//Reydis//
*Szerelme még kéreti magát, mikor Leon belekezd a magyarázkodásba, kérdezgetésbe, és bűnei alól való feloldozódásba. Ez rossz érzés kelt a férfiben, mert azt mutatja, mintha nem akarna kibékülni vele párja. De aztán, mikor végül befejezi, szerelme felnéz rá, ajkát beharapva.* ~Hogy az a?~ *Lepődik meg a kalóz, de azonnal el is tűnik a csomó, ami eddig fojtogatta, és máris kissé magabiztosabban áll hozzá a dolgokhoz. Noha, még nem jött vissza minden férfiúi önérzete, ami eddig volt, de már kezd kilábalni megaláztatott helyzetéből. Ekkor kezei a lány feneke alatt fonódnak össze, és megemeli őt.*
-Kapaszkodj Szerelmem! *Mondja, miközben elindul a hálóba. Abban reménykedik, hogy a lány megfogódzkodik a nyakában, mert különben óhatatlanul lepottyanna. Mikor beérnek a szobába, Leon lerakja a lányt az ágyra, Szépen finoman, úriasan, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy már ott van, és nem fogja beütni magát, mikor elengedi őt, kezeit kihúzza a feneke alól, és egy hosszú csókot nyom ajkaira. Jelen helyzetben Reydis terpeszkedve fekszik az ágyon, a kalóz pedig két lába közt. Előzőleg cipőjét már lerúgta, a lány lábbelijével pedig kicsit sem foglalkozik, jól van az ott! Kezeivel egyszerűen elhajítja a párnákat, le a földre, mert neki most márpedig nagy helyre van szüksége. Ekkor veszi észre, hogy tenyere valami keménybe ütközik. Ekkor szakad el az oly édes ajkaktól, és néz fel.* ~Ez az a csomag, amit Reydis kapott!~ *Meg sem kérdezve, hogy mi az, belenyúl, és képen hatalmas és elégedett vigyor terül el.*
-Megengeded? *Ha igen a válasz, akkor szépen finom, miközben meg is fosztja szerelmét a ruháitól, kezeit hozzábilincseli az ágyhoz, nehogy szabadulni tudjon. Mikor ezzel készen van, megáll az ágy mellett, hogy ő is elkezdjen vetkőzni, no meg gyönyörködik a látványban...*