Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-07 11:17:12
Üzenet elküldve: 2016-02-07 11:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*És végre - valahára befutnak a kikötőbe. Ahogy az őrmester utasításait követve a század a védművek alá kanyarodik, Cotys is elteszi a pipáját.*
~Sok dolgunk lesz.~
*A már itt tartózkodók arcán, -köztük azok is akik a korábbi ütközetben már részt vettek - határtalan fáradság tükröződik. Ahogy körül néz, kénytelen kelletlen szembesül azzal, amit már korábban is gyanított. A várost védő sereg még velük együtt sem mondható számottevőnek. Kemény küzdelem vár rájuk, ezt nem is lehetne letagadni. A korábbi ütközet - amit Cotys a városba érkezésekor néhány percig láthatott is - nyomai feldúlták a környéket ameddig a szem ellát. A félvér torka egy pillanatra elszorul.*
*És végre - valahára befutnak a kikötőbe. Ahogy az őrmester utasításait követve a század a védművek alá kanyarodik, Cotys is elteszi a pipáját.*
~Sok dolgunk lesz.~
*A már itt tartózkodók arcán, -köztük azok is akik a korábbi ütközetben már részt vettek - határtalan fáradság tükröződik. Ahogy körül néz, kénytelen kelletlen szembesül azzal, amit már korábban is gyanított. A várost védő sereg még velük együtt sem mondható számottevőnek. Kemény küzdelem vár rájuk, ezt nem is lehetne letagadni. A korábbi ütközet - amit Cotys a városba érkezésekor néhány percig láthatott is - nyomai feldúlták a környéket ameddig a szem ellát. A félvér torka egy pillanatra elszorul.*
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-07 10:36:07
Üzenet elküldve: 2016-02-07 10:36:07
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*A csapat tehát bevágtat a kikötőbe, az őrmesterrel az élen. Aoneer magasra tartja alabárdját, és szabadon hagyja lobogni a vörös köpenyt, ezzel próbálva elárulni a csapat szándékát, és hovatartozását. Egyedül a fehér toll miatt szégyenkezik kissé. Sőt ez nem is szégyen inkább zavar. Mert ugye szép dolog, pár hónapos alig kipróbált őrmesterként ötven fős sereget irányítani, de egy ekkora sereg mellé talán már vörös toll illene. Amit ha csatára kerül a sor reményei szerint majd ki is érdemel. Az mondjuk meglepi micsoda hiány lett mostanság tisztek terén, elvégre az osztag is egy vele egyenrangú felügyelete alá került. Mi több Ambroggio is úgy eltűnt mintha a föld nyelte volna el. Ha rosszmájú lenne azt mondaná, ennek biztos köze van a holtak hirtelen feltámadásához, de az efféle gondolatokat igyekszik távol tartani magától.*
-Jobbkanyar. *Kiáltja és adja meg a csapatnak a karjelzést, hogy a lovas csoportosulás a város utcái helyett egyenesen a friss védművek, sáncok és barikádok alatt futhasson végig. Nem akarja letaposni a polgárok sokaságát akik már egyszer túléltek egy támadást. A fene se akarja felborogatni a kofák pultjait és letaposni az utcán ácsorgókat. Sokkal inkább a helyi parancsnokság előtt kell jó színben feltűnniük, meg aztán kíváncsi rá vajon mennyire fordulékony félbevágott lovasszázada.*
*A csapat tehát bevágtat a kikötőbe, az őrmesterrel az élen. Aoneer magasra tartja alabárdját, és szabadon hagyja lobogni a vörös köpenyt, ezzel próbálva elárulni a csapat szándékát, és hovatartozását. Egyedül a fehér toll miatt szégyenkezik kissé. Sőt ez nem is szégyen inkább zavar. Mert ugye szép dolog, pár hónapos alig kipróbált őrmesterként ötven fős sereget irányítani, de egy ekkora sereg mellé talán már vörös toll illene. Amit ha csatára kerül a sor reményei szerint majd ki is érdemel. Az mondjuk meglepi micsoda hiány lett mostanság tisztek terén, elvégre az osztag is egy vele egyenrangú felügyelete alá került. Mi több Ambroggio is úgy eltűnt mintha a föld nyelte volna el. Ha rosszmájú lenne azt mondaná, ennek biztos köze van a holtak hirtelen feltámadásához, de az efféle gondolatokat igyekszik távol tartani magától.*
-Jobbkanyar. *Kiáltja és adja meg a csapatnak a karjelzést, hogy a lovas csoportosulás a város utcái helyett egyenesen a friss védművek, sáncok és barikádok alatt futhasson végig. Nem akarja letaposni a polgárok sokaságát akik már egyszer túléltek egy támadást. A fene se akarja felborogatni a kofák pultjait és letaposni az utcán ácsorgókat. Sokkal inkább a helyi parancsnokság előtt kell jó színben feltűnniük, meg aztán kíváncsi rá vajon mennyire fordulékony félbevágott lovasszázada.*
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-06 08:56:59
Üzenet elküldve: 2016-02-06 08:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Útban hazafele //
* A tenger most nyugodt volt, mintha sejtené, hogy a kalandozókra nagy gondok várnak majd a szárazföldön. Az öreg mint jó kapitány és öreg tengeri medve észre is vette a szélcsendet és kihasználta amennyire csak lehetett. A vendégek pihenhettek a kabinban, a saját két inasa elégséges volt a munkához. Hamar eltelt a néhány óra és még napvilágnál léphettek szárazföldre. Moon kissé meginog, még mindig nincs hozzászokva a tengeri utazáshoz, de mindenképpen jobban viselte az utat mint társnője aki csak pihent a kabinban. Szerencsére a Kikötőbe már ő is saját lábán érkezik majd el is válnak, hogy mindenki menjen a saját útjára. A nőstényke a lovát egy közeli háznál hagyta amíg ők a halászcsárdában.*
- Remélem minden rendben van Ádázzal, Hajnallal és Arkal. *szól reménykedve. Nem voltak túl sok ideig távol, de ha lesoványodva kapja vissza ménjét azt biztosa nem köszönné meg. Szerencsére minden rendben így most külön vacsora nélkül indulhatnak tovább az Artheniori folyó felé. A hírek amiket a lovak átvételekor hallott egyáltalában nem nyugtatták meg. Már a lovon galoppozva szól a két hímnek.*
- Figyeljetek csak. Azt mondják holtak légiói támadtak a közeli földekre amíg mi odaát voltunk a szigeten.*mondja elgondolkodva.*
- Azt javasolták, hogy szálljunk meg itt, de utunk sürgős tehát döntenünk kell merre tovább. *hangjában ott a kérdés. Bár a folyón keresztül érkeztek de éppen mehetnek vissza más útvonalon is, már ha az biztonságosabb.*
* A tenger most nyugodt volt, mintha sejtené, hogy a kalandozókra nagy gondok várnak majd a szárazföldön. Az öreg mint jó kapitány és öreg tengeri medve észre is vette a szélcsendet és kihasználta amennyire csak lehetett. A vendégek pihenhettek a kabinban, a saját két inasa elégséges volt a munkához. Hamar eltelt a néhány óra és még napvilágnál léphettek szárazföldre. Moon kissé meginog, még mindig nincs hozzászokva a tengeri utazáshoz, de mindenképpen jobban viselte az utat mint társnője aki csak pihent a kabinban. Szerencsére a Kikötőbe már ő is saját lábán érkezik majd el is válnak, hogy mindenki menjen a saját útjára. A nőstényke a lovát egy közeli háznál hagyta amíg ők a halászcsárdában.*
- Remélem minden rendben van Ádázzal, Hajnallal és Arkal. *szól reménykedve. Nem voltak túl sok ideig távol, de ha lesoványodva kapja vissza ménjét azt biztosa nem köszönné meg. Szerencsére minden rendben így most külön vacsora nélkül indulhatnak tovább az Artheniori folyó felé. A hírek amiket a lovak átvételekor hallott egyáltalában nem nyugtatták meg. Már a lovon galoppozva szól a két hímnek.*
- Figyeljetek csak. Azt mondják holtak légiói támadtak a közeli földekre amíg mi odaát voltunk a szigeten.*mondja elgondolkodva.*
- Azt javasolták, hogy szálljunk meg itt, de utunk sürgős tehát döntenünk kell merre tovább. *hangjában ott a kérdés. Bár a folyón keresztül érkeztek de éppen mehetnek vissza más útvonalon is, már ha az biztonságosabb.*
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-02 15:19:44
Üzenet elküldve: 2016-02-02 15:19:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Jól esett kis ideig távol maradnia a várostól, és gondolatait más mederbe terelni, még ha teljes nyugalmat nem is talált. Ahogy az is jót tett neki, hogy valakivel beszélhetett a mágiáról, eddigi tapasztalatairól, no meg hogy egy fajtársával is találkozott.
A futár visszatértének napja azonban vészesen közeleg, neki pedig ideje visszatérnie Artheniorba, hogy megtudja, mire jutott. A holt veszedelem miatt inkább a kerülőutat választja, időt veszít rajta, amit majd próbál fürge lova vágtájával behozni, de inkább érjen oda később, mint soha.
Ehhez persze elsőként a Dokkon kell átjutnia. Onnan is látni az elmúlt idő történéseinek nyomait, ami nem csak hátasát és a cseperedő farkaskutyát nyugtalanítják, a lány gyomra is apró csomóvá szorul. A gyorsabb tempóra ösztökéléssel már nem lesz probléma.*
A futár visszatértének napja azonban vészesen közeleg, neki pedig ideje visszatérnie Artheniorba, hogy megtudja, mire jutott. A holt veszedelem miatt inkább a kerülőutat választja, időt veszít rajta, amit majd próbál fürge lova vágtájával behozni, de inkább érjen oda később, mint soha.
Ehhez persze elsőként a Dokkon kell átjutnia. Onnan is látni az elmúlt idő történéseinek nyomait, ami nem csak hátasát és a cseperedő farkaskutyát nyugtalanítják, a lány gyomra is apró csomóvá szorul. A gyorsabb tempóra ösztökéléssel már nem lesz probléma.*
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-01 20:26:08
Üzenet elküldve: 2016-02-01 20:26:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*Követi a fajtársakat sebesen. Igaz néha lemarad, de néha megiramodik. Látja hogy Gworasht elkapta a vérdüh. Ami egyrészt jó, másrészt aggodalmakat kelt a nőstényben. Nem akar olyan ork után loholni, aki a saját büszkeségét hajtja ezáltal veszélybe sodorja a többieket.. Reménykedni tud csak abban, hogy Gworash dühét az ellenségen vezeti le és nem az indulat hevében dönt olyan fontos dolgokról mint a taktika, vagy a többiek élete. Hamar áthaladnak a dokkokon. Ahhoz képest, hogy milyen lassan érkeztek olyan gyorsan távoznak is. Qira fejben már azon gondolkozik, hogy miféle ellenség rejlik a furcsa derengős sötétben. Hogy mi lehet az, majd ott kiderül.*
*Követi a fajtársakat sebesen. Igaz néha lemarad, de néha megiramodik. Látja hogy Gworasht elkapta a vérdüh. Ami egyrészt jó, másrészt aggodalmakat kelt a nőstényben. Nem akar olyan ork után loholni, aki a saját büszkeségét hajtja ezáltal veszélybe sodorja a többieket.. Reménykedni tud csak abban, hogy Gworash dühét az ellenségen vezeti le és nem az indulat hevében dönt olyan fontos dolgokról mint a taktika, vagy a többiek élete. Hamar áthaladnak a dokkokon. Ahhoz képest, hogy milyen lassan érkeztek olyan gyorsan távoznak is. Qira fejben már azon gondolkozik, hogy miféle ellenség rejlik a furcsa derengős sötétben. Hogy mi lehet az, majd ott kiderül.*
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-01 19:13:55
Üzenet elküldve: 2016-02-01 19:13:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*Nem tartott sokáig eljutni a dokkokhoz. Most viszont a legkisebb problémája, hogy feltűnést kelt, a legrövidebb úton megy, ha kell arrébb tesz embereket, nincs megállás. Akkorákat lép, amekkorát tud, Daetthet is utolérte. Ahogy odaér, csupán egy határozott morgással jelzi a közös célt és szándékot. Qira is lépést tart velük. Eközben kérdések hordája ébred benne, "Hogyan? Mióta? Mennyien? Mennyire?" de mindre egy válasza van és az az ott hever jobb markában és nem fog várni azzal, hogy megválaszolja. ~Adjatok erőt szellemek, ha ti is úgy akarjátok én foglak képviselni titeket!~ Érzi a hatalmat kezében, reméli nem fog elveszni, mikor szüksége is lesz rá. A Kastélyhoz!*
*Nem tartott sokáig eljutni a dokkokhoz. Most viszont a legkisebb problémája, hogy feltűnést kelt, a legrövidebb úton megy, ha kell arrébb tesz embereket, nincs megállás. Akkorákat lép, amekkorát tud, Daetthet is utolérte. Ahogy odaér, csupán egy határozott morgással jelzi a közös célt és szándékot. Qira is lépést tart velük. Eközben kérdések hordája ébred benne, "Hogyan? Mióta? Mennyien? Mennyire?" de mindre egy válasza van és az az ott hever jobb markában és nem fog várni azzal, hogy megválaszolja. ~Adjatok erőt szellemek, ha ti is úgy akarjátok én foglak képviselni titeket!~ Érzi a hatalmat kezében, reméli nem fog elveszni, mikor szüksége is lesz rá. A Kastélyhoz!*
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-01 18:31:30
Üzenet elküldve: 2016-02-01 18:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*A gyakorlás után Qira szavaira felfigyelve, nem lustálkodik. Gyorsan magához veszi a cuccait és fürge léptekkel talpal át a kikötőn. Lába gyorsan jár, homlokán még a gyakorlás általi izzadság cseppek szánkáznak végig. Nem igazán figyeli, hogy társai jönnek-e, ő mindenesetre siet. Néhány embert félretaszít maga elől, fel se tűnik neki, hogy lassacskán már az élen van. Bár ez percek kérdése. Jelentős alacsonysága miatt, a hatalmas ork és az asszony könnyen beérhetik.*
~ Ha eljön az ítéletidő, akkor sem érünk oda.~
*Tenyere pofozkodásra viszket, izmai kellemesen zsibbadnak.*
*A gyakorlás után Qira szavaira felfigyelve, nem lustálkodik. Gyorsan magához veszi a cuccait és fürge léptekkel talpal át a kikötőn. Lába gyorsan jár, homlokán még a gyakorlás általi izzadság cseppek szánkáznak végig. Nem igazán figyeli, hogy társai jönnek-e, ő mindenesetre siet. Néhány embert félretaszít maga elől, fel se tűnik neki, hogy lassacskán már az élen van. Bár ez percek kérdése. Jelentős alacsonysága miatt, a hatalmas ork és az asszony könnyen beérhetik.*
~ Ha eljön az ítéletidő, akkor sem érünk oda.~
*Tenyere pofozkodásra viszket, izmai kellemesen zsibbadnak.*
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-30 22:19:18
Üzenet elküldve: 2016-01-30 22:19:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Ha nappal lenne, talán nem is lenne olyan hatásos az egész hadművelet. Olyan ez, mint mikor első alkalommal látod smink, vagy akármilyen szépítőeszköz nélkül, természetes valójában szíved választottját. Igazi meglepetéseket lehet okozni, olyanokat, ahol már elgondolkodik az ember, vajon hogy nem vette észre eddig, vagy inkább azon agyal, hogy hogyan tudná visszavarázsolni rá (főleg, ha megéri), és csak imádkozhat, hogy soha többet ne lásson olyan szörnyet ébredéskor. Na, az éjszaka-nappal lehet pontosan ilyen. Persze nem ebben az esetben, mert Loka nyilván a fényben is ugyanolyan feltűnően csinos, tündöklő mint éjszaka, vagy... ki tudja... szerencsés esetben Zaras nem kap erre a kérdésre választ. *
- Hát azt nem tudom biztosan, hogy vége, de az első hullámot visszavertük.
* Még jó, hogy hallja innen-onnan a híreket, mert ha nem lenne tisztában a helyzettel, akár még az is lehetne, hogy ebben a pillanatban is rohamoznak, de szerencsére mindenfelől hallani a pletykákat, így ez nem probléma, s ha esetleg mégis támadnának, azt lehet a következő hullámra fogni. Az még nem is lenne hazugság.
Lokának nincs mázlija, Zaras nem sérült meg komolyabban, csupán apró "karcolásokat" szerzett be, s azokat sem tegnap.
Hát ha már ott tartunk, hogy a lány "félresikerült, rossz utat választott", akkor inkább félresikerült, mert rossz út ide vagy oda, az amit akar az nem normális... sőt, nagyon nem az. De valahol hízelgő, és talán Zaras is annak tudná be a dolgot... Attól függetlenül nem engedné, hogy megöljék (talán pici vágások, erősebb harapások, ha jó indoka van rá), de hízelgő.
~ Ahová csak akarom? Heh, hát ez könnyű volt. ~
Ki az a hímeszű, aki nem így ítélné meg ezt a kijelentést, az egész szituációt. Az elf arra is fogadni merne, hogy ha itt lenne egy ágy, meg négy fal, akkor már most megejthetnék. *
- Mit szólna ahhoz, ha lassan visszamennénk a hajóra? A túl sok séta sem jó evés után.
* Nem mintha fogalma lenne róla, hogy mi jó, s mi nem egy laktató evés után. Vagyis de, egyről van fogalma; pont arra akarja kormányozni az eseményeket. Az már más kérdés, hogy mi is fog történni. *
* Ha nappal lenne, talán nem is lenne olyan hatásos az egész hadművelet. Olyan ez, mint mikor első alkalommal látod smink, vagy akármilyen szépítőeszköz nélkül, természetes valójában szíved választottját. Igazi meglepetéseket lehet okozni, olyanokat, ahol már elgondolkodik az ember, vajon hogy nem vette észre eddig, vagy inkább azon agyal, hogy hogyan tudná visszavarázsolni rá (főleg, ha megéri), és csak imádkozhat, hogy soha többet ne lásson olyan szörnyet ébredéskor. Na, az éjszaka-nappal lehet pontosan ilyen. Persze nem ebben az esetben, mert Loka nyilván a fényben is ugyanolyan feltűnően csinos, tündöklő mint éjszaka, vagy... ki tudja... szerencsés esetben Zaras nem kap erre a kérdésre választ. *
- Hát azt nem tudom biztosan, hogy vége, de az első hullámot visszavertük.
* Még jó, hogy hallja innen-onnan a híreket, mert ha nem lenne tisztában a helyzettel, akár még az is lehetne, hogy ebben a pillanatban is rohamoznak, de szerencsére mindenfelől hallani a pletykákat, így ez nem probléma, s ha esetleg mégis támadnának, azt lehet a következő hullámra fogni. Az még nem is lenne hazugság.
Lokának nincs mázlija, Zaras nem sérült meg komolyabban, csupán apró "karcolásokat" szerzett be, s azokat sem tegnap.
Hát ha már ott tartunk, hogy a lány "félresikerült, rossz utat választott", akkor inkább félresikerült, mert rossz út ide vagy oda, az amit akar az nem normális... sőt, nagyon nem az. De valahol hízelgő, és talán Zaras is annak tudná be a dolgot... Attól függetlenül nem engedné, hogy megöljék (talán pici vágások, erősebb harapások, ha jó indoka van rá), de hízelgő.
~ Ahová csak akarom? Heh, hát ez könnyű volt. ~
Ki az a hímeszű, aki nem így ítélné meg ezt a kijelentést, az egész szituációt. Az elf arra is fogadni merne, hogy ha itt lenne egy ágy, meg négy fal, akkor már most megejthetnék. *
- Mit szólna ahhoz, ha lassan visszamennénk a hajóra? A túl sok séta sem jó evés után.
* Nem mintha fogalma lenne róla, hogy mi jó, s mi nem egy laktató evés után. Vagyis de, egyről van fogalma; pont arra akarja kormányozni az eseményeket. Az már más kérdés, hogy mi is fog történni. *
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-30 21:58:23
Üzenet elküldve: 2016-01-30 21:58:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*Ahogy elhagyja a dokkokat, a csendes kikötő megnyugvást hoz a számára. Már már kedve támad a fürdőzéshez, de sajnos most nem alkalmas. Persze számszeríja a kezében úgy halad rugdosva a homokot. Ha valaki szóvá tenné csak megvillantja mosolyát, és megemeli számszeríját. Csak hogy egyenlőek legyenek az erőviszonyok. Ahogy a hajókat nézegeti, azon morfondírozik, melyik illene épp hozzá. Talán egyszer elköthetne egy ilyen nagyobb fadarabot. De ő nem ért az irányításához. Talán ezek a fiúk igen. Erre még biztosan vissza fognak térni.*
*Ahogy elhagyja a dokkokat, a csendes kikötő megnyugvást hoz a számára. Már már kedve támad a fürdőzéshez, de sajnos most nem alkalmas. Persze számszeríja a kezében úgy halad rugdosva a homokot. Ha valaki szóvá tenné csak megvillantja mosolyát, és megemeli számszeríját. Csak hogy egyenlőek legyenek az erőviszonyok. Ahogy a hajókat nézegeti, azon morfondírozik, melyik illene épp hozzá. Talán egyszer elköthetne egy ilyen nagyobb fadarabot. De ő nem ért az irányításához. Talán ezek a fiúk igen. Erre még biztosan vissza fognak térni.*
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-30 21:52:44
Üzenet elküldve: 2016-01-30 21:52:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*Nem kell sokat győzködni, hamar beéri újdonsült társait. Őt nem feszélyezi a civilizáció, sok mindent nyúlt már el erről a környékről. Ha Gworash kevésbé nyüzsgős úton halad, még az is lehet hogy megjárja. Qira leválik. Tudja hogy az az út amin a többiek haladnak merre vezet, de semmi kedve az őrségnek magyarázkodni. Ő a nyüzsgéssel teli utcán halad végig majd találkozik is társaival ha minden igaz. Hogy hova tartanak az kérdéses, de most nem szól. Elég volt a fecsegésből ma már.*
*Nem kell sokat győzködni, hamar beéri újdonsült társait. Őt nem feszélyezi a civilizáció, sok mindent nyúlt már el erről a környékről. Ha Gworash kevésbé nyüzsgős úton halad, még az is lehet hogy megjárja. Qira leválik. Tudja hogy az az út amin a többiek haladnak merre vezet, de semmi kedve az őrségnek magyarázkodni. Ő a nyüzsgéssel teli utcán halad végig majd találkozik is társaival ha minden igaz. Hogy hova tartanak az kérdéses, de most nem szól. Elég volt a fecsegésből ma már.*
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-30 21:48:10
Üzenet elküldve: 2016-01-30 21:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*Az asszony szavaira csupán megforgatja a szemét. Nem pocsékolja se az erejét, se az idejét, hogy valami jött-ment nősténnyel veszekedjen. Végül gúnyos vigyorra húzza a száját és szótlanul ballag tovább.*
~ Ostoba nőszemély! Addig jár a szája mígnem egy életlen késsel ki nem metszi valaki a nyelvét.~
*Lassan meglátja a dokkokat és ha lehetséges, vigyora még szélesebbre húzódik.*
~ Újra a civilizációba! Mocskos nagy szerencse!~
*A társait láthatóan kicsit feszélyezteti az újszerű látvány, még a két ork szeme is szűkre húzódik. Daetthet kevésbé zavarja a látvány, mostanság hozzászokott a látványhoz.*
*Az asszony szavaira csupán megforgatja a szemét. Nem pocsékolja se az erejét, se az idejét, hogy valami jött-ment nősténnyel veszekedjen. Végül gúnyos vigyorra húzza a száját és szótlanul ballag tovább.*
~ Ostoba nőszemély! Addig jár a szája mígnem egy életlen késsel ki nem metszi valaki a nyelvét.~
*Lassan meglátja a dokkokat és ha lehetséges, vigyora még szélesebbre húzódik.*
~ Újra a civilizációba! Mocskos nagy szerencse!~
*A társait láthatóan kicsit feszélyezteti az újszerű látvány, még a két ork szeme is szűkre húzódik. Daetthet kevésbé zavarja a látvány, mostanság hozzászokott a látványhoz.*
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-30 09:54:30
Üzenet elküldve: 2016-01-30 09:54:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Qira, Gworash, Daetth, és talán Shelash //
*Qira szövegére nem szól semmit, álljon csak neki akciózni, nem lesz hosszú élete. Azt viszont méltányolja, hogy nem ül tétlen az utazás alatt.
Intő jelek nem érkeztek, ha jön is valaki utánuk, az jól lemaradt. Lassacskán érdekes látvány tárul a szemük elé, a dokkok.*
-Maradjunk együtt, és semmi feltűnősködés, nincs balhé! Nincs "agyonlőlek"! *Néz Qirára. Szeretne gyorsan, és simán keresztülvágni a dokkokon. Próbálja nem a legnagyobb forgalomba vezetni a csapatot, az út szélén haladni. Nem sokat járt ilyen helyeken, ezért néha-néha az ő figyelmét is leköti egy-egy furcsaság, de próbál résen lenni, lassan átjutnak a dokkokon és végre egyszer talán a sziklákig is eljutnak.*
*Qira szövegére nem szól semmit, álljon csak neki akciózni, nem lesz hosszú élete. Azt viszont méltányolja, hogy nem ül tétlen az utazás alatt.
Intő jelek nem érkeztek, ha jön is valaki utánuk, az jól lemaradt. Lassacskán érdekes látvány tárul a szemük elé, a dokkok.*
-Maradjunk együtt, és semmi feltűnősködés, nincs balhé! Nincs "agyonlőlek"! *Néz Qirára. Szeretne gyorsan, és simán keresztülvágni a dokkokon. Próbálja nem a legnagyobb forgalomba vezetni a csapatot, az út szélén haladni. Nem sokat járt ilyen helyeken, ezért néha-néha az ő figyelmét is leköti egy-egy furcsaság, de próbál résen lenni, lassan átjutnak a dokkokon és végre egyszer talán a sziklákig is eljutnak.*
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-29 22:54:01
Üzenet elküldve: 2016-01-29 22:54:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Mivel Loka most először jár a kikötőben, nem tűnik fel neki a céltalan kóborlás. Talán nappal, más körülmények között észrevenné a visszavett tempót, a bizonytalan kanyarokat. Neki megfelel az andalgás. Jelenleg túlságosan lefoglalja az, hogy Zarast próbálja az ujjai köré csavarni. Nem mintha sok energiát kellene belefektetnie a műveletbe, az elf magától sétál a kelepcébe.*
- Igaz, hogy még mindig nem vertük vissza teljesen a támadó hadat?
*Érdekes, hogy csupán „agyatlan gyalogok a táblán”, mégsem hallani a híreket a mindent elsöprő diadalról és a férfival sem csataménjén, virágkoszorúktól övezve találkoztak egy győzelmi ünnep keretei közt. Talán csak nagyzolni akar, még jobb színben feltüntetni magát és mindeközben épp, hogy megúszta az ütközetet. Ha volna rajta egy-két sérülés… Néhány törött csont netán, sokkal könnyebb dolga volna a lánynak. Azonban Zaras makk egészségesnek tűnik.
De ha Lokán múlik, ez hamar változni fog.
Talán a neveltetés mégis félresikerült, rossz utat választott. Már gyerekkorában sem volt az a szende jó kislány, nem az, amelyet a szülei elvártak volna, hogy legyen. Mindene megvolt, mindig, és mindenáron többet akart. Kellemetlen egy kis fruska volt, meg kell hagyni. És ez a parázsló, egyre inkább felhevülni látszó erőszakos vágy a lelkében tökéletes orgyilkossá tenné, ha valaha is érdeklődött volna a „szakma” iránt.*
- Ahová csak akarja. *Suttogja a sötétben. Lehet, hogy túlságosan is feszíti a húrt.
Látja ő is, hogy a férfi önuralma pattanásig feszül, de egyelőre nem akarja neki megadni, amit kíván. Vagyis… Nem is csak egyelőre, hiszen az ő vágyai teljesen mások. Ez nem az a hév, amelyet egy nő egy másik férfi iránt érez. Ez a vér és fájdalom iránti hév. Normális ez? Nem számít már.
Nem rég vacsoráztak, Loka szemei mégis csillognak az éhségtől és amennyire Zarasnak esik nehezére visszatartania magát, elhiheti, hogy a lány is komoly önuralmat gyakorol.
Kettejük „harca” észrevétlen megy végbe a kikötő sötétjében. Hogy ki fog felülkerekedni és érvényre juttatni akaratát, az idő kérdése. Mindketten túl büszkék és túlságosan el vannak foglalva saját gondolataikkal ahhoz, hogy úgy gondolják, veszíthetnek ebben a játszmában.
Ami az igazat illeti, Loka nem is volna képes veszíteni. Akármelyikük is viszi végül keresztül akaratát, számára bármelyik eshetőség kedvező kimenetel. De legkedvezőbb mégis az volna, ha végre elorozhatná az elf kardjait és ezernyi helyen teleszúrhatná annak testét, hogy újra és újra hallhassa a húsba hatoló pengék dallamát, a férfi könyörgő, hörgő zihálását.*
*Mivel Loka most először jár a kikötőben, nem tűnik fel neki a céltalan kóborlás. Talán nappal, más körülmények között észrevenné a visszavett tempót, a bizonytalan kanyarokat. Neki megfelel az andalgás. Jelenleg túlságosan lefoglalja az, hogy Zarast próbálja az ujjai köré csavarni. Nem mintha sok energiát kellene belefektetnie a műveletbe, az elf magától sétál a kelepcébe.*
- Igaz, hogy még mindig nem vertük vissza teljesen a támadó hadat?
*Érdekes, hogy csupán „agyatlan gyalogok a táblán”, mégsem hallani a híreket a mindent elsöprő diadalról és a férfival sem csataménjén, virágkoszorúktól övezve találkoztak egy győzelmi ünnep keretei közt. Talán csak nagyzolni akar, még jobb színben feltüntetni magát és mindeközben épp, hogy megúszta az ütközetet. Ha volna rajta egy-két sérülés… Néhány törött csont netán, sokkal könnyebb dolga volna a lánynak. Azonban Zaras makk egészségesnek tűnik.
De ha Lokán múlik, ez hamar változni fog.
Talán a neveltetés mégis félresikerült, rossz utat választott. Már gyerekkorában sem volt az a szende jó kislány, nem az, amelyet a szülei elvártak volna, hogy legyen. Mindene megvolt, mindig, és mindenáron többet akart. Kellemetlen egy kis fruska volt, meg kell hagyni. És ez a parázsló, egyre inkább felhevülni látszó erőszakos vágy a lelkében tökéletes orgyilkossá tenné, ha valaha is érdeklődött volna a „szakma” iránt.*
- Ahová csak akarja. *Suttogja a sötétben. Lehet, hogy túlságosan is feszíti a húrt.
Látja ő is, hogy a férfi önuralma pattanásig feszül, de egyelőre nem akarja neki megadni, amit kíván. Vagyis… Nem is csak egyelőre, hiszen az ő vágyai teljesen mások. Ez nem az a hév, amelyet egy nő egy másik férfi iránt érez. Ez a vér és fájdalom iránti hév. Normális ez? Nem számít már.
Nem rég vacsoráztak, Loka szemei mégis csillognak az éhségtől és amennyire Zarasnak esik nehezére visszatartania magát, elhiheti, hogy a lány is komoly önuralmat gyakorol.
Kettejük „harca” észrevétlen megy végbe a kikötő sötétjében. Hogy ki fog felülkerekedni és érvényre juttatni akaratát, az idő kérdése. Mindketten túl büszkék és túlságosan el vannak foglalva saját gondolataikkal ahhoz, hogy úgy gondolják, veszíthetnek ebben a játszmában.
Ami az igazat illeti, Loka nem is volna képes veszíteni. Akármelyikük is viszi végül keresztül akaratát, számára bármelyik eshetőség kedvező kimenetel. De legkedvezőbb mégis az volna, ha végre elorozhatná az elf kardjait és ezernyi helyen teleszúrhatná annak testét, hogy újra és újra hallhassa a húsba hatoló pengék dallamát, a férfi könyörgő, hörgő zihálását.*
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-29 22:31:13
Üzenet elküldve: 2016-01-29 22:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nidia hosszú hónapokat töltött a Merina szálláshelyén, de most elérkezettnek látta az időt, hogy tovább lépjen. Döntését persze kevéssé indokolta a józan belátás, sokkal nagyobb szerepe volt benne üresedő erszényének.
A szigetvilág vonzza igazán, de egy tisztességes kutatóexpedíció nem olcsó mulatság! Már előre látja sanyarú sorsát, a neveletlen lurkókkal és a kényes kölkökkel töltendő éveket. Soká fog eljutni oda, ahova szeretne, ha jelenleg meglévő eszközeivel kell érvényesülnie a munkapiacon. Talán ha egy kicsit több husit villantana... többet kérhetne egy óráért is. Nem elvetendő gondolat, ám várhat még egy kicsit, míg elszáll a hideg idő.
Zsákját vállára vetve indul hát neki a nagyvilágnak, s mivel a városban nem jártak anno sok szerencsével, inkább a perifériák felé próbálkozik ezúttal. Talán van a közelben egy kis falu, nemesi birtok, vadászkastély ahol örülnének a szolgálatainak.*
A szigetvilág vonzza igazán, de egy tisztességes kutatóexpedíció nem olcsó mulatság! Már előre látja sanyarú sorsát, a neveletlen lurkókkal és a kényes kölkökkel töltendő éveket. Soká fog eljutni oda, ahova szeretne, ha jelenleg meglévő eszközeivel kell érvényesülnie a munkapiacon. Talán ha egy kicsit több husit villantana... többet kérhetne egy óráért is. Nem elvetendő gondolat, ám várhat még egy kicsit, míg elszáll a hideg idő.
Zsákját vállára vetve indul hát neki a nagyvilágnak, s mivel a városban nem jártak anno sok szerencsével, inkább a perifériák felé próbálkozik ezúttal. Talán van a közelben egy kis falu, nemesi birtok, vadászkastély ahol örülnének a szolgálatainak.*
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-29 17:46:43
Üzenet elküldve: 2016-01-29 17:46:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A kis utcából kiérve rettenetes halotti bűz csapja meg az orrát. Nem képes eldönteni, hogy az élőholt sereg maradványai vagy az elesett védők teteme szennyezi az általában mindig haltól bűzlő kikötői levegőt. Sajnos mindkettő egyszerre alkotja meg ezt a gyomorforgató aromát. Anuz összeszorított fogakkal lépked óvatosan a holtestek mellett. Nem volt szemtanúja pontosan mi történt de elképzelésében is összerándul a szíve. Az egymást segítő még élő de már haldokló katonák próbálnak elcsoszogni a legközelebbi szilárd pontig, ami vagy egy pad vagy egy olyan dolog, ami magasabbra emeli azt, aki rá ül.*
~ Ez csak a kezdet… ~
*Gondolja és nem mer belemélyülni mi vár rá a folyóparton. A még füstölgő házak, háztetők egyértelműen egy csata utáni tájképre emlékezteti még a legostobább embert is. Az ifjú egy még egyben maradt ház falához kullog, és az oldalának dől. Az ereszre ráeső napsugarak hosszú árnyékot vetnek a kőfalra. Anuz arcát most nem csak a kapucnija, hanem az árnyék is takarja. A napfény most valahogy nem olyan meleg és kedves, hanem inkább hideg és komor. Az ember egy ilyen napon nem szívesen lenne a szabad ég alatt. De most más. Nem lehet mit tenni. Számtalan holtest fekszik meggyalázva a földön. A bátor, védő katonák és kalandorok tetemei csak egyetlen mondatot súgnak: ˝Mi vagyunk azok, akik becsületüket és életüket áldoztuk egy nemes cél érdekében”. Valóban százak élete kell ahhoz, hogy egy cél nemes legyen?*
~ Nem, biztos nem. Talán van arra más mód, hogy becsült ember legyek.~
*Gondolkodik ily módon az ifjú kalandor. Míg több ember esett el a harcban, ő egy sikátorban volt megbújva, és várta, hogy mikor bújhat újra elő. Anuz érez egy cseppnyi lelkiismeret furdalást. Nem sokat gondolkodva ezen már el is rúgja magát a faltól. Köpenye zsebébe vágja a kezét és némi lelki erőt összeszedve sétálni kezd a folyópart felé.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.01.29 23:09:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~ Ez csak a kezdet… ~
*Gondolja és nem mer belemélyülni mi vár rá a folyóparton. A még füstölgő házak, háztetők egyértelműen egy csata utáni tájképre emlékezteti még a legostobább embert is. Az ifjú egy még egyben maradt ház falához kullog, és az oldalának dől. Az ereszre ráeső napsugarak hosszú árnyékot vetnek a kőfalra. Anuz arcát most nem csak a kapucnija, hanem az árnyék is takarja. A napfény most valahogy nem olyan meleg és kedves, hanem inkább hideg és komor. Az ember egy ilyen napon nem szívesen lenne a szabad ég alatt. De most más. Nem lehet mit tenni. Számtalan holtest fekszik meggyalázva a földön. A bátor, védő katonák és kalandorok tetemei csak egyetlen mondatot súgnak: ˝Mi vagyunk azok, akik becsületüket és életüket áldoztuk egy nemes cél érdekében”. Valóban százak élete kell ahhoz, hogy egy cél nemes legyen?*
~ Nem, biztos nem. Talán van arra más mód, hogy becsült ember legyek.~
*Gondolkodik ily módon az ifjú kalandor. Míg több ember esett el a harcban, ő egy sikátorban volt megbújva, és várta, hogy mikor bújhat újra elő. Anuz érez egy cseppnyi lelkiismeret furdalást. Nem sokat gondolkodva ezen már el is rúgja magát a faltól. Köpenye zsebébe vágja a kezét és némi lelki erőt összeszedve sétálni kezd a folyópart felé.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.01.29 23:09:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-29 09:39:15
Üzenet elküldve: 2016-01-29 09:39:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Fogalma sincs, merre kéne menniük, ő sem ismeri annyira a környéket, ezért megpróbálkozik egy nagy kört leírni a város szélén. Attól talán majd úgy fog tűnni, mintha elég sokat sétáltak volna. Bizonytalanságát jól elrejti a lány elől, még csak az kéne, hogy hátrányba kerüljön. Persze arról fogalma sincs, hogy esetleg már most is hátrányban van. *
- Semmiség volt. Azok csak agyatlan gyalogok voltak a táblán.
~ És egy olyan király arcnak, mint Zaras, elképzelhetetlen, hogy ott hagyja a fogát. ~
* Na persze, most ezt gondolja, de ott azért kicsit más volt a helyzet. Akkor ott volt elég alkalom, hogy meghaljon, vagy komolyabban megsérüljön. Például mikor mana lövedéket küldött arra az életelszívó szellemre. Ha Taitos nem lép közbe, már lehet, hogy halott lenne. Vagy százötven éves.
Loka eléri a célját az érzékek kihasználásával, a férfinak már így is nagy odafigyelést igényel, hogy leplezze a lány által keltett vágyat. Nem csoda, hogy az orgyilkosok közül is a nők a kiemelkedők, könnyűszerrel tudják elcsavarni egy férfi fejét, miután elcsábították azt. Jól kihasználják a természet adta adottságaikat, de hát pontosan erre lettek kitalálva. A férfinőkön kívül talán nincs olyan, aki huzamosabb ideig ellen tudna állni egy nő akaratának. Zaras sem tud, és mivel nem ismeri a nő valódi célját, ezért nem is akar. *
- Menjünk erre.
* Amikor a lány hozzásimul, egy pillanatra megakad a lélegzete, ezt egy nagyobb áramütésként éli meg, mint az érintéseket, amiket nem rest viszonozni.
Ami azt illeti, igen, vagyis nem, nem sok esélye van szemtől szemben lerohanni a férfit, de talán még a meglepetés támadás is visszafordulhat. A jó hír, hogy egyelőre semmi szükség ilyen erőszakos viselkedésre, Loka jól játssza meg a lapjait, Zaras meg ostobán, vagy éppen férfin, belemegy a játékba. Nem is sejti, hogy az élete a főnyeremény.
Vagy ha sokáig húzza a lány az időt, Zaras ingereit, akkor lehet, hogy változnak a tétek... Lehet, hogy Zarasból előbújik a férfi megtestesült libidója, és netalántán a lány kerül a férfi vágyai alá, nem pedig fordítva, ahogyan azt eltervezte. S mint gyenge, úri hölgy, ellenállni sem nagyon fog tudni. De ez csak egy lehetséges jövő a rengeteg másik mellett, korántsem olyan biztos, mint azt a férfi akarná. *
* Fogalma sincs, merre kéne menniük, ő sem ismeri annyira a környéket, ezért megpróbálkozik egy nagy kört leírni a város szélén. Attól talán majd úgy fog tűnni, mintha elég sokat sétáltak volna. Bizonytalanságát jól elrejti a lány elől, még csak az kéne, hogy hátrányba kerüljön. Persze arról fogalma sincs, hogy esetleg már most is hátrányban van. *
- Semmiség volt. Azok csak agyatlan gyalogok voltak a táblán.
~ És egy olyan király arcnak, mint Zaras, elképzelhetetlen, hogy ott hagyja a fogát. ~
* Na persze, most ezt gondolja, de ott azért kicsit más volt a helyzet. Akkor ott volt elég alkalom, hogy meghaljon, vagy komolyabban megsérüljön. Például mikor mana lövedéket küldött arra az életelszívó szellemre. Ha Taitos nem lép közbe, már lehet, hogy halott lenne. Vagy százötven éves.
Loka eléri a célját az érzékek kihasználásával, a férfinak már így is nagy odafigyelést igényel, hogy leplezze a lány által keltett vágyat. Nem csoda, hogy az orgyilkosok közül is a nők a kiemelkedők, könnyűszerrel tudják elcsavarni egy férfi fejét, miután elcsábították azt. Jól kihasználják a természet adta adottságaikat, de hát pontosan erre lettek kitalálva. A férfinőkön kívül talán nincs olyan, aki huzamosabb ideig ellen tudna állni egy nő akaratának. Zaras sem tud, és mivel nem ismeri a nő valódi célját, ezért nem is akar. *
- Menjünk erre.
* Amikor a lány hozzásimul, egy pillanatra megakad a lélegzete, ezt egy nagyobb áramütésként éli meg, mint az érintéseket, amiket nem rest viszonozni.
Ami azt illeti, igen, vagyis nem, nem sok esélye van szemtől szemben lerohanni a férfit, de talán még a meglepetés támadás is visszafordulhat. A jó hír, hogy egyelőre semmi szükség ilyen erőszakos viselkedésre, Loka jól játssza meg a lapjait, Zaras meg ostobán, vagy éppen férfin, belemegy a játékba. Nem is sejti, hogy az élete a főnyeremény.
Vagy ha sokáig húzza a lány az időt, Zaras ingereit, akkor lehet, hogy változnak a tétek... Lehet, hogy Zarasból előbújik a férfi megtestesült libidója, és netalántán a lány kerül a férfi vágyai alá, nem pedig fordítva, ahogyan azt eltervezte. S mint gyenge, úri hölgy, ellenállni sem nagyon fog tudni. De ez csak egy lehetséges jövő a rengeteg másik mellett, korántsem olyan biztos, mint azt a férfi akarná. *
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-28 20:03:26
Üzenet elküldve: 2016-01-28 20:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A neveltetés. A legfontosabb dolog, ha hihetünk a Gorthweneknek. Loka lényét teljesen átszövi, beleivódott a ráerőltetett tartózkodó, udvarias és lássuk be, olykor meglehetősen sekélyes magatartás. Sokáig próbált küzdeni ellene, de mi értelme lett volna? Inkább magáévá tette, saját arcára formálta mindazt, amit valaha kényszerként élt meg.
Ahogyan most is. Egyre inkább biztos abban, hogy valamilyen úton-módon a férfi vérét akarja látni. Talán elég neki egyszer, talán nem – erre csupán akkor fog fény derülni, ha túljutott azon a bizonyos ponton. És ha egyszer túljut… Vajon lesz-e visszaút?
A gondolat, hogy nem tudna leállni akárhogyan is könyörögne az elf, nem félelemmel, hanem tűzzel tölti el. És azt sem bánná, ha beterítené a férfi mélyvörös vére. Elf vér ez, nincs nemesebb az elfek vérénél.*
- Igazán? *Kérdez vissza érdeklődve. Hát persze, a harci felszerelés meg az a két tioli penge nem csak dísznek vannak ott.* Hallottam a csatáról. Örülök, hogy élve megúszta. Ezek szerint megérte az a sok edzés. *Apró, futó kacaj hagyja el ajkait.
Az este sötétjében felébredő érzékeket maximálisan kihasználja a nő, hogy elcsavarja Zaras fejét. A szavakat búgja, duruzsolja a másiknak egészen közelről. Az elf fülek egyébként is rendkívül érzékenyek, de ilyenkor éjszaka a hangok felerősödnek, az illatok intenzívebbé válnak és minden mozdulat és érintés százszoros erővel rohamozza meg az agysejteket.*
- Vezessen. *Suttogja. Felettébb parancsoló suttogás ez, még ha maga a szó arra is enged következtetni, hogy a férfi akarata alá veti magát.
A folyó felé, jó ötlet. El az őrök és a kíváncsi szemek elől. Ugyanakkor a korábbi csataszínhely… Minden, csak nem… Tiszta.*
- Önre bízom magam. *Teszi még hozzá. Ha könnyűvérűnek titulálják, hát annak titulálják. Láthatóan a férfit nem zavarja Loka készségessége, vagy csupán túlságosan is el van telve saját képességeivel, és úgy érzi máris célegyenesben van.
És nem is hinné rosszul. Ott van. De egy egészen más versenyben, mint amilyenről álmodozik.
Viszont ha a férfi valóban igazat mondott, és élve megúszta a nemrégiben lezajlott (és még mindig zajló) csatározást, úgy sokkal erősebb és agilisabb lehet, mint azt a nő elsőre gondolta. Mindent összevetve meglehet, kemény ellenállásba fog ütközni. Hozzásimulván érzi a Zaras bőrvértbe bújtatott testének feszességét, de saját ízléséhez mérten egy kissé túl vékonykának ítéli a Zygendar fiút. Talán tévesen.
Ő nem harcos, csupán egy gyenge úri hölgy. Az eszét kell használnia, hogy túljárjon a nála sokszorosan is szívósabb férfi agyán, és a saját malmára hajtsa a vizet.*
*A neveltetés. A legfontosabb dolog, ha hihetünk a Gorthweneknek. Loka lényét teljesen átszövi, beleivódott a ráerőltetett tartózkodó, udvarias és lássuk be, olykor meglehetősen sekélyes magatartás. Sokáig próbált küzdeni ellene, de mi értelme lett volna? Inkább magáévá tette, saját arcára formálta mindazt, amit valaha kényszerként élt meg.
Ahogyan most is. Egyre inkább biztos abban, hogy valamilyen úton-módon a férfi vérét akarja látni. Talán elég neki egyszer, talán nem – erre csupán akkor fog fény derülni, ha túljutott azon a bizonyos ponton. És ha egyszer túljut… Vajon lesz-e visszaút?
A gondolat, hogy nem tudna leállni akárhogyan is könyörögne az elf, nem félelemmel, hanem tűzzel tölti el. És azt sem bánná, ha beterítené a férfi mélyvörös vére. Elf vér ez, nincs nemesebb az elfek vérénél.*
- Igazán? *Kérdez vissza érdeklődve. Hát persze, a harci felszerelés meg az a két tioli penge nem csak dísznek vannak ott.* Hallottam a csatáról. Örülök, hogy élve megúszta. Ezek szerint megérte az a sok edzés. *Apró, futó kacaj hagyja el ajkait.
Az este sötétjében felébredő érzékeket maximálisan kihasználja a nő, hogy elcsavarja Zaras fejét. A szavakat búgja, duruzsolja a másiknak egészen közelről. Az elf fülek egyébként is rendkívül érzékenyek, de ilyenkor éjszaka a hangok felerősödnek, az illatok intenzívebbé válnak és minden mozdulat és érintés százszoros erővel rohamozza meg az agysejteket.*
- Vezessen. *Suttogja. Felettébb parancsoló suttogás ez, még ha maga a szó arra is enged következtetni, hogy a férfi akarata alá veti magát.
A folyó felé, jó ötlet. El az őrök és a kíváncsi szemek elől. Ugyanakkor a korábbi csataszínhely… Minden, csak nem… Tiszta.*
- Önre bízom magam. *Teszi még hozzá. Ha könnyűvérűnek titulálják, hát annak titulálják. Láthatóan a férfit nem zavarja Loka készségessége, vagy csupán túlságosan is el van telve saját képességeivel, és úgy érzi máris célegyenesben van.
És nem is hinné rosszul. Ott van. De egy egészen más versenyben, mint amilyenről álmodozik.
Viszont ha a férfi valóban igazat mondott, és élve megúszta a nemrégiben lezajlott (és még mindig zajló) csatározást, úgy sokkal erősebb és agilisabb lehet, mint azt a nő elsőre gondolta. Mindent összevetve meglehet, kemény ellenállásba fog ütközni. Hozzásimulván érzi a Zaras bőrvértbe bújtatott testének feszességét, de saját ízléséhez mérten egy kissé túl vékonykának ítéli a Zygendar fiút. Talán tévesen.
Ő nem harcos, csupán egy gyenge úri hölgy. Az eszét kell használnia, hogy túljárjon a nála sokszorosan is szívósabb férfi agyán, és a saját malmára hajtsa a vizet.*
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-28 15:49:45
Üzenet elküldve: 2016-01-28 15:49:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Igazából ő maga sem tudja, könnyen lehet, hogy a természete ilyen, vagy a belenevelt viselkedési formákat produkálja. Talán a belenevelt formulák váltak a természetének szerves részévé? Ennyi idő után meglehet...
Ki tudja, miért érez így a lány, lehet, hogy ez egy hirtelen jött vágy. Lehet, hogy elég csupán egyszer fájdalmat okoznia a férfinak, hogy utána minden a rendes kerékvágásban menjen tovább. Na persze egyik lehetőség sem ösztönzi arra férfit, hogy hagyja, hadd vagdossák fel az ereit, tépjék ki a torkát, nyúzzák meg, vagy ki tudja, miket kíván még az nő. A kínzás nem az ő asztala, még kínzóként sem tudja elképzelni magát, nem hogy kínzottként. Nem, az egyáltalán nem illik a nemes elfekhez. Bemocskolni magát valami ki tudja, hogy milyen alantas lény vérével, fájdalmával, sikolyaival. Elfeknél kicsit más lenne a helyzet, de akkor sem változtatna a tortúra visszataszító mivoltán. *
- Hölgyem...
* Ez a szó bőven elegendő kíséret egy kéznyújtásnak. Szerencsére Zarasnak nem kell önuralomról tanúbizonyságot tennie, mivel egyáltalán nem gondol arra, hogy szétmarcangolja a másikat. Nem, arra nem gondol...
Ahogy csendesen kifelé lépkednek, néhány őr lépdel el előttük, csatlakozva a hajóorrnál strázsálókhoz. Biztosan őrjáratoznak. Teljesen érthető. Még mindig tisztán emlékszik a csata napjára. Tényleg, azóta semmit nem hallott az élőholtak felől. De most legalább talált egy témát, így nem kell némán azon gondolkodnia, merre is vigye a lányt. *
- Ne féljen, az őrök a nemrégiben történt ütközet miatt vannak készültségben. Tudja, én is részt vettem a védelemben.
* Szólal végül meg, mikor a lány közelebb húzódik hozzá. Hát igen, ő nem annak tudja be a dolgot, hogy a lány megpróbálja felmérni vékony, de annál izmosabb, minden nőt elcsábító, garantált élvezetet ígérő, minden porcikájában tökéletes testének gyenge pontjait.
És igen, valóban részt vett a harcokban, az már egy más kérdés, hogy a vége előtt visszavonulót fújt "felsőbb utasításra". *
- Szerintem sétáljunk el a folyó felé, vagy csak keressünk egy helyet, ahol nincs piszok, és lehetőség szerint más se nagyon?
* Veti fel ötleteit, nem is sejtve, hogy utóbbinak a lány talán még örülne is, nem túlzottan egészséges vágyai kiélésének reményében. *
* Igazából ő maga sem tudja, könnyen lehet, hogy a természete ilyen, vagy a belenevelt viselkedési formákat produkálja. Talán a belenevelt formulák váltak a természetének szerves részévé? Ennyi idő után meglehet...
Ki tudja, miért érez így a lány, lehet, hogy ez egy hirtelen jött vágy. Lehet, hogy elég csupán egyszer fájdalmat okoznia a férfinak, hogy utána minden a rendes kerékvágásban menjen tovább. Na persze egyik lehetőség sem ösztönzi arra férfit, hogy hagyja, hadd vagdossák fel az ereit, tépjék ki a torkát, nyúzzák meg, vagy ki tudja, miket kíván még az nő. A kínzás nem az ő asztala, még kínzóként sem tudja elképzelni magát, nem hogy kínzottként. Nem, az egyáltalán nem illik a nemes elfekhez. Bemocskolni magát valami ki tudja, hogy milyen alantas lény vérével, fájdalmával, sikolyaival. Elfeknél kicsit más lenne a helyzet, de akkor sem változtatna a tortúra visszataszító mivoltán. *
- Hölgyem...
* Ez a szó bőven elegendő kíséret egy kéznyújtásnak. Szerencsére Zarasnak nem kell önuralomról tanúbizonyságot tennie, mivel egyáltalán nem gondol arra, hogy szétmarcangolja a másikat. Nem, arra nem gondol...
Ahogy csendesen kifelé lépkednek, néhány őr lépdel el előttük, csatlakozva a hajóorrnál strázsálókhoz. Biztosan őrjáratoznak. Teljesen érthető. Még mindig tisztán emlékszik a csata napjára. Tényleg, azóta semmit nem hallott az élőholtak felől. De most legalább talált egy témát, így nem kell némán azon gondolkodnia, merre is vigye a lányt. *
- Ne féljen, az őrök a nemrégiben történt ütközet miatt vannak készültségben. Tudja, én is részt vettem a védelemben.
* Szólal végül meg, mikor a lány közelebb húzódik hozzá. Hát igen, ő nem annak tudja be a dolgot, hogy a lány megpróbálja felmérni vékony, de annál izmosabb, minden nőt elcsábító, garantált élvezetet ígérő, minden porcikájában tökéletes testének gyenge pontjait.
És igen, valóban részt vett a harcokban, az már egy más kérdés, hogy a vége előtt visszavonulót fújt "felsőbb utasításra". *
- Szerintem sétáljunk el a folyó felé, vagy csak keressünk egy helyet, ahol nincs piszok, és lehetőség szerint más se nagyon?
* Veti fel ötleteit, nem is sejtve, hogy utóbbinak a lány talán még örülne is, nem túlzottan egészséges vágyai kiélésének reményében. *
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-27 23:53:59
Üzenet elküldve: 2016-01-27 23:53:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Túlságosan aggódó. ~Vagy netán szerepet játszik?~ Nehezen lehet ezt megítélni, ennyi ismeretség után. Mindazonáltal a férfi láthatóan jobb hangulatban van már, mint mikor Loka a fedélzeten leszólította. Igen, leszólította. Ő egy Gorthwen, a Gorthwenek nem teketóriáznak, hanem megszerzik amit akarnak.
Úgy tűnik, meglehetősen egy hullámhosszon vannak Zarassal, amely újfent felveti a kérdést, hogy vajon miért akar a férfinek ilyen elszántan fájdalmat okozni? Ez nem logikus. Pont ezért valószínűleg a hím sem gondol rá.
Nehéz préda vagy sem, most nem érzi szükségét, hogy kéresse magát. Otthon annyi udvarlója és széptevője volt, hogy folyamatosan fenn kellett tartania az erkölcsös, jó lány szerepét nehogy bármelyikük is megorroljon. Ma este viszont szórakozni akar, jobban mondva… Kiélni magát. A kettő közt van egy kevés különbség.
A vacsora végeztével elegánsan megtörli a száját majd az öléből az asztalkendőt hanyagul az asztalra dobja.*
- Indulhatunk. *Egyezik bele mosolyogva.
Zaras felajánlja neki a kezét, ahogy egy igazi nemeshez illik. Loka egy másodpercnyi tétovázás után el is fogadja. Minden önuralmát be kell vetnie, hogy gyengéden érjen a fiúhoz. Pedig legszívesebben belekarmolna, belevájna abba a kézbe, tépné a húst a férfi karjáról. De ez nem a megfelelő hely, nem a megfelelő pillanat.
Kéz a kézben hagyják el a Merinát. A nő sokáig nem szól, csupán élvezi a csendet és koncentrál. Próbál rendet tenni a fejében és rájönni, hogyan vihetné Zarast valami eldugott helyre, ahol csak ketten lehetnek, ahol senki nem hallja a férfi sikolyait… Nem, egy ilyen helyet nem lesz egyszerű találnia helyismeret nélkül. Inkább azt kell kitalálnia, hogyan tudná minél hamarabb elhallgattatni az elfet.
A kikötő még ebben az esti órában sem csendes, a közelmúlt eseményeinek hála még őröket is látni az egyik hajóorr mellett ácsorogni. ~Csak ezek kellettek még ide…!~ A lány igyekszik észrevétlenül úgy kormányozni, hogy lehetőleg ne a fegyveresek felé induljanak. De mivel Zaras az idegenvezető, úgy kell tennie, mintha ő lenne a főnök.*
- Mit gondol, merre induljunk? *Teszi fel a kérdést érzéki hangon.
Az eső szerencsére már elállt, csupán az itt-ott megmaradt tócsák csillognak az éjszakában. A kisebb csónakok ringatózva csapódnak egymásnak, a mólókon egy-két dolgára siető matróz lépteinek dübögése hallatszik. Loka közelebb húzódik Zarashoz mintha csak fázna, de az igazság az, hogy próbálja felmérni a férfi erejét, felépítését. És hogy hol találhatna rajta rést. Rést, amely megnyitja számára a vérhez és kiáltásokhoz vezető utat.*
*Túlságosan aggódó. ~Vagy netán szerepet játszik?~ Nehezen lehet ezt megítélni, ennyi ismeretség után. Mindazonáltal a férfi láthatóan jobb hangulatban van már, mint mikor Loka a fedélzeten leszólította. Igen, leszólította. Ő egy Gorthwen, a Gorthwenek nem teketóriáznak, hanem megszerzik amit akarnak.
Úgy tűnik, meglehetősen egy hullámhosszon vannak Zarassal, amely újfent felveti a kérdést, hogy vajon miért akar a férfinek ilyen elszántan fájdalmat okozni? Ez nem logikus. Pont ezért valószínűleg a hím sem gondol rá.
Nehéz préda vagy sem, most nem érzi szükségét, hogy kéresse magát. Otthon annyi udvarlója és széptevője volt, hogy folyamatosan fenn kellett tartania az erkölcsös, jó lány szerepét nehogy bármelyikük is megorroljon. Ma este viszont szórakozni akar, jobban mondva… Kiélni magát. A kettő közt van egy kevés különbség.
A vacsora végeztével elegánsan megtörli a száját majd az öléből az asztalkendőt hanyagul az asztalra dobja.*
- Indulhatunk. *Egyezik bele mosolyogva.
Zaras felajánlja neki a kezét, ahogy egy igazi nemeshez illik. Loka egy másodpercnyi tétovázás után el is fogadja. Minden önuralmát be kell vetnie, hogy gyengéden érjen a fiúhoz. Pedig legszívesebben belekarmolna, belevájna abba a kézbe, tépné a húst a férfi karjáról. De ez nem a megfelelő hely, nem a megfelelő pillanat.
Kéz a kézben hagyják el a Merinát. A nő sokáig nem szól, csupán élvezi a csendet és koncentrál. Próbál rendet tenni a fejében és rájönni, hogyan vihetné Zarast valami eldugott helyre, ahol csak ketten lehetnek, ahol senki nem hallja a férfi sikolyait… Nem, egy ilyen helyet nem lesz egyszerű találnia helyismeret nélkül. Inkább azt kell kitalálnia, hogyan tudná minél hamarabb elhallgattatni az elfet.
A kikötő még ebben az esti órában sem csendes, a közelmúlt eseményeinek hála még őröket is látni az egyik hajóorr mellett ácsorogni. ~Csak ezek kellettek még ide…!~ A lány igyekszik észrevétlenül úgy kormányozni, hogy lehetőleg ne a fegyveresek felé induljanak. De mivel Zaras az idegenvezető, úgy kell tennie, mintha ő lenne a főnök.*
- Mit gondol, merre induljunk? *Teszi fel a kérdést érzéki hangon.
Az eső szerencsére már elállt, csupán az itt-ott megmaradt tócsák csillognak az éjszakában. A kisebb csónakok ringatózva csapódnak egymásnak, a mólókon egy-két dolgára siető matróz lépteinek dübögése hallatszik. Loka közelebb húzódik Zarashoz mintha csak fázna, de az igazság az, hogy próbálja felmérni a férfi erejét, felépítését. És hogy hol találhatna rajta rést. Rést, amely megnyitja számára a vérhez és kiáltásokhoz vezető utat.*
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-26 18:38:10
Üzenet elküldve: 2016-01-26 18:38:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet//
*Nem ez lesz az első eset, hogy gyalogolnia kell, sokat és akár megerőltető tempóban is. Magától természetesen nem haladna ennyire sietve, de emiatt nem szól, alkalmazkodik a hím lépteihez. Így aztán a kérdésre először meglepetten pillant a hímre, majd elvigyorodik.*
-És te?
*Hiszen a kellemes, ám mégis kissé kimerítő éjszaka nem csak a nőstény testén hagyott nyomot. Legalább is, ha Vadásznak is épp annyira kellemes volt, mint neki. Lépteit megnyújtja kissé, így a tempó lassabbnak hat. Mintha csak sétálna a hím mellett. Természetesen ez csak látszat, de azért ennyitől még nem fog kifáradni.
Amúgy meg, egészen jó dolog az, ha a hím vigyáz kicsit Arixu épségére, egészségére. Mert valóban csak akkor tud fizetni, ha túl éli a kis kalandjukat. Valljuk meg, rejtezik benne némi veszély. Természetesen nem Vadászt becsüli alá, és nem is önmagát, de Kharasshi képességeit sem. A pakliban bármi megbújhat. Reméljük, hogy az ő számukra kedvező lapok kerülnek a leosztásba.
A dokkokhoz érve aztán megindulhatnak a már ismert úton, vissza Artheniorba.*
*Nem ez lesz az első eset, hogy gyalogolnia kell, sokat és akár megerőltető tempóban is. Magától természetesen nem haladna ennyire sietve, de emiatt nem szól, alkalmazkodik a hím lépteihez. Így aztán a kérdésre először meglepetten pillant a hímre, majd elvigyorodik.*
-És te?
*Hiszen a kellemes, ám mégis kissé kimerítő éjszaka nem csak a nőstény testén hagyott nyomot. Legalább is, ha Vadásznak is épp annyira kellemes volt, mint neki. Lépteit megnyújtja kissé, így a tempó lassabbnak hat. Mintha csak sétálna a hím mellett. Természetesen ez csak látszat, de azért ennyitől még nem fog kifáradni.
Amúgy meg, egészen jó dolog az, ha a hím vigyáz kicsit Arixu épségére, egészségére. Mert valóban csak akkor tud fizetni, ha túl éli a kis kalandjukat. Valljuk meg, rejtezik benne némi veszély. Természetesen nem Vadászt becsüli alá, és nem is önmagát, de Kharasshi képességeit sem. A pakliban bármi megbújhat. Reméljük, hogy az ő számukra kedvező lapok kerülnek a leosztásba.
A dokkokhoz érve aztán megindulhatnak a már ismert úton, vissza Artheniorba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275