Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-15 19:04:05
Üzenet elküldve: 2016-04-15 19:04:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Ő aztán nem hal, még csak félig sem. Szóval némileg sértődötten néz Lorewre, mikor megtudja, hogy a 'Sellő' ez esetben nem egy konkrét név, mely valaki olyané, akivel a szerzetes összekeveri Norgent, hanem egy faj. *
- De hisz' nekem vannak lábaim. Itt. * Mutat két szép szál lábára, de azért maga is rápillant, hátha eltűntek, amíg a vízben volt. Akkor meg az lenne a baj, hogy nincs uszonya a lába helyett - ugyanis úgy hírlik, hogy olyanja van a halaknak.
Azonban szerencsére mindkét lába megvan, uszonya pedig nincsen továbbra sem, úgyhogy nem kell attól félnie, hogy hátralévő életét abban a hideg vízben kell eltöltenie... Még jó, hogy annyira mégsem hideg már ilyenkor tavasszal, hogy most azon túl, hogy hálót kell bogoznia, még tüsszentsen és orrot is töröljön. Szóval ez is elmarad; ám épp elég neki a hálóból kijutnia.
Ha vasvillával támadott volna a másik, akkor nem lenne ideje kijutnia, de csak kérdéseket tesz fel, ezáltal végül arrébb dobja a hálót, vissza a part peremére, hogy a következő hasonló alkalommal, mikor valaki a vízbe pottyan, ki tudják őt szedni.
Lassanként rendezi egyensúlyát, majd megpróbálja vizes haját eltolni saját arcából. Közben pedig még válaszol is a megmentőjének. Kész polihisztor ez a Norgen! *
- Tudod, vannak az aranyhalak, amiket, ha kifogsz, teljesítik a kívánságodat... * Próbálja egy szemléletes példával nyitni, hogy megértse őt a furcsa alak. *
- Na, és vannak akiket, ha kifogsz, nem barátkozni akarnak veled, hanem a végedet akarják. Így világos? * Vár pár másodpercet. *
- És én ez utóbbiba tartozok, oké? * Igazából nincs kedve most megölni ezt a szerencsétlent, csak elszórakozik vele, amíg nem jelent veszélyt.
Ami pedig a bizonyítékot illeti, azt még nem mutatja meg. Egyre kihaltabb a kikötő, de bármelyik hajón nézelődhet bárki, akit nem vesz észre. És, ha nincs szerencséje, az a bárki nem is akárki, hanem valaki. Méghozzá valaki olyan, aki városőr, vagy egyéb galád népség. *
- Persze most nem öllek meg, mert éhes vagyok. Nincs ezen a rohadt helyen egy fogadó, ahová meghívsz?
* Ő aztán nem hal, még csak félig sem. Szóval némileg sértődötten néz Lorewre, mikor megtudja, hogy a 'Sellő' ez esetben nem egy konkrét név, mely valaki olyané, akivel a szerzetes összekeveri Norgent, hanem egy faj. *
- De hisz' nekem vannak lábaim. Itt. * Mutat két szép szál lábára, de azért maga is rápillant, hátha eltűntek, amíg a vízben volt. Akkor meg az lenne a baj, hogy nincs uszonya a lába helyett - ugyanis úgy hírlik, hogy olyanja van a halaknak.
Azonban szerencsére mindkét lába megvan, uszonya pedig nincsen továbbra sem, úgyhogy nem kell attól félnie, hogy hátralévő életét abban a hideg vízben kell eltöltenie... Még jó, hogy annyira mégsem hideg már ilyenkor tavasszal, hogy most azon túl, hogy hálót kell bogoznia, még tüsszentsen és orrot is töröljön. Szóval ez is elmarad; ám épp elég neki a hálóból kijutnia.
Ha vasvillával támadott volna a másik, akkor nem lenne ideje kijutnia, de csak kérdéseket tesz fel, ezáltal végül arrébb dobja a hálót, vissza a part peremére, hogy a következő hasonló alkalommal, mikor valaki a vízbe pottyan, ki tudják őt szedni.
Lassanként rendezi egyensúlyát, majd megpróbálja vizes haját eltolni saját arcából. Közben pedig még válaszol is a megmentőjének. Kész polihisztor ez a Norgen! *
- Tudod, vannak az aranyhalak, amiket, ha kifogsz, teljesítik a kívánságodat... * Próbálja egy szemléletes példával nyitni, hogy megértse őt a furcsa alak. *
- Na, és vannak akiket, ha kifogsz, nem barátkozni akarnak veled, hanem a végedet akarják. Így világos? * Vár pár másodpercet. *
- És én ez utóbbiba tartozok, oké? * Igazából nincs kedve most megölni ezt a szerencsétlent, csak elszórakozik vele, amíg nem jelent veszélyt.
Ami pedig a bizonyítékot illeti, azt még nem mutatja meg. Egyre kihaltabb a kikötő, de bármelyik hajón nézelődhet bárki, akit nem vesz észre. És, ha nincs szerencséje, az a bárki nem is akárki, hanem valaki. Méghozzá valaki olyan, aki városőr, vagy egyéb galád népség. *
- Persze most nem öllek meg, mert éhes vagyok. Nincs ezen a rohadt helyen egy fogadó, ahová meghívsz?
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-14 20:24:11
Üzenet elküldve: 2016-04-14 20:24:11
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Beszélő hal. Nos nem, ez... ez nem teljesen fedi le a valóságot, bár tény, az is érdekes lett volna, de ugyan mi a csudáért akarná egy hal, hogy kihúzzák a tengerből. Ő ott jól érezné magát. Kivéve, ha már unja, hogy egyedül ő tud beszélni, a többiek meg nem. És társaságot keres.*
- Nem... nem csak olyan... tudod, sellő. Azt hiszem ez a nevük. Ilyen keveréklények, a felsőtestük nő, a maradék hal.
*Egy kis idő azért eltelik, mire rájön, hogy itt egy bemutatkozás hangzott el a hölgy részéről. Norgen. Nem állítja, hogy meg fogja jegyezni, de ki tudja? Most valószínűleg viszonoznia kéne a bemutatkozást, vagy ilyenek, de helyette inkább leül a földre, hogy kipihenje kicsit a fáradalmakat. Hiába, az egész napnyi kutyagolás után már semmi vágya nincs, mint elpihenni valahol, vagy ilyenek, ennek ellenére ő még itt halászkodik.*
- Én pedig Lorew *ha már ilyen fontos, hogy tudják egymás nevét. Vagy legalábbis elmondják, aztán hogy a másik megjegyzi-e, az az ő dolga. A következő kijelentés viszont egész érzelmi kavalkádot vált ki a szerzetesből, de nem hiába van sok éves tapasztalata az ilyesmi elfojtásában... Rövid tétovázás után kicsit távolabb kúszik a nőtől. Komoly gondolkodást igényelt, hogy közelebb, vagy távolabb araszoljon, viszont tekintve, hogy még csak egy ártatlan, és bizonyítatlan kijelentésről beszélnek, így... Talán jobb távolságot tartani.*
- Hogy... hogy mi vagy, honnan? *ezzel párhuzamosan körbe is néz, a nap szinte teljesen lement, hamarosan sötétség ül rájuk, és se közel, se távol nem lát egy lelket sem. Mondjuk ez elég nyilvánvaló volt, ha egy tömeg lenne körülöttük, a nő nyilván nem beszélne ilyen könnyedén az igazi valójáról... ha ez igaz.*
*Beszélő hal. Nos nem, ez... ez nem teljesen fedi le a valóságot, bár tény, az is érdekes lett volna, de ugyan mi a csudáért akarná egy hal, hogy kihúzzák a tengerből. Ő ott jól érezné magát. Kivéve, ha már unja, hogy egyedül ő tud beszélni, a többiek meg nem. És társaságot keres.*
- Nem... nem csak olyan... tudod, sellő. Azt hiszem ez a nevük. Ilyen keveréklények, a felsőtestük nő, a maradék hal.
*Egy kis idő azért eltelik, mire rájön, hogy itt egy bemutatkozás hangzott el a hölgy részéről. Norgen. Nem állítja, hogy meg fogja jegyezni, de ki tudja? Most valószínűleg viszonoznia kéne a bemutatkozást, vagy ilyenek, de helyette inkább leül a földre, hogy kipihenje kicsit a fáradalmakat. Hiába, az egész napnyi kutyagolás után már semmi vágya nincs, mint elpihenni valahol, vagy ilyenek, ennek ellenére ő még itt halászkodik.*
- Én pedig Lorew *ha már ilyen fontos, hogy tudják egymás nevét. Vagy legalábbis elmondják, aztán hogy a másik megjegyzi-e, az az ő dolga. A következő kijelentés viszont egész érzelmi kavalkádot vált ki a szerzetesből, de nem hiába van sok éves tapasztalata az ilyesmi elfojtásában... Rövid tétovázás után kicsit távolabb kúszik a nőtől. Komoly gondolkodást igényelt, hogy közelebb, vagy távolabb araszoljon, viszont tekintve, hogy még csak egy ártatlan, és bizonyítatlan kijelentésről beszélnek, így... Talán jobb távolságot tartani.*
- Hogy... hogy mi vagy, honnan? *ezzel párhuzamosan körbe is néz, a nap szinte teljesen lement, hamarosan sötétség ül rájuk, és se közel, se távol nem lát egy lelket sem. Mondjuk ez elég nyilvánvaló volt, ha egy tömeg lenne körülöttük, a nő nyilván nem beszélne ilyen könnyedén az igazi valójáról... ha ez igaz.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-14 19:49:04
Üzenet elküldve: 2016-04-14 19:49:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Húz és megáll, húz és megáll, húz és... kérdés. Ráadásul elég meglepő kérdés, ami azt illeti. *
- Beszélő halnak néztél tán? * Kérdez vissza némi gúnnyal. *
- A halak nem beszélnek. * Mondja. Ez a legalapvetőbb különbség közte és a halak között. Meg mondjuk azt is lehetne taglalni, hogy a külseje is különbözik Lorewétől, azonban az túl sok magyarázatot kívánna. A beszéd hiánya, vagy épp megléte sokkal egyszerűbb. Egy olyan különbség, amit talán még ez a félnótás is megért, aki a kövekkel beszélget. *
- Sellőt? * Vonja fel szemöldökét. Nem tudja mi az a sellő, de azt legalább már tudja, hogy bármik is ők, beszélnek, ráadásul nincs lábuk. *
- Nem, nem Sellő. Norgen Arisad. * Nem látja értelmét álnevekkel dobálózni. Ez a neve, nem üldözi senki se Lihanech-en kívül, ráadásul ott sem tudják a nevét, na meg rég el is feledték bizonyára.
Lorew sikeresen kiemeli Norgent a partra. Miközben utóbbi megpróbál kikászálódni a hálóból, vigyorogva megszólal. *
- Ha ez felvidít, szólok, hogy démon vagyok egy másik síkról. * Most, hogy a parton van, már nem történhet sok baj. Ennyiért csak nem támad rá a másik, már ha elhiszi. Normál ember nem hinné el, de Lorewből simán kinézi, hogy akár szaladva elrohan, akár fegyverrel a kezében leáll harcolni. Akkor meg jól jár... Kivéve, ha a másik képzettebb harcos. Bár annyi baj legyen, akkor legfeljebb Norgen szalad el. *
* Húz és megáll, húz és megáll, húz és... kérdés. Ráadásul elég meglepő kérdés, ami azt illeti. *
- Beszélő halnak néztél tán? * Kérdez vissza némi gúnnyal. *
- A halak nem beszélnek. * Mondja. Ez a legalapvetőbb különbség közte és a halak között. Meg mondjuk azt is lehetne taglalni, hogy a külseje is különbözik Lorewétől, azonban az túl sok magyarázatot kívánna. A beszéd hiánya, vagy épp megléte sokkal egyszerűbb. Egy olyan különbség, amit talán még ez a félnótás is megért, aki a kövekkel beszélget. *
- Sellőt? * Vonja fel szemöldökét. Nem tudja mi az a sellő, de azt legalább már tudja, hogy bármik is ők, beszélnek, ráadásul nincs lábuk. *
- Nem, nem Sellő. Norgen Arisad. * Nem látja értelmét álnevekkel dobálózni. Ez a neve, nem üldözi senki se Lihanech-en kívül, ráadásul ott sem tudják a nevét, na meg rég el is feledték bizonyára.
Lorew sikeresen kiemeli Norgent a partra. Miközben utóbbi megpróbál kikászálódni a hálóból, vigyorogva megszólal. *
- Ha ez felvidít, szólok, hogy démon vagyok egy másik síkról. * Most, hogy a parton van, már nem történhet sok baj. Ennyiért csak nem támad rá a másik, már ha elhiszi. Normál ember nem hinné el, de Lorewből simán kinézi, hogy akár szaladva elrohan, akár fegyverrel a kezében leáll harcolni. Akkor meg jól jár... Kivéve, ha a másik képzettebb harcos. Bár annyi baj legyen, akkor legfeljebb Norgen szalad el. *
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-14 19:15:08
Üzenet elküldve: 2016-04-14 19:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A terv remekül működik, szerencsére csak némi egész napos menetelés áll Lorew mögött, így bőven van még energiája. Na jó, be kell látni nem sok. Komoly erőfeszítésekbe kerül neki kiemelni a nőt, noha nem mondható súlyosnak, jobb napjain bizonyára fél kézzel kapná ki, vagy ilyenek. Ugyanakkor az is hozzátesz kicsit a folyamat nehézségében, hogy közben folyamatosan szemrevételezi az eredményt, tehát nem egy nagy kiemelésről van szó, hanem inkább kis emelés, "látni-e már a halfarkat? Még nem...", és újabb kis emelés. Majd mikor a nő már olyannyira kint van a vízből, hogy Lorew elkönyveli magában, ha eddig nem látta meg a halfarkat, vagy bármilyen uszonyt, meg pikkelyeket, akkor azok bizony már nem is lesznek, akkor kicsit csalódottá válik.*
- Neked... neked lábaid vannak? *préseli ki enyhén szaggatottan a szavakat, mert hát közbe már igen nagy darabot tart a hölgyből, a víz meg igen keveset, szóval egyre nehezebb a helyzet. Főleg mivel a háló olyan remekmű, hogy még jó eséllyel abban is meggátolja a nőt, hogy kicsit másba is kapaszkodjon, másszon, vagy legalább megpróbáljon... röviden, hogy bármit tegyen, amivel megkönnyítheti a szerzetes dolgát. Viszont ha már eddig kihúzta, akkor késő lenne visszadobni, így egy szomorú sóhajtás kíséretében összeszedi maradék erejét, és végérvényesen kiemeli a fogást a partra. Már ha megfogadja a tanácsot, nem ficánkol túlzottan, és nem esik vissza, mert akkor már nem lesz ereje megtartani. Ez sem volt kis teljesítmény tőle.*
- Kár, pedig azt hittem, legalábbis egy sellőt fogtam. Bár még mindig te vagy a nap kapása *ez persze nem vigasztaló tényező, mivel ő az egyetlen kapás a mai nap, csak úgy mégis... ne érezze rosszul magát azért, mert a halfarok hiánya miatt Lorew vonzalma egy csapásra illant el.*
*A terv remekül működik, szerencsére csak némi egész napos menetelés áll Lorew mögött, így bőven van még energiája. Na jó, be kell látni nem sok. Komoly erőfeszítésekbe kerül neki kiemelni a nőt, noha nem mondható súlyosnak, jobb napjain bizonyára fél kézzel kapná ki, vagy ilyenek. Ugyanakkor az is hozzátesz kicsit a folyamat nehézségében, hogy közben folyamatosan szemrevételezi az eredményt, tehát nem egy nagy kiemelésről van szó, hanem inkább kis emelés, "látni-e már a halfarkat? Még nem...", és újabb kis emelés. Majd mikor a nő már olyannyira kint van a vízből, hogy Lorew elkönyveli magában, ha eddig nem látta meg a halfarkat, vagy bármilyen uszonyt, meg pikkelyeket, akkor azok bizony már nem is lesznek, akkor kicsit csalódottá válik.*
- Neked... neked lábaid vannak? *préseli ki enyhén szaggatottan a szavakat, mert hát közbe már igen nagy darabot tart a hölgyből, a víz meg igen keveset, szóval egyre nehezebb a helyzet. Főleg mivel a háló olyan remekmű, hogy még jó eséllyel abban is meggátolja a nőt, hogy kicsit másba is kapaszkodjon, másszon, vagy legalább megpróbáljon... röviden, hogy bármit tegyen, amivel megkönnyítheti a szerzetes dolgát. Viszont ha már eddig kihúzta, akkor késő lenne visszadobni, így egy szomorú sóhajtás kíséretében összeszedi maradék erejét, és végérvényesen kiemeli a fogást a partra. Már ha megfogadja a tanácsot, nem ficánkol túlzottan, és nem esik vissza, mert akkor már nem lesz ereje megtartani. Ez sem volt kis teljesítmény tőle.*
- Kár, pedig azt hittem, legalábbis egy sellőt fogtam. Bár még mindig te vagy a nap kapása *ez persze nem vigasztaló tényező, mivel ő az egyetlen kapás a mai nap, csak úgy mégis... ne érezze rosszul magát azért, mert a halfarok hiánya miatt Lorew vonzalma egy csapásra illant el.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-14 17:19:14
Üzenet elküldve: 2016-04-14 17:19:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Nincs a másiknál étel, így kénytelen azzal beérni, hogy kihúzzák. Méghozzá igen... érdekes módon. Nem ellenkezik a háló ellen, noha neki lett volna jobb ötlete is. De mire rájön, hogy mit tervez a néhány másodpercre eltűnő alak, addigra már késő reklamálnia. A háló a valahol Norgen közelében hullik a vízbe, neki pedig nincs kedve a tengerben tölteni az éjszakát, úgyhogy inkább még belekapaszkodik úgy, hogy minél több helyen fogja egyszerre a hálót. Nagyon reméli, hogy a háló és Lorew is kibírja csekély súlyát, nem pedig visszacsobban a vízbe. *
- Eh. * Ennél többet most nem akar hozzáfűzi a dolgokhoz. Örül, hogy legalább kimenekítik; nem törődik azzal, hogy ez azt jelenti, hogy úgy emelik ki a vízből, mint egy halat.
Időközben nézelődik ki a háló lyukain és várja, hogy végre visszajusson a szilárd talajra. * ~ Na, mi lesz már? ~
* Nincs a másiknál étel, így kénytelen azzal beérni, hogy kihúzzák. Méghozzá igen... érdekes módon. Nem ellenkezik a háló ellen, noha neki lett volna jobb ötlete is. De mire rájön, hogy mit tervez a néhány másodpercre eltűnő alak, addigra már késő reklamálnia. A háló a valahol Norgen közelében hullik a vízbe, neki pedig nincs kedve a tengerben tölteni az éjszakát, úgyhogy inkább még belekapaszkodik úgy, hogy minél több helyen fogja egyszerre a hálót. Nagyon reméli, hogy a háló és Lorew is kibírja csekély súlyát, nem pedig visszacsobban a vízbe. *
- Eh. * Ennél többet most nem akar hozzáfűzi a dolgokhoz. Örül, hogy legalább kimenekítik; nem törődik azzal, hogy ez azt jelenti, hogy úgy emelik ki a vízből, mint egy halat.
Időközben nézelődik ki a háló lyukain és várja, hogy végre visszajusson a szilárd talajra. * ~ Na, mi lesz már? ~
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-13 16:27:31
Üzenet elküldve: 2016-04-13 16:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nocsak-nocsak, úgy tűnik nem csalt a sejtése, valóban a vízben lévő hölgy kért segítséget, és ráadásul eléggé komplikált dolgokban.*
- Ebben a sorrendben? *előkotorja a szütyőjét, és belenéz, akad-e még benne egy alma, vagy valami, de hát sajnálatos módon gyakorlatilag teljesen üres. Ehető dolgok nincsenek benne, csak néhány szövetdarab, meg persze a kristálygömb, és a tőr, a legnagyobb kincse. Nem is azért, mert állítólag megváltozik a vér színe a pengén, hogy démont vág meg vele, hanem amit megtudott róla még pluszban. A démonról, aki ezen keresztül kapcsolatba léphet vele... De ezt nem eheti meg a nő, így sajnos nem szolgálhat semmivel az első kívánságot illetően.*
- Nincs nálam semmi élelem, pedig szívesen ledobtam volna. Jobb híján esetleg elmehetek, hogy keressek, ha nagyon éhes vagy, vagy... vagy akár rátérhetnénk a dolog második felére.
*Igazából valószínűnek tartja a szerzetes, hogy a nő azért mondta neki, hogy ki akar menni, mert egyedül nem tud. Mármost Lorew meg úszni nem tud, meg a franc akar ilyen későn bemászni a tengerbe. Körbenéz, hátha talál valami kötelet, vagy láncot, vagy bármit, amit ledobhat, lehetőleg nem pont a nő fejére, aztán kihúzhatja. Se közel, se távol nincs semmi, csak egy szakadt halászháló a peremen, félig lelóg, talán bele is ér a vízbe... de kit érdekel? A célnak megfelel. Talán a hölgy nem fog annyira ficánkolni, hogy kiússzon a háló lukán.*
- Ha a halászoknak megy *ránt egyet a vállán, majd elsétál a hálóig, és közel fél percen belül már újra a kiindulási helyen áll, ezúttal vérbeli halászként felfegyverkezve* Akkor ezt most ledobom, és megpróbállak kihúzni. Ne ficánkolj túlzottan.
*Azzal útjára engedi a hálót, elvégre ez a biztos megoldás. Lehet, hogy kézzel is meg lehetne csinálni ugyanezt, de hálóval sokkal jobban fest.*
*Nocsak-nocsak, úgy tűnik nem csalt a sejtése, valóban a vízben lévő hölgy kért segítséget, és ráadásul eléggé komplikált dolgokban.*
- Ebben a sorrendben? *előkotorja a szütyőjét, és belenéz, akad-e még benne egy alma, vagy valami, de hát sajnálatos módon gyakorlatilag teljesen üres. Ehető dolgok nincsenek benne, csak néhány szövetdarab, meg persze a kristálygömb, és a tőr, a legnagyobb kincse. Nem is azért, mert állítólag megváltozik a vér színe a pengén, hogy démont vág meg vele, hanem amit megtudott róla még pluszban. A démonról, aki ezen keresztül kapcsolatba léphet vele... De ezt nem eheti meg a nő, így sajnos nem szolgálhat semmivel az első kívánságot illetően.*
- Nincs nálam semmi élelem, pedig szívesen ledobtam volna. Jobb híján esetleg elmehetek, hogy keressek, ha nagyon éhes vagy, vagy... vagy akár rátérhetnénk a dolog második felére.
*Igazából valószínűnek tartja a szerzetes, hogy a nő azért mondta neki, hogy ki akar menni, mert egyedül nem tud. Mármost Lorew meg úszni nem tud, meg a franc akar ilyen későn bemászni a tengerbe. Körbenéz, hátha talál valami kötelet, vagy láncot, vagy bármit, amit ledobhat, lehetőleg nem pont a nő fejére, aztán kihúzhatja. Se közel, se távol nincs semmi, csak egy szakadt halászháló a peremen, félig lelóg, talán bele is ér a vízbe... de kit érdekel? A célnak megfelel. Talán a hölgy nem fog annyira ficánkolni, hogy kiússzon a háló lukán.*
- Ha a halászoknak megy *ránt egyet a vállán, majd elsétál a hálóig, és közel fél percen belül már újra a kiindulási helyen áll, ezúttal vérbeli halászként felfegyverkezve* Akkor ezt most ledobom, és megpróbállak kihúzni. Ne ficánkolj túlzottan.
*Azzal útjára engedi a hálót, elvégre ez a biztos megoldás. Lehet, hogy kézzel is meg lehetne csinálni ugyanezt, de hálóval sokkal jobban fest.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-13 15:48:31
Üzenet elküldve: 2016-04-13 15:48:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~ Fene ebbe a földi létformába. Ennél egy részeg matróz is többet érne. Vagy az a kő - hátha valaki utánam esik miatta. ~ * Mérgelődik, miközben végighallgatja Lorew párbeszédét (vagy inkább monológját) a kővel, amiben megbotlik. Ebben az egyoldalú beszélgetésben a világért sem akarná őt megzavarni Norgen. Ezen még ő is mosolyog egyet - nem tudja fagyos tekintete mögé rejteni a jelenetet.
Végül, mikor az eredar már feladja, hogy ez az alak lesz a megmentője, akkor csoda történik és egymásra talál a két tekintet. Legalábbis a szöszi nagyon reméli, hogy most nem a halakkal, vagy a víz fenekén lévő kavicsoknak beszél. *
- Miben? * Kérdez vissza, szemöldökét magasabb pozícióba emelve. *
- Hátö... ~ Most talán többet is kiszedhetek belőle, mint ami kell nekem. ~ Éhes vagyok. Meg ki akarok menni a partra. * Mondja, hátha a megmentés mellé még egy vacsorát is kaphat valamelyik olcsó lebujban. Vagy kap egy kis pénzt, vagy ilyesmi. *
~ Fene ebbe a földi létformába. Ennél egy részeg matróz is többet érne. Vagy az a kő - hátha valaki utánam esik miatta. ~ * Mérgelődik, miközben végighallgatja Lorew párbeszédét (vagy inkább monológját) a kővel, amiben megbotlik. Ebben az egyoldalú beszélgetésben a világért sem akarná őt megzavarni Norgen. Ezen még ő is mosolyog egyet - nem tudja fagyos tekintete mögé rejteni a jelenetet.
Végül, mikor az eredar már feladja, hogy ez az alak lesz a megmentője, akkor csoda történik és egymásra talál a két tekintet. Legalábbis a szöszi nagyon reméli, hogy most nem a halakkal, vagy a víz fenekén lévő kavicsoknak beszél. *
- Miben? * Kérdez vissza, szemöldökét magasabb pozícióba emelve. *
- Hátö... ~ Most talán többet is kiszedhetek belőle, mint ami kell nekem. ~ Éhes vagyok. Meg ki akarok menni a partra. * Mondja, hátha a megmentés mellé még egy vacsorát is kaphat valamelyik olcsó lebujban. Vagy kap egy kis pénzt, vagy ilyesmi. *
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-13 15:20:45
Üzenet elküldve: 2016-04-13 15:20:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazából Lorewre nem lehet azt mondani, hogy nem látott életében furcsa dolgokat. Tény, nem vitte túlzásba az ismeretlen kutatását, viszont ennek ellenére látott már olyat, hogy egy sövény megszüljön egy felnőtt embert. Akkor azt hitte, semmi sem fogja már meglepni. De amikor a kitüremkedés a földön elnézést kér tőle, az márpedig igenis meglepi.*
- Rendben, üsse kő... azaz üssed... ezúttal elengedlek. De még egyszer ne kerülj az utamba.
*Ezzel már haladna is tovább, de újból megszólítják, ezúttal lényegesen tiszteletlenebbül. Már morcosan vissza is fordulna a kő felé, amikor eszébe jut, hogy azok egyébként nem szoktak beszélni. Lehetséges, hogy épp most kifogott egy bőbeszédűt, de alapvetően... inkább lép még kettőt a hang irányába, ami pedig már eléggé a perem, tovább már csak a végtelen víztömeg van, a halak pedig nem beszélnek. A hang pedig mégiscsak onnan jön, mellesleg nem is messziről, így mikor Lorew lepillant, azonnal ki is szúrja, hogy valaki van a vízben. Valaki egy nőt felejtett a két kis csónak között, aki most segítséget kér.*
- Nos, az attól függ... Miben kéne segítenem? *mert hát ettől nagyban függ, hogy mennyi segítséget tud nyújtani. Alapvetően semmi kedve most a játékokhoz, ugyanakkor nem mehet el a tény mellett, hogy talán ő lesz az első, aki találkozik egy sellővel. Már leszámítva a sok részeg matrózt és hazug kalandort. Szóval első körben ki kéne deríteni, vajon vannak-e lábai a hölgynek, és mindezt legalábbis olyan tapintatosan, hogy ne sértődjön meg, ha esetleg nincsenek neki.*
*Igazából Lorewre nem lehet azt mondani, hogy nem látott életében furcsa dolgokat. Tény, nem vitte túlzásba az ismeretlen kutatását, viszont ennek ellenére látott már olyat, hogy egy sövény megszüljön egy felnőtt embert. Akkor azt hitte, semmi sem fogja már meglepni. De amikor a kitüremkedés a földön elnézést kér tőle, az márpedig igenis meglepi.*
- Rendben, üsse kő... azaz üssed... ezúttal elengedlek. De még egyszer ne kerülj az utamba.
*Ezzel már haladna is tovább, de újból megszólítják, ezúttal lényegesen tiszteletlenebbül. Már morcosan vissza is fordulna a kő felé, amikor eszébe jut, hogy azok egyébként nem szoktak beszélni. Lehetséges, hogy épp most kifogott egy bőbeszédűt, de alapvetően... inkább lép még kettőt a hang irányába, ami pedig már eléggé a perem, tovább már csak a végtelen víztömeg van, a halak pedig nem beszélnek. A hang pedig mégiscsak onnan jön, mellesleg nem is messziről, így mikor Lorew lepillant, azonnal ki is szúrja, hogy valaki van a vízben. Valaki egy nőt felejtett a két kis csónak között, aki most segítséget kér.*
- Nos, az attól függ... Miben kéne segítenem? *mert hát ettől nagyban függ, hogy mennyi segítséget tud nyújtani. Alapvetően semmi kedve most a játékokhoz, ugyanakkor nem mehet el a tény mellett, hogy talán ő lesz az első, aki találkozik egy sellővel. Már leszámítva a sok részeg matrózt és hazug kalandort. Szóval első körben ki kéne deríteni, vajon vannak-e lábai a hölgynek, és mindezt legalábbis olyan tapintatosan, hogy ne sértődjön meg, ha esetleg nincsenek neki.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-13 11:04:42
Üzenet elküldve: 2016-04-13 11:04:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Az útviszonyokat figyelembe véve, igen nagy az esélye, hogy az a bizonyos elbotlasztó tereptárgy, amiben Lorew megbotlik, ugyanaz, mint amitől Norgen került a folyékony környezetbe.
Noha a víz nem túl mély, még Norgen lába is leér talán, de ő csak kétségbeesetten kapálózik, hogy legalább ne süllyedjen mélyebbre. De lehet, hogy a lába akadt bele valamibe a víz alján és azért nem tud kijönni.
Mindenesetre a megbotló Lorew némi reményt fakaszt, az eredar pedig megpróbálja felhívni magára a figyelmet. Először csak kezével csapkod egy párat, aztán megszólal. *
- Elnézést, u... ~ Hogy is mondják? Uham? Uhan? Ula? Unam? ~
- Te. ~ Urah... Uran... Uram? ~ * Aztán persze megoldja az eszébe nem jutó szó dolgát egy egyszerű "te"-vel. *
- Tudnál segíteni? * Hagyja a fenébe az udvariaskodást, egyből tegezéssel kezdi. Sokkal könnyebb így beszélni, ráadásul tisztára életveszélybe van keveredve.
A vízben kalimpáló leányról akár az is eszébe juthat egy sokat hallott embernek, hogy talán egy sellővel van dolga a kalandozónak, de Norgen nagyon reméli, hogy nem alacsonyítják le holmi hal-nővé. *
* Az útviszonyokat figyelembe véve, igen nagy az esélye, hogy az a bizonyos elbotlasztó tereptárgy, amiben Lorew megbotlik, ugyanaz, mint amitől Norgen került a folyékony környezetbe.
Noha a víz nem túl mély, még Norgen lába is leér talán, de ő csak kétségbeesetten kapálózik, hogy legalább ne süllyedjen mélyebbre. De lehet, hogy a lába akadt bele valamibe a víz alján és azért nem tud kijönni.
Mindenesetre a megbotló Lorew némi reményt fakaszt, az eredar pedig megpróbálja felhívni magára a figyelmet. Először csak kezével csapkod egy párat, aztán megszólal. *
- Elnézést, u... ~ Hogy is mondják? Uham? Uhan? Ula? Unam? ~
- Te. ~ Urah... Uran... Uram? ~ * Aztán persze megoldja az eszébe nem jutó szó dolgát egy egyszerű "te"-vel. *
- Tudnál segíteni? * Hagyja a fenébe az udvariaskodást, egyből tegezéssel kezdi. Sokkal könnyebb így beszélni, ráadásul tisztára életveszélybe van keveredve.
A vízben kalimpáló leányról akár az is eszébe juthat egy sokat hallott embernek, hogy talán egy sellővel van dolga a kalandozónak, de Norgen nagyon reméli, hogy nem alacsonyítják le holmi hal-nővé. *
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-12 19:42:41
Üzenet elküldve: 2016-04-12 19:42:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazán megéri mostanában a kikötőbe járni. Nem pusztán arról van szó, hogy kicsit elszabadulhat a Namos házból, arra ott van például a temető is, viszont itt még akár mágiatudományát is fejlesztheti, ha úgy tartja kedve. Az ilyen és ehhez hasonló lehetőségek mostanság eléggé le vannak korlátozva, főleg mióta elvesztették a karavánpihenőt. Szomorú história... egyszer majd muszáj lesz elmennie oda is. Elvileg hemzsegnek ott az élőholtak és egyéb démoni erők. Igazán nagyszerű környék lett, főleg ahhoz képest, ami korábban volt. Hiába, nincs menthetetlen terület, egyszer talán még a Namos házban is történni fog valami érdekes, az ő szobáján kívül is, bár... őszintén szólva ezt erősen kétli. Az ottaniak életképtelensége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy...*
- Franc! *hirtelen még meg is ijed, sőt, majdnem megbotlik. Valami nyomorult egy kis kitüremkedést hagyott az út közepén... na jó, szélén, de akkor is az úton* Melyik hülye hagyta ezt itt? Valaki még ki találja törni a nyakát.
*Lorew szívesen elbeszélgetne azzal, aki ezt így hagyta. Építenek ide egy kikötőt, vagy mi a fene, és akkor az egyik jelentéktelenebb út szélén ott hagynak egy majd két ujjnyi kiálló darabot? Elég vacak munka, ráadásul most a szerzetesnek megfájdult a lábujja is. Még mi jöhet? Egyáltalán hiba volt a kikötőbe jönni, hát nincs itt semmi, csak egy csomó részeg matróz, ócska tornyok (sőt, csak egy), meg kiálló kövek. Ha nem volna úriember, most köpne egy nagyot, hogy összefoglalja a gondolatait, aztán rájön, hogy nem érdemli meg még ezt se ez a hely.*
*Igazán megéri mostanában a kikötőbe járni. Nem pusztán arról van szó, hogy kicsit elszabadulhat a Namos házból, arra ott van például a temető is, viszont itt még akár mágiatudományát is fejlesztheti, ha úgy tartja kedve. Az ilyen és ehhez hasonló lehetőségek mostanság eléggé le vannak korlátozva, főleg mióta elvesztették a karavánpihenőt. Szomorú história... egyszer majd muszáj lesz elmennie oda is. Elvileg hemzsegnek ott az élőholtak és egyéb démoni erők. Igazán nagyszerű környék lett, főleg ahhoz képest, ami korábban volt. Hiába, nincs menthetetlen terület, egyszer talán még a Namos házban is történni fog valami érdekes, az ő szobáján kívül is, bár... őszintén szólva ezt erősen kétli. Az ottaniak életképtelensége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy...*
- Franc! *hirtelen még meg is ijed, sőt, majdnem megbotlik. Valami nyomorult egy kis kitüremkedést hagyott az út közepén... na jó, szélén, de akkor is az úton* Melyik hülye hagyta ezt itt? Valaki még ki találja törni a nyakát.
*Lorew szívesen elbeszélgetne azzal, aki ezt így hagyta. Építenek ide egy kikötőt, vagy mi a fene, és akkor az egyik jelentéktelenebb út szélén ott hagynak egy majd két ujjnyi kiálló darabot? Elég vacak munka, ráadásul most a szerzetesnek megfájdult a lábujja is. Még mi jöhet? Egyáltalán hiba volt a kikötőbe jönni, hát nincs itt semmi, csak egy csomó részeg matróz, ócska tornyok (sőt, csak egy), meg kiálló kövek. Ha nem volna úriember, most köpne egy nagyot, hogy összefoglalja a gondolatait, aztán rájön, hogy nem érdemli meg még ezt se ez a hely.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-12 19:09:30
Üzenet elküldve: 2016-04-12 19:09:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Békésen sétál a hajók mellett, mint valami békés teremtmény. Sőt, ami azt illeti, ebben a formában még csak nem is nevezhetnék másnak, mint békésnek. Nem öl meg senkit, nem kínoz meg senkit, de még csak hozzá sem szól senkihez. Teljesen átlagos teremtménynek tűnik, már amennyire egy törékenynek tűnő lányka átlagosnak számíthat a rumtól bűzlő férfiak mellett.
Esteledik már. A vöröses nap nyugaton egészen szép látványt nyújthat, azonban Norgent nem igazán érdekli ez a látvány. Annál is inkább, mivel már órák óta hasonlóan fest, neki pedig nincs kedve folyton ugyanazt bámulnia. Na, de akkor mit? Hát, ez jó kérdés. Igazából fogalma sincs, hogy mit néz, és azt sem tudja egészen, hogy miért van itt. Talán azért, hogy míg ő halad nyugodtan előre, egy kiálló kődarab kedvet érezzen Norgen egyensúlyának elvételéhez, így az eredar nagyot bukik előre, egyenesen bele a tengerbe, két kisebb halászhajó közé.
Sikerül feljönnie a víz tetejére, ott azonban magatehetetlenül kapkod és próbál megkapaszkodni a hajók oldalában, noha azok nem adnak sok támasztékot csúszós oldalukkal és az igen csekély számú kapaszkodóval. Segítségért azért nem kiáltana, ezt maga fogja megoldani. Vagy legfeljebb halkan megkér valami épp erre járót. De, hogy sikoltson? Vagy óbégasson? Azt már nem. Nincs kedve ahhoz, hogy egy részeges kalózbanda ágyában végezze. *
* Békésen sétál a hajók mellett, mint valami békés teremtmény. Sőt, ami azt illeti, ebben a formában még csak nem is nevezhetnék másnak, mint békésnek. Nem öl meg senkit, nem kínoz meg senkit, de még csak hozzá sem szól senkihez. Teljesen átlagos teremtménynek tűnik, már amennyire egy törékenynek tűnő lányka átlagosnak számíthat a rumtól bűzlő férfiak mellett.
Esteledik már. A vöröses nap nyugaton egészen szép látványt nyújthat, azonban Norgent nem igazán érdekli ez a látvány. Annál is inkább, mivel már órák óta hasonlóan fest, neki pedig nincs kedve folyton ugyanazt bámulnia. Na, de akkor mit? Hát, ez jó kérdés. Igazából fogalma sincs, hogy mit néz, és azt sem tudja egészen, hogy miért van itt. Talán azért, hogy míg ő halad nyugodtan előre, egy kiálló kődarab kedvet érezzen Norgen egyensúlyának elvételéhez, így az eredar nagyot bukik előre, egyenesen bele a tengerbe, két kisebb halászhajó közé.
Sikerül feljönnie a víz tetejére, ott azonban magatehetetlenül kapkod és próbál megkapaszkodni a hajók oldalában, noha azok nem adnak sok támasztékot csúszós oldalukkal és az igen csekély számú kapaszkodóval. Segítségért azért nem kiáltana, ezt maga fogja megoldani. Vagy legfeljebb halkan megkér valami épp erre járót. De, hogy sikoltson? Vagy óbégasson? Azt már nem. Nincs kedve ahhoz, hogy egy részeges kalózbanda ágyában végezze. *
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-09 18:40:22
Üzenet elküldve: 2016-04-09 18:40:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Egy napon belül harmadszor jár erre és még mindig nem vette igazán szemügyre a környezetet. Most sem teszi ezt igazán. Noha most legalább pár másodpercig figyeli a tenger fodrozódását, és a hajók billegését, most sem áll meg. Egy adag húslevessel a gyomrában, egy szelet kenyérrel a motyójában és egy szem arannyal az erszényében indul meg Arthenior felé. Mondhatni, nem gondol sokat arra, hogy hogyan fogja túlélni ezt a napot. Hogy valamivel izgalmasabb legyen legalább az útja, az utolsó hajók mellett sétálva végigsimít ruháján. Ha sikerül a varázslat, akkor sokkal rendezettebb hajjal és ruhával megy tovább. Az újonnan tanult varázslatot azonban egyelőre inkább nem próbálja ki, mert mi van, ha nem tudja visszacsinálni a károkat? *
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-09 12:47:22
Üzenet elküldve: 2016-04-09 12:47:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Már megint a kikötőben jár. Mivel ezúttal sincs itt dolga, így csak megy előre. Erszényében mindössze tíz arany csörög már csak, ami bár nem túl sok, reméli, hogy a Rumos Rókalyukban tud belőle venni valamit. Így hát nem kell sokat mennie, a fogadó ugyanis a sziklaszirtektől érkezve a kikötő legszélén van, még a legutolsó hajó után, vagy ha úgy nézzük, akkor a legelső hajó előtt.
Még mielőtt elérné az épületet, vet egy pillantást az égboltra, majd a tengerre is. Még nincs sötét, de a nap túl van a legmagasabb pontján, innen már csak egyre sötétebb lesz. Omonnak azonban nincs túl sok pénze, azt a keveset pedig inkább egy finom ebédszerűségre költi, mintsem egy szobára. Utóbbi esetében ugyanis reggel amúgy is jó lenne venni valamit, akkor meg már mindegy, ha inkább ma veszi meg, este meg már - jobb esetben - maga gyűjti össze az ennivalót. *
Még mielőtt elérné az épületet, vet egy pillantást az égboltra, majd a tengerre is. Még nincs sötét, de a nap túl van a legmagasabb pontján, innen már csak egyre sötétebb lesz. Omonnak azonban nincs túl sok pénze, azt a keveset pedig inkább egy finom ebédszerűségre költi, mintsem egy szobára. Utóbbi esetében ugyanis reggel amúgy is jó lenne venni valamit, akkor meg már mindegy, ha inkább ma veszi meg, este meg már - jobb esetben - maga gyűjti össze az ennivalót. *
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:52:11
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:52:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Nem néz hajókat, nem néz részeg matrózokat, nem néz kacsákat, nem néz víztükröt. Nem néz napfelkeltét, nem néz napnyugtát, se napdelelőt. Nem néz sirályokat, nem néz lobogó zászlót, induló hajót, vízi szörnyet, vízi hullát, elkeseredett, vagy épp lelkes halászt, horgász, horgonyt, kötelet, rakományt, rákot, halat, angolnát és kapát. Nem néz még vitorlát, se legénységet, se kapitányt. Nem néz kalózt, se városőrt, se kereskedőt, se bárányfelhőt. Nem néz viharfelhőt, se a bujdosó napot, se a szelet, se a hullámokat. Nem néz még fogadót, se dokkot, se szigeteket, se folyót. Nem néz járókelőt, se nem az utat.
Pedig ezek többségére van lehetősége. Hogy mégis miért nem nézi ezeket? Mert ő a tornyot keresi. Azt persze keresheti még, mert nem látja. De keresni nem bűn, meg olykor még találni sem az. *
Pedig ezek többségére van lehetősége. Hogy mégis miért nem nézi ezeket? Mert ő a tornyot keresi. Azt persze keresheti még, mert nem látja. De keresni nem bűn, meg olykor még találni sem az. *
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:52:49
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:52:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A toronynézés után elindul... Valamerre. Különösebben nincs sok dolga Artheniorban, így az sem okoz gondot, hogy nem arrafele megy vissza. Mert a hajókázást ki nem próbálja még egyszer, a világ összes kincséért és tudásáért sem, ebben teljesen biztos.
Miután visszatér a kikötőbe, kérdezősködik valamennyit, merre tudna szárazföldön haladni. A sok ember és egyéb lény után el is felejti, ki volt az, aki a dokkok felé irányítja...
Kicsit rosszul van a részegesebb matrózoktól, de az egyszerű gnómnak nincs beleszólása, ki mit csinál, rosszabb esetben, ki hol teszi ki a gyomra tartalmát.
Sikerül elcsípnie egy karavánt, ami Amon Ruadh felé megy, és kevés gondolkodás után csatlakozik is hozzájuk. Elvégre, valami vándorúton van, vagy valami olyasmin, az ötletei alapján. A hasonló esetekben legjobb tudomása szerint az a szokás, hogy az ember, ez esetben gnóm lánya, megy amerre a sorsa viszi.*
Miután visszatér a kikötőbe, kérdezősködik valamennyit, merre tudna szárazföldön haladni. A sok ember és egyéb lény után el is felejti, ki volt az, aki a dokkok felé irányítja...
Kicsit rosszul van a részegesebb matrózoktól, de az egyszerű gnómnak nincs beleszólása, ki mit csinál, rosszabb esetben, ki hol teszi ki a gyomra tartalmát.
Sikerül elcsípnie egy karavánt, ami Amon Ruadh felé megy, és kevés gondolkodás után csatlakozik is hozzájuk. Elvégre, valami vándorúton van, vagy valami olyasmin, az ötletei alapján. A hasonló esetekben legjobb tudomása szerint az a szokás, hogy az ember, ez esetben gnóm lánya, megy amerre a sorsa viszi.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-01 14:34:57
Üzenet elküldve: 2016-04-01 14:34:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Zhrodim Tanemor //
*Többször is elgondolkozott már a közelmúlt eseményein egy-egy nyugalmasabb óráiban, mikor rászakadt a szabadidő. Ahogy próbálta minél részletesebben felidézni a párbeszédeket, szituációkat, még ő maga is teljesen meglepődött azon, ahogy viselkedett. Fogalma sincs mi jött rá, miért érzett úgy, ahogy. A gondosan felépített, és külvilágnak mutatott arcát még senki sem volt képes megingatni, akkor viszont önként és dalolva dobta el a maszkját. Azt, hogy házon belül, mikor semmilyen kéretlen tekintet nem látja hogy viselkedik, egy dolog. Még az is veszélyes, de erre most semmiféle mentsége nincs. Így érezte magát, ezt akarta tenni, és kész. Még csak észre sem vette magát. Szokásához híven ezek után még több teóriát kezdett magában gyártani egy-egy kínosabb pillanat felidézésére, hogy miért is nem szeretné őt Zhrodim újra látni. Annyiszor elismételte magának, és tökéletesen egyet is értett vele, hogy mit kellene, vagyis nem kellene tennie. És tessék, most itt van, és mikor az egyetlen dolgot tehetné, amivel kicsit elviselhetőbbé tenné a hím hátralévő éveit, helyette ismét eldobva minden józan érvet és gondolkodást, konkrétan nekivágódik fülig érő mosollyal. Legalább azt elhatározza magában, hogy biztosan ki fogja kérdezni erről, hogy pontosan mit is akar.
A lábai egyből talajt érnek, ahogy a kicsit sem finom érkezésétől az sikerrel elesik. Majdnem kibukik a meglepett felkiáltás a száján, de szerencsére idejében észbe kap, megőrizve a titokzatos csöndet. Ahogy a másik kéz ráfog az övére, már épp készülne ellenállást tanúsítani. Ugyan tudja, hogy erőben még csak nem is vetekedhet a hím edzettségével, már csak dacból is olyan könnyen nem adná fel. A suttogása viszont a gyökerénél rekeszti be a kezdődő erődemonstrációt. Déjá vu érzés keríti hatalmába, ahogy a kezek oldalra hullnak. Akaratlanul is az az emlékkép furakszik az elméjébe, mikor rájött mi is ő, és ahogy az ajtó becsukódott azzal a kemény, semmitmondó tekintetével ereszkedett fél térdre. Fájdalmas felismerés nyilall a mellkasába. Soha többé nem akarja úgy látni. Ez némileg meg is lepi a nősténykét, most bezzeg tudja mi baja, bezzeg azt, hogy miért játszotta annyi ideig a depressziósat, még mindig fogalma sincs.
Mosolyát viszont nem lohasztja le, hisz most csak játszik. Lehet, pont a legrosszabb játékokat űzi, mert valószínűleg a frászt hozta most ezzel a hímre, de ebbe még nem gondolt bele. Csak azt tudja, hogy valami hasonlót csinált Z még anno a barakknál, mikor ő lepte meg hátulról.
A választ hallva már nem bírja tovább, a fülénél hangzik fel a csilingelő kis kuncogás. Most kivételesen a szaván fogja fogni az biztos.*
- Lássuk csak… Először is… *Már nem ijesztgeti tovább a suttogásával, és ha a kuncogásnál már nem kapta el a szeméről a kezét, most már ő maga engedi le, hogy azzal is átfogja a nyakát.* Meglepődtél? *Ha oldalra fordítja a fejét, egy nagy boldog mosollyal, és ezüstszín szemekkel találja szemben magát centikre az arcától, elvégre azóta sem távolodott el.
Annyi kérdése lenne, és valószínűleg pár percen belül az egészet lélegzetvétel nélkül fogja egy szuszra rázúdítani a hímre. Most csak ennyi bukott ki belőle, ami holtversenyben volt a „Megijesztettelek?” variációval. Az talán aktuálisabb lett volna, de félő, hogy azt úgyis meg fogja rajta látni. Próbál nem gondolni az eddigi félelmére, hogy ő a legkevésbé látni kívánt arc, aki csak felbukkanhatott a közelében, de már felkészítette magát arra is. Legalábbis elméletben biztosan.*
- Ne haragudj, kicsit erősre sikeredett az ugrás. *A fültől fülig mosoly bocsánatkérővé szelídül. Reméli nem ütötte meg magát nagyon a kis akciója miatt.*
*Többször is elgondolkozott már a közelmúlt eseményein egy-egy nyugalmasabb óráiban, mikor rászakadt a szabadidő. Ahogy próbálta minél részletesebben felidézni a párbeszédeket, szituációkat, még ő maga is teljesen meglepődött azon, ahogy viselkedett. Fogalma sincs mi jött rá, miért érzett úgy, ahogy. A gondosan felépített, és külvilágnak mutatott arcát még senki sem volt képes megingatni, akkor viszont önként és dalolva dobta el a maszkját. Azt, hogy házon belül, mikor semmilyen kéretlen tekintet nem látja hogy viselkedik, egy dolog. Még az is veszélyes, de erre most semmiféle mentsége nincs. Így érezte magát, ezt akarta tenni, és kész. Még csak észre sem vette magát. Szokásához híven ezek után még több teóriát kezdett magában gyártani egy-egy kínosabb pillanat felidézésére, hogy miért is nem szeretné őt Zhrodim újra látni. Annyiszor elismételte magának, és tökéletesen egyet is értett vele, hogy mit kellene, vagyis nem kellene tennie. És tessék, most itt van, és mikor az egyetlen dolgot tehetné, amivel kicsit elviselhetőbbé tenné a hím hátralévő éveit, helyette ismét eldobva minden józan érvet és gondolkodást, konkrétan nekivágódik fülig érő mosollyal. Legalább azt elhatározza magában, hogy biztosan ki fogja kérdezni erről, hogy pontosan mit is akar.
A lábai egyből talajt érnek, ahogy a kicsit sem finom érkezésétől az sikerrel elesik. Majdnem kibukik a meglepett felkiáltás a száján, de szerencsére idejében észbe kap, megőrizve a titokzatos csöndet. Ahogy a másik kéz ráfog az övére, már épp készülne ellenállást tanúsítani. Ugyan tudja, hogy erőben még csak nem is vetekedhet a hím edzettségével, már csak dacból is olyan könnyen nem adná fel. A suttogása viszont a gyökerénél rekeszti be a kezdődő erődemonstrációt. Déjá vu érzés keríti hatalmába, ahogy a kezek oldalra hullnak. Akaratlanul is az az emlékkép furakszik az elméjébe, mikor rájött mi is ő, és ahogy az ajtó becsukódott azzal a kemény, semmitmondó tekintetével ereszkedett fél térdre. Fájdalmas felismerés nyilall a mellkasába. Soha többé nem akarja úgy látni. Ez némileg meg is lepi a nősténykét, most bezzeg tudja mi baja, bezzeg azt, hogy miért játszotta annyi ideig a depressziósat, még mindig fogalma sincs.
Mosolyát viszont nem lohasztja le, hisz most csak játszik. Lehet, pont a legrosszabb játékokat űzi, mert valószínűleg a frászt hozta most ezzel a hímre, de ebbe még nem gondolt bele. Csak azt tudja, hogy valami hasonlót csinált Z még anno a barakknál, mikor ő lepte meg hátulról.
A választ hallva már nem bírja tovább, a fülénél hangzik fel a csilingelő kis kuncogás. Most kivételesen a szaván fogja fogni az biztos.*
- Lássuk csak… Először is… *Már nem ijesztgeti tovább a suttogásával, és ha a kuncogásnál már nem kapta el a szeméről a kezét, most már ő maga engedi le, hogy azzal is átfogja a nyakát.* Meglepődtél? *Ha oldalra fordítja a fejét, egy nagy boldog mosollyal, és ezüstszín szemekkel találja szemben magát centikre az arcától, elvégre azóta sem távolodott el.
Annyi kérdése lenne, és valószínűleg pár percen belül az egészet lélegzetvétel nélkül fogja egy szuszra rázúdítani a hímre. Most csak ennyi bukott ki belőle, ami holtversenyben volt a „Megijesztettelek?” variációval. Az talán aktuálisabb lett volna, de félő, hogy azt úgyis meg fogja rajta látni. Próbál nem gondolni az eddigi félelmére, hogy ő a legkevésbé látni kívánt arc, aki csak felbukkanhatott a közelében, de már felkészítette magát arra is. Legalábbis elméletben biztosan.*
- Ne haragudj, kicsit erősre sikeredett az ugrás. *A fültől fülig mosoly bocsánatkérővé szelídül. Reméli nem ütötte meg magát nagyon a kis akciója miatt.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-31 23:54:55
Üzenet elküldve: 2016-03-31 23:54:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Bőrkesztyűbe bújtatott keze felemelkedve éri tulajdon arcát, ujjai lehunyt szemein nyomkodnak párat, feje oldalra rándul, mintha gondolatai közül ezzel az apró gesztussal el tudna űzni mindent, amivel nem akar foglalkozni. Bár visszanyerhetné a régi napok rutinját, azt a békés közönyt, ami a Rév elhagyását követő időt jellemezte. Akkor nem gondolt semmire, nem foglalkozott se múlttal, se jövővel, csak a pillanatnak élt, szolgálva és tisztelve az Éjt. Mióta nem mutatott be áldozatot újholdkor? Pedig megesküdött, hogy minden hónapban, amikor az égbolt gyászos sötétbe borulva gyászolja ezüst ékkövének átmeneti halálát, vöröslő pengével fogja magasztalni az Éj hatalmát. Mintha egy gyerekkori badarságra tekintene vissza felnőtt fejjel, maga sem látja az értelmet a régi fogadalomban. Mi értelme? Miért tiszteljen egy istennőt, ha az magasról tojik az ő fejére?
Gondolatait egy váratlanul nekicsapódó test vágja félbe, egy pillanatra teljesen üresen hagyva a fejét. A fél éves semmittevés eredménye, hogy képtelen azonnal reagálni, reflexei megkoptak, így mire tudná, mit tegyen, teste már stabilitását vesztve dől előre, vakon nyújtva maga elé kezeit, hogy a várható becsapódást valamiképp tompíthassa.
Négykézláb érkezik, térdei fájdalmas lüktetéssel jelzik elégedetlenségüket, de nincs ideje önmagát sajnálni, máris igyekszik kiegyenesedni, baljával a látását zavaró kézre markol, jobbja karjához indul, de a felhangzó szavak hatására végtagjai ernyedten hullanak maga mellé. Nem ismeri fel a hangot, az idő sok dolgot megfakít, főként, ha közben még tesznek is róla, hogy minél többet felejtsen fenti életéből. Számtalan kérdés megfogalmazódik benne, azt azonban biztosnak hiszi, hogy a matróna egyik szolgája talált rá. Kérdőre fogják vonni az állandó kutatás miatt? Meg is büntetik? Hazarendelik? Teste mellett lógó keze egy pillanatra megrándul, ahogy felmerül benne a lehetőség, hogy netán barátjáról kap fájdalmas hírt... Kedve lenne menekülni, messzire rohanni, ameddig a póráz már nem ér el, de aligha találna ilyen helyet.*
-Óhaja parancs, bármilyen kérdésére válaszolok.
*Rekedt szavak alkotják a választ, szemeit lehunyva várja a vélt ismeretlen utasításait. Ha úgyse futhat el, akkor jobb lesz mielőbb szembenézni azzal, hogy mibe is keveredett ezúttal.*
*Bőrkesztyűbe bújtatott keze felemelkedve éri tulajdon arcát, ujjai lehunyt szemein nyomkodnak párat, feje oldalra rándul, mintha gondolatai közül ezzel az apró gesztussal el tudna űzni mindent, amivel nem akar foglalkozni. Bár visszanyerhetné a régi napok rutinját, azt a békés közönyt, ami a Rév elhagyását követő időt jellemezte. Akkor nem gondolt semmire, nem foglalkozott se múlttal, se jövővel, csak a pillanatnak élt, szolgálva és tisztelve az Éjt. Mióta nem mutatott be áldozatot újholdkor? Pedig megesküdött, hogy minden hónapban, amikor az égbolt gyászos sötétbe borulva gyászolja ezüst ékkövének átmeneti halálát, vöröslő pengével fogja magasztalni az Éj hatalmát. Mintha egy gyerekkori badarságra tekintene vissza felnőtt fejjel, maga sem látja az értelmet a régi fogadalomban. Mi értelme? Miért tiszteljen egy istennőt, ha az magasról tojik az ő fejére?
Gondolatait egy váratlanul nekicsapódó test vágja félbe, egy pillanatra teljesen üresen hagyva a fejét. A fél éves semmittevés eredménye, hogy képtelen azonnal reagálni, reflexei megkoptak, így mire tudná, mit tegyen, teste már stabilitását vesztve dől előre, vakon nyújtva maga elé kezeit, hogy a várható becsapódást valamiképp tompíthassa.
Négykézláb érkezik, térdei fájdalmas lüktetéssel jelzik elégedetlenségüket, de nincs ideje önmagát sajnálni, máris igyekszik kiegyenesedni, baljával a látását zavaró kézre markol, jobbja karjához indul, de a felhangzó szavak hatására végtagjai ernyedten hullanak maga mellé. Nem ismeri fel a hangot, az idő sok dolgot megfakít, főként, ha közben még tesznek is róla, hogy minél többet felejtsen fenti életéből. Számtalan kérdés megfogalmazódik benne, azt azonban biztosnak hiszi, hogy a matróna egyik szolgája talált rá. Kérdőre fogják vonni az állandó kutatás miatt? Meg is büntetik? Hazarendelik? Teste mellett lógó keze egy pillanatra megrándul, ahogy felmerül benne a lehetőség, hogy netán barátjáról kap fájdalmas hírt... Kedve lenne menekülni, messzire rohanni, ameddig a póráz már nem ér el, de aligha találna ilyen helyet.*
-Óhaja parancs, bármilyen kérdésére válaszolok.
*Rekedt szavak alkotják a választ, szemeit lehunyva várja a vélt ismeretlen utasításait. Ha úgyse futhat el, akkor jobb lesz mielőbb szembenézni azzal, hogy mibe is keveredett ezúttal.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-28 17:19:34
Üzenet elküldve: 2016-03-28 17:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A városnézést még befejezi: meglátogatja az öreg Tornyot, ami kétségkívül mágikus benyomást kelt, és ha benézett volna, talán le is ragad a könyvek között. De nem ragad le.
Visszatérve a kikötőbe jól megbámulta a nagy hajókat a szép díszítéseikkel, s a kevésbé szép matrózokat. Próbálta őket sztereotípiáktól mentesen nézni, de ha valamikre igazak az előítéletek... Azok a matrózok nagy része. Fényes nappal is képesek némelyek berugni, ezzel elköltve szinte minden apró keresetüket. Sajnálja, de hibásnak is tartja őket.
Végül déltájban megunta a bámészkodást, és majdnem egy kerek nappal az után hogy érkezett, távoz is. Ez azt jelenti, hogy ha tartja a korábbi tempóját, reggeli időszakban érne oda. Vagy késő este, de mindez függ sokmindentől. Mint például hogy mikor áll meg a lovával, mikor kel, mennyi pihenőt tart.
Bambával, "régi" barátjával vág neki ugyanannak az útnak amerről jött. Elmondhatja magáról hogy járt a kikötőben, aludt a tengertől pár méterre (habár csak egy órácskát, de akkor is), és megnézte a Tornyot. Úgy érzi előrehaladt egy mérföldkövet az életében.*
Visszatérve a kikötőbe jól megbámulta a nagy hajókat a szép díszítéseikkel, s a kevésbé szép matrózokat. Próbálta őket sztereotípiáktól mentesen nézni, de ha valamikre igazak az előítéletek... Azok a matrózok nagy része. Fényes nappal is képesek némelyek berugni, ezzel elköltve szinte minden apró keresetüket. Sajnálja, de hibásnak is tartja őket.
Végül déltájban megunta a bámészkodást, és majdnem egy kerek nappal az után hogy érkezett, távoz is. Ez azt jelenti, hogy ha tartja a korábbi tempóját, reggeli időszakban érne oda. Vagy késő este, de mindez függ sokmindentől. Mint például hogy mikor áll meg a lovával, mikor kel, mennyi pihenőt tart.
Bambával, "régi" barátjával vág neki ugyanannak az útnak amerről jött. Elmondhatja magáról hogy járt a kikötőben, aludt a tengertől pár méterre (habár csak egy órácskát, de akkor is), és megnézte a Tornyot. Úgy érzi előrehaladt egy mérföldkövet az életében.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-26 14:03:59
Üzenet elküldve: 2016-03-26 14:03:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Az elbeszélések szerint ebbe az irányba kell tartania. A Kikötő felé, a dokkokhoz, amit azért nem olyan nehéz megtalálni. A közeli víztömeg és, hát, az egyebek illata. Juj. A jellegzetes "illat" nyomában már könnyebben és gyorsabban halad. A feje sem fáj már annyira, szóval egyre jobb az egész. Elsőnek megnézi a helyet, ahol állítólag tanulni tud majd. Utána keres valami munkát és szállást magának, hogy legyen is miből tanulnia. Mert a tudást sem adják ingyen. Mást sem, de ezt főleg nem. Akkor mindenfelé mágusok rohangálnának. Az sem olyan jó dolog. *
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-22 22:39:08
Üzenet elküldve: 2016-03-22 22:39:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Rövid vagy hosszú, de mindenesetre borzasztó unalmas útján nincs útitársa Bambán kívül, aki nem beszámítható társaságként. Elvégre egy ló nem tud beszélni, nem ért semmihez, így társaságként nem beszámítható Kelser számára. És mivel a ló nem egy különleges vagy ritka állat, így nem éri meg neki elemezni sem.
Így, az őrület, vagy unalom elkerülése végett neki állt minden asztalos/kovács segítsége nélkül valaminek. Pontosabban nekiáll faragni. Reggel jut eszébe, és egy kb harmad láb magas, és ilyen széles fadarabot szemel ki magának, majd először a gömbölyű részeket lesimítja. Így egy hatszög alapú hengerből farag egy... sípot. Úgyis olyan régen ki akarta próbálni hogy kell ilyet csinálni. Amiről tudomása van, az nem több mint hogy egy henger alakú sípalapba egy hosszanti lyukat kell vágni bele, ami egy részen elkeskenyedik. És kell egy nyílás a szélén, közvetlenül a keskeny rész... előtt vagy után?*
//Dokkok//
*Végül egy elrontott síppal, de az őrültségtől, vagy unalomtól távol állva érkezik meg a kikötőbe, ahol rögtön a dokkokhoz megy, még mielőtt teljesen átadná magát a hely varázsának. Gyorsan gondoskodik az élelem utánpótlásáról, s aztán néz csak körül hogy mit is kezdhet errefelé. Pontosabban hogy hova mehet, mit csinálhat. Elsőnek talán megkeresi a tengert, úgy sem járt még délen, nem látott még néhány méternél nagyobb tavat. Viszont a sós levegőt már most is érzi, így könnyedén meg fogja találni.*
*Rövid vagy hosszú, de mindenesetre borzasztó unalmas útján nincs útitársa Bambán kívül, aki nem beszámítható társaságként. Elvégre egy ló nem tud beszélni, nem ért semmihez, így társaságként nem beszámítható Kelser számára. És mivel a ló nem egy különleges vagy ritka állat, így nem éri meg neki elemezni sem.
Így, az őrület, vagy unalom elkerülése végett neki állt minden asztalos/kovács segítsége nélkül valaminek. Pontosabban nekiáll faragni. Reggel jut eszébe, és egy kb harmad láb magas, és ilyen széles fadarabot szemel ki magának, majd először a gömbölyű részeket lesimítja. Így egy hatszög alapú hengerből farag egy... sípot. Úgyis olyan régen ki akarta próbálni hogy kell ilyet csinálni. Amiről tudomása van, az nem több mint hogy egy henger alakú sípalapba egy hosszanti lyukat kell vágni bele, ami egy részen elkeskenyedik. És kell egy nyílás a szélén, közvetlenül a keskeny rész... előtt vagy után?*
//Dokkok//
*Végül egy elrontott síppal, de az őrültségtől, vagy unalomtól távol állva érkezik meg a kikötőbe, ahol rögtön a dokkokhoz megy, még mielőtt teljesen átadná magát a hely varázsának. Gyorsan gondoskodik az élelem utánpótlásáról, s aztán néz csak körül hogy mit is kezdhet errefelé. Pontosabban hogy hova mehet, mit csinálhat. Elsőnek talán megkeresi a tengert, úgy sem járt még délen, nem látott még néhány méternél nagyobb tavat. Viszont a sós levegőt már most is érzi, így könnyedén meg fogja találni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275