// A kikötői erdei kirándulás //
//A törvénytelen meló érintőlegesen//
*Egy kisebb utcán haladnak végig, mikor Nazron éppen nem tetszően szól rá. Felsóhajt, és kikerül pár embert, akik előtte lelassítottak, mintha pont idegesíteni akarnák? Szóval miért is ne legyen negatív? Kicsit úgy érzi Nazron nem veszi komolyan az erdei életet, hogy az inkább túlélés és nem egy könnyed esti séta.*
- Nem tudom nekem fura, hogy rajzoljak valami barlang falára, még nem csináltam ilyent. *vonja meg a vállát. Aztán elsorolja a növényeket, amiket találhatnak az erdőben, a gombák és a hal vagy más állat húsa egészen laktató lesz majd. A következő kijelentéssel viszont Naz ha hagyná, megsértené.*
- Én nem vagyok vadállat. És ha nem hagyod abba vad jelzős ostobaságot lehet, kicsit morcos leszek. *jelenti ki nagyon komolyan. Aztán ahogy haladnak tovább, szóba kerül még a növényekkel ez az, és a halászatot pártolná Nazron. Erre is vállat von.*
- Felőlem halászhatunk is, ahogy sikerül. *mondja, és hogyan halásznak Naz azt most nem akarja elképzelni, mert előtte a kisebb utcán, ami egy jó pár láb után kiszélesedik és belefut abba az útba, mely kivezet a kikötőből, egyenesen az erdőbe. Nos, itt előttük igen meglepő társaság fogadja őket. Lisé le is döbben, és megáll, ahol van. Még jóval távolabb, hallótávolságon kívül lehetnek a kikötőben a reggeli zajok miatt talán. Páran neki mennek, ahogy a sokaság inkább elsiet mellette, és kap is pár csúnya szót, mit áll meg itt a tömegben. De az ott álldogáló trió, igen csak kilóg a szürke tömegből. Lisének leginkább a fekete bőrű miatt, akit nagyon tágra nyílt szemmel néz most.*
- Nazron látod te is azokat ott? *bök állával az utcán tébláboló hármas felé. Egyértelműen beszélgetnek, ezt még messzebbről is látni lehet. Lisé pedig eléggé magas, sokak feje fölé magasodik, egész jól belátja a kis utcát.*
- Mi az a fekete bőrű? Valami démon? *kérdezgeti a fiút, orkot már látott és embert is. De az a nő, mintha az lenne, az ott nagyon fura neki, láthatóan nem akar közelebb menni, Lisé. Most pont úgy megrettent, mint amikor a Rumosba beléptek elsőre. Annyi különbséggel, hogy Naz most józan és jó eséllyel értelmesebb választ tud adni erre, nem úgy, mint két napja mikor részeg volt. És mivel mást nem ismer, így Nazron karjába kapaszkodik bele, és nem igazán mutatja a jelét annak, hogy közelebb akarna menni azokhoz. Most még ennyire távol vannak, talán észrevették őket, de ez sem biztos. Nagyot sóhajt, mire a hátán a heg is elkezd szurkálni. Felszisszen, szabad kezével odakap, majd megdörzsölve Nazronra néz. Arcán riadalmat látni leginkább.*