Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4740. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:30:30
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:30:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Tényleg nagyon jó érezni a nő formás testét. Főleg a halmokat, maik a mellkasának feszülnek. Ez Hist kedves és aranyos oldala, de ott a másik is, ami vad és kiszámíthatatlan. Szereti mind a kettőt. Na, de elválnak, de Naz még szeretne adni neki valami emlékezeteset, mielőtt a kérdését megválaszolná. Azt nem tudja, hogy mi játszódhat le Erai fejében, de ez nem is izgatja most. Most, hogy a szöszke kezébe kerül az ajándéka minden figyelem a tenyérre összpontosul. Igazából ezt is akarta elérni. Kihasználja az alkalmat és magához rántja a lány, hogy aztán megcsókolja. Valószínűleg sikerül meglepnie, így aztán elkezdi ugyan a csókot, de az csak a lányon múlik, hogy mennyire lesz hosszú vagy éppen rövid. Ha esetleg van rá lehetősége, akkor egy hosszabb szenvedélyesebb csókot adna, de ha meg nem, akkor csak egy rövid futó csókocska lesz belőle. Bármi is legyen, már fog tudni válaszolni. Amúgy, ha a lány a tenyerébe néz, akkor egy arany érmét láthat benne.*
- Azt hiszem ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. Az csak jelképes valami, amivel a figyelmed tereltem el. Nehogy azzal gyere, hogy fizetni akartam neked, mintha csak egy utcalány lennél. Egyszerűen ezt találtam a zsebembe túrva. Akár egy kavics is lehetett volna.* Ha paprikás a szöszi kedve, akkor tartja a tisztes távolságot, amíg meg nem nyugszik. Most már a kikötőben vannak, szóval, ha nagyon mérges, akár a hajóról is távozhat. Ha nem, akkor együtt is elhagyhatják azt.*
A hozzászólás írója (Nazron Trimlend) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.14 21:31:26
* Tényleg nagyon jó érezni a nő formás testét. Főleg a halmokat, maik a mellkasának feszülnek. Ez Hist kedves és aranyos oldala, de ott a másik is, ami vad és kiszámíthatatlan. Szereti mind a kettőt. Na, de elválnak, de Naz még szeretne adni neki valami emlékezeteset, mielőtt a kérdését megválaszolná. Azt nem tudja, hogy mi játszódhat le Erai fejében, de ez nem is izgatja most. Most, hogy a szöszke kezébe kerül az ajándéka minden figyelem a tenyérre összpontosul. Igazából ezt is akarta elérni. Kihasználja az alkalmat és magához rántja a lány, hogy aztán megcsókolja. Valószínűleg sikerül meglepnie, így aztán elkezdi ugyan a csókot, de az csak a lányon múlik, hogy mennyire lesz hosszú vagy éppen rövid. Ha esetleg van rá lehetősége, akkor egy hosszabb szenvedélyesebb csókot adna, de ha meg nem, akkor csak egy rövid futó csókocska lesz belőle. Bármi is legyen, már fog tudni válaszolni. Amúgy, ha a lány a tenyerébe néz, akkor egy arany érmét láthat benne.*
- Azt hiszem ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. Az csak jelképes valami, amivel a figyelmed tereltem el. Nehogy azzal gyere, hogy fizetni akartam neked, mintha csak egy utcalány lennél. Egyszerűen ezt találtam a zsebembe túrva. Akár egy kavics is lehetett volna.* Ha paprikás a szöszi kedve, akkor tartja a tisztes távolságot, amíg meg nem nyugszik. Most már a kikötőben vannak, szóval, ha nagyon mérges, akár a hajóról is távozhat. Ha nem, akkor együtt is elhagyhatják azt.*
A hozzászólás írója (Nazron Trimlend) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.14 21:31:26
4739. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-11 17:05:03
Üzenet elküldve: 2020-11-11 17:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogató//
*A férfi meg is érkezik a dokkokhoz. Soha nem járt itt, csak az a térkép, amit még régen vett magának azt mutatja, hogy most a kikötőben kell lennie. Tudja, hogy veszélyes helyen van, ezért a fegyverét közel tartja magához, hátha szüksége lenne rá. A térkép alapján meg tudja határozni, hogy merre van a Sellőház, ezért nem esik kétségbe. Amúgy sem az a fajta. Bátran indul befelé, hogy elérje az úti célját. Valóban a sokféleség jellemzi a helyet, mivel minden faj szépen képviselteti magát itt, de ezen nem lepődik meg, hiszen itt rengeteg áru és kereskedő megfordul, a nagyobb haszon reményében.*
*A férfi meg is érkezik a dokkokhoz. Soha nem járt itt, csak az a térkép, amit még régen vett magának azt mutatja, hogy most a kikötőben kell lennie. Tudja, hogy veszélyes helyen van, ezért a fegyverét közel tartja magához, hátha szüksége lenne rá. A térkép alapján meg tudja határozni, hogy merre van a Sellőház, ezért nem esik kétségbe. Amúgy sem az a fajta. Bátran indul befelé, hogy elérje az úti célját. Valóban a sokféleség jellemzi a helyet, mivel minden faj szépen képviselteti magát itt, de ezen nem lepődik meg, hiszen itt rengeteg áru és kereskedő megfordul, a nagyobb haszon reményében.*
4738. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-11 11:37:11
Üzenet elküldve: 2020-11-11 11:37:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Barikádnál//
//Zárás//
*Meglepő események sorozata történik meg itt. Szabályos kőzuhatag érkezik a szájaló íjászra. Rendor nem szívesen lenne a helyében. Mondjuk azt sem nézné végig, hogy szívesen, hogy azt a kölyköt lemészárolják, de a saját épsége jobban foglalkoztatja. Az ártatlan kislány gyilkolásra buzdítja a vámost, akinek elő is villan a kardja, hogy azzal lesújtson. Viszont valami történik, mert a kölyök elkezdenek mozgolódni. Mint egy felbolydult hangyaboly, úgy kezdenek el rohangálni, hogy aztán eltűnjenek szinte mindannyian a dokkok irányába. A szájaló férfi megússza, mivel a kard éppen csak sérti a karját. Valószínűleg gyorsan elinal innen.*
- Menjünk innen mi is!* Szól oda a testőrének. Már nincs okuk maradni, mert szemmel látható, hogy valami nagy dolog történt. Ha Rey osztja a véleményét, akkor el is indulhatnak vissza a Sellőház irányába.*
//Zárás//
*Meglepő események sorozata történik meg itt. Szabályos kőzuhatag érkezik a szájaló íjászra. Rendor nem szívesen lenne a helyében. Mondjuk azt sem nézné végig, hogy szívesen, hogy azt a kölyköt lemészárolják, de a saját épsége jobban foglalkoztatja. Az ártatlan kislány gyilkolásra buzdítja a vámost, akinek elő is villan a kardja, hogy azzal lesújtson. Viszont valami történik, mert a kölyök elkezdenek mozgolódni. Mint egy felbolydult hangyaboly, úgy kezdenek el rohangálni, hogy aztán eltűnjenek szinte mindannyian a dokkok irányába. A szájaló férfi megússza, mivel a kard éppen csak sérti a karját. Valószínűleg gyorsan elinal innen.*
- Menjünk innen mi is!* Szól oda a testőrének. Már nincs okuk maradni, mert szemmel látható, hogy valami nagy dolog történt. Ha Rey osztja a véleményét, akkor el is indulhatnak vissza a Sellőház irányába.*
4737. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-11 11:21:17
Üzenet elküldve: 2020-11-11 11:21:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Barikádnál//
//Zárás//
*A helyzet váratlan fordulatot vesz. Az elsőre barátságosnak tűnő kislány és a társai támadásba kezdenek. Köveket hajítanak, csúzliznak felé, amiből több kő el is találja. Reflex szerűen alkarvédőit emeli a fejéhez, de ezzel elkésik, mert egy kő már eltalálja a fejét melyet sisak nélkül hagyott. Sajgó fájdalom és szédülés érzése keríti hatalmába. Eszméletét nem veszíti el, így nem teljesen védtelen a sötételf nő kardcsapásától. A csapást elkerülni nem tudja ilyen állapotban, azonban ki tud térni előle úgy, hogy megússza egy felületi sérüléssel a vállán, ami ugyan kellemetlen, de mégis észhez téríti az itteni állapotokról. Egyik kezét ösztönösen a sebhez kapja, majd felszerelését erősen szorítva kiutat keres a szorítóból. Ez már itt életre halálra megy, s habár a harcnak nem lett volna ellene, de a túlerő meggyőzi a visszavonulásról. Ezért az első adandó pillanatban utat keres és sietve hagyja el a dokkokat a kikötői erdőség felé. Tanulságos történet ez számára. A kikötő még veszélyesebb, mint eddig volt. Szervezetten támadják az erre járókat, így jobb elkerülni. Nem is fog erre tévedni a közeljövőben.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.11 11:21:58
//Zárás//
*A helyzet váratlan fordulatot vesz. Az elsőre barátságosnak tűnő kislány és a társai támadásba kezdenek. Köveket hajítanak, csúzliznak felé, amiből több kő el is találja. Reflex szerűen alkarvédőit emeli a fejéhez, de ezzel elkésik, mert egy kő már eltalálja a fejét melyet sisak nélkül hagyott. Sajgó fájdalom és szédülés érzése keríti hatalmába. Eszméletét nem veszíti el, így nem teljesen védtelen a sötételf nő kardcsapásától. A csapást elkerülni nem tudja ilyen állapotban, azonban ki tud térni előle úgy, hogy megússza egy felületi sérüléssel a vállán, ami ugyan kellemetlen, de mégis észhez téríti az itteni állapotokról. Egyik kezét ösztönösen a sebhez kapja, majd felszerelését erősen szorítva kiutat keres a szorítóból. Ez már itt életre halálra megy, s habár a harcnak nem lett volna ellene, de a túlerő meggyőzi a visszavonulásról. Ezért az első adandó pillanatban utat keres és sietve hagyja el a dokkokat a kikötői erdőség felé. Tanulságos történet ez számára. A kikötő még veszélyesebb, mint eddig volt. Szervezetten támadják az erre járókat, így jobb elkerülni. Nem is fog erre tévedni a közeljövőben.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.11 11:21:58
4736. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-11 10:42:53
Üzenet elküldve: 2020-11-11 10:42:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Barikádnál//
//Zárás//
*A helyzet igen feszült és kiszámíthatatlan jellege miatt nem igazán lehet tudni, hogy vajon mi is alakulhat még ki ebből. A Kikötő már csak ilyen szeszélyes pont úgy, mint a körülötte elterülő hatalmas víztömeg időjárása, amely pillanatról pillanatra változhat.
A félelf, aki eddig fenyegetően lépett fel a barikád őrzőjével szemben, most sajgó fejjel enyhe szédülést érezve nézhet szembe a Valdhorisz teljes haragjával. Habár a kövek becsapódásának helye fájdalmat okoz a számára, mégis a teljes eszméletét, vagy koncentrációs képességét nem veszíti el. Ennek eredményeképpen a sötételf leány kardsuhintása épp csak a vállát karcolja meg és bár ez a suhintás felületi sérülést okoz a betolakodónak, mégsem teszi harc, vagy mozgásképtelenné.
Mindeközben a fákon és a talajszinten szerveződő gyermekek füttyöket kezdenek hallatni körös körül minden irányba és csakhamar megindul egy általános mozgolódás. A dokkok irányából két korábban elszaladt társuk tár vissza és pár füttyszóval jelez a többieknek. Csakhamar az egész gyermeksereglet gyors léptekkel, majd később futva rohan vissza a kikötő irányába. Pusztán egy idősebb fiú marad ott, aki nyugodt tekintettel figyeli Dhorisz tetteit, miközben békésen egy kőnek támaszkodva egy apró kést dobál a levegőbe. Nem különösebben izgatják a történések, mintha csak őrszemnek maradt volna ott.*
//Zárás//
*A helyzet igen feszült és kiszámíthatatlan jellege miatt nem igazán lehet tudni, hogy vajon mi is alakulhat még ki ebből. A Kikötő már csak ilyen szeszélyes pont úgy, mint a körülötte elterülő hatalmas víztömeg időjárása, amely pillanatról pillanatra változhat.
A félelf, aki eddig fenyegetően lépett fel a barikád őrzőjével szemben, most sajgó fejjel enyhe szédülést érezve nézhet szembe a Valdhorisz teljes haragjával. Habár a kövek becsapódásának helye fájdalmat okoz a számára, mégis a teljes eszméletét, vagy koncentrációs képességét nem veszíti el. Ennek eredményeképpen a sötételf leány kardsuhintása épp csak a vállát karcolja meg és bár ez a suhintás felületi sérülést okoz a betolakodónak, mégsem teszi harc, vagy mozgásképtelenné.
Mindeközben a fákon és a talajszinten szerveződő gyermekek füttyöket kezdenek hallatni körös körül minden irányba és csakhamar megindul egy általános mozgolódás. A dokkok irányából két korábban elszaladt társuk tár vissza és pár füttyszóval jelez a többieknek. Csakhamar az egész gyermeksereglet gyors léptekkel, majd később futva rohan vissza a kikötő irányába. Pusztán egy idősebb fiú marad ott, aki nyugodt tekintettel figyeli Dhorisz tetteit, miközben békésen egy kőnek támaszkodva egy apró kést dobál a levegőbe. Nem különösebben izgatják a történések, mintha csak őrszemnek maradt volna ott.*
4735. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-10 13:42:51
Üzenet elküldve: 2020-11-10 13:42:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor beérnek a kikötőbe már félhomály uralkodik, bár a fáklyalángok igen szépen megvilágítják az utat és egy nagyobb csoportosulást. Mintha az út közepén pakolnának valamit, nem is igazán fér el mellettük rendesen, így leszáll Tituszról és a csuklyát a fejébe húzva, mert ki tudja milyen alakok ezek, az út menti sövényt is érintve kikerüli őket. Nem igazán látja tisztán, de mintha nála kisebbek lennének, de nem fog most visszafordulni, hogy jobban szemrevételezze őket. Az úttorlaszt furcsállja, de néha megesik, hogy leborul egy halom láda vagy esetleg részeg és unatkozó matrózok alkottak, ki tudja. A veszélyérzete erősebb, mint a kíváncsisága, na meg az, hogy lassan az orra hegyéig se fog látni, igazán ösztönzően hat. Az a szerencse, hogy a kikötőben csak egy van több hajóból, kocsma, ezt valahogy sejtette már.*
4734. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-08 10:51:17
Üzenet elküldve: 2020-11-08 10:51:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Másnap //
- Igen, azt hiszem. *válszolja tűnődve Isqeha. Sosem felejti el, milyen hatással volt rá, amikor megtudta: léteznek olyan varázslatos italok, és bűvös erejű igék, amelyek azonnali gyógyulást képesek hozni a szenvedőnek. Legyenek bármily szörnyűek a sebek, amelyek érték. Sokáig szótlanul halad az öreg mellett, mélyen elgondolkodva azon, amiket tegnap a Fogadóban hallottak, és azon, ami az azt megelőző órákban történt. Megrázkódik. Az a különös, furcsán gyötrő érzés nyugtalanítja újra, ami azóta is kísérti. De azután újra csak visszakanyarodnak a gondolatai az apó által feltett kérdéshez.*
- A növényekben is rejlik mágikus erő. *mondja egy pillanatra az öreg felé fordulva, és Xung észreveheti pillantásában a lelkesedést és azt a tüzet, ami mindig is elfogja a félvért, ha ez a téma szóba kerül.*
- Régóta izgat, hogy milyen eredményre juthatunk, hogyha további összetevőkkel kísérletezünk!
- Amikor hosszú ideig Vadvédben éltem, végeztem is ilyen irányú kísérleteket. Egy csodálatosan felszerelt alkimista labort hoztak létre azok, akik valaha azt az erdőmélyi erődöt felépítették. *fűzi tovább a beszélgetést a különös, eldugott, Erdőmélye rejtekében létrehozott titokzatos helyre visszagondolva, ahogy beérnek a Kikötő nyüzsgő parti szakaszára.
A dokkoknál, a hosszan kinyúló hullámtörők védelmében jó néhány kisebb folyami hajó várakozik a nagy tengeri vitorlások és gályák, meg a rengeteg naponta kifutó ütött-kopott, vagy viszonylag jól felszerelt nagyobb halászbárka mellett. A füvész nem akar hajóval visszamenni: jóval tovább tart úgy az út, mint lefelé, a torkolat felé haladva. És valami más is jár a fejében.
De nem venné rá a lélek, hogy újabb napokig tartó gyaloglásnak, meg veszélyeknek tegye ki az apót. Hiszen a Toronyhoz tartó zarándokútja is kis híján az apó életébe került!*
- Valamelyik, az artheniori piacra árut szállító hajó fedélzetén néhány nap alatt kényelmesen vissza tudsz térni a városba. Néhány aranyért bizonyos hogy elvisznek. *fordul komolyan az öreg szerzetes felé, ahogy átgondolja a dolgot.*
- Én szeretnék még valaminek utánajárni. *mondja, és hangján érződik: ezt egyedül szeretné megtenni.*
- De nemsokára én is visszatérek, gyalogszerrel, vagy hajóval Artheniorba. A piacon biztosan megtalálsz. *mosolyodik el.
Azzal összeérinti a két tenyerét maga előtt, és egy kicsit meg is hajol, tiszteletadásképpen az öreg tudása és nekiáldozott ideje előtt. Aztán, ha csak az apó nem tartóztatja még valamiért, megfordul, és kis idő múltán már eltűnik a kikötői forgatagban, dolgára indulva.*
// Barikádnál //
*A Kikötőből a Vaserdőbe kivezető úton nem éri váratlanul, hogy ha megállítják, és felszólítják a fizetésre. Carlotteia hát igazat mondott, a Kikötőből kivezető úton vámot szednek mindenkitől. Isq nem foglalkozik vele, kinek a megbízásából sarcolják meg az úton állók az északról délre, vagy délről északra igyekvőket. Kifizeti Wylindhor Valdhorisznak a kért 30 aranyat,
és bármi is legyen a véleménye a dologról, azt inkább megtartja magának, aztán tovább indul az északnak nekivágó erdei ösvényen. Ez a Kikötőbeliek dolga, és nem az övé.*
- Igen, azt hiszem. *válszolja tűnődve Isqeha. Sosem felejti el, milyen hatással volt rá, amikor megtudta: léteznek olyan varázslatos italok, és bűvös erejű igék, amelyek azonnali gyógyulást képesek hozni a szenvedőnek. Legyenek bármily szörnyűek a sebek, amelyek érték. Sokáig szótlanul halad az öreg mellett, mélyen elgondolkodva azon, amiket tegnap a Fogadóban hallottak, és azon, ami az azt megelőző órákban történt. Megrázkódik. Az a különös, furcsán gyötrő érzés nyugtalanítja újra, ami azóta is kísérti. De azután újra csak visszakanyarodnak a gondolatai az apó által feltett kérdéshez.*
- A növényekben is rejlik mágikus erő. *mondja egy pillanatra az öreg felé fordulva, és Xung észreveheti pillantásában a lelkesedést és azt a tüzet, ami mindig is elfogja a félvért, ha ez a téma szóba kerül.*
- Régóta izgat, hogy milyen eredményre juthatunk, hogyha további összetevőkkel kísérletezünk!
- Amikor hosszú ideig Vadvédben éltem, végeztem is ilyen irányú kísérleteket. Egy csodálatosan felszerelt alkimista labort hoztak létre azok, akik valaha azt az erdőmélyi erődöt felépítették. *fűzi tovább a beszélgetést a különös, eldugott, Erdőmélye rejtekében létrehozott titokzatos helyre visszagondolva, ahogy beérnek a Kikötő nyüzsgő parti szakaszára.
A dokkoknál, a hosszan kinyúló hullámtörők védelmében jó néhány kisebb folyami hajó várakozik a nagy tengeri vitorlások és gályák, meg a rengeteg naponta kifutó ütött-kopott, vagy viszonylag jól felszerelt nagyobb halászbárka mellett. A füvész nem akar hajóval visszamenni: jóval tovább tart úgy az út, mint lefelé, a torkolat felé haladva. És valami más is jár a fejében.
De nem venné rá a lélek, hogy újabb napokig tartó gyaloglásnak, meg veszélyeknek tegye ki az apót. Hiszen a Toronyhoz tartó zarándokútja is kis híján az apó életébe került!*
- Valamelyik, az artheniori piacra árut szállító hajó fedélzetén néhány nap alatt kényelmesen vissza tudsz térni a városba. Néhány aranyért bizonyos hogy elvisznek. *fordul komolyan az öreg szerzetes felé, ahogy átgondolja a dolgot.*
- Én szeretnék még valaminek utánajárni. *mondja, és hangján érződik: ezt egyedül szeretné megtenni.*
- De nemsokára én is visszatérek, gyalogszerrel, vagy hajóval Artheniorba. A piacon biztosan megtalálsz. *mosolyodik el.
Azzal összeérinti a két tenyerét maga előtt, és egy kicsit meg is hajol, tiszteletadásképpen az öreg tudása és nekiáldozott ideje előtt. Aztán, ha csak az apó nem tartóztatja még valamiért, megfordul, és kis idő múltán már eltűnik a kikötői forgatagban, dolgára indulva.*
// Barikádnál //
*A Kikötőből a Vaserdőbe kivezető úton nem éri váratlanul, hogy ha megállítják, és felszólítják a fizetésre. Carlotteia hát igazat mondott, a Kikötőből kivezető úton vámot szednek mindenkitől. Isq nem foglalkozik vele, kinek a megbízásából sarcolják meg az úton állók az északról délre, vagy délről északra igyekvőket. Kifizeti Wylindhor Valdhorisznak a kért 30 aranyat,
és bármi is legyen a véleménye a dologról, azt inkább megtartja magának, aztán tovább indul az északnak nekivágó erdei ösvényen. Ez a Kikötőbeliek dolga, és nem az övé.*
4733. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-05 19:47:38
Üzenet elküldve: 2020-11-05 19:47:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Quikh sajátosan értékeli a mélységi kirohanását, s nem is érti, hogy most ugyan mit nevet. Szólni nem szól, csak egy gyilkos pillantást vet a törpe irányába. Ez mindössze annyit akar kifejezni, hogy ne nevessen, semmi többet. Persze durva megnyilvánulásnak hathat az idegessége miatt.*
- Nem, nem tudom.* Feleli egyszerűen, miközben vet egy pillantást a törpe mozdulatára. Őszintén szólva nem nézi ki a férfiból, hogy képes egyáltalán megtartani a bárdot, de ezzel most egyáltalán nem foglalkozhat. Figyelme a gyerekhadra terelődik, s bizony sejt már valamit. Ettől függetlenül persze türelmesen kivárja, mi fog történni. Legalább ők nyugodtak. Az is valami. A félvér erőszakos fellépéséért kődobálást kap jutalmul. Egyszerűnek tűnhet a dolog, de bizony látszik, hogy a kövek igen súlyos sérülést tudnak okozni gyakorlott kezekben. De hirtelen egy csendes, bár határozottnak tűnő hang üti meg a fülét, amint éppen arra szólítja fel, hogy vessen véget a csuklyás félvér életének. Igen váratlanul éri a helyzet, de érzéseit közömbös vonások palástolják. Úgy érzi, most eljött az idő, amikor cselekednie kell. Néhány rövidke pillanat alatt döntést hoz, majd megindul a félvér felé. Nem siet, de nem is aprózza el a dolgokat. Menet közben kardja is előkerül hüvelyéből, s hegyével lefelé tartva sétál az adófizetést megtagadó csuklyáshoz. Valamiért úgy érzi, hogy egy csomó szempár szegeződik rá, bár lehet, hogy egyáltalán nincs így. De amúgy mindegy is, nem ezzel foglalkozik. Idő közben odaér a férfihoz, és megszólal:*
- Nos, hogy lásd, kivel van dolgod, nem veszem el az életed. De hogy az íjadat soha többé nem fogod használni, az biztos.* Ezzel felemeli kardját, és egy erős suhintással csap a pengével a férfi vállára. Ha neki háttal van, akkor a jobb vállát éri a brutális ütés, ha szembefordul, akkor meg a bal karját veszti el a másik. Bárhogy is álljon, Dhorisz úgy fordul, hogy egyik karját vállból lecsaphassa, ha ez lehetséges. Rögtön ezután elfordul, hogy visszatérjen a barikádhoz.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.11.07 11:15:19, a következő indokkal:
Kérésre.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Quikh sajátosan értékeli a mélységi kirohanását, s nem is érti, hogy most ugyan mit nevet. Szólni nem szól, csak egy gyilkos pillantást vet a törpe irányába. Ez mindössze annyit akar kifejezni, hogy ne nevessen, semmi többet. Persze durva megnyilvánulásnak hathat az idegessége miatt.*
- Nem, nem tudom.* Feleli egyszerűen, miközben vet egy pillantást a törpe mozdulatára. Őszintén szólva nem nézi ki a férfiból, hogy képes egyáltalán megtartani a bárdot, de ezzel most egyáltalán nem foglalkozhat. Figyelme a gyerekhadra terelődik, s bizony sejt már valamit. Ettől függetlenül persze türelmesen kivárja, mi fog történni. Legalább ők nyugodtak. Az is valami. A félvér erőszakos fellépéséért kődobálást kap jutalmul. Egyszerűnek tűnhet a dolog, de bizony látszik, hogy a kövek igen súlyos sérülést tudnak okozni gyakorlott kezekben. De hirtelen egy csendes, bár határozottnak tűnő hang üti meg a fülét, amint éppen arra szólítja fel, hogy vessen véget a csuklyás félvér életének. Igen váratlanul éri a helyzet, de érzéseit közömbös vonások palástolják. Úgy érzi, most eljött az idő, amikor cselekednie kell. Néhány rövidke pillanat alatt döntést hoz, majd megindul a félvér felé. Nem siet, de nem is aprózza el a dolgokat. Menet közben kardja is előkerül hüvelyéből, s hegyével lefelé tartva sétál az adófizetést megtagadó csuklyáshoz. Valamiért úgy érzi, hogy egy csomó szempár szegeződik rá, bár lehet, hogy egyáltalán nincs így. De amúgy mindegy is, nem ezzel foglalkozik. Idő közben odaér a férfihoz, és megszólal:*
- Nos, hogy lásd, kivel van dolgod, nem veszem el az életed. De hogy az íjadat soha többé nem fogod használni, az biztos.* Ezzel felemeli kardját, és egy erős suhintással csap a pengével a férfi vállára. Ha neki háttal van, akkor a jobb vállát éri a brutális ütés, ha szembefordul, akkor meg a bal karját veszti el a másik. Bárhogy is álljon, Dhorisz úgy fordul, hogy egyik karját vállból lecsaphassa, ha ez lehetséges. Rögtön ezután elfordul, hogy visszatérjen a barikádhoz.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.11.07 11:15:19, a következő indokkal:
Kérésre.
4732. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-04 22:56:45
Üzenet elküldve: 2020-11-04 22:56:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*A zsoldos nagyot nyújtózik, amint beér szeretett kikötőjébe. Gyors szemlélődéssel megbizonyosodik arról, hogy az elmúlt pár nap alatt egy kicsit sem változott a hely: ugyanazok a csípős szagok, ugyanazok a kétes alakok és ugyanazok az a megviselt épületek várják őt, amiket itt hagyott. Illetve mégiscsak van itt valami, ami szokatlan és biztosan nem volt itt eddig, de különösebben nem rontja a tökéletesen rettenetes összképet, így nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.
A barikádhoz érve azonban valami mélységi pénzt kér tőle. Grimaszol ugyan, de rövid gondolkodás után átnyújt 30 aranyat Wylindhor Valdhorisznak, majd magában szitkozódva kissé áll tovább. *
-Ebből reggelig mulathattunk volna.
*Panaszkodik még a jószágoknak, hangosan persze, hadd hallja mindenki, s már veszi is az irányt a Sellőház felé.*
*A zsoldos nagyot nyújtózik, amint beér szeretett kikötőjébe. Gyors szemlélődéssel megbizonyosodik arról, hogy az elmúlt pár nap alatt egy kicsit sem változott a hely: ugyanazok a csípős szagok, ugyanazok a kétes alakok és ugyanazok az a megviselt épületek várják őt, amiket itt hagyott. Illetve mégiscsak van itt valami, ami szokatlan és biztosan nem volt itt eddig, de különösebben nem rontja a tökéletesen rettenetes összképet, így nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.
A barikádhoz érve azonban valami mélységi pénzt kér tőle. Grimaszol ugyan, de rövid gondolkodás után átnyújt 30 aranyat Wylindhor Valdhorisznak, majd magában szitkozódva kissé áll tovább.
*-Ebből reggelig mulathattunk volna.
*Panaszkodik még a jószágoknak, hangosan persze, hadd hallja mindenki, s már veszi is az irányt a Sellőház felé.*
4731. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-04 09:54:13
Üzenet elküldve: 2020-11-04 09:54:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor, Wynpeiros//
*A gyermeksereglet egyre csak mozgolódik és szerveződik. A helyzet azonban csöppet sem feszült a részükről. Olyan hatást kelt ez az egész szituáció mintha teljesen természetes lenne. Ezek az utcagyermekek nem csak szervezettek, de bizony harcedzettek is és egy jól begyakorolt figurát követnek. Ha Dhorisz emlékeiben felrémlik a patkányokkal való első találkozás, akkor már pontosan tudja is miről van szó.
Wynpeiros háta mögött álló kislány türelme és higgadtsága még mindig megvan és amikor a félelf íjforgató rápillant, akkor elmosolyodik. Ebben a pillanatban két nagyobb darab kő süvít el Wynpeiros füle mellett. Még ideje sincs visszafordulni a félvérnek, amikor egy harmadik találja el a lábát, majd egy negyedik a homlokát. A lábát érő kő igen fájdalmasan hat a félvérre, de közel sem annyira, mint ami a fejét eltalálja. Az egyensúlyát elveszítve forogni kezd a világ Wynpeirosal. Látása elhalványul, hiszen az ütés hatására temérdek könny önti el a szemeit. Épp csak tántorogni kezdhetne, amikor a hátának csapódik egy újabb kő.
Habár Wynpeiros jelenleg nem látja, de mindenki másnak feltűnhet, hogy négy kölyöknél parittya pörög a kézben és épp utántöltik kövekkel, hogy ha szükséges, akkor azonnal használni tudják. A gyermek katonák csak az íjásszal foglalkoznak, mással nem törődnek, habár a bárdját leoldó törpére is jut egy őrszem.
Wynpeiros mögött az addig ácsorgó kislány is akcióba lendül, de nem úgy, mint társai. A lánynál nincs fegyver, csak a szakadt kis ruhái és egyik kezében egy szalmabábú, amelyet mint egyetlen tulajdonát szorongatja. Közelebb lép a félelfhez és így Dhoriszhoz is közelebb kerül. Koszos kis arca mélyén ártatlan gyermeki szemekkel tekint a magából kikelő sötételfre, hogy közöljön vele valamit a maga szerény és halk hangján.*
- Vágd el a torkát Dhorisz! *Az ártatlan szemek tovatűnnek és egy határozott gyűlölettől izzó szempár veszi át a helyét. Mélyen belenéz a sötételf szemébe és várja a válaszát, vagy a reakcióját a történtekre. A gyermekek tudják a helyüket és mind egyként mozdulnak, ha a határ őrzője cselekedni kíván.*
*A gyermeksereglet egyre csak mozgolódik és szerveződik. A helyzet azonban csöppet sem feszült a részükről. Olyan hatást kelt ez az egész szituáció mintha teljesen természetes lenne. Ezek az utcagyermekek nem csak szervezettek, de bizony harcedzettek is és egy jól begyakorolt figurát követnek. Ha Dhorisz emlékeiben felrémlik a patkányokkal való első találkozás, akkor már pontosan tudja is miről van szó.
Wynpeiros háta mögött álló kislány türelme és higgadtsága még mindig megvan és amikor a félelf íjforgató rápillant, akkor elmosolyodik. Ebben a pillanatban két nagyobb darab kő süvít el Wynpeiros füle mellett. Még ideje sincs visszafordulni a félvérnek, amikor egy harmadik találja el a lábát, majd egy negyedik a homlokát. A lábát érő kő igen fájdalmasan hat a félvérre, de közel sem annyira, mint ami a fejét eltalálja. Az egyensúlyát elveszítve forogni kezd a világ Wynpeirosal. Látása elhalványul, hiszen az ütés hatására temérdek könny önti el a szemeit. Épp csak tántorogni kezdhetne, amikor a hátának csapódik egy újabb kő.
Habár Wynpeiros jelenleg nem látja, de mindenki másnak feltűnhet, hogy négy kölyöknél parittya pörög a kézben és épp utántöltik kövekkel, hogy ha szükséges, akkor azonnal használni tudják. A gyermek katonák csak az íjásszal foglalkoznak, mással nem törődnek, habár a bárdját leoldó törpére is jut egy őrszem.
Wynpeiros mögött az addig ácsorgó kislány is akcióba lendül, de nem úgy, mint társai. A lánynál nincs fegyver, csak a szakadt kis ruhái és egyik kezében egy szalmabábú, amelyet mint egyetlen tulajdonát szorongatja. Közelebb lép a félelfhez és így Dhoriszhoz is közelebb kerül. Koszos kis arca mélyén ártatlan gyermeki szemekkel tekint a magából kikelő sötételfre, hogy közöljön vele valamit a maga szerény és halk hangján.*
- Vágd el a torkát Dhorisz! *Az ártatlan szemek tovatűnnek és egy határozott gyűlölettől izzó szempár veszi át a helyét. Mélyen belenéz a sötételf szemébe és várja a válaszát, vagy a reakcióját a történtekre. A gyermekek tudják a helyüket és mind egyként mozdulnak, ha a határ őrzője cselekedni kíván.*
4730. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-03 14:59:34
Üzenet elküldve: 2020-11-03 14:59:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
*Úgy látszik a barikádnál sosem unalmas az élet. Quikh pusztán csak információ szerzésből jött ide, és azóta több kisebb konfliktusba is belekeveredett. Ám ami most készülődik, az a legkevésbé sem tűnik kis konfliktusnak, és egyenesen kezd fenyegetővé válni a helyzet. Quikh jót nevet a nő kifakadásán, szinte szívéből szólt. A mitugrász ettől biztos hátrahőköl. Azonban nincs idő megvárni a reakciót, mert hirtelen egy kisebb sereg kezd gyülekezni a barikád túloldalán.*
~Hát ez meg...?~
*Quikh nem nagyon tudja hova tenni a dolgot, de úgy fest a helyzet, hogy senki más sem. Homloka erősen összeráncosodik, s úgy gondolja, hogy ennek a fele sem tréfa. Jobb félni, mint megijedni, s ehhez hasonlóan cselekszik is. Míg a félelf figyelmét eltereli egy gyermek, Quikhnah elengedi kis kardjának markolatát.*
-Felteszem te sem tudod mi folyik itt?
*Néz kérdőn a nőre, s közben leoldja bárdját a hátáról. Két kezébe fogja, s felkészül. Ha úgy adja a helyzet kész a sötételf oldalán harcolni. De egyelőre, mint körülötte szinte mindenki, várja, hogy mik a következő fejlemények. *
*Úgy látszik a barikádnál sosem unalmas az élet. Quikh pusztán csak információ szerzésből jött ide, és azóta több kisebb konfliktusba is belekeveredett. Ám ami most készülődik, az a legkevésbé sem tűnik kis konfliktusnak, és egyenesen kezd fenyegetővé válni a helyzet. Quikh jót nevet a nő kifakadásán, szinte szívéből szólt. A mitugrász ettől biztos hátrahőköl. Azonban nincs idő megvárni a reakciót, mert hirtelen egy kisebb sereg kezd gyülekezni a barikád túloldalán.*
~Hát ez meg...?~
*Quikh nem nagyon tudja hova tenni a dolgot, de úgy fest a helyzet, hogy senki más sem. Homloka erősen összeráncosodik, s úgy gondolja, hogy ennek a fele sem tréfa. Jobb félni, mint megijedni, s ehhez hasonlóan cselekszik is. Míg a félelf figyelmét eltereli egy gyermek, Quikhnah elengedi kis kardjának markolatát.*
-Felteszem te sem tudod mi folyik itt?
*Néz kérdőn a nőre, s közben leoldja bárdját a hátáról. Két kezébe fogja, s felkészül. Ha úgy adja a helyzet kész a sötételf oldalán harcolni. De egyelőre, mint körülötte szinte mindenki, várja, hogy mik a következő fejlemények. *
4729. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-03 07:22:33
Üzenet elküldve: 2020-11-03 07:22:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy Quikhnak milyen érzései vannak a csuklyás alak iránt, arról Dhorisznak fogalma sincs. Éppen elég feladat szemmel tartani két férfit, és még azt sem tudja eldönteni hirtelen, hogy kettejük közül melyik a veszélyesebb. Minthogy az események kezdenek igen gyors fordulatot venni, nincs is ideje ezen töprengenie, így magában elkönyveli, hogy mindketten azonos mértékű veszélyt jelentenek rá nézve. És lám, máris érkezik az oly sokszor emlegetett fenyegetés, ami komolyan kezdi Dhoriszt bosszantani. Hát még, hogy a delikvens távozóra igyekszik fogni. Nem bírja magában tartani gondolatait, így kitör belőle. Persze nem kiabál, de hangján egyértelműen érződik, hogy kezd erősen felmenni benne a pumpa.*
- Ne bassza már meg a kurva élet, mi olyan nehéz 30 kibaszott arany kifizetésében? Annyira nagy dolog? Menj a faszomba inkább, és ott lövöldözzed a nyilaidat. Köcsög.* Utolsó szavát már csak úgy maga elé morogja. Tovább amúgy sem folytathatja fortyogását, mert újabb váratlan fordulat következik be. Fene tudja honnét, de megmagyarázhatatlan módon kerül elő egy gyerek, éppen a csuklyát viselő félvér háta mögül szól. Mindeközben a gyerekek száma pillanatok alatt megszaporodik, s Dhorisz arra lesz figyelmes, hogy gyakorlatilag egy egész gyereksereg kezd valamiféle szervezésbe. ~Mi a faszom?~ Pislog döbbenten az események hatására. Persze a nagy csodálkozásban nem feledkezik meg arról, hogy mind a csuklyás, mind a lovas bármikor az életére törhetnek, így a gyerekeken kívül rájuk is figyel. Ez a jó abban, hogy nőnek született. De hát rendkívül különös módon a lovas, aki szintén a mélységi életét követelte néhány órával korábban, minden következmény nélkül távozóra fogja. Annál jobb, legalább már csak egy békétlenkedőt kell elintézni. Persze nem bízza a véletlenre a dolgokat, továbbra is óvatosan áll az ügyhöz. Jelenleg a mélységi csendben figyeli az eseményeket, és nagyon kíváncsi, hogy mi fog alakulni ebből az egészből. Hamarosan kiderül. Az nyilvánvaló számára, hogy a gyerekek kihez tartoznak, s úgy sejti, hogy pillanatokon belül előkerül néhány patkány is. Legalább kap támogatást.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy Quikhnak milyen érzései vannak a csuklyás alak iránt, arról Dhorisznak fogalma sincs. Éppen elég feladat szemmel tartani két férfit, és még azt sem tudja eldönteni hirtelen, hogy kettejük közül melyik a veszélyesebb. Minthogy az események kezdenek igen gyors fordulatot venni, nincs is ideje ezen töprengenie, így magában elkönyveli, hogy mindketten azonos mértékű veszélyt jelentenek rá nézve. És lám, máris érkezik az oly sokszor emlegetett fenyegetés, ami komolyan kezdi Dhoriszt bosszantani. Hát még, hogy a delikvens távozóra igyekszik fogni. Nem bírja magában tartani gondolatait, így kitör belőle. Persze nem kiabál, de hangján egyértelműen érződik, hogy kezd erősen felmenni benne a pumpa.*
- Ne bassza már meg a kurva élet, mi olyan nehéz 30 kibaszott arany kifizetésében? Annyira nagy dolog? Menj a faszomba inkább, és ott lövöldözzed a nyilaidat. Köcsög.* Utolsó szavát már csak úgy maga elé morogja. Tovább amúgy sem folytathatja fortyogását, mert újabb váratlan fordulat következik be. Fene tudja honnét, de megmagyarázhatatlan módon kerül elő egy gyerek, éppen a csuklyát viselő félvér háta mögül szól. Mindeközben a gyerekek száma pillanatok alatt megszaporodik, s Dhorisz arra lesz figyelmes, hogy gyakorlatilag egy egész gyereksereg kezd valamiféle szervezésbe. ~Mi a faszom?~ Pislog döbbenten az események hatására. Persze a nagy csodálkozásban nem feledkezik meg arról, hogy mind a csuklyás, mind a lovas bármikor az életére törhetnek, így a gyerekeken kívül rájuk is figyel. Ez a jó abban, hogy nőnek született. De hát rendkívül különös módon a lovas, aki szintén a mélységi életét követelte néhány órával korábban, minden következmény nélkül távozóra fogja. Annál jobb, legalább már csak egy békétlenkedőt kell elintézni. Persze nem bízza a véletlenre a dolgokat, továbbra is óvatosan áll az ügyhöz. Jelenleg a mélységi csendben figyeli az eseményeket, és nagyon kíváncsi, hogy mi fog alakulni ebből az egészből. Hamarosan kiderül. Az nyilvánvaló számára, hogy a gyerekek kihez tartoznak, s úgy sejti, hogy pillanatokon belül előkerül néhány patkány is. Legalább kap támogatást.*
4728. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-29 08:49:50
Üzenet elküldve: 2020-10-29 08:49:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rendor//
//Érintőlegesen Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor//
*Úgy látszik, ez az újdonsült barikád és az emberei nem állnak még készen arra, hogy hatékonyan fogadják a kikötőbe érkező csapatokat, hiszen már most kisebb torlódás és balhé kialakulását lehet felfedezni. Egyelőre rájuk viszont nem jut idő, s a tétlen ácsorgás kezdi megemészteni a mélységi türelmét. Nem elég, hogy jelenetet csapnak az otthonában, sértegetik a kollégáit, még pofátlanul meg is váratják őket, pedig akadna dolguk bőven emellett.
Nem jut viszont sok ideje a fortyogásra és elégedetlenségre, mert felettébb nyugtalanító események következnek. Pici, sovány arcok jelennek meg, ócska kések, tőrök, és parittyák villannak apró kezekben. Egy seregnyi rongyos, szakadt, hontalan kölyök bámulja a feltorlódott érkezőket, éhesen és fenyegetőn csillogó szemekkel. Ha megtermett felnőttek, erdei banditák lennének, Rey talán már a kiutat keresné, maga után rángatva Rendort. Egyelőre viszont megőrzi hidegvérét, s kezeivel éjfekete köpenye alá nyúl, megpihentetve ujjait két dobótőrön. Közelebb lép Rendorhoz, de nem feltétlenül azért, mert féltené a férfit. Inkább stratégiai lépés, ha kitörne valami harc féle, ketten jobban boldogulnak, tudják egymást fedezni.*
-Már csak ez hiányzott...
*Morogja egy unott sóhaj kíséretében. Közben hideg szemeivel a történéseket figyeli, s közben igyekszik felmérni a kölykök helyzetét maguk körül. Nem érzi magát közvetlen veszélyben, de még egy gyereket sem szabad alábecsülni harc és veszély terén.*
//Érintőlegesen Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor//
*Úgy látszik, ez az újdonsült barikád és az emberei nem állnak még készen arra, hogy hatékonyan fogadják a kikötőbe érkező csapatokat, hiszen már most kisebb torlódás és balhé kialakulását lehet felfedezni. Egyelőre rájuk viszont nem jut idő, s a tétlen ácsorgás kezdi megemészteni a mélységi türelmét. Nem elég, hogy jelenetet csapnak az otthonában, sértegetik a kollégáit, még pofátlanul meg is váratják őket, pedig akadna dolguk bőven emellett.
Nem jut viszont sok ideje a fortyogásra és elégedetlenségre, mert felettébb nyugtalanító események következnek. Pici, sovány arcok jelennek meg, ócska kések, tőrök, és parittyák villannak apró kezekben. Egy seregnyi rongyos, szakadt, hontalan kölyök bámulja a feltorlódott érkezőket, éhesen és fenyegetőn csillogó szemekkel. Ha megtermett felnőttek, erdei banditák lennének, Rey talán már a kiutat keresné, maga után rángatva Rendort. Egyelőre viszont megőrzi hidegvérét, s kezeivel éjfekete köpenye alá nyúl, megpihentetve ujjait két dobótőrön. Közelebb lép Rendorhoz, de nem feltétlenül azért, mert féltené a férfit. Inkább stratégiai lépés, ha kitörne valami harc féle, ketten jobban boldogulnak, tudják egymást fedezni.*
-Már csak ez hiányzott...
*Morogja egy unott sóhaj kíséretében. Közben hideg szemeivel a történéseket figyeli, s közben igyekszik felmérni a kölykök helyzetét maguk körül. Nem érzi magát közvetlen veszélyben, de még egy gyereket sem szabad alábecsülni harc és veszély terén.*
4727. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:38:08
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
*Nem szól egy árva szót sem, miközben áthaladnak a blokádon. Mit érdekli őt az egész. Egyre laposabbakat pislogva bámulja az elhaladó s szép lassan ritkuló házakat köröttük. Régóta először érzi magát biztonságban itt Nirs mögött a nyeregben, alighanem rövidesen elnyomja az álom.*
-Ne állj meg, míg ránk nem esteledik.
*Szólal meg halkan. Nem szeretne időt vesztegetni. Ki tudja, meddig érzik még a fény szolgájának közelségét? Sietniük kell, s talán megjárják az utat, mielőtt amaz elhagyja a Kikötőt.
Sok ideje nincs azonban agyalni ezen, mert rövidesen elnyomja az álom. Távoli, még is ismerős világba utazik. Hatalmas fák között jár, de a lombok sűrűjén még is könnyedén szűrik át magukat a nap simogató sugarai. Gyermekkacaj csapja meg fülét, a távolban pedig harangzúgás hívogató muzsikáját hozza a leveleket rezgető, lágy szellő.* ~Lihanech.~
*Nem szól egy árva szót sem, miközben áthaladnak a blokádon. Mit érdekli őt az egész. Egyre laposabbakat pislogva bámulja az elhaladó s szép lassan ritkuló házakat köröttük. Régóta először érzi magát biztonságban itt Nirs mögött a nyeregben, alighanem rövidesen elnyomja az álom.*
-Ne állj meg, míg ránk nem esteledik.
*Szólal meg halkan. Nem szeretne időt vesztegetni. Ki tudja, meddig érzik még a fény szolgájának közelségét? Sietniük kell, s talán megjárják az utat, mielőtt amaz elhagyja a Kikötőt.
Sok ideje nincs azonban agyalni ezen, mert rövidesen elnyomja az álom. Távoli, még is ismerős világba utazik. Hatalmas fák között jár, de a lombok sűrűjén még is könnyedén szűrik át magukat a nap simogató sugarai. Gyermekkacaj csapja meg fülét, a távolban pedig harangzúgás hívogató muzsikáját hozza a leveleket rezgető, lágy szellő.* ~Lihanech.~
4726. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:40:21
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:40:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*A hosszú fürtökkel könnyedén játszadozik a csintalan szél, Erai pedig átkozza korán érkező szokását a nagy unalomban. Hozhatott volna könyvet, azzal el is tudná verni a férfit, ha amaz részegen érkezne, de ez már késő bánat és végtére is, ha nagyon akarja máshogy is megverheti Nazront. Viszont, ahogy az ismerős, de ezúttal sokkal kevésbé részeg hang köszönti őt egész kellemes meglepetés éri. Nem is igazán érdekli, hogy a másik nem öltözött ki, magától a lány sem akart volna, az enyhe fűző, csak fölösleges cicoma az egészben. *
- Szia, Nazron. Nem, nem jöttem el valószínűleg, csak hallucinálsz. *ironizál rögtön az első kérdés után a szőke, de csak hamar lebukik a szája két szélén kiszélesedő mosolyával. Szeret nevetni, ez természetesen nem a férfi személyének szól, csak úgy a jó kedvnek. *
- Azért ennyire nem szép a kabátod. *humorizál tovább nagy kedéllyel a kék szemű és Nazron azt híhetné talán ivott a szöszi, hogy ennyire jó kedve van. Ha rákérdezne a másik valószínűleg nem igazán tudna választ adni a nő arra miért is viccelődik ennyit, biztos a ruha teszi. Meg aztán régen volt, már randevún. Miért ne élvezhetné ki? Nemsokára bőszen követi a tolvajt, míg egy hajó fedélzetére nem érnek, melynek láttán a meglepődés, csak úgy ráfagy a nő arcára. ~Ezt tényleg eltervezte~ Végül aztán elfogadja a másik kezét és bűnösen meg is vizsgálja annak mivoltát, míg fellép a fedélzetre, másik kezében zsákjával. Csöndben figyeli ahogy Naz elrohan, majd „fizet” az öreg alaknak addig ő pedig leporolva az első helyet amit talál lehelyezkedik. *
- Egyszer csónakáztam. A temető mellett, beleborultunk az iszapba. Annál maradandóbb élményt lehetetlen lesz teremtened nekem. A nevem meg lehetne Titok is. *húzza kicsit a másik idegeit, majd hosszas szünet után ismét megszólal. *
- Viszont igazából Histerainay. Jó kacifántos, elvárom, hogy megjegyezd. Viszont legalább jól lehet becézni. *Ahogy elhallgat az arcára fintor ül a hangszer láttán és ha nem látta volna, hogy a másik kölcsön veszi a hangszert valószínűleg, már nem lenne épségben emlékezvén arra amikor gazember módjára megbűvölte őt a hajas. *
- Úgy érzem magam, mint valami rossz operában, csak kevésbé magas dallamokkal. Ha megpróbálsz megbűvölni, ezúttal megütlek. *Figyelmezteti a férfit és töprengeni kezd hogyan is lehetne igazán kellemes a hangulat egyről a kettőre e kettő között. *
- Mi a három kedvenc dolgod a világon?
A hozzászólás írója (Histerainay Hursoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 19:41:50
*A hosszú fürtökkel könnyedén játszadozik a csintalan szél, Erai pedig átkozza korán érkező szokását a nagy unalomban. Hozhatott volna könyvet, azzal el is tudná verni a férfit, ha amaz részegen érkezne, de ez már késő bánat és végtére is, ha nagyon akarja máshogy is megverheti Nazront. Viszont, ahogy az ismerős, de ezúttal sokkal kevésbé részeg hang köszönti őt egész kellemes meglepetés éri. Nem is igazán érdekli, hogy a másik nem öltözött ki, magától a lány sem akart volna, az enyhe fűző, csak fölösleges cicoma az egészben. *
- Szia, Nazron. Nem, nem jöttem el valószínűleg, csak hallucinálsz. *ironizál rögtön az első kérdés után a szőke, de csak hamar lebukik a szája két szélén kiszélesedő mosolyával. Szeret nevetni, ez természetesen nem a férfi személyének szól, csak úgy a jó kedvnek. *
- Azért ennyire nem szép a kabátod. *humorizál tovább nagy kedéllyel a kék szemű és Nazron azt híhetné talán ivott a szöszi, hogy ennyire jó kedve van. Ha rákérdezne a másik valószínűleg nem igazán tudna választ adni a nő arra miért is viccelődik ennyit, biztos a ruha teszi. Meg aztán régen volt, már randevún. Miért ne élvezhetné ki? Nemsokára bőszen követi a tolvajt, míg egy hajó fedélzetére nem érnek, melynek láttán a meglepődés, csak úgy ráfagy a nő arcára. ~Ezt tényleg eltervezte~ Végül aztán elfogadja a másik kezét és bűnösen meg is vizsgálja annak mivoltát, míg fellép a fedélzetre, másik kezében zsákjával. Csöndben figyeli ahogy Naz elrohan, majd „fizet” az öreg alaknak addig ő pedig leporolva az első helyet amit talál lehelyezkedik. *
- Egyszer csónakáztam. A temető mellett, beleborultunk az iszapba. Annál maradandóbb élményt lehetetlen lesz teremtened nekem. A nevem meg lehetne Titok is. *húzza kicsit a másik idegeit, majd hosszas szünet után ismét megszólal. *
- Viszont igazából Histerainay. Jó kacifántos, elvárom, hogy megjegyezd. Viszont legalább jól lehet becézni. *Ahogy elhallgat az arcára fintor ül a hangszer láttán és ha nem látta volna, hogy a másik kölcsön veszi a hangszert valószínűleg, már nem lenne épségben emlékezvén arra amikor gazember módjára megbűvölte őt a hajas. *
- Úgy érzem magam, mint valami rossz operában, csak kevésbé magas dallamokkal. Ha megpróbálsz megbűvölni, ezúttal megütlek. *Figyelmezteti a férfit és töprengeni kezd hogyan is lehetne igazán kellemes a hangulat egyről a kettőre e kettő között. *
- Mi a három kedvenc dolgod a világon?
A hozzászólás írója (Histerainay Hursoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 19:41:50
4725. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-26 18:34:54
Üzenet elküldve: 2020-10-26 18:34:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Sietős léptekkel indul el a dokkok irányába, mert nem hiányzik neki, hogy elkéssen.*
~ Ha egyáltalán betartja a szavát, mert egy zsiványnak tett ígéret az annyit és ér. ~* Ez is ott van a lehetőségek között, szóval meg sem lepődne, ha nem lenne ott senki. Akkor maradnának neki a piték meg egy csomó pia. Viszont úgy tűnik, hogy a lánynak fontosabb a becsülete, mert már messziről megpillantja az egyedül ácsorgó alakot az öreg épület mellett. Ahogy közeledik feléje úgy lesz egyre részletesebb. Amikor már elég közel van, akkor látja, hogy pont az ő kabátja van rajta, ami mellesleg neki is nagyon hiányzik már. A kabátja alól kikandikál egy szép vörös ruha anyaga, ami gondolkodóba ejti a fiút.*
~ Jaj, de bunkó vagyok! Nem is csíptem ki magamat. Mondjuk nincs is más ruhám. ~
- Szia! Hát eljöttél?* Teszi fel a legnyilvánvalóbb kérdést.*
- Szép ruha! Nekem sajnos csak ez van. Na, de induljunk! Erre tessék kisasszony!* Invitálja maga után, mert bizony a romos épület mellett egy egyárbocos halász hajó horgonyoz. Amikor odaérnek, akkor elkiáltja magát Nazron.*
- Hun vagy Öreg?!* Erre egy bozontos szakállú öregember dugja elő a fejét.*
- Ő lesz a kapitányunk. Elmegyünk hajókázni egy jó kis helyre. Parancsolj!* Mutat a palló irányába, ami most került oda az Öreg jóvoltából. Nazron előre felsiet a hajóra, hogy a kezét nyújtsa a belépő hölgynek. Feltéve, ha az elfogadja a segítőkezet, mert kinézi belőle lazán, hogy nem.*
- Foglalj helyet! Egy pillanat csak fizetek.* A fedélzeten akad pár kötél, vödör meg egyéb halászati segédeszköz. Hely is akad bőven, így aztán a szőke nyugodtan leteheti magát. Naz odalép a kapitányhoz, akinek átadja az egyik üveg bort.*
- Csak óvatosan vele Öreg! Akkor rúgj be, ha már hazahoztál minket. Ezt meg add kölcsön!*Veszi el a férfi harmonikáját, hogy aztán helyet foglaljon a lány mellett miközben a hajó vitorlát bont. A kosarát a lába mellé teszi, hogy a közelben legyen.*
- Na itt vagyunk. Hajóztál már korábban? Én nagyon rosszul voltam elsőre.* Indít egy teljesen átlagos kérdéssel, hogy kicsit szóra bírja a leányt.*
- Áh igen a neved még nem árultad el. Remélem nem titok, mert akkor bajban leszek.* Kuncog majd aztán miután megtörli a hangszert elkezd rajta egy pattogós, tengerész nótát játszani, amit talán fülbemászónak is lehet nevezni. Távolról az Öreg hangját lehet hallani, ahogyan halkan dúdol rá. Mintha valamilyen részeg tengerészt emlegetne.*
* Sietős léptekkel indul el a dokkok irányába, mert nem hiányzik neki, hogy elkéssen.*
~ Ha egyáltalán betartja a szavát, mert egy zsiványnak tett ígéret az annyit és ér. ~* Ez is ott van a lehetőségek között, szóval meg sem lepődne, ha nem lenne ott senki. Akkor maradnának neki a piték meg egy csomó pia. Viszont úgy tűnik, hogy a lánynak fontosabb a becsülete, mert már messziről megpillantja az egyedül ácsorgó alakot az öreg épület mellett. Ahogy közeledik feléje úgy lesz egyre részletesebb. Amikor már elég közel van, akkor látja, hogy pont az ő kabátja van rajta, ami mellesleg neki is nagyon hiányzik már. A kabátja alól kikandikál egy szép vörös ruha anyaga, ami gondolkodóba ejti a fiút.*
~ Jaj, de bunkó vagyok! Nem is csíptem ki magamat. Mondjuk nincs is más ruhám. ~
- Szia! Hát eljöttél?* Teszi fel a legnyilvánvalóbb kérdést.*
- Szép ruha! Nekem sajnos csak ez van. Na, de induljunk! Erre tessék kisasszony!* Invitálja maga után, mert bizony a romos épület mellett egy egyárbocos halász hajó horgonyoz. Amikor odaérnek, akkor elkiáltja magát Nazron.*
- Hun vagy Öreg?!* Erre egy bozontos szakállú öregember dugja elő a fejét.*
- Ő lesz a kapitányunk. Elmegyünk hajókázni egy jó kis helyre. Parancsolj!* Mutat a palló irányába, ami most került oda az Öreg jóvoltából. Nazron előre felsiet a hajóra, hogy a kezét nyújtsa a belépő hölgynek. Feltéve, ha az elfogadja a segítőkezet, mert kinézi belőle lazán, hogy nem.*
- Foglalj helyet! Egy pillanat csak fizetek.* A fedélzeten akad pár kötél, vödör meg egyéb halászati segédeszköz. Hely is akad bőven, így aztán a szőke nyugodtan leteheti magát. Naz odalép a kapitányhoz, akinek átadja az egyik üveg bort.*
- Csak óvatosan vele Öreg! Akkor rúgj be, ha már hazahoztál minket. Ezt meg add kölcsön!*Veszi el a férfi harmonikáját, hogy aztán helyet foglaljon a lány mellett miközben a hajó vitorlát bont. A kosarát a lába mellé teszi, hogy a közelben legyen.*
- Na itt vagyunk. Hajóztál már korábban? Én nagyon rosszul voltam elsőre.* Indít egy teljesen átlagos kérdéssel, hogy kicsit szóra bírja a leányt.*
- Áh igen a neved még nem árultad el. Remélem nem titok, mert akkor bajban leszek.* Kuncog majd aztán miután megtörli a hangszert elkezd rajta egy pattogós, tengerész nótát játszani, amit talán fülbemászónak is lehet nevezni. Távolról az Öreg hangját lehet hallani, ahogyan halkan dúdol rá. Mintha valamilyen részeg tengerészt emlegetne.*
4724. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-25 17:19:13
Üzenet elküldve: 2020-10-25 17:19:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Histerainay a tegnapi nap folyamán nem úszhatta meg atyja vicceskedő, de faggatózó szavait, már az otthoni ajtót átlépve sem. Bármennyire is húzta a száját a fiatal nő, végül nagy nehezen kinyögte a tolvajjal történteket a vére számára. No lám aztán a vér mégis vízzé vált, mert az apja úgy ugrott a nyakába, hogy a lánya randevúzni fog, mintha éppen csak valami királlyal készülne menyegzőre.
Egy bizonyos a nő még sosem érezte annyira idegennek magától atyját, mint akkor. Utálja a randevú ötletét, mert egy része izgató. Szóval az atyja az oka, hogy a késdobáló, bőrruhában járó nő ezúttal finom vörös ruhát visel, fodrokkal s díszekkel, ahogy azt „kell”. Érzi magán, hogy többen is megbámulják és hálát ad az égnek, hogy zsákjába rakott normális ruhadarabokat is, mert lassan, ha nem jelenik meg az a bolond férfi meg kell valamelyik részeget vágnia, ha a füttyök helyett inkább erőszakoskodnak. Ekkor jut eszébe, hogy a zsákjában van a másik kabátja is még mindig és noha megfogadta nem fogja felvenni, a szükség nagy úr. Nemsokára, már szorosan összehúzza magán a férfi illatú textilt és körbe- körbe tekintget a tenger irányába, várva ezt a lehetetlen randevút*
*Histerainay a tegnapi nap folyamán nem úszhatta meg atyja vicceskedő, de faggatózó szavait, már az otthoni ajtót átlépve sem. Bármennyire is húzta a száját a fiatal nő, végül nagy nehezen kinyögte a tolvajjal történteket a vére számára. No lám aztán a vér mégis vízzé vált, mert az apja úgy ugrott a nyakába, hogy a lánya randevúzni fog, mintha éppen csak valami királlyal készülne menyegzőre.
Egy bizonyos a nő még sosem érezte annyira idegennek magától atyját, mint akkor. Utálja a randevú ötletét, mert egy része izgató. Szóval az atyja az oka, hogy a késdobáló, bőrruhában járó nő ezúttal finom vörös ruhát visel, fodrokkal s díszekkel, ahogy azt „kell”. Érzi magán, hogy többen is megbámulják és hálát ad az égnek, hogy zsákjába rakott normális ruhadarabokat is, mert lassan, ha nem jelenik meg az a bolond férfi meg kell valamelyik részeget vágnia, ha a füttyök helyett inkább erőszakoskodnak. Ekkor jut eszébe, hogy a zsákjában van a másik kabátja is még mindig és noha megfogadta nem fogja felvenni, a szükség nagy úr. Nemsokára, már szorosan összehúzza magán a férfi illatú textilt és körbe- körbe tekintget a tenger irányába, várva ezt a lehetetlen randevút*
4723. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-24 17:52:19
Üzenet elküldve: 2020-10-24 17:52:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
*Van alkalma körülnézni és szemügyre venni a gyülekező kölyökbandát. Ezek vagy állandóan itt lebzselnek, vagy megint az ő tiszteletére bukkantak fel, mint legutóbb. Akárhogy is, valószínűleg ráférne egy alapos takarítás a kikötőre. Meglehet, a Vashegynek sem közömbös, hogy a csőcselék tort ül a szomszédságában. Elcsípi a mélységi válaszát ami ugyan nem neki szól, de elmosolyodik rá. Kikötői őrség... Lehet, hogy az ő ismeretei hiányosak, de eddig úgy tudta, hogy a Patkányok haramiákból álló társaság. Most pedig rendfenntartó szerepében tetszelegnek. Kifizette a védelmi pénzt, vagyis a vámot és a sötételf rábólintott arra, hogy tovább szeretnének menni. Sarkait lova vékonyába nyomja, lépésre nógatja. Feleslegesnek érezné fecsérelni a szót és az idejüket. Hiszen Hanolrennek igaza van.*
- Tudom. *szól hátra amikor elindulnak* Arra.
*Kicsit mintha bizonytalan lenne a hangja. Elméletileg tudja az utat, de mivel még soha nem járt arrafelé, nem teljesen biztos magában. De a torony elég jellegzetes épület, talán nem tévesztik el.*
*Van alkalma körülnézni és szemügyre venni a gyülekező kölyökbandát. Ezek vagy állandóan itt lebzselnek, vagy megint az ő tiszteletére bukkantak fel, mint legutóbb. Akárhogy is, valószínűleg ráférne egy alapos takarítás a kikötőre. Meglehet, a Vashegynek sem közömbös, hogy a csőcselék tort ül a szomszédságában. Elcsípi a mélységi válaszát ami ugyan nem neki szól, de elmosolyodik rá. Kikötői őrség... Lehet, hogy az ő ismeretei hiányosak, de eddig úgy tudta, hogy a Patkányok haramiákból álló társaság. Most pedig rendfenntartó szerepében tetszelegnek. Kifizette a védelmi pénzt, vagyis a vámot és a sötételf rábólintott arra, hogy tovább szeretnének menni. Sarkait lova vékonyába nyomja, lépésre nógatja. Feleslegesnek érezné fecsérelni a szót és az idejüket. Hiszen Hanolrennek igaza van.*
- Tudom. *szól hátra amikor elindulnak* Arra.
*Kicsit mintha bizonytalan lenne a hangja. Elméletileg tudja az utat, de mivel még soha nem járt arrafelé, nem teljesen biztos magában. De a torony elég jellegzetes épület, talán nem tévesztik el.*
4722. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-22 18:18:34
Üzenet elküldve: 2020-10-22 18:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Az ösvényről kiérve a lány nagy ívben kikerüli a kikötői úton lévő csoportosulást. Igazán nem óhajt belefolyni a csetepatéjukba, már ha egyáltalán ez valami csetepaté. De Arja szerint túl sokan vannak, és ha jól látja azalatt a rövid idő alatt, amíg elhalad a közelükben (bár nem bámészkodik, hanem Colonel nyakára hajolva igyekszik minél gyorsabban maga mögött hagyni őket), valamin vitáznak. Mindenesetre néhányan közülük fegyveresek.
Az, hogy itt adót szedne bárki is, meg sem fordul a lány fejében. A ládák igazán nem tűnnek fel neki.
Valamiféle adószedés nyilván őrbódéval járna, sorompóval, vagy valami feltűnő jelzéssel. Hogy az úton ácsorgók ilyesmin vitatkoznak, arra igazán nem is gondol.
Hiszen este, reggel, éjjel, nappal, esőben, napsütésben, napokon át még egy hatalmas mágus sem tud csak úgy egy út közepén álldogálni sokáig, és feltartóztatni mindenkit, aki csak ott áthalad.
Még neki is kell ennie, innia, aludnia időnként.
Arja hát folytatja az útját, a saját dolgával törődve, nekivágva a Dokkoknak, és hamarosan eltűnik az egyik sikátorban a Világítótorony irányába.
Jól emlékszik, merre is van a hely. Már csak oda kell érnie!*
Az, hogy itt adót szedne bárki is, meg sem fordul a lány fejében. A ládák igazán nem tűnnek fel neki.
Valamiféle adószedés nyilván őrbódéval járna, sorompóval, vagy valami feltűnő jelzéssel. Hogy az úton ácsorgók ilyesmin vitatkoznak, arra igazán nem is gondol.
Hiszen este, reggel, éjjel, nappal, esőben, napsütésben, napokon át még egy hatalmas mágus sem tud csak úgy egy út közepén álldogálni sokáig, és feltartóztatni mindenkit, aki csak ott áthalad.
Még neki is kell ennie, innia, aludnia időnként.
Arja hát folytatja az útját, a saját dolgával törődve, nekivágva a Dokkoknak, és hamarosan eltűnik az egyik sikátorban a Világítótorony irányába.
Jól emlékszik, merre is van a hely. Már csak oda kell érnie!*
4721. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-22 13:58:35
Üzenet elküldve: 2020-10-22 13:58:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
// Főként Reynek //
* Csúcsidőben érkeztek a barikádhoz, így aztán kénytelenek várni a sorukra. Így is feszült volt, de ez még inkább feszültté teszi. Tisztára, mintha valami piacon lennének. Erre nem, hogy fogynának, de még jönnek is a másik irányból. Nem is lenne gond, ha nem kezdene el makacskodni a férfi. Az íjával hadonászik és közben fenyegeti azt a nőt. Rendor már korábban tapasztalta, hogy az ilyesmi nem sok jóra vezet. Most is valami ilyesmi történik, mert a környező fákon játszadozó kölykök elkezdenek idegyűlni. Ráadásul nem tűnnek fegyvertelennek, mert kis pengékkel és, ha a férfi jól látja, akkor kezdetleges parittyákkal vannak felfegyverezve.*
- Nem tetszik ez nekem!* Mondja halkan testőrének. Tétován tesz is egy lépést hátrafelé. Most újra átgondolja feladatuk lényegét. Máris nem tűnik olyan jó ötletnek ez a dolog. Ha ennek vége Reyt félre fogja hívni egy gyors megbeszélésre.*
// Főként Reynek //
* Csúcsidőben érkeztek a barikádhoz, így aztán kénytelenek várni a sorukra. Így is feszült volt, de ez még inkább feszültté teszi. Tisztára, mintha valami piacon lennének. Erre nem, hogy fogynának, de még jönnek is a másik irányból. Nem is lenne gond, ha nem kezdene el makacskodni a férfi. Az íjával hadonászik és közben fenyegeti azt a nőt. Rendor már korábban tapasztalta, hogy az ilyesmi nem sok jóra vezet. Most is valami ilyesmi történik, mert a környező fákon játszadozó kölykök elkezdenek idegyűlni. Ráadásul nem tűnnek fegyvertelennek, mert kis pengékkel és, ha a férfi jól látja, akkor kezdetleges parittyákkal vannak felfegyverezve.*
- Nem tetszik ez nekem!* Mondja halkan testőrének. Tétován tesz is egy lépést hátrafelé. Most újra átgondolja feladatuk lényegét. Máris nem tűnik olyan jó ötletnek ez a dolog. Ha ennek vége Reyt félre fogja hívni egy gyors megbeszélésre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5240-5259