Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-15 22:05:56
Üzenet elküldve: 2014-08-15 22:05:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kis bagázs//
//Ébredés//
*Pár év alatt mindenki hozzászokik ehhez. Igaz, egyesek előbb, mások csak később. Djeckal az, akinek bőven volt ideje megszokni a másnapokat. Kicsit zúg ugyan a feje, de se kést, se tűt nem érez benne. Inkább olyan, mintha nehezebb lenne, de ez igaz egész testére. Lassú még ugyan, de a hangok átütnek a homály édes falán, mely oly óvón fogta eddig álmában, hol ezer nő kényeztette és a falból szinte csak úgy folyt a rum, hogy csak érhette a férfi. Nem is csoda, ha ezek után kellemetlen az ébredés. Arról nem is beszélve, hogy kegyetlenül elzsibbadt az egyik lába. Még mielőtt lenézne, vagy egyáltalán körbe, lassú folyamban próbálja felidézni a képeket, mik egyre-másra be-bevillanva jelentkeznek is, rendjük és módjuk szerint. Szóval leendő, de inkább lehetséges kapitányuk okán van lábában kevesebb erő. És miért nem lehet csendben maradni? Olyan szívesen aludna még pár órácskát, de ha ezek már ilyen korai órán itt kukorékolnak, muszáj lesz neki is kirázni a csipát a szeméből.*
- Kutyaharapás szőrével?
*Dobja fel a nagy kérdést, de nem úgy látja, hogy bárki szakképzett ivó volna, aki a rumon nőtt volna fel, így csak ő kortyol egyet a maradékból. Sose volt ez a legjobb ötlet, de legalább a borzalmas szájízét elveheti egy fokkal kevésbé elviselhetetlenebbel.*
- Remek kérdés. Úgy tűnik, a gerlepár egymásra talált.
*Kuncog, ahogy ő is nagy nehezen teljesen ülő helyzetbe tornázza magát. A kancsót körbemutogatja, hátha van olyan elvetemült valaki, mint ő. Persze, sejti, hogy még öblögetni sincs kedve senkinek. Nem tudják, mit hagynak ki, nincs is finomabb reggeli, mint egy pár korty rum. Igaz, egy kis rendes kajának is tudna örülni. Na majd valamelyik félnótás megmondja, hol lehet itt falni valami finomat, csak nem ő az egyetlen, akiben tombol a farkaséhség.*
- Én, kis kalózom, a leendő kapitányod vagyok, kérlek szépen.
*Próbálja meggyőzni, hogy a maga pártjára állítsa Rikát. Mert ő bizony még ilyenkor is azon töpreng, hogyan lehetne a kis csapat kapitánya. Ha már lesz hajójuk, akkor kell is kapitány, ő pedig tapasztalt tengerjáró és üzletkötő. Vagyis, pontosan tudja, kinek milyen feladatot kell kiosztani, hogy ő csak igyon és szunyáljon, mégis menjen a dolog a maga medrében. Ilyen egy igazi kapitány!*
//Ébredés//
*Pár év alatt mindenki hozzászokik ehhez. Igaz, egyesek előbb, mások csak később. Djeckal az, akinek bőven volt ideje megszokni a másnapokat. Kicsit zúg ugyan a feje, de se kést, se tűt nem érez benne. Inkább olyan, mintha nehezebb lenne, de ez igaz egész testére. Lassú még ugyan, de a hangok átütnek a homály édes falán, mely oly óvón fogta eddig álmában, hol ezer nő kényeztette és a falból szinte csak úgy folyt a rum, hogy csak érhette a férfi. Nem is csoda, ha ezek után kellemetlen az ébredés. Arról nem is beszélve, hogy kegyetlenül elzsibbadt az egyik lába. Még mielőtt lenézne, vagy egyáltalán körbe, lassú folyamban próbálja felidézni a képeket, mik egyre-másra be-bevillanva jelentkeznek is, rendjük és módjuk szerint. Szóval leendő, de inkább lehetséges kapitányuk okán van lábában kevesebb erő. És miért nem lehet csendben maradni? Olyan szívesen aludna még pár órácskát, de ha ezek már ilyen korai órán itt kukorékolnak, muszáj lesz neki is kirázni a csipát a szeméből.*
- Kutyaharapás szőrével?
*Dobja fel a nagy kérdést, de nem úgy látja, hogy bárki szakképzett ivó volna, aki a rumon nőtt volna fel, így csak ő kortyol egyet a maradékból. Sose volt ez a legjobb ötlet, de legalább a borzalmas szájízét elveheti egy fokkal kevésbé elviselhetetlenebbel.*
- Remek kérdés. Úgy tűnik, a gerlepár egymásra talált.
*Kuncog, ahogy ő is nagy nehezen teljesen ülő helyzetbe tornázza magát. A kancsót körbemutogatja, hátha van olyan elvetemült valaki, mint ő. Persze, sejti, hogy még öblögetni sincs kedve senkinek. Nem tudják, mit hagynak ki, nincs is finomabb reggeli, mint egy pár korty rum. Igaz, egy kis rendes kajának is tudna örülni. Na majd valamelyik félnótás megmondja, hol lehet itt falni valami finomat, csak nem ő az egyetlen, akiben tombol a farkaséhség.*
- Én, kis kalózom, a leendő kapitányod vagyok, kérlek szépen.
*Próbálja meggyőzni, hogy a maga pártjára állítsa Rikát. Mert ő bizony még ilyenkor is azon töpreng, hogyan lehetne a kis csapat kapitánya. Ha már lesz hajójuk, akkor kell is kapitány, ő pedig tapasztalt tengerjáró és üzletkötő. Vagyis, pontosan tudja, kinek milyen feladatot kell kiosztani, hogy ő csak igyon és szunyáljon, mégis menjen a dolog a maga medrében. Ilyen egy igazi kapitány!*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-15 20:41:27
Üzenet elküldve: 2014-08-15 20:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
- Eh? *Eleinte meglehetősen megszeppenten dermed le egy pillanatra Zaranir szavain, ujjai megállnak a levegőben, ahogy elmereng, de sehogy sem rémlik neki a dolog. ~ Ennyit ittam volna? ~ Persze az elfogyasztott mennyiség se maradt meg emlékezetében, így aztán nem sok értelme volna ezen filozofálnia. Közben Asmä is életjeleket ad, azonban megjegyzése végképp összezavarja a lányt, aki végül ismét inkább feladja a próbálkozást.*
- Na mindeeegy... *Kissé elnyújtja szavait, hogy aztán gonoszul mosolyogva megrántsa a vállát.* - Örülj, hogy nem rugdostalak. Hol vagyunk? *Ezzel lezártnak is tekinti a témát, hogy áttérjen valami érdekfeszítőbbre, legalábbis számára. Nem mintha szégyellné a dolgot, vagy ilyesmi, végülis gyakran megesik, hogy némi rum és kocsmahangulat kíséretében kedvet kap kétes cselekedetek végrehajtására, azonban nem is büszke rá, ha emlékezete kihagy az efféle eseteket követő reggeleken. Remélhetőleg idővel azért beugranak majd a dolgok.* - És miért van rajtam a... á, hagyjuk. Tudod mit? Ne is válaszolj...
*Felemelt szemöldökkel néz végig magán, hogy aztán halk sóhajtással tudja le a dolgot.*
- Az meg ki?
*Mutat Djeckalra, aki még jócskán húzza a lóbőrt, tengerkék tekintete végigfut az "ismeretlen" férfin.*
- Biztos vagy benne, hogy téged smároltalak le?
*Fordul aljasan vigyorogva Zaranir felé, hófehér (némi sárgás beütéssel) fogait villantva a férfira.*
- Eh? *Eleinte meglehetősen megszeppenten dermed le egy pillanatra Zaranir szavain, ujjai megállnak a levegőben, ahogy elmereng, de sehogy sem rémlik neki a dolog. ~ Ennyit ittam volna? ~ Persze az elfogyasztott mennyiség se maradt meg emlékezetében, így aztán nem sok értelme volna ezen filozofálnia. Közben Asmä is életjeleket ad, azonban megjegyzése végképp összezavarja a lányt, aki végül ismét inkább feladja a próbálkozást.*
- Na mindeeegy... *Kissé elnyújtja szavait, hogy aztán gonoszul mosolyogva megrántsa a vállát.* - Örülj, hogy nem rugdostalak. Hol vagyunk? *Ezzel lezártnak is tekinti a témát, hogy áttérjen valami érdekfeszítőbbre, legalábbis számára. Nem mintha szégyellné a dolgot, vagy ilyesmi, végülis gyakran megesik, hogy némi rum és kocsmahangulat kíséretében kedvet kap kétes cselekedetek végrehajtására, azonban nem is büszke rá, ha emlékezete kihagy az efféle eseteket követő reggeleken. Remélhetőleg idővel azért beugranak majd a dolgok.* - És miért van rajtam a... á, hagyjuk. Tudod mit? Ne is válaszolj...
*Felemelt szemöldökkel néz végig magán, hogy aztán halk sóhajtással tudja le a dolgot.*
- Az meg ki?
*Mutat Djeckalra, aki még jócskán húzza a lóbőrt, tengerkék tekintete végigfut az "ismeretlen" férfin.*
- Biztos vagy benne, hogy téged smároltalak le?
*Fordul aljasan vigyorogva Zaranir felé, hófehér (némi sárgás beütéssel) fogait villantva a férfira.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-15 16:27:46
Üzenet elküldve: 2014-08-15 16:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
// Szigeti vész //
*Régi nóta, de más hangszer, gondolja Marin, hisz nem tartja valószínűnek, hogy a talmidok megszegték volna az egyezséget - főkként mivel most egy másik helyről van szó, s a testőr szerint a kereskedők most már tudják hova nem szabad menni.
Marin sorra veszi mindazt, amit tud: egy talmid az emberek segítségét kéri, mert valami elszabadult, s mindeközben hajók tűnnek el egy zátonycsoport közelében.*
- Próbáltak kapcsolatba lépni a talmidokkal? Legutóbb igen jól beszélték a nyelvünket, így nyilván eltudnák árulni miről beszél ez itt, már ha nincs valami baj a fejével.
*Mert hisz gondoljuk végig, az embereknél nem ritka, hogy az öregkor magával hozza az elme leépülését is. Lehet most is csak erről van szó. Ám ha nem... Valószínűleg nem egy talmidról van szó, hisz egyedül aligha tudna hajókat elfoglalni. Ha egy valamilyen vezetőről lenne szó, és annak csapatáról... áh, Marin ezt inkább számításba sem veszi, mert ennek a talmidnak a hangjában inkább félelmet vélt felfedezni. Mitől félhet egy olyan lény, mely emberi módon uralja - valóban, uralja? - a vízalatti világot? Mitől fél az ember? Olyan lényektől, melyek veszélyeztetik az életét, melyek nagyobbak, erősebbek. Az ember nem fél a darázstól, de még egy egész rajtól se. Az ember a farkastól fél, a medvétől, a sárkánytól... Bár odalent ritkák a rajban vadászó állatok, s mivel a talmid csak egyvalamire - valakire - utalt, sok mindent kilehet zárni. Sorra kéne venni, hogy mi tud elsülyeszteni egy hajót. Egy cápa nyilván nem, hacsak nem akkora, amilyen a mesékben sincs. Egy cet már inkább, de indok nélkül azok sem valószínű, hogy rátámadna a hajókra. Marin agyában már egyszer felvillant egy kép, mely most minden mást ki is szorít onnan. Táskájából elővesz egy pergament, s egy szénkrétával rajzolásba kezd. Az ábra igen kezdetleges, lévén, hogy Marin nem művész, valamint, hogy nem is törekszik sokra. Célja egyszerű, egy olyan rajzot készíteni, melyről rögtön felismerhető egy leviatán.
Amikor elkészül a rajz, Marin nem kérdez semmit, csak a talmidhoz lép, s megmutatja neki a rajzot. Ha az csak értetlenül nézi az ábrát, valószínűleg Marin rossz lóra tett, de ha a lény fülét-farkát behúzva, esetleg haraggal reagál, úgy már van valami a kezében.*
*Régi nóta, de más hangszer, gondolja Marin, hisz nem tartja valószínűnek, hogy a talmidok megszegték volna az egyezséget - főkként mivel most egy másik helyről van szó, s a testőr szerint a kereskedők most már tudják hova nem szabad menni.
Marin sorra veszi mindazt, amit tud: egy talmid az emberek segítségét kéri, mert valami elszabadult, s mindeközben hajók tűnnek el egy zátonycsoport közelében.*
- Próbáltak kapcsolatba lépni a talmidokkal? Legutóbb igen jól beszélték a nyelvünket, így nyilván eltudnák árulni miről beszél ez itt, már ha nincs valami baj a fejével.
*Mert hisz gondoljuk végig, az embereknél nem ritka, hogy az öregkor magával hozza az elme leépülését is. Lehet most is csak erről van szó. Ám ha nem... Valószínűleg nem egy talmidról van szó, hisz egyedül aligha tudna hajókat elfoglalni. Ha egy valamilyen vezetőről lenne szó, és annak csapatáról... áh, Marin ezt inkább számításba sem veszi, mert ennek a talmidnak a hangjában inkább félelmet vélt felfedezni. Mitől félhet egy olyan lény, mely emberi módon uralja - valóban, uralja? - a vízalatti világot? Mitől fél az ember? Olyan lényektől, melyek veszélyeztetik az életét, melyek nagyobbak, erősebbek. Az ember nem fél a darázstól, de még egy egész rajtól se. Az ember a farkastól fél, a medvétől, a sárkánytól... Bár odalent ritkák a rajban vadászó állatok, s mivel a talmid csak egyvalamire - valakire - utalt, sok mindent kilehet zárni. Sorra kéne venni, hogy mi tud elsülyeszteni egy hajót. Egy cápa nyilván nem, hacsak nem akkora, amilyen a mesékben sincs. Egy cet már inkább, de indok nélkül azok sem valószínű, hogy rátámadna a hajókra. Marin agyában már egyszer felvillant egy kép, mely most minden mást ki is szorít onnan. Táskájából elővesz egy pergament, s egy szénkrétával rajzolásba kezd. Az ábra igen kezdetleges, lévén, hogy Marin nem művész, valamint, hogy nem is törekszik sokra. Célja egyszerű, egy olyan rajzot készíteni, melyről rögtön felismerhető egy leviatán.
Amikor elkészül a rajz, Marin nem kérdez semmit, csak a talmidhoz lép, s megmutatja neki a rajzot. Ha az csak értetlenül nézi az ábrát, valószínűleg Marin rossz lóra tett, de ha a lény fülét-farkát behúzva, esetleg haraggal reagál, úgy már van valami a kezében.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-12 22:16:56
Üzenet elküldve: 2014-08-12 22:16:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
//Ébredés//
*Sikkantásra ébred. Nem szeret éles hangokra ébredni. Nem szeret hangokra ébredni. Jobban szeret csak úgy magától, jó hosszú alvás után.
A teste, különösen a feje, ólomnehéznek tűnik, nem is mozgatja inkább, az ő életformájában nemigen számít, pár perccel előbb vagy később kel fel. Körülötte azonban, a zajokból ítélve, kezd beindulni az élet, ami azt jelenti, hogy őt itt nem fogják hagyni aludni. Vagy ő nem fog tudni, ha hagynák is. Jó alvó, de ha egyszer felkeltik, és világos van, egy egérke neszezése is zavarja. Ezt belátva is heverészik még kicsit csukott szemmel, elvégre kár lenne elkapkodni a dolgot. Szemhéjai a következő mondatra pattannak fel:*
Attól, hogy egyszer lesmároltalak, nem lettünk házasok.
*Büszke rá, hogy bármilyen részeg, alig-alig akadnak fekete foltok az emlékei között, erre a momentumra azonban határozottan nem emlékszik.
Most sikerül az előző este sikertelenül megkísérelt hirtelen felülés, viszont a fájdalomtól, ami így a fejébe hasít, másodpercekig csak levegő után kapkod, mielőtt kimondaná, amit akart:*
Mimimi? Miről maradtam le?
*Ezen túlesve kikerekedett szemmel a torkához kapja az egyik kezét. Az még hagyján, hogy fáj (mit fáj, ott van benne annak a késnek a párja, amelyik alighanem a halántékából áll ki), de hogy nincs hangja...! Csak valami fojtott suttogásra futja, azt is alig meri remélni, hogy a szavai eljutnak a címzettekhez.*
Hát ez remek *suttogja-tátogja maga elé.
A ruhája viszont tűrhetően megszáradt - hiába, a szél...*
//Ébredés//
*Sikkantásra ébred. Nem szeret éles hangokra ébredni. Nem szeret hangokra ébredni. Jobban szeret csak úgy magától, jó hosszú alvás után.
A teste, különösen a feje, ólomnehéznek tűnik, nem is mozgatja inkább, az ő életformájában nemigen számít, pár perccel előbb vagy később kel fel. Körülötte azonban, a zajokból ítélve, kezd beindulni az élet, ami azt jelenti, hogy őt itt nem fogják hagyni aludni. Vagy ő nem fog tudni, ha hagynák is. Jó alvó, de ha egyszer felkeltik, és világos van, egy egérke neszezése is zavarja. Ezt belátva is heverészik még kicsit csukott szemmel, elvégre kár lenne elkapkodni a dolgot. Szemhéjai a következő mondatra pattannak fel:*
Attól, hogy egyszer lesmároltalak, nem lettünk házasok.
*Büszke rá, hogy bármilyen részeg, alig-alig akadnak fekete foltok az emlékei között, erre a momentumra azonban határozottan nem emlékszik.
Most sikerül az előző este sikertelenül megkísérelt hirtelen felülés, viszont a fájdalomtól, ami így a fejébe hasít, másodpercekig csak levegő után kapkod, mielőtt kimondaná, amit akart:*
Mimimi? Miről maradtam le?
*Ezen túlesve kikerekedett szemmel a torkához kapja az egyik kezét. Az még hagyján, hogy fáj (mit fáj, ott van benne annak a késnek a párja, amelyik alighanem a halántékából áll ki), de hogy nincs hangja...! Csak valami fojtott suttogásra futja, azt is alig meri remélni, hogy a szavai eljutnak a címzettekhez.*
Hát ez remek *suttogja-tátogja maga elé.
A ruhája viszont tűrhetően megszáradt - hiába, a szél...*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-12 00:25:21
Üzenet elküldve: 2014-08-12 00:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*A választ egy vállrándítással elintézné,elég alacsony szinttű kérdést kapott a vitában, majd gálánsan úgy dönt, hogy mégis hallat
t valami nem túl érdemi feleletet.*
-Én teljesen nyugodt vagyok, nem is tudom, ki mászott rám.
*Ölelésének lazulásán, mely a fáradás ügyén eshetett meg, most szorít kissé, érzékeltetve hogy igazából nem bánja. Majd ő is elmereng az éjszakában és aludni tér.*
//Ébredés//
*Különösebb problémák nélkül, korán szakad el az álomvilágból, legalábbis relatíve viszonylatban társaihoz képest. Bár mozogni még nem teljesen tud, hiszen egyik végtagjából szinte egészében elszállt az élet és a vér, így ujjainak játékával próbálja -mely eleinte inkább egy élőhalott rituális feltámadási táncához hasonlít- visszalehelni az életet beléje. Nem akarja azért felkelteni a békés álomban ringatózó társát és talán még el is szökhetne útjára, mielőtt felkelne. Fejét szembefordítja a lányéval, igazából azért, hogy az övébe ne süssön a nap, de látványszempontból sem utolsó, ami elé tárul. Végül nem tudni, hogy a keze apró remegése, mely valamiféle működésbe állítás céljául történik vagy mert ideje érkezett, de Rika arcáról kezd eltűnni a gyermeki nyugvó ártatlanság és átváltja az ébredés szörnyű rutinja. Zaranir szórakozottságból lehunyja szemeit és alvót tettet, szerencséjére most társa túlságosan elfoglalt a másnaposság nyűgeinek átélésével. Miután hallja és érzi, ahogy közeli ismerőse felülésre hajlik és a karján és mellén helyezkedő súly aggasztóan megcsökken, fél szemével kipislant a kisasszonyra, kockáztatva azt, hogy esetleg lebukik szerény álcája. Végül nem, csak egy erőteljesen depresszív megnyilvánulást lát az eddig folyamatosan kitörő örömben rendetlenkedő kisasszonytól. Egy pillanatra megszólítja a lelkiismerete, bármily becsületes ember szívéből előtörne az akarat, hogy a számára kedves személyt ne lássa így gyötrődni magában, de ezen gondolatok körvonalai lassan elmosódnak az önszórakoztatás ködében. Legfeljebb kicsit visszafogja magát, egyébként sem hazudhatna sokat, hiszen ha Asmä csak pár fokkal van tudatában az estének és emlékszik az alkura, ami a két lány közt köttetett, elég gyorsan lelepleződik és a bosszú kegyetlen lesz. Midőn érzékeli szemének világával, hogy fordulni fog, gyorsan lehunyja szemét, majd kisebb késlekedéssel újabb mocorgásra lesz figyelmes. Csak arra kell ügyelnie, hogy most el ne mosolyodjék, gondolatait Zaub felé tereli, ami nagyon is hatékonyan pusztítja potenciálját és életkedvét. Sajnálatosan kevés további szórakoztatásra lesz figyelmes és fülelmes, mert Rika már lépéseket tesz, hogy őt is kirángassa kényelmes álálmából. Mivel a köszönés a legfontosabb, ezért gyorsan is a lényegre tér. Alapjában nem szereti, ha az arcát csipkedik, így az rosszul kelt arckép eljátszása nem lesz nehéz és egyébként sem kell túlerőltetnie a szerepet. Alig ismerik és ráadásul a közönsége sincs a toppon. Kissé ingerülten szólal fel.*
-Attól, hogy egyszer lesmároltalak, nem lettünk házasok. Hagyd aludni a tisztességes embert!
*Éledő karját pedig lassan húzza maga felé. Egy pillanat múlva már ki is nyitja szeme világát, hogy miféle reakciót váltott ki ezzel és valamennyire bűnbánóan tekint felfele (oka van rá, csak nem éppen az, amit láttatni akar).*
-Na jó, mit szeretnél...
*A választ egy vállrándítással elintézné,elég alacsony szinttű kérdést kapott a vitában, majd gálánsan úgy dönt, hogy mégis hallat
t valami nem túl érdemi feleletet.*
-Én teljesen nyugodt vagyok, nem is tudom, ki mászott rám.
*Ölelésének lazulásán, mely a fáradás ügyén eshetett meg, most szorít kissé, érzékeltetve hogy igazából nem bánja. Majd ő is elmereng az éjszakában és aludni tér.*
//Ébredés//
*Különösebb problémák nélkül, korán szakad el az álomvilágból, legalábbis relatíve viszonylatban társaihoz képest. Bár mozogni még nem teljesen tud, hiszen egyik végtagjából szinte egészében elszállt az élet és a vér, így ujjainak játékával próbálja -mely eleinte inkább egy élőhalott rituális feltámadási táncához hasonlít- visszalehelni az életet beléje. Nem akarja azért felkelteni a békés álomban ringatózó társát és talán még el is szökhetne útjára, mielőtt felkelne. Fejét szembefordítja a lányéval, igazából azért, hogy az övébe ne süssön a nap, de látványszempontból sem utolsó, ami elé tárul. Végül nem tudni, hogy a keze apró remegése, mely valamiféle működésbe állítás céljául történik vagy mert ideje érkezett, de Rika arcáról kezd eltűnni a gyermeki nyugvó ártatlanság és átváltja az ébredés szörnyű rutinja. Zaranir szórakozottságból lehunyja szemeit és alvót tettet, szerencséjére most társa túlságosan elfoglalt a másnaposság nyűgeinek átélésével. Miután hallja és érzi, ahogy közeli ismerőse felülésre hajlik és a karján és mellén helyezkedő súly aggasztóan megcsökken, fél szemével kipislant a kisasszonyra, kockáztatva azt, hogy esetleg lebukik szerény álcája. Végül nem, csak egy erőteljesen depresszív megnyilvánulást lát az eddig folyamatosan kitörő örömben rendetlenkedő kisasszonytól. Egy pillanatra megszólítja a lelkiismerete, bármily becsületes ember szívéből előtörne az akarat, hogy a számára kedves személyt ne lássa így gyötrődni magában, de ezen gondolatok körvonalai lassan elmosódnak az önszórakoztatás ködében. Legfeljebb kicsit visszafogja magát, egyébként sem hazudhatna sokat, hiszen ha Asmä csak pár fokkal van tudatában az estének és emlékszik az alkura, ami a két lány közt köttetett, elég gyorsan lelepleződik és a bosszú kegyetlen lesz. Midőn érzékeli szemének világával, hogy fordulni fog, gyorsan lehunyja szemét, majd kisebb késlekedéssel újabb mocorgásra lesz figyelmes. Csak arra kell ügyelnie, hogy most el ne mosolyodjék, gondolatait Zaub felé tereli, ami nagyon is hatékonyan pusztítja potenciálját és életkedvét. Sajnálatosan kevés további szórakoztatásra lesz figyelmes és fülelmes, mert Rika már lépéseket tesz, hogy őt is kirángassa kényelmes álálmából. Mivel a köszönés a legfontosabb, ezért gyorsan is a lényegre tér. Alapjában nem szereti, ha az arcát csipkedik, így az rosszul kelt arckép eljátszása nem lesz nehéz és egyébként sem kell túlerőltetnie a szerepet. Alig ismerik és ráadásul a közönsége sincs a toppon. Kissé ingerülten szólal fel.*
-Attól, hogy egyszer lesmároltalak, nem lettünk házasok. Hagyd aludni a tisztességes embert!
*Éledő karját pedig lassan húzza maga felé. Egy pillanat múlva már ki is nyitja szeme világát, hogy miféle reakciót váltott ki ezzel és valamennyire bűnbánóan tekint felfele (oka van rá, csak nem éppen az, amit láttatni akar).*
-Na jó, mit szeretnél...
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 20:23:22
Üzenet elküldve: 2014-08-11 20:23:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Eltart pár pillanatig, mire értelmezi Zaranir szavait, majd halkan elneveti magát. Talán egyszerűen csak nem tudta kihagyni a lehetőséget egy efféle bókra, mégis jólesnek neki a férfi szavai. Az az önbizalom pedig bőven megvolt eddig is a lányban, épp csak azért nem küldte el homokot zabálni Zaranirt, mert meglehetősen kényelmes fekvőhelyet nyújt, és ilyen kései órákban már kinek van kedve másikat keresni? Amíg csak szavakban említ hasonlót, addig végülis rendben van a dolog.*
- Ezek szerint a gyerekekre izgulsz, Zaranir?
*Vigyorog a férfira, azonban ezt követően már csak mosolygással válaszol esetleges válaszára, és az álom magával is viszi az éjszakába.*
//Ébredés//
*Talán az első, amit megérez, az a kegyetlen napsütés, mely szinte átlyukasztja szemhélyait. Karját emelve takarja el szemét, azonban egy mozdulata elég, hogy a fejfájás éles fájdalommal, és további sajgással éreztesse jelenlétét. Ha mindez nem volna elég, sokadszori próbálkozásra sikerül csak kinyitnyia szemét, arca pedig alig pár centiméterre, szemben fekszik egy szőke loboncú pasaséval, kinek a karja bizonyosan zsibbad már feje alatt. Halk sikkantással vágja magát ülő helyzetbe, meglepetten kapkodja tekintetét a parton. Halványan kezdenek előjönni emlékei a férfi kilétét illetően, legalábbis az még megvan, ahogyan egy kocsmában kártyáznak, majd esti sétára adják fejüket... Körülnézve azonban egy meglehetősen ismeretlen embert is felfedez, no meg benne van az érzés, hogy bizony kihagy valahol a memóriája. Azonban ha koncentrálni próbálna, éles fájdalom csap a homlokába, így hamar feladja az emlékezést. Egy darabig felhúzott lábakkal, térdeit átkarolva ül, ütesemen ütögetve fejét említett testrészéhez. Nem hitte volna, hogy ez a nap is eljön, de annyira émelyeg, hogy még csak rá sem tud nézni a rumos kancsókra. Végül nehézkesen vergődik el a holmijaiig, hogy a víz palackot elővéve szomját oltsa, majd maradékát egyszerűen arcára öntve próbálja feléleszteni agysejtjeit, természetesen sikertelenül. Halk morgással mászik vissza a helyére, szemöldökeit összehúzva, durcásan hajol Zaranir felé, ezzel eltakarva a napfényt. Ha ez még nem ébresztené fel, akkor erősebb módszerekhez folyamodik, először csak csipkedi arcát, bökdösi pofáját.*
- Keljé' má' fel...
*Ha még ez sem működik, egy újabb morranással pofozza fel a férfit tehetetlenségében. Hogy képez ez aludni, mikor ő azt sem tudja, hol van?!*
*Eltart pár pillanatig, mire értelmezi Zaranir szavait, majd halkan elneveti magát. Talán egyszerűen csak nem tudta kihagyni a lehetőséget egy efféle bókra, mégis jólesnek neki a férfi szavai. Az az önbizalom pedig bőven megvolt eddig is a lányban, épp csak azért nem küldte el homokot zabálni Zaranirt, mert meglehetősen kényelmes fekvőhelyet nyújt, és ilyen kései órákban már kinek van kedve másikat keresni? Amíg csak szavakban említ hasonlót, addig végülis rendben van a dolog.*
- Ezek szerint a gyerekekre izgulsz, Zaranir?
*Vigyorog a férfira, azonban ezt követően már csak mosolygással válaszol esetleges válaszára, és az álom magával is viszi az éjszakába.*
//Ébredés//
*Talán az első, amit megérez, az a kegyetlen napsütés, mely szinte átlyukasztja szemhélyait. Karját emelve takarja el szemét, azonban egy mozdulata elég, hogy a fejfájás éles fájdalommal, és további sajgással éreztesse jelenlétét. Ha mindez nem volna elég, sokadszori próbálkozásra sikerül csak kinyitnyia szemét, arca pedig alig pár centiméterre, szemben fekszik egy szőke loboncú pasaséval, kinek a karja bizonyosan zsibbad már feje alatt. Halk sikkantással vágja magát ülő helyzetbe, meglepetten kapkodja tekintetét a parton. Halványan kezdenek előjönni emlékei a férfi kilétét illetően, legalábbis az még megvan, ahogyan egy kocsmában kártyáznak, majd esti sétára adják fejüket... Körülnézve azonban egy meglehetősen ismeretlen embert is felfedez, no meg benne van az érzés, hogy bizony kihagy valahol a memóriája. Azonban ha koncentrálni próbálna, éles fájdalom csap a homlokába, így hamar feladja az emlékezést. Egy darabig felhúzott lábakkal, térdeit átkarolva ül, ütesemen ütögetve fejét említett testrészéhez. Nem hitte volna, hogy ez a nap is eljön, de annyira émelyeg, hogy még csak rá sem tud nézni a rumos kancsókra. Végül nehézkesen vergődik el a holmijaiig, hogy a víz palackot elővéve szomját oltsa, majd maradékát egyszerűen arcára öntve próbálja feléleszteni agysejtjeit, természetesen sikertelenül. Halk morgással mászik vissza a helyére, szemöldökeit összehúzva, durcásan hajol Zaranir felé, ezzel eltakarva a napfényt. Ha ez még nem ébresztené fel, akkor erősebb módszerekhez folyamodik, először csak csipkedi arcát, bökdösi pofáját.*
- Keljé' má' fel...
*Ha még ez sem működik, egy újabb morranással pofozza fel a férfit tehetetlenségében. Hogy képez ez aludni, mikor ő azt sem tudja, hol van?!*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 17:03:51
Üzenet elküldve: 2014-08-11 17:03:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
// Felderítés - este //
* A mólók és kalózhajók sokasága csak a jéghegy csúcsa, a kikötő igazi jelentősége a ládákkal, romos raktárépületekkel határolt dokkok mélyén pihen. Ezekben a ketrecekkel, hordókkal és dobozokkal tarkított labirintusszerű járatokban naponta több mázsányi legális, vagy tiltott áru cserél gazdát. Fegyverek, pia, különböző mérgek, vagy azok alapanyagai, kábítószer, ellopott dísztárgyak és ékszerek, de még foglyok is. Sok városi gazfickó is itt tárolja azokat a holmikat, amikre a városőröknek nem kéne ráakadni- ugyanis a rend szolgái ide sötétedés után már nem merik betenni a lábukat, de akadnak olyan zugok, ahová fényes nappal sem, esetleg csak egy kisebb hadsereggel. Csudás egy szeglete ez Arthenior környékének, telis tele nagyravágyó, aljas, gátlástalan patkányokkal, akik a saját anyjukat is eladnák jó pénzért. Vagy megölnék jó pénzért, egy a lényeg: a pénz. Illetve a hatalom, szóval ez a kettő mozgatja a kikötői alvilág kusza szálait.
A mélységi mélyen a fejébe húzott csuklyával lapul az egyik dobozhoz simulva, s lélegzetvisszafojtva hallgatja egy kisebb társaság egyezkedését. Egy tolvajbanda egyezkedik egy árussal, néhány lopott gyűrűn, meg medálon alkudoznak. Lényegtelen, így Zaraun néma csendben tovább is halad a dobozok közt settenkedve, hogy újabb árusra leljen. A célja az, hogy felmérje az egyes területeit, mely részeken milyen alvilági banda az úr, hol "standolnak" a neki kellő kofák. Az ékszerek nem érdeklik, neki olyan kell, aki mérgeket árul, esetleg fegyvereket. Vagy piát, olcsón, lehetőleg jó minőségűt. Most nincs szerencséje, talán még túl korán van hozzá, vagy csak beljebb kéne merészkednie, ahhoz azonban most nagyon nem fűlik a foga. Nem lenne szerencsés, ha rögvest első este valami bonyodalomba keveredne, szépen lassan, megfontoltan kell feltérképeznie a Kikötőt és a Dokkokat, így fáradtan nem kívánna harcba keveredni ismeretlen terepen. Korán reggel óta caplat, ráférne egy kis pihenés, pláne, ha az hasznára is válhat.
Zsebéből apró, gyűrött cetlit húz elő, s széthajtogatja, s hunyorogva olvasni kezdi a kacifántos, éjszín tintával rótt betűket.
" Fiatal, 5,5 láb körüli ember nőstény, vérvörös hajjal. Esténként megtalálható a Rumos Rókalyukban, a kikötőben. Ha meghalt, hozza a szablyáját a Merinára, keresse Zanamrost. Vérdíj: 1500 arany."
Nos, nem úgy, ahogy tervezte, de csak eljutott Rókalyukhoz, ezt a lehetőséget pedig kár lenne nem kihasználni. Hátat fordít a sustorgó gazfickóknak, s visszaballag a Kikötőbe, hogy ott betérjen a fent említett kocsmába. *
* A mólók és kalózhajók sokasága csak a jéghegy csúcsa, a kikötő igazi jelentősége a ládákkal, romos raktárépületekkel határolt dokkok mélyén pihen. Ezekben a ketrecekkel, hordókkal és dobozokkal tarkított labirintusszerű járatokban naponta több mázsányi legális, vagy tiltott áru cserél gazdát. Fegyverek, pia, különböző mérgek, vagy azok alapanyagai, kábítószer, ellopott dísztárgyak és ékszerek, de még foglyok is. Sok városi gazfickó is itt tárolja azokat a holmikat, amikre a városőröknek nem kéne ráakadni- ugyanis a rend szolgái ide sötétedés után már nem merik betenni a lábukat, de akadnak olyan zugok, ahová fényes nappal sem, esetleg csak egy kisebb hadsereggel. Csudás egy szeglete ez Arthenior környékének, telis tele nagyravágyó, aljas, gátlástalan patkányokkal, akik a saját anyjukat is eladnák jó pénzért. Vagy megölnék jó pénzért, egy a lényeg: a pénz. Illetve a hatalom, szóval ez a kettő mozgatja a kikötői alvilág kusza szálait.
A mélységi mélyen a fejébe húzott csuklyával lapul az egyik dobozhoz simulva, s lélegzetvisszafojtva hallgatja egy kisebb társaság egyezkedését. Egy tolvajbanda egyezkedik egy árussal, néhány lopott gyűrűn, meg medálon alkudoznak. Lényegtelen, így Zaraun néma csendben tovább is halad a dobozok közt settenkedve, hogy újabb árusra leljen. A célja az, hogy felmérje az egyes területeit, mely részeken milyen alvilági banda az úr, hol "standolnak" a neki kellő kofák. Az ékszerek nem érdeklik, neki olyan kell, aki mérgeket árul, esetleg fegyvereket. Vagy piát, olcsón, lehetőleg jó minőségűt. Most nincs szerencséje, talán még túl korán van hozzá, vagy csak beljebb kéne merészkednie, ahhoz azonban most nagyon nem fűlik a foga. Nem lenne szerencsés, ha rögvest első este valami bonyodalomba keveredne, szépen lassan, megfontoltan kell feltérképeznie a Kikötőt és a Dokkokat, így fáradtan nem kívánna harcba keveredni ismeretlen terepen. Korán reggel óta caplat, ráférne egy kis pihenés, pláne, ha az hasznára is válhat.
Zsebéből apró, gyűrött cetlit húz elő, s széthajtogatja, s hunyorogva olvasni kezdi a kacifántos, éjszín tintával rótt betűket.
" Fiatal, 5,5 láb körüli ember nőstény, vérvörös hajjal. Esténként megtalálható a Rumos Rókalyukban, a kikötőben. Ha meghalt, hozza a szablyáját a Merinára, keresse Zanamrost. Vérdíj: 1500 arany."
Nos, nem úgy, ahogy tervezte, de csak eljutott Rókalyukhoz, ezt a lehetőséget pedig kár lenne nem kihasználni. Hátat fordít a sustorgó gazfickóknak, s visszaballag a Kikötőbe, hogy ott betérjen a fent említett kocsmába. *
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-11 16:57:31
Üzenet elküldve: 2014-08-11 16:57:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
// Felderítésen - délután//
* Miután átporoszkál a tengerpart puha homokján, beér végre a nyüzsgő, halszagú kikötőbe. Szedett-vetett ruhás matrózok, kalózok, portékájukat kínáló kereskedők, vagy átutazóban lévő zavarodott bámészkodók hada fogja körül a vízen ringatózó díszesebbnél-díszesebb hajókat, vagy épp rozogábbnál-rozogább tákolmányokat. Vannak itt egyszerű tutajok, csónakok, gályák aztán mutatós galeaszok, végül óriási karavellák, minden, mi szem szájnak ingere egy kalóz-, vagy hajóskapitány esetében. Vajon itt terpeszkedik ezek között Nadae hajója is, vagy már rég meglépett vele újdonsült kapitánya, messze, fel a folyón, egészen a Víz városáig, vagy a tenger hullámain át Wegtorenbe? Mert hogy innen mindkét irányba járnak a hajók- vagy csempészárut, vagy utasokat szállítanak, de akad, hogy egyszerre mindkettőt. Ráadásul közel-s távol a partoktól ki tudja hány lakott és lakatlan szigetecske terül el a tenger tükrén, a kalóz elvesztett hajója igazából már bárhol lehet. Viszont ha sikerülne visszaszerezniük, no, az igen kedvező volna: szépen lehorgonyozhatnák a szirt alatti kis öbölben, aztán használhatnák utazásra, csempészésre, búvóhelyül, de egyéb mókákat is lehetne rajta tartani. Például viadalokat. Igen, ez jó ötlet, a rumszagú matrózokat kerülgetve erre mosolyra húzódik szája. Viadalok a hajó gyomrában, amiken bárki indulhat, ki benevez, s fogadni is lehet az egyes meccsek győztesére. Ők biztosítják a helyet, lebonyolítják a meneteket, cserébe lefölözik kissé a megtett pénzeket. *
~ Zseniális! ~
* Persze azon egyelőre semmi sem változtat, hogy fogalmuk sincs, hogy merre is keressék azt az átkozott tutajt. Mondjuk még nem kérdezte ki erről a Rumost, de majd ha hazaért. Haza, milyen furcsán is hangzik hirtelen a barlang esetében. Nemrég még a sokéves, örökölt fogadót tudhatta otthonának, mely csak az övé volt, senki másé, most viszont hátrahagyta azt Djecknek, meg a másik szélhámosnak. Egyébként mikor is döntötte el, hogy lemond az artheniori otthonról, a barlang javára? Valószínűleg abban a pillanatban, ahogy ájultan a földre zuhant. *
~ Igen, jó lesz így. ~
* És valóban meggyőződése, hogy helyesen döntött akkor, amikor az egyezkedést választotta harc helyett. Vérbe boríthatta volna a barlang vizét, ám ő a szövetkezést választotta a kannibállal, a kalózzal, meg a többiekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyelne rájuk, nehogy pengét mártsanak a hátába. De most felesleges ilyeneken agyalni, egyelőre a felderítés a cél- nem sokat járt még erre, nem ismeri a tájat, a kereskedőket, a helyi gonosztevőket. Ma, holnap, vagy holnapután este elegendő információval fog visszatérni a szirtre. *
* Miután átporoszkál a tengerpart puha homokján, beér végre a nyüzsgő, halszagú kikötőbe. Szedett-vetett ruhás matrózok, kalózok, portékájukat kínáló kereskedők, vagy átutazóban lévő zavarodott bámészkodók hada fogja körül a vízen ringatózó díszesebbnél-díszesebb hajókat, vagy épp rozogábbnál-rozogább tákolmányokat. Vannak itt egyszerű tutajok, csónakok, gályák aztán mutatós galeaszok, végül óriási karavellák, minden, mi szem szájnak ingere egy kalóz-, vagy hajóskapitány esetében. Vajon itt terpeszkedik ezek között Nadae hajója is, vagy már rég meglépett vele újdonsült kapitánya, messze, fel a folyón, egészen a Víz városáig, vagy a tenger hullámain át Wegtorenbe? Mert hogy innen mindkét irányba járnak a hajók- vagy csempészárut, vagy utasokat szállítanak, de akad, hogy egyszerre mindkettőt. Ráadásul közel-s távol a partoktól ki tudja hány lakott és lakatlan szigetecske terül el a tenger tükrén, a kalóz elvesztett hajója igazából már bárhol lehet. Viszont ha sikerülne visszaszerezniük, no, az igen kedvező volna: szépen lehorgonyozhatnák a szirt alatti kis öbölben, aztán használhatnák utazásra, csempészésre, búvóhelyül, de egyéb mókákat is lehetne rajta tartani. Például viadalokat. Igen, ez jó ötlet, a rumszagú matrózokat kerülgetve erre mosolyra húzódik szája. Viadalok a hajó gyomrában, amiken bárki indulhat, ki benevez, s fogadni is lehet az egyes meccsek győztesére. Ők biztosítják a helyet, lebonyolítják a meneteket, cserébe lefölözik kissé a megtett pénzeket. *
~ Zseniális! ~
* Persze azon egyelőre semmi sem változtat, hogy fogalmuk sincs, hogy merre is keressék azt az átkozott tutajt. Mondjuk még nem kérdezte ki erről a Rumost, de majd ha hazaért. Haza, milyen furcsán is hangzik hirtelen a barlang esetében. Nemrég még a sokéves, örökölt fogadót tudhatta otthonának, mely csak az övé volt, senki másé, most viszont hátrahagyta azt Djecknek, meg a másik szélhámosnak. Egyébként mikor is döntötte el, hogy lemond az artheniori otthonról, a barlang javára? Valószínűleg abban a pillanatban, ahogy ájultan a földre zuhant. *
~ Igen, jó lesz így. ~
* És valóban meggyőződése, hogy helyesen döntött akkor, amikor az egyezkedést választotta harc helyett. Vérbe boríthatta volna a barlang vizét, ám ő a szövetkezést választotta a kannibállal, a kalózzal, meg a többiekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyelne rájuk, nehogy pengét mártsanak a hátába. De most felesleges ilyeneken agyalni, egyelőre a felderítés a cél- nem sokat járt még erre, nem ismeri a tájat, a kereskedőket, a helyi gonosztevőket. Ma, holnap, vagy holnapután este elegendő információval fog visszatérni a szirtre. *
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-10 03:21:16
Üzenet elküldve: 2014-08-10 03:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
-Az is szép, de láttam már szebbet.
*Tekintetét egyértelműen a kisasszonyéra szegezi, majdan midőn az utalás célba érni látszott a társa arcán, elmosolyodik, majd újra megtekinti a tenger partját. Későbbi szavaira érkező reakciót viszont sokkal szívlelendőbbnek találja.*
~Szóval, ha rámászik az ember, akkor hideg mértékletességgel és egy álmosollyal elküldik homokot nyelni, de pár kétes értelmű szó így felborzolja az önbizalmát? Érdekes...~
*Válasz nélkül viszont nem maradhat, ha már kisebb gúnyszerű mondanivalót csepegtettek felé.*
-De álmodni szabad. És nem kell ez a komor álca, láttam, amit láttam és elégedett voltam vele. Még gyerek vagy, érthető, hogy így visszakozol...
*Újabb csatározásnak néz elébe, bár reméli, hogy még a humoránál van a kalózlány és többet nem titkol előle, így valamennyivel élvezetesebben játszadozhatnak, mint a fejkendős incidensnél. Ő sem rosszindulatú, csak szeret játszani. Jó, talán egy kicsit rosszindulatú is.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.10 03:22:12
-Az is szép, de láttam már szebbet.
*Tekintetét egyértelműen a kisasszonyéra szegezi, majdan midőn az utalás célba érni látszott a társa arcán, elmosolyodik, majd újra megtekinti a tenger partját. Későbbi szavaira érkező reakciót viszont sokkal szívlelendőbbnek találja.*
~Szóval, ha rámászik az ember, akkor hideg mértékletességgel és egy álmosollyal elküldik homokot nyelni, de pár kétes értelmű szó így felborzolja az önbizalmát? Érdekes...~
*Válasz nélkül viszont nem maradhat, ha már kisebb gúnyszerű mondanivalót csepegtettek felé.*
-De álmodni szabad. És nem kell ez a komor álca, láttam, amit láttam és elégedett voltam vele. Még gyerek vagy, érthető, hogy így visszakozol...
*Újabb csatározásnak néz elébe, bár reméli, hogy még a humoránál van a kalózlány és többet nem titkol előle, így valamennyivel élvezetesebben játszadozhatnak, mint a fejkendős incidensnél. Ő sem rosszindulatú, csak szeret játszani. Jó, talán egy kicsit rosszindulatú is.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.10 03:22:12
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-08 17:54:44
Üzenet elküldve: 2014-08-08 17:54:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kiérve a dokkokból máris jobb látvány fogadja, a kikötőben álldogáló hajók. Mindig is tetszettek neki a hajók, ezért kicsit el is időzik amíg nézegeti azokat. Persze amit Ő keres az egy három árbocos, azon szolgál és csak most kapott pár nap kimenőt mielőtt újra elindulnának. Kis idő múlva észbe kap és inkább megkeresi azt a hajót amihez sietett. Hamar meg is találja hisz még emlékszik, hogy hol horgonyzott le. Könnyed léptekkel felsétál a pallón a fedélzetre, egy biccentéssel üdvözli a fent lévőeket, majd rögtön beirányítja magát a halófülkéjébe. Le is telepszik a függőágyára és szinte rögtön szunyába vágja magát. Azt se veszi észre amikor megindul a hajó, szerencsére nem nélküle.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-08 17:45:35
Üzenet elküldve: 2014-08-08 17:45:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Véget ért az erdei ösvény, de már látja is úti célját. A nagy kikötőt, vagyis inkább a dokkjait, meg a nagyobbacska tömeget ami most is jelen van ott. Borin lassan beéri a tömeget és Ő is eggyé válik vele. Pipájával a szájában tolja el maga elől az embereket, ahogy sétál. Sajnos sokan nem látják meg hisz, alacsony termete miatt nem kerül sok ember, vagy elf látószögébe. De ez ellen is tud tenni, rálép a lábukra, esetleg hasba vágja őket a vállával véletlenül. Már a tenger sós illatát is érzi a levegőben, és ha kicsit kinyújtózik már a hajók árbocait is láthatja. Nem kerül sok időbe neki, de kijut a nagyobb tömegből és már talán látja is, hogy merre is kell kanyarodnia, hogy eljusson a hajóhoz. Ki is szemeli az útvonalat és elindul arra.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-07 21:16:23
Üzenet elküldve: 2014-08-07 21:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
- Jól van Zaranir, szép a táj... elégedett vagy?
*Sóhajt fel halkan, semmi ereje vitatkozni a férfival. Bár ettől függetlenül azért nyálas marad.*
*A férfi szavai hallatán vörösödve kapja el fejét, majd mintha mi sem törént volna, igyekszik fa hangon, némi gúnnyal válaszolni.*
- Álmaidban...
*Arra meg, hogy még a perverz gondolatokat is tagadja, már csak egy halk kuncogást présel ki magából.*
- Attól aztán nem tartok, hogy az én ösztönzésemre szorulnál...
*Már épp folytatná monológját, mikor megérzi Zaranir bőrét a sajátján, a hangok voltaképp belefagynak torkába. A férfi utolsó szavait szinte már meg sem hallja, nemhogy válaszoljon rájuk, az álom édes pora kísérti, szemhéjai lajhárlassúsággal csukódnak le. Halk szuszogása és mellkasának egyenletes emelkedése jelzi csak, hogy életben van még, ám már álomba merült.*
- Jól van Zaranir, szép a táj... elégedett vagy?
*Sóhajt fel halkan, semmi ereje vitatkozni a férfival. Bár ettől függetlenül azért nyálas marad.*
*A férfi szavai hallatán vörösödve kapja el fejét, majd mintha mi sem törént volna, igyekszik fa hangon, némi gúnnyal válaszolni.*
- Álmaidban...
*Arra meg, hogy még a perverz gondolatokat is tagadja, már csak egy halk kuncogást présel ki magából.*
- Attól aztán nem tartok, hogy az én ösztönzésemre szorulnál...
*Már épp folytatná monológját, mikor megérzi Zaranir bőrét a sajátján, a hangok voltaképp belefagynak torkába. A férfi utolsó szavait szinte már meg sem hallja, nemhogy válaszoljon rájuk, az álom édes pora kísérti, szemhéjai lajhárlassúsággal csukódnak le. Halk szuszogása és mellkasának egyenletes emelkedése jelzi csak, hogy életben van még, ám már álomba merült.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-07 02:32:12
Üzenet elküldve: 2014-08-07 02:32:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*A megjegyzésre felhúzná a vállát, viszont jelenleg helyet foglalnak rajta, így nem teheti, de arckifejezésével egyértelműsíti, hogy különösebben nem hatotta meg a kioktatás.*
-Viszont nem voltak benne teknősök, ez már egy érv a hitelessége alátámasztása mellett. Egyébként mondd, hogy nem szép a táj.
*Feleli kedélyesen. Miután felfigyelt a kitüntetett figyelemre, nem teheti meg, hogy ezt méltatás nélkül hagyja. Bár eddig is suttogva beszéltek, de most egészen a füléhez hajol és lágyan küldi bele a szavakat.*
-Ne nézz így, bármennyire szeretnéd, a kapitányunk rossz néven venné, ha itt kezdenénk...
*Ezzel ő be is fejezte egyelőre a beszédet, viszont a tekintetéből könnyedén kiolvasni a mondanivalójában rejtett utalást mivoltát. Bár nem is zavartatná magát azzal, hogy Djeckalék figyelnék-e, ha komolyan gondolta volna, de most csak kiélvezi az állovagiasságát. Szótlanul figyeli a mocorgást, még nem gondol olyanokkal, hogy holnap milyen következményekkel járhat ez, teljes békességben fekszik, a maga teljes kényelmében. A levelet végül visszahelyezi az többi motyója közé, nem lenne jó, ha túlságosan megsérülne, mégis csak valamiféle meghívóról van szó. A hidegnek vélt szellő neki csak egy selymes légáramlat, mely játékosan a haját kissé összekócolja, majd nevetve továbbhalad. Rikával úgy látszik, gonoszabbul bánt el, melyet ő nem is igazán bán, amíg itt van, hogy megvigasztalja.*
-Nem kell félned, nem volt a fejemben ilyen gondolat. Bár a megszólalásoddal elültetted a bogarat fülemben.
*Rója át gyorsan a felelősséget a még meg nem cselekedett rosszalkodásával kapcsolatban. Nem mintha tervezné, de ha már át lehet rakni a felelősséget, akkor él vele. Most viszont jobbnak látja, ha követve Rika példáját ő is lehunyja a szemét álomra. Megsimogatja a karját, hogy kissé felmelegítse, de inkább csak azért, hogy érezhesse a bőrének simaságát.*
-Majd, ha visszajövök, megtanítalak pár kártyajátékra, mit szólsz?
*Igazából a saját szórakozását rontaná el ezzel, hiszen ő nagyon is élvezte Rika gyermekies szórakozását, ahogy a lapjai értékének és a nyerési esélyeinek teljes tudattalanságában sem riadt vissza attól, hogy megvívjon velük ebben a kiegyenlítetlen harcban. Sajnos a szerencse sem pártolta meg ebben, bár valamennyire mindenki akart segíteni néki, így vagy úgy.*
*A megjegyzésre felhúzná a vállát, viszont jelenleg helyet foglalnak rajta, így nem teheti, de arckifejezésével egyértelműsíti, hogy különösebben nem hatotta meg a kioktatás.*
-Viszont nem voltak benne teknősök, ez már egy érv a hitelessége alátámasztása mellett. Egyébként mondd, hogy nem szép a táj.
*Feleli kedélyesen. Miután felfigyelt a kitüntetett figyelemre, nem teheti meg, hogy ezt méltatás nélkül hagyja. Bár eddig is suttogva beszéltek, de most egészen a füléhez hajol és lágyan küldi bele a szavakat.*
-Ne nézz így, bármennyire szeretnéd, a kapitányunk rossz néven venné, ha itt kezdenénk...
*Ezzel ő be is fejezte egyelőre a beszédet, viszont a tekintetéből könnyedén kiolvasni a mondanivalójában rejtett utalást mivoltát. Bár nem is zavartatná magát azzal, hogy Djeckalék figyelnék-e, ha komolyan gondolta volna, de most csak kiélvezi az állovagiasságát. Szótlanul figyeli a mocorgást, még nem gondol olyanokkal, hogy holnap milyen következményekkel járhat ez, teljes békességben fekszik, a maga teljes kényelmében. A levelet végül visszahelyezi az többi motyója közé, nem lenne jó, ha túlságosan megsérülne, mégis csak valamiféle meghívóról van szó. A hidegnek vélt szellő neki csak egy selymes légáramlat, mely játékosan a haját kissé összekócolja, majd nevetve továbbhalad. Rikával úgy látszik, gonoszabbul bánt el, melyet ő nem is igazán bán, amíg itt van, hogy megvigasztalja.*
-Nem kell félned, nem volt a fejemben ilyen gondolat. Bár a megszólalásoddal elültetted a bogarat fülemben.
*Rója át gyorsan a felelősséget a még meg nem cselekedett rosszalkodásával kapcsolatban. Nem mintha tervezné, de ha már át lehet rakni a felelősséget, akkor él vele. Most viszont jobbnak látja, ha követve Rika példáját ő is lehunyja a szemét álomra. Megsimogatja a karját, hogy kissé felmelegítse, de inkább csak azért, hogy érezhesse a bőrének simaságát.*
-Majd, ha visszajövök, megtanítalak pár kártyajátékra, mit szólsz?
*Igazából a saját szórakozását rontaná el ezzel, hiszen ő nagyon is élvezte Rika gyermekies szórakozását, ahogy a lapjai értékének és a nyerési esélyeinek teljes tudattalanságában sem riadt vissza attól, hogy megvívjon velük ebben a kiegyenlítetlen harcban. Sajnos a szerencse sem pártolta meg ebben, bár valamennyire mindenki akart segíteni néki, így vagy úgy.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-06 23:01:25
Üzenet elküldve: 2014-08-06 23:01:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Nem sértődékeny királykisasszony, így együtt nevet Djeckkel - el kell ismernie, ennél tökéletesebb választ aligha kaphatott volna. Esze ágában sincs arrébb menni, ennyire nem könnyű kispárnává változtatni, különösen nevezett testrészeit.
Egy darabig még hall némi motoszkálást és sutyorgást Rika és Zaranir felől, de mivel ők alighanem még mindig remekül elvannak kettesben, szép csendesen befejezi a dalt, és ő is takarodót fúj. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal el is alszik, mindig is a sokáig gondolkodó, álmodozó, forgolódó fajtához tartozott. A forgolódást most kihagyja, azt megteszi helyette a környezete. Keres egy csillagot az égen, ami viszonylag állandó helyen áll, és azt nézve eltöpreng mindazon, ami ahhoz vezetett, hogy egy hajóját vesztett kalóz lábán, vizes ruhában fekszik a tengerparton, három másik személlyel, akikkel egy hajó ellopását tervezik, és a gondolataitól még inkább megszédülne, ha nem szédülne épp eléggé már így is. Aztán meggyőzi magát, hogy jó lesz ez, és szép lassan álomba szenderül.*
*Nem sértődékeny királykisasszony, így együtt nevet Djeckkel - el kell ismernie, ennél tökéletesebb választ aligha kaphatott volna. Esze ágában sincs arrébb menni, ennyire nem könnyű kispárnává változtatni, különösen nevezett testrészeit.
Egy darabig még hall némi motoszkálást és sutyorgást Rika és Zaranir felől, de mivel ők alighanem még mindig remekül elvannak kettesben, szép csendesen befejezi a dalt, és ő is takarodót fúj. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal el is alszik, mindig is a sokáig gondolkodó, álmodozó, forgolódó fajtához tartozott. A forgolódást most kihagyja, azt megteszi helyette a környezete. Keres egy csillagot az égen, ami viszonylag állandó helyen áll, és azt nézve eltöpreng mindazon, ami ahhoz vezetett, hogy egy hajóját vesztett kalóz lábán, vizes ruhában fekszik a tengerparton, három másik személlyel, akikkel egy hajó ellopását tervezik, és a gondolataitól még inkább megszédülne, ha nem szédülne épp eléggé már így is. Aztán meggyőzi magát, hogy jó lesz ez, és szép lassan álomba szenderül.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-06 22:55:18
Üzenet elküldve: 2014-08-06 22:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Egy pillanatig meglepetten néz Zaranirra, felvonja szemöldökét, majd elneveti magát.*
- Ennél nyálasabb szöveget még életemben nem hallottam.
*Miután egészségesen kikacagta magát, felnéz a férfira, halvány mosolygással bámulja, de nem szólal meg. Újra emlékezetébe vési Zaranir arcvonásait, majd némi helyezkedés után visszatér eredeti helyzetébe, és mostmár nemigen mozdul meg, zsibbadjon csak el a férfi, mire reggel felébrednek.*
- Ne aggódj, valahogy eddig is túléltem.
*Kacsint, majd lehunyja a szemeit. Az esti szellő hideg borzongatással fut végig testén, mire libabőrösen közelebb húzódik a férfihez, összébb húzva magán a kabátot.*
- Ajánlom, hogy ne használd ki a helyzetet...
*Suttogja halkan, már-már félálomban, kicsit sem törődve azzal, vajon Zaranir el tud-e majd aludni alatta... végülis az már az ő baja.*
*Egy pillanatig meglepetten néz Zaranirra, felvonja szemöldökét, majd elneveti magát.*
- Ennél nyálasabb szöveget még életemben nem hallottam.
*Miután egészségesen kikacagta magát, felnéz a férfira, halvány mosolygással bámulja, de nem szólal meg. Újra emlékezetébe vési Zaranir arcvonásait, majd némi helyezkedés után visszatér eredeti helyzetébe, és mostmár nemigen mozdul meg, zsibbadjon csak el a férfi, mire reggel felébrednek.*
- Ne aggódj, valahogy eddig is túléltem.
*Kacsint, majd lehunyja a szemeit. Az esti szellő hideg borzongatással fut végig testén, mire libabőrösen közelebb húzódik a férfihez, összébb húzva magán a kabátot.*
- Ajánlom, hogy ne használd ki a helyzetet...
*Suttogja halkan, már-már félálomban, kicsit sem törődve azzal, vajon Zaranir el tud-e majd aludni alatta... végülis az már az ő baja.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-06 03:14:59
Üzenet elküldve: 2014-08-06 03:14:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Láthatólag gyanút fogott, valami turpisság rejtőzhet Zaranir szavai mögött, majd végül megkegyelmez neki az egytagú ítélőbíróság azzal, hogy elnapolja a kérdés tárgyalását. Talán rosszul teszi, hogy ezek után felszólal, de mégis meg kell.*
-Megvitathatjuk a dolgot, bár akár az életemre megesküszöm, ha számít neked valamennyit vagy *elnyújtja, majd kissé kedélyesebben folytatja*- nézhetjük a csillagos eget, hallgathatjuk a tenger zúgását és ahogy néha a lágy szellő a hajunkba kap, amíg álomba nem szendergünk..
*Számára is sokkal barátságosabb ez az opció. Valamennyire ő is felderül, hogy Rika újra felmosolyodik, bár a válaszon kissé meglepődik. Majd nyugtázza annyival, ő ráér, hosszú az a hajóút... ha megéli azt, hogy visszatérhessen. És, ha már visszatér, ajándékkal tér vissza, úgy is rá lett bízva a választás. Őt is nyomja az álom és mint sokminden másnak sem, ennek sem akar sokáig ellenállni.*
-Jó éjt neked is... és vigyázz magadra, amíg nem leszek.
*Bár nem kéne, de aggódik miatta. És az utazása során is aggódni fog, így még hosszabbra nyújtva az amúgy sem kellemes távozás élményét. *
*Láthatólag gyanút fogott, valami turpisság rejtőzhet Zaranir szavai mögött, majd végül megkegyelmez neki az egytagú ítélőbíróság azzal, hogy elnapolja a kérdés tárgyalását. Talán rosszul teszi, hogy ezek után felszólal, de mégis meg kell.*
-Megvitathatjuk a dolgot, bár akár az életemre megesküszöm, ha számít neked valamennyit vagy *elnyújtja, majd kissé kedélyesebben folytatja*- nézhetjük a csillagos eget, hallgathatjuk a tenger zúgását és ahogy néha a lágy szellő a hajunkba kap, amíg álomba nem szendergünk..
*Számára is sokkal barátságosabb ez az opció. Valamennyire ő is felderül, hogy Rika újra felmosolyodik, bár a válaszon kissé meglepődik. Majd nyugtázza annyival, ő ráér, hosszú az a hajóút... ha megéli azt, hogy visszatérhessen. És, ha már visszatér, ajándékkal tér vissza, úgy is rá lett bízva a választás. Őt is nyomja az álom és mint sokminden másnak sem, ennek sem akar sokáig ellenállni.*
-Jó éjt neked is... és vigyázz magadra, amíg nem leszek.
*Bár nem kéne, de aggódik miatta. És az utazása során is aggódni fog, így még hosszabbra nyújtva az amúgy sem kellemes távozás élményét. *
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-06 02:06:06
Üzenet elküldve: 2014-08-06 02:06:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Elégedett mosolygással hallgatja Zaranirt, és bár nem teljesen hiszi el neki, hogy az utóbb csak félreértette volna, mégsem tud most haragudni rá.*
- Nekem nem úgy tűnt... *Durcásan húzza el a száját, majd a férfi szemeibe néz, ha hazudik, legalább érez majd némi bűntudatot.* De ha te mondod...
*Durcás grimaszát azonban hamar leváltja mézédes mosolygásra, ahogy elhangzik az áhított szó. Nem gondolta volna, hogy ennyire kellemes érzés lesz majd hallani, végülis nem állnak olyan közel, hogy bármit is jelentsen.*
- Ezt el is várom. *Kacsint rá, de még véletlenül sem mondaná ki, hogy viszonozza az érzést. Valószínűleg büszkesége még egy jó darabig megakadályozza majd, ogy ilyesmit ismerjen el.
Kivételesen egyáltalán nem zavarja Zaranir érintése, óvatosan közelebb helyezkedik, a férfi mellkasán pihentetve meg fejét, erősen kétli, hogy zavarná őt ezzel.*
- Lepj meg valamivel.
*Mosolyog, azonban az álmosság rajta is erőt vesz, fáradtan hunyja le szemeit, és mégha ez nem is igazán jó ötlet, erre az éjszakára az ismeretlen férfira bízza magát. Remélhetőleg bizalma nem az ellenállhatatlan szőke tincseknek, és Zaranir mosolyának köszönhető, de ilyesmiben még ő maga sem fogadna.*
- Jó éjt, kereskedő fiú.
*Mosolyodik el mégegyszer, mielőtt engedne az álmosságnak, és hacsak meg nem akadályozzák ebben, percek kérdése csak, hogy el is aludjon.*
*Elégedett mosolygással hallgatja Zaranirt, és bár nem teljesen hiszi el neki, hogy az utóbb csak félreértette volna, mégsem tud most haragudni rá.*
- Nekem nem úgy tűnt... *Durcásan húzza el a száját, majd a férfi szemeibe néz, ha hazudik, legalább érez majd némi bűntudatot.* De ha te mondod...
*Durcás grimaszát azonban hamar leváltja mézédes mosolygásra, ahogy elhangzik az áhított szó. Nem gondolta volna, hogy ennyire kellemes érzés lesz majd hallani, végülis nem állnak olyan közel, hogy bármit is jelentsen.*
- Ezt el is várom. *Kacsint rá, de még véletlenül sem mondaná ki, hogy viszonozza az érzést. Valószínűleg büszkesége még egy jó darabig megakadályozza majd, ogy ilyesmit ismerjen el.
Kivételesen egyáltalán nem zavarja Zaranir érintése, óvatosan közelebb helyezkedik, a férfi mellkasán pihentetve meg fejét, erősen kétli, hogy zavarná őt ezzel.*
- Lepj meg valamivel.
*Mosolyog, azonban az álmosság rajta is erőt vesz, fáradtan hunyja le szemeit, és mégha ez nem is igazán jó ötlet, erre az éjszakára az ismeretlen férfira bízza magát. Remélhetőleg bizalma nem az ellenállhatatlan szőke tincseknek, és Zaranir mosolyának köszönhető, de ilyesmiben még ő maga sem fogadna.*
- Jó éjt, kereskedő fiú.
*Mosolyodik el mégegyszer, mielőtt engedne az álmosságnak, és hacsak meg nem akadályozzák ebben, percek kérdése csak, hogy el is aludjon.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-06 01:04:12
Üzenet elküldve: 2014-08-06 01:04:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Gyenge koncentrációjából, amelyet a jövendőbeli helyzete átgondolása kívánt, egy kisebb, ám annál kellemesebb esemény szakítja meg. Félszemmel sandán megtekinti, majd nyugalommal nyugtázza, hogy csak Rika pihent le mellé. A kérdés gyorsan visszarepteti a valóság szűkös keretei közé és eszébe ötlik, hogy éppen miről is van szó. Elsomolyodik.*
-Természetesen nem tudnék haragudni rád, csak gondoltam, szeretnél egy kicsit egyedül lenni...
*Küldi válaszát hasonló hangerőben, nem mintha Djeckalék annyira figyelnének rájuk, el, de ő is nyugovóra térne és ezt a nyugodt hangulatot sem zargatná inkább. Azt, hogy egy keveset ténylegesen bosszankodott a dolog felett, nem muszáj elárulnia és bizonyos értelemben egyáltalán nem hazudott, tényleg nem tud haragudni rá. Nem mintha nagyon a látszaton túl lenne becsülete, de talán ezeket elszámoltathatja a túlsó váltónál, enyhített büntetés reményében. A vallatás reményében tett kijelentésre egy játékos mosolyt vet fel arcán, így fektében nem tagadhatja, hogy Rika közel áll a szívéhez, fizikailag sem.*
-Kedvellek.
*Bár nem érti miért, jólesett neki kimondani ezt az annyira sokat mégsem jelentő szót. Hiszen nem a kezét kérte meg, bár azt nem tagadja, hogy volt olyan állapota az estének, amikor hirtelen felindulásból ez be is következhetett volna. Amennyiben Rika sem próbál elzárkózni a dologtól, átkarolná a féloldalán fekvőt, mégiscsak mintha neki kéne rá vigyáznia, legalábbis mást nem lát. Tőle pedig majd megvédi magát, ahogy látta, elég jól megy ez Rikának. *
- Visszafele hozzak valami ajándékot?
*Úgy is fog hozni, de azért megkérdezi, hátha kíván valamit. Már kissé félálomban dereng, összefüggéstelenednek a gondolatai. De jól érzi magát, egyelőre ez a fontos.*
*Gyenge koncentrációjából, amelyet a jövendőbeli helyzete átgondolása kívánt, egy kisebb, ám annál kellemesebb esemény szakítja meg. Félszemmel sandán megtekinti, majd nyugalommal nyugtázza, hogy csak Rika pihent le mellé. A kérdés gyorsan visszarepteti a valóság szűkös keretei közé és eszébe ötlik, hogy éppen miről is van szó. Elsomolyodik.*
-Természetesen nem tudnék haragudni rád, csak gondoltam, szeretnél egy kicsit egyedül lenni...
*Küldi válaszát hasonló hangerőben, nem mintha Djeckalék annyira figyelnének rájuk, el, de ő is nyugovóra térne és ezt a nyugodt hangulatot sem zargatná inkább. Azt, hogy egy keveset ténylegesen bosszankodott a dolog felett, nem muszáj elárulnia és bizonyos értelemben egyáltalán nem hazudott, tényleg nem tud haragudni rá. Nem mintha nagyon a látszaton túl lenne becsülete, de talán ezeket elszámoltathatja a túlsó váltónál, enyhített büntetés reményében. A vallatás reményében tett kijelentésre egy játékos mosolyt vet fel arcán, így fektében nem tagadhatja, hogy Rika közel áll a szívéhez, fizikailag sem.*
-Kedvellek.
*Bár nem érti miért, jólesett neki kimondani ezt az annyira sokat mégsem jelentő szót. Hiszen nem a kezét kérte meg, bár azt nem tagadja, hogy volt olyan állapota az estének, amikor hirtelen felindulásból ez be is következhetett volna. Amennyiben Rika sem próbál elzárkózni a dologtól, átkarolná a féloldalán fekvőt, mégiscsak mintha neki kéne rá vigyáznia, legalábbis mást nem lát. Tőle pedig majd megvédi magát, ahogy látta, elég jól megy ez Rikának. *
- Visszafele hozzak valami ajándékot?
*Úgy is fog hozni, de azért megkérdezi, hátha kíván valamit. Már kissé félálomban dereng, összefüggéstelenednek a gondolatai. De jól érzi magát, egyelőre ez a fontos.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-06 00:58:36
Üzenet elküldve: 2014-08-06 00:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Kis bagázs //
*Zaranir és Rika úgy tűnik, elvannak kettesben. Főleg előbbi, ki mintha álomra kívánná hajtani fejét, miután valami papirost átbogarászott. Nem is akar több időt pazarolni rájuk. Majd ha ne lesz ennyire rajta a másik férfi, akkor megkörnyékezi őt is. Addig pedig ezzel a lábán helyet foglalóval kezd valamit. Talán meg tudja győzni valamelyikük a másikat, hogy ő legyen a kapitány, egy kétszemélyes ágy forrósága mellett. Mármint azon.*
- Akkor dobd magad arrébb, ma este a melleid lesznek a párnám!
*Nevet fel a kalóz, majd a megmaradt rumra támad még, hogy gyilkolja tovább kis készületüket. Más már úgy tűnik, nem vágyik ilyen szórakozásra, mit az alkohol nyújtana, így egymaga szürcsöl még pár kortyot. Aztán, hacsak Asmä nem vette komolyan, akkor bizony mindenféle helyváltoztatás nélkül simogatja tovább, míg ő is elfekszik. Kezdenek leragadni a szemei, amire csak egy lapáttal tesz, hogy belekezd valami dalocskába a nő, de még csak nem is vadító kalóznóta, andalítónak hat inkább... Nem kell sok idő, hogy Djeckal a ló bőrét húzza. S hogy mit hoz a másnap, a jó ég se tudja, talán csak a Szerencse Asszonya.*
*Zaranir és Rika úgy tűnik, elvannak kettesben. Főleg előbbi, ki mintha álomra kívánná hajtani fejét, miután valami papirost átbogarászott. Nem is akar több időt pazarolni rájuk. Majd ha ne lesz ennyire rajta a másik férfi, akkor megkörnyékezi őt is. Addig pedig ezzel a lábán helyet foglalóval kezd valamit. Talán meg tudja győzni valamelyikük a másikat, hogy ő legyen a kapitány, egy kétszemélyes ágy forrósága mellett. Mármint azon.*
- Akkor dobd magad arrébb, ma este a melleid lesznek a párnám!
*Nevet fel a kalóz, majd a megmaradt rumra támad még, hogy gyilkolja tovább kis készületüket. Más már úgy tűnik, nem vágyik ilyen szórakozásra, mit az alkohol nyújtana, így egymaga szürcsöl még pár kortyot. Aztán, hacsak Asmä nem vette komolyan, akkor bizony mindenféle helyváltoztatás nélkül simogatja tovább, míg ő is elfekszik. Kezdenek leragadni a szemei, amire csak egy lapáttal tesz, hogy belekezd valami dalocskába a nő, de még csak nem is vadító kalóznóta, andalítónak hat inkább... Nem kell sok idő, hogy Djeckal a ló bőrét húzza. S hogy mit hoz a másnap, a jó ég se tudja, talán csak a Szerencse Asszonya.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-08-05 21:13:40
Üzenet elküldve: 2014-08-05 21:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Valószínűleg eddig ki nem mondott szabály, bár kimondásra érdemes lenne, hogy ne hergeljük azt, akinek a lábán fekszünk, hacsak nem akarunk egy tarkórúgást. Asmä azonban nincs illemtudó állapotában, és halvány, de annál elégedettebb mosollyal nyugtázza, hogy Djeck kapitánynak titulálta, bár agya reálisan gondolkodó, jelenleg kisebbségben lévő része nagyon is tudja, hogy ez nem fog ennyire egyszerűen megoldódni.*
A kapitány oda fekszik, ahova akar *közli, és most már csak azért sem mozdul, pedig egy másodperccel korábban még szándékában állt.
Rika és Zaranir visszatért a saját társalgásához, pontosabban Zaranir mintha aludni igyekezne, Rika meg visszatért a társalgáshoz, de ez a másik páros szempontjából lényegtelen. Asmä semmit sem tesz a simogatás ellen, hiszen tulajdonképpen nem is bánja. Hogy teljesen idillivé tegye a békés kis jelenetet, előkotor emlékei közül egy régi elf altatódalt, és halkan énekelni kezd. Meglepi, milyen könnyen eszébe jut a szöveg, a vásárokon és kocsmákban általában nem ezeket a dalokat kérik tőle, így nemigen énekli őket mostanában. De úgy lehet ez, mint sok minden mással, amit az elf kicsi korában tanul - néha háttérbe szorul az évek során, aztán teljesen hibátlanul kerül elő, amikor ismét szükség van rá.*
*Valószínűleg eddig ki nem mondott szabály, bár kimondásra érdemes lenne, hogy ne hergeljük azt, akinek a lábán fekszünk, hacsak nem akarunk egy tarkórúgást. Asmä azonban nincs illemtudó állapotában, és halvány, de annál elégedettebb mosollyal nyugtázza, hogy Djeck kapitánynak titulálta, bár agya reálisan gondolkodó, jelenleg kisebbségben lévő része nagyon is tudja, hogy ez nem fog ennyire egyszerűen megoldódni.*
A kapitány oda fekszik, ahova akar *közli, és most már csak azért sem mozdul, pedig egy másodperccel korábban még szándékában állt.
Rika és Zaranir visszatért a saját társalgásához, pontosabban Zaranir mintha aludni igyekezne, Rika meg visszatért a társalgáshoz, de ez a másik páros szempontjából lényegtelen. Asmä semmit sem tesz a simogatás ellen, hiszen tulajdonképpen nem is bánja. Hogy teljesen idillivé tegye a békés kis jelenetet, előkotor emlékei közül egy régi elf altatódalt, és halkan énekelni kezd. Meglepi, milyen könnyen eszébe jut a szöveg, a vásárokon és kocsmákban általában nem ezeket a dalokat kérik tőle, így nemigen énekli őket mostanában. De úgy lehet ez, mint sok minden mással, amit az elf kicsi korában tanul - néha háttérbe szorul az évek során, aztán teljesen hibátlanul kerül elő, amikor ismét szükség van rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260