*Miután egészen kipihente magát a Sellőházban, tovább folytatja útját, hogy kihasználja a hirtelen, de jókor jött szabadságát. Most azt csinál, amit akar. Célja természetesen a kikötő. Abban reménykedik, hogy mint nem is olyan régen, most is valami véletlen csoda folytán megpillantja Noliet a tömegben. A dolgozó matrózok, a részeg kocsmatöltelékek, az út szélén pénzt kereső bájos hölgyemények között keresgél, de hiába. A kis fehér tündért sehol sem találja. Várható volt, hisz Nolie bizonyára nem fog csak úgy a kikötőben mászkálni. Minden hatra meg van beszélve, hogy mikor jöjjön el az újonnan szerzett varázsitalokkal, amit a feketeség megvehet tőle. Nori az elmúlt haton nem jött el. Nolie talán azt gondolja, hogy a lány elfelejtette őt, és ezen a haton sem fog jönni, vagy egyszerűen csak Nori van itt most rosszkor. Valójában fogalma sincs, milyen nap van.
Hosszas keresgélés után feladja a dolgot, s úgy dönt, hogy ma ő is egy lesz az itt mászkáló csürhéből. Benyit az egyik út menti kocsmába és helyet foglal. Nem iszik, nem eszik semmit, csak üldögél, amikor is hirtelen eszébe jut valami. A csapostól egy tollat és papírt kér, majd visszaül az asztalához és firkálni kezd rá.
"Nolie." Írja rá a papír tetejére alig olvashatóan a rövid megszólítást, majd hosszas gondolkozás után ügyetlenül folytatja.
"Sajnálom, amiért az elmúlt haton nem voltam ott a megszokott időben. Nem volt rá lehetőségem, és attól félek, hogy ezek után sem lesz. Történt néhány dolog az életemben, ami mondjuk úgy, korlátozza a szabadságomat. Ne aggódj! Nincs semmi baj, csak jelenleg nem én döntöm el mit, és mikor csinálok. Pénzem sincs, hogy kifizethessem a varázsitalokat. Elvették tőlem. A legfontosabb viszont az, hogy veszélyes napoknak nézek elébe, ami azt jelenti, nem biztos, hogy sokáig élek még. Sa'Tereth végre a kegyeibe fogadott, így bízom a sikerben, de attól még fel kell készülnöm a legrosszabbra.
Ezért hát arra kérlek, hogy ne gyere többet a kikötőbe, és ne keress engem. Ha lesz még rá lehetőségem az életben, akkor én fogok érted menni Artheniorba. Addig pedig csak annyit mondhatok, hogy köszönök mindent, és annyit kérek, hogy emlékezz rám, ne felejts el!
Szeretlek, Nori."
Azt maga sem tudja, hogy a szeretlek szót miért írta a végére, de valamiért ez kívánkozott ki belőle. A levél persze keltezés nélküli, helyesírási hibáktól hemzsegő, és még a macskakaparás is szebben néz ki, mint az ő írása. Nolienak meg fog gyűlni a baja vele, ha el akarja olvasni. Persze csak akkor, ha a levél egyáltalán eljut hozzá.
Feláll az asztaltól és kisiet a kocsmából. Azt már sokszor látta, hogy honnan szokták elvinni a leveleket, így most ő is odamegy.*
- Ezt a levelet vigyék el kérem! Nolie Piwerd a címzett, Arthenior, Árnyék utca, Namos Ház.
*Mondja el a címet és adja át a kis papírlapot. Persze se boríték, se pecsét, se cím rajta, szóval a kézbesítők furán nézhetnek rá. Az már legyen Nori titka, hogy hogyan győzi meg őket mégis, hogy vigyék el a levelét Nolienak. Talán pénzzel, talán a két szép szemével, ki tudja. Amint ezek a részletek eldöntöttnek látszanak, Nori tovább is indul a Vérkert felé.*