Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:58:52
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:58:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terhes Társaság//
*Bármennyire is hangzik komolytalanul a válasz, belőle csak egy halovány mosolyt vált ki. Hisz az első megérzése pont az, hogy valóban úgy zajlott, ahogy a férfi mondja. Bármennyire is tűnik úgy, hogy ráöntötték a kapitányi öltözéket újdonsült társaságára, az első megérzése az, hogy pontosan úgy szerezte, ahogy azt állítja; lerángatta egy kapitány vérbefagyott hullájáról.
Abban persze bizonyos, hogy a férfi megjárta a tengert, ezt különösebb emberismeret nélkül képes lenne megállapítani majdhogynem bárkiről. Ez persze itt, a Kikötőben nem jelent sokat.*
-Hmmp. Melyiknek nem. Az Agyar név mond valamit? *Szeme rebben csupán. Az előző két hajóról, amin szolgált, a rakománnyal együtt őt is ledobták a Kikötőben, s másodjára még annak is örülhetett, hogy a szárazföldig kihúzta. Lehet, hogy segített volna a dolgán, ha nem érte volna tetten az elsőtiszt, ahogy a zsebeit tömi a szajréval. Kétszer. Onnét pedig sem a duma, sem ajkainak egyéb elfoglaltságba bocsájtása nem segít nagyot.*
-A hajódon. *Visszhangozza, még egy alaposan megkomponált bólintással is megtoldja a szavakat.*
-Melyik lenne az? *A mosoly szélesedik ábrázatán, miközben karba fonja kezeit maga előtt és érdeklődést színlelve vonultatja végig tekintetét a dokkok mentén. Draenon kitart a feltételezett színjáték mellett, de ez őt a legkevésbé sem bizonytalanítja el. Ugyan, nem így tenne egy imposztor?
Az utolsókra már nem bírja ki, hogy ne horkanjon fel.*
-Mutasd a hajód és biz' valamennyi isten, elszórakoztatom a legénységed. *Az ő szemében kevesebb dolog szárnyalja felül a kapitányi pozíciót. Amennyi tisztelet szorult belé, az kimerül e címben. Természetesen továbbra sem hiszi el, hogy az alak az. Bakot pedig ritkán lő.*
-De mesélhetsz is róla előbb. Persze csak egy jó pohár rum kíséretében. *Bárhogy is álljon a helyzet, neki nagyon úgy fest, hogy hasonszőrűre bukkant. Roppant kíváncsi, miben utazik a másik. Talán még társulhat is, hátha csurran-cseppen valami... Amellett pedig, ha képes meghívatni magát némi italra, már nyert ügye van. A Rumos Rókalyuk pedig mit ad isten, nincs egy köpésnyire.*
*Bármennyire is hangzik komolytalanul a válasz, belőle csak egy halovány mosolyt vált ki. Hisz az első megérzése pont az, hogy valóban úgy zajlott, ahogy a férfi mondja. Bármennyire is tűnik úgy, hogy ráöntötték a kapitányi öltözéket újdonsült társaságára, az első megérzése az, hogy pontosan úgy szerezte, ahogy azt állítja; lerángatta egy kapitány vérbefagyott hullájáról.
Abban persze bizonyos, hogy a férfi megjárta a tengert, ezt különösebb emberismeret nélkül képes lenne megállapítani majdhogynem bárkiről. Ez persze itt, a Kikötőben nem jelent sokat.*
-Hmmp. Melyiknek nem. Az Agyar név mond valamit? *Szeme rebben csupán. Az előző két hajóról, amin szolgált, a rakománnyal együtt őt is ledobták a Kikötőben, s másodjára még annak is örülhetett, hogy a szárazföldig kihúzta. Lehet, hogy segített volna a dolgán, ha nem érte volna tetten az elsőtiszt, ahogy a zsebeit tömi a szajréval. Kétszer. Onnét pedig sem a duma, sem ajkainak egyéb elfoglaltságba bocsájtása nem segít nagyot.*
-A hajódon. *Visszhangozza, még egy alaposan megkomponált bólintással is megtoldja a szavakat.*
-Melyik lenne az? *A mosoly szélesedik ábrázatán, miközben karba fonja kezeit maga előtt és érdeklődést színlelve vonultatja végig tekintetét a dokkok mentén. Draenon kitart a feltételezett színjáték mellett, de ez őt a legkevésbé sem bizonytalanítja el. Ugyan, nem így tenne egy imposztor?
Az utolsókra már nem bírja ki, hogy ne horkanjon fel.*
-Mutasd a hajód és biz' valamennyi isten, elszórakoztatom a legénységed. *Az ő szemében kevesebb dolog szárnyalja felül a kapitányi pozíciót. Amennyi tisztelet szorult belé, az kimerül e címben. Természetesen továbbra sem hiszi el, hogy az alak az. Bakot pedig ritkán lő.*
-De mesélhetsz is róla előbb. Persze csak egy jó pohár rum kíséretében. *Bárhogy is álljon a helyzet, neki nagyon úgy fest, hogy hasonszőrűre bukkant. Roppant kíváncsi, miben utazik a másik. Talán még társulhat is, hátha csurran-cseppen valami... Amellett pedig, ha képes meghívatni magát némi italra, már nyert ügye van. A Rumos Rókalyuk pedig mit ad isten, nincs egy köpésnyire.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:20:27
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:20:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* A sós levegő illata végül már igen közeli és az épületek között megjelenek az árbócok. Amik, olykor még a középmagas épületek felé is tornyosulnak.
Hatalmas, tenger hullámain mozgó faszerkezetek, amiket csak itt látott eddig a vidéki zsoldos, amikor a karavánnal a kikötőbe értek tegnap. Már akkor sem igazán értette, hogy ekkora súly hogyan képes a felszínen maradni. Eddig csak a folyón közlekedő kompot ismerte, ami két szerkeret volt képes áthúzni a másik partra. De, ezek a tengeren úszó fadarabok sokkal nagyobbak és nagy valószínűséggel sokkal nehezebbek is.
A harcos úgy nézi a monstrumokat, mint egy gyerek. Szinte el is felejti, hogy ide bizony nem nézelődni indult, hanem munkát keresni. *
Hatalmas, tenger hullámain mozgó faszerkezetek, amiket csak itt látott eddig a vidéki zsoldos, amikor a karavánnal a kikötőbe értek tegnap. Már akkor sem igazán értette, hogy ekkora súly hogyan képes a felszínen maradni. Eddig csak a folyón közlekedő kompot ismerte, ami két szerkeret volt képes áthúzni a másik partra. De, ezek a tengeren úszó fadarabok sokkal nagyobbak és nagy valószínűséggel sokkal nehezebbek is.
A harcos úgy nézi a monstrumokat, mint egy gyerek. Szinte el is felejti, hogy ide bizony nem nézelődni indult, hanem munkát keresni. *
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:20:01
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:20:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Terhes Társaság//
*Derűs töprengéséből Kapitányunkat egy udvariatlan és agresszív női hang rángatja vissza a valóság rideg talajára.*
-Még, hogy honnan... *horkan fel reflexből, még azelőtt, hogy a hang irányába fordulna.*
-Az előző kapitány vérbefagyott hullájáról rángattam le, természetesen. *kuncog fel hamiskásan hunyorogva, miközben néhány pillantással végigméri a másikat. Egyik tengeri patkány megismeri a másikat, no meg a nőt körüllengi azok sajátos aromája, kik hosszabb időt eltöltöttek a fedélzeten anélkül, hogy kikötőt láttak volna. Egy idő után ez a szag beivódik az ember fiába, avagy jelen esetben ugyebár lányába, s ettől teljesen megszabadulni sosem lehet, mintha a sós vízpermet belerágná magát az ember bőrébe.*
-De felvágták a nyelvét a hölgynek, hát melyik kalózúr tartozéka volna kiskegyed, hogy efféle hangnemmel illesse a rangban felette állókat? *vonja fel a szemöldökét, azok félreismerhetetlen magabiztosságával kihúzva magát, akik önnön fontosságuk megingathatatlan bizonyosságában élik életük minden pillanatát. Mint szokásjog alapján a legtöbb kapitány.*
-Az én hajómon ezért már a korbács csókolná a hátsó feled. *hangjában ezúttal nyoma sincs a pajkosságnak, jéghideg acélként csattannak szavai, majd tekintetébe visszaköltözik a cinkos fény, ahogy a következő szavakat ejti:*
-Ám szerencsére, ez itt nem az én hajóm fedélzete, igaz-e...*dobbant sarkával a deszkapadlón egy kacsintás mellé.*
-Hát 'soszt téged melyik félkegyelmű szerencsétlen enged a fedélzetére, s mi végre? Valakinek szórakoztatnia kell a matrózokat a hosszú úton? *kérdi szarkasztikus éllel a hangjában. Szerencsére kellő mennyiségű rum csörgedezik ereiben jelenleg ahhoz, hogy ne akarja véresen komolyan venni sem magát, sem a másikat, sőt, ami azt illeti egészen szórakoztatónak találja azt a végtelen önbizalmat, amivel a nő épp felpofoztatni igyekszik magát. Akárhogy is, Kapitányunk vevő a pofátlanságra, minthogy annak művészetét kevesen értékelik nála jobban.*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 16:21:53
*Derűs töprengéséből Kapitányunkat egy udvariatlan és agresszív női hang rángatja vissza a valóság rideg talajára.*
-Még, hogy honnan... *horkan fel reflexből, még azelőtt, hogy a hang irányába fordulna.*
-Az előző kapitány vérbefagyott hullájáról rángattam le, természetesen. *kuncog fel hamiskásan hunyorogva, miközben néhány pillantással végigméri a másikat. Egyik tengeri patkány megismeri a másikat, no meg a nőt körüllengi azok sajátos aromája, kik hosszabb időt eltöltöttek a fedélzeten anélkül, hogy kikötőt láttak volna. Egy idő után ez a szag beivódik az ember fiába, avagy jelen esetben ugyebár lányába, s ettől teljesen megszabadulni sosem lehet, mintha a sós vízpermet belerágná magát az ember bőrébe.*
-De felvágták a nyelvét a hölgynek, hát melyik kalózúr tartozéka volna kiskegyed, hogy efféle hangnemmel illesse a rangban felette állókat? *vonja fel a szemöldökét, azok félreismerhetetlen magabiztosságával kihúzva magát, akik önnön fontosságuk megingathatatlan bizonyosságában élik életük minden pillanatát. Mint szokásjog alapján a legtöbb kapitány.*
-Az én hajómon ezért már a korbács csókolná a hátsó feled. *hangjában ezúttal nyoma sincs a pajkosságnak, jéghideg acélként csattannak szavai, majd tekintetébe visszaköltözik a cinkos fény, ahogy a következő szavakat ejti:*
-Ám szerencsére, ez itt nem az én hajóm fedélzete, igaz-e...*dobbant sarkával a deszkapadlón egy kacsintás mellé.*
-Hát 'soszt téged melyik félkegyelmű szerencsétlen enged a fedélzetére, s mi végre? Valakinek szórakoztatnia kell a matrózokat a hosszú úton? *kérdi szarkasztikus éllel a hangjában. Szerencsére kellő mennyiségű rum csörgedezik ereiben jelenleg ahhoz, hogy ne akarja véresen komolyan venni sem magát, sem a másikat, sőt, ami azt illeti egészen szórakoztatónak találja azt a végtelen önbizalmat, amivel a nő épp felpofoztatni igyekszik magát. Akárhogy is, Kapitányunk vevő a pofátlanságra, minthogy annak művészetét kevesen értékelik nála jobban.*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 16:21:53
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:00:13
Üzenet elküldve: 2026-01-18 16:00:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terhes Társaság//
*A nap a delelőjét járhatja. Nem is szükséges, hogy a napkorong megmutassa magát a felhők mögül ennek megállapítására. A Dokkok menti partszakasz ilyen tájban nem túl népes. A tengerészek a szárazföldön múlatják az időt, a halászok pedig rég kimentek már a tengerre.
A part mentén, gondosan behúzott vitorlákkal néhány, kétárbócos karakk hullámzik álmatagon. Az undok, habos víz a hajótest és a fából ácsolt dokkok közé szorítva locsog, ritmikus lassúsággal kísérve lépteit.
Épp zsebeit kutatná a korábban meggyúrt dohány után, mikor ellép mellette a kapitányi sipkát viselő alak. Ez önmagában nem különösebben fogná meg, elvégre betéve tudja az összes kapitány nevét, aki visszajár a Kikötőbe... Ezt azonban nem ismeri. Nem átall a kósza, vörös tincseket hátratűrve felszabadítani némi látómezőt, miközben a férfi után forog.*
-Hé! *Szólítja meg végül, még mindig csak félig fordulva a kapitány fizimiskájú egyén felé.*
-Honnét loptad ezt a hacukát? *Jelzésértékűen pillant végig a férfi öltözékén. Persze nem lehet biztos benne, hogy nem valóban egy hajóskapitánnyal van dolga, elvégre még ő sem követheti nyomon a változásokat. Szerencséjére az efféle pozíciócsere errefelé kihalásos alapon történik, annak meg hamar híre megy. Meggyőzi hát magát róla, hogy valamiféle simlis fráterrel van dolga, ez az elgondolás pedig kiváltképp ínyére van. Az imposztorok ugyanis a legkönnyebben zsarolhatóak a szélhámosok tengelyén. Vagy ha az nem megy, akkor legalább valami hasonszőrűvel van dolga, akitől remélhet némi lecsorgót.
Közelebb is lép a férfiemberhez, alaposan megszemlélve még a ruhagombját is. Eljátszik a gondolattal, hogy szemtelenül hátrapöccintse a kalapot, de kevesebbért is rántottak már kést erre.*
-Hová lesz a menet, "kapitány"? *Megereszt egy vigyort. Az első tippje az, hogy Draenon majd megpróbálja lekoccintani magáról, de szerencsére kitartása egyenesen arányos pofátlanságával, így ez aligha lesz egyszerű művelet.*
*A nap a delelőjét járhatja. Nem is szükséges, hogy a napkorong megmutassa magát a felhők mögül ennek megállapítására. A Dokkok menti partszakasz ilyen tájban nem túl népes. A tengerészek a szárazföldön múlatják az időt, a halászok pedig rég kimentek már a tengerre.
A part mentén, gondosan behúzott vitorlákkal néhány, kétárbócos karakk hullámzik álmatagon. Az undok, habos víz a hajótest és a fából ácsolt dokkok közé szorítva locsog, ritmikus lassúsággal kísérve lépteit.
Épp zsebeit kutatná a korábban meggyúrt dohány után, mikor ellép mellette a kapitányi sipkát viselő alak. Ez önmagában nem különösebben fogná meg, elvégre betéve tudja az összes kapitány nevét, aki visszajár a Kikötőbe... Ezt azonban nem ismeri. Nem átall a kósza, vörös tincseket hátratűrve felszabadítani némi látómezőt, miközben a férfi után forog.*
-Hé! *Szólítja meg végül, még mindig csak félig fordulva a kapitány fizimiskájú egyén felé.*
-Honnét loptad ezt a hacukát? *Jelzésértékűen pillant végig a férfi öltözékén. Persze nem lehet biztos benne, hogy nem valóban egy hajóskapitánnyal van dolga, elvégre még ő sem követheti nyomon a változásokat. Szerencséjére az efféle pozíciócsere errefelé kihalásos alapon történik, annak meg hamar híre megy. Meggyőzi hát magát róla, hogy valamiféle simlis fráterrel van dolga, ez az elgondolás pedig kiváltképp ínyére van. Az imposztorok ugyanis a legkönnyebben zsarolhatóak a szélhámosok tengelyén. Vagy ha az nem megy, akkor legalább valami hasonszőrűvel van dolga, akitől remélhet némi lecsorgót.
Közelebb is lép a férfiemberhez, alaposan megszemlélve még a ruhagombját is. Eljátszik a gondolattal, hogy szemtelenül hátrapöccintse a kalapot, de kevesebbért is rántottak már kést erre.*
-Hová lesz a menet, "kapitány"? *Megereszt egy vigyort. Az első tippje az, hogy Draenon majd megpróbálja lekoccintani magáról, de szerencsére kitartása egyenesen arányos pofátlanságával, így ez aligha lesz egyszerű művelet.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-18 13:50:27
Üzenet elküldve: 2026-01-18 13:50:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Ó, a jó öreg kikötő. Mennyi szép és ocsmány emlék, hányszor indult már innét úgy el, hogy rohassza rá a Sors Úrnője a tiszta eget, ha visszatérne ide, és lám. Az Úrnő szeszélyes szerető aki kedveli az iróniát, minden bizonnyal már csak a saját szórakoztatása végett is előszeretettel játszatja a bolondját ezredjére a Kapitánnyal.
"Vigyázz, mit kívánsz!" tartja a régi bölcs mondás, aki pedig csókot vált a Sors Úrnőjével, aki szerelmet vall a tengernek, az bizony vállalja azt is, hogy rábízza magát annak szeszélyére. S akit bizony a tenger magához csábított, azt nem ereszti igazán soha.
Megállva a dokkok mellett, a ki- és berakodást figyelve mélyen beszívja a sós víz illatát, mely százezredjére is ugyanazt az elvágyódást hozza felszínre, szinte érzi a gerince mentén felkúszó kalandvágyat, hogy hajóra szálljon és a végtelen láthatárt célba véve felfedezze mindazt, amit a világ még mindig elrejtett előle.
Kabátját hátracsapva felpattan egy rönkre, lábait lóbálva, pipájából füstöt eregetve figyeli ahogy a mindennapi élet zajlik a dokkon, s rögvest otthon érzi magát.
Alaposan szemügyre veszi a hajókat is, szakértői szemmel, hol fitymálva, hol elismerően hunyorítva sorra véve minden apró részletet, az utolsó rögzített csomókig.
Ezzel egy ideig elszórakoztatja magát, amíg pipáját végig nem szívta, eztán komótos, gyakorlott mozdulatokkal kiütögeti belőle a megfáradt parazsat, majd újfent körbetekint, ezúttal más szemmel, immáron azt kutatva, melyik helyi söntést tisztelje meg ma este kitüntető figyelmével és jelenlétével.
Olybá tűnik, az elmúlt évek nem haladtak el nyomtalanul Arthenior kikötője felett sem, immáron nem csak a Rumos Rókalyuk merül fel lehetőségként, de úgy tűnik idő közben nyílt egy bordélyház is az igényes férfiközönség szórakoztatását elősegítendő, meg azt a régi viskót is újrapofozták valamelyest, ami most valami varjas cégérrel operál.
Megannyi lehetőség, mely mind arra vár csupán, hogy valaki éljen vele.*
"Vigyázz, mit kívánsz!" tartja a régi bölcs mondás, aki pedig csókot vált a Sors Úrnőjével, aki szerelmet vall a tengernek, az bizony vállalja azt is, hogy rábízza magát annak szeszélyére. S akit bizony a tenger magához csábított, azt nem ereszti igazán soha.
Megállva a dokkok mellett, a ki- és berakodást figyelve mélyen beszívja a sós víz illatát, mely százezredjére is ugyanazt az elvágyódást hozza felszínre, szinte érzi a gerince mentén felkúszó kalandvágyat, hogy hajóra szálljon és a végtelen láthatárt célba véve felfedezze mindazt, amit a világ még mindig elrejtett előle.
Kabátját hátracsapva felpattan egy rönkre, lábait lóbálva, pipájából füstöt eregetve figyeli ahogy a mindennapi élet zajlik a dokkon, s rögvest otthon érzi magát.
Alaposan szemügyre veszi a hajókat is, szakértői szemmel, hol fitymálva, hol elismerően hunyorítva sorra véve minden apró részletet, az utolsó rögzített csomókig.
Ezzel egy ideig elszórakoztatja magát, amíg pipáját végig nem szívta, eztán komótos, gyakorlott mozdulatokkal kiütögeti belőle a megfáradt parazsat, majd újfent körbetekint, ezúttal más szemmel, immáron azt kutatva, melyik helyi söntést tisztelje meg ma este kitüntető figyelmével és jelenlétével.
Olybá tűnik, az elmúlt évek nem haladtak el nyomtalanul Arthenior kikötője felett sem, immáron nem csak a Rumos Rókalyuk merül fel lehetőségként, de úgy tűnik idő közben nyílt egy bordélyház is az igényes férfiközönség szórakoztatását elősegítendő, meg azt a régi viskót is újrapofozták valamelyest, ami most valami varjas cégérrel operál.
Megannyi lehetőség, mely mind arra vár csupán, hogy valaki éljen vele.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:52:35
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:52:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Köpés. Gyémánt módjára csillan, ahogy a hűvös napfény sugarai megtörnek rajta. Tökéletes ívben célozza őt, mintha az égiek elrendelték volna a találkozást. Elengedője igen nagy múltra tekinthet vissza, ami a slejm kibocsátásának művészetét illeti. Nincs is meglepve, hisz tulajdon szemével látta, fülével hallotta, az illető jóformán az egész hajóút alatt gyakorolta. Sókút Gord sajátos tudományához nem fér kétség, ám őt ezúttal mégis elkerüli a megtiszteltetés. Nem kevés köszönet illeti persze saját ügyességét és előrelátását, hogy ily könnyed eleganciával hajol el a tisztes mennyiségű csula útjából. Egy vigyorral fordulna a zömök, de határozottan keménykötésű matróz felé, hogy tudtára adhassa, "mikor is kellene ahhoz felkelnie", de legnagyobb megdöbbenésére a köpedéket a férfi ökle követi, méghozzá határozottan rövid úton.
A következő pillanatban már zsákok között fekszik, méghozzá zúgó kobakkal. Kirázza fejéből a pofont és igyekszik feltérképezni, hová is zuhant. Néhány szívdobbanásnyi időre bizony leoltották a fáklyát. Látja Gord hátát, ahogy a pallóra lép. Furcsa mód nem is az elszenvedett ökölcsapás zavarja, sokkal inkább az, hogy a másik hátat fordít neki.*
-Azt hiszed, hogy az Arany Zátonyon nem fognak hiányolni?! Mondd meg Agyarnak, hogy rohadt nagy hibát követ el! MONDD MEG NEKI! SZARJANKÓ! *Dühében a mellette elterülő zsákba csap öklével, aminek tartalma furcsán puha. Jobbnak látja mielőbb kikászálódni onnét, de nem siet vissza a hajóra. Tudja, hogy még olcsón megúszta a kis akcióját.
Sebtiben hátrasöpri az arcába lógó, skarlátszín tincseket, majd nagyot fújtat. A szebb napokat látott, rozoga Clementine indulásra kész. Egykedvűen szemléli, miként húzzák be a pallót, miként húzzák fel a horgonyt, s dobják az első vitorlát negyedre. Majdnem rajta volt.
Sajgó halántékát tapogatva indul útjának a dokkok mentén. A kezdeti lépések bizonytalanok, pedig még csak nem is bódult. A hosszas hajóút után szoknia kell a szárazat talpa alatt. A tervei között szerepel, hogy keres egy fogadót... Vagy egy balekot. Amelyik hamarabb útjába esik.*
A következő pillanatban már zsákok között fekszik, méghozzá zúgó kobakkal. Kirázza fejéből a pofont és igyekszik feltérképezni, hová is zuhant. Néhány szívdobbanásnyi időre bizony leoltották a fáklyát. Látja Gord hátát, ahogy a pallóra lép. Furcsa mód nem is az elszenvedett ökölcsapás zavarja, sokkal inkább az, hogy a másik hátat fordít neki.*
-Azt hiszed, hogy az Arany Zátonyon nem fognak hiányolni?! Mondd meg Agyarnak, hogy rohadt nagy hibát követ el! MONDD MEG NEKI! SZARJANKÓ! *Dühében a mellette elterülő zsákba csap öklével, aminek tartalma furcsán puha. Jobbnak látja mielőbb kikászálódni onnét, de nem siet vissza a hajóra. Tudja, hogy még olcsón megúszta a kis akcióját.
Sebtiben hátrasöpri az arcába lógó, skarlátszín tincseket, majd nagyot fújtat. A szebb napokat látott, rozoga Clementine indulásra kész. Egykedvűen szemléli, miként húzzák be a pallót, miként húzzák fel a horgonyt, s dobják az első vitorlát negyedre. Majdnem rajta volt.
Sajgó halántékát tapogatva indul útjának a dokkok mentén. A kezdeti lépések bizonytalanok, pedig még csak nem is bódult. A hosszas hajóút után szoknia kell a szárazat talpa alatt. A tervei között szerepel, hogy keres egy fogadót... Vagy egy balekot. Amelyik hamarabb útjába esik.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-11 22:29:50
Üzenet elküldve: 2026-01-11 22:29:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Meg kell hagyni, Mylael eddigi élete során nem találkozott túl sokféle emberrel. Nem sokat mozdul ki az otthonából, ha mégis, akkor többnyire a templomot és a könyvtárat látogatja, ez a kis kiruccanás, főleg egyedül, szokatlanul merész vállalás a részéről. Éppen ezen tapasztalatlanságából fakadóan eddig még nem volt alkalma amolyan, választékosan talán leginkább elmehábordottként aposztrofált alakokkal találkozni, most mégis azt érzi, talán egy ilyenhez van szerencséje. Minden bizonnyal eme latolgatásról tökéletesen árulkodik összeráncolódott szemöldöke, ahogy a "varázslatot" nézi - aminek hatására, nos, nem történik semmi. Vajon az elf azt képzeli tényleg csinált valamit? Olvasott már egyszer egy irományban arról, hogy egy férfinak téveszméi voltak, és egyenesen lovagnak képzelve magát harcolt nemlétező ellenség ellen... őszintén reméli, hogy nem egy ilyen alakkal kell töltenie az egyébként sem kellemesnek ígérkező hajóútját. Nem is firtatja tovább inkább a pipagyújtás dolgát.
Ha valódi bolond, nem is csoda, hogy nem hallott még az Akadémiáról, de persze az is lehet, hogy az elszigetelten élő erdei hosszúfülűek közül való, noha ez a fajta életmód a vörös félvér szemében szinte felér a tébollyal.*
- A legnevesebb Lanawinen. *bólint, s hangjában azért halványan ott dereng, hogy mennyire köztudott is ez a válasz.
A mágia újfent felemlegetése azonban korábbi feltételezésein valamelyest enyhít, legalább is szakmainak hangzik Valuryen beszéde, igaz, akad benne olyan, ami még mindig elbizonytalanítja.*
- Nemrégiben én is belevetettem magam a mágiatudományba *ismeri be, ugyan tudása meglehetősen gyér még, nem igazán tudna vele felvágni* - Viszont bevallom, tündérmágiáról még sohasem hallottam.
*Van annyira tudálékos, hogy éppen ezért meg is kérdőjelezze magában a létezését.
Mindeközben a hajóhoz érkezve Mylael végre fellép a sokat emlegetett Csintalan Csuka keskeny pallójára, s az minden egyes lépésénél panaszosan nyög fel alatta. A kogge fedélzete valamivel alacsonyabban fekszik, mint amire számítana, mintha a sok évnyi szolgálatban már megrogyott volna. A hajó deszkái kopottak, repedéseiben láthatóan megült már a só és az alga, a levegőben pedig ott terjeng a korábban is érzett halott halszag, amelyet a kikötő hűvös párája mintha tovább sűrítene.
A fedélzeten csupán néhány utas álldogál szétszórva. Egy gyanúsan rosszarcú alak a főárboc tövében ül, térdén kopott láda, ujjai idegesen dobolnak rajta - na ő aztán tényleg eszelősnek tűnik, el is illannak egy időre az elfről alkotott feltételezései. A matrózokon és a többi alakon átsiklik a tekintete, csak akkor szól esetleg, ha valamelyik tengerész megállítaná őket, hogy az érkezésük okáról érdeklődjön.*
- Nos, az a fontos, hogy ússzon, nem igaz? *pillant körbe elfojtva egy kis fintort, s a korlátnak dől, no nem teljes súlyával, félő, hogy vele együtt esne bele néhány deszka a tengerbe.*
- Úgy tudom más már nem igazán vállalja utasok szállítását a szigetekre *kicsit halkabbra veszi hangját, bizalmaskodva egy kicsit közelebb hajol* - A helyi haramiák elvileg folyvást az ellenőrzésük alatt tartják a környéket, akárkit nem engednek át.
*Meg kell hagyni, Mylael eddigi élete során nem találkozott túl sokféle emberrel. Nem sokat mozdul ki az otthonából, ha mégis, akkor többnyire a templomot és a könyvtárat látogatja, ez a kis kiruccanás, főleg egyedül, szokatlanul merész vállalás a részéről. Éppen ezen tapasztalatlanságából fakadóan eddig még nem volt alkalma amolyan, választékosan talán leginkább elmehábordottként aposztrofált alakokkal találkozni, most mégis azt érzi, talán egy ilyenhez van szerencséje. Minden bizonnyal eme latolgatásról tökéletesen árulkodik összeráncolódott szemöldöke, ahogy a "varázslatot" nézi - aminek hatására, nos, nem történik semmi. Vajon az elf azt képzeli tényleg csinált valamit? Olvasott már egyszer egy irományban arról, hogy egy férfinak téveszméi voltak, és egyenesen lovagnak képzelve magát harcolt nemlétező ellenség ellen... őszintén reméli, hogy nem egy ilyen alakkal kell töltenie az egyébként sem kellemesnek ígérkező hajóútját. Nem is firtatja tovább inkább a pipagyújtás dolgát.
Ha valódi bolond, nem is csoda, hogy nem hallott még az Akadémiáról, de persze az is lehet, hogy az elszigetelten élő erdei hosszúfülűek közül való, noha ez a fajta életmód a vörös félvér szemében szinte felér a tébollyal.*
- A legnevesebb Lanawinen. *bólint, s hangjában azért halványan ott dereng, hogy mennyire köztudott is ez a válasz.
A mágia újfent felemlegetése azonban korábbi feltételezésein valamelyest enyhít, legalább is szakmainak hangzik Valuryen beszéde, igaz, akad benne olyan, ami még mindig elbizonytalanítja.*
- Nemrégiben én is belevetettem magam a mágiatudományba *ismeri be, ugyan tudása meglehetősen gyér még, nem igazán tudna vele felvágni* - Viszont bevallom, tündérmágiáról még sohasem hallottam.
*Van annyira tudálékos, hogy éppen ezért meg is kérdőjelezze magában a létezését.
Mindeközben a hajóhoz érkezve Mylael végre fellép a sokat emlegetett Csintalan Csuka keskeny pallójára, s az minden egyes lépésénél panaszosan nyög fel alatta. A kogge fedélzete valamivel alacsonyabban fekszik, mint amire számítana, mintha a sok évnyi szolgálatban már megrogyott volna. A hajó deszkái kopottak, repedéseiben láthatóan megült már a só és az alga, a levegőben pedig ott terjeng a korábban is érzett halott halszag, amelyet a kikötő hűvös párája mintha tovább sűrítene.
A fedélzeten csupán néhány utas álldogál szétszórva. Egy gyanúsan rosszarcú alak a főárboc tövében ül, térdén kopott láda, ujjai idegesen dobolnak rajta - na ő aztán tényleg eszelősnek tűnik, el is illannak egy időre az elfről alkotott feltételezései. A matrózokon és a többi alakon átsiklik a tekintete, csak akkor szól esetleg, ha valamelyik tengerész megállítaná őket, hogy az érkezésük okáról érdeklődjön.*
- Nos, az a fontos, hogy ússzon, nem igaz? *pillant körbe elfojtva egy kis fintort, s a korlátnak dől, no nem teljes súlyával, félő, hogy vele együtt esne bele néhány deszka a tengerbe.*
- Úgy tudom más már nem igazán vállalja utasok szállítását a szigetekre *kicsit halkabbra veszi hangját, bizalmaskodva egy kicsit közelebb hajol* - A helyi haramiák elvileg folyvást az ellenőrzésük alatt tartják a környéket, akárkit nem engednek át.
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:56:23
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:56:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
*Hamar megtalálta a számára kényelmes, biztonságos pózt a lovon ülve, egy olyat, egészen közel húzódva Yvonhoz, melynek köszönhetően még a faggyal kis könnyebben tud majd megküzdeni. Nem sokáig élvezheti azonban, mert amaz hamar leugrik előle a lóról, ő pedig ott marad a nyeregben, kissé rémülten pislogva, ahogy abban reménykedik, hogy nem fog az állat magától világgá indulni vele, ám szerencséjére a ló nem mozdul. Így van ideje szemügyre venni azt a félszemű tengerészt is, akivel Yvon alkudozni kezd, és hálát is adhat az égieknek azért, hogy az ő kékjei még megvannak. Legutóbb jégtükörben látta őket, de akkor is úgy érezte, hogy a két szeme fénye az egyetlen, gyönyörű kincse.*
- Ó, de puha! *Szólal fel boldogan, mikor megkapja a takarót, majd hamar egy rögtönzött poncsót készítve belőle teríti magára. Így most már biztosan ki fogja bírni az utat a városig, s mindez megint csak és kizárólag Yvonnak köszönhető. Habár a köszönet most szavakban nem hangzik el, de mondta már eleget, és az öröm is őszinte az arcán.*
- M-mm… *Rázza meg a fejét a kérdés után. Nincs szüksége semmire, vagy inkább fogalma sincs róla, hogy mire volna, de ez talán most mindegy is. Majd a városban lesz valahogy, ha egyszer odaérnek. Mikor Yvon visszaül Sárkány hátára, Maavie azonnal újra átkarolja őt, ugyanolyan szorosan, mint korábban.*
- Most már gyorsan fogunk menni? *Kérdezi félve, mert ha igen, akkor minden bizonnyal még a szuszt is megpróbálja majd kiszorítani Yvonból, annyira fog kapaszkodni, habár a gyenge kis karjaival talán ez a veszély mégsem fenyegeti az alkudozás mesterét.*
*Hamar megtalálta a számára kényelmes, biztonságos pózt a lovon ülve, egy olyat, egészen közel húzódva Yvonhoz, melynek köszönhetően még a faggyal kis könnyebben tud majd megküzdeni. Nem sokáig élvezheti azonban, mert amaz hamar leugrik előle a lóról, ő pedig ott marad a nyeregben, kissé rémülten pislogva, ahogy abban reménykedik, hogy nem fog az állat magától világgá indulni vele, ám szerencséjére a ló nem mozdul. Így van ideje szemügyre venni azt a félszemű tengerészt is, akivel Yvon alkudozni kezd, és hálát is adhat az égieknek azért, hogy az ő kékjei még megvannak. Legutóbb jégtükörben látta őket, de akkor is úgy érezte, hogy a két szeme fénye az egyetlen, gyönyörű kincse.*
- Ó, de puha! *Szólal fel boldogan, mikor megkapja a takarót, majd hamar egy rögtönzött poncsót készítve belőle teríti magára. Így most már biztosan ki fogja bírni az utat a városig, s mindez megint csak és kizárólag Yvonnak köszönhető. Habár a köszönet most szavakban nem hangzik el, de mondta már eleget, és az öröm is őszinte az arcán.*
- M-mm… *Rázza meg a fejét a kérdés után. Nincs szüksége semmire, vagy inkább fogalma sincs róla, hogy mire volna, de ez talán most mindegy is. Majd a városban lesz valahogy, ha egyszer odaérnek. Mikor Yvon visszaül Sárkány hátára, Maavie azonnal újra átkarolja őt, ugyanolyan szorosan, mint korábban.*
- Most már gyorsan fogunk menni? *Kérdezi félve, mert ha igen, akkor minden bizonnyal még a szuszt is megpróbálja majd kiszorítani Yvonból, annyira fog kapaszkodni, habár a gyenge kis karjaival talán ez a veszély mégsem fenyegeti az alkudozás mesterét.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:10:20
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:10:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
* A lakónegyeden gyorsan átvágva a kikötőhöz érnek. Valóban nincs nagy tömeg, hiszen még kora reggel van, a nap is épp csak felbukott a horizonton, aranyszínűvé festve a tengert. Néhány halászhajó persze már most ott ringatózik a nyílt vízen. Mindez kellemes látványt nyújt Yvonnak, aki egy percre meg is feledkezik jelenlegi küldetéséről, és eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne elhagyni a kikötőt egy kis hajón, és átszelni a tengert, kalandozni, kincseket gyűjteni és eladni azokat. Mindezt megtehetné egyedül vagy mondjuk akár Maavie társaságában is.
A lány szavai zökkentik ki fantáziálásából. Persze nem bánja – nem, mintha a lány meleg ölelése annyira rossz lenne, ezzel a képpel is tud azonosulni. *
– Valóban. * Feleli, és bár az artheniori piactéren sokkal nagyobb a választék, neki elég egyetlen árus is, aki száz arany alatt hajlandó megválnia egy kabáttól vagy pokróctól, vagy amije van. A városban harminc aranyért beszerezhető lenne egy jó meleg takaró; ezzel szemben a kikötő mocskában végül még ő, Yvon Rëtkarakh, az alkudozás mestere is csak 50 aranyra
tudja lealkudni az árat egy félszemű öreg tengerésznél. Ráadásul a takaró használt, itt-ott kopott, de legalább nem bűzlik úgy az alkoholszagtól, mint ahogy azt várnák. Ha Maavienek tetszett a Rumos Rókalyukban kapott szobája, bizonyára ezzel is meg lesz elégedve.
Száját kissé húzza ugyan az ötven arany miatt, de amikor a lány kezébe nyomja a zsákmányt, kénytelen elmosolyodni. Adni mégiscsak jó érzés. *
– Van még bármi? * Kérdezi a lányt, mintha az ő ötlete lett volna ez a kitérő. Ha nincs, visszaül Sárkány hátára, és Maaviet is felsegíti, ha esetleg úgy döntött, hogy leszállna. És végre elindulnak kifelé a kikötőből. *
* A lakónegyeden gyorsan átvágva a kikötőhöz érnek. Valóban nincs nagy tömeg, hiszen még kora reggel van, a nap is épp csak felbukott a horizonton, aranyszínűvé festve a tengert. Néhány halászhajó persze már most ott ringatózik a nyílt vízen. Mindez kellemes látványt nyújt Yvonnak, aki egy percre meg is feledkezik jelenlegi küldetéséről, és eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne elhagyni a kikötőt egy kis hajón, és átszelni a tengert, kalandozni, kincseket gyűjteni és eladni azokat. Mindezt megtehetné egyedül vagy mondjuk akár Maavie társaságában is.
A lány szavai zökkentik ki fantáziálásából. Persze nem bánja – nem, mintha a lány meleg ölelése annyira rossz lenne, ezzel a képpel is tud azonosulni. *
– Valóban. * Feleli, és bár az artheniori piactéren sokkal nagyobb a választék, neki elég egyetlen árus is, aki száz arany alatt hajlandó megválnia egy kabáttól vagy pokróctól, vagy amije van. A városban harminc aranyért beszerezhető lenne egy jó meleg takaró; ezzel szemben a kikötő mocskában végül még ő, Yvon Rëtkarakh, az alkudozás mestere is csak 50 aranyra
tudja lealkudni az árat egy félszemű öreg tengerésznél. Ráadásul a takaró használt, itt-ott kopott, de legalább nem bűzlik úgy az alkoholszagtól, mint ahogy azt várnák. Ha Maavienek tetszett a Rumos Rókalyukban kapott szobája, bizonyára ezzel is meg lesz elégedve. Száját kissé húzza ugyan az ötven arany miatt, de amikor a lány kezébe nyomja a zsákmányt, kénytelen elmosolyodni. Adni mégiscsak jó érzés. *
– Van még bármi? * Kérdezi a lányt, mintha az ő ötlete lett volna ez a kitérő. Ha nincs, visszaül Sárkány hátára, és Maaviet is felsegíti, ha esetleg úgy döntött, hogy leszállna. És végre elindulnak kifelé a kikötőből. *
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-10 10:01:06
Üzenet elküldve: 2026-01-10 10:01:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
*Újra megfogalmazódik benne, hogy talán jobb lett volna, ha egy láthatatlan árny maradt volna, és Yvon soha nem vette volna őt észre. Nem kapott volna süteményt, nem alhatott volna melegben, igazi ágyban és ma sem reggelizhetett volna semmi finomat, de akkor nem kellett volna elszámolnia vele és szégyenkeznie előtte a múltja miatt, mellyel kapcsolatos emlékei még számára is zavarosak és hiányosak. Nem csoda, hogy a fiú egyelőre nem lát benne mást, csupán egy szökött rabot, egy bűnözőt.
Mindezek ellenére Yvon mégsem hagyja őt magára, s bár továbbra is számára ijesztően hideg hangszínnel, de meg is nyugtatja őt erről. Szomorú, a hidegtől reszkető ajkai lassan ívelnek felfelé, hálás neki érte.*
- Köszönöm… *Suttogja, majd lehajtja a fejét, most ő az, aki ezek után nem mer a másik szemébe nézni. Akkor azonban ösztönösen kapja újra a tekintetét a fiúra, mikor meghallja, hogy még ruhákat is akar neki venni, és ahogy arra Yvon számított is, rögtön ellenkezni próbál.*
- Nem k-…! *A beszédet azonban egy intéssel beléfojtják, így elharapva a szót inkább csendben marad. Úgy érzi, jobb, ha inkább most nem szól semmiért, akár jó, akár rossz történik majd vele. Az egyetlen, amit tehet, az az, hogy megbízik Yvonban és az ígéretében, hogy a segítségével tényleg még ma Artheniorban lehetnek.
Kíváncsian figyeli, ahogy a lovas könnyed, gyakorlott mozdulattal ül fel hátasára, majd mikor a kezét nyújtja neki, belékapaszkodik, és végtelenül ügyetlen mozdulatokkal mászik fel ő is a nyeregbe.*
- Jó. *Mondja az utasításokra, mikor sikerült elhelyezkednie, aztán valamiért ösztönösen Yvon dereka köré nyúl. Úgy kapaszkodik belé, és olyan szorosan kulcsolja össze a hasa előtt a kezeit, mintha csak a lánc még most is rajta volna a bilincsein, és el sem tudná engedni a másikat.
Hosszú ideig nem szól egy szót sem, csak akkor, mikor a lakónegyeden keresztül vágva a dokkokhoz érnek csodálkozik rá arra, ahogy a környék megtelt élettel. Szerinte.*
- Milyen nyüzsgés van itt… *Persze, neki néhány arrafelé járkáló jelenti a nyüzsgést, igazi tömegről szó sincs. Mindeközben Yvon érezheti, ahogy a lány szorosan a hátához simult, és még a fejét is nekidöntötte, pusztán azért, mert így testének melege miatt ő is kevésbé fázik. Közben továbbra is erősen kapaszkodik, esze ágában sincs egy pillanatra sem elengedni őt.*
*Újra megfogalmazódik benne, hogy talán jobb lett volna, ha egy láthatatlan árny maradt volna, és Yvon soha nem vette volna őt észre. Nem kapott volna süteményt, nem alhatott volna melegben, igazi ágyban és ma sem reggelizhetett volna semmi finomat, de akkor nem kellett volna elszámolnia vele és szégyenkeznie előtte a múltja miatt, mellyel kapcsolatos emlékei még számára is zavarosak és hiányosak. Nem csoda, hogy a fiú egyelőre nem lát benne mást, csupán egy szökött rabot, egy bűnözőt.
Mindezek ellenére Yvon mégsem hagyja őt magára, s bár továbbra is számára ijesztően hideg hangszínnel, de meg is nyugtatja őt erről. Szomorú, a hidegtől reszkető ajkai lassan ívelnek felfelé, hálás neki érte.*
- Köszönöm… *Suttogja, majd lehajtja a fejét, most ő az, aki ezek után nem mer a másik szemébe nézni. Akkor azonban ösztönösen kapja újra a tekintetét a fiúra, mikor meghallja, hogy még ruhákat is akar neki venni, és ahogy arra Yvon számított is, rögtön ellenkezni próbál.*
- Nem k-…! *A beszédet azonban egy intéssel beléfojtják, így elharapva a szót inkább csendben marad. Úgy érzi, jobb, ha inkább most nem szól semmiért, akár jó, akár rossz történik majd vele. Az egyetlen, amit tehet, az az, hogy megbízik Yvonban és az ígéretében, hogy a segítségével tényleg még ma Artheniorban lehetnek.
Kíváncsian figyeli, ahogy a lovas könnyed, gyakorlott mozdulattal ül fel hátasára, majd mikor a kezét nyújtja neki, belékapaszkodik, és végtelenül ügyetlen mozdulatokkal mászik fel ő is a nyeregbe.*
- Jó. *Mondja az utasításokra, mikor sikerült elhelyezkednie, aztán valamiért ösztönösen Yvon dereka köré nyúl. Úgy kapaszkodik belé, és olyan szorosan kulcsolja össze a hasa előtt a kezeit, mintha csak a lánc még most is rajta volna a bilincsein, és el sem tudná engedni a másikat.
Hosszú ideig nem szól egy szót sem, csak akkor, mikor a lakónegyeden keresztül vágva a dokkokhoz érnek csodálkozik rá arra, ahogy a környék megtelt élettel. Szerinte.*
- Milyen nyüzsgés van itt… *Persze, neki néhány arrafelé járkáló jelenti a nyüzsgést, igazi tömegről szó sincs. Mindeközben Yvon érezheti, ahogy a lány szorosan a hátához simult, és még a fejét is nekidöntötte, pusztán azért, mert így testének melege miatt ő is kevésbé fázik. Közben továbbra is erősen kapaszkodik, esze ágában sincs egy pillanatra sem elengedni őt.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:04:47
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:04:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Maga mögött hagyja a világítótornyot és a sziklaszirteket. Úgy érzi, ma szerencsés napja lesz. Ha megérzése nem csal, a kikötőben mindig akad valami munka. Ugyan nem fűlik hozzá a foga, de valahol muszáj elkezdenie.
Hosszas kérdezősködés és keresgélés után sikerül is munkát találnia. Egy marcona fickó keres rakodómunkást, mert az egyik emberének előző este egy szerencsétlen balesett miatt eltörött a keze, mikor épp békésen beszélgetett a társaival a kocsmában. Vagy valami ilyesmi. Yvon is csak napközben hall információ-morzsákat az esetről, de azt megérti, hogy egy ideig nem lesz munkaképes a barátjuk, így lehet, hogy hatokig, hónapokig biztosítva lesz a megélhetése, már ha jól dolgozik. Még szép, hogy jól dolgozik! Nehéz hordókat gurít és ládákat cipel fel-le egyik-másik hajóról vagy hajóra; bennük megannyi értékes rakománnyal. Természetesen eleinte nem tudja, hogy értékes a rakomány, de azért mikor senki nem látja, megtömi zsebét wegtoreni szőlővel, datolyával és egyéb ritka gyümölcsökkel, amik Arthenior környékén – legalábbis ebben az évszakban – nem igen teremnek meg. Olyan gyümölcsöket lát (és kóstol), amiket előtte még soha, olyan fűszereket szagol, amiknek grammja annyit ér, mint a mithril. Noha a lopás nem szép dolog, a rakodás során felmerülő alig észrevehető készlethiány járulékos veszteségnek számít, így nyugodt lelkiismerettel ejt véletlenül a zsebébe ezt-azt. A nap végén kifizetik, másnap pedig megpróbál túladni a lopott, azaz véletlenül hozzákerült dolgokhoz. A városban sokkal könnyebben menne a kereskedelem. A kikötőben az emberek vagy nagyon szegények vagy nagyon gazdagok, ezért nem igazán foglalkoznak vele, amikor egy unciányi fűszert próbál rájuk sózni. Szerencsére legalább nem bukik le, és még pénzt is keres.
Néhány napot így dolgozik. Nem keresi halálra magát, az tény, de ismerősöket szerez, és legalább nem egész nap a kocsmában lopja a napot. A ma este is fárasztó volt, itt az idő megnézni a Rumos Rókalyukat, a fogadót, amiről azt hallotta, a Kikötő legrégebb óta működő helye, és remek vaddisznó-pörköltet készítenek ott. *
Hosszas kérdezősködés és keresgélés után sikerül is munkát találnia. Egy marcona fickó keres rakodómunkást, mert az egyik emberének előző este egy szerencsétlen balesett miatt eltörött a keze, mikor épp békésen beszélgetett a társaival a kocsmában. Vagy valami ilyesmi. Yvon is csak napközben hall információ-morzsákat az esetről, de azt megérti, hogy egy ideig nem lesz munkaképes a barátjuk, így lehet, hogy hatokig, hónapokig biztosítva lesz a megélhetése, már ha jól dolgozik. Még szép, hogy jól dolgozik! Nehéz hordókat gurít és ládákat cipel fel-le egyik-másik hajóról vagy hajóra; bennük megannyi értékes rakománnyal. Természetesen eleinte nem tudja, hogy értékes a rakomány, de azért mikor senki nem látja, megtömi zsebét wegtoreni szőlővel, datolyával és egyéb ritka gyümölcsökkel, amik Arthenior környékén – legalábbis ebben az évszakban – nem igen teremnek meg. Olyan gyümölcsöket lát (és kóstol), amiket előtte még soha, olyan fűszereket szagol, amiknek grammja annyit ér, mint a mithril. Noha a lopás nem szép dolog, a rakodás során felmerülő alig észrevehető készlethiány járulékos veszteségnek számít, így nyugodt lelkiismerettel ejt véletlenül a zsebébe ezt-azt. A nap végén kifizetik, másnap pedig megpróbál túladni a lopott, azaz véletlenül hozzákerült dolgokhoz. A városban sokkal könnyebben menne a kereskedelem. A kikötőben az emberek vagy nagyon szegények vagy nagyon gazdagok, ezért nem igazán foglalkoznak vele, amikor egy unciányi fűszert próbál rájuk sózni. Szerencsére legalább nem bukik le, és még pénzt is keres.
Néhány napot így dolgozik. Nem keresi halálra magát, az tény, de ismerősöket szerez, és legalább nem egész nap a kocsmában lopja a napot. A ma este is fárasztó volt, itt az idő megnézni a Rumos Rókalyukat, a fogadót, amiről azt hallotta, a Kikötő legrégebb óta működő helye, és remek vaddisznó-pörköltet készítenek ott. *
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2026-01-05 16:27:17
Üzenet elküldve: 2026-01-05 16:27:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Talán jobb is, hogy a mélységi nem ment bele. Yvon tulajdonképpen csak próbált előnyt kovácsolni egy kétségtelenül előnytelen szituációból. Ám így, hogy megúszta úgy, hogy egy haja szála sem görbült és egy aranya sem hiányzik, elégedett az eredménnyel. Nem sokkal később már Sárkány hátán léptet a tengerparton. Most végre lehetősége van fényes nappal szemügyre venni a kikötőben lengedező hölgyeket, azaz hajókat. Valódi hölgyekből kevés akad a vízben, de még a vízparton is – bizonyára még az előző esti fáradalmaikat pihenik ki.
Yvon a kikötői forgatagban szabadságot érez. A sok különös alak mind a maga dolgával van elfoglalva. Matrózok cipelnek súlyos ládákat, csónakokról pakolnak fel-le. Néhányan csak állnak és a többit utasítják, meg van egy pár, akik meg csak a fejüket támasztják, és próbálnak nem elaludni. Az egész kikötőt beteríti a halillat. ~ A szabadság illata. ~ Úgy véli. Halad a kikötő éke, vagyis a világítótorony felé. Bár ahogy végignéz az itteni embereken, úgy érzi, nincs félnivalója. Ezek az alakok rendes munkásembereknek tűnnek, akik közé ő is tartozni szeretne egy szép napon. Persze ő nem rakodómunkás akar lenni, hanem azoknak a főnöke. Talán vesz egy hajót, meg egy legénységet hozzá. Aztán már csak azt kell kitalálnia, hogy mivel kereskedjen. Meg persze a pénzt is össze kellene kaparnia valahonnan ezekhez a nagyszabású tervekhez. De Yvon előtt nincs lehetetlen. *
Yvon a kikötői forgatagban szabadságot érez. A sok különös alak mind a maga dolgával van elfoglalva. Matrózok cipelnek súlyos ládákat, csónakokról pakolnak fel-le. Néhányan csak állnak és a többit utasítják, meg van egy pár, akik meg csak a fejüket támasztják, és próbálnak nem elaludni. Az egész kikötőt beteríti a halillat. ~ A szabadság illata. ~ Úgy véli. Halad a kikötő éke, vagyis a világítótorony felé. Bár ahogy végignéz az itteni embereken, úgy érzi, nincs félnivalója. Ezek az alakok rendes munkásembereknek tűnnek, akik közé ő is tartozni szeretne egy szép napon. Persze ő nem rakodómunkás akar lenni, hanem azoknak a főnöke. Talán vesz egy hajót, meg egy legénységet hozzá. Aztán már csak azt kell kitalálnia, hogy mivel kereskedjen. Meg persze a pénzt is össze kellene kaparnia valahonnan ezekhez a nagyszabású tervekhez. De Yvon előtt nincs lehetetlen. *
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-27 22:11:32
Üzenet elküldve: 2025-12-27 22:11:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Vezeklés//
*A fák közül kiérve a szokásos, büdös halszagból már tudja, hogy megérkezett. Mióta nem ezeken az utcákon tölti mindennapjait, csupán ritkán jár errefelé, mindig furcsa, nosztalgikus érzés fogja el, mikor valami miatt mégis lelovagol idáig. Egyetlen, apró pici problémája van csupán, mégpedig az, hogy halvány fogalma sincs, hogy tulajdonképp miért is jött most el idáig.*
~Velar? Mit keresünk itt?~ *Pislog nagyokat, de az entitás ezúttal válaszra sem méltatja. Talán pont azért, mert meg akarja védeni a lányt attól, hogy valami szörnyű nagy ostobaságot kövessen el. Az édes tudatlanság néha hasznos, még ha kellemetlen is.*
- Ahh… *Akárhogy erőlteti meg magát, nem jut eszébe semmi, de tényleg semmi, ami miatt most a kikötőben kellene lennie, de nincs mit tenni, hisz már itt van. Hirtelen azonban eszébe jut valami. Haldrian és a fogadója. Hiába a céltalanság, esze ágában sincs most rögtön visszafordulni, helyette úgy dönt, hogy meglátogatja ezt a bizonyos fogadót, és talán marad is egy éjszakára, csupán a régi emlékek kedvéért. Rászorít lovának kantárjára, majd lépésben el is indul. Arra szerencsére még emlékszik, hogy merre kell keresni a helyet, eltévedni nem fog.*
*A fák közül kiérve a szokásos, büdös halszagból már tudja, hogy megérkezett. Mióta nem ezeken az utcákon tölti mindennapjait, csupán ritkán jár errefelé, mindig furcsa, nosztalgikus érzés fogja el, mikor valami miatt mégis lelovagol idáig. Egyetlen, apró pici problémája van csupán, mégpedig az, hogy halvány fogalma sincs, hogy tulajdonképp miért is jött most el idáig.*
~Velar? Mit keresünk itt?~ *Pislog nagyokat, de az entitás ezúttal válaszra sem méltatja. Talán pont azért, mert meg akarja védeni a lányt attól, hogy valami szörnyű nagy ostobaságot kövessen el. Az édes tudatlanság néha hasznos, még ha kellemetlen is.*
- Ahh… *Akárhogy erőlteti meg magát, nem jut eszébe semmi, de tényleg semmi, ami miatt most a kikötőben kellene lennie, de nincs mit tenni, hisz már itt van. Hirtelen azonban eszébe jut valami. Haldrian és a fogadója. Hiába a céltalanság, esze ágában sincs most rögtön visszafordulni, helyette úgy dönt, hogy meglátogatja ezt a bizonyos fogadót, és talán marad is egy éjszakára, csupán a régi emlékek kedvéért. Rászorít lovának kantárjára, majd lépésben el is indul. Arra szerencsére még emlékszik, hogy merre kell keresni a helyet, eltévedni nem fog.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-26 17:33:54
Üzenet elküldve: 2025-12-26 17:33:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Az eltévedés, mint lehetőség, határozottan nem teszi vidámabbá a hangulatát. Francnak van kedve bolyongani egy ismeretlen úton, alig ismerős fák között, egy túlságosan ismerős idiótával, akinek a közelsége most mégis megnyugtatja. Legalább nem rázza ki annyira a hideg ettől a helytől, mintha egyedül kellene megtennie. Most még a fütyörészés sem zavarja. Tényleg szívesen hallgatja, mert az legalább visz még egy kis plusz életet a romos viskók közé, amik között néha azért megbújik egy-egy erdészház. De arcának vonásai nem lazulnak. Ugyan azzal a feszült figyelemmel kémleli a terepet, egészen addig a pontig, amikor a sós levegő illata erősebben jut el hozzá. A fák lomha lassúsággal tűnnek el a szemei elől, de megéri a várakozás, mert hamarosan már nyíltan veheti szemügyre a távolban ringatózó hajókat.*
- Thaléniának hála.
*Sóhajt fel hosszan, miközben lépteit is megfékezi. Szíve szerint már rohanna, hogy minél hamarabb közelebb érkezzen. Hogy jobban lássa a vitorlásokat, a halászhajókat, a tántorgó tengerészeket és keményen dolgozó rakodókat. Hogy érezze a savanyú halszagot, a nedves fa illatát, a rumot a nyelvén. De mindennek megadja a módját és kivár. Élvezi a látványt. Meg, hát elsietni sem akar, mert a végén a fajankó Dalnoka megint egy rosszat mozdul, aztán ápolgathatja ahelyett, hogy az édes otthont élvezze ki. Amint Norhelt mellé ér és érkezik a kéretlen megjegyzés, nem lesz dühös. De azért halkan és kissé sértetten felhorkan, mielőtt bármit is válaszolna.*
- Azért ne bízd el magad. Az, hogy nem törtem el az orrod, még nem jelenti azt, hogy nem fog bekövetkezni.
*Húzza össze a szemeit úgy, hogy a szavai ne üres fenyegetésnek hassanak, hanem egy ígéretnek. De ajkain a szigorú tekintetet könnyedebbé varázsolja a mosoly, ami lassan vigyorba erősödik. Ezzel pedig az erdőségben berezelt Ravikot el is hagyja, hogy végre itthon újra teljes értékű önmaga lehessen.*
- Persze csak, ha okot adsz rá.
*Rándít egyet vállain, majd tovább indul.*
- Vagy, ha túl sokat iszom.
*Hümmögi még hátra, a vihogást pedig elnyomva magában, most az ő ideje jön el, hogy a lépéseit egy vidám fütyörészés kíséretében folytassa.*
*Az eltévedés, mint lehetőség, határozottan nem teszi vidámabbá a hangulatát. Francnak van kedve bolyongani egy ismeretlen úton, alig ismerős fák között, egy túlságosan ismerős idiótával, akinek a közelsége most mégis megnyugtatja. Legalább nem rázza ki annyira a hideg ettől a helytől, mintha egyedül kellene megtennie. Most még a fütyörészés sem zavarja. Tényleg szívesen hallgatja, mert az legalább visz még egy kis plusz életet a romos viskók közé, amik között néha azért megbújik egy-egy erdészház. De arcának vonásai nem lazulnak. Ugyan azzal a feszült figyelemmel kémleli a terepet, egészen addig a pontig, amikor a sós levegő illata erősebben jut el hozzá. A fák lomha lassúsággal tűnnek el a szemei elől, de megéri a várakozás, mert hamarosan már nyíltan veheti szemügyre a távolban ringatózó hajókat.*
- Thaléniának hála.
*Sóhajt fel hosszan, miközben lépteit is megfékezi. Szíve szerint már rohanna, hogy minél hamarabb közelebb érkezzen. Hogy jobban lássa a vitorlásokat, a halászhajókat, a tántorgó tengerészeket és keményen dolgozó rakodókat. Hogy érezze a savanyú halszagot, a nedves fa illatát, a rumot a nyelvén. De mindennek megadja a módját és kivár. Élvezi a látványt. Meg, hát elsietni sem akar, mert a végén a fajankó Dalnoka megint egy rosszat mozdul, aztán ápolgathatja ahelyett, hogy az édes otthont élvezze ki. Amint Norhelt mellé ér és érkezik a kéretlen megjegyzés, nem lesz dühös. De azért halkan és kissé sértetten felhorkan, mielőtt bármit is válaszolna.*
- Azért ne bízd el magad. Az, hogy nem törtem el az orrod, még nem jelenti azt, hogy nem fog bekövetkezni.
*Húzza össze a szemeit úgy, hogy a szavai ne üres fenyegetésnek hassanak, hanem egy ígéretnek. De ajkain a szigorú tekintetet könnyedebbé varázsolja a mosoly, ami lassan vigyorba erősödik. Ezzel pedig az erdőségben berezelt Ravikot el is hagyja, hogy végre itthon újra teljes értékű önmaga lehessen.*
- Persze csak, ha okot adsz rá.
*Rándít egyet vállain, majd tovább indul.*
- Vagy, ha túl sokat iszom.
*Hümmögi még hátra, a vihogást pedig elnyomva magában, most az ő ideje jön el, hogy a lépéseit egy vidám fütyörészés kíséretében folytassa.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-26 11:59:22
Üzenet elküldve: 2025-12-26 11:59:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Amikor a nő megjegyzi, hogy talán még sötétedés előtt odaérnek, a zsoldos egy pillanatra elgondolkodik, látványosan megrántja a vállát aztán rájön, hogy mivel a nő mögött halad, ebből ő nagyjából annyit lát, hogy semennyit. Ennek örömére megköszörüli a torkát, s így szól.*
- Ha el nem tévedünk…
*A hangja könnyed, nem igazi aggodalom. Amikor Ravik hozzáteszi, hogy a fütyörészés legalább szórakoztatja, Norhelt szája széle felkúszik. Engedelmesen – vagy inkább szándékosan túlzó jókedvvel – vidámabb dallamba kezd, egy kicsit hangosabban, egy kicsit pimaszabban. A mosolya megmarad, de a tekintete továbbra is jár: a fatörzsek közt, az elhagyott viskók körül, az ösvény kanyarulatainál. Nem lassít, csak figyel. A meglepetéseket itt sem kedveli, legfeljebb előre.
Ahogy az erdőség ritkulni kezd, a levegő megváltozik. Előbb csak a só kúszik az orrukba, aztán a víz hideg, nyers szaga, végül mindezt elnyomja a kikötő jellegzetes halszaga. Norhelt kifújja a levegőt, mintha hazaérkezne egy olyan helyre, ami sosem volt az övé, mégis ismeri minden szegletét. A fák mögül előbukkannak a megviselt raktárak, a dokkok kusza rendje, a mólók mentén ringatózó ladikok és nagyobb hajók. Valahol matrózok ordibálnak, máshol egy vámtiszt méri végig az érkezőket, mintha már most számolná a hasznot.*
- Na, ez a szag már szinte mesél… *Jegyzi meg félhangosan, színpadiasan a levegőbe szagolva, miközben a fütyörészés lassan elhal.* - Itt legalább őszintén büdös minden.
*A tekintete végigsiklik a hullámtörő ívén, a horgonyt vetett vitorlásokon, a mólók mentén álldogáló alakokon. A káosz ismerős, még ha veszélyes is; itt mindenki tudja, mennyit ér az élete, és mennyit kérnek érte. Norhelt közelebb lép Ravik mellé, lépést tart vele, a mosolya már inkább éber, mint gondtalan.*
- Á a Kikötő. *Teszi hozzá csendesen.* - Csodás érzés úgy itt lenni, hogy nem kell attól tartanom, hogy szembe találkozom veled.
*Azt már szándékosan nem fűzi hozzá, hogy még vajon hány olyan ember élhet itt, akivel nem szívesen futna össze. Főleg mivel a sok rum mámorában töltött éjszakának hála nem is emlékszik az összesre. És ezzel együtt sodródik tovább a dokkok felé, a zaj, a szagok és a lehetőségek sűrűjébe.*
*Amikor a nő megjegyzi, hogy talán még sötétedés előtt odaérnek, a zsoldos egy pillanatra elgondolkodik, látványosan megrántja a vállát aztán rájön, hogy mivel a nő mögött halad, ebből ő nagyjából annyit lát, hogy semennyit. Ennek örömére megköszörüli a torkát, s így szól.*
- Ha el nem tévedünk…
*A hangja könnyed, nem igazi aggodalom. Amikor Ravik hozzáteszi, hogy a fütyörészés legalább szórakoztatja, Norhelt szája széle felkúszik. Engedelmesen – vagy inkább szándékosan túlzó jókedvvel – vidámabb dallamba kezd, egy kicsit hangosabban, egy kicsit pimaszabban. A mosolya megmarad, de a tekintete továbbra is jár: a fatörzsek közt, az elhagyott viskók körül, az ösvény kanyarulatainál. Nem lassít, csak figyel. A meglepetéseket itt sem kedveli, legfeljebb előre.
Ahogy az erdőség ritkulni kezd, a levegő megváltozik. Előbb csak a só kúszik az orrukba, aztán a víz hideg, nyers szaga, végül mindezt elnyomja a kikötő jellegzetes halszaga. Norhelt kifújja a levegőt, mintha hazaérkezne egy olyan helyre, ami sosem volt az övé, mégis ismeri minden szegletét. A fák mögül előbukkannak a megviselt raktárak, a dokkok kusza rendje, a mólók mentén ringatózó ladikok és nagyobb hajók. Valahol matrózok ordibálnak, máshol egy vámtiszt méri végig az érkezőket, mintha már most számolná a hasznot.*
- Na, ez a szag már szinte mesél… *Jegyzi meg félhangosan, színpadiasan a levegőbe szagolva, miközben a fütyörészés lassan elhal.* - Itt legalább őszintén büdös minden.
*A tekintete végigsiklik a hullámtörő ívén, a horgonyt vetett vitorlásokon, a mólók mentén álldogáló alakokon. A káosz ismerős, még ha veszélyes is; itt mindenki tudja, mennyit ér az élete, és mennyit kérnek érte. Norhelt közelebb lép Ravik mellé, lépést tart vele, a mosolya már inkább éber, mint gondtalan.*
- Á a Kikötő. *Teszi hozzá csendesen.* - Csodás érzés úgy itt lenni, hogy nem kell attól tartanom, hogy szembe találkozom veled.
*Azt már szándékosan nem fűzi hozzá, hogy még vajon hány olyan ember élhet itt, akivel nem szívesen futna össze. Főleg mivel a sok rum mámorában töltött éjszakának hála nem is emlékszik az összesre. És ezzel együtt sodródik tovább a dokkok felé, a zaj, a szagok és a lehetőségek sűrűjébe.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-21 22:26:54
Üzenet elküldve: 2025-12-21 22:26:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
-Hm?
*Kérdez vissza a kérdésre, mintha fogalma se lenne róla, hogy miről beszél a nő, aztán gyorsan kapcsol.*
-Áh! Elnézést, hát meggyújtani a pipámat. Talán majd most.
*Ismét odatartja az ujját, hátha ezúttal nem felejt el varázsolni. Oly sokszor tette már, hogy néha azt hiszi elég ha rágondol és már manifesztálódik is a mágia.*
-Meg tudom érteni. Tényleg nagyon szépek, bizonyára sok energiát fektethetett bele.
*Nem akar túlságosan tolakodó lenni, így nem kérdez rá, hogy mi a helyzet az édesapjával, könnyen lehet hogy régi sebeket tépne fel, amit nem igazán szeretne.*
-Sajnos magam is csak az íráshoz értek, de még egyenes vonalat sem nagyon tudok húzni. Az egy neves akadémia lehet, igaz? A Lihanechi.
*Kérdezi, bár sejti a választ, úgy véli hogy Mylael majd beavatja őt, s ha nincs kedve mesélni róla hát akkor sem fog megsértődni. Ő ugyan sok helyen járt már, de ritkán a nagyvárosokban.*
-Hű!
*Ámul el a legendától.*
-Tudja az efféle mesék alapjában gyakran akad némi igazság is, még ha nem is úgy ahogy elsőre azt gondolnánk. Nem mondom jól jönne némi szerencse, remélem sikerül megpillantanunk párat.
*Habár nem valami karizmatikus férfi, az optimizmusára, és a világhoz való egyszerű, de annál boldogabb és harmónikusabb hozzáállására nem lehet panasz.*
-Ó ezt csak úgy mondja, biztos ezt csinálják egész nap.
*Közben pedig szélesen vigyorog, hogy egy kicsit csipkelődhessen frissen szerzett útitársával.*
-Nos sehogy, leginkább. Tudja ez mágia, és nem is akármilyen. Tündérmágia! Nem tudom mennyire ismeretes a mágiatanokkal, az elementáris varázslatokkal, és a szakrálisokkal, de ezek csupán a mágiatudomány egy apró szelete. A tündérmágia egy egészen különleges és mára már ritkán fellelhető kincs.
*Nem szeretné untatni a másikat, nem tudja mennyire érdekli őt a mágia világa, könnyen lehet hogy a kézzelfoghatóbb dolgok iránt érdeklődik.*
-Az lesz az igen. De izgalmas!
*Már alig várja, hogy útra kelhessenek és szelhessék a hullámokat. Olyan rég hajózott, pedig szereti.*
-Bár nem valami csicsás hajó, azért gondolom csak nem süllyed el alattunk.
*Ugyan nem kérdez, de bízik benne hogy kap egy kis megerősítést a bizalmatlanságára, bár valószínűleg meg tudná menteni magukat, ha tényleg bajba kerülnének.*
-Hm?
*Kérdez vissza a kérdésre, mintha fogalma se lenne róla, hogy miről beszél a nő, aztán gyorsan kapcsol.*
-Áh! Elnézést, hát meggyújtani a pipámat. Talán majd most.
*Ismét odatartja az ujját, hátha ezúttal nem felejt el varázsolni. Oly sokszor tette már, hogy néha azt hiszi elég ha rágondol és már manifesztálódik is a mágia.*
-Meg tudom érteni. Tényleg nagyon szépek, bizonyára sok energiát fektethetett bele.
*Nem akar túlságosan tolakodó lenni, így nem kérdez rá, hogy mi a helyzet az édesapjával, könnyen lehet hogy régi sebeket tépne fel, amit nem igazán szeretne.*
-Sajnos magam is csak az íráshoz értek, de még egyenes vonalat sem nagyon tudok húzni. Az egy neves akadémia lehet, igaz? A Lihanechi.
*Kérdezi, bár sejti a választ, úgy véli hogy Mylael majd beavatja őt, s ha nincs kedve mesélni róla hát akkor sem fog megsértődni. Ő ugyan sok helyen járt már, de ritkán a nagyvárosokban.*
-Hű!
*Ámul el a legendától.*
-Tudja az efféle mesék alapjában gyakran akad némi igazság is, még ha nem is úgy ahogy elsőre azt gondolnánk. Nem mondom jól jönne némi szerencse, remélem sikerül megpillantanunk párat.
*Habár nem valami karizmatikus férfi, az optimizmusára, és a világhoz való egyszerű, de annál boldogabb és harmónikusabb hozzáállására nem lehet panasz.*
-Ó ezt csak úgy mondja, biztos ezt csinálják egész nap.
*Közben pedig szélesen vigyorog, hogy egy kicsit csipkelődhessen frissen szerzett útitársával.*
-Nos sehogy, leginkább. Tudja ez mágia, és nem is akármilyen. Tündérmágia! Nem tudom mennyire ismeretes a mágiatanokkal, az elementáris varázslatokkal, és a szakrálisokkal, de ezek csupán a mágiatudomány egy apró szelete. A tündérmágia egy egészen különleges és mára már ritkán fellelhető kincs.
*Nem szeretné untatni a másikat, nem tudja mennyire érdekli őt a mágia világa, könnyen lehet hogy a kézzelfoghatóbb dolgok iránt érdeklődik.*
-Az lesz az igen. De izgalmas!
*Már alig várja, hogy útra kelhessenek és szelhessék a hullámokat. Olyan rég hajózott, pedig szereti.*
-Bár nem valami csicsás hajó, azért gondolom csak nem süllyed el alattunk.
*Ugyan nem kérdez, de bízik benne hogy kap egy kis megerősítést a bizalmatlanságára, bár valószínűleg meg tudná menteni magukat, ha tényleg bajba kerülnének.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:51:27
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:51:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Pillantásai érdeklődve figyelik, ahogy az elf előhalászik zsebéből egy pipát majd nagy gonddal nekilát megtömni. Nem túl nagy rajongója a dohányfüstnek, szíve szerint ezt szóvá is tenné, de nem akar most kényes városi kisasszonynak tűnni. Egy ilyen veszélyes környéken nem volna bölcs azt a benyomást kelteni, hogy ilyen apróságok felpiszkálják - majdnem biztos benne, hogy sokkal rosszabb dolgokat is fog ennél látni a napokban. A mozduló ujjat figyeli, szemöldöke azonban az értelmezhetetlen megjegyzésre emelkedik.*
- Mi szokott sikerülni?
*Talán nem meglepő, de a hirtelen jött lelkesedésben fel sem tűnik neki, hogy nem annyira figyel rá a férfi egy pillanatra. Szemei a rajzokon cikáznak, melyet megannyiszor látott ugyan, az izgatottság leginkább annak szól, hogy ha Eeyr is úgy akarja, ezúttal élőben is láthatja őket.*
- Sajnos nem, az én rajztudásom kimerül valahol a pálcikaembereknél *vallja be töredelmesen egy sóhaj kíséretében* - Atyám jegyzetei... tudja, egykor a lichanechi Akadémián kutatott *mosolyodik el némi büszkeséggel, hogy aztán végül a bőrkötetes könyvecske bezáruljon és ismét elmerüljön vászontáskájában.
Nem csodálkozik azon, hogy a hóbortos férfi nem hallott még erről a lepkefajtáról, valójában leginkább - apja elmondása szerint legalább is - csupán a környéken ismert, főleg a helyi szigetlakók és a tengerészek körében.*
- Nagyon ritka fajta. Állítólag aki megpillant egyet, azt egy esztendeig üldözi a szerencse. *magyarázz ujját emelve majd valamelyest elmosolyodik a kalózos megjegyzésen*
- Nem sok kalózzal találkoztam *valójában eggyel sem* - De van egy sanda gyanúm, hogy nem hörögnek. *okoskodik kedélyesen, pillantása egyébként sétájuk közben folyamatosan cikázik a felsorakozó hajók között.*
- Kupán? *egyre inkább kezd az az érzése lenni, hogy a szerencsétlen hosszúéltű bizonyosan féleszű.* - Azon meg hogy lehet játszani? *mintha már nagyon halványan egy kis méreg is felütné fejét a hangsúlyban. Arra gondol, talán a bolondjárt járatják vele. Kérdésére hamarosan lágy dallam felel, mely úgy tűnik egyenesen Valuryen batyuja felől érkezik, s hangyányit közelebb is hajol hozzá, mintha csak meg akarna győződni arról, hogy nem bolond, valóban szól valami.*
- Ezt meg hogyan csinálja?
*Szürkéi a talán jobb napokat sem látott, rozoga koggera siklik, hajónak legfeljebb gúnyból lehetne nevezni. Hunyorítva figyeli az oldalát, melyre - nagy szerencséjükre, vagy épp ellenkezőleg? - a Csintalan Csuka feliratot pingálták. Ütött-kopott ugyan, de azért kivehető.*
- Úgy látom igen. *arcáról leolvasható, hogy nincs elragadtatva, de lenyeli most a feltörni kívánó gúnyolódást. Helyette kinéz magának egy matrózforma fickót, akit hamarosan udvariasan leszólít, hogy a kapitány holléte felől érdeklődhessen.*
*Pillantásai érdeklődve figyelik, ahogy az elf előhalászik zsebéből egy pipát majd nagy gonddal nekilát megtömni. Nem túl nagy rajongója a dohányfüstnek, szíve szerint ezt szóvá is tenné, de nem akar most kényes városi kisasszonynak tűnni. Egy ilyen veszélyes környéken nem volna bölcs azt a benyomást kelteni, hogy ilyen apróságok felpiszkálják - majdnem biztos benne, hogy sokkal rosszabb dolgokat is fog ennél látni a napokban. A mozduló ujjat figyeli, szemöldöke azonban az értelmezhetetlen megjegyzésre emelkedik.*
- Mi szokott sikerülni?
*Talán nem meglepő, de a hirtelen jött lelkesedésben fel sem tűnik neki, hogy nem annyira figyel rá a férfi egy pillanatra. Szemei a rajzokon cikáznak, melyet megannyiszor látott ugyan, az izgatottság leginkább annak szól, hogy ha Eeyr is úgy akarja, ezúttal élőben is láthatja őket.*
- Sajnos nem, az én rajztudásom kimerül valahol a pálcikaembereknél *vallja be töredelmesen egy sóhaj kíséretében* - Atyám jegyzetei... tudja, egykor a lichanechi Akadémián kutatott *mosolyodik el némi büszkeséggel, hogy aztán végül a bőrkötetes könyvecske bezáruljon és ismét elmerüljön vászontáskájában.
Nem csodálkozik azon, hogy a hóbortos férfi nem hallott még erről a lepkefajtáról, valójában leginkább - apja elmondása szerint legalább is - csupán a környéken ismert, főleg a helyi szigetlakók és a tengerészek körében.*
- Nagyon ritka fajta. Állítólag aki megpillant egyet, azt egy esztendeig üldözi a szerencse. *magyarázz ujját emelve majd valamelyest elmosolyodik a kalózos megjegyzésen*
- Nem sok kalózzal találkoztam *valójában eggyel sem* - De van egy sanda gyanúm, hogy nem hörögnek. *okoskodik kedélyesen, pillantása egyébként sétájuk közben folyamatosan cikázik a felsorakozó hajók között.*
- Kupán? *egyre inkább kezd az az érzése lenni, hogy a szerencsétlen hosszúéltű bizonyosan féleszű.* - Azon meg hogy lehet játszani? *mintha már nagyon halványan egy kis méreg is felütné fejét a hangsúlyban. Arra gondol, talán a bolondjárt járatják vele. Kérdésére hamarosan lágy dallam felel, mely úgy tűnik egyenesen Valuryen batyuja felől érkezik, s hangyányit közelebb is hajol hozzá, mintha csak meg akarna győződni arról, hogy nem bolond, valóban szól valami.*
- Ezt meg hogyan csinálja?
*Szürkéi a talán jobb napokat sem látott, rozoga koggera siklik, hajónak legfeljebb gúnyból lehetne nevezni. Hunyorítva figyeli az oldalát, melyre - nagy szerencséjükre, vagy épp ellenkezőleg? - a Csintalan Csuka feliratot pingálták. Ütött-kopott ugyan, de azért kivehető.*
- Úgy látom igen. *arcáról leolvasható, hogy nincs elragadtatva, de lenyeli most a feltörni kívánó gúnyolódást. Helyette kinéz magának egy matrózforma fickót, akit hamarosan udvariasan leszólít, hogy a kapitány holléte felől érdeklődhessen.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-09 20:28:52
Üzenet elküldve: 2025-12-09 20:28:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Valuryen ha bírna a gondolatolvasás csodálatos képességével, most bizonyára jót mulatna magában, akár egy bölcs mágus. De emiatt nem kell aggódnia egyiküknek sem. Egyszerűen csak egy aprócska bólintással fogadja a választ, és el is ismétli, hogy biztos jól ejtse ki azt.*
-Mylael.
*Hangját csak úgy lejti, ahogy a nemesekhez szokás, bár igazából mókásnak gondolja ezt, de tudja hogy van akinek ez számít. Kurtán meg is hajol, de látszik, hogy nincs nagy gyakorlata benne, mondjuk a szándék persze legalább ott van.*
-A Valuryen tökéletes, köszönöm.
*Majd közben, míg eldöntik merre és hogyan is tovább, közben a ruhája egyik belső zsebéből előveszi a pipáját, gyakorlott mozdulatokkal megtömi azt és ujját a dohányhoz tartja, mintha csak várná a csodát. De nem történik semmi, ő pedig összeráncolt szemöldökkel néz a mutatóujjára.*
-Ez általában sikerülni szokott..
*Még a fejét is oldalra billenti, és egy darabig csak úgy bambán nézi a kezét, a külvilágról és Mylaelről szinte teljesen meg is feledkezve, annak hangja hozza vissza a valóságba. Pislog párat és a másikra néz, majd úgy tesz, mint aki végig figyelt volna. Gyermeki kíváncsisággal vizsgálja meg az előkerülő könyvet, és látszik a szeme csillogásán, hogy tényleg érdekesnek találja, amit lát.*
-Ezeket kegyed rajzolta? Nagyon szépek!
*Teszi hozzá, de csak úgy beszúrja, mert egyébként nyilván még a másik beszél, úgyhogy közben arra is odafigyel. Nem könnyű képesség ám, egyszerre a szemmel és a füllel is figyelni.*
-Nazyr lepkék?
*Kérdezi fennhangon, majd gyorsan válaszol is.*
-Még nem halottam róluk, de fenségesen cseng a nevük. Akkor most.. Gyakorlatilag egy nagyon nehezen fellelhető dolgot kutatunk a tengeren, egy lakatlan szigeten.
*Ha el is indultak volna útközben, most megtorpan, és kihúzza magát.*
-Tudja mik vagyunk, ugye? Kalózok! HARR!
*El is játssza, meglehetősen tehetségtelen módon a kalózt, majd jól el is neveti magát, mielőtt tova indulna.*
-Ó dehogy. Csak a kupám.
*Mondja egykedvűen, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az embernél egy zenélő kupa van.*
-Serleg, inkább azt mondanám.
*S ahogy a szó elhagyja száját, batyujából egyszerre csak lágy ballada lengi körbe őket, mintha csak egy egész rakás bárd egyszerre húzná, csakis csak az ő kedvükért.*
-Talán az lehet az?
*Mutat közben ujjával az egyik, ha nem a legrozogább hajóra.*
*Valuryen ha bírna a gondolatolvasás csodálatos képességével, most bizonyára jót mulatna magában, akár egy bölcs mágus. De emiatt nem kell aggódnia egyiküknek sem. Egyszerűen csak egy aprócska bólintással fogadja a választ, és el is ismétli, hogy biztos jól ejtse ki azt.*
-Mylael.
*Hangját csak úgy lejti, ahogy a nemesekhez szokás, bár igazából mókásnak gondolja ezt, de tudja hogy van akinek ez számít. Kurtán meg is hajol, de látszik, hogy nincs nagy gyakorlata benne, mondjuk a szándék persze legalább ott van.*
-A Valuryen tökéletes, köszönöm.
*Majd közben, míg eldöntik merre és hogyan is tovább, közben a ruhája egyik belső zsebéből előveszi a pipáját, gyakorlott mozdulatokkal megtömi azt és ujját a dohányhoz tartja, mintha csak várná a csodát. De nem történik semmi, ő pedig összeráncolt szemöldökkel néz a mutatóujjára.*
-Ez általában sikerülni szokott..
*Még a fejét is oldalra billenti, és egy darabig csak úgy bambán nézi a kezét, a külvilágról és Mylaelről szinte teljesen meg is feledkezve, annak hangja hozza vissza a valóságba. Pislog párat és a másikra néz, majd úgy tesz, mint aki végig figyelt volna. Gyermeki kíváncsisággal vizsgálja meg az előkerülő könyvet, és látszik a szeme csillogásán, hogy tényleg érdekesnek találja, amit lát.*
-Ezeket kegyed rajzolta? Nagyon szépek!
*Teszi hozzá, de csak úgy beszúrja, mert egyébként nyilván még a másik beszél, úgyhogy közben arra is odafigyel. Nem könnyű képesség ám, egyszerre a szemmel és a füllel is figyelni.*
-Nazyr lepkék?
*Kérdezi fennhangon, majd gyorsan válaszol is.*
-Még nem halottam róluk, de fenségesen cseng a nevük. Akkor most.. Gyakorlatilag egy nagyon nehezen fellelhető dolgot kutatunk a tengeren, egy lakatlan szigeten.
*Ha el is indultak volna útközben, most megtorpan, és kihúzza magát.*
-Tudja mik vagyunk, ugye? Kalózok! HARR!
*El is játssza, meglehetősen tehetségtelen módon a kalózt, majd jól el is neveti magát, mielőtt tova indulna.*
-Ó dehogy. Csak a kupám.
*Mondja egykedvűen, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az embernél egy zenélő kupa van.*
-Serleg, inkább azt mondanám.
*S ahogy a szó elhagyja száját, batyujából egyszerre csak lágy ballada lengi körbe őket, mintha csak egy egész rakás bárd egyszerre húzná, csakis csak az ő kedvükért.*
-Talán az lehet az?
*Mutat közben ujjával az egyik, ha nem a legrozogább hajóra.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:48:04
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:48:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*A félvér ugyan nem nemesi származású, apja réges-rég feladta rangját még Lichanechben, neveltetésében azonban bőszen fellelhetőek a nagypolgári illem nyomai. Talán emiatt vethet most kissé furcsa pillantást a hosszúéltűre, elvégre az ő fejében egyértelműen - ilyen igencsak kurta és felületes ismeretség után - a megnevezés Bael'neor kisasszony, s addig ez is marad, amíg esetlegesen közvetlenebbé nem válik ez a viszony. De hogy szereti-e, ha így szólítják? Ha jobban belegondol, nem igazán.*
- Mylael *feleli némi orra hegyét vakargató habozás után* - És ön? *ezek után már nem biztos benne, hogy az eredetileg tervezett Meloar'c úr ezután ildomos lenne.
Ugyan ez eddig még nem volt alkalma azon morfondírozni, hogy miért is keresheti fel a szigetet a férfi, az elhangzó indokot hallva viszont arra gondol, biztosan rosszul tippelte volna meg. Nem gyakran találkozik olyan emberrel, akinek úgy tűnik, egészen hasonló az érdeklődési köre az övéhez. Szürkéi lelkesen villannak a pillangók emlegetése hallatán, s hamarosan kutakodni kezd vászonzsákjában.*
- Tudja érdekes, hogy épp ezt mondja... *a bőrkötetes könyvecske nehezen szabadul a szövet fogságából, a bosszankodás árnya át is szalad arcán egy pillanatra, de végül sikeresen előkapja. Ütött-kopott iromány, lapjai bőszen elszíneződtek, ahogy felcsapja, kézzel írt jegyzetek láthatóak benne, no meg meglehetősen kidolgozott rajzok, főleg növényekről és rovarokról. Megállapodik az egyik oldalon, amely egy azúrszín pillangót ábrázol, szárnyán sárga pöttyökkel.*
- Ismeri a nazyr lepkéket? Az év ezen szakaszában szoktak előbújni a bábjukból *óvatosan átnyújtja a kötetet a férfinak, hogy jobban szemügyre vehesse. Azt se bánja, ha közben egyébként már útnak is indulnak* - Elvileg kizárólag a szigeten vannak belőlük, és roppant nehéz rájuk lelni.
*Talán magyaráznia sem kell tovább, hogy ez az, amiért valójában idejött, a lelkesedése minden bizonnyal elárulja.
Csak halvány egyetértéssel bólogat arra, hogy kapitányuk valószínűleg nem járhat messze, noha neki is épp annyi fogalma van az ilyesmiről, mint a bohókás Valuryennek. Tudása a hajózásról általában kimerül néhány tengerésztörténetben.*
- Nos *gondolkodik el a kérdést hallva csizmája orrát figyelve* - Kedvelek egy-két balladát, de nem mondanám magam túl nagy zenerajongónak. *ismeri be vállrándítva. Legfeljebb akkor hallgat zenét, ha nagyritkán megfordul valami bárd vagy vándormuzsikus a Pegazusban, azt is csak úgy fél füllel, aktuális könyve felett könyökölve.* - Netán maga játszik valamilyen hangszeren?
*A félvér ugyan nem nemesi származású, apja réges-rég feladta rangját még Lichanechben, neveltetésében azonban bőszen fellelhetőek a nagypolgári illem nyomai. Talán emiatt vethet most kissé furcsa pillantást a hosszúéltűre, elvégre az ő fejében egyértelműen - ilyen igencsak kurta és felületes ismeretség után - a megnevezés Bael'neor kisasszony, s addig ez is marad, amíg esetlegesen közvetlenebbé nem válik ez a viszony. De hogy szereti-e, ha így szólítják? Ha jobban belegondol, nem igazán.*
- Mylael *feleli némi orra hegyét vakargató habozás után* - És ön? *ezek után már nem biztos benne, hogy az eredetileg tervezett Meloar'c úr ezután ildomos lenne.
Ugyan ez eddig még nem volt alkalma azon morfondírozni, hogy miért is keresheti fel a szigetet a férfi, az elhangzó indokot hallva viszont arra gondol, biztosan rosszul tippelte volna meg. Nem gyakran találkozik olyan emberrel, akinek úgy tűnik, egészen hasonló az érdeklődési köre az övéhez. Szürkéi lelkesen villannak a pillangók emlegetése hallatán, s hamarosan kutakodni kezd vászonzsákjában.*
- Tudja érdekes, hogy épp ezt mondja... *a bőrkötetes könyvecske nehezen szabadul a szövet fogságából, a bosszankodás árnya át is szalad arcán egy pillanatra, de végül sikeresen előkapja. Ütött-kopott iromány, lapjai bőszen elszíneződtek, ahogy felcsapja, kézzel írt jegyzetek láthatóak benne, no meg meglehetősen kidolgozott rajzok, főleg növényekről és rovarokról. Megállapodik az egyik oldalon, amely egy azúrszín pillangót ábrázol, szárnyán sárga pöttyökkel.*
- Ismeri a nazyr lepkéket? Az év ezen szakaszában szoktak előbújni a bábjukból *óvatosan átnyújtja a kötetet a férfinak, hogy jobban szemügyre vehesse. Azt se bánja, ha közben egyébként már útnak is indulnak* - Elvileg kizárólag a szigeten vannak belőlük, és roppant nehéz rájuk lelni.
*Talán magyaráznia sem kell tovább, hogy ez az, amiért valójában idejött, a lelkesedése minden bizonnyal elárulja.
Csak halvány egyetértéssel bólogat arra, hogy kapitányuk valószínűleg nem járhat messze, noha neki is épp annyi fogalma van az ilyesmiről, mint a bohókás Valuryennek. Tudása a hajózásról általában kimerül néhány tengerésztörténetben.*
- Nos *gondolkodik el a kérdést hallva csizmája orrát figyelve* - Kedvelek egy-két balladát, de nem mondanám magam túl nagy zenerajongónak. *ismeri be vállrándítva. Legfeljebb akkor hallgat zenét, ha nagyritkán megfordul valami bárd vagy vándormuzsikus a Pegazusban, azt is csak úgy fél füllel, aktuális könyve felett könyökölve.* - Netán maga játszik valamilyen hangszeren?
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:26:32
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:26:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Valuryen egészen úgy érzi magát, mint sokszor máskor is, ez nála csak amolyan természetes állapot. A mágusokra egyébként is jellemző, hogy keveset alszanak, elfelejtik testük igényeit és csak a szellemi szomjukat oltják. A név hallatán felkuncog a magas elf, de nem teszi szóvá a dolgot, csak mélyen bólint.*
-Akkor szerintem nem azt keressük. ~Legalábbis egyelőre. Mókás lehet az a hajó is.~ Nahát! De hiszen ez remek hír!
*Mondja örömködve, majd szembefordul a másikkal, hogy most úgy alaposabban megnézze magának. Egész kellemes látvány, kár volna eltagadnia tőle, tetszik neki az egyszerűsége és hogy nem olyan, mint az összes többi nő akit az elmúlt esztendőkben látott. De persze most nem ezért van itt, úgyhogy az efféle gondolatait gyorsan elhessegeti magától.*
-Örvendek! És hogy szereti, ha hogy szólítják? ~Vajon mennyi rá az esély, hogy azt mondja, hogy Neorka? Ne mondd ki! Ne mondd ki hangosan te féleszű!~ Ön is kíváncsi az ottani élővilágra? Nagyon szépeket hallottam a szigetekről, hogy mindenféle növény és állat is él ott, olyanok is amelyek például az Arthenior közeli helyeken nem igazán fellelhetőek, mert túl sok az utazó ami zavarja őket, vagy egyszerűen csak másféle eledelt szeretnek ami nem igazán terem. No meg persze ott van az időjárás is, és a víz közelsége.
*Furcsamód észlelheti azt a fél-elf, hogy Valuryen roppant könnyedén csúszik át a gyermeteg kíváncsiság és roppant furcsa gondolatok világából a komoly, érdeklődő felnőtt szerepébe, és visszafelé is.*
-Biztos vannak gyönyörű pillangók!
*Ábrándozik, mielőtt Mylael javaslata kirángatná ebből a képzelgésből.*
-Hm. Jó ötlet, kegyed igencsak eszes hölgy. Csapjunk egy kört, hátha horogra akad.
*Kacsint a másikra, mintha egyébként ő nem ezt mondta volna pillanatokkal ezelőtt.*
-Nem, nem ismerem, de biztos nem hagyná messzire el a hajóját, a kapitányok nem szoktak ilyesmit csinálni.
*Vagy mit tudja ő, de legalábbis mindig így képzelte.*
-Mondja csak szereti a zenét?
*Valuryen egészen úgy érzi magát, mint sokszor máskor is, ez nála csak amolyan természetes állapot. A mágusokra egyébként is jellemző, hogy keveset alszanak, elfelejtik testük igényeit és csak a szellemi szomjukat oltják. A név hallatán felkuncog a magas elf, de nem teszi szóvá a dolgot, csak mélyen bólint.*
-Akkor szerintem nem azt keressük. ~Legalábbis egyelőre. Mókás lehet az a hajó is.~ Nahát! De hiszen ez remek hír!
*Mondja örömködve, majd szembefordul a másikkal, hogy most úgy alaposabban megnézze magának. Egész kellemes látvány, kár volna eltagadnia tőle, tetszik neki az egyszerűsége és hogy nem olyan, mint az összes többi nő akit az elmúlt esztendőkben látott. De persze most nem ezért van itt, úgyhogy az efféle gondolatait gyorsan elhessegeti magától.*
-Örvendek! És hogy szereti, ha hogy szólítják? ~Vajon mennyi rá az esély, hogy azt mondja, hogy Neorka? Ne mondd ki! Ne mondd ki hangosan te féleszű!~ Ön is kíváncsi az ottani élővilágra? Nagyon szépeket hallottam a szigetekről, hogy mindenféle növény és állat is él ott, olyanok is amelyek például az Arthenior közeli helyeken nem igazán fellelhetőek, mert túl sok az utazó ami zavarja őket, vagy egyszerűen csak másféle eledelt szeretnek ami nem igazán terem. No meg persze ott van az időjárás is, és a víz közelsége.
*Furcsamód észlelheti azt a fél-elf, hogy Valuryen roppant könnyedén csúszik át a gyermeteg kíváncsiság és roppant furcsa gondolatok világából a komoly, érdeklődő felnőtt szerepébe, és visszafelé is.*
-Biztos vannak gyönyörű pillangók!
*Ábrándozik, mielőtt Mylael javaslata kirángatná ebből a képzelgésből.*
-Hm. Jó ötlet, kegyed igencsak eszes hölgy. Csapjunk egy kört, hátha horogra akad.
*Kacsint a másikra, mintha egyébként ő nem ezt mondta volna pillanatokkal ezelőtt.*
-Nem, nem ismerem, de biztos nem hagyná messzire el a hajóját, a kapitányok nem szoktak ilyesmit csinálni.
*Vagy mit tudja ő, de legalábbis mindig így képzelte.*
-Mondja csak szereti a zenét?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199