Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4440. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-23 07:40:56
Üzenet elküldve: 2020-02-23 07:40:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eddig minden olyan majdnem idillinek hatott, otthonos, mégis kalandokkal teli kis képnek, amire Fräd boldogan emlékezik vissza. Aztán sajnálatos módon tapasztalnia kell megint, hogy az élet célja a legkevésbé sem az, hogy ilyenekkel lássa el őt. Sokkal inkább gúnyos fintorral elé tol valami, vagy valaki olyasmit, amire a legkevésbé sem számított, egyáltalán nem a szó pozitív értelmében. Ez jelen esetben pedig nem más, mint a poshadt tengeri lé bukéjával "fényesített" Svornt, hiszen a tegnapi kis drámai akció miatt, valamint már csak azért is, mert az ennyire jellegzetesen kikötői alakok ellenszenvet váltanak ki belőle, a wegtoreni őt kedveli a legkevésbé. ~ Ó, a picsába! ~ Adja a saját tudomására viszonyulását a kalózhoz, de nem probléma, feltehetően meg fog változni a véleménye, biztosan majd hasznos lesz, meg segítőkész, próbálja ezekkel áltatni magát, miközben óhatatlanul is rádöbben mindig, ez mennyire lehetetlen. ~ Nem probléma. Vele hajózok, plusz veszélyes figurának tűnik, nem lenne jó összeveszni vele. ~ Ugyanakkor ezek miatt nem is szívesen tartana vele. Feltehetően ezek miatt dönt úgy, hogy egy biccentést és egy félmosolyt ejt meg felé, azzal tovább keresgél. Zopal, ork létére, eszesnek tűnik, Daesys pedig érdekes lány, plusz Frädnek bűntudata is van, amiért olyan dolgokat is mondhatott, amikre már nem emlékszik, de ennek ellenére, a puszta gondolatukat is megbánta már. Azonban elég az elmélkedésből, ideje árusokat keresni! Ez sokkal könnyebb feladat, mint gondolta volna, s sokkal szívderítőbbé válik számára, mint sejtené. Egy nagyon kedves jelre bukkan fel, Wegtoren és árusai személyében. Fräd szemei felcsillannak, mosolyogva indul el feléjük, nyakas, a Tűz Városára jellemző, hazai tartással. Apuszta látványa ennek már boldogítja, mi tagadást, kissé azért hiányzik neki az otthona. Amint megérkezik, megpróbál egy olyan köszönést megejteni a meghajlás után, amit tudtával csak az ottaniak ismernek, de persze pórul is járhat.*
-Sercegjen a parázs és ropogjon a tűz, uram! Mondja csak, árul üres lapokból álló zsebkönyvecskét, meg esetleg szénceruzát?
//Jó madarak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eddig minden olyan majdnem idillinek hatott, otthonos, mégis kalandokkal teli kis képnek, amire Fräd boldogan emlékezik vissza. Aztán sajnálatos módon tapasztalnia kell megint, hogy az élet célja a legkevésbé sem az, hogy ilyenekkel lássa el őt. Sokkal inkább gúnyos fintorral elé tol valami, vagy valaki olyasmit, amire a legkevésbé sem számított, egyáltalán nem a szó pozitív értelmében. Ez jelen esetben pedig nem más, mint a poshadt tengeri lé bukéjával "fényesített" Svornt, hiszen a tegnapi kis drámai akció miatt, valamint már csak azért is, mert az ennyire jellegzetesen kikötői alakok ellenszenvet váltanak ki belőle, a wegtoreni őt kedveli a legkevésbé. ~ Ó, a picsába! ~ Adja a saját tudomására viszonyulását a kalózhoz, de nem probléma, feltehetően meg fog változni a véleménye, biztosan majd hasznos lesz, meg segítőkész, próbálja ezekkel áltatni magát, miközben óhatatlanul is rádöbben mindig, ez mennyire lehetetlen. ~ Nem probléma. Vele hajózok, plusz veszélyes figurának tűnik, nem lenne jó összeveszni vele. ~ Ugyanakkor ezek miatt nem is szívesen tartana vele. Feltehetően ezek miatt dönt úgy, hogy egy biccentést és egy félmosolyt ejt meg felé, azzal tovább keresgél. Zopal, ork létére, eszesnek tűnik, Daesys pedig érdekes lány, plusz Frädnek bűntudata is van, amiért olyan dolgokat is mondhatott, amikre már nem emlékszik, de ennek ellenére, a puszta gondolatukat is megbánta már. Azonban elég az elmélkedésből, ideje árusokat keresni! Ez sokkal könnyebb feladat, mint gondolta volna, s sokkal szívderítőbbé válik számára, mint sejtené. Egy nagyon kedves jelre bukkan fel, Wegtoren és árusai személyében. Fräd szemei felcsillannak, mosolyogva indul el feléjük, nyakas, a Tűz Városára jellemző, hazai tartással. Apuszta látványa ennek már boldogítja, mi tagadást, kissé azért hiányzik neki az otthona. Amint megérkezik, megpróbál egy olyan köszönést megejteni a meghajlás után, amit tudtával csak az ottaniak ismernek, de persze pórul is járhat.*
-Sercegjen a parázs és ropogjon a tűz, uram! Mondja csak, árul üres lapokból álló zsebkönyvecskét, meg esetleg szénceruzát?
4439. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 22:57:46
Üzenet elküldve: 2020-02-22 22:57:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Az új élménytől ittasan meggyorsítja az iramot. Messze van a város, és szeretne minél előbb odaérni. Egyfolytában azon kattog az agya, hogy mit ajándékozzon Laurennek. Ékszert? Virágot? Csokoládét? Valami hasznosabbat? Mi az, aminek örülne? A nők kedvelek a finom ékszereket, talán Lauren is örülne neki.
Egy pillanatra azért megáll a dokkoknál, és a tüdejébe szívja a sós, tengeri levegőt. Sokáig nem fogja ezt viszont érezni. Mikor a szülei éltek, ilyen útra legfeljebb díszes kísérettel érkezhetett volna, ám végre teljesen egyedül van. Különösen felszabadító érzés.*
Egy pillanatra azért megáll a dokkoknál, és a tüdejébe szívja a sós, tengeri levegőt. Sokáig nem fogja ezt viszont érezni. Mikor a szülei éltek, ilyen útra legfeljebb díszes kísérettel érkezhetett volna, ám végre teljesen egyedül van. Különösen felszabadító érzés.*
4438. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:10:14
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút //
- Oké, akkor majd én hajtok. Múltkor is én hajtottam a szekeret. Mostanra már egész jól tudom az utat a városba.* Mondja neki, miközben elfoglalja a helyét a bakon. Ha a mélységi is elhelyezkedett, akkor megindítja a járgányt. A Lakónegyeden hamar áthaladnak és a Dokkokhoz érve Wrexan az erdei út felé irányítja Citromhabot. A sós tengeri szellő a hajával meg ló sörényével játszadozik. Alapjába véve egészen jó az idő. Ernuss közben szóba elegyedik vele.*
- Én csak úgy ide keveredtem. Munkát kerestem a kikötőben és ott botlottam bele Ralas úrba. Szóba elegyedtünk és a végén itt kötöttem ki. Furcsa, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyen fogok kikötni.* Fejezi be a mondandóját, hogy visszakérdezzen.*
- És te miért jöttél a Sellőházba?* Természetesen mire eljut ehhez a kérdéshez, már az erdő határánál járnak.*
- Oké, akkor majd én hajtok. Múltkor is én hajtottam a szekeret. Mostanra már egész jól tudom az utat a városba.* Mondja neki, miközben elfoglalja a helyét a bakon. Ha a mélységi is elhelyezkedett, akkor megindítja a járgányt. A Lakónegyeden hamar áthaladnak és a Dokkokhoz érve Wrexan az erdei út felé irányítja Citromhabot. A sós tengeri szellő a hajával meg ló sörényével játszadozik. Alapjába véve egészen jó az idő. Ernuss közben szóba elegyedik vele.*
- Én csak úgy ide keveredtem. Munkát kerestem a kikötőben és ott botlottam bele Ralas úrba. Szóba elegyedtünk és a végén itt kötöttem ki. Furcsa, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyen fogok kikötni.* Fejezi be a mondandóját, hogy visszakérdezzen.*
- És te miért jöttél a Sellőházba?* Természetesen mire eljut ehhez a kérdéshez, már az erdő határánál járnak.*
4437. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 13:40:14
Üzenet elküldve: 2020-02-22 13:40:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
- Remek *biccent, mikor Wrexan közli, hogy minden megvan, ami kellhet az útra.*
- Rád bízom a szekeret, nem biztos, hogy pontosan ismerem az utat *feleli, és ez alapján ül is fel a szekérre, hamarosan pedig meg is indulnak, és a Lakónegyeden át már a Dokkok mellett süvítenek el.
Ernuss nem tudja, hogy pontosan hány napnyira van szekérrel a város, ahogyan azt semmilyen tempóval kell haladniuk, hogy például nem két éjszakát töltenek az ingoványban hanem csak egyet. Vagy egy nap alatt is át lehet jutni az ingoványon? Ezt nem tudja, ám abban biztos, hogy nem egyszer kell majd a szekeret tolással és kiásással is újbóli haladásra bírniuk.*
- Miért jöttél a Sellőbe?
- Remek *biccent, mikor Wrexan közli, hogy minden megvan, ami kellhet az útra.*
- Rád bízom a szekeret, nem biztos, hogy pontosan ismerem az utat *feleli, és ez alapján ül is fel a szekérre, hamarosan pedig meg is indulnak, és a Lakónegyeden át már a Dokkok mellett süvítenek el.
Ernuss nem tudja, hogy pontosan hány napnyira van szekérrel a város, ahogyan azt semmilyen tempóval kell haladniuk, hogy például nem két éjszakát töltenek az ingoványban hanem csak egyet. Vagy egy nap alatt is át lehet jutni az ingoványon? Ezt nem tudja, ám abban biztos, hogy nem egyszer kell majd a szekeret tolással és kiásással is újbóli haladásra bírniuk.*
- Miért jöttél a Sellőbe?
4436. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 11:42:48
Üzenet elküldve: 2020-02-22 11:42:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
*A két fickó, Fräd, és Svornt óhatatlanul is egymásba botlik a Dokkoknál. A kereskedő hajók hatalmas árbocai között megbúvó Topáz is ott jár fel-le a kikötőben, ahogy a hullámok mossák a partot. Nem egy nagy kereskedelmi helyszín a kikötő. Egyik része sem, de megérzésük nem csal. Tapasztalt tengeri rókák lévén, tudják, hogy az Artheniorba tartó karavánok, olykor megállnak, hátha már a kikötőben el tudják sózni a portékáikat, ezzel megkímélve magukat a rakodás fáradalmaitól. A parttól kicsit odébb, az útra terített ponyvára vannak kirakodva érdekes holmik. Fräd azon nyomban felismeri a Wegtoreni felségjelzésű hajót, amiből éppen kipakolnak a szekerekre, és ebből a munkafolyamatból lett kiemelve néhány láda amit egy kecskeszakállas, fekete bőrű ember pakol a fehér plédre. Ujjain annyi a gyűrű, és karján a karperec, mintha ékszerész lenne, és önmagát reklámozná. Vagy bármikor eladhatna egyet belőle. Már messziről kiszúrja a két férfit, és hatalmas lendítéssel, és egy füttyentéssel kísérve kiabál nekik.*
-Jó urak! Ide, ide! Ha vásárolni akarnak, még most tegyék! Nincs rajta a városi felár.
*Hazudik egyértelműen, de nincs mit tenni. Ő az egyetlen ma reggel, illetve délelőtt akitől vásárolhatnának az útra.*
//Jó madarak//
*A két fickó, Fräd, és Svornt óhatatlanul is egymásba botlik a Dokkoknál. A kereskedő hajók hatalmas árbocai között megbúvó Topáz is ott jár fel-le a kikötőben, ahogy a hullámok mossák a partot. Nem egy nagy kereskedelmi helyszín a kikötő. Egyik része sem, de megérzésük nem csal. Tapasztalt tengeri rókák lévén, tudják, hogy az Artheniorba tartó karavánok, olykor megállnak, hátha már a kikötőben el tudják sózni a portékáikat, ezzel megkímélve magukat a rakodás fáradalmaitól. A parttól kicsit odébb, az útra terített ponyvára vannak kirakodva érdekes holmik. Fräd azon nyomban felismeri a Wegtoreni felségjelzésű hajót, amiből éppen kipakolnak a szekerekre, és ebből a munkafolyamatból lett kiemelve néhány láda amit egy kecskeszakállas, fekete bőrű ember pakol a fehér plédre. Ujjain annyi a gyűrű, és karján a karperec, mintha ékszerész lenne, és önmagát reklámozná. Vagy bármikor eladhatna egyet belőle. Már messziről kiszúrja a két férfit, és hatalmas lendítéssel, és egy füttyentéssel kísérve kiabál nekik.*
-Jó urak! Ide, ide! Ha vásárolni akarnak, még most tegyék! Nincs rajta a városi felár.
*Hazudik egyértelműen, de nincs mit tenni. Ő az egyetlen ma reggel, illetve délelőtt akitől vásárolhatnának az útra.*
4435. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-20 17:11:48
Üzenet elküldve: 2020-02-20 17:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
// Árust keresve //
* Múltkor is a dokkok környékén lelte meg azt amit keres, szóval most is arrafelé veszi az irányt. Tanulva a tegnapiból, úgy határoz, hogy beszerez valami krémet. Ha jól emlékszik, akkor elvileg készítenek Vérfűből kenőcsöket, amik jók a vérző sebekre. Igaz, hogy a Prof tudna segíteni rajta, de nem alapozhat rá mindent. Egy kis tégelynyi kenőcs nem árthat. A körülményeket nézve, hogy hova mennek a mérgekre is jó lehet ha odafigyel. ~ Ezek a őslakók szeretik méreggel átitatni fegyvereiket. Van valami gomba, ha jól tudom. Valaminek a lángja vagy mi. Abból is veszek egy keveset szárítva.~ Természetesen az üveggolyókról sem feledkezik meg. Reméli, hogy a primitívekkel majd tud kereskedni. Ha mégse kell nekik az se baj, mert nem fog olyan sokat bukni rajta. Mivel nem ismer olyanokat, akik ilyesmit árulnak, ezért a helybéliektől kér útbaigazítást.*
// Árust keresve //
* Múltkor is a dokkok környékén lelte meg azt amit keres, szóval most is arrafelé veszi az irányt. Tanulva a tegnapiból, úgy határoz, hogy beszerez valami krémet. Ha jól emlékszik, akkor elvileg készítenek Vérfűből kenőcsöket, amik jók a vérző sebekre. Igaz, hogy a Prof tudna segíteni rajta, de nem alapozhat rá mindent. Egy kis tégelynyi kenőcs nem árthat. A körülményeket nézve, hogy hova mennek a mérgekre is jó lehet ha odafigyel. ~ Ezek a őslakók szeretik méreggel átitatni fegyvereiket. Van valami gomba, ha jól tudom. Valaminek a lángja vagy mi. Abból is veszek egy keveset szárítva.~ Természetesen az üveggolyókról sem feledkezik meg. Reméli, hogy a primitívekkel majd tud kereskedni. Ha mégse kell nekik az se baj, mert nem fog olyan sokat bukni rajta. Mivel nem ismer olyanokat, akik ilyesmit árulnak, ezért a helybéliektől kér útbaigazítást.*
4434. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-19 17:45:10
Üzenet elküldve: 2020-02-19 17:45:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Kincskereső könyvecske//
//Szarkazmus//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd megfogadja Sryl tanácsát, s elindul a Dokkok felé. Ha nem lenne sirályszaros bukéja a sós, tengeri levegőnek, a wegtoreni arcára mosoly is kúszna. Majd ha kiérnek a tengerre... majd ha végre ott lesznek, ahol őszintén szabadnak érzi magát. Hiányzott már neki a tenger, ez a gondtalan életforma, Szarvasligetben már szinte el is felejtette. Milyen érdekes! Talán vissza se megy, vagy ha mégis, csupán elhordani a maradék holmiját. Most azonban fontos dolga van: árusokat keres, aztán ha talál megfelelő standot, igyekszik venni magának megfelelő üres zsebkönyvet, meg esetleg tintát, bár amit eltett, elégnek kéne lennie.*
//Kincskereső könyvecske//
//Szarkazmus//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd megfogadja Sryl tanácsát, s elindul a Dokkok felé. Ha nem lenne sirályszaros bukéja a sós, tengeri levegőnek, a wegtoreni arcára mosoly is kúszna. Majd ha kiérnek a tengerre... majd ha végre ott lesznek, ahol őszintén szabadnak érzi magát. Hiányzott már neki a tenger, ez a gondtalan életforma, Szarvasligetben már szinte el is felejtette. Milyen érdekes! Talán vissza se megy, vagy ha mégis, csupán elhordani a maradék holmiját. Most azonban fontos dolga van: árusokat keres, aztán ha talál megfelelő standot, igyekszik venni magának megfelelő üres zsebkönyvet, meg esetleg tintát, bár amit eltett, elégnek kéne lennie.*
4433. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:16:08
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:16:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Újra a dokkoknál van, s ha ez nem lenne elég, megint csak este. Ha nem lenne időérzéke, s nem tudná, hogy nem ugyanazkn a napon van itt, mint tegnap, valamint Beltrys sem lenne mellette, akkor már feltételezné is, hogy bizonyosan el se mozdult ő, csupán egy istenség hirtelen megáldotta valamennyi varázsitallal, így hirtelenjében. Mégis, ebben az eshetőségben is, honnan tudná, hogy ez hazugság? Nem hinné, hogy lenne olyan természetfeletti a három új közül Lanawinon, sőt, még a régieknél sem, aki áldását adná rá, főként, hogy az nem csak egy baráti dicséret kimutatása, hanem többes anyagi haszonnal való elhalmozás. Nem hiszi, hogy valaha, bárki képes lenne ilyen kedves lenni hozzá, még akkor sem, ha valami jót is tett volna életében afelé a bizonyos feltételezett valaki felé, nem még anélkül! Az emberek, elfek, valamint minden egyéb nép túl fukar, kapzsi és önző a hálához, így Parcy is úgy döntött, feladja a magányos évtizedek céltalan lepergését a semmiben és inkább munkát, az által pedig célokat keres magának.
Mégis hol lehetne itt valamilyen dologra akadni? Az istenek háta mögötti hely ez, ahogyan azt Artheniorban, cifra káromlások és részeg fogadónép között hallani szokta. Ilyenkor mindig elmosolyodik, hiszen tudja, mennyire nem pontos ez. Valójában van itt isten, a legsötétebb mindenki más számára, kiben nincsen hajósok vére, márpedig az elfben van. Emiatt pedig tudja is, hol fog próbálkozni, ahol bizonyosan akad munka a számára. Léptei a Sellőház felé vezetik, minél sürgősebben.*
*Újra a dokkoknál van, s ha ez nem lenne elég, megint csak este. Ha nem lenne időérzéke, s nem tudná, hogy nem ugyanazkn a napon van itt, mint tegnap, valamint Beltrys sem lenne mellette, akkor már feltételezné is, hogy bizonyosan el se mozdult ő, csupán egy istenség hirtelen megáldotta valamennyi varázsitallal, így hirtelenjében. Mégis, ebben az eshetőségben is, honnan tudná, hogy ez hazugság? Nem hinné, hogy lenne olyan természetfeletti a három új közül Lanawinon, sőt, még a régieknél sem, aki áldását adná rá, főként, hogy az nem csak egy baráti dicséret kimutatása, hanem többes anyagi haszonnal való elhalmozás. Nem hiszi, hogy valaha, bárki képes lenne ilyen kedves lenni hozzá, még akkor sem, ha valami jót is tett volna életében afelé a bizonyos feltételezett valaki felé, nem még anélkül! Az emberek, elfek, valamint minden egyéb nép túl fukar, kapzsi és önző a hálához, így Parcy is úgy döntött, feladja a magányos évtizedek céltalan lepergését a semmiben és inkább munkát, az által pedig célokat keres magának.
Mégis hol lehetne itt valamilyen dologra akadni? Az istenek háta mögötti hely ez, ahogyan azt Artheniorban, cifra káromlások és részeg fogadónép között hallani szokta. Ilyenkor mindig elmosolyodik, hiszen tudja, mennyire nem pontos ez. Valójában van itt isten, a legsötétebb mindenki más számára, kiben nincsen hajósok vére, márpedig az elfben van. Emiatt pedig tudja is, hol fog próbálkozni, ahol bizonyosan akad munka a számára. Léptei a Sellőház felé vezetik, minél sürgősebben.*
4432. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-03 16:34:37
Üzenet elküldve: 2020-02-03 16:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Reggel//
*A férfi újfent egy puszit ad kedvese homlokra, majd megfogja a kezét, és tovább sétálnak.*
- Hát nem születtél tengerész, vagy kalóz gyermekének. Ellenben egy kalóz felesége vagy. Az sem semmi.*-kuncogja el magát a férfi.*
- Lassan szerintem be kellene menni a városba. Halottam egy egész jó helytől ott, és a piac is szép. Megnézzük?*-kérdezi a férfi, és alig várja, hogy a napot a kedvesével töltse. Idejét sem tudja annak, hogy mikor töltötte már ilyen jól az idejét. Ellának pedig valami szépet akar venni a piacon, így akar neki kedveskedni.*
*A férfi újfent egy puszit ad kedvese homlokra, majd megfogja a kezét, és tovább sétálnak.*
- Hát nem születtél tengerész, vagy kalóz gyermekének. Ellenben egy kalóz felesége vagy. Az sem semmi.*-kuncogja el magát a férfi.*
- Lassan szerintem be kellene menni a városba. Halottam egy egész jó helytől ott, és a piac is szép. Megnézzük?*-kérdezi a férfi, és alig várja, hogy a napot a kedvesével töltse. Idejét sem tudja annak, hogy mikor töltötte már ilyen jól az idejét. Ellának pedig valami szépet akar venni a piacon, így akar neki kedveskedni.*
4431. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-02 15:03:26
Üzenet elküldve: 2020-02-02 15:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Még egy napot tölt a Rumosban, hátha Yeza mégis meggondolja magát és visszatért, ne találja hűlt helyét. De semmi. Így összeszedi a cókmókját, aztán elindul, egyelőre vissza a városba. ~Csak meghúzódhatok valahol egy kicsit. ~ Nem fűlik a foga ahhoz, hogy most összefusson az apjával a kikötőben, annál talán még Arthenior is jobb. Mikor már az erdőség határánál jár, akkor kezdi érezni, mennyivel könnyebb lenne lovon megtenni ezt a távolságot, de hát a legutóbbi fuvara szépen felszívódott. Ha viszont úgy nézzük, hogy legalább nem hagyja hoppon az erdőben a szakadó eső közepette.*
-Csöcsi… *Csak rázza a fejét széles mosollyal, nem igazán tud még most sem zöld ágra vergődni a reakcióin. Még utoljára benéz a kikötő szélén lévő zugkocsmába és az emlékek édes nosztalgiája végett, de csupán és csakis azért lehúz néhány likőrt. Mikor megindulna kifelé az ajtón, hirtelen röppen be valami szárnyas veszedelem, hogy majd eltrafálja olyan lendülettel.*
-Heh! *Ugrik félre az útjából rutinosan, aztán a vendégtérben meg is fordul és őt veszi célba. Valami csomag is van nála, amit elereszt, ahogy fölé ér. Nem kell nagy ügyesség hozzá, hogy elkapja szerencsére, majd a malac, ahogy jött úgy el is röppen. Ő meg nagy bambán ott áll a kezében a csomaggal, a tekintetek kereszttüzében egészen értetlenül és tanácstalan képpel. Miután magához tér, gyorsan kisétál, és veszettül bontani kezdi, nem is kell sok hozzá, hogy előbukkanjon az italos üveg.*
-Ezt nevezem! A pia mindig jól jön. *Indul meg befelé az erdő irányába, a cetlijét olvasgatva.*
-De hogy kitől jött… *Vakarja a fejét tanácstalanul.*
4430. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-30 19:50:52
Üzenet elküldve: 2020-01-30 19:50:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Homokozás//
//Zárás//
- Bizony. Én is arra gondoltam, mikor kijöttem ide, hogy szedek egy párat nyakláncnak. Bár én nem itt akartam felfűzni, de ha már belekezdtünk, akkor miért ne?* Felel neki. Látszólag örömet szerzet azzal is Wrexan, hogy elfogadta a fizetséget. Talán így a kislány nem érzi azt a bűntudatot, hogy nem adott semmit a fiúnak a munkájáért. A kiválasztott kagylóra elmosolyodik Wrexan.*
- Persze, hogy lehet.* Válaszolja kedvesen és rögvest fel is fűzi. A munka jól halad, mert ketten jól kiegészítik egymást. Ő fűz a kis szöszi meg adogatja neki a héjakat. Így legalább azok kerülnek rá, amikre a lány gondolt. Persze itt-ott megejt egy pár tanácsot meg lehetőséget a fiú. Végül elérkezik az a pont, ahol dönteni kell a kagylók sorsáról. Úgy néz ki ez a döntés végül rá hárul.*
- Szerintem legyen meggörcsölve, mert így kisebb az esélye annak, hogy egymáshoz koccanva eltörjenek. Meg nem fognak csúszkálni se összevissza. Én a sajátomat is így fogom megcsinálni.* Mondja el véleményét és, mivel a döntés ráhárult, ezért meg is teszi.*
- De ha mégsem tetszik ez a fajta megoldás, majd akkor elég kioldani a csomókat és kész is.* Meg kell hagynia, hogy az eredmény nem lett olyan rossz. Mármint ő maga így látja. Egy szakavatott szem biztosan találna rajta hibákat. A kész nyaklánc a gazdájához kerül, aki rögvest fel is próbálja azt. Már a mosolyából is látszik, hogy mennyire tetszik neki. Mintha ez a mosoly nem is e világi lenne. Ez az őszinte és boldog öröm még egy könnycseppet is kicsikar a fiú szeméből.*
- Szívesen segítettem!* Mondja meghatottan. Nem számít neki az se, hogy a lánynak nincs semmije. Sőt egy ilyen mosolyért, amit kapott még ő fizetne.*
- Pont elég fizetség ez nekem hidd el!* Próbálja enyhíteni a másik nincstelenségének érzését, miközben kezébe fogja a lilás kagylót. Arra, hogy a kislány összehúzza magát, csak értetlenül néz, mert nem érzi, hogy hideg lenne. Aztán őt is eléri a jeges fuvallat, amitől ösztönösen összébb húzza magát ő is. Még rendesen fázni is kezd a szöszi meg mintha mi se történt volna lazán feláll és a szemébe néz. Azt mondja menni kell, de Wrexan nem szívesen engedné el egyedül. Szíves elvinné magával a Sellőházba. Arra gondolt, hogy dolgozhatna a konyhán. Épp elakarná ezt mondani neki, mikor egy szélroham feldönti. Az utolsó emléke egy fehér villanás, aztán sötétség borul rá. Arra ébred, hogy valami hideg nyaldossa a bokáját. Tanácstalanul néz körbe, de semmi nyoma a lánynak. Még egy árva lábnyom sincs a homokban. ~ Csak álmodtam volna? Várjunk csak egy pillanatot! A kagyló. Annak nálam kell lennie elvileg.~ Jut eszébe a dolog, de a kezébe nincs semmi. Pedig határozottan emlékszik rá, hogy legutóbb a kezében volt. Ahogy jobban körbepillant halvány derengést vesz észre. A kagylója az a vízben.*
- Hát itt bujkálsz? Úgy látszik mégsem álmodtam, de miért világít?* Óvatosan kiemeli a vízből. A résnyire nyílt kagyló ekkor teljesen kinyílik. Vagyis inkább szétpattan, amire egy kicsit meg is lepődik Wrexan. Viszont a fényét egyből elveszti. Gyorsan vissza dugja a vízbe. Újra világítani kezd, így hát ott tartja egyelőre a vízben. Itt most jól szemügyre is tudja venni. Egy apró fekete gyöngyöcske lila mintákkal.*
- Váó! Ez valami nagyon különleges dolog.* Lassan arra is rájön, hogy nincs ám baj azzal ha nem világít.*
- Szóval a vízben mutatod meg igazi szépségedet? Nagyon szeszélyes vagy te.* Beszélget hozzá, mintha valami élőlény lenne. Miután eleget csodálta vissza csukja rá a kagylót. Mikor a kislány azt mondta, hogy neki adja, akkor arra gondolt, hogy majd felfűzi a nyakláncára, de a gyönggyel a belsejében inkább nem teszi. Megtartja amolyan ékszeres dobozkának. Na, de nem nézheti örökké azt a gyöngyöt. Még a saját nyakláncát meg kéne csinálnia. Egy szép nagy és színes csigát választ ki középre és ugyan úgy kezdi el feltűzögetni, ahogyan azt nem is olyan rég tette. Csak most egyedül dolgozik. Nem siet a munkával sehova. Ha végzett vele vett rá egy elégedett pillantást.*
- Nem is rossz ahhoz képest, hogy nem csináltam még korábban ilyen ilyet.* Nyakába akasztja és visszatér a tényleges munkájához. A talicskához és a lapáthoz. A finom tengeri homokból jól megrakja a talicskát és távozóra fogja. Viszont előtte még lesétál a vízhez. Nem tudja, hogy pontosan mi történt, de van egy érzése, hogy az a lányka nem ember volt.*
- Nem tudom ki vagy mi vagy, de köszönöm azt a mosolyt, amit tőled kaptam.* Mondja és elindul vissza a házba.*
//Zárás//
- Bizony. Én is arra gondoltam, mikor kijöttem ide, hogy szedek egy párat nyakláncnak. Bár én nem itt akartam felfűzni, de ha már belekezdtünk, akkor miért ne?* Felel neki. Látszólag örömet szerzet azzal is Wrexan, hogy elfogadta a fizetséget. Talán így a kislány nem érzi azt a bűntudatot, hogy nem adott semmit a fiúnak a munkájáért. A kiválasztott kagylóra elmosolyodik Wrexan.*
- Persze, hogy lehet.* Válaszolja kedvesen és rögvest fel is fűzi. A munka jól halad, mert ketten jól kiegészítik egymást. Ő fűz a kis szöszi meg adogatja neki a héjakat. Így legalább azok kerülnek rá, amikre a lány gondolt. Persze itt-ott megejt egy pár tanácsot meg lehetőséget a fiú. Végül elérkezik az a pont, ahol dönteni kell a kagylók sorsáról. Úgy néz ki ez a döntés végül rá hárul.*
- Szerintem legyen meggörcsölve, mert így kisebb az esélye annak, hogy egymáshoz koccanva eltörjenek. Meg nem fognak csúszkálni se összevissza. Én a sajátomat is így fogom megcsinálni.* Mondja el véleményét és, mivel a döntés ráhárult, ezért meg is teszi.*
- De ha mégsem tetszik ez a fajta megoldás, majd akkor elég kioldani a csomókat és kész is.* Meg kell hagynia, hogy az eredmény nem lett olyan rossz. Mármint ő maga így látja. Egy szakavatott szem biztosan találna rajta hibákat. A kész nyaklánc a gazdájához kerül, aki rögvest fel is próbálja azt. Már a mosolyából is látszik, hogy mennyire tetszik neki. Mintha ez a mosoly nem is e világi lenne. Ez az őszinte és boldog öröm még egy könnycseppet is kicsikar a fiú szeméből.*
- Szívesen segítettem!* Mondja meghatottan. Nem számít neki az se, hogy a lánynak nincs semmije. Sőt egy ilyen mosolyért, amit kapott még ő fizetne.*
- Pont elég fizetség ez nekem hidd el!* Próbálja enyhíteni a másik nincstelenségének érzését, miközben kezébe fogja a lilás kagylót. Arra, hogy a kislány összehúzza magát, csak értetlenül néz, mert nem érzi, hogy hideg lenne. Aztán őt is eléri a jeges fuvallat, amitől ösztönösen összébb húzza magát ő is. Még rendesen fázni is kezd a szöszi meg mintha mi se történt volna lazán feláll és a szemébe néz. Azt mondja menni kell, de Wrexan nem szívesen engedné el egyedül. Szíves elvinné magával a Sellőházba. Arra gondolt, hogy dolgozhatna a konyhán. Épp elakarná ezt mondani neki, mikor egy szélroham feldönti. Az utolsó emléke egy fehér villanás, aztán sötétség borul rá. Arra ébred, hogy valami hideg nyaldossa a bokáját. Tanácstalanul néz körbe, de semmi nyoma a lánynak. Még egy árva lábnyom sincs a homokban. ~ Csak álmodtam volna? Várjunk csak egy pillanatot! A kagyló. Annak nálam kell lennie elvileg.~ Jut eszébe a dolog, de a kezébe nincs semmi. Pedig határozottan emlékszik rá, hogy legutóbb a kezében volt. Ahogy jobban körbepillant halvány derengést vesz észre. A kagylója az a vízben.*
- Hát itt bujkálsz? Úgy látszik mégsem álmodtam, de miért világít?* Óvatosan kiemeli a vízből. A résnyire nyílt kagyló ekkor teljesen kinyílik. Vagyis inkább szétpattan, amire egy kicsit meg is lepődik Wrexan. Viszont a fényét egyből elveszti. Gyorsan vissza dugja a vízbe. Újra világítani kezd, így hát ott tartja egyelőre a vízben. Itt most jól szemügyre is tudja venni. Egy apró fekete gyöngyöcske lila mintákkal.*
- Váó! Ez valami nagyon különleges dolog.* Lassan arra is rájön, hogy nincs ám baj azzal ha nem világít.*
- Szóval a vízben mutatod meg igazi szépségedet? Nagyon szeszélyes vagy te.* Beszélget hozzá, mintha valami élőlény lenne. Miután eleget csodálta vissza csukja rá a kagylót. Mikor a kislány azt mondta, hogy neki adja, akkor arra gondolt, hogy majd felfűzi a nyakláncára, de a gyönggyel a belsejében inkább nem teszi. Megtartja amolyan ékszeres dobozkának. Na, de nem nézheti örökké azt a gyöngyöt. Még a saját nyakláncát meg kéne csinálnia. Egy szép nagy és színes csigát választ ki középre és ugyan úgy kezdi el feltűzögetni, ahogyan azt nem is olyan rég tette. Csak most egyedül dolgozik. Nem siet a munkával sehova. Ha végzett vele vett rá egy elégedett pillantást.*
- Nem is rossz ahhoz képest, hogy nem csináltam még korábban ilyen ilyet.* Nyakába akasztja és visszatér a tényleges munkájához. A talicskához és a lapáthoz. A finom tengeri homokból jól megrakja a talicskát és távozóra fogja. Viszont előtte még lesétál a vízhez. Nem tudja, hogy pontosan mi történt, de van egy érzése, hogy az a lányka nem ember volt.*
- Nem tudom ki vagy mi vagy, de köszönöm azt a mosolyt, amit tőled kaptam.* Mondja és elindul vissza a házba.*
4429. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-30 11:40:34
Üzenet elküldve: 2020-01-30 11:40:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Homokozás//
//Munka minősítés: Közepes meg egy kicsi//
//Zárás//
-Mind a kettőnknek? Neked is lesz egy?
*Kérdezi meglepetten, de aztán elmosolyodik. Végtére is örül a dolognak látszólag. Bólint, majd erősen koncentrál, hogy esetleg majd ő is tudjon magának összerakni egyet. A kagylót elfogadja a fiú, aminek az árva nagyon örül. Aztán jön a nagy választás, hogy mi legyen a főkagylója, ki is választ egy szép foltosat, és a másik arcába tolja ahogy illik.*
-Ez lehet?
*Kérdezi, nehogy Wrex is azt válassza magának. A lányka nagyon jól érzi magát. Amiben tud segít. Adogatja a kagylóházakat, és mosolyogva csodálkozik rá minden mozdulatra amit a fiú a kezével csinál. Aztán jön a nagy kérdés, hogy mi legyen a kagylók sorsa. Rendezetten szépen sorakozzanak a bőrszalagon, vagy szabadon ficánkolódjanak. Látszik hogy ez igencsak megcsavarta a szőke lányka fejét, mert nem igazán tudja mi legyen vele. Mind a kettő jól hangzik. Hosszas gondolkozás után ennyit mond.*
-Szerinted?
*Kérdezi őszinte boldogsággal, mint aki rájött a helyes válaszra. Néha egy kérdésre a legjobb válasz, hogy nem felelsz semmit sem. A férfi választása alapján görcsös, vagy görcstelen nyaklánc készen is lesz. Ahhoz képest, hogy nem egy ékszerész a lovászfiú egészen csinos kis darabot alkotott össze. Ugyan kezének finom mozdulatai nem elég gyakorlottak az ilyen apró mozdulatokhoz, de a dolog elméleti megtervezése annyira alapos volt, hogy az apróbb hibák csak nagyon tüzetes vizsgálattal vehetőek észre. A lány olyan mosolyt villant, amitől a parti kavicsok közé olvadna egy felbőszített hadsereg. A keserédes szomorúság. Talán most először kap ilyen szép ajándékot.*
-Kö... Köszönöm.
*Mondja, és óvatosan, mintha tojáshéj lenne elveszi, és a nyakába akasztja.*
-Ez. Ez gyönyörű szép.
*Mondja kicsit megszeppenve.*
-Sajnálom, de nekem csak az a kagylóm van.
*Hangja kicsit szomorkás lesz. A lilás fekete kagylót felveszi a kavicsos homokból, és a másik kezébe tolja.*
-Köszönöm.
*Mondja a piszkos arcú lány, aki ezután össze húzza magát. Wrex nem tudja miért, ugyanis hozzá csak később ér el a jeges fuvallat. Nagyon hideg, és erős széllökés, ami érdekesen borzolja a tengert. Mintha örvényeket kavarna egészen a part mentén. Wrexan is érzi a hideget, fázhat is rendesen, a kislány azonban mintha mi sem történt volna egyenesedik fel. Mit sem törődve a furcsaságokkal. Egy pillanatra megáll, és a fiú szemébe néz.*
-Nekem most mennem kell.
*Mondja kedves, és nyugodt mosollyal, majd egy utolsót bólint. Finoman megsimogatja a nyakában a nyakláncot, és megfordul a tenger felé. Mire Wrexan tehetne, vagy mondhatna bármit, egy erős széllökés feldönti. A hátára kerülve, csak egy meleg fehér villanást lát az égen, aztán semmi. Nem elájul, csak alszik egy kicsit. A dagályra ébred, ahogy a hideg tenger eléri a bokáját. Ezután körbenézve sehol nem találja a lányt. Lábnyomai is eltűntek, mintha ott sem lett volna soha. A szél eltemette homokkal, a tenger pedig elmosta az emlékét. Kivéve persze a kagylót. Apropó a kis lilás-füstös kagyló. Amint eszébe jutna a kis ajándék, azt nem találja a kezében, ahová a kicsi lány rakta. Ha körülnéz akkor hamar meglátja a homokba fúrva fúrva egészen a vízben. Nem is kell sokat keresnie, hiszen mintha derengene. Egy pislákoló gyertya fényével világít a víz alatt. Ha érte nyúl láthatja, hogy nem a kagyló világít hanem a belseje. A kinyílt házból szűrődik a kicsike fény, ami azonnal semmivé halványul amint kiveszi a vízből. Ha vissza teszi, újra megvilágosodik. Kézbe véve a kagyló teljesen kinyílik, mintha egy rugó pattintaná fel. A belsejében akárha selyem ágyon pihenne egy kis fekete gyöngy. Mintája lilás, mint a kagylónak, alakja szabályos gömb. Gyönyörű szép, és egy dologban biztos lehet a fiú: Mindenképpen különleges. Mint a lány aki nála hagyta, és eltűnt egy villanással a háborgó szellemek tengerén. Vagy csak elszaladt, és Wrexan túl nagyot kapott a fejére eséskor, a szelet meg csak a dagály hozta. Ezt már senki nem tudja megmondani.*
//Munka minősítés: Közepes meg egy kicsi//
//Zárás//
-Mind a kettőnknek? Neked is lesz egy?
*Kérdezi meglepetten, de aztán elmosolyodik. Végtére is örül a dolognak látszólag. Bólint, majd erősen koncentrál, hogy esetleg majd ő is tudjon magának összerakni egyet. A kagylót elfogadja a fiú, aminek az árva nagyon örül. Aztán jön a nagy választás, hogy mi legyen a főkagylója, ki is választ egy szép foltosat, és a másik arcába tolja ahogy illik.*
-Ez lehet?
*Kérdezi, nehogy Wrex is azt válassza magának. A lányka nagyon jól érzi magát. Amiben tud segít. Adogatja a kagylóházakat, és mosolyogva csodálkozik rá minden mozdulatra amit a fiú a kezével csinál. Aztán jön a nagy kérdés, hogy mi legyen a kagylók sorsa. Rendezetten szépen sorakozzanak a bőrszalagon, vagy szabadon ficánkolódjanak. Látszik hogy ez igencsak megcsavarta a szőke lányka fejét, mert nem igazán tudja mi legyen vele. Mind a kettő jól hangzik. Hosszas gondolkozás után ennyit mond.*
-Szerinted?
*Kérdezi őszinte boldogsággal, mint aki rájött a helyes válaszra. Néha egy kérdésre a legjobb válasz, hogy nem felelsz semmit sem. A férfi választása alapján görcsös, vagy görcstelen nyaklánc készen is lesz. Ahhoz képest, hogy nem egy ékszerész a lovászfiú egészen csinos kis darabot alkotott össze. Ugyan kezének finom mozdulatai nem elég gyakorlottak az ilyen apró mozdulatokhoz, de a dolog elméleti megtervezése annyira alapos volt, hogy az apróbb hibák csak nagyon tüzetes vizsgálattal vehetőek észre. A lány olyan mosolyt villant, amitől a parti kavicsok közé olvadna egy felbőszített hadsereg. A keserédes szomorúság. Talán most először kap ilyen szép ajándékot.*
-Kö... Köszönöm.
*Mondja, és óvatosan, mintha tojáshéj lenne elveszi, és a nyakába akasztja.*
-Ez. Ez gyönyörű szép.
*Mondja kicsit megszeppenve.*
-Sajnálom, de nekem csak az a kagylóm van.
*Hangja kicsit szomorkás lesz. A lilás fekete kagylót felveszi a kavicsos homokból, és a másik kezébe tolja.*
-Köszönöm.
*Mondja a piszkos arcú lány, aki ezután össze húzza magát. Wrex nem tudja miért, ugyanis hozzá csak később ér el a jeges fuvallat. Nagyon hideg, és erős széllökés, ami érdekesen borzolja a tengert. Mintha örvényeket kavarna egészen a part mentén. Wrexan is érzi a hideget, fázhat is rendesen, a kislány azonban mintha mi sem történt volna egyenesedik fel. Mit sem törődve a furcsaságokkal. Egy pillanatra megáll, és a fiú szemébe néz.*
-Nekem most mennem kell.
*Mondja kedves, és nyugodt mosollyal, majd egy utolsót bólint. Finoman megsimogatja a nyakában a nyakláncot, és megfordul a tenger felé. Mire Wrexan tehetne, vagy mondhatna bármit, egy erős széllökés feldönti. A hátára kerülve, csak egy meleg fehér villanást lát az égen, aztán semmi. Nem elájul, csak alszik egy kicsit. A dagályra ébred, ahogy a hideg tenger eléri a bokáját. Ezután körbenézve sehol nem találja a lányt. Lábnyomai is eltűntek, mintha ott sem lett volna soha. A szél eltemette homokkal, a tenger pedig elmosta az emlékét. Kivéve persze a kagylót. Apropó a kis lilás-füstös kagyló. Amint eszébe jutna a kis ajándék, azt nem találja a kezében, ahová a kicsi lány rakta. Ha körülnéz akkor hamar meglátja a homokba fúrva fúrva egészen a vízben. Nem is kell sokat keresnie, hiszen mintha derengene. Egy pislákoló gyertya fényével világít a víz alatt. Ha érte nyúl láthatja, hogy nem a kagyló világít hanem a belseje. A kinyílt házból szűrődik a kicsike fény, ami azonnal semmivé halványul amint kiveszi a vízből. Ha vissza teszi, újra megvilágosodik. Kézbe véve a kagyló teljesen kinyílik, mintha egy rugó pattintaná fel. A belsejében akárha selyem ágyon pihenne egy kis fekete gyöngy. Mintája lilás, mint a kagylónak, alakja szabályos gömb. Gyönyörű szép, és egy dologban biztos lehet a fiú: Mindenképpen különleges. Mint a lány aki nála hagyta, és eltűnt egy villanással a háborgó szellemek tengerén. Vagy csak elszaladt, és Wrexan túl nagyot kapott a fejére eséskor, a szelet meg csak a dagály hozta. Ezt már senki nem tudja megmondani.*
4428. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-29 23:21:26
Üzenet elküldve: 2020-01-29 23:21:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Reggel//
*Felkuncog, azon ahogy Torskel a benyakalást említi. Bizony, bizony az apja sem véletlenül használta az alkoholt fertőtlenítésre. A férfi szavaiba beleborzong. Nem biztosa valójában abban, hogy a másik valóban így gondolja, vagy csupán nem akarja őt megbántani. Visszacsókol hát, de felelni nem felel, csak amikor egyetértve bólint, hogy jó ez így.*
-Nekem is megfelel ez így, a tenger pedig maga az álom. Szerintem, hogyha nem abba a családba születek amibe, biztosan egy tengerész vagy kalóz lánya lettem volna.
*Elmosolyodik ahogy beszél, néha szeret elmélázni ilyen dolgokon, amik ugyan egyeseket zavarhatnak, de ő inkább jókat derül.*
*Felkuncog, azon ahogy Torskel a benyakalást említi. Bizony, bizony az apja sem véletlenül használta az alkoholt fertőtlenítésre. A férfi szavaiba beleborzong. Nem biztosa valójában abban, hogy a másik valóban így gondolja, vagy csupán nem akarja őt megbántani. Visszacsókol hát, de felelni nem felel, csak amikor egyetértve bólint, hogy jó ez így.*
-Nekem is megfelel ez így, a tenger pedig maga az álom. Szerintem, hogyha nem abba a családba születek amibe, biztosan egy tengerész vagy kalóz lánya lettem volna.
*Elmosolyodik ahogy beszél, néha szeret elmélázni ilyen dolgokon, amik ugyan egyeseket zavarhatnak, de ő inkább jókat derül.*
4427. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-27 22:30:12
Üzenet elküldve: 2020-01-27 22:30:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Homokozás //
//Mázlista//
* A parton kezdetét veszi a nyaklánc átalakítás. A dicséretet gyorsan el is hárítja.*
- Ugyan amit most csinálunk az biztosan szebb lesz majd, mint ez a fog.* Nagyon meri remélni. Kifejezetten örül annak, mikor meglátja, hogy ez a madzag nem csak egy nyakláncot áll majd ki.*
- Áh! Ez mind a kettőnknek kiáll majd egy nyakláncot.* A felosztott munka is jól halad. Semmi perc alatt kiválogatják azokat a meszes házakat. Látszik szegény szőke kislányon, hogy elégé zavarban, mert úgy elpirult, mint a pipacs. Egy kagyló, azért a kezében, amit ha Wrexan jól végzi a dolgát, akkor megkaphat ajándékba. Nem mintha bármi fajta fizetséget várt is volna a munkájáért, de valószínűleg úgyis ragaszkodna hozzá a lányka. Alapjába véve nem is néz ki rosszul az a kagyló. Igaz, hogy nincs még felbontva, de ezen majd ráér gondolkodni, ha megkapja. Ha megkapja, mert ugye fizetségképpen lett felajánlva neki, amiért meg is kéne dolgoznia.*
- Tényleg szép darab. Áll az alku! Kezdjünk is neki!* Mondja és neki is kezd a munkának. Már rögtön megkérdezi, hogy mit szeretne majd középen látni.*
- Én úgy gondoltam, hogy úgy csinálnám meg a nyakláncot, hogy középre egy nagy csigát vagy kagylót tennék aztán mellé mindkét oldalról egy másik fajta házat, de az már egy lehelettel kisebbnek kéne, hogy legyen. Így haladnánk felfelé. Szóval ha megfelel, akkor válasz valami nagyot középre!* Ha ki lett választva, akkor felfűzi középre azt nagy hájat és utána mellé két oldalra egy másik fajtát, ami csak egy kicsivel kisebb. Mivel a kagylók általában egyszínűek, így azok jól mennek majd a színes csigák mellé megtörni a színkavalkádot. Középtájt főleg a fehér vagy sötét kagylókat használná ha vannak. A barnákat a végére hagyná inkább. Na, de ha nincs kellő mennyiségű, akkor ezek is jók lesznek. A kagylókat úgy fűzi fel, hogy két felső sarkukon áthaladjon a madzag. A csigáknál meg úgy jár el, hogy a csúcsos végükkel felfelé fűzi fel őket. De ez még nem minden ha rendelkezésre áll elég mennyiség a csigákból. Akkor egy álló csiga mellé tesz mindkét irányból egy fekvő csigát is. Ezek lehetnek kisebbek is nem probléma. Ha így fűzi fel őket, akkor egy elég masszív kis nyakbavalót fog kapni végül. A színekből is az élénket válogatja középre a nem túl rikítóak mehetnek majd a szélére is. Ha elkészül, akkor már csak egy kérdés marad hátra.*
- Hogy szeretnéd? Tegyek mindkét oldalra egy kis görcsöt és akkor így majd nem fognak úgy mozgolódni meg szétcsúszni vagy inkább úgy szeretnéd, ha egy kicsit jobban csörögnének szabadon?* A választól függően fog majd eljárni ha ezzel megvan akkor átnyújtja az elkészül ékszert a kis hölgynek.*
- Na készen is vagyunk. Hogy tetszik?* Teszi fel a legnagyobb kérdést, mert az elbírálás az bizony még hátra van. Ha tetszik az eredmény, akkor az remek, ha nem akkor még van lehetőség a korrigálásra. Miután ezzel kész a sajátját is hasonló képen fogja elkészíteni. Neki közében biztos egy nagy csiga fog lógni és a végén két kis csomóval lezárja majd, hogy koccanjanak egymáshoz.*
//Mázlista//
* A parton kezdetét veszi a nyaklánc átalakítás. A dicséretet gyorsan el is hárítja.*
- Ugyan amit most csinálunk az biztosan szebb lesz majd, mint ez a fog.* Nagyon meri remélni. Kifejezetten örül annak, mikor meglátja, hogy ez a madzag nem csak egy nyakláncot áll majd ki.*
- Áh! Ez mind a kettőnknek kiáll majd egy nyakláncot.* A felosztott munka is jól halad. Semmi perc alatt kiválogatják azokat a meszes házakat. Látszik szegény szőke kislányon, hogy elégé zavarban, mert úgy elpirult, mint a pipacs. Egy kagyló, azért a kezében, amit ha Wrexan jól végzi a dolgát, akkor megkaphat ajándékba. Nem mintha bármi fajta fizetséget várt is volna a munkájáért, de valószínűleg úgyis ragaszkodna hozzá a lányka. Alapjába véve nem is néz ki rosszul az a kagyló. Igaz, hogy nincs még felbontva, de ezen majd ráér gondolkodni, ha megkapja. Ha megkapja, mert ugye fizetségképpen lett felajánlva neki, amiért meg is kéne dolgoznia.*
- Tényleg szép darab. Áll az alku! Kezdjünk is neki!* Mondja és neki is kezd a munkának. Már rögtön megkérdezi, hogy mit szeretne majd középen látni.*
- Én úgy gondoltam, hogy úgy csinálnám meg a nyakláncot, hogy középre egy nagy csigát vagy kagylót tennék aztán mellé mindkét oldalról egy másik fajta házat, de az már egy lehelettel kisebbnek kéne, hogy legyen. Így haladnánk felfelé. Szóval ha megfelel, akkor válasz valami nagyot középre!* Ha ki lett választva, akkor felfűzi középre azt nagy hájat és utána mellé két oldalra egy másik fajtát, ami csak egy kicsivel kisebb. Mivel a kagylók általában egyszínűek, így azok jól mennek majd a színes csigák mellé megtörni a színkavalkádot. Középtájt főleg a fehér vagy sötét kagylókat használná ha vannak. A barnákat a végére hagyná inkább. Na, de ha nincs kellő mennyiségű, akkor ezek is jók lesznek. A kagylókat úgy fűzi fel, hogy két felső sarkukon áthaladjon a madzag. A csigáknál meg úgy jár el, hogy a csúcsos végükkel felfelé fűzi fel őket. De ez még nem minden ha rendelkezésre áll elég mennyiség a csigákból. Akkor egy álló csiga mellé tesz mindkét irányból egy fekvő csigát is. Ezek lehetnek kisebbek is nem probléma. Ha így fűzi fel őket, akkor egy elég masszív kis nyakbavalót fog kapni végül. A színekből is az élénket válogatja középre a nem túl rikítóak mehetnek majd a szélére is. Ha elkészül, akkor már csak egy kérdés marad hátra.*
- Hogy szeretnéd? Tegyek mindkét oldalra egy kis görcsöt és akkor így majd nem fognak úgy mozgolódni meg szétcsúszni vagy inkább úgy szeretnéd, ha egy kicsit jobban csörögnének szabadon?* A választól függően fog majd eljárni ha ezzel megvan akkor átnyújtja az elkészül ékszert a kis hölgynek.*
- Na készen is vagyunk. Hogy tetszik?* Teszi fel a legnagyobb kérdést, mert az elbírálás az bizony még hátra van. Ha tetszik az eredmény, akkor az remek, ha nem akkor még van lehetőség a korrigálásra. Miután ezzel kész a sajátját is hasonló képen fogja elkészíteni. Neki közében biztos egy nagy csiga fog lógni és a végén két kis csomóval lezárja majd, hogy koccanjanak egymáshoz.*
4426. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-27 18:54:27
Üzenet elküldve: 2020-01-27 18:54:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Új munka, és ami még vár//
- Újra itt, és még mindig olyan halszagú. De hát mit várok egy kikötőtől?
*Morog az orra alatt, a csizmája sáros, a modora érces, de végre megérkezett. Nehezen indul az útjára, és még az ismerősét is meg kell, keresse. Szóval van programja az biztos, de nem siet el semmit. A nő ugyan nem a nélkül tűnt el hogy megmondta volna, merre keresheti, merre leli, ha szüksége lenne rá. De nem olyan nagy ez a kikötő, hogy egy sötételfet ne lelne meg, ha az említett helyeken nem leli. *
- Kalandra fel.
*Erős léptekkel indul meg a Sellő felé, hisz ott még nem járt, és kíváncsivá tették, Zammiria szavai.*
- Újra itt, és még mindig olyan halszagú. De hát mit várok egy kikötőtől?
*Morog az orra alatt, a csizmája sáros, a modora érces, de végre megérkezett. Nehezen indul az útjára, és még az ismerősét is meg kell, keresse. Szóval van programja az biztos, de nem siet el semmit. A nő ugyan nem a nélkül tűnt el hogy megmondta volna, merre keresheti, merre leli, ha szüksége lenne rá. De nem olyan nagy ez a kikötő, hogy egy sötételfet ne lelne meg, ha az említett helyeken nem leli. *
- Kalandra fel.
*Erős léptekkel indul meg a Sellő felé, hisz ott még nem járt, és kíváncsivá tették, Zammiria szavai.*
4425. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-26 20:55:23
Üzenet elküldve: 2020-01-26 20:55:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Homokozás //
//Mázlista//
*A kislány félelme mintha kezdene elillanni. Ugyan a kikötő népei között, nem gyakran talál olyan emberre mint Wrexan. Egy igazán aranyos, és furcsa figurára, aki nem zavarja el azonnal, közvetlen, és nyitott. Talán ez is játszik közre a szerencséjében, de erre majd sokkal később visszatérünk. Most előtte áll az eleven kislány, aki aranyosan nézi a férfit, amint az a partra hívja. Az árva a vizet finoman rugdosva elkíséri őt a part szélére, ahol a nem túl meleg, de még éppen langyos homokba ledőlve vizsgálhatják tovább a kagylókat. Az egyik nagy hiba amit a lányka nyakláncán talált, a kötél anyaga. Hirtelen előveszi a saját nyakláncát, amit még a Holmistól szerzett az Artheniori Piacon. A kislány azonnal felcsattan.*
-Szép nyaklánc.
*Mondja mosolyogva, és nagy szemekkel nézi ahogy a másik szét köti az ékszert, és lefűzi róla a medált. A lányka azonnal korrigálja előző felszólalását.*ű
-Volt.
*Mondja kicsit szomorkásabban. A bőrszalag, van olyan nagy, hogy akár két kisebb nyaklánc is lehessen belőle, ha a férfi félbe vágja. Egy a lánynak, egy a férfinek. Ezután kiterítik a férfi tanácsára a kártyákat, és a lányka a kagylóknak, Wrexan meg a csigáknak esik neki. Nem is telik bele sok időbe, mire a lányka szól, hogy készen is van, majd elpirult arccal mutat maga elé. Méret szerinti sorrendbe van válogatva, gyönyörű darabok, és egyet a kezében szorongat. Egy furcsa, lilás fekete, füstös színű ház. Egyben, még szétszedetlenül. Félénken kezdi.*
-Bácsi! Ha tényleg csinálsz nekem egy nyakláncot...
*Mondja egyre pirulva.*
-Ezt szeretném neked adni. Én találtam. Nagyon szép, kis kagyló. Nem tudtam kinyitni, de nagyon szép.
*Mondja, és a fiú elé teszi a valóban szép kis darabot. Már minden Wrexanon múlik. Megvannak az alapanyagok, meg az ötlet is. A kézügyessége az egyetlen ami a két ékszer útjába állhat.*
//Mázlista//
*A kislány félelme mintha kezdene elillanni. Ugyan a kikötő népei között, nem gyakran talál olyan emberre mint Wrexan. Egy igazán aranyos, és furcsa figurára, aki nem zavarja el azonnal, közvetlen, és nyitott. Talán ez is játszik közre a szerencséjében, de erre majd sokkal később visszatérünk. Most előtte áll az eleven kislány, aki aranyosan nézi a férfit, amint az a partra hívja. Az árva a vizet finoman rugdosva elkíséri őt a part szélére, ahol a nem túl meleg, de még éppen langyos homokba ledőlve vizsgálhatják tovább a kagylókat. Az egyik nagy hiba amit a lányka nyakláncán talált, a kötél anyaga. Hirtelen előveszi a saját nyakláncát, amit még a Holmistól szerzett az Artheniori Piacon. A kislány azonnal felcsattan.*
-Szép nyaklánc.
*Mondja mosolyogva, és nagy szemekkel nézi ahogy a másik szét köti az ékszert, és lefűzi róla a medált. A lányka azonnal korrigálja előző felszólalását.*ű
-Volt.
*Mondja kicsit szomorkásabban. A bőrszalag, van olyan nagy, hogy akár két kisebb nyaklánc is lehessen belőle, ha a férfi félbe vágja. Egy a lánynak, egy a férfinek. Ezután kiterítik a férfi tanácsára a kártyákat, és a lányka a kagylóknak, Wrexan meg a csigáknak esik neki. Nem is telik bele sok időbe, mire a lányka szól, hogy készen is van, majd elpirult arccal mutat maga elé. Méret szerinti sorrendbe van válogatva, gyönyörű darabok, és egyet a kezében szorongat. Egy furcsa, lilás fekete, füstös színű ház. Egyben, még szétszedetlenül. Félénken kezdi.*
-Bácsi! Ha tényleg csinálsz nekem egy nyakláncot...
*Mondja egyre pirulva.*
-Ezt szeretném neked adni. Én találtam. Nagyon szép, kis kagyló. Nem tudtam kinyitni, de nagyon szép.
*Mondja, és a fiú elé teszi a valóban szép kis darabot. Már minden Wrexanon múlik. Megvannak az alapanyagok, meg az ötlet is. A kézügyessége az egyetlen ami a két ékszer útjába állhat.*
4424. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-26 18:46:35
Üzenet elküldve: 2020-01-26 18:46:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Homokozás //
* Valamit csak jól csinált a fiú, mert a megszeppent lányka nagy boldog bociszemekkel néz rá és még a szája is mosolyra húzódik. Sajnos a nyakláncára vonatkozó vigasztalásban már nem olyan sikeres. Mikor kiejti a szerintem szócskát máris lehet sejteni, hogy nem fogja elfogadni a felajánlást. Szerencsére azért nem sértődik meg, így esélye van Wrexannak segítséget nyújtani.*
- Persze, hogy szépek a tieid is.* Menti ami még menthető és a feltett kérdésre rögtön le is csap, mint a héja a nyúlra.*
- Még szép, hogy ismerek egyet. Itt áll pontosan előtted. Segítek én neked azt meglátjuk mi sül ki belőle. Na gyere menjünk a partra és lássunk neki!* Mondja és elindul kifelé a vízből, ha a lánynak nincs ellenvetése. Az ő haját is rendesen összeborzolja a szél, de ez a legkevésbé sem zavarja. A nyakláncban a legjobban az a csúnya kötél zavarja. Eszébe is jut rögtön, hogy honnan tudna szerezni egy jobbat hozzá.*
- Azt hiszem azt a kötelet ki kéne cserélni. Szerencsére akad nálam egy amit használhatnánk hozzá.* Mondja és leveszi a nyakában lévő fogas nyakláncot. A fogat vagy karmot lefűzi róla és az egyik zsebébe süllyeszti, a megmaradt bőrdarabot pedig felajánlja a lánchoz. Ezt mégiscsak arra a célra készítették, hogy valaki nyakában legyen. A fogat meg majd a Sellőházban felfűzi egy másik bőrdarabra. Szóval probléma egy szál se.*
- Tessék használjuk ezt hozzá. Ahol lakok biztos akad még nekem, hogy pótoljam.* Most már csak a régi nyakláncot kell szétbontani és gondosan felfűzni az új zsinegre.*
- Én azt mondom, hogy mielőtt neki kezdenénk terítsük ki és válogassuk széjjel külön a csigákat és kagylókat. Így átláthatóbb is lesz majd a felhozatal. Mondjuk én a csigákat te meg a kagylókat válogasd szét!* Tanácsolja és ha nincs ellenvetés, akkor neki is kezdene a munkának.*
* Valamit csak jól csinált a fiú, mert a megszeppent lányka nagy boldog bociszemekkel néz rá és még a szája is mosolyra húzódik. Sajnos a nyakláncára vonatkozó vigasztalásban már nem olyan sikeres. Mikor kiejti a szerintem szócskát máris lehet sejteni, hogy nem fogja elfogadni a felajánlást. Szerencsére azért nem sértődik meg, így esélye van Wrexannak segítséget nyújtani.*
- Persze, hogy szépek a tieid is.* Menti ami még menthető és a feltett kérdésre rögtön le is csap, mint a héja a nyúlra.*
- Még szép, hogy ismerek egyet. Itt áll pontosan előtted. Segítek én neked azt meglátjuk mi sül ki belőle. Na gyere menjünk a partra és lássunk neki!* Mondja és elindul kifelé a vízből, ha a lánynak nincs ellenvetése. Az ő haját is rendesen összeborzolja a szél, de ez a legkevésbé sem zavarja. A nyakláncban a legjobban az a csúnya kötél zavarja. Eszébe is jut rögtön, hogy honnan tudna szerezni egy jobbat hozzá.*
- Azt hiszem azt a kötelet ki kéne cserélni. Szerencsére akad nálam egy amit használhatnánk hozzá.* Mondja és leveszi a nyakában lévő fogas nyakláncot. A fogat vagy karmot lefűzi róla és az egyik zsebébe süllyeszti, a megmaradt bőrdarabot pedig felajánlja a lánchoz. Ezt mégiscsak arra a célra készítették, hogy valaki nyakában legyen. A fogat meg majd a Sellőházban felfűzi egy másik bőrdarabra. Szóval probléma egy szál se.*
- Tessék használjuk ezt hozzá. Ahol lakok biztos akad még nekem, hogy pótoljam.* Most már csak a régi nyakláncot kell szétbontani és gondosan felfűzni az új zsinegre.*
- Én azt mondom, hogy mielőtt neki kezdenénk terítsük ki és válogassuk széjjel külön a csigákat és kagylókat. Így átláthatóbb is lesz majd a felhozatal. Mondjuk én a csigákat te meg a kagylókat válogasd szét!* Tanácsolja és ha nincs ellenvetés, akkor neki is kezdene a munkának.*
4423. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-25 23:43:00
Üzenet elküldve: 2020-01-25 23:43:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Homokozás //
*Az idegen férfi jószívű, meg vaj, ami olvadozik a piszkos kis szőke láttán. Amint az egy kicsit is nagyobb biztonságban érzi magát már mosolyogni is mer. Először megnyugszik, mikor Wrexan azt mondja neki, hogy semmi baj. Ritkán hallja ezt a mondatot, egy leheletnyit meg is lepődik rajta. Elkerekedett szemeiben azonban a boldogság csillámlik. A megmutatott nyakláncra, próbálja vigasztalni a fickó a lánykát, de kevesebb sikerrel. Felajánlja neki a saját gyűjteményének néhány darabját, amire a lány kicsit megszeppenve válaszol.*
-Szerintem...
*Kezdi, és belenéz a kis rongydarabba, aminek a közepén az ügyetlenül összetákolt kis ékszer van.*
-Én is szépeket találtam. Én csak nem tudom szépen felfűzni. Nem ismersz olyat aki igen?
*Mondja, és szavainak van alapja. Csúnyácska kötéllel összekötözött csigaházak, és kagylótestek egyvelege. Külön mindegyik szép, de egy kis kézügyességgel fel lehetne dobni. A lenge szellő borzolta hullámok a két kagylóvadász bokáját nyaldossa. A kislány zsenge hangját szinte elfújja a szél.*
-Segítesz nekem bácsi?
*Majd villant egy mosolyt, amitől minden harc békekötésbe torkollana.*
*Az idegen férfi jószívű, meg vaj, ami olvadozik a piszkos kis szőke láttán. Amint az egy kicsit is nagyobb biztonságban érzi magát már mosolyogni is mer. Először megnyugszik, mikor Wrexan azt mondja neki, hogy semmi baj. Ritkán hallja ezt a mondatot, egy leheletnyit meg is lepődik rajta. Elkerekedett szemeiben azonban a boldogság csillámlik. A megmutatott nyakláncra, próbálja vigasztalni a fickó a lánykát, de kevesebb sikerrel. Felajánlja neki a saját gyűjteményének néhány darabját, amire a lány kicsit megszeppenve válaszol.*
-Szerintem...
*Kezdi, és belenéz a kis rongydarabba, aminek a közepén az ügyetlenül összetákolt kis ékszer van.*
-Én is szépeket találtam. Én csak nem tudom szépen felfűzni. Nem ismersz olyat aki igen?
*Mondja, és szavainak van alapja. Csúnyácska kötéllel összekötözött csigaházak, és kagylótestek egyvelege. Külön mindegyik szép, de egy kis kézügyességgel fel lehetne dobni. A lenge szellő borzolta hullámok a két kagylóvadász bokáját nyaldossa. A kislány zsenge hangját szinte elfújja a szél.*
-Segítesz nekem bácsi?
*Majd villant egy mosolyt, amitől minden harc békekötésbe torkollana.*
4422. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-24 22:44:38
Üzenet elküldve: 2020-01-24 22:44:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás a városba//
- Szevasz, Rénó. *Köszön az öregnek a ladik mellől. *Ezt a két firmát is visszük.
*Igazából úgy döntött, tények elé állítja a halászt, ha nem tetszik neki, úgy is szót emel, de ahogy elnézi, csak elhúzza a száját és méregeti a helyet a hajón. Aztán lelép Latamie mellé és segít felvezetni Bathazard-ot. Így a vörös mellé rögzíti saját hátasát, éppen úgy, hogy a súlypontok jók legyenek.*
- Elkészült már az aréna? Mit gondolsz, öreg? *kezdeményez beszélgetést, ám az úgysem tart sokáig. Latamie sem valami szószátyár, akárcsak az öreg halász. Mondhatni, nem lesz pletyka ebből az útból, de ha feltétlen unja a csendet, éppen rázendít egy nótára. Az öreg vagy csatlakozik, vagy nem, Latát egyik eshetőség sem zavarja, ám az azért mégiscsak erősíti az egységet, ha ketten kornyikálnak. Így aztán ha mást nem, kalózokat szégyenítő kalapját fejébe nyomva lavíroz ki a kikötőből, rakományként a két lóval, és a zsákkal, melyet a láda helyett csomagolt össze. Így végtére ő maga is könnyen el tudja majd cipelni, nem kell ugráltatnia senkit. *
- Szevasz, Rénó. *Köszön az öregnek a ladik mellől. *Ezt a két firmát is visszük.
*Igazából úgy döntött, tények elé állítja a halászt, ha nem tetszik neki, úgy is szót emel, de ahogy elnézi, csak elhúzza a száját és méregeti a helyet a hajón. Aztán lelép Latamie mellé és segít felvezetni Bathazard-ot. Így a vörös mellé rögzíti saját hátasát, éppen úgy, hogy a súlypontok jók legyenek.*
- Elkészült már az aréna? Mit gondolsz, öreg? *kezdeményez beszélgetést, ám az úgysem tart sokáig. Latamie sem valami szószátyár, akárcsak az öreg halász. Mondhatni, nem lesz pletyka ebből az útból, de ha feltétlen unja a csendet, éppen rázendít egy nótára. Az öreg vagy csatlakozik, vagy nem, Latát egyik eshetőség sem zavarja, ám az azért mégiscsak erősíti az egységet, ha ketten kornyikálnak. Így aztán ha mást nem, kalózokat szégyenítő kalapját fejébe nyomva lavíroz ki a kikötőből, rakományként a két lóval, és a zsákkal, melyet a láda helyett csomagolt össze. Így végtére ő maga is könnyen el tudja majd cipelni, nem kell ugráltatnia senkit. *
4421. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-23 16:25:03
Üzenet elküldve: 2020-01-23 16:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Reggel//
*A férfi kicsit felkuncog.*
- A rum nagyon jó, de én is be tudok tőle ám nyakalni.*-mondja a kalóz, majd kedvesét magához ölelve nézi a tengert.*
- Talán azért, mert mindig is a tenger közelében éltem. Téged pedig első látásra megszerettelek Édesem.*- és mehcsókolja Ellát.*
- Hogy miért van ez így nem tudom, csak azt tudom, hogy így jó, és kész.*-mondja a férfi egy újabb csók keretében. Nagyon jól érzi magát a nővel. Úgy érzi megtalálta a másik felét, akivel egésszé lehet az élete.*
- Ma nagyon szép a tenger, igaz élete?*-kérdezi Torskel.*
*A férfi kicsit felkuncog.*
- A rum nagyon jó, de én is be tudok tőle ám nyakalni.*-mondja a kalóz, majd kedvesét magához ölelve nézi a tengert.*
- Talán azért, mert mindig is a tenger közelében éltem. Téged pedig első látásra megszerettelek Édesem.*- és mehcsókolja Ellát.*
- Hogy miért van ez így nem tudom, csak azt tudom, hogy így jó, és kész.*-mondja a férfi egy újabb csók keretében. Nagyon jól érzi magát a nővel. Úgy érzi megtalálta a másik felét, akivel egésszé lehet az élete.*
- Ma nagyon szép a tenger, igaz élete?*-kérdezi Torskel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275