Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4380. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-02 15:37:25
Üzenet elküldve: 2019-11-02 15:37:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A dokkokhoz érve, megdöbben. ~ Ez megint az a város? Az meg hogy lehet? ~ Kezd el dühöngeni és mérgesen veri a talpait a földbe, barbárosan ugrálgat. ~ Nincs hol aludnom. Nincs mit ennem. Nincs kivel beszélnem és ami mindezeknél is rosszabb, az az, hogy nincsen munkám! ~ Ezután egy hatalmas ordítás hagyja el a száját, s indul meg a mólókat kikerülve valamerre. Az egyetlen, ami feltűnik neki még, az a sós levegő illata. Később jönnek a siralyok, hajók harangjának kongása, a hullámok morajlása és legvégül ezeknek a látványa. Talán nem is Artheniorban van?*
4379. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:40:56
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:40:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Cassy hálásan megköszöni Wrexannak, hogy a zsákokat is magára vállalja, bár egyáltalán nem várta el tőle senki. Nagyon emlékezteti őt a fiú valakire régről, ezért a jelenléte, viselkedésének titkos megfigyelése kellemes, ártatlan érzésekkel tölti el. Rey beszámolóját nem mulasztja el persze.*
- Értem.
*Bólint az edzéssel kapcsolatos válaszra szokásos barátságosságával.*
- Én nyújtózni szeretek felkelés után, jó alaposan, aztán néhány egyszerű mozdulattal bemelegíteni. Segít nekem is felébredni, és energiával feltöltődni, utána valahogy magától visz a lendület egész nap. Tulajdonképpen elég sokat mozgunk, és amire kell az erő, azt a munka hozza magával, ezért nem szoktam külön edzeni.
*Belesápad, mikor Rey elmondja, hogy egy oszló kézzel szaladgált egy gyermek tegnap délután a kikötőben.*
- Ez… ez nagyon szomorú.
*El tudja képzelni, miképp hat egy zsenge lélekre egy holttest látványa. És ha nem ijed meg, nem iszonyodik tőle, az valahol még tragikusabb. Felkavarja érzéseit a történet, így nem kérdezget tovább, csak magában mereng egy sort a világ komor oldalán. Megpróbál aztán az új témákkal kellemesebb vizekre evezni. Megnyugtatja, hogy eddigi tapasztalataikról pozitív válaszokat kap mindkettejüktől a maguk szerény módján. Hiába dolgoznak mások örömére, fontos, hogy nekik se legyen a munka és a közösség teher. Rey szavain halkan kuncog is.*
- Bizony itt unatkozni nem lehet. Főleg, ha olyan kollégákkal dolgozol együtt, mint Khul és… ~Shan~ és Darelld.
*Megkedvelte Shant az első estén, de sajnos hamar elváltak útjaik. Még nem szokott hozzá, hogy őt ne említse a többiekkel, és még őriz némi ragaszkodást a szívében sajátos, kesernyés humorához. Wrexan beszámolóját szintén figyelemmel hallgatja.*
- Igen szorgos napod volt. Darelld egyszerűen mindenhez ért, és mindenben részt vesz, jó dolog jóban lenni vele. Főleg, ha ilyen jellegű feladatokat kapsz rendszeresen. Ernusst még nem igazán ismerem, eléggé új köztünk, és csendes természetű. De kedvelem benne, hogy olyan nyugodt a kisugárzása. Bevallom, magam még nem láttam az edzőtermet, de bizonyosan sok munkátok volt vele. Igaz is, Rey, neked hogy tetszik odalent? Megfelelőnek találod az edzőtermet?
*Wrexan kérdését a színekről izgalmasnak találja.*
- Ralas úr irodáján nincsen ablak, ezért a fehér szín világosabbá tenné. De az egy kicsit túl egyszerű és személytelen, nem gondoljátok? A Sellőben minden színes, általában meleg színek dominálnak. Esetleg egy kellemes, hűs, kék árnyalat nem lenne jobb az irodába? Sajnos nem tudom, kedveli-e ezt a színt. De azt hiszem, megnyugtató és férfias lenne egy kék szoba. Nem gondolod, Rey? Olyan bútorok lesznek benne, mint régen?
*Fordul vissza Wrexanhoz. Időközben lefordulnak az észak felé vezető ösvényre, mely az erdőségbe visz, a napfény már aranylón terül szét a parton. Búcsút intenek a fehér vitorláknak és a csillogó hullámoknak, a vijjogó sirályok hangja átadja helyét a susogó fáknak és az erdei madaraknak. Mókusok szaladnak el a közelükből, bizonyára élelmet gyűjtenek a hideg hónapokra, lassan itt a tél.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 19:44:33
*Cassy hálásan megköszöni Wrexannak, hogy a zsákokat is magára vállalja, bár egyáltalán nem várta el tőle senki. Nagyon emlékezteti őt a fiú valakire régről, ezért a jelenléte, viselkedésének titkos megfigyelése kellemes, ártatlan érzésekkel tölti el. Rey beszámolóját nem mulasztja el persze.*
- Értem.
*Bólint az edzéssel kapcsolatos válaszra szokásos barátságosságával.*
- Én nyújtózni szeretek felkelés után, jó alaposan, aztán néhány egyszerű mozdulattal bemelegíteni. Segít nekem is felébredni, és energiával feltöltődni, utána valahogy magától visz a lendület egész nap. Tulajdonképpen elég sokat mozgunk, és amire kell az erő, azt a munka hozza magával, ezért nem szoktam külön edzeni.
*Belesápad, mikor Rey elmondja, hogy egy oszló kézzel szaladgált egy gyermek tegnap délután a kikötőben.*
- Ez… ez nagyon szomorú.
*El tudja képzelni, miképp hat egy zsenge lélekre egy holttest látványa. És ha nem ijed meg, nem iszonyodik tőle, az valahol még tragikusabb. Felkavarja érzéseit a történet, így nem kérdezget tovább, csak magában mereng egy sort a világ komor oldalán. Megpróbál aztán az új témákkal kellemesebb vizekre evezni. Megnyugtatja, hogy eddigi tapasztalataikról pozitív válaszokat kap mindkettejüktől a maguk szerény módján. Hiába dolgoznak mások örömére, fontos, hogy nekik se legyen a munka és a közösség teher. Rey szavain halkan kuncog is.*
- Bizony itt unatkozni nem lehet. Főleg, ha olyan kollégákkal dolgozol együtt, mint Khul és… ~Shan~ és Darelld.
*Megkedvelte Shant az első estén, de sajnos hamar elváltak útjaik. Még nem szokott hozzá, hogy őt ne említse a többiekkel, és még őriz némi ragaszkodást a szívében sajátos, kesernyés humorához. Wrexan beszámolóját szintén figyelemmel hallgatja.*
- Igen szorgos napod volt. Darelld egyszerűen mindenhez ért, és mindenben részt vesz, jó dolog jóban lenni vele. Főleg, ha ilyen jellegű feladatokat kapsz rendszeresen. Ernusst még nem igazán ismerem, eléggé új köztünk, és csendes természetű. De kedvelem benne, hogy olyan nyugodt a kisugárzása. Bevallom, magam még nem láttam az edzőtermet, de bizonyosan sok munkátok volt vele. Igaz is, Rey, neked hogy tetszik odalent? Megfelelőnek találod az edzőtermet?
*Wrexan kérdését a színekről izgalmasnak találja.*
- Ralas úr irodáján nincsen ablak, ezért a fehér szín világosabbá tenné. De az egy kicsit túl egyszerű és személytelen, nem gondoljátok? A Sellőben minden színes, általában meleg színek dominálnak. Esetleg egy kellemes, hűs, kék árnyalat nem lenne jobb az irodába? Sajnos nem tudom, kedveli-e ezt a színt. De azt hiszem, megnyugtató és férfias lenne egy kék szoba. Nem gondolod, Rey? Olyan bútorok lesznek benne, mint régen?
*Fordul vissza Wrexanhoz. Időközben lefordulnak az észak felé vezető ösvényre, mely az erdőségbe visz, a napfény már aranylón terül szét a parton. Búcsút intenek a fehér vitorláknak és a csillogó hullámoknak, a vijjogó sirályok hangja átadja helyét a susogó fáknak és az erdei madaraknak. Mókusok szaladnak el a közelükből, bizonyára élelmet gyűjtenek a hideg hónapokra, lassan itt a tél.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 19:44:33
4378. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:10:31
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:10:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* Megbeszélik a részleteket is. Kiderül, hogy akkor majd szekeret és igás állatott is kell majd venniük. Elmennek még néhány zsákért is, amit Wrexan készséggel visz ha megkapja. Aztán távoznak a hátsó bejáraton keresztül. Kint kissé hűvös van, de azért bírható. Még éppen nincs nagy tömeg, szóval könnyedén haladnak. A két nő közötti beszélgetésből nem sokat ért, szóval inkább a tájat nézi. A tenger most is békésen hullámzik, mint legutóbb. A neve említésére zökken vissza a többiek közzé.*
– Jól telik eddig. Még szokom a helyet, de Darelld igencsak segítőkész volt velem szemben. Sőt azt hiszem Ernussal is egészen jól kijövök. Együtt építettük az edző termet. Most pedig Darelld rám bízta Ralas úr szobája helyrehozását és berendezését is.* A szobáról jut eszébe, hogy talán a lányok tudnának neki esetleg tanácsot adni.*
– Esetleg tudnátok segíteni egy kicsit. Szó volt a szoba falának lefestéséről is, de én nem tudom, hogy milyen színt lenne érdemes használni hozzá. Én nekem a sima fehér megtenné. Esetleg valami tanácsot tudtok adni ez ügyben? Nektek biztosan jobb a szépérzéketek.* Reméli, hogy tudnak neki valami hasznos tanáccsal szolgálni. Az útirányban a lányokra hagyatkozik, mivel neki elsőre is két napba telt az út. És ha jól emlékszik akkor az volt a terv, hogy ma estére már itt lesznek.*
* Megbeszélik a részleteket is. Kiderül, hogy akkor majd szekeret és igás állatott is kell majd venniük. Elmennek még néhány zsákért is, amit Wrexan készséggel visz ha megkapja. Aztán távoznak a hátsó bejáraton keresztül. Kint kissé hűvös van, de azért bírható. Még éppen nincs nagy tömeg, szóval könnyedén haladnak. A két nő közötti beszélgetésből nem sokat ért, szóval inkább a tájat nézi. A tenger most is békésen hullámzik, mint legutóbb. A neve említésére zökken vissza a többiek közzé.*
– Jól telik eddig. Még szokom a helyet, de Darelld igencsak segítőkész volt velem szemben. Sőt azt hiszem Ernussal is egészen jól kijövök. Együtt építettük az edző termet. Most pedig Darelld rám bízta Ralas úr szobája helyrehozását és berendezését is.* A szobáról jut eszébe, hogy talán a lányok tudnának neki esetleg tanácsot adni.*
– Esetleg tudnátok segíteni egy kicsit. Szó volt a szoba falának lefestéséről is, de én nem tudom, hogy milyen színt lenne érdemes használni hozzá. Én nekem a sima fehér megtenné. Esetleg valami tanácsot tudtok adni ez ügyben? Nektek biztosan jobb a szépérzéketek.* Reméli, hogy tudnak neki valami hasznos tanáccsal szolgálni. Az útirányban a lányokra hagyatkozik, mivel neki elsőre is két napba telt az út. És ha jól emlékszik akkor az volt a terv, hogy ma estére már itt lesznek.*
4377. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-28 07:53:39
Üzenet elküldve: 2019-10-28 07:53:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Kellemes, hűvös reggeli levegő csapja meg orcáját, ahogy elhagyják az épületet egy kisebb, rejtettebb kijáraton. A nap már felkelt, de még az ég alján ragyog, halvány, hajnali fénnyel. Végre elindultak.
Ebben az órában még csendes a kikötő, de azért akad egy-két szorgos lélek, akik már pakolnak a hajókba, készülődve az indulásra. Reynek talán ez a második kedvenc napszaka, az éjszakát követően.*
- Most csak erősítettem, hogy felfrissüljek és feltöltődjek az út előtt. Meg az izmoknak is jót tesz, ha kicsit bemelegednek.
*Válaszol Cassynek már séta közben. Mos bőven akad majd idejük beszélgetni, a mélységi még nem tudja, hogy ennek örüljön-e, vagy ne. Majd elválik.*
- Mármint nem a saját kezét, valami szerencsétlen kissé rothadó karjával rohangált. Igazából fogalmam sincs, mit akart. Beszélt össze-vissza, majd szerencsénkre felbukkant az apja, és elvitte.
~Vagyis legfeljebb nevelőapja lehetett, vagy még az sem.~
*Nem akarja tovább húzni a témát, nem igazán szeret mesélni. Unalmas még egyszer ugyanazt elmondani, ami már megtörtént. De ha Cassy vagy a kölyök még kíváncsi valamire, persze válaszol, nem adja külső jelét nemtetszésének.
A szekerek és lovak említése némiképp felderíti, legalább visszafelé kényelmesen utaznak. Bár ezelőtt nem adódott túl sok lehetősége erre a fajta utazásra, többnyire mindenhová a két szép lábán ment, ha egyszer-kétszer mégis feljutott egy karavánra, nagyon élvezte. Még akkor is, ha csak a lovaknak fenntartott szénáskocsiban volt hely.
Meszet, meg egyéb anyagokat vesznek, valami felújításhoz. Az első nap, amikor idejött, mondtak neki valamit egy tűzesetről, ami miatt a kertben kellett várakoznia. Azóta persze már több pletykát hallott, de a teljes történet még mindig nem áll össze a titokzatos balesetről. Rákérdezhetne, talán Cassy fel is világosítaná, de nem teszi. Hidegen hagyja az eset, sosem érzett arra késztetést, hogy mások történeteiben nyúlkáljon, és felesleges információkat szerezzen. Mert hiába tudná meg, mi is történt pontosan, neki semmi köze hozzá, talán csak annyi, hogy most e miatt kíséri a többieket a városba. De mivel különösebb hatása nincs a jelenjére, nem érdeklin a dolog.*
- Eddig elégedett vagyok, nem szenvedek semmiben sem hiányt. A munkám testhezálló, igyekszem a lehető legjobban teljesíteni. Természetesen nem vártam, hogy eseménytelen és unalmas napjaim lesznek. A nyugalom és békesség nagyon nem az én világom...
*Kellemes, hűvös reggeli levegő csapja meg orcáját, ahogy elhagyják az épületet egy kisebb, rejtettebb kijáraton. A nap már felkelt, de még az ég alján ragyog, halvány, hajnali fénnyel. Végre elindultak.
Ebben az órában még csendes a kikötő, de azért akad egy-két szorgos lélek, akik már pakolnak a hajókba, készülődve az indulásra. Reynek talán ez a második kedvenc napszaka, az éjszakát követően.*
- Most csak erősítettem, hogy felfrissüljek és feltöltődjek az út előtt. Meg az izmoknak is jót tesz, ha kicsit bemelegednek.
*Válaszol Cassynek már séta közben. Mos bőven akad majd idejük beszélgetni, a mélységi még nem tudja, hogy ennek örüljön-e, vagy ne. Majd elválik.*
- Mármint nem a saját kezét, valami szerencsétlen kissé rothadó karjával rohangált. Igazából fogalmam sincs, mit akart. Beszélt össze-vissza, majd szerencsénkre felbukkant az apja, és elvitte.
~Vagyis legfeljebb nevelőapja lehetett, vagy még az sem.~
*Nem akarja tovább húzni a témát, nem igazán szeret mesélni. Unalmas még egyszer ugyanazt elmondani, ami már megtörtént. De ha Cassy vagy a kölyök még kíváncsi valamire, persze válaszol, nem adja külső jelét nemtetszésének.
A szekerek és lovak említése némiképp felderíti, legalább visszafelé kényelmesen utaznak. Bár ezelőtt nem adódott túl sok lehetősége erre a fajta utazásra, többnyire mindenhová a két szép lábán ment, ha egyszer-kétszer mégis feljutott egy karavánra, nagyon élvezte. Még akkor is, ha csak a lovaknak fenntartott szénáskocsiban volt hely.
Meszet, meg egyéb anyagokat vesznek, valami felújításhoz. Az első nap, amikor idejött, mondtak neki valamit egy tűzesetről, ami miatt a kertben kellett várakoznia. Azóta persze már több pletykát hallott, de a teljes történet még mindig nem áll össze a titokzatos balesetről. Rákérdezhetne, talán Cassy fel is világosítaná, de nem teszi. Hidegen hagyja az eset, sosem érzett arra késztetést, hogy mások történeteiben nyúlkáljon, és felesleges információkat szerezzen. Mert hiába tudná meg, mi is történt pontosan, neki semmi köze hozzá, talán csak annyi, hogy most e miatt kíséri a többieket a városba. De mivel különösebb hatása nincs a jelenjére, nem érdeklin a dolog.*
- Eddig elégedett vagyok, nem szenvedek semmiben sem hiányt. A munkám testhezálló, igyekszem a lehető legjobban teljesíteni. Természetesen nem vártam, hogy eseménytelen és unalmas napjaim lesznek. A nyugalom és békesség nagyon nem az én világom...
4376. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-24 15:28:22
Üzenet elküldve: 2019-10-24 15:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorúton//
*A méltóságot sugárzó, hatalmas erdőt elhagyva az út az utolsó szakaszához ér. Az ösvényen gyalogolva Bobbir a Kikötő megviselt épületei és zavaros utcái közé sétál. Számított rá, hogy a város rosszabbul fest majd, mint Arthenior, de azért kíváncsian tekintget körbe. Nézi a házakat és a vele együtt haladókat is. Látszik rajta, hogy nem ismeri úgy a környéket, mint aki már régóta itt él, de ettől eltekintve nem feltűnő jelenség. Egy jó kiállású szőke vándorlegény a megszokottnál kicsikét díszesebb fegyverekkel, köpennyel és hátizsákkal a hátán. Pont olyan típusú idegen, akinek a helyiket annak a biztos tudatában kínálják fel érdekes portékáikat és szolgáltatásaikat, hogy elpirul vagy értetlenül néz majd a mondandójuk hallatán. Némi kérdezősködés után végül határozott léptekkel indul el egy irányba, amerre a település egyik jobb fogadóját sejti.*
*A méltóságot sugárzó, hatalmas erdőt elhagyva az út az utolsó szakaszához ér. Az ösvényen gyalogolva Bobbir a Kikötő megviselt épületei és zavaros utcái közé sétál. Számított rá, hogy a város rosszabbul fest majd, mint Arthenior, de azért kíváncsian tekintget körbe. Nézi a házakat és a vele együtt haladókat is. Látszik rajta, hogy nem ismeri úgy a környéket, mint aki már régóta itt él, de ettől eltekintve nem feltűnő jelenség. Egy jó kiállású szőke vándorlegény a megszokottnál kicsikét díszesebb fegyverekkel, köpennyel és hátizsákkal a hátán. Pont olyan típusú idegen, akinek a helyiket annak a biztos tudatában kínálják fel érdekes portékáikat és szolgáltatásaikat, hogy elpirul vagy értetlenül néz majd a mondandójuk hallatán. Némi kérdezősködés után végül határozott léptekkel indul el egy irányba, amerre a település egyik jobb fogadóját sejti.*
4375. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-23 21:03:58
Üzenet elküldve: 2019-10-23 21:03:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Annak ellenére, hogy mindig kalóz-matróznak van öltözve ritkán járkál a kikötő felé. Azaz most először. Viszont jól elvegyül a tündérke és iramos tempóban rázza át magát a dokkokon. Egyenesen oda megy, amit már jól ismer. Nem egy kuncsaftja emlegette fel a híres fogadót, és bordélyt a Sellőt. Nem is kell útba igazítást kérnie, tudja az utat. A fogadóban meg ha minden a tervek szerint halad már várja régi cimborája Rath. Ő segít majd a kikötőben valami állást találni.*
~Csak ne késsen az az átkozott patkány. Bár amekkora idióta az is lehet hogy kardélre hányatta magát valakivel. Kár lenne érte. Kiváló kufár, és igazán szar ember. Ez talán együtt jár.~
*Annak ellenére, hogy mindig kalóz-matróznak van öltözve ritkán járkál a kikötő felé. Azaz most először. Viszont jól elvegyül a tündérke és iramos tempóban rázza át magát a dokkokon. Egyenesen oda megy, amit már jól ismer. Nem egy kuncsaftja emlegette fel a híres fogadót, és bordélyt a Sellőt. Nem is kell útba igazítást kérnie, tudja az utat. A fogadóban meg ha minden a tervek szerint halad már várja régi cimborája Rath. Ő segít majd a kikötőben valami állást találni.*
~Csak ne késsen az az átkozott patkány. Bár amekkora idióta az is lehet hogy kardélre hányatta magát valakivel. Kár lenne érte. Kiváló kufár, és igazán szar ember. Ez talán együtt jár.~
4374. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-21 22:01:09
Üzenet elküldve: 2019-10-21 22:01:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
-Pénz.
*Vet egy rövidke pillantást a mellette baktató férfire, majd kis idő múlva újra megszólal.*
-Talán arany nélkül nem tudjuk megszerezni, amit akarunk?
*Tudja, hogy Nirs nehezen bírja ki, hogy ne övé legyen az utolsó szó, ezért vár még némi replikát.
Elmúlt napok kalandjai ide vagy oda, valahol ő is örül, hogy ha kis időre is, de háta mögött hagyhatja a halszagú Kikötőt. Az elmúlt időben úgy érezte, mintha valaki vagy valami minden mozdulatát figyelemmel kísérné... Ez a kellemetlen érzés azon nyomban eltűnt, mihelyst beértek a fák sűrűjébe.
Felpillant az első fák lombjain átszűrődő napsugarakra, de csakhamar lekapja róla pillantását. Karján szokatlan bizsergés fut végig, mire még inkább arcába húzza a csuklyát. Ez bizony ott marad, míg nem érnek thargföldre... Az emberek földjén viszont a csuklya gyanúra adhat okot.*
-Öltél már valaha, Nirs?
*Szólal meg halkan, furcsán erőtlen hangon. Nem pillant a férfira, leginkább cipője orrát nézi. Nem tudná megmondani, honnan jutott eszébe e gondolat, ám még is meg kellett kérdeznie.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.21 22:02:01
-Pénz.
*Vet egy rövidke pillantást a mellette baktató férfire, majd kis idő múlva újra megszólal.*
-Talán arany nélkül nem tudjuk megszerezni, amit akarunk?
*Tudja, hogy Nirs nehezen bírja ki, hogy ne övé legyen az utolsó szó, ezért vár még némi replikát.
Elmúlt napok kalandjai ide vagy oda, valahol ő is örül, hogy ha kis időre is, de háta mögött hagyhatja a halszagú Kikötőt. Az elmúlt időben úgy érezte, mintha valaki vagy valami minden mozdulatát figyelemmel kísérné... Ez a kellemetlen érzés azon nyomban eltűnt, mihelyst beértek a fák sűrűjébe.
Felpillant az első fák lombjain átszűrődő napsugarakra, de csakhamar lekapja róla pillantását. Karján szokatlan bizsergés fut végig, mire még inkább arcába húzza a csuklyát. Ez bizony ott marad, míg nem érnek thargföldre... Az emberek földjén viszont a csuklya gyanúra adhat okot.*
-Öltél már valaha, Nirs?
*Szólal meg halkan, furcsán erőtlen hangon. Nem pillant a férfira, leginkább cipője orrát nézi. Nem tudná megmondani, honnan jutott eszébe e gondolat, ám még is meg kellett kérdeznie.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.21 22:02:01
4373. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-20 18:38:05
Üzenet elküldve: 2019-10-20 18:38:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Az elf rendszerint tüntetően egykedvű, de legalábbis imád úgy tenni, mintha keresztülnézne a fiún. Lehet, hogy nem is csak mintha. Ez az érzés most különösen erős lehet, de elképzelhető az is, hogy Hanlorent és hangulatát a nappali alvás viselte meg. Nirs számára nem különösebben zavaró ez, de amíg elérnek a kikötő szélére, van ideje átgondolni a Vérkertben történteket és az ottani sugallatokat.*
- A birtokok felé induljunk, ott a piacon tudunk szerezni lovakat. *töri meg végül a csendet* Bár fél kézzel elég esetlen lovas leszek. Van pénzed?
*Teszi hozzá még egy kicsit csipkelődően. Lassan pedig maguk mögött tudhatják a kikötőt és környékét, ami Nirsnek egyáltalán nincs ellenére. Nem lett szíve csücske ez a vidék. Eggyel több ok arra, hogy a vérkerti mellett egy újabb oltár szenteltessék istenének. Közelebb a Vashegyhez. Sokkal közelebb.*
*Az elf rendszerint tüntetően egykedvű, de legalábbis imád úgy tenni, mintha keresztülnézne a fiún. Lehet, hogy nem is csak mintha. Ez az érzés most különösen erős lehet, de elképzelhető az is, hogy Hanlorent és hangulatát a nappali alvás viselte meg. Nirs számára nem különösebben zavaró ez, de amíg elérnek a kikötő szélére, van ideje átgondolni a Vérkertben történteket és az ottani sugallatokat.*
- A birtokok felé induljunk, ott a piacon tudunk szerezni lovakat. *töri meg végül a csendet* Bár fél kézzel elég esetlen lovas leszek. Van pénzed?
*Teszi hozzá még egy kicsit csipkelődően. Lassan pedig maguk mögött tudhatják a kikötőt és környékét, ami Nirsnek egyáltalán nincs ellenére. Nem lett szíve csücske ez a vidék. Eggyel több ok arra, hogy a vérkerti mellett egy újabb oltár szenteltessék istenének. Közelebb a Vashegyhez. Sokkal közelebb.*
4372. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-19 14:23:30
Üzenet elküldve: 2019-10-19 14:23:30
ÚJ
![>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11050_1511125016_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Erősnek érzi magát, most, hogy istene előtt kitárulkozhatott. Elég erősnek ahhoz, hogy elszakadjon a helytől és Artheniorba térjen. Ennek eleget téve fogja viselkedését is rendezni. A fekete fátyolra többé nincsen szüksége: elengedi az éjszakai szélben, s valahol arrafelé száll, amerre Corvenus szárnyai is szántják az eget. Így, az éjszaka közepén kezd utazásába, ki tudja mennyit aludva előtte, de az biztos, hogy sokkal energikusabbnak érzi magát, mint valaha. Nem számít most sem a múlt, sem a jövő. Csak a jelen van és valódi céljai. Egy új élet reménye.*
4371. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-13 12:19:08
Üzenet elküldve: 2019-10-13 12:19:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Edzés után újra visszaindul a dokkok felé. Nem siet sehova, ezért kényelmes léptekkel halad. Pestis megunja a repkedést és inkább rátelepszik a férfi vállára.*
– Mi van te semmire kellő? Elfáradtál mi? Majd nemsokára kapsz valami kaját is meglásd!
– Kár! Kaja, kaja.* Válaszol neki a hollója. A homokos part lassan elfogy a lába alól és újra a deszkát tapossa. Most célirányosan a lakóházak felé indul. Itt-ott megáll szétnézni és meghallgatni néhány pletykát. A környéket uraló bandáról is kérdez egy-két dolgot. Főleg arra kíváncsi, hogy hova kell mennie, ha valamit akar tőlük. Nem kell ez ügyben sokat bajlódnia, mert hamar kiderül, hogy az a fehérre meszelt ház lesz az amit keres. Oda megy hát, de nem megy most még be. Ma már nem foglalkozik ezzel, mert már késő van hozzá. Lassan kezd már szürkülni és a helyiek hazafelé, illetve az ivók irányába kezdenek elmozdulni. A kalóz is sodródik az árral, ami valószínűleg elviszi majd a Rumos Rókalyukig.*
– Mi van te semmire kellő? Elfáradtál mi? Majd nemsokára kapsz valami kaját is meglásd!
– Kár! Kaja, kaja.* Válaszol neki a hollója. A homokos part lassan elfogy a lába alól és újra a deszkát tapossa. Most célirányosan a lakóházak felé indul. Itt-ott megáll szétnézni és meghallgatni néhány pletykát. A környéket uraló bandáról is kérdez egy-két dolgot. Főleg arra kíváncsi, hogy hova kell mennie, ha valamit akar tőlük. Nem kell ez ügyben sokat bajlódnia, mert hamar kiderül, hogy az a fehérre meszelt ház lesz az amit keres. Oda megy hát, de nem megy most még be. Ma már nem foglalkozik ezzel, mert már késő van hozzá. Lassan kezd már szürkülni és a helyiek hazafelé, illetve az ivók irányába kezdenek elmozdulni. A kalóz is sodródik az árral, ami valószínűleg elviszi majd a Rumos Rókalyukig.*
4370. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-12 16:50:13
Üzenet elküldve: 2019-10-12 16:50:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A kacat árus//
*Az árus is éppen annyira elégedett, ha a vásárló is az. Örömmel látja, hogy ezúttal nem kellett hosszasan rábeszélnie senkit ahhoz, hogy pár arannyal gazdagabb legyen. Mivel kap némi bónuszt is, ezért örömmel áll fel lép oda, hogy felsegítse Svornt csonkjára a kampót. Még veszi a fáradtságot is, hogy ellenőrizze annak stabilitását, picit megrángatja több oldalról is. Biztosnak tűnik, így ezzel a férfinak feltehetően nem lesz több gondja.*
- Jó veled üzletelni, cimbora. Remélem lesz rá még alkalmunk.
*Az ezüst szakállgyűrűs markát nyújtja a másiknak, hogy átadhassa azokat is, majd utána erős markával jól hátba veregeti.*
- Ezt meg fűzesd be valami csinos fehérnépekkel. A Sellőházban akad egy pár, azt is mondják igen...készségesek.
*Vigyorogva a másikra kacsint, majd visszaül korábbi helyére. Kezével még hanyagul int egyet Svorntnak, ezzel az elköszönés kérdését is elintézve.*
*Az árus is éppen annyira elégedett, ha a vásárló is az. Örömmel látja, hogy ezúttal nem kellett hosszasan rábeszélnie senkit ahhoz, hogy pár arannyal gazdagabb legyen. Mivel kap némi bónuszt is, ezért örömmel áll fel lép oda, hogy felsegítse Svornt csonkjára a kampót. Még veszi a fáradtságot is, hogy ellenőrizze annak stabilitását, picit megrángatja több oldalról is. Biztosnak tűnik, így ezzel a férfinak feltehetően nem lesz több gondja.*
- Jó veled üzletelni, cimbora. Remélem lesz rá még alkalmunk.
*Az ezüst szakállgyűrűs markát nyújtja a másiknak, hogy átadhassa azokat is, majd utána erős markával jól hátba veregeti.*
- Ezt meg fűzesd be valami csinos fehérnépekkel. A Sellőházban akad egy pár, azt is mondják igen...készségesek.
*Vigyorogva a másikra kacsint, majd visszaül korábbi helyére. Kezével még hanyagul int egyet Svorntnak, ezzel az elköszönés kérdését is elintézve.*
4369. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-10 20:29:03
Üzenet elküldve: 2019-10-10 20:29:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// A kacatos //
* Bár kézbe nem tudja venni azokat a gyűrűket, de így is jól látja őket. A kérdésre, hogy mennyibe lesznek, kap egy szép kis ajánlatot.*
– Jól van tedd ezeket félre nekem!* Ezután előhozakodik a kampóval. A malackának kicsit zokon esik maga a feltételezés is, hogy nem minőségi árut árul. Egy aprócska fenyegetést is kap. Maga a férfi nem tűnik egy nagy harcosnak, de gyanítja, hogy akadnak neki haverjai is. Nem lehet egy teljesen csóringer alak sem, mert annyira nem néz ki ágról szakadtnak. Hátramegy és egy kis matatás után egy kampóval tér vissza. Egész pofás darabot hoz neki. Bár nem teljesen új, de a célnak megfelel majd. Hangja is kellemesem cseng. Az hidegen hagyja, hogy előzőleg kinek a kezét ékesítette.*
– Úgy látom, hogy igazad volt az áruddal kapcsolatban. Ez itt tökéletes lesz nekem.* Ez a kalóz felől egy gyenge dicséretnek is nevezhető. A kampó árát meg se próbálja lealkudni, mivel jelenleg nincs szüksége a pénzre. Vagy összejön neki a következő munkája és akkor majd lesz pénze bőven vagy otthagyja a fogát. Utóbbi esetben biztosra venné, hogy a holmija egy ehhez hasonló helyen kötne ki.*
– Jól van megveszem ezt meg azokat a szakállgyűrűket is. De ha már otthagyom ezt a sok pénzt legalább a kampót segítsen felvenni!* A beszédet befejezve elővesz egy erszényt amiben 100 arany lapul. Átadja az árus Mesélő (Mimóza) részére
.*
– Ezt itt száz arany, hogy kerek legyen az összeg.* Azzal felé nyújtaná a hiányos bal kezét, hogy felkerülhessen rá a pótlás. Reményei szerint ehhez kap némi segítséget is. Ha nem akkor elvenné az összes dolgot, amit vett és távozna. Majd felrakja valahogy magának akkor.*
– Viszlát!* Köszönne el, majd távozna.*
* Bár kézbe nem tudja venni azokat a gyűrűket, de így is jól látja őket. A kérdésre, hogy mennyibe lesznek, kap egy szép kis ajánlatot.*
– Jól van tedd ezeket félre nekem!* Ezután előhozakodik a kampóval. A malackának kicsit zokon esik maga a feltételezés is, hogy nem minőségi árut árul. Egy aprócska fenyegetést is kap. Maga a férfi nem tűnik egy nagy harcosnak, de gyanítja, hogy akadnak neki haverjai is. Nem lehet egy teljesen csóringer alak sem, mert annyira nem néz ki ágról szakadtnak. Hátramegy és egy kis matatás után egy kampóval tér vissza. Egész pofás darabot hoz neki. Bár nem teljesen új, de a célnak megfelel majd. Hangja is kellemesem cseng. Az hidegen hagyja, hogy előzőleg kinek a kezét ékesítette.*
– Úgy látom, hogy igazad volt az áruddal kapcsolatban. Ez itt tökéletes lesz nekem.* Ez a kalóz felől egy gyenge dicséretnek is nevezhető. A kampó árát meg se próbálja lealkudni, mivel jelenleg nincs szüksége a pénzre. Vagy összejön neki a következő munkája és akkor majd lesz pénze bőven vagy otthagyja a fogát. Utóbbi esetben biztosra venné, hogy a holmija egy ehhez hasonló helyen kötne ki.*
– Jól van megveszem ezt meg azokat a szakállgyűrűket is. De ha már otthagyom ezt a sok pénzt legalább a kampót segítsen felvenni!* A beszédet befejezve elővesz egy erszényt amiben 100 arany lapul. Átadja az árus Mesélő (Mimóza) részére
.*– Ezt itt száz arany, hogy kerek legyen az összeg.* Azzal felé nyújtaná a hiányos bal kezét, hogy felkerülhessen rá a pótlás. Reményei szerint ehhez kap némi segítséget is. Ha nem akkor elvenné az összes dolgot, amit vett és távozna. Majd felrakja valahogy magának akkor.*
– Viszlát!* Köszönne el, majd távozna.*
4368. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-10 17:40:03
Üzenet elküldve: 2019-10-10 17:40:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az esti órákban ér be a kikötőbe, mikor a csipkézett tetejű házakra rátelepszik a sötét és kellemes homály kúszik ki a falak között, talán az erdő irányából, talán máshonnan. Nem tudhatja. A holdak az égen két szemre emlékeztetik, esetleg egy férfira és egy nőre. Méregeti őket egymáshoz, hogy megállapítsa, melyik melyik. A női hold összeütközik a képzeletében a férfival, majd egy új, sokkal szebb és nagyobb égitest keletkezik. Szemeit becsukva mosolyodik el az egyszerre apokaliptikus és újjáéledést hirdető vízión, azon a kettősségen, amit olyannyira szeret. Szemeit kinyitná, de a hűs, sós illatú tengeri szél feltámad, hullámok őrjöngő morajlását vonszolva ki, egészen a partokig. A kellemesen ingadozó víztömeg a füleinek kellemes: egy váltakozó, erősödő, majd halkuló ritmust érez benne felfedezni. Amikor teljesen kiélvezte a természeti gyönyöröket, maga elé húzza kezét a holló számára.*
-Kedves barátom: szeretnél röpködni egyet? *Teszi fel a kérdést, igen lágy hangon. Eldobja a madarat, hogy kinyújtóztassa egy kicsit elgémberedett szárnyait. A fekete szárnyas csillagokat takar ki, mintha csak az éjszaka legsötétebb pontja lenne. Eközben a házak felé indul gazdája, hogy minél hamarabb az oltárhoz tudjon érni.*
-Kedves barátom: szeretnél röpködni egyet? *Teszi fel a kérdést, igen lágy hangon. Eldobja a madarat, hogy kinyújtóztassa egy kicsit elgémberedett szárnyait. A fekete szárnyas csillagokat takar ki, mintha csak az éjszaka legsötétebb pontja lenne. Eközben a házak felé indul gazdája, hogy minél hamarabb az oltárhoz tudjon érni.*
4367. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-09 23:49:19
Üzenet elküldve: 2019-10-09 23:49:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A kacat árus//
*Árusunk nem ma kezdte, legalábbis ő magában nagyon bölcsen ezt állapítja meg. Egyébként meg csupán kellő rámenősség, némi szemfülesség, és szerencse kell. Meg a nagy számok törvénye alapján, ha elég embert szólít meg, egy biztosan megáll majd érdeklődve. Ez az egy is eljött ma.*
- Ezeket? Hüm, hát ezüstből vannak.
*Bezárja kézfejét, amíg gyorsan kalkulálgat, csak azért, hogy nehogy lába kéljen az apróságoknak, akár Svornt, akár más, akár pedig egy sirály által.*
- Mivel szimpatikus fickó vagy, ezért huszonhat aranyért megkapod őket.
*Akárhogy is számolgatja valóban kedvező ár a három szakállgyűrűért. Főleg azért, mert az ilyen pici tárgyakkal nem szeret foglalkozni, sokkal nehezebb rájuk vigyázni annyi zsebmetsző között, mint amennyi a Kikötőben tud tanyázni. Egyébként az sem kizárt, hogy valóban Svornt megnyerő a számára, ezért is a baráti ár, de a valós okot csak az árus tudja egyedül.*
- Én nem árulok vackokat, cimbora! De ha sokat szájalsz lehet kettőre lesz abból szükséged.
*Morogja orra alatt, és megint kiköp oldalra, ezúttal valaki más járókelő lába elé.*
- Akad, akad.
*Kicsit matat, zörög, majd hamarosan Svornt elé tartja az említett kampót.*
- Nemrég szedték le a gazdájáról, aszondják rettegett kalóz volt, de sok mindent mondanak a népek. Már nem olyan fényes, kicsit karcos, de semmi baja nincsen.
*Próbaként meg is pöccinti virsli ujjával a fémet, ami szép, egyenletes hangot hallat. Nem adja persze oda a tárgyat, nehogy elfussanak vele, de Svornt megnézheti közelebbről, ha szeretné.*
- Hetven arany az ára, ha szeretnéd.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.09 23:49:57
*Árusunk nem ma kezdte, legalábbis ő magában nagyon bölcsen ezt állapítja meg. Egyébként meg csupán kellő rámenősség, némi szemfülesség, és szerencse kell. Meg a nagy számok törvénye alapján, ha elég embert szólít meg, egy biztosan megáll majd érdeklődve. Ez az egy is eljött ma.*
- Ezeket? Hüm, hát ezüstből vannak.
*Bezárja kézfejét, amíg gyorsan kalkulálgat, csak azért, hogy nehogy lába kéljen az apróságoknak, akár Svornt, akár más, akár pedig egy sirály által.*
- Mivel szimpatikus fickó vagy, ezért huszonhat aranyért megkapod őket.
*Akárhogy is számolgatja valóban kedvező ár a három szakállgyűrűért. Főleg azért, mert az ilyen pici tárgyakkal nem szeret foglalkozni, sokkal nehezebb rájuk vigyázni annyi zsebmetsző között, mint amennyi a Kikötőben tud tanyázni. Egyébként az sem kizárt, hogy valóban Svornt megnyerő a számára, ezért is a baráti ár, de a valós okot csak az árus tudja egyedül.*
- Én nem árulok vackokat, cimbora! De ha sokat szájalsz lehet kettőre lesz abból szükséged.
*Morogja orra alatt, és megint kiköp oldalra, ezúttal valaki más járókelő lába elé.*
- Akad, akad.
*Kicsit matat, zörög, majd hamarosan Svornt elé tartja az említett kampót.*
- Nemrég szedték le a gazdájáról, aszondják rettegett kalóz volt, de sok mindent mondanak a népek. Már nem olyan fényes, kicsit karcos, de semmi baja nincsen.
*Próbaként meg is pöccinti virsli ujjával a fémet, ami szép, egyenletes hangot hallat. Nem adja persze oda a tárgyat, nehogy elfussanak vele, de Svornt megnézheti közelebbről, ha szeretné.*
- Hetven arany az ára, ha szeretnéd.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.09 23:49:57
4366. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-09 18:21:01
Üzenet elküldve: 2019-10-09 18:21:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*A válaszok tetszenek neki. Kiforgathatóak, a vörös hajú ellen felhasználhatóak a későbbiekben. A besértődött tündérkével nem foglalkozik. ~ Egye sak a saját baja, ha ezt kívánja! ~ A félvér azonban... a félvér. A félvér felkeltette az érdeklődését. Mi a neve, honnan jött, mik a céljai és leginkább: milyen mágiát kedvel? Elementáris, vagy szakrális? Ha szakrális, melyik istent imádja? De még nem tart itt, ezeket a későbbiekre tartogatja, fondorlatainak hálójába így eshetik a légy. Egyelőre egyetért az aranyszeművel a javaslatában.*
-Igen, én is elhagynám, jelenleg. *Mutatja ki, hogy később viszont céljai vannak a hellyel, vagy annak közelével. Visszaplaccsog átázott topánkáival a ló hátára, mégis inkább megbánva, hogy a félelf miatt leszállt a hátasról. Valamivel barátibbnak, legalábbis együttműködőbbnek tűnhet a stílusa. Megzabolázza a patást, majd megszólal.*
-Induljunk ki innen! *Részéről így is cselekszik, az erdőség felé tart. Ekkor kezd el kérdezősködni, bizonyos mennyiségű út megtétele után.*
-Részemről bemutatkoztam, de ti ezt elszalasztottátok. Pótoljátok be, most! *Azért kijön még az utasító hangnem. A csuklyás felé fordul ezután, kikérdezve azt.*
-A magánügyet nem fogadom el. Milyen mágiát használsz? Szakrális, vagy elementáris? Előbbinél melyik istent, vagy isteneket tiszteled? Honnan jöttél? Mi a célod? *Teszi fel a rengeteg megválaszolandót, miközben lassan tényleg a rengetegbe érnek.*
*A válaszok tetszenek neki. Kiforgathatóak, a vörös hajú ellen felhasználhatóak a későbbiekben. A besértődött tündérkével nem foglalkozik. ~ Egye sak a saját baja, ha ezt kívánja! ~ A félvér azonban... a félvér. A félvér felkeltette az érdeklődését. Mi a neve, honnan jött, mik a céljai és leginkább: milyen mágiát kedvel? Elementáris, vagy szakrális? Ha szakrális, melyik istent imádja? De még nem tart itt, ezeket a későbbiekre tartogatja, fondorlatainak hálójába így eshetik a légy. Egyelőre egyetért az aranyszeművel a javaslatában.*
-Igen, én is elhagynám, jelenleg. *Mutatja ki, hogy később viszont céljai vannak a hellyel, vagy annak közelével. Visszaplaccsog átázott topánkáival a ló hátára, mégis inkább megbánva, hogy a félelf miatt leszállt a hátasról. Valamivel barátibbnak, legalábbis együttműködőbbnek tűnhet a stílusa. Megzabolázza a patást, majd megszólal.*
-Induljunk ki innen! *Részéről így is cselekszik, az erdőség felé tart. Ekkor kezd el kérdezősködni, bizonyos mennyiségű út megtétele után.*
-Részemről bemutatkoztam, de ti ezt elszalasztottátok. Pótoljátok be, most! *Azért kijön még az utasító hangnem. A csuklyás felé fordul ezután, kikérdezve azt.*
-A magánügyet nem fogadom el. Milyen mágiát használsz? Szakrális, vagy elementáris? Előbbinél melyik istent, vagy isteneket tiszteled? Honnan jöttél? Mi a célod? *Teszi fel a rengeteg megválaszolandót, miközben lassan tényleg a rengetegbe érnek.*
4365. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-09 12:52:22
Üzenet elküldve: 2019-10-09 12:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*A másik kettő közjátékát látva csak szemét forgatja. ~ Jól van már, elég lesz. ~ és ebbe a gondolatba egy csepp féltékenység is belevegyül. Úgy érzi, a másik kettő megélt egy olyan pillanatot, amelyből ő kimaradt, így egy lépés hátrányt szenvedett két „ellenfelével” szemben. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem viselkedik kedvesebben a többiekkel, ha ennyire igényli azok törődését. Erre létezik egy egyszerű, Vanna-féle válasz: az nem lenne őszinte. Ha így tenne, hazugságokra alapulna bárminemű kapcsolata. Sokkal inkább szeretné, ha mások igaz valójáért kedvelnék meg, még akkor is, ha ez a nehezebb út. Például emiatt nincs semmi értelme mosolyt erőltetni magára, ha a mosoly nem szívből fakad. Így most szemöldökét ráncolja, részint a féltékenysége miatt, részint pedig mert ~ Fogadó? ~ Vannának egyáltalán nem tetszik az ötlet. Számára egy ilyen helyen szinte kizárt, hogy bármi érdekes lenne. Részeg, büdös emberek és nagy ricsaj. Sehol egy növény, sehol egy állat, sőt, még rendesen levegő sincs. No de sebaj, úgy látja, a másik kettőnek sem túlságosan szimpatikus ez a környék. Valószínű az itteni fogadók sem nyerik majd el ennél jobban a tetszésüket és hamar tovább állnak majd. Fogja még ő virágos rétre csalni ezeket, csak ki kell várnia, míg a másik kettő kitombolja nevetséges vágyait. ~ Jól van, igyatok egy kupával, dalolásszatok egyet, vagy akármi, amit az ilyen bolondos emberek szoktak. Majd addig akkor leszek én a csősz, ha már ilyen birkák vagytok. ~ és a képzeletbeli őz-sün páros bégetni kezd. ~ Majd figyelek rá, hogy ne akarjatok leugorni egy nagy szikláról, vagy ne fulladjatok meg a hányásotokban. Szépen vagyunk, nekem kell vigyázni két nálamnál nagyobb mamlaszra. ~ puffog magában. A fogadókat látogató közönséggel kapcsolatban nem sok szép emléke van, valójában ez is az oka jelenlegi duzzogásának. Tulajdonképpen attól tart, hogy a másik kettő is olyan undorítóan lealjasodik majd, mint egyesek szoktak. Ez a félelme pedig részben dühvé alakul benne, aminek hatására ingerülten fel is pattan törökülésből. ~ Egyébként is milyen hülye szó az, hogy fogadó? Mit jelent ez egyáltalán? Hogy ott lehet fogadni? Mire fogadni? Ki tud tovább megmaradni abban a bűzben? Vagy talán azt jelentené, hogy „hülyéket befogadó”? ~ és e szivárványos gondolatok közepette megindul a többiek után. Hisztije miatt egy szót sem szól, talán mintha egy halk, de dacos „Hát jó!” hagyná csak el a száját. Akármilyen hülyeségnek is tűnik úti céljuk, voltaképpen úgysincs hova jobb helyre mennie. Apró lábait dühösen pakolja egymás után, minden lépésnél toppantva egyet, út közben pedig – hacsak meg nem szólítják – végig néma marad.*
*A másik kettő közjátékát látva csak szemét forgatja. ~ Jól van már, elég lesz. ~ és ebbe a gondolatba egy csepp féltékenység is belevegyül. Úgy érzi, a másik kettő megélt egy olyan pillanatot, amelyből ő kimaradt, így egy lépés hátrányt szenvedett két „ellenfelével” szemben. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem viselkedik kedvesebben a többiekkel, ha ennyire igényli azok törődését. Erre létezik egy egyszerű, Vanna-féle válasz: az nem lenne őszinte. Ha így tenne, hazugságokra alapulna bárminemű kapcsolata. Sokkal inkább szeretné, ha mások igaz valójáért kedvelnék meg, még akkor is, ha ez a nehezebb út. Például emiatt nincs semmi értelme mosolyt erőltetni magára, ha a mosoly nem szívből fakad. Így most szemöldökét ráncolja, részint a féltékenysége miatt, részint pedig mert ~ Fogadó? ~ Vannának egyáltalán nem tetszik az ötlet. Számára egy ilyen helyen szinte kizárt, hogy bármi érdekes lenne. Részeg, büdös emberek és nagy ricsaj. Sehol egy növény, sehol egy állat, sőt, még rendesen levegő sincs. No de sebaj, úgy látja, a másik kettőnek sem túlságosan szimpatikus ez a környék. Valószínű az itteni fogadók sem nyerik majd el ennél jobban a tetszésüket és hamar tovább állnak majd. Fogja még ő virágos rétre csalni ezeket, csak ki kell várnia, míg a másik kettő kitombolja nevetséges vágyait. ~ Jól van, igyatok egy kupával, dalolásszatok egyet, vagy akármi, amit az ilyen bolondos emberek szoktak. Majd addig akkor leszek én a csősz, ha már ilyen birkák vagytok. ~ és a képzeletbeli őz-sün páros bégetni kezd. ~ Majd figyelek rá, hogy ne akarjatok leugorni egy nagy szikláról, vagy ne fulladjatok meg a hányásotokban. Szépen vagyunk, nekem kell vigyázni két nálamnál nagyobb mamlaszra. ~ puffog magában. A fogadókat látogató közönséggel kapcsolatban nem sok szép emléke van, valójában ez is az oka jelenlegi duzzogásának. Tulajdonképpen attól tart, hogy a másik kettő is olyan undorítóan lealjasodik majd, mint egyesek szoktak. Ez a félelme pedig részben dühvé alakul benne, aminek hatására ingerülten fel is pattan törökülésből. ~ Egyébként is milyen hülye szó az, hogy fogadó? Mit jelent ez egyáltalán? Hogy ott lehet fogadni? Mire fogadni? Ki tud tovább megmaradni abban a bűzben? Vagy talán azt jelentené, hogy „hülyéket befogadó”? ~ és e szivárványos gondolatok közepette megindul a többiek után. Hisztije miatt egy szót sem szól, talán mintha egy halk, de dacos „Hát jó!” hagyná csak el a száját. Akármilyen hülyeségnek is tűnik úti céljuk, voltaképpen úgysincs hova jobb helyre mennie. Apró lábait dühösen pakolja egymás után, minden lépésnél toppantva egyet, út közben pedig – hacsak meg nem szólítják – végig néma marad.*
4364. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-09 10:20:41
Üzenet elküldve: 2019-10-09 10:20:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
* A percek csak peregnek végig szemei előtt. Kezdi érezni, hogy most valami magabiztosság átjárja őt, mert a gúnyos szavak után ontja ki végre magából, ami ott bujkált. Szokás szerint figyeli a reakciókat, hisz már nem hajtja le fejét az Arany hölgy előtt, hanem bátran néz szembe vele. Látja még a hatáskörben lévő tündért, aki arcának mintája láttán teljesen meglepődök és ezt nem rest kiültetni arcára sem. Egy nagyon kis apró reakciót mutat erre, de nem lehet benne felfedezni, hogy örül e neki vagy sem. Ezek után történik meg az egyik legmeglepőbb dolog számára. Az Arany hölgy felhagyja a lovát és leereszkedik eme földi mocsokba közéjük, amit meg is említ szavaiban és arckifejezése is erről tanúskodik. Követi őt szemeivel, ahogyan idelépdel hozzá és közben eltűnik a legnagyobb veszélyforrás, ami eddig szabadlábon volt. Szavaira, amikor jelzővel illetik kissé felnevet halkan*
- Lehetséges, hogy kissé hóbortos vagyok, de tisztán viselem ezt szívem jogán. A kalózokat pedig a legnagyobb körben szeretem elkerülni, s eme kikötőtől a legtávolabb akarok majd elhelyezkedni, így reményeim szerintem semmi problémám nem lesz velük.*Ejti ki kissé dallamosabb hangsúllyal s, amint a hölgy elindult kancájához ő is megtesz pár lépést ezzel biztosítva, hogy álljanak tovább inkább egy épület védelmező falai közé.*
* A percek csak peregnek végig szemei előtt. Kezdi érezni, hogy most valami magabiztosság átjárja őt, mert a gúnyos szavak után ontja ki végre magából, ami ott bujkált. Szokás szerint figyeli a reakciókat, hisz már nem hajtja le fejét az Arany hölgy előtt, hanem bátran néz szembe vele. Látja még a hatáskörben lévő tündért, aki arcának mintája láttán teljesen meglepődök és ezt nem rest kiültetni arcára sem. Egy nagyon kis apró reakciót mutat erre, de nem lehet benne felfedezni, hogy örül e neki vagy sem. Ezek után történik meg az egyik legmeglepőbb dolog számára. Az Arany hölgy felhagyja a lovát és leereszkedik eme földi mocsokba közéjük, amit meg is említ szavaiban és arckifejezése is erről tanúskodik. Követi őt szemeivel, ahogyan idelépdel hozzá és közben eltűnik a legnagyobb veszélyforrás, ami eddig szabadlábon volt. Szavaira, amikor jelzővel illetik kissé felnevet halkan*
- Lehetséges, hogy kissé hóbortos vagyok, de tisztán viselem ezt szívem jogán. A kalózokat pedig a legnagyobb körben szeretem elkerülni, s eme kikötőtől a legtávolabb akarok majd elhelyezkedni, így reményeim szerintem semmi problémám nem lesz velük.*Ejti ki kissé dallamosabb hangsúllyal s, amint a hölgy elindult kancájához ő is megtesz pár lépést ezzel biztosítva, hogy álljanak tovább inkább egy épület védelmező falai közé.*
4363. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-09 06:01:31
Üzenet elküldve: 2019-10-09 06:01:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Érdekes fordulatok veszik kezdetüket! Elsősorban a félvér megvillogtatja végre az aranysárga szemeit, sőt; hátrál is! Ezt nem hagyhatja annyiban, közbeszól érte.*
-Na mi van? Máris megijedt a mágusunk? *Ekkor már nyargalná a lovat, hogy fejetlenítse a vörhenyest, amikor az beszélni kezd. Nythrim meglepődik, ez az arcán is látszik. Jobb reakciót ki sem találhatott volna a félelf. Ahogyan és amiről fecseg, az egykori önmagára emlékezteti. Aki még félt azoktól, akik őt... hát... akik _azt_ tették vele. A megrökönyödésén kívül más nem látszik rajta, de belül megszánja a lányt. Igen; teljes lénye már amellett kötelezi el magát, hogy ők ketten bizony társak lesznek (a másik akarata ellenére is, akár). Olyat tesz, amit eddig nem: leszáll a lóról. És milyen rosszul teszi, mivel azonnal felvisít a sáros pallók bársonnyal való találkozásakor.*
-Fúj, ez ritka undorító! *A wegtoreni kövezet szinte össze sem hasonlítható a Kikötő járásra kijelölt részeivel. Közelebb topog a másikhoz, közben arcára hányás előtti fintor és a szokásos cinikusság ül ki egyszerre, miközben a szablyát teszi vissza hüvelyébe. Megáll a lány előtt, ott kezd bele, meglepően őszintén, de hangsúlyba még mindig valamennyire lekezelően.*
-Nem akarlak bántani, míg te nem adsz okot rá. Nem vagyok rosszabb ezeknél. Egyáltalán nem. Te viszont annál inkább tűnsz hóbortosnak! *Nevet fel magában.* Vigyázz itt, kislány a tőrfogdosással, még a végén egy kapitány is megelégeli, én pedig a helyedben nem kerülnék a matrózai ölébe. *Borzong meg megint. Az eddig ignorált virágbanszületett felé fordul, közönyös arccal.*
-Nem, nem értek hozzájuk. Szerintem induljunk és keressünk valami fogadót, ott folytassuk a csevejt. *Visszalép a kancájához, azzal részéről folytatja a kiegészült csapat útját a Lakónegyedbe.*
*Érdekes fordulatok veszik kezdetüket! Elsősorban a félvér megvillogtatja végre az aranysárga szemeit, sőt; hátrál is! Ezt nem hagyhatja annyiban, közbeszól érte.*
-Na mi van? Máris megijedt a mágusunk? *Ekkor már nyargalná a lovat, hogy fejetlenítse a vörhenyest, amikor az beszélni kezd. Nythrim meglepődik, ez az arcán is látszik. Jobb reakciót ki sem találhatott volna a félelf. Ahogyan és amiről fecseg, az egykori önmagára emlékezteti. Aki még félt azoktól, akik őt... hát... akik _azt_ tették vele. A megrökönyödésén kívül más nem látszik rajta, de belül megszánja a lányt. Igen; teljes lénye már amellett kötelezi el magát, hogy ők ketten bizony társak lesznek (a másik akarata ellenére is, akár). Olyat tesz, amit eddig nem: leszáll a lóról. És milyen rosszul teszi, mivel azonnal felvisít a sáros pallók bársonnyal való találkozásakor.*
-Fúj, ez ritka undorító! *A wegtoreni kövezet szinte össze sem hasonlítható a Kikötő járásra kijelölt részeivel. Közelebb topog a másikhoz, közben arcára hányás előtti fintor és a szokásos cinikusság ül ki egyszerre, miközben a szablyát teszi vissza hüvelyébe. Megáll a lány előtt, ott kezd bele, meglepően őszintén, de hangsúlyba még mindig valamennyire lekezelően.*
-Nem akarlak bántani, míg te nem adsz okot rá. Nem vagyok rosszabb ezeknél. Egyáltalán nem. Te viszont annál inkább tűnsz hóbortosnak! *Nevet fel magában.* Vigyázz itt, kislány a tőrfogdosással, még a végén egy kapitány is megelégeli, én pedig a helyedben nem kerülnék a matrózai ölébe. *Borzong meg megint. Az eddig ignorált virágbanszületett felé fordul, közönyös arccal.*
-Nem, nem értek hozzájuk. Szerintem induljunk és keressünk valami fogadót, ott folytassuk a csevejt. *Visszalép a kancájához, azzal részéről folytatja a kiegészült csapat útját a Lakónegyedbe.*
4362. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-08 20:47:38
Üzenet elküldve: 2019-10-08 20:47:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Vanna mindössze annyit érzékel a felékesített hölgy belső utazásából, hogy valami nincs rendben a másikkal. Mintha valami megváltozott volna. Nem egészen tudja, hogy mi, de ösztönei jeleznek valamit. Azután a másik hátrálni kezd, ezzel alátámasztva előérzetét. A rá és a hajnalhajúra zúduló szózáport némán hallgatja, közben elmélyülten gondolkodik. Nem is annyira a szavak mondandóját, mint inkább a másikban végigjátszódó folyamatokat igyekszik szemmel követni. Természetesen nem lát a másik fejébe, így nem tudhatja, mit él át, de nagyon igyekszik megérteni, érezni a másikból áradó kisugárzást. Mindig is szeretett más állatokat (azon belül embereket is) megfigyelni, hogy megérthesse őket. Persze nem mindig koronázta törekvéseit siker, hiszen ami Vanna szerint igaz, azzal a világegyetem többi része nem feltétlen ért egyet – ezekről a félreértésekről bőven tudna mesélni.
Mikor a szabja hegye felé irányul, felismerésre jut. ~ Aha, tudom már mi vagy. Sün! ~ és gondolatait, úgy véli, alá is támasztja a másik arrogáns viselkedése. ~ Engem jobban bököd, mert én piszkáltam meg. Nem baj, Tüsi, majd fogod te még a hasadat mutogatni nekem a tüskéid helyett. ~ tűzi ki maga elé a kihívást. Ezután a következtetés után már nem is igazán érdekli mit mond a másik, olyan boldog vélt sikerétől. Egyedül a „róka” szóra kapja fel a fejét ~ Nem is állhatnál távolabb a valóságtól. ~ mosolyog a megjegyzésen.
Azért Tüske, a sün, gombóc üzemmódban lefolytatott monológja alatt mégis olyan arrogánsan viselkedik, hogy Vannának majdnem kibújik a fúvócsöve a kis rejtett zsebéből. Már el is tervezte, melyik előtte lévő kaviccsal lőne célba a szúrósszívű hölgyeményre. ~ Erre ugyan nem pazarlok nyilat. De ha egy kavicsot találna az arcában, talán az is elég lenne hozzá, hogy végre lehiggadjon, mert ez a hiszti már... ~ füstölög magában. ~ Tolvajok? ~ és a szó hallatán egy különös mosoly kúszik ajkaira. Azonban továbbra is csak csendesen szemlélődik.
Figyelme ezúttal a rókának félrediagnosztizált nőre terelődik, aki továbbra is olyan higgadtan, kimérten igyekszik viselkedni. Vannát váratlan fordulatként éri az arany mintázat, amely szeme elé tárul. Szeme elkerekedik, sőt, még a száját is eltátja kissé. Eközben képzeletében az egyszerű őzekre jellemző fehér foltok arany mintázattá változnak. ~ Foltos. ~ nevezi el magában. Ezután amaz elteszi fegyverét, folytatva az eddig játszódó csiki-csukira emlékeztető békülést. Vanna patthelyzetben érzi magukat, a levegőben pedig számára túl sok feszültség kering, amit nem is bír tovább.*
- Na, befejeztétek? Senki nem fog bántani senkit, ha magatokba néztek, ti is tudjátok. *Csattan fel egy ingerült kamasz hangnemében.* Unalmasak vagytok. Foglalkozzunk már inkább végre a lényeggel. *Majd egy apró hatásszünet után drámai hangon folytatja.* Nincs virág a hajamban! *Mondja, és szavaiból kicsendül egy cseppnyi valós borzalom. Majd hozzáteszi.* Te, büszke Nidril sen'hosszúnév például segíthetnél kiválasztani a hozzám legjobban illőt. Látszik rajtad, hogy értesz az ilyesmihez.
*Reméli, hogy ezzel a bókkal sikerült a másik lelkének megfelelő zugába lehelni egy csepp vidámságot. Bár szavaival nyugtatni igyekszik, egyéb cselekedetnek nem érzi szükségét célja (a virágszerzés) eléréséhez. Sőt, egyáltalán nem érzi nem ideillőnek panaszát hajának hiányos mivoltáról. Annyira már tapasztalt, hogy tudja (vagy tudni vélje), ebből most nem lesz balhé, de ugyanakkor annyira még gyerek, hogy ne mindig tudja, melyik helyzetben mit „megfelelő” mondania. Erre rátesz egy lapáttal türelmetlensége, valamint az, hogy az udvariaskodást, illemszabályokat színjátéknak tartotta mindig is, ezért nem is igazán szándékozott elsajátítani őket. Egyszerűbbnek és természetesebbnek érezte az egyenességet. Ha nem lesz csetepaté akkor meg ugyan minek húzni az időt ilyen felesleges formaságokkal, mint békülés? A veszély elhárult, kész. Ideje továbblépni.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.08 20:48:13
*Vanna mindössze annyit érzékel a felékesített hölgy belső utazásából, hogy valami nincs rendben a másikkal. Mintha valami megváltozott volna. Nem egészen tudja, hogy mi, de ösztönei jeleznek valamit. Azután a másik hátrálni kezd, ezzel alátámasztva előérzetét. A rá és a hajnalhajúra zúduló szózáport némán hallgatja, közben elmélyülten gondolkodik. Nem is annyira a szavak mondandóját, mint inkább a másikban végigjátszódó folyamatokat igyekszik szemmel követni. Természetesen nem lát a másik fejébe, így nem tudhatja, mit él át, de nagyon igyekszik megérteni, érezni a másikból áradó kisugárzást. Mindig is szeretett más állatokat (azon belül embereket is) megfigyelni, hogy megérthesse őket. Persze nem mindig koronázta törekvéseit siker, hiszen ami Vanna szerint igaz, azzal a világegyetem többi része nem feltétlen ért egyet – ezekről a félreértésekről bőven tudna mesélni.
Mikor a szabja hegye felé irányul, felismerésre jut. ~ Aha, tudom már mi vagy. Sün! ~ és gondolatait, úgy véli, alá is támasztja a másik arrogáns viselkedése. ~ Engem jobban bököd, mert én piszkáltam meg. Nem baj, Tüsi, majd fogod te még a hasadat mutogatni nekem a tüskéid helyett. ~ tűzi ki maga elé a kihívást. Ezután a következtetés után már nem is igazán érdekli mit mond a másik, olyan boldog vélt sikerétől. Egyedül a „róka” szóra kapja fel a fejét ~ Nem is állhatnál távolabb a valóságtól. ~ mosolyog a megjegyzésen.
Azért Tüske, a sün, gombóc üzemmódban lefolytatott monológja alatt mégis olyan arrogánsan viselkedik, hogy Vannának majdnem kibújik a fúvócsöve a kis rejtett zsebéből. Már el is tervezte, melyik előtte lévő kaviccsal lőne célba a szúrósszívű hölgyeményre. ~ Erre ugyan nem pazarlok nyilat. De ha egy kavicsot találna az arcában, talán az is elég lenne hozzá, hogy végre lehiggadjon, mert ez a hiszti már... ~ füstölög magában. ~ Tolvajok? ~ és a szó hallatán egy különös mosoly kúszik ajkaira. Azonban továbbra is csak csendesen szemlélődik.
Figyelme ezúttal a rókának félrediagnosztizált nőre terelődik, aki továbbra is olyan higgadtan, kimérten igyekszik viselkedni. Vannát váratlan fordulatként éri az arany mintázat, amely szeme elé tárul. Szeme elkerekedik, sőt, még a száját is eltátja kissé. Eközben képzeletében az egyszerű őzekre jellemző fehér foltok arany mintázattá változnak. ~ Foltos. ~ nevezi el magában. Ezután amaz elteszi fegyverét, folytatva az eddig játszódó csiki-csukira emlékeztető békülést. Vanna patthelyzetben érzi magukat, a levegőben pedig számára túl sok feszültség kering, amit nem is bír tovább.*
- Na, befejeztétek? Senki nem fog bántani senkit, ha magatokba néztek, ti is tudjátok. *Csattan fel egy ingerült kamasz hangnemében.* Unalmasak vagytok. Foglalkozzunk már inkább végre a lényeggel. *Majd egy apró hatásszünet után drámai hangon folytatja.* Nincs virág a hajamban! *Mondja, és szavaiból kicsendül egy cseppnyi valós borzalom. Majd hozzáteszi.* Te, büszke Nidril sen'hosszúnév például segíthetnél kiválasztani a hozzám legjobban illőt. Látszik rajtad, hogy értesz az ilyesmihez.
*Reméli, hogy ezzel a bókkal sikerült a másik lelkének megfelelő zugába lehelni egy csepp vidámságot. Bár szavaival nyugtatni igyekszik, egyéb cselekedetnek nem érzi szükségét célja (a virágszerzés) eléréséhez. Sőt, egyáltalán nem érzi nem ideillőnek panaszát hajának hiányos mivoltáról. Annyira már tapasztalt, hogy tudja (vagy tudni vélje), ebből most nem lesz balhé, de ugyanakkor annyira még gyerek, hogy ne mindig tudja, melyik helyzetben mit „megfelelő” mondania. Erre rátesz egy lapáttal türelmetlensége, valamint az, hogy az udvariaskodást, illemszabályokat színjátéknak tartotta mindig is, ezért nem is igazán szándékozott elsajátítani őket. Egyszerűbbnek és természetesebbnek érezte az egyenességet. Ha nem lesz csetepaté akkor meg ugyan minek húzni az időt ilyen felesleges formaságokkal, mint békülés? A veszély elhárult, kész. Ideje továbblépni.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.08 20:48:13
4361. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-10-08 18:20:05
Üzenet elküldve: 2019-10-08 18:20:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Egyre jobban kezdi elönteni a félelem, ahogy az Arany hölgy mindenre reagál. Nem lát bele a fejébe, de jelen esetben nem is szeretne. Tudja, hogy egy felsőbbségbe kötött bele, pedig a hölgy nem is tudja az igazat. Viszont azt gondolja, hogy talán bizalmatlan és fél ő is úgy ahogy saját maga is. Mikor a lovas hátrálni kezd, ő is tesz pár lépést hátra, hogy még nagyobb tér legyen köztük és kienged egy halk sóhajt mely kissé reszketegre is sikerül a jóvoltából. Azt a részt mely rávonatkozott kis híján elengedi füle mellett, csak a többes szám maradt meg.* ~ Ha tudná a hölgy, hogy mennyire elütök a többi "mágustól", akkor sem hagyna már meg élve~* gondolja magában. Kicsit úgy érzi magát, mint akinek a karma ismét bevág, de most olyannyira, hogy itt leli vesztét. Egyáltalán nem ezért tett meg ilyen hosszú utat ezidáig, hogy azonnal partra szállás után életét veszítse. A gúnynevet már magára sem veszi, megszokta már, hogy ha nem is haja miatt, de a minták amik bőrét fedik, amiatt mindig megszólják. Újból megpróbálkozik a dolgoknak, hátha egy kis sikerrel jár.*
- Én nem ismerem a repkedő virágot. Most járok először ezen a földön. Ha pedig tolvaj volnék, hidd el nálad magasabb rangú embert rabolnék ki. Nekem csak a lovad tűnt fel először, s aztán a viseleted. Gondoltam a közeledben maradok, mert te tűntél az egyetlen normális embernek itt ebben a lepukkant térben. Mint védelmi célból, fogtam csak a tőröm markolatát, de nem rántottam elő. *Mondja, majd újból egy nagyot sóhajt, s végre kissé felengedve magát, megmerészel egy következő szintet lépni, s felemeli teljesen fejét közben lecsúsztatva hátra magáról a csuklyát. Haja leomlik még jobban vállaira, oldalt egy fonás indul el neki hátra benne, szemei arany színben villannak fel, s arcát is láttatni meri az arany mintával jobb oldalán.*
- De látom butaságot gondoltam, mert te veszélyesebbnek tűnsz, mint a sarkon ólálkodó részeg legények. Az, hogy a kis repkedő kék virág mit akar tőled, nem az én ügyem, azt már magatok közt kell lebonyolítanotok. De ha megbocsátasz én nem fogok holmi felesleges dolgokért harcba keveredni. *Felel már magabiztosabban és, hogy biztosítsa szavait lecsatolja derekáról a tőrt, majd ledobva földre zsákját belesuvasztja a fegyvert, s újból felveszi holmiját hátára*
A hozzászólás írója (Lyndrya Farwel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.08 18:27:09
*Egyre jobban kezdi elönteni a félelem, ahogy az Arany hölgy mindenre reagál. Nem lát bele a fejébe, de jelen esetben nem is szeretne. Tudja, hogy egy felsőbbségbe kötött bele, pedig a hölgy nem is tudja az igazat. Viszont azt gondolja, hogy talán bizalmatlan és fél ő is úgy ahogy saját maga is. Mikor a lovas hátrálni kezd, ő is tesz pár lépést hátra, hogy még nagyobb tér legyen köztük és kienged egy halk sóhajt mely kissé reszketegre is sikerül a jóvoltából. Azt a részt mely rávonatkozott kis híján elengedi füle mellett, csak a többes szám maradt meg.* ~ Ha tudná a hölgy, hogy mennyire elütök a többi "mágustól", akkor sem hagyna már meg élve~* gondolja magában. Kicsit úgy érzi magát, mint akinek a karma ismét bevág, de most olyannyira, hogy itt leli vesztét. Egyáltalán nem ezért tett meg ilyen hosszú utat ezidáig, hogy azonnal partra szállás után életét veszítse. A gúnynevet már magára sem veszi, megszokta már, hogy ha nem is haja miatt, de a minták amik bőrét fedik, amiatt mindig megszólják. Újból megpróbálkozik a dolgoknak, hátha egy kis sikerrel jár.*
- Én nem ismerem a repkedő virágot. Most járok először ezen a földön. Ha pedig tolvaj volnék, hidd el nálad magasabb rangú embert rabolnék ki. Nekem csak a lovad tűnt fel először, s aztán a viseleted. Gondoltam a közeledben maradok, mert te tűntél az egyetlen normális embernek itt ebben a lepukkant térben. Mint védelmi célból, fogtam csak a tőröm markolatát, de nem rántottam elő. *Mondja, majd újból egy nagyot sóhajt, s végre kissé felengedve magát, megmerészel egy következő szintet lépni, s felemeli teljesen fejét közben lecsúsztatva hátra magáról a csuklyát. Haja leomlik még jobban vállaira, oldalt egy fonás indul el neki hátra benne, szemei arany színben villannak fel, s arcát is láttatni meri az arany mintával jobb oldalán.*
- De látom butaságot gondoltam, mert te veszélyesebbnek tűnsz, mint a sarkon ólálkodó részeg legények. Az, hogy a kis repkedő kék virág mit akar tőled, nem az én ügyem, azt már magatok közt kell lebonyolítanotok. De ha megbocsátasz én nem fogok holmi felesleges dolgokért harcba keveredni. *Felel már magabiztosabban és, hogy biztosítsa szavait lecsatolja derekáról a tőrt, majd ledobva földre zsákját belesuvasztja a fegyvert, s újból felveszi holmiját hátára*
A hozzászólás írója (Lyndrya Farwel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.08 18:27:09
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260