próbálkozásba semmi sem lenne belőle.
Feláll. Összepakol maga után majd a pokrócot is szépen összehajtogatva ismét Hópehely hátára helyezi. Nem látta soha szükségét nyeregnek, viszont a pokróc többszörösen hasznos lehet ha az erdőben kalandozik. Rá lehet ülni, ha hűvös van a fele megfelel takarónak is, sőt ha nagyon ragaszkodik hozzá akkor valamilyen sátorhoz hasonlatos dolgot is képes összerakni belőle néhány erős faág segítségével. Természetesen ez nem túl erős de egy csillagos éjjelt kibír.
A lovon ülve követi Yarrodot és Kagant a Mágustorony felé.*
* Örül, hogy most nem kell újra próbálkoznia. Az iménti pár perces kapcsolódás egy kissé lefárasztotta az elméjét. Fél, hogy ha közvetlen kezd egy új próbálkozásba semmi sem lenne belőle.
Feláll. Összepakol maga után majd a pokrócot is szépen összehajtogatva ismét Hópehely hátára helyezi. Nem látta soha szükségét nyeregnek, viszont a pokróc többszörösen hasznos lehet ha az erdőben kalandozik. Rá lehet ülni, ha hűvös van a fele megfelel takarónak is, sőt ha nagyon ragaszkodik hozzá akkor valamilyen sátorhoz hasonlatos dolgot is képes összerakni belőle néhány erős faág segítségével. Természetesen ez nem túl erős de egy csillagos éjjelt kibír.
A lovon ülve követi Yarrodot és Kagant a Mágustorony felé.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:50:30
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:50:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Meghallgatja Ewangel jelentését, majd bólint, még ha nem is túl elégedetten.*
- Induljunk. A mágustoronynál találkozunk velük, aztán irány vissza Tharg Arod. *a lány kérdésére elgondolkodik, majd megrázza a fejét.*
- Majd Harathék összeszedik őket és együtt jönnek. Tartogasd varázsos erődet, még jól jöhet. *Kagan elég tudatlan a mágia dolgával kapcsolatban: azt tudja, hogy valami erőforrás kell ahhoz is, amit hol manának, hol másnak hívnak, de hogy annak mik a korlátai és hogyan töltődik vissza, arról fogalma sincs.*
- Gyertek. És óvatosan haladjatok, sötét ez az erdő... *léptet be Yarrod mögött a mágustorony felé vezető csapásra, és eszébe se jut ügetni, nem ám vágtázni. Nem siet, és feleslegesen csak egy ostoba kockáztatja a lovát.*
*Meghallgatja Ewangel jelentését, majd bólint, még ha nem is túl elégedetten.*
- Induljunk. A mágustoronynál találkozunk velük, aztán irány vissza Tharg Arod. *a lány kérdésére elgondolkodik, majd megrázza a fejét.*
- Majd Harathék összeszedik őket és együtt jönnek. Tartogasd varázsos erődet, még jól jöhet. *Kagan elég tudatlan a mágia dolgával kapcsolatban: azt tudja, hogy valami erőforrás kell ahhoz is, amit hol manának, hol másnak hívnak, de hogy annak mik a korlátai és hogyan töltődik vissza, arról fogalma sincs.*
- Gyertek. És óvatosan haladjatok, sötét ez az erdő... *léptet be Yarrod mögött a mágustorony felé vezető csapásra, és eszébe se jut ügetni, nem ám vágtázni. Nem siet, és feleslegesen csak egy ostoba kockáztatja a lovát.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-27 15:03:15
Üzenet elküldve: 2015-04-27 15:03:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A távolban feltűnnek az első árbocok és a kikötő oldalánál kezdődő erdőség. Eszébe jut az otthonát körbevevő erdő. Elmosolyodik a bevillanó emlékeken.
Ám ahogy a hajó besiklik a kikötőbe a mosolya eltűnik. Lágy szellő kél mikor a hajó a stégnek ütközik, s ő a partra lép. Nem azért jött, hogy elmerüljön az emlékeiben. Fontosabb feladat hajtja.
Mély levegőt vesz. Csuklyáját mélyen a szemébe húzza, s hosszú léptekkel elindul. Nincs sok ideje. Meg kell találnia.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.27 15:05:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
Ám ahogy a hajó besiklik a kikötőbe a mosolya eltűnik. Lágy szellő kél mikor a hajó a stégnek ütközik, s ő a partra lép. Nem azért jött, hogy elmerüljön az emlékeiben. Fontosabb feladat hajtja.
Mély levegőt vesz. Csuklyáját mélyen a szemébe húzza, s hosszú léptekkel elindul. Nincs sok ideje. Meg kell találnia.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.27 15:05:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-25 12:03:10
Üzenet elküldve: 2015-04-25 12:03:10
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek//
*Asira nem egy ilyen férget látott már, most sem volt nehéz beazonosítania. A fiatal utcakölyök pedig, ahogy az szokás gyorsan kimutatja a foga fehérjét. ~ Még egy öngyilkosjelölt. ~ Az alkarvédője kattan a titkos mozdulatára, a kézfeje takarásába pedig dobásra készen érkezik a tőr. Csak rá kell mutatnia "Csasszi" nyakára, és máris beteljesül neki az örök homály. "As tudiues, as valir" Ahogy élünk, úgy halunk.
Asira felnevet a rekedtes hangján.*
- A szánalmas az, aki fülét-farkát behúzva odacsapódik hozzánk ficsúr. Arum karash situes ro valir. *Pirtianesi nyelvet úgysem ismeri mindenki, de aki igen azt érthette: A suttogásban jő el a halálod. A célpontoktól így búcsúzott a klánja, az utolsó pillanatokban ezt hallhatta az áldozat.
Azonban nem csak az ő béketűrésének jár a végére a Shirdan könnyeire ráfüggő fiúcska. Khyr támadásba lendül, és Múgen is teszi a dolgát. Asira, csak a pillanatra vár, amikor tőrt ereszthet a támadójukba, de addig nem mozdul. Bármennyire is fiatalabb és egyedül van, gyors a kis rohadék. Úgyhogy addig vár, amíg "Csasszi" tekintete elkerüli őt, akkor dobja el csak a dobótőrét. Hiába gyors valaki, ha nem látja a támadást, ő pedig erre van kiképezve.*
A hozzászólás írója (Asira Qatil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.25 12:04:01
*Asira nem egy ilyen férget látott már, most sem volt nehéz beazonosítania. A fiatal utcakölyök pedig, ahogy az szokás gyorsan kimutatja a foga fehérjét. ~ Még egy öngyilkosjelölt. ~ Az alkarvédője kattan a titkos mozdulatára, a kézfeje takarásába pedig dobásra készen érkezik a tőr. Csak rá kell mutatnia "Csasszi" nyakára, és máris beteljesül neki az örök homály. "As tudiues, as valir" Ahogy élünk, úgy halunk.
Asira felnevet a rekedtes hangján.*
- A szánalmas az, aki fülét-farkát behúzva odacsapódik hozzánk ficsúr. Arum karash situes ro valir. *Pirtianesi nyelvet úgysem ismeri mindenki, de aki igen azt érthette: A suttogásban jő el a halálod. A célpontoktól így búcsúzott a klánja, az utolsó pillanatokban ezt hallhatta az áldozat.
Azonban nem csak az ő béketűrésének jár a végére a Shirdan könnyeire ráfüggő fiúcska. Khyr támadásba lendül, és Múgen is teszi a dolgát. Asira, csak a pillanatra vár, amikor tőrt ereszthet a támadójukba, de addig nem mozdul. Bármennyire is fiatalabb és egyedül van, gyors a kis rohadék. Úgyhogy addig vár, amíg "Csasszi" tekintete elkerüli őt, akkor dobja el csak a dobótőrét. Hiába gyors valaki, ha nem látja a támadást, ő pedig erre van kiképezve.*
A hozzászólás írója (Asira Qatil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.25 12:04:01
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-24 09:50:11
Üzenet elküldve: 2015-04-24 09:50:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kikötői kaland//
* Végig jelen van a felderítők megbeszélésén. Amit Harath hall és gondol vagy amit gondol majd kimond mind ott kavarog Ewangel tudatában is. ~Úgy tűnik oda tartunk ismét~ ad választ az értetlenkedő kérdésre amit Kagan egy távolról Ewa számára hallható szava ismét megerősít. Azt nem tudja megmondani, hogy hol találkoznak ők a felderítőkkel csak sejti, hogy nem itt. A leglogikusabb választás a Torony. Ewa a maga részéről még mindig a pokrócon ül a válaszra várva. Hallja, hogy Harath kudarcként fogja fel a feladatát, és az utolsó szavait is miszerint megy a többiekért. Szóval akkor a felderítők együtt vannak és mennek a lovagokért.
~ Ha jól értelmeztem a válsz egyszerűen csak kudarc, és a lovagokat értesíted a visszavonulásról?~ kérdez még rá majd egy csepp hallgatózás után ahol valószínűleg kap egy igenlő választ még hozzáteszi, az utolsó utasítást is közvetíti ~Siessetek! A Mágustoronynál várunk benneteket.~ ezekkel a szavakkal búcsúzik. Ki nyitja szemeit megszakítva a mentális kapcsolatot.
Remélhetőleg a vezér a közelben van mert akkor rá néz és gyorsan hadarja el a megtudott információkat.*
- Nem jártak szerencsével. Benéznek a lovagokért a Rókába majd jönnek ők is a Mágustoronyba.
* Elmondta amit megtudott, legalábbis a lényegét. A kósza gondolatokat nem találta annyira fontosnak, hogy továbbítsa hisz mégis csak magánterület ahova bejutott, inkább kérdőn néz Kaganra.*
- Érdemes még Gabriennel próbálkoznom vagy van más parancs. Esetleg én is pakoljak össze? *kérdezi, hisz a pokróc, a pappír amiben a piték voltak csomagolva na meg még ott van a ló is, ezeket egy helyre kell gyűjtenie és csak utána tud lóra szállni, abban az esetben ha nincs más feladat. Ha van akkor biztonságosabb ülve gondolat-beszélgetni. Nem szívesen esne le a lóról mondjuk egy útját keresztező alacsonyabb faág miatt amit nem lát mert a szeme be van hunyva.*
* Végig jelen van a felderítők megbeszélésén. Amit Harath hall és gondol vagy amit gondol majd kimond mind ott kavarog Ewangel tudatában is. ~Úgy tűnik oda tartunk ismét~ ad választ az értetlenkedő kérdésre amit Kagan egy távolról Ewa számára hallható szava ismét megerősít. Azt nem tudja megmondani, hogy hol találkoznak ők a felderítőkkel csak sejti, hogy nem itt. A leglogikusabb választás a Torony. Ewa a maga részéről még mindig a pokrócon ül a válaszra várva. Hallja, hogy Harath kudarcként fogja fel a feladatát, és az utolsó szavait is miszerint megy a többiekért. Szóval akkor a felderítők együtt vannak és mennek a lovagokért.
~ Ha jól értelmeztem a válsz egyszerűen csak kudarc, és a lovagokat értesíted a visszavonulásról?~ kérdez még rá majd egy csepp hallgatózás után ahol valószínűleg kap egy igenlő választ még hozzáteszi, az utolsó utasítást is közvetíti ~Siessetek! A Mágustoronynál várunk benneteket.~ ezekkel a szavakkal búcsúzik. Ki nyitja szemeit megszakítva a mentális kapcsolatot.
Remélhetőleg a vezér a közelben van mert akkor rá néz és gyorsan hadarja el a megtudott információkat.*
- Nem jártak szerencsével. Benéznek a lovagokért a Rókába majd jönnek ők is a Mágustoronyba.
* Elmondta amit megtudott, legalábbis a lényegét. A kósza gondolatokat nem találta annyira fontosnak, hogy továbbítsa hisz mégis csak magánterület ahova bejutott, inkább kérdőn néz Kaganra.*
- Érdemes még Gabriennel próbálkoznom vagy van más parancs. Esetleg én is pakoljak össze? *kérdezi, hisz a pokróc, a pappír amiben a piték voltak csomagolva na meg még ott van a ló is, ezeket egy helyre kell gyűjtenie és csak utána tud lóra szállni, abban az esetben ha nincs más feladat. Ha van akkor biztonságosabb ülve gondolat-beszélgetni. Nem szívesen esne le a lóról mondjuk egy útját keresztező alacsonyabb faág miatt amit nem lát mert a szeme be van hunyva.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-23 22:33:51
Üzenet elküldve: 2015-04-23 22:33:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Félhangosan kimondott kérdésére máris érkezik a válasz. Megerősítés. Ez megnyugtatja kicsit, kíváncsivá teszi, így veszít első megrökönyödéséből és szinte kétségbeeséséből. Ehhez járul még Shauri magyarázata, mit meghall, noha eléggé lefoglalja az elméjében "utazó" második személyiség. A skizofrénia jegyei azonban nem uralkodnak el rajta, lévén magával nem kell vitatkozzon, s a távoli személy is készségesnek mutatkozik. Türelmesen magyarázza és érteti meg vele eme trükk miértjét. De legfőképp a parancs, ami ha elsőre nem is, de hamarosan értelmet nyer zsúfolt elméjében, s tudattá válik a gondolatból.*
-Köszönöm.
*Szól ekképp mindenkinek. Csak, hogy lovaglás közben a következő zavaró instrukció lerombolja, mit eddig felépítettek.*
-A mágustoronyhoz?
*Dörmögi maga elé értetlenkedve. S míg ezt a szálat kibogozza, még az utolsó szalmaszálba kapaszkodik. Az elfhez szól.*
-Vezess most te, Shauri.
*Így a gyeplőt is átadja, s rábízza magát a nőstényre, ki remélhetőleg biztonságban elér vele együtt a megbeszélt találkahelyig. Itt Salanel és Ethea párosa mondhatni kissé kótyagos állapotban találja őt, s biztosan furcsállja is vajon mi történhetett vele. Csak a következő hangos megnyilvánulásából tudható, hogy nagyon is jelen van, és értelmét sem veszítette a félvér.*
-Szóval teljes kudarc. Lukra futás.
*A megállapítással egy időben csóválja fejét lemondóan. Ezzel tulajdonképpen gondtalanul és nem teljesen kész akarva, de tájékoztatja Ewangelt az akcióról.*
-Kárhozottak.
*Keserű és haragvó szavak hagyják el száját. Ekképp tulajdonképpen jelzőt is adva az egész sikertelen kalandjuk okozóinak.*
-Shauri jól beszél.
*Kapcsolódik be a végén maga is, s hagyja jóvá az indulást. Hacsak nem érkezik más utasítás, habár a lovagokért lehet nekik kellene menniük.*
-Menjünk a többiekért!
*Jelzi csapatának, s lovát immár a Róka irányába fordítja. A nagyzolt térkép alapján betájolja magát, és értük mennek. Ha odaért, valamelyik társa majd csak beszól nekik. Aztán végre maguk mögött hagyhatják ezt a koszfészket.*
*Félhangosan kimondott kérdésére máris érkezik a válasz. Megerősítés. Ez megnyugtatja kicsit, kíváncsivá teszi, így veszít első megrökönyödéséből és szinte kétségbeeséséből. Ehhez járul még Shauri magyarázata, mit meghall, noha eléggé lefoglalja az elméjében "utazó" második személyiség. A skizofrénia jegyei azonban nem uralkodnak el rajta, lévén magával nem kell vitatkozzon, s a távoli személy is készségesnek mutatkozik. Türelmesen magyarázza és érteti meg vele eme trükk miértjét. De legfőképp a parancs, ami ha elsőre nem is, de hamarosan értelmet nyer zsúfolt elméjében, s tudattá válik a gondolatból.*
-Köszönöm.
*Szól ekképp mindenkinek. Csak, hogy lovaglás közben a következő zavaró instrukció lerombolja, mit eddig felépítettek.*
-A mágustoronyhoz?
*Dörmögi maga elé értetlenkedve. S míg ezt a szálat kibogozza, még az utolsó szalmaszálba kapaszkodik. Az elfhez szól.*
-Vezess most te, Shauri.
*Így a gyeplőt is átadja, s rábízza magát a nőstényre, ki remélhetőleg biztonságban elér vele együtt a megbeszélt találkahelyig. Itt Salanel és Ethea párosa mondhatni kissé kótyagos állapotban találja őt, s biztosan furcsállja is vajon mi történhetett vele. Csak a következő hangos megnyilvánulásából tudható, hogy nagyon is jelen van, és értelmét sem veszítette a félvér.*
-Szóval teljes kudarc. Lukra futás.
*A megállapítással egy időben csóválja fejét lemondóan. Ezzel tulajdonképpen gondtalanul és nem teljesen kész akarva, de tájékoztatja Ewangelt az akcióról.*
-Kárhozottak.
*Keserű és haragvó szavak hagyják el száját. Ekképp tulajdonképpen jelzőt is adva az egész sikertelen kalandjuk okozóinak.*
-Shauri jól beszél.
*Kapcsolódik be a végén maga is, s hagyja jóvá az indulást. Hacsak nem érkezik más utasítás, habár a lovagokért lehet nekik kellene menniük.*
-Menjünk a többiekért!
*Jelzi csapatának, s lovát immár a Róka irányába fordítja. A nagyzolt térkép alapján betájolja magát, és értük mennek. Ha odaért, valamelyik társa majd csak beszól nekik. Aztán végre maguk mögött hagyhatják ezt a koszfészket.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-22 20:43:19
Üzenet elküldve: 2015-04-22 20:43:19
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
* A küldetés alatt mindvégig egy gondolat motoszkál a fejében. Félre teszi későbbre, hogy alaposabban átgondolja. Most úgy is be kell érnie Harath mellé és somolygósan elmajszolnia a gyümölcsök egy részét. Legalábbis egyet, amíg az árus látja őket. Vigyorogva hagyja magát ölelgetni is, de aztán vissza is ülnek lovaik hátára és indulnak tovább. Vagyis vissza a találkahelyre. Merthogy Harath nekiáll motyogni, méghozzá valakihez motyogni. Kicsit értetlenül néz rá, és már-már aggódni kezd azért, hogy itt hülyült meg mellette a félvér. De kiderül, hogy nem, csak Ewangel gyakorolja meglévő tudását. A mázlista. Keserűen húzza el száját a gondolatra. *
- Egen, Ewangel is mágus, de neki már volt szerencséje ténylegesen is tanulni valamit. Ha erősen koncentrál egy számára ismert személyre, akkor meg tudja vele osztani a gondolatait. Vagyis üzenetet tudott neked átadni, fejben.
* Mesél egy keveset a számára ismerős varázslatról, bár persze lehet, hogy ezt már Ewangel is elmesélte a riadt, majd inkább kíváncsi félvérnek. Hamarosan találkoznak a többiekkel is. Salanel is elmondja a tapasztalatait, ő is mond pár szót. *
- Igen, gyakoriak az őrjáratok. Mi is találtunk egy épületet, sokféle alak mászkált ki és be, papírokkal, testőrökkel kísérten, de az ajtó már zárva volt. Láttam fényt a felső ablakokon kiszűrődni, de nem tudtam belesni.
- Na, lépjünk innen. Utálom ezt a várost.
* A küldetés alatt mindvégig egy gondolat motoszkál a fejében. Félre teszi későbbre, hogy alaposabban átgondolja. Most úgy is be kell érnie Harath mellé és somolygósan elmajszolnia a gyümölcsök egy részét. Legalábbis egyet, amíg az árus látja őket. Vigyorogva hagyja magát ölelgetni is, de aztán vissza is ülnek lovaik hátára és indulnak tovább. Vagyis vissza a találkahelyre. Merthogy Harath nekiáll motyogni, méghozzá valakihez motyogni. Kicsit értetlenül néz rá, és már-már aggódni kezd azért, hogy itt hülyült meg mellette a félvér. De kiderül, hogy nem, csak Ewangel gyakorolja meglévő tudását. A mázlista. Keserűen húzza el száját a gondolatra. *
- Egen, Ewangel is mágus, de neki már volt szerencséje ténylegesen is tanulni valamit. Ha erősen koncentrál egy számára ismert személyre, akkor meg tudja vele osztani a gondolatait. Vagyis üzenetet tudott neked átadni, fejben.
* Mesél egy keveset a számára ismerős varázslatról, bár persze lehet, hogy ezt már Ewangel is elmesélte a riadt, majd inkább kíváncsi félvérnek. Hamarosan találkoznak a többiekkel is. Salanel is elmondja a tapasztalatait, ő is mond pár szót. *
- Igen, gyakoriak az őrjáratok. Mi is találtunk egy épületet, sokféle alak mászkált ki és be, papírokkal, testőrökkel kísérten, de az ajtó már zárva volt. Láttam fényt a felső ablakokon kiszűrődni, de nem tudtam belesni.
- Na, lépjünk innen. Utálom ezt a várost.
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-22 20:03:07
Üzenet elküldve: 2015-04-22 20:03:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
* Már épp nekikezdene valami poénosabb történetnek, hogy ne csak úgy legyenek itt, mikor Kagan utasítja őt az összekészülődéshez. Indulnak vissza, máris, és Ewangel segítségével a többieket is visszahívja. Nem kérdez semmit, neki elég ennyi. Ha a vezérnek valami nem tetszik, akkor ő nem áll le visszapofázni, hanem teszi a dolgát parancs szerint. Úgyhogy nem tököl sokat, míg Kagan figyelget és Ewangel mágiázik, addig ő felkészíti a lovaikat a visszaútra. Majd miután mind elkészültek és lóháton vannak, ő előrébb megy. Sötét van és ember, nem elf, hogy élesebb legyen a hallása meg hasonlók, de azért tapasztalt róka már ő. Eddig nincs semmi gond és nem érez semmi szokatlant a közelből. Igyekszik tartani a többiekkel a látótávolságot, amennyire lehet, így estefelé. *
* Már épp nekikezdene valami poénosabb történetnek, hogy ne csak úgy legyenek itt, mikor Kagan utasítja őt az összekészülődéshez. Indulnak vissza, máris, és Ewangel segítségével a többieket is visszahívja. Nem kérdez semmit, neki elég ennyi. Ha a vezérnek valami nem tetszik, akkor ő nem áll le visszapofázni, hanem teszi a dolgát parancs szerint. Úgyhogy nem tököl sokat, míg Kagan figyelget és Ewangel mágiázik, addig ő felkészíti a lovaikat a visszaútra. Majd miután mind elkészültek és lóháton vannak, ő előrébb megy. Sötét van és ember, nem elf, hogy élesebb legyen a hallása meg hasonlók, de azért tapasztalt róka már ő. Eddig nincs semmi gond és nem érez semmi szokatlant a közelből. Igyekszik tartani a többiekkel a látótávolságot, amennyire lehet, így estefelé. *
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-22 16:40:20
Üzenet elküldve: 2015-04-22 16:40:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Ellenséges érzületet nem észlel (csak valami nagyon halovány általános utálatot, amit rovargyűlöletként azonosít, és vélhetően a talpa alól sugárzik), így különösebb problémázás nélkül készül össze. Eloltja a tüzet, de nem rejti el a nyomokat, lévén nem tilos tábort ütni, és csak gyanús lenne a nagy próbálkozás közepette.*
- Indulunk. *kapaszkodik fel lova nyergébe, majd int Yarrodnak, hogy menjen kicsit előre.*
- Gabrient is hívd vissza, aztán... megvárjuk őket. Éjközépig odaérünk a Mágustoronyhoz, ahol megalszunk, és hajnalban indulunk vissza Amon Ruadhra. *nem akar éjjel bolyongani az erdőben, vagy kaptatni a szűk és kényelmetlen Erdei Ösvényen, ha nem muszáj - márpedig nem muszáj.*
*Amíg Ewangel a mágiával vesződik, Kagan kicsit oldalra léptet és szemügyre veszi a Kikötőt. Bár sötét van már, az mégis világítani látszik a sok ember és más fajzat fényétől - fáklyák, mécsesek, lámpások százai ontják a fényt.*
~ Túl sokan vannak. ~ *ő pedig egy erejét vesztett, alig harminc-negyven fős kicsiny törzzsel próbálja meg visszaszerezni ősei dicsőségét. Nevetséges.*
- Mondd nekik, hogy csipkedjék magukat. *szól a máguslánynak, miközben magában dörmög és elégedetlenkedik.*
*Ellenséges érzületet nem észlel (csak valami nagyon halovány általános utálatot, amit rovargyűlöletként azonosít, és vélhetően a talpa alól sugárzik), így különösebb problémázás nélkül készül össze. Eloltja a tüzet, de nem rejti el a nyomokat, lévén nem tilos tábort ütni, és csak gyanús lenne a nagy próbálkozás közepette.*
- Indulunk. *kapaszkodik fel lova nyergébe, majd int Yarrodnak, hogy menjen kicsit előre.*
- Gabrient is hívd vissza, aztán... megvárjuk őket. Éjközépig odaérünk a Mágustoronyhoz, ahol megalszunk, és hajnalban indulunk vissza Amon Ruadhra. *nem akar éjjel bolyongani az erdőben, vagy kaptatni a szűk és kényelmetlen Erdei Ösvényen, ha nem muszáj - márpedig nem muszáj.*
*Amíg Ewangel a mágiával vesződik, Kagan kicsit oldalra léptet és szemügyre veszi a Kikötőt. Bár sötét van már, az mégis világítani látszik a sok ember és más fajzat fényétől - fáklyák, mécsesek, lámpások százai ontják a fényt.*
~ Túl sokan vannak. ~ *ő pedig egy erejét vesztett, alig harminc-negyven fős kicsiny törzzsel próbálja meg visszaszerezni ősei dicsőségét. Nevetséges.*
- Mondd nekik, hogy csipkedjék magukat. *szól a máguslánynak, miközben magában dörmög és elégedetlenkedik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275