Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-30 13:08:09
Üzenet elküldve: 2016-06-30 13:08:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//El innen, de gyorsan//
*Ahogy a karaván megérkezik, Xaly mosolyogva búcsúzik a zsoldos kísérőjétől és felügyelőjétől, akit eddigre egészen megkedvelt. Erősen fontolgatja, hogy néhány útitársa erszényét magához véve távozik, de aztán a karaván tulajdonosára, jótevőjére való tekintettel visszafogja magát. A kereskedő már a lemálházást, áruk raktárba pakolását szervezi, mikor Xaly egy óvatlan pillanatban egy öszvér mögül lecsapva elcseni az erszényét, majd a kereskedő elé perdül.*
-Ha van istene a tisztes haszonnak, hát mindig mosolyogjon rád, kalmár!- *Mosolyogva nyújtja át a frissen lopott erszényt. A kereskedő egy pillanatig döbbenten néz, majd elvigyorodik.*
-Köszönöm! Neked pedig sose fakuljon az a vörös loboncod, mert úgy túl könnyen csennéd el, ami megtetszik!
*Összenevetnek, mint ahogy a cinkosok szoktak, aztán a kereskedő visszafordul az emberei felé, a következő pillanatban már határozott hangon utasításokat oszt és a lassabban mozdulókat korholja, Xaly pedig követi a zsoldos tanácsát és halszagú hordókat, ládahegyeket és cipekedő szolgákat, matrózokat kerülgetve a Rumos Rókalyukhoz címzett fogadó felé veszi az irányt.*
*Ahogy a karaván megérkezik, Xaly mosolyogva búcsúzik a zsoldos kísérőjétől és felügyelőjétől, akit eddigre egészen megkedvelt. Erősen fontolgatja, hogy néhány útitársa erszényét magához véve távozik, de aztán a karaván tulajdonosára, jótevőjére való tekintettel visszafogja magát. A kereskedő már a lemálházást, áruk raktárba pakolását szervezi, mikor Xaly egy óvatlan pillanatban egy öszvér mögül lecsapva elcseni az erszényét, majd a kereskedő elé perdül.*
-Ha van istene a tisztes haszonnak, hát mindig mosolyogjon rád, kalmár!- *Mosolyogva nyújtja át a frissen lopott erszényt. A kereskedő egy pillanatig döbbenten néz, majd elvigyorodik.*
-Köszönöm! Neked pedig sose fakuljon az a vörös loboncod, mert úgy túl könnyen csennéd el, ami megtetszik!
*Összenevetnek, mint ahogy a cinkosok szoktak, aztán a kereskedő visszafordul az emberei felé, a következő pillanatban már határozott hangon utasításokat oszt és a lassabban mozdulókat korholja, Xaly pedig követi a zsoldos tanácsát és halszagú hordókat, ládahegyeket és cipekedő szolgákat, matrózokat kerülgetve a Rumos Rókalyukhoz címzett fogadó felé veszi az irányt.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-30 11:45:26
Üzenet elküldve: 2016-06-30 11:45:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* Az egyetlen biztos tájékozódási pont a sziklaszirteken nem más, mint a hevesen csapkodó tenger. Mivel sokfelé nem lehet elindulni a Mágustoronytól, így hát Morwon is a tenger melletti "ösvényt" követi, melyen már idefelé is jött pár napja. Hosszú órák keserves vándorlása után végre megpillantja a Kikötőt, mely a környék egyetlen olyan népesebb környéke, ahol még nem állnak késsel minden sarkon. Azért így sem árt körülnézni olykor, de főleg azért, mert a tömegben könnyedén gazdát cserélhet párszáz arany. Még jó, hogy Morwon jelenlegi vagyona - hála a kapzsi mágusoknak - a száz aranyat sem éri el, ami azt jelenti, hogy annak is örülni tud, mikor egyszerű tiszta vízért is fizetnie kell. Legalább van víz, a torka sem száraz többé. Már csak árnyék van. Még jó, hogy azt is sikerül találnia néhány nemrégiben lepakolt doboz mögött. Fél órát, ha marad a kikötőben, ugyanis tudja: minden egyes perccel, amit nem otthon tölt, növeli a veszélyt. A veszély pedig az, hogy kifosztják Amont. Szóval jobb lesz, ha siet továbbra is. Bár még így is eltart pár napig az út. *
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 21:53:39
Üzenet elküldve: 2016-06-27 21:53:39
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Az őrmester elköszön a hadnagytól felül a lóra, majd gyorsan meg is indítja az állatot vissza a kikötő irányába. Három napot sikerült elszúrniuk pusztán a Grombar kastély felderítése miatt. Ha Kagan üzenete nem akkor éri őket akkor már rég felkészülhettek volna akár a harcra akár a menekülésre, így viszont a holtak egyszerűen lépéselőnybe kerültek, ő pedig szépen lemaradt a világ folyásától. Nem tehet hát mást, minthogy siet, nem kímélve a mágustól kapott állatot, hisz ha egyszer megérkezik a kikötőbe akkor már nem lesz az állatra szüksége onnantól kezdve amaz nyugodtan pihenhet.
Az őrmester aggodalmai csak akkor múlnak el mikor ismét meglátja a kikötő, ugyan nem érintetlen, de még kétségkívül álló falait. Különös érzés keríti hatalmába, amint a távolról olyan békés és élettel teli településhez egyre közeledik, majd beleveti magát a dokkok nyüzsgő forgatagába. A bűnözés, a feketepiac, a kikötőben elrejtett kalózhajók, az egykori kapitány, és annak különös múltja, mind összemosódik a fejében. A kikötő nem a tisztességes voltáról ismeretes, és nem is a hely szépségeiről. Komoly kétségei vannak a felől vajon megmenthető e egyáltalán.*
Az őrmester aggodalmai csak akkor múlnak el mikor ismét meglátja a kikötő, ugyan nem érintetlen, de még kétségkívül álló falait. Különös érzés keríti hatalmába, amint a távolról olyan békés és élettel teli településhez egyre közeledik, majd beleveti magát a dokkok nyüzsgő forgatagába. A bűnözés, a feketepiac, a kikötőben elrejtett kalózhajók, az egykori kapitány, és annak különös múltja, mind összemosódik a fejében. A kikötő nem a tisztességes voltáról ismeretes, és nem is a hely szépségeiről. Komoly kétségei vannak a felől vajon megmenthető e egyáltalán.*
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:44:09
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:44:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Révész//
*Be kell vallania, azért valahol fényezi az eddig is retinaégetően fényes egóját, amit a félvér lánytól hall. Hogy ők lennének az erősebbek? Ezt még ebben a nyilvánvalóan nyomorult helyzetben is, amikor össze van varrva a fél teste, így is jól esik neki hallania. Valahol most érkezik el arra a pontra, amikor némi szégyenérzet követi a gondolatait, amint arra gondol, hogy ha elfogadja Taran és Wram segítségét, akkor mint csapat, talán sértetlenebbül megússzák a dolgot. De ezen már nincs mit változtatni, na meg aztán! Nincs az az entitás akinek a kedvéért ezt ő beismerné bárkinek is.
Kortyol a rumból. Egy ideje nem ivott, hamar meg fog ártani.
Reydis azonban egész mókásan közlekedik, ez megér egy apróbb kacagást is. Majd beleszokik az ital hatásába hamar.
A Révész előtt megáll és szemöldökét magasba vonja.*
- Ez az? *Mutat rá hüvelykujjával. Ki tudja miért, de valahogy egy Merinaszintű hajóra számított, bár tény, a Lélekvesztőnél jobb állapotban van.* Megteszi.*Mondja végül és elengedi a mágus karját, innen már megy egyedül is. Végigköveti a Taran felé vezető kulcs útját, majd megingatja a fejét.*
- Jaj ti. *Kikapja a kulcsot a férfi kezéből, majd előhúzza a kardját. Egészen biztosan képtelen lesz használni, de már az is valami, ha látják, hogy nem fegyvertelen. Meg is indul előre, ha már a többiek nem merik. Óvatosan léptekkel kapaszkodik rá a fedélzetre. Azért egy kicsit belül megremeg, ha most valaki rátámad, ő halál lánya. Már pedig ez egész csúfos végzet lenne.
Hátrafordulva ujját az ajkai elé teszi, jelezvén, ha követik, akkor is csendben tegyék.
Egyik lábát indítja a másik után, olykor fájdalmasan vonyít fel nem éppen tetemes testsúlya alatt a deszka. Síri csend uralkodik a hajón, sehol senki.*
- A fedélzet tiszta. Azért maradjatok itt. *Ő maga a kulccsal a kezében a kapitányi kabin elé lép, elfordítja azt a zárban, majd átlép a kilincs felett. Füleit minden neszre odaszegezi, majd eltűnik a kabinban, ami… Totál üres. De ha már a többiek ennyire nem mertek előre menni, úgy dönt, megleckézteti őket.
Hatalmasat sikolt az ajtó háta mögé bújva, próbálva nem elnevetni a dolgot.*
- Kérem ne bántson!!! *A bajbajutott nők vékony hangjával színészkedik.*
*Be kell vallania, azért valahol fényezi az eddig is retinaégetően fényes egóját, amit a félvér lánytól hall. Hogy ők lennének az erősebbek? Ezt még ebben a nyilvánvalóan nyomorult helyzetben is, amikor össze van varrva a fél teste, így is jól esik neki hallania. Valahol most érkezik el arra a pontra, amikor némi szégyenérzet követi a gondolatait, amint arra gondol, hogy ha elfogadja Taran és Wram segítségét, akkor mint csapat, talán sértetlenebbül megússzák a dolgot. De ezen már nincs mit változtatni, na meg aztán! Nincs az az entitás akinek a kedvéért ezt ő beismerné bárkinek is.
Kortyol a rumból. Egy ideje nem ivott, hamar meg fog ártani.
Reydis azonban egész mókásan közlekedik, ez megér egy apróbb kacagást is. Majd beleszokik az ital hatásába hamar.
A Révész előtt megáll és szemöldökét magasba vonja.*
- Ez az? *Mutat rá hüvelykujjával. Ki tudja miért, de valahogy egy Merinaszintű hajóra számított, bár tény, a Lélekvesztőnél jobb állapotban van.* Megteszi.*Mondja végül és elengedi a mágus karját, innen már megy egyedül is. Végigköveti a Taran felé vezető kulcs útját, majd megingatja a fejét.*
- Jaj ti. *Kikapja a kulcsot a férfi kezéből, majd előhúzza a kardját. Egészen biztosan képtelen lesz használni, de már az is valami, ha látják, hogy nem fegyvertelen. Meg is indul előre, ha már a többiek nem merik. Óvatosan léptekkel kapaszkodik rá a fedélzetre. Azért egy kicsit belül megremeg, ha most valaki rátámad, ő halál lánya. Már pedig ez egész csúfos végzet lenne.
Hátrafordulva ujját az ajkai elé teszi, jelezvén, ha követik, akkor is csendben tegyék.
Egyik lábát indítja a másik után, olykor fájdalmasan vonyít fel nem éppen tetemes testsúlya alatt a deszka. Síri csend uralkodik a hajón, sehol senki.*
- A fedélzet tiszta. Azért maradjatok itt. *Ő maga a kulccsal a kezében a kapitányi kabin elé lép, elfordítja azt a zárban, majd átlép a kilincs felett. Füleit minden neszre odaszegezi, majd eltűnik a kabinban, ami… Totál üres. De ha már a többiek ennyire nem mertek előre menni, úgy dönt, megleckézteti őket.
Hatalmasat sikolt az ajtó háta mögé bújva, próbálva nem elnevetni a dolgot.*
- Kérem ne bántson!!! *A bajbajutott nők vékony hangjával színészkedik.*
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-25 12:53:15
Üzenet elküldve: 2016-06-25 12:53:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Valóban kíváncsi természet a félvér, de egyben céltudatos is. Neki is megfordul a fejében, hogy a többi holt is feltámadhat, de nem is egészen olyan holtakra számít, mint amilyennel hamarosan találkozni fog. Nem egy agyhalott, és tehetetlenül lassú dögre számít, de ez mégiscsak egy új dolog! Ahogy elé ugrik a lény, hirtelen az egekbe ugrik az adrenalinja, és kevés annak is a híja, hogy összekakálja magát ijedtében.*
-Mi az nyavalya vagy te?
*Kérdezi tőle, bár választ nem vár. Az éktelen morgása sem túlzottan bizalomgerjesztő, de így is örülhet a félvér, hogy elszámolta magát a támadója.
Mindazonáltal bevillan a fejébe, hogy mit is tehet az ügy sikere érdekében, feltéve, ha túléli ezt az estét. A lovát már nem tudja visszaszerezni, de a történet részesét, azaz Davost el tudja majd vinni magával Amon Ruadhra. Mondhatni, hogy félsikert ér majd el, és Kagan sem feltétlenül ilyen jellegű információszolgáltatásra gondolt, mikor elküldte erre a küldetésre, de végül nem lehetetlen kiszedni a halottból azt, hogy mit látott, vagy érzett.
Így viszont nincs szüksége tanúkra, csupán arra, hogy biztosítsa a biztonságos ki- és hazajutást. Nem is kérdés továbbá, hogy mit kell tennie!
Ívkardját meglendíti a korábban szíven szúrt lény felé vízszintesen, hogy elválassza a fejét a testétől, de a mozdulat nem áll meg ott, ahol a penge elhagyja a testnek a síkját, hanem "C" alakban fordít rajta egyet, arra az esetre, ha a lény lehajolna a vágás elől. A második csapás így valahol a hastájékon hatolhat áldozatába, leszámítva azt az esetet, ha a lény lehajolt az első csapás elől. Ekkor alul is a fejét választhatja majd le az orgyilkos.*
*Valóban kíváncsi természet a félvér, de egyben céltudatos is. Neki is megfordul a fejében, hogy a többi holt is feltámadhat, de nem is egészen olyan holtakra számít, mint amilyennel hamarosan találkozni fog. Nem egy agyhalott, és tehetetlenül lassú dögre számít, de ez mégiscsak egy új dolog! Ahogy elé ugrik a lény, hirtelen az egekbe ugrik az adrenalinja, és kevés annak is a híja, hogy összekakálja magát ijedtében.*
-Mi az nyavalya vagy te?
*Kérdezi tőle, bár választ nem vár. Az éktelen morgása sem túlzottan bizalomgerjesztő, de így is örülhet a félvér, hogy elszámolta magát a támadója.
Mindazonáltal bevillan a fejébe, hogy mit is tehet az ügy sikere érdekében, feltéve, ha túléli ezt az estét. A lovát már nem tudja visszaszerezni, de a történet részesét, azaz Davost el tudja majd vinni magával Amon Ruadhra. Mondhatni, hogy félsikert ér majd el, és Kagan sem feltétlenül ilyen jellegű információszolgáltatásra gondolt, mikor elküldte erre a küldetésre, de végül nem lehetetlen kiszedni a halottból azt, hogy mit látott, vagy érzett.
Így viszont nincs szüksége tanúkra, csupán arra, hogy biztosítsa a biztonságos ki- és hazajutást. Nem is kérdés továbbá, hogy mit kell tennie!
Ívkardját meglendíti a korábban szíven szúrt lény felé vízszintesen, hogy elválassza a fejét a testétől, de a mozdulat nem áll meg ott, ahol a penge elhagyja a testnek a síkját, hanem "C" alakban fordít rajta egyet, arra az esetre, ha a lény lehajolna a vágás elől. A második csapás így valahol a hastájékon hatolhat áldozatába, leszámítva azt az esetet, ha a lény lehajolt az első csapás elől. Ekkor alul is a fejét választhatja majd le az orgyilkos.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:35:51
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:35:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Aletai kíváncsi természet, ami nem feltétlenül rossz, de nem is feltétlenül jó dolog. Ha az egyik holttest feltámadt volna, a többi miért ne tenné? Nem biztos hogy bölcs dolog csak úgy hátat fordítani a kupacnak hogy a szekér hátuljához menjen, de úgy látszik a többinek egyelőre nagyon jó ott ahol van, maradnak veszteg. A lepányvázott szekérben is látszik ahogy a külső fény egyre közeledik az ajtajához, de akármi is van bent úgy látszik kicsit elszámolja magát. Még nem ér a ponyvaajtó elé a félvér de már ugrik is ki onnan aki odabújt. A terve ugyanis az volt hogy egyszerűen ráveti majd magát Aletaira az ajtón kiugorva, így viszont a semmire támad. A földre is elég szerencsétlenül érkezik a kísérlete után, de vállán átfordulva rögtön gurul is tovább hogy kikerüljön a félvér kardtávolságából, aztán fel is pattan rögtön hogy szembenézzen végre a kardot és lámpást szorongató félvérrel. Meglepően fürge az ember lány ahhoz képest hogy szíven lett döfve, ruhája szakadásából és a vérnyomokból legalábbis erre lehetne következtetni. Tízen sok éves forma, nem is lenne csúnya ha normális ruhákba kerülne és alaposan megmosakodna. Enyhén behajlított térdekkel méregeti ellenfelét ugrásra készen, kezei is felhúzva, tenyerei Aletai felé széttárt ujjakkal, mintha körmeit szánná fegyvernek. A gyertyafényben megcsillan a szeme is, nem tűnik olyannak mint a holtak akikkel a félvér eddig szembekerült, ez fürge és látszólag gondolkodik. Nézi a kardot, a lámpást, figyeli Aletai minden mozdulatát, támadni egyelőre úgy látszik nem akar, de kétségtelenül fenyegetően acsarkodik, kicsit mintha vadállat lenne. Mozdul jobbra is, balra is, figyeli hogy ellenfele hogyan reagál, keresi a gyenge pontot, hogy merre támadhat, úgy látszik nem akaródzik neki ráugrani egy fegyveresre, de arról szó sincs hogy meghátrálna vagy félne. A szándéka világosnak tűnik, ránézésre legalábbis meg akarja támadni, meg akarja ölni, talán meg is enni a félvért, csak még nem tudja hogyan fogjon hozzá a támadásnak.*
*Aletai kíváncsi természet, ami nem feltétlenül rossz, de nem is feltétlenül jó dolog. Ha az egyik holttest feltámadt volna, a többi miért ne tenné? Nem biztos hogy bölcs dolog csak úgy hátat fordítani a kupacnak hogy a szekér hátuljához menjen, de úgy látszik a többinek egyelőre nagyon jó ott ahol van, maradnak veszteg. A lepányvázott szekérben is látszik ahogy a külső fény egyre közeledik az ajtajához, de akármi is van bent úgy látszik kicsit elszámolja magát. Még nem ér a ponyvaajtó elé a félvér de már ugrik is ki onnan aki odabújt. A terve ugyanis az volt hogy egyszerűen ráveti majd magát Aletaira az ajtón kiugorva, így viszont a semmire támad. A földre is elég szerencsétlenül érkezik a kísérlete után, de vállán átfordulva rögtön gurul is tovább hogy kikerüljön a félvér kardtávolságából, aztán fel is pattan rögtön hogy szembenézzen végre a kardot és lámpást szorongató félvérrel. Meglepően fürge az ember lány ahhoz képest hogy szíven lett döfve, ruhája szakadásából és a vérnyomokból legalábbis erre lehetne következtetni. Tízen sok éves forma, nem is lenne csúnya ha normális ruhákba kerülne és alaposan megmosakodna. Enyhén behajlított térdekkel méregeti ellenfelét ugrásra készen, kezei is felhúzva, tenyerei Aletai felé széttárt ujjakkal, mintha körmeit szánná fegyvernek. A gyertyafényben megcsillan a szeme is, nem tűnik olyannak mint a holtak akikkel a félvér eddig szembekerült, ez fürge és látszólag gondolkodik. Nézi a kardot, a lámpást, figyeli Aletai minden mozdulatát, támadni egyelőre úgy látszik nem akar, de kétségtelenül fenyegetően acsarkodik, kicsit mintha vadállat lenne. Mozdul jobbra is, balra is, figyeli hogy ellenfele hogyan reagál, keresi a gyenge pontot, hogy merre támadhat, úgy látszik nem akaródzik neki ráugrani egy fegyveresre, de arról szó sincs hogy meghátrálna vagy félne. A szándéka világosnak tűnik, ránézésre legalábbis meg akarja támadni, meg akarja ölni, talán meg is enni a félvért, csak még nem tudja hogyan fogjon hozzá a támadásnak.*
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-23 19:17:24
Üzenet elküldve: 2016-06-23 19:17:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Talált egy tanút, akiben éppen csak, hogy van még élet! Hát, szerencsének nem mondható, és vélhetően nem is fog tudni belőle semmit sem kihúzni, amíg el nem ragadja a sötétség.*
~De legalább nem élőholt!~
*Nyugtázza Aletai, miközben megemeli a törékeny testet és arrébb viszi, hogy a szekér kerekének támassza. Nem érdeke megmenteni a lányt, de tulajdonképpen a küldetéséhez sem kötődik. Ilyen esetben azért az emberi oldala dominál a félvérnek, és megpróbál majd rajta segíteni. Beköti a sebeit, aztán vagy megmarad a nő, vagy sem. Sokkal többet nem tud tenni most érte.
Davos viszont annál is inkább érdekli, viszont a halovány reménysugár, ami a testének az átvizsgálása során fellobbant benne, végleg kihunyni látszik. Semmit nem hagytak a támadók, és bár a gyűrűk nem kimondottan érdeklik az orgyilkost, a nyomok hiánya annál inkább. Sehol egy napló sehol egy személyes tárgy, és sehol egy elejtett családi címer, ami lebuktathatná Korrupt személyét.*
-Francba!
*Sóhajt egyet lemondóan, miközben a kötszernek valót összegyűjti. A művelethez az egyik dobótőrét használja, és gyors mozdulatokkal csíkokra szeleteli a kötszernek valót.
A művelet után visszatér a sötételf nőhöz, aki eddigre már elvesztette az eszméletét. Nem sokat teketóriázik, és levágja róla is a ruhát, majd nekilát bekötözni a sebeket. A súlyos, erősebben vérzőkel kezdi, és fokozatosan halad a kisebbek felé. Vagyis csak haladna, mert ekkor egy neszre lesz figyelmes a háta mögött.
Reflexszerűen odakapja a tekintetét, miközben a kezével ismét ráfog az ívkard markolatára.*
~Mi a franc volt ez!?~
*Forgatja a tekintetét, ami végül az egyik holttest hűlt helyén állapodik meg.*
~Hogy vinné el a Fantom!~
*Mérgelődik egy sort, miközben előhúzza a kardját. Nem mondhatni, hogy nincs benne félelem, de elsősorban az adrenalin miatt kezd el hevesebben verni a szíve. Találkozott az egyik legerősebb halottal, és az ívkard tökéletesen megsebezte a zöldes fénnyel átitatott testét, ráadásul úgy, hogy talpig páncélban volt!*
~Egy szolga sem lehet akkor sebezhetetlen!~
*Főképp, hogy nincs is rajta páncél. Meggyőződése tehát, hogy feltámadt az egyik test, és így, miután az üresen maradt kezébe vette a lámpást, elindul a szekér felé, ahonnan a ponyva lekerült, és amelyiknek nyílt az ajtaja.*
~Bár azoknak nem volt félelemérzetük!~
*Ennek viszont úgy látszik, hogy van! Még egy túlélő lenne hát?*
~Megnézem én ezt az árnyat magamnak!~
*Célja egyértelműen az, hogy óvatosan megközelítse a szekeret, miközben füle kényszeredetten is figyel a többi neszre. Ha esetleg terve sikerül, megtalálhatja a bujdosót, és belevilágíthat a szemébe. Nézett már holt tekintetbe, bizonyára felismeri majd, ha le kell vágnia, ahogy azt is, ha egy élő szempár szegeződik rá.*
*Talált egy tanút, akiben éppen csak, hogy van még élet! Hát, szerencsének nem mondható, és vélhetően nem is fog tudni belőle semmit sem kihúzni, amíg el nem ragadja a sötétség.*
~De legalább nem élőholt!~
*Nyugtázza Aletai, miközben megemeli a törékeny testet és arrébb viszi, hogy a szekér kerekének támassza. Nem érdeke megmenteni a lányt, de tulajdonképpen a küldetéséhez sem kötődik. Ilyen esetben azért az emberi oldala dominál a félvérnek, és megpróbál majd rajta segíteni. Beköti a sebeit, aztán vagy megmarad a nő, vagy sem. Sokkal többet nem tud tenni most érte.
Davos viszont annál is inkább érdekli, viszont a halovány reménysugár, ami a testének az átvizsgálása során fellobbant benne, végleg kihunyni látszik. Semmit nem hagytak a támadók, és bár a gyűrűk nem kimondottan érdeklik az orgyilkost, a nyomok hiánya annál inkább. Sehol egy napló sehol egy személyes tárgy, és sehol egy elejtett családi címer, ami lebuktathatná Korrupt személyét.*
-Francba!
*Sóhajt egyet lemondóan, miközben a kötszernek valót összegyűjti. A művelethez az egyik dobótőrét használja, és gyors mozdulatokkal csíkokra szeleteli a kötszernek valót.
A művelet után visszatér a sötételf nőhöz, aki eddigre már elvesztette az eszméletét. Nem sokat teketóriázik, és levágja róla is a ruhát, majd nekilát bekötözni a sebeket. A súlyos, erősebben vérzőkel kezdi, és fokozatosan halad a kisebbek felé. Vagyis csak haladna, mert ekkor egy neszre lesz figyelmes a háta mögött.
Reflexszerűen odakapja a tekintetét, miközben a kezével ismét ráfog az ívkard markolatára.*
~Mi a franc volt ez!?~
*Forgatja a tekintetét, ami végül az egyik holttest hűlt helyén állapodik meg.*
~Hogy vinné el a Fantom!~
*Mérgelődik egy sort, miközben előhúzza a kardját. Nem mondhatni, hogy nincs benne félelem, de elsősorban az adrenalin miatt kezd el hevesebben verni a szíve. Találkozott az egyik legerősebb halottal, és az ívkard tökéletesen megsebezte a zöldes fénnyel átitatott testét, ráadásul úgy, hogy talpig páncélban volt!*
~Egy szolga sem lehet akkor sebezhetetlen!~
*Főképp, hogy nincs is rajta páncél. Meggyőződése tehát, hogy feltámadt az egyik test, és így, miután az üresen maradt kezébe vette a lámpást, elindul a szekér felé, ahonnan a ponyva lekerült, és amelyiknek nyílt az ajtaja.*
~Bár azoknak nem volt félelemérzetük!~
*Ennek viszont úgy látszik, hogy van! Még egy túlélő lenne hát?*
~Megnézem én ezt az árnyat magamnak!~
*Célja egyértelműen az, hogy óvatosan megközelítse a szekeret, miközben füle kényszeredetten is figyel a többi neszre. Ha esetleg terve sikerül, megtalálhatja a bujdosót, és belevilágíthat a szemébe. Nézett már holt tekintetbe, bizonyára felismeri majd, ha le kell vágnia, ahogy azt is, ha egy élő szempár szegeződik rá.*
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-23 14:39:22
Üzenet elküldve: 2016-06-23 14:39:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Él bizony, bár ránézésre már valószínűleg nem sokáig.*
- Kérem ne!
*Pánikszerű hangulatát enyhítik Aletai biztató szavai, így a menekülésre és felkelésre tett kísérleteit inkább abbahagyja, és megadóan elnyúlik a földön.*
- Ne bántson...
*Egyre inkább kérlelő és beletörődő a hangja, ereje sem sok maradhatott küzdeni. Nem is akadékoskodik, talán már magánál sincs teljesen. Nyögdécsel még mindenfélét aminek az a lényege hogy "ne bántson", de elég erőtlenül, a felét nem is érteni. Sikítani ha akarna se lenne ereje, csak motyog halkan. Száján kívül mást nem nagyon jártat, leginkább ernyedt és megadó, szemöldökét ráncolja egyszer egyszer mikor a félvér megmozdítja, egyértelmű hogy fájdalmai vannak. Gond nélkül arrébb tudja tenni őt Aletai hogy visszamenjen Davos ruháiban turkálni, de alapos munkát végzett az aki itt hagyta. Még a gyűrűk is mind hiányoznak az ujjairól, ha esetleg korábban ezeket nem figyelte meg a félvér, látszik hogy ahol kéne lenniük ott nincs lebarnulva. Valami üvegcse összetört még köpenye rejtekében lilás színnel festve a kelméket, de semmi használhatót vagy eladhatót nem találni nála. Se pénzes erszény, se nyaklánc, semmi. Pedig bizonyára hordott magánál ilyesmit, de ha volt is akkor egyszerűen elvittek mindent. Arcról kétségtelen hogy ő az akit keres, de nyomot nem talál nála. A ruhákból és anyagokból visznot vagdoshat-tépkedhet kötszert amivel nekiláthat a nő sebeit bekötözni. Ő közben látszólag elájult, de a mellkasa rendre emelkedik és süllyed, a szíve még ver. Kétséges hogy megmarad-e akár bekötözi akár nem. Viszont amíg felé fordulva tanakodik hogy mitévő is legyen vagy esetleg azonnal nekilát bekötözni, a hullarakás felől valami nesz hallatszik. Ebben a helyzetben nyilván nincs olyan élőlény aki ne kapná oda a fejét, de látni már nem lát semmi értékelhetőt. Igazából pont az lesz gyanús, hogy kevesebbet lát mint eddig. Az egyik rabszolga hullája eltűnt, egy kis elmaszatolt vércsíkot hagyva maga után. Másodperc töredéke csupán amíg ez a felismerés belehasít Aletai elméjébe, már rögtön jön is egy újabb hang, az egyik szekér ponyvája lebben és meg is reccsen kicsit, mintha valami beugrott volna. Ezután megint minden csendes, csak szíve kezd ismét egyre hangosabban verni.*
*Él bizony, bár ránézésre már valószínűleg nem sokáig.*
- Kérem ne!
*Pánikszerű hangulatát enyhítik Aletai biztató szavai, így a menekülésre és felkelésre tett kísérleteit inkább abbahagyja, és megadóan elnyúlik a földön.*
- Ne bántson...
*Egyre inkább kérlelő és beletörődő a hangja, ereje sem sok maradhatott küzdeni. Nem is akadékoskodik, talán már magánál sincs teljesen. Nyögdécsel még mindenfélét aminek az a lényege hogy "ne bántson", de elég erőtlenül, a felét nem is érteni. Sikítani ha akarna se lenne ereje, csak motyog halkan. Száján kívül mást nem nagyon jártat, leginkább ernyedt és megadó, szemöldökét ráncolja egyszer egyszer mikor a félvér megmozdítja, egyértelmű hogy fájdalmai vannak. Gond nélkül arrébb tudja tenni őt Aletai hogy visszamenjen Davos ruháiban turkálni, de alapos munkát végzett az aki itt hagyta. Még a gyűrűk is mind hiányoznak az ujjairól, ha esetleg korábban ezeket nem figyelte meg a félvér, látszik hogy ahol kéne lenniük ott nincs lebarnulva. Valami üvegcse összetört még köpenye rejtekében lilás színnel festve a kelméket, de semmi használhatót vagy eladhatót nem találni nála. Se pénzes erszény, se nyaklánc, semmi. Pedig bizonyára hordott magánál ilyesmit, de ha volt is akkor egyszerűen elvittek mindent. Arcról kétségtelen hogy ő az akit keres, de nyomot nem talál nála. A ruhákból és anyagokból visznot vagdoshat-tépkedhet kötszert amivel nekiláthat a nő sebeit bekötözni. Ő közben látszólag elájult, de a mellkasa rendre emelkedik és süllyed, a szíve még ver. Kétséges hogy megmarad-e akár bekötözi akár nem. Viszont amíg felé fordulva tanakodik hogy mitévő is legyen vagy esetleg azonnal nekilát bekötözni, a hullarakás felől valami nesz hallatszik. Ebben a helyzetben nyilván nincs olyan élőlény aki ne kapná oda a fejét, de látni már nem lát semmi értékelhetőt. Igazából pont az lesz gyanús, hogy kevesebbet lát mint eddig. Az egyik rabszolga hullája eltűnt, egy kis elmaszatolt vércsíkot hagyva maga után. Másodperc töredéke csupán amíg ez a felismerés belehasít Aletai elméjébe, már rögtön jön is egy újabb hang, az egyik szekér ponyvája lebben és meg is reccsen kicsit, mintha valami beugrott volna. Ezután megint minden csendes, csak szíve kezd ismét egyre hangosabban verni.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-22 13:19:10
Üzenet elküldve: 2016-06-22 13:19:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ezek azok a hosszú, magányos séták és utazások, melyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember lánya elszámoljon magával és átgondolja halandó életének múlandó dolgait, ám Ithuriel aligha tud már ezekre a komoly és kétségkívül halaszthatatlan fontosságú kérdésekre koncentrálni.
Azon mereng miért is ilyen körülményes az eljutás A pontból B-be, mikor a szirtek tetejéről szinte csak egy köpésnek tűnik az ismert világ. Nem állt szándékában betérni a kikötőbe, ám nem maradt más választása. Jobb híján kénytelen a környéken keringő szóbeszédre és valamicske eszére hagyatkozni. Vakmerő kalandokra, új utak felfedezésére ezúttal nem vállalkozik.
Egészen biztos benne, hogy van némi tehetsége mások halálba küldéséhez, na de a mostanság errefelé kódorgó holtakat nem küldheti újfent a halálba! Komoly bajba lenne velük, ha szembetalálkoznának. Mit sem használnának a praktikák és a trükkök, melyekkel képes agyvérzés közeli állapotba sodorni a legtöbb embert saját környezetében.*
Azon mereng miért is ilyen körülményes az eljutás A pontból B-be, mikor a szirtek tetejéről szinte csak egy köpésnek tűnik az ismert világ. Nem állt szándékában betérni a kikötőbe, ám nem maradt más választása. Jobb híján kénytelen a környéken keringő szóbeszédre és valamicske eszére hagyatkozni. Vakmerő kalandokra, új utak felfedezésére ezúttal nem vállalkozik.
Egészen biztos benne, hogy van némi tehetsége mások halálba küldéséhez, na de a mostanság errefelé kódorgó holtakat nem küldheti újfent a halálba! Komoly bajba lenne velük, ha szembetalálkoznának. Mit sem használnának a praktikák és a trükkök, melyekkel képes agyvérzés közeli állapotba sodorni a legtöbb embert saját környezetében.*
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-22 13:04:01
Üzenet elküldve: 2016-06-22 13:04:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A nyári nap már magasan ragyog a tiszta, kék égbolton amikor Ithuriel cipőjének puha talpa a dokkok fa padlózatát tapossa. A fiatal lány léptei sietősek, s talán egy kicsit idegesnek is látszik, ám ennek okát egyelőre nem lehet tudni.
A sötét köpenyes alak akár rosszban is sántikálhat, akár tarthat is a kikötő labirintusában megbúvó tengeri patkányoktól és egyéb gonosztevőktől, ám a valóság most is egészen egyszerű, kézenfekvő és ahogy az rendszerint lenni szokott: kiábrándító.
Nővére már bizonyára elkészült az ebéddel és ha pontban délben nem ül az asztalnál, még a végén kénytelen lesz vacsoráig koplalni, vagy ami még ennél is rosszabb, saját maga főzni valamit!
Jelen pillanatban lehetetlen vállalkozásnak tűnik egy tisztességes ebéd elkészítése, de valójában nem olyan csapnivaló háziasszony. Sokkal inkább kényelmes, s ha akad más aki megcsinálja a közelben, hát ő egészen biztos nem strapálja vele magát! Ha kell még akár bénának is tetteti magát, vagy ügyefogyottnak. Ha nincs kedve, akkor nincs kedve.
Hasonlóan szélsőséges esetben előfordul persze az is, hogy ő maga várja friss sülttel testvérét. Nehéz rajta kiigazodni.*
A sötét köpenyes alak akár rosszban is sántikálhat, akár tarthat is a kikötő labirintusában megbúvó tengeri patkányoktól és egyéb gonosztevőktől, ám a valóság most is egészen egyszerű, kézenfekvő és ahogy az rendszerint lenni szokott: kiábrándító.
Nővére már bizonyára elkészült az ebéddel és ha pontban délben nem ül az asztalnál, még a végén kénytelen lesz vacsoráig koplalni, vagy ami még ennél is rosszabb, saját maga főzni valamit!
Jelen pillanatban lehetetlen vállalkozásnak tűnik egy tisztességes ebéd elkészítése, de valójában nem olyan csapnivaló háziasszony. Sokkal inkább kényelmes, s ha akad más aki megcsinálja a közelben, hát ő egészen biztos nem strapálja vele magát! Ha kell még akár bénának is tetteti magát, vagy ügyefogyottnak. Ha nincs kedve, akkor nincs kedve.
Hasonlóan szélsőséges esetben előfordul persze az is, hogy ő maga várja friss sülttel testvérét. Nehéz rajta kiigazodni.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:58:51
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:58:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem éppen haláli nyugodtsággal rúgja le Davosról a sötételfet, így nem csoda, ha a hátán végigfut a hideg, és ijedten összerándul, amikor a nő felnyög.*
-Baszki!
~De hiszen ez él!~
*Hirtelen ráfonja a kardja markolatára a kezét önvédelmi reflexből, aztán egy pár másodpercig csak tehetetlenül nézi az előtte vánszorgó nőt. Végül megtöri a sötét bőrű is a raktár csendjét, és erre Aletai elengedi a fegyverét.*
-Ne félj, nem akarlak bántani!
*Mielőtt elindulna, hogy segítsen, meg kell vizsgálnia a nő lelki állapotát is. Nem hiányzik, hogy az elsikítsa magát, és bajt hozzon mindkettőjük fejére.*
-Most lassan odamegyek magához, és az ölembe veszem.
*Egyet lép a nő felé ugyan, de megtorpan, figyelve a reakciókat.*
-Ott van az a kerék!
*Mutat a hulláktól egy kicsit távolabb eső szekér felé.*
-Oda leültetem, és visszajövök, hogy kötszert csináljak a többiek ruhájából és el tudjam látni a sebét. Megfelel? Nem fog sikítani?
*Ha a nő tűri az orgyilkos szándékát, akkor pontosan azt teszi, amit az imént elmondott. Ha mégis akadékoskodik a nő, akkor egészen egyszerűen elfordul tőle, és elindul Davos teste felé.
Egyébként, ha hallgat rá a nő, és megengedi, hogy óvatosan arrébb vigye a holtaktól, azt követően is visszatér a testekhez. Kötszer sincs nála, ez tény, de míg szerez, addig is lesz lehetősége befejezni, amit elkezdett: átkutatni Davos testét naplót, jegyzeteket, vagy bármilyen nyomot kutatva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem éppen haláli nyugodtsággal rúgja le Davosról a sötételfet, így nem csoda, ha a hátán végigfut a hideg, és ijedten összerándul, amikor a nő felnyög.*
-Baszki!
~De hiszen ez él!~
*Hirtelen ráfonja a kardja markolatára a kezét önvédelmi reflexből, aztán egy pár másodpercig csak tehetetlenül nézi az előtte vánszorgó nőt. Végül megtöri a sötét bőrű is a raktár csendjét, és erre Aletai elengedi a fegyverét.*
-Ne félj, nem akarlak bántani!
*Mielőtt elindulna, hogy segítsen, meg kell vizsgálnia a nő lelki állapotát is. Nem hiányzik, hogy az elsikítsa magát, és bajt hozzon mindkettőjük fejére.*
-Most lassan odamegyek magához, és az ölembe veszem.
*Egyet lép a nő felé ugyan, de megtorpan, figyelve a reakciókat.*
-Ott van az a kerék!
*Mutat a hulláktól egy kicsit távolabb eső szekér felé.*
-Oda leültetem, és visszajövök, hogy kötszert csináljak a többiek ruhájából és el tudjam látni a sebét. Megfelel? Nem fog sikítani?
*Ha a nő tűri az orgyilkos szándékát, akkor pontosan azt teszi, amit az imént elmondott. Ha mégis akadékoskodik a nő, akkor egészen egyszerűen elfordul tőle, és elindul Davos teste felé.
Egyébként, ha hallgat rá a nő, és megengedi, hogy óvatosan arrébb vigye a holtaktól, azt követően is visszatér a testekhez. Kötszer sincs nála, ez tény, de míg szerez, addig is lesz lehetősége befejezni, amit elkezdett: átkutatni Davos testét naplót, jegyzeteket, vagy bármilyen nyomot kutatva.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-20 15:48:20
Üzenet elküldve: 2016-06-20 15:48:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az elf útjának következő állomása a kikötő. Még mindig rengeteg itt a hajó, de már közel sem annyi mint a holtak támadása előtt. Arthenior a lejtőn lefelé tart. Több fontos szerepet betöltő ember körül terjengenek pletykák halálról és eltűnésről. Nem biztos, hogy Gorden a legjobb pillanatban döntött úgy, hogy kilép a sötétségből, befejezi eddigi remeteéletét és a dolgok közepébe csap. Szigonnyal a hátán, fokossal az oldalán indult Eleffeul a harcba, de így se becsülje le senki. Tapasztalt elf ő, aki megélt már nem egy tragédiát. Ha kell kapcsolódik a harcokhoz. Meg fog tanulni nem egy mágiát, hogy ismertté és befolyásossá váljon. Erre a legegyszerűbb mód, ha egy törzs segítségével ér el eredményeket. De nem csak a saját sorsa érdekli Gordent. Hanem a világé is. Nem nézi jó szemmel, hogy egyre több ember kerül utcára, mert valamelyik nagyobb nemes kihasználta őket. Már csak a kalandorok maradtak. Ők talán az egyetlenek akiket még viszonylag tiszta célok vezérelnek. A világnak most nem árt, ha feltűnik egy segítőkész mágus. Még akkor is, ha az nem Eleffeul.*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-19 20:59:45
Üzenet elküldve: 2016-06-19 20:59:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A mágustoronyból visszafelé ugyanazt az utat választja, amelyen érkezett. Indulás előtt pihent egy jó nagyot a toronyban. összetolt két széket, és egész apróra összegömbölyödött, így kényelmesen elfért rajtuk. Alkonyattól egészen pirkadatig pihent, a felkelő nap meleg sugarai ébresztették. Kényelmes tempóban összepakolt, elrakta a saját tekercseit és visszapakolta a többit a helyére, majd egy halvány mosollyal az arcán elköszönt az öregúrtól.
Most a kikötőben jár, azon gondolkodik, hogyan juthatna haza. A nagy felfordulás és harci helyzet miatt - amiről nem tud túl sokat, így nem is érti, pontosan mi folyik a környéken - egyre kevesebb hajó jár a kikötő és Arthenior között. Gyalog pedig hosszú lenne az út, nagyon hosszú. Egyre jobban bánja, hogy teljesen megfeledkezett a lovardában hagyott lóról. Ha kicsit jobban átgondolja a helyzetet, most egy koromfekete, izmos mén hátán vágtatna vissza a városba. Nincs oda a lovaglásért, de biztosan sokkal kellemesebb lenne, mint felkéredzkedni egy idegen hajóra, és sokkal kellemesebb, mint gyalog megtenni a hosszú utat. Főleg, hogy nem is veszélytelen gyalog közlekedni azon a környéken. nem szívesen tenné kockára az életét csak azért, hogy egy puha ágyban aludjon. Inkább gyalogol napi pár órát és aztán meghúzza magát a fák között, viszont úgy egy örökké valóságnak fog tartani az út, és nem úgy készült. Se élelem, se víz nincs nála, két napig se bírná.
Minden gondolata ellenére a folyó felé veszi az irányt, és ha már ló nincs, megelégszik egy arra tévedő hajóval is.*
Most a kikötőben jár, azon gondolkodik, hogyan juthatna haza. A nagy felfordulás és harci helyzet miatt - amiről nem tud túl sokat, így nem is érti, pontosan mi folyik a környéken - egyre kevesebb hajó jár a kikötő és Arthenior között. Gyalog pedig hosszú lenne az út, nagyon hosszú. Egyre jobban bánja, hogy teljesen megfeledkezett a lovardában hagyott lóról. Ha kicsit jobban átgondolja a helyzetet, most egy koromfekete, izmos mén hátán vágtatna vissza a városba. Nincs oda a lovaglásért, de biztosan sokkal kellemesebb lenne, mint felkéredzkedni egy idegen hajóra, és sokkal kellemesebb, mint gyalog megtenni a hosszú utat. Főleg, hogy nem is veszélytelen gyalog közlekedni azon a környéken. nem szívesen tenné kockára az életét csak azért, hogy egy puha ágyban aludjon. Inkább gyalogol napi pár órát és aztán meghúzza magát a fák között, viszont úgy egy örökké valóságnak fog tartani az út, és nem úgy készült. Se élelem, se víz nincs nála, két napig se bírná.
Minden gondolata ellenére a folyó felé veszi az irányt, és ha már ló nincs, megelégszik egy arra tévedő hajóval is.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:18:40
Üzenet elküldve: 2016-06-19 17:18:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Hogy a kép amit Aletai összerak mennyire igaz vagy sem, csak akkor derülne ki ha találna egy szemtanút, vagy bárkit aki részese volt az eseménynek és hajlandó is beszélni arról. Ténylegesen Davos arcát látja mikor lerúgja róla a sötételf nőt, a szíve viszont hevesen dobban egyet, amit ő élettelen tetemnek hitt az most nyöszörögve rándul egyet. Nem Davos tért vissza, a mélységi nőben maradt még egy kis élet. Reszkető kézzel nyúl az egyik hasi vágáshoz, aztán eszmél csak a fényre és hogy valaki ácsorog felette. Hunyorogva rezzen össze ismét, hevesen kapkodva a levegőt próbálja elkotorni magát a férfi felől, de nincs ereje rá hogy ez sikerüljön is neki. Erre az eseményre valószínűleg abbahagyja a félvér az eddigi tevékenykedését, a nő pedig fájdalmas hangon kezd rimánkodni az életéért.*
- Ne, kérem! Nem tudok semmit! Azt sem tudom hol vagyok! Segítsen kérem...
*Nincs rajta olyan seb ami életveszélyesnek látszana, de elég sok vért veszíthetett. Ha magára hagyná Aletai akkor bizonyára pár óra múlva meghalna. Kimászni az ablakon biztos nem fog tudni, az ajtók pedig zárva...*
*Hogy a kép amit Aletai összerak mennyire igaz vagy sem, csak akkor derülne ki ha találna egy szemtanút, vagy bárkit aki részese volt az eseménynek és hajlandó is beszélni arról. Ténylegesen Davos arcát látja mikor lerúgja róla a sötételf nőt, a szíve viszont hevesen dobban egyet, amit ő élettelen tetemnek hitt az most nyöszörögve rándul egyet. Nem Davos tért vissza, a mélységi nőben maradt még egy kis élet. Reszkető kézzel nyúl az egyik hasi vágáshoz, aztán eszmél csak a fényre és hogy valaki ácsorog felette. Hunyorogva rezzen össze ismét, hevesen kapkodva a levegőt próbálja elkotorni magát a férfi felől, de nincs ereje rá hogy ez sikerüljön is neki. Erre az eseményre valószínűleg abbahagyja a félvér az eddigi tevékenykedését, a nő pedig fájdalmas hangon kezd rimánkodni az életéért.*
- Ne, kérem! Nem tudok semmit! Azt sem tudom hol vagyok! Segítsen kérem...
*Nincs rajta olyan seb ami életveszélyesnek látszana, de elég sok vért veszíthetett. Ha magára hagyná Aletai akkor bizonyára pár óra múlva meghalna. Kimászni az ablakon biztos nem fog tudni, az ajtók pedig zárva...*
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-18 16:00:50
Üzenet elküldve: 2016-06-18 16:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Tevékenységét senki nem zavarja meg, így bár sietősen, mégis precízen össze tudja hordani azt a néhány dobozt, vagy hordót, ami kiváló ugródeszkaként fog szolgálni, ha el kell érnie az ablakpárkányt. A lámpást a művelet után ismét megragadja, majd bevilágít a szekerek mögötti térbe, ahol is egy jó adag holttestet talál, köztük Davos ruhája lóg ki a rá nehezedő hullák alól. Lehajol az orgyilkos, és miközben a földre csöppent vért szétmorzsolja az ujjai között, bevillan neki egy kép.*
"A beszélgetés fonalát egy kíváncsi fül gazdájának ballépése okozta zaj szakítja félbe. A teremben megfagy a levegő, miközben a korrupt figura kézjelekkel parancsot oszt a katonáknak, hogy azok fogják el a kémet. Időközben előrántja a kardját, mintha tartana egy közvetlen támadástól is.
-Nyugalom Davos, itt biztosságban vagy, elkapjuk!
Szólalt meg, látván az ijedtséget a kereskedő szemében. Ezt követően a szerencsétlen bizakodóan feltekint üzlettársára, és védelmét keresve közelebb lép. Erre Korrupt nyugtatólag ráhelyezi a szabad kezét a vállára, majd átdöfi rajta a kardját.
Davos emberei nem mozdulnak, mert a városőrségi biztosítás Korrupt emberei közül való volt.
-Öljétek meg az összeset!
Adja ki a parancsot a bent lévőknek, akik nem is késlekednek, azonnal nekiállnak a rabszolgák mészárlásának. Korrupt elteszi a kardját, miközben elégedetten nézi a mészárlást, neki egyáltalán nem hiányzik, hogy a kém visszatérjen és kiszedje a félős Davosból, vagy valamelyik emberből a személyazonosságát. Mikor végeztek, egy kupacba hordják a testeket. Az egyedüli, akivel meggyűlt a bajuk, az egy sötételf volt, de végül rajta is halálos sebet ejtettek. A nő védelmet keresve kúszni kezdett a holtak irányába, de mikor odaért, Korrupt hátba szúrta, és a történetnek vége is szakadt."
*Valami hasonlóra gyanakszik Aletai, miközben közelebb lép a halottakhoz. Célja, hogy felismerje Davos arcát. Ehhez lerúgja róla a sötételfet, majd ha megérzése nem vezette tévútra, ténylegesen Davost is fogja holtan találni.
Ha így van, ha nem, a támadók siettek a munkával, és az orgyilkos feltételezi, hogy egy kereskedőnél mindig vannak jegyzetek, esetleg egy napló. Ezt mindenképpen meg kellene találnia, hogy legyen egy kevés esélye a sikerre. Talán nem gondolt Korrupt erre, és egyébként is azon volt, hogy az ő visszaérkezése előtt eltűnjön a raktárból.*
~Hátha!~
*Ha nem zavarja meg valami, akkor a többi holttestet is lehúzza Davosról, és megpróbálja átkutatni. A művelet közben a lámpást olyan távolságra teszi, ahol nem zavarja, de a fény kellő világot ad neki a művelet végrehajtásához.*
*Tevékenységét senki nem zavarja meg, így bár sietősen, mégis precízen össze tudja hordani azt a néhány dobozt, vagy hordót, ami kiváló ugródeszkaként fog szolgálni, ha el kell érnie az ablakpárkányt. A lámpást a művelet után ismét megragadja, majd bevilágít a szekerek mögötti térbe, ahol is egy jó adag holttestet talál, köztük Davos ruhája lóg ki a rá nehezedő hullák alól. Lehajol az orgyilkos, és miközben a földre csöppent vért szétmorzsolja az ujjai között, bevillan neki egy kép.*
"A beszélgetés fonalát egy kíváncsi fül gazdájának ballépése okozta zaj szakítja félbe. A teremben megfagy a levegő, miközben a korrupt figura kézjelekkel parancsot oszt a katonáknak, hogy azok fogják el a kémet. Időközben előrántja a kardját, mintha tartana egy közvetlen támadástól is.
-Nyugalom Davos, itt biztosságban vagy, elkapjuk!
Szólalt meg, látván az ijedtséget a kereskedő szemében. Ezt követően a szerencsétlen bizakodóan feltekint üzlettársára, és védelmét keresve közelebb lép. Erre Korrupt nyugtatólag ráhelyezi a szabad kezét a vállára, majd átdöfi rajta a kardját.
Davos emberei nem mozdulnak, mert a városőrségi biztosítás Korrupt emberei közül való volt.
-Öljétek meg az összeset!
Adja ki a parancsot a bent lévőknek, akik nem is késlekednek, azonnal nekiállnak a rabszolgák mészárlásának. Korrupt elteszi a kardját, miközben elégedetten nézi a mészárlást, neki egyáltalán nem hiányzik, hogy a kém visszatérjen és kiszedje a félős Davosból, vagy valamelyik emberből a személyazonosságát. Mikor végeztek, egy kupacba hordják a testeket. Az egyedüli, akivel meggyűlt a bajuk, az egy sötételf volt, de végül rajta is halálos sebet ejtettek. A nő védelmet keresve kúszni kezdett a holtak irányába, de mikor odaért, Korrupt hátba szúrta, és a történetnek vége is szakadt."
*Valami hasonlóra gyanakszik Aletai, miközben közelebb lép a halottakhoz. Célja, hogy felismerje Davos arcát. Ehhez lerúgja róla a sötételfet, majd ha megérzése nem vezette tévútra, ténylegesen Davost is fogja holtan találni.
Ha így van, ha nem, a támadók siettek a munkával, és az orgyilkos feltételezi, hogy egy kereskedőnél mindig vannak jegyzetek, esetleg egy napló. Ezt mindenképpen meg kellene találnia, hogy legyen egy kevés esélye a sikerre. Talán nem gondolt Korrupt erre, és egyébként is azon volt, hogy az ő visszaérkezése előtt eltűnjön a raktárból.*
~Hátha!~
*Ha nem zavarja meg valami, akkor a többi holttestet is lehúzza Davosról, és megpróbálja átkutatni. A művelet közben a lámpást olyan távolságra teszi, ahol nem zavarja, de a fény kellő világot ad neki a művelet végrehajtásához.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-18 15:33:11
Üzenet elküldve: 2016-06-18 15:33:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő - Fedélzet, majd révész//
*A nő színlelt sértettségére a mágus elmosolyodik, de semmit sem szól. Talán így a legrosszabb.
Meghallgatja még Reydis mentegetőzését, de erre csak legyint egyet. Azt állítja a nő, hogy az erősebbekhez akar tartozni, és mindezt úgy, hogy a Kárhozottakra gondol. Kissé komikus, hogy ezt pont egy olyan társaságban mondja, ahol három tagból kettő lényegében harcképtelen, és akinek a jelenlegi vezetője meglépett a szeretőjével, egy orkkal. Nem is beszélve arról a tényről, hogy a legerősebb entitások jelenleg nem igazán az élők sorából valóak. Vajon, ha erre rájön a nő, akkor mit fog vallani? Inkább ne mondott volna semmit, mert így kicsit még jobban rontotta a hitelét.*
~Ő tudja!~
*Engedi, hogy Dyn megkarolja, és a másik, szabadon maradt karját Reydis felé nyújtja. Nem is rossz az, ha mindkét oldalról karolja egy-egy nő. Miután Dyn elintézi a Lélekvesztő őrzését, elindulnak végre, méghozzá a gyogyós (Taran szerint legalább is az) Rey után, aki kisvártatva el is vezeti őket a Leon nevezetű látens társuk hajójához.
Érkezik is az összeesküvés-elmélet a hajót elfoglaló gonosz harcosokról, akiktől Tarannak kellene megvédenie a két sérült madárka hátsóját. Hogy mi!?*
-Hogy mi!?
*Fakad ki a férfi, majd folytatja.*
-Csak nem gondoljátok, hogy egy egész hajónyi gonosztevővel elbánok!? Nem, Aranyoskáim! Szépen előremerészkedek, és meglesem, hogy mi van a hajóval. Ha gáz van, kereket oldunk!
*Tökéletes elve viszont az, hogy ha megdöglik a tehenük, akkor dögöljön meg a szomszédé is, így elmondja az ötletét.*
-Majd rájuk gyújtom a hajót! Ha elfoglalták, legyen örökre az övék!
*Csillogni kezd a szeme, ahogy lelki szemei előtt már ki is rajzolódik a lángoló hajó, miközben a tűz pattogásán át kiszűrődik néha egy halálsikoly.*
-Vagy van jöbb ötletetek?
*Néz kérdőn a lányokra, miközben felhúzza a szemöldökét.*
*A nő színlelt sértettségére a mágus elmosolyodik, de semmit sem szól. Talán így a legrosszabb.
Meghallgatja még Reydis mentegetőzését, de erre csak legyint egyet. Azt állítja a nő, hogy az erősebbekhez akar tartozni, és mindezt úgy, hogy a Kárhozottakra gondol. Kissé komikus, hogy ezt pont egy olyan társaságban mondja, ahol három tagból kettő lényegében harcképtelen, és akinek a jelenlegi vezetője meglépett a szeretőjével, egy orkkal. Nem is beszélve arról a tényről, hogy a legerősebb entitások jelenleg nem igazán az élők sorából valóak. Vajon, ha erre rájön a nő, akkor mit fog vallani? Inkább ne mondott volna semmit, mert így kicsit még jobban rontotta a hitelét.*
~Ő tudja!~
*Engedi, hogy Dyn megkarolja, és a másik, szabadon maradt karját Reydis felé nyújtja. Nem is rossz az, ha mindkét oldalról karolja egy-egy nő. Miután Dyn elintézi a Lélekvesztő őrzését, elindulnak végre, méghozzá a gyogyós (Taran szerint legalább is az) Rey után, aki kisvártatva el is vezeti őket a Leon nevezetű látens társuk hajójához.
Érkezik is az összeesküvés-elmélet a hajót elfoglaló gonosz harcosokról, akiktől Tarannak kellene megvédenie a két sérült madárka hátsóját. Hogy mi!?*
-Hogy mi!?
*Fakad ki a férfi, majd folytatja.*
-Csak nem gondoljátok, hogy egy egész hajónyi gonosztevővel elbánok!? Nem, Aranyoskáim! Szépen előremerészkedek, és meglesem, hogy mi van a hajóval. Ha gáz van, kereket oldunk!
*Tökéletes elve viszont az, hogy ha megdöglik a tehenük, akkor dögöljön meg a szomszédé is, így elmondja az ötletét.*
-Majd rájuk gyújtom a hajót! Ha elfoglalták, legyen örökre az övék!
*Csillogni kezd a szeme, ahogy lelki szemei előtt már ki is rajzolódik a lángoló hajó, miközben a tűz pattogásán át kiszűrődik néha egy halálsikoly.*
-Vagy van jöbb ötletetek?
*Néz kérdőn a lányokra, miközben felhúzza a szemöldökét.*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-17 12:38:44
Üzenet elküldve: 2016-06-17 12:38:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Bölcsen teszi hogy először a menekülési útvonalat biztosítja. Arra mindenképpen jó, hogy kicsit megnyugodjon. A lámpás fényétől is javul a közérzete, de világosban is éppen olyannak tűnik a raktár mint sötétben, leginkább üresnek. Persze a szekereken és a mögöttük rejtett téren kívül, miután Aletai végzett hevenyészett kis tornyával el is indul bekukkantani oda. A harmadik szekér mögött talál is végre valami érdekeset, méghozzá vért. Nem sok de van, egy kisebb folt a földön, onnan pedig cseppek vezetnek a következő szekér mögé. Ha elég elővigyázatos és a kocsik alatt tekint végig, meg is pillanthat egy csapat holttestet egy halomba hányva. Akár így akár úgy közelíti meg a problémát, a látvány ugyanaz. Vérből nincs túl sok, nem ázik tócsában a rakás, akárki csinálta is ügyelt arra, hogy minél inkább épek maradjanak a tetemek. Ha van bátorsága közelebbről vizsgálódni akkor láthatja, hogy elég soknak nyakát törték, többnyire a nőknek. Úgy tizenöt holttest lehet összesen, a rakás alján Aletai Davos ruházatát véli felismerni az egyiken, de testének nagy részén és arcán fekszenek más tetemek. A többi ránézésre rabszolga lehetett. A férfiak többségét egyszerűen szíven szúrták valami vékony fegyverrel, nem kardpenge volt, ahhoz a lyuk túl kicsi, de köztük is akad nyaktörött, ahogy a nők közt is egy-két leszúrt áldozat, már amennyire látja így ránézésre, anélkül hogy alaposabb vizsgálgatásba kezdene. Egy mélységi nő volt akinél úgy látszik hogy a gyilkosok ellenállásba ütköztek, ő is rabszolgának tűnik, de több kis vágást is látni rajta, nem tűnnek életveszélyesnek de hassal lefelé fekszik, ki tudja milyen sebe lehet még. Ő lehetett az akinek a nyomait egy kocsival korábban észrevette, ő fekszik pont a Davosnak látszó figura arcán. Ha ezek után még a ponyvák alá és benézne Aletai, nem talál ott semmit. Többségében üres szekerek, az egyiken talál pár dobozt és hordót, fűszerekkel, kelmékkel, sörrel-borral... Jelen helyzetben érdektelen, teljesen átlagos kereskedő portéka.*
*Bölcsen teszi hogy először a menekülési útvonalat biztosítja. Arra mindenképpen jó, hogy kicsit megnyugodjon. A lámpás fényétől is javul a közérzete, de világosban is éppen olyannak tűnik a raktár mint sötétben, leginkább üresnek. Persze a szekereken és a mögöttük rejtett téren kívül, miután Aletai végzett hevenyészett kis tornyával el is indul bekukkantani oda. A harmadik szekér mögött talál is végre valami érdekeset, méghozzá vért. Nem sok de van, egy kisebb folt a földön, onnan pedig cseppek vezetnek a következő szekér mögé. Ha elég elővigyázatos és a kocsik alatt tekint végig, meg is pillanthat egy csapat holttestet egy halomba hányva. Akár így akár úgy közelíti meg a problémát, a látvány ugyanaz. Vérből nincs túl sok, nem ázik tócsában a rakás, akárki csinálta is ügyelt arra, hogy minél inkább épek maradjanak a tetemek. Ha van bátorsága közelebbről vizsgálódni akkor láthatja, hogy elég soknak nyakát törték, többnyire a nőknek. Úgy tizenöt holttest lehet összesen, a rakás alján Aletai Davos ruházatát véli felismerni az egyiken, de testének nagy részén és arcán fekszenek más tetemek. A többi ránézésre rabszolga lehetett. A férfiak többségét egyszerűen szíven szúrták valami vékony fegyverrel, nem kardpenge volt, ahhoz a lyuk túl kicsi, de köztük is akad nyaktörött, ahogy a nők közt is egy-két leszúrt áldozat, már amennyire látja így ránézésre, anélkül hogy alaposabb vizsgálgatásba kezdene. Egy mélységi nő volt akinél úgy látszik hogy a gyilkosok ellenállásba ütköztek, ő is rabszolgának tűnik, de több kis vágást is látni rajta, nem tűnnek életveszélyesnek de hassal lefelé fekszik, ki tudja milyen sebe lehet még. Ő lehetett az akinek a nyomait egy kocsival korábban észrevette, ő fekszik pont a Davosnak látszó figura arcán. Ha ezek után még a ponyvák alá és benézne Aletai, nem talál ott semmit. Többségében üres szekerek, az egyiken talál pár dobozt és hordót, fűszerekkel, kelmékkel, sörrel-borral... Jelen helyzetben érdektelen, teljesen átlagos kereskedő portéka.*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-16 20:31:56
Üzenet elküldve: 2016-06-16 20:31:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Végül sikeresen le tud huppanni a raktár aljzatára, és ami még jobb, nem is tör senki az életére. Ennek ellenére érez a levegőben feszültséget, ami nem kimondottan tetszik neki. Nem is teszi el a kardját, hiszen ki tudja, hogy mi várja majd a letakart szekerek ponyvája alatt!
Ugyanis azok vannak a teremben, és erről meg is győződik, amikor talál nem messze az ablak nyílásától egy lámpást, amit nem késlekedik meggyújtani. Van nála tűzkő, mert a tűz egy orgyilkosnak sok mindenre jó lehet: lehet egy gyilkosságot balesetnek álcázni, pánikot kelteni, és világítani is olyankor, mikor nem szeretne a túlzottan nagy fénnyel lebukni.*
~Legalább valami kis szerencse is ért!~
*Emeli meg a világító lámpást, és a gyenge fény aurájában újra szétnéz. Egyébként több lámpást nem gyújt meg, hiszen nem nagyon szeretné, hogy a túlzottan nagy fény kiszűrődjön az ablakon, és ezzel magára vonja a figyelmet.*
~Így sem egyszerű lesz kijutni, ha valami balul sül el!~
*Szökik a gondolat a fejébe, majd úgy dönt, hogy mielőtt belefogna a szekerek áttanulmányozásába, tesz ez ellen. Keres valamiféle tereptárgyat, esetleg a dobozt, vagy a hordót, amit talál is, és az ablak alá hordja, hogy fellépve rajta egy ugrással elérhesse a peremét. Természetesen ehhez elteszi a kardot, és a mécsest is lerakja, hogy a foglalt kezeit felszabadítsa.
A művelet után szekerek átvizsgálását kezdi meg. Óvatosan megközelíti, és kezdetben bevilágít a mögöttük lévő térbe, hogy nem lapulnak-e ott katonák, vagy effélék, bár ha így van, akkor a pakolást sem fogják hagyni a félelfnek.
Ha üres a terület, akkor odamegy a szélső szekérhez, és a takaróponyvát óvatosan megemelve bevilágít. Ha tudja, akkor fedett szekér esetén a kabin ablakán is, hogy meggyőződjön a kabin tartalmáról. Ha nem talál semmit, akkor szisztematikusan folytatja a többi szekérrel is, míg az összeset át nem vizsgálta.*
*Végül sikeresen le tud huppanni a raktár aljzatára, és ami még jobb, nem is tör senki az életére. Ennek ellenére érez a levegőben feszültséget, ami nem kimondottan tetszik neki. Nem is teszi el a kardját, hiszen ki tudja, hogy mi várja majd a letakart szekerek ponyvája alatt!
Ugyanis azok vannak a teremben, és erről meg is győződik, amikor talál nem messze az ablak nyílásától egy lámpást, amit nem késlekedik meggyújtani. Van nála tűzkő, mert a tűz egy orgyilkosnak sok mindenre jó lehet: lehet egy gyilkosságot balesetnek álcázni, pánikot kelteni, és világítani is olyankor, mikor nem szeretne a túlzottan nagy fénnyel lebukni.*
~Legalább valami kis szerencse is ért!~
*Emeli meg a világító lámpást, és a gyenge fény aurájában újra szétnéz. Egyébként több lámpást nem gyújt meg, hiszen nem nagyon szeretné, hogy a túlzottan nagy fény kiszűrődjön az ablakon, és ezzel magára vonja a figyelmet.*
~Így sem egyszerű lesz kijutni, ha valami balul sül el!~
*Szökik a gondolat a fejébe, majd úgy dönt, hogy mielőtt belefogna a szekerek áttanulmányozásába, tesz ez ellen. Keres valamiféle tereptárgyat, esetleg a dobozt, vagy a hordót, amit talál is, és az ablak alá hordja, hogy fellépve rajta egy ugrással elérhesse a peremét. Természetesen ehhez elteszi a kardot, és a mécsest is lerakja, hogy a foglalt kezeit felszabadítsa.
A művelet után szekerek átvizsgálását kezdi meg. Óvatosan megközelíti, és kezdetben bevilágít a mögöttük lévő térbe, hogy nem lapulnak-e ott katonák, vagy effélék, bár ha így van, akkor a pakolást sem fogják hagyni a félelfnek.
Ha üres a terület, akkor odamegy a szélső szekérhez, és a takaróponyvát óvatosan megemelve bevilágít. Ha tudja, akkor fedett szekér esetén a kabin ablakán is, hogy meggyőződjön a kabin tartalmáról. Ha nem talál semmit, akkor szisztematikusan folytatja a többi szekérrel is, míg az összeset át nem vizsgálta.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-15 18:48:11
Üzenet elküldve: 2016-06-15 18:48:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Megindulnak a a visszavezető úton. A sietség általában nem Ewangel kenyere de mivel látja, hogy az írnok nagyon vágyik már vissza ezért beleegyezően kíséri.*
- Én majd egy kis kitérőt teszek Kalácsfalva felé.* jelenti be előre tervét hisz Aletai megkérte, hogy nézzen be egy ott lakóhoz és vigyen a nevében köszönetképpen egy tyúkot. Az állat ügye még amúgy is elintézésre vár. Pillanatnyilag fogalma sincs hol foghatna egyet. könnyebb lenne egy nyulat vinni, vagy esetleg egy őzgidát.*
- Gondolom egyenesen a Vezér elé járulsz. Kérlek szólj neki, hogy én is sietek vissza Amon Ruadhra.* teszi még hozzá miközben lassan rátérhetnek a Tharg ösvényre is akár.*
- Én majd egy kis kitérőt teszek Kalácsfalva felé.* jelenti be előre tervét hisz Aletai megkérte, hogy nézzen be egy ott lakóhoz és vigyen a nevében köszönetképpen egy tyúkot. Az állat ügye még amúgy is elintézésre vár. Pillanatnyilag fogalma sincs hol foghatna egyet. könnyebb lenne egy nyulat vinni, vagy esetleg egy őzgidát.*
- Gondolom egyenesen a Vezér elé járulsz. Kérlek szólj neki, hogy én is sietek vissza Amon Ruadhra.* teszi még hozzá miközben lassan rátérhetnek a Tharg ösvényre is akár.*
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-15 12:10:54
Üzenet elküldve: 2016-06-15 12:10:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*A félvér legalább a falmászást gyakorolhatja, ennek a régi raktárnak a fala bőven biztosít lehetőséget az ilyesmire, most sem esik nehezére feljutni rajta. Még az ablak is könnyen nyílik, nem nyikorog, odabent pedig egy vékony fénycsík jelenik meg ahogy besüt a holdvilág. Semmi sem történik. Odabent minden nyugodt és csendes, és ez az egyre szélesebbre tárt ablakkal sem változik. Sok minden ugyan nem látszik, egy szem ablakon éjszaka nem jut be túl sok fény, de legalább már nincsen vak sötét. A lovak ugyan mind eltűntek, de a szekerek körvonalai kirajzolódnak, leponyvázva úgy ahogy érkeztek. Csend van. Az egyetlen nesz ami megtöri a csendet, az Aletai talpainak puffanása a talajon. Várakozásaival ellentétben semmi sem ugrik rá a sötétből, de ettől még nem lesz jobb érzése a helyzettel kapcsolatban. A szerencse viszont mint mondják forgandó, így lentről meg is pillant egy lámpást tőle nem messze a falon, vélhetőleg több is van körbe kitéve, csak ebben a sötétben nem látszik. Meggyújthatja a benne lévő gyertyát ha van nála erre alkalmas eszköz, vagy nekiállhat kitárni körbe az összes ablakot az alattuk lévő tolórudakkal. A tengeri szél közben feltámad odakint, és egy-egy erősebb lökés besüvít a réseken, halkan megreccsen a tető, nehezítve a benti zajok beazonosítását, már ha lennének, mert egyelőre csak a saját szívét hallja kalapálni a fülében. Kijutni mindenesetre nem lesz egyszerű, bentről jobban karban vannak tartva a falak, mászni persze lehet, de ha valami mégis várná idebent akkor nem tudna gyorsan kereket oldani és ez sem egy olyan gondolat amiben megnyugvást lelhetne. Ahol most áll onnan csak pár szekeret lát, sejthető hogy mögöttük sorakozik a többi. Háta mögött a falnál dobozok, hordók, a már említett lámpás, de többnyire üres az épület, amennyire így az egyik ablak alatt állva, a fal mellől, a sötétben meg tudja mondani.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.15 12:13:53
*A félvér legalább a falmászást gyakorolhatja, ennek a régi raktárnak a fala bőven biztosít lehetőséget az ilyesmire, most sem esik nehezére feljutni rajta. Még az ablak is könnyen nyílik, nem nyikorog, odabent pedig egy vékony fénycsík jelenik meg ahogy besüt a holdvilág. Semmi sem történik. Odabent minden nyugodt és csendes, és ez az egyre szélesebbre tárt ablakkal sem változik. Sok minden ugyan nem látszik, egy szem ablakon éjszaka nem jut be túl sok fény, de legalább már nincsen vak sötét. A lovak ugyan mind eltűntek, de a szekerek körvonalai kirajzolódnak, leponyvázva úgy ahogy érkeztek. Csend van. Az egyetlen nesz ami megtöri a csendet, az Aletai talpainak puffanása a talajon. Várakozásaival ellentétben semmi sem ugrik rá a sötétből, de ettől még nem lesz jobb érzése a helyzettel kapcsolatban. A szerencse viszont mint mondják forgandó, így lentről meg is pillant egy lámpást tőle nem messze a falon, vélhetőleg több is van körbe kitéve, csak ebben a sötétben nem látszik. Meggyújthatja a benne lévő gyertyát ha van nála erre alkalmas eszköz, vagy nekiállhat kitárni körbe az összes ablakot az alattuk lévő tolórudakkal. A tengeri szél közben feltámad odakint, és egy-egy erősebb lökés besüvít a réseken, halkan megreccsen a tető, nehezítve a benti zajok beazonosítását, már ha lennének, mert egyelőre csak a saját szívét hallja kalapálni a fülében. Kijutni mindenesetre nem lesz egyszerű, bentről jobban karban vannak tartva a falak, mászni persze lehet, de ha valami mégis várná idebent akkor nem tudna gyorsan kereket oldani és ez sem egy olyan gondolat amiben megnyugvást lelhetne. Ahol most áll onnan csak pár szekeret lát, sejthető hogy mögöttük sorakozik a többi. Háta mögött a falnál dobozok, hordók, a már említett lámpás, de többnyire üres az épület, amennyire így az egyik ablak alatt állva, a fal mellől, a sötétben meg tudja mondani.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.15 12:13:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275