Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:17:09
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:17:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*A dokkok, a sirályok vinnyogása, az a rendkívül büdös halszag mind olyannyira ismerős, mintha csak hazatért volna, de valahol legbelül most már azt kívánja, hogy bárcsak ne érezne így. Ez a hely már rég nem az ő otthona, és talán soha nem is volt az. Ez a fertő a börtöne volt, ahol akarta ellenére tartották azért, hogy mások helyett végezze el a piszkos munkát. Mégis időről időre meg kell látogatnia a Kikötőt, hisz istene befolyása itt a legerősebb, és itt található az az oltár is, melynek épsége jelen pillanatban mindennél fontosabb.
Lováról leszállva sétál végig a dokkok mentén, hogy a Vérkert felé vegye az irányt, s közben elpillant a Világítótorony irányába. Mindig is a kedvenc helye volt, de mégis, olyan rég volt már az utolsó alkalom, hogy arra járt, és talán most sem fog. A terve egyszerű: meglátogatja a Vérkertet, megbizonyosodik róla, hogy az oltár még egyben van, tiszteletét teszi Sa'Terethnek, aztán már húz is haza. Aztán, majd kiderül… Manapság nincs olyan szerencséje, hogy minden a tervei szerint alakuljon.*
Lováról leszállva sétál végig a dokkok mentén, hogy a Vérkert felé vegye az irányt, s közben elpillant a Világítótorony irányába. Mindig is a kedvenc helye volt, de mégis, olyan rég volt már az utolsó alkalom, hogy arra járt, és talán most sem fog. A terve egyszerű: meglátogatja a Vérkertet, megbizonyosodik róla, hogy az oltár még egyben van, tiszteletét teszi Sa'Terethnek, aztán már húz is haza. Aztán, majd kiderül… Manapság nincs olyan szerencséje, hogy minden a tervei szerint alakuljon.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:44:01
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:44:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Nincs is rá szükséged. *Legyint látványosat a fürdés dolgára, de biztos, ami biztos, hamar ismét kezei közé kapja a nyerget, mielőtt újdonsült hátasa úgy találná, hogy öncélúan egyéb utat választ magának.
Hazudna, ha nem könnyítene egy csekélykét lelkén a tény, hogy a pillangó nem fogadott vendéget az utóbbi időben. Különösebben nem zavarja a dolog, de azért irigyen szokta szemlélni a kuncsaftokat, akik felé oly nagy odaadással működik a kurtizán. Főleg, hogy az utóbbi időben neki egyáltalán nem volt szerencséje a lány kegyeihez.*
-Aha. Egy csomó felé kellett menni. Nagyon fontos lettem a kisasszonynak. *Egy bólintással ad nyomatékot szavainak. Valóban úgy érzi, hogy előrébb lépett a ranglétrán, ami jólesően simogatja hiúságát.*
-Már-már nélkülözhetetlen vagyok. *Fűzi még tovább. Kellemes érzés magán tudni a finom kis kezeket, miközben utasa derekába kapaszkodik. Kellemeset bukfencezik gyomra az érintéstől. Ha nem kéne ennyire koncentrálnia arra, hogy elnavigálja a hátast az emberek között, biztosan elkalandozna fantáziája is.*
-Voltunk egy árvaházban, onnan meg a mogorva, szőke elfhez mentünk. Na, ott nagyon felidegesítette a kisasszonyt. Aztán ott volt a Pegazus fogadó. Ott meg Agin ölt meg valakit... *Elégedetlen rázza meg fejét, mintha roppant csalódott volna maga is.*
-Nem tudom, miért olyan fontos az a kölyök, hogy téged kelljen lehurcolni miatta. A végén még bajod esik neked is.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.29 10:44:58
-Nincs is rá szükséged. *Legyint látványosat a fürdés dolgára, de biztos, ami biztos, hamar ismét kezei közé kapja a nyerget, mielőtt újdonsült hátasa úgy találná, hogy öncélúan egyéb utat választ magának.
Hazudna, ha nem könnyítene egy csekélykét lelkén a tény, hogy a pillangó nem fogadott vendéget az utóbbi időben. Különösebben nem zavarja a dolog, de azért irigyen szokta szemlélni a kuncsaftokat, akik felé oly nagy odaadással működik a kurtizán. Főleg, hogy az utóbbi időben neki egyáltalán nem volt szerencséje a lány kegyeihez.*
-Aha. Egy csomó felé kellett menni. Nagyon fontos lettem a kisasszonynak. *Egy bólintással ad nyomatékot szavainak. Valóban úgy érzi, hogy előrébb lépett a ranglétrán, ami jólesően simogatja hiúságát.*
-Már-már nélkülözhetetlen vagyok. *Fűzi még tovább. Kellemes érzés magán tudni a finom kis kezeket, miközben utasa derekába kapaszkodik. Kellemeset bukfencezik gyomra az érintéstől. Ha nem kéne ennyire koncentrálnia arra, hogy elnavigálja a hátast az emberek között, biztosan elkalandozna fantáziája is.*
-Voltunk egy árvaházban, onnan meg a mogorva, szőke elfhez mentünk. Na, ott nagyon felidegesítette a kisasszonyt. Aztán ott volt a Pegazus fogadó. Ott meg Agin ölt meg valakit... *Elégedetlen rázza meg fejét, mintha roppant csalódott volna maga is.*
-Nem tudom, miért olyan fontos az a kölyök, hogy téged kelljen lehurcolni miatta. A végén még bajod esik neked is.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.29 10:44:58
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:00:12
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:00:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Nem teljesen világos továbbra sem Alissänának, hogy miért ő kapta ezt a feladatot, és mit várnak el tőle, de Haldrianhoz hasonlóan engedelmeskedik. Egész kényelmes élete van a tavernában, nem mellesleg pedig ő sem óhajtja felbosszantani a haragtartó kisasszonyt.
Kapkodja a lábait amennyire csak tudja, még a pult mögé szalad annak reményében, hogy talál valami útravaló falatot, de csak némi kenyeret lel, melyet Ezmee sütött korábban. Gyorsan elfelezi és egy tiszta rongyba bugyolálja, aztán sietős léptekkel követi Haldriant.*
- Ültem.
*Feleli lihegve, és kapkodva megigazítja magán ruháját.*
- De sosem irányítottam lovat.
*Teszi még hozzá, hátha ez releváns információ lehet számukra. Jobban örülne, ha leintenének egy szekeret maguknak, bár vitathatatlan, hogy Relael telivére talán gyorsabb ha a közlekedésről van szó.
Haldrian segítségével felhúzza magát a hátasra, és igyekszik kapaszkodni. Nem túl komfortos számára ilyen magasságban ülnie egy hozzá képest ennyivel termetesebb, erősebb állaton, de aggályait megtartja magának.*
- Pedig nem is volt alkalmas ma megfürdeni.
*Nyögi fájdalmasan. Más számára ez álszerénységnek tűnhet, Haldrian viszont sejtheti, hogy a kényszeresen tisztálkodó kurtizánnak ez valóban mekkora kényelmetlenséget jelenthet.*
- Nem, jóformán senki.
*Igyekszik visszaemlékezni, de nem tudna egy vendéget sem felidézni, akit neki kellett volna kiszolgálnia.*
- Amit azt illeti elég kellemes volt. Kint ültem a szép időben.
*Csicsergi önfeledten, de azt nem teszi hozzá, hogy közben az írást gyakorolta. Kicsit szégyelli törekvéseit, hiszen ő csupán egy pillangó, akinek az ilyesfajta tudás nem túl praktikus. Még Haldriantól is úgy sejti, hogy nevetségesnek tartja erre irányuló törekvéseit, ezért nem beszél róla, s gyakran rejtegeti papírosait.*
- A tiéd viszont úgy tűnik eseménydúsabb volt.
*Nem teljesen világos továbbra sem Alissänának, hogy miért ő kapta ezt a feladatot, és mit várnak el tőle, de Haldrianhoz hasonlóan engedelmeskedik. Egész kényelmes élete van a tavernában, nem mellesleg pedig ő sem óhajtja felbosszantani a haragtartó kisasszonyt.
Kapkodja a lábait amennyire csak tudja, még a pult mögé szalad annak reményében, hogy talál valami útravaló falatot, de csak némi kenyeret lel, melyet Ezmee sütött korábban. Gyorsan elfelezi és egy tiszta rongyba bugyolálja, aztán sietős léptekkel követi Haldriant.*
- Ültem.
*Feleli lihegve, és kapkodva megigazítja magán ruháját.*
- De sosem irányítottam lovat.
*Teszi még hozzá, hátha ez releváns információ lehet számukra. Jobban örülne, ha leintenének egy szekeret maguknak, bár vitathatatlan, hogy Relael telivére talán gyorsabb ha a közlekedésről van szó.
Haldrian segítségével felhúzza magát a hátasra, és igyekszik kapaszkodni. Nem túl komfortos számára ilyen magasságban ülnie egy hozzá képest ennyivel termetesebb, erősebb állaton, de aggályait megtartja magának.*
- Pedig nem is volt alkalmas ma megfürdeni.
*Nyögi fájdalmasan. Más számára ez álszerénységnek tűnhet, Haldrian viszont sejtheti, hogy a kényszeresen tisztálkodó kurtizánnak ez valóban mekkora kényelmetlenséget jelenthet.*
- Nem, jóformán senki.
*Igyekszik visszaemlékezni, de nem tudna egy vendéget sem felidézni, akit neki kellett volna kiszolgálnia.*
- Amit azt illeti elég kellemes volt. Kint ültem a szép időben.
*Csicsergi önfeledten, de azt nem teszi hozzá, hogy közben az írást gyakorolta. Kicsit szégyelli törekvéseit, hiszen ő csupán egy pillangó, akinek az ilyesfajta tudás nem túl praktikus. Még Haldriantól is úgy sejti, hogy nevetségesnek tartja erre irányuló törekvéseit, ezért nem beszél róla, s gyakran rejtegeti papírosait.*
- A tiéd viszont úgy tűnik eseménydúsabb volt.
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-17 23:55:56
Üzenet elküldve: 2025-07-17 23:55:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kellemes érzés fogja el, ahogy meglátja maga előtt a Kikötőt az utolsó magaslatról. Hazaért. Ugyanakkor tudja, hogy szednie kell lábait. Jobban mondva szedetnie kell hátasának lábait, mert mihamarabb vissza kell térnie Artheniorba. Méghozzá nem egyedül.
Épp ezért nem is teketóriázik sokat, pedig szívesen körbenézne, hátha változott valami. Meglátogatná a Dongót, vagy valamelyik cimboráját, hogy könnyíthessen lelkén egy keveset. Mégis a Hét Varjú Taverna felé veszi az irányt. Valahol dagad is a melle, hogy ennyire felelősségteljes döntést tudott hozni. Igaz, az is sokat hozzátesz e dologhoz, hogy szívesen viszontlátná már Alissänát.
Annyit azért megtesz, hogy kisebb nehézségek árán, de lekászálódik a ló nyergéből és kantáron vezeti tovább. Nem azért, mert féltené magát vagy az állatot; inkább csak nem óhajt feltűnő lenni. Itt, a Kikötőben kevés a hátas, a patkányok pedig előszeretettel helyezik kérdéseik célpontjába az olyanokat, mint ő.*
Épp ezért nem is teketóriázik sokat, pedig szívesen körbenézne, hátha változott valami. Meglátogatná a Dongót, vagy valamelyik cimboráját, hogy könnyíthessen lelkén egy keveset. Mégis a Hét Varjú Taverna felé veszi az irányt. Valahol dagad is a melle, hogy ennyire felelősségteljes döntést tudott hozni. Igaz, az is sokat hozzátesz e dologhoz, hogy szívesen viszontlátná már Alissänát.
Annyit azért megtesz, hogy kisebb nehézségek árán, de lekászálódik a ló nyergéből és kantáron vezeti tovább. Nem azért, mert féltené magát vagy az állatot; inkább csak nem óhajt feltűnő lenni. Itt, a Kikötőben kevés a hátas, a patkányok pedig előszeretettel helyezik kérdéseik célpontjába az olyanokat, mint ő.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-17 11:11:51
Üzenet elküldve: 2025-07-17 11:11:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat//
*Szó nélkül követi a férfit, bárhova is menjen. A dokkokon akar munkát találni. Ezt furcsa gondolatnak tartja. Egy ilyen helyen nem lehet túl nehéz, ámbár hamar kiderül, hogy nem ez a helyzet. Az is lehet, hogy csak rossz helyen kérdezősködnek. A kereskedők nem hajlandók munkát adni nekik. Szerinte valamelyik bandánál nagyobb sikerük lenne, de azoknak elég rossz a hírük. A Kikötő nem ér annyit, hogy a Vihar Fiai vagy a Patkányok oldalán álljanak be a sorba. Ezért is örül, hogy hamar más lehetőséget fontolgat Merv.*
-Artheniorban ezerszer biztonságosabb. Nem mintha félnék, de ezek a bandákban nem bízok. Kiszámíthatatlanok. Nekem még jó hasznomat is vennék, de hogy veled mit kezdenének? Lehet verőlegényeknek elmennénk, ha az a cél, hogy csalik legyünk.
*Továbbra is azt gondolja, hogy neki jobb esélye lenne megmaradni azokban a társasságokban ereje miatt, de Mervet félti. Ő gyengébb mint ő és lehet, hogy tényleg csak csalinak használnák. Akkor meg ott kellene hagyniuk a bandát és akkor jöhet az üldöztetés. Ha belegondol még vicces is lenne néhány ember fejét venni, de idővel úgyis alulmaradnának. Még egyikük sem áll készen egy ilyen áldozatra.*
-Akkor vezesd az utat barátom.
*Szó nélkül követi a férfit, bárhova is menjen. A dokkokon akar munkát találni. Ezt furcsa gondolatnak tartja. Egy ilyen helyen nem lehet túl nehéz, ámbár hamar kiderül, hogy nem ez a helyzet. Az is lehet, hogy csak rossz helyen kérdezősködnek. A kereskedők nem hajlandók munkát adni nekik. Szerinte valamelyik bandánál nagyobb sikerük lenne, de azoknak elég rossz a hírük. A Kikötő nem ér annyit, hogy a Vihar Fiai vagy a Patkányok oldalán álljanak be a sorba. Ezért is örül, hogy hamar más lehetőséget fontolgat Merv.*
-Artheniorban ezerszer biztonságosabb. Nem mintha félnék, de ezek a bandákban nem bízok. Kiszámíthatatlanok. Nekem még jó hasznomat is vennék, de hogy veled mit kezdenének? Lehet verőlegényeknek elmennénk, ha az a cél, hogy csalik legyünk.
*Továbbra is azt gondolja, hogy neki jobb esélye lenne megmaradni azokban a társasságokban ereje miatt, de Mervet félti. Ő gyengébb mint ő és lehet, hogy tényleg csak csalinak használnák. Akkor meg ott kellene hagyniuk a bandát és akkor jöhet az üldöztetés. Ha belegondol még vicces is lenne néhány ember fejét venni, de idővel úgyis alulmaradnának. Még egyikük sem áll készen egy ilyen áldozatra.*
-Akkor vezesd az utat barátom.
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-17 09:52:21
Üzenet elküldve: 2025-07-17 09:52:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras//
*Pénzre van szükségük és erre a legegyszerűbb mód a munka. Az orkkal az oldalán érnek a dokkokhoz. Megáll egy raktárépület mellett, melynek festése már jócskán lekopott, de még elég strapabíró, hogy össze ne omoljon. Ennek a raktárnak a bejáratánál áll egy kereskedő, aki a rakodást felügyeli. Őt szemeli ki Merv, hátha tud nekik egy kis munkát adni. A férfi magas, 180 cm körüli lehet. Merv meglepetésére elég vékony, ruházata is egyszerű. Barna vászonnadrág, egy díszesebb tunika, egy a lábszáráig érő szegényesen díszített köpeny. Mintha még a a köpeny szélein szaggatottak lennének, de erre már nem figyel oda.*
-Jó napot uram! Én...
*Még be sem tudja fejezni, de már félbeszakítja őt a kereskedő és jól elhajtja őket. Sok helyen ugyanez a fogadtatás várja őket. Végül távolról, egy elhagyatott raktárnak dőlve piheni ki az elutasításokat.*
-Lehet, hogy rossz helyen próbálkozunk.
*Néz az orkra.*
-Még a Patkányoknál kérdezgethetünk.
*Ezt a lehetőséget szívesen elkerülné. Nincs kedve senki pártját sem fogni a Kikötőben, de lehet van olyan munkájuk ami jól fizet de a képességeiknek megfelelő. Viszont még Artheniorban is tudnának mit csinálni. Az még biztonságosabb is lehet.*
-Tudod mit? Menjünk nézzünk kőrbe Artheniorban. Hátha ott találunk valamit amit csinálhatunk.
*Mondja Zzulnak. Azért meghallgatja, hogy hátha van neki valami ötlete, máskülönben indulhatnak Artheniorba.*
*Pénzre van szükségük és erre a legegyszerűbb mód a munka. Az orkkal az oldalán érnek a dokkokhoz. Megáll egy raktárépület mellett, melynek festése már jócskán lekopott, de még elég strapabíró, hogy össze ne omoljon. Ennek a raktárnak a bejáratánál áll egy kereskedő, aki a rakodást felügyeli. Őt szemeli ki Merv, hátha tud nekik egy kis munkát adni. A férfi magas, 180 cm körüli lehet. Merv meglepetésére elég vékony, ruházata is egyszerű. Barna vászonnadrág, egy díszesebb tunika, egy a lábszáráig érő szegényesen díszített köpeny. Mintha még a a köpeny szélein szaggatottak lennének, de erre már nem figyel oda.*
-Jó napot uram! Én...
*Még be sem tudja fejezni, de már félbeszakítja őt a kereskedő és jól elhajtja őket. Sok helyen ugyanez a fogadtatás várja őket. Végül távolról, egy elhagyatott raktárnak dőlve piheni ki az elutasításokat.*
-Lehet, hogy rossz helyen próbálkozunk.
*Néz az orkra.*
-Még a Patkányoknál kérdezgethetünk.
*Ezt a lehetőséget szívesen elkerülné. Nincs kedve senki pártját sem fogni a Kikötőben, de lehet van olyan munkájuk ami jól fizet de a képességeiknek megfelelő. Viszont még Artheniorban is tudnának mit csinálni. Az még biztonságosabb is lehet.*
-Tudod mit? Menjünk nézzünk kőrbe Artheniorban. Hátha ott találunk valamit amit csinálhatunk.
*Mondja Zzulnak. Azért meghallgatja, hogy hátha van neki valami ötlete, máskülönben indulhatnak Artheniorba.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-14 00:20:19
Üzenet elküldve: 2025-07-14 00:20:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
-Na. Aszondja nincs más hátra, mint előre nem igaz kicsikéim?
*Mondja, miközben megsimogatja a félig üres borosüvegét. El kellene látogatnia a tharg piacra, kéne vennie pár ivótököt ami nem törik olyan könnyen, ha orra bukik, ami sajnos egész gyakran előfordul. Persze ilyenkor legendás mesterhez hűen megóvja a földet attól, hogy megsérüljön és általában valami puha testrészével tompít, de sajnos néha a borosüveg nem ilyen gyakorlott harcművész.*
-De mi a kecskeszakáll ez az állandó kürtszó? Nem értem.
*Mondja, miközben megsimogatja a félig üres borosüvegét. El kellene látogatnia a tharg piacra, kéne vennie pár ivótököt ami nem törik olyan könnyen, ha orra bukik, ami sajnos egész gyakran előfordul. Persze ilyenkor legendás mesterhez hűen megóvja a földet attól, hogy megsérüljön és általában valami puha testrészével tompít, de sajnos néha a borosüveg nem ilyen gyakorlott harcművész.*
-De mi a kecskeszakáll ez az állandó kürtszó? Nem értem.
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-07 20:42:41
Üzenet elküldve: 2025-07-07 20:42:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és Vas//
*A birtokokra induló beszerző körutat végül kénytelen volt elhalasztani, így időközben sajnos minden társa szétszéledt. Egyedül persze csakis magát okolhatja, amiért magára maradt az üzlettel.
Jobb híján az első gondolatra nem is oly vészesen hosszúnak tűnő útnak tehát egymaga vág neki, őszintén bízik benne, hogy az útonálló rablóbanditák nem épp a mait választották munkanapnak. Dayaneer ugyan nem a legpocsékabb kardforgató, akit Lanawin a hátán hordott, tud azért komoly sérüléseket okozni, de már két megtermettebb legény ellen legfeljebb az éles nyelvét tudná használni. Akármennyire is ügyes benne, sértegetésekbe sajnos még senki sem halt bele.
A dokkoknál még megáll egy pillanatra és visszatekint a tengerre, Hallgatja a sirályok rikácsolását, figyeli, ahogy a naszádok vitorláiba belekap a fel-felkerekedő szél. Nem kell persze könnyes búcsút vennie, nem sokáig lesz távol, de mindig úgy figyeli a hullámokat, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Elvégre sohasem lehet tudni.
Még int néhány ismerős tengerész felé, kik nem messze haladnak el mellette, majd veszi is útját a kiszámíthatatlan erdőség felé.*
*A birtokokra induló beszerző körutat végül kénytelen volt elhalasztani, így időközben sajnos minden társa szétszéledt. Egyedül persze csakis magát okolhatja, amiért magára maradt az üzlettel.
Jobb híján az első gondolatra nem is oly vészesen hosszúnak tűnő útnak tehát egymaga vág neki, őszintén bízik benne, hogy az útonálló rablóbanditák nem épp a mait választották munkanapnak. Dayaneer ugyan nem a legpocsékabb kardforgató, akit Lanawin a hátán hordott, tud azért komoly sérüléseket okozni, de már két megtermettebb legény ellen legfeljebb az éles nyelvét tudná használni. Akármennyire is ügyes benne, sértegetésekbe sajnos még senki sem halt bele.
A dokkoknál még megáll egy pillanatra és visszatekint a tengerre, Hallgatja a sirályok rikácsolását, figyeli, ahogy a naszádok vitorláiba belekap a fel-felkerekedő szél. Nem kell persze könnyes búcsút vennie, nem sokáig lesz távol, de mindig úgy figyeli a hullámokat, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Elvégre sohasem lehet tudni.
Még int néhány ismerős tengerész felé, kik nem messze haladnak el mellette, majd veszi is útját a kiszámíthatatlan erdőség felé.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-04 10:19:29
Üzenet elküldve: 2025-07-04 10:19:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötőben//
*Zzulyaras először csak hallgatja Mervet, de ahogy a másik a kislányos hasonlatig jut, az ork arcán először meghökkenés, majd színpadias sértettség jelenik meg. Szája sarkában már bujkál a vigyor, de próbálja visszatartani. Aztán csak megrázza a fejét, és hangosan felnevet, karcos, rekedtes, szívből jövő nevetés ez, ami egy pillanatra még néhány közelebb sétáló figurát is megtorpanásra késztet.*
-Na jó, ezt visszakaptam. De legalább ne add elő ilyen komoly képpel, mert még elhiszem, hogy tényleg kislányként tekintesz rám, és a végén még nekem is kedvem lesz hisztizni!
*Miközben beszél, megkerül egy ott felejtett, megrakott ládát, rajta egy halom halszálkás, szurkos zsák. Az ork egy hirtelen mozdulattal fellép rá, egyik lábát előre helyezi, kezeivel csípőjére csap, és úgy áll be, mint egy matróz, aki hosszú út után végre meglátja a szárazföldet.*
-Föld a láthatáron! Gyanúsan viharvert romkocsmával a parton!
*Hangját elmélyíti, mintha egy kapitány lenne, majd Mervre kacsint, és parodikus tisztelgést vág hozzá. Ezután leszökken a ládáról, és ahogy talajt ér, már ismét komolyabb hangnemben szólal meg, de a vigyor ott marad az arcán.*
-Na? Akkor mehetünk vagy mehetünk?
*Néz kérdőn Mervre.*
-Arra lesz a Rumos Rókalyuk. Ha jól sejtem, nem fogjuk eltéveszteni, csak menjünk a hangos kiabálás meg az ordas részegek szaga felé.
*Újra megigazítja a kardját, mintha ez már valami szertartás lenne, majd a fejét egy pillanatra Merv felé fordítja, biztosra véve, hogy a férfi kész az indulásra.*
*Zzulyaras először csak hallgatja Mervet, de ahogy a másik a kislányos hasonlatig jut, az ork arcán először meghökkenés, majd színpadias sértettség jelenik meg. Szája sarkában már bujkál a vigyor, de próbálja visszatartani. Aztán csak megrázza a fejét, és hangosan felnevet, karcos, rekedtes, szívből jövő nevetés ez, ami egy pillanatra még néhány közelebb sétáló figurát is megtorpanásra késztet.*
-Na jó, ezt visszakaptam. De legalább ne add elő ilyen komoly képpel, mert még elhiszem, hogy tényleg kislányként tekintesz rám, és a végén még nekem is kedvem lesz hisztizni!
*Miközben beszél, megkerül egy ott felejtett, megrakott ládát, rajta egy halom halszálkás, szurkos zsák. Az ork egy hirtelen mozdulattal fellép rá, egyik lábát előre helyezi, kezeivel csípőjére csap, és úgy áll be, mint egy matróz, aki hosszú út után végre meglátja a szárazföldet.*
-Föld a láthatáron! Gyanúsan viharvert romkocsmával a parton!
*Hangját elmélyíti, mintha egy kapitány lenne, majd Mervre kacsint, és parodikus tisztelgést vág hozzá. Ezután leszökken a ládáról, és ahogy talajt ér, már ismét komolyabb hangnemben szólal meg, de a vigyor ott marad az arcán.*
-Na? Akkor mehetünk vagy mehetünk?
*Néz kérdőn Mervre.*
-Arra lesz a Rumos Rókalyuk. Ha jól sejtem, nem fogjuk eltéveszteni, csak menjünk a hangos kiabálás meg az ordas részegek szaga felé.
*Újra megigazítja a kardját, mintha ez már valami szertartás lenne, majd a fejét egy pillanatra Merv felé fordítja, biztosra véve, hogy a férfi kész az indulásra.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-04 09:03:01
Üzenet elküldve: 2025-07-04 09:03:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötőben//
*Az erdőség fái lassan eltűnnek és a sós tenger illata is egyre erősebben érződik. Hamar meglátják a dokkokat és az ott horgonyzó hajókat. Remek rálátás nyúlik innen a kikötő életére. Nappal itt fordul meg a legtöbb ember, véleménye szerint, de éjszaka is biztos mennek itt a csempészések. Mondjuk nappal sem nehezebb megoldani, főleg ha valakinek van elég gógyija hozzá és még az aranyat is mondaná. Az éjszakai élethez még mások is hozzátesznek. Ha jól emlékszik még a Hét Varjú Tavernában nem is volt még. Lehet az egy jóval megbízható éjszakai lakhelyet biztosítana. Még akár Sellőházat is kipróbálhatják. Ott biztos jobbak a szobák.
Az ork szavaira felhúzza szemöldökét. Aztán meg széles vigyor jelenik meg az arcán. Az ork szabadkozásai furcsa látványt nyújtanak, amelytől ez a harci vértezetbe öltözött monstrum sokkal élőbbnek, érzelmesebbnek tűnik. Ő már ismeri egy pár órája, szóval tudja, hogy igazából milyen egy személy az ork, azért kíváncsi rá, hogy pontosan milyen személy is az ork. Az a pár óra amióta ismerik egymást kevés, hogy pontos következtetéseket vonjon le, de már alig várja, hogy megismerje.
Nem tudja eldönteni, hogy megnyugtassa a piruló orkot vagy húzza még egy kicsit. Jót szórakozhatna rajta. Komoly arckifejezést erőltet magára és megpróbál sértődött képet vágni.*
-Igen, mert annyira védtelen vagyok, hogy egy nagy ork kell a védelmemre mint egy kislánynak, pedig épp ez az ork irul-pirul úgy mint egy hölgy.
*Végül nem tudja komolyan venni magát és csak mosoly jelenik meg az arcán, megnyugtatólag, hogy az ork ne érezzen lelki furdalást.*
*Az erdőség fái lassan eltűnnek és a sós tenger illata is egyre erősebben érződik. Hamar meglátják a dokkokat és az ott horgonyzó hajókat. Remek rálátás nyúlik innen a kikötő életére. Nappal itt fordul meg a legtöbb ember, véleménye szerint, de éjszaka is biztos mennek itt a csempészések. Mondjuk nappal sem nehezebb megoldani, főleg ha valakinek van elég gógyija hozzá és még az aranyat is mondaná. Az éjszakai élethez még mások is hozzátesznek. Ha jól emlékszik még a Hét Varjú Tavernában nem is volt még. Lehet az egy jóval megbízható éjszakai lakhelyet biztosítana. Még akár Sellőházat is kipróbálhatják. Ott biztos jobbak a szobák.
Az ork szavaira felhúzza szemöldökét. Aztán meg széles vigyor jelenik meg az arcán. Az ork szabadkozásai furcsa látványt nyújtanak, amelytől ez a harci vértezetbe öltözött monstrum sokkal élőbbnek, érzelmesebbnek tűnik. Ő már ismeri egy pár órája, szóval tudja, hogy igazából milyen egy személy az ork, azért kíváncsi rá, hogy pontosan milyen személy is az ork. Az a pár óra amióta ismerik egymást kevés, hogy pontos következtetéseket vonjon le, de már alig várja, hogy megismerje.
Nem tudja eldönteni, hogy megnyugtassa a piruló orkot vagy húzza még egy kicsit. Jót szórakozhatna rajta. Komoly arckifejezést erőltet magára és megpróbál sértődött képet vágni.*
-Igen, mert annyira védtelen vagyok, hogy egy nagy ork kell a védelmemre mint egy kislánynak, pedig épp ez az ork irul-pirul úgy mint egy hölgy.
*Végül nem tudja komolyan venni magát és csak mosoly jelenik meg az arcán, megnyugtatólag, hogy az ork ne érezzen lelki furdalást.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-03 20:13:11
Üzenet elküldve: 2025-07-03 20:13:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötőben//
*Ahogy elhagyják az utolsó fákat és megpillanthatják a messzeségben, a folyó deltája fölött gomolygó sós pára fátylát, Zzulyaras egy pillanatra megáll. Kezét szemellenzőként homlokához emeli, úgy kémleli a távolban derengő dokkokat és árbocokat. A szél sós illatot sodor feléjük, amit az ork jó mélyen belélegez, mintha egy régi ismerős bűzét próbálná felismerni benne.*
-Hát, Merv. Megérkeztünk.
*Mondja ki a nyilvánvalót.*
-Örülök, hogy velem tartottál. Jót fogunk szórakozni.
*Egy félmosoly fut végig az arcán, de a szeme éber marad, mintha már előre keresné a bajt a sikátorok árnyékában. Ahogy megindulnak, a pallosán lazít kissé, megigazítja az övét, hogy jobban kézre álljon a kard markolata.*
-Furcsa érzés mással együtt jönni. Egyedül csak magamra kellett vigyáznom, de most itt vagy te is.
*Egy pillanatra Mervre pillant oldalról, de a hangjában nincs vád, inkább csak kíváncsi ténymegállapítás.*
-Persze tudom, hogy meg tudod védeni magad, nem azt állítom, hogy nem, csak... ahh.
*Nem akarja megsérteni Mervet, viszont úgy érzi tényleg felelősséggel tartozik az épségéért. Hiszen ő saját ötlete volt, hogy ide jöjjenek szórakozni. Tarkóját vakarja, hogy kitalálja mit mondjon amivel még menthet a helyzetén. Közben ahogy közelebb érnek a Kikötő belsejéhez, léptei kissé lelassulnak. Figyeli a népeket, a kikötői forgatagának első hangjait: kiáltások, csörömpölés, halk káromkodások a szélben, egy részeg ének foszlánya.*
-Úgy értettem az előzőt, hogy mint erősebb nekem kell vigyáznom rád.
*Ahogy kimondja rögtön hallja mi is a baj a mondattal, hogy mit vonhat le a másik belőle.*
-Mármint, hogy az én ötletem volt, hogy ide jöjjünk.
*Arca pirul mint egy kislánynak, akinek most bókoltak először, csak neki inkább a szégyen okozza.*
*Ahogy elhagyják az utolsó fákat és megpillanthatják a messzeségben, a folyó deltája fölött gomolygó sós pára fátylát, Zzulyaras egy pillanatra megáll. Kezét szemellenzőként homlokához emeli, úgy kémleli a távolban derengő dokkokat és árbocokat. A szél sós illatot sodor feléjük, amit az ork jó mélyen belélegez, mintha egy régi ismerős bűzét próbálná felismerni benne.*
-Hát, Merv. Megérkeztünk.
*Mondja ki a nyilvánvalót.*
-Örülök, hogy velem tartottál. Jót fogunk szórakozni.
*Egy félmosoly fut végig az arcán, de a szeme éber marad, mintha már előre keresné a bajt a sikátorok árnyékában. Ahogy megindulnak, a pallosán lazít kissé, megigazítja az övét, hogy jobban kézre álljon a kard markolata.*
-Furcsa érzés mással együtt jönni. Egyedül csak magamra kellett vigyáznom, de most itt vagy te is.
*Egy pillanatra Mervre pillant oldalról, de a hangjában nincs vád, inkább csak kíváncsi ténymegállapítás.*
-Persze tudom, hogy meg tudod védeni magad, nem azt állítom, hogy nem, csak... ahh.
*Nem akarja megsérteni Mervet, viszont úgy érzi tényleg felelősséggel tartozik az épségéért. Hiszen ő saját ötlete volt, hogy ide jöjjenek szórakozni. Tarkóját vakarja, hogy kitalálja mit mondjon amivel még menthet a helyzetén. Közben ahogy közelebb érnek a Kikötő belsejéhez, léptei kissé lelassulnak. Figyeli a népeket, a kikötői forgatagának első hangjait: kiáltások, csörömpölés, halk káromkodások a szélben, egy részeg ének foszlánya.*
-Úgy értettem az előzőt, hogy mint erősebb nekem kell vigyáznom rád.
*Ahogy kimondja rögtön hallja mi is a baj a mondattal, hogy mit vonhat le a másik belőle.*
-Mármint, hogy az én ötletem volt, hogy ide jöjjünk.
*Arca pirul mint egy kislánynak, akinek most bókoltak először, csak neki inkább a szégyen okozza.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-06-25 18:10:19
Üzenet elküldve: 2025-06-25 18:10:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Egy hat. Ha a félvérnek tán várakozással teli is, Ril számára öt nap belőle dolgosan telt. Ha minden fel is lelhető a kredence üveges ajtaja mögött, ami kellhet, ő akkor is különös gondot fordít az új alapanyagokra, amiket készített az eltelt idő alatt. Rég érezte már magát élőnek és rég kötötte le a napjait az a fajta ténykedés, amiből a későbbiekben terem is valami érték, nem pedig csak hasztalanság. Vászontáskája rejtekében a fekete könyvecske mellett, a szövetbe csomagolt bronztűje, pergamentekercsek és megannyi üvegcse honol, ahogy idejekorán indul útnak és szeli át a dokkok halszagú levegőjét. Minden egyes nap, majd' minden órájában rajzolt, kevert és gondolkodott. Amit elfeledni sem tud, azon is tüzetesen rágta át magát, de az utolsó napjára így is maradt némi üresség. Már nem tud több vonást húzni, nem tud mit a kandalló tüzében elégetni, vagy éppen felmelegíteni, esetleg a mozsarában megtörni, aztán fiolákba zárni. Mintha meg sem mozdult volna benne a hat alatt, úgy hagyta a házát. Minden a helyén, s minden, ami készült, nála van. Korábban indul. Egy hatot ígért ugyan, de megannyi gyógyfüvet rejthet még az az erdő, amire szüksége lehet a földeken, vagy a későbbiekben, így a maradék időt sem tölti el céltalan.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-06-20 15:02:48
Üzenet elküldve: 2025-06-20 15:02:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Már korán reggel útnak indul. Sokszor volt már, hogy hirtelen ötlete támad és azt azonnal meg szeretné valósítani, ám kevésszer valósítja meg, mert öt perccel később már valami mást szeretne elérni. Talán most is így van ezzel és feleslegesen indul útnak, de ez van, ha az ember, vagyis jelen esetben a félvér unatkozik. Keres magának valami mókásat, ami mellett nem unatkozik. A dokkoknál hamar le is int egy fazont, aki épp a város felé tart, így elkezdi győzködni, hogy vigye magával, mint extra védelem. Az út a város irányába hosszú, de mivel a félvér ilyen önzetlen így vele tart, hogy megvédje minden rossztól, ami történhet vele az úton. Egy örökkévalóságnál is több győzködést követve csak felengedik a szekérre, ahol is fegyverét az ölében tartja készen, hátha szükség lenne rá, majd szépen lassan kigurulnak a kikötőből. *
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-04-29 18:59:55
Üzenet elküldve: 2025-04-29 18:59:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*A Hét Varjú Tavernát és a kikötő kis utcácskáit maga mögött hagyva elhalad a dokkok mellett. Remélte, hogy láthat majd pár szép hajót, mert azok mindig is lenyűgözték. De most nincs szerencséje, mindössze néhány halászbárka horgonyzik a part mentén. A messzi távolban látszik egy hajó vitorlája, ő azonban nem gyakorlott ebben, még azt se tudja megmondani, hogy az a hajó érkezik-e éppen, vagy távozik. De ha érkezne, akkor se maradna most, hogy bevárja. Dolga van. A Kikötőbe pedig nem utoljára jött. Így hát lemond a tengeri vitorlások látványának élményéről, és lassan maga mögött hagyja a Kikötőt, hogy elnyelje őt a környező erdő.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-04-11 18:42:02
Üzenet elküldve: 2025-04-11 18:42:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Hazudj, amíg el nem éred amit akarsz. Ez sokszor soknak működik, akik képesek fent tartani a hazugság hálóit, szép feszesen, hogy belereppenjenek az ártatlan, mit sem sejtő áldozatok. Valaki így, valaki úgy nyerészkedik a gyengébbeken. Ez mindig is az élet rendjébe tartozott. Nem is fog változni egyhamar.
Talán ha Wrojth eleget gyakorolja a hazugság művészetét és ad hozzá egy nagy adag megnyerő stílust, sokra vihetné még a kereskedők között is. Akik sokszor rossz minőségű árút adnak el, mondván ez a legnagyobb ritkaság a föld kerekén. Belegondolva nem is hazudnak, mert olyan ritka rossz árukat, valóban nem látni mindenhol. Mégis sokan bele hullanak az ilyesfajta rossz üzletbe.*
-Eh, lehet igazad van. Lehet annak a ficsúrnak igaza volt.
*Gondolkodik el, ahogy a törpe mellett lépdel. Nem is kell szerencséjére sietnie, amíg a másik kettőt lép, neki csupán az egy hosszú lépés.*
-Kell egy aki a szemünk és fülünk. Kell egy aki ismeri jól az utakat és a lovakat. Az erő, meg az ügyesség pedig már meg van.
*Jegyzi meg, Wrojthból kinézi, jó pár ládát képes elbírni a hátán, így a pakolással nem is lenne baj. Amíg ő képes megbirkózni a mászás és a lakat feltöréssel is akár. Csak ahhoz kell egy tolvajkulcs, amit sejtése van, hol szerezhetne. De az sem megy olyan könnyen mint a piacon.*
-Hát, azért ne a kikötő kellős közepén. Túl sok a szem, de talán az úton Artheniorba haladva már van esélyünk.
*Nem mond badarságot a törpe, de attól függetlenül, hogy ha itt nincs is olyan rend mint a városban. A kocsi tulaja és annak barátjai ha vannak, nem néznék jó szemmel az ilyesmit. A lincselésre képes tömegnél pedig egy városőr is jobb aki kalodába záratná őket.*
-Haladjunk lassú és biztos léptekkel. Valaki csak el fog indulni a városba egyszer.
*Jegyzi meg, ahogy sárga szemei sunyin végig mérik a szekerek körül mozgó alakokat, akik a dokkokhoz gurgatják a hordóikat, vagy cipelik a ládákat.*
*Hazudj, amíg el nem éred amit akarsz. Ez sokszor soknak működik, akik képesek fent tartani a hazugság hálóit, szép feszesen, hogy belereppenjenek az ártatlan, mit sem sejtő áldozatok. Valaki így, valaki úgy nyerészkedik a gyengébbeken. Ez mindig is az élet rendjébe tartozott. Nem is fog változni egyhamar.
Talán ha Wrojth eleget gyakorolja a hazugság művészetét és ad hozzá egy nagy adag megnyerő stílust, sokra vihetné még a kereskedők között is. Akik sokszor rossz minőségű árút adnak el, mondván ez a legnagyobb ritkaság a föld kerekén. Belegondolva nem is hazudnak, mert olyan ritka rossz árukat, valóban nem látni mindenhol. Mégis sokan bele hullanak az ilyesfajta rossz üzletbe.*
-Eh, lehet igazad van. Lehet annak a ficsúrnak igaza volt.
*Gondolkodik el, ahogy a törpe mellett lépdel. Nem is kell szerencséjére sietnie, amíg a másik kettőt lép, neki csupán az egy hosszú lépés.*
-Kell egy aki a szemünk és fülünk. Kell egy aki ismeri jól az utakat és a lovakat. Az erő, meg az ügyesség pedig már meg van.
*Jegyzi meg, Wrojthból kinézi, jó pár ládát képes elbírni a hátán, így a pakolással nem is lenne baj. Amíg ő képes megbirkózni a mászás és a lakat feltöréssel is akár. Csak ahhoz kell egy tolvajkulcs, amit sejtése van, hol szerezhetne. De az sem megy olyan könnyen mint a piacon.*
-Hát, azért ne a kikötő kellős közepén. Túl sok a szem, de talán az úton Artheniorba haladva már van esélyünk.
*Nem mond badarságot a törpe, de attól függetlenül, hogy ha itt nincs is olyan rend mint a városban. A kocsi tulaja és annak barátjai ha vannak, nem néznék jó szemmel az ilyesmit. A lincselésre képes tömegnél pedig egy városőr is jobb aki kalodába záratná őket.*
-Haladjunk lassú és biztos léptekkel. Valaki csak el fog indulni a városba egyszer.
*Jegyzi meg, ahogy sárga szemei sunyin végig mérik a szekerek körül mozgó alakokat, akik a dokkokhoz gurgatják a hordóikat, vagy cipelik a ládákat.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-04-11 08:53:58
Üzenet elküldve: 2025-04-11 08:53:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Csak színjáték az egész! Ha valóban olyan ügyes lenne a törp, akkor tárt karokkal várták volna a dokkoknál, amikor megérkezett, helyette egyedül készült kirúgni a hámból. De hát, mindenki hazudik errefelé, miért is ne ő lenne az egyetlen, aki nem? Elég felkészültnek és magabiztosnak kell lenni, mások pedig akaratlanul is hinni kezdenek a szavaiban. Kár, hogy nincs akkor karizmája, hogy királyokat verjen át, de beéri a semmirekellőkkel.
Osztja Lazziar nézetét a társakkal kapcsolatban. Valóban minél többen vannak, annál több az esélye, hogy valakinek eljár a szája és bukik az egész akció. A törp arca azonban továbbra is rezzenéstelen a szavak hallatán, csak egy másodperc erejéig pillant át az elfre, hogy aztán újra az utat figyelje. *
- Zsebtolvajláshoz még az is sok, de az évszázad lopásához édeskevés! Nem szeretnék megállni holmi alamizsnáért, én úr akarok lenni! Ahhoz pedig nem elég néhány zseb, oda kincsek kellenek!
* Kis test, nagy álom, ahogyan azt szokták mondani. Egy gondolat lebeg a szeme előtt, a mégis „hogyan tovább?” Csak nem vallhatja be, hogy a terve olyan kezdetleges, hogy még pelenkát kéne viselnie! Amíg nem kérdez rá a másik, addig nem lesz problémája elmagyarázni!
Csatlakozik a kacajba, az valóban egy érdekes képet festene a többieknek. Biztos kitűnne a többiek közül, ha a kocsisod egyben a testőröd is lenne, egyenest a kikötőből! Sokan biztos köpnének a törpe után, mások pedig megkérnék Lazziart, hogy tartsák rövid pórázon. Jobban belegondolva nem is olyan rossz ötlet! *
- Szóval most már kocsit is lopnunk kell? Kezdjük most?
* Mutat előre a dokkok felé. Áll ott néhány szekér, amik csak arra várnak, hogy magáévá tegyék őket. Kereshetnek valami magányos farkast, olyat biztos nem fognak keresni egyhamar. Amire kiderül a turpisság, addigra ők simán le is kaparhatják a bizonyítékot és át is festhetik a szekerét, ezzel is védve magukat. *
- Persze át is tehetjük ezt későbbre. De a szekér hosszútávon előnyös. Fene se szeretne annyiszor gyalogolni, vagy épp fizetni másnak ezért!
* Csak színjáték az egész! Ha valóban olyan ügyes lenne a törp, akkor tárt karokkal várták volna a dokkoknál, amikor megérkezett, helyette egyedül készült kirúgni a hámból. De hát, mindenki hazudik errefelé, miért is ne ő lenne az egyetlen, aki nem? Elég felkészültnek és magabiztosnak kell lenni, mások pedig akaratlanul is hinni kezdenek a szavaiban. Kár, hogy nincs akkor karizmája, hogy királyokat verjen át, de beéri a semmirekellőkkel.
Osztja Lazziar nézetét a társakkal kapcsolatban. Valóban minél többen vannak, annál több az esélye, hogy valakinek eljár a szája és bukik az egész akció. A törp arca azonban továbbra is rezzenéstelen a szavak hallatán, csak egy másodperc erejéig pillant át az elfre, hogy aztán újra az utat figyelje. *
- Zsebtolvajláshoz még az is sok, de az évszázad lopásához édeskevés! Nem szeretnék megállni holmi alamizsnáért, én úr akarok lenni! Ahhoz pedig nem elég néhány zseb, oda kincsek kellenek!
* Kis test, nagy álom, ahogyan azt szokták mondani. Egy gondolat lebeg a szeme előtt, a mégis „hogyan tovább?” Csak nem vallhatja be, hogy a terve olyan kezdetleges, hogy még pelenkát kéne viselnie! Amíg nem kérdez rá a másik, addig nem lesz problémája elmagyarázni!
Csatlakozik a kacajba, az valóban egy érdekes képet festene a többieknek. Biztos kitűnne a többiek közül, ha a kocsisod egyben a testőröd is lenne, egyenest a kikötőből! Sokan biztos köpnének a törpe után, mások pedig megkérnék Lazziart, hogy tartsák rövid pórázon. Jobban belegondolva nem is olyan rossz ötlet! *
- Szóval most már kocsit is lopnunk kell? Kezdjük most?
* Mutat előre a dokkok felé. Áll ott néhány szekér, amik csak arra várnak, hogy magáévá tegyék őket. Kereshetnek valami magányos farkast, olyat biztos nem fognak keresni egyhamar. Amire kiderül a turpisság, addigra ők simán le is kaparhatják a bizonyítékot és át is festhetik a szekerét, ezzel is védve magukat. *
- Persze át is tehetjük ezt későbbre. De a szekér hosszútávon előnyös. Fene se szeretne annyiszor gyalogolni, vagy épp fizetni másnak ezért!
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-23 02:43:41
Üzenet elküldve: 2025-03-23 02:43:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Visszatér a kikötőbe indulásra készen. Nem sok holmit kellet összepakolnia. Egy kis elemózsia, a kardja, egy kulacsnyi víz és persze a madara. Ő aztán biztos nem fog gyalogolni. Így kénytelen az eléggé vészesen megcsappant aranytartalékaihoz nyúlni. Komppal fog menni a városba, mert az legalább vízen megy. Ki is fizet körülbelül 50 aranyat 
az útra. Koszos csóringerekkel meg pár kecskével indulnak el.*
- Lehetne rosszabb is.* Dörmögi maga elé, majd kényelembe helyezi magát. Hosszú lesz ez az út.*
az útra. Koszos csóringerekkel meg pár kecskével indulnak el.*- Lehetne rosszabb is.* Dörmögi maga elé, majd kényelembe helyezi magát. Hosszú lesz ez az út.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-21 18:16:20
Üzenet elküldve: 2025-03-21 18:16:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Semmi kedve elhagyni a helyet. A kikötőben minden megvan, ami csak neki kell. Pia, nők, hajók és a tenger. Ha valaha is elhagyta ez a helyet, akkor az azért volt, hogy aranyat szerezzen és még több legyen ezekből. Most is a kényszer viszi rá, de mégis vonakodik. Mélyen bemenni a szárazföldiek területére. Nem az ő világa már. Mindegy már el lett döntve. Elrendezte a lenti dolgait, nagyjából készen is áll, de előtte még el kell mennie valahova. Még egyszer látnia kell a végtelenbe nyúló tenger látványát. Ki tudja talán többé nem is láthatja. A világítótorony felé veszi hát az irányt.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-14 15:35:53
Üzenet elküldve: 2025-03-14 15:35:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lassabban szívja a levegőt, ahogy újra a dokkok felé veszi az irányt. Sós, párás, mint mindig, a rothadó halszag sem múlik ki belőle. Nem csípi már a levegő hűvöse a bőrét, mégsem szabadul meg vastag, csuklyás kabátjától. Eltünteti az arcát a kíváncsi szemek elől, de inkább megszokás ez, sem mint rejtőzködés. Egyszer torpanna meg csupán, de odafigyel a lépteire. A hajónak hűlt helye, ahogy belőle is hiányzik a megannyi kavargó gondolat. Tovább halad, nem áll meg, csak tudatosítja magában. Ugyanúgy, ahogy néhány nappal ezelőtt is, amikor megrendelni jött.
Üresnek érzi a táskáját, hogy az a kis bronznyi súly, ami a tenger mélyébe veszett, már nem ad plusz terhet. Sosem érezte meg, hogy benne van, de azt igen, hogy már nincs. Nem tűnt fel az asztalán, ha nem pakolta ki oda a kis bársony tartójában, de most, hogy nincs mit ráhelyezni, percenként vonzza oda az aranyakat, mintha azzal előteremthetné. Mégsem akarná ugyanazt fogni újra.
A megbeszélt helyszínen vár mozdulatlan, csak a tengert nézve. Hogy honnan szerezték, ki munkálta meg, nem számít. Világos utasításokat adott, és a megbeszélt összeg a zsebében lapul. Bár a pénz nem jelent számára sokat, nem veszi elő addig, amíg meg nem nézi, hogy mit vásárol.
Hamar köszöntheti a fajtársát, aki meghozta az árut. Nem illik ide, mégis itt találta meg a számításait. Nem fecseg, csak üdvözöl és tartja a kezét, amibe belekerül végre, amire várt. Az a plusz súly, amitől mintha újra folyni kezdene az ereiben a vér. Hűvös a tenyerén a hegyes eszköz, végig simít rajta ujjaival, majd a hegyét érintve beleegyezően bólint. Nem tudja nem inni a látványt: praktikus, de a maga egyszerűségében szebb a szemeinek, mint bármi, amit hosszú ideje látott. Bőrrel körbetekert markolata nagy segítség lesz, amikor hosszasan dolgozik vele. Ékszer ez, nem pedig munkaeszköz. A 450 arany a kereskedőnél végzi, ő pedig leheletnyivel gyorsabb lépteivel indul vissza a Lakónegyed irányába.*
Üresnek érzi a táskáját, hogy az a kis bronznyi súly, ami a tenger mélyébe veszett, már nem ad plusz terhet. Sosem érezte meg, hogy benne van, de azt igen, hogy már nincs. Nem tűnt fel az asztalán, ha nem pakolta ki oda a kis bársony tartójában, de most, hogy nincs mit ráhelyezni, percenként vonzza oda az aranyakat, mintha azzal előteremthetné. Mégsem akarná ugyanazt fogni újra.
A megbeszélt helyszínen vár mozdulatlan, csak a tengert nézve. Hogy honnan szerezték, ki munkálta meg, nem számít. Világos utasításokat adott, és a megbeszélt összeg a zsebében lapul. Bár a pénz nem jelent számára sokat, nem veszi elő addig, amíg meg nem nézi, hogy mit vásárol.
Hamar köszöntheti a fajtársát, aki meghozta az árut. Nem illik ide, mégis itt találta meg a számításait. Nem fecseg, csak üdvözöl és tartja a kezét, amibe belekerül végre, amire várt. Az a plusz súly, amitől mintha újra folyni kezdene az ereiben a vér. Hűvös a tenyerén a hegyes eszköz, végig simít rajta ujjaival, majd a hegyét érintve beleegyezően bólint. Nem tudja nem inni a látványt: praktikus, de a maga egyszerűségében szebb a szemeinek, mint bármi, amit hosszú ideje látott. Bőrrel körbetekert markolata nagy segítség lesz, amikor hosszasan dolgozik vele. Ékszer ez, nem pedig munkaeszköz. A 450 arany a kereskedőnél végzi,
ő pedig leheletnyivel gyorsabb lépteivel indul vissza a Lakónegyed irányába.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:38:06
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:38:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben - zárás//
*Az tény, hogy a fenyegetése nem túl hatásos, de nem is kell, hogy az legyen. Színésznőnek készül, és nem harcosnak, ez is tény. Az, hogy nem lesznek barátok a madárral, szintúgy. Ám mindez csak lényegtelen, eltörpülő részletnek számít amellett, hogy az üzletük megköttetett. A lány számára most semmi más nem fontos, csak az, hogy Nestar elégedett lesz vele.*
- Nem én vagyok a főnök. *Emeli fel a kezeit ártatlanul, védekezően szabadkozva, mikor számonkérik rajta, hogy miért is nem hajóval készülnek megtenni a hosszú utat Wegtoren városába. Nem ő lesz az, aki magyarázkodni fog. Ezek a feltételek, melyekhez nem csak Svornt-nak, hanem neki is alkalmazkodnia kell, ha biztos helyre pályázik az alkimista üzlettársaként.
Már csak egy valamivel állnak ők ketten hadilábon, az pedig nem más, mint a bizalom. Ugyanúgy, ahogy Merlana számol azzal az eshetőséggel, hogy a kalóz nyom nélkül eltűnik, Svornt is eljátszik a gondolattal, hogy a lány esetleg át fogja őt verni. Nem hibáztatja érte, mindig jobb óvatosnak lenni, és nem nagyot remélni. Nem tudná egy kezén megszámolni, hányszor esett pofára csak a közelmúltban az eltúlzott reményei miatt.*
- Ó, szerintem azzal egyikünk sem járna jól. Csúnya lennék, és biztosan jobban fogsz örülni egy szép nőnek az ágyadban, mikor jogosult leszel a jutalmadra. *Emlékezteti huncut mosollyal az arcán a férfit az ő kis megállapodásuk részletére. Így mondja el, hogy nem tervezi felültetni őt, de nyilván tudja azt is, hogy a Kikötőben a kimondott szónak nincs túl sok ereje.
Svornt távozóra fogja, s így már az is eldőlt, hogy nem fog a szállás kérdésében segítséget kapni.*
- Két nap múlva, a város főterén. *Ismétli meg a lényeget, majd bájosan integet a távozónak. Miután egyedül maradt, nincs más hátra, mint a hely mogorva csaposát megfűzni arról, hogy szállásolja el ma éjszakára, hogy aztán másnap reggel, kipihenten indulhasson vissza Arthenior-ba.*
//Zászló a szélben - zárás//
*Az tény, hogy a fenyegetése nem túl hatásos, de nem is kell, hogy az legyen. Színésznőnek készül, és nem harcosnak, ez is tény. Az, hogy nem lesznek barátok a madárral, szintúgy. Ám mindez csak lényegtelen, eltörpülő részletnek számít amellett, hogy az üzletük megköttetett. A lány számára most semmi más nem fontos, csak az, hogy Nestar elégedett lesz vele.*
- Nem én vagyok a főnök. *Emeli fel a kezeit ártatlanul, védekezően szabadkozva, mikor számonkérik rajta, hogy miért is nem hajóval készülnek megtenni a hosszú utat Wegtoren városába. Nem ő lesz az, aki magyarázkodni fog. Ezek a feltételek, melyekhez nem csak Svornt-nak, hanem neki is alkalmazkodnia kell, ha biztos helyre pályázik az alkimista üzlettársaként.
Már csak egy valamivel állnak ők ketten hadilábon, az pedig nem más, mint a bizalom. Ugyanúgy, ahogy Merlana számol azzal az eshetőséggel, hogy a kalóz nyom nélkül eltűnik, Svornt is eljátszik a gondolattal, hogy a lány esetleg át fogja őt verni. Nem hibáztatja érte, mindig jobb óvatosnak lenni, és nem nagyot remélni. Nem tudná egy kezén megszámolni, hányszor esett pofára csak a közelmúltban az eltúlzott reményei miatt.*
- Ó, szerintem azzal egyikünk sem járna jól. Csúnya lennék, és biztosan jobban fogsz örülni egy szép nőnek az ágyadban, mikor jogosult leszel a jutalmadra. *Emlékezteti huncut mosollyal az arcán a férfit az ő kis megállapodásuk részletére. Így mondja el, hogy nem tervezi felültetni őt, de nyilván tudja azt is, hogy a Kikötőben a kimondott szónak nincs túl sok ereje.
Svornt távozóra fogja, s így már az is eldőlt, hogy nem fog a szállás kérdésében segítséget kapni.*
- Két nap múlva, a város főterén. *Ismétli meg a lényeget, majd bájosan integet a távozónak. Miután egyedül maradt, nincs más hátra, mint a hely mogorva csaposát megfűzni arról, hogy szállásolja el ma éjszakára, hogy aztán másnap reggel, kipihenten indulhasson vissza Arthenior-ba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199