Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-27 23:57:08
Üzenet elküldve: 2012-09-27 23:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
*A dokkot járva észreveszi itt rendkívül sok ember megfordul sokkal több mint máshol.Vannak akik értékesnek vélt portékájukat próbálják meg áruba bocsátani. Mások pedig mindenáron kevesebbet akarnak fizetni mint a megszabott ár vagyis alkudoznak. Mindenféle szerzet megtalálható itt azonban ebben a pillanatban a legkülönlegesebb két Gnóm. Undirra érdeklődve figyeli beszélgetésüket. Bár nem nagyon hallja mit mondanak nem akar hallgatózni. Figyeli az arcok minden mozdulatát innen tudja meg, hogy jóban vannak egymással. A férfi hozzá képest elég alacsony,de ez csak természetes. Undirra az elf ismerősei közül a legkisebb. Alkatra a Gnóm nem tűnik harcosnak. Társnője méretei ellenére elég szemrevaló, de Undirrát egyáltalán nem érdeklik az ilyesmik. Kissé megközelíti őket, hogy megnézze mit árulnak mellettük közben ujjaival kardja markolatát kopogtatja. A mozdulatai annyira lágyak, hogy hallani nem is lehet önmaga pedig annyira megszokta eme mozdulatot, hogy szinte észre sem veszi. Kihúzza magát akár egy katona arcán viszont kedvesség és kíváncsiság foglal helyet.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 20:43:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 20:43:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-27 23:30:20
Üzenet elküldve: 2012-09-27 23:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
*Lassan szinte méltóságteljesen siklik a hajó a kikötő felé. Több matróz elkezd föl alá rohangálni közben kiabálva beszélnek egymáshoz. Néhányan vitorlákkal foglalkoznak, mások pedig a holmikat kezdik kipakolni a raktár belsejéből. Mikor már elég közel járnak kikötik a hajót és elkezdik kipakolni az árukat. Nagydarab izmos férfiak a vállukon cipelik az aprónak nemigazán mondható ládákat. Undirra követi furcsa megérzését és megindul egy bizonyos irányba. Fogalma sincs merre halad, de ha odaér biztosan rá fog jönni.*
A hozzászólás írója (Undirra Assim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.27 23:32:52
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 20:45:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
A hozzászólás írója (Undirra Assim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.27 23:32:52
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.02 20:45:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-26 22:21:04
Üzenet elküldve: 2012-09-26 22:21:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //
*Az őrök és a matrózok hangos szentségelését lassan elnyeli a kikötő forgataga, s perceken belül már csak a kellemes csend uralja a hajót s környékét, ahogy lágyan siklik a víz felszínén. Az égbolt telis-tele van ragyogó csillagokkal, így a hozzáértőbbek akár a csillagképeket is felfedezhetik, de ami a legfontosabb, az útirányt is könnyen be tudják lőni.
A vörös hajú kalózférfi, kit nevezzünk Dergarnak, még egy gúnyos pillantást sem ereszt meg Nanaia felé, hiszen annyira hidegen hagyja a hölgy jelenléte, hogy felőle akár a kikötőben is maradhatott volna, így se úgy se vette volna észre jobban. A férfi 'engedélykérése' is amolyan illedelmesség volt, s részéről mondhatnak bármit, ők nem fogják elhagyni a hajót. Bár ők csak ketten vannak, a többiek viszont hárman, az azonban teljesen biztos, hogy akár egy rossz mozdulat során mindegyikőjük egy szép dobótőrrel a mellkasában bukna bele a tengerbe.
Dergar viszont ezt nem szeretné, hiszen Mindirra látványa teljesen elkápráztatta, még ha ezt egyáltalán nem is mutatja a külvilág felé. Emellett testvére, kit nevezzünk Lianynak, annak ellenére, hogy szerény és ártatlan külseje van, gyorsasága hihetetlenül nagy, így ő is könnyedén végezne a másik hárommal - persze e képességről nem kell tudniuk. Ám ő sem szeretne fájdalmat okozni Gorduzarnak, hiszen az ő tekintetét éppen a marcona férfi ragadta meg, kinek arcán egy nagy piros foltot is észrevesz.
Gorduzar szavai kicsit meglepik a kalózférfit, s e meglepettség arcára is kiül, de nem szól semmit egyelőre. Ahogy azonban elkezdenek tanakodni a háttérben, ő is testvéréhez fordul, s halkan beszélni kezdenek. Nem néznek a társaság felé, de arcukon jól látszik a határozottság, no meg az, hogy valamit tudnak, ami talán a fertőzöttek hasznára lehet.
Mikor befejezték a tanakodást, s visszatérnek az eredménnyel, akkor a testvérpár még pár mondat erejéig suttog, aztán a társaság felé fordulnak. Dergaron már nem látszódnak a meglepettség jelei, de azért érdeklődve pislog Mindirrára.*
- És miért érzem úgy, hogy nyugatra tartotok?
*Válaszol sejtelmesen, s jól látszik, hogy a történet nem rendítette meg, sőt...*
- Terjengnek szóbeszédek egy szigetről, ahonnan szokatlan dolgok szabadultak a világra. Bár az ilyen mesék nagyrésze hamis alapokon nyugszik, valamiért volt egy olyan sejtésem, hogy ebben mégis lehet valami... Pár napja elhaladt egy furcsa hajó itt a kikötő mellett, s mi a testvéremmel szemet vetettünk rá, így hát csónakra pattantunk, és megközelítettük, de legénységet nem láttunk, csak furcsa nyöszörgéseket. Így hát az oldalán csináltam egy lyukat egy kalapács segítségével, s amit láttunk, nem volt túl meggyőző... S mivel nekem ő *teszi rá kezét Liany vállára* a legfontosabb, ezért hát úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha elkerüljük a hajót.
*Mondja határozottan, s bár mindketten kalózok, egymáson kívül nincs senkijük e világon, s bár a kalózokat vandáloknak tartják, a családi kötelékek mégis mindennél fontosabbak.
Végül a férfi az árbocok felé biccent, mire Liany lassan odalépked Gorduzar mellé, s halkan megszólítja.*
- Tudnál nekem segíteni?
*Mosolyog rá kedvesen a szépséges kalózleányzó, s ha a férfi igent mond, akkor elkezd mászni felfelé, hogy a szöveteket jobban eligazítsa, hogy a szél könnyebben kapjon beléjük. Eközben pedig Dergar megindul a kormány felé, miközben haloványat biccent Mindirrára, hogy ha van kedve, legyen a társasága.*
- Egy nap, és megérkezünk. Ami pedig a vírust illeti... Éltünk már át rosszabbat is... *néz össze sejtelmesen Lianyval* A kabinokban pedig vannak ágyak, így ha valaki elfáradna.. Szerencsétlen öreg egyszer beengedett minket a hajóra, mi pedig alaposan felmértük a terepet. Minő véletlen, hogy nektek is épp most kellett...
*Utolsó szavait már a kormánynál mondja, így nem biztos, hogy mindenki meghallja. Végül belekapaszkodik, s beállítja a jó irányt, miközben vörös hajzuhatagját lágyan dobálja a szél - reménykedik benne, hogy Mindirra azért valamikor meglepi...*
*Az őrök és a matrózok hangos szentségelését lassan elnyeli a kikötő forgataga, s perceken belül már csak a kellemes csend uralja a hajót s környékét, ahogy lágyan siklik a víz felszínén. Az égbolt telis-tele van ragyogó csillagokkal, így a hozzáértőbbek akár a csillagképeket is felfedezhetik, de ami a legfontosabb, az útirányt is könnyen be tudják lőni.
A vörös hajú kalózférfi, kit nevezzünk Dergarnak, még egy gúnyos pillantást sem ereszt meg Nanaia felé, hiszen annyira hidegen hagyja a hölgy jelenléte, hogy felőle akár a kikötőben is maradhatott volna, így se úgy se vette volna észre jobban. A férfi 'engedélykérése' is amolyan illedelmesség volt, s részéről mondhatnak bármit, ők nem fogják elhagyni a hajót. Bár ők csak ketten vannak, a többiek viszont hárman, az azonban teljesen biztos, hogy akár egy rossz mozdulat során mindegyikőjük egy szép dobótőrrel a mellkasában bukna bele a tengerbe.
Dergar viszont ezt nem szeretné, hiszen Mindirra látványa teljesen elkápráztatta, még ha ezt egyáltalán nem is mutatja a külvilág felé. Emellett testvére, kit nevezzünk Lianynak, annak ellenére, hogy szerény és ártatlan külseje van, gyorsasága hihetetlenül nagy, így ő is könnyedén végezne a másik hárommal - persze e képességről nem kell tudniuk. Ám ő sem szeretne fájdalmat okozni Gorduzarnak, hiszen az ő tekintetét éppen a marcona férfi ragadta meg, kinek arcán egy nagy piros foltot is észrevesz.
Gorduzar szavai kicsit meglepik a kalózférfit, s e meglepettség arcára is kiül, de nem szól semmit egyelőre. Ahogy azonban elkezdenek tanakodni a háttérben, ő is testvéréhez fordul, s halkan beszélni kezdenek. Nem néznek a társaság felé, de arcukon jól látszik a határozottság, no meg az, hogy valamit tudnak, ami talán a fertőzöttek hasznára lehet.
Mikor befejezték a tanakodást, s visszatérnek az eredménnyel, akkor a testvérpár még pár mondat erejéig suttog, aztán a társaság felé fordulnak. Dergaron már nem látszódnak a meglepettség jelei, de azért érdeklődve pislog Mindirrára.*
- És miért érzem úgy, hogy nyugatra tartotok?
*Válaszol sejtelmesen, s jól látszik, hogy a történet nem rendítette meg, sőt...*
- Terjengnek szóbeszédek egy szigetről, ahonnan szokatlan dolgok szabadultak a világra. Bár az ilyen mesék nagyrésze hamis alapokon nyugszik, valamiért volt egy olyan sejtésem, hogy ebben mégis lehet valami... Pár napja elhaladt egy furcsa hajó itt a kikötő mellett, s mi a testvéremmel szemet vetettünk rá, így hát csónakra pattantunk, és megközelítettük, de legénységet nem láttunk, csak furcsa nyöszörgéseket. Így hát az oldalán csináltam egy lyukat egy kalapács segítségével, s amit láttunk, nem volt túl meggyőző... S mivel nekem ő *teszi rá kezét Liany vállára* a legfontosabb, ezért hát úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha elkerüljük a hajót.
*Mondja határozottan, s bár mindketten kalózok, egymáson kívül nincs senkijük e világon, s bár a kalózokat vandáloknak tartják, a családi kötelékek mégis mindennél fontosabbak.
Végül a férfi az árbocok felé biccent, mire Liany lassan odalépked Gorduzar mellé, s halkan megszólítja.*
- Tudnál nekem segíteni?
*Mosolyog rá kedvesen a szépséges kalózleányzó, s ha a férfi igent mond, akkor elkezd mászni felfelé, hogy a szöveteket jobban eligazítsa, hogy a szél könnyebben kapjon beléjük. Eközben pedig Dergar megindul a kormány felé, miközben haloványat biccent Mindirrára, hogy ha van kedve, legyen a társasága.*
- Egy nap, és megérkezünk. Ami pedig a vírust illeti... Éltünk már át rosszabbat is... *néz össze sejtelmesen Lianyval* A kabinokban pedig vannak ágyak, így ha valaki elfáradna.. Szerencsétlen öreg egyszer beengedett minket a hajóra, mi pedig alaposan felmértük a terepet. Minő véletlen, hogy nektek is épp most kellett...
*Utolsó szavait már a kormánynál mondja, így nem biztos, hogy mindenki meghallja. Végül belekapaszkodik, s beállítja a jó irányt, miközben vörös hajzuhatagját lágyan dobálja a szél - reménykedik benne, hogy Mindirra azért valamikor meglepi...*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-26 12:48:51
Üzenet elküldve: 2012-09-26 12:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //
*A hajótest annak ellenére, hogy csak hárman feszülnek neki, engedelmeskedik a kis csapat akaratának, és lassan megindul a kristálycsillogású vízen.
Most jön csak igazán kapóra, hogy Mindirra egész életét a hajón töltötte. Egy kézzel, mindenféle erőlködés nélkül sikerül neki fölkapaszkodnia a fedélzetre.
Közvetlenül utána feltűnik Nanaia, majd őt követi Gorduzar, ám a negyedik tagot - a kalózleányzó hiába várja -, nem bukkan föl. Tekintete visszavándorol az időközben maguk mögött hagyott kikötő felé, és megpillantja Pyrkont az őrök szorításában.
"Remek. Még el sem kezdődött a móka, máris megfogyatkoztunk. Ilyen feltételek mellett, lehet el kéne kezdenem már most ásni a síromat."
A két potyautas Mindirra számára csak akkor tűnik fel, mikor már azok felkapaszkodtak a hajó oldalán.
Elég egy pillantást vetni rájuk, azonnal kiderül, hogy miből tartják fenn magukat. "Hívatlan vendégek, akik ráadásul még kalózok is?! Remek, már csak ez hiányzott!" Előszörre elönti őt is a düh, mely minden bizonnyal néhány pillanatig uralja arcát, és véleménye tökéletesen egyezik társaiéval, de utána Égimeszelő egy elejtett mondata miatt megváltozik nézőpontja. "Valóban. Lassúak vagyunk. Hm... Nincs mit tenni." Komótos léptekkel csapata felé közeledik, majd amint társai alakja takarja őt, halkan, suttogva megszólal.*
- Tudom nincs ínyedre, de szükségünk van rájuk. Egy ladik sem megy magától, és Ti nem vagytok járatosak ilyen ügyekben, nekem pedig szükségem lenne mind a két kezemre. Fogadd el, kellenek nekünk. *Hadarva ejti ki a szavakat, szándékosan címzett nélkül. Az is meglehet, hogy a csábító és a csábított csak egy-egy szófoszlányt ért meg belőle, de nem akar okfejtésére néhány másodpercnél több időt szánni. Kilép a takarásból, és egyenesen a jövevényekhez fordul.*
- Igaz, ami az előbb elhangzott. Halálos kórral vagyunk fertőzöttek, és csak a sötétben tapogatózunk ellenszer után kutatva. *Hangja kimért, szemeit pedig az idegen pároson pihenteti, akik könnyedén kiolvashatják aranybarna pillantásából, hogy az igazat mondja.* Nem tágítunk elhatározásunktól, mindenképpen a gyógymódot fogjuk kutatni. Nem ijedünk meg se a haláltól, se attól, hogy ölni kell... Nekünk már nincs mit kockáztatni.
Ha így is vállaljátok az utat velünk, ám legyen.
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.26 13:51:13, a következő indokkal:
Kérésre.
*A hajótest annak ellenére, hogy csak hárman feszülnek neki, engedelmeskedik a kis csapat akaratának, és lassan megindul a kristálycsillogású vízen.
Most jön csak igazán kapóra, hogy Mindirra egész életét a hajón töltötte. Egy kézzel, mindenféle erőlködés nélkül sikerül neki fölkapaszkodnia a fedélzetre.
Közvetlenül utána feltűnik Nanaia, majd őt követi Gorduzar, ám a negyedik tagot - a kalózleányzó hiába várja -, nem bukkan föl. Tekintete visszavándorol az időközben maguk mögött hagyott kikötő felé, és megpillantja Pyrkont az őrök szorításában.
"Remek. Még el sem kezdődött a móka, máris megfogyatkoztunk. Ilyen feltételek mellett, lehet el kéne kezdenem már most ásni a síromat."
A két potyautas Mindirra számára csak akkor tűnik fel, mikor már azok felkapaszkodtak a hajó oldalán.
Elég egy pillantást vetni rájuk, azonnal kiderül, hogy miből tartják fenn magukat. "Hívatlan vendégek, akik ráadásul még kalózok is?! Remek, már csak ez hiányzott!" Előszörre elönti őt is a düh, mely minden bizonnyal néhány pillanatig uralja arcát, és véleménye tökéletesen egyezik társaiéval, de utána Égimeszelő egy elejtett mondata miatt megváltozik nézőpontja. "Valóban. Lassúak vagyunk. Hm... Nincs mit tenni." Komótos léptekkel csapata felé közeledik, majd amint társai alakja takarja őt, halkan, suttogva megszólal.*
- Tudom nincs ínyedre, de szükségünk van rájuk. Egy ladik sem megy magától, és Ti nem vagytok járatosak ilyen ügyekben, nekem pedig szükségem lenne mind a két kezemre. Fogadd el, kellenek nekünk. *Hadarva ejti ki a szavakat, szándékosan címzett nélkül. Az is meglehet, hogy a csábító és a csábított csak egy-egy szófoszlányt ért meg belőle, de nem akar okfejtésére néhány másodpercnél több időt szánni. Kilép a takarásból, és egyenesen a jövevényekhez fordul.*
- Igaz, ami az előbb elhangzott. Halálos kórral vagyunk fertőzöttek, és csak a sötétben tapogatózunk ellenszer után kutatva. *Hangja kimért, szemeit pedig az idegen pároson pihenteti, akik könnyedén kiolvashatják aranybarna pillantásából, hogy az igazat mondja.* Nem tágítunk elhatározásunktól, mindenképpen a gyógymódot fogjuk kutatni. Nem ijedünk meg se a haláltól, se attól, hogy ölni kell... Nekünk már nincs mit kockáztatni.
Ha így is vállaljátok az utat velünk, ám legyen.
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.26 13:51:13, a következő indokkal:
Kérésre.
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-25 16:15:18
Üzenet elküldve: 2012-09-25 16:15:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Ismét a kikötőben találja magát, ami nem is csoda, hiszen a Rumos Rókalyukból ide vezet az út. Lassan ballagva nézelődik, szokja a helyet. A hajók között észrevesz egy nagyobbat, ami bizonyára valami különleges luxushajó lehet, mivel a neve is különleges: Morajló Merina.*
- Elnézést, nem tudja véletlenül, miféle hajó az?*Kérdez meg egy arra járót a hajóra mutatva.*
- Ó, kisasszony az egy nagyon drága hajó. A Morajló Merinára feljutni is kész kisebb vagyonba kerül! Finom étkek, gyönyörű szobák és persze egy játékterem is van rajta. Ha nem vigyáz az ember, könnyen elveszítheti mindenét. Én is így lettem szegénnyé. Csak a véletlen műve, hogy most nem az utcán alszom. Azt ajánlom, kisasszony, hogy inkább kerülje el azt a hajót!*Magyaráz a középkorú úriember Aranának.*
- Köszönöm szépen az információkat. Ne aggódjon, nem megyek a Morajló Merinára. Viszlát!*Int a férfi felé, majd távozik mellőle és tovább nézelődik. Ahogy sétál, egyre kijjebb ér, s immáron nem a kikötőben, helyette valamilyen útszerűségen halad. Bár nem tudja pontosan merre megy, folytatja útját, hiszen hajtja a kíváncsiság.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.25 16:16:56
- Elnézést, nem tudja véletlenül, miféle hajó az?*Kérdez meg egy arra járót a hajóra mutatva.*
- Ó, kisasszony az egy nagyon drága hajó. A Morajló Merinára feljutni is kész kisebb vagyonba kerül! Finom étkek, gyönyörű szobák és persze egy játékterem is van rajta. Ha nem vigyáz az ember, könnyen elveszítheti mindenét. Én is így lettem szegénnyé. Csak a véletlen műve, hogy most nem az utcán alszom. Azt ajánlom, kisasszony, hogy inkább kerülje el azt a hajót!*Magyaráz a középkorú úriember Aranának.*
- Köszönöm szépen az információkat. Ne aggódjon, nem megyek a Morajló Merinára. Viszlát!*Int a férfi felé, majd távozik mellőle és tovább nézelődik. Ahogy sétál, egyre kijjebb ér, s immáron nem a kikötőben, helyette valamilyen útszerűségen halad. Bár nem tudja pontosan merre megy, folytatja útját, hiszen hajtja a kíváncsiság.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.25 16:16:56
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-25 13:05:33
Üzenet elküldve: 2012-09-25 13:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A csónakból egy gyönyörű nő szökken a partra egy széles mosoly kíséretében. Zöld szemei vidáman csillognak, amit zöld fülbevalója is kiemel. Csábos alakját a hozzá simuló bőrruha kiemeli, ami igencsak vonzza a férfiak tekintetét. Ez persze őt nem zavarja, bámulják csak nyugodtan. Köpenye a bal kezében lévő táskája mélyén pihen, csak akkor szokta felvenni, mikor muszáj. Jobbjában botját tartja, melyet viszont mindig magánál tart.*
- Hát megérkeztem.*Vigyorog szélesen, kivillantva hófehér fogait. Miután egy kedves helybéli úr útbaigazítja, mosolyogva elindul a Rumos Rókalyuk felé.*
- Hát megérkeztem.*Vigyorog szélesen, kivillantva hófehér fogait. Miután egy kedves helybéli úr útbaigazítja, mosolyogva elindul a Rumos Rókalyuk felé.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-24 23:05:12
Üzenet elküldve: 2012-09-24 23:05:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //
* Nem tudhatja mi jár Nanaia fejében, hogy ennyit gondol a nyegle bohóc Pyrkonra. Ha ezt tudná, akkor talán másképp viselkedne, azonban cseppet sem érdekli Pyrkon sorsa. Sikerül csókot lopnia a hölgytől aki nem viszonozza azt, hanem egy jó erős pofonnal jutalmazza, amit valójában meg sem érez. Pirosodik ugyan a helye, azonban jelét nem adja annak, hogy fájdalmas volt. Szabadon engedi a dühöngő madarat, viszont váratlan események és egyben vendégek érkeznek hozzájuk. Nem tudja eldönteni, hogy többieket védje meg, hogy Nanaia fel ne cikcakkozza fel őket, vagy esetleg a Szépséget hagyja és fogadja a két új jövevényt. A kalóznő szépsége új számára, igazán vonzza a tekintetét.
"Próbálok beszélni a virágszálammal."Ezzel a dühöngő fúriához lép.*
- Van más is ami zavar téged? * Ekkor tünik fel neki, hogy Pyrkon nincs a hajón. Vállát megrándítja, aztán teljesen egyedien közli a két jövevénnyel a helyzetüket.*
- Jobb ha nem értek hozzánk, mert halálos kort hordozunk. Szóval ha szeretnétek, hogy ne egy nyáladzó és emberhúsra éhező valamikké váljatok akkor jobb ha távolról elkerültök. * Nagyon lassan mennek ezért felkiált.*
- De lassan megy ez a teknő. Nem lehetne egy kicsit gyorsabb?
* Nem tudhatja mi jár Nanaia fejében, hogy ennyit gondol a nyegle bohóc Pyrkonra. Ha ezt tudná, akkor talán másképp viselkedne, azonban cseppet sem érdekli Pyrkon sorsa. Sikerül csókot lopnia a hölgytől aki nem viszonozza azt, hanem egy jó erős pofonnal jutalmazza, amit valójában meg sem érez. Pirosodik ugyan a helye, azonban jelét nem adja annak, hogy fájdalmas volt. Szabadon engedi a dühöngő madarat, viszont váratlan események és egyben vendégek érkeznek hozzájuk. Nem tudja eldönteni, hogy többieket védje meg, hogy Nanaia fel ne cikcakkozza fel őket, vagy esetleg a Szépséget hagyja és fogadja a két új jövevényt. A kalóznő szépsége új számára, igazán vonzza a tekintetét.
"Próbálok beszélni a virágszálammal."Ezzel a dühöngő fúriához lép.*
- Van más is ami zavar téged? * Ekkor tünik fel neki, hogy Pyrkon nincs a hajón. Vállát megrándítja, aztán teljesen egyedien közli a két jövevénnyel a helyzetüket.*
- Jobb ha nem értek hozzánk, mert halálos kort hordozunk. Szóval ha szeretnétek, hogy ne egy nyáladzó és emberhúsra éhező valamikké váljatok akkor jobb ha távolról elkerültök. * Nagyon lassan mennek ezért felkiált.*
- De lassan megy ez a teknő. Nem lehetne egy kicsit gyorsabb?
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-24 19:19:53
Üzenet elküldve: 2012-09-24 19:19:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A Mélység Szemei//
*Egészen felszabadulttá válik ilyen kellemes társaságban, s szívesen beszélgetne tovább egy forró tea mellett Alinarral. De nem kerülheti el az ő figyelmét sem a kikötőben ringó hajó, ami éppen úgy néz ki, mint amit a kapitány leírt nekik. Víztiszta tekintetét a mellette álló férfira irányítja, aki már szavakba is önti észrevételét.*
- Én is így gondolom, minél előbb indulunk annál jobb!
*Már-már türelmetlenül indul meg a hajó irányába, lelkében némi keserűséggel, de mégis reményteljes izgalommal.*
- Jó estét Kapitány úr!
*Köszön illedelmesen, s ha netalántán túlságosan előrerohant volna még a stégen állva várja meg Alinart, hogy együtt szállhassanak a hajóra.*
*Egészen felszabadulttá válik ilyen kellemes társaságban, s szívesen beszélgetne tovább egy forró tea mellett Alinarral. De nem kerülheti el az ő figyelmét sem a kikötőben ringó hajó, ami éppen úgy néz ki, mint amit a kapitány leírt nekik. Víztiszta tekintetét a mellette álló férfira irányítja, aki már szavakba is önti észrevételét.*
- Én is így gondolom, minél előbb indulunk annál jobb!
*Már-már türelmetlenül indul meg a hajó irányába, lelkében némi keserűséggel, de mégis reményteljes izgalommal.*
- Jó estét Kapitány úr!
*Köszön illedelmesen, s ha netalántán túlságosan előrerohant volna még a stégen állva várja meg Alinart, hogy együtt szállhassanak a hajóra.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-24 18:18:33
Üzenet elküldve: 2012-09-24 18:18:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //
*Végre sikerül csapatként dolgozniuk, de még mindig nem tökéletesen. Nanaia gondolatban átkozza magát, hogy miért is nem figyelt oda jobban, s fájdalmas tekintettel néz Pyrkon után, akit az őrök elvonszolnak. Valószínűleg a másik kettőt nem fogja érdekelni a mágus sorsa, Nanaia pedig most nem engedheti meg magának azt az ostobaságot, hogy egyedül szálljon szembe az őrökkel, ezért a hajón marad, de önmagában ígéretet tesz, hogy felkeresi Pyrkont, ha megtalálták az ellenszert. Gorduzar nem sokáig zavartatja magát, Nanaia pillanatnyi gyengeségét kihasználva könnyedén kaphatja fel, s lophat csókot tőle. De a nő nem viszonozza azt, összeszorítja ajkait, s próbál szabadulni az ölelésből. Ha ez sikerül, egy olyan pofont lendít a Gorduzar irányába, melyet ha a fizika törvényei nem akadályoznának, bizonyosan körbefordulna a férfi feje a nyaka körül. De mielőtt még szóban is kifejezhetné hirtelen gyúlt haragját, figyelme a hajó oldala felé irányul, ahol valaki éppen felkapaszkodni készül. Nem jellemző rá a mocskos beszéd, most mégis alig érthető, de nagyon is illetlennek tűnő istenkáromlás bukik elő kövér ajkai közül, s rögtön kardjára csúsztatja kezét felkészülvén a legrosszabbra.*
- Ti hiányoztatok csak...
*Morogja orra alatt a két vöröskét méregetvén, olyan halkan, hogy nem hallhatja a mellette álló Gorduzaron kívül senki. Máskor talán sértené becsületét, de jelen helyzetben cseppet sem érdekli, hogy nem részesülhet a bájgúnár kalóz 'megtisztelő' figyelméből. Teste a dühtől még mindig hullámzik, ütemesen zihál és arca is egészen kipirult. Nem várja meg, hogy a többiek miként reagálnak a vendégekre, nemes egyszerűséggel tolmácsolja véleményét a feléjük irányuló kérdésre.*
- Nem tartom jó ötletnek.
*Szól hidegen, mindenféle érzelem nélkül, s továbbra is kardja markolatán pihen keze köpönyege takarásában. Arra gondolni sem mer, hogy a többieket esetleg megbabonázza a páros, s bízik abban is, hogy Mindirra sem szimpatizál majd a konkurenciával.*
*Végre sikerül csapatként dolgozniuk, de még mindig nem tökéletesen. Nanaia gondolatban átkozza magát, hogy miért is nem figyelt oda jobban, s fájdalmas tekintettel néz Pyrkon után, akit az őrök elvonszolnak. Valószínűleg a másik kettőt nem fogja érdekelni a mágus sorsa, Nanaia pedig most nem engedheti meg magának azt az ostobaságot, hogy egyedül szálljon szembe az őrökkel, ezért a hajón marad, de önmagában ígéretet tesz, hogy felkeresi Pyrkont, ha megtalálták az ellenszert. Gorduzar nem sokáig zavartatja magát, Nanaia pillanatnyi gyengeségét kihasználva könnyedén kaphatja fel, s lophat csókot tőle. De a nő nem viszonozza azt, összeszorítja ajkait, s próbál szabadulni az ölelésből. Ha ez sikerül, egy olyan pofont lendít a Gorduzar irányába, melyet ha a fizika törvényei nem akadályoznának, bizonyosan körbefordulna a férfi feje a nyaka körül. De mielőtt még szóban is kifejezhetné hirtelen gyúlt haragját, figyelme a hajó oldala felé irányul, ahol valaki éppen felkapaszkodni készül. Nem jellemző rá a mocskos beszéd, most mégis alig érthető, de nagyon is illetlennek tűnő istenkáromlás bukik elő kövér ajkai közül, s rögtön kardjára csúsztatja kezét felkészülvén a legrosszabbra.*
- Ti hiányoztatok csak...
*Morogja orra alatt a két vöröskét méregetvén, olyan halkan, hogy nem hallhatja a mellette álló Gorduzaron kívül senki. Máskor talán sértené becsületét, de jelen helyzetben cseppet sem érdekli, hogy nem részesülhet a bájgúnár kalóz 'megtisztelő' figyelméből. Teste a dühtől még mindig hullámzik, ütemesen zihál és arca is egészen kipirult. Nem várja meg, hogy a többiek miként reagálnak a vendégekre, nemes egyszerűséggel tolmácsolja véleményét a feléjük irányuló kérdésre.*
- Nem tartom jó ötletnek.
*Szól hidegen, mindenféle érzelem nélkül, s továbbra is kardja markolatán pihen keze köpönyege takarásában. Arra gondolni sem mer, hogy a többieket esetleg megbabonázza a páros, s bízik abban is, hogy Mindirra sem szimpatizál majd a konkurenciával.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-24 14:52:01
Üzenet elküldve: 2012-09-24 14:52:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
// Kalkerolk Marancov részére //
*Kalke lesújtó pillantására kissé összerezzen, de aztán hamar túlteszi magát az incidensen, mert mosolya gyorsabban tér vissza mint ahogy elrebbent.*
- Ilyen üresfejű libának nézel?! *Förmed rá csípőre tett kézzel, majd egyikkel könyökét oldalához támasztva hevesen gesztikulálni kezd.*
- Tudod gondolkozni nem csak négy fal között lehet, sőt ami azt illeti nekem például a szabadban, friss levegőn jobban megy. A legjobb dolgok odakinn jutottak eddig eszembe és nem a zárt térben. Ott néha úgy érzem agyonnyom a plafon és az ötletek az ajtó alatti résen próbálnak kimenekülni mint a patkányok a süllyedő hajóról. *Nevet. A monológ végére el is szállt társa iránt táplált haragja.*
- Az, de csak amikor nem okoskodsz. *Ölt nyelvet, majd próbál komolyabb képet vágni, elvégre nagy dolgokról van szó.*
- Nem is tudom. *Túr vöröslő loboncába.*
- Ezen eddig még nem tűnődtem el. Letelepedni olyan végleges, nem? *Pislog rá aranyosan, majd kérdésére vállat von.*
- Nem is tudom. Ha vettünk némi kötelet és elemózsiát akár neki is vághatnánk. *Ereszt meg egy széles mosolyt piszkálódásként, amolyan 'ugye nem szállt még inadba a bátorság' stílusban, aztán vesz cipót, sült húst, friss zöldségeket, meg néhány almát, vagyis kajákkal szépen telerámolja a zsákját, majd mikor már kellőképp nehéznek bizonyul a kötelet derekára tekeri és a szántók felé indul.*
- Vagy ha nem tetszik a kastély a közelben valahol piknikezhetnénk. *Nevetgél.*
*Kalke lesújtó pillantására kissé összerezzen, de aztán hamar túlteszi magát az incidensen, mert mosolya gyorsabban tér vissza mint ahogy elrebbent.*
- Ilyen üresfejű libának nézel?! *Förmed rá csípőre tett kézzel, majd egyikkel könyökét oldalához támasztva hevesen gesztikulálni kezd.*
- Tudod gondolkozni nem csak négy fal között lehet, sőt ami azt illeti nekem például a szabadban, friss levegőn jobban megy. A legjobb dolgok odakinn jutottak eddig eszembe és nem a zárt térben. Ott néha úgy érzem agyonnyom a plafon és az ötletek az ajtó alatti résen próbálnak kimenekülni mint a patkányok a süllyedő hajóról. *Nevet. A monológ végére el is szállt társa iránt táplált haragja.*
- Az, de csak amikor nem okoskodsz. *Ölt nyelvet, majd próbál komolyabb képet vágni, elvégre nagy dolgokról van szó.*
- Nem is tudom. *Túr vöröslő loboncába.*
- Ezen eddig még nem tűnődtem el. Letelepedni olyan végleges, nem? *Pislog rá aranyosan, majd kérdésére vállat von.*
- Nem is tudom. Ha vettünk némi kötelet és elemózsiát akár neki is vághatnánk. *Ereszt meg egy széles mosolyt piszkálódásként, amolyan 'ugye nem szállt még inadba a bátorság' stílusban, aztán vesz cipót, sült húst, friss zöldségeket, meg néhány almát, vagyis kajákkal szépen telerámolja a zsákját, majd mikor már kellőképp nehéznek bizonyul a kötelet derekára tekeri és a szántók felé indul.*
- Vagy ha nem tetszik a kastély a közelben valahol piknikezhetnénk. *Nevetgél.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-24 03:08:14
Üzenet elküldve: 2012-09-24 03:08:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Estére jár, már a Nap is lement, a Hold világítja meg a tengert és a kikötőt, ahová épp egy hajó köt ki. Az éjszaka csendjét a hajóról leszálló, és csomagjaikkal küzdő emberek hangja zavarja meg. Szinte elsőként száll le a hajóról egy fiatal lány, aki külsőre úgy néz ki, mint egy kamasz, de ő több annál. Mire sikerül neki átjutni a tömegen, addigra ott várja őt egy idős asszony, a mamája. Mind a ketten nagy utat tettek meg és nagyon örülnek, hogy végre megint találkozhatnak. Együtt indulnak el a Sziklaszirtek felé egy újabb, de közös útra...*
A hozzászólás írója (Oena Lorr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.24 03:09:07
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.24 09:19:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása; egy kis helyesírási és stilisztikai módosítás.
A hozzászólás írója (Oena Lorr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.24 03:09:07
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.24 09:19:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása; egy kis helyesírási és stilisztikai módosítás.
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-21 18:16:24
Üzenet elküldve: 2012-09-21 18:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mivara dal Vierri részére//
*A siető gnóm csak egy lesújtó pillantással válaszolt a blablablázó lánynak. Majd hevesen kezdi magyarázni a következőket.*
-Hogy hogy mikor élek? Talán hallottad már azt a mondásomat, hogy Gondolkozom tehát vagyok. Ez az életfunkció a gondolkozás, az tesz minek Humanoiddá. Az hogy elgondolkozunk a tudományon, és azok közül is a legbecsesebbén, az alkímián. Nem is értem hogy bírsz úgy élni, hogy nem vagy kíváncsi a világ rejtelmeire.
*Lassú és kimért beszéde lelkes, heves szótépéslé változott. A lelkes hősünk, aztán abba hagyta, érezvén hogy felesleges magyaráznia. Majd jött a kellemes jelzővel illetés a lány részéről. Erre mosolygott egyet a férfi, most megértette a térfarészét, igazán büszke volt magára, ha ez nem is látszódott.*
- Aranyos? Ez tetszik.
*Vonja meg vállát.*
- Hát szerinted, otthagytam a teljes laborom, pár létfontóságú dolgot el kellet hoznom. Hát igen amúgy meglehetősen sokba fájt nekem.
De tudod az a tervem, hogy egy darabig letelepedem itt, feltéve, ha te is maradsz huzamosabb ideig. És akkor jól jön a pénz a bájitalok keveréséért sokat fizetnek.
*Figyeli a reakciókat, az itt maradás terén. A piacon, előszeretettel megvette neki azt a bizonyos tárgyat. A puszilkodást ugyan nagyon nem szokta élvezni, de a drága Mivarától, mindig jól esett neki egy baráti puszi.*
-Akkor merre mennyünk tovább?
*Nagy figyelmet szentel ennek a kérdésnek, mert kíváncsi úti-céljára.*
*A siető gnóm csak egy lesújtó pillantással válaszolt a blablablázó lánynak. Majd hevesen kezdi magyarázni a következőket.*
-Hogy hogy mikor élek? Talán hallottad már azt a mondásomat, hogy Gondolkozom tehát vagyok. Ez az életfunkció a gondolkozás, az tesz minek Humanoiddá. Az hogy elgondolkozunk a tudományon, és azok közül is a legbecsesebbén, az alkímián. Nem is értem hogy bírsz úgy élni, hogy nem vagy kíváncsi a világ rejtelmeire.
*Lassú és kimért beszéde lelkes, heves szótépéslé változott. A lelkes hősünk, aztán abba hagyta, érezvén hogy felesleges magyaráznia. Majd jött a kellemes jelzővel illetés a lány részéről. Erre mosolygott egyet a férfi, most megértette a térfarészét, igazán büszke volt magára, ha ez nem is látszódott.*
- Aranyos? Ez tetszik.
*Vonja meg vállát.*
- Hát szerinted, otthagytam a teljes laborom, pár létfontóságú dolgot el kellet hoznom. Hát igen amúgy meglehetősen sokba fájt nekem.
De tudod az a tervem, hogy egy darabig letelepedem itt, feltéve, ha te is maradsz huzamosabb ideig. És akkor jól jön a pénz a bájitalok keveréséért sokat fizetnek.
*Figyeli a reakciókat, az itt maradás terén. A piacon, előszeretettel megvette neki azt a bizonyos tárgyat. A puszilkodást ugyan nagyon nem szokta élvezni, de a drága Mivarától, mindig jól esett neki egy baráti puszi.*
-Akkor merre mennyünk tovább?
*Nagy figyelmet szentel ennek a kérdésnek, mert kíváncsi úti-céljára.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-20 23:20:12
Üzenet elküldve: 2012-09-20 23:20:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
// Kalkerolk Marancov részére //
*Pillanatnyi öröme pillangó szárnyakon röppen tova, oly gyorsan, mintha ott sem lett volna. Pedig olyan jó volt hogy alább hagyott a vágta, de éppen csak beleélte magát Kalke máris folytatta. Még szusszanni sem tudott rendesen. "Gnómtalan tempó, ha így nem lassít móresre kell tanítanom a gombafalót." Morfondírozik magában gyanúsan a másik hátát fixírozva. Ekkor esik le neki mennyire lemaradt. Inkább utána szalad behozva az egyébként csekély távolságot, mely közéjük tolakodott.*
- Bla-bla-bla... *Formál kezével kacsacsőrt és ujjaival tátog.*
- Üres fecsegés és mikor élsz? Egy üvegburokban, vagy a poros könyvek közt sosem fogod például a föld illatát érezni eső után. Az is segít ám a világ megismerésében. *Mosolyodik el szelíden, aztán újra belé karol.*
- Egész aranyos vagy amikor így belelovalod magad. Vigyázz, mert még beléd szeretek! *Nevet, s hogy a másik is értse a tréfát barátian megpaskolja karját.*
- Két lovas szekér? *Csodálkozik elkerekedő szemekkel.*
- Nem csodálom, hogy ágyra sem telik. Sokba kerülhetett ideutazni.*
- Helyes. *Bólogat hevesen, mintha nem tudná mennyire nehéz neki nemet mondani. (Nagyon szépen tud ám kérni.) Megjegyzésében viszont ezúttal nem volt semmi gunyoros, ő is komolyan gondolta amit mondott.*
- Ahogy akarod. *Hagyja rá.*
- Háát, nem is tudom. *Néz körbe mutatóujját ajkához illesztve.*
- Az a kék fiola nagyon tetszik a felső polcról. *Vonja félre egy kis susmusra.*
- De gőzöm sincs mi lehet benne. *Vonja meg vállát, majd hirtelen sarkon pördül és rámutat.*
- Azt kérem. *Az árus pedig nagy nehezen némi magyarázás után -ami majd' egy fertályórát jelent- leveszi a megfelelő üveget és átadja a vigyori kis gnőmnek, aki örömében ujjong, tapsikol majd csillogó szemekkel barátjára néz és köszönete jeléül nyom arcára egy puszit.*
*Pillanatnyi öröme pillangó szárnyakon röppen tova, oly gyorsan, mintha ott sem lett volna. Pedig olyan jó volt hogy alább hagyott a vágta, de éppen csak beleélte magát Kalke máris folytatta. Még szusszanni sem tudott rendesen. "Gnómtalan tempó, ha így nem lassít móresre kell tanítanom a gombafalót." Morfondírozik magában gyanúsan a másik hátát fixírozva. Ekkor esik le neki mennyire lemaradt. Inkább utána szalad behozva az egyébként csekély távolságot, mely közéjük tolakodott.*
- Bla-bla-bla... *Formál kezével kacsacsőrt és ujjaival tátog.*
- Üres fecsegés és mikor élsz? Egy üvegburokban, vagy a poros könyvek közt sosem fogod például a föld illatát érezni eső után. Az is segít ám a világ megismerésében. *Mosolyodik el szelíden, aztán újra belé karol.*
- Egész aranyos vagy amikor így belelovalod magad. Vigyázz, mert még beléd szeretek! *Nevet, s hogy a másik is értse a tréfát barátian megpaskolja karját.*
- Két lovas szekér? *Csodálkozik elkerekedő szemekkel.*
- Nem csodálom, hogy ágyra sem telik. Sokba kerülhetett ideutazni.*
- Helyes. *Bólogat hevesen, mintha nem tudná mennyire nehéz neki nemet mondani. (Nagyon szépen tud ám kérni.) Megjegyzésében viszont ezúttal nem volt semmi gunyoros, ő is komolyan gondolta amit mondott.*
- Ahogy akarod. *Hagyja rá.*
- Háát, nem is tudom. *Néz körbe mutatóujját ajkához illesztve.*
- Az a kék fiola nagyon tetszik a felső polcról. *Vonja félre egy kis susmusra.*
- De gőzöm sincs mi lehet benne. *Vonja meg vállát, majd hirtelen sarkon pördül és rámutat.*
- Azt kérem. *Az árus pedig nagy nehezen némi magyarázás után -ami majd' egy fertályórát jelent- leveszi a megfelelő üveget és átadja a vigyori kis gnőmnek, aki örömében ujjong, tapsikol majd csillogó szemekkel barátjára néz és köszönete jeléül nyom arcára egy puszit.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-18 20:08:36
Üzenet elküldve: 2012-09-18 20:08:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //
*A négyből három tag erőteljesen tolja a hajót, míg végül nagy kínszenvedések árán sikerül úgy belendíteniük, hogy az megindul a vízen. Eközben Pyrkon hátul furcsán érzi magát, nagyon elkezd szédülni, s mikor megindulna a többiek után, váratlanul elkapják az őrök, s a dokkok felé kezdik vonszolni.
A másik három tagnak ugyan van választása, vagy visszamennek érte, s ezzel kockára tesznek mindent, vagy bíznak abban, hogy Pyrkon kikeveredik ebből.
Mikor látszólag, pár másodperc alatt úgy tűnik, hogy sikerrel lopták el a hajót, hirtelen hangos dobogások törnek fel a stég felől, s egy hangos kiabálás.*
- Gyere!
*Azzal váratlanul mozdul egyet a hajó, s két kéz jelenik meg a fedélzet egyik korlátjánál.*
- Ez az, hopp!
*Meg is jelenik az első jövevény egy magas, izmos férfi képében, kinek kalózsapkája bizony elárulja életformáját! Haja hosszú, vörös, arca pedig oly csábos, mely minden kalózleányzó álmaiban megjelenik. Pillanatokon belül érkezik is a második jövevény, kit a férfi segít fel a hajóra. Egy hihetetlenül gyönyörű, szelíd, ártatlan kis vörös hajú hölgy mászik fel a fedélzetre, kinek öltözködése szintén elárulja életmódját.*
- Örvendek a találkozásnak! Ha nem bánjátok, egy darabig veletek tartanánk!
*Jegyzi meg nagy mosollyal a vörös hajú férfi, ki végignéz a társaságon, s azonnal kiszúrja magán Mindirrát, kinek szépsége pillanatokon belül el is varázsolja. Bár ennek egyelőre nem ad hangot, az viszont feltűnhet, hogy túl sokáig mered rá mosolyogva, miközben Nanaiát teljesen figyelmen kívül hagyja. A csodálatos hölgyemény eközben csak szótlanul, kissé zavartan nyomorgatja ruhájának alját, s ő természetesen már akkor megnézett mindenkit, mikor felmászott. Igen sokszor sandít Gorduzarra, kinek férfias megjelenése azonnal megragadta, ám ahogy rápillant, szemeit azonnal el is kapja, s miközben halovány pír jelenik meg arcán, zavartan elmosolyodik.*
*A négyből három tag erőteljesen tolja a hajót, míg végül nagy kínszenvedések árán sikerül úgy belendíteniük, hogy az megindul a vízen. Eközben Pyrkon hátul furcsán érzi magát, nagyon elkezd szédülni, s mikor megindulna a többiek után, váratlanul elkapják az őrök, s a dokkok felé kezdik vonszolni.
A másik három tagnak ugyan van választása, vagy visszamennek érte, s ezzel kockára tesznek mindent, vagy bíznak abban, hogy Pyrkon kikeveredik ebből.
Mikor látszólag, pár másodperc alatt úgy tűnik, hogy sikerrel lopták el a hajót, hirtelen hangos dobogások törnek fel a stég felől, s egy hangos kiabálás.*
- Gyere!
*Azzal váratlanul mozdul egyet a hajó, s két kéz jelenik meg a fedélzet egyik korlátjánál.*
- Ez az, hopp!
*Meg is jelenik az első jövevény egy magas, izmos férfi képében, kinek kalózsapkája bizony elárulja életformáját! Haja hosszú, vörös, arca pedig oly csábos, mely minden kalózleányzó álmaiban megjelenik. Pillanatokon belül érkezik is a második jövevény, kit a férfi segít fel a hajóra. Egy hihetetlenül gyönyörű, szelíd, ártatlan kis vörös hajú hölgy mászik fel a fedélzetre, kinek öltözködése szintén elárulja életmódját.*
- Örvendek a találkozásnak! Ha nem bánjátok, egy darabig veletek tartanánk!
*Jegyzi meg nagy mosollyal a vörös hajú férfi, ki végignéz a társaságon, s azonnal kiszúrja magán Mindirrát, kinek szépsége pillanatokon belül el is varázsolja. Bár ennek egyelőre nem ad hangot, az viszont feltűnhet, hogy túl sokáig mered rá mosolyogva, miközben Nanaiát teljesen figyelmen kívül hagyja. A csodálatos hölgyemény eközben csak szótlanul, kissé zavartan nyomorgatja ruhájának alját, s ő természetesen már akkor megnézett mindenkit, mikor felmászott. Igen sokszor sandít Gorduzarra, kinek férfias megjelenése azonnal megragadta, ám ahogy rápillant, szemeit azonnal el is kapja, s miközben halovány pír jelenik meg arcán, zavartan elmosolyodik.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-17 21:06:36
Üzenet elküldve: 2012-09-17 21:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Úgy tűnik, zökkenőmentesen köthetik el majd a hajót. Társai közül senki sem kérdőjelezi meg tanácsait, utasításait, sőt mi több, még a járókelőknek sem tűnik fel munkálódásuk.
Mindirra kezdetleges idegessége kezd eltűnni, elvégre minden a tervük szerint történik, ám ekkor beüt a ménkő, a falábú kilép a fogadóból. A többiekkel ellentéttel, ő egy szót sem szól, csupán épen maradt oldalával nekifeszül a hajótestnek. Minden bizonnyal eme tettét hihetetlen módon meg fogja majd sínyleni, a kezén lévő sebhely az erőfeszítés következményeképpen - szerencsés esetben csak néhány percig, máskülönben akár fertőzött élete utolsó momentumáig - kínnal fertőzi meg majd egész testét.
Ezentúl, nagyon bízik benne, hogy a hajót képesek ellökni, de ha nem sikerülne nekik, akkor sem lesz rajta úrrá a kétségbeesés, hiszen mégiscsak jobb, ha bitóra kerül lopás miatt, mint az, hogy eszét vesztve emberi húsra éhezzen a közeljövőben.*
A hozzászólás írója (Frachst Mindirra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.17 21:08:19
*Úgy tűnik, zökkenőmentesen köthetik el majd a hajót. Társai közül senki sem kérdőjelezi meg tanácsait, utasításait, sőt mi több, még a járókelőknek sem tűnik fel munkálódásuk.
Mindirra kezdetleges idegessége kezd eltűnni, elvégre minden a tervük szerint történik, ám ekkor beüt a ménkő, a falábú kilép a fogadóból. A többiekkel ellentéttel, ő egy szót sem szól, csupán épen maradt oldalával nekifeszül a hajótestnek. Minden bizonnyal eme tettét hihetetlen módon meg fogja majd sínyleni, a kezén lévő sebhely az erőfeszítés következményeképpen - szerencsés esetben csak néhány percig, máskülönben akár fertőzött élete utolsó momentumáig - kínnal fertőzi meg majd egész testét.
Ezentúl, nagyon bízik benne, hogy a hajót képesek ellökni, de ha nem sikerülne nekik, akkor sem lesz rajta úrrá a kétségbeesés, hiszen mégiscsak jobb, ha bitóra kerül lopás miatt, mint az, hogy eszét vesztve emberi húsra éhezzen a közeljövőben.*
A hozzászólás írója (Frachst Mindirra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.17 21:08:19
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-15 21:16:58
Üzenet elküldve: 2012-09-15 21:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mivara dal Vierri részére//
* Kalkerolk Marancov még mindig idegennek érezte magát, e zsúfolt világban. Nem tehet róla nem szereti a tömeget. Sose szerette az idők kezdete óta, valahogy túlzottan más a gondolkozása, mint az átlagos humanoidoknak. Majd a az elkövetkező motyogást meghallja egy ideig lassabban is ment, de aztán valahogy visszacsalta a gyors lépteket.*
- Kószálni jó, de ha csak nem összetevők után megy az ember, akkor elég fölösleges. A világ az alkímiára épül az segít a felfogásában. Ezért időpocsékolás sokat bolyongani céltalan, mikor azt az időt szentelhetjük a tudománynak is.
*Annyira nagy átéléssel mondja, szinte megfelejtkezve magáról és minden másról.*
- Hát nekem nem lenne elég, hogy vigyem a laborom, így is alig fért rá két lovasszekérre.
*Panaszolja el a lánynak. Majd kicsit zavartan érzi magát a medvés hasonlattól, majd nem zavartatja magát, mert szinte a húgáról van szó. Meg persze elég aszexuális is. A változtatás lehetősége még lehetséges, hogy megvan benne.*
-Rendben a tiéd vagyok.
"Hát ha ez az ára az ágynak, hát semmi akadálya."
*Majd a lány gunyoros megjegyzésére rövidke válasza csak annyi volt, hogy.*
- Ugyan már te vagy a főnök, én csak a diplomatád.
*Oly gnómként ki szarkaztikát alig ismeri és soha sem alkalmazza, most se tett kivételt, ugyan is komolyan mondta amit mondott. És ez érződött is szavain, s hangja lejtésén. Majd odaérnek egy standhoz, a gnóm hamar közli mit akart, hidegen és mogorván. A boltos kicsit fejét fogja, de tudta mi az, ugyan is már nem az első ember kérte így.*
-Esetleg kérsz még valamit Mivara?
* Kalkerolk Marancov még mindig idegennek érezte magát, e zsúfolt világban. Nem tehet róla nem szereti a tömeget. Sose szerette az idők kezdete óta, valahogy túlzottan más a gondolkozása, mint az átlagos humanoidoknak. Majd a az elkövetkező motyogást meghallja egy ideig lassabban is ment, de aztán valahogy visszacsalta a gyors lépteket.*
- Kószálni jó, de ha csak nem összetevők után megy az ember, akkor elég fölösleges. A világ az alkímiára épül az segít a felfogásában. Ezért időpocsékolás sokat bolyongani céltalan, mikor azt az időt szentelhetjük a tudománynak is.
*Annyira nagy átéléssel mondja, szinte megfelejtkezve magáról és minden másról.*
- Hát nekem nem lenne elég, hogy vigyem a laborom, így is alig fért rá két lovasszekérre.
*Panaszolja el a lánynak. Majd kicsit zavartan érzi magát a medvés hasonlattól, majd nem zavartatja magát, mert szinte a húgáról van szó. Meg persze elég aszexuális is. A változtatás lehetősége még lehetséges, hogy megvan benne.*
-Rendben a tiéd vagyok.
"Hát ha ez az ára az ágynak, hát semmi akadálya."
*Majd a lány gunyoros megjegyzésére rövidke válasza csak annyi volt, hogy.*
- Ugyan már te vagy a főnök, én csak a diplomatád.
*Oly gnómként ki szarkaztikát alig ismeri és soha sem alkalmazza, most se tett kivételt, ugyan is komolyan mondta amit mondott. És ez érződött is szavain, s hangja lejtésén. Majd odaérnek egy standhoz, a gnóm hamar közli mit akart, hidegen és mogorván. A boltos kicsit fejét fogja, de tudta mi az, ugyan is már nem az első ember kérte így.*
-Esetleg kérsz még valamit Mivara?
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-15 17:58:34
Üzenet elküldve: 2012-09-15 17:58:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
// Kalkerolk Marancov részére //
*Mivara észre sem vette hogyan bámulják meg őket a nyurgák. Részint azért mert csörgőinek hála megszokta már, részint meg azért, mert inkább barátja fizimiskáját fixírozta, miután köddé vált zavara.*
- Miért? *Pillog fel aranyosan a magasra nőtt gnómra, majd soron következő válaszára csak legyint.*
- Ha te mondod, elhiszem. *Fűzi hozzá még mosolyogva. Mióta meglátta le sem hervad vigyora, annak ellenére, hogy csak szükség esetén szokott így rohanni.*
- Igazán figyelembe vehetnéd, hogy rövidebbek a lábaim... *Morogja orra alá. Hangja halk és ha a másik nem fülel eléggé elviszi a szél szóval inkább értelmetlen motyogásnak tetszik, mintsem rendes beszédnek.*
- A kósza élet tetszik. Szeretek utazni, virágot, akarom mondani világot látni, meg sok újdonságot tapasztani, különleges ételeket kipróbálni és ismerkedni, cseverészni, egy hátizsákból napról napra élni. Ennél nem kell több cucc. *Mutat méretes tarisznyájára.*
- Na jó, a nagyobbik zsákom a Rókalyukban hagytam. *Vallja be vigyorogva, aztán boldogan somolyog mikor látja, hogy Kalke nem felejtette otthon humorát, csak a felét. "Biztos fáradt." Tudja be állapota rovására, elvégre így jobban belegondolva a férfi sokat rohangászhatott miatta.*
- Hát te leszel a macim a karod pedig a párnám. Buta vagy ha azt hiszed az együtt alvást megúszod szuttyongatás nélkül. Mióta nincs mellettem a félork cimborám egyedül alszom, pedig olyan jó érzés hozzábújni máshoz. *Mondja teljesen ártatlan arccal. Látszik rajta, hogy még nem igazán került közelebbi kapcsolatba férfiakkal és az is, hogy a rőtre inkább testvérként tekint, persze lehet ezen még változtatni.*
- Ahogy akarod, te vagy a főnök. *Nevet. Hamar belátja, hogy mindketten jobban járnak, ha Kalke lesz a szószóló.*
- Rendben. *Vigyorodik el miközben lépteit szaporázva a piac felé üget.*
*Mivara észre sem vette hogyan bámulják meg őket a nyurgák. Részint azért mert csörgőinek hála megszokta már, részint meg azért, mert inkább barátja fizimiskáját fixírozta, miután köddé vált zavara.*
- Miért? *Pillog fel aranyosan a magasra nőtt gnómra, majd soron következő válaszára csak legyint.*
- Ha te mondod, elhiszem. *Fűzi hozzá még mosolyogva. Mióta meglátta le sem hervad vigyora, annak ellenére, hogy csak szükség esetén szokott így rohanni.*
- Igazán figyelembe vehetnéd, hogy rövidebbek a lábaim... *Morogja orra alá. Hangja halk és ha a másik nem fülel eléggé elviszi a szél szóval inkább értelmetlen motyogásnak tetszik, mintsem rendes beszédnek.*
- A kósza élet tetszik. Szeretek utazni, virágot, akarom mondani világot látni, meg sok újdonságot tapasztani, különleges ételeket kipróbálni és ismerkedni, cseverészni, egy hátizsákból napról napra élni. Ennél nem kell több cucc. *Mutat méretes tarisznyájára.*
- Na jó, a nagyobbik zsákom a Rókalyukban hagytam. *Vallja be vigyorogva, aztán boldogan somolyog mikor látja, hogy Kalke nem felejtette otthon humorát, csak a felét. "Biztos fáradt." Tudja be állapota rovására, elvégre így jobban belegondolva a férfi sokat rohangászhatott miatta.*
- Hát te leszel a macim a karod pedig a párnám. Buta vagy ha azt hiszed az együtt alvást megúszod szuttyongatás nélkül. Mióta nincs mellettem a félork cimborám egyedül alszom, pedig olyan jó érzés hozzábújni máshoz. *Mondja teljesen ártatlan arccal. Látszik rajta, hogy még nem igazán került közelebbi kapcsolatba férfiakkal és az is, hogy a rőtre inkább testvérként tekint, persze lehet ezen még változtatni.*
- Ahogy akarod, te vagy a főnök. *Nevet. Hamar belátja, hogy mindketten jobban járnak, ha Kalke lesz a szószóló.*
- Rendben. *Vigyorodik el miközben lépteit szaporázva a piac felé üget.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-15 12:27:08
Üzenet elküldve: 2012-09-15 12:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mivara//
*A két szinte ellentétpárt alkotó gnóm, nagy fel tünést keltett az emberek ezrei között. Sok ember teljesen összezavarodott, és megszűnt az eddigi véleménye a gnómokról. Újat kellet alkotnia, de nem tudott, mert ott volt a fiatalság és az életnek mintaképe, de egy vele hason korú másik, meg a higgadtság és a flegmaság megtestesítője. A tumultuson szerencsére hamar átjutottak. A pakoló munkások és a most kikötő hajók munkásai szorgosan dolgoznak. Majd a gnóm odafordul a másik fele.*
- Nem tetszik ez a hely.
* Gyűlölködve tekint az embersorok között.*
- Igen meglehetősen sokat ölelkeztünk régebben is.
* Mondja határozottan minden utalást figyelmen kívül hagyva. Sietősen mennek tovább Kalkerolk szigorúan diktálja a tempót, ameddig ilyen sokan vannak körülötte.*
- És tetszik a kószaélet?
* Váratlanul hozza fel a kérdést. Majd a lány nagyon szívéjes megbocsájtására egy értetlen tekintettel reagál, aztán feltűnik neki, hogy ez egy szarkazmus volt.*
- Meglehetősen kedves tőled.
* Hozzáteszi gúnyosan. Majd amikor macival hasonlítják teljesen értetlen lett.*
- Ezt fejtsd ki nekem kérlek.
* Úti terv ötlete is felmerült.*
Jobb lesz, ha én beszélek, majd az árussal.
- Egyik sem, de mindegy majd én beszélek vele. Én azt javallom, hogy menjünk akkor egyből a piacra, vásároljunk be.
*Majd a piac fele veszik az irányt, Párbeszédjeik hasonló jellegben folynak továbbra is. Gyorsan oda érnek a piacra, nem sokat állnak le.*
*A két szinte ellentétpárt alkotó gnóm, nagy fel tünést keltett az emberek ezrei között. Sok ember teljesen összezavarodott, és megszűnt az eddigi véleménye a gnómokról. Újat kellet alkotnia, de nem tudott, mert ott volt a fiatalság és az életnek mintaképe, de egy vele hason korú másik, meg a higgadtság és a flegmaság megtestesítője. A tumultuson szerencsére hamar átjutottak. A pakoló munkások és a most kikötő hajók munkásai szorgosan dolgoznak. Majd a gnóm odafordul a másik fele.*
- Nem tetszik ez a hely.
* Gyűlölködve tekint az embersorok között.*
- Igen meglehetősen sokat ölelkeztünk régebben is.
* Mondja határozottan minden utalást figyelmen kívül hagyva. Sietősen mennek tovább Kalkerolk szigorúan diktálja a tempót, ameddig ilyen sokan vannak körülötte.*
- És tetszik a kószaélet?
* Váratlanul hozza fel a kérdést. Majd a lány nagyon szívéjes megbocsájtására egy értetlen tekintettel reagál, aztán feltűnik neki, hogy ez egy szarkazmus volt.*
- Meglehetősen kedves tőled.
* Hozzáteszi gúnyosan. Majd amikor macival hasonlítják teljesen értetlen lett.*
- Ezt fejtsd ki nekem kérlek.
* Úti terv ötlete is felmerült.*
Jobb lesz, ha én beszélek, majd az árussal.
- Egyik sem, de mindegy majd én beszélek vele. Én azt javallom, hogy menjünk akkor egyből a piacra, vásároljunk be.
*Majd a piac fele veszik az irányt, Párbeszédjeik hasonló jellegben folynak továbbra is. Gyorsan oda érnek a piacra, nem sokat állnak le.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-15 00:01:50
Üzenet elküldve: 2012-09-15 00:01:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A Mélység Szemei//
*Csupán egy kósza, ámde együtt érző pillantással kívánja kifejezni részvétét, mikor a különleges szépséggel megáldott elf hölgy bájos orcáira újfent szomorúság ül ki, s annak kristályos cseppje alant hullik a puha bőr sima felszínén.
Nem kívánja szóba forgatni Kataleia nővérét, reméli így is érzi a lány, hogy mellette áll. Megkönnyebbülésére azonban hamar talál új társa egyéb mondanivalót, ami nem oly keserű, mint egy rokon elvesztése.*
- Meghűlésemért ne aggódjék, s lelkére ne vegye, szerencsémre legyen mondva, jól bírom a hideget *jegyzi meg udvariasan, és férfias, vékony ajkain szelíd mosoly játszik táncot még, mielőtt belekezdene mondandójába.
Csak remélni véli, hogy nem untatja származásával és könnyed beszédével a lányt, bár amiként néha-néha rávetül kékes tekintete, úgy véli Kataleia nem bánja szavait, sőt, talán még érdeklődik is.
Effajta kíváncsisággal hallgatja utána ő is a kristálytiszta, gyönyörű beszédet, és ha eddig nem mosolygott volna kielégítő mennyiségűt, hát most újfent vidámság cikázik arcán a szívmelengető történetet hallván.
Bár a mágia távol álljon egyszerű jellemétől, mindig is csodálta azokat, kik e nehéz utat hajszolják minduntalan. Egyúttal világossá válik számára, honnét az a különös érzés, mit a fiatal lány körül érezni vél.*
- Ostoba gondolatok? Ugyan, kérem, ennél szebb kívánalmam nekem se lehetne, töltse be inkább a szívét büszkeség. Sokan lépnek csalfa útra, de tán az a legnemesebb, ha másokon segíthetünk. Ezért is remélem oly nagyon, hogy szerény személyem ezúttal az Ön szolgálatára is lehet... S ha Ön így kívánja, szívesen hagyom el a magázódás távolságtartó mivoltát is. Bevallom, nekem is kedvesebb, ha szabadabban beszélhetünk *formálja-e szavakat az elfek misztikus, gyönyörű nyelvén, és bár furcsa érzés neki elhagyni ajkairól a tiszteletteljes beszédet, azért örül, hogy tán közelebb is kerülhetnek egymáshoz, szép barátságot kötvén.*
- S lám, megérkeztünk, kedves Kataleia. Mielőtt további szabadkozásba esnél, meg kell valljam, örülök ha a csönd, és a tengerparti szél ugyan kellemes hangja mellett inkább a te ékes szavaidat hallhatom... *bókol neki finoman, s csak remélni véli, hogy nem esett túl nagy tolakodásba. Igazán nem venné szívére, ha a lány vajmi tapadós piócának nézné, aki minduntalan csak is a bajba esett nőket hajszolja. Távol álljon tőle az effajta viselkedés, szinte bele is borzong a kellemetlen gondolatba, hogy ilyen tiszteletlenül és aljasul bánjon egy ilyen törékeny, csodás teremtéssel.
És mielőtt még elmélkedése túl nagy nyomot hagyna kifejező arcán, visszamosolyog a bájos elfre, ám annak finoman ívelt, gyönyörű arcáról felpillantván észrevételezi a keresett hajót. Újfent visszhangzik gondolatai közt a már jól ismert név; Tengeri Patkány.
A hajón s akörül sürögnek az emberek, és a kapitányt is meglátni véli. Így elszaladt volna az idő? Igaz, kellemesen beszélgettek ezidáig a lánnyal, de nem gondolta volna, hogy ideérkeztükkor már a Hold ezüstös, sápadt fénye fogja őket köszönteni s beragyogni.
Láthatóan töprengés ül ki arcára, és bár szívesen vett volna egy kellemes teát vagy egy kupa sört a fogadóban, most mégis úgy érzi, hogy ha még erre is időt fecsérel, kifutnak az időből, és törekvéseik majdan mindhiába valóak lesznek.*
- Bár úgy terveztem, lesz még időnk beülni a fogadóba, de ha éhség és szomjúság nem kínozza, úgy vélem ideje volna belevágnunk a dolgainkba, a hajó s a kapitány is itt van már... *veszi szavait halkabbra, s finoman biccent az említettek felé.*
*Csupán egy kósza, ámde együtt érző pillantással kívánja kifejezni részvétét, mikor a különleges szépséggel megáldott elf hölgy bájos orcáira újfent szomorúság ül ki, s annak kristályos cseppje alant hullik a puha bőr sima felszínén.
Nem kívánja szóba forgatni Kataleia nővérét, reméli így is érzi a lány, hogy mellette áll. Megkönnyebbülésére azonban hamar talál új társa egyéb mondanivalót, ami nem oly keserű, mint egy rokon elvesztése.*
- Meghűlésemért ne aggódjék, s lelkére ne vegye, szerencsémre legyen mondva, jól bírom a hideget *jegyzi meg udvariasan, és férfias, vékony ajkain szelíd mosoly játszik táncot még, mielőtt belekezdene mondandójába.
Csak remélni véli, hogy nem untatja származásával és könnyed beszédével a lányt, bár amiként néha-néha rávetül kékes tekintete, úgy véli Kataleia nem bánja szavait, sőt, talán még érdeklődik is.
Effajta kíváncsisággal hallgatja utána ő is a kristálytiszta, gyönyörű beszédet, és ha eddig nem mosolygott volna kielégítő mennyiségűt, hát most újfent vidámság cikázik arcán a szívmelengető történetet hallván.
Bár a mágia távol álljon egyszerű jellemétől, mindig is csodálta azokat, kik e nehéz utat hajszolják minduntalan. Egyúttal világossá válik számára, honnét az a különös érzés, mit a fiatal lány körül érezni vél.*
- Ostoba gondolatok? Ugyan, kérem, ennél szebb kívánalmam nekem se lehetne, töltse be inkább a szívét büszkeség. Sokan lépnek csalfa útra, de tán az a legnemesebb, ha másokon segíthetünk. Ezért is remélem oly nagyon, hogy szerény személyem ezúttal az Ön szolgálatára is lehet... S ha Ön így kívánja, szívesen hagyom el a magázódás távolságtartó mivoltát is. Bevallom, nekem is kedvesebb, ha szabadabban beszélhetünk *formálja-e szavakat az elfek misztikus, gyönyörű nyelvén, és bár furcsa érzés neki elhagyni ajkairól a tiszteletteljes beszédet, azért örül, hogy tán közelebb is kerülhetnek egymáshoz, szép barátságot kötvén.*
- S lám, megérkeztünk, kedves Kataleia. Mielőtt további szabadkozásba esnél, meg kell valljam, örülök ha a csönd, és a tengerparti szél ugyan kellemes hangja mellett inkább a te ékes szavaidat hallhatom... *bókol neki finoman, s csak remélni véli, hogy nem esett túl nagy tolakodásba. Igazán nem venné szívére, ha a lány vajmi tapadós piócának nézné, aki minduntalan csak is a bajba esett nőket hajszolja. Távol álljon tőle az effajta viselkedés, szinte bele is borzong a kellemetlen gondolatba, hogy ilyen tiszteletlenül és aljasul bánjon egy ilyen törékeny, csodás teremtéssel.
És mielőtt még elmélkedése túl nagy nyomot hagyna kifejező arcán, visszamosolyog a bájos elfre, ám annak finoman ívelt, gyönyörű arcáról felpillantván észrevételezi a keresett hajót. Újfent visszhangzik gondolatai közt a már jól ismert név; Tengeri Patkány.
A hajón s akörül sürögnek az emberek, és a kapitányt is meglátni véli. Így elszaladt volna az idő? Igaz, kellemesen beszélgettek ezidáig a lánnyal, de nem gondolta volna, hogy ideérkeztükkor már a Hold ezüstös, sápadt fénye fogja őket köszönteni s beragyogni.
Láthatóan töprengés ül ki arcára, és bár szívesen vett volna egy kellemes teát vagy egy kupa sört a fogadóban, most mégis úgy érzi, hogy ha még erre is időt fecsérel, kifutnak az időből, és törekvéseik majdan mindhiába valóak lesznek.*
- Bár úgy terveztem, lesz még időnk beülni a fogadóba, de ha éhség és szomjúság nem kínozza, úgy vélem ideje volna belevágnunk a dolgainkba, a hajó s a kapitány is itt van már... *veszi szavait halkabbra, s finoman biccent az említettek felé.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-14 14:27:43
Üzenet elküldve: 2012-09-14 14:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Kalkerolk//
*Ha sejtené barátja minek köszönheti a fapofáját jót nevetne, majd halálra cikizné, hogy tudod létére ilyen lassú a felfogása, pont pont pont, de mivel a gondolatolvasás tudománya távol áll tőle marad abban a hiszemben, hogy ilyen jól tudja kontrollálni mimikáját. Őszintén irigyli is érte.*
- Persze.
*Legyint a beismerésre.*
- Nem kell hazudnod, hogy a kedvemben járj.
*Mondja nevetve.*
- Hát ő izé, nem is tudom.
*Vonja meg vállát, majd zavartan hajába túr tarkójánál és vakargatni kezdi fejét. A kurkászásba belefeledkezve legalább saját megilletődöttségéről is elterelődik figyelme, így az ölelésbe már boldogan simul bele.*
- Hékás, mi régen is ennyit ölelgettük egymást?
*Kérdez rá miután elengedte, majd Kalke bókjaira felvonja egyik szemöldökét.*
- Ha te mondod akkor elhiszem.
*Pirul el kissé és kisimítja füle mögé egyik elvándorolt tincsét. Egész bájosan fest így. Jól áll neki a rózsaszín.*
- Igen azt.
*Tűzi be a másik mondandójába mielőtt rájönne ez inkább amolyan költői kérdés volt vagy mi a szösz. Sosem értett a költészethez. A mesék valahogy sokkal jobban lekötötték.*
- Értem.
*Bólint egy nagyot.*
- S egye fene megbocsájtok, ma különösen nagylelkű hangulatban vagyok.
*Bohóckodja el a végét, hátha cimborája is oldottabb lesz tőle, mert járásából ítélve elég merevnek tűnik. El is mosolyodik.*
- Hmm... meggondolandó...
*Vakargatja nem létező szakállkáját.*
- Rendben legyen, úgy is rég volt macim és kispárnám.
*Nevet, mert ha már így alakult ő bizony nem fog az ágy másik végében gubbasztani, hanem kihasználja, hogy van kihez és bújik.*
- De az még arrébb van. Messze még az est.
*Pillant fel az égre, bár ahogy elnézi nem is annyira távoli. A nap most delel és jó társaságban meg ugye repül az idő.*
- Először a piacra megyünk. Mit is mondtál, ekolin, vagy elfendír? Hogy hívják a csodaszert ami nekem kell. Látni akarom a kofa fejét amikor meghallja és mivel fogalma sincs mi az a szemei kiguvadnak, majd idegesen körözni kezdenek. Jó móka lesz.
*Dörzsöli össze tenyerét, s ha társa végignéz ugyanazt a minden lében kanál csínytevő kis gnómlányt pillanthatja meg aki állandóan belerángatta a roszba.*
*Ha sejtené barátja minek köszönheti a fapofáját jót nevetne, majd halálra cikizné, hogy tudod létére ilyen lassú a felfogása, pont pont pont, de mivel a gondolatolvasás tudománya távol áll tőle marad abban a hiszemben, hogy ilyen jól tudja kontrollálni mimikáját. Őszintén irigyli is érte.*
- Persze.
*Legyint a beismerésre.*
- Nem kell hazudnod, hogy a kedvemben járj.
*Mondja nevetve.*
- Hát ő izé, nem is tudom.
*Vonja meg vállát, majd zavartan hajába túr tarkójánál és vakargatni kezdi fejét. A kurkászásba belefeledkezve legalább saját megilletődöttségéről is elterelődik figyelme, így az ölelésbe már boldogan simul bele.*
- Hékás, mi régen is ennyit ölelgettük egymást?
*Kérdez rá miután elengedte, majd Kalke bókjaira felvonja egyik szemöldökét.*
- Ha te mondod akkor elhiszem.
*Pirul el kissé és kisimítja füle mögé egyik elvándorolt tincsét. Egész bájosan fest így. Jól áll neki a rózsaszín.*
- Igen azt.
*Tűzi be a másik mondandójába mielőtt rájönne ez inkább amolyan költői kérdés volt vagy mi a szösz. Sosem értett a költészethez. A mesék valahogy sokkal jobban lekötötték.*
- Értem.
*Bólint egy nagyot.*
- S egye fene megbocsájtok, ma különösen nagylelkű hangulatban vagyok.
*Bohóckodja el a végét, hátha cimborája is oldottabb lesz tőle, mert járásából ítélve elég merevnek tűnik. El is mosolyodik.*
- Hmm... meggondolandó...
*Vakargatja nem létező szakállkáját.*
- Rendben legyen, úgy is rég volt macim és kispárnám.
*Nevet, mert ha már így alakult ő bizony nem fog az ágy másik végében gubbasztani, hanem kihasználja, hogy van kihez és bújik.*
- De az még arrébb van. Messze még az est.
*Pillant fel az égre, bár ahogy elnézi nem is annyira távoli. A nap most delel és jó társaságban meg ugye repül az idő.*
- Először a piacra megyünk. Mit is mondtál, ekolin, vagy elfendír? Hogy hívják a csodaszert ami nekem kell. Látni akarom a kofa fejét amikor meghallja és mivel fogalma sincs mi az a szemei kiguvadnak, majd idegesen körözni kezdenek. Jó móka lesz.
*Dörzsöli össze tenyerét, s ha társa végignéz ugyanazt a minden lében kanál csínytevő kis gnómlányt pillanthatja meg aki állandóan belerángatta a roszba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5250-5269