Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-26 20:27:48
Üzenet elküldve: 2016-05-26 20:27:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő – Fedélzet//
*Titokban dézsmálja hát a készletet, ez tény, ám azt is pontosan tudja, hogy a lebukása pusztán annak köszönhető, hogy Dynti rendszeres alaptalan vádaskodása ezúttal véletlenül célba talált. Taran csak megrántja a vállát ellenreakcióként.*
-Én ugyan nem piróznám! Egy darabig biztosan nem! Még a végén ez is elindulna felém lángoló testtel!
*A másik elől is alig bírt kitérni.*
~Hogy ütné meg a fene azt a zsírkolosszust!~
*Holtában is szidja szegény fickót, de hát ez van, ha a frászt hozta rá! A következő mondatára Dyntinek megadóan széttárja a karjait, majd mutatóujjával a lány felé mutat.*
-Ha mindenki úgy gondolkozna, mint te, már kihalt volna az emberiség! Még hogy egymásra nem éri meg pazarolni...
*Hallatlan dolog ez, és hogy a férfi a megjátszott rosszallását csillapítsa, bele is iszik gyorsan a rumba. Ezt követően viszont kimondja a lány azokat a gondolatokat, amik nem túl régen Taran agyában is keringtek Reydissel kapcsolatban.*
-Egyébként is mindegy! Itt elég sok az olyan alak, aki gondolkodás nélkül ránk támadna. Nem is értem, hogy miért ijednél meg, ha még egy lenne!
*Ellenben Rey felvet egy okos dolgot, amivel immár a második embertől is támogatást nyer a felvetése.*
-Nagyszerű! Akkor ezt megbeszéltük! Menjünk hajóért!
*A kapitány persze ebből a körből is kimarad... Tényleg, hol a kapitány?*
-Hol van már megint Nad!? Nad! Megyünk hajót szerezni!
*Válasz azonban nem érkezik, ami után Taran ismét megrántja a vállát, majd meghúzza a rumosbutykost, és szedelőzködik.*
-Jellemző. Na mindegy, ezt azért magammal viszem!
*Pillant rá a butykosra, majd elindul a kilépő felé.*
*Titokban dézsmálja hát a készletet, ez tény, ám azt is pontosan tudja, hogy a lebukása pusztán annak köszönhető, hogy Dynti rendszeres alaptalan vádaskodása ezúttal véletlenül célba talált. Taran csak megrántja a vállát ellenreakcióként.*
-Én ugyan nem piróznám! Egy darabig biztosan nem! Még a végén ez is elindulna felém lángoló testtel!
*A másik elől is alig bírt kitérni.*
~Hogy ütné meg a fene azt a zsírkolosszust!~
*Holtában is szidja szegény fickót, de hát ez van, ha a frászt hozta rá! A következő mondatára Dyntinek megadóan széttárja a karjait, majd mutatóujjával a lány felé mutat.*
-Ha mindenki úgy gondolkozna, mint te, már kihalt volna az emberiség! Még hogy egymásra nem éri meg pazarolni...
*Hallatlan dolog ez, és hogy a férfi a megjátszott rosszallását csillapítsa, bele is iszik gyorsan a rumba. Ezt követően viszont kimondja a lány azokat a gondolatokat, amik nem túl régen Taran agyában is keringtek Reydissel kapcsolatban.*
-Egyébként is mindegy! Itt elég sok az olyan alak, aki gondolkodás nélkül ránk támadna. Nem is értem, hogy miért ijednél meg, ha még egy lenne!
*Ellenben Rey felvet egy okos dolgot, amivel immár a második embertől is támogatást nyer a felvetése.*
-Nagyszerű! Akkor ezt megbeszéltük! Menjünk hajóért!
*A kapitány persze ebből a körből is kimarad... Tényleg, hol a kapitány?*
-Hol van már megint Nad!? Nad! Megyünk hajót szerezni!
*Válasz azonban nem érkezik, ami után Taran ismét megrántja a vállát, majd meghúzza a rumosbutykost, és szedelőzködik.*
-Jellemző. Na mindegy, ezt azért magammal viszem!
*Pillant rá a butykosra, majd elindul a kilépő felé.*
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-26 14:47:43
Üzenet elküldve: 2016-05-26 14:47:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Aletai jól gondolkodik, helyesen méri fel a lehetőségeit, sajnos szégyen a futás de néha nincs más választás, feltéve hogy életben szeretnénk maradni. A lovát probléma nélkül eléri, de már hallja maga mögött a paták dobogását. Előnye persze egyelőre töretlen, a tervében csak egyetlen buktató van: a fák között ő is pontosan annyit lát majd mint az őt üldözők, feltéve hogy egyáltalán kiérnek odáig. A számított nyílvessző hangját tényleg hallja elsurrogni a füle mellett de a várakozásoknak megfelelően nem sebesíti meg, nem sokkal előtte egy dobozba koppanva fúródik bele. Hátra nézni egyelőre nem igazán van ideje, túlságosan sok a kikerülni való, de többet vagy nem lőnek, vagy annyira célt téveszt hogy észre sem veszi. A hajsza megkezdődött. Üldözői közül hárommal kell számolnia, a többieknek már vajmi kevés esélyük lenne utolérni őket. Hogy pontosan milyen messze vannak azt csak a hangokból és a kiabálásból tudja megsaccolni, durva becsléssel talán negyven méternyire.*
- Jobbra fordult! Kapják el! Fogják meg!
*És hasonlókat kiabálnak, hiszen azért egy-két városőr lézeng még a dokkok környékén, reménykednek benne hogy valaki meghallja és így vagy úgy de útját állja a kémnek. Egyelőre se távolodni, se közeledni nem tűnnek a hangok, de a dokkok környékéről az egész csapat épségben kikeveredik, feladni azonban nem adják fel, kevesebbet kiabálva de követik az űzött vadat az erdőbe.*
*Aletai jól gondolkodik, helyesen méri fel a lehetőségeit, sajnos szégyen a futás de néha nincs más választás, feltéve hogy életben szeretnénk maradni. A lovát probléma nélkül eléri, de már hallja maga mögött a paták dobogását. Előnye persze egyelőre töretlen, a tervében csak egyetlen buktató van: a fák között ő is pontosan annyit lát majd mint az őt üldözők, feltéve hogy egyáltalán kiérnek odáig. A számított nyílvessző hangját tényleg hallja elsurrogni a füle mellett de a várakozásoknak megfelelően nem sebesíti meg, nem sokkal előtte egy dobozba koppanva fúródik bele. Hátra nézni egyelőre nem igazán van ideje, túlságosan sok a kikerülni való, de többet vagy nem lőnek, vagy annyira célt téveszt hogy észre sem veszi. A hajsza megkezdődött. Üldözői közül hárommal kell számolnia, a többieknek már vajmi kevés esélyük lenne utolérni őket. Hogy pontosan milyen messze vannak azt csak a hangokból és a kiabálásból tudja megsaccolni, durva becsléssel talán negyven méternyire.*
- Jobbra fordult! Kapják el! Fogják meg!
*És hasonlókat kiabálnak, hiszen azért egy-két városőr lézeng még a dokkok környékén, reménykednek benne hogy valaki meghallja és így vagy úgy de útját állja a kémnek. Egyelőre se távolodni, se közeledni nem tűnnek a hangok, de a dokkok környékéről az egész csapat épségben kikeveredik, feladni azonban nem adják fel, kevesebbet kiabálva de követik az űzött vadat az erdőbe.*
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-25 20:15:42
Üzenet elküldve: 2016-05-25 20:15:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Többé-kevésbé sikeresen le tud jutni a tetőről, szerencsére a tervezett ugrómozdulata mesteri pontossággal sikerül. Ahogy végiggurul a földön, talpra szökken és beveti magát a dobozok közé. Mikor egy bizonyos távolságot már osont a tárgyak között, és közel kerül ahhoz, hogy fellélegezzen, megcsapja a fülét egy aggodalomra okot adó hang, ami tökéletesen jelzi, hogy kiszúrták.
Az esélyeket gyorsan számításba véve kezd agyalni a lehetőségein.
Ha a dobozok között marad, várhatóan bekerítik, hiszen ők lóval vannak, és az átmeneti akadály ellenére képesek villámgyorsan is haladni, hogy aztán egyre kisebb körbe zárva az orgyilkost végleg bekerítsék. Így tehát ez nem jó ötlet!
A másik lehetőség az, hogy megpróbál elbújni a rengeteg doboz között, ám ha tényleg tilos dolgokról beszéltek, ezek nem fogják feladni a keresését, míg el nem kapják. Vagy ha mégis, akkor elég ideig kóvályognak majd a környéken, hogy a férfi célpontja elillanjon. És a rizikófaktorról, ami annak az esélye, hogy ez a rengeteg lovas megtalálja, nem is beszélünk: Elvetve!
Körülbelül egyetlen módszer maradhat még, ami esélyt ad a küldetés sikeres végrehajtására, és ez nem más, minthogy kihasználja a sötétség óvó rejtekét.
Ha sikerül elérnie a lovát, fel tud rá kapaszkodni, és ki tud jutni az üldözői karmából. Kis szerencsével elcsalja a lovasokat, akiket, ha sikerül lerázni, foglalkozhat ismét az eredeti feladatával. Úgy fest, hogy az egyetlen logikus megoldás, ha a lovára pattan és elviharzik az erdő felé, ahol, ha a lovasok követik is, sokszor könnyebb lesz elbújni, mint bárhol máshol. Hiszen ott a városi fáklyákból kiszűrődő fény helyett csupán a holdvilág lesz a keresői segítségére.*
~Árnyék! Na, most mutasd meg, hogy megérted-e a pénzed!~
*Felpattan a ló nyergére, és a fent leírtak szerint megindul a fák felé. Talán elsüvít majd mellette egy nyílvessző, de sötétben, ötven méterről igencsak kiváló lövésznek kell lennie a katonának ahhoz, hogy leszedje a lóról, avagy a férfinek kell rendkívüli balszerencse.*
*Többé-kevésbé sikeresen le tud jutni a tetőről, szerencsére a tervezett ugrómozdulata mesteri pontossággal sikerül. Ahogy végiggurul a földön, talpra szökken és beveti magát a dobozok közé. Mikor egy bizonyos távolságot már osont a tárgyak között, és közel kerül ahhoz, hogy fellélegezzen, megcsapja a fülét egy aggodalomra okot adó hang, ami tökéletesen jelzi, hogy kiszúrták.
Az esélyeket gyorsan számításba véve kezd agyalni a lehetőségein.
Ha a dobozok között marad, várhatóan bekerítik, hiszen ők lóval vannak, és az átmeneti akadály ellenére képesek villámgyorsan is haladni, hogy aztán egyre kisebb körbe zárva az orgyilkost végleg bekerítsék. Így tehát ez nem jó ötlet!
A másik lehetőség az, hogy megpróbál elbújni a rengeteg doboz között, ám ha tényleg tilos dolgokról beszéltek, ezek nem fogják feladni a keresését, míg el nem kapják. Vagy ha mégis, akkor elég ideig kóvályognak majd a környéken, hogy a férfi célpontja elillanjon. És a rizikófaktorról, ami annak az esélye, hogy ez a rengeteg lovas megtalálja, nem is beszélünk: Elvetve!
Körülbelül egyetlen módszer maradhat még, ami esélyt ad a küldetés sikeres végrehajtására, és ez nem más, minthogy kihasználja a sötétség óvó rejtekét.
Ha sikerül elérnie a lovát, fel tud rá kapaszkodni, és ki tud jutni az üldözői karmából. Kis szerencsével elcsalja a lovasokat, akiket, ha sikerül lerázni, foglalkozhat ismét az eredeti feladatával. Úgy fest, hogy az egyetlen logikus megoldás, ha a lovára pattan és elviharzik az erdő felé, ahol, ha a lovasok követik is, sokszor könnyebb lesz elbújni, mint bárhol máshol. Hiszen ott a városi fáklyákból kiszűrődő fény helyett csupán a holdvilág lesz a keresői segítségére.*
~Árnyék! Na, most mutasd meg, hogy megérted-e a pénzed!~
*Felpattan a ló nyergére, és a fent leírtak szerint megindul a fák felé. Talán elsüvít majd mellette egy nyílvessző, de sötétben, ötven méterről igencsak kiváló lövésznek kell lennie a katonának ahhoz, hogy leszedje a lóról, avagy a férfinek kell rendkívüli balszerencse.*
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-25 17:43:31
Üzenet elküldve: 2016-05-25 17:43:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Lóti-futi néhány lóért//
- Möh? * Fordul vissza az elf felé, noha már fél lábbal a hajón tartózkodik, mikor meghallja a kétség kívül rá jellemző jelzőket, valamint a megállásra utasító szavakat.
Utóbbinak köszönhetően most már meg is áll és értetlenül nézelődik a tömegben, hogy meglelje az elfet is - persze azt még nem tudhatja, hogy egy elfet keres, így legfeljebb abból tudhatja meg, hogy ő az, hogy nagyon siet felé. Amennyiben azonban még sincs nagy sietség Zaras részéről, úgy fél perc várakozás múlva a férfi megvonja vállait és megy tovább a hajóra. Ha viszont mégis... Akkor valami efféle kúszik ki ajkai közül: *
- Mit akarsz már? Mondd gyorsan, mert nem érek rá estig! * Hangja mély, a szavak végét kicsit elkapja, kicsit összemossa őket - ez az ára annak, ha nem nyitja ki rendesen a száját az ember fia. Bár a termetéből ítélve talán óriás fia... Bárhogy is legyen, a kérdés adott, a válasz viszont még nem. *
- Möh? * Fordul vissza az elf felé, noha már fél lábbal a hajón tartózkodik, mikor meghallja a kétség kívül rá jellemző jelzőket, valamint a megállásra utasító szavakat.
Utóbbinak köszönhetően most már meg is áll és értetlenül nézelődik a tömegben, hogy meglelje az elfet is - persze azt még nem tudhatja, hogy egy elfet keres, így legfeljebb abból tudhatja meg, hogy ő az, hogy nagyon siet felé. Amennyiben azonban még sincs nagy sietség Zaras részéről, úgy fél perc várakozás múlva a férfi megvonja vállait és megy tovább a hajóra. Ha viszont mégis... Akkor valami efféle kúszik ki ajkai közül: *
- Mit akarsz már? Mondd gyorsan, mert nem érek rá estig! * Hangja mély, a szavak végét kicsit elkapja, kicsit összemossa őket - ez az ára annak, ha nem nyitja ki rendesen a száját az ember fia. Bár a termetéből ítélve talán óriás fia... Bárhogy is legyen, a kérdés adott, a válasz viszont még nem. *
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-24 19:44:11
Üzenet elküldve: 2016-05-24 19:44:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A két wegtoreni zászlót lengető egyárbocos még mindig ott ringatózik a vízen. ~Legyen így?~ Nem habozik. Hamar megtalálja a kapitányt, és megegyezik vele. Egy utassal több a fedélzeten, aki a Tűz városába tart. Kifizet 100 aranyat a kapitány (vagyis Mesélő (Morgena)) kezébe. 
Talán egyszer még visszatér Artheniorba. De most hazatart. Haza, Wegtorenbe. Drann nem tudja, hogy csak hiábavaló módon elfecsérelte az időt, amit a Levegő városában töltött, vagy volt valami különös oka annak, hogy épp akkor és épp oda kellett mennie, ahová. Talán van valami hatalom, aki ismeri a kérdésre a választ. Talán van, valahol.*
Talán egyszer még visszatér Artheniorba. De most hazatart. Haza, Wegtorenbe. Drann nem tudja, hogy csak hiábavaló módon elfecsérelte az időt, amit a Levegő városában töltött, vagy volt valami különös oka annak, hogy épp akkor és épp oda kellett mennie, ahová. Talán van valami hatalom, aki ismeri a kérdésre a választ. Talán van, valahol.*
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-24 18:50:22
Üzenet elküldve: 2016-05-24 18:50:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Délfelé indulók//
* Végre megérkeztek a Dokkokhoz. Ewangel tekintete igen csak élénk, halat keres, méghozzá nem is akármilyent. Csak sülve hajlandó megenni, tehát akár az illat után is mehet. A lova is már fáradt, régen ivott utoljára tiszta vizet, itt pedig nem is lesz könnyű dolga szegény párának.
Feladja a szépen, libasorban elvet és odalovagol először Achim mellé, majd pedig fejével intve indul tovább és hívja maga után az írnokot is, hogy egymás mellett lovagolva vonulhassanak a kikötő legelhanyagoltabb részén.*
- Hol tudjuk megitatni a lovakat? *teszi fel a kérdést Khanak, bár erre természetesen ő maga is tud adni választ, a nagyobb kérdés az az, hogy melyik ajtót válasszák. Azt amelyik a sikátor közepén nyílik hívogatóan vagy inkább egy másikat, olyant amely a Kikötő közepében várja a megfáradt vendégeket.*
* Végre megérkeztek a Dokkokhoz. Ewangel tekintete igen csak élénk, halat keres, méghozzá nem is akármilyent. Csak sülve hajlandó megenni, tehát akár az illat után is mehet. A lova is már fáradt, régen ivott utoljára tiszta vizet, itt pedig nem is lesz könnyű dolga szegény párának.
Feladja a szépen, libasorban elvet és odalovagol először Achim mellé, majd pedig fejével intve indul tovább és hívja maga után az írnokot is, hogy egymás mellett lovagolva vonulhassanak a kikötő legelhanyagoltabb részén.*
- Hol tudjuk megitatni a lovakat? *teszi fel a kérdést Khanak, bár erre természetesen ő maga is tud adni választ, a nagyobb kérdés az az, hogy melyik ajtót válasszák. Azt amelyik a sikátor közepén nyílik hívogatóan vagy inkább egy másikat, olyant amely a Kikötő közepében várja a megfáradt vendégeket.*
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 21:21:42
Üzenet elküldve: 2016-05-23 21:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Kellő távolból csodálja a Dokkok forgatagát, ahogy nyugodt léptekkel végighalad rajta. Sem vásárolni, sem eladni, sem cserélni, sem mások kisebb nagyobb piszkos dolgába beleszólni nem akar. Még mindig nem biztos benne, csak reméli, hogy a hajón kapott útbaigazítása helyesnek bizonyul és jó irányba halad. Szolidabban pásztázza végig itt a környéket, mint a Kikötőben. Már nem kíván tanácsot kérni senkitől. Egyszerűen keresztülhalad, remélve, hogy nem tartja fel közben senki. Bár erre nem is lát sok esélyt. Közben azon elmélkedik, mennyi időt elveszteget utazással, ráadásul majd főleg akkor, ha Amon Ruadhba mégsem találja meg, amiért idejött. Már kicsit bánja, hogy nem a Gazdag negyed felé vette az irányt, de most már mindegy. Ad egy esélyt a dolognak. Ám ha mégis úgy alakul, hogy nincs ott keresnivalója, kerítenie kell legalább egy lovat. Ennek fényében nézelődik tovább, ám ha itt nem lel lókupecre, hát tovasétál a területről.*
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 15:18:27
Üzenet elküldve: 2016-05-23 15:18:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Talán küldetésének legérdekesebb része lenne az üzlettárs személye és a tárgy, de jelen helyzetében egyikre sem lenne könnyű választ találni. Sajnos a legügyesebb és legtapasztaltabb lények ténykedésébe is bele tud szólni az egyszerű szerencse, vagy épp a balszerencse, a mi kémünknek pedig most utóbbiból jutott. Időközben legalább teljesen besötétedett így üldözőinek nehezebb a dolga, de a számbeli fölény miatt szó sincs arról hogy Aletai fellélegezhetne. Az elképzelt ugrás nem lehetetlen, ráadásul egész ügyes fickóról lévén szó joggal bízik a sikerességben, a mutatvánnyal nem is okoz csalódást magának. A zűrzavar miatt nem csak a bentiek de az ajtónállók is már a nyomában vannak, szerencsére mire a sarkon túl érnek Aletai már takarásban oson a lova felé. Eddig minden szép és jó, de nem tart sokáig a lovasoknak is kiérni, ők pedig lényegesen gyorsabban mozognak a menekülőnél. Tizennégyen özönlenek ki a kapukon, hat a kémhez közelebbi oldalt, nyolc a másik irányba, de még ezután is ketté válnak hiszen sejtelmük sincs milyen irányba menjenek, így a kémnek egyelőre csak hármat kell valamilyen módon kicseleznie. Persze ez a három sem ugyanarra veti magát a dobozok útvesztőjébe de nagyjából ők felé tartanak, szerencsére elég sok a tereptárgy. Már csak öt-tíz méterre lehet saját lovától amikor kiáltást hall a háta mögül.*
- Ott van! Erre!
*Ha kicsivel lassabb lenne a félvér még egy lövést is lenne ideje megereszteni a zsoldosnak aki meglátta, de szerencsére ismét takarásba ér mielőtt ez megtörténhetne. A lováig szabad a pálya, itt épp magasan vannak pakolva a dobozok, de mire oda ér már biztos lehet benne hogy nagyjából harminc-ötven méteres lemaradással hárman a nyomában vannak. Egy sebesen mozgó valami a dobozok között, egyelőre ennél több információval nem rendelkeznek üldözői és még ezt is csak az egyik látta, a másik kettő és a sokkal távolabbról közeledők csak annyit tudnak amennyit ő is hall.*
- Arra! Kerítsétek be!
*A kilátások nem jók, de egyelőre Aletai van lépéselőnyben. Lehetősége lenne több is, de vajon a helyes döntést hozza meg? Megpróbál elbújni valahol, akár az egyik ládában, hordóban, sorsára hagyva a lovát és a vak szerencsére bízva magát? Felveszi a harcot a túl- és helyzeti előnyben lévő zsoldosokkal? Egyszerűen felpattan a lovára és menekülőre fogja? Esetleg más, biztosabb, ravaszabb tervet eszel ki? Még szerencse, hogy a karaván érkezése előtt bőven volt ideje rápihenni erre az estére.*
*Talán küldetésének legérdekesebb része lenne az üzlettárs személye és a tárgy, de jelen helyzetében egyikre sem lenne könnyű választ találni. Sajnos a legügyesebb és legtapasztaltabb lények ténykedésébe is bele tud szólni az egyszerű szerencse, vagy épp a balszerencse, a mi kémünknek pedig most utóbbiból jutott. Időközben legalább teljesen besötétedett így üldözőinek nehezebb a dolga, de a számbeli fölény miatt szó sincs arról hogy Aletai fellélegezhetne. Az elképzelt ugrás nem lehetetlen, ráadásul egész ügyes fickóról lévén szó joggal bízik a sikerességben, a mutatvánnyal nem is okoz csalódást magának. A zűrzavar miatt nem csak a bentiek de az ajtónállók is már a nyomában vannak, szerencsére mire a sarkon túl érnek Aletai már takarásban oson a lova felé. Eddig minden szép és jó, de nem tart sokáig a lovasoknak is kiérni, ők pedig lényegesen gyorsabban mozognak a menekülőnél. Tizennégyen özönlenek ki a kapukon, hat a kémhez közelebbi oldalt, nyolc a másik irányba, de még ezután is ketté válnak hiszen sejtelmük sincs milyen irányba menjenek, így a kémnek egyelőre csak hármat kell valamilyen módon kicseleznie. Persze ez a három sem ugyanarra veti magát a dobozok útvesztőjébe de nagyjából ők felé tartanak, szerencsére elég sok a tereptárgy. Már csak öt-tíz méterre lehet saját lovától amikor kiáltást hall a háta mögül.*
- Ott van! Erre!
*Ha kicsivel lassabb lenne a félvér még egy lövést is lenne ideje megereszteni a zsoldosnak aki meglátta, de szerencsére ismét takarásba ér mielőtt ez megtörténhetne. A lováig szabad a pálya, itt épp magasan vannak pakolva a dobozok, de mire oda ér már biztos lehet benne hogy nagyjából harminc-ötven méteres lemaradással hárman a nyomában vannak. Egy sebesen mozgó valami a dobozok között, egyelőre ennél több információval nem rendelkeznek üldözői és még ezt is csak az egyik látta, a másik kettő és a sokkal távolabbról közeledők csak annyit tudnak amennyit ő is hall.*
- Arra! Kerítsétek be!
*A kilátások nem jók, de egyelőre Aletai van lépéselőnyben. Lehetősége lenne több is, de vajon a helyes döntést hozza meg? Megpróbál elbújni valahol, akár az egyik ládában, hordóban, sorsára hagyva a lovát és a vak szerencsére bízva magát? Felveszi a harcot a túl- és helyzeti előnyben lévő zsoldosokkal? Egyszerűen felpattan a lovára és menekülőre fogja? Esetleg más, biztosabb, ravaszabb tervet eszel ki? Még szerencse, hogy a karaván érkezése előtt bőven volt ideje rápihenni erre az estére.*
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 14:51:35
Üzenet elküldve: 2016-05-23 14:51:35
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő – Fedélzet//
-Ugyan már, az a szerencsétlen lány mit tehet, ha teletömi a fejét hülyeségekkel Leon? *Fintorodik el, ezzel saját magát is leírva, de hát Véreb már nem egyszer a férfi életére tőrt, nem hisz ebbe a rózsaszín ködös nagy szerelemben.*
-Jól megkínoznám és végre megölném. *Most talán már gyengébb énje sem ragaszkodik annyira ahhoz az emberhez, hoz ne sikerüljön.*
-Szerencsére kaptam kulcsokat a hajóhoz, csak a táskám kellene megtalálni hozzá, azt valahol a konyhában raktam le asszem. *A kis patkánnyal együtt, ami a fene tudja hogy él e még, de a hajó fontosabb.*
-Igen, a majdnemen van! Csak azt akarom bántani, aki árt nekem vagy el akarja venni a szabadságomat. ~De azokat akár véresre is harapdálnám.~ *Gonoszos mosoly lesz úrrá arcán és eszébe jut egy fájdalmas, de elég jónak tűnő ötlet.*
-Mondjuk úgy van egy kedvesebb énem, meg egy keményebb, aki mer is cselekedni a saját szabadságukért. *Magyarázza meg a vörösnek.* Nem fogok a nyakatoknak ugrani, hacsak nem támadtok meg és a túléléshez szükséges lenne a vérontás. *Amikor egy pillanatra csend lesz, akkor teszi fel a következő kérdését.*
-Na de akkor szerzünk még egy hajót, amiért legalább harcolni nem kell vagy itt iszogatunk tovább? *Tölt is egy újabb adagot magának, amit el kezd kortyolgatni, amíg a válaszra vár.*
-Ugyan már, az a szerencsétlen lány mit tehet, ha teletömi a fejét hülyeségekkel Leon? *Fintorodik el, ezzel saját magát is leírva, de hát Véreb már nem egyszer a férfi életére tőrt, nem hisz ebbe a rózsaszín ködös nagy szerelemben.*
-Jól megkínoznám és végre megölném. *Most talán már gyengébb énje sem ragaszkodik annyira ahhoz az emberhez, hoz ne sikerüljön.*
-Szerencsére kaptam kulcsokat a hajóhoz, csak a táskám kellene megtalálni hozzá, azt valahol a konyhában raktam le asszem. *A kis patkánnyal együtt, ami a fene tudja hogy él e még, de a hajó fontosabb.*
-Igen, a majdnemen van! Csak azt akarom bántani, aki árt nekem vagy el akarja venni a szabadságomat. ~De azokat akár véresre is harapdálnám.~ *Gonoszos mosoly lesz úrrá arcán és eszébe jut egy fájdalmas, de elég jónak tűnő ötlet.*
-Mondjuk úgy van egy kedvesebb énem, meg egy keményebb, aki mer is cselekedni a saját szabadságukért. *Magyarázza meg a vörösnek.* Nem fogok a nyakatoknak ugrani, hacsak nem támadtok meg és a túléléshez szükséges lenne a vérontás. *Amikor egy pillanatra csend lesz, akkor teszi fel a következő kérdését.*
-Na de akkor szerzünk még egy hajót, amiért legalább harcolni nem kell vagy itt iszogatunk tovább? *Tölt is egy újabb adagot magának, amit el kezd kortyolgatni, amíg a válaszra vár.*
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-23 09:38:37
Üzenet elküldve: 2016-05-23 09:38:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Délfelé indulók//
*Az utazás hirtelen váratlan gyorsaságba kapcsol és mivel öreg lova igazán megtáltosodik így a kikötőt is előbb érik el, mint gondolták. Ez jó hír, hiszen mielőbb odaérnek a területre, jobban mondva a toronyhoz, máris munkához láthatnak, és ha azt letudták megint az irodájában ücsöröghet, ahova való is a titkár. Ezen szép gondolatokkal lép be e kikötőbe és nem sokat vacakolva indulnak tovább az utolsó mágikus épülethez, amit a háború és a holtak is egyre másra fenyegetnek. A haladási sebességük most kicsit lelassul, de talán nem annyira, mint annak előtte és így letudhatják az egész ceremóniát hamarabb, is mint kellene.*
A hozzászólás írója (Achim Eshaakar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.23 09:39:04
*Az utazás hirtelen váratlan gyorsaságba kapcsol és mivel öreg lova igazán megtáltosodik így a kikötőt is előbb érik el, mint gondolták. Ez jó hír, hiszen mielőbb odaérnek a területre, jobban mondva a toronyhoz, máris munkához láthatnak, és ha azt letudták megint az irodájában ücsöröghet, ahova való is a titkár. Ezen szép gondolatokkal lép be e kikötőbe és nem sokat vacakolva indulnak tovább az utolsó mágikus épülethez, amit a háború és a holtak is egyre másra fenyegetnek. A haladási sebességük most kicsit lelassul, de talán nem annyira, mint annak előtte és így letudhatják az egész ceremóniát hamarabb, is mint kellene.*
A hozzászólás írója (Achim Eshaakar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.23 09:39:04
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-22 18:08:01
Üzenet elküldve: 2016-05-22 18:08:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Végül sikeresen felméri a raktár körüli állapotot, és oda is tud lopódzani a raktár oldalához. Szerencsére a szürkülő égbolt hamarosan nyújtani fog neki egy kevés menedéket, ám mászás közben a dobozok is megteszik mindezt. A célját végre tudja így hát hajtani, és nesztelenül felkapaszkodik a tetőre, hogy lehasalva néhány centivel feljebb csússzon és a fülét a cserepekre tapassza.
A lentiek diskurzusának a kellős közepébe csöppen, és meglehetősen érdekes dolgokat hall.*
~Érdekes lenne az üzlettárs személye is, valamint a tárgy, mely gazdást cserél.~
*Ám egyszerre nem figyelhet az orgyilkos két dologra, és Kagan azzal a feladattal bízta meg, hogy a rabszolga-kereskedő után kémkedjen. Nem kérdés tehát, hogy az információnak melyik része az érdekesebb számára.*
~Tehát tovább mennek, nagyon helyes! Én pedig ott leszek a nyomában!~
*Elképzelésnek nagyon is szép, de vajon tényleg megvalósulhat? Az orgyilkos ezúttal nem jutott közelebb a kereskedő beszerzési forrásához, a többi dologról pedig eleget hallott, és úgy véli, hogy itt az ideje távozni. Csakhogy hiba csúszik a számításba, mert amint megmozdítja a jobb lábát, az alatta pihenő cserép megadja magát és lejjebb csúszik a tetőn. Hiába a körültekintés, hiába ellenőrizte azokat a pontokat, ahová lépett, az anyag elfáradását nem lehet kiszámítani! A kevés rizikófaktor, a kockázat egyik része éppen ebben rejlett, ám ennek ellenére nem kifejezetten tetszik a kémnek az eset.*
~A büdös francba!~
*Egy pillanatra nem csak a lentiekben fagy meg a vér, hanem Aletaiban is, ám ilyen téren sokkal tapasztaltabbnak számít a férfi, mint a múltkor Argath ellen a harcmezőn. Nem sokat hezitál hát, és a másodperc tört része alatt menekülőre fogja. Szerencsére nincs messze a tető széle, így amikor féltérdre ágaskodik, csak egy jól irányzott elrugaszkodás kell neki ahhoz, hogy mielőbb eltűnhessen az ideiglenes figyelőhelyéről.
A terve nem más, minthogy a négy-öt méteres zuhanás után a becsapódás erejét tompítva egy gurulássá alakítsa az esést, hogy aztán talpra állva kereket oldhasson. Mozgása kissé hajlott, hogy a dobozok között megbújhasson, ám mégis gyors, hogy mielőbb eltűnhessen a raktár környékéről, egyenesen a lova felé. Miután ez afelé a bejárat felé van, ahol a kereskedő a raktárba érkezett, csupán azt figyeli még meg, amennyiben rálát és módjában áll visszanézni, hogy kijön-e valaki azon a bizonyos ajtón, és hogy felismeri-e a kereskedő alakját.
Persze, ha szerencséje van, és úgy el tud tűnni a dobozok között, hogy nem veszik észre, akkor nem kockáztatja meg a megfigyelést, hiszen a legkevésbé sem szeretné, ha meglátnák az ajtónállók, és elraktároznák az alakját az elméjükben. Vélhetőleg lesz egy kisebb-nagyobb vesszőfutása, ha egyáltalán megússza harc nélkül, akkor is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Végül sikeresen felméri a raktár körüli állapotot, és oda is tud lopódzani a raktár oldalához. Szerencsére a szürkülő égbolt hamarosan nyújtani fog neki egy kevés menedéket, ám mászás közben a dobozok is megteszik mindezt. A célját végre tudja így hát hajtani, és nesztelenül felkapaszkodik a tetőre, hogy lehasalva néhány centivel feljebb csússzon és a fülét a cserepekre tapassza.
A lentiek diskurzusának a kellős közepébe csöppen, és meglehetősen érdekes dolgokat hall.*
~Érdekes lenne az üzlettárs személye is, valamint a tárgy, mely gazdást cserél.~
*Ám egyszerre nem figyelhet az orgyilkos két dologra, és Kagan azzal a feladattal bízta meg, hogy a rabszolga-kereskedő után kémkedjen. Nem kérdés tehát, hogy az információnak melyik része az érdekesebb számára.*
~Tehát tovább mennek, nagyon helyes! Én pedig ott leszek a nyomában!~
*Elképzelésnek nagyon is szép, de vajon tényleg megvalósulhat? Az orgyilkos ezúttal nem jutott közelebb a kereskedő beszerzési forrásához, a többi dologról pedig eleget hallott, és úgy véli, hogy itt az ideje távozni. Csakhogy hiba csúszik a számításba, mert amint megmozdítja a jobb lábát, az alatta pihenő cserép megadja magát és lejjebb csúszik a tetőn. Hiába a körültekintés, hiába ellenőrizte azokat a pontokat, ahová lépett, az anyag elfáradását nem lehet kiszámítani! A kevés rizikófaktor, a kockázat egyik része éppen ebben rejlett, ám ennek ellenére nem kifejezetten tetszik a kémnek az eset.*
~A büdös francba!~
*Egy pillanatra nem csak a lentiekben fagy meg a vér, hanem Aletaiban is, ám ilyen téren sokkal tapasztaltabbnak számít a férfi, mint a múltkor Argath ellen a harcmezőn. Nem sokat hezitál hát, és a másodperc tört része alatt menekülőre fogja. Szerencsére nincs messze a tető széle, így amikor féltérdre ágaskodik, csak egy jól irányzott elrugaszkodás kell neki ahhoz, hogy mielőbb eltűnhessen az ideiglenes figyelőhelyéről.
A terve nem más, minthogy a négy-öt méteres zuhanás után a becsapódás erejét tompítva egy gurulássá alakítsa az esést, hogy aztán talpra állva kereket oldhasson. Mozgása kissé hajlott, hogy a dobozok között megbújhasson, ám mégis gyors, hogy mielőbb eltűnhessen a raktár környékéről, egyenesen a lova felé. Miután ez afelé a bejárat felé van, ahol a kereskedő a raktárba érkezett, csupán azt figyeli még meg, amennyiben rálát és módjában áll visszanézni, hogy kijön-e valaki azon a bizonyos ajtón, és hogy felismeri-e a kereskedő alakját.
Persze, ha szerencséje van, és úgy el tud tűnni a dobozok között, hogy nem veszik észre, akkor nem kockáztatja meg a megfigyelést, hiszen a legkevésbé sem szeretné, ha meglátnák az ajtónállók, és elraktároznák az alakját az elméjükben. Vélhetőleg lesz egy kisebb-nagyobb vesszőfutása, ha egyáltalán megússza harc nélkül, akkor is.*
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-21 11:41:28
Üzenet elküldve: 2016-05-21 11:41:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Rövid időn belül kiérnek a hangzavaros dokkok labirintusából, és Säla elmerengve hallgatja a vizet, a hajókat, és annak az egy-két embernek a beszélgetését. Szempárokat érez a bőrén, bizsergetőn, de nem foglalkozik velük. Megpaskolja a Minx oldalát, és nyújtózkodik egy nagyot.*
- Nemsokára le kell szállnom, a sziklák közt nem árt, ha figyelünk egymásra. *ujjával köröket ír le az állat bundáján, felidéz néhány emléket, de sebesen elhessegeti őket. Nincs szüksége a múltra. Előre kell néznie, különben orra bukik.*
- Nemsokára le kell szállnom, a sziklák közt nem árt, ha figyelünk egymásra. *ujjával köröket ír le az állat bundáján, felidéz néhány emléket, de sebesen elhessegeti őket. Nincs szüksége a múltra. Előre kell néznie, különben orra bukik.*
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-21 10:23:00
Üzenet elküldve: 2016-05-21 10:23:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Sok mindent szoktak ilyen raktárakban tárolni, de egy biztos: rabszolgákat nem. Ezt gondolná legalábbis az ember, főleg artheniori fennhatóság alatt. A karaván mégis ebbe az épületbe jött be, lovastul, kocsistul, katonástul, rabszolgástul, és a jó ég tudja még mit szállíthatnak. A mászás maga nem rossz ötlet, már ha bármit is hallani szeretne abból ami odabent folyik, de önmagában véve nem egy életbiztosítás. A feladat viszont adott és sosem volt veszélytelen, érthető hogy felvállalja Aletai a kockázatot. Egész könnyedén sikerül is feltornáznia magát, sőt, még járőr sem sétál éppen akkor körbe, de a felderítéssel (bár minden épeszű lény azzal kezdte volna) elvesztegetett elég sok időt. Azért így sem egyszerű mindent kihallani, pusztán azért mert fedett helyen vannak még nem fog senki kiabálni, pláne nem ilyen piszkos üzelmekről. A lovak is mocorognak, csörög-zörög rajtuk a szerszám, a rabok bele-beleköhögnek, mocorognak, a szekerek meg-megreccsennek. Ráadásul odalent igen nagy a hely, a fene tudja épp melyik sarkán beszélget a két főnök, ahol meg épp ők nem, ott a katonák csevegnek. Aletai fültanúja lehet többek között annak is hogy valaki hányszor fogja meghágni az asszonyt amikor végre hazaér, egy másik több nővel is csalja a feleségét, ketten pedig még most is az ork öngyilkos alakulaton viccelődnek. Küldetése azonban nem teljesen hiábavaló, kis motoszkálás után elkezdi végre hallani a kereskedő hangját is. A portéka felmérésén vélhetőleg már túlestek mire a kém megérkezett, rabszolgáról nem is hallani, valami más értékesről tárgyalhatnak éppen.*
- Elhoztad?
- Hát persze, amit ígérek azt mindig le is szállítom.
*Eztán csend, azaz leginkább motoszkálás, utána folytatják.*
- Ismét öröm veled üzletet kötni.
- Sajnos egy ideig most nem lesz rá alkalmad, amíg el nem dől ez a háború, vagy minek nevezzem. Túlságosan kockázatos lenne a szokásos úton közlekedni, más utak pedig más veszélyeket rejtenek és költségesebbek.
- Nem számít, ez volt úgyis az utolsó ami hiányzott a gyűjteményemből... Itt éjszakáztok vagy mentek tovább rögtön? Gondolom a másik ügyfeled is nagyon vár már.
- Így van, megyünk tovább...
*A hangok távolodnak és többet már nem tud kivenni, vélhetőleg elindultak valamerre az épületen belül, Aletainak viszont eddig tartott jó szerencséje. Ahogy elindulna a beszélgetők után az egyik cserép kissé megcsúszik, rövid de félreérthetetlen hanggal tudatva a bentiekkel hogy valami nem stimmel. Odalent egy pillanatnyi csend áll be, aztán már csak a sürgölődés és a lovak patáinak dobogása hallatszik. Pár szót váltanak még, de a hangzavar miatt már nem érteni hogy pontosan mit is mondhatnak, kikövetkeztetni viszont elég egyszerű. Nincs sok ideje a kémnek hogy kereket oldjon.*
*Sok mindent szoktak ilyen raktárakban tárolni, de egy biztos: rabszolgákat nem. Ezt gondolná legalábbis az ember, főleg artheniori fennhatóság alatt. A karaván mégis ebbe az épületbe jött be, lovastul, kocsistul, katonástul, rabszolgástul, és a jó ég tudja még mit szállíthatnak. A mászás maga nem rossz ötlet, már ha bármit is hallani szeretne abból ami odabent folyik, de önmagában véve nem egy életbiztosítás. A feladat viszont adott és sosem volt veszélytelen, érthető hogy felvállalja Aletai a kockázatot. Egész könnyedén sikerül is feltornáznia magát, sőt, még járőr sem sétál éppen akkor körbe, de a felderítéssel (bár minden épeszű lény azzal kezdte volna) elvesztegetett elég sok időt. Azért így sem egyszerű mindent kihallani, pusztán azért mert fedett helyen vannak még nem fog senki kiabálni, pláne nem ilyen piszkos üzelmekről. A lovak is mocorognak, csörög-zörög rajtuk a szerszám, a rabok bele-beleköhögnek, mocorognak, a szekerek meg-megreccsennek. Ráadásul odalent igen nagy a hely, a fene tudja épp melyik sarkán beszélget a két főnök, ahol meg épp ők nem, ott a katonák csevegnek. Aletai fültanúja lehet többek között annak is hogy valaki hányszor fogja meghágni az asszonyt amikor végre hazaér, egy másik több nővel is csalja a feleségét, ketten pedig még most is az ork öngyilkos alakulaton viccelődnek. Küldetése azonban nem teljesen hiábavaló, kis motoszkálás után elkezdi végre hallani a kereskedő hangját is. A portéka felmérésén vélhetőleg már túlestek mire a kém megérkezett, rabszolgáról nem is hallani, valami más értékesről tárgyalhatnak éppen.*
- Elhoztad?
- Hát persze, amit ígérek azt mindig le is szállítom.
*Eztán csend, azaz leginkább motoszkálás, utána folytatják.*
- Ismét öröm veled üzletet kötni.
- Sajnos egy ideig most nem lesz rá alkalmad, amíg el nem dől ez a háború, vagy minek nevezzem. Túlságosan kockázatos lenne a szokásos úton közlekedni, más utak pedig más veszélyeket rejtenek és költségesebbek.
- Nem számít, ez volt úgyis az utolsó ami hiányzott a gyűjteményemből... Itt éjszakáztok vagy mentek tovább rögtön? Gondolom a másik ügyfeled is nagyon vár már.
- Így van, megyünk tovább...
*A hangok távolodnak és többet már nem tud kivenni, vélhetőleg elindultak valamerre az épületen belül, Aletainak viszont eddig tartott jó szerencséje. Ahogy elindulna a beszélgetők után az egyik cserép kissé megcsúszik, rövid de félreérthetetlen hanggal tudatva a bentiekkel hogy valami nem stimmel. Odalent egy pillanatnyi csend áll be, aztán már csak a sürgölődés és a lovak patáinak dobogása hallatszik. Pár szót váltanak még, de a hangzavar miatt már nem érteni hogy pontosan mit is mondhatnak, kikövetkeztetni viszont elég egyszerű. Nincs sok ideje a kémnek hogy kereket oldjon.*
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-20 21:52:15
Üzenet elküldve: 2016-05-20 21:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencsére elég jó útmutatást kapott, mielőtt kikötöttek és elhagyta a hajót, ezért csak épp annyi időre áll meg, amíg körbepillant. Mivel senki érdemleges egyént nem talált, aki bebiztosíthatta volna őt a helyes irányról, úgy dönt, kénytelen megfogadni a korábban hallott tanácsokat. Szippant egy utolsó mélyet a sós tengeri levegőből, majd elindul a dokkok felé.*
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-20 10:37:42
Üzenet elküldve: 2016-05-20 10:37:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő – Fedélzet//
- Tudom én, hogy titokban dézsmálod a készletet! *Böki meg ujjal a férfi mellkasát, úgy kétszer. Nehezen lehetne mondjuk Tarant hibáztatni azért, amiért rákapott a rum ízére, de hát a Vörös jobban félti az italt, mint a saját becsületét, már, ha egyébként van neki olyan.
Reydis egyre jobban meglepi, így Dynti szemöldöke lassan már nem is tud fentebb kúszni a homlokán minden egyes kijelentése után. Előbb még álmodozik a lány a szerelméről, a következő pillanatban ő az, aki lenyesné a fejét a helyéről. Igaz, más nő karjában látni valakit elég csúnya érzelmeket kavarhat fel, ezért is felesleges dolog a kötődés. Legalábbis szerinte.*
- Hát szívem, én örömmel segítek neked megfosztani őt egy hímtagtól, ha ebben örömödet lelnéd, de a lányt hamarabb kínoznám halálra. Taran kicsit megpirózná a bőrét, én pedig megkarcolgatnám a kardommal, de csak egy icipicit. – Az icipici a hangjából mérhetően talán mégsem lenne olyan icipici, de ez már sejhető. Viszont a máguska felvet valamit.*
- Ez nem is rossz ötlet. – Ráncolja meg a homlokát. – Lessük meg a hajóján, ha ott van két kézzel fojtom meg, amiért amíg mi majdnem megdöglöttünk ő békésen elvolt itt a kikötőben. – A férfi tereli tekintetét, hallgatja annak mondanivalóját és anélkül kezd el helyeslően bólogatni, hogy felfogná miről van szó.*
- Chö… - Gyorsan meg is vonja a vállát. – Szerintem meg ez hülyeség. Annyira mindent lehet szeretni a földön, a tengert, a rumot… a… *Elmereng. Mit még?* Miért kéne egymásra pazarolni? *Ez jellemző rá, ha valami kötődésszerűt tapasztalna is magában, erőszakkal nyomja vissza a lelke mélyére, hogy ott haljon ki inkább.
Belebámul a kezében tartott üvegbe. Ismét a mágus mondatára kapja fel a fejét és megemeli az ujját.*
- Hangsúly a majdnemen! *Továbbra is a hajólopás körül forog az agya. Nadae vélhetőleg két kézzel fojtaná meg, ha itt hagyná őrizetlenül a Lélekvesztőt csak azért, hogy saját kedvükre tegyenek a kikötőben.*
~Nadae szüljön krákent. Szó nélkül lelépett.~
- Hogy, mi? Ja… Igen, a rum tényleg mindent begyógyít. Külső, belső sebeket egyaránt. Majd rájössz. *Ismételt kacsintással fészkelődik a hordón.*
- Alkalmazkodsz? *Taran talán kissé intelligensebb ahhoz, hogy ezt felfogja, de Dynti továbbra sem érti.* És ez, hogy működik? Ha olyan a helyzet a nyakunknak ugrasz, mert a környezet éppen olyan?
~Akkor is meg kellene nézni azt a hajót.~
- Tudom én, hogy titokban dézsmálod a készletet! *Böki meg ujjal a férfi mellkasát, úgy kétszer. Nehezen lehetne mondjuk Tarant hibáztatni azért, amiért rákapott a rum ízére, de hát a Vörös jobban félti az italt, mint a saját becsületét, már, ha egyébként van neki olyan.
Reydis egyre jobban meglepi, így Dynti szemöldöke lassan már nem is tud fentebb kúszni a homlokán minden egyes kijelentése után. Előbb még álmodozik a lány a szerelméről, a következő pillanatban ő az, aki lenyesné a fejét a helyéről. Igaz, más nő karjában látni valakit elég csúnya érzelmeket kavarhat fel, ezért is felesleges dolog a kötődés. Legalábbis szerinte.*
- Hát szívem, én örömmel segítek neked megfosztani őt egy hímtagtól, ha ebben örömödet lelnéd, de a lányt hamarabb kínoznám halálra. Taran kicsit megpirózná a bőrét, én pedig megkarcolgatnám a kardommal, de csak egy icipicit. – Az icipici a hangjából mérhetően talán mégsem lenne olyan icipici, de ez már sejhető. Viszont a máguska felvet valamit.*
- Ez nem is rossz ötlet. – Ráncolja meg a homlokát. – Lessük meg a hajóján, ha ott van két kézzel fojtom meg, amiért amíg mi majdnem megdöglöttünk ő békésen elvolt itt a kikötőben. – A férfi tereli tekintetét, hallgatja annak mondanivalóját és anélkül kezd el helyeslően bólogatni, hogy felfogná miről van szó.*
- Chö… - Gyorsan meg is vonja a vállát. – Szerintem meg ez hülyeség. Annyira mindent lehet szeretni a földön, a tengert, a rumot… a… *Elmereng. Mit még?* Miért kéne egymásra pazarolni? *Ez jellemző rá, ha valami kötődésszerűt tapasztalna is magában, erőszakkal nyomja vissza a lelke mélyére, hogy ott haljon ki inkább.
Belebámul a kezében tartott üvegbe. Ismét a mágus mondatára kapja fel a fejét és megemeli az ujját.*
- Hangsúly a majdnemen! *Továbbra is a hajólopás körül forog az agya. Nadae vélhetőleg két kézzel fojtaná meg, ha itt hagyná őrizetlenül a Lélekvesztőt csak azért, hogy saját kedvükre tegyenek a kikötőben.*
~Nadae szüljön krákent. Szó nélkül lelépett.~
- Hogy, mi? Ja… Igen, a rum tényleg mindent begyógyít. Külső, belső sebeket egyaránt. Majd rájössz. *Ismételt kacsintással fészkelődik a hordón.*
- Alkalmazkodsz? *Taran talán kissé intelligensebb ahhoz, hogy ezt felfogja, de Dynti továbbra sem érti.* És ez, hogy működik? Ha olyan a helyzet a nyakunknak ugrasz, mert a környezet éppen olyan?
~Akkor is meg kellene nézni azt a hajót.~
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:11:04
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:11:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő - Fedélzet//
*A diskurzus szerény személyére terelődik, amin ő természetesen mélységesen felháborodik.*
-Én!? Alkoholista? Cöh! Ni, csak, ki beszél!
*A nyelvét is rányújtaná a vöröskére, de akkor a bölcs mágus mintaképét, amit oly sok fáradtságos munkával épített ki, beszennyezné az infantilizmus. Ezt követően inni térnek, és olyan női témákra terelődik a hangsúly, mint a "pasik". Illetve eddig is erről beszéltek, na de ez már mégiscsak borzasztó!*
-Szerintem lopjuk el a hajóját!
*Csúszik ki a száján, aztán a jobb kezét elé is rakja gyorsan, mint aki megbánta.*
-Úgy értem... Nem érdemel annyit ez a Leon, hogy közben elsuhanjon melletted az élet! Rengeteg férfi szerethet még, és talán lesz köztük olyan is, akit viszont tudsz szeretni! Ne várj rá!
*Neki pont, hogy nem mindegy, hogy a nő meddig is vár a barátjára, hiszen a rum ismét felszínre hozta a vágyakozós, disznó énjét. Úgy is mondhatnám, hogy új játszmába kezdett, ahol a testi örömök mellett talán bizgathatja egy kicsit a vöröske lelkét is, felszínre hozva azt az érzelmet, amit olyan gondosan próbál elrejteni. Lényegében a mágus csakis jól jöhet ki a dologból (és természetesen ezt szentül hiszi is)! Ám a beszélgetés elterelődik Dynti ellenfelére!*
-Pontosítok, az a nagy benga állat majdnem kinyírt!
*Ráncolja össze a homlokát, miközben iszik egy kis rumot a közeli korsók egyikéből.
Ám Reydis utolsó szavai elgondolkodtatják, aminek egyenes következménye lesz az is, hogy motyog valamit az orra alatt.*
-Vajon bármilyen környezethez képes alkalmazkodni? Akkor mindig olyan, amilyennek látni akarjuk...
*Érdekes személyiség, ami legalább annyi veszélyt hordoz magában, mint amennyi előnyt.*
-Hm, érdekes!
*A diskurzus szerény személyére terelődik, amin ő természetesen mélységesen felháborodik.*
-Én!? Alkoholista? Cöh! Ni, csak, ki beszél!
*A nyelvét is rányújtaná a vöröskére, de akkor a bölcs mágus mintaképét, amit oly sok fáradtságos munkával épített ki, beszennyezné az infantilizmus. Ezt követően inni térnek, és olyan női témákra terelődik a hangsúly, mint a "pasik". Illetve eddig is erről beszéltek, na de ez már mégiscsak borzasztó!*
-Szerintem lopjuk el a hajóját!
*Csúszik ki a száján, aztán a jobb kezét elé is rakja gyorsan, mint aki megbánta.*
-Úgy értem... Nem érdemel annyit ez a Leon, hogy közben elsuhanjon melletted az élet! Rengeteg férfi szerethet még, és talán lesz köztük olyan is, akit viszont tudsz szeretni! Ne várj rá!
*Neki pont, hogy nem mindegy, hogy a nő meddig is vár a barátjára, hiszen a rum ismét felszínre hozta a vágyakozós, disznó énjét. Úgy is mondhatnám, hogy új játszmába kezdett, ahol a testi örömök mellett talán bizgathatja egy kicsit a vöröske lelkét is, felszínre hozva azt az érzelmet, amit olyan gondosan próbál elrejteni. Lényegében a mágus csakis jól jöhet ki a dologból (és természetesen ezt szentül hiszi is)! Ám a beszélgetés elterelődik Dynti ellenfelére!*
-Pontosítok, az a nagy benga állat majdnem kinyírt!
*Ráncolja össze a homlokát, miközben iszik egy kis rumot a közeli korsók egyikéből.
Ám Reydis utolsó szavai elgondolkodtatják, aminek egyenes következménye lesz az is, hogy motyog valamit az orra alatt.*
-Vajon bármilyen környezethez képes alkalmazkodni? Akkor mindig olyan, amilyennek látni akarjuk...
*Érdekes személyiség, ami legalább annyi veszélyt hordoz magában, mint amennyi előnyt.*
-Hm, érdekes!
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:42:39
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:42:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Lóti-futi néhány lóért//
* Nyolcszázötven arannyal kevesebb és két lóval több. Egyáltalán nem szerény véleménye szerint ez igencsak jó üzlet volt. Még akkor is, ha a fazonra egy megvető pillantást is el kellett pazaroljon az eget rengető ötlete miatt. Mert ő bizony egyáltalán nem úgy gondolta, hogy sétálva rángatja maga után a három hátast. Neki a sokkal kényelmesebb, ülve módszer kell. Na de majd a másik fickó!
Már ha nem véletlenül eredt utána. A dokkoktól arrébb azért még megpillantja, ahogy egy 'Arany Bálna' nevezetű gályára megy fel. Vagyis menne, ha az elf nem kiabálna rá ismét. *
- Hé, te! Te nagy ember! A lovakkal! ÁLLJ MÁR MEG!
* Na, most kiad magából mindent, amit tud, ha ezt nem hallja meg, akkor bizony süket az az ember. *
* Nyolcszázötven arannyal kevesebb és két lóval több. Egyáltalán nem szerény véleménye szerint ez igencsak jó üzlet volt. Még akkor is, ha a fazonra egy megvető pillantást is el kellett pazaroljon az eget rengető ötlete miatt. Mert ő bizony egyáltalán nem úgy gondolta, hogy sétálva rángatja maga után a három hátast. Neki a sokkal kényelmesebb, ülve módszer kell. Na de majd a másik fickó!
Már ha nem véletlenül eredt utána. A dokkoktól arrébb azért még megpillantja, ahogy egy 'Arany Bálna' nevezetű gályára megy fel. Vagyis menne, ha az elf nem kiabálna rá ismét. *
- Hé, te! Te nagy ember! A lovakkal! ÁLLJ MÁR MEG!
* Na, most kiad magából mindent, amit tud, ha ezt nem hallja meg, akkor bizony süket az az ember. *
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:54:55
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:54:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő - Fedélzet//
*Reydis nem akar magyarázkodni, hogy van benne egy másik énje, akit Aldrusnak köszönhet. Biztos még bolondabbnak néznék és fél a kitagadástól. Félelfként még annyi esélye sincs, mint másoknak, ha csak nem tud valamit letenni az asztalra, mint Hópihe. Bármennyire is gondolkozik, eddig semmi hasznát nem vették és kérdéses, hogy fogják venni, ha nem tanul meg harcolni, amiben lehetne egészen kiemelkedő is, ha az akrobatikát beleviszi, na meg a tanulmányait az emberi testről, hogy hol vannak érzékeny pontok és a többi. Sose gondolta volna, hogy a masszírozás és a festészethez tanult anatómia tudását még fel tudja használni máshoz is.*
-Majd meglátjuk akkor. *Mosolyodik el és hát személyiséget is váltott a kezelés során, így nincs is ellenére megcáfolni előző énje kijelentését. Végighallgatja a lány tanácsát és közben nem is zavartatja magát, hogy épp a mágus felé mutogatja magát pár pillanatig. Alapból sem szégyenlős fajta, de Vérebként pláne nem olyan.*
-Rendben! Sőt! Ha más lány karjaiban találjuk meg is ölhetnénk, ezzel is rám ruházva a hajóját! De akár ha itt van még az a hajó el is köthetjük, mert vannak kulcsaim a táskámban hozzá. *Valahol a nyomorult hajón kell lennie a táskájának és ha már ez így a tudatába ötlött, akkor Lily is a kis patkánya.
Mikor Dynti meg akarja nézni a sebét, ő hagyja, tőle aztán nézegesse, nem tiltja meg.*
-A rum minden sebet begyógyít nálad? *Kérdezi kis cinizmussal a hangjában miközben tisztogatja a sebet.*
-Annyira nem is volt vészes a húst maró alkoholos tisztogatás. *Mondja és közben az alsó ajkába harap, szemeiben az élvezet tüzét lehet látni és el is sétál inni.*
-Tényleg nem olyan rossz ez. *Mondja a földre lecsüccsenve és nézi, ahogy a vöröske helyet foglal felette a hordón.*
-Ez? *Felnevet gonoszosan.* Alkalmazkodom a környezetemhez. *Mosolyodik el és hörpent egyet a korsójából.*
*Reydis nem akar magyarázkodni, hogy van benne egy másik énje, akit Aldrusnak köszönhet. Biztos még bolondabbnak néznék és fél a kitagadástól. Félelfként még annyi esélye sincs, mint másoknak, ha csak nem tud valamit letenni az asztalra, mint Hópihe. Bármennyire is gondolkozik, eddig semmi hasznát nem vették és kérdéses, hogy fogják venni, ha nem tanul meg harcolni, amiben lehetne egészen kiemelkedő is, ha az akrobatikát beleviszi, na meg a tanulmányait az emberi testről, hogy hol vannak érzékeny pontok és a többi. Sose gondolta volna, hogy a masszírozás és a festészethez tanult anatómia tudását még fel tudja használni máshoz is.*
-Majd meglátjuk akkor. *Mosolyodik el és hát személyiséget is váltott a kezelés során, így nincs is ellenére megcáfolni előző énje kijelentését. Végighallgatja a lány tanácsát és közben nem is zavartatja magát, hogy épp a mágus felé mutogatja magát pár pillanatig. Alapból sem szégyenlős fajta, de Vérebként pláne nem olyan.*
-Rendben! Sőt! Ha más lány karjaiban találjuk meg is ölhetnénk, ezzel is rám ruházva a hajóját! De akár ha itt van még az a hajó el is köthetjük, mert vannak kulcsaim a táskámban hozzá. *Valahol a nyomorult hajón kell lennie a táskájának és ha már ez így a tudatába ötlött, akkor Lily is a kis patkánya.
Mikor Dynti meg akarja nézni a sebét, ő hagyja, tőle aztán nézegesse, nem tiltja meg.*
-A rum minden sebet begyógyít nálad? *Kérdezi kis cinizmussal a hangjában miközben tisztogatja a sebet.*
-Annyira nem is volt vészes a húst maró alkoholos tisztogatás. *Mondja és közben az alsó ajkába harap, szemeiben az élvezet tüzét lehet látni és el is sétál inni.*
-Tényleg nem olyan rossz ez. *Mondja a földre lecsüccsenve és nézi, ahogy a vöröske helyet foglal felette a hordón.*
-Ez? *Felnevet gonoszosan.* Alkalmazkodom a környezetemhez. *Mosolyodik el és hörpent egyet a korsójából.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:04:39
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:04:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő - Fedélzet//
- Nem mersz? *Eddig próbálta magát visszafogni, de néha csak előbukkan belőle a gonoszabb énje, így hangosan felkacag az oldalát fogva közben.* Mi az, hogy nem? *Valahol nem lehet hibáztatni érte, amiért egy ilyenen meglepődik, aki folyamatosan alkoholistákkal van körülvéve, mint saját maga is. Miután letörli a röhögéstől bekönnyezett szemét, kifújja magát.*
- Lesz még mit tanulnod köztünk. Nézd meg Tarant, ebből is mekkora alkoholista lett. *Mutat kuncogva a mágusra, majd hirtelen elkomorul a tekintete és megint vállon bokszolja. Nem mond semmit, de a szürke szemekből nagyjából kiolvasható, mit gondol: Ne ajánlgasd már a rumot!
Pedig ő is valami hasonló tesz különben, de hát, amit neki lehet azt másnak is… ja nem, nekik nem.
Szemöldökét ráncolja a lány szavaira.*
- Ne emlegess szellemeket előttem. *Még a hideg is kirázza. Ami a Leonos témát illeti, nem egy nagy tanácsadó az biztos, élete inkább elcseszett próbálkozásokkal teli, mintsem valami mesébe illő sztorival, de azért el kell ismernie, Reydisnek van önbizalma, még ha ezt eddig más téren nem is mutatta meg.*
- Aha szóval, jobbat nem talál? *Belekortyol a rumba. Ezúttal nem nevet fel.* Egy dolgot jobb, ha megtanulsz. Mindig és mindenkinél van jobb. Amíg ezt nem fogadod el, addig hiú ábrándokba rángatod magad. *Mondja a fő egoista.*
- Mm, persze igazad van. Megmondom mi lesz… Ha nem találjuk Leont, elfogadod, hogy vagy cafatokra tépték a holtak, vagy pedig egy másik nő karjai között… öhm… élvezkedik, te pedig továbblépsz. Rendben? *A hajón nincs helye kesergésnek, legalábbis szerinte. Így is elég szívás az élet.
Kezelése alatt nem rest észrevenni a sokatmondó vigyorát, majd a fintort, ahogy a sebét vizsgálja.*
- Muti! *Könyökére próbál támaszkodni, ha engedik, hogy legalább egy pillantást vethessen a kard nyomára. Ha sikerül akkor szélesen elvigyorodik azt látván, ha nem, hát akkor duzzogva dől vissza az asztal lapjára és vélhetőleg a pokolba küld mindenkit fejben.*
- Egy kis rum kell neki. Hát persze, hiszen az is az én részem. *Reydis arcára pillant, számára is feltűnő a mimikájának változása, mintha még a kisugárzása is kicsit keményebb lenne, s nem azt a törékeny leányzót mutatná feléjük, mint néhány perccel ezelőtt.*
- Attól még, hogy túléltem már pár ilyet, nem azt jelenti, hogy huszadjára is jólesik, amikor szétmarja a húsom az alkohol. *Sziszegi a fogai közül, majd amikor végeztek a kötéscserével lassan ülőpózba vergődi magát és visszaveszi a testét borító inget.*
- Abban a benga állatban kicsit több szusz volt, mint gondoltam. *Mondja a mágusnak, mivel ő tudja, hogy kiről beszél.
Reydis megindul inni, Taran pedig utána, ő meg ül ott tágra nyitott szemekkel és meglepetten néz utánuk. Nem tudja mi lepi meg, a féle-elf hirtelen változása, az, ahogy a mágus csak úgy földre dobja az egyetlen ollójukat, vagy az, hogy ő még mindig az asztalon ül?
Mindenesetre felpattan és odacammog, ő a hordóra pattan vissza. Lábát lógatva róla iszik egy kortyot.*
- Szóval… ez most mi a fene veled? *Fordul a lány felé értetlenül.* Az előbb még nem mertél inni, most meg majdnem szégyenben hagysz.
- Nem mersz? *Eddig próbálta magát visszafogni, de néha csak előbukkan belőle a gonoszabb énje, így hangosan felkacag az oldalát fogva közben.* Mi az, hogy nem? *Valahol nem lehet hibáztatni érte, amiért egy ilyenen meglepődik, aki folyamatosan alkoholistákkal van körülvéve, mint saját maga is. Miután letörli a röhögéstől bekönnyezett szemét, kifújja magát.*
- Lesz még mit tanulnod köztünk. Nézd meg Tarant, ebből is mekkora alkoholista lett. *Mutat kuncogva a mágusra, majd hirtelen elkomorul a tekintete és megint vállon bokszolja. Nem mond semmit, de a szürke szemekből nagyjából kiolvasható, mit gondol: Ne ajánlgasd már a rumot!
Pedig ő is valami hasonló tesz különben, de hát, amit neki lehet azt másnak is… ja nem, nekik nem.
Szemöldökét ráncolja a lány szavaira.*
- Ne emlegess szellemeket előttem. *Még a hideg is kirázza. Ami a Leonos témát illeti, nem egy nagy tanácsadó az biztos, élete inkább elcseszett próbálkozásokkal teli, mintsem valami mesébe illő sztorival, de azért el kell ismernie, Reydisnek van önbizalma, még ha ezt eddig más téren nem is mutatta meg.*
- Aha szóval, jobbat nem talál? *Belekortyol a rumba. Ezúttal nem nevet fel.* Egy dolgot jobb, ha megtanulsz. Mindig és mindenkinél van jobb. Amíg ezt nem fogadod el, addig hiú ábrándokba rángatod magad. *Mondja a fő egoista.*
- Mm, persze igazad van. Megmondom mi lesz… Ha nem találjuk Leont, elfogadod, hogy vagy cafatokra tépték a holtak, vagy pedig egy másik nő karjai között… öhm… élvezkedik, te pedig továbblépsz. Rendben? *A hajón nincs helye kesergésnek, legalábbis szerinte. Így is elég szívás az élet.
Kezelése alatt nem rest észrevenni a sokatmondó vigyorát, majd a fintort, ahogy a sebét vizsgálja.*
- Muti! *Könyökére próbál támaszkodni, ha engedik, hogy legalább egy pillantást vethessen a kard nyomára. Ha sikerül akkor szélesen elvigyorodik azt látván, ha nem, hát akkor duzzogva dől vissza az asztal lapjára és vélhetőleg a pokolba küld mindenkit fejben.*
- Egy kis rum kell neki. Hát persze, hiszen az is az én részem. *Reydis arcára pillant, számára is feltűnő a mimikájának változása, mintha még a kisugárzása is kicsit keményebb lenne, s nem azt a törékeny leányzót mutatná feléjük, mint néhány perccel ezelőtt.*
- Attól még, hogy túléltem már pár ilyet, nem azt jelenti, hogy huszadjára is jólesik, amikor szétmarja a húsom az alkohol. *Sziszegi a fogai közül, majd amikor végeztek a kötéscserével lassan ülőpózba vergődi magát és visszaveszi a testét borító inget.*
- Abban a benga állatban kicsit több szusz volt, mint gondoltam. *Mondja a mágusnak, mivel ő tudja, hogy kiről beszél.
Reydis megindul inni, Taran pedig utána, ő meg ül ott tágra nyitott szemekkel és meglepetten néz utánuk. Nem tudja mi lepi meg, a féle-elf hirtelen változása, az, ahogy a mágus csak úgy földre dobja az egyetlen ollójukat, vagy az, hogy ő még mindig az asztalon ül?
Mindenesetre felpattan és odacammog, ő a hordóra pattan vissza. Lábát lógatva róla iszik egy kortyot.*
- Szóval… ez most mi a fene veled? *Fordul a lány felé értetlenül.* Az előbb még nem mertél inni, most meg majdnem szégyenben hagysz.
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-17 20:35:59
Üzenet elküldve: 2016-05-17 20:35:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Amikor ideérkezett reggel, és letette a fejét a ládák között egy eldugott helyen, akkor úgy saccolta, hogy egy-két órát aludhat csak, míg a karaván ideér. Ehhez képest talán már a nappali világosság is nyugodni készül, és az egyetlen fontos esemény az volt, hogy látott egy olyan katonát, aki hasonlóan nézett ki, mint a várva várt karaván őrzői. Túlzott figyelmet nem szentel neki, hiszen a lóval hamarább elüget, mintsem, hogy részletesebben megfigyelhetné Aletai.
A karaván egyébként csaknem fél nappal a lovas után érkezik, és mint várható volt, egy ilyen erősen védett különítmény esetén, hamar ki is emelkedett a kikötő sivár szürkeségéből. Az orgyilkos innentől komolyan koncentrálni kezd a feladatára, és úgy tűnik, hogy észrevétlenül követni tudja őket, míg be nem térnek egy raktárépületbe.*
~A búzát szokták ilyen házakban tárolni.~
*Konstatálja, és miközben még távol van az épülettől, kiköti a lovát, nehogy az állat jelenléte feltűnő legyen.
Ezt követően egy kis felderítést végez, ahol is megállapítja, hogy a raktárnak két kijárata van, és mindkettő előtt áll két-két őr. Az is nyilvánvaló, hogy az ablakokon keresztül nem szerezhet információt.*
~Marad hát a tető!~
*Az épület a tetővel együtt kb. öt méter magas lehet, ami azt is jelenti, hogy nem a legnagyobb belterületű, jól lehet majd hallgatózni és őt is jól fogják hallani. Ez utóbbi miatt különösen óvatosan közelíti meg az épület hosszabbik oldalának kb. a közepét. Szeme folyamatosan jár, hiszen nem szeretne egy vesszőt kapni a hátába. Olyan helyet próbál az oldalfalon keresni, ahol takarásba lehet, és ahol van kapaszkodója, hogy az épület oldalán át a tetőre jusson. Ha talál ilyet, akkor óvatosan, akár egy macska, úgy próbál feljutni a tetőre. Mielőtt belekapaszkodna egy deszkába, leellenőrzi, hogy nem laza-e esetleg, valamint amikor felhúzza magát a tetőre, a cserepeken (legyen az akármilyen anyagból is) ugyanezeket a vizsgálatokat elvégzi. Ha feljut esetleg, akkor a súlyának elosztása érdekében a tetőre hasal, hogy így folytassa tovább az útját.*
*Amikor ideérkezett reggel, és letette a fejét a ládák között egy eldugott helyen, akkor úgy saccolta, hogy egy-két órát aludhat csak, míg a karaván ideér. Ehhez képest talán már a nappali világosság is nyugodni készül, és az egyetlen fontos esemény az volt, hogy látott egy olyan katonát, aki hasonlóan nézett ki, mint a várva várt karaván őrzői. Túlzott figyelmet nem szentel neki, hiszen a lóval hamarább elüget, mintsem, hogy részletesebben megfigyelhetné Aletai.
A karaván egyébként csaknem fél nappal a lovas után érkezik, és mint várható volt, egy ilyen erősen védett különítmény esetén, hamar ki is emelkedett a kikötő sivár szürkeségéből. Az orgyilkos innentől komolyan koncentrálni kezd a feladatára, és úgy tűnik, hogy észrevétlenül követni tudja őket, míg be nem térnek egy raktárépületbe.*
~A búzát szokták ilyen házakban tárolni.~
*Konstatálja, és miközben még távol van az épülettől, kiköti a lovát, nehogy az állat jelenléte feltűnő legyen.
Ezt követően egy kis felderítést végez, ahol is megállapítja, hogy a raktárnak két kijárata van, és mindkettő előtt áll két-két őr. Az is nyilvánvaló, hogy az ablakokon keresztül nem szerezhet információt.*
~Marad hát a tető!~
*Az épület a tetővel együtt kb. öt méter magas lehet, ami azt is jelenti, hogy nem a legnagyobb belterületű, jól lehet majd hallgatózni és őt is jól fogják hallani. Ez utóbbi miatt különösen óvatosan közelíti meg az épület hosszabbik oldalának kb. a közepét. Szeme folyamatosan jár, hiszen nem szeretne egy vesszőt kapni a hátába. Olyan helyet próbál az oldalfalon keresni, ahol takarásba lehet, és ahol van kapaszkodója, hogy az épület oldalán át a tetőre jusson. Ha talál ilyet, akkor óvatosan, akár egy macska, úgy próbál feljutni a tetőre. Mielőtt belekapaszkodna egy deszkába, leellenőrzi, hogy nem laza-e esetleg, valamint amikor felhúzza magát a tetőre, a cserepeken (legyen az akármilyen anyagból is) ugyanezeket a vizsgálatokat elvégzi. Ha feljut esetleg, akkor a súlyának elosztása érdekében a tetőre hasal, hogy így folytassa tovább az útját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275