// Csipet csapat //
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
~Ugye ezt most nem gondolod komolyan?~
*Morog magában, de szerencsére "Király" nem használja a fegyverét.*
- Képes lennél megölni azok után, hogy már másodszorra mentem meg az életedet? Ha én nem lennék, már duplán halott lennél!
*Összefonja a mellén a kezét.*
- Na majd én elmondom, hogy mi történt! Elmentünk a Rumosba. Én azt hittem, hogy enni, aludni, erre kiderült, hogy csak egy kurvát akartak felszedni. De nem úgy, elrángatni a Vérkertig, és a Nagyúrnak adni. Mi elmentünk a Vérkertbe, Király hozta a volna a kurvát, de túl béna volt hozzá. Visszamentem megnézni, hogy történik, erre azt látom, hogy verekszik vele. Nem bírt el egy nővel! Gondoltam, egy kis mágiával rásegítek a dologra, erre megjelentek a Patkányok. Rendeztek egy kis műsort, közben észrevették a mágiát, a kurvát meg ugye meg akarták védeni. A Királyocskára fogták, és el akarták vinni. Voltam olyan hülye, hogy feladtam magam, hogy ne legyen baja, így kettőnket vittek tovább, engem úgy, hogy megölnek, őt meg úgy, hogy... mitudomén, nem az a lényeg, hanem hogy nem halt volna meg. Gondoltam majd kiszedjük magunkat a csávából, csakhogy megjelent az ork, és jelentet rendezett. Nekiesett a patkányoknak. A vége az lett, hogy a Patkányok meghaltak, az ork pedig halálos sebet kapott. Visszarángattuk a Vérkertbe az oltárhoz. Hozzákötöttem a lelkem én is, Királyocska is a vérét adta rá, hívtuk a Nagyurat, hogy mentse meg az orkot, de semmi, nem jelent meg. A vége az lett, hogy hozzákötöttem az ork lelkét is. Így most úgy állunk, hogy ugyan vissza tudnám hozni az életbe, de bennem és Királyocskában túl kevés a sötétség, így akkor mind a ketten meghalunk. Ha a valaki rátalál az oltárra, és elpusztítja, meghalunk. A patkányok a sarkunkban, ha ránk találnak, megint meghalunk. Csak azért, mert megpróbáltam megmenteni ezeknek a féleszűeknek az életét.