Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
5260. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-20 00:46:40
Üzenet elküldve: 2024-04-20 00:46:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
*Felhőtlen az ég, a nap pedig akadálytalanul nűz a dokkok népére. A jókora hajótestek - mert akad most ilyen három is - álmosan hullámzanak a part mentén. Az vitorlák behúzva, a horgony pedig a víz mélyén pihen. Intathnak nem kell túl sokáig nézelődnie, hogy ismerős hajót véljen felfedezni közöttük; még ha nem is a legimpozánsabbat. A hosszú hajótest szürke és fekete, ahogy vitorlája is. Nem oly hatalmas, mint a többi hajó, de legalább olyan hosszú. Ekképp pedig igen csak hajaz a nevére; Kardhal. A felirat fehér betűkkel, kopottan díszeleg a hajótest oldalán.
A legénység úgy látszik, éppen berakodik. Legalábbis dobozokat és hordókat cipelnek fel. Olybá tűnik, az egész bagázs lenn áll a dokkokon. A legkevésbé jó arcú társaság jelenleg erre. Egy alak ismerős lehet a gyógyítónak, ha nem is ugrik be neki rögtön, s nevet sem tud társítani mellé. Egy tagbaszakadt, félszemű fickó, kalózsipkával a fején. Színek terén látszólag a hajóhoz öltözött, bőre pedig cserzett a napfénytől, s megannyi heg tarkítja. Öblös hangján épp erőteljesen artikulálva mesél valamit a két, dobozon ücsörgő matróznak. Intath megközelítheti, ha óhajtja, esetleg próbálkozhat a többi hajónál is, ám azok nem oly ismerősek. A Kardhalon kívül a robusztus Bolyongó Szuka rostokol még a dokkok mentén látszólag üresen, s akad még egy látszólag névtelen, wegtoreninek látszó kereskedőhajó is a dokkok mentén. Aki jártas a vizeken, rögtön felismerheti hovatartozását vöröslő vitorláiról.*
*Felhőtlen az ég, a nap pedig akadálytalanul nűz a dokkok népére. A jókora hajótestek - mert akad most ilyen három is - álmosan hullámzanak a part mentén. Az vitorlák behúzva, a horgony pedig a víz mélyén pihen. Intathnak nem kell túl sokáig nézelődnie, hogy ismerős hajót véljen felfedezni közöttük; még ha nem is a legimpozánsabbat. A hosszú hajótest szürke és fekete, ahogy vitorlája is. Nem oly hatalmas, mint a többi hajó, de legalább olyan hosszú. Ekképp pedig igen csak hajaz a nevére; Kardhal. A felirat fehér betűkkel, kopottan díszeleg a hajótest oldalán.
A legénység úgy látszik, éppen berakodik. Legalábbis dobozokat és hordókat cipelnek fel. Olybá tűnik, az egész bagázs lenn áll a dokkokon. A legkevésbé jó arcú társaság jelenleg erre. Egy alak ismerős lehet a gyógyítónak, ha nem is ugrik be neki rögtön, s nevet sem tud társítani mellé. Egy tagbaszakadt, félszemű fickó, kalózsipkával a fején. Színek terén látszólag a hajóhoz öltözött, bőre pedig cserzett a napfénytől, s megannyi heg tarkítja. Öblös hangján épp erőteljesen artikulálva mesél valamit a két, dobozon ücsörgő matróznak. Intath megközelítheti, ha óhajtja, esetleg próbálkozhat a többi hajónál is, ám azok nem oly ismerősek. A Kardhalon kívül a robusztus Bolyongó Szuka rostokol még a dokkok mentén látszólag üresen, s akad még egy látszólag névtelen, wegtoreninek látszó kereskedőhajó is a dokkok mentén. Aki jártas a vizeken, rögtön felismerheti hovatartozását vöröslő vitorláiról.*
5259. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-19 12:46:46
Üzenet elküldve: 2024-04-19 12:46:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1198
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1198
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
*Meg kell hagyni nem sokan tudnák ilyen szépen összeszedni magukat szó szerint a semmiből mint az elf tette azok után, hogy olyan csúnyán meglopták. Ahogy mondják a tudás hatalom és minden kapcsolat egy jövendőbeli befektetés. Sikerült ezeket felhasználva annyira összeszednie magát, hogy magabiztosabban üljön asztalhoz akárkivel. Már csak egy akárkit kell találnia. Útja a dokkok közé vezeti, ami ha otthona nem is volt sose, de régen alaposan ismerte. Járása könnyed, csonka keze a zsebében, a másikkal pedig néha a szájában lógó pipát veszi ki, hogy vidám füstkarikákat fújjon. Átlagosnál hosszabb kis fejű egzotikus darab az is. Régi úti társa. Valamikor egy sárgabőrű kereskedőé volt csak Int-nek jobban tetszett úgyhogy a gazdája inkább lemondott róla. Okos fickó volt úgyhogy saját akaratából. Régi szép emlékek. A jelenben látszólag gondtalan tekintete a környezetét szemléli. Kicsit úgy is nézhet ki, mint egy eltévedt turista, de azok a szemek nem csak nézelődnek hanem kutatnak. Változásokat, ismerős arcokat, bármi olyat amit az nem vehet észre, aki nem ismeri az utca törvényeit. Vajon végül sikerül majd neki győztesen távoznia a kikötőből?*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.19 12:47:08
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.19 12:47:08
5258. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:44:56
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:44:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Most hogy közelebb került ősei szelleméhez, és sikerült kitisztítania a fejét, tisztán látja maga előtt a célját. Sok lépés vezet még odáig, de mindig az első a legnehezebb ahogy mondani szokás. Ő pedig nem riad vissza a nehéz dolgoktól. Meg kell gyógyulnia. Nem lehet méltó kardja a thargoknak fél erejével. Mindenre szüksége van, hogy méltó legyen. Úgyhogy első útja Artheniorba kell hogy vezessen, hátha talál egy gyógyítót, alkimistát vagy bárki ember fiát aki meg tudja szabadítani gyengeségtől.*
5257. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:25:05
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:25:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A hajnal sugaraira ébred, végigszalad a reggeli tennivalóin, bekap pár falatot és persze a jószágoknak is ad. Aztán felöltözik, magára veti a medvebundás prémjét és oldalára csatolja kardját majd nekiindul a kikötőnek. Ezúttal gyalogszerrel. Hamar megcsapja orrát az a jellegzetes szag, ez volt az első amivel találkozott mikor a hegy ezen oldalára érkezett meg sok évvel ezelőtt. Ezért is akar most visszatérni oda, ahhoz a ponthoz ahol kezdődött a nagy utazása. Talán válaszokra lel, talán olyan válaszokra melyekre a kérdés még meg sem született, s talán nem is tudja hogy szüksége van rájuk. Néhány kurta biccentéssel köszönti akik hasonlóképp tesznek vele, talán csak a termete miatt, de könnyen meglehet hogy némelyik dokkmunkást már meghívta pár sörre a rumos rókalyukban, csak nem emlékszik rájuk. Egyébként is olyan egyformák az emberek mikor csak a májuk beszél belőlük. Egy pillanat erejéig elgondolkozik azon, hogy mielőtt megmászná a tornyot köszönjön-e be a fogadóba, de hamar elhessegeti ezt az ötletet. Elvégre mégsem ezért jött ide.*
5256. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-03-31 10:40:54
Üzenet elküldve: 2024-03-31 10:40:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Valahogy Nori számára a „mindent tudni akarok” kártya kezd elégtelen magyarázattá válni. Mai túl sokszor használta már fel, és kezdi túl jól ismerni ahhoz, hogy mindig elhiggye, hogy valaminek csupán ez az oka. Mindenesetre nem ad hangot kételkedésének, ráhagyja a lányra, hogy mit milyen okból csinál. Most már szabad, azt tesz, amit csak akar, és a következményeiből majd tanul pont úgy, ahogy ő maga is tanult abból, hogy a vérmágiával nem szabad csak úgy játszadozni.
A kikötőben battyogva Nori azon gondolkozik, hogy bármennyire is hasonlítanak most egymásra a smink miatt, kicsit mintha mégis elvesztette volna Mai-t. Sosem érezte még ennyire furcsának őt, egész biztos benne, hogy valami nincs rendben. Éppen ezért kérdez rá ismét a dologra, mert neki is rossz érzése lesz ettől az egésztől, és nem akarja annyiban hagyni.*
- Szörnyűséget álmodtál? Minden éjjel? Miért nem mondtad el? Engem féltettél? Miért, én szerepeltem azokban az álmokban? Ne csak félmondatokban beszélj, tudni akarom az egészet!
*Választ ugyan kapott, de újabb kérdések fogalmazódnak benne. Nem tudja összerakni a kirakóst, mert hiányoznak még belőle darabok, amiket Mai vagy eltitkol vagy ő sem tud.*
- Igen, tudom, de mindegyik hely csak annyira veszélyes, amilyen veszélyesnek látod. A Sellőházban biztonságban voltunk. *Válaszol, de most nem néz Mai-ra, csak a szabad kezének tenyerét bámulja, látszik, hogy nagyon gondolkodik valamin, amit sokáig nem akar kimondani, de erőt vesz magán, felnéz a másikra és folytatja.*
- Járjunk utána ezeknek a rémálmoknak! Én tudok neked segíteni abban, hogy a felszínre kerüljenek. Neked nem lesz kellemes, sőt, szörnyű lesz, de ha látom, hogy mi történik veled olyankor, akkor talán megérthetjük őket. Te átéled, én megjegyzem, hogy mi történt, aztán elmondom neked és megfejtheted őket. Viszont ehhez egy biztonságos helyen kell lennünk kettesben.
*Egyértelmű, hogy már megint valami sötét hókuszpókuszon töri az agyát a feketeség, és ha Mai eddigi hozzáállását követjük, akkor ezt nem fogja engedni, de talán a tudás reményében… Nori egyre ügyesebben próbálja kihasználni Mai tudásvágyát a saját céljainak elérésében. Most még reagálni sem hagyja őt az elmondottakra, hanem témát vált.*
- És most el kéne csípnünk egy szekeret, ami a városba tart, ha nem akarunk napokig gyalogolni az erdőben. *Nézi is, ahogy egy már épp eltávolodik tőlük, arról lecsúsztak.*
*Valahogy Nori számára a „mindent tudni akarok” kártya kezd elégtelen magyarázattá válni. Mai túl sokszor használta már fel, és kezdi túl jól ismerni ahhoz, hogy mindig elhiggye, hogy valaminek csupán ez az oka. Mindenesetre nem ad hangot kételkedésének, ráhagyja a lányra, hogy mit milyen okból csinál. Most már szabad, azt tesz, amit csak akar, és a következményeiből majd tanul pont úgy, ahogy ő maga is tanult abból, hogy a vérmágiával nem szabad csak úgy játszadozni.
A kikötőben battyogva Nori azon gondolkozik, hogy bármennyire is hasonlítanak most egymásra a smink miatt, kicsit mintha mégis elvesztette volna Mai-t. Sosem érezte még ennyire furcsának őt, egész biztos benne, hogy valami nincs rendben. Éppen ezért kérdez rá ismét a dologra, mert neki is rossz érzése lesz ettől az egésztől, és nem akarja annyiban hagyni.*
- Szörnyűséget álmodtál? Minden éjjel? Miért nem mondtad el? Engem féltettél? Miért, én szerepeltem azokban az álmokban? Ne csak félmondatokban beszélj, tudni akarom az egészet!
*Választ ugyan kapott, de újabb kérdések fogalmazódnak benne. Nem tudja összerakni a kirakóst, mert hiányoznak még belőle darabok, amiket Mai vagy eltitkol vagy ő sem tud.*
- Igen, tudom, de mindegyik hely csak annyira veszélyes, amilyen veszélyesnek látod. A Sellőházban biztonságban voltunk. *Válaszol, de most nem néz Mai-ra, csak a szabad kezének tenyerét bámulja, látszik, hogy nagyon gondolkodik valamin, amit sokáig nem akar kimondani, de erőt vesz magán, felnéz a másikra és folytatja.*
- Járjunk utána ezeknek a rémálmoknak! Én tudok neked segíteni abban, hogy a felszínre kerüljenek. Neked nem lesz kellemes, sőt, szörnyű lesz, de ha látom, hogy mi történik veled olyankor, akkor talán megérthetjük őket. Te átéled, én megjegyzem, hogy mi történt, aztán elmondom neked és megfejtheted őket. Viszont ehhez egy biztonságos helyen kell lennünk kettesben.
*Egyértelmű, hogy már megint valami sötét hókuszpókuszon töri az agyát a feketeség, és ha Mai eddigi hozzáállását követjük, akkor ezt nem fogja engedni, de talán a tudás reményében… Nori egyre ügyesebben próbálja kihasználni Mai tudásvágyát a saját céljainak elérésében. Most még reagálni sem hagyja őt az elmondottakra, hanem témát vált.*
- És most el kéne csípnünk egy szekeret, ami a városba tart, ha nem akarunk napokig gyalogolni az erdőben. *Nézi is, ahogy egy már épp eltávolodik tőlük, arról lecsúsztak.*
5255. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:56:42
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:56:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Többször gondolkodott már ezen a kérdésen, de sosem komolyan. Valahogy csalogató minden szörnyűségével együtt az a magabiztosság, amit el tudnak játszani ezek a lányok. Persze, ez Mai-nak is megy, mint kiderült, de ez is olyasmi lehet, hogy mindig mindent tudni akar. Hogyan lehet ezt épp elmével művelni? Talán tényleg sehogy.* - Nem akarok Nori, ne aggódj, csak érdekelnek. Tudod, hogy minden érdekel.
*Immáron szép sminkben sétálnak, ami teljesen elveszi a figyelmet az ékeskedő karikáiról. Nem fogja nap, mint nap kiállni ezt a próbát, de abban benne van, hogy máskor is megengedje ezt a barátnőjének. És egészen jó érzés, hogy most olyan, mintha tényleg testvérek lennének, nem csak fogadott. Sosem hasonlított még senkire, s most sem teljes az összhang, mégis valami miatt azt képzeli.
Már sokkal jobban fókuszál és végre nem csak átfut mindenhol, hanem figyeli a terepet. Jó látni a dolgos hétköznapokat, már neki is hiányzik, hogy azzal foglalkozzon, ami majd egyszer a megélhetését fogja biztosítani. Az ugyan nem kétkezi munka, mint amivel szembesül éppen, de hasznos lesz. El-elkalandozik, bár tudja jól, hogy senki nem szereti, ha megbámulják. Így hát csak óvatosan teszi. Képzeletben búcsúzik mindentől, talán nem fog ide többé visszatérni. Bár sok mindent gondol, s mégsem úgy alakul.
Csendben sétálnak egymás mellett, de még élvezi is, pedig általában kérdezősködik. Ezt végül Nori töri meg, majd belekarol, hogy egy kicsit úgy sétáljanak tovább.*
- Minden este valami szörnyűséget álmodtam. Ez elő szokott fordulni, de nem minden egyes éjjel. Azt hittem megőrülök. El akartam onnan szabadulni. Talán túlaggódtam magam, miattad. Féltettelek. *Már tisztább minden, így megosztja a másikkal a gondolatait. Az sem segített, hogy többnyire elfelejtett enni is, így még annyi energiája sem volt, mint máskor. Nem szerencsés kombináció, de most talán ennek vége. A helynek és az eseményeknek tulajdonítja az egészet, nem másnak, de ez még a jövő zenéje, hogy tényleg így van-e.*
- Furcsa, de hiányzik a Pegazus. Ott feküdtem le először aludni a hosszú utam után, tudod? Mintha biztonságos lenne. De végre elkezdhetünk nézelődni, hogy megtaláljuk a még nagyobb biztonságot.
*Többször gondolkodott már ezen a kérdésen, de sosem komolyan. Valahogy csalogató minden szörnyűségével együtt az a magabiztosság, amit el tudnak játszani ezek a lányok. Persze, ez Mai-nak is megy, mint kiderült, de ez is olyasmi lehet, hogy mindig mindent tudni akar. Hogyan lehet ezt épp elmével művelni? Talán tényleg sehogy.* - Nem akarok Nori, ne aggódj, csak érdekelnek. Tudod, hogy minden érdekel.
*Immáron szép sminkben sétálnak, ami teljesen elveszi a figyelmet az ékeskedő karikáiról. Nem fogja nap, mint nap kiállni ezt a próbát, de abban benne van, hogy máskor is megengedje ezt a barátnőjének. És egészen jó érzés, hogy most olyan, mintha tényleg testvérek lennének, nem csak fogadott. Sosem hasonlított még senkire, s most sem teljes az összhang, mégis valami miatt azt képzeli.
Már sokkal jobban fókuszál és végre nem csak átfut mindenhol, hanem figyeli a terepet. Jó látni a dolgos hétköznapokat, már neki is hiányzik, hogy azzal foglalkozzon, ami majd egyszer a megélhetését fogja biztosítani. Az ugyan nem kétkezi munka, mint amivel szembesül éppen, de hasznos lesz. El-elkalandozik, bár tudja jól, hogy senki nem szereti, ha megbámulják. Így hát csak óvatosan teszi. Képzeletben búcsúzik mindentől, talán nem fog ide többé visszatérni. Bár sok mindent gondol, s mégsem úgy alakul.
Csendben sétálnak egymás mellett, de még élvezi is, pedig általában kérdezősködik. Ezt végül Nori töri meg, majd belekarol, hogy egy kicsit úgy sétáljanak tovább.*
- Minden este valami szörnyűséget álmodtam. Ez elő szokott fordulni, de nem minden egyes éjjel. Azt hittem megőrülök. El akartam onnan szabadulni. Talán túlaggódtam magam, miattad. Féltettelek. *Már tisztább minden, így megosztja a másikkal a gondolatait. Az sem segített, hogy többnyire elfelejtett enni is, így még annyi energiája sem volt, mint máskor. Nem szerencsés kombináció, de most talán ennek vége. A helynek és az eseményeknek tulajdonítja az egészet, nem másnak, de ez még a jövő zenéje, hogy tényleg így van-e.*
- Furcsa, de hiányzik a Pegazus. Ott feküdtem le először aludni a hosszú utam után, tudod? Mintha biztonságos lenne. De végre elkezdhetünk nézelődni, hogy megtaláljuk a még nagyobb biztonságot.
5254. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:28:43
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:28:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Büszke lehet magára, gyönyörű sminket sikerült Mai-ra festenie, és úgy tűnik, hogy ő is elégedett vele. Attól félt a legjobban, hogy barátnőjének nem fog tetszeni a végeredmény, de úgy látszik, hogy mégis.*
- Lehetséges, még nem próbáltam. *Vállat ránt, sosem próbált meg pénzt keresni ezzel. A kérdést nem tudja hova tenni, így tanácstalanul széttárja a karjait.* Fogalmam sincs, de miért gondolkozol te ilyeneken? Nem mindenki olyan jó buli, mint Haldrian vagy a Doki. Sokkal idegesítőbb alakokat is el kellene viselned. Tönkretennének téged. Ne akarj sellő lenni!
*Óvva inti ettől a munkától Mai-t. Nem véletlen, hogy ő sem próbálkozott meg még soha hasonlóval sem.*
- Tényleg hasonlítunk. Nekem tetszik, többször is megkérhetnél erre. Egyébként szívesen! *Kuncogja, aztán miután mindent összeszedtek, egy hat után végre távoznak a Sellőházból.
Az útjuk a Lakónegyeden vezet keresztül, ami továbbra sem tűnik élhető környéknek, de szerencsére nem is kell itt maradniuk. Őket várja Arthenior egy új élet reményével. Legalábbis Nori most már nagyon reménykedik abban, hogy a közös tervük eredményeként örökre maga mögött hagyhatja a kikötő mocskát. Milyen szép is volna…
A Lakónegyedet elhagyva a dokkokhoz érnek, oda, ahol ilyenkor délelőtt javában folyik a munka. Szekerek járnak ki-be, kereskedők kiáltoznak a halaikat árulva, matrózok cipelnek súlyos dobozokat fel a hajókra s le onnan. Így, ekkora nyüzsgésben nem is tűnik olyan veszélyesnek a kikötő, mint az éj leple alatt. A látszat ugye néha csal, és a felszínen minden sokkalta szebbnek látszik, mint ami kiderül akkor, ha a dolgok mélyére ásunk. Ilyen hely a kikötő is. Csalogató felszín, rothadó mag. Nem fog neki hiányozni egyáltalán. Eddig nem sokat beszélt, de most úgy érzi eljött az ideje az újabb kérdésnek.*
- Amúgy elmondod végre, hogy miért kellett menekülnünk a Sellőből? Történt valami, amiről nem tudok, vagy tényleg csak rémeket láttál? Bántott valaki, amíg nem voltam melletted? *Továbbra is gyanakszik, főleg úgy, hogy az előző kérdését szinte ignorálta Mai, ez pedig neki egyáltalán nem tetszik. Valami itt bűzlik, és nem fog megnyugodni, míg a végére nem jár, hogy mi.*
*Büszke lehet magára, gyönyörű sminket sikerült Mai-ra festenie, és úgy tűnik, hogy ő is elégedett vele. Attól félt a legjobban, hogy barátnőjének nem fog tetszeni a végeredmény, de úgy látszik, hogy mégis.*
- Lehetséges, még nem próbáltam. *Vállat ránt, sosem próbált meg pénzt keresni ezzel. A kérdést nem tudja hova tenni, így tanácstalanul széttárja a karjait.* Fogalmam sincs, de miért gondolkozol te ilyeneken? Nem mindenki olyan jó buli, mint Haldrian vagy a Doki. Sokkal idegesítőbb alakokat is el kellene viselned. Tönkretennének téged. Ne akarj sellő lenni!
*Óvva inti ettől a munkától Mai-t. Nem véletlen, hogy ő sem próbálkozott meg még soha hasonlóval sem.*
- Tényleg hasonlítunk. Nekem tetszik, többször is megkérhetnél erre. Egyébként szívesen! *Kuncogja, aztán miután mindent összeszedtek, egy hat után végre távoznak a Sellőházból.
Az útjuk a Lakónegyeden vezet keresztül, ami továbbra sem tűnik élhető környéknek, de szerencsére nem is kell itt maradniuk. Őket várja Arthenior egy új élet reményével. Legalábbis Nori most már nagyon reménykedik abban, hogy a közös tervük eredményeként örökre maga mögött hagyhatja a kikötő mocskát. Milyen szép is volna…
A Lakónegyedet elhagyva a dokkokhoz érnek, oda, ahol ilyenkor délelőtt javában folyik a munka. Szekerek járnak ki-be, kereskedők kiáltoznak a halaikat árulva, matrózok cipelnek súlyos dobozokat fel a hajókra s le onnan. Így, ekkora nyüzsgésben nem is tűnik olyan veszélyesnek a kikötő, mint az éj leple alatt. A látszat ugye néha csal, és a felszínen minden sokkalta szebbnek látszik, mint ami kiderül akkor, ha a dolgok mélyére ásunk. Ilyen hely a kikötő is. Csalogató felszín, rothadó mag. Nem fog neki hiányozni egyáltalán. Eddig nem sokat beszélt, de most úgy érzi eljött az ideje az újabb kérdésnek.*
- Amúgy elmondod végre, hogy miért kellett menekülnünk a Sellőből? Történt valami, amiről nem tudok, vagy tényleg csak rémeket láttál? Bántott valaki, amíg nem voltam melletted? *Továbbra is gyanakszik, főleg úgy, hogy az előző kérdését szinte ignorálta Mai, ez pedig neki egyáltalán nem tetszik. Valami itt bűzlik, és nem fog megnyugodni, míg a végére nem jár, hogy mi.*
5253. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-13 09:29:34
Üzenet elküldve: 2024-02-13 09:29:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
~Megint az engedelmesség..~
*Szótlanul hallgatja Relaelt, mellészegődve, ahogy megindulnak visszafelé.
A kérdését követő nevetést valamiért magától értetődőnek tartja. Természetesnek hat a nő szájából, még ha soha nem is egészen biztos benne, hogy valóban őszinte a másik jókedve. Mintha rajta nevetne.. Mégsem veszi azonban magára a szavakat.*
- A hasznomban leled örömöd, hölgyem, nem bennem.
*Feleli tényszerűen. Hasznosnak lenni pedig, ugye, nézőpont kérdése. Valószínűleg ha nem ment volna Relael után a zsebkendőjével, akkor az első - illetve akkor már a második, - elutasítás után faképnél hagyta volna az elf. Hiszen semmi közük nincs egymáshoz, egy kölcsönösen előnyös megállapodást leszámítva. Ha pedig nem lesz már hasznos Relael számára, akkor kétli, hogy a nő egy pillanattal tovább is 'örömét lelné' a társaságában. Elutasítás ide vagy oda. Megtartja azonban magának a gondolatait, faarccal nézelődve tovább.
Futólag mordul fel a csipkelődésre. Miből veszi vajon Relael, hogy érdekli egyáltalán, mit kedvelnek a hölgyek? Bagatell kérdés. Sokadjára jön elő ez a téma különben a másik részéről, és mindannyiszor mintha csúfolódna a kifejezéssel. Hogy jönnének a hölgyek egy magához hasonló alakhoz..? És hogy a hosszúéletű nyitott könyv lenne, ugyancsak abszurd. A tiltakozása nem jut el azonban a szavak szintjére. Elfordítja csak az arcát, a járókelőkkel kötve le helyette a figyelmét. Jólesik a frissebb, sós levegőt érezni a bőrén a házak közé szorult csatornaszag után, ahogy lassan kiérnek a kikötőhöz. A nyugalma kívülről talán tényleg veleszületett képességnek tűnhet, de valójában épp a törött testrészek okán megtanult, jól begyakorolt, életfogytig tartó leckéről van szó.*
~Világjáró típus..~
- Nem.
*Zárja remélhetőleg rövidre a nő által felvetett elképzelést. Ezúttal sem tervezi kifejteni, hogy miért nem, azontúl, hogy leszögezi, nem világcsavargó típus. Valamiért úgy érzi, minél kevesebbet oszt meg másokkal, annál több nyugalma van, és fordítva; minél kevesebbet tud másokról, annál jobb.*
~Megint az engedelmesség..~
*Szótlanul hallgatja Relaelt, mellészegődve, ahogy megindulnak visszafelé.
A kérdését követő nevetést valamiért magától értetődőnek tartja. Természetesnek hat a nő szájából, még ha soha nem is egészen biztos benne, hogy valóban őszinte a másik jókedve. Mintha rajta nevetne.. Mégsem veszi azonban magára a szavakat.*
- A hasznomban leled örömöd, hölgyem, nem bennem.
*Feleli tényszerűen. Hasznosnak lenni pedig, ugye, nézőpont kérdése. Valószínűleg ha nem ment volna Relael után a zsebkendőjével, akkor az első - illetve akkor már a második, - elutasítás után faképnél hagyta volna az elf. Hiszen semmi közük nincs egymáshoz, egy kölcsönösen előnyös megállapodást leszámítva. Ha pedig nem lesz már hasznos Relael számára, akkor kétli, hogy a nő egy pillanattal tovább is 'örömét lelné' a társaságában. Elutasítás ide vagy oda. Megtartja azonban magának a gondolatait, faarccal nézelődve tovább.
Futólag mordul fel a csipkelődésre. Miből veszi vajon Relael, hogy érdekli egyáltalán, mit kedvelnek a hölgyek? Bagatell kérdés. Sokadjára jön elő ez a téma különben a másik részéről, és mindannyiszor mintha csúfolódna a kifejezéssel. Hogy jönnének a hölgyek egy magához hasonló alakhoz..? És hogy a hosszúéletű nyitott könyv lenne, ugyancsak abszurd. A tiltakozása nem jut el azonban a szavak szintjére. Elfordítja csak az arcát, a járókelőkkel kötve le helyette a figyelmét. Jólesik a frissebb, sós levegőt érezni a bőrén a házak közé szorult csatornaszag után, ahogy lassan kiérnek a kikötőhöz. A nyugalma kívülről talán tényleg veleszületett képességnek tűnhet, de valójában épp a törött testrészek okán megtanult, jól begyakorolt, életfogytig tartó leckéről van szó.*
~Világjáró típus..~
- Nem.
*Zárja remélhetőleg rövidre a nő által felvetett elképzelést. Ezúttal sem tervezi kifejteni, hogy miért nem, azontúl, hogy leszögezi, nem világcsavargó típus. Valamiért úgy érzi, minél kevesebbet oszt meg másokkal, annál több nyugalma van, és fordítva; minél kevesebbet tud másokról, annál jobb.*
5252. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-10 00:44:59
Üzenet elküldve: 2024-02-10 00:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kyr segítsége nem feltétlenül szükséges, de ennek ellenére egy hálás biccentéssel köszöni meg neki Relael.*
- Bizony. Jó sok aranyba is került, de nemes állat, és elismerésreméltóan gyors is. Elég engedelmes is, szóval igazán megtérülő befektetés volt.
*Talán a vidéken egyike a leggyorsabb hátasoknak, ami szempont volt, ahogy az is, hogy telivér legyen a jószág. Elvégre Relael nem éri be egy egyszerű utazólóval, a hátasa annál fontosabb kelléke megjelenésének, hogy ebben kompromisszumot kössön.*
- Na na!
*Röviden felnevet, amivel többnyire sikerül palástolnia azt, hogy zavarja amiért Kyr ennyire a veséjébe lát. Kicsit már talán túlzottan is, ez gyanakvásra ad okot a számára.*
- Egyrészt nem szép dolog ám ilyen galád következtetéseket levonni rólam.
*Szavai kioktató jelentésük ellenére Relael jól érzékelhetően szórakozott, ez is csupán játszmájának része.*
- Másrészt pedig benned is kellőképpen örömömet lelem, s eddig nem igen kaptam elutasító választ.
*Egy angyali mosollyal arcán kíváncsian fürkészi, hogy vajon eme megállapítás milyen reakciót vált ki a férfiból. A büszkébbek bizonyosan felháborodnának, ám Kyr eddig valóban eléggé simulékony volt Relael szörnyű természete ellenére is.*
- Mmm, titkok. Látom abból akad neked egy pár. Bezzeg én, egy nyitott könyv vagyok elötted.
*Nem firtatja a történetet, elvégre nem óhajt tapintatlan lenni, ezt is inkább újabb lehetőségként ragadja meg, hogy kacéran csipkelődjön zárkózott útitársával.*
- De nincs aggodalomra okod, a hölgyek kedvelik a sérüléseket.
*Nehéz elképzelnie azt a fiatal férfiról, hogy olyan helyzetbe keveredik, ami végül valamilyen testrész törésével fejeződik be. Elvégre Kyr olyan nyugodt, Relael szinte már elhiszi, hogy mindennel szemben közömbös, ám már egy apró mosolyt látott, ami megdönti ezen elképzeléseit.*
- Szóval amolyan világjáró típus vagy.
*Nem vezeti le, hogy pontosan milyen jelekből következtetett erre, hiszen nyilvánvalónak tartja.
Könnyed cseverészése közben a rozoga kikötői épületeket lassan felváltja a sirályok rikácsolása, a sós víz és hal szaga, valamint az óceán morajlása.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.10 00:46:38
*Kyr segítsége nem feltétlenül szükséges, de ennek ellenére egy hálás biccentéssel köszöni meg neki Relael.*
- Bizony. Jó sok aranyba is került, de nemes állat, és elismerésreméltóan gyors is. Elég engedelmes is, szóval igazán megtérülő befektetés volt.
*Talán a vidéken egyike a leggyorsabb hátasoknak, ami szempont volt, ahogy az is, hogy telivér legyen a jószág. Elvégre Relael nem éri be egy egyszerű utazólóval, a hátasa annál fontosabb kelléke megjelenésének, hogy ebben kompromisszumot kössön.*
- Na na!
*Röviden felnevet, amivel többnyire sikerül palástolnia azt, hogy zavarja amiért Kyr ennyire a veséjébe lát. Kicsit már talán túlzottan is, ez gyanakvásra ad okot a számára.*
- Egyrészt nem szép dolog ám ilyen galád következtetéseket levonni rólam.
*Szavai kioktató jelentésük ellenére Relael jól érzékelhetően szórakozott, ez is csupán játszmájának része.*
- Másrészt pedig benned is kellőképpen örömömet lelem, s eddig nem igen kaptam elutasító választ.
*Egy angyali mosollyal arcán kíváncsian fürkészi, hogy vajon eme megállapítás milyen reakciót vált ki a férfiból. A büszkébbek bizonyosan felháborodnának, ám Kyr eddig valóban eléggé simulékony volt Relael szörnyű természete ellenére is.*
- Mmm, titkok. Látom abból akad neked egy pár. Bezzeg én, egy nyitott könyv vagyok elötted.
*Nem firtatja a történetet, elvégre nem óhajt tapintatlan lenni, ezt is inkább újabb lehetőségként ragadja meg, hogy kacéran csipkelődjön zárkózott útitársával.*
- De nincs aggodalomra okod, a hölgyek kedvelik a sérüléseket.
*Nehéz elképzelnie azt a fiatal férfiról, hogy olyan helyzetbe keveredik, ami végül valamilyen testrész törésével fejeződik be. Elvégre Kyr olyan nyugodt, Relael szinte már elhiszi, hogy mindennel szemben közömbös, ám már egy apró mosolyt látott, ami megdönti ezen elképzeléseit.*
- Szóval amolyan világjáró típus vagy.
*Nem vezeti le, hogy pontosan milyen jelekből következtetett erre, hiszen nyilvánvalónak tartja.
Könnyed cseverészése közben a rozoga kikötői épületeket lassan felváltja a sirályok rikácsolása, a sós víz és hal szaga, valamint az óceán morajlása.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.10 00:46:38
5251. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-09 19:10:05
Üzenet elküldve: 2024-02-09 19:10:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Ez a környék már nincs annyira ínyére, mint a természet lágy öle. Hallomásból tud róla, hogy nem neki való terület, Nori figyelmeztette is erre, de muszáj őt megtalálnia, mert egyszerűen beszélni akar vele. Pengeként siklik szívébe, amikor arra gondol, hogy lehet, hogy többet nem látja majd, mert amikor sarkon fordult és otthagyta, azzal kockáztatta az örök búcsút. De nem, ha bele döglik is elő fogja keríteni és eljut a lány kedvenc helyére, ahol őszintén reméli, hogy megfordul majd.
Ezen a terepen óvatosan közlekedik, nagy segítségére van hosszú köpenye, na meg, hogy még mindig szürke kisegérként tud elbújni és észrevétlen maradni. Nem az ő fajtája az, akit azonnal leszólítanak az utakon, hiszen öltözete semmit nem mutat meg abból, amilyen tud lenni.
Nem tetszenek neki az itt lézengő alakok, nem ehhez van szokva, de pont attól akart elszökni, amihez szokva van. Ezért hát legbelül még ennek is örül.
A világítótornyot nem nehéz észrevenni, hiszen erre szolgál. Zászlóként lebeg a szeme előtt, amiért el kell futni és kikapni a helyéről, hogy győzött. De nem ragadtatja el magát, csak figyelmesen és körültekintően vándorol egészen addig, amíg el nem éri.*
*Ez a környék már nincs annyira ínyére, mint a természet lágy öle. Hallomásból tud róla, hogy nem neki való terület, Nori figyelmeztette is erre, de muszáj őt megtalálnia, mert egyszerűen beszélni akar vele. Pengeként siklik szívébe, amikor arra gondol, hogy lehet, hogy többet nem látja majd, mert amikor sarkon fordult és otthagyta, azzal kockáztatta az örök búcsút. De nem, ha bele döglik is elő fogja keríteni és eljut a lány kedvenc helyére, ahol őszintén reméli, hogy megfordul majd.
Ezen a terepen óvatosan közlekedik, nagy segítségére van hosszú köpenye, na meg, hogy még mindig szürke kisegérként tud elbújni és észrevétlen maradni. Nem az ő fajtája az, akit azonnal leszólítanak az utakon, hiszen öltözete semmit nem mutat meg abból, amilyen tud lenni.
Nem tetszenek neki az itt lézengő alakok, nem ehhez van szokva, de pont attól akart elszökni, amihez szokva van. Ezért hát legbelül még ennek is örül.
A világítótornyot nem nehéz észrevenni, hiszen erre szolgál. Zászlóként lebeg a szeme előtt, amiért el kell futni és kikapni a helyéről, hogy győzött. De nem ragadtatja el magát, csak figyelmesen és körültekintően vándorol egészen addig, amíg el nem éri.*
5250. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-07 14:47:18
Üzenet elküldve: 2024-02-07 14:47:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Újra Artheniorba megy, de ezúttal saját célból. Az jutott eszébe, hogy szívesen lenne más lányokkal is, nem csak Lissával. Persze előző éjszakája a lánnyal egyszerűen fantasztikus volt, ez pedig csak még jobban meghozta a kedvét a többi kurtizánhoz. Kíváncsi arra, hogy kik vannak és mit tudnak még. Korábban „ajánlották” neki a Sellőházat is, de Agin először Artheniorban szeretne próbálkozni. Az mégis csak egy nagyváros. Immáron Ló nélkül indul útjára, gyalogolnia kell. Ez sem szegi jókedvét. Nyugodt tempóban sétál, alaposan megfigyeli az árusokat, a járókelőket, és persze a hatalmas tengert. *
* Újra Artheniorba megy, de ezúttal saját célból. Az jutott eszébe, hogy szívesen lenne más lányokkal is, nem csak Lissával. Persze előző éjszakája a lánnyal egyszerűen fantasztikus volt, ez pedig csak még jobban meghozta a kedvét a többi kurtizánhoz. Kíváncsi arra, hogy kik vannak és mit tudnak még. Korábban „ajánlották” neki a Sellőházat is, de Agin először Artheniorban szeretne próbálkozni. Az mégis csak egy nagyváros. Immáron Ló nélkül indul útjára, gyalogolnia kell. Ez sem szegi jókedvét. Nyugodt tempóban sétál, alaposan megfigyeli az árusokat, a járókelőket, és persze a hatalmas tengert. *
5249. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-30 09:20:51
Üzenet elküldve: 2024-01-30 09:20:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*A szokásos egykedvűséggel hallgatja Relael elégedetlen szavait az úriembereiről. A wegtoreniekkel kapcsolatos kéretlen tanácsra viszont mégis átsuhan egy váratlan mosoly az arcán, megenyhítve a vonásait egy pillanatra.*
- Észben tartom majd *feleli beleegyezően, félrepillantva, miközben a derű helyét egy búsabb árnyék váltja fel a szája sarkában. Nem kell azonban sok hozzá, hogy az arca visszavegye a mozdulatlanságát, és ahogy előre néz, már ismét csak a kifejezéstelenség tükröződik rajta.
A nő kétségkívül nem a kapott reakcióra számított az ajánlatára vonatkozóan. Nem reagál a feddő szavakra, nyugodtan várja, amíg Relael némi habozás után újra elindul előtte, s csak aztán engedi le a karját. Nem tehet róla, hogy a válasza nem volt kielégítő. Talán egy kicsit szórakoztatja a másik morgolódása, de valójában minden csak játék. Hiszen ugyanúgy zárkózik újra a jobbja mögé és követi őt, ahogy eddig is. Valójában Relael elérte, amit akart. Minden más csak tánc. Szavak.*
- Ez legyen a te döntésed, hölgyem. Hogy az út végén mennyire tartod a szolgálataimat.
*Természetesen nem siet az elf tudtára hozni, hogy egyébként is a városba vitte volna a dolga. Ha így is, úgy is odamegy, akkor az, hogy mindeközben keres-e még valamennyi aranyat csak egy lehetőség. Egyelőre van épp annyi a zsebében, hogy elboldoguljon vele egy darabig, ennél több pedig sosem érdekelte. Ha Relael nem fizetne semmit - akkor is elkísérné. Ezt az információt azonban nem átall elzárni előle. Pontosan tudja, milyen védtelenné tenné vele magát.*
- Az én kételyeimet az arany nem űzi el.
*Teszi még hozzá, bepillantva egy keresztutcába. Sőt, a pénz ilyen nyílt ígérete talán, ha lehet, csak rosszabbá teszi.
Szó nélkül hagyja, hogy vezessék a házak között. Nem ismerős a környéken, így nem tudja pontosan hol lehetnek, csak általánosságban tudja megmondani, például azt, hogy magához képest merre van a víz. Azon, hogy miért a főutcákon járnak nem gondolkozik sokat - természetesnek tűnik, hogy a hosszúéletű nem a sikátorokon vág keresztül.
A nevére vonatkozó kérdésre hallgat egy darabig, mintha nem hallotta volna. Nem különösebben zavarná, ha a másik úgy szólítaná, ahogy kedve tartja. A nevek nem jelentenek semmit. Formaságok. Különben is, honnan tudhatná, hogy vajon a nő az igazi nevén mutatkozott-e be? Használhatott volna bármilyen más szót arra, hogy jelezze vele a saját személyét. De ha a nevek nem jelentenek semmit, akkor minek fukarkodni velük?..*
- Kyr *egykedvűen tartja szemmel a közelükben elhaladó járókelőket.* A nevem Kyr.
*A szokásos egykedvűséggel hallgatja Relael elégedetlen szavait az úriembereiről. A wegtoreniekkel kapcsolatos kéretlen tanácsra viszont mégis átsuhan egy váratlan mosoly az arcán, megenyhítve a vonásait egy pillanatra.*
- Észben tartom majd *feleli beleegyezően, félrepillantva, miközben a derű helyét egy búsabb árnyék váltja fel a szája sarkában. Nem kell azonban sok hozzá, hogy az arca visszavegye a mozdulatlanságát, és ahogy előre néz, már ismét csak a kifejezéstelenség tükröződik rajta.
A nő kétségkívül nem a kapott reakcióra számított az ajánlatára vonatkozóan. Nem reagál a feddő szavakra, nyugodtan várja, amíg Relael némi habozás után újra elindul előtte, s csak aztán engedi le a karját. Nem tehet róla, hogy a válasza nem volt kielégítő. Talán egy kicsit szórakoztatja a másik morgolódása, de valójában minden csak játék. Hiszen ugyanúgy zárkózik újra a jobbja mögé és követi őt, ahogy eddig is. Valójában Relael elérte, amit akart. Minden más csak tánc. Szavak.*
- Ez legyen a te döntésed, hölgyem. Hogy az út végén mennyire tartod a szolgálataimat.
*Természetesen nem siet az elf tudtára hozni, hogy egyébként is a városba vitte volna a dolga. Ha így is, úgy is odamegy, akkor az, hogy mindeközben keres-e még valamennyi aranyat csak egy lehetőség. Egyelőre van épp annyi a zsebében, hogy elboldoguljon vele egy darabig, ennél több pedig sosem érdekelte. Ha Relael nem fizetne semmit - akkor is elkísérné. Ezt az információt azonban nem átall elzárni előle. Pontosan tudja, milyen védtelenné tenné vele magát.*
- Az én kételyeimet az arany nem űzi el.
*Teszi még hozzá, bepillantva egy keresztutcába. Sőt, a pénz ilyen nyílt ígérete talán, ha lehet, csak rosszabbá teszi.
Szó nélkül hagyja, hogy vezessék a házak között. Nem ismerős a környéken, így nem tudja pontosan hol lehetnek, csak általánosságban tudja megmondani, például azt, hogy magához képest merre van a víz. Azon, hogy miért a főutcákon járnak nem gondolkozik sokat - természetesnek tűnik, hogy a hosszúéletű nem a sikátorokon vág keresztül.
A nevére vonatkozó kérdésre hallgat egy darabig, mintha nem hallotta volna. Nem különösebben zavarná, ha a másik úgy szólítaná, ahogy kedve tartja. A nevek nem jelentenek semmit. Formaságok. Különben is, honnan tudhatná, hogy vajon a nő az igazi nevén mutatkozott-e be? Használhatott volna bármilyen más szót arra, hogy jelezze vele a saját személyét. De ha a nevek nem jelentenek semmit, akkor minek fukarkodni velük?..*
- Kyr *egykedvűen tartja szemmel a közelükben elhaladó járókelőket.* A nevem Kyr.
5248. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-28 18:19:33
Üzenet elküldve: 2024-01-28 18:19:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael szavai mögött megbújó valódi szándék sok esetben kétségbevonható, az elf könnyedén dobálózik hangzatos kifejezésekkel, Kyr pedig meglehetősen jól a hosszúéletű veséjébe lát. Ámbár a fiatal férfi érezheti, hogy cukormázos dorombolása az ifjú kisasszonynak tényleges kíváncsiságot rejt. Érdekli őt ez a zárkózott, szűkszavú, feltehetően sokat látott alak. Kicsit talán emlékezteti is valakire. Ez az érdeklődés jelenleg neutrális, s könnyedén fordulhat át ragaszkodásba, vagy ellenszenvbe. Hogy melyik lesz végül, ez bizony sok mindenen múlik, köztük Kyr nyitottságán is.*
- Most éppen mindegyik mással foglalatoskodik.
*Enyhe felháborodottságot enged meg beférkőzni hangjába, elvégre senkinek sem lehet jobb elfoglaltsága, mint Relaellel tölteni az idejét.*
- Egyikük például valami kétes wegtoreni urasággal üzletelget, mintha ebből bármi gyümölcsöző kisülhetne. Ha egy tanácsot adhatok, akkor az az, hogy sose bízz a wegtoreniekben!
*Mondanivalója enyhe éllel rendelkezik, ám az elf könnyedén tovább is lendül feltámadó ellenszenvén, s komolyabb figyelmet szentel annak, hogy valamelyest szóra bírja új beszélgetőpartnerét.
A válaszra megrándul arcán pihenő tökéletesen kellemes maszkja.*
- Erre nehéz alapozni.
*Teszi hozzá kissé megrovóan, s rövid ideig habozik is a gesztust követően. Végül lendületes, de kényelmes tempóban folytatja útját, s remélhetőleg Kyr is vele tart.*
- Mennyi arany szükséges a kételyek eloszlatásához? Ötven? Száz?
*Relael a lakóházak felé veszi az irányt. Ha a fiatal férfi ismerős a környéken, akkor tudhatja, hogy a lakónegyedben járnak. Az elf körültekintően kerüli is a szűk kis utcákat, talán elővigyázatosságból, talán nem akar gyanúsnak tűnni, vagy talán csupán a főutcákat ismeri még.*
- Na és hogyan szólíthatlak? Vagy maradjunk a Titokzatos Idegennél?
*Eljátszadozik a gondolattal, elvégre szeret másokat sajátos módon nevezni, ezzel is csekélyke és törékeny hatalmát fitogtatva.*
*Relael szavai mögött megbújó valódi szándék sok esetben kétségbevonható, az elf könnyedén dobálózik hangzatos kifejezésekkel, Kyr pedig meglehetősen jól a hosszúéletű veséjébe lát. Ámbár a fiatal férfi érezheti, hogy cukormázos dorombolása az ifjú kisasszonynak tényleges kíváncsiságot rejt. Érdekli őt ez a zárkózott, szűkszavú, feltehetően sokat látott alak. Kicsit talán emlékezteti is valakire. Ez az érdeklődés jelenleg neutrális, s könnyedén fordulhat át ragaszkodásba, vagy ellenszenvbe. Hogy melyik lesz végül, ez bizony sok mindenen múlik, köztük Kyr nyitottságán is.*
- Most éppen mindegyik mással foglalatoskodik.
*Enyhe felháborodottságot enged meg beférkőzni hangjába, elvégre senkinek sem lehet jobb elfoglaltsága, mint Relaellel tölteni az idejét.*
- Egyikük például valami kétes wegtoreni urasággal üzletelget, mintha ebből bármi gyümölcsöző kisülhetne. Ha egy tanácsot adhatok, akkor az az, hogy sose bízz a wegtoreniekben!
*Mondanivalója enyhe éllel rendelkezik, ám az elf könnyedén tovább is lendül feltámadó ellenszenvén, s komolyabb figyelmet szentel annak, hogy valamelyest szóra bírja új beszélgetőpartnerét.
A válaszra megrándul arcán pihenő tökéletesen kellemes maszkja.*
- Erre nehéz alapozni.
*Teszi hozzá kissé megrovóan, s rövid ideig habozik is a gesztust követően. Végül lendületes, de kényelmes tempóban folytatja útját, s remélhetőleg Kyr is vele tart.*
- Mennyi arany szükséges a kételyek eloszlatásához? Ötven? Száz?
*Relael a lakóházak felé veszi az irányt. Ha a fiatal férfi ismerős a környéken, akkor tudhatja, hogy a lakónegyedben járnak. Az elf körültekintően kerüli is a szűk kis utcákat, talán elővigyázatosságból, talán nem akar gyanúsnak tűnni, vagy talán csupán a főutcákat ismeri még.*
- Na és hogyan szólíthatlak? Vagy maradjunk a Titokzatos Idegennél?
*Eljátszadozik a gondolattal, elvégre szeret másokat sajátos módon nevezni, ezzel is csekélyke és törékeny hatalmát fitogtatva.*
5247. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-28 09:39:10
Üzenet elküldve: 2024-01-28 09:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Nem nézné ostobának. Futólag pillant oldalra a kijelentésre. Bár nem látja Relael arcát, de ebben a pillanatban mégis biztos benne, hogy a másik szemrebbenés nélkül letagadná azt is, hogy az ég kék, ha ezt kívánná az érdeke. Nem, a szavak valójában sosem érnek többet, mint a tettek. Érzi, ahogy a különböző kifejezések pattognak a bőrén, keresik a rést a pajzsán. Nem ment udvariasan, nem ment kedvesen, helyes helyett most katonással próbálnak a lelkére hatni. Akibe viszont gyerekkora óta azt nevelték, hogy nem ér semmit, azt nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről - akár pozitív, akár negatív irányba. Főleg egy ismeretlennek. Főleg egy ismeretlennek, akinél a szavak eddig nem tűntek egyébnek, mint üres zálogtétnek.*
~Nem, a hölgyeknek nem.~
*Megtartja magának a gondolatait a kérdésre, némán lépdelve tovább Relael mögött. Még mindig nem döntötte el, hogy a nő vagy egyáltalán ne ismerné a környéket, vagy épp ellenkezőleg, ennyire otthon lenne benne, és egyelőre jobban tart az utóbbi lehetőségtől annál, semhogy belemenjen gyermekded csipkelődésekbe.*
- Talán nincs megbízható marcona úriember a köreidben, hogy kikötői idegenekre bízod magad, hölgyem?
*Kérdezi a Relael által felvázolt eshetőséget hallgatva. A mondatvégi megnevezést mint egy titulust használja, de mozdulatlan marad az arca, ha a másik esetleg arról próbálná megtippelni, vajon Kyr komolyan gondolja-e vagy csak élcelődik. Ő különben is feltételez csak. Összehúzza a szemét egy bizonytalanabb alakot követve a tekintetével egy darabig, mielőtt a nő megtorpanására ő is megállna és visszafordítaná felé a fejét.
A szavak továbbra is szépek, a mosoly pedig kétségkívül megnyerő. Ha nem hangzott volna el az eddigi beszélgetés, talán hagyná is elaltatni vele a józan eszét. De hogyan bízzon benne, hogy a munka valóban „ilyen” egyszerű lesz? Ha nem a városban lenne dolga később egyébként is, nem biztos, hogy kitérőt tenne „némi aranyért” és Relael jó kedvéért cserébe.*
- Meglátjuk *feleli végül. Még mindig úgy érzi, hogy tudtán kívül léphet kígyófészekbe és ez elég okot ad az óvatosságra. A saját bőrét semmi esetre sem vinné vásárra egy idegen kedvéért.
A kezével int maga elé, hogy a nő mutassa az utat. Hölgyeké az elsőbbség, ugye.*
*Nem nézné ostobának. Futólag pillant oldalra a kijelentésre. Bár nem látja Relael arcát, de ebben a pillanatban mégis biztos benne, hogy a másik szemrebbenés nélkül letagadná azt is, hogy az ég kék, ha ezt kívánná az érdeke. Nem, a szavak valójában sosem érnek többet, mint a tettek. Érzi, ahogy a különböző kifejezések pattognak a bőrén, keresik a rést a pajzsán. Nem ment udvariasan, nem ment kedvesen, helyes helyett most katonással próbálnak a lelkére hatni. Akibe viszont gyerekkora óta azt nevelték, hogy nem ér semmit, azt nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről - akár pozitív, akár negatív irányba. Főleg egy ismeretlennek. Főleg egy ismeretlennek, akinél a szavak eddig nem tűntek egyébnek, mint üres zálogtétnek.*
~Nem, a hölgyeknek nem.~
*Megtartja magának a gondolatait a kérdésre, némán lépdelve tovább Relael mögött. Még mindig nem döntötte el, hogy a nő vagy egyáltalán ne ismerné a környéket, vagy épp ellenkezőleg, ennyire otthon lenne benne, és egyelőre jobban tart az utóbbi lehetőségtől annál, semhogy belemenjen gyermekded csipkelődésekbe.*
- Talán nincs megbízható marcona úriember a köreidben, hogy kikötői idegenekre bízod magad, hölgyem?
*Kérdezi a Relael által felvázolt eshetőséget hallgatva. A mondatvégi megnevezést mint egy titulust használja, de mozdulatlan marad az arca, ha a másik esetleg arról próbálná megtippelni, vajon Kyr komolyan gondolja-e vagy csak élcelődik. Ő különben is feltételez csak. Összehúzza a szemét egy bizonytalanabb alakot követve a tekintetével egy darabig, mielőtt a nő megtorpanására ő is megállna és visszafordítaná felé a fejét.
A szavak továbbra is szépek, a mosoly pedig kétségkívül megnyerő. Ha nem hangzott volna el az eddigi beszélgetés, talán hagyná is elaltatni vele a józan eszét. De hogyan bízzon benne, hogy a munka valóban „ilyen” egyszerű lesz? Ha nem a városban lenne dolga később egyébként is, nem biztos, hogy kitérőt tenne „némi aranyért” és Relael jó kedvéért cserébe.*
- Meglátjuk *feleli végül. Még mindig úgy érzi, hogy tudtán kívül léphet kígyófészekbe és ez elég okot ad az óvatosságra. A saját bőrét semmi esetre sem vinné vásárra egy idegen kedvéért.
A kezével int maga elé, hogy a nő mutassa az utat. Hölgyeké az elsőbbség, ugye.*
5246. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:27:06
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:27:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael olyan magabiztosággal mozog az egyébként számára ismeretlen kikötői világban, mintha valójában ő uralná az egészet. Sietős léptei nem félelemből fakadnak, sokkal inkább egy elfoglalt személy türelmetlenségével kerülgeti a lézengő egyéneket.
Nem tart sokáig Kyrnek beérnie őt, ami csupán enyhe meglepetést okoz a hosszúéletűnek, s inkább elégedettséget, illetve kíváncsiságot olvashat le arcáról a fiatal férfi. Véletlenek nincsenek, különösen ha Relaelről van szó, ám a hosszúéletű azt sosem tudhatja, hogy a másik személy miként fog reagálni és dönteni. Ez az izgalmas a nevetséges kis játszmáiban.
Kyr viszont eszes, átlát rajta, ami felettébb bosszantó. Ez persze nem jelenti azt, hogy Relael esetleg ne tudna hatást gyakorolni rá, s végül őt is behálózni.*
- Oh, milyen becsületes.
*Finom mozdulattal veszi át a koszos, puha anyagot a férfitől, majd könnyedén összehajtja úgy, hogy véletlenül se piszkítsa be vele tenyerét, illetve ruhájának zsebét, ahova elrejti csaliját.*
- Ostobának? Ugyan ugyan, sosem néznélek ostobának. *Szavaiból csöpög a hazugság és hízelgés ragacsos elegye.*
- Micsoda katonás szigor és súlyos vádak. Minden hölgynek ehhez van szerencséje?
*Csalódottságot megjátszva biggyeszti le alsó ajkát, s ugyan szeme sarkából lopva Kyrt fürkészi, de tekintete többnyire környezetét figyeli. A férfi talán túlzott óvatossága arra engedi következtetni, hogy vagy sok nehézséget rótt reá az élet, vagy egészen kisfiú korától fogva erre nevelték.*
- Ami azt illeti szívesen venném, ha volna egy marcona férfi útitársam a városig. Ez a könyörtelen kiállás biztosan kedvét szegné az útonálló gazembereknek.
*Mutatóujjával saját arca körül rajzol egy képzeletbeli kört a levegőben, közben pedig lassít léptein, végül pedig meg is torpan, hogy teljes testével Kyr felé fordulhasson és figyelmét ezúttal csak és kizárólagosan neki szentelhesse.*
- Érdekelne egy ilyen egyszerű feladat némi aranyért cserébe?
*Legbájosabb mosolyával jutalmazza a számára még ismeretlen férfit, s bizony ez a mosoly kifogástalan, jól begyakorolt, akár őszintének is tűnhet, pedig nem több egy praktikus kelléknél, melyet még édesapja és az illemtanára vertek belé. Szükség esetén akár szó szerint.*
*Relael olyan magabiztosággal mozog az egyébként számára ismeretlen kikötői világban, mintha valójában ő uralná az egészet. Sietős léptei nem félelemből fakadnak, sokkal inkább egy elfoglalt személy türelmetlenségével kerülgeti a lézengő egyéneket.
Nem tart sokáig Kyrnek beérnie őt, ami csupán enyhe meglepetést okoz a hosszúéletűnek, s inkább elégedettséget, illetve kíváncsiságot olvashat le arcáról a fiatal férfi. Véletlenek nincsenek, különösen ha Relaelről van szó, ám a hosszúéletű azt sosem tudhatja, hogy a másik személy miként fog reagálni és dönteni. Ez az izgalmas a nevetséges kis játszmáiban.
Kyr viszont eszes, átlát rajta, ami felettébb bosszantó. Ez persze nem jelenti azt, hogy Relael esetleg ne tudna hatást gyakorolni rá, s végül őt is behálózni.*
- Oh, milyen becsületes.
*Finom mozdulattal veszi át a koszos, puha anyagot a férfitől, majd könnyedén összehajtja úgy, hogy véletlenül se piszkítsa be vele tenyerét, illetve ruhájának zsebét, ahova elrejti csaliját.*
- Ostobának? Ugyan ugyan, sosem néznélek ostobának. *Szavaiból csöpög a hazugság és hízelgés ragacsos elegye.*
- Micsoda katonás szigor és súlyos vádak. Minden hölgynek ehhez van szerencséje?
*Csalódottságot megjátszva biggyeszti le alsó ajkát, s ugyan szeme sarkából lopva Kyrt fürkészi, de tekintete többnyire környezetét figyeli. A férfi talán túlzott óvatossága arra engedi következtetni, hogy vagy sok nehézséget rótt reá az élet, vagy egészen kisfiú korától fogva erre nevelték.*
- Ami azt illeti szívesen venném, ha volna egy marcona férfi útitársam a városig. Ez a könyörtelen kiállás biztosan kedvét szegné az útonálló gazembereknek.
*Mutatóujjával saját arca körül rajzol egy képzeletbeli kört a levegőben, közben pedig lassít léptein, végül pedig meg is torpan, hogy teljes testével Kyr felé fordulhasson és figyelmét ezúttal csak és kizárólagosan neki szentelhesse.*
- Érdekelne egy ilyen egyszerű feladat némi aranyért cserébe?
*Legbájosabb mosolyával jutalmazza a számára még ismeretlen férfit, s bizony ez a mosoly kifogástalan, jól begyakorolt, akár őszintének is tűnhet, pedig nem több egy praktikus kelléknél, melyet még édesapja és az illemtanára vertek belé. Szükség esetén akár szó szerint.*
5245. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-18 19:35:20
Üzenet elküldve: 2024-01-18 19:35:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Oh.. Hát csak kibújt a szög a zsákból. Nem hatna idegenül egy cinkos félmosoly a szája szegletében a megváltozott tegezést hallva, de rezzenéstelenül kémleli tovább a horizontot a víz fölött, mielőtt visszafordulna a nő felé, ezúttal már csak a fejét fordítva az irányába. Lehet, hogy tájékozatlan annyira, hogy ne tudja kivel beszél, de nem annyira, hogy ne vegye észre, ha akarnak tőle valamit. Feltevések csak; egy dolog lesz minden kétséget kizáróan világos számára a válaszból – Relael nem szokott hozzá, hogy ne kapja meg, amit akar. Érdektelenül néz vissza a gyilkosokat is megszégyenítő szemekbe. Bukott nemesség. Borzasztó lehet, ha a világ hirtelen más középponti pályára áll.
Nem reagál a szavakra. Nem is érzi, hogy várnák tőle. A nő keze után fordul a tekintete, de csak a ruha kerül megigazításra.*
~ Hét Varjú..~
*Leheletnyit összébb húzódik a szemöldöke, ahogy felpillant Relael arcába, továbbra is szó nélkül követve nyomon a távolodó lépteket és a kacajt. A maga részéről talán ennyiben is hagyná a dolgot, de a pördülésre félrelibbenő kendő mégsem hagyja visszamerülni a nyugodt merengésbe. Karbafont kézzel nézi a levegőben vitorlázó anyagot, ahogy az lassan a földre hullik. A sarka alá nyúlva játszik vele a szél.
Ellöki magát a cölöptől. Lépés közben hajol a kendőért, csuklóból rázva le róla a port, ahogy lendületesen a nő után indul.*
*Nem elég naiv ahhoz, hogy ne tudná pontosan: nem ő az első, és nem is ő az utolsó, akinek Relael szép szavakkal játszik az önbecsülésére. Összehúzza a szemét az elf alakját kutatva, de nem nehéz észrevenni a nő hátának vonalát a kikötői közegben. Egy bálteremben sem lenne esélye észrevétlennek maradni. Félrehúzódik egy szembejövő elől, a másikéhoz igazítva a lépteit, ahogy lassan utoléri.*
- Hasznosnak lenni nézőpont kérdése *nyújtja nyugodtan Relael felé a kendőjét.
A jobb válla mögé húzódva, fél lépés távolságot tartva követi őt. Se nem őre, se nem inasa, de leginkább így tud feltűnés nélkül elvegyülni mellette. Egyébként sem árt a félszemét rajta tartania. Elfordítja a fejét a környezetet fürkészve egy pillanatig.*
- Nem zavar ha dolgoznom kell, de nem szeretem, ha ostobának néznek közben.
*Néz vissza előre.*
*Oh.. Hát csak kibújt a szög a zsákból. Nem hatna idegenül egy cinkos félmosoly a szája szegletében a megváltozott tegezést hallva, de rezzenéstelenül kémleli tovább a horizontot a víz fölött, mielőtt visszafordulna a nő felé, ezúttal már csak a fejét fordítva az irányába. Lehet, hogy tájékozatlan annyira, hogy ne tudja kivel beszél, de nem annyira, hogy ne vegye észre, ha akarnak tőle valamit. Feltevések csak; egy dolog lesz minden kétséget kizáróan világos számára a válaszból – Relael nem szokott hozzá, hogy ne kapja meg, amit akar. Érdektelenül néz vissza a gyilkosokat is megszégyenítő szemekbe. Bukott nemesség. Borzasztó lehet, ha a világ hirtelen más középponti pályára áll.
Nem reagál a szavakra. Nem is érzi, hogy várnák tőle. A nő keze után fordul a tekintete, de csak a ruha kerül megigazításra.*
~ Hét Varjú..~
*Leheletnyit összébb húzódik a szemöldöke, ahogy felpillant Relael arcába, továbbra is szó nélkül követve nyomon a távolodó lépteket és a kacajt. A maga részéről talán ennyiben is hagyná a dolgot, de a pördülésre félrelibbenő kendő mégsem hagyja visszamerülni a nyugodt merengésbe. Karbafont kézzel nézi a levegőben vitorlázó anyagot, ahogy az lassan a földre hullik. A sarka alá nyúlva játszik vele a szél.
Ellöki magát a cölöptől. Lépés közben hajol a kendőért, csuklóból rázva le róla a port, ahogy lendületesen a nő után indul.*
*Nem elég naiv ahhoz, hogy ne tudná pontosan: nem ő az első, és nem is ő az utolsó, akinek Relael szép szavakkal játszik az önbecsülésére. Összehúzza a szemét az elf alakját kutatva, de nem nehéz észrevenni a nő hátának vonalát a kikötői közegben. Egy bálteremben sem lenne esélye észrevétlennek maradni. Félrehúzódik egy szembejövő elől, a másikéhoz igazítva a lépteit, ahogy lassan utoléri.*
- Hasznosnak lenni nézőpont kérdése *nyújtja nyugodtan Relael felé a kendőjét.
A jobb válla mögé húzódva, fél lépés távolságot tartva követi őt. Se nem őre, se nem inasa, de leginkább így tud feltűnés nélkül elvegyülni mellette. Egyébként sem árt a félszemét rajta tartania. Elfordítja a fejét a környezetet fürkészve egy pillanatig.*
- Nem zavar ha dolgoznom kell, de nem szeretem, ha ostobának néznek közben.
*Néz vissza előre.*
5244. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-14 19:38:30
Üzenet elküldve: 2024-01-14 19:38:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kyrre láthatóan nincs olyan hatással, mint általában másokra szokott. Sem csodálatot, sem félelmet nem érzékel a férfi felől, ami felettébb bosszantja, egyelőre viszont félre teszi ellenérzéseit, hogy diszkréten tanulmányozza a kapott reakciót.*
- Oh...
*Feleli csalódottan, valójában pedig csak tovább duzzad benne a bosszúság, hiszen ez a senki fia csak úgy figyelmen kívül hagyja.
~ Hogy meri? ~
Motoszkálás kezdődik koponyája hátsó szegletében, de a morajlás még idejében lecsillapodik. Kontroll. Igyekszik azt visszaszerezni. Mostanában nagyobb szüksége lesz rá, mint bármikor hosszú évtizedei során.*
- Milyen kár.
*Feleli egy lemondó sóhaj kíséretében.*
- Pedig okos fiúnak tűntél. Hasznosnak.
*Relael negédes hangja továbbra is csalogatóan édes, ámbár érzékelhető benne a változás. Olyan apró, nehezen megfogható sejtelem csupán ez, hogy aligha bizonyíthatná rá bárki is, hogy valóban megváltozott viselkedése.
Tekintete talán árulkodóbb. Apróra szűkült szembogara mereven szegeződik Kyrre, mintha képes lenne áthasítani a férfi bőrét, húsát, csontjait. Zöld íriszei talán a kikötői fénynek hála még világosabbnak, fenyegetőbbnek tűnnek.*
- No mindegy.
*Megvonja vállait, s igazít egyet a ruhájának anyagán dereka környékén.*
- Akkor további szép napot! Aztán ha innál valamit, akkor térj be a fogadómba, a lakóházak szélén. Hét Varjú Taverna, meg fogod találni.
*Tesz néhány lépést abba az irányba, amerről jött, de még tartva a tisztes távolságot ahhoz, hogy szavai jól hallhatóak legyenek.*
- Szívesen látjuk a hozzád hasonló helyes fiúkat.
*Egy könnyed nevetéssel fordul sarkon, s pördültében egy finom kis kendő is a földön landol. Relael mit sem sejtve, sietős léptekkel indul tovább, miközben hímzett zsebkendőjét a kikötői mocsok nehezíti el, s húzza egyre lejjebb a sárba.*
*Kyrre láthatóan nincs olyan hatással, mint általában másokra szokott. Sem csodálatot, sem félelmet nem érzékel a férfi felől, ami felettébb bosszantja, egyelőre viszont félre teszi ellenérzéseit, hogy diszkréten tanulmányozza a kapott reakciót.*
- Oh...
*Feleli csalódottan, valójában pedig csak tovább duzzad benne a bosszúság, hiszen ez a senki fia csak úgy figyelmen kívül hagyja.
~ Hogy meri? ~
Motoszkálás kezdődik koponyája hátsó szegletében, de a morajlás még idejében lecsillapodik. Kontroll. Igyekszik azt visszaszerezni. Mostanában nagyobb szüksége lesz rá, mint bármikor hosszú évtizedei során.*
- Milyen kár.
*Feleli egy lemondó sóhaj kíséretében.*
- Pedig okos fiúnak tűntél. Hasznosnak.
*Relael negédes hangja továbbra is csalogatóan édes, ámbár érzékelhető benne a változás. Olyan apró, nehezen megfogható sejtelem csupán ez, hogy aligha bizonyíthatná rá bárki is, hogy valóban megváltozott viselkedése.
Tekintete talán árulkodóbb. Apróra szűkült szembogara mereven szegeződik Kyrre, mintha képes lenne áthasítani a férfi bőrét, húsát, csontjait. Zöld íriszei talán a kikötői fénynek hála még világosabbnak, fenyegetőbbnek tűnnek.*
- No mindegy.
*Megvonja vállait, s igazít egyet a ruhájának anyagán dereka környékén.*
- Akkor további szép napot! Aztán ha innál valamit, akkor térj be a fogadómba, a lakóházak szélén. Hét Varjú Taverna, meg fogod találni.
*Tesz néhány lépést abba az irányba, amerről jött, de még tartva a tisztes távolságot ahhoz, hogy szavai jól hallhatóak legyenek.*
- Szívesen látjuk a hozzád hasonló helyes fiúkat.
*Egy könnyed nevetéssel fordul sarkon, s pördültében egy finom kis kendő is a földön landol. Relael mit sem sejtve, sietős léptekkel indul tovább, miközben hímzett zsebkendőjét a kikötői mocsok nehezíti el, s húzza egyre lejjebb a sárba.*
5243. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-08 15:50:15
Üzenet elküldve: 2024-01-08 15:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Barátságtalan a víz. Szürkén lötyög a lába alatt. Karbafont kézzel figyeli a hullámtörő vonalát. Fehéren vet tajtékot a teteje. Sirályok. A néptelen, kijjebb eső mólón tompán hallja csak a kikötő zajait. Mozdulatlanul, egy magasabb cölöpnek döntve a vállát nézi az árbócok körül vitorlázó madarakat. A kabátjába kap egy nyílt tenger felől érkező széllökés.
Vár. Üres a kopott, vállán átvetett vászonzsák. Még hajnalban eladta belőle a mókus prémeket. Az artheniori kereskedő régi ismerőse. Meggazdagodni nem fog ezekből a balkézről jövő megrendelésekből, de szűkösebb időkben ez is segítség. És ha hihet a férfi mostani ígéretnek, kivételesen nagyobb vadra is kaphat megbízást. Csak ki kell várnia, amíg a lehetséges megrendelő hazatér a vidéki birtokáról, hogy megbeszélhessék a részleteket.
A gondolataiba veszve követi nyomon a kikötőbe érkező kisebb gályát. Borzolja a szél a válla fölött a tegezbe tűzött vesszők tollait. Az íja a tegezre szíjazva pihen a hátán. Nem tesz jót az idegnek a párás, sós levegő, és a kikötő szűk sikátoraiban sem venné sok hasznát a fegyvernek, mégsem megy sehova nélküle. Hallja a közeledő puha lépteket, de nem törődik velük. Biztos csak egy randalírozó gyerek, vagy az egyik kikötött lélekvesztő tulaja. Összehúzza a szemét, ahogy a többi között lassan manőverező hajót figyeli. Épp kivetik a horgonyt, amikor megszólítják. Csobbanva merül el a vízben. Nyugodtan fordítja az arcát az idegen felé.
Nem viszonozza se a köszöntést, se a mosolyt, de a tény, hogy egy jól öltözött nő szólt hozzá mégis elég okot ad rá, hogy elemelkedve a cölöptől a felsőtestét is felé fordítsa, miközben tovább hallgatja. Nem az ő dolga eldönteni, hogy igaz-e a történet. Igaz is lehet. Ez esetben a másik vagy ennyire elkeseredett, vagy ennyire naiv. Vagy csak pontosan tudja, hogy nincs mitől félnie. Egyelőre azonban még kísérőt sem lát vele, pedig Relael társadalmi rangját feltételezve talán illene mellé egy. Mozdulatlan marad az aggodalmas szavakra, nem kerülve a szemkontaktust.*
- Nem *feleli a kérdésre végül. Egy darabig még karbafont kézzel figyeli a nő arcát, mintha gondolkodna, aztán visszafordítja a tekintetét a víz felé.*
- Nem értek az italokhoz *dől a vállával a vaskos cölöpnek.* - Próbálja meg a városban a piactéren.
*Barátságtalan a víz. Szürkén lötyög a lába alatt. Karbafont kézzel figyeli a hullámtörő vonalát. Fehéren vet tajtékot a teteje. Sirályok. A néptelen, kijjebb eső mólón tompán hallja csak a kikötő zajait. Mozdulatlanul, egy magasabb cölöpnek döntve a vállát nézi az árbócok körül vitorlázó madarakat. A kabátjába kap egy nyílt tenger felől érkező széllökés.
Vár. Üres a kopott, vállán átvetett vászonzsák. Még hajnalban eladta belőle a mókus prémeket. Az artheniori kereskedő régi ismerőse. Meggazdagodni nem fog ezekből a balkézről jövő megrendelésekből, de szűkösebb időkben ez is segítség. És ha hihet a férfi mostani ígéretnek, kivételesen nagyobb vadra is kaphat megbízást. Csak ki kell várnia, amíg a lehetséges megrendelő hazatér a vidéki birtokáról, hogy megbeszélhessék a részleteket.
A gondolataiba veszve követi nyomon a kikötőbe érkező kisebb gályát. Borzolja a szél a válla fölött a tegezbe tűzött vesszők tollait. Az íja a tegezre szíjazva pihen a hátán. Nem tesz jót az idegnek a párás, sós levegő, és a kikötő szűk sikátoraiban sem venné sok hasznát a fegyvernek, mégsem megy sehova nélküle. Hallja a közeledő puha lépteket, de nem törődik velük. Biztos csak egy randalírozó gyerek, vagy az egyik kikötött lélekvesztő tulaja. Összehúzza a szemét, ahogy a többi között lassan manőverező hajót figyeli. Épp kivetik a horgonyt, amikor megszólítják. Csobbanva merül el a vízben. Nyugodtan fordítja az arcát az idegen felé.
Nem viszonozza se a köszöntést, se a mosolyt, de a tény, hogy egy jól öltözött nő szólt hozzá mégis elég okot ad rá, hogy elemelkedve a cölöptől a felsőtestét is felé fordítsa, miközben tovább hallgatja. Nem az ő dolga eldönteni, hogy igaz-e a történet. Igaz is lehet. Ez esetben a másik vagy ennyire elkeseredett, vagy ennyire naiv. Vagy csak pontosan tudja, hogy nincs mitől félnie. Egyelőre azonban még kísérőt sem lát vele, pedig Relael társadalmi rangját feltételezve talán illene mellé egy. Mozdulatlan marad az aggodalmas szavakra, nem kerülve a szemkontaktust.*
- Nem *feleli a kérdésre végül. Egy darabig még karbafont kézzel figyeli a nő arcát, mintha gondolkodna, aztán visszafordítja a tekintetét a víz felé.*
- Nem értek az italokhoz *dől a vállával a vaskos cölöpnek.* - Próbálja meg a városban a piactéren.
5242. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:34:54
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:34:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ő már tényleg kezdte beleélni magát a dologba. Szinte érezte a kellemes meleget és a finom takarót maga körül. Nem utalt semmi jel arra, hogy a férfi hazudna neki a szobáról, de úgy látszik tévedett. Legutóbbi kérdésére nem kap választ, csak ritka béna kifogásokat, amik után a másik úgy eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.*
- Hát persze, ki gondolta volna, hogy humbug az egész *mondja ezt már inkább csak magának. Ajkai észrevehetetlenül húzódnak szomorú mosolyra a sötétben. Azért nem csak a meleg szoba elvesztése fáj neki, hanem az is, hogy ez egy olyan estének indult, ahol valaki vele törődött volna, még ha csak fizetség címszó alatt is.
De végül is, mit is várt? Hogy majd egyszer jó lesz, kényelmes lesz neki valami? Dehogy, ebben régen sem reménykedett, és most sem. Még a végén kiderül, hogy az élete Idya mellett jobb volt, mint egyedül. Ő legalább számított rá, még ha ki is használta, látta benne azt, amit senki más, látta a lelkét, látta az erőt, ami a kis testben lakozik. És most? Holmi tolvajnak vagy kurvának nézik, semmi többnek.
Ahogy ott állva, egymagában gondolkodik, végül nem is a férfit hibáztatja, amiért faképnél hagyta, hanem saját magát. Még ezt is képes volt elszúrni, és egyedül talán semmire sem alkalmas.
Az biztos, hogy az önbizalmának nem tett jót a váratlan találkozás, de miután kimászik gondolatai mély gödréből, tovább indul az éjszakában, immáron nem úgy rohanva, mint pár perccel ezelőtt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ő már tényleg kezdte beleélni magát a dologba. Szinte érezte a kellemes meleget és a finom takarót maga körül. Nem utalt semmi jel arra, hogy a férfi hazudna neki a szobáról, de úgy látszik tévedett. Legutóbbi kérdésére nem kap választ, csak ritka béna kifogásokat, amik után a másik úgy eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.*
- Hát persze, ki gondolta volna, hogy humbug az egész *mondja ezt már inkább csak magának. Ajkai észrevehetetlenül húzódnak szomorú mosolyra a sötétben. Azért nem csak a meleg szoba elvesztése fáj neki, hanem az is, hogy ez egy olyan estének indult, ahol valaki vele törődött volna, még ha csak fizetség címszó alatt is.
De végül is, mit is várt? Hogy majd egyszer jó lesz, kényelmes lesz neki valami? Dehogy, ebben régen sem reménykedett, és most sem. Még a végén kiderül, hogy az élete Idya mellett jobb volt, mint egyedül. Ő legalább számított rá, még ha ki is használta, látta benne azt, amit senki más, látta a lelkét, látta az erőt, ami a kis testben lakozik. És most? Holmi tolvajnak vagy kurvának nézik, semmi többnek.
Ahogy ott állva, egymagában gondolkodik, végül nem is a férfit hibáztatja, amiért faképnél hagyta, hanem saját magát. Még ezt is képes volt elszúrni, és egyedül talán semmire sem alkalmas.
Az biztos, hogy az önbizalmának nem tett jót a váratlan találkozás, de miután kimászik gondolatai mély gödréből, tovább indul az éjszakában, immáron nem úgy rohanva, mint pár perccel ezelőtt.*
5241. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:03:05
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:03:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*A lány nem mutatkozik gálánsnak a felhívást illetően. Épp ellenkezőleg! Úgy viselkedik, mintha ő tett volna neki nagylelkű ajánlatot. Ez nincs az ínyére. Sem az, hogy ily vakmerő hozzáállással áldották meg. A Kikötőben ez bajt hozhat az ember fejére, de főleg a fogadóban. És ezáltal az ő fejére is...
Roppant óvatos alak. Legalábbis annak tartja magát. Tanult épp eleget életében, s nem csak hivatásából fakadóan. Mióta A Fekete Gályán szolgált, azóta egészen másképp közelíti meg a dolgokat. Tudja magáról, hogy a könnyű élvezetek rabja. De most valahogy felcsendül benne valami óvatosság újdonsült kísérőjét illetően. Ez az ébenhajú kis veszedelem olyan fajta, aki bajt okoz; neki pedig aligha van erre szüksége.*
-Nori. *Torpan meg néhány lépést követően. Az imént még berángatta volna valami sikátorba, de a vér most szerencsére inkább az agyát környékezi.*
-Eszembe jutott valami. *Harapja be ajkait.*
-Dolgom támadt. Roppant fontos, amolyan... Kikötői. Le kell lécelnem. *Kissé azért bosszús, de leginkább magára dühös, amiért szem elől tévesztette korábbi "célpontját".
Még egyszer szemügyre veszi a lányt, majd eltűnik a dokkokmenti rakodómunkások között. Ha valamihez ért, az a felszívódás. Legendás szinten űzi, még ha a kikötői legendáriumokba nem is fogják belefoglalni. Az azt jelentené, hogy nem jól csinálja, amit csinál. Sietve távozik, méghozzá a taverna felé. Talán út közben sikerül leakasztania még egy kevéske aranyat egy óvatlan járókelőről.*
*A lány nem mutatkozik gálánsnak a felhívást illetően. Épp ellenkezőleg! Úgy viselkedik, mintha ő tett volna neki nagylelkű ajánlatot. Ez nincs az ínyére. Sem az, hogy ily vakmerő hozzáállással áldották meg. A Kikötőben ez bajt hozhat az ember fejére, de főleg a fogadóban. És ezáltal az ő fejére is...
Roppant óvatos alak. Legalábbis annak tartja magát. Tanult épp eleget életében, s nem csak hivatásából fakadóan. Mióta A Fekete Gályán szolgált, azóta egészen másképp közelíti meg a dolgokat. Tudja magáról, hogy a könnyű élvezetek rabja. De most valahogy felcsendül benne valami óvatosság újdonsült kísérőjét illetően. Ez az ébenhajú kis veszedelem olyan fajta, aki bajt okoz; neki pedig aligha van erre szüksége.*
-Nori. *Torpan meg néhány lépést követően. Az imént még berángatta volna valami sikátorba, de a vér most szerencsére inkább az agyát környékezi.*
-Eszembe jutott valami. *Harapja be ajkait.*
-Dolgom támadt. Roppant fontos, amolyan... Kikötői. Le kell lécelnem. *Kissé azért bosszús, de leginkább magára dühös, amiért szem elől tévesztette korábbi "célpontját".
Még egyszer szemügyre veszi a lányt, majd eltűnik a dokkokmenti rakodómunkások között. Ha valamihez ért, az a felszívódás. Legendás szinten űzi, még ha a kikötői legendáriumokba nem is fogják belefoglalni. Az azt jelentené, hogy nem jól csinálja, amit csinál. Sietve távozik, méghozzá a taverna felé. Talán út közben sikerül leakasztania még egy kevéske aranyat egy óvatlan járókelőről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5257-5276