Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4920. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:08:14
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:08:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Pash megerősítését hallva egyetértően bólint, mielőtt elkezdené megszabadítani magát a tabardtól. Ami valamiért nem is olyan egyszerű most így hirtelen, a művelet végére magában, szótlanul szitkozódva süllyeszti el a mindenféle ócska rongynak titulált darabot a nyeregtáska mélyére. De még mindig kevésbé találja bosszantónak, mint azt az átkozott köpenyt.*
- És a hajóról mondtak bármit? *pillant a barbár felé, aki az első használható információkat csepegteti épp, aztán tekintetét a távolban felsejlő megannyi kikötött hajó vitorlája felé fordítja. Nem olyan nagy a Kikötő, legalább is ezzel nyugtatja most magát jobb híján, persze sejthető, hogy a kutakodás közben már a legkevésbé sem fogja így gondolni.*
- A vámház a Patkányok tanyája, azt jobb, ha messze elkerüljük. *Zárja is ki gyorsan ezt az eshetőséget, jobb lenne, ha egyelőre nem futnának össze azzal a bandával. Kikerülni úgysem fogják tudni őket, de minél később szereznek tudomást a trió szaglászásáról, annál jobb.*
- A Rumosban lenne talán érdemes kezdeni. *böki ki végül némi elmélkedés után, aztán már irányba is állítja Görényt. Komoly, hideg pillantásait most Rorkirra veti.*
- Arról beszéljen nekem, barbár, a fosztogatások után mi történt? Hogyan váltak el a kikötőiektől?
*Teszi fel kérdéseit határozottan, de nem túl hangosan, aztán indul is tovább a lakónegyed felé*
*Pash megerősítését hallva egyetértően bólint, mielőtt elkezdené megszabadítani magát a tabardtól. Ami valamiért nem is olyan egyszerű most így hirtelen, a művelet végére magában, szótlanul szitkozódva süllyeszti el a mindenféle ócska rongynak titulált darabot a nyeregtáska mélyére. De még mindig kevésbé találja bosszantónak, mint azt az átkozott köpenyt.*
- És a hajóról mondtak bármit? *pillant a barbár felé, aki az első használható információkat csepegteti épp, aztán tekintetét a távolban felsejlő megannyi kikötött hajó vitorlája felé fordítja. Nem olyan nagy a Kikötő, legalább is ezzel nyugtatja most magát jobb híján, persze sejthető, hogy a kutakodás közben már a legkevésbé sem fogja így gondolni.*
- A vámház a Patkányok tanyája, azt jobb, ha messze elkerüljük. *Zárja is ki gyorsan ezt az eshetőséget, jobb lenne, ha egyelőre nem futnának össze azzal a bandával. Kikerülni úgysem fogják tudni őket, de minél később szereznek tudomást a trió szaglászásáról, annál jobb.*
- A Rumosban lenne talán érdemes kezdeni. *böki ki végül némi elmélkedés után, aztán már irányba is állítja Görényt. Komoly, hideg pillantásait most Rorkirra veti.*
- Arról beszéljen nekem, barbár, a fosztogatások után mi történt? Hogyan váltak el a kikötőiektől?
*Teszi fel kérdéseit határozottan, de nem túl hangosan, aztán indul is tovább a lakónegyed felé*
4919. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-03 20:23:29
Üzenet elküldve: 2022-04-03 20:23:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Mivel Rorkir alapvetően a lován baktat a szakaszvezető után, így az ő arcát, vagy belső vívódásait akkor sem látná ha szeretné. A mögötte lévő páncélos alakét meg még annyira sem. Jól is van ez így, végtére is nem azért vannak itt, hogy világi cimborákká váljanak. A barbár higgadtan és unottan lovagol amíg a nő meg nem állítja a lovát s a másik is mellé érkezik. Rorkir pedig eközben türelmesen vár a nyeregben. Éppen kérdezné, hogy mi a fene az a tabard, és hogy vajon ő is vegye-e le, de amikor látja az eddig mögötte haladó alakot cselekedni, akkor leesik neki a dolog és inkább a bölcs hallgatást választja. ~Nekem is kéne egy ilyen asztalterítő, milyen jól bele tudnám törölgetni a késemet meg ilyenek. De okos gondolat egyébként.~ Morfondírozik, miközben úgy érzi hogy most, hogy már itt vannak érdemes lehet megosztania a gondolatait. Jól ismeri a kikötőt és a vidéket, sokat barangolt errefelé amikor megérkezett a nagy vízen keresztül.*
-Hajóval érkeztek egyébként.
*Szólal meg végül.*
-Persze ez itt a kikötő, de nem hiszem hogy minden léleknek saját hajója lenne, úgyhogy megérhet egy próbát itt kérdezősködni. Na meg ott van a romos Rumos Rókalyuk, lepukkant kocsma, biztos vagyok benne hogy megfordultak ott ezek a csibék.
*Ő legalábbis biztos ott kezdene a keresésbe, ha egyedül lenne, de mivel nem ő a vezető így addig nem is csinál jóformán semmit amíg nem mondják neki.*
-A vámházban meg tudnak mindent ami itt zajlik, de nem tudom mennyire lenne okos dolog odamenni. *Kérdéses hogy a saját embereiket kiadnák-e csak úgy a szép szóra.*
*Mivel Rorkir alapvetően a lován baktat a szakaszvezető után, így az ő arcát, vagy belső vívódásait akkor sem látná ha szeretné. A mögötte lévő páncélos alakét meg még annyira sem. Jól is van ez így, végtére is nem azért vannak itt, hogy világi cimborákká váljanak. A barbár higgadtan és unottan lovagol amíg a nő meg nem állítja a lovát s a másik is mellé érkezik. Rorkir pedig eközben türelmesen vár a nyeregben. Éppen kérdezné, hogy mi a fene az a tabard, és hogy vajon ő is vegye-e le, de amikor látja az eddig mögötte haladó alakot cselekedni, akkor leesik neki a dolog és inkább a bölcs hallgatást választja. ~Nekem is kéne egy ilyen asztalterítő, milyen jól bele tudnám törölgetni a késemet meg ilyenek. De okos gondolat egyébként.~ Morfondírozik, miközben úgy érzi hogy most, hogy már itt vannak érdemes lehet megosztania a gondolatait. Jól ismeri a kikötőt és a vidéket, sokat barangolt errefelé amikor megérkezett a nagy vízen keresztül.*
-Hajóval érkeztek egyébként.
*Szólal meg végül.*
-Persze ez itt a kikötő, de nem hiszem hogy minden léleknek saját hajója lenne, úgyhogy megérhet egy próbát itt kérdezősködni. Na meg ott van a romos Rumos Rókalyuk, lepukkant kocsma, biztos vagyok benne hogy megfordultak ott ezek a csibék.
*Ő legalábbis biztos ott kezdene a keresésbe, ha egyedül lenne, de mivel nem ő a vezető így addig nem is csinál jóformán semmit amíg nem mondják neki.*
-A vámházban meg tudnak mindent ami itt zajlik, de nem tudom mennyire lenne okos dolog odamenni. *Kérdéses hogy a saját embereiket kiadnák-e csak úgy a szép szóra.*
4918. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:35:33
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
* A fiatal harcost kezdi bosszantani a barbár, pedig az nem most is csinál kifejezetten semmit. Viszont már eljutott arra a pontra, hogy a puszta létezése is irritálja. De továbbra is szótlan, és nem is igazán tervez megszólalni. Amikor Nae megállítja a lovát, akkor Pash is így tesz, továbbra is ügyelve rá, hogy az ismeretlen alak kettejük között legyen, tekintetük keresztmetszetében. Ha a szakaszvezető int neki, hogy zárkózzon mellé, akkor így tesz, de lovával Rorkir felé fordul, és nem veszi le róla a szemét. Ha viszont megelégszik a hosszúéltű azzal, hogy így várakoznak - hiszen beszélni így is tud hozzá - akkor a távolságot tartva bólint, és úgy tesz, ahogy a parancsnok utasítja. *
- Ártani biztos nem árt meg, ha pedig utólag szükségünk lesz rá, hát elővesszük bármikor. És a nyaklánc is ott van, hogyha szükségünk van bizonyítani, hogy kik vagyunk. * Teszi hozzá, mert látja a nőn, hogy azt várja, törje meg a szótlanságát. A tabardot a nyeregtáskába dugja, jó helyen van ott, az időjárástól és a kíváncsi tekintetektől is védett. *
* A fiatal harcost kezdi bosszantani a barbár, pedig az nem most is csinál kifejezetten semmit. Viszont már eljutott arra a pontra, hogy a puszta létezése is irritálja. De továbbra is szótlan, és nem is igazán tervez megszólalni. Amikor Nae megállítja a lovát, akkor Pash is így tesz, továbbra is ügyelve rá, hogy az ismeretlen alak kettejük között legyen, tekintetük keresztmetszetében. Ha a szakaszvezető int neki, hogy zárkózzon mellé, akkor így tesz, de lovával Rorkir felé fordul, és nem veszi le róla a szemét. Ha viszont megelégszik a hosszúéltű azzal, hogy így várakoznak - hiszen beszélni így is tud hozzá - akkor a távolságot tartva bólint, és úgy tesz, ahogy a parancsnok utasítja. *
- Ártani biztos nem árt meg, ha pedig utólag szükségünk lesz rá, hát elővesszük bármikor. És a nyaklánc is ott van, hogyha szükségünk van bizonyítani, hogy kik vagyunk. * Teszi hozzá, mert látja a nőn, hogy azt várja, törje meg a szótlanságát. A tabardot a nyeregtáskába dugja, jó helyen van ott, az időjárástól és a kíváncsi tekintetektől is védett. *
4917. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:17:19
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:17:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
*Arra gondol, hogy egy marék száraz molylepke is hasznosabb lenne jelen helyzetben, mint a vadember. Nyilvánvalóan féleszű, talán attól a titokzatos - és vélhetőleg kitalált - fekete mágiától sérülhetett meg az agya, amiről az Úrnő beszélt, de persze az sem kizárható, hogy egész életében húgyagyú volt. Vagy a bolondját járatja velük, mert éppen úgy tartja kedve. Valójában teljesen mindegy, bármelyik eshetőség gondolatától most elönti a méreg, amelyet nem olyan egyszerű most felügyelete alatt tartani. De azért tartja magát.
Feleslegesnek találja a további cseverészést, figyelembe véve az eddigiek teljesen hasztalanok voltak, a csend most kellemesebb. Így érik el végül lassan a Kikötőt, a tenger sós és halszagú aromája már határozottan tolakodó. Évtizedek óta nem járt erre, így elsőre nem is tudja, hol kezdhetnének neki a kérdezősködésnek, Rorkir nem szolgált túl sok információval a Csibékről.
Megállítja Görényt, aztán megvárja még Pash felzárkózik mellé.*
- Azt javaslom vegyük le a tabardot. Van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen csevegnek a helyiek városőrökkel.
*Még ha a wargos címer ismeretlen is az itteniek számára, ha a haramiák fülébe jut, hogy barbár bajtársuk egyenruhások társaságában mászkál, vélhetőleg egyértelművé válik számukra a helyzet.
Ettől még persze kíváncsi közlegénye véleményére, ha munkáról van szó ész érvekkel könnyen meg lehet győzni.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 19:18:35
*Arra gondol, hogy egy marék száraz molylepke is hasznosabb lenne jelen helyzetben, mint a vadember. Nyilvánvalóan féleszű, talán attól a titokzatos - és vélhetőleg kitalált - fekete mágiától sérülhetett meg az agya, amiről az Úrnő beszélt, de persze az sem kizárható, hogy egész életében húgyagyú volt. Vagy a bolondját járatja velük, mert éppen úgy tartja kedve. Valójában teljesen mindegy, bármelyik eshetőség gondolatától most elönti a méreg, amelyet nem olyan egyszerű most felügyelete alatt tartani. De azért tartja magát.
Feleslegesnek találja a további cseverészést, figyelembe véve az eddigiek teljesen hasztalanok voltak, a csend most kellemesebb. Így érik el végül lassan a Kikötőt, a tenger sós és halszagú aromája már határozottan tolakodó. Évtizedek óta nem járt erre, így elsőre nem is tudja, hol kezdhetnének neki a kérdezősködésnek, Rorkir nem szolgált túl sok információval a Csibékről.
Megállítja Görényt, aztán megvárja még Pash felzárkózik mellé.*
- Azt javaslom vegyük le a tabardot. Van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen csevegnek a helyiek városőrökkel.
*Még ha a wargos címer ismeretlen is az itteniek számára, ha a haramiák fülébe jut, hogy barbár bajtársuk egyenruhások társaságában mászkál, vélhetőleg egyértelművé válik számukra a helyzet.
Ettől még persze kíváncsi közlegénye véleményére, ha munkáról van szó ész érvekkel könnyen meg lehet győzni.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.03 19:18:35
4916. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-30 16:30:25
Üzenet elküldve: 2022-03-30 16:30:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
- Na na!
*Csattan fel, és dorgálóan Learonnak szegezi mutatóujját.*
- Nem szeretek ám osztozni. Főleg nem a szép Cahressen.
*Hangja könnyed, és mosolyog is, ezért fenyegetése ugyan nem véresen komoly, ám nem is alaptalan. Daesys szemet vetett arra a lányra, nem is tudja miért tetszik neki annyira, pedig örömlány, de ez végső soron annyira nem is számít.
Learon részletes magyarázatot ad Daesys számára arról, hogy miért is nem látni őrjöngő mágusokat, és a lány lát benne némi logikát, elvégre valóban nem gyakran hallani ilyenekről.*
- Az isteneknek legyen hála, hogy az ilyenek hamar kihullanak a sorból.
*Daesys még azt sem tudja eldönteni, hogy Learon mennyire megbízható, bár látszólag igen jámborlelkű ember. Kicsit szokatlan is a számára, hogy egy pásztor miért adja fejét a mágiatanulásra. Ahogy ezen töpreng fel is merül benne egy kérdés.*
- Várjunk csak! Akkor olvasni is tudsz, és kecskéid is vannak?
*Ha a válasz igen lesz, úgy biztosan megdöbben majd ezen a furcsa kombináción.
A férfi kezébe nyomja a tál ételt, amit a nő egy darabig gyanakvóan méreget. Ízletesnek tűnik számára. Fölé hajol és megszagolja, mintha ezzel meg tudná e állapítani, hogy mérgező avagy sem. De az illata is jó. Learon az utolsóval megindul befelé, mire Daesys is kapkodja utána lábait, hiszen minek ücsörögne kint a hűvös levegőn. Közben belekóstol az étekbe, és összerándul a gyomra. Szinte fájnak ízlelőbimbói is a fantasztikus íztől, amiben olyan régen volt része.*
- Ez lenyűgöző. Nagyon finom, és... csak úgy a semmiből lett itt. Mennyi ilyet lehet csinálni? Olyan sok embernek lehetne vele segíteni. Olyan sok gyermek éhezik itt.
- Na na!
*Csattan fel, és dorgálóan Learonnak szegezi mutatóujját.*
- Nem szeretek ám osztozni. Főleg nem a szép Cahressen.
*Hangja könnyed, és mosolyog is, ezért fenyegetése ugyan nem véresen komoly, ám nem is alaptalan. Daesys szemet vetett arra a lányra, nem is tudja miért tetszik neki annyira, pedig örömlány, de ez végső soron annyira nem is számít.
Learon részletes magyarázatot ad Daesys számára arról, hogy miért is nem látni őrjöngő mágusokat, és a lány lát benne némi logikát, elvégre valóban nem gyakran hallani ilyenekről.*
- Az isteneknek legyen hála, hogy az ilyenek hamar kihullanak a sorból.
*Daesys még azt sem tudja eldönteni, hogy Learon mennyire megbízható, bár látszólag igen jámborlelkű ember. Kicsit szokatlan is a számára, hogy egy pásztor miért adja fejét a mágiatanulásra. Ahogy ezen töpreng fel is merül benne egy kérdés.*
- Várjunk csak! Akkor olvasni is tudsz, és kecskéid is vannak?
*Ha a válasz igen lesz, úgy biztosan megdöbben majd ezen a furcsa kombináción.
A férfi kezébe nyomja a tál ételt, amit a nő egy darabig gyanakvóan méreget. Ízletesnek tűnik számára. Fölé hajol és megszagolja, mintha ezzel meg tudná e állapítani, hogy mérgező avagy sem. De az illata is jó. Learon az utolsóval megindul befelé, mire Daesys is kapkodja utána lábait, hiszen minek ücsörögne kint a hűvös levegőn. Közben belekóstol az étekbe, és összerándul a gyomra. Szinte fájnak ízlelőbimbói is a fantasztikus íztől, amiben olyan régen volt része.*
- Ez lenyűgöző. Nagyon finom, és... csak úgy a semmiből lett itt. Mennyi ilyet lehet csinálni? Olyan sok embernek lehetne vele segíteni. Olyan sok gyermek éhezik itt.
4915. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:45:55
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys//
-Van, bizony! *Bár arra már nem is emlékszik, hogy melyik lány nevezte el a sok közül.* ~Talán Lazyar? Mi lehet azzal a lánnyal is? Nem láttam mióta szó nélkül otthagyott még Wojest előtt.~ *Annyi ismerőse van, akikkel hónapok óta nem találkozott, hogy kissé el is fogja a magányosság érzése, de ez egy kicsit sem ül ki az arcára, mert bízik benne, hogy hamarosan majd az útjába sodorja a szél mindegyiket valamilyen módon.*
-Az én állataimnak aranyélete van! Megéri Learon nyájához tartozni. *Bólogat nagy serényen, hiszen elég csak két telekkel odébb nézni, hogy ott mi folyik.*
-Na, majd akkor megnézem magamnak egyszer ezt a sellőt, aztán ha gondolja, csatlakozhat! *Neveti el magát a Sajt-mester és úgy van vele, hogy gondoljon, amit akar a lány, vegye komolyan vagy ne a meghívást, neki teljesen jó mindenhogy. Először nem akar az őrjöngő mágusokról beszélni. Látszik is valami zavartság ez ügyben az arcán, méghozzá abban, hogy egészen máshogy simogatja szakállát, mint eddig. Ezt szokta csinálni, ha valamiről nem akar beszélni, de aztán úgy dönt, hogy meg kell védenie a mágusok becsületét és kicsit el is kell marasztalnia Abogrot.*
-A legtöbb mágus, aki ilyen őrjöngésre hajlamos, nagyon hamar meghal. Veszélyes élet a miénk, jóval több kockázattal, mint egy átlagos embernek. Szerencsére, aki feltudná gyújtani a kikötőt, az még azelőtt belekeveredik valamibe a nagy önbizalma miatt, amibe belehal, mielőtt komolyan megtanulná használni a mágiát. *A már említett Torony miatt pedig szomorúan megrázza a fejét.*
-Nincs semmi tanács. A Torony mágusa Abogr, akitől az itteni mágusok tudásának nagy része származik, bárkinek bármilyen tudást engedélyez, ha van pénze. Én a részemről csak annak tanítok meg valamit, akiről úgy látom, hogy hasznosan tudja felhasználni a tudást, mások megsegítésére. ~Egyszer tévedtem, remélem semmi baj nem származott belőle.~ *Az a kis ficsúr, akinek tűzmágiát tanított és pont olyannak tűnt, aki már a föld alatt van azóta. Csak bízni tud benne, hogy tényleg így történt. Lassan a farkas eltűnik és már csak a kiszervírozott három adag étel van előttük.*
-Jó étvágyat! *Nyomja a lány kezébe az egészen nagy tányérnyi ebédet, majd maga is elveszi az egyiket.*
-Jaj, hogy ennek Vasborda úr mennyire örülne! *Húzza fel a szemöldökét és feláll, azzal a céllal, hogy bevigye az öregnek, hiszen nem szeretné, hogy bármi is kárbavesszen.*
-Ne féljen, ez csak úgy fog eltűnni, ha megeszi és jóllakik vele! *Neveti el magát.*
-Van, bizony! *Bár arra már nem is emlékszik, hogy melyik lány nevezte el a sok közül.* ~Talán Lazyar? Mi lehet azzal a lánnyal is? Nem láttam mióta szó nélkül otthagyott még Wojest előtt.~ *Annyi ismerőse van, akikkel hónapok óta nem találkozott, hogy kissé el is fogja a magányosság érzése, de ez egy kicsit sem ül ki az arcára, mert bízik benne, hogy hamarosan majd az útjába sodorja a szél mindegyiket valamilyen módon.*
-Az én állataimnak aranyélete van! Megéri Learon nyájához tartozni. *Bólogat nagy serényen, hiszen elég csak két telekkel odébb nézni, hogy ott mi folyik.*
-Na, majd akkor megnézem magamnak egyszer ezt a sellőt, aztán ha gondolja, csatlakozhat! *Neveti el magát a Sajt-mester és úgy van vele, hogy gondoljon, amit akar a lány, vegye komolyan vagy ne a meghívást, neki teljesen jó mindenhogy. Először nem akar az őrjöngő mágusokról beszélni. Látszik is valami zavartság ez ügyben az arcán, méghozzá abban, hogy egészen máshogy simogatja szakállát, mint eddig. Ezt szokta csinálni, ha valamiről nem akar beszélni, de aztán úgy dönt, hogy meg kell védenie a mágusok becsületét és kicsit el is kell marasztalnia Abogrot.*
-A legtöbb mágus, aki ilyen őrjöngésre hajlamos, nagyon hamar meghal. Veszélyes élet a miénk, jóval több kockázattal, mint egy átlagos embernek. Szerencsére, aki feltudná gyújtani a kikötőt, az még azelőtt belekeveredik valamibe a nagy önbizalma miatt, amibe belehal, mielőtt komolyan megtanulná használni a mágiát. *A már említett Torony miatt pedig szomorúan megrázza a fejét.*
-Nincs semmi tanács. A Torony mágusa Abogr, akitől az itteni mágusok tudásának nagy része származik, bárkinek bármilyen tudást engedélyez, ha van pénze. Én a részemről csak annak tanítok meg valamit, akiről úgy látom, hogy hasznosan tudja felhasználni a tudást, mások megsegítésére. ~Egyszer tévedtem, remélem semmi baj nem származott belőle.~ *Az a kis ficsúr, akinek tűzmágiát tanított és pont olyannak tűnt, aki már a föld alatt van azóta. Csak bízni tud benne, hogy tényleg így történt. Lassan a farkas eltűnik és már csak a kiszervírozott három adag étel van előttük.*
-Jó étvágyat! *Nyomja a lány kezébe az egészen nagy tányérnyi ebédet, majd maga is elveszi az egyiket.*
-Jaj, hogy ennek Vasborda úr mennyire örülne! *Húzza fel a szemöldökét és feláll, azzal a céllal, hogy bevigye az öregnek, hiszen nem szeretné, hogy bármi is kárbavesszen.*
-Ne féljen, ez csak úgy fog eltűnni, ha megeszi és jóllakik vele! *Neveti el magát.*
4914. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:10:53
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:10:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neve is van? Hűha.
*Megdöbbenti, hogy vannak akik közelebb állnak jószágukhoz, ez a veszély őt sosem fenyegette, ezt is inkább úri hóbortnak vélte. Amit ő látott a kikötőben az csak táplálékul szolgált, vagy macska volt, hogy távol tartsa a patkányokat, de jellemzően őket sem szerették, legfeljebb a seprűvel cirógatták meg a hátukat.*
- Jó dolga lehet annak a kecskének.
*Learon valami csinos lányt emleget, amiből emlékei szerint kettő is volt az asztalnál, a sorrendjüket nem egészen figyelte meg, de talán nem is számít annyira.*
- Van egy szőke sellő, igazán csodálatos. Olyan kedves, nem ide való. Érte megéri eljönni ide.
*Szakad ki belőle látszólag váratlanul, pedig igencsak komolyan foglalkoztatja azt, hogy hol lehet Cahress. Szívese hajtaná rá fejét, élvezné bőre puhaságát és illatát, és elmesélné hosszú, fáradtságos, egyben értelmetlen kalandját. Bár talán tanulni tanult belőle.*
- Szívderítő.
*Arcáról könnyen leolvasható, hogy szavai ironikusak, és aligha találna ilyen szörnyűséges hatalmat egy ember kezeiben szívderítőnek. Bár gyűlöli otthonát, a kikötőt, de mégis elképzeli, hogy a gyermekek sírnak miközben házaik leégnek egy mágus szeszélye miatt.*
- Még szerencse, hogy nem hallok mágusok őrjöngéseiről. De mi garantálja azt, hogy ez ne történhessen meg? Van ilyen mágusok tanácsa, ahol a faszfejeket kidobják a toronyból?
*Hangzik el még a döbbent csendje előtt, miközben szolidan igyekszik a házak falához húzódni. De a farkas valóban ügyet sem vet rá, és főz, ennél szürreálisabb, nevetségesebb és fantasztikusabb dolgot aligha látott.*
- Ettől jól fogunk lakni? Nem válik kámforrá amint a kanalat a számhoz emelem?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neve is van? Hűha.
*Megdöbbenti, hogy vannak akik közelebb állnak jószágukhoz, ez a veszély őt sosem fenyegette, ezt is inkább úri hóbortnak vélte. Amit ő látott a kikötőben az csak táplálékul szolgált, vagy macska volt, hogy távol tartsa a patkányokat, de jellemzően őket sem szerették, legfeljebb a seprűvel cirógatták meg a hátukat.*
- Jó dolga lehet annak a kecskének.
*Learon valami csinos lányt emleget, amiből emlékei szerint kettő is volt az asztalnál, a sorrendjüket nem egészen figyelte meg, de talán nem is számít annyira.*
- Van egy szőke sellő, igazán csodálatos. Olyan kedves, nem ide való. Érte megéri eljönni ide.
*Szakad ki belőle látszólag váratlanul, pedig igencsak komolyan foglalkoztatja azt, hogy hol lehet Cahress. Szívese hajtaná rá fejét, élvezné bőre puhaságát és illatát, és elmesélné hosszú, fáradtságos, egyben értelmetlen kalandját. Bár talán tanulni tanult belőle.*
- Szívderítő.
*Arcáról könnyen leolvasható, hogy szavai ironikusak, és aligha találna ilyen szörnyűséges hatalmat egy ember kezeiben szívderítőnek. Bár gyűlöli otthonát, a kikötőt, de mégis elképzeli, hogy a gyermekek sírnak miközben házaik leégnek egy mágus szeszélye miatt.*
- Még szerencse, hogy nem hallok mágusok őrjöngéseiről. De mi garantálja azt, hogy ez ne történhessen meg? Van ilyen mágusok tanácsa, ahol a faszfejeket kidobják a toronyból?
*Hangzik el még a döbbent csendje előtt, miközben szolidan igyekszik a házak falához húzódni. De a farkas valóban ügyet sem vet rá, és főz, ennél szürreálisabb, nevetségesebb és fantasztikusabb dolgot aligha látott.*
- Ettől jól fogunk lakni? Nem válik kámforrá amint a kanalat a számhoz emelem?
4913. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:17:29
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys//
*Semmi megjegyzést nem tesz arra, hogy valaki nem tud számolni. Trodd, Learon legjobb barátja is csak vonalkákat szokott vésni, amikor számolni kell, szóval már megszokta ezt.*
-Nos, meg kell védenem őket! Van nekem egy állatom, a Fachuta aki néha el szokott kísérni amikor a birtokon és a környékén barangolok. Pontosan úgy figyel rám, mintha egy kutya lenne és egyszer egy farkast is elkergetett, amikor megtámadta a nyájat. Hallgat a nevére is! *Ebben az utóbbiban Learon biztos, de közel sem igaz, hogy a kecske mindig odajön, ha hívják és néha akkor is, ha nem. Persze ezt már nem fűzi a történethez. Egy vállvonás a válasz a következő kérdésre. A pásztor közel sem bánta meg, hogy idejött, de látott már jobb helyeket is, jobb kurtizánokkal, mint itt.*
-Látta azt a csinos lányt mellettem? Nos, ő egy jó ismerősöm és ő hívott meg, hogy nézzük meg ezt a helyet, én meg jöttem, mert nem volt dolgom. *Először vissza kell fojtania egy kuncogást, mikor halászokról esik szó. A Sajt-mester nagyon sok ilyen egyszerű népet ismer és ő úgy látta eddig, hogy a legtöbben nem félnek, hanem elismerően nyilatkoznak a mágiáról, ha láttak már olyat egyáltalán, de amikor a lány arról beszél, hogy ő maga is tart tőle, már sokkal komolyabban veszi a témát a mágus.*
-Nos, ez némiképpen igaz. Persze egy hatalmas mágust is le lehet győzni, mindenféle trükkökkel, de az is igaz, hogy elég lenne egyet dobbantanom a lábammal, hogy itt házak dőljenek össze, vagy lobbanjon lángra egy egész kerület. *Látszik rajta, hogy most nem túloz, és teljesen igaznak véli a szavait, amik igazak is. Aztán ahogy mennek tovább, a kecskés megkapja azt, amit már nagyon régen vágtak a fejéhez. Akik annak idején mondták, már sokan a föld alatt vannak. Persze nem Learon miatt, hanem a városi lázadásban elhunyt nemesek mondogatták neki régebben.*
-Persze! De még mennyien! El tudod képzelni, hogy régebben Arthenior főterén sétálgattam a kecskéimmel a nemesek között? *Neveti el magát jó hangosan és öblösen, hangjában kis kárörvendéssel.*
-Ne félj, nem bánt. Csak főz nekünk egy gulyást és aztán megy is vissza a sajátjaihoz. Nagyon kedves Farkas úr! Köszönjük! *Biccent az állat felé.*
-Akkor helyezd magad kényelembe valahol!
*Semmi megjegyzést nem tesz arra, hogy valaki nem tud számolni. Trodd, Learon legjobb barátja is csak vonalkákat szokott vésni, amikor számolni kell, szóval már megszokta ezt.*
-Nos, meg kell védenem őket! Van nekem egy állatom, a Fachuta aki néha el szokott kísérni amikor a birtokon és a környékén barangolok. Pontosan úgy figyel rám, mintha egy kutya lenne és egyszer egy farkast is elkergetett, amikor megtámadta a nyájat. Hallgat a nevére is! *Ebben az utóbbiban Learon biztos, de közel sem igaz, hogy a kecske mindig odajön, ha hívják és néha akkor is, ha nem. Persze ezt már nem fűzi a történethez. Egy vállvonás a válasz a következő kérdésre. A pásztor közel sem bánta meg, hogy idejött, de látott már jobb helyeket is, jobb kurtizánokkal, mint itt.*
-Látta azt a csinos lányt mellettem? Nos, ő egy jó ismerősöm és ő hívott meg, hogy nézzük meg ezt a helyet, én meg jöttem, mert nem volt dolgom. *Először vissza kell fojtania egy kuncogást, mikor halászokról esik szó. A Sajt-mester nagyon sok ilyen egyszerű népet ismer és ő úgy látta eddig, hogy a legtöbben nem félnek, hanem elismerően nyilatkoznak a mágiáról, ha láttak már olyat egyáltalán, de amikor a lány arról beszél, hogy ő maga is tart tőle, már sokkal komolyabban veszi a témát a mágus.*
-Nos, ez némiképpen igaz. Persze egy hatalmas mágust is le lehet győzni, mindenféle trükkökkel, de az is igaz, hogy elég lenne egyet dobbantanom a lábammal, hogy itt házak dőljenek össze, vagy lobbanjon lángra egy egész kerület. *Látszik rajta, hogy most nem túloz, és teljesen igaznak véli a szavait, amik igazak is. Aztán ahogy mennek tovább, a kecskés megkapja azt, amit már nagyon régen vágtak a fejéhez. Akik annak idején mondták, már sokan a föld alatt vannak. Persze nem Learon miatt, hanem a városi lázadásban elhunyt nemesek mondogatták neki régebben.*
-Persze! De még mennyien! El tudod képzelni, hogy régebben Arthenior főterén sétálgattam a kecskéimmel a nemesek között? *Neveti el magát jó hangosan és öblösen, hangjában kis kárörvendéssel.*
-Ne félj, nem bánt. Csak főz nekünk egy gulyást és aztán megy is vissza a sajátjaihoz. Nagyon kedves Farkas úr! Köszönjük! *Biccent az állat felé.*
-Akkor helyezd magad kényelembe valahol!
4912. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:54
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
- Sok száz? Az igen, addig elszámolni sem tudok.
*Rosszabb napjain valóban nem, így hát aligha tudja elképzelni lelki szemei előtt azt a rengeteg kecskét.*
- Okosak és megbízhatóak? Érdekes, én nem igen ezt hallottam róluk, de nekem nem is volt soha kecském.
*Várja, hogy Learon példákkal is alátámassza miért is olyan okosak a kecskék, de ha nem kap ilyet neki úgyis jó, végső soron annyira azért mégsem érdekli.*
- Micsoda úriember, abból nem sok van ám errefelé. Mit keres hát itt ezen a mocskos, és lehangoló vidéken? Csak a Sellők szépséges éneke vonzotta a halszagú Kikötőbe.
*A pásztor azt ígéri, hogy le fog esni az álla, amire Daesys felkészül, kicsit kétkedve, egyben kíváncsian várja, hogy mi fog történni, és azért reménykedik, hogy alsó állkapcsa tényleg a helyén marad. A mágusoknál sosem lehet ebben biztos az ember.*
- Igen, akad egy pár név, amit a népek félelemmel emlegetnek. Az egyszerű halászok nem kedvelik a mágiát, bevallom őszintén, hogy én magam sem. Nem értem az egészet, és túl hatalmas ahhoz, hogy esélyem is legyen ellene.
*Az a bestia is valami hasonló volt, amit a trió és a Kalapos megölni kívántak, most pedig örül neki a lány, hogy jó sok víz választja el tőle.
Hűséges kutya módjára követi a másikat néhány jutalomfalat reményében, mire az megáll, hogy jól megfegyelmezze őt. Daesys csak értetlenül pislog a furcsa pásztorra.
~ Ezt is megsütötte a nap, aztán úgy maradt. ~
De valahol szórakoztatja a bolondos idegen.*
- Fura egy alak vagy te Learon, mondták már?
*Daesys nem csak megtorpan, de hátrál is, amikor a beígért varázslat megtörténik, és az egy borzalmas farkast idéz meg előtte. A lány le sem veszi az állatról szemeit, szinte levegőt sem mer venni, de főleg nem megszólalni, mert még a végén ő is az üstben landol.*
- Sok száz? Az igen, addig elszámolni sem tudok.
*Rosszabb napjain valóban nem, így hát aligha tudja elképzelni lelki szemei előtt azt a rengeteg kecskét.*
- Okosak és megbízhatóak? Érdekes, én nem igen ezt hallottam róluk, de nekem nem is volt soha kecském.
*Várja, hogy Learon példákkal is alátámassza miért is olyan okosak a kecskék, de ha nem kap ilyet neki úgyis jó, végső soron annyira azért mégsem érdekli.*
- Micsoda úriember, abból nem sok van ám errefelé. Mit keres hát itt ezen a mocskos, és lehangoló vidéken? Csak a Sellők szépséges éneke vonzotta a halszagú Kikötőbe.
*A pásztor azt ígéri, hogy le fog esni az álla, amire Daesys felkészül, kicsit kétkedve, egyben kíváncsian várja, hogy mi fog történni, és azért reménykedik, hogy alsó állkapcsa tényleg a helyén marad. A mágusoknál sosem lehet ebben biztos az ember.*
- Igen, akad egy pár név, amit a népek félelemmel emlegetnek. Az egyszerű halászok nem kedvelik a mágiát, bevallom őszintén, hogy én magam sem. Nem értem az egészet, és túl hatalmas ahhoz, hogy esélyem is legyen ellene.
*Az a bestia is valami hasonló volt, amit a trió és a Kalapos megölni kívántak, most pedig örül neki a lány, hogy jó sok víz választja el tőle.
Hűséges kutya módjára követi a másikat néhány jutalomfalat reményében, mire az megáll, hogy jól megfegyelmezze őt. Daesys csak értetlenül pislog a furcsa pásztorra.
~ Ezt is megsütötte a nap, aztán úgy maradt. ~
De valahol szórakoztatja a bolondos idegen.*
- Fura egy alak vagy te Learon, mondták már?
*Daesys nem csak megtorpan, de hátrál is, amikor a beígért varázslat megtörténik, és az egy borzalmas farkast idéz meg előtte. A lány le sem veszi az állatról szemeit, szinte levegőt sem mer venni, de főleg nem megszólalni, mert még a végén ő is az üstben landol.*
4911. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:36:45
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:36:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys//
-Nos, valamikor még dédanyám anyja találta ki a címert, de nagyon illik a családunkra. Hatalmas gazdaságunk volt, sok száz kecskével. Nekem csak pár tucat van a birtokomon. *Ezzel meg is magyarázta, de mivel nagyon szereti címerállatát, még hozzátesz néhány mondatot.*
-Persze nagyon szeretem őket. Okos és megbízható jószágok, és mindegyik egy külön egyéniség! *Egészen jót nevet a hímtagok hallatán és igyekszik megnyugtatni a lányt, de mégis éreztetni vele, hogy ő bizony olyan férfi, aki semmitől nem zárkózik el, ha úgy hozza a sors.*
-Nos, az én hímtagomat csak az a lány látja, akit érdekel. *Hatalmas vigyor ül ki az arcára.*
-Persze mindenkit más miatt érdekel. *Nem fejti ki, hogy mire gondol, majd a lány rákérdez, ha nagyon akar.*
-Szóval, ha nem kéred, akkor nem azzal kell jól lakni! Tudok én annál sokkal jobbat is. Le fog esni az állad! *A visszakérdezésre bőszen bólogat, hiszen mindig szereti hangoztatni, hogy mágus. Ez egy olyan dolog, amit ő maga ért el, még ha a Szellemek is kellettek hozzá, akkor is.*
-Bizony, méghozzá az egyik legjobb a környéken. Ezért is gondoltam, hogy hallottad a nevem. *Húzza fel szemöldökét, majd megrázza a fejét.*
-De ne is beszéljünk rólam, hanem induljunk! *Mondja, miközben már bőven kint jár az épületből, hiszen beszéd közben elindult, de aztán hirtelen megtorpan és csípőreteszi a kezét, hogy egészen ledorongolóan nézzen fel a lányra, aki jó fejjel magasabb a pásztornál.*
-Még, hogy egy tucat! Daesysből nincs még egy, és ha lenne, akkor sem olyan lenne, mint ön! Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyeneket mond magáról, mert! *Nem fejezi be azonban a mondatot, hanem amikor talál egy nagyobb üres részt a házak között, nekiáll varázsolni. Segítségül hívja a farkasát, hogy üssön össze nekik egy ingyen ebédet.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
-Nos, valamikor még dédanyám anyja találta ki a címert, de nagyon illik a családunkra. Hatalmas gazdaságunk volt, sok száz kecskével. Nekem csak pár tucat van a birtokomon. *Ezzel meg is magyarázta, de mivel nagyon szereti címerállatát, még hozzátesz néhány mondatot.*
-Persze nagyon szeretem őket. Okos és megbízható jószágok, és mindegyik egy külön egyéniség! *Egészen jót nevet a hímtagok hallatán és igyekszik megnyugtatni a lányt, de mégis éreztetni vele, hogy ő bizony olyan férfi, aki semmitől nem zárkózik el, ha úgy hozza a sors.*
-Nos, az én hímtagomat csak az a lány látja, akit érdekel. *Hatalmas vigyor ül ki az arcára.*
-Persze mindenkit más miatt érdekel. *Nem fejti ki, hogy mire gondol, majd a lány rákérdez, ha nagyon akar.*
-Szóval, ha nem kéred, akkor nem azzal kell jól lakni! Tudok én annál sokkal jobbat is. Le fog esni az állad! *A visszakérdezésre bőszen bólogat, hiszen mindig szereti hangoztatni, hogy mágus. Ez egy olyan dolog, amit ő maga ért el, még ha a Szellemek is kellettek hozzá, akkor is.*
-Bizony, méghozzá az egyik legjobb a környéken. Ezért is gondoltam, hogy hallottad a nevem. *Húzza fel szemöldökét, majd megrázza a fejét.*
-De ne is beszéljünk rólam, hanem induljunk! *Mondja, miközben már bőven kint jár az épületből, hiszen beszéd közben elindult, de aztán hirtelen megtorpan és csípőreteszi a kezét, hogy egészen ledorongolóan nézzen fel a lányra, aki jó fejjel magasabb a pásztornál.*
-Még, hogy egy tucat! Daesysből nincs még egy, és ha lenne, akkor sem olyan lenne, mint ön! Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyeneket mond magáról, mert! *Nem fejezi be azonban a mondatot, hanem amikor talál egy nagyobb üres részt a házak között, nekiáll varázsolni. Segítségül hívja a farkasát, hogy üssön össze nekik egy ingyen ebédet.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
4910. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:46:59
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//még az áradás előtt//
*Összefolynak a napok. Fogalma sincs, mennyi idő telt el és nem is akar tudni róla. Semmire nem akar gondolni. Úgy egyáltalán semmire. Ebben igen hathatós segítséget tud nyújtani az ördögvigyor és a szesz. Most is csak azért nem öntudatlan részeg, mert maga mögött akarja hagyni a Kikötőt. Egyrészt túl sok az emlék, másrészt pedig nem akarja, hogy az anyja így lássa. Épp elég volt neki az elmúlt időszak sok viszontagsága. Persze így is aggódni fog, ez biztos. Az anyák már csak ilyenek.*
- Remélem, tudod még az utat *simogatja meg a sötétpej kanca orrát* -, mert nekem pont elég lesz arra koncentrálni, hogy nyeregben maradjak.
*Összefolynak a napok. Fogalma sincs, mennyi idő telt el és nem is akar tudni róla. Semmire nem akar gondolni. Úgy egyáltalán semmire. Ebben igen hathatós segítséget tud nyújtani az ördögvigyor és a szesz. Most is csak azért nem öntudatlan részeg, mert maga mögött akarja hagyni a Kikötőt. Egyrészt túl sok az emlék, másrészt pedig nem akarja, hogy az anyja így lássa. Épp elég volt neki az elmúlt időszak sok viszontagsága. Persze így is aggódni fog, ez biztos. Az anyák már csak ilyenek.*
- Remélem, tudod még az utat *simogatja meg a sötétpej kanca orrát* -, mert nekem pont elég lesz arra koncentrálni, hogy nyeregben maradjak.
4909. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:40:46
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//Hatokkal később//
*A kimerült zsibbadásnak megvannak a maga előnyei. Az ember egyszer csak már nem érzi a tagjai sajgását, elmúlik a mardosó éhségérzet, elcsendesülnek a gondolatok, képes figyelmen kívül hagyni a matrózok megjegyzéseit, melyek ágrólszakadt kinézetét illetik. Ez utóbbi tény persze nem igazán tart vissza párat néhány disznó hozzászólástól, de ezen aligha lepődik meg. A fajtájuk bárkit képes kívánatos hercegnőnek látni, aki nőneműnek látszik.
Máskor csípős nyelve már szórná is bőszen átkait válaszul, de a hosszú, viszontagságos út teljesen kivette az erejét. Áldásos állapot ez jelen pillanatban, rágni sem képes magát a történteken. Az önsajnálat, a düh, az aggodalom szerencsésen elnapolódik. Mire újra megkörnyékezik, remélhetőleg már épp elég szesz közelében lesz a tisztességes elfojtáshoz.*
//Hatokkal később//
*A kimerült zsibbadásnak megvannak a maga előnyei. Az ember egyszer csak már nem érzi a tagjai sajgását, elmúlik a mardosó éhségérzet, elcsendesülnek a gondolatok, képes figyelmen kívül hagyni a matrózok megjegyzéseit, melyek ágrólszakadt kinézetét illetik. Ez utóbbi tény persze nem igazán tart vissza párat néhány disznó hozzászólástól, de ezen aligha lepődik meg. A fajtájuk bárkit képes kívánatos hercegnőnek látni, aki nőneműnek látszik.
Máskor csípős nyelve már szórná is bőszen átkait válaszul, de a hosszú, viszontagságos út teljesen kivette az erejét. Áldásos állapot ez jelen pillanatban, rágni sem képes magát a történteken. Az önsajnálat, a düh, az aggodalom szerencsésen elnapolódik. Mire újra megkörnyékezik, remélhetőleg már épp elég szesz közelében lesz a tisztességes elfojtáshoz.*
4908. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:43:42
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szia, Dóri vagyok, ma én vezetlek. Indulhatunk?//
* Ahogy a dokkok bűzét hozza felé a szél, Vasborda nézi, ahogy madarak jönnek, madarak jönnek, és örül neki, hogy nem permeteznek halálesőt. Az alighanem Sati gonoszságának a jele lenne, és lelki szemei előtt látja is a fekete madarakat, amik fekete könnyel megvéreznek. Nem tudja miért, de hirtelen azt se tudja, hogy miért szép az élet. Mély melankólia tör rá, újra felidézi fiatalságát, és azt, hogy miért ilyen az élete. Nem is tudja, hogy miért szép az élet, de azt se tudja megmondani, hogy miért ne lenne az. Hiszen él, élt, és élni is fog még jó ideig, ez abból is látszik, hogy milyen gyorsan abszolválta az arthenior - kikötő távolságot. *
* Ahogy a dokkok bűzét hozza felé a szél, Vasborda nézi, ahogy madarak jönnek, madarak jönnek, és örül neki, hogy nem permeteznek halálesőt. Az alighanem Sati gonoszságának a jele lenne, és lelki szemei előtt látja is a fekete madarakat, amik fekete könnyel megvéreznek. Nem tudja miért, de hirtelen azt se tudja, hogy miért szép az élet. Mély melankólia tör rá, újra felidézi fiatalságát, és azt, hogy miért ilyen az élete. Nem is tudja, hogy miért szép az élet, de azt se tudja megmondani, hogy miért ne lenne az. Hiszen él, élt, és élni is fog még jó ideig, ez abból is látszik, hogy milyen gyorsan abszolválta az arthenior - kikötő távolságot. *
4907. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:53:02
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*A szürkület beálltával, már a dokkoknál is meggyújtották a lámpásokat, a matrózok pedig behúzódtak már a kocsmákba és fogadókba. A ló patája ütemesen kopácsol először a fatákolmányon, majd letérve a dokkok környékéről, a mocskos utcaköveken. Nem szál le a lóról, bár érzi már az állat is fárad alatta, viszont már hamarosan megpillanthatják a Sellőház fényeit és halovány sziluettjét, ez most minden vágya, de talán a lónak is már.*
-Mindjárt haza érünk, csak tarts ki még egy kicsit. *Biztatja egy kis nyakveregetéssel az állatot.*
-Mindjárt haza érünk, csak tarts ki még egy kicsit. *Biztatja egy kis nyakveregetéssel az állatot.*
4906. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-11 09:40:15
Üzenet elküldve: 2022-03-11 09:40:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Jócskán sajog már az alfele, mire a kikötőhöz érve már határozottan érzi azt a szúrós aromát, amit a sós víz áraszt magából. A látvány, még ilyen kellemetlen időben is kárpótolja a levegőbe keveredő halszag miatt. Persze maga a környék a legkevésbé sem bizalomgerjesztő, elsőre valóban olyannak tűnik, ahol bárki egy rosszabb napján megkésel vagy kirabol, de a tenger szépségét még ez a gondolat sem tudja elrontani.
Megállítja Szegfűt pár percre, amíg elgondolkodva kémleli a távolt, végül pár rosszabb arcú matróz közeledését látva indul tovább.*
Megállítja Szegfűt pár percre, amíg elgondolkodva kémleli a távolt, végül pár rosszabb arcú matróz közeledését látva indul tovább.*
4905. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:36:09
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ismét úton//
*A ló már rutinosan vágtázik, ismeri már az utcákat és a dokkok környékét, hogy felkészüljön időben a fordulókra. ~Talán meg kéne álljak a városban.~ Ugyanis már kifelé jut eszébe, hogy bizony nem ártana néhány olyan kék színű italocska, hogy sikeresebb legyen az út. Már legutóbb is tapasztalta, hogy sokkal gyorsabban pörögnek a gondolatai és ügyesebben kombinál és jegyzetel, így kétségtelen, hogy azt megint be kell szerezze. Hozhatott volna otthonról is, ám akkor ez még nem volt a fejében. Ez pech, ám szerencsére a városban is megtalálhatóak ezek a csodálatos hatású italok. Így fordul rá, immár gyorsan iramban a kikötőből a városba vezető útra.*
*A ló már rutinosan vágtázik, ismeri már az utcákat és a dokkok környékét, hogy felkészüljön időben a fordulókra. ~Talán meg kéne álljak a városban.~ Ugyanis már kifelé jut eszébe, hogy bizony nem ártana néhány olyan kék színű italocska, hogy sikeresebb legyen az út. Már legutóbb is tapasztalta, hogy sokkal gyorsabban pörögnek a gondolatai és ügyesebben kombinál és jegyzetel, így kétségtelen, hogy azt megint be kell szerezze. Hozhatott volna otthonról is, ám akkor ez még nem volt a fejében. Ez pech, ám szerencsére a városban is megtalálhatóak ezek a csodálatos hatású italok. Így fordul rá, immár gyorsan iramban a kikötőből a városba vezető útra.*
4904. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-19 09:22:04
Üzenet elküldve: 2022-02-19 09:22:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később, mint soha//
*Amit a férfi mond, egészen mosolygásra készteti Learont, hiszen már ha csak belegondol, hogy belőle gyémánt lesz, örömmel tölti el kapzsi szívét.*
-Gyémánt! Ebben akár még meg is egyezhetünk. Gyémánttá válni egészen jó lehet, ha mondjuk a fiam ujján lennék egy gyűrűben. *El is raktározza magában ezt, hogy alkalomadtán megkeressen egy ilyen embert, aki képes végrehajtani ezt. Persze csak a biztonság kedvéért, hiszen nem tervez még meghalni.*
-Vagy nem. *Próbál ellenvéleményt megfogalmazni a lánnyal szemben, hogy az kicsit jobban lássa a gyermeknevelés árnyoldalait is.*
-Nekem sok testvérem van és mindegyik másmilyen. Egy gyermek nem az anyja tökéletes mása. Lehet, hogy Lithyen nem akar majd mást az életben, mint nyugodt fizikai munkát végezni valahol a városban nem tudom, mondjuk egy cipőkészítőnél. *Persze már a felvetés is abszurd és hangsúlyán is érezni lehet, hogy csak viccel a kisarkítással.*
-Ha így dönt, akkor nem biztos, hogy akarja látni az anyja testét valakinek a tróntermében. *Vonja meg a vállát miközben szakállát simogatja. Visszagondol arra, hogy a kislány milyen aranyos volt mikor arcszőrzetével babrált és máris melegség tölti el a lelkét.*
-Oh! Ne haragudj, többet nem fordul elő! *Ingatja meg a fejét, hiszen ő csak tréfálni akart a varázslatával, semmit többet.*
-Moderálom magam. *Vigyorodik el, de aztán el is kell komorodnia, méghozzá egészen, Strat beszédétől. Lehet, hogy ő komolytalannak szánta a megjegyzését, a pásztormágusban azonban még nagyon is élénken él a kép, amikor nem tudott varázsolni Relael házában. A kislány egy időre elfeledtette vele, hogy ő sem mindenható, azonban most, hogy másokat kéne megvédenie, már egészen el van bizonytalanodva. Ugyanezt érezte annak idején, mikor alig tudta visszatartani az Abogr-ra rátörő szarvas démonokat és akkor még nem is sejtette, hogy valaki képes megfosztani a varázslás képességétől. Tekintetében szilárdság tükröződik, miközben a nemes lányhoz fordul.*
-Mindenkit megvédek, de kérlek, figyelj arra, hogy ne forduljon elő még egyszer olyan, hogy nem tudok varázsolni. Mágia nélkül csak egy közepes harcos vagyok egy buzogánnyal. *Egy kicsit talán jobb annál, de sosem bízott fegyverforgatói képességeiben. Látta Akheel és Kagant harcolni és tudja, hogy ilyenekhez ő sosem érne fel a mágiája nélkül. Annyira mély nyomot hagyott benne ez az egész, ami most belülről gyötri, hogy már nem is tud mosolyogni a rá váró lányok miatt. Kell neki egy kis idő, hogy újra magához térjen ebből.*
*Amit a férfi mond, egészen mosolygásra készteti Learont, hiszen már ha csak belegondol, hogy belőle gyémánt lesz, örömmel tölti el kapzsi szívét.*
-Gyémánt! Ebben akár még meg is egyezhetünk. Gyémánttá válni egészen jó lehet, ha mondjuk a fiam ujján lennék egy gyűrűben. *El is raktározza magában ezt, hogy alkalomadtán megkeressen egy ilyen embert, aki képes végrehajtani ezt. Persze csak a biztonság kedvéért, hiszen nem tervez még meghalni.*
-Vagy nem. *Próbál ellenvéleményt megfogalmazni a lánnyal szemben, hogy az kicsit jobban lássa a gyermeknevelés árnyoldalait is.*
-Nekem sok testvérem van és mindegyik másmilyen. Egy gyermek nem az anyja tökéletes mása. Lehet, hogy Lithyen nem akar majd mást az életben, mint nyugodt fizikai munkát végezni valahol a városban nem tudom, mondjuk egy cipőkészítőnél. *Persze már a felvetés is abszurd és hangsúlyán is érezni lehet, hogy csak viccel a kisarkítással.*
-Ha így dönt, akkor nem biztos, hogy akarja látni az anyja testét valakinek a tróntermében. *Vonja meg a vállát miközben szakállát simogatja. Visszagondol arra, hogy a kislány milyen aranyos volt mikor arcszőrzetével babrált és máris melegség tölti el a lelkét.*
-Oh! Ne haragudj, többet nem fordul elő! *Ingatja meg a fejét, hiszen ő csak tréfálni akart a varázslatával, semmit többet.*
-Moderálom magam. *Vigyorodik el, de aztán el is kell komorodnia, méghozzá egészen, Strat beszédétől. Lehet, hogy ő komolytalannak szánta a megjegyzését, a pásztormágusban azonban még nagyon is élénken él a kép, amikor nem tudott varázsolni Relael házában. A kislány egy időre elfeledtette vele, hogy ő sem mindenható, azonban most, hogy másokat kéne megvédenie, már egészen el van bizonytalanodva. Ugyanezt érezte annak idején, mikor alig tudta visszatartani az Abogr-ra rátörő szarvas démonokat és akkor még nem is sejtette, hogy valaki képes megfosztani a varázslás képességétől. Tekintetében szilárdság tükröződik, miközben a nemes lányhoz fordul.*
-Mindenkit megvédek, de kérlek, figyelj arra, hogy ne forduljon elő még egyszer olyan, hogy nem tudok varázsolni. Mágia nélkül csak egy közepes harcos vagyok egy buzogánnyal. *Egy kicsit talán jobb annál, de sosem bízott fegyverforgatói képességeiben. Látta Akheel és Kagant harcolni és tudja, hogy ilyenekhez ő sosem érne fel a mágiája nélkül. Annyira mély nyomot hagyott benne ez az egész, ami most belülről gyötri, hogy már nem is tud mosolyogni a rá váró lányok miatt. Kell neki egy kis idő, hogy újra magához térjen ebből.*
4903. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-17 20:58:34
Üzenet elküldve: 2022-02-17 20:58:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
- Komolyan?
*Strat minduntalan új információkkal lepi meg, s nyűgözi le őt. Nem is tudná pontosan megfogalmazni, hogy miért ragadtatja el ennyire a halál, az ékszerek, és a szépség párosa, mindenesetre láthatóan Relael szívesen elvész ezen gondolatokban.*
- Szeretnék egy ilyet. Igazán különleges ajándék. Majd ha egyszer megkérik a kezemet csak ilyen kővel tehetik meg.
*Mondja, szigorú kijelentését mutatóujjával hadonászva nyomatékosítja, majd egy nevetéssel adja a többiek tudtára, hogy nem gondolta ő ezt komolyan.*
- Jaj, nem szeretnék megöregedni.
*Sóhajtja, homloka ráncolása pedig kifejezi mennyire ellene van a gondolatnak, hogy haja megfakul, bőre megnyúlik, szépsége pedig tovaszáll.*
- Az legfeljebb csak a férfiaknak áll jól, a magam fajta hölgyeknél csak a régi idők visszasírása marad. Lehangoló.
*Bár Relaelnek számtalan terve van az életben, viszont egyik sem tart olyan sok évtizedig, hogy ifjúkori halála ellen bármi komolyabb érve lenne. Az első ősz hajszálnál bizonyosan megmérgezi majd magát.*
- A lányom biztos megértené végső akaratomat.
*Bár ezt nem tudhatja, ámbár reméli, hogy a kislány majd ráhasonlít, mindent meg is fog tenni, hogy ez így legyen. Legalább lesz egy személy aki elválaszthatatlanul kötődik hozzá.*
- Learon!
*Förmed rá a férfira, aki jobb híján azzal szórakoztatja magát, hogy Relaelt ijesztgeti kövek megevésével.*
- Az ilyen trükkök láttán bizony igen komoly gondjaink lesznek egymással.
*Dorgálja meg a férfit, ám hamar elterelődik figyelme Strat óvatossága okán. Érthetőnek, sőt, egyenesen szükségesnek véli mindezt a kikötőben, benne viszont a félelem egészen más formákat öltött az utóbbi időben, ami azt eredményezte, hogy más viszonya van a veszéllyel. Mondhatni kissé vakmerővé változott, holott sosem volt kifejezetten elővigyázatos.*
- Oh milyen kedves. Legyen hát, elfogadom.
*Feleli miután ügyesen sikerült megállnia, hogy kérkedjen azzal miként fogja ő megvédeni magukat a kikötői zsiványoktól. Egyrészt nem akarja felfedni minden esetleges rejtett képességét, másfelől tudja milyen törékeny a férfiak büszkesége.*
- Remélem csak pletyka a gyatra szolgáltatás, és a hölgyek nem csak szépek, de készségesek is lesznek.
*Legjobban viszont abban reménykedik, hogy finom lesz az ital, hiszen ezen hosszú út alatt sajnos majdnem teljesen kijózanodott.*
- Komolyan?
*Strat minduntalan új információkkal lepi meg, s nyűgözi le őt. Nem is tudná pontosan megfogalmazni, hogy miért ragadtatja el ennyire a halál, az ékszerek, és a szépség párosa, mindenesetre láthatóan Relael szívesen elvész ezen gondolatokban.*
- Szeretnék egy ilyet. Igazán különleges ajándék. Majd ha egyszer megkérik a kezemet csak ilyen kővel tehetik meg.
*Mondja, szigorú kijelentését mutatóujjával hadonászva nyomatékosítja, majd egy nevetéssel adja a többiek tudtára, hogy nem gondolta ő ezt komolyan.*
- Jaj, nem szeretnék megöregedni.
*Sóhajtja, homloka ráncolása pedig kifejezi mennyire ellene van a gondolatnak, hogy haja megfakul, bőre megnyúlik, szépsége pedig tovaszáll.*
- Az legfeljebb csak a férfiaknak áll jól, a magam fajta hölgyeknél csak a régi idők visszasírása marad. Lehangoló.
*Bár Relaelnek számtalan terve van az életben, viszont egyik sem tart olyan sok évtizedig, hogy ifjúkori halála ellen bármi komolyabb érve lenne. Az első ősz hajszálnál bizonyosan megmérgezi majd magát.*
- A lányom biztos megértené végső akaratomat.
*Bár ezt nem tudhatja, ámbár reméli, hogy a kislány majd ráhasonlít, mindent meg is fog tenni, hogy ez így legyen. Legalább lesz egy személy aki elválaszthatatlanul kötődik hozzá.*
- Learon!
*Förmed rá a férfira, aki jobb híján azzal szórakoztatja magát, hogy Relaelt ijesztgeti kövek megevésével.*
- Az ilyen trükkök láttán bizony igen komoly gondjaink lesznek egymással.
*Dorgálja meg a férfit, ám hamar elterelődik figyelme Strat óvatossága okán. Érthetőnek, sőt, egyenesen szükségesnek véli mindezt a kikötőben, benne viszont a félelem egészen más formákat öltött az utóbbi időben, ami azt eredményezte, hogy más viszonya van a veszéllyel. Mondhatni kissé vakmerővé változott, holott sosem volt kifejezetten elővigyázatos.*
- Oh milyen kedves. Legyen hát, elfogadom.
*Feleli miután ügyesen sikerült megállnia, hogy kérkedjen azzal miként fogja ő megvédeni magukat a kikötői zsiványoktól. Egyrészt nem akarja felfedni minden esetleges rejtett képességét, másfelől tudja milyen törékeny a férfiak büszkesége.*
- Remélem csak pletyka a gyatra szolgáltatás, és a hölgyek nem csak szépek, de készségesek is lesznek.
*Legjobban viszont abban reménykedik, hogy finom lesz az ital, hiszen ezen hosszú út alatt sajnos majdnem teljesen kijózanodott.*
4902. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-15 18:52:25
Üzenet elküldve: 2022-02-15 18:52:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy haladnak, szépen elérhetik lassan a dokkokat és magát a kikötőt is kiérve az erdőségből, közben pedig egészen érdekes eszmefuttatás fültanúja lehet a tündér a nemességről, no meg az élet szépségéről, vagy épp a halál szépségéről.*
-Mennyi inspiráció egy rövidke út alatt, ezt nevezem társaságnak.
*Jegyzi meg komiszan, és mélyebben nem is kíván beleszólni a dologba. Úgy érzi, hogy ketten szépen képviselik az ellentétes oldalt, ő pedig még véletlenül sem fog állást foglalni, nehogy megboruljon ez az egyensúly.*
-Az elmúlás gyönyörűsége.
*Bár egy bárdtól talán ez nem lehet annyira meglepő.*
-Hallottam olyat is, akik halottak hamvaiból készítenek gyémántot és egyéb csecsebecséket, hogy szeretteik magukkal hordhassák őket. Nem is olyan elvetemült gondolat hmm.
*A feje szerencsére már egészen kitisztulni látszik a friss levegő jótékony hatására, úgyhogy rögtön be is kapcsolnak az ösztönei, és igyekszik összébb húzni magát. Relael véleménye nem idegen számára a vidékkel kapcsolatban, vagy talán magával a természettel kapcsolatban, valószínűleg nem olyan fajta szerzet, no meg eleve egy hegyesfülűről beszélünk, azok mindig fenn hordják az orrukat. Egyenesen meg is lepődött volna, ha másként lenne.*
-Remélem pásztormágus uram megvéd minket a kikötői zsebesektől, nem szeretnék késsel a hátamban beesni a Sellőházba.
*Jegyzi meg tréfásan, de valahol igencsak józan ész húzódik meg a szavai mögött. Ő nem egy harcos alkat, és általában csak elkerül minden konfliktust, amit csak tehet. Így viszont hogy két társa is van, kicsit nyugodtabbnak érzi magát.*
-Én állom az első kört, amint odaértünk, hálám jeléül a gyönyörű meginvitálómnak!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy haladnak, szépen elérhetik lassan a dokkokat és magát a kikötőt is kiérve az erdőségből, közben pedig egészen érdekes eszmefuttatás fültanúja lehet a tündér a nemességről, no meg az élet szépségéről, vagy épp a halál szépségéről.*
-Mennyi inspiráció egy rövidke út alatt, ezt nevezem társaságnak.
*Jegyzi meg komiszan, és mélyebben nem is kíván beleszólni a dologba. Úgy érzi, hogy ketten szépen képviselik az ellentétes oldalt, ő pedig még véletlenül sem fog állást foglalni, nehogy megboruljon ez az egyensúly.*
-Az elmúlás gyönyörűsége.
*Bár egy bárdtól talán ez nem lehet annyira meglepő.*
-Hallottam olyat is, akik halottak hamvaiból készítenek gyémántot és egyéb csecsebecséket, hogy szeretteik magukkal hordhassák őket. Nem is olyan elvetemült gondolat hmm.
*A feje szerencsére már egészen kitisztulni látszik a friss levegő jótékony hatására, úgyhogy rögtön be is kapcsolnak az ösztönei, és igyekszik összébb húzni magát. Relael véleménye nem idegen számára a vidékkel kapcsolatban, vagy talán magával a természettel kapcsolatban, valószínűleg nem olyan fajta szerzet, no meg eleve egy hegyesfülűről beszélünk, azok mindig fenn hordják az orrukat. Egyenesen meg is lepődött volna, ha másként lenne.*
-Remélem pásztormágus uram megvéd minket a kikötői zsebesektől, nem szeretnék késsel a hátamban beesni a Sellőházba.
*Jegyzi meg tréfásan, de valahol igencsak józan ész húzódik meg a szavai mögött. Ő nem egy harcos alkat, és általában csak elkerül minden konfliktust, amit csak tehet. Így viszont hogy két társa is van, kicsit nyugodtabbnak érzi magát.*
-Én állom az első kört, amint odaértünk, hálám jeléül a gyönyörű meginvitálómnak!
4901. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-08 21:18:00
Üzenet elküldve: 2022-02-08 21:18:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vérszagra gyűlt éji vad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nincs oka rá, hogy bujkáljon, egyszerűen oda sétál az ork. Jól gondolta, mert a férfi tényleg megbénul a félelemtől. Szánalmasan próbál előrángatni egy rozsdás kést, de nem, hogy erre, de még szólásra sincs ideje. Az első ütés betalálásakor éppen csak megnyikkan. Az arca véres péppé változik aztán át a folyamatos erős csapások miatt. Aztán az immáron élettelen test becsapódik a tengerbe, hogy a sötét habok közzé merüljön. Nem sok zsákmány jut ma Utorkhnak. Némi rongyos téli ruha, egy marok kacat, ami inkább szemét. Törött teáskanna füle, egy pár csavar, szóval szemét. A kése is olyan amilyen. A semminél talán jobb, de ezzel még nem lehet nagy mészárlásokba kezdeni. A bornak nem nevezhető italból viszont legalább van egy fél üveggel. A legfinomabb ital lehet ez most a halálból visszatérve. A tűz melege is kitart egészen hajnalig, ha szorgalmasan táplálják. Égetnivaló fadarabok akadnak itt bőven, főleg, hogy a csónakházat is csak fel kéne gyújtani. Apró kis siker volt számára a mai az biztos. Újra él és már ruhája meg céljai is vannak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nincs oka rá, hogy bujkáljon, egyszerűen oda sétál az ork. Jól gondolta, mert a férfi tényleg megbénul a félelemtől. Szánalmasan próbál előrángatni egy rozsdás kést, de nem, hogy erre, de még szólásra sincs ideje. Az első ütés betalálásakor éppen csak megnyikkan. Az arca véres péppé változik aztán át a folyamatos erős csapások miatt. Aztán az immáron élettelen test becsapódik a tengerbe, hogy a sötét habok közzé merüljön. Nem sok zsákmány jut ma Utorkhnak. Némi rongyos téli ruha, egy marok kacat, ami inkább szemét. Törött teáskanna füle, egy pár csavar, szóval szemét. A kése is olyan amilyen. A semminél talán jobb, de ezzel még nem lehet nagy mészárlásokba kezdeni. A bornak nem nevezhető italból viszont legalább van egy fél üveggel. A legfinomabb ital lehet ez most a halálból visszatérve. A tűz melege is kitart egészen hajnalig, ha szorgalmasan táplálják. Égetnivaló fadarabok akadnak itt bőven, főleg, hogy a csónakházat is csak fel kéne gyújtani. Apró kis siker volt számára a mai az biztos. Újra él és már ruhája meg céljai is vannak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275