Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4280. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-23 23:16:26
Üzenet elküldve: 2019-08-23 23:16:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Frädricus Saelevester, Komblard Silkton//
*Alighogy visszaért a kikötőbe, de máris nem hagyják unatkozni. Egy első ránézésre átlagosnak tűnő ember közelíti, és szólítja meg. Eddig nem kifejezetten van szerencséje az emberekkel. Komblard a második ember akivel alkalma nyílik beszélgetni. Viszont ő is ugyan olyan irritálóan hat Teliir idegeire mint az első, az az elfuserált rókapofájú kannibál. Bár ezért haragudni rá nem lehet. Beszélgetés kezdeményezésének nem éppen elfogadott módja az, amit Komblard véghezvisz.*
-Te sem vagy egy műkincs.
*"Köszön" vissza a férfinak. Közben egy félmosoly görbíti felfelé ajkának jobb sarkát. Aztán ezt a mosolyt rövid úton egy nem éppen kellemes hatású vigyor váltja fel. Ismerős vigyor ez. Vadászat közben szokta magára ölteni. Csakhogy ez alkalommal nem a kéjes vágy, hanem a harag ragasztja a sötételf pofájára. Ez csakis azért történik mert nem igazán tetszik neki amit továbbiakban hall. Ugyanis a vérmágia kivételével minden mondat úgy hangzik számára mintha a férfi tudná mi történt az erdőben, aztán a kikötőben. Tekintete lassan rákúszik egy távolabb lévő raktár épületre, de hamar vissza kapja azt az emberre. És nem csak szempárait szegezi rá, hanem rövid úton előrántja egyik kését, és a férfi nyakának nyomja. Nem érdekli mi az a vérmágia, nem igazán van vele tisztában. Ahogy azt sem tudhatja Rasdeher mit művelt azzal a lánnyal. Lehet köze vérmágiához is. Akkor viszont teljesen logikus lenne miért találta most meg ezekkel a kérdésekkel őt a csuklyás alak. Ha tud valamit a történtekről, jobb lesz rövid úton végezni vele. Teliir kifejezetten hamar cselekedik, ha csak fel merül benne a gondolat miszerint megölhet valakit. Nem érdekli kilátja, szívesen megteszi. Itt nem kell tartania a törvény kezétől.*
-Mit tudsz! Ki vele!
*Aztán a tőlük távolabb lévő Frädricus Saelevester-nek is int a másik kezével, amiben addigra egy újabb kés jelent meg. Ha már Komblard az előbb úgy is ide hívta, talán jobb lesz őt is szemmel tartani. Aztán ha a másik férfi nem rohan el, hanem oda megy hozzájuk, akkor neki is feltesz egy kérdést.*
-Vele vagy?
*Ezután, sajnos tekintettel kell lennie arra, hogy nőt a létszám. Így hát türelemre inti magát. Hajlandóságot érez nem megölni senkit. Persze csak akkor, ha kiderül, senki nem tud semmit arról amit Rasdeherrel az itt létük alatt csináltak.*
*Alighogy visszaért a kikötőbe, de máris nem hagyják unatkozni. Egy első ránézésre átlagosnak tűnő ember közelíti, és szólítja meg. Eddig nem kifejezetten van szerencséje az emberekkel. Komblard a második ember akivel alkalma nyílik beszélgetni. Viszont ő is ugyan olyan irritálóan hat Teliir idegeire mint az első, az az elfuserált rókapofájú kannibál. Bár ezért haragudni rá nem lehet. Beszélgetés kezdeményezésének nem éppen elfogadott módja az, amit Komblard véghezvisz.*
-Te sem vagy egy műkincs.
*"Köszön" vissza a férfinak. Közben egy félmosoly görbíti felfelé ajkának jobb sarkát. Aztán ezt a mosolyt rövid úton egy nem éppen kellemes hatású vigyor váltja fel. Ismerős vigyor ez. Vadászat közben szokta magára ölteni. Csakhogy ez alkalommal nem a kéjes vágy, hanem a harag ragasztja a sötételf pofájára. Ez csakis azért történik mert nem igazán tetszik neki amit továbbiakban hall. Ugyanis a vérmágia kivételével minden mondat úgy hangzik számára mintha a férfi tudná mi történt az erdőben, aztán a kikötőben. Tekintete lassan rákúszik egy távolabb lévő raktár épületre, de hamar vissza kapja azt az emberre. És nem csak szempárait szegezi rá, hanem rövid úton előrántja egyik kését, és a férfi nyakának nyomja. Nem érdekli mi az a vérmágia, nem igazán van vele tisztában. Ahogy azt sem tudhatja Rasdeher mit művelt azzal a lánnyal. Lehet köze vérmágiához is. Akkor viszont teljesen logikus lenne miért találta most meg ezekkel a kérdésekkel őt a csuklyás alak. Ha tud valamit a történtekről, jobb lesz rövid úton végezni vele. Teliir kifejezetten hamar cselekedik, ha csak fel merül benne a gondolat miszerint megölhet valakit. Nem érdekli kilátja, szívesen megteszi. Itt nem kell tartania a törvény kezétől.*
-Mit tudsz! Ki vele!
*Aztán a tőlük távolabb lévő Frädricus Saelevester-nek is int a másik kezével, amiben addigra egy újabb kés jelent meg. Ha már Komblard az előbb úgy is ide hívta, talán jobb lesz őt is szemmel tartani. Aztán ha a másik férfi nem rohan el, hanem oda megy hozzájuk, akkor neki is feltesz egy kérdést.*
-Vele vagy?
*Ezután, sajnos tekintettel kell lennie arra, hogy nőt a létszám. Így hát türelemre inti magát. Hajlandóságot érez nem megölni senkit. Persze csak akkor, ha kiderül, senki nem tud semmit arról amit Rasdeherrel az itt létük alatt csináltak.*
4279. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:09:23
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:09:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv, Frädricus Saelevester//
*A lelkesedése mind jobban fogy, ahogyan egyre több emberről derül ki, hogy nem tud semmit az éjszakáról, meg egyáltalán nem is éreztek semmi rendkívülit.
~ Bolondok. ~
Sóhajt magában. Ő lenne a kiválasztott? Ezen gyakran elgondolkodik. Csak azért, mert nem képes minden felett szemet hunyni, mint az itteniek? Ha nem lennének olyan lények is errefelé, mint Zammiria, már minden bizonnyal a kardjába dőlt volna. Bár kardja sincs, de a botba is bele lehet dőlni.*
- No lám... hát ez meg micsoda?
*Mormogja a bajsza alatt, amikor megpillant egy figurát, aki valami furcsa kombinációja lehetnek embernek és... valami másnak. Talán sötételfnek? Nem, ebben sosem volt jó. Mit számít a faj? Sosem értette, miért ítélkezne valaki az alapján, olyan fantáziátlan. Legalább ezer dolog van, ami alapján elítélhetsz másokat, miért pont faji alapon tennék?*
- Hé te ott azzal a fura... fejjel! *szólítja meg, amint közelebb ér. Az egész férfi fura, de a világért sem akar bántó lenni.* Lenne pár kérdésem. Ha nem ellenkezik, hamar túllehetünk rajta, persze csak... ha nincs rejtegetnivalója! Szóval... áh, kellenek ide kérdések? Minek játsszuk meg magunkat, hisz pontosan tudjuk, miért vagyunk itt, és mi érdekel engem. Meséljen hát, mit tud a vérmágiáról, kedves barátom? Sántikált mostanság rosszban itt a kikötőben, hmm?
*Az utolsó néhány kérdésnél lehalkítja a hangját, nem akarja, hogy egyéb kíváncsi fülek is kihallgassák, nem tartozik ez senkire, csak rájuk. Ekkor kiszúr egy szakállas fickót. Akinek ilyenje van, az csak démonokkal cimborálhat, ez alapszabály, ezért utálja annyira a szakállasokat.*
- No lám... *tűnődik el újfent.* Lesz itt még ma munka, az alvás várhat.
*Azért figyelmét közel maradéktalanul az érdekes bőrű fickó köti le, meg persze az, hogy mit tud a múlt éjszakáról. Viszont azt a másikat sem akarja szem elől téveszteni, egy szakállas sem menekülhet előle. Ha esetleg találkozna a pillantásuk, még barátságosan magukhoz is inti. Hátha a sötételf azt hiszi, hogy a nyomozótársa, és ettől jobban megered a nyelve.*
*A lelkesedése mind jobban fogy, ahogyan egyre több emberről derül ki, hogy nem tud semmit az éjszakáról, meg egyáltalán nem is éreztek semmi rendkívülit.
~ Bolondok. ~
Sóhajt magában. Ő lenne a kiválasztott? Ezen gyakran elgondolkodik. Csak azért, mert nem képes minden felett szemet hunyni, mint az itteniek? Ha nem lennének olyan lények is errefelé, mint Zammiria, már minden bizonnyal a kardjába dőlt volna. Bár kardja sincs, de a botba is bele lehet dőlni.*
- No lám... hát ez meg micsoda?
*Mormogja a bajsza alatt, amikor megpillant egy figurát, aki valami furcsa kombinációja lehetnek embernek és... valami másnak. Talán sötételfnek? Nem, ebben sosem volt jó. Mit számít a faj? Sosem értette, miért ítélkezne valaki az alapján, olyan fantáziátlan. Legalább ezer dolog van, ami alapján elítélhetsz másokat, miért pont faji alapon tennék?*
- Hé te ott azzal a fura... fejjel! *szólítja meg, amint közelebb ér. Az egész férfi fura, de a világért sem akar bántó lenni.* Lenne pár kérdésem. Ha nem ellenkezik, hamar túllehetünk rajta, persze csak... ha nincs rejtegetnivalója! Szóval... áh, kellenek ide kérdések? Minek játsszuk meg magunkat, hisz pontosan tudjuk, miért vagyunk itt, és mi érdekel engem. Meséljen hát, mit tud a vérmágiáról, kedves barátom? Sántikált mostanság rosszban itt a kikötőben, hmm?
*Az utolsó néhány kérdésnél lehalkítja a hangját, nem akarja, hogy egyéb kíváncsi fülek is kihallgassák, nem tartozik ez senkire, csak rájuk. Ekkor kiszúr egy szakállas fickót. Akinek ilyenje van, az csak démonokkal cimborálhat, ez alapszabály, ezért utálja annyira a szakállasokat.*
- No lám... *tűnődik el újfent.* Lesz itt még ma munka, az alvás várhat.
*Azért figyelmét közel maradéktalanul az érdekes bőrű fickó köti le, meg persze az, hogy mit tud a múlt éjszakáról. Viszont azt a másikat sem akarja szem elől téveszteni, egy szakállas sem menekülhet előle. Ha esetleg találkozna a pillantásuk, még barátságosan magukhoz is inti. Hátha a sötételf azt hiszi, hogy a nyomozótársa, és ettől jobban megered a nyelve.*
4278. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:56:07
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:56:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
*A hűvös szél cirógatja szakállas orcáját, mikor lassan leszáll a hajóról. A sirályok felette szárnyalnak, hangos rikácsolással köszöntik új othona partjainál. A wegtoreni férfi szétnéz a dokkokon, felméri, hova is cseppent. Sok söpredéket lát, tán némelyik kalóz is, bár ez őt nem igazán zavarja. Önmagán kívül mással nem igazán szokott törődni. Hátára veszi összes holmiját: egy takaró, egy táska, benne pár üres fiola, három könyv, melyeknek tartalma idegenek előtt ismeretlen. Bőszabású ruhája suhog, miközben lépdes a sós levegőben korhadó mólón. Hallgatja cipőjének kopogását. Arca komor, nem tűnik valami barátságosnak első látásra. Ezután elkezd kémlelni: merre mehet tovább? Hiszen itt senkit és semmit sem ismer. Azért jött ide, hogy új életet kezdjen, bár jelenleg nem lát rá valami nagy lehetőséget, elnézve az itteni házakat, s a csőcseléket. Talán fogalma sincs róla, hogy hiába tartozik a városhoz, a Kikötő nem teljesen tükrözi Artheniort. Városának apró jeleit keresi óvatlanul is. Be kell vallania magának: honvágya van. De mindenesetre visszatér a pillanatba, lassan kiérve a kikötő tényleges szárazföldjére. Tervei még nincsenek: társakat keres, akárcsak beszélgető partnernek, vagy bárminek, majd szállást.*
4277. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-23 12:31:26
Üzenet elküldve: 2019-08-23 12:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kiér végre az erdőből. Nem volt olyan izgalmas újra találkozni ezzel a területtel, mint elsőre. Tényleg vajon mi történhetett az elf lovassal? Megdöglött már végre? Kár lenne érte. Elszórakozott volna vele. Viszont az is lehet hogy a kellemetlenkedő lovas, nem hogy nem halt meg, de rátalált Rasdeher-re, és megajándékozta újabb nyílvesszőkkel. Könnyeket nem hullajtana érte. Az új nadrágját már megkapta. Másik aljas rohadékot is tud találni magának társulás céljából. Főleg ha talál még a szirteknél bárkit a kárhozottak közül. Viszont az is igaz hogy a Madaras nélkül ott nem vár rá semmi jó. Csak Wram ismerte Teliirt, és senki más. Ha oda menne lehetséges, hogy rövid úton búcsút inthet az életének. Na meg az ork jelenléte sem javítana a helyzeten. Múltkor is szívesen játszott volna szakácsosat a sötételf húsával. Inkább átgondolja újra, merre felé is vegye az irányt.*
4276. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-20 19:31:45
Üzenet elküldve: 2019-08-20 19:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Az Artheniorba vezető úton//
-Oh, hát én arra értettem, hogy te a morcos nézéssel majd mindig előre mész, és én meg követlek, így nem kötnek majd belénk. Remélem. *Viszont abban is lehet igazság, amit a mélységi mond.* -Nem fogom reklámozni, de akkor se mondhatom el, ha megkérdezik? *Motyogja a másik füléhez, nem igazán van felkészülve rá, hogy csak úgy suttyomban utaznak, megveszik, ami kell, és mint a patkányok kiosonnak a városból, vissza a kikötőbe. ~Pedig én igenis büszke vagyok a helyre, tiszta, rendes és előkelő. ~ Majd végül csak sóhajtással űzi el a gondolatokat magától.*
-Persze, elég lesz a kikötő is. *Marad ebben a számára elég megalázó kompromisszumban, viszont érzi, hogy ezzel csak magukat védik, de akkor is lealacsonyító egy dolog. Aztán kapja a következő meglepő választ.*
-Sétálni még? Ezt nem egészen értem. *Pislog nagyokat, hiszen most még nem érzi a lovaglás okozta fájdalmat, egyelőre csak kellemetlen, de próbál minél kevesebbet kényeskedni. Megfogadta, ha valami fájni fog, akkor se mondja meg, a végén még kinevetné ezért is a mélységi.~Ő is kibírja, én is ki fogom. ~ Ez a mottó pedig reméli, egészen hazáig megmarad ilyen erősen és határozottan a fejében.*
-Te a TETŐN aludtál?! *Ejti meg a megdöbbent kérdést, szinte a nő fülébe visítva. Aztán érzi ő is, hogy elvetette a sulykot, így visszavesz a hangból, és úgy folytatja tovább.*
-Nincs neked ágyad? Én tisztán emlékszem, hogy a szobádban van. Az éber munkához elégséges és minőségi alvás szükséges, ez a legfontosabb. Nem hiszem, hogy ki tudtad rendesen aludni magad egy OLYAN helyen. *Hangsúlyozza ki a dolgot nagy megrökönyödéssel kísérve. A további dolgok egyelőre elsikkadnak ez mellett, aztán ismét felbukkan egy szó, amely végig visszhangzott a fejében.*
-Földrengés?! *Hirtelen kezd el sápadni, hiszen eléggé letaglózza a gondolat, hogy az este folyamán megmozdult alatta a föld és ő abból semmit az égadta világon nem érzett. ~Még szerencse, hogy a szobámban nem tört össze semmi. VAAAGy nem dőlt rám a szekrény! ~ Még soha nem élt át hasonlót, most meg azon az éjszakán történik minden, amikor egyszer kiüti magát.* -Nem, én nem… semmit nem éreztem, tudod… nagyon… mélyen aludtam! *Böki ki gyorsan a végét, gyanúsan hamar kiszalad, az feltűnhet a másiknak is.*
-Ezek szerint, te akkor még ébren voltál? Még szerencse, hogy nem a tetőn ért a dolog, akár bajod is eshetett volna! *Tereli neki kényelmesebb vizekre a témát.*
-Oh, hát én arra értettem, hogy te a morcos nézéssel majd mindig előre mész, és én meg követlek, így nem kötnek majd belénk. Remélem. *Viszont abban is lehet igazság, amit a mélységi mond.* -Nem fogom reklámozni, de akkor se mondhatom el, ha megkérdezik? *Motyogja a másik füléhez, nem igazán van felkészülve rá, hogy csak úgy suttyomban utaznak, megveszik, ami kell, és mint a patkányok kiosonnak a városból, vissza a kikötőbe. ~Pedig én igenis büszke vagyok a helyre, tiszta, rendes és előkelő. ~ Majd végül csak sóhajtással űzi el a gondolatokat magától.*
-Persze, elég lesz a kikötő is. *Marad ebben a számára elég megalázó kompromisszumban, viszont érzi, hogy ezzel csak magukat védik, de akkor is lealacsonyító egy dolog. Aztán kapja a következő meglepő választ.*
-Sétálni még? Ezt nem egészen értem. *Pislog nagyokat, hiszen most még nem érzi a lovaglás okozta fájdalmat, egyelőre csak kellemetlen, de próbál minél kevesebbet kényeskedni. Megfogadta, ha valami fájni fog, akkor se mondja meg, a végén még kinevetné ezért is a mélységi.~Ő is kibírja, én is ki fogom. ~ Ez a mottó pedig reméli, egészen hazáig megmarad ilyen erősen és határozottan a fejében.*
-Te a TETŐN aludtál?! *Ejti meg a megdöbbent kérdést, szinte a nő fülébe visítva. Aztán érzi ő is, hogy elvetette a sulykot, így visszavesz a hangból, és úgy folytatja tovább.*
-Nincs neked ágyad? Én tisztán emlékszem, hogy a szobádban van. Az éber munkához elégséges és minőségi alvás szükséges, ez a legfontosabb. Nem hiszem, hogy ki tudtad rendesen aludni magad egy OLYAN helyen. *Hangsúlyozza ki a dolgot nagy megrökönyödéssel kísérve. A további dolgok egyelőre elsikkadnak ez mellett, aztán ismét felbukkan egy szó, amely végig visszhangzott a fejében.*
-Földrengés?! *Hirtelen kezd el sápadni, hiszen eléggé letaglózza a gondolat, hogy az este folyamán megmozdult alatta a föld és ő abból semmit az égadta világon nem érzett. ~Még szerencse, hogy a szobámban nem tört össze semmi. VAAAGy nem dőlt rám a szekrény! ~ Még soha nem élt át hasonlót, most meg azon az éjszakán történik minden, amikor egyszer kiüti magát.* -Nem, én nem… semmit nem éreztem, tudod… nagyon… mélyen aludtam! *Böki ki gyorsan a végét, gyanúsan hamar kiszalad, az feltűnhet a másiknak is.*
-Ezek szerint, te akkor még ébren voltál? Még szerencse, hogy nem a tetőn ért a dolog, akár bajod is eshetett volna! *Tereli neki kényelmesebb vizekre a témát.*
4275. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-20 18:50:31
Üzenet elküldve: 2019-08-20 18:50:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Az Artheniorba vezető úton//
*A ruhatémán csak mosolyog, de egyet kell értenie Madyvel.*
-Igen, jól passzolunk öltözet terén, hisz rajtad is van barna, nekem meg szinte mind abban a színben található rajtam. A Sellő miatt sem, már mi köze a Sellőnek az utunkhoz? Neked megyünk vásárolni nem? Nem hiszem, hogy jó ötlet reklámozni honnan jövünk. Elég annyit hogy a kikötőből nem?
*Néz kérdőn a lányra, de tudja, hogy erre is meglenne a válasza. A kenőcsöt érintő kérdésre ismét bólint.*
-Igen azt, nagyon hasznos lesz, ha sétálni tervezel az út után. Meg később is.
*Amint a lány és a holmija elhelyezésre kerül, lépésben megindul a kikötő felé. A kérdésére az alvást illetően elgondolkodik.*
-Igen jól, elég kényelmes a tető, hogy aludni tudtam. De éjjel még volt egy kis takarítani való. Na meg földrengés is.
*Ahogy a dokkok közé érnek, az érzékeit szabadjára engedi. Hisz a lány testőre most nem szimpla csavargáson van. Egyelőre mindenki a munkájával, és az éjszakai eseményekkel vannak elfoglalva. Pár tengerész talán utánuk is fütyül, de erre most nincs ideje.*
-Te nem ébredtél fel rá? Pedig elég erős volt, még a lábamról is levert.
*A ruhatémán csak mosolyog, de egyet kell értenie Madyvel.*
-Igen, jól passzolunk öltözet terén, hisz rajtad is van barna, nekem meg szinte mind abban a színben található rajtam. A Sellő miatt sem, már mi köze a Sellőnek az utunkhoz? Neked megyünk vásárolni nem? Nem hiszem, hogy jó ötlet reklámozni honnan jövünk. Elég annyit hogy a kikötőből nem?
*Néz kérdőn a lányra, de tudja, hogy erre is meglenne a válasza. A kenőcsöt érintő kérdésre ismét bólint.*
-Igen azt, nagyon hasznos lesz, ha sétálni tervezel az út után. Meg később is.
*Amint a lány és a holmija elhelyezésre kerül, lépésben megindul a kikötő felé. A kérdésére az alvást illetően elgondolkodik.*
-Igen jól, elég kényelmes a tető, hogy aludni tudtam. De éjjel még volt egy kis takarítani való. Na meg földrengés is.
*Ahogy a dokkok közé érnek, az érzékeit szabadjára engedi. Hisz a lány testőre most nem szimpla csavargáson van. Egyelőre mindenki a munkájával, és az éjszakai eseményekkel vannak elfoglalva. Pár tengerész talán utánuk is fütyül, de erre most nincs ideje.*
-Te nem ébredtél fel rá? Pedig elég erős volt, még a lábamról is levert.
4274. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-19 23:27:45
Üzenet elküldve: 2019-08-19 23:27:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Igazán büszke magára, hiszen alig háromszor tévedt el, mire végre rátalált a helyes útra. Ez még sokkal biztatóbb szám lenne, ha mondjuk éjszaka teljesít ilyen jól, de hát az élet nem mindig kegyes. A háromból egy igazából nem is számított, mivel ott nem a szó szoros értelmében tévedt el, sokkal inkább egy démon nyomait követte, amiről hamar kiderült, hogy csak valami kóbormacska. Fekete bár, de legalább annál jobban látszott rajta a felirat... Egy időre azt hitte, rámosolygott a szerencse, azonban hiába, a macska pusztán egy macska volt.
~ Hogy csalhattak tévútra az ösztöneim? ~
Még fél órával az incidens után is, mikor már nagyjából vidáman ballag a szinte helyes úton, ez a kérdés újra meg újra megfogalmazódik benne. Arra gondolni sem akar, hogy kiöregedett a szakmából, főleg mivel nincs elég pénze a békés öregkorra. Talán nem a régi már a koncentrációja, túl könnyen kibillen, mintha csak... keresné a kiutat.
~ Fel kéne frissítenem a kapcsolatomat az istennővel. Az utóbbi időben mintha picit eltávolodtam volna tőle. ~
Úgy érzi, lassanként túlságosan felszínre tör az az énje, aki csak a démonhölgyek miatt van mindig a baj középpontjában. Régen azért más volt, régen sokkal inkább segíteni akart másokon. Bár azt is meg kell hagyni, azok az esetek szinte kivétel nélkül rosszul sültek el, és neki semmi kedve újra azokat a befejezéseket átélni. Viszont addig sem menne el, hogy Eeyr szolgálata azt jelenti, a történetek végén ő kapja a húsz botütést.
~ Inkább csak... kéne találni valamiféle egyensúlyt. Nem erőltetve kutatni a gonoszt, de ha épp szembejön, hát lecsapni az alkalomra. Egy kis nyugalom jót tenne. Főleg unalmas lenne, de talán picit jót is tenne... ~
Aggasztja, ahogy a nyugalom szó oly jól rímel a fejében az unalomra. Kicsit ilyen ez az életben is, a bajjal mindig izgalmak is járnak, a nyugodt élet meg általában eseménytelen is. Ezzel megint visszatért az öregkor gondolatához, így gyorsan döntésre is jut.
~ Halálomig üldözöm ezeket a démonokat, talán még utána is! ~
Ez némi mosolyt csal az arcára, így halad tovább a torony felé, és noha arcáról hamar lekopik, a lelke maradandóan vidámabb lett egy picivel.*
~ Hogy csalhattak tévútra az ösztöneim? ~
Még fél órával az incidens után is, mikor már nagyjából vidáman ballag a szinte helyes úton, ez a kérdés újra meg újra megfogalmazódik benne. Arra gondolni sem akar, hogy kiöregedett a szakmából, főleg mivel nincs elég pénze a békés öregkorra. Talán nem a régi már a koncentrációja, túl könnyen kibillen, mintha csak... keresné a kiutat.
~ Fel kéne frissítenem a kapcsolatomat az istennővel. Az utóbbi időben mintha picit eltávolodtam volna tőle. ~
Úgy érzi, lassanként túlságosan felszínre tör az az énje, aki csak a démonhölgyek miatt van mindig a baj középpontjában. Régen azért más volt, régen sokkal inkább segíteni akart másokon. Bár azt is meg kell hagyni, azok az esetek szinte kivétel nélkül rosszul sültek el, és neki semmi kedve újra azokat a befejezéseket átélni. Viszont addig sem menne el, hogy Eeyr szolgálata azt jelenti, a történetek végén ő kapja a húsz botütést.
~ Inkább csak... kéne találni valamiféle egyensúlyt. Nem erőltetve kutatni a gonoszt, de ha épp szembejön, hát lecsapni az alkalomra. Egy kis nyugalom jót tenne. Főleg unalmas lenne, de talán picit jót is tenne... ~
Aggasztja, ahogy a nyugalom szó oly jól rímel a fejében az unalomra. Kicsit ilyen ez az életben is, a bajjal mindig izgalmak is járnak, a nyugodt élet meg általában eseménytelen is. Ezzel megint visszatért az öregkor gondolatához, így gyorsan döntésre is jut.
~ Halálomig üldözöm ezeket a démonokat, talán még utána is! ~
Ez némi mosolyt csal az arcára, így halad tovább a torony felé, és noha arcáról hamar lekopik, a lelke maradandóan vidámabb lett egy picivel.*
4273. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-18 15:57:01
Üzenet elküldve: 2019-08-18 15:57:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hátratámaszkodik a móló szélén, tekintetét pedig végigjáratja a végtelen tengeren. Egy történet sem szól róla, hogy mi rejlik a túl parton. Csak a tengerészektől hallani történeteket, de tán azoknak is csak a fele igaz.*
~Végtére is, mindegy, mi az igazság.~
*Kászálódik fel s a kezébe veszi a botot. Neki a világ ezen szegletében van dolga. Magányos feladat az övé s olybá tűnik, társra sem igen számíthat a közeljövőben. Bárhogy is, megfogja cselekedni, amit meg kell.
A nap már vörösre festette az ég alját, ideje éjjelre helyet keresni. Ezúttal azonban nem a Vérkert felé megy, még csak meg sem akarja közelíteni a helyet... Addig nem teheti, míg készen nem áll a feladatra. Talán a Világítótorony. Éjjel a madár sem jár arra, ott majd meghúzhatja magát. A zajos Kikötőben amúgy sem képes megfelelően koncentrálni. A halas kofákat felváltják a kétes alakok, a környék pedig ugyanúgy hemzseg ezektől a zsoldosoktól. A forgalom mit sem csökken.
Koppan a bot a móló gerendáin, ő pedig sietős léptekkel indul el a torony irányába.*
~Végtére is, mindegy, mi az igazság.~
*Kászálódik fel s a kezébe veszi a botot. Neki a világ ezen szegletében van dolga. Magányos feladat az övé s olybá tűnik, társra sem igen számíthat a közeljövőben. Bárhogy is, megfogja cselekedni, amit meg kell.
A nap már vörösre festette az ég alját, ideje éjjelre helyet keresni. Ezúttal azonban nem a Vérkert felé megy, még csak meg sem akarja közelíteni a helyet... Addig nem teheti, míg készen nem áll a feladatra. Talán a Világítótorony. Éjjel a madár sem jár arra, ott majd meghúzhatja magát. A zajos Kikötőben amúgy sem képes megfelelően koncentrálni. A halas kofákat felváltják a kétes alakok, a környék pedig ugyanúgy hemzseg ezektől a zsoldosoktól. A forgalom mit sem csökken.
Koppan a bot a móló gerendáin, ő pedig sietős léptekkel indul el a torony irányába.*
4272. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-14 11:42:57
Üzenet elküldve: 2019-08-14 11:42:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
*Úgy cipelik ketten a ládát, mintha csak a piacról megmaradt esti árut tárolták volna el benne. Direkt olyan utcákat választanak, ahol ilyenkor, késő este alig találni valakit. Ernuss jól ismeri az összes sikátort.
Egyáltalán nem gondolkozik azon, hogy milyen a kapcsolata Dreyiával és azon hogyan lehetne javítani, azt jár a fejében, hogy vajon büszke lesz-e rá a mestere, ha sikerrel jár. Tudja jól, hogy a mestere nem várja el tőle a feladatát, sőt, nem is feltétlen ért egyet Ernuss mentalitásával és gondolataival. Az öreg akkor régen vállalta, hogy foglalkozik az akkor még árva gyermekkel, a mester csak azt akarja, hogy tanítványa megvalósíthassa önmagát, pont úgy, ahogyan ígérte neki azt régen, ebben pedig mankókat ad a sötételfnek feladatok révén, mik vannak, hogy fizikaiak, vannak, hogy mentálisak.
Amikor a megfelelő helyre érnek, minden szó nélkül segít nehezebb köveket dobálni a holtest mellé, majd lezárják a dobozt, és az hamarosan elmerül az örökké háborgó tengerben. A férfit hirtelen megkönnyebbülés önti el, és így eszmél fel arra, hogy zavarta a helyzet. De miért zavarta? Érdekes, ezen dolgoznia kell majd mentálisan.*
- Induljunk *bólint, majd Dreyia mellett elindul a Vérkert felé.*
*Úgy cipelik ketten a ládát, mintha csak a piacról megmaradt esti árut tárolták volna el benne. Direkt olyan utcákat választanak, ahol ilyenkor, késő este alig találni valakit. Ernuss jól ismeri az összes sikátort.
Egyáltalán nem gondolkozik azon, hogy milyen a kapcsolata Dreyiával és azon hogyan lehetne javítani, azt jár a fejében, hogy vajon büszke lesz-e rá a mestere, ha sikerrel jár. Tudja jól, hogy a mestere nem várja el tőle a feladatát, sőt, nem is feltétlen ért egyet Ernuss mentalitásával és gondolataival. Az öreg akkor régen vállalta, hogy foglalkozik az akkor még árva gyermekkel, a mester csak azt akarja, hogy tanítványa megvalósíthassa önmagát, pont úgy, ahogyan ígérte neki azt régen, ebben pedig mankókat ad a sötételfnek feladatok révén, mik vannak, hogy fizikaiak, vannak, hogy mentálisak.
Amikor a megfelelő helyre érnek, minden szó nélkül segít nehezebb köveket dobálni a holtest mellé, majd lezárják a dobozt, és az hamarosan elmerül az örökké háborgó tengerben. A férfit hirtelen megkönnyebbülés önti el, és így eszmél fel arra, hogy zavarta a helyzet. De miért zavarta? Érdekes, ezen dolgoznia kell majd mentálisan.*
- Induljunk *bólint, majd Dreyia mellett elindul a Vérkert felé.*
4271. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-14 08:33:54
Üzenet elküldve: 2019-08-14 08:33:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Holt teher//
*A férfi csendesen sétál mellette fogva a láda másik fülét. A beszélgetési próbálkozások rendre ugyan úgy falakba ütköztek. Dreyia lélekben vállat von ő megtett mindent a barátkozásért, de még se nyírhatja ki a férfit, csak azért mert az, nem kedveli őt. Amúgy is lesz ideje megismerni Ernusst, hisz most nagyon úgy néz, ki mintha rámozdulna, de ez egyelőre esélytelen. Semmilyen kapcsolatra nincs ideje, na meg kedve se sok. De a hullát a vízbe feladaton már szívesen túl lenne, hisz dolga van a Vérkertben. Amint kiérnek a kikötő egy kicsit sötétebb részére, kérdőn néz a férfira.*
-Halljuk, most te hogy intéznéd a továbbiakban ezt a feladatot, persze nem a kőpakolós részre célzok. Hanem a horgász csali vízbe juttatására.
*Jelzi a férfinak, hogy tegye le a ládát, ő is leereszti a maga felén. Kinyitja és pár súlyosabb követ kezd el bele pakolni. Ha férfinak van, javaslata azt megrágja, és rá bólint. Ha nincs, akkor keres egy egyáltalán nem használt részt a szakaszon, és belelöki a ládát a vízbe. Részéről le tudta a problémát.*
-Ha nincs több megoldandó kérdés, akkor mehetnénk a Vérkertbe. Legalább is a következő utam oda vezet.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 08:42:50
*A férfi csendesen sétál mellette fogva a láda másik fülét. A beszélgetési próbálkozások rendre ugyan úgy falakba ütköztek. Dreyia lélekben vállat von ő megtett mindent a barátkozásért, de még se nyírhatja ki a férfit, csak azért mert az, nem kedveli őt. Amúgy is lesz ideje megismerni Ernusst, hisz most nagyon úgy néz, ki mintha rámozdulna, de ez egyelőre esélytelen. Semmilyen kapcsolatra nincs ideje, na meg kedve se sok. De a hullát a vízbe feladaton már szívesen túl lenne, hisz dolga van a Vérkertben. Amint kiérnek a kikötő egy kicsit sötétebb részére, kérdőn néz a férfira.*
-Halljuk, most te hogy intéznéd a továbbiakban ezt a feladatot, persze nem a kőpakolós részre célzok. Hanem a horgász csali vízbe juttatására.
*Jelzi a férfinak, hogy tegye le a ládát, ő is leereszti a maga felén. Kinyitja és pár súlyosabb követ kezd el bele pakolni. Ha férfinak van, javaslata azt megrágja, és rá bólint. Ha nincs, akkor keres egy egyáltalán nem használt részt a szakaszon, és belelöki a ládát a vízbe. Részéről le tudta a problémát.*
-Ha nincs több megoldandó kérdés, akkor mehetnénk a Vérkertbe. Legalább is a következő utam oda vezet.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 08:42:50
4270. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-12 15:04:49
Üzenet elküldve: 2019-08-12 15:04:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Korán reggel fut be a hajó, amivel megérkezik. Sokat hallott már a délvidékről, leginkább a háború és a gonosz erők ügyködése révén feldúlt vidékről. Épp ideje ezen a tájon érvényesíteni tudását, hiszen ahol háború zajlott nemrég ott hamarosan megkezdődik az újjáépítés és a rendteremtés. Ebben a szakaszában az életnek pedig ő az, aki a legtöbb hasznot remélheti a mindennapoktól. Komótos és lassú léptekkel hagyja el a hatalmas fekete bárkát, amely inkább egy szállítmányozó és fuvar hajó volt, mint utasszállító, de ez a jelen helyzetben nem igazán érdekli. Inkább a jövőjére koncentrál és amint elhagyja az úszó alkalmatosságot egy mély levegőt véve a tenger sós illatából elindul a kis település közigazgatásának középpontjában. Az útját övező ládák és hordók látványától izgatott lesz, hiszen ezen mindez azt sugallja, hogy az élet visszatért a háborúskodás utáni állapotból a rendes kerékvágásba. A gazdaság működőképes és ha minden jólmegy akkor a jog is érvényesíti majd magát a világban. Ez pedig azt jelenti, hogy eljött az ő ideje. Méltóságteljes lépteit néhány kósza tekintet övezi, mert úgy vélhető, hogy jobban öltözött a martalóc banditáknál, akik a semmittevő életmódjuk okán az utcákon ücsörögnek.
Nem igazán hatják meg a helyiek, léptei kiszámítottak és célirányosan a vámház irányába mozdulnak.*
*Korán reggel fut be a hajó, amivel megérkezik. Sokat hallott már a délvidékről, leginkább a háború és a gonosz erők ügyködése révén feldúlt vidékről. Épp ideje ezen a tájon érvényesíteni tudását, hiszen ahol háború zajlott nemrég ott hamarosan megkezdődik az újjáépítés és a rendteremtés. Ebben a szakaszában az életnek pedig ő az, aki a legtöbb hasznot remélheti a mindennapoktól. Komótos és lassú léptekkel hagyja el a hatalmas fekete bárkát, amely inkább egy szállítmányozó és fuvar hajó volt, mint utasszállító, de ez a jelen helyzetben nem igazán érdekli. Inkább a jövőjére koncentrál és amint elhagyja az úszó alkalmatosságot egy mély levegőt véve a tenger sós illatából elindul a kis település közigazgatásának középpontjában. Az útját övező ládák és hordók látványától izgatott lesz, hiszen ezen mindez azt sugallja, hogy az élet visszatért a háborúskodás utáni állapotból a rendes kerékvágásba. A gazdaság működőképes és ha minden jólmegy akkor a jog is érvényesíti majd magát a világban. Ez pedig azt jelenti, hogy eljött az ő ideje. Méltóságteljes lépteit néhány kósza tekintet övezi, mert úgy vélhető, hogy jobban öltözött a martalóc banditáknál, akik a semmittevő életmódjuk okán az utcákon ücsörögnek.
Nem igazán hatják meg a helyiek, léptei kiszámítottak és célirányosan a vámház irányába mozdulnak.*
4269. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-12 04:21:07
Üzenet elküldve: 2019-08-12 04:21:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Életművészek//
//Zárás//
*Ahogy telik az idő, és az általa meggyújtott pipát is lassacskán elszívja, az utolsó füstfelhőket is megeregeti. Közben a madár is visszatért, biztosan kiszórakozhatta magát, mert egy ideje csak nyugton ül Salkrym vállán, és éberen figyel. De hiába telnek a percek, vagy talán lassan az órák is, nem történik semmi érdekes. Ugyan ők jól elvannak ketten, elbeszélgetnek, de mégis.*
-Nahát. Szóval azt mondod, hogy téged csak a törpe asszonyok vonzanak? Tudod megmondom őszintén, sosem láttam még egyet sem. Ugye nem olyan szakállasok, mint te?
*Nevet fel hangosan, viszont tényleg nem látott még törpe asszonyt. Talán ritkábbak, vagy csak sosem figyelte igazán őket, kitudja. Ő maga nem veti meg a többi fajta nőt sem, sőt.*
-De tudod az üzletet említva..
*Veszi komolyabbra a hangját.*
-Vagyis inkább a műhelyt, ahogy mondtad is. Tudod talán tényleg bele kellene vágni. Meg nekem is a kis tervembe, ha emlékszel.
*Dörzsöli össze a tenyerét.*
-Itt már nem fogunk látni semmit sajnos. De legalább volt időm ötletelni. Talán elmegyek ahhoz a kereskedőhöz.
*Azzal feláll, leporolja magát, és kezet nyújt a törpének. Ha belecsap, úgy jól megszorítja azt, barátságuk jeleként.*
-Talán jó is, hogy akkor ott a főtéren nem volt nálam tűz. Remélem, még találkozunk, barátom!
*Mosolyog, majd ha nem állítja meg őt Drogg, úgy elsétál az egyik sötét utcán.*
//Zárás//
*Ahogy telik az idő, és az általa meggyújtott pipát is lassacskán elszívja, az utolsó füstfelhőket is megeregeti. Közben a madár is visszatért, biztosan kiszórakozhatta magát, mert egy ideje csak nyugton ül Salkrym vállán, és éberen figyel. De hiába telnek a percek, vagy talán lassan az órák is, nem történik semmi érdekes. Ugyan ők jól elvannak ketten, elbeszélgetnek, de mégis.*
-Nahát. Szóval azt mondod, hogy téged csak a törpe asszonyok vonzanak? Tudod megmondom őszintén, sosem láttam még egyet sem. Ugye nem olyan szakállasok, mint te?
*Nevet fel hangosan, viszont tényleg nem látott még törpe asszonyt. Talán ritkábbak, vagy csak sosem figyelte igazán őket, kitudja. Ő maga nem veti meg a többi fajta nőt sem, sőt.*
-De tudod az üzletet említva..
*Veszi komolyabbra a hangját.*
-Vagyis inkább a műhelyt, ahogy mondtad is. Tudod talán tényleg bele kellene vágni. Meg nekem is a kis tervembe, ha emlékszel.
*Dörzsöli össze a tenyerét.*
-Itt már nem fogunk látni semmit sajnos. De legalább volt időm ötletelni. Talán elmegyek ahhoz a kereskedőhöz.
*Azzal feláll, leporolja magát, és kezet nyújt a törpének. Ha belecsap, úgy jól megszorítja azt, barátságuk jeleként.*
-Talán jó is, hogy akkor ott a főtéren nem volt nálam tűz. Remélem, még találkozunk, barátom!
*Mosolyog, majd ha nem állítja meg őt Drogg, úgy elsétál az egyik sötét utcán.*
4268. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-09 16:28:16
Üzenet elküldve: 2019-08-09 16:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Életművészek//
*Salkrym továbbra se épp bőbeszédű, de legalább a táj megragadó. Noha akkor menne a víz közelébe, ha megláncolják. Csendesen nézik a kikötői életet, és a nyüzsgést. A tenger benne inkább ellenérzést vált ki de Salkrym felvetése komolyan elgondolkodtatja.*
-Hmm -* Szívja meg a pipáját.* Hát olyan öt darab, bár már az is sok lenne. Igaz nem egyszerre innák meg, hanem szakaszosan. A többiek elől tuti eldugnák. Hisz jóféle italt nem osztunk ám meg akárkivel. *Göcög a tréfáján. Majd leül a gnóm mellé.*
-Hát szép, és nyugodtnak is tűnik. *Bólogat a társa szavaira. *Valami izgalmasat? Kurtizánok? Hát törpék tuti nincsenek köztük, szóval nem hiszem, hogy érdekelnének. De ha jó ételt és italt adnak, nekem az megfelel. Hát engem se zavarnak, pláne ha nem a leendő műhelyemben kurizálnak.
*Majd a kikötőt kezdi figyelni, és az épületeket, hajókat. Fejében már a munka jár. Közben változatos népek jönnek, mennek, a bajos dolgaikat intézni. Vagy csak a bajt keresik.*
4267. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-08 21:53:27
Üzenet elküldve: 2019-08-08 21:53:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Életművészek//
*Jót mosolyog újdonsült barátján, és a szavain, no meg a virtusán. Nem is nagyon akar szólni egy darabig, ha valami éppen nem kényszeríti erre, jól esik ez a kis csend, ahogy csak lassan lépked a kikötőre boruló sötétségben, mely vánszorogva, de erős jelenléttel veszi át az uralmat a napfény felett. Csak mosolyog, és szeme tágra kerekedik, mikor az egyik móló végére ér, és szeme elé tárul a hatalmas, végeláthatatlan víz. ~Tengernyi..~ Gondolja magában, így már jobban érti az igazi jelentését ennek a szónak.*
-Mennyi törpe kéne, hogy ezt mind kiigya, ha sörből lenne?
*Felnevet, majd nagy lendülettel lehuppan a deszkák szélére, és lógatja a lábát.*
-Szép itt, nyugodt. És ha türelmesek vagyunk, láthatunk is valami izgalmasabbat, mint a kurtizánokat. Na nem mintha az zavarna, vagy ilyesmi.
*Helyesbíti magát, nehogy félreértés legyen a végén. Reméli, hogy tényleg sikerül látniuk, vagy hallaniuk valamit, bár ha más nem, egy darabig még csak elmélkedni is jó hely ez, s ha semmi sem jön össze, a kocsma még mindig elég közel van, hogy bedobjanak egy jó pofa sört.*
*Jót mosolyog újdonsült barátján, és a szavain, no meg a virtusán. Nem is nagyon akar szólni egy darabig, ha valami éppen nem kényszeríti erre, jól esik ez a kis csend, ahogy csak lassan lépked a kikötőre boruló sötétségben, mely vánszorogva, de erős jelenléttel veszi át az uralmat a napfény felett. Csak mosolyog, és szeme tágra kerekedik, mikor az egyik móló végére ér, és szeme elé tárul a hatalmas, végeláthatatlan víz. ~Tengernyi..~ Gondolja magában, így már jobban érti az igazi jelentését ennek a szónak.*
-Mennyi törpe kéne, hogy ezt mind kiigya, ha sörből lenne?
*Felnevet, majd nagy lendülettel lehuppan a deszkák szélére, és lógatja a lábát.*
-Szép itt, nyugodt. És ha türelmesek vagyunk, láthatunk is valami izgalmasabbat, mint a kurtizánokat. Na nem mintha az zavarna, vagy ilyesmi.
*Helyesbíti magát, nehogy félreértés legyen a végén. Reméli, hogy tényleg sikerül látniuk, vagy hallaniuk valamit, bár ha más nem, egy darabig még csak elmélkedni is jó hely ez, s ha semmi sem jön össze, a kocsma még mindig elég közel van, hogy bedobjanak egy jó pofa sört.*
4266. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:06:32
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ostobaság lenne csak úgy belevágni a kikötő forgatagába, ha valaki ennyire nincs hozzászokva az ilyen közegekhez, mint például Komblard. Legalább hozhatott volna egy barátot, vagy ilyesmit. Jó lenne, ha lennének barátai, ezen gyakran tűnődik. Épp ebben a pillanatban is átsuhan az agyán, majd képzeletben legyint a dologra.
~ Nincs nekem erre időm. ~
Aki ilyen gyakran változtatja a székhelyét, annak nincs igazán ideje arra, hogy tartós kapcsolatokat alakítson ki. Ha korábban valami wegtoreni ürgével szoros barátságot is kötött volna, az talán követte volna ide, erre a nagyjából veszélyes helyre?
~ Egyszer le kéne telepedni. Vennék egy házat, nagy kerttel... békés öreg évek... ~
Odanyúl erszényéhez, megtapogatja, szánalmasan vékonynak tűnik. Ebből nemhogy ház, de egy fél tégla is nehezen jönne ki. Ugyanakkor van még ideje, még nem öregedett meg. Ha valaki ismerné, az bizonyára azt mondaná, egy ilyen fickónak kár foglalkoznia azzal, mit csinálna öreg éveiben. Amilyen szerencsétlen, ha valami hamis istenség szolgálói nem hányják kardélre, akkor majd a fejére esik egy fél tégla. Annyival közelebb lenne a házvételhez, de távolabb az öregkortól.
~ Egy ház, egy nagy kert... talán még szolgák is. Csak az egyik hőstettel egy kicsit nagyobb jutalmat kéne szakítani, mint... mit is kaptam legutóbb? Ó, már emlékszem, húsz botütést. Ki tudja, legközelebb talán lesz az harminc is! Vagy harminc arany. Háromszáz. Háromezer... ~
Ekkora számokat már nem igazán tud maga elé képzelni, hiszen sosem látott még ennyi pénzt egyben. Ha tudná, hogy egy normális ház egy nagy kerttel meg szolgákkal még ennél is jóval drágább, az bizonyára nagyon elrontaná a kedvét. Így viszont csak alig látható mosollyal az arcán sétálgat tovább, szemét szüntelenül nyitva tartva, hiszen van valahol erre egy Rumos Róka. Valahol...*
~ Nincs nekem erre időm. ~
Aki ilyen gyakran változtatja a székhelyét, annak nincs igazán ideje arra, hogy tartós kapcsolatokat alakítson ki. Ha korábban valami wegtoreni ürgével szoros barátságot is kötött volna, az talán követte volna ide, erre a nagyjából veszélyes helyre?
~ Egyszer le kéne telepedni. Vennék egy házat, nagy kerttel... békés öreg évek... ~
Odanyúl erszényéhez, megtapogatja, szánalmasan vékonynak tűnik. Ebből nemhogy ház, de egy fél tégla is nehezen jönne ki. Ugyanakkor van még ideje, még nem öregedett meg. Ha valaki ismerné, az bizonyára azt mondaná, egy ilyen fickónak kár foglalkoznia azzal, mit csinálna öreg éveiben. Amilyen szerencsétlen, ha valami hamis istenség szolgálói nem hányják kardélre, akkor majd a fejére esik egy fél tégla. Annyival közelebb lenne a házvételhez, de távolabb az öregkortól.
~ Egy ház, egy nagy kert... talán még szolgák is. Csak az egyik hőstettel egy kicsit nagyobb jutalmat kéne szakítani, mint... mit is kaptam legutóbb? Ó, már emlékszem, húsz botütést. Ki tudja, legközelebb talán lesz az harminc is! Vagy harminc arany. Háromszáz. Háromezer... ~
Ekkora számokat már nem igazán tud maga elé képzelni, hiszen sosem látott még ennyi pénzt egyben. Ha tudná, hogy egy normális ház egy nagy kerttel meg szolgákkal még ennél is jóval drágább, az bizonyára nagyon elrontaná a kedvét. Így viszont csak alig látható mosollyal az arcán sétálgat tovább, szemét szüntelenül nyitva tartva, hiszen van valahol erre egy Rumos Róka. Valahol...*
4265. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-03 14:33:56
Üzenet elküldve: 2019-08-03 14:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Egy biztos, vissza fog még térni a Kikötőbe. A varázslatot véghez kell vinni, legyen bármi is az ára. Nem félemlíthetik meg s nem nyomhatják el, legyen bármi is ez a "Testvériség", szembe fog velük nézni. Addig viszont társra lesz szüksége... Olyan valakire, aki képes rá vigyázni, míg megszerzi a szükséges tudást. Egyetlen olyat ismer, ki szolgálta már a sötétséget... Elmosolyodik, miközben fejébe húzza a piszkoszöld csuklyát. Társra lesz szüksége a banya küldetéséhez is. Valószínűleg a Krenkataur sötét tárnái sokkal veszélyesebbek, mint a Csatorna volt.
Sóhajtva veszi a kezébe a botot és mutatja hátát a végtelenbe nyúló sós tengernek. A Kikötő jellegzetes hangjai szép lassan elvesznek az erdő susogásában. Pár hat s visszatér, mert a dolgát még nem végezte el.*
Sóhajtva veszi a kezébe a botot és mutatja hátát a végtelenbe nyúló sós tengernek. A Kikötő jellegzetes hangjai szép lassan elvesznek az erdő susogásában. Pár hat s visszatér, mert a dolgát még nem végezte el.*
4264. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:10:48
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:10:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Muszáj visszatérnie az általa kevésbé kedvelt dokkok közé, ahol nem is olyan régen abba a furcsa idegenbe "botlott". Az a férfi elrángatta egészen a Sellőházig, valami küldetésről és munkáról hadovált, majd közölte, hogy amúgy nincs rá szüksége, elmehet. Talán el akarta küldeni Sellőnek, vagy csak szimplán sok bort ivott. Bár ez utóbbi nem valószínű, ahhoz túl józannak és határozottnak tűnt.*
~Furcsa szerzetek vannak errefelé, az biztos.~
*Ezen kívül arra is rájön, hogy a kikötő nem az ő világa. Nagyon nem. Még túl tapasztalatlan és fiatal ehhez a vad területhez, ahogy az előbbi eset is mutatja. Ideje továbbállni, csak megtalálja egyszer a helyét ebben a rossz világban.*
~Furcsa szerzetek vannak errefelé, az biztos.~
*Ezen kívül arra is rájön, hogy a kikötő nem az ő világa. Nagyon nem. Még túl tapasztalatlan és fiatal ehhez a vad területhez, ahogy az előbbi eset is mutatja. Ideje továbbállni, csak megtalálja egyszer a helyét ebben a rossz világban.*
4263. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:59:35
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:59:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Visszaérve a Kikötőbe nem is vesztegeti az időt, egyből a Vérkert felé veszi az irányt. Szürkül az ég, a nap már alábukott a horizonton s a utca népe is változik. A pengék száma megnövekszik, ahogy a bordély előtt ácsorgó lányoké is. Kicsit odébb megannyi halászbárka ringatozói lustán a vízen, az utolsókból rakodnak ki épp. A levegőben valahogy feszült várakozást szagolni, megmagyarázhatatlan, még is izgalmas érzés. A dokkoknál épp egy hatalmas hajót készítenek fel az indulásra, legalább egy tucat matróz hordja fel serényen a megannyi hordót és dobozt. Éles kiáltás, majd a horgony vaskos lánca szép lassan felfelé kezd kúszni, mígnem a vasmacska kiemelkedik a vízből. Csak egy pillantást vet irányukba, de ez is elég ahhoz, hogy elkapja az egyik matróz tekintetét. Egész életében látni kívánta a tengert s most, hogy a Kikötő az otthona, a legkevésbé sem foglalkoztatja a víz. Egészen másért van itt.
Lábai úgy sajognak, mint még soha, de tudja, hogy amint átadta magát a sötétségnek, a fájdalom hamar elmúlik majd. Nem fog érezni semmit, miközben a rituálét végzi. Míg a kihalt utcát taposva a Vérkerthez ér, fejében összeszedi a szavakat. Elért a harmadik éjhez. Óvatosan húzza ki a fiolából a dugót és vezeti ajkához a furcsán hideg italt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Legsötétebb éj//
*Visszaérve a Kikötőbe nem is vesztegeti az időt, egyből a Vérkert felé veszi az irányt. Szürkül az ég, a nap már alábukott a horizonton s a utca népe is változik. A pengék száma megnövekszik, ahogy a bordély előtt ácsorgó lányoké is. Kicsit odébb megannyi halászbárka ringatozói lustán a vízen, az utolsókból rakodnak ki épp. A levegőben valahogy feszült várakozást szagolni, megmagyarázhatatlan, még is izgalmas érzés. A dokkoknál épp egy hatalmas hajót készítenek fel az indulásra, legalább egy tucat matróz hordja fel serényen a megannyi hordót és dobozt. Éles kiáltás, majd a horgony vaskos lánca szép lassan felfelé kezd kúszni, mígnem a vasmacska kiemelkedik a vízből. Csak egy pillantást vet irányukba, de ez is elég ahhoz, hogy elkapja az egyik matróz tekintetét. Egész életében látni kívánta a tengert s most, hogy a Kikötő az otthona, a legkevésbé sem foglalkoztatja a víz. Egészen másért van itt.
Lábai úgy sajognak, mint még soha, de tudja, hogy amint átadta magát a sötétségnek, a fájdalom hamar elmúlik majd. Nem fog érezni semmit, miközben a rituálét végzi. Míg a kihalt utcát taposva a Vérkerthez ér, fejében összeszedi a szavakat. Elért a harmadik éjhez. Óvatosan húzza ki a fiolából a dugót és vezeti ajkához a furcsán hideg italt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
4262. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:31:03
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:31:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Holtra vált arccal mered a lábai alatt hullámzó végtelen víztömegre. Sápadt, tekintete pedig kifejezéstelen, mintha nem ülne mögötte lélek. Nem figyel a járókelőkre, sem a harsogó hangokra. Csakis önnön marcangolására fókuszál. Két éjen át próbálkozott, eredménytelen. Gyenge. Gyenge véghezvinni, pedig a tudás ott rejlik fejében... Még sem képes rá. Kevesebb frusztrálóbb érzés van ennél.
Az a néhány órácska alvás pont elég volt arra, hogy feledje haragját. Üvöltött, toporzékolt, földhöz vágta a botot... S mégis, a keserű íz szájában még mindig ott lappang.
Nem szeretné otthagyni a Vérkertet eredménytelen. Tudja viszont, hogy saját erején kívül a Vérúr türelme is véges... S jaj annak, ki e türelmet próbára teszi.
De van másik út. Ha kevésnek bizonyul a varázslathoz, hát segít a dolgon. Harmadszorra sikerülnie kell és sikerülni is fog. Nem azért kelt át annyi kapu alatt, hogy az utolsó előtt visszaforduljon.
szórakozottan leugrik a rönkről, még egy halovány mosolyféle is átsuhan arcán. Most, hogy tudja, mit kell tennie, még a léptei is valahogy könnyedebbnek tűnnek, ahogy átvág az emberek sűrűjén.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 19:31:37
//Legsötétebb éj//
*Holtra vált arccal mered a lábai alatt hullámzó végtelen víztömegre. Sápadt, tekintete pedig kifejezéstelen, mintha nem ülne mögötte lélek. Nem figyel a járókelőkre, sem a harsogó hangokra. Csakis önnön marcangolására fókuszál. Két éjen át próbálkozott, eredménytelen. Gyenge. Gyenge véghezvinni, pedig a tudás ott rejlik fejében... Még sem képes rá. Kevesebb frusztrálóbb érzés van ennél.
Az a néhány órácska alvás pont elég volt arra, hogy feledje haragját. Üvöltött, toporzékolt, földhöz vágta a botot... S mégis, a keserű íz szájában még mindig ott lappang.
Nem szeretné otthagyni a Vérkertet eredménytelen. Tudja viszont, hogy saját erején kívül a Vérúr türelme is véges... S jaj annak, ki e türelmet próbára teszi.
De van másik út. Ha kevésnek bizonyul a varázslathoz, hát segít a dolgon. Harmadszorra sikerülnie kell és sikerülni is fog. Nem azért kelt át annyi kapu alatt, hogy az utolsó előtt visszaforduljon.
szórakozottan leugrik a rönkről, még egy halovány mosolyféle is átsuhan arcán. Most, hogy tudja, mit kell tennie, még a léptei is valahogy könnyedebbnek tűnnek, ahogy átvág az emberek sűrűjén.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 19:31:37
4261. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-29 21:15:28
Üzenet elküldve: 2019-07-29 21:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*A föld felett lebegő felhő közel sem annyira sűrű, mint az elsőre tűnt a távolból.*
- Vezess! Merre tovább? Mit akarsz?
*A köd sűrűjébe veti magát és egyre közelebb halad a képzelete céljához. Az égen a vihar itt jártát csak egy hátrahagyott felhő jelzi, ami magányosan kúszik a nap előtt. Lépései társak nélkül kopognak a kövön, süpped bokáig a sárba, vagy zavarják meg a nyugvó pocsolyák felszínét. Az utcákra csak most kerül vissza az élet.*
~Jó lenne elkerülni a tömeget.~
*Hosszasan tekereg az utakon. Hosszú órák, amiket a házak között járt, belevezették a helyi élet megszokott folyásába. A köd még nem tűnt el és reménye sem.*
- Vezess! Merre tovább? Mit akarsz?
*A köd sűrűjébe veti magát és egyre közelebb halad a képzelete céljához. Az égen a vihar itt jártát csak egy hátrahagyott felhő jelzi, ami magányosan kúszik a nap előtt. Lépései társak nélkül kopognak a kövön, süpped bokáig a sárba, vagy zavarják meg a nyugvó pocsolyák felszínét. Az utcákra csak most kerül vissza az élet.*
~Jó lenne elkerülni a tömeget.~
*Hosszasan tekereg az utakon. Hosszú órák, amiket a házak között járt, belevezették a helyi élet megszokott folyásába. A köd még nem tűnt el és reménye sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275