Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:29:33
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:29:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Éles gyakorlat//
*Ahogy Vesyra pengéje lesújt, a kapitány még védeni próbál, de ahogy a másik oldalra kerül valamilyen módon a csapás, csak egy meglepett lélegzetvételt képes produkálni.
A penge egyre közelebb süvít a Csempészkirály oldalához, ahol is nagy eséllyel halálos seb lesz. És már csak centik vannak hátra... Ekkor egy hirtelen fémes koppanás, és a kapitány meglepett lélegzetvétele egy fülrepesztő röhögésbe csap át.*
- Kis madárkám, csak nem hiszed, hogy védtelenül állok egy olyan hajón, ahol mindenki a helyemre fente a fogát? Zubbony alá egy kis vért, és az élet mindig szé...
*Mondatát már nem tudja befejezni, mert hátulról hirtelen valami ledönti a lábáról. Lumir. A kardot nem tudják megkaparintani, mivel az hátra repült, balgaság lenne utána menni, kockáztatva ezzel egy újabb harcot. Inkább fussanak.*
*Ahogy Vesyra pengéje lesújt, a kapitány még védeni próbál, de ahogy a másik oldalra kerül valamilyen módon a csapás, csak egy meglepett lélegzetvételt képes produkálni.
A penge egyre közelebb süvít a Csempészkirály oldalához, ahol is nagy eséllyel halálos seb lesz. És már csak centik vannak hátra... Ekkor egy hirtelen fémes koppanás, és a kapitány meglepett lélegzetvétele egy fülrepesztő röhögésbe csap át.*
- Kis madárkám, csak nem hiszed, hogy védtelenül állok egy olyan hajón, ahol mindenki a helyemre fente a fogát? Zubbony alá egy kis vért, és az élet mindig szé...
*Mondatát már nem tudja befejezni, mert hátulról hirtelen valami ledönti a lábáról. Lumir. A kardot nem tudják megkaparintani, mivel az hátra repült, balgaság lenne utána menni, kockáztatva ezzel egy újabb harcot. Inkább fussanak.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:09:08
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:09:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
*Lumir alaposan megfejeli a falat, másodpercekkel később a csata zajára, az ajtófélfán széttörő szék hangjára tér magához. Megragadja a kardja markolatát, de mivel első próbálkozásra nem tudja kihúzni azt a falból, ott hagyja, és megindul a kiáltás irányába. Egy lépés után kitisztul előtte a kép is, és azonnal futásnak ered, néhány lépés alatt szerzett lendületét kihasználva nekirohan a férfinak, míg Vesyra oldal van, az eséstől relatív biztonságban. Lumir észre sem veszi, hogy a tündér támadást indított a kalóz felé, úgyhogy csak a vak szerencsén múlik, hogy nem ő kapja a pengéjének a javát.
Ha sikerül ledönteni a kapitányt a lábáról, odaszól a lánynak:*
-Tűnés, mielőtt a többi észhez tér!
*Lumir alaposan megfejeli a falat, másodpercekkel később a csata zajára, az ajtófélfán széttörő szék hangjára tér magához. Megragadja a kardja markolatát, de mivel első próbálkozásra nem tudja kihúzni azt a falból, ott hagyja, és megindul a kiáltás irányába. Egy lépés után kitisztul előtte a kép is, és azonnal futásnak ered, néhány lépés alatt szerzett lendületét kihasználva nekirohan a férfinak, míg Vesyra oldal van, az eséstől relatív biztonságban. Lumir észre sem veszi, hogy a tündér támadást indított a kalóz felé, úgyhogy csak a vak szerencsén múlik, hogy nem ő kapja a pengéjének a javát.
Ha sikerül ledönteni a kapitányt a lábáról, odaszól a lánynak:*
-Tűnés, mielőtt a többi észhez tér!
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 14:57:38
Üzenet elküldve: 2015-06-17 14:57:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
-Lumir! *Kiált fel a tündér, amikor látja, hogy barátja a falnak zuhan. Észreveszi, hogy a Csempészkirály felé fut és hozzávágja a széket. Ves a szárnyait kitárva elrepül a felé közeledő szék elől, majd a kezében lévő két karddal megpróbálja elhárítani a csempész csapását, aminek az az eredménye, hogy a kard egy kisebb vágást eredményez Vesyra karjába, de ezt a fájdalmat figyelmen kívül hagyva a tündér egy vágást indít a bandita bal oldalának, de szárnyait használva a csapás előtt átmanőverezi mozdulatait úgy, hogy most már a bandita jobb oldala felé tart a támadás.*
~Megcsinálod... megcsinálod!~
*gondolja a tündér, és reménykedik a csapás sikerében, mivel a karján ejtett seb valószínűleg több támadást már nem fog kibírni...*
-Lumir! *Kiált fel a tündér, amikor látja, hogy barátja a falnak zuhan. Észreveszi, hogy a Csempészkirály felé fut és hozzávágja a széket. Ves a szárnyait kitárva elrepül a felé közeledő szék elől, majd a kezében lévő két karddal megpróbálja elhárítani a csempész csapását, aminek az az eredménye, hogy a kard egy kisebb vágást eredményez Vesyra karjába, de ezt a fájdalmat figyelmen kívül hagyva a tündér egy vágást indít a bandita bal oldalának, de szárnyait használva a csapás előtt átmanőverezi mozdulatait úgy, hogy most már a bandita jobb oldala felé tart a támadás.*
~Megcsinálod... megcsinálod!~
*gondolja a tündér, és reménykedik a csapás sikerében, mivel a karján ejtett seb valószínűleg több támadást már nem fog kibírni...*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 14:38:55
Üzenet elküldve: 2015-06-17 14:38:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Éles gyakorlat//
- Lám, lám, kiszabadultak a kalitkából a madárkák. *ahogy a kalóz skorbutos vigyora felvillan, látszik, hogy az itt-ott kiesett fogak helyébe aranyfogakat öntettek. Elég gazdag hapsi lehet, ha már egyszer ilyenre telik.* - Akkor táncoljunk, madárkáim.
*Kardja markolatával gyomorszájon vágja Lumirt, majd kecsesen eltáncol mellette, és amint mögé kerül, még hátulról a talpával hátba rúgja a férfit, aki így a falnak eshet, és bizony nagy eséllyel a falnak esik egy ilyen erejű rúgástól. Ezután az igen kreatív és maga módján gyönyörű megmozdulás után a tündér felé veszi az irányt, menet közben röhögve kap fel egy széket, és üvöltve a lányhoz vágja. Nincs sok idő a gondolkodásra, ha elugrik akkor az fáj, ha marad akkor az is fáj, csak az még jobban.
Ha a lány a földre került -ha azért, mert telibe kapta a széket, vagy ha nem-, akkor a Csempészkirály furcsa kardjával egyenest a lány nyaka felé sújt. E csapás elől csak elgurulni lehet, vagy meghalni. A furcsa kard viszont igen veszélyes. Olyan, mint egy, a keleti népeknél használatos fegyver, a vaskarom. Bura alakú markolat, melynek egyik végéből a másikba egy kis fadarab húzódik, amire rá lehet markolni, így kell fogni a fegyvert, és ebből a bronzburából három, szablya hosszúságú karomszerű valami áll ki. Mintha egy óriási macska karmai lennének, és leég nehéznek tűnnek, viszont könnyeden és gyorsan forgatja a tag. Talán valami nagyon könnyű fém, valamelyik távoli városból. Ha sikerül legyőzniük a kapitányt, akkor érdemes eltenni ezt a fegyvert, elég jól elboldogulhat vele a gazdája.*
- Lám, lám, kiszabadultak a kalitkából a madárkák. *ahogy a kalóz skorbutos vigyora felvillan, látszik, hogy az itt-ott kiesett fogak helyébe aranyfogakat öntettek. Elég gazdag hapsi lehet, ha már egyszer ilyenre telik.* - Akkor táncoljunk, madárkáim.
*Kardja markolatával gyomorszájon vágja Lumirt, majd kecsesen eltáncol mellette, és amint mögé kerül, még hátulról a talpával hátba rúgja a férfit, aki így a falnak eshet, és bizony nagy eséllyel a falnak esik egy ilyen erejű rúgástól. Ezután az igen kreatív és maga módján gyönyörű megmozdulás után a tündér felé veszi az irányt, menet közben röhögve kap fel egy széket, és üvöltve a lányhoz vágja. Nincs sok idő a gondolkodásra, ha elugrik akkor az fáj, ha marad akkor az is fáj, csak az még jobban.
Ha a lány a földre került -ha azért, mert telibe kapta a széket, vagy ha nem-, akkor a Csempészkirály furcsa kardjával egyenest a lány nyaka felé sújt. E csapás elől csak elgurulni lehet, vagy meghalni. A furcsa kard viszont igen veszélyes. Olyan, mint egy, a keleti népeknél használatos fegyver, a vaskarom. Bura alakú markolat, melynek egyik végéből a másikba egy kis fadarab húzódik, amire rá lehet markolni, így kell fogni a fegyvert, és ebből a bronzburából három, szablya hosszúságú karomszerű valami áll ki. Mintha egy óriási macska karmai lennének, és leég nehéznek tűnnek, viszont könnyeden és gyorsan forgatja a tag. Talán valami nagyon könnyű fém, valamelyik távoli városból. Ha sikerül legyőzniük a kapitányt, akkor érdemes eltenni ezt a fegyvert, elég jól elboldogulhat vele a gazdája.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:40:58
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
*Néma csendben nézi a már-már rémisztő, érzékektől megfosztott falat bámuló kapitányt.*
~Ennyire részeg?~
*Vesyra az ékszerét megpillantván jól láthatóan megnyugszik, nem is szomjazik már a vérre. Elcseni a hőn áhított darabokat teljesen némán az asztalról. Minden másodperc perceknek tűnik, Lumir a saját szívverését hallgatja, és próbálja csitítani azt, mert már attól fél, hogy a fazon azt fogja hamarabb észrevenni, mint a lopakodó lányt.*
~Meg van, akkor most ugyanígy, kifelé, nyugodtan.~
*Telepatikusan kommunikál a lánnyal, persze hasztalan, de csak adja a tanácsokat. Már az ajtó lépne kifelé, mikor megnyikordul a talpa alatt a padló. Ebben a pillanatban Lumir azonnal kardot ránt és a hegyét egyenesen a vezetőjük háta felé indítja meg, olyan gyorsasággal, amilyet eddig ritkán produkált.*
~Nem hallhatja sen-~
*A vetezőjük azonnal a zsoldos felé fordul, karddal a kezében és eltéríti Lumir kardját, ami épphogy elhalad a dereka mellett, és centikre belemélyed a hajó falába. Szinte milliméterekre Lumir arcától vigyorog a Csempészkirály.*
A hozzászólás írója (Lumir Arden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 13:42:29
*Néma csendben nézi a már-már rémisztő, érzékektől megfosztott falat bámuló kapitányt.*
~Ennyire részeg?~
*Vesyra az ékszerét megpillantván jól láthatóan megnyugszik, nem is szomjazik már a vérre. Elcseni a hőn áhított darabokat teljesen némán az asztalról. Minden másodperc perceknek tűnik, Lumir a saját szívverését hallgatja, és próbálja csitítani azt, mert már attól fél, hogy a fazon azt fogja hamarabb észrevenni, mint a lopakodó lányt.*
~Meg van, akkor most ugyanígy, kifelé, nyugodtan.~
*Telepatikusan kommunikál a lánnyal, persze hasztalan, de csak adja a tanácsokat. Már az ajtó lépne kifelé, mikor megnyikordul a talpa alatt a padló. Ebben a pillanatban Lumir azonnal kardot ránt és a hegyét egyenesen a vezetőjük háta felé indítja meg, olyan gyorsasággal, amilyet eddig ritkán produkált.*
~Nem hallhatja sen-~
*A vetezőjük azonnal a zsoldos felé fordul, karddal a kezében és eltéríti Lumir kardját, ami épphogy elhalad a dereka mellett, és centikre belemélyed a hajó falába. Szinte milliméterekre Lumir arcától vigyorog a Csempészkirály.*
A hozzászólás írója (Lumir Arden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 13:42:29
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:04:08
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:04:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
*Ves követi a barátját, és amint belépnek az ajtón, észreveszi a falnál álló, velük háttal levő kapitányt, aki pont az a személy volt, aki elrabolta őket. Gondolkozik, hogy halkan vagy hangosan tegye el láb alól, de közben emlékszik arra, hogy Lumir kifejezetten kérte, hogy mindig mögötte menjen. A fellegekig fokozódnak az izgalmak, mikor Vesyra észreveszi az asztalon kettejük ékszereit. Rájuk mutat, és reménykedik abban, hogy Lumir is észreveszi. Vesyra pehelysúlyát kihasználva lassan odalopózik az asztalhoz, és sikeresen leveszi róla a gyűrűket, majd lassan visszahátrál. Tarsolyába rakja az ékszereket és elindul visszafelé, mikor a fa amin lépked el kezdett nyikorogni...*
*Ves követi a barátját, és amint belépnek az ajtón, észreveszi a falnál álló, velük háttal levő kapitányt, aki pont az a személy volt, aki elrabolta őket. Gondolkozik, hogy halkan vagy hangosan tegye el láb alól, de közben emlékszik arra, hogy Lumir kifejezetten kérte, hogy mindig mögötte menjen. A fellegekig fokozódnak az izgalmak, mikor Vesyra észreveszi az asztalon kettejük ékszereit. Rájuk mutat, és reménykedik abban, hogy Lumir is észreveszi. Vesyra pehelysúlyát kihasználva lassan odalopózik az asztalhoz, és sikeresen leveszi róla a gyűrűket, majd lassan visszahátrál. Tarsolyába rakja az ékszereket és elindul visszafelé, mikor a fa amin lépked el kezdett nyikorogni...*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:03:56
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
// Úr-szolga //
*A férfi mosolyát látva az ő arcán is barátságos mosoly terül szét; úgy látszik egész hamar sikerült meggyőznie az urat.*
- Tényleg? Nagyon köszönöm, nem fog bennem csalódni. És ne aggódjon, befogom a szám, mármint megpróbálom... *Javítja ki magát, mivel tudja, hogy a felesleges mondatokelnyelése lesz talán a legnehezebb feladat.* Viszont a cipelés menni fog, lehet, hogy nem látszik rajtam, de bírni fogom, úgyhogy nyugodtan bízza rám minden cuccát.
*S már nyújtja is két vékonyka, viszont igazán kitartó kezecskéjét, hogy átvegye a holmikat.*
- Őszintén szólva, hívhat ahogy szeretne, nem veszem magamra a megjegyzéseket, de ha a nevemre vonatkozott a kérdés, akkor maradjunk a Dinaranál. És én hogy szólíthatom? Vagy legyen csak "uram"?
*Szerencsére észreveszi magát, mielőtt (ismét) teljesen belemelegedve a kérdésekbe, így gyorsan témát vált.*
- Ami pedig a vöröset illeti, a Rumos Rókalyukat ajánlanám. Ugyan nem egy úri szálló, viszont isteniek a halételeik, a bor pedig tényleg kivételesen zamatos. És nem mellesleg a szállás sem kifogásolható, legalábbis szerintem igen méltányos az árakat tekintve. Jöjjön utánam, mutatom is az utat!
*Fejezi be végül a kis monológját, és már indul is az említett fogadó felé.*
*A férfi mosolyát látva az ő arcán is barátságos mosoly terül szét; úgy látszik egész hamar sikerült meggyőznie az urat.*
- Tényleg? Nagyon köszönöm, nem fog bennem csalódni. És ne aggódjon, befogom a szám, mármint megpróbálom... *Javítja ki magát, mivel tudja, hogy a felesleges mondatokelnyelése lesz talán a legnehezebb feladat.* Viszont a cipelés menni fog, lehet, hogy nem látszik rajtam, de bírni fogom, úgyhogy nyugodtan bízza rám minden cuccát.
*S már nyújtja is két vékonyka, viszont igazán kitartó kezecskéjét, hogy átvegye a holmikat.*
- Őszintén szólva, hívhat ahogy szeretne, nem veszem magamra a megjegyzéseket, de ha a nevemre vonatkozott a kérdés, akkor maradjunk a Dinaranál. És én hogy szólíthatom? Vagy legyen csak "uram"?
*Szerencsére észreveszi magát, mielőtt (ismét) teljesen belemelegedve a kérdésekbe, így gyorsan témát vált.*
- Ami pedig a vöröset illeti, a Rumos Rókalyukat ajánlanám. Ugyan nem egy úri szálló, viszont isteniek a halételeik, a bor pedig tényleg kivételesen zamatos. És nem mellesleg a szállás sem kifogásolható, legalábbis szerintem igen méltányos az árakat tekintve. Jöjjön utánam, mutatom is az utat!
*Fejezi be végül a kis monológját, és már indul is az említett fogadó felé.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 12:03:58
Üzenet elküldve: 2015-06-17 12:03:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Úr-szolga //
*A lány érvelése sajnos minden tekintettben helytálló. A környéken csak úgy hemzseghetnek a hordárok, akik némi pénzért szinte mindenre képesek, sőt néhányuk még biztos többre is. Valahin számára pedig az lenne a legjobb, ha nem minden percben hátrafelé kellene lesnie és várnia mikor is vágják át a torkát egy szűk sikátorban, ahol bizony vajnyi haszna van az oldalán lógó kardnak. Ez a leány pedig kevés veszélyt hordozhat magában, hiszen még a félig lovagi, félig zsoldosokra jellemző páncélt is nehezére eshet megemelni. Bár a sok évnyi tapasztalat alatt, az ember ebben az egyben nem lehet mindig biztos. Valahin látott már olyan törpét, aki két mázsát emelt fel, pedig arra még ő is fogadott, hogy ez lehetetlen. Sajnos akkor tévedett és tíz aranya bánta. Máskülönben pedig igazán jó bort találni, egy ismeretlen városban, éppolyan szerencse kérdése, mind megtalálni egy apró kis tűt a szénakazalban. Ugyanakkor vannak olyan dolgok, melyek még a lovag számára is túlzóak ~Még hogy varrni?~ húzza fel a szemöldökét a lány ezen kijelentése során, apró kis mosoly engedve meg magának. ~Azt nem hiszem, hiszen még a saját ruháit is csupán megfoltozni tudta. Vajnyi esélye lenne ezzel a brokát zekével!~ nyugtatótan emeli fel a kezét, hogy ezzel is csitítsa a leányt.*
- Elég lesz. *arcára barátságos mosoly ül ki* Meggyőztél és úgy döntöttem felfogadlak. Csupán ne fecsegj ennyit feleslegesen és tud hol a helyed. *az övén logó erszényéhez nyúl* Egy napra 1 arany ha cipeled a páncélom. *emel ki egy apró kis aranyérmét, ahogyan megmutatja a leányzónak, ezzel is jelezve az összeget.* Még egy, ha megmutatod ebben a sz-rtol bűzlő városban, hogy hol mérik a legjobb vöröset. *még egy apró kis érme jelenik meg a kezében, még hangsúlyosabbá téve az összeget.* És kellően megfizetlek, ha elárulsz mindent Arthenior-ról. *széles mosolya és a lány szemei előtt lévő érmék a lehető leghangsúlyosabbá teszik az ajánlatát.* Nos akkor mutasd az utat … *hangja elhal, miközben a lány zöld szemeibe tekint.* … hogy is hívjalak leány? *gúnyos hangja, talán szándékosan lett olyan, amilyen, ki tudja.*
*A lány érvelése sajnos minden tekintettben helytálló. A környéken csak úgy hemzseghetnek a hordárok, akik némi pénzért szinte mindenre képesek, sőt néhányuk még biztos többre is. Valahin számára pedig az lenne a legjobb, ha nem minden percben hátrafelé kellene lesnie és várnia mikor is vágják át a torkát egy szűk sikátorban, ahol bizony vajnyi haszna van az oldalán lógó kardnak. Ez a leány pedig kevés veszélyt hordozhat magában, hiszen még a félig lovagi, félig zsoldosokra jellemző páncélt is nehezére eshet megemelni. Bár a sok évnyi tapasztalat alatt, az ember ebben az egyben nem lehet mindig biztos. Valahin látott már olyan törpét, aki két mázsát emelt fel, pedig arra még ő is fogadott, hogy ez lehetetlen. Sajnos akkor tévedett és tíz aranya bánta. Máskülönben pedig igazán jó bort találni, egy ismeretlen városban, éppolyan szerencse kérdése, mind megtalálni egy apró kis tűt a szénakazalban. Ugyanakkor vannak olyan dolgok, melyek még a lovag számára is túlzóak ~Még hogy varrni?~ húzza fel a szemöldökét a lány ezen kijelentése során, apró kis mosoly engedve meg magának. ~Azt nem hiszem, hiszen még a saját ruháit is csupán megfoltozni tudta. Vajnyi esélye lenne ezzel a brokát zekével!~ nyugtatótan emeli fel a kezét, hogy ezzel is csitítsa a leányt.*
- Elég lesz. *arcára barátságos mosoly ül ki* Meggyőztél és úgy döntöttem felfogadlak. Csupán ne fecsegj ennyit feleslegesen és tud hol a helyed. *az övén logó erszényéhez nyúl* Egy napra 1 arany ha cipeled a páncélom. *emel ki egy apró kis aranyérmét, ahogyan megmutatja a leányzónak, ezzel is jelezve az összeget.* Még egy, ha megmutatod ebben a sz-rtol bűzlő városban, hogy hol mérik a legjobb vöröset. *még egy apró kis érme jelenik meg a kezében, még hangsúlyosabbá téve az összeget.* És kellően megfizetlek, ha elárulsz mindent Arthenior-ról. *széles mosolya és a lány szemei előtt lévő érmék a lehető leghangsúlyosabbá teszik az ajánlatát.* Nos akkor mutasd az utat … *hangja elhal, miközben a lány zöld szemeibe tekint.* … hogy is hívjalak leány? *gúnyos hangja, talán szándékosan lett olyan, amilyen, ki tudja.*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 10:23:05
Üzenet elküldve: 2015-06-17 10:23:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
// Úr-szolga //
* Nem számított ilyen reakcióra. Abban ugyan biztos volt, hogy nem fogja rögtön elnyerni az idegen rokonszenvét, hát még a bizalmát, de erre ő sem számított. Ahogy a férfi felé pillant mintha a félelem félreismerhetetlen csillogását venné észre, ám olyan hamar eltűnik, hogy egy másodperccel később már nem is biztos benne, hogy egyáltalán ott volt az az érzelem. Talán csak képzelődött...*
- Hogy miért? *Ismétli gúnyosan a kérdést. Egyáltalán nem ingatja meg a férfi hirtelen jött határozott fellépése, több kell ahhoz, hogy őt eltántorítsák valamitől. S nem utolsó sorban segíteni is szokott neki ez a hozzáállás, mivel inkább engednek neki, csak hagyja abba a hablatyolást.*
- Úgy látom, maga tényleg nem ismeri ezt a helyet. Italmérő hely van bőven, ez tény, de ezeknek legalább a felében nem látják szívesen a magafajtákat. Nem mintha azt hinném, hogy nem tudja megvédeni magát, de még egy összeszólalkozásban is segítségére lehetek, hiszen ha én viszem a csomagokat, akkor sokkal könnyebb koponyákat betörni... Na jó, ez talán túlzás, és kicsit el is kalandoztam... Viszont ha rám hallgat, akkor biztos, hogy nem keveredik ilyen helyekre. Sőt, a legtöbb utcán olyan rámenős munkakeresők járnak, mint én, akiket gondolom szívesen elkerülne. S nem mellesleg sütni és varrni is tudok, ha esetleg nincs megelégedve a fogadó ételével, vagy elszakad a gúnyája, inge könnyedén meg tudom foltozni.
*Valahin joggal kérdezhetné, hogy fér ennyi levegő egy ilyen apró teremtésbe, de ez örök rejtély marad mindenki számára.*
- És úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet. *Folytatja buzgón.* Ha esetleg át szeretne utazni Artheniorba, meg tudom mutatni a legbiztonságosabb s legrövidebb utakat; egymaga viszont félő, hogy eltévedne a sok ösvény zavarában.
*Most már ő is érzi, hogy kezd túlzásba esni, ezért el is harapja a mondat végét, és mély levegőt véve várja a választ. S ha esetleg ismét elutasítják, van még bőven ötlete, miért lenne szerencséje a férfinak, ha felfogadná maga mellé.*
* Nem számított ilyen reakcióra. Abban ugyan biztos volt, hogy nem fogja rögtön elnyerni az idegen rokonszenvét, hát még a bizalmát, de erre ő sem számított. Ahogy a férfi felé pillant mintha a félelem félreismerhetetlen csillogását venné észre, ám olyan hamar eltűnik, hogy egy másodperccel később már nem is biztos benne, hogy egyáltalán ott volt az az érzelem. Talán csak képzelődött...*
- Hogy miért? *Ismétli gúnyosan a kérdést. Egyáltalán nem ingatja meg a férfi hirtelen jött határozott fellépése, több kell ahhoz, hogy őt eltántorítsák valamitől. S nem utolsó sorban segíteni is szokott neki ez a hozzáállás, mivel inkább engednek neki, csak hagyja abba a hablatyolást.*
- Úgy látom, maga tényleg nem ismeri ezt a helyet. Italmérő hely van bőven, ez tény, de ezeknek legalább a felében nem látják szívesen a magafajtákat. Nem mintha azt hinném, hogy nem tudja megvédeni magát, de még egy összeszólalkozásban is segítségére lehetek, hiszen ha én viszem a csomagokat, akkor sokkal könnyebb koponyákat betörni... Na jó, ez talán túlzás, és kicsit el is kalandoztam... Viszont ha rám hallgat, akkor biztos, hogy nem keveredik ilyen helyekre. Sőt, a legtöbb utcán olyan rámenős munkakeresők járnak, mint én, akiket gondolom szívesen elkerülne. S nem mellesleg sütni és varrni is tudok, ha esetleg nincs megelégedve a fogadó ételével, vagy elszakad a gúnyája, inge könnyedén meg tudom foltozni.
*Valahin joggal kérdezhetné, hogy fér ennyi levegő egy ilyen apró teremtésbe, de ez örök rejtély marad mindenki számára.*
- És úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet. *Folytatja buzgón.* Ha esetleg át szeretne utazni Artheniorba, meg tudom mutatni a legbiztonságosabb s legrövidebb utakat; egymaga viszont félő, hogy eltévedne a sok ösvény zavarában.
*Most már ő is érzi, hogy kezd túlzásba esni, ezért el is harapja a mondat végét, és mély levegőt véve várja a választ. S ha esetleg ismét elutasítják, van még bőven ötlete, miért lenne szerencséje a férfinak, ha felfogadná maga mellé.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-16 23:56:35
Üzenet elküldve: 2015-06-16 23:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úr-szolga//
*Az utcagyerekek úgy reppennek szét Valahin hangja hallatán, mint a verebek a kalászok közül, mikor a gazda artikulátlan és dühtől vegyes hangját hallják. Némelyikük sikongat, mások fejüket fogva rohannak, hátra sem nézve a félelemtől. ~Ez így helyes! Tudniuk kell, hogy hol a helyük.~ nézi őket rezzenéstelen tekintettel a lovag, míg el nem tűnnek a házak között kígyózó sikátorok sötét szegleteiben. ~Oda, ahová valók.~ mosolya halvány, egyáltalán nem vegyül bele gúny vagy éppen elégedettség. Sokkal inkább nyugodtság és békesség sugárzik belőle. Pontosan egy olyan emberé, aki tisztában van a tettei súlyával és aki megingathatatlan abban a hitben amire feltette az életét.*
- Akkor... *Már épp fordulna vissza céljához, mikor egy halk hang vonja magára a figyelmét. Nem is igazán érti, amit hall és nem is foglalkozna vele a kelleténél többet, ha az a bizonyos hang, egy teljesen más hangnemben meg nem szólítja, immáron őt.*
*Az, hogy mit mond, egy pillanatra jelentéktelennek tűnik Valahin számára. A mosoly lehervad az arcáról és dermedten néz az előtte álló leányra. Szemében ha csak egy pillanatra is, furcsa fény csillan, melyre leginkább a félelem szó illene legjobban. ~A haja, pont olyan...~ Szája széle megremeg, de abban a pillanatban, mintha csak észhez térne, megembereli magát. Arca megmerevedik, szemöldöke pedig egy fokkal összébb ér, ahogyan szúrós tekintettel néz végig a lányon. Kisebb nála, sokkal kisebb, jó ha a mellkasáig ér, de a szakadt ruhái ellenére, mégis jól táplált és egészséges kis hölgy. Ezt elárulja a haja fénye és a napsütésben tökéletesen csillogó, hófehér fogai.*
- Miért is kéne a segítséged fiatal hölgy? *Erős keze megragadja a vállán heverő csomagját és egy korábban is látott erős rántással a földre dobja.* A páncélomat elbírom és nem olyan hatalmas ez a város, hogy ne találjak egy jó fogadót, ahol minőségi vöröset kapni. Így kérdezem, miért fizessek neked ezen szolgáltatásokért? *Az arcára kiülő mosoly pedig már inkább gúnyos, mint barátságos.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.17 00:03:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elírások javítása.
*Az utcagyerekek úgy reppennek szét Valahin hangja hallatán, mint a verebek a kalászok közül, mikor a gazda artikulátlan és dühtől vegyes hangját hallják. Némelyikük sikongat, mások fejüket fogva rohannak, hátra sem nézve a félelemtől. ~Ez így helyes! Tudniuk kell, hogy hol a helyük.~ nézi őket rezzenéstelen tekintettel a lovag, míg el nem tűnnek a házak között kígyózó sikátorok sötét szegleteiben. ~Oda, ahová valók.~ mosolya halvány, egyáltalán nem vegyül bele gúny vagy éppen elégedettség. Sokkal inkább nyugodtság és békesség sugárzik belőle. Pontosan egy olyan emberé, aki tisztában van a tettei súlyával és aki megingathatatlan abban a hitben amire feltette az életét.*
- Akkor... *Már épp fordulna vissza céljához, mikor egy halk hang vonja magára a figyelmét. Nem is igazán érti, amit hall és nem is foglalkozna vele a kelleténél többet, ha az a bizonyos hang, egy teljesen más hangnemben meg nem szólítja, immáron őt.*
*Az, hogy mit mond, egy pillanatra jelentéktelennek tűnik Valahin számára. A mosoly lehervad az arcáról és dermedten néz az előtte álló leányra. Szemében ha csak egy pillanatra is, furcsa fény csillan, melyre leginkább a félelem szó illene legjobban. ~A haja, pont olyan...~ Szája széle megremeg, de abban a pillanatban, mintha csak észhez térne, megembereli magát. Arca megmerevedik, szemöldöke pedig egy fokkal összébb ér, ahogyan szúrós tekintettel néz végig a lányon. Kisebb nála, sokkal kisebb, jó ha a mellkasáig ér, de a szakadt ruhái ellenére, mégis jól táplált és egészséges kis hölgy. Ezt elárulja a haja fénye és a napsütésben tökéletesen csillogó, hófehér fogai.*
- Miért is kéne a segítséged fiatal hölgy? *Erős keze megragadja a vállán heverő csomagját és egy korábban is látott erős rántással a földre dobja.* A páncélomat elbírom és nem olyan hatalmas ez a város, hogy ne találjak egy jó fogadót, ahol minőségi vöröset kapni. Így kérdezem, miért fizessek neked ezen szolgáltatásokért? *Az arcára kiülő mosoly pedig már inkább gúnyos, mint barátságos.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.17 00:03:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elírások javítása.
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:34:43
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:34:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
*Saruval ölelt lábainak lépteinek hangja elveszik a kikötő hangos forgatagában. Talán senki sem venné észre a piszkos arcú hölgyet a jól öltözött nemesek, a marcona kalózok és a dolgos kereskedők tömegében, ha haja lángvörös színe nem vonná magára a kíváncsi járókelők tekintetét. Ám ha van is, aki rá pazarol egy kósza pillantást, nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Megszokta már ezt a sokszínű forgatagot, szinte minden napját itt tölti, ám ma nem a friss levegő és a meleg sugarak csalogatták ki sötét vackából; dolga van... pontosabban reméli, hogy lesz. Több, mint egy éve él itt, de amióta a régi gazdája elküldte, csupán alkalmi munkákat kapott, amikből nehezen tud megélni. Tegnap este viszont elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, rendes munkát talál magának.
Szemei izgatottan cikáznak az újonnan érkezettek arcait fürkészve. Abban reménykedik, hogy talál egy előkelő urat vagy hölgyet, aki elég elveszett ahhoz, hogy pár aranyért hajlandó elfogadni a segítségét.
Már dél felé jár az idő, mikor végre megpillant egy ígéretesnek tűnő férfit, akit túlbuzgó utcakölykök ugrálnak körül. Ujjaival lassan a füle mögé tűri arca elé lógó, kócos rubinszín tincseit, majd a legkedvesebb mosolyát felvéve elindul az idegen felé.*
- Bánhatna kicsit finomabban is szegény gyerekekkel. *Dörmögi az orra alá, majd kissé megemeli a hangját.*
- Elnézést uram, segíthetek? *Kérdezi kivillantva meglepően fehér fogait.* Esetleg hozzam a csomagját? Van hol megszállnia? Ha nem, én tudok néhány megfizethető szállást...
*Amíg a férfi nem szól rá, nem hagyja abba a szóáradatot, csak úgy dőlnek belőle a rámenősen segítőkész kérdések.*
*Saruval ölelt lábainak lépteinek hangja elveszik a kikötő hangos forgatagában. Talán senki sem venné észre a piszkos arcú hölgyet a jól öltözött nemesek, a marcona kalózok és a dolgos kereskedők tömegében, ha haja lángvörös színe nem vonná magára a kíváncsi járókelők tekintetét. Ám ha van is, aki rá pazarol egy kósza pillantást, nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Megszokta már ezt a sokszínű forgatagot, szinte minden napját itt tölti, ám ma nem a friss levegő és a meleg sugarak csalogatták ki sötét vackából; dolga van... pontosabban reméli, hogy lesz. Több, mint egy éve él itt, de amióta a régi gazdája elküldte, csupán alkalmi munkákat kapott, amikből nehezen tud megélni. Tegnap este viszont elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, rendes munkát talál magának.
Szemei izgatottan cikáznak az újonnan érkezettek arcait fürkészve. Abban reménykedik, hogy talál egy előkelő urat vagy hölgyet, aki elég elveszett ahhoz, hogy pár aranyért hajlandó elfogadni a segítségét.
Már dél felé jár az idő, mikor végre megpillant egy ígéretesnek tűnő férfit, akit túlbuzgó utcakölykök ugrálnak körül. Ujjaival lassan a füle mögé tűri arca elé lógó, kócos rubinszín tincseit, majd a legkedvesebb mosolyát felvéve elindul az idegen felé.*
- Bánhatna kicsit finomabban is szegény gyerekekkel. *Dörmögi az orra alá, majd kissé megemeli a hangját.*
- Elnézést uram, segíthetek? *Kérdezi kivillantva meglepően fehér fogait.* Esetleg hozzam a csomagját? Van hol megszállnia? Ha nem, én tudok néhány megfizethető szállást...
*Amíg a férfi nem szól rá, nem hagyja abba a szóáradatot, csak úgy dőlnek belőle a rámenősen segítőkész kérdések.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-16 11:36:50
Üzenet elküldve: 2015-06-16 11:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//úr-szolga//
*Nyugodt léptekkel sétál végig a koszos macskaköveken, hiszen a sok hónapnyi hánykolódás után, végre nem a kemény és durva, mindig dülöngélő és recsegő fapadlót érzi a lábai alatt. Pedig a háromárbocos hajó, melyről alig pár perce szált csak le, az előkelőbb és sokkal megbízhatóbb hajókhoz tartozik. Négy sornyi fedélzet, kemény tölgyfa burkolat, mély merülés, és a hajó aljában elég ballaszt ahhoz, hogy a teli rakománnyal is biztonságban vághasson át egy-egy nagyobb viharon. Mégis pár vihar alkalmával úgy érezte, hogy a sötét mélységben leli halálát. De a sors keze mást írt elő neki és se a vihar, se kalózok nem hátráltatták az útjában. Ez pedig egy nagyon is jó előjel, sok évnyi keserű tapasztalat után. ~Szép város.~ tekintete a kikötőben lévő, néhol takaros, néhol össze vissza foltozgatott házak kavalkádját nézi. ~Maga módján mindegyik az~ mosolyodik el, ahogyan a földre dobja a csomagját. A páncélt, melynek belsejében összecsomagolva a vértezetet apróbb darabjait helyezte, és melyet csak pár bőrből készült öv tartott a nagy négyszögletes pajzson, mely addig a hátát verdeste. Bal keze nyugodtan pihen az oldalán függő kardja markolatán és élvezi a sós levegő utánozhatatlan italát, ahogyan a halak, rákok és egyéb tengeri élőlények egyre büdösödő szagával keveredik. Ez számára az élet szaga, egy szag melybe gyorsan bele is tud unni.*
- Egyre melegebb lesz!
*Tekintete a már magasan lévő napra téved, mely ha egy pillanatra is, de elvakítja őt. ~Mindjárt dél.~ állapítja meg kurtán, majd hunyorítva ugyan, de még egy utolsó pillantást vet az árusokra. ~Inkább kihagyom a friss árut és keresek egy fogadót. Jól esne végre egy kis bor a jobb fajtából.~ Jobb kezével, egyetlen egy határozott mozdulattal a hátára dobja a csomagját és újfent kimért léptekkel indulna el a kikötő egyre mocskosabb macskakövein, egyenesen be az épületek sűrűjébe. De abban a pillanatban egy csapat gyerek üvöltve, visongva veszi körül. Mosdatlanok, ápolatlanok, hajukat csak jóindulattal lehet szénaboglyának nevezni, révén a bennük lévő tetvek és bolhák száma többre tehető, mind egy egyszerű kóbor kutyáé. Szakadt ruháik épphogy eltakarnak valami barnára pirult bürökből és a szaguk egy jobbfajta kocáéval is megverekedne. ~Utcagyerekek!~ nézi őket komoly tekintettel Valahin és bal keze azonnal az övén csüngő erszénye után nyúl, mely szerencsére még a helyén is talál.*
- Takarodjatok! *kiált rájuk, olyan hangnemben, mely egy felnőtt embert is eltántorítana, nemhogy ezeket a gyerekeket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.16 15:11:09, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; E/1 helyett E/3 leírásban; helyesírás.
*Nyugodt léptekkel sétál végig a koszos macskaköveken, hiszen a sok hónapnyi hánykolódás után, végre nem a kemény és durva, mindig dülöngélő és recsegő fapadlót érzi a lábai alatt. Pedig a háromárbocos hajó, melyről alig pár perce szált csak le, az előkelőbb és sokkal megbízhatóbb hajókhoz tartozik. Négy sornyi fedélzet, kemény tölgyfa burkolat, mély merülés, és a hajó aljában elég ballaszt ahhoz, hogy a teli rakománnyal is biztonságban vághasson át egy-egy nagyobb viharon. Mégis pár vihar alkalmával úgy érezte, hogy a sötét mélységben leli halálát. De a sors keze mást írt elő neki és se a vihar, se kalózok nem hátráltatták az útjában. Ez pedig egy nagyon is jó előjel, sok évnyi keserű tapasztalat után. ~Szép város.~ tekintete a kikötőben lévő, néhol takaros, néhol össze vissza foltozgatott házak kavalkádját nézi. ~Maga módján mindegyik az~ mosolyodik el, ahogyan a földre dobja a csomagját. A páncélt, melynek belsejében összecsomagolva a vértezetet apróbb darabjait helyezte, és melyet csak pár bőrből készült öv tartott a nagy négyszögletes pajzson, mely addig a hátát verdeste. Bal keze nyugodtan pihen az oldalán függő kardja markolatán és élvezi a sós levegő utánozhatatlan italát, ahogyan a halak, rákok és egyéb tengeri élőlények egyre büdösödő szagával keveredik. Ez számára az élet szaga, egy szag melybe gyorsan bele is tud unni.*
- Egyre melegebb lesz!
*Tekintete a már magasan lévő napra téved, mely ha egy pillanatra is, de elvakítja őt. ~Mindjárt dél.~ állapítja meg kurtán, majd hunyorítva ugyan, de még egy utolsó pillantást vet az árusokra. ~Inkább kihagyom a friss árut és keresek egy fogadót. Jól esne végre egy kis bor a jobb fajtából.~ Jobb kezével, egyetlen egy határozott mozdulattal a hátára dobja a csomagját és újfent kimért léptekkel indulna el a kikötő egyre mocskosabb macskakövein, egyenesen be az épületek sűrűjébe. De abban a pillanatban egy csapat gyerek üvöltve, visongva veszi körül. Mosdatlanok, ápolatlanok, hajukat csak jóindulattal lehet szénaboglyának nevezni, révén a bennük lévő tetvek és bolhák száma többre tehető, mind egy egyszerű kóbor kutyáé. Szakadt ruháik épphogy eltakarnak valami barnára pirult bürökből és a szaguk egy jobbfajta kocáéval is megverekedne. ~Utcagyerekek!~ nézi őket komoly tekintettel Valahin és bal keze azonnal az övén csüngő erszénye után nyúl, mely szerencsére még a helyén is talál.*
- Takarodjatok! *kiált rájuk, olyan hangnemben, mely egy felnőtt embert is eltántorítana, nemhogy ezeket a gyerekeket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.16 15:11:09, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; E/1 helyett E/3 leírásban; helyesírás.
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-15 19:30:07
Üzenet elküldve: 2015-06-15 19:30:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
*Lumir nem szól semmit, csak reméli, hogy ez csak egyszeri kitörés a lánynál. Akármit is mond, dühös.*
~Remélem nem egy pszichopatával kezdtem.~
*Aggódó pillantást vet a lányra, jobban tart attól, hogy a bosszú és a megfelelni vágyás fontosabb lesz neki mint a fegyelem, vagy még inkább, más élete.*
~Nem akarom, hogy ilyen hidegvérű mészáros legyen mint a mélységi bérgyilkos. Ő nem lehet ilyen. Erről gondoskodnom kell. Nem kell még egy lelketlen gyilkos a világra, van belőlük elég.~
*Ezekkel a gondolatokkal nyomja le a kabin kilincsét, kissé felkészületlenül lép be az ajtaján.*
*Lumir nem szól semmit, csak reméli, hogy ez csak egyszeri kitörés a lánynál. Akármit is mond, dühös.*
~Remélem nem egy pszichopatával kezdtem.~
*Aggódó pillantást vet a lányra, jobban tart attól, hogy a bosszú és a megfelelni vágyás fontosabb lesz neki mint a fegyelem, vagy még inkább, más élete.*
~Nem akarom, hogy ilyen hidegvérű mészáros legyen mint a mélységi bérgyilkos. Ő nem lehet ilyen. Erről gondoskodnom kell. Nem kell még egy lelketlen gyilkos a világra, van belőlük elég.~
*Ezekkel a gondolatokkal nyomja le a kabin kilincsét, kissé felkészületlenül lép be az ajtaján.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-15 17:22:50
Üzenet elküldve: 2015-06-15 17:22:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
* A lány már nagyon türelmetlenül lépked, és bizonytalanságot mellőzve indul a katona után, hogy bármilyen áron is megtalálja gyűrűjét. *
- Köszönöm, teljesen nyugodt vagyok. Pusztán nem tudom kiverni a fejemből a vezért. Ha megtalálom, levágom és elveszem tőle a gyűrűm. Senki nem állíthat meg.
*Egy idő után elérnek egy ajtóhoz, ami valószínűleg a kapitány kabinja, majd miután elolvassák rajta a feliratot rájönnek, hogy csakugyan ez az a hely.*
-Na figyelj. Emögött az ajtó mögött van az az ember, aki minden méltóságunkat elvéve bebörtönzött minket. Azt tanácsolom, hogy törjük rá az ajtót, és mutassuk meg neki azt a szenvedést, amit az ő féle mocskok megérdemelnek.*... mondja a tündér és kardjára rámarkolva odalép az ajtóhoz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 18:12:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
* A lány már nagyon türelmetlenül lépked, és bizonytalanságot mellőzve indul a katona után, hogy bármilyen áron is megtalálja gyűrűjét. *
- Köszönöm, teljesen nyugodt vagyok. Pusztán nem tudom kiverni a fejemből a vezért. Ha megtalálom, levágom és elveszem tőle a gyűrűm. Senki nem állíthat meg.
*Egy idő után elérnek egy ajtóhoz, ami valószínűleg a kapitány kabinja, majd miután elolvassák rajta a feliratot rájönnek, hogy csakugyan ez az a hely.*
-Na figyelj. Emögött az ajtó mögött van az az ember, aki minden méltóságunkat elvéve bebörtönzött minket. Azt tanácsolom, hogy törjük rá az ajtót, és mutassuk meg neki azt a szenvedést, amit az ő féle mocskok megérdemelnek.*... mondja a tündér és kardjára rámarkolva odalép az ajtóhoz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 18:12:58, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:28:04
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:28:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
-Nyugalom kishölgy, a nulladik számú lecke, hogy nyugodtak maradunk és sosem vezérel düh vagy bosszúvágy.
*Lassan kinéz az ajtón, és egy alkalmasnak vélt pillanatban óvatosan kilép, remélve, hogy nem hallják meg. Mielőtt lépne még egyet, körbenéz és felkutatja vagy a fazont, akit keresnek, vagy a fedélzetre vezető lépcsőt.*
~Ha még nem vették észre a mellettük fekvő hullát, jócskán kiüthették magukat. Mondjuk nem gondoltam, hogy Vesyra ott hagyja.~
*Miután konstatálja, hogy nem a legénységi kabinban van a főnök figura, elindul a fedélzet felé, onnan, ha szabvány hajó, el lehet majd jutni a kapitányi kabinba.*
~Ha abból indulunk ki, hogy az ember hiú természetű, akkor ott lesz. Reméljük szerencsével járunk. Még inkább, hogy nem lesz mellette őr. Józan legalábbis.~
*Már az első lépéseket teszi meg a fedélzetre vezető lépcsőn, mikor hátra néz, hogy a tündér követi-e.*
-Nyugalom kishölgy, a nulladik számú lecke, hogy nyugodtak maradunk és sosem vezérel düh vagy bosszúvágy.
*Lassan kinéz az ajtón, és egy alkalmasnak vélt pillanatban óvatosan kilép, remélve, hogy nem hallják meg. Mielőtt lépne még egyet, körbenéz és felkutatja vagy a fazont, akit keresnek, vagy a fedélzetre vezető lépcsőt.*
~Ha még nem vették észre a mellettük fekvő hullát, jócskán kiüthették magukat. Mondjuk nem gondoltam, hogy Vesyra ott hagyja.~
*Miután konstatálja, hogy nem a legénységi kabinban van a főnök figura, elindul a fedélzet felé, onnan, ha szabvány hajó, el lehet majd jutni a kapitányi kabinba.*
~Ha abból indulunk ki, hogy az ember hiú természetű, akkor ott lesz. Reméljük szerencsével járunk. Még inkább, hogy nem lesz mellette őr. Józan legalábbis.~
*Már az első lépéseket teszi meg a fedélzetre vezető lépcsőn, mikor hátra néz, hogy a tündér követi-e.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:51:27
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:51:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
-Akkor őt kapjuk el. Mire várunk még? Minél hamarabb el kell tűnnünk innen menj előre szerintem és mondd, mit látsz. Aztán lassan kezdhetjük kitakarítani ezt a helyet. De a gyűrűmet akár az életük árán is visszaszerzem. Nem vagyok hajlandó itt hagyni!
*Mondja kicsit erőteljesen a hölgy. Szemei vérben forognak, és várja a következő lépést.*
-Induljunk szerintem... Kezd kicsit idegesíteni engem ez a roncs. Akkor a tervedhez kötjük magunkat. Te mész előre én fegyvertelenné teszem őket. Nézd meg hányan vannak még ezen az emeleten. Valószínűleg mindannyiuk itt van, mert csak két szintes a hajó.
-Akkor őt kapjuk el. Mire várunk még? Minél hamarabb el kell tűnnünk innen menj előre szerintem és mondd, mit látsz. Aztán lassan kezdhetjük kitakarítani ezt a helyet. De a gyűrűmet akár az életük árán is visszaszerzem. Nem vagyok hajlandó itt hagyni!
*Mondja kicsit erőteljesen a hölgy. Szemei vérben forognak, és várja a következő lépést.*
-Induljunk szerintem... Kezd kicsit idegesíteni engem ez a roncs. Akkor a tervedhez kötjük magunkat. Te mész előre én fegyvertelenné teszem őket. Nézd meg hányan vannak még ezen az emeleten. Valószínűleg mindannyiuk itt van, mert csak két szintes a hajó.
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:38:40
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:38:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
*Lumir gondterhelten néz a lányra, mint aki nem tudja, hogy mit mondjon. Mert így is van. Elkönyveli magában, hogy ezt alaposan át kell beszélni a lánnyal, de nem most.*
-Ne felejtsd el, hogy miiért vagyunk itt. Pontosabban mit akarunk. Nem gyilkolni, bosszút állni vagy meggazdagodni, hanem megszökni. És ez legyen a prioritás.
*Lumir visszaemlékszik, hogy a lánynak a gyűrűje sokat jelent, ezért megpróbálja felidézni, hogy hol lehet.*
-Az én gyűrűmet az a fazon dugta zsebre, aki az erdőben a szószólójuk volt. Talán a tiéd is nála van. Ő lehet a főnök figura?
*Teljesen nyugodt hangnemben beszél a lánnyal, hátha ő is megnyugszik, pedig a maga ékszeréért is aggódik, ezért nem is vonakodik lépéseket tenni a visszaszerzése érdekében.*
*Lumir gondterhelten néz a lányra, mint aki nem tudja, hogy mit mondjon. Mert így is van. Elkönyveli magában, hogy ezt alaposan át kell beszélni a lánnyal, de nem most.*
-Ne felejtsd el, hogy miiért vagyunk itt. Pontosabban mit akarunk. Nem gyilkolni, bosszút állni vagy meggazdagodni, hanem megszökni. És ez legyen a prioritás.
*Lumir visszaemlékszik, hogy a lánynak a gyűrűje sokat jelent, ezért megpróbálja felidézni, hogy hol lehet.*
-Az én gyűrűmet az a fazon dugta zsebre, aki az erdőben a szószólójuk volt. Talán a tiéd is nála van. Ő lehet a főnök figura?
*Teljesen nyugodt hangnemben beszél a lánnyal, hátha ő is megnyugszik, pedig a maga ékszeréért is aggódik, ezért nem is vonakodik lépéseket tenni a visszaszerzése érdekében.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:25:02
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:25:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
-Szerintem nincs miről beszélni. Elfogtak minket, így megérdemelte, hogy meghalljon, és a többiek is ugyan ezt a sorsot érdemlik. Szerintem még ki is foszthatnánk majd a holttesteiket ha már ennyi gondot okoztak nekünk. Egy kis plusz pénz mindig jól jön szerintem. *Mosolyogva közli ezeket a gondolatait Lumirral, majd a táskából kiveszi két kardját, és csata-pózba állva készül, hogy kilép az ajtón és egyszerűen beront. Aztán eszébe jut, hogy a gyűrűje az még mindig nincs rajta, és elkezdi keresni a táskában...*
-Hol van?... Hol van?!
*Dühösen veszi észre, hogy a gyűrű nincs a táskában. Ekkor teljesen elborult az agya...*
-Szerintem nincs miről beszélni. Elfogtak minket, így megérdemelte, hogy meghalljon, és a többiek is ugyan ezt a sorsot érdemlik. Szerintem még ki is foszthatnánk majd a holttesteiket ha már ennyi gondot okoztak nekünk. Egy kis plusz pénz mindig jól jön szerintem. *Mosolyogva közli ezeket a gondolatait Lumirral, majd a táskából kiveszi két kardját, és csata-pózba állva készül, hogy kilép az ajtón és egyszerűen beront. Aztán eszébe jut, hogy a gyűrűje az még mindig nincs rajta, és elkezdi keresni a táskában...*
-Hol van?... Hol van?!
*Dühösen veszi észre, hogy a gyűrű nincs a táskában. Ekkor teljesen elborult az agya...*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:13:28
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
*Lumir még szinte észhez sem tért azután, hogy a lány milyen hidegvérrel gyilkolta meg az őrt, már száguld is visszafelé. Lumir kilép oldalra, és Vesyrát a derekánál átkarolva kapja el, miközben megpróbálja minél magasabbra emelni, hogy a fegyverekkel teli táska ne zörögjön. Arcuk eközben kínosan közel kerül egymáshoz. A zsoldos arra várva, hogy a lány a táskát minél halkabban tegye le, kicsit elhajolva mondja a lánynak:*
-Úgy látom, kicsit túlságosan élvezed a gyilkolást. Erről még beszélgetünk. Most pedig-
*Le néz a táskára, ami még mindig a lány lábán lóg.*
*Lumir még szinte észhez sem tért azután, hogy a lány milyen hidegvérrel gyilkolta meg az őrt, már száguld is visszafelé. Lumir kilép oldalra, és Vesyrát a derekánál átkarolva kapja el, miközben megpróbálja minél magasabbra emelni, hogy a fegyverekkel teli táska ne zörögjön. Arcuk eközben kínosan közel kerül egymáshoz. A zsoldos arra várva, hogy a lány a táskát minél halkabban tegye le, kicsit elhajolva mondja a lánynak:*
-Úgy látom, kicsit túlságosan élvezed a gyilkolást. Erről még beszélgetünk. Most pedig-
*Le néz a táskára, ami még mindig a lány lábán lóg.*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:05:54
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:05:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Éles gyakorlat//
*A tündér szárnyait kitárva gyorsan odarepül az őrhöz és Lumir tanácsát követve Nyakát átszúrva gyorsan befogja a száját, lábát beleakasztva a fegyverekkel teli táskába hatalmas lendülettel hátrazúg a katona felé. Kifejezetten élvezi az ilyesfajta gyilkolást. Azokat öli meg, akik megérdemlik.*
~Na még egynek annyi. Remélem a többire is hasonló halál vár majd. Megérdemlik egytől egyig mindannyian. Ne packázzanak velem~
*A tündér Lumir felé fordulva repül vissza, és vérben égő szemeivel rámosolyog barátjára. Gonosz lelket tükröző arckifejezésével száguld a katona felé. Érdektelenné vált abban, hogy Lumir elkapja-e vagy nem...*
*A tündér szárnyait kitárva gyorsan odarepül az őrhöz és Lumir tanácsát követve Nyakát átszúrva gyorsan befogja a száját, lábát beleakasztva a fegyverekkel teli táskába hatalmas lendülettel hátrazúg a katona felé. Kifejezetten élvezi az ilyesfajta gyilkolást. Azokat öli meg, akik megérdemlik.*
~Na még egynek annyi. Remélem a többire is hasonló halál vár majd. Megérdemlik egytől egyig mindannyian. Ne packázzanak velem~
*A tündér Lumir felé fordulva repül vissza, és vérben égő szemeivel rámosolyog barátjára. Gonosz lelket tükröző arckifejezésével száguld a katona felé. Érdektelenné vált abban, hogy Lumir elkapja-e vagy nem...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5254-5273