Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-02 09:36:21
Üzenet elküldve: 2023-12-02 09:36:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Armarkhtur a legváratlanabb dolgokról tud megmagyarázhatatlanul sokat. Még Ukrom csúfnevét is, amit a szürkebőrű soha nem mondott el senkinek Lanawinon. A tolvajlány neve ehhez képest könnyűnek tűnik!
Bár az ork diszkréten visszafogja, Lily keze messzire elér.*
- Ne nyúkálj a máséhoz, hékás!
*A manó még azelőtt megpróbál ráfogni - mindkét kézzel! - a közeledő ujjra, hogy az orrához érhetne. Hátrál is néhány lépést. Alig ér ide az ingoványból, máris lelopnák az egy szem szimatolóját!
Ilyen bemutatkozó után persze a lányka mentegetőzésén is felhúzza az orrát. Úrimanó azonban sosem hagyja viszonzatlanul az udvariasságot, szóval azért biccent egyet. Nagy kegyesen.*
*A csapat hamar felkerekedik. Armarkhtur kiváló lovas, úgy ül az ork nyakában, mint akit oda teremtettek. Esze ágában sincs az úton kalauzolni a három nyurgát. A terep szerencsére nem nehéz, csak lejt a tenger irányába. A fák egyre ritkulnak, jobbára a bokrokat, nagyobb köveket kell kerülgetni.
A Kikötőnek igazából csak az északnyugati szélét érintik. Pár toldott-foldott kalyiba, amelyekben valószínűleg sokkal többen laknak, mint a méretükből gondolni lehetne. A kutyák már messziről ugatni kezdik hőseinket. Villognak a fogaik a holdfényben, lehetnek vagy tízen, mégsem mernek közelebb jönni. Valamelyik házból szitkozódás hallatszik. Egy nagydarab, hosszúhajú figura ki is jön. A kutyák nagyon gyorsan elhallgatnak.
Ukromnak idővel bizonyára fel fog tűnni, hogy szinte nyílegyenesen a Világítótorony felé tartanak. A torony környékén azonban magas, sziklás a part, ahol nem lehet kikötni…*
*Armarkhtur a legváratlanabb dolgokról tud megmagyarázhatatlanul sokat. Még Ukrom csúfnevét is, amit a szürkebőrű soha nem mondott el senkinek Lanawinon. A tolvajlány neve ehhez képest könnyűnek tűnik!
Bár az ork diszkréten visszafogja, Lily keze messzire elér.*
- Ne nyúkálj a máséhoz, hékás!
*A manó még azelőtt megpróbál ráfogni - mindkét kézzel! - a közeledő ujjra, hogy az orrához érhetne. Hátrál is néhány lépést. Alig ér ide az ingoványból, máris lelopnák az egy szem szimatolóját!
Ilyen bemutatkozó után persze a lányka mentegetőzésén is felhúzza az orrát. Úrimanó azonban sosem hagyja viszonzatlanul az udvariasságot, szóval azért biccent egyet. Nagy kegyesen.*
*A csapat hamar felkerekedik. Armarkhtur kiváló lovas, úgy ül az ork nyakában, mint akit oda teremtettek. Esze ágában sincs az úton kalauzolni a három nyurgát. A terep szerencsére nem nehéz, csak lejt a tenger irányába. A fák egyre ritkulnak, jobbára a bokrokat, nagyobb köveket kell kerülgetni.
A Kikötőnek igazából csak az északnyugati szélét érintik. Pár toldott-foldott kalyiba, amelyekben valószínűleg sokkal többen laknak, mint a méretükből gondolni lehetne. A kutyák már messziről ugatni kezdik hőseinket. Villognak a fogaik a holdfényben, lehetnek vagy tízen, mégsem mernek közelebb jönni. Valamelyik házból szitkozódás hallatszik. Egy nagydarab, hosszúhajú figura ki is jön. A kutyák nagyon gyorsan elhallgatnak.
Ukromnak idővel bizonyára fel fog tűnni, hogy szinte nyílegyenesen a Világítótorony felé tartanak. A torony környékén azonban magas, sziklás a part, ahol nem lehet kikötni…*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-29 19:52:28
Üzenet elküldve: 2023-11-29 19:52:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Akkorát ásít, hogy majd' kiesik önnön száján.
Érdekes belépő ez a kikötő forgatagába, fabotja ütemesen kopog az immáron kikövezett úton. Savanyú arccal fordítja körbe tekintetét, tarkója bizsereg; nincs olyan pillanat, hogy valaki ne lopna rá egy pillantást.
~ Egyszerű parasztok... Nem láttak még zöldséget, meh? ~
Büszkén, egyenes háttal veti meg újra lépteit a viharvert épületek sűrűjébe, bár a hordó súlya miatt háta más nem is lehet, mint egyenes. Apropó...
Amióta kiszabadult, rá sem nézett a hordóra. Egyik legjobban sikerült söre volt benne mikor elfogták, az igazat megvallva pont emiatt került bajba. "Mi ez a lóhúgy?". Wrugg türelme is véges, szerzetesi képzés ide vagy oda, és ha egy tudatlan paraszt, aki tehenek anyatejénél és földön megrothadt, kifőzött gyümölcsök levénél többet nem ivott, kritizálni meri azt a mesterséget, amit a kolostorban hosszú évek alatt sajátított el, azzal nem csak őt becsmérli, hanem azokat az embereket is, akik nem hagyták odakinn megfagyni a hidegben gyerekkorában.
~ A kritika jó, ha javulásodat szolgálja. Nyisd ki elméd a rossz gondolatok felé, és formázd át, mint az agyagot, hogy végül egy téglává váljon abban a várban, ami Te vagy... ~
Akkor is ezt mantrázta magában, mikor pépesre verte azt a barmot. A lóhúgy nem kritika, hanem sértegetés, a kolostorban erről nem mondtak neki semmit. Azóta sem bánja tettét, hiszen megvédte a saját és testvérei becsületét, mondhatni szeretetből ölte meg majdnem azt az igavetőt.
Ez mondjuk a bírája előtt nem vetett túl sokat a latba, mikor bűnösségét tárgyalták.
Mindenesetre, félreáll a forgatag sűrűjéből, és egy csatornanyílás mellett felnyitja hordója tartalmát. Ahogy sejtette. Megpimpósodott a ser, a hordó felnyitása pillanatában megcsapta a cefreszag. Meg sem kell kóstolnia, egy erős hasmenéstől mentette meg a szag. Megfogja hordóját két kézre, és már löttyinti és kifelé oda, ahol az emberek mocska végzi általában. Még egyszer belenéz a hordóba miután az aranysárga ital java a csatornában végezte. Talán egy-két kupányi maradt az alján, így azt jól megkeveri, hogy minden aljára lesüllyedt szennyet is fellazítson -és kimosson vele, de aztán hirtelen megcsapja valamit illat. Kicsit gombás, kicsit gyümölcsös, hasonlít arra, amit a kolostorban illóolajként használtak. Egy hirtelen jött intuíció alapján szájához emeli a hordót, és belenyal a maradékba, hiába érzi, hogy nem jó ötlet.
Mégiscsak az volt.
Testét elárasztja a kellemes meleg, ahogy fejétől lefelé gurul a mellkasáig, s onnan tova gyomrába. Hasonló érzés, mikor dühe eluralkodik rajta, csak ez amolyan kellemes inverz verziója ennek. Torkában mintha tavaszi mezők virágoznának, szája íze pedig enyhén pincés, enyhén kesernyés, de leginkább gyümölcsös.*
- Azt a kurva...
*Belemormog egy szitkot a hordóba, amely tompán visszhangzik a majdnem-ürességben, hiszen felismerte: élete legjobb sörét öntötte le a csatornában.
Még egyet beleszippant a hordóba. Most már nem a gyümölcsök, nem is a virágos mezők illatát érzi, ez annál egy sokkal erősebb, sokkal megragadóbb illat.
A pénz szaga.*
*Akkorát ásít, hogy majd' kiesik önnön száján.
Érdekes belépő ez a kikötő forgatagába, fabotja ütemesen kopog az immáron kikövezett úton. Savanyú arccal fordítja körbe tekintetét, tarkója bizsereg; nincs olyan pillanat, hogy valaki ne lopna rá egy pillantást.
~ Egyszerű parasztok... Nem láttak még zöldséget, meh? ~
Büszkén, egyenes háttal veti meg újra lépteit a viharvert épületek sűrűjébe, bár a hordó súlya miatt háta más nem is lehet, mint egyenes. Apropó...
Amióta kiszabadult, rá sem nézett a hordóra. Egyik legjobban sikerült söre volt benne mikor elfogták, az igazat megvallva pont emiatt került bajba. "Mi ez a lóhúgy?". Wrugg türelme is véges, szerzetesi képzés ide vagy oda, és ha egy tudatlan paraszt, aki tehenek anyatejénél és földön megrothadt, kifőzött gyümölcsök levénél többet nem ivott, kritizálni meri azt a mesterséget, amit a kolostorban hosszú évek alatt sajátított el, azzal nem csak őt becsmérli, hanem azokat az embereket is, akik nem hagyták odakinn megfagyni a hidegben gyerekkorában.
~ A kritika jó, ha javulásodat szolgálja. Nyisd ki elméd a rossz gondolatok felé, és formázd át, mint az agyagot, hogy végül egy téglává váljon abban a várban, ami Te vagy... ~
Akkor is ezt mantrázta magában, mikor pépesre verte azt a barmot. A lóhúgy nem kritika, hanem sértegetés, a kolostorban erről nem mondtak neki semmit. Azóta sem bánja tettét, hiszen megvédte a saját és testvérei becsületét, mondhatni szeretetből ölte meg majdnem azt az igavetőt.
Ez mondjuk a bírája előtt nem vetett túl sokat a latba, mikor bűnösségét tárgyalták.
Mindenesetre, félreáll a forgatag sűrűjéből, és egy csatornanyílás mellett felnyitja hordója tartalmát. Ahogy sejtette. Megpimpósodott a ser, a hordó felnyitása pillanatában megcsapta a cefreszag. Meg sem kell kóstolnia, egy erős hasmenéstől mentette meg a szag. Megfogja hordóját két kézre, és már löttyinti és kifelé oda, ahol az emberek mocska végzi általában. Még egyszer belenéz a hordóba miután az aranysárga ital java a csatornában végezte. Talán egy-két kupányi maradt az alján, így azt jól megkeveri, hogy minden aljára lesüllyedt szennyet is fellazítson -és kimosson vele, de aztán hirtelen megcsapja valamit illat. Kicsit gombás, kicsit gyümölcsös, hasonlít arra, amit a kolostorban illóolajként használtak. Egy hirtelen jött intuíció alapján szájához emeli a hordót, és belenyal a maradékba, hiába érzi, hogy nem jó ötlet.
Mégiscsak az volt.
Testét elárasztja a kellemes meleg, ahogy fejétől lefelé gurul a mellkasáig, s onnan tova gyomrába. Hasonló érzés, mikor dühe eluralkodik rajta, csak ez amolyan kellemes inverz verziója ennek. Torkában mintha tavaszi mezők virágoznának, szája íze pedig enyhén pincés, enyhén kesernyés, de leginkább gyümölcsös.*
- Azt a kurva...
*Belemormog egy szitkot a hordóba, amely tompán visszhangzik a majdnem-ürességben, hiszen felismerte: élete legjobb sörét öntötte le a csatornában.
Még egyet beleszippant a hordóba. Most már nem a gyümölcsök, nem is a virágos mezők illatát érzi, ez annál egy sokkal erősebb, sokkal megragadóbb illat.
A pénz szaga.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-27 17:30:51
Üzenet elküldve: 2023-11-27 17:30:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Ködből//
//Még a tengeren//
*A délutáni órák megfelelő választásnak bizonyultak a tutaj megindításához. Az égre narancssárga ecsettel festő nap igazán lélegzetelállító látványt nyújt a nagy hullámzó kékség fölött, ámbár a férfi egyáltalán nem törődik jelenleg efféle földi szépségekkel, lévén láza és sebei ébersége -és gondolatai utolsó megmaradt részét is lefoglalják.
Még ez a késő délutáni nap is a sivatagi tűző napra emlékezteti. Az emlékezteti erős szó ebben az esetben; tudja, milyen a sivatagi nap, tudja milyen érzés, ha az a bőrét égeti, fejét forralja, de azt, hogy ezt honnan tudja, nem igazán dereng fel elméjében. Még csak magát sem tudja elképzelni, ahogy a sivatagban jár, sőt, belegondolva, azt sem tudja, hogyan néz ki ő maga.
Hörögve ragadja meg a törött üveget. Hátára veti magát korábbi pozíciójából, szájába öntve a maradék disznóvért. Egyetlen egy kövér csepp csillan meg a lemenő nap fényében, ahogy lomhán legördül az üveg éles, töredezett oldalán, majd tompán a szájába érkezik. Elfogyott, s ez volt az utolsó.
Fájdalmas sóhajjal fordul vissza hasára, s néhány, a palánkokhoz kötözött inda végét a csuklójára köti. Nemrégiben jött fel ezzel az ötlettel, hisz ha esetleg elájulna az út alatt, ezek az indák biztosítanák le-nem-csúszását. A sors iróniája, hogy a tákolmány felborulása esetén fulladását is, de mérlegelve a dolgok állását, nem biztos, hogy megéli a pillanatot, hogy szárazföldet lásson így se, és amúgy sem, így hát ez a biztonsági lépés mégiscsak érhet valamit.
Jelenleg igen is hasznos; két mély pislantás után a férfi teste elernyed, a végkimerültség elérte. Innentől ájultan és pont oly tehetetlenül, mint tutaja sodródik a tengeren, az áramlatok pedig a legjobb remények szerint biztonságba sodorják.*
//Megérkezvén//
*Az egész éjszakát átaludta. Alvásnak nehezen gúnyolható állapot volt ezt, mintsem inkább lázas zihálás félkómás állapotban. Ereje alig, ez az állapot viszont mégis adott neki annyi erőt, hogy most felemelhesse fejét, mely egy hatalmas sziklának érződik gyenge nyakizmainak, és szemügyre vehesse a terepet.
A hajnali nap sugarai egy sziklás vonulatot világítanak meg úgy három-négy nyíllövésnyire. Vajon egy újabb sziget? Esetleg csak egy zátony, ami széttöri a tutajt, és a biztos végzetbe küldi a túlélőt?
Az ösztönei felülkerekednek, egyik kezét eloldja az indák fogságából, s hirtelen éles fájdalom tör a csuklójába. Az egész éjszakás tengeren való hánykolódás miatt ezek a kötelékek véresre dörzsölték keze alját, mindezek mellett úgy elgémberedett, hogy mozgatni sem igazán tudja.
Egy-két szánalmas próbálkozással megpróbálja oldalirányosan arrébb evezni a tutajt, hogy kikerülhesse a sziklákat. Mindhiába.
A sziklák vészesen közelednek, így egy utolsó kétségbeesett próbálkozást tesz az elkerülésük érdekében. Nagyjából félúton járhat a keze a víz felé, hogy beleevezhessen, ám az ernyedten esik a palánkokra. Így tesz felemelt feje is; újra elájult.
Végül kőnek súrlódó fa hangjával érkezik meg a dokkok hullámtörőjére, ahol a szedett-vedett uszály darabokra törik, a főelem pedig, melyen ő utazott és amihez egyik keze még mindig ki van kötve, a sziklák közé ékelődik.
A férfi még mindig ájultan hever, sorsáról egyelőre még mit sem tudva.*
//Még a tengeren//
*A délutáni órák megfelelő választásnak bizonyultak a tutaj megindításához. Az égre narancssárga ecsettel festő nap igazán lélegzetelállító látványt nyújt a nagy hullámzó kékség fölött, ámbár a férfi egyáltalán nem törődik jelenleg efféle földi szépségekkel, lévén láza és sebei ébersége -és gondolatai utolsó megmaradt részét is lefoglalják.
Még ez a késő délutáni nap is a sivatagi tűző napra emlékezteti. Az emlékezteti erős szó ebben az esetben; tudja, milyen a sivatagi nap, tudja milyen érzés, ha az a bőrét égeti, fejét forralja, de azt, hogy ezt honnan tudja, nem igazán dereng fel elméjében. Még csak magát sem tudja elképzelni, ahogy a sivatagban jár, sőt, belegondolva, azt sem tudja, hogyan néz ki ő maga.
Hörögve ragadja meg a törött üveget. Hátára veti magát korábbi pozíciójából, szájába öntve a maradék disznóvért. Egyetlen egy kövér csepp csillan meg a lemenő nap fényében, ahogy lomhán legördül az üveg éles, töredezett oldalán, majd tompán a szájába érkezik. Elfogyott, s ez volt az utolsó.
Fájdalmas sóhajjal fordul vissza hasára, s néhány, a palánkokhoz kötözött inda végét a csuklójára köti. Nemrégiben jött fel ezzel az ötlettel, hisz ha esetleg elájulna az út alatt, ezek az indák biztosítanák le-nem-csúszását. A sors iróniája, hogy a tákolmány felborulása esetén fulladását is, de mérlegelve a dolgok állását, nem biztos, hogy megéli a pillanatot, hogy szárazföldet lásson így se, és amúgy sem, így hát ez a biztonsági lépés mégiscsak érhet valamit.
Jelenleg igen is hasznos; két mély pislantás után a férfi teste elernyed, a végkimerültség elérte. Innentől ájultan és pont oly tehetetlenül, mint tutaja sodródik a tengeren, az áramlatok pedig a legjobb remények szerint biztonságba sodorják.*
//Megérkezvén//
*Az egész éjszakát átaludta. Alvásnak nehezen gúnyolható állapot volt ezt, mintsem inkább lázas zihálás félkómás állapotban. Ereje alig, ez az állapot viszont mégis adott neki annyi erőt, hogy most felemelhesse fejét, mely egy hatalmas sziklának érződik gyenge nyakizmainak, és szemügyre vehesse a terepet.
A hajnali nap sugarai egy sziklás vonulatot világítanak meg úgy három-négy nyíllövésnyire. Vajon egy újabb sziget? Esetleg csak egy zátony, ami széttöri a tutajt, és a biztos végzetbe küldi a túlélőt?
Az ösztönei felülkerekednek, egyik kezét eloldja az indák fogságából, s hirtelen éles fájdalom tör a csuklójába. Az egész éjszakás tengeren való hánykolódás miatt ezek a kötelékek véresre dörzsölték keze alját, mindezek mellett úgy elgémberedett, hogy mozgatni sem igazán tudja.
Egy-két szánalmas próbálkozással megpróbálja oldalirányosan arrébb evezni a tutajt, hogy kikerülhesse a sziklákat. Mindhiába.
A sziklák vészesen közelednek, így egy utolsó kétségbeesett próbálkozást tesz az elkerülésük érdekében. Nagyjából félúton járhat a keze a víz felé, hogy beleevezhessen, ám az ernyedten esik a palánkokra. Így tesz felemelt feje is; újra elájult.
Végül kőnek súrlódó fa hangjával érkezik meg a dokkok hullámtörőjére, ahol a szedett-vedett uszály darabokra törik, a főelem pedig, melyen ő utazott és amihez egyik keze még mindig ki van kötve, a sziklák közé ékelődik.
A férfi még mindig ájultan hever, sorsáról egyelőre még mit sem tudva.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:35:37
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:35:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*Szokatlan időben, a reggelt követő délelőtti órákban gördül végig Orthus Morthimer echós szekere az Artheniorba vezető úton. Ha végcélja Arthenior - márpedig az -, akkor egy ilyen utat sokkal korábban, pirkadatkor szokás megkezdeni.
És abból, hogy az igavonók a megszokottnál gyorsabb ütemben szedik a lábukat a kocsis, Japher Campa noszogatására, szintén kiérződik, hogy ennek a kalmárnak sietős dolga akadt a levegő városában.
Persze ebből semmi se látszik Orthus merev és közömbös arcán. Csak a feje kattog azokon a fejleményeken, amit alig fél órája olvasott az otthonról jött sürgönyből.*
*Szokatlan időben, a reggelt követő délelőtti órákban gördül végig Orthus Morthimer echós szekere az Artheniorba vezető úton. Ha végcélja Arthenior - márpedig az -, akkor egy ilyen utat sokkal korábban, pirkadatkor szokás megkezdeni.
És abból, hogy az igavonók a megszokottnál gyorsabb ütemben szedik a lábukat a kocsis, Japher Campa noszogatására, szintén kiérződik, hogy ennek a kalmárnak sietős dolga akadt a levegő városában.
Persze ebből semmi se látszik Orthus merev és közömbös arcán. Csak a feje kattog azokon a fejleményeken, amit alig fél órája olvasott az otthonról jött sürgönyből.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-23 08:58:12
Üzenet elküldve: 2023-11-23 08:58:12
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thargatrah Drun//
* Már éppen kilépne, amikor megszólítás érkezik oldalról. Odafordul, majd szemöldökét felvonva kissé lejjebb vontatja a tekintetét. Gnóm. Aprócska, tömzsi szerzetek, de ügyeskezűek tudnak lenni. Nincsenek illúziói, ez itt a Kikötő, tehát a kezét feltűnés nélkül úgy mozdítja, hogy a tőre közel kerüljön. Ravaszak az itteni zsebmetszők, szívesen lesnek a hajókról frissen érkezőkre.
Komor pillantással végigméri Drunt. *
- Mit akarsz?
* Összehúzott szemmel hallgatja a feleletet. Gyanakvása egyelőre nem csitult, de az étel ajánlata valamennyivel derűsebb gondolatokat ébreszt benne. A zsebe meg úgyis üres, gyakorlatilag nincs mit elszedni tőle. *
- Egy kis erősítő valóban jól esne, és ha már ilyen szívélyesen kínálják az ember fiát... Éppen a Hét Varjúba indultam.
* Hogy a maradék aranyából úgy istenigazából lealjasodjon, de ha valaki segít benne, az sem hátrány. *
- Csak utánad, Drak.
* Természetesen már nem emlékszik az említett névre. De menjen csak szépen előre, hogy lássa, ha valami mocsokságon töri a fejét. *
* Már éppen kilépne, amikor megszólítás érkezik oldalról. Odafordul, majd szemöldökét felvonva kissé lejjebb vontatja a tekintetét. Gnóm. Aprócska, tömzsi szerzetek, de ügyeskezűek tudnak lenni. Nincsenek illúziói, ez itt a Kikötő, tehát a kezét feltűnés nélkül úgy mozdítja, hogy a tőre közel kerüljön. Ravaszak az itteni zsebmetszők, szívesen lesnek a hajókról frissen érkezőkre.
Komor pillantással végigméri Drunt. *
- Mit akarsz?
* Összehúzott szemmel hallgatja a feleletet. Gyanakvása egyelőre nem csitult, de az étel ajánlata valamennyivel derűsebb gondolatokat ébreszt benne. A zsebe meg úgyis üres, gyakorlatilag nincs mit elszedni tőle. *
- Egy kis erősítő valóban jól esne, és ha már ilyen szívélyesen kínálják az ember fiát... Éppen a Hét Varjúba indultam.
* Hogy a maradék aranyából úgy istenigazából lealjasodjon, de ha valaki segít benne, az sem hátrány. *
- Csak utánad, Drak.
* Természetesen már nem emlékszik az említett névre. De menjen csak szépen előre, hogy lássa, ha valami mocsokságon töri a fejét. *
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:58:29
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:58:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//NyÍlt//
//Mezior Mortagan//
*A kikötőbe érve a gnóm lenyűgözve nézte a sokféle hajót, amelyek a kikötőben ringatóztak. *
Voltak nagy és kicsi hajók, vitorlások és gályák, színes zászlókkal és lobogókkal díszítve. A levegőben só és hal szaga keveredett. A kikötőben forgatag volt, mindenki sietett valahová.
* Drun hallotta a hajósok kiabálását, a kötelek csattogását, a víz csobogását.
A gnóm kíváncsian nézelődött, és próbálta kiszúrni a legérdekesebb hajót. Egyik sem tűnt ki igazán, mígnem meglátta azt az egyet, ami nagyon furcsa volt. *
A hajó fekete volt, és vörös vitorlái voltak. A hajótesten aranybetűkkel ez állt: Vérvörös Szirén. A hajó orrán egy női alak díszlett, egy szirén. A hajó nem rég futott be és de már elkezdődött a kirakodása. Az utasok tömege indul meg a pallón lefelé.
* Hirtelen egy alak ragadja magával figyelmét. *
Szálfa termetű, magas ember férfi. Haját és szakállát sávokban ősz haj színezi. Kék íriszeinek pillantása egykedvű, szinte unott. Állát rendezetlen szakáll ékesíti, ajkát és a fél arcát egy cakkos sebhely szeli át. Orra is láthatott már szebb napokat. Oldalán csomagolt hosszú kard.
~ Biztosan kalandozó és nem csak egyszerű utazó. Az viseletes öltözés, és a tekintet. ~
* Közelebb sompolyog majd köpenyét igazgatva megszólalt *
- Üdvözöllek utazó. Messziről jöttél? A nevem Drun.
* Mellkasát kihúzza és biccent.* Amolyan utazó krónikás lennék és szívesen feljegyezném a hazád egy-két történetét. Biztos éhes is lehetsz. Na meg ebben a szeles időben a tenger is biztosan vadabb.
* Somolyogva nézi a szakállban megbúvó furcsa foltokat. *
Talán egy kis szív melengető jót tenne a gyomrodnak is. Keressünk valami alkalmasabb helyet!
//Mezior Mortagan//
*A kikötőbe érve a gnóm lenyűgözve nézte a sokféle hajót, amelyek a kikötőben ringatóztak. *
Voltak nagy és kicsi hajók, vitorlások és gályák, színes zászlókkal és lobogókkal díszítve. A levegőben só és hal szaga keveredett. A kikötőben forgatag volt, mindenki sietett valahová.
* Drun hallotta a hajósok kiabálását, a kötelek csattogását, a víz csobogását.
A gnóm kíváncsian nézelődött, és próbálta kiszúrni a legérdekesebb hajót. Egyik sem tűnt ki igazán, mígnem meglátta azt az egyet, ami nagyon furcsa volt. *
A hajó fekete volt, és vörös vitorlái voltak. A hajótesten aranybetűkkel ez állt: Vérvörös Szirén. A hajó orrán egy női alak díszlett, egy szirén. A hajó nem rég futott be és de már elkezdődött a kirakodása. Az utasok tömege indul meg a pallón lefelé.
* Hirtelen egy alak ragadja magával figyelmét. *
Szálfa termetű, magas ember férfi. Haját és szakállát sávokban ősz haj színezi. Kék íriszeinek pillantása egykedvű, szinte unott. Állát rendezetlen szakáll ékesíti, ajkát és a fél arcát egy cakkos sebhely szeli át. Orra is láthatott már szebb napokat. Oldalán csomagolt hosszú kard.
~ Biztosan kalandozó és nem csak egyszerű utazó. Az viseletes öltözés, és a tekintet. ~
* Közelebb sompolyog majd köpenyét igazgatva megszólalt *
- Üdvözöllek utazó. Messziről jöttél? A nevem Drun.
* Mellkasát kihúzza és biccent.* Amolyan utazó krónikás lennék és szívesen feljegyezném a hazád egy-két történetét. Biztos éhes is lehetsz. Na meg ebben a szeles időben a tenger is biztosan vadabb.
* Somolyogva nézi a szakállban megbúvó furcsa foltokat. *
Talán egy kis szív melengető jót tenne a gyomrodnak is. Keressünk valami alkalmasabb helyet!
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-21 17:53:39
Üzenet elküldve: 2023-11-21 17:53:39
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Áthajol a hajókorláton és szabályszerű ívben átloccsintja a gyomortartalmát felette. Egy taknyos orvul kiröhögi. *
- Nevess csak kutyafattya, míg mosolyt nem vágok a gigádra is, te...
* Morogja, majd ellöki magát a korláttól. Hányadékos szakállát a mellette könyökölő matrózinas köpönyegének csücskébe törli, míg amaz nem figyel. Valahogy menet közben nem érezte szükségét az okádásnak, de most hogy kikötöttek, a gyomra úgy háborog, akár maga az átkozott tenger.
Odaát volt, Wegtorenben egy kis ideig. De már az ő szakavatott szervezete sem bírta az ottani szesz- és füstáradatot. Mint egykori dicső katonát, - legalább is ezt mondta a kereskedőnek - szívesen felengedték a hajóra, némi védelemért cserébe. Védelemre végül nem volt szükség, de aranyat úgysem kapott érte.
Letámolyog a hajópallón és kilélegez párat a stabilan álló szárazföldön, két tenyerével a térdein támaszkodva. Megropogtatja a gerincét, majd immár daliásabb léptekkel, eltávolodik a parttól. A kikötői csürhe kevésbé pofás lakóit nem szívleli annyira, gyorsan könnyítenek az ember erszényén, míg amaz áldott delíriumban a savanyú borukra fanyalodott. Jobb szereti a békés, porlepte falusi kocsmáit, ahol az embert reggelig is hagyják aludni, és még a csizmáját is rajta hagyják.
De a szükség nagy úr, és a hosszú hajóút igencsak szárazon telt. Mély tanakodással fordul a büdös halszagú Róka, majd a kétes Hét Varjú felé vezető utca irányába. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Áthajol a hajókorláton és szabályszerű ívben átloccsintja a gyomortartalmát felette. Egy taknyos orvul kiröhögi. *
- Nevess csak kutyafattya, míg mosolyt nem vágok a gigádra is, te...
* Morogja, majd ellöki magát a korláttól. Hányadékos szakállát a mellette könyökölő matrózinas köpönyegének csücskébe törli, míg amaz nem figyel. Valahogy menet közben nem érezte szükségét az okádásnak, de most hogy kikötöttek, a gyomra úgy háborog, akár maga az átkozott tenger.
Odaát volt, Wegtorenben egy kis ideig. De már az ő szakavatott szervezete sem bírta az ottani szesz- és füstáradatot. Mint egykori dicső katonát, - legalább is ezt mondta a kereskedőnek - szívesen felengedték a hajóra, némi védelemért cserébe. Védelemre végül nem volt szükség, de aranyat úgysem kapott érte.
Letámolyog a hajópallón és kilélegez párat a stabilan álló szárazföldön, két tenyerével a térdein támaszkodva. Megropogtatja a gerincét, majd immár daliásabb léptekkel, eltávolodik a parttól. A kikötői csürhe kevésbé pofás lakóit nem szívleli annyira, gyorsan könnyítenek az ember erszényén, míg amaz áldott delíriumban a savanyú borukra fanyalodott. Jobb szereti a békés, porlepte falusi kocsmáit, ahol az embert reggelig is hagyják aludni, és még a csizmáját is rajta hagyják.
De a szükség nagy úr, és a hosszú hajóút igencsak szárazon telt. Mély tanakodással fordul a büdös halszagú Róka, majd a kétes Hét Varjú felé vezető utca irányába. *
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:51:49
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:51:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás, na de kétszer? //
* Halhatóan akibe belebotlott nem éppen túlságosan boldog, de valahogy mégis megússza az elf a nagyhangú felháborodást. A lány arca akibe belebotlott, valamiért ismerősnek tűnik neki, amin el is tűnődik, de sokáig nem tehet ilyesmit, mert a tömeg félre sodorja őket. Úgy tűnik, hogy az a férfi is elkeveredik tőlük, aki éppen Zsonorhával beszélt eddig. Egyébként a tömeg viszonylag hamar eloszlik, így fellélegezhetnek.*
~ Honnan ismerős nekem ez a lány?~* Tűnődik el újfent. A kósza gondolatok közül egy név bontakozik ki.*
- Zsonoba?* Nyögi be a pontatlan választ, de hát nem tehet ő róla, hiszen rég volt már, akkor is szinte fogóval tudta csak kihúzni a nevet a lányból. Lassan lepereg előtte a lassan majd egy éve történt találkozás emléke. Igazából nem tudja, hogy most mit is kéne csinálnia. Valószínűleg a lány reakciója alapján eldől majd a következő lépése.*
* Halhatóan akibe belebotlott nem éppen túlságosan boldog, de valahogy mégis megússza az elf a nagyhangú felháborodást. A lány arca akibe belebotlott, valamiért ismerősnek tűnik neki, amin el is tűnődik, de sokáig nem tehet ilyesmit, mert a tömeg félre sodorja őket. Úgy tűnik, hogy az a férfi is elkeveredik tőlük, aki éppen Zsonorhával beszélt eddig. Egyébként a tömeg viszonylag hamar eloszlik, így fellélegezhetnek.*
~ Honnan ismerős nekem ez a lány?~* Tűnődik el újfent. A kósza gondolatok közül egy név bontakozik ki.*
- Zsonoba?* Nyögi be a pontatlan választ, de hát nem tehet ő róla, hiszen rég volt már, akkor is szinte fogóval tudta csak kihúzni a nevet a lányból. Lassan lepereg előtte a lassan majd egy éve történt találkozás emléke. Igazából nem tudja, hogy most mit is kéne csinálnia. Valószínűleg a lány reakciója alapján eldől majd a következő lépése.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-19 16:02:12
Üzenet elküldve: 2023-11-19 16:02:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*A Hét Varjú Tavernát maga mögött hagyva még egyszer alaposan körülnéz a kikötőben, mivel maga mögött hagyni készül azt. Várja a hosszú menetelés - amihez azért nagyon is hozzá van szokva -, vissza egyenest Artheniorba. Találkozója van ott, amiről jó lenne nem lekésni.
De most még a kikötő utcáit járja, a tenger alig karnyújtásnyira tőle, a háztetők fölött itt-ott látni néhány ringó főárbócot. Micsoda pazar látvány is ez a sok hajó. Mykaelnek, aki nagyon kedvel mindenféle kézműves mesterséget, valóságos csoda mindegyik. Egyszer talán majd felkéredzkedik erre, bár úgy tudja, a hozzá hasonló szárazföldi patkányok hajlamosak tengeribeteggé válni. El nem tudja képzelni, hogy az milyen. Ő ritkán betegeskedik most már, épp elég kórságot kihordott lábon fiatalabb korában.
Biztos benne, hogy visszatér még ide, mert csupa jó élménnyel távozott. Ebben két gyönyörű fehérnépnek is alaposan benne van a keze - meg sok egyéb testtája - de végső soron mégis az a legnagyobb sikere, hogy egy tetováló készlettel és egy saját tetoválással gazdagabban tud visszatérni Artheniorba.*
*A Hét Varjú Tavernát maga mögött hagyva még egyszer alaposan körülnéz a kikötőben, mivel maga mögött hagyni készül azt. Várja a hosszú menetelés - amihez azért nagyon is hozzá van szokva -, vissza egyenest Artheniorba. Találkozója van ott, amiről jó lenne nem lekésni.
De most még a kikötő utcáit járja, a tenger alig karnyújtásnyira tőle, a háztetők fölött itt-ott látni néhány ringó főárbócot. Micsoda pazar látvány is ez a sok hajó. Mykaelnek, aki nagyon kedvel mindenféle kézműves mesterséget, valóságos csoda mindegyik. Egyszer talán majd felkéredzkedik erre, bár úgy tudja, a hozzá hasonló szárazföldi patkányok hajlamosak tengeribeteggé válni. El nem tudja képzelni, hogy az milyen. Ő ritkán betegeskedik most már, épp elég kórságot kihordott lábon fiatalabb korában.
Biztos benne, hogy visszatér még ide, mert csupa jó élménnyel távozott. Ebben két gyönyörű fehérnépnek is alaposan benne van a keze - meg sok egyéb testtája - de végső soron mégis az a legnagyobb sikere, hogy egy tetováló készlettel és egy saját tetoválással gazdagabban tud visszatérni Artheniorba.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-15 14:40:29
Üzenet elküldve: 2023-11-15 14:40:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőségen átlovagolva már látszanak is az idő vasfoga által megtépázott kikötői épületek. Nem egy vihart kellett kiállniuk, a felújításuk pedig a látottak szerint elmaradt. A kikötői és kereskedelmi forgalmat és jelentőséget ez cseppet sem tompítja. Lassan már be is ér a kikötői területre, ahol részeg matrózok mellett vezeti el a lovát, s itt már nem vágtában inkább ahogy tud, úgy halad. A lakónegyed felé halad, hogy onnan vélhetőleg meglelje a tavernát. Út közben megkérdez néhány helyit is, hogy megfelelően útba igazítsák. A matrózok elég foghegyről válaszolnak, de annyi haszna mégis van, hogy legalább nagyságrendileg meg tudja állapítani, hogy merre haladjon tovább.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-10 00:47:56
Üzenet elküldve: 2023-11-10 00:47:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Siet? Nem. Maga mögött akarja hagyni a Kikötőt? Igen. Vissza a magány homályába, ahol nem zavarják az élők. Ahol nem hall mást, csak saját gondolatait. Ahol idejét annak szentelheti, hogy a lelke mélyén izzó parazsat végleg elkaparhatja. Ahol újdonsült urának szentelheti az idejét és semmi másnak.
Nem könnyű élet ez egyedül az erdőben, de kétség kívül zavartalan. Neki pedig elég volt egy rövidke kitérő a Kikötőben, hogy emlékeztethesse magát erről.
Megszaporázza lépteit, hogy minél előbb a fák sűrűjébe érjen. Az ősei biztosan büszkék lennének rá, hogy utóduk egy erdőben találta meg otthonát. Még ha nem is úgy, ahogy azt ők elképzelik.*
Nem könnyű élet ez egyedül az erdőben, de kétség kívül zavartalan. Neki pedig elég volt egy rövidke kitérő a Kikötőben, hogy emlékeztethesse magát erről.
Megszaporázza lépteit, hogy minél előbb a fák sűrűjébe érjen. Az ősei biztosan büszkék lennének rá, hogy utóduk egy erdőben találta meg otthonát. Még ha nem is úgy, ahogy azt ők elképzelik.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-09 19:58:12
Üzenet elküldve: 2023-11-09 19:58:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás, na de kétszer? //
*Kicsit kezdi idegesíteni a férfi magyarázkodása. Pont ezt csinálják az igazi cselszövők. Sajnos már sehogy sem tudja kimagyarázni magát ebből a helyzetből, így csak annyit tehet, hogy vár és hallgat.*
~Ne aggód, csak megmutatom neki, hogy merre van a legközelebbi fogadó, majd lelépek innen. Jaj de jó esne már egy forró fürdő.~ *Próbálja elterelni a gondolatait, hogy ne vágjon unott arcot az idegen előtt. Néha odadob egy apró bólintást, hogy a másik érezze a figyelmet. Szerencsére Zsonorhának megadatott az a képesség, hogy egyszerre több dologra is tudjon figyelni. Amikor már azt hiszi, hogy sosem lesz vége, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy nekijön valaki.*
-Ahh...Már elnézést, de vigyázhatna egy kicsit…*Dühösen felnéz és egy pillanatra minden gondolata elszállt.* Jobban. Vagyis jobban is vigyázhatna. *Fejezi be a mondatot, itt már sokkal halkabb, mint azelőtt volt. Nem látszik rajta düh vagy idegesség. Egyedül a semlegesség ül ki arcára. Fogalma sincs mit kezdjen a helyzettel, csak annyit tud, hogy valószínűleg már nem kell tovább hallgatnia az elveszett férfit.*
*Kicsit kezdi idegesíteni a férfi magyarázkodása. Pont ezt csinálják az igazi cselszövők. Sajnos már sehogy sem tudja kimagyarázni magát ebből a helyzetből, így csak annyit tehet, hogy vár és hallgat.*
~Ne aggód, csak megmutatom neki, hogy merre van a legközelebbi fogadó, majd lelépek innen. Jaj de jó esne már egy forró fürdő.~ *Próbálja elterelni a gondolatait, hogy ne vágjon unott arcot az idegen előtt. Néha odadob egy apró bólintást, hogy a másik érezze a figyelmet. Szerencsére Zsonorhának megadatott az a képesség, hogy egyszerre több dologra is tudjon figyelni. Amikor már azt hiszi, hogy sosem lesz vége, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy nekijön valaki.*
-Ahh...Már elnézést, de vigyázhatna egy kicsit…*Dühösen felnéz és egy pillanatra minden gondolata elszállt.* Jobban. Vagyis jobban is vigyázhatna. *Fejezi be a mondatot, itt már sokkal halkabb, mint azelőtt volt. Nem látszik rajta düh vagy idegesség. Egyedül a semlegesség ül ki arcára. Fogalma sincs mit kezdjen a helyzettel, csak annyit tud, hogy valószínűleg már nem kell tovább hallgatnia az elveszett férfit.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-05 15:03:51
Üzenet elküldve: 2023-11-05 15:03:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás, na de kétszer? //
* A kikötőben se jár sokat az elf, de néha azért megfordul itt is. Általában ez akkor következik be, ha fenyvesekben jár. A halat amúgy is kedveli, ahogy a tenger gyümölcseit is, itt pedig mindig akad friss fogás. Saját javait, amit gyűjtött most gyorsan elcseréli olyasmire, amire szüksége lehet. Fűszerekre, de leginkább szárított halakra, meg persze pár aranyra is szert tesz. Arra szükség is van, mert a fogadók csak nagy ritkán fogadnak el általa gyűjtött javakat pénz helyet. Késő délutánra jár már az idő mire sikerül mindet elintéznie. Pont időben van, mivel ilyenkor indulnak haza a kikötői munkások, így aztán elég hamar megtelik élettel a környék. Mindenki a kocsmák meg a lakó épületek felé kezd el tolongani. Talán így eshet meg az is, hogy Vranglil teljesen véletlenül bele botlik a párosba. Pontosabban a páros női tagjába.*
- Elnézést!* Szabadkozik, amikor ez megtörténik, majd rögtön tátva is marad a szája, hiszen ismerős arcot vél felfedezni. Lázasan járni kezd az agya, hogy honnan is lehet neki ismerős ez a valaki, bár így kívülről inkább csak merő bambulásnak tűnhet.*
A hozzászólás írója (Vranglil Arskerom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.05 15:04:19
* A kikötőben se jár sokat az elf, de néha azért megfordul itt is. Általában ez akkor következik be, ha fenyvesekben jár. A halat amúgy is kedveli, ahogy a tenger gyümölcseit is, itt pedig mindig akad friss fogás. Saját javait, amit gyűjtött most gyorsan elcseréli olyasmire, amire szüksége lehet. Fűszerekre, de leginkább szárított halakra, meg persze pár aranyra is szert tesz. Arra szükség is van, mert a fogadók csak nagy ritkán fogadnak el általa gyűjtött javakat pénz helyet. Késő délutánra jár már az idő mire sikerül mindet elintéznie. Pont időben van, mivel ilyenkor indulnak haza a kikötői munkások, így aztán elég hamar megtelik élettel a környék. Mindenki a kocsmák meg a lakó épületek felé kezd el tolongani. Talán így eshet meg az is, hogy Vranglil teljesen véletlenül bele botlik a párosba. Pontosabban a páros női tagjába.*
- Elnézést!* Szabadkozik, amikor ez megtörténik, majd rögtön tátva is marad a szája, hiszen ismerős arcot vél felfedezni. Lázasan járni kezd az agya, hogy honnan is lehet neki ismerős ez a valaki, bár így kívülről inkább csak merő bambulásnak tűnhet.*
A hozzászólás írója (Vranglil Arskerom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.05 15:04:19
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:15:27
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:15:27
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A nap fénye még mindig élénken ragyog a kikötő felett, a tenger felszínén csillogó fényekkel, mintha ezer apró tükör lebegne a víz felszínén. Wym magaslati pontjáról letekintve látja a kikötő egész területét: a rakodókat, ahol hatalmas hordók és zsákok várnak arra, hogy a következő hajóra kerüljenek; a dokkokat, ahol a hajók a nap melegében békésen ringatóznak; és a várost, ahol a kereskedők, matrózok és helyi lakosok egyaránt sürgölődnek, mindegyikük saját tennivalójával elfoglalva.
Mivel új a területen, Wym óvatosan kerüli a konfrontációt, inkább csak megfigyelőként lépked. Úgy érzi, mintha egy egészen új világba csöppent volna, ahol minden egyes elem, hang és illat teljesen új és érdekes számára.
Egy pillanatra megáll egy rakodó mólónál, ahol több matróz dolgozik a rakományon. Ők is, mint sokan mások, felismerik az idegent maguk között. Egyikük, egy idősebb, napbarnított bőrű férfi, rövid bólintással üdvözli őt. Wym mosolyogva viszonozza a gesztust, de távolságtartóan folytatja az útját.
A kikötői élet pezsgése magával ragadja. Ahogy halad tovább, egy csapat helyi gyermeket lát, ahogy egy sűrűn fonott labdával játékot űznek a rakodóterek egyik szabad részén. Néhány lépéssel odébb egy halárus asszony kínálja friss fogását egy szebbnél szebb kínáló tálon.
A vámtisztek szigorúan figyelik a be- és kijövő hajókat, miközben az emberek zajlanak körülöttük. Wym gondosan kerüli az útjukat, nehogy bajba keveredjen velük. Látja a kisebb halászhajókat és a nyomorúságos ladikokat, melyek a mólók mellett ringatóznak. A nagyobb vitorlások és gályák, melyek pár tucat kötélhossznyira horgonyoznak a kikötőtől, impozánsan meredeznek a kék égbolt alatt.
Ahogy tovább sétál, egy tágas teret fedez fel, ahonnan egy kiváló panorámás kilátás nyílik az egész kikötőre. A tenger és az ég között, a látóhatáron, a kikötő világosan látszik. A sokféle hajó, a dokkok és a kikötői élet egyszerre tárul el a fél-elf előtt. Megáll egy pillanatra, hogy magába szívja ezt a látványt és a körülötte zajló életet.
A városi zajok és a tengervíz sóillata egyre intenzívebbé válik, ahogy tovább lépked a kikötő területén. A tengeri széllel vegyülő fűszeres, halas és olajos illatok beburkolják a levegőt, ami egyedi és karakteres atmoszférát teremt. Néhány percig megáll egy helyi mesternél, ahol egy férfi ügyesen kovácsol egy horgonyt, melyet valószínűleg egy közeli hajónak készít. A kalapács ritmusos csengése megnyugtatja őt, és figyelmesen tanulmányozza a mester munkáját.
Amint elhagyja a kovács műhelyét, egy zűrzavarra lesz figyelmes egy kis piaci stand közelében. Az árusok és a vásárlók között egy fiatal fiú, karcsú termettel és hosszú, sötét hajjal, kézen-közön szökkent át, miközben egy almát csavargat a kezében. Wym elmosolyodik a jeleneten, ahogy a fiú trükkösen és gyorsan kitér az üldözője elől, akit a stand tulajdonosaként azonosít.
Ezután a fiú, miután látja, hogy Wym figyeli, kíváncsian és félénken közeledik felé. Ahogy közel kerül, egy kis bólintással köszön, majd halkan megszólal*
- Látom, új vagy itt. Érdekel egy különleges hely, amit kevesen ismernek? *Wym egy pillanatra hezitál, de kíváncsisága felülkerekedik a gyanakvásán.*
- Mi ez a hely? *kérdezi. A fiú szemei csillogni kezdenek.*
- A kikötő alatti csatornarendszer. Sokan nem is tudnak róla, de hihetetlen látványokat rejt. Érdekel? *Ezen a napon a félvér kalandvágya felülkerekedik a józan eszén. Bólint.*
- Vezess oda. *A fiú mosolyogva int, hogy kövesse, és az ősi kövezetű utcákon vezeti Wymet, miközben környezetük lassan változik, és a kikötő zajától egy mélyebb titokzatos világ felé haladtak.*
Mivel új a területen, Wym óvatosan kerüli a konfrontációt, inkább csak megfigyelőként lépked. Úgy érzi, mintha egy egészen új világba csöppent volna, ahol minden egyes elem, hang és illat teljesen új és érdekes számára.
Egy pillanatra megáll egy rakodó mólónál, ahol több matróz dolgozik a rakományon. Ők is, mint sokan mások, felismerik az idegent maguk között. Egyikük, egy idősebb, napbarnított bőrű férfi, rövid bólintással üdvözli őt. Wym mosolyogva viszonozza a gesztust, de távolságtartóan folytatja az útját.
A kikötői élet pezsgése magával ragadja. Ahogy halad tovább, egy csapat helyi gyermeket lát, ahogy egy sűrűn fonott labdával játékot űznek a rakodóterek egyik szabad részén. Néhány lépéssel odébb egy halárus asszony kínálja friss fogását egy szebbnél szebb kínáló tálon.
A vámtisztek szigorúan figyelik a be- és kijövő hajókat, miközben az emberek zajlanak körülöttük. Wym gondosan kerüli az útjukat, nehogy bajba keveredjen velük. Látja a kisebb halászhajókat és a nyomorúságos ladikokat, melyek a mólók mellett ringatóznak. A nagyobb vitorlások és gályák, melyek pár tucat kötélhossznyira horgonyoznak a kikötőtől, impozánsan meredeznek a kék égbolt alatt.
Ahogy tovább sétál, egy tágas teret fedez fel, ahonnan egy kiváló panorámás kilátás nyílik az egész kikötőre. A tenger és az ég között, a látóhatáron, a kikötő világosan látszik. A sokféle hajó, a dokkok és a kikötői élet egyszerre tárul el a fél-elf előtt. Megáll egy pillanatra, hogy magába szívja ezt a látványt és a körülötte zajló életet.
A városi zajok és a tengervíz sóillata egyre intenzívebbé válik, ahogy tovább lépked a kikötő területén. A tengeri széllel vegyülő fűszeres, halas és olajos illatok beburkolják a levegőt, ami egyedi és karakteres atmoszférát teremt. Néhány percig megáll egy helyi mesternél, ahol egy férfi ügyesen kovácsol egy horgonyt, melyet valószínűleg egy közeli hajónak készít. A kalapács ritmusos csengése megnyugtatja őt, és figyelmesen tanulmányozza a mester munkáját.
Amint elhagyja a kovács műhelyét, egy zűrzavarra lesz figyelmes egy kis piaci stand közelében. Az árusok és a vásárlók között egy fiatal fiú, karcsú termettel és hosszú, sötét hajjal, kézen-közön szökkent át, miközben egy almát csavargat a kezében. Wym elmosolyodik a jeleneten, ahogy a fiú trükkösen és gyorsan kitér az üldözője elől, akit a stand tulajdonosaként azonosít.
Ezután a fiú, miután látja, hogy Wym figyeli, kíváncsian és félénken közeledik felé. Ahogy közel kerül, egy kis bólintással köszön, majd halkan megszólal*
- Látom, új vagy itt. Érdekel egy különleges hely, amit kevesen ismernek? *Wym egy pillanatra hezitál, de kíváncsisága felülkerekedik a gyanakvásán.*
- Mi ez a hely? *kérdezi. A fiú szemei csillogni kezdenek.*
- A kikötő alatti csatornarendszer. Sokan nem is tudnak róla, de hihetetlen látványokat rejt. Érdekel? *Ezen a napon a félvér kalandvágya felülkerekedik a józan eszén. Bólint.*
- Vezess oda. *A fiú mosolyogva int, hogy kövesse, és az ősi kövezetű utcákon vezeti Wymet, miközben környezetük lassan változik, és a kikötő zajától egy mélyebb titokzatos világ felé haladtak.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-10-24 15:25:38
Üzenet elküldve: 2023-10-24 15:25:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Nem mondható el róluk, hogy beolvadnak a tömegbe. Az elf látszólagos hetykesége megtéveszthető lehet. A tekintete ugyanis fáradhatatlanul fürkészi a környezetüket. Kellemetlen lenne, ha egy csapat halász kikapná őket a nyeregből. Mikor a nő megáll, hogy megkérdezzen pár dokkmunkást akkor biccent felé. Bizony más világ ez mint annak idején. A vörösöknek semmi nyoma, a ki tudja milyen bandák figyelő szemeiből meg jóval több van és kevésbé rejtőzködnek. Ha a régi csapat megvolna akkor ez jó hely lenne hozzá, hogy a zavarosban halásszanak. El is dönti, hogy ha már erre jár akkor néhány pletykát begyűjt hátha hasznot tud húzni belőlük.*
*Nem mondható el róluk, hogy beolvadnak a tömegbe. Az elf látszólagos hetykesége megtéveszthető lehet. A tekintete ugyanis fáradhatatlanul fürkészi a környezetüket. Kellemetlen lenne, ha egy csapat halász kikapná őket a nyeregből. Mikor a nő megáll, hogy megkérdezzen pár dokkmunkást akkor biccent felé. Bizony más világ ez mint annak idején. A vörösöknek semmi nyoma, a ki tudja milyen bandák figyelő szemeiből meg jóval több van és kevésbé rejtőzködnek. Ha a régi csapat megvolna akkor ez jó hely lenne hozzá, hogy a zavarosban halásszanak. El is dönti, hogy ha már erre jár akkor néhány pletykát begyűjt hátha hasznot tud húzni belőlük.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-10-24 15:00:28
Üzenet elküldve: 2023-10-24 15:00:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Az elf beadja a derekát, így már ismét az úton baktatnak, de az egyre erősödő halszag és zaj árulkodik róla, hogy nemsokára megérkeznek. Mielőtt kilépnek a fák közül a fejébe húzza a csuklyát, mert az még hagyján, hogy gwuffon érkezett egy aranylovas társaságában, de ha aranyozott fürtjeit is megpillantanák, elképzelhető, hogy este már egy zsákkal a fején térhetne nyugovóra. Az egyik éppen kirakodó bagázsnál meg is áll, mert pontosan nem ismeri az utat, de esélyesen ők már ittak ott. Nagy susmus is lesz, ahogy a gwuff lovasa lekászálódik.*
- Várj meg itt, csak útbaigazítást kérek. *Szól oda az elfnek. Miután visszaér, már ismét nyeregben van. Az egyik utcára mutat a kezével.* - Azt mondták arra van. Romos épület feketemadaras cégérrel. *Tájékoztatja a másikat is,hátha ő hamarabb kiszúrja majd.*
*Az elf beadja a derekát, így már ismét az úton baktatnak, de az egyre erősödő halszag és zaj árulkodik róla, hogy nemsokára megérkeznek. Mielőtt kilépnek a fák közül a fejébe húzza a csuklyát, mert az még hagyján, hogy gwuffon érkezett egy aranylovas társaságában, de ha aranyozott fürtjeit is megpillantanák, elképzelhető, hogy este már egy zsákkal a fején térhetne nyugovóra. Az egyik éppen kirakodó bagázsnál meg is áll, mert pontosan nem ismeri az utat, de esélyesen ők már ittak ott. Nagy susmus is lesz, ahogy a gwuff lovasa lekászálódik.*
- Várj meg itt, csak útbaigazítást kérek. *Szól oda az elfnek. Miután visszaér, már ismét nyeregben van. Az egyik utcára mutat a kezével.* - Azt mondták arra van. Romos épület feketemadaras cégérrel. *Tájékoztatja a másikat is,hátha ő hamarabb kiszúrja majd.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-10-21 15:31:10
Üzenet elküldve: 2023-10-21 15:31:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kell hozzá jó fertályóra és már nyeregben is van. Nem mosakodott, még csak nem is vett magához útravalót. Hamar le akarja tudni e távot, hogy megszállhasson az elkövetkező éjjelekre a Wegtoreni Kalmárban.
Maga mögött hagyja most Relaelt, a Hét Varjú Tavernát és már a kanyargós, macskaköves utcákat róják Ősz, a hátas társaságában. Az elmúlt napok tivornyái után valahogy sokkal frissebbnek hat még a halbűzös tengeri levegő is. Feltöltődött. Fiatal korát meghazudtoló tettrekészség költözik belé, s noha tervei sok munkát igényelnek, ez a legkevésbé sem tántorítja őt el. Épp ellenkezőleg!
Régi, wegtoreni nótát dúdol, miközben szép lassan maga mögött hagyja a kőházak erdejét. Noha énekelni azért nem énekel, a dal szövege ott cseng fülében; Wegtorent és a béklyóként gúzsba kötő törvényektől mentes szabadságot élteti.*
Maga mögött hagyja most Relaelt, a Hét Varjú Tavernát és már a kanyargós, macskaköves utcákat róják Ősz, a hátas társaságában. Az elmúlt napok tivornyái után valahogy sokkal frissebbnek hat még a halbűzös tengeri levegő is. Feltöltődött. Fiatal korát meghazudtoló tettrekészség költözik belé, s noha tervei sok munkát igényelnek, ez a legkevésbé sem tántorítja őt el. Épp ellenkezőleg!
Régi, wegtoreni nótát dúdol, miközben szép lassan maga mögött hagyja a kőházak erdejét. Noha énekelni azért nem énekel, a dal szövege ott cseng fülében; Wegtorent és a béklyóként gúzsba kötő törvényektől mentes szabadságot élteti.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-18 12:09:29
Üzenet elküldve: 2023-09-18 12:09:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Megint Puccos//
*Az elmúlt néhány éjjel Wruzto meghúzta magát. A függőben levő bizniszeit lebonyolította, itta a Sellőház koktéljait, de a rókalyuki meccsekre már nem ment ki, és kerülte a balhét. A seb az alkarján behegedt, de a kötést még nem lehet róla levenni.
A Kikötő azonban nem az a hely, ahol bárki biztonságban érezheti magát. Aki erre vágyik, lépjen le. Az ork is ezt teszi: éppen a Puccos elsőtisztjével boltolja le a viteldíjat. Egy hasonló turné erejéig matrózkodott már ezen az egyárbocos, nagyhasú teherhajón, de időközben lett pénz lóvéra. Most már csak utas lesz, ha nem is az úri kabinban. 20 aranyban
állapodnak meg végül, tekintettel a szerény körülményekre. A koszt nincs benne az árban.
Wruzto másnap hajnalban már egy függőágyban ringatózva várja, hogy a dagály bevigye a Puccost az Arthenior deltájába. Laposakat pillog az arra tévedő matrózokra, de amúgy nem kívánja felhívni magára a figyelmüket. Még a végén megkínálják valami munkával! Inkább szép csendben magához vesz egy gyertyát, hogy a viaszával majd betömi a füleit. Amikor ugyanis elindulnak fölfelé a folyón, a legénység dobszóra fog evezni. Amellett is kell aludni valahogy.*
*Az elmúlt néhány éjjel Wruzto meghúzta magát. A függőben levő bizniszeit lebonyolította, itta a Sellőház koktéljait, de a rókalyuki meccsekre már nem ment ki, és kerülte a balhét. A seb az alkarján behegedt, de a kötést még nem lehet róla levenni.
A Kikötő azonban nem az a hely, ahol bárki biztonságban érezheti magát. Aki erre vágyik, lépjen le. Az ork is ezt teszi: éppen a Puccos elsőtisztjével boltolja le a viteldíjat. Egy hasonló turné erejéig matrózkodott már ezen az egyárbocos, nagyhasú teherhajón, de időközben lett pénz lóvéra. Most már csak utas lesz, ha nem is az úri kabinban. 20 aranyban
állapodnak meg végül, tekintettel a szerény körülményekre. A koszt nincs benne az árban.Wruzto másnap hajnalban már egy függőágyban ringatózva várja, hogy a dagály bevigye a Puccost az Arthenior deltájába. Laposakat pillog az arra tévedő matrózokra, de amúgy nem kívánja felhívni magára a figyelmüket. Még a végén megkínálják valami munkával! Inkább szép csendben magához vesz egy gyertyát, hogy a viaszával majd betömi a füleit. Amikor ugyanis elindulnak fölfelé a folyón, a legénység dobszóra fog evezni. Amellett is kell aludni valahogy.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-11 10:51:32
Üzenet elküldve: 2023-09-11 10:51:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
- Van benne szép, van benne rossz. De a lényeg, hogy megtörtént és túléltem, és ezt nem árt megörökíteni.
*feleli ugyanazzal a kedélyes derűvel. Persze, hogy jó volt-e közöttük, vagy sem, az relatív. Nem ismert mást. Elég sok fájdalom, nélkülözés, szenvedés és megaláztatás emléke kötődik a régi kompániához. De mivel ezek nem csak vele történtek, hanem mindannyiukkal, így nem érzi úgy, hogy rossz lett volna.
Tirä javaslatára elvigyorodik, aztán elkezdi összerakni a holmiját.*
- Rendben, megnézem magamnak, amit mutatni akarsz.
*feleli, talán kissé kétértelműen, de hát hajtja a vére, hiába csillapította a vágyait éppen az éjjel. Tirä is kimondottan vérpezsdítő látvány. Még a tetoválásai nélkül is az lenne. Ha meg nem kapható a mókára, úgy is jó. Mykaelnek se ártana, ha nem hagyná elterelni a figyelmét a tényleges céljairól minden órában egy szemrevaló fehérnép által.*
- Van benne szép, van benne rossz. De a lényeg, hogy megtörtént és túléltem, és ezt nem árt megörökíteni.
*feleli ugyanazzal a kedélyes derűvel. Persze, hogy jó volt-e közöttük, vagy sem, az relatív. Nem ismert mást. Elég sok fájdalom, nélkülözés, szenvedés és megaláztatás emléke kötődik a régi kompániához. De mivel ezek nem csak vele történtek, hanem mindannyiukkal, így nem érzi úgy, hogy rossz lett volna.
Tirä javaslatára elvigyorodik, aztán elkezdi összerakni a holmiját.*
- Rendben, megnézem magamnak, amit mutatni akarsz.
*feleli, talán kissé kétértelműen, de hát hajtja a vére, hiába csillapította a vágyait éppen az éjjel. Tirä is kimondottan vérpezsdítő látvány. Még a tetoválásai nélkül is az lenne. Ha meg nem kapható a mókára, úgy is jó. Mykaelnek se ártana, ha nem hagyná elterelni a figyelmét a tényleges céljairól minden órában egy szemrevaló fehérnép által.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-08 16:45:06
Üzenet elküldve: 2023-09-08 16:45:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
-Te tudod. *Von vállat. Ő úgy van mindennel, hogy ha jó, ha rossz, megkísérli megcsinálni. Hisz sosem lép előre az ember, ha nem élesben próbálja ki a dolgokat. Legalábbis az ő elgondolásában.*
-Emlék. Szép dolog az. Gondolom. *Ő mondjuk nem sokra tartja az ilyen szentimentális dolgokat. Mármint ami a harcostársakat illeti. Kíváncsi, vajon a fiatal férfit is annyiszor verték-e át, mint őt. Bizonyára nem, különben nem varratná magára a jelüket. Bár lehet, hogy pont ellenkezőleg és inkább emlékeztetőül szolgál, hogy még társaiban sem bízhat az ember. Ha belegondol, inkább az előbbit tartja valószínűnek. Legalábbis annak alapján, ahogy Mykael beszélt róluk.*
-Ez nem a legjobb hely rajzolni. *Tápászkodik fel végül.*
-Van odafenn a sziklákon egy világítótorony. Azalatt pedig sziklák... Onnan sokkal jobban látsz mindent, még a Kikötőt is. Már amennyire találsz benne szépet. *Fanyar mosoly jelenik meg ábrázatán. Neki talán szép látkép, de kötve hiszi, hogy egy utazónak az lehet a koszos kis Kikötő.*
-Bízzunk benne. De ha csak csuklóból vágják, ismerek egy matrózt, aki nagyon szép kampókat készít. *Vigyorog szélesen.*
-Na? Jössz? Ha nem, akkor egyedül megyek. Még egyszer megnézem ezt a porfészket, mielőtt Arthenior felé veszem az irányt. *Bár lehet, hogy csak holnap indul. Vagy azután. Persze ezt Mykaelnek nem kell tudnia, hisz nem tartozik számadással egy idegennek. Épp ellenkezőleg.*
-Te tudod. *Von vállat. Ő úgy van mindennel, hogy ha jó, ha rossz, megkísérli megcsinálni. Hisz sosem lép előre az ember, ha nem élesben próbálja ki a dolgokat. Legalábbis az ő elgondolásában.*
-Emlék. Szép dolog az. Gondolom. *Ő mondjuk nem sokra tartja az ilyen szentimentális dolgokat. Mármint ami a harcostársakat illeti. Kíváncsi, vajon a fiatal férfit is annyiszor verték-e át, mint őt. Bizonyára nem, különben nem varratná magára a jelüket. Bár lehet, hogy pont ellenkezőleg és inkább emlékeztetőül szolgál, hogy még társaiban sem bízhat az ember. Ha belegondol, inkább az előbbit tartja valószínűnek. Legalábbis annak alapján, ahogy Mykael beszélt róluk.*
-Ez nem a legjobb hely rajzolni. *Tápászkodik fel végül.*
-Van odafenn a sziklákon egy világítótorony. Azalatt pedig sziklák... Onnan sokkal jobban látsz mindent, még a Kikötőt is. Már amennyire találsz benne szépet. *Fanyar mosoly jelenik meg ábrázatán. Neki talán szép látkép, de kötve hiszi, hogy egy utazónak az lehet a koszos kis Kikötő.*
-Bízzunk benne. De ha csak csuklóból vágják, ismerek egy matrózt, aki nagyon szép kampókat készít. *Vigyorog szélesen.*
-Na? Jössz? Ha nem, akkor egyedül megyek. Még egyszer megnézem ezt a porfészket, mielőtt Arthenior felé veszem az irányt. *Bár lehet, hogy csak holnap indul. Vagy azután. Persze ezt Mykaelnek nem kell tudnia, hisz nem tartozik számadással egy idegennek. Épp ellenkezőleg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199