Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3520. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 18:18:13
Üzenet elküldve: 2017-06-26 18:18:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A boldog viszontlátás, meg egy kis üzlet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ark a világítótoronynál még mindig a nemes kisasszony tetoválásával foglalkozik, Nori pedig ide-oda bámészkodik, mikor épp nem beszélget a többiekkel. Igaz, ebbe közrejátszik az is, hogy a csevegés nem túl izgalmas, és egyébként sem társalogni jött ide.
Ennek a bámészkodásnak, na meg annak, hogy a világítótorony magasabban fekszik, mint a kikötő nagy része, köszönhető az, hogy egy ismerős, hófehér alakot pillant meg a most épp nem túl nagy tömegben. Nori azonnal felpattan az addigi kényelmes ülő pozíciójából, hogy megbizonyosodjon róla, csak álmodik. Nem lehet, hogy Noliet látta. Gondolná, de amikor jobban is szemügyre veszi az alakot, kirajzolódik az a jól ismert kicsiny, vékonyka női forma, ám csak a vöröslő szemeinek megpillantásakor bizonyosodik meg róla, hogy tényleg ő az.
~Bassza meg!~
Először csak ennyi fogalmazódik meg benne, hisz Nolie Artheniorból érkezhetett, ő pedig onnan menekült, de a kezdeti meglepődöttségtől keletkezett düh hamar elmúlik, hisz újra láthatja a lányt. Ennek eredményeképp szó nélkül rohan le a világítótoronytól, át az esetlegesen akadályt képező részeg matrózok között, majd lihegve szólítja meg Noliet, mert az ülő helyzetből indított rohanás nem kellemes még az ő tüdejének sem.*
- Nolie! Te meg mi a fészkes fenét keresel itt?! Hogy a rohadt...
*Valóban meg van ijedve. Artheniorban keresik őt, és ha Nolie a közelébe tudott férkőzni, akkor ez másoknak is sikerülhet, de inkább befogja a száját, mielőtt szörnyen megbántaná a lányt, akiről titkon reméli, hogy csak miatta utazott idáig.*
- Ne haragudj. Csak meglepődtem, hogy itt látlak. Nem számítottam rád, és... te se haragudj, amiért nem vártalak a fogadóban, ahogy ígértem. Nem állt módomban a városban maradni.
*Sóhajt bűnbánóan az előbbi szavai miatt, majd pár pillanat múlva újra komolyan néz a lány szemeibe.*
- De tényleg, mit csinálsz itt?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ark a világítótoronynál még mindig a nemes kisasszony tetoválásával foglalkozik, Nori pedig ide-oda bámészkodik, mikor épp nem beszélget a többiekkel. Igaz, ebbe közrejátszik az is, hogy a csevegés nem túl izgalmas, és egyébként sem társalogni jött ide.
Ennek a bámészkodásnak, na meg annak, hogy a világítótorony magasabban fekszik, mint a kikötő nagy része, köszönhető az, hogy egy ismerős, hófehér alakot pillant meg a most épp nem túl nagy tömegben. Nori azonnal felpattan az addigi kényelmes ülő pozíciójából, hogy megbizonyosodjon róla, csak álmodik. Nem lehet, hogy Noliet látta. Gondolná, de amikor jobban is szemügyre veszi az alakot, kirajzolódik az a jól ismert kicsiny, vékonyka női forma, ám csak a vöröslő szemeinek megpillantásakor bizonyosodik meg róla, hogy tényleg ő az.
~Bassza meg!~
Először csak ennyi fogalmazódik meg benne, hisz Nolie Artheniorból érkezhetett, ő pedig onnan menekült, de a kezdeti meglepődöttségtől keletkezett düh hamar elmúlik, hisz újra láthatja a lányt. Ennek eredményeképp szó nélkül rohan le a világítótoronytól, át az esetlegesen akadályt képező részeg matrózok között, majd lihegve szólítja meg Noliet, mert az ülő helyzetből indított rohanás nem kellemes még az ő tüdejének sem.*
- Nolie! Te meg mi a fészkes fenét keresel itt?! Hogy a rohadt...
*Valóban meg van ijedve. Artheniorban keresik őt, és ha Nolie a közelébe tudott férkőzni, akkor ez másoknak is sikerülhet, de inkább befogja a száját, mielőtt szörnyen megbántaná a lányt, akiről titkon reméli, hogy csak miatta utazott idáig.*
- Ne haragudj. Csak meglepődtem, hogy itt látlak. Nem számítottam rád, és... te se haragudj, amiért nem vártalak a fogadóban, ahogy ígértem. Nem állt módomban a városban maradni.
*Sóhajt bűnbánóan az előbbi szavai miatt, majd pár pillanat múlva újra komolyan néz a lány szemeibe.*
- De tényleg, mit csinálsz itt?
3519. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 18:00:24
Üzenet elküldve: 2017-06-26 18:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötő bűzös mocskában sétál. Fogalma sincs, merre kéne mennie, azt sem tudja, merre van az előre. Eddig egyetlen egyszer járt itt a megérkezését kivéve, akkor is csak a dokkok széléig merészkedett, rögtön ki is rabolták. Most óvatosabb. Kerüli a feltűnést, a zsúfoltabb utcákat választja, a táskáját szorosan magához öleli. Pénzt sem nagyon hozott magával, csak párszor tíz aranyat, hogy végszükség esetében tudjon élelmet venni. Percekig kering a tömegben, mire sikerül megtalálnia a kifelé vezető utat. Hogy hova ki, azt nem tudja, nem tud igazán semmit, csak azt, hogy egy fekete, alacsony lányt keres. Talán Nori is keresi őt. Nem valószínű, hiszen akkor nem hagyta volna el a várost, mégis titkon reméli, hogy nem csak neki hiányoznak annyira az együtt töltött órák. Végre volt valaki, aki megértette, megszerette és segítette, erre eltűnt. Nem engedheti el ilyen könnyen. Már megszokta, hogy mindig az egyszerűbb, a rövidebb utat választja, de ennek most vége. Notriért megéri.*
3518. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-23 20:40:21
Üzenet elküldve: 2017-06-23 20:40:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kiadós alvásban van része. Nem is nagy csoda az előző napjából kiindulva. Az utazástól és a Rasdeherrel való összecsapásból adódóan kellően kifáradt. Plusz még egy csecse kis szuvenírt is kapott ellenfelétől, vagyis társától. Értve ez alatt a hasfalának fazonra szabását. Nem sikerült túl stílusosra. Sajnos a seb még mozgásában korlátozhatja, annyiban hogy nem igazán erőltetheti túl magát. Hacsak nem szeretné még egyszer tű alatt végezni. Az sem egy túl kellemes elfoglaltság.
Mikor már nem alszik olyan mélyen egy kisebb lárma rázza fel álmából. Történetesen Rasdeher dührohama. Ezt a sötételf persze félkómásan nem tudja megállapítani. De még csak nem is érdekli igazán. Persze ha már felébredt ki is kászálódik fekhelyéből és felöltözik. Újra szembesülve nadrágja állapotával eszébe jut hogy a Madaras még lóg neki egy újjal. Így a mai napra meg is van a saját kis célja. Behajtani egy nadrágot Rasdeheren. Aki természetesen akkor hagyja el a barlangot amikor Teliir kilép a hálóhelyiségből. Hát nosza utána!
A sziklákon kanyarogva kialakul köztük egy szép nagy távolság. Köszönhetően annak hogy ezen a terepen főhősünk még elég idegen. Léptei még óvatosak, és bizonytalanok. Semmi kedve a mélyben végezni. Akkor már inkább nyársalta volna fel a tegnapi penge. A kikötőbe érve még látja követettjét annyira hogy tudja merre kell utána menni. Lépteit egyre szaporábban szedi hogy utolérhesse. Sajnálatos módon ennek csak addig van eredménye míg el nem érik az erdőt. Már azelőtt szem elől téveszti Rasdehert mielőtt ő is beléphetne. Különösebben nem izgatja a tény, hogy ismeretlen számára az a hely. Továbbá az sem hogy sötétedik. És "üldözöttjének" útvonalát is csak az alapján határozhatja meg, hogy hol, és merre haladva lépett az erdőbe. Természetes hogy követi.*
~KELL EGY NADRÁG!~
Mikor már nem alszik olyan mélyen egy kisebb lárma rázza fel álmából. Történetesen Rasdeher dührohama. Ezt a sötételf persze félkómásan nem tudja megállapítani. De még csak nem is érdekli igazán. Persze ha már felébredt ki is kászálódik fekhelyéből és felöltözik. Újra szembesülve nadrágja állapotával eszébe jut hogy a Madaras még lóg neki egy újjal. Így a mai napra meg is van a saját kis célja. Behajtani egy nadrágot Rasdeheren. Aki természetesen akkor hagyja el a barlangot amikor Teliir kilép a hálóhelyiségből. Hát nosza utána!
A sziklákon kanyarogva kialakul köztük egy szép nagy távolság. Köszönhetően annak hogy ezen a terepen főhősünk még elég idegen. Léptei még óvatosak, és bizonytalanok. Semmi kedve a mélyben végezni. Akkor már inkább nyársalta volna fel a tegnapi penge. A kikötőbe érve még látja követettjét annyira hogy tudja merre kell utána menni. Lépteit egyre szaporábban szedi hogy utolérhesse. Sajnálatos módon ennek csak addig van eredménye míg el nem érik az erdőt. Már azelőtt szem elől téveszti Rasdehert mielőtt ő is beléphetne. Különösebben nem izgatja a tény, hogy ismeretlen számára az a hely. Továbbá az sem hogy sötétedik. És "üldözöttjének" útvonalát is csak az alapján határozhatja meg, hogy hol, és merre haladva lépett az erdőbe. Természetes hogy követi.*
~KELL EGY NADRÁG!~
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-23 10:59:55
Üzenet elküldve: 2017-06-23 10:59:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
// Nyomokban Dargal //
* Ahogy azt tervezi, még azelőtt nekivágódnak a partnak, mielőtt elérnék a valódi kikötői részt - ahol a legtöbb hajó horgonyt vetett. A feljutás ugyan ütközik némi nehézségbe a kicsit meredek és csúszós parton - főleg, hogy a náluk lévő tündér sem rajong érte, hogy Ante a markában vigye fel -, de végül is csak feljutnak. Illetve Ante biztosan; Dargal sorsa tisztázatlan egyelőre. *
- Te várj valahol itt, én előre megyek, majd később visszajövök. * Szól le a kisebbik orknak, aki aztán vagy betartja az utasítást, vagy nem. Az ugyan kérdéses, hogy valaha is vissza fog-e jönni az apa, de - még, ha ezt jelen pillanatban nem is tudja Dargal - vissza tervez jönni, csak kicsit kényelmesebb anélkül a pártucat kilónyi ráadás nélkül, amit Dargal jelent. Épp elég lesz neki ezt a tündért elcserélni néhány sörre, vagy egyéb értékekre. Igaz, Dargallal talán könnyebb lenne némileg, hiszen számszeríjával ő is nyújt némi védelmet, de azért remélhetőleg így sem itt fogja érni a végzet.
A nap időközben egyre lejjebb ereszkedik, most már tényleg csak néhány perc van hátra, amíg teljesen besötétedik a táj. *
- Még épp időben... * Morog magában, aztán elindul az egyetlen tényleg ismerősnek mondható hely felé a nagy zűrzavarosnak látszó helyen - a Rumos Rókalyuk felé. Az minden népnek a gyülekezője, ott történik - vagy legalábbis kezdődik - minden, ami számít Anténak. Mondjuk érthető is, hiszen ő is oda tart. *
* Ahogy azt tervezi, még azelőtt nekivágódnak a partnak, mielőtt elérnék a valódi kikötői részt - ahol a legtöbb hajó horgonyt vetett. A feljutás ugyan ütközik némi nehézségbe a kicsit meredek és csúszós parton - főleg, hogy a náluk lévő tündér sem rajong érte, hogy Ante a markában vigye fel -, de végül is csak feljutnak. Illetve Ante biztosan; Dargal sorsa tisztázatlan egyelőre. *
- Te várj valahol itt, én előre megyek, majd később visszajövök. * Szól le a kisebbik orknak, aki aztán vagy betartja az utasítást, vagy nem. Az ugyan kérdéses, hogy valaha is vissza fog-e jönni az apa, de - még, ha ezt jelen pillanatban nem is tudja Dargal - vissza tervez jönni, csak kicsit kényelmesebb anélkül a pártucat kilónyi ráadás nélkül, amit Dargal jelent. Épp elég lesz neki ezt a tündért elcserélni néhány sörre, vagy egyéb értékekre. Igaz, Dargallal talán könnyebb lenne némileg, hiszen számszeríjával ő is nyújt némi védelmet, de azért remélhetőleg így sem itt fogja érni a végzet.
A nap időközben egyre lejjebb ereszkedik, most már tényleg csak néhány perc van hátra, amíg teljesen besötétedik a táj. *
- Még épp időben... * Morog magában, aztán elindul az egyetlen tényleg ismerősnek mondható hely felé a nagy zűrzavarosnak látszó helyen - a Rumos Rókalyuk felé. Az minden népnek a gyülekezője, ott történik - vagy legalábbis kezdődik - minden, ami számít Anténak. Mondjuk érthető is, hiszen ő is oda tart. *
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-22 01:23:14
Üzenet elküldve: 2017-06-22 01:23:14
ÚJ
![>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1191_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
*A törpe természetesen örül, hogy nem fogják apró darabokra vágni ezek a kellemes úriemberek, és hamarosan már mehetnek is a dolgukra, el megnézni azt a bizonyos tornyot, aztán eltűnni innen a francba. De legalább azt megtudták, hogy a helyi rezsimbe nem igazán tudnak beilleszkedni.*
~Kár.~ *Jelenti ki magában mert úgy igazán csalódott a helyben. Nem szól, nem akar több gondot, csak akkor kezd el válaszolgatni mikor azok már elmentek és akkor is csak az óriásnak.*
-Hadd el. *Válaszolja az első felvetésre. Fejében megfogalmazódik az igény egy értelmes alakra, nagyon kéne nekik egy ilyen ha egyszer mind a ketten ostobák mint a talaj, csak fél attól, hogy egy ilyen észlény a végén kihasználná és hoppon hagyná őket.*
-Jah. Aztán ha itt végeztünk gyorsan menjünk el valahová ahol lehet lopni, gyilkolni meg erőszakolni. *Mert itt a fickó elmondása alapján még a szajhák is veszélyesek. Nem elégedett a borravalóval aztán halálra veri a kuncsaftot. Mikor az óriás megkérdezi van e még hasonló holmija, egy pillanatra elgondolkozik. Gyakorlatilag az okiratai még mindig nála vannak, és azokat nem is akarja elővenni amíg nincsenek valami részben, vagy egészben biztonságosnak mondható helyen, és ha eljutnak oda biztos, hogy első dolga lesz pipadohánnyal keverve elégetni azokat a papírokat.*
-Hát a piáról hazudtam nekik. *Súgja halkan és folytatja a pipázást. Bólint. Valóban tartozik. Igazából eddig is több embernek tartozott, főleg az italai meg a hülyeségei miatt, és eddig sem érezte ezt kötelező érvényűnek. Lovával baktat a torony felé amíg oda nem érnek. Esetleg megkockáztathatnak még egy fogadói látogatást is, de Bögre már most fél a helyiektől.*
*A törpe természetesen örül, hogy nem fogják apró darabokra vágni ezek a kellemes úriemberek, és hamarosan már mehetnek is a dolgukra, el megnézni azt a bizonyos tornyot, aztán eltűnni innen a francba. De legalább azt megtudták, hogy a helyi rezsimbe nem igazán tudnak beilleszkedni.*
~Kár.~ *Jelenti ki magában mert úgy igazán csalódott a helyben. Nem szól, nem akar több gondot, csak akkor kezd el válaszolgatni mikor azok már elmentek és akkor is csak az óriásnak.*
-Hadd el. *Válaszolja az első felvetésre. Fejében megfogalmazódik az igény egy értelmes alakra, nagyon kéne nekik egy ilyen ha egyszer mind a ketten ostobák mint a talaj, csak fél attól, hogy egy ilyen észlény a végén kihasználná és hoppon hagyná őket.*
-Jah. Aztán ha itt végeztünk gyorsan menjünk el valahová ahol lehet lopni, gyilkolni meg erőszakolni. *Mert itt a fickó elmondása alapján még a szajhák is veszélyesek. Nem elégedett a borravalóval aztán halálra veri a kuncsaftot. Mikor az óriás megkérdezi van e még hasonló holmija, egy pillanatra elgondolkozik. Gyakorlatilag az okiratai még mindig nála vannak, és azokat nem is akarja elővenni amíg nincsenek valami részben, vagy egészben biztonságosnak mondható helyen, és ha eljutnak oda biztos, hogy első dolga lesz pipadohánnyal keverve elégetni azokat a papírokat.*
-Hát a piáról hazudtam nekik. *Súgja halkan és folytatja a pipázást. Bólint. Valóban tartozik. Igazából eddig is több embernek tartozott, főleg az italai meg a hülyeségei miatt, és eddig sem érezte ezt kötelező érvényűnek. Lovával baktat a torony felé amíg oda nem érnek. Esetleg megkockáztathatnak még egy fogadói látogatást is, de Bögre már most fél a helyiektől.*
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-22 00:57:11
Üzenet elküldve: 2017-06-22 00:57:11
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
*Hagyja, hogy kiröhögjék magukat. Van egy olyan sanda gyanúja hogy jönnek ezek még az ő utcájába.*
~ És akko' kitöröm a nyakatoka' ~
*Megcsikordul azért a foga, mert szívesebben ütne, mint sem hogy állja amint kiröhögik. Viszont alapvető ostobasága ellenére szorult bele annyi élet ösztön hogy tudja, ezek nem csak hatan vannak, hanem sokkal többen. Ha ezeknek a csontját szépen össze is zúzza, mire végez, már húsz áll majd mögötte, vagy negyven, vagy nyolcvan. Mikor eltűnnek a törpéhez fordul.*
-Kiváncsi lennék egyedü' is ekkora lenne e a pofája.*Nagyot köp, s megrántja a vállát. Valahogy az a gyanúja hogy sosem fog kiderülni.*
-Akko', irány a torony.*Mondja, s vállára lendíti a husángot. Gyorsan túl lép az ügyön, de azért a biztonság kedvéért még rákérdez.*
-Több ilyen cókmóko' mint ez a köpeny, nincse ugye?*S megvillant egy gonosz farkas vigyort.*
-Ezé gyüssz eggye'*Mert azért lássuk be, amikor kellett, ő teljes mellszélességgel állt a törpe mellett. Bizonyította, benne meg lehet bízni, akkor is ha forró a helyzet, és fél tucatnyian állják körbe.
Nem sokan maradtak volna ott, és pláne nem sokan álltak volna be a tűzvonalba olyanért akit alig két napja ismernek.*
*Hagyja, hogy kiröhögjék magukat. Van egy olyan sanda gyanúja hogy jönnek ezek még az ő utcájába.*
~ És akko' kitöröm a nyakatoka' ~
*Megcsikordul azért a foga, mert szívesebben ütne, mint sem hogy állja amint kiröhögik. Viszont alapvető ostobasága ellenére szorult bele annyi élet ösztön hogy tudja, ezek nem csak hatan vannak, hanem sokkal többen. Ha ezeknek a csontját szépen össze is zúzza, mire végez, már húsz áll majd mögötte, vagy negyven, vagy nyolcvan. Mikor eltűnnek a törpéhez fordul.*
-Kiváncsi lennék egyedü' is ekkora lenne e a pofája.*Nagyot köp, s megrántja a vállát. Valahogy az a gyanúja hogy sosem fog kiderülni.*
-Akko', irány a torony.*Mondja, s vállára lendíti a husángot. Gyorsan túl lép az ügyön, de azért a biztonság kedvéért még rákérdez.*
-Több ilyen cókmóko' mint ez a köpeny, nincse ugye?*S megvillant egy gonosz farkas vigyort.*
-Ezé gyüssz eggye'*Mert azért lássuk be, amikor kellett, ő teljes mellszélességgel állt a törpe mellett. Bizonyította, benne meg lehet bízni, akkor is ha forró a helyzet, és fél tucatnyian állják körbe.
Nem sokan maradtak volna ott, és pláne nem sokan álltak volna be a tűzvonalba olyanért akit alig két napja ismernek.*
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-22 00:13:53
Üzenet elküldve: 2017-06-22 00:13:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér a kikötőbe, a lehető legforgalmasabb csomópontot választja ki magának. Kényelmesen elhelyezkedik egy szimpatikusnak talált doboz tetején, hátát a mögötte lévő épületnek veti, és a tömegbe bambul. A legrosszabb arc, legtapasztaltabbnak tűnő tengeri patkányt keresi, aki méltónak tűnik a szolgálataira. Kapitány sajnos nem lehet, ahhoz hajó is kéne, de talán egy első tisztséget meg tud célozni a tudásával. Nem tud mindent, hiszen csak egy hajót ismer, de azon mindent. Volt rakodó, kormányos, matróz, tiszt, kapitány, igazából ami feladatot csak el lehet képzelni egy bárkán, azt végezte, és ért is hozzá. Örülhet az, aki mellé szegődik, sok gondot le tud venni a válláról egy tanult segéd. Nem mintha segéd akarna lenni, de egyelőre az is megteszi.*
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-21 22:48:44
Üzenet elküldve: 2017-06-21 22:48:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Mint ahogy meg is említette a tegnap éjszaka folyamán Wramnak, van egy kis tennivalója a kikötőben, illetve a kikötőtől nem messze. Már kora reggel is azért bújt elő a biztonságos rejtekhelyéről, hogy elintézzen mindent, mire szüksége van. Azóta eltelt az idő, találkozott Norileinával, kinek látogatása rendesen felkavarta az állóvizet. Újabb gond, amivel minél hamarabb törődnie kell. De mielőtt még bármit is tenne az ügyében információra van szüksége. Nyugtalanítják a lány száját utoljára elhagyó mondatok, de nem akar egy folyton atyáskodó féleszűvé sem válni. Így is elég ostobának érzi magát azért, amit a barlangban leművelt.
Ezért úgy dönt, mielőtt bármit is tenne érdeklődik erről a titokzatos személyről, kit egyszerűen a lány csak Arkként emlegetett. Körbe kérdezi a kikötő népét azonban alig talál valakit, aki hallotta volna már ezt a nevet. Aki hallotta, az is csak apró, és kusza morzsákat szór el Rasnak, hogy abból rakjon össze egy viszonylag helytálló képet erről a veszélyes entitásról. Egyesek szerint a szemei szikrát szórnak, mások valamiféle démoni szárnyas szörnyetegről áradoznak, amolyan félelmetes szarvakkal, mint amik a rémtörténetekben is szerepelnek. Persze ennek a férfi a felét sem hiszi el, így az egyedüli használható ismeret, amit sikerül kimazsoláznia a zavaros szövegelésekből, hogy valamilyen művészről van szó. Hogy mivel is foglalkozik pontosan, azt Ras nem tudja meg, de ezen a nyomon talán elindulhat. Itt, a söpredékek közt csak nincs túl sok művelt, illetve tehetséges lény.
Lassan belefárad a másokkal való társalgásba, és hallgatózásba, így idejét látja a további teendőit lerendezni. Pár dolgot az erdőben hagyott, mielőtt megérkezett volna a lepukkant Kikötőbe. Ezért a lombhullató óriásokhoz veszi az irányt, ahol remélhetőleg még megtalálja a holmijait.*
Ezért úgy dönt, mielőtt bármit is tenne érdeklődik erről a titokzatos személyről, kit egyszerűen a lány csak Arkként emlegetett. Körbe kérdezi a kikötő népét azonban alig talál valakit, aki hallotta volna már ezt a nevet. Aki hallotta, az is csak apró, és kusza morzsákat szór el Rasnak, hogy abból rakjon össze egy viszonylag helytálló képet erről a veszélyes entitásról. Egyesek szerint a szemei szikrát szórnak, mások valamiféle démoni szárnyas szörnyetegről áradoznak, amolyan félelmetes szarvakkal, mint amik a rémtörténetekben is szerepelnek. Persze ennek a férfi a felét sem hiszi el, így az egyedüli használható ismeret, amit sikerül kimazsoláznia a zavaros szövegelésekből, hogy valamilyen művészről van szó. Hogy mivel is foglalkozik pontosan, azt Ras nem tudja meg, de ezen a nyomon talán elindulhat. Itt, a söpredékek közt csak nincs túl sok művelt, illetve tehetséges lény.
Lassan belefárad a másokkal való társalgásba, és hallgatózásba, így idejét látja a további teendőit lerendezni. Pár dolgot az erdőben hagyott, mielőtt megérkezett volna a lepukkant Kikötőbe. Ezért a lombhullató óriásokhoz veszi az irányt, ahol remélhetőleg még megtalálja a holmijait.*
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-21 20:01:52
Üzenet elküldve: 2017-06-21 20:01:52
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
*Az első, amit megjegyez, hogy kell egy elsőtiszt, aki tiszteletet tud kiváltani az emberekből, na meg jó nagy hangja is van, ha kell. Kell majd valaki, akivel közösen irányíthat és akivel egyre jár az agyuk, ha stratégiát kell kidolgozni vagy bármi. Ha hazajut a kiképzés végén, akkor biztos lesznek tesztek, ki erre a legalkalmasabb. Elnézve a parancsokat, ő az elsőtiszt parancsaira kell odafigyeljen, így megpróbál annak a közelébe maradni, le ne maradjon semmiről, itt most harc lesz, ez egy éles helyzet, ami nem adódik mindig, így megpróbál tanulni belőle. A kapitány a legjobb embereivel megy harcba, ezt ő sem gondolta másképp saját esetében sem, már ha sor kerül majd erre.*
*Az első, amit megjegyez, hogy kell egy elsőtiszt, aki tiszteletet tud kiváltani az emberekből, na meg jó nagy hangja is van, ha kell. Kell majd valaki, akivel közösen irányíthat és akivel egyre jár az agyuk, ha stratégiát kell kidolgozni vagy bármi. Ha hazajut a kiképzés végén, akkor biztos lesznek tesztek, ki erre a legalkalmasabb. Elnézve a parancsokat, ő az elsőtiszt parancsaira kell odafigyeljen, így megpróbál annak a közelébe maradni, le ne maradjon semmiről, itt most harc lesz, ez egy éles helyzet, ami nem adódik mindig, így megpróbál tanulni belőle. A kapitány a legjobb embereivel megy harcba, ezt ő sem gondolta másképp saját esetében sem, már ha sor kerül majd erre.*
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:33:00
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:33:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fedélzeten teljes a káosz, mindenki ordítozik és a fegyverét lengeti, néhányan már a mólóra vezető pallónál tülekednek. A hangzavart a nő süvöltése vágja ketté.*
-Elsőtiszt! Tegyen rendet! *A hajó tatja felől pedig öblös hanggal máris érkezik a felelet.*
-CSÖNDEEET! *A vitorlák megrezzennek és tisztán hallatszanak a ringatózó hajó deszkáinak reccsenései, valamint a mólón a kis csapatnak adott vezényszavak. Minden száj csukva és minden szem a fekete nőre szegeződik. Az vesz egy mély levegőt, aztán már mondja is.*
-Elsőtiszt, kifutásra felkészülni! Lorg, Te és a csürhéd íjakkal a tatra és a móló oldalára! Tagor, készülj sebesültekre! Garban, Te meg öten a legényeid közül fegyverrel utánam! Mindenki más az első tiszt parancsait követi. CSINÁLJÁTOK, RÉSZEG BANDA!
*Azzal szablyát ránt és megindul a palló felé, nyomában az utasított hat férfivel. Közben a parton az ordítozás közelebb ér.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fedélzeten teljes a káosz, mindenki ordítozik és a fegyverét lengeti, néhányan már a mólóra vezető pallónál tülekednek. A hangzavart a nő süvöltése vágja ketté.*
-Elsőtiszt! Tegyen rendet! *A hajó tatja felől pedig öblös hanggal máris érkezik a felelet.*
-CSÖNDEEET! *A vitorlák megrezzennek és tisztán hallatszanak a ringatózó hajó deszkáinak reccsenései, valamint a mólón a kis csapatnak adott vezényszavak. Minden száj csukva és minden szem a fekete nőre szegeződik. Az vesz egy mély levegőt, aztán már mondja is.*
-Elsőtiszt, kifutásra felkészülni! Lorg, Te és a csürhéd íjakkal a tatra és a móló oldalára! Tagor, készülj sebesültekre! Garban, Te meg öten a legényeid közül fegyverrel utánam! Mindenki más az első tiszt parancsait követi. CSINÁLJÁTOK, RÉSZEG BANDA!
*Azzal szablyát ránt és megindul a palló felé, nyomában az utasított hat férfivel. Közben a parton az ordítozás közelebb ér.*
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:18:30
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:18:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
*Az árbocnál ő is látja a közeledő csapatokat, nem fest túl jól a helyzet. Hamar riadót fújnak és mindenki megindul lefelé, hogy harcba induljon szeretett kapitányuk oldalán és persze, hogy megvédjék a területet. Reydis keres egy kötelet, amin gyorsan lecsúszhat. Odalenn keres egy rongyot, amit mellkasára köthet, még se félmeztelenül álljon le csatázni ezekkel a fene tudja kikkel. Most bizonyíthat majd, hogy jó harcos és hű marad tanítójához, kiáll érte, csak szerezze meg a tudást, amire annyira áhítozik. Kicsit bemozgatja vállait és úgy dönt, jobb ha bal kezébe veszi fegyverét és azzal küzd majd, persze ha talál másik rövidkardot, az is szívesen magához veszi, mert a kétkezes harc jobban mutat, persze még ott vannak a fogai is, mint fegyver, szóval annyira nem fél mi vár rá, csak azt tudja, hogy meg kell védenie a hajót, hogy tanulhasson.*
*Az árbocnál ő is látja a közeledő csapatokat, nem fest túl jól a helyzet. Hamar riadót fújnak és mindenki megindul lefelé, hogy harcba induljon szeretett kapitányuk oldalán és persze, hogy megvédjék a területet. Reydis keres egy kötelet, amin gyorsan lecsúszhat. Odalenn keres egy rongyot, amit mellkasára köthet, még se félmeztelenül álljon le csatázni ezekkel a fene tudja kikkel. Most bizonyíthat majd, hogy jó harcos és hű marad tanítójához, kiáll érte, csak szerezze meg a tudást, amire annyira áhítozik. Kicsit bemozgatja vállait és úgy dönt, jobb ha bal kezébe veszi fegyverét és azzal küzd majd, persze ha talál másik rövidkardot, az is szívesen magához veszi, mert a kétkezes harc jobban mutat, persze még ott vannak a fogai is, mint fegyver, szóval annyira nem fél mi vár rá, csak azt tudja, hogy meg kell védenie a hajót, hogy tanulhasson.*
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-21 18:27:10
Üzenet elküldve: 2017-06-21 18:27:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az óriás felvetésére a csapat harsány röhögésben tör ki. Ez egy jó fél percig meg is akasztja a kommunikációt. Végül az eddig is szószólóként működő férfi szólal meg, a könnyeit törölgetve.*
-Majd pont terád lesz szüksége a Patkányoknak! Ha az orrfacsaró szagod nem riasztja el őket, mit csinálsz majd, he? Félreütöd a nyilaikat a husángoddal?
*Emberei még újabb, még sokkal silányabb vicceket kiabálnak keresztül a röhögésen, miközben a vezér lassan összeszedi magát.*
-Ha az arthenioriak vissza akarnak térni, nagyon meg fognak lepődni. Senkire nem lesz szükségünk, elegen vagyunk és értjük a dolgunkat. Olyanra meg miért is lenne szükségünk, akinek annyi esze van, hogy szétver egy falut, aztán húzhatja a belét, hogy el ne kapják a vörös köpenyesek? Gondolod, hogy én bevennék egy ilyen idiótát a csapatomba? Vagy bárki más? Ennyire még Te sem lehetsz ostoba!
*A törpére néz.*
-Te még jó is lennél valamire, ha nem lenne elkopva az egyik lábad. Meg több eszed lenne, mint egy ilyennel társulni. *Fejével az óriás felé bök. Közben lassan elhal a röhögés. A főnök most már teljesen higgadtan beszél, elsősorban a törpének.*
-A szabályok egyszerűek. Ha másét elveszed, levágjuk a kezed. Ha máson sebet ejtesz, a seb súlyosságától függően korbácsot kapsz, kivéve, ha rendes párbajban történt. De azt csak bíró előtt lehet, bíró meg csak egy rendes, jóravaló Patkány lehet. *Erre a háttérből érkezik némi röhögés.* Ha gyilkoltok, akkor felakasztunk. Ha eláruljátok a Patkányokat, felakasztunk. Ha nem fizetitek a Patkányoknak, ami jár, akkor elvesszük erővel, ha nincs mit elvenni, meglátjuk, milyen munkát találhatunk nektek. De ha nincs saját hajlékotok a Kikötőben, nem kell fizetnetek. Ha lesz, akár csak egy sátor, akkor kell. *Gondolkozik egy kicsit.* Azt hiszem, ennyi. Ja igen, ha erőszakot tesztek valakin, az áldozat addig korbácsolhat, amíg el nem fárad. *Elvigyorodik.* Szóval óvatosan a kurvákkal, fizessetek rendesen, mert ha idegesek, megdöbbentően sokáig bírják a korbácsolást. *Hátra fordul.* Kihagytam valamit? Nem, ugye? Mondjuk kit érdekel? Húzzátok meg magatokat, ha Patkányt láttok, köszönjetek neki előre és ha akartok magatokkal valamit kezdeni itt, a Kikötőben, kerítsetek valami munkát! Ja, igen, a Főnök szava törvény, ha Ő azt mondja, akkor a farkadat is a füledbe tömik akkor is, ha nem csináltál semmit. *Int a csapatának.* Na mozduljunk tovább! Lássuk, a tengeri medvék ma is morcos kedvükben vannak-e! *Félig lelkes, félig röhögés hujjogatás a felelet és a kis csapat elindul a part felé. Egy perc múlva már be is fordulnak a sarkon.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az óriás felvetésére a csapat harsány röhögésben tör ki. Ez egy jó fél percig meg is akasztja a kommunikációt. Végül az eddig is szószólóként működő férfi szólal meg, a könnyeit törölgetve.*
-Majd pont terád lesz szüksége a Patkányoknak! Ha az orrfacsaró szagod nem riasztja el őket, mit csinálsz majd, he? Félreütöd a nyilaikat a husángoddal?
*Emberei még újabb, még sokkal silányabb vicceket kiabálnak keresztül a röhögésen, miközben a vezér lassan összeszedi magát.*
-Ha az arthenioriak vissza akarnak térni, nagyon meg fognak lepődni. Senkire nem lesz szükségünk, elegen vagyunk és értjük a dolgunkat. Olyanra meg miért is lenne szükségünk, akinek annyi esze van, hogy szétver egy falut, aztán húzhatja a belét, hogy el ne kapják a vörös köpenyesek? Gondolod, hogy én bevennék egy ilyen idiótát a csapatomba? Vagy bárki más? Ennyire még Te sem lehetsz ostoba!
*A törpére néz.*
-Te még jó is lennél valamire, ha nem lenne elkopva az egyik lábad. Meg több eszed lenne, mint egy ilyennel társulni. *Fejével az óriás felé bök. Közben lassan elhal a röhögés. A főnök most már teljesen higgadtan beszél, elsősorban a törpének.*
-A szabályok egyszerűek. Ha másét elveszed, levágjuk a kezed. Ha máson sebet ejtesz, a seb súlyosságától függően korbácsot kapsz, kivéve, ha rendes párbajban történt. De azt csak bíró előtt lehet, bíró meg csak egy rendes, jóravaló Patkány lehet. *Erre a háttérből érkezik némi röhögés.* Ha gyilkoltok, akkor felakasztunk. Ha eláruljátok a Patkányokat, felakasztunk. Ha nem fizetitek a Patkányoknak, ami jár, akkor elvesszük erővel, ha nincs mit elvenni, meglátjuk, milyen munkát találhatunk nektek. De ha nincs saját hajlékotok a Kikötőben, nem kell fizetnetek. Ha lesz, akár csak egy sátor, akkor kell. *Gondolkozik egy kicsit.* Azt hiszem, ennyi. Ja igen, ha erőszakot tesztek valakin, az áldozat addig korbácsolhat, amíg el nem fárad. *Elvigyorodik.* Szóval óvatosan a kurvákkal, fizessetek rendesen, mert ha idegesek, megdöbbentően sokáig bírják a korbácsolást. *Hátra fordul.* Kihagytam valamit? Nem, ugye? Mondjuk kit érdekel? Húzzátok meg magatokat, ha Patkányt láttok, köszönjetek neki előre és ha akartok magatokkal valamit kezdeni itt, a Kikötőben, kerítsetek valami munkát! Ja, igen, a Főnök szava törvény, ha Ő azt mondja, akkor a farkadat is a füledbe tömik akkor is, ha nem csináltál semmit. *Int a csapatának.* Na mozduljunk tovább! Lássuk, a tengeri medvék ma is morcos kedvükben vannak-e! *Félig lelkes, félig röhögés hujjogatás a felelet és a kis csapat elindul a part felé. Egy perc múlva már be is fordulnak a sarkon.*
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-20 15:41:55
Üzenet elküldve: 2017-06-20 15:41:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Pontosan tudja, hogy Clionnak a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint az, hogy még egy kislányt is pátyolgasson. Az egyetlen bökkenő a történetben, hogy Nori már nem kislány, egyáltalán nem. Felnőtt, és sokkal határozottabb lett, mint régen volt. Most pedig el akarja érni, hogy Clion segítsen neki, és ha ez hét-nyolc évvel ezelőtt nem okozott neki gondot, most már végképp nem fog.*
- Jam. Amikor felvágtam a tündért, azonnal te jutottál eszembe. Csak nem állíthatok ide hozzád hat évvel később ajándék nélkül.
*Pénzt valószínűleg most már nem fog tudni kihúzni a férfiből, de az igazat megvallva, ez már nem is nagyon érdekli. Valamiért már annak is kifejezetten örül, hogy újra múltbéli társa oldalán sétálhat. Na meg a menedék sokkal jobb szolgálatot fog tenni, mint némi aprópénz, amiből mostanra már Norinak is van elég. Ark miatt napokat, heteket, akár hónapokat fog a kikötőben tölteni, és egyáltalán nem hátrány, ha valahová haza tud menni. ~Haza...~
Milyen érdekes ez a szó, hisz most minden olyan, mint régen. Az otthona ott volt, ahol Clion, most pedig ha minden igaz, újra egy fedél alatt alszanak majd el.*
- Tudod jól, hogy azok nem egyszerű hangok! *Morran fel.* Sa'Tereth velem van, ha hiszed, ha nem.
*Az az igazság, hogy az Arkkal folytatott beszélgetése óta már ő maga sem olyan biztos ebben. Az a nőszemély pillanatok alatt lerombolta az álomvilágát, amiben a sötét isten minden lépését követi. Mi van. ha mégsem? Mi van, ha tényleg csak beképzeli magának az egészet? Elbizonytalanodott, és pontosan ez az egyik ki nem mondott oka annak, hogy most felkereste Cliont. Benne mindig megbízott, ő sosem hagyta el. Most pedig, hogy kételyek merültek fel Noriban oly mélyen tisztelt istenével kapcsolatban, Clion az egyetlen aki mellett biztonságban érezheti magát.
Az orrpöckölés után hirtelen hátrébb lép, elvörösödik, és mint egy kis méregzsák, olyan dühös tekintetekkel néz a férfire. Ha pusztán a nézéssel ölni lehete, Clionból eddigre már csak por és hamu maradt volna.*
- Nem voltam sem meggondolatlan, sem elhamarkodott! Nem vagyok már kisgyerek! Ne kezelj úgy, mint egy tehetetlen kölyköt!
*Duzzogva elfordul tőle. Mi a francért nem tudja elfogadni, hogy ő most már igazi felnőtt, érett nő. Igaz ami igaz, a köztük lévő több, mint tíz évnyi korkülönbség mit sem változott, de akkor is!*
- Nem is számítottam másra.
*Válaszolja, miután Clion végre beleegyezett abba, hogy segít neki. Még mindig sértődött pofával csörtet mellette, de azért figyel rá, mert nagyon kíváncsi, hogy mi történt Clionnal az elmúlt fél évtizedben. Már épp szólna neki, hogy mikor kezd mesélni, amikor a vállán lévő holló... megszólalt?*
- Clion. Az a holló... az... beszél?
*Nagyokat pislog. Nem ért a madarakhoz, de hogy beszélni tudjon, az már neki is sok. Hacsak nem valami másvilági lénnyel állunk szemben.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.20 15:42:48
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Pontosan tudja, hogy Clionnak a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint az, hogy még egy kislányt is pátyolgasson. Az egyetlen bökkenő a történetben, hogy Nori már nem kislány, egyáltalán nem. Felnőtt, és sokkal határozottabb lett, mint régen volt. Most pedig el akarja érni, hogy Clion segítsen neki, és ha ez hét-nyolc évvel ezelőtt nem okozott neki gondot, most már végképp nem fog.*
- Jam. Amikor felvágtam a tündért, azonnal te jutottál eszembe. Csak nem állíthatok ide hozzád hat évvel később ajándék nélkül.
*Pénzt valószínűleg most már nem fog tudni kihúzni a férfiből, de az igazat megvallva, ez már nem is nagyon érdekli. Valamiért már annak is kifejezetten örül, hogy újra múltbéli társa oldalán sétálhat. Na meg a menedék sokkal jobb szolgálatot fog tenni, mint némi aprópénz, amiből mostanra már Norinak is van elég. Ark miatt napokat, heteket, akár hónapokat fog a kikötőben tölteni, és egyáltalán nem hátrány, ha valahová haza tud menni. ~Haza...~
Milyen érdekes ez a szó, hisz most minden olyan, mint régen. Az otthona ott volt, ahol Clion, most pedig ha minden igaz, újra egy fedél alatt alszanak majd el.*
- Tudod jól, hogy azok nem egyszerű hangok! *Morran fel.* Sa'Tereth velem van, ha hiszed, ha nem.
*Az az igazság, hogy az Arkkal folytatott beszélgetése óta már ő maga sem olyan biztos ebben. Az a nőszemély pillanatok alatt lerombolta az álomvilágát, amiben a sötét isten minden lépését követi. Mi van. ha mégsem? Mi van, ha tényleg csak beképzeli magának az egészet? Elbizonytalanodott, és pontosan ez az egyik ki nem mondott oka annak, hogy most felkereste Cliont. Benne mindig megbízott, ő sosem hagyta el. Most pedig, hogy kételyek merültek fel Noriban oly mélyen tisztelt istenével kapcsolatban, Clion az egyetlen aki mellett biztonságban érezheti magát.
Az orrpöckölés után hirtelen hátrébb lép, elvörösödik, és mint egy kis méregzsák, olyan dühös tekintetekkel néz a férfire. Ha pusztán a nézéssel ölni lehete, Clionból eddigre már csak por és hamu maradt volna.*
- Nem voltam sem meggondolatlan, sem elhamarkodott! Nem vagyok már kisgyerek! Ne kezelj úgy, mint egy tehetetlen kölyköt!
*Duzzogva elfordul tőle. Mi a francért nem tudja elfogadni, hogy ő most már igazi felnőtt, érett nő. Igaz ami igaz, a köztük lévő több, mint tíz évnyi korkülönbség mit sem változott, de akkor is!*
- Nem is számítottam másra.
*Válaszolja, miután Clion végre beleegyezett abba, hogy segít neki. Még mindig sértődött pofával csörtet mellette, de azért figyel rá, mert nagyon kíváncsi, hogy mi történt Clionnal az elmúlt fél évtizedben. Már épp szólna neki, hogy mikor kezd mesélni, amikor a vállán lévő holló... megszólalt?*
- Clion. Az a holló... az... beszél?
*Nagyokat pislog. Nem ért a madarakhoz, de hogy beszélni tudjon, az már neki is sok. Hacsak nem valami másvilági lénnyel állunk szemben.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.20 15:42:48
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-20 13:37:37
Üzenet elküldve: 2017-06-20 13:37:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Valóban nem tetszik neki ez az egész, és nem csak azért kéreti magát, hogy húzza egykori pártfogoltja idegeit. Túlságosan ködös ez a történet, több helyen is követhetetlen volt már első alkalommal is, ráadásul szó szerint egy egyszerű tündérmesének tűnik. Több kérdés megfordul Ras fejében, agytekervényei fáradhatatlanul dolgoznak, hogy minden szálat egyesével kibogozzon. A piszkálódásról, és a madár jelenlétét felhasználó célzásról inkább tudomást sem vesz, mivel minél előbb tisztábban szeretné látni azt, miért is jött most ide a nő.
Eléggé pocsék helyzetben van anélkül is, hogy mások problémájával kelljen foglalkoznia, ellenben Nori nem téved. Bármennyire is kockázatos volt, ezidáig mindig kisegítette a lányt a szarból. Hogy miért, azt csak ő tudhatja, de nem a lányka szép szemei az oka. Két csillogó édes tekintetnél jóval több kell a mindig paranoiás madaras megtévesztéséhez.*
-Édes vagy, hogy gondoltál rám!
*Néhány pillanat csak, nem több, míg szemrevételezi a zsák tartalmát, majd félreteszi azt, mintha egyáltalán nem lenne fontos. Kétségtelenül megkönnyítette a démoni szépség ezzel a dolgát, sőt egész ínyenc dolgokat sikerült neki szereznie. Erre nem túl gyakoriak az ártatlan tündérkék, így Rasnak csak különleges esetekben van lehetősége elkapni egyet-egyet. Amint végeztek, minden bizonnyal azon kezd majd el töprengeni, hogy mit is kezdjen a maradványokkal.*
-Még mindig gyötörnek a hangok?
*Úgy dönt belekérdez a történet közepébe, hogy ne utána, a rengeteg hasznos információt maga mögött hagyva kezdjen el magyarázkodni a másik. Olyankor a férfi jobb szereti feldolgozni a hallottakat, és értelmes következtetéseket levonni.
Mikor elmondott mindent, a kép még mindig nem tisztul ki teljesen. Lélektükrei megpróbálják megidézni az elmondottakat, de túl sok a lyuk, és a homályos ecsetvonás.*
-Hmm...
*Ennyi, egyetlen aprócska morgás jön ki a férfi ajkain. Perceknek tűnik az a másodpercnyi hallgatás is, ami ezután jön. Végül megmoccan, hogy egy nevelő célzatú orrpöcköléssel megnevelje Norileinát.*
-Már megint meggondolatlan, és elhamarkodott voltál, a fenébe is! Már sosem javulsz meg!
*Nem neheztel a lányra, de egy sóhajtással emeli ki csalódását, és ezzel akar egy olyan emberben lelkiismeret furdalást előidézni, kibe már gyerekkora óta az ellenkezőjét nevelték. Persze ez csak színjáték, mint minden más az életében. Nem haragszik rá, hisz hasonlóak, ellenben törleszteni akarja a múltat, mikor képtelen volt megvédeni.*
-Segítek! A menedéket megoldjuk, a pénznek én is híján vagyok. Egy ideje nem vállaltam semmilyen munkát. *Nori az, aki tudhatja miféle munkára is gondolhat itt a férfi.* Ám nem tudok segíteni megtalálni azt az illetőt akit keresel. Nekem is sok dolgom van, de útközben én is mesélhetek.
*Felkapja a zsákot, a hátára dobja, mire a holló is felrikolt.*
-Hús! Hús! Hús!
*Gazdája az orrára csap, mielőtt lebuktatná őket, majd elindul visszafelé, a barlang irányába.*
-Gyere, elviszlek valahova, ahol ideiglenesen meghúzhatod magad!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Valóban nem tetszik neki ez az egész, és nem csak azért kéreti magát, hogy húzza egykori pártfogoltja idegeit. Túlságosan ködös ez a történet, több helyen is követhetetlen volt már első alkalommal is, ráadásul szó szerint egy egyszerű tündérmesének tűnik. Több kérdés megfordul Ras fejében, agytekervényei fáradhatatlanul dolgoznak, hogy minden szálat egyesével kibogozzon. A piszkálódásról, és a madár jelenlétét felhasználó célzásról inkább tudomást sem vesz, mivel minél előbb tisztábban szeretné látni azt, miért is jött most ide a nő.
Eléggé pocsék helyzetben van anélkül is, hogy mások problémájával kelljen foglalkoznia, ellenben Nori nem téved. Bármennyire is kockázatos volt, ezidáig mindig kisegítette a lányt a szarból. Hogy miért, azt csak ő tudhatja, de nem a lányka szép szemei az oka. Két csillogó édes tekintetnél jóval több kell a mindig paranoiás madaras megtévesztéséhez.*
-Édes vagy, hogy gondoltál rám!
*Néhány pillanat csak, nem több, míg szemrevételezi a zsák tartalmát, majd félreteszi azt, mintha egyáltalán nem lenne fontos. Kétségtelenül megkönnyítette a démoni szépség ezzel a dolgát, sőt egész ínyenc dolgokat sikerült neki szereznie. Erre nem túl gyakoriak az ártatlan tündérkék, így Rasnak csak különleges esetekben van lehetősége elkapni egyet-egyet. Amint végeztek, minden bizonnyal azon kezd majd el töprengeni, hogy mit is kezdjen a maradványokkal.*
-Még mindig gyötörnek a hangok?
*Úgy dönt belekérdez a történet közepébe, hogy ne utána, a rengeteg hasznos információt maga mögött hagyva kezdjen el magyarázkodni a másik. Olyankor a férfi jobb szereti feldolgozni a hallottakat, és értelmes következtetéseket levonni.
Mikor elmondott mindent, a kép még mindig nem tisztul ki teljesen. Lélektükrei megpróbálják megidézni az elmondottakat, de túl sok a lyuk, és a homályos ecsetvonás.*
-Hmm...
*Ennyi, egyetlen aprócska morgás jön ki a férfi ajkain. Perceknek tűnik az a másodpercnyi hallgatás is, ami ezután jön. Végül megmoccan, hogy egy nevelő célzatú orrpöcköléssel megnevelje Norileinát.*
-Már megint meggondolatlan, és elhamarkodott voltál, a fenébe is! Már sosem javulsz meg!
*Nem neheztel a lányra, de egy sóhajtással emeli ki csalódását, és ezzel akar egy olyan emberben lelkiismeret furdalást előidézni, kibe már gyerekkora óta az ellenkezőjét nevelték. Persze ez csak színjáték, mint minden más az életében. Nem haragszik rá, hisz hasonlóak, ellenben törleszteni akarja a múltat, mikor képtelen volt megvédeni.*
-Segítek! A menedéket megoldjuk, a pénznek én is híján vagyok. Egy ideje nem vállaltam semmilyen munkát. *Nori az, aki tudhatja miféle munkára is gondolhat itt a férfi.* Ám nem tudok segíteni megtalálni azt az illetőt akit keresel. Nekem is sok dolgom van, de útközben én is mesélhetek.
*Felkapja a zsákot, a hátára dobja, mire a holló is felrikolt.*
-Hús! Hús! Hús!
*Gazdája az orrára csap, mielőtt lebuktatná őket, majd elindul visszafelé, a barlang irányába.*
-Gyere, elviszlek valahova, ahol ideiglenesen meghúzhatod magad!
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-20 01:47:07
Üzenet elküldve: 2017-06-20 01:47:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Karba tett kezekkel hallgatja Cliont. Csak a szokásos. Kéreti magát, mint mindig, mint akinek nem tetszik az egész, és nem akar neki segíteni. Így volt ez mindig is, de a végén csak nem tudott neki ellenállni. Talán a szép szemei, vagy más az oka, nem tudja, a lényeg, hogy most is számít Clion segítségére.*
- Nem igazán érdekel, hogyan szereted hivatni magad. Nekem Clion maradsz, és kész.
*Forgatja a szemeit, picit felnéz az égre. Most jut eszébe, hogy mennyire hiányzott már neki a férfi akadékoskodása. Ja nem. Azt gondolta, hogy idejön, előadja az ajánlatát, lerendezik az üzletet, kap egy zugot valahol, ahol ellakhat, aztán már mehet is Ark után. De nem, neki magyarázatok kellenek, csak azt nem tudja, hogy mi a fenének. Úgysem értené.
Újra hátára dobja a zsákot, majd egy nagy sóhaj után követi Cliont, bármerre is menjen.*
- Látom a nőkkel nem volt szerencséd, ezért inkább egy háziállat az állandó társad, hogy ne legyél magányos. Bezzeg mikor velem foglalkozhattál, sosem voltál egyedül.
*Ez Nori részéről is igaz. Clion volt az egyetlen akit elviselt a föld alatt, és lehet, hogy őt akkor sem támadta volna meg, ha épp jelen lett volna, mikor hat évvel ezelőtt megszökött abból a koszfészekből.
Mikor a sikátorba érnek újra leveszi a zsákot a hátáról, és az egyik falnak dől.*
- Na jó, mesélek. De előbb vedd ezt el, mert én hányok tőle. *Azzal a férfi elé dobja a zsákot.* Megöltem egy tündért, és annak a maradványai vannak benne. Ha jól tudom, te szereted.
*Újra kényelmesen elhelyezkedik, majd mesélni kezd.*
- Rövid leszek, mert a végén még kiszárad a szám. Szóval máig nem tudom kitől, de kaptam egy levelet. Egy furcsa találkozó volt, hasonló személyekkel, mint te vagy én. Ott találkoztam egy démonnal, vagy mivel, egy magát orvosnak valló férfival, aki elvileg tudna segíteni eltűntetni azt a hangot a fejemből. De nem is ők voltak az érdekesek, hanem a harmadik. Ma megtudtam, hogy ő itt tartózkodik a környéken. Meg akarom keresni.
*Arkról még kérésre sem beszél sokat. Ennek az egyik oka az, hogy nem tartozik Clionra, a másik pedig, hogy nem szeretné, ha a lány kínzókamrájában végezné, amiért elkotyogta a titkait. Márpedig van kínzókamrája, Nori biztos benne.*
- Ami pedig a tegnap éjszakát illeti. Egy hófehér bőrű tündérrel társalogtam, aki csak úgy lelépett, mert egy vacsora érdekesebb volt neki, mint az én társaságom. *Vállat ránt.* Visszamentem a szegénynegyedbe, ahol találkoztam egy orkkal. Végre megtudtam, miből készül a méreg, amit a fejesek adtak nekem, hogy kínozzam vele a foglyokat. Aztán feltűnt egy másik csaj, és szinte minden ok nélkül nekem estek. Majdnem megfojtottak. Itt jön képbe az első lovagunk, már ha lovag volt. Sérült volt. Megöltük, ennyi. Az utóbb említett csaj lelépett, az orkkal pedig felkerestük a férfi házát. Aztán szembe jött velünk egy másik tündér. Meg mögötte valaki, aki mögött egy lovag. Tiszta röhej, nem? A tündér elmenekült, a másik kettő nekiálltak harcolni. Én a tündér után mentem, aki harciasabb volt a kelleténél, de ami maradt belőle végül, az ott van, abban a zsákban. Most nézd meg!
*Mutatja karjait, amit a varázsital nagyjából már helyrehozott, de a bevarasodott sebek még mindkét kezén ott virítanak. Clion azt kérte, hogy meséljen, hát mesélt, bár még így is jelentősen lerövidítette a történetet. Az tény, hogy hosszabbra sikerült a beszámoló, de hogy érthetőbbé is, arra már nem fogadna.*
*Karba tett kezekkel hallgatja Cliont. Csak a szokásos. Kéreti magát, mint mindig, mint akinek nem tetszik az egész, és nem akar neki segíteni. Így volt ez mindig is, de a végén csak nem tudott neki ellenállni. Talán a szép szemei, vagy más az oka, nem tudja, a lényeg, hogy most is számít Clion segítségére.*
- Nem igazán érdekel, hogyan szereted hivatni magad. Nekem Clion maradsz, és kész.
*Forgatja a szemeit, picit felnéz az égre. Most jut eszébe, hogy mennyire hiányzott már neki a férfi akadékoskodása. Ja nem. Azt gondolta, hogy idejön, előadja az ajánlatát, lerendezik az üzletet, kap egy zugot valahol, ahol ellakhat, aztán már mehet is Ark után. De nem, neki magyarázatok kellenek, csak azt nem tudja, hogy mi a fenének. Úgysem értené.
Újra hátára dobja a zsákot, majd egy nagy sóhaj után követi Cliont, bármerre is menjen.*
- Látom a nőkkel nem volt szerencséd, ezért inkább egy háziállat az állandó társad, hogy ne legyél magányos. Bezzeg mikor velem foglalkozhattál, sosem voltál egyedül.
*Ez Nori részéről is igaz. Clion volt az egyetlen akit elviselt a föld alatt, és lehet, hogy őt akkor sem támadta volna meg, ha épp jelen lett volna, mikor hat évvel ezelőtt megszökött abból a koszfészekből.
Mikor a sikátorba érnek újra leveszi a zsákot a hátáról, és az egyik falnak dől.*
- Na jó, mesélek. De előbb vedd ezt el, mert én hányok tőle. *Azzal a férfi elé dobja a zsákot.* Megöltem egy tündért, és annak a maradványai vannak benne. Ha jól tudom, te szereted.
*Újra kényelmesen elhelyezkedik, majd mesélni kezd.*
- Rövid leszek, mert a végén még kiszárad a szám. Szóval máig nem tudom kitől, de kaptam egy levelet. Egy furcsa találkozó volt, hasonló személyekkel, mint te vagy én. Ott találkoztam egy démonnal, vagy mivel, egy magát orvosnak valló férfival, aki elvileg tudna segíteni eltűntetni azt a hangot a fejemből. De nem is ők voltak az érdekesek, hanem a harmadik. Ma megtudtam, hogy ő itt tartózkodik a környéken. Meg akarom keresni.
*Arkról még kérésre sem beszél sokat. Ennek az egyik oka az, hogy nem tartozik Clionra, a másik pedig, hogy nem szeretné, ha a lány kínzókamrájában végezné, amiért elkotyogta a titkait. Márpedig van kínzókamrája, Nori biztos benne.*
- Ami pedig a tegnap éjszakát illeti. Egy hófehér bőrű tündérrel társalogtam, aki csak úgy lelépett, mert egy vacsora érdekesebb volt neki, mint az én társaságom. *Vállat ránt.* Visszamentem a szegénynegyedbe, ahol találkoztam egy orkkal. Végre megtudtam, miből készül a méreg, amit a fejesek adtak nekem, hogy kínozzam vele a foglyokat. Aztán feltűnt egy másik csaj, és szinte minden ok nélkül nekem estek. Majdnem megfojtottak. Itt jön képbe az első lovagunk, már ha lovag volt. Sérült volt. Megöltük, ennyi. Az utóbb említett csaj lelépett, az orkkal pedig felkerestük a férfi házát. Aztán szembe jött velünk egy másik tündér. Meg mögötte valaki, aki mögött egy lovag. Tiszta röhej, nem? A tündér elmenekült, a másik kettő nekiálltak harcolni. Én a tündér után mentem, aki harciasabb volt a kelleténél, de ami maradt belőle végül, az ott van, abban a zsákban. Most nézd meg!
*Mutatja karjait, amit a varázsital nagyjából már helyrehozott, de a bevarasodott sebek még mindkét kezén ott virítanak. Clion azt kérte, hogy meséljen, hát mesélt, bár még így is jelentősen lerövidítette a történetet. Az tény, hogy hosszabbra sikerült a beszámoló, de hogy érthetőbbé is, arra már nem fogadna.*
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-20 01:12:43
Üzenet elküldve: 2017-06-20 01:12:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Saját magához képest ritka lassan tudatosul benne ki is áll valójában előtte. Kimondta a nevet, de még mindig nem hiszi, hogy ez a valóság. Oly távolinak tűnnek azok az idők mikor szinte mindennap látta ezt az arcot. Mondjuk ami tény az tény, azóta eleget változott ahhoz, hogy egyszerűen elmenjen mellette az utcán.
Az emlékek, amelyek felszínre törnek Norileina megjelenésével egyáltalán nem kellemesek. Lehet sok mindent mondani Rasra, de azt hogy hidegvérű gyilkos semmiképpen sem. Sokszor ölt, sokszor tett undorító dolgokat, de általában kényszerből tette. Vagy mások, vagy a benne lakozó szörnyeteg kényszerítette megbocsáthatatlan dolgokra. Akkoriban csak egy dolog éltette, a függőségének a rabja volt! Nem törődött másokkal, sőt a saját testi épségével sem. Megmenthette volna azt az ártatlan kislányt, megtehette volna, mégsem csinált semmit.
Neki sosem kellett bemocskolnia a kezét a napi betevőjéért, csak vigyáznia kellett a titkos szervezet kis üdvöskéjére. Mennyivel egyszerűbb volt mint most, mégsem érzi úgy, hogy ha választás elé kerülne, újból úgy döntene, mint akkor.
Csak bámulja a lányt mosollyal az arcán, de legbelül olyan küzdelmet folytat egykori önmagával, mi a való világban akár isteni magasságokba is emelkedhetne. Ő az egyetlen, aki tudja mit érezhetett a lány. Megértette, mert hasonló dolgokon ment keresztül, mint ő. Ezért képtelen megbocsájtani magának.*
-Te pedig még mindig Clionnak hívsz, pedig megmondtam, hogy Ras vagyok! De feltételezem nem azért vagy itt, hogy nosztalgiázzunk.
*Valójában nem is nagyon lenne hangulata ahhoz. Végül elkezdi sorolni a különböző furcsaságokat, azt hogy mi minden történt vele a városban, majd jön az "ajándékkal", ami valójában nem is ajándék, hisz pénzért, menedékért, és segítségért cserébe akarja átadni. Alapvetően a kannibál hozzászokott már az efféle előnytelen üzletekhez, de a másik pimaszsága így is felháborító. Nem nyúl a zsákért, csak felé bök.*
-Mi ez?
*Keresztbe rakja mellkasa előtt a kezeit, és várja a választ.*
-Nem gondolod, hogy kissé feléd billen a mérleg nyelve? Ha jól értelmezem, nekem csak jó szándékból segítenem kellene neked, ráadásul ezt a valamit is ki kellene fizetnem. Erről szó sem lehet!
*A vigyor egyre szélesebbre húzódik, ahogy figyeli a fiatal nő reakcióját, majd nem bírja tovább és elneveti magát.*
-Semmit sem változtál! Még mindig azt hiszed, hogy bármikor beállíthatsz hozzám, hogy húzzalak ki a szarból! Mintha körülötted forogna a világ. Ez megnevettet! Gyere, menjünk valami kevésbé forgalmas helyre!
*Elrugaszkodik végre a hordótól, és megindul egy csendesebb sikátor felé annak reményében, hogy a másik is követi. Eközben füttyent egyet, mire egy égből lecsapó árny terem közvetlen kettejük közt, hogy egy apró körívet leírva jól megszokott helyén állapodjon meg.*
-Tiszta, és érthető magyarázatot várok mindenre! Nem segíthetek, ha csak össze-vissza zagyválsz itt nekem mindenféle tetves tündérekről, bassza meg!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Saját magához képest ritka lassan tudatosul benne ki is áll valójában előtte. Kimondta a nevet, de még mindig nem hiszi, hogy ez a valóság. Oly távolinak tűnnek azok az idők mikor szinte mindennap látta ezt az arcot. Mondjuk ami tény az tény, azóta eleget változott ahhoz, hogy egyszerűen elmenjen mellette az utcán.
Az emlékek, amelyek felszínre törnek Norileina megjelenésével egyáltalán nem kellemesek. Lehet sok mindent mondani Rasra, de azt hogy hidegvérű gyilkos semmiképpen sem. Sokszor ölt, sokszor tett undorító dolgokat, de általában kényszerből tette. Vagy mások, vagy a benne lakozó szörnyeteg kényszerítette megbocsáthatatlan dolgokra. Akkoriban csak egy dolog éltette, a függőségének a rabja volt! Nem törődött másokkal, sőt a saját testi épségével sem. Megmenthette volna azt az ártatlan kislányt, megtehette volna, mégsem csinált semmit.
Neki sosem kellett bemocskolnia a kezét a napi betevőjéért, csak vigyáznia kellett a titkos szervezet kis üdvöskéjére. Mennyivel egyszerűbb volt mint most, mégsem érzi úgy, hogy ha választás elé kerülne, újból úgy döntene, mint akkor.
Csak bámulja a lányt mosollyal az arcán, de legbelül olyan küzdelmet folytat egykori önmagával, mi a való világban akár isteni magasságokba is emelkedhetne. Ő az egyetlen, aki tudja mit érezhetett a lány. Megértette, mert hasonló dolgokon ment keresztül, mint ő. Ezért képtelen megbocsájtani magának.*
-Te pedig még mindig Clionnak hívsz, pedig megmondtam, hogy Ras vagyok! De feltételezem nem azért vagy itt, hogy nosztalgiázzunk.
*Valójában nem is nagyon lenne hangulata ahhoz. Végül elkezdi sorolni a különböző furcsaságokat, azt hogy mi minden történt vele a városban, majd jön az "ajándékkal", ami valójában nem is ajándék, hisz pénzért, menedékért, és segítségért cserébe akarja átadni. Alapvetően a kannibál hozzászokott már az efféle előnytelen üzletekhez, de a másik pimaszsága így is felháborító. Nem nyúl a zsákért, csak felé bök.*
-Mi ez?
*Keresztbe rakja mellkasa előtt a kezeit, és várja a választ.*
-Nem gondolod, hogy kissé feléd billen a mérleg nyelve? Ha jól értelmezem, nekem csak jó szándékból segítenem kellene neked, ráadásul ezt a valamit is ki kellene fizetnem. Erről szó sem lehet!
*A vigyor egyre szélesebbre húzódik, ahogy figyeli a fiatal nő reakcióját, majd nem bírja tovább és elneveti magát.*
-Semmit sem változtál! Még mindig azt hiszed, hogy bármikor beállíthatsz hozzám, hogy húzzalak ki a szarból! Mintha körülötted forogna a világ. Ez megnevettet! Gyere, menjünk valami kevésbé forgalmas helyre!
*Elrugaszkodik végre a hordótól, és megindul egy csendesebb sikátor felé annak reményében, hogy a másik is követi. Eközben füttyent egyet, mire egy égből lecsapó árny terem közvetlen kettejük közt, hogy egy apró körívet leírva jól megszokott helyén állapodjon meg.*
-Tiszta, és érthető magyarázatot várok mindenre! Nem segíthetek, ha csak össze-vissza zagyválsz itt nekem mindenféle tetves tündérekről, bassza meg!
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-20 00:35:19
Üzenet elküldve: 2017-06-20 00:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Majdnem elneveti magát azon, ahogy Clion valami bolond zaklatónak nézi őt. Bár ez a kikötőben nem is olyan meglepő. Nem egy kedves ismerős az első, akire az ember gondol, mikor valaki csak úgy leszólítja. Ezúttal azonban kellemes meglepetés érheti. Még mindig Norinak szólítja. Odalenn nem volt divat, hogy a keresztnevükön szólítják egymást, főleg nem becézgette senki a másikat.*
- Semmit nem változtál. Te vagy az egyetlen aki nem Rien-nek szólított annak idején.
*Nem akar most hosszú nosztalgiázásba kezdeni, ezért inkább azonnal a lényegre tér.*
- Segítségre van szükségem. Mesélhetnék neked furcsa, fehér színű tündérről, harcias tündérről, ronda orkokról, íjászokról és lovagokról, akár még démonokról is, de a lényeg csupán annyi, hogy ismét kerestem a bajt, ahogy mindig. Volt egy elég húzós éjszakám Artheniorban. *Itt picit megakad, mikor rájön mit is mondott.* Na ne értsd félre, csak kétszer akartak megölni egyetlen éjszaka alatt. Kezdjük inkább az ajánlatommal.
*Azzal a férfi orra alá nyomja a tündér maradványaival teli hátizsákot, majd a maga aranyos, stílusában elmosolyodik.*
- Neked hoztam.
*Ha Clion esetleg rögtön az ajándék után kapja, akkor Nori elrántja azt a kezei közül. Nem szándékozik csak úgy, minden további nélkül átadni neki.*
- De nincs ám ingyen. Ha valaki, te jól tudod, mi az, amivel engem meg lehet győzni. Pénz, amiből eltarthatom magam, és egy menedék, amíg nem mehetek vissza Artheniorba. Nos, mit szólsz?
*Eléggé határozottnak tűnik. Nincs az az isten, hogy Clion ne menne bele egy ilyen ajánlatba. Főleg azért, mert tudja, hogy a férfi egy ilyen szép ajándéknak úgysem fog tudni ellenállni.*
- Az artheniori ügy csak az egyik oka annak, hogy itt keresek valami zugot, ahol meghúzhatom magam. Van itt valaki, akit már régóta keresek. Meg akarom látogatni.
*Ködösen beszél céljairól, de ez az előtte álló kannibállal már megszokott dolog. Soha nem hazudott neki, de nem is szokása az orra alá kötni a teljes igazságot.*
*Majdnem elneveti magát azon, ahogy Clion valami bolond zaklatónak nézi őt. Bár ez a kikötőben nem is olyan meglepő. Nem egy kedves ismerős az első, akire az ember gondol, mikor valaki csak úgy leszólítja. Ezúttal azonban kellemes meglepetés érheti. Még mindig Norinak szólítja. Odalenn nem volt divat, hogy a keresztnevükön szólítják egymást, főleg nem becézgette senki a másikat.*
- Semmit nem változtál. Te vagy az egyetlen aki nem Rien-nek szólított annak idején.
*Nem akar most hosszú nosztalgiázásba kezdeni, ezért inkább azonnal a lényegre tér.*
- Segítségre van szükségem. Mesélhetnék neked furcsa, fehér színű tündérről, harcias tündérről, ronda orkokról, íjászokról és lovagokról, akár még démonokról is, de a lényeg csupán annyi, hogy ismét kerestem a bajt, ahogy mindig. Volt egy elég húzós éjszakám Artheniorban. *Itt picit megakad, mikor rájön mit is mondott.* Na ne értsd félre, csak kétszer akartak megölni egyetlen éjszaka alatt. Kezdjük inkább az ajánlatommal.
*Azzal a férfi orra alá nyomja a tündér maradványaival teli hátizsákot, majd a maga aranyos, stílusában elmosolyodik.*
- Neked hoztam.
*Ha Clion esetleg rögtön az ajándék után kapja, akkor Nori elrántja azt a kezei közül. Nem szándékozik csak úgy, minden további nélkül átadni neki.*
- De nincs ám ingyen. Ha valaki, te jól tudod, mi az, amivel engem meg lehet győzni. Pénz, amiből eltarthatom magam, és egy menedék, amíg nem mehetek vissza Artheniorba. Nos, mit szólsz?
*Eléggé határozottnak tűnik. Nincs az az isten, hogy Clion ne menne bele egy ilyen ajánlatba. Főleg azért, mert tudja, hogy a férfi egy ilyen szép ajándéknak úgysem fog tudni ellenállni.*
- Az artheniori ügy csak az egyik oka annak, hogy itt keresek valami zugot, ahol meghúzhatom magam. Van itt valaki, akit már régóta keresek. Meg akarom látogatni.
*Ködösen beszél céljairól, de ez az előtte álló kannibállal már megszokott dolog. Soha nem hazudott neki, de nem is szokása az orra alá kötni a teljes igazságot.*
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-20 00:16:25
Üzenet elküldve: 2017-06-20 00:16:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Túlságosan is lelassult az élet itt a kikötőben, mióta volt a nagy csata élő és holt között. Talán már sosem lesz a régi ez a hely, pedig milyen nagyszerű is lenne élhető viszonyokat teremteni az itteni emberek számára. A félelem már így is mindenhova utat talált, az emberek szívét megmérgezte. Pedig itt van ez a rengeteg hajó, kereskedőgályák, részeges matrózok, lézengő kurtizánok. Ha lenne valaki, aki kezébe venné a hatalmat, és az utcákat járó kisebb bandákat összefogná egy egységes szervezetté, szabályokat hozna, és a kényszer által született utca törvényeit eltörölné... De nem, ez csak egy kósza ábránd, mely a kannibál fejében született meg.
Képzelgéséből egy ismerős női orgánum szakítja ki. A háta mögül hallja, és a nevén szólítja. Lassan szakad el a támasztékként szolgáló hordótól, és fordul a hang irányába.*
-Nekem szólt, kedvesem? Ez valami új köszönési forma? Vagy netalántán összekever valakivel?
*Már ösztönösen próbálja lerázni magáról a zaklatóját, ki furcsa mód a becses nevét is tudja. Jelenleg a madara nincs a közelben, éppen valamiféle rágcsálnivaló után néz, de mikor jobban felméri a lányt, idegrendszere egy üzenetet küld az agyába, egy név formájában.*
-Nori?
*Kérdi megrökönyödve, hisz már évek óta semmit sem hallott róla. Most pedig csak úgy feltűnik itt, és leszólítja. Sokat nőtt, igazi érett nővé vált. Mikor megbizonyosodik, hogy ő az, ismerős rókavigyor tűnik fel az ajkain.*
-Mit keresel te itt?
*Túlságosan is lelassult az élet itt a kikötőben, mióta volt a nagy csata élő és holt között. Talán már sosem lesz a régi ez a hely, pedig milyen nagyszerű is lenne élhető viszonyokat teremteni az itteni emberek számára. A félelem már így is mindenhova utat talált, az emberek szívét megmérgezte. Pedig itt van ez a rengeteg hajó, kereskedőgályák, részeges matrózok, lézengő kurtizánok. Ha lenne valaki, aki kezébe venné a hatalmat, és az utcákat járó kisebb bandákat összefogná egy egységes szervezetté, szabályokat hozna, és a kényszer által született utca törvényeit eltörölné... De nem, ez csak egy kósza ábránd, mely a kannibál fejében született meg.
Képzelgéséből egy ismerős női orgánum szakítja ki. A háta mögül hallja, és a nevén szólítja. Lassan szakad el a támasztékként szolgáló hordótól, és fordul a hang irányába.*
-Nekem szólt, kedvesem? Ez valami új köszönési forma? Vagy netalántán összekever valakivel?
*Már ösztönösen próbálja lerázni magáról a zaklatóját, ki furcsa mód a becses nevét is tudja. Jelenleg a madara nincs a közelben, éppen valamiféle rágcsálnivaló után néz, de mikor jobban felméri a lányt, idegrendszere egy üzenetet küld az agyába, egy név formájában.*
-Nori?
*Kérdi megrökönyödve, hisz már évek óta semmit sem hallott róla. Most pedig csak úgy feltűnik itt, és leszólítja. Sokat nőtt, igazi érett nővé vált. Mikor megbizonyosodik, hogy ő az, ismerős rókavigyor tűnik fel az ajkain.*
-Mit keresel te itt?
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-19 23:50:06
Üzenet elküldve: 2017-06-19 23:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Határozott léptekkel gyalogol le a kis domboldalon, ami az erdőből vezet a kikötőbe. Rég járt erre, de ez a hely azóta sem változott semmit. Szinte csukott szemmel mászkálva is eltalálna egyik helyről a másikra. Sőt, ha nagyon koncentrál, talán még azt a rengeteg undorító, idegesítő idiótát is ki tudná kerülni, akik csak úgy bűzlenek az alkohol szagtól. Nem egyszer fordult már meg Nori fejében, hogy a marháknak jobb szaguk van, mint ennek a csőcseléknek.
Nem is áll meg közöttük, egyrészt azért, mert hányni tudna tőlük, másrészt nem akarja, hogy valamelyik barom utcalánynak nézze, és molesztálni kezdje, harmadszor pedig pontosan tudja, hová tart. Egy régi ismerősét jött meglátogatni. Nem mondaná, hogy barátok voltak, inkább annyi az egész, hogy az útjaik keresztezték egymást, és a sors úgy akarta, hogy éveket töltsenek el egy fedél alatt. Neki is megvoltak a maga furcsa vonásai, csak úgy, mint Norinak, aki pont tudja, hogy mi az, amivel lekenyerezheti a férfit. Nem véletlen a csomag, amit magával hozott, bár jó lenne már végre megszabadulni tőle. Norinak most egy menedékre van szüksége, mivel a gyilkosság miatt egy ideig el kell kerülnie Artheniort. Az egyetlen személy pedig, aki ebben segíthet neki, az nem más, mint Rasdeher Clion. Ha puszta jóindulatból nem is, a gyomrán át vezető utat kihasználva bizonyára szívesen fogadja majd őt.
Nem kell hosszú ideig kereszteznie, megtalálja akit keres. A férfi háttal áll neki, de ennek ellenére Nori felismeri őt. Ezer közül is felismerné.*
- Clion!
*Szólítja meg végül, miközben mögötte ácsorog. Csuklyája a fejére húzva, lila köpenyébe belekap a szél, ami a kikötőben már annyira megszokott érzés.
Ha Rasdeher megfordul, egy halvány mosolyt, vagy inkább kevésbé őrült vigyort ejt meg felé köszönésképp.*
*Határozott léptekkel gyalogol le a kis domboldalon, ami az erdőből vezet a kikötőbe. Rég járt erre, de ez a hely azóta sem változott semmit. Szinte csukott szemmel mászkálva is eltalálna egyik helyről a másikra. Sőt, ha nagyon koncentrál, talán még azt a rengeteg undorító, idegesítő idiótát is ki tudná kerülni, akik csak úgy bűzlenek az alkohol szagtól. Nem egyszer fordult már meg Nori fejében, hogy a marháknak jobb szaguk van, mint ennek a csőcseléknek.
Nem is áll meg közöttük, egyrészt azért, mert hányni tudna tőlük, másrészt nem akarja, hogy valamelyik barom utcalánynak nézze, és molesztálni kezdje, harmadszor pedig pontosan tudja, hová tart. Egy régi ismerősét jött meglátogatni. Nem mondaná, hogy barátok voltak, inkább annyi az egész, hogy az útjaik keresztezték egymást, és a sors úgy akarta, hogy éveket töltsenek el egy fedél alatt. Neki is megvoltak a maga furcsa vonásai, csak úgy, mint Norinak, aki pont tudja, hogy mi az, amivel lekenyerezheti a férfit. Nem véletlen a csomag, amit magával hozott, bár jó lenne már végre megszabadulni tőle. Norinak most egy menedékre van szüksége, mivel a gyilkosság miatt egy ideig el kell kerülnie Artheniort. Az egyetlen személy pedig, aki ebben segíthet neki, az nem más, mint Rasdeher Clion. Ha puszta jóindulatból nem is, a gyomrán át vezető utat kihasználva bizonyára szívesen fogadja majd őt.
Nem kell hosszú ideig kereszteznie, megtalálja akit keres. A férfi háttal áll neki, de ennek ellenére Nori felismeri őt. Ezer közül is felismerné.*
- Clion!
*Szólítja meg végül, miközben mögötte ácsorog. Csuklyája a fejére húzva, lila köpenyébe belekap a szél, ami a kikötőben már annyira megszokott érzés.
Ha Rasdeher megfordul, egy halvány mosolyt, vagy inkább kevésbé őrült vigyort ejt meg felé köszönésképp.*
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-19 21:55:33
Üzenet elküldve: 2017-06-19 21:55:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Nem mondhatja, hogy teljesen kipihente magát az éjszaka. Túl sok dolog szakadt a nyakába egyszerre, mitől már teljesen elszokott. Az utóbbi időben inkább magányosan vándorolt, és kereste a nőt, ki eddigi silány életében a legfontosabb személy volt. Még mindig ott cseng a fülében dallamosan csilingelő hangja, mely a legnehezebb pillanatokban is jobb kedvre derítette Rasdehert.
Hisz nem egy érzéketlen vadállat ő. Igen is vannak olyan gyengéd érzelmei, mint az összes többi e világi teremtménynek. Az állatokkal általában kifejezetten jó kapcsolatot ápol, kivéve ha azok olyan szemtelen, és hálátlan lények, mint a vállán csücsülő madara. Ám most a számára fontos emberek száma hirtelen nullára ugrott, így mindenféle hátráltató tényező nélkül képes megvalósítani már régóta megfogalmazódott elképzeléseit.
De mielőtt még bármibe is belekezdene biztosítania szeretné a saját jólétét. Részben ezért, részben pedig hírekért tér vissza a Kikötő szívébe. A körülötte megforduló emberek állandóan pletykálkodnak. Ezeknek talán a fele sem igaz, de ha egy is akad köztük, mely hasznára válhat a mosolygós képű férfinek már megérte lejönnie ide a biztonságos, és kényelmes barlangjából. Erről jut eszébe... a kényelemért cserébe előbb-utóbb át kell rendeznie a szállását, mit valaki jogtalanul bitorolt a távolléte alatt. Amint lesz ideje kidobál minden szükségtelen holmit, és a saját szájíze szerint rendezi azt be.
A be-, illetve kirakodásra váró hajókat figyeli, megtámaszkodva egy üres hordón. Ha hall valami érdekeset megfigyeli, és felméri azt, kinek szájából kibuggyannak a szavak.*
Hisz nem egy érzéketlen vadállat ő. Igen is vannak olyan gyengéd érzelmei, mint az összes többi e világi teremtménynek. Az állatokkal általában kifejezetten jó kapcsolatot ápol, kivéve ha azok olyan szemtelen, és hálátlan lények, mint a vállán csücsülő madara. Ám most a számára fontos emberek száma hirtelen nullára ugrott, így mindenféle hátráltató tényező nélkül képes megvalósítani már régóta megfogalmazódott elképzeléseit.
De mielőtt még bármibe is belekezdene biztosítania szeretné a saját jólétét. Részben ezért, részben pedig hírekért tér vissza a Kikötő szívébe. A körülötte megforduló emberek állandóan pletykálkodnak. Ezeknek talán a fele sem igaz, de ha egy is akad köztük, mely hasznára válhat a mosolygós képű férfinek már megérte lejönnie ide a biztonságos, és kényelmes barlangjából. Erről jut eszébe... a kényelemért cserébe előbb-utóbb át kell rendeznie a szállását, mit valaki jogtalanul bitorolt a távolléte alatt. Amint lesz ideje kidobál minden szükségtelen holmit, és a saját szájíze szerint rendezi azt be.
A be-, illetve kirakodásra váró hajókat figyeli, megtámaszkodva egy üres hordón. Ha hall valami érdekeset megfigyeli, és felméri azt, kinek szájából kibuggyannak a szavak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275