Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:41:02
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:41:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aventhis- Legénység toborzás//
*Bár tudja, hogy a frászt hozta a hölgyeményre, azért annak örül, hogy komolyabban nem riasztotta el. Nem akarta ő megijeszteni, csak beszélgetni szeretett volna. Nagyon szívére vette volna, ha annyira elriasztja a tündért, hogy az nem akar vele beszélni. Végül is szerencsésen alakult a helyzete, hiszen a tündér lány is éppen annyira beszédes, mint ő maga.*
~Meg se fordul a fejében, hogy nem bízhat meg bennem. Nem mintha lenne oka aggódni, én mindenkiben megbízok és ugyanannyira sokat beszélek mindenkivel. Még magammal is. Ez kicsit olyan, mintha meg lennék őrültem volna, pedig teljesen normális vagyok, csak sokat beszélek.~
*Gondolja magában nevetve,majd figyelme megint a lányra terelődik.*
- Az az igazi művész, aki ilyen lelkes. Higgy nekem én már csak tudom. Az aki szenvedéllyel fordul a hivatása felé, annak sokkal könnyebben megy a munka. Tapasztalatból tudom.
*Mondja teljes beleéléssel, s teljesen megfeledkezve, minden más gondolatáról. A következő mondatok hallatára elmosolyodik, majd kedvesen megsimogatja a leányka vállát.*
- Ne aggódj, mindenki kicsiben kezdi. Én az első úgynevezett fellépésem után egy nyaklevest kaptam a mesteremtől. Minél többet lépsz fel, annál könnyebb lesz az egész. Nem kell sok idő és bele jössz. Csak ne add fel, a kudarcnak nem szabad megállítania, csak előre lendítenie. Mindig nézd a jó dolgokat és reménykedj. Az mindennél többet segít majd. Ha szeretnéd, nagyon szívesen segítelek a fejlődésben. Gondolom, nem lesz nagyon megeröltető, majdcsak lesz szünetünk a hajón.
*Mondja kedves csengő hangján folyamatosan mosolyogva a fiatal lányra.*
*Bár tudja, hogy a frászt hozta a hölgyeményre, azért annak örül, hogy komolyabban nem riasztotta el. Nem akarta ő megijeszteni, csak beszélgetni szeretett volna. Nagyon szívére vette volna, ha annyira elriasztja a tündért, hogy az nem akar vele beszélni. Végül is szerencsésen alakult a helyzete, hiszen a tündér lány is éppen annyira beszédes, mint ő maga.*
~Meg se fordul a fejében, hogy nem bízhat meg bennem. Nem mintha lenne oka aggódni, én mindenkiben megbízok és ugyanannyira sokat beszélek mindenkivel. Még magammal is. Ez kicsit olyan, mintha meg lennék őrültem volna, pedig teljesen normális vagyok, csak sokat beszélek.~
*Gondolja magában nevetve,majd figyelme megint a lányra terelődik.*
- Az az igazi művész, aki ilyen lelkes. Higgy nekem én már csak tudom. Az aki szenvedéllyel fordul a hivatása felé, annak sokkal könnyebben megy a munka. Tapasztalatból tudom.
*Mondja teljes beleéléssel, s teljesen megfeledkezve, minden más gondolatáról. A következő mondatok hallatára elmosolyodik, majd kedvesen megsimogatja a leányka vállát.*
- Ne aggódj, mindenki kicsiben kezdi. Én az első úgynevezett fellépésem után egy nyaklevest kaptam a mesteremtől. Minél többet lépsz fel, annál könnyebb lesz az egész. Nem kell sok idő és bele jössz. Csak ne add fel, a kudarcnak nem szabad megállítania, csak előre lendítenie. Mindig nézd a jó dolgokat és reménykedj. Az mindennél többet segít majd. Ha szeretnéd, nagyon szívesen segítelek a fejlődésben. Gondolom, nem lesz nagyon megeröltető, majdcsak lesz szünetünk a hajón.
*Mondja kedves csengő hangján folyamatosan mosolyogva a fiatal lányra.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:21:24
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Behívják a kabinba. Belép, megáll az asztal előtt. Észreveszi a széket, de nem szeretne leülni, és ezt jelzi is a kapitány felé.*
-Ha megbocsát, én állva maradnék. *Hallgatja Tawiost, és megörül amiért tegeződni fognak. nem szereti a magázást. Viszont rögtön lelombozódik, amikor megkérik, hogy meséljen múltjáról. nem tudja, hogy hol kezdje, ezért csak el kezd mesélni.*
-Mint már említettem, nincs semmilyen kötődésem a hajókhoz. Egy katonai táborban nőttem fel. Tudok bánni az íjjal, és értek egy keveset a kardokhoz is, bár rám férne egy kis ismétlés. Mágiát is kezdtem tanulni. Voltam egy ideig amolyan testőrféle egy csoport mellett, de akkor még kisebb voltam. *Itt be is fejezi. Nem élt még túl sokat, és szerinte több említésre méltó dolog nem történt életében. Csendben várja Tawios válaszát.*
*Behívják a kabinba. Belép, megáll az asztal előtt. Észreveszi a széket, de nem szeretne leülni, és ezt jelzi is a kapitány felé.*
-Ha megbocsát, én állva maradnék. *Hallgatja Tawiost, és megörül amiért tegeződni fognak. nem szereti a magázást. Viszont rögtön lelombozódik, amikor megkérik, hogy meséljen múltjáról. nem tudja, hogy hol kezdje, ezért csak el kezd mesélni.*
-Mint már említettem, nincs semmilyen kötődésem a hajókhoz. Egy katonai táborban nőttem fel. Tudok bánni az íjjal, és értek egy keveset a kardokhoz is, bár rám férne egy kis ismétlés. Mágiát is kezdtem tanulni. Voltam egy ideig amolyan testőrféle egy csoport mellett, de akkor még kisebb voltam. *Itt be is fejezi. Nem élt még túl sokat, és szerinte több említésre méltó dolog nem történt életében. Csendben várja Tawios válaszát.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-15 16:27:41
Üzenet elküldve: 2014-01-15 16:27:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Legénység toborzás - Leon Descobrat//
*Álmában a végtelen tengeren hajózik, és vígan dalol, ám álma nem tart sokáig mert egy kéz a vállát fogva ébresztgeti. Kinyitja a szemét és mikor meglátja, hogy beszélgető partnere akad megfogja hárfáját, amitől az abbahagyja a zenélést.*
- Önnek is jó reggelt! - *válaszolja mosolyogva a férfi üdvözlésére, akivel nemrég együtt mulattak. Mikor a hárfájáról kérdez elneveti magát. Nem gúnyos kacaj ez, hanem egy elégedett nevetés.*
- Tetszik ugye? Gondoltam, hogy előbb utóbb felkeltem vele valaki érdeklődését. Hogy őszintén mondjam magam se tudom melyikőnk csinálja a varázslatot, talán jobb ha azt mondom, hogy mindketten. Állítólag egy varázsló adta a szüleimnek ajándékként mikor megszülettem, azóta van velem és már elég jól összeszoktunk, gondolom ezért is tudja eljátszani azokat a dalokat amikre gondolok. - *Válaszolja a kérdésre. A felajánlott rumot szívesen elfogadja és jót húz a kulacsból*
- Igazán finom ital. Honnan szerezte? Szívesen beszereznék belőle egy-két üveggel. - *mondja és visszanyújtja neki az italt.*
- De milyen modortalan is vagyok. Az én nevem Ferdnichar Ni. Önben kit tisztelhetek?
*Álmában a végtelen tengeren hajózik, és vígan dalol, ám álma nem tart sokáig mert egy kéz a vállát fogva ébresztgeti. Kinyitja a szemét és mikor meglátja, hogy beszélgető partnere akad megfogja hárfáját, amitől az abbahagyja a zenélést.*
- Önnek is jó reggelt! - *válaszolja mosolyogva a férfi üdvözlésére, akivel nemrég együtt mulattak. Mikor a hárfájáról kérdez elneveti magát. Nem gúnyos kacaj ez, hanem egy elégedett nevetés.*
- Tetszik ugye? Gondoltam, hogy előbb utóbb felkeltem vele valaki érdeklődését. Hogy őszintén mondjam magam se tudom melyikőnk csinálja a varázslatot, talán jobb ha azt mondom, hogy mindketten. Állítólag egy varázsló adta a szüleimnek ajándékként mikor megszülettem, azóta van velem és már elég jól összeszoktunk, gondolom ezért is tudja eljátszani azokat a dalokat amikre gondolok. - *Válaszolja a kérdésre. A felajánlott rumot szívesen elfogadja és jót húz a kulacsból*
- Igazán finom ital. Honnan szerezte? Szívesen beszereznék belőle egy-két üveggel. - *mondja és visszanyújtja neki az italt.*
- De milyen modortalan is vagyok. Az én nevem Ferdnichar Ni. Önben kit tisztelhetek?
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-15 13:25:42
Üzenet elküldve: 2014-01-15 13:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Andoiel -Legénységtoborozás//
*Valóban kicsit megijesztette a lányt a gyönyörű elf nő, de hamar túllendül ezen a problémán. Nem ugrott miatta a vízbe és nem is kapott szívrohamot, így nincs mit tovább gondolkozni és bosszankodni ezen. Örül, hogy van egy beszélgető partnere és annak is, hogy az egy hozzá hasonló női bárd. Igaz, elf és nem tündér, de hát nem lehet minden tökéletes, nemde? Nem hazudtolja meg magát a lány, hiszen mindig is szeretett fecsegni, talán olyat is, amit nem kellene. Most mégsem érzi azt, hogy esetleg ez az elf nő fenyegetést hordozna magában, így úgy érzi, nyíltan elmesélhet neki mindent. Kedvesnek és közvetlennek tűnik és hogyha tényleg együtt fognak hajózni, akkor nemárt, hogyha megbízik benne. Száz százalékosan. Kíváncsian hallgatja a nő szavait, akin látszik, hogy valóban imádja a zenét, a munkáját és persze megélt már egyet s mást.
-Igen, még kezdő vagyok, de én is imádom a zenét. - mondja a lány mosolyogva és pont olyan lelkesen, mint ahogy Andoiel mondta néhány perccel ezelőtt. A kérdésére persze választ kap és kiderül, hogy az elf nő a messzi hegyeken túlról érkezett ide.
- Talán még távolabbról is jöttél, mint ahonnan én jöttem. - gondolkozik hangosan a tündér, majd végül legyint. Nem is fontos.
- Annak a néhány apró trükknek bizony nagyon örülnék. Most zenéltem először nagyobb, idegen csoportnak, ott ismerkedtem meg a kapitánnyal is. De sajnos nem sok aranyat kaptam,pedig jól jött volna a vacsorához, vagy ha egyszerűen valaki meghív egy kancsó borra, vagy ilyesmi. - biggyeszti le csüggedten az ajkait a lány és vajon kíváncsi, hogy ez minden kezdetnél így van, vagy ő csinált valamit rosszul?
*Valóban kicsit megijesztette a lányt a gyönyörű elf nő, de hamar túllendül ezen a problémán. Nem ugrott miatta a vízbe és nem is kapott szívrohamot, így nincs mit tovább gondolkozni és bosszankodni ezen. Örül, hogy van egy beszélgető partnere és annak is, hogy az egy hozzá hasonló női bárd. Igaz, elf és nem tündér, de hát nem lehet minden tökéletes, nemde? Nem hazudtolja meg magát a lány, hiszen mindig is szeretett fecsegni, talán olyat is, amit nem kellene. Most mégsem érzi azt, hogy esetleg ez az elf nő fenyegetést hordozna magában, így úgy érzi, nyíltan elmesélhet neki mindent. Kedvesnek és közvetlennek tűnik és hogyha tényleg együtt fognak hajózni, akkor nemárt, hogyha megbízik benne. Száz százalékosan. Kíváncsian hallgatja a nő szavait, akin látszik, hogy valóban imádja a zenét, a munkáját és persze megélt már egyet s mást.
-Igen, még kezdő vagyok, de én is imádom a zenét. - mondja a lány mosolyogva és pont olyan lelkesen, mint ahogy Andoiel mondta néhány perccel ezelőtt. A kérdésére persze választ kap és kiderül, hogy az elf nő a messzi hegyeken túlról érkezett ide.
- Talán még távolabbról is jöttél, mint ahonnan én jöttem. - gondolkozik hangosan a tündér, majd végül legyint. Nem is fontos.
- Annak a néhány apró trükknek bizony nagyon örülnék. Most zenéltem először nagyobb, idegen csoportnak, ott ismerkedtem meg a kapitánnyal is. De sajnos nem sok aranyat kaptam,pedig jól jött volna a vacsorához, vagy ha egyszerűen valaki meghív egy kancsó borra, vagy ilyesmi. - biggyeszti le csüggedten az ajkait a lány és vajon kíváncsi, hogy ez minden kezdetnél így van, vagy ő csinált valamit rosszul?
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-15 13:03:47
Üzenet elküldve: 2014-01-15 13:03:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység toborzás//
*Leon mivel behívják útitársát a kapitányhoz, nem látja több értelmét annak, hogy magának énekeljen, még ha lenne hozzá kedve, akkor sem akarna magából hülyét csinálni, hiszen mi értelme is lenne.*
~Sokkal másabb, mint amire emlékeztem, mint ami a kalózoknál volt.~
*Valóban más. Itt főleg nők vannak. Régen náluk csak egy nő volt, de ő egy kislány volt. El sem tudja hinni, hogy képesek lennének ezek a nők arra, hogy hajózzanak, de majd még kiderül. Mindenkinek lehet esélyt adni. Majd biztos beleszoknak ők is a hajóséletbe. Mikor a kapitány kinyitja az ajtót, először meg akarja kérdezni, hogy hol is van a rumoshordó, hiszen a hajózás anélkül, nem az igazi. De Tawios csak addig jön ki, amíg behívja a következőt elbeszélgetésre. Mikor befejezi a zenét, meghall egy lágy hangot, amit rögtön felismer. Hárfa. A gazdagok hangszere. Azonnal körbenéz, hogy honnan jön a hang. A Ferdnichar-ként bemutatkozó ember hangszere zenél, de ami a legfurcsább az, az, hogy nem kell hozzá a férfi. Leon megvakarja tarkóját az ismeretlen mágia láttán, hallatán és lassan odalépked az alvó emberhez. Tudja, hogy illetlenség felkelteni, de nem bírja szó nélkül hagyni az önmagától zenélő hárfát. A férfi vállát fogva kezdi el ébresztgetni. Ha felébred így szól hozzá:*
-Jó reggel!
*Majd a hangszerre mutat.*
-Ez valamiféle külső mágia, vagy a hangszer magától ilyen? Ha maga csinálja, akkor meg kell tanítania erre!
*Miközben várja, hogy a férfi egyáltalán felfogja szavait, hiszen csak most ébresztette fel, elkezd az erszényében kutatni, majd egy kulacsot húz ki belőle, ami teljesen teli van.*
-Kér egy kicsit? Nagyon finom rum.
*Kínálja a kulacsot a férfi felé.*
*Leon mivel behívják útitársát a kapitányhoz, nem látja több értelmét annak, hogy magának énekeljen, még ha lenne hozzá kedve, akkor sem akarna magából hülyét csinálni, hiszen mi értelme is lenne.*
~Sokkal másabb, mint amire emlékeztem, mint ami a kalózoknál volt.~
*Valóban más. Itt főleg nők vannak. Régen náluk csak egy nő volt, de ő egy kislány volt. El sem tudja hinni, hogy képesek lennének ezek a nők arra, hogy hajózzanak, de majd még kiderül. Mindenkinek lehet esélyt adni. Majd biztos beleszoknak ők is a hajóséletbe. Mikor a kapitány kinyitja az ajtót, először meg akarja kérdezni, hogy hol is van a rumoshordó, hiszen a hajózás anélkül, nem az igazi. De Tawios csak addig jön ki, amíg behívja a következőt elbeszélgetésre. Mikor befejezi a zenét, meghall egy lágy hangot, amit rögtön felismer. Hárfa. A gazdagok hangszere. Azonnal körbenéz, hogy honnan jön a hang. A Ferdnichar-ként bemutatkozó ember hangszere zenél, de ami a legfurcsább az, az, hogy nem kell hozzá a férfi. Leon megvakarja tarkóját az ismeretlen mágia láttán, hallatán és lassan odalépked az alvó emberhez. Tudja, hogy illetlenség felkelteni, de nem bírja szó nélkül hagyni az önmagától zenélő hárfát. A férfi vállát fogva kezdi el ébresztgetni. Ha felébred így szól hozzá:*
-Jó reggel!
*Majd a hangszerre mutat.*
-Ez valamiféle külső mágia, vagy a hangszer magától ilyen? Ha maga csinálja, akkor meg kell tanítania erre!
*Miközben várja, hogy a férfi egyáltalán felfogja szavait, hiszen csak most ébresztette fel, elkezd az erszényében kutatni, majd egy kulacsot húz ki belőle, ami teljesen teli van.*
-Kér egy kicsit? Nagyon finom rum.
*Kínálja a kulacsot a férfi felé.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:09:42
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:09:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kelteria Milert//
~Lehet,hogy igaza van ennek a lánynak és túl sokat aggódom és túl sok kérdést teszek fel magamnak? Nem hiszem,talán túl sokat agyalok rajtuk és már elsikkad a lényeg,de kérdezni az egyik legnagyobb erény...~
-Nem hiszek a szerencsében. Tudod,a világon a legapróbb dolog is hatással van a legnagyobbakra is,lehet,h alig észrevehető hatással,de van. Mindannyian érezzük magunkon a bolygók és a csillagok hatását,ez letagadhatatlan,de hatás nem jöhet létre ellenhatás nélkül,ahogy a kezed pont akkor felületen ér hozzá az enyémhez,mint az enyém a tiédhez.
*Közben tenyerét elforgatja a lány tenyerén illusztrálás képpen,majd gyengéden rákulcsolja az ujjait Kelteria kézfejére*
-De a szerencse más,nagyon más egy dologban. A szerencse egy tulajdonság,ha valami szerencse által jött létre,akkor minden amivel kapcsolatba kerül szerencséssé válik,minden a szerencse műve lesz. Azaz lenne,ha lenne szerencse. De én jobban szeretek hinni abban,hogy az akaratunk formálja ezt a világot,nem pedig a szerencse.
*Itt elkomorodik az arca,de csak játékból*
Ez persze nem jelenti azt,h nem lehet a véletlen műve,hisz egyikünk sem ezt tervezte.
*Mondja nevetve,majd kis azünet utràn folytatja*
-Hatalmas ez a kikötő,még csak a dokkoknál járunk. A városba még csak be sem tettük a lábunkat. Te sok helyen jártál már? Mik történtek veled amióta itt vagy ebben a városban?
~Lehet,hogy igaza van ennek a lánynak és túl sokat aggódom és túl sok kérdést teszek fel magamnak? Nem hiszem,talán túl sokat agyalok rajtuk és már elsikkad a lényeg,de kérdezni az egyik legnagyobb erény...~
-Nem hiszek a szerencsében. Tudod,a világon a legapróbb dolog is hatással van a legnagyobbakra is,lehet,h alig észrevehető hatással,de van. Mindannyian érezzük magunkon a bolygók és a csillagok hatását,ez letagadhatatlan,de hatás nem jöhet létre ellenhatás nélkül,ahogy a kezed pont akkor felületen ér hozzá az enyémhez,mint az enyém a tiédhez.
*Közben tenyerét elforgatja a lány tenyerén illusztrálás képpen,majd gyengéden rákulcsolja az ujjait Kelteria kézfejére*
-De a szerencse más,nagyon más egy dologban. A szerencse egy tulajdonság,ha valami szerencse által jött létre,akkor minden amivel kapcsolatba kerül szerencséssé válik,minden a szerencse műve lesz. Azaz lenne,ha lenne szerencse. De én jobban szeretek hinni abban,hogy az akaratunk formálja ezt a világot,nem pedig a szerencse.
*Itt elkomorodik az arca,de csak játékból*
Ez persze nem jelenti azt,h nem lehet a véletlen műve,hisz egyikünk sem ezt tervezte.
*Mondja nevetve,majd kis azünet utràn folytatja*
-Hatalmas ez a kikötő,még csak a dokkoknál járunk. A városba még csak be sem tettük a lábunkat. Te sok helyen jártál már? Mik történtek veled amióta itt vagy ebben a városban?
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-14 20:14:31
Üzenet elküldve: 2014-01-14 20:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Boldog, hogy felvették, és örömmel fog kezet kapitányával. Kérésére, miután kimegy közli a többi várakozóval, hogy Tawios majd ki jön és maga szólítja a következőt. Most, hogy minden „sínen” van, és már fel van véve, Ferdnichar egy kicsit üresnek érzi magát. Nem nagyon tud mit kezdeni magával, úgy látszik mindenki elvan nélküle. A férfi még mindig zenél, közben Andoiel a tündér lánnyal beszélget, mindenki elfoglalja magát csak ő neki nem jutott hej. Így hát arrébb vonul oda ahol kényelmesen letud ülni, de láthassa a történteket. Maga szórakoztatására előveszi ezüst hárfáját, penget rajta kettőt és a hárfa elkezd magától játszani egy lágy dalt épp akkora hangerőn, hogy a zenész muzsikáját, ne zavarja, de elég jól lehessen hallani az övét. Felemeli, majd elengedi és a hárfa a levegőben maradva folytatja a dalolást. Kedveli ezt a dalt Ferdnichar, még gyerekkorában énekelte neki anyukája. Annyira megnyugtatja a dal, hogy végül elbóbiskol, de a hárfa tovább zenél. Feje előre bukik, elméje még hallja a hangszer lágy hangját, majd a zene szárnyán utazva, elalszik.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 20:15:10
*Boldog, hogy felvették, és örömmel fog kezet kapitányával. Kérésére, miután kimegy közli a többi várakozóval, hogy Tawios majd ki jön és maga szólítja a következőt. Most, hogy minden „sínen” van, és már fel van véve, Ferdnichar egy kicsit üresnek érzi magát. Nem nagyon tud mit kezdeni magával, úgy látszik mindenki elvan nélküle. A férfi még mindig zenél, közben Andoiel a tündér lánnyal beszélget, mindenki elfoglalja magát csak ő neki nem jutott hej. Így hát arrébb vonul oda ahol kényelmesen letud ülni, de láthassa a történteket. Maga szórakoztatására előveszi ezüst hárfáját, penget rajta kettőt és a hárfa elkezd magától játszani egy lágy dalt épp akkora hangerőn, hogy a zenész muzsikáját, ne zavarja, de elég jól lehessen hallani az övét. Felemeli, majd elengedi és a hárfa a levegőben maradva folytatja a dalolást. Kedveli ezt a dalt Ferdnichar, még gyerekkorában énekelte neki anyukája. Annyira megnyugtatja a dal, hogy végül elbóbiskol, de a hárfa tovább zenél. Feje előre bukik, elméje még hallja a hangszer lágy hangját, majd a zene szárnyán utazva, elalszik.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 20:15:10
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-14 18:39:17
Üzenet elküldve: 2014-01-14 18:39:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Amint a férfi végzett mondandójával, Tawios hátradőlve bólogat és hümmög halkan egy darabig, majd hirtelen feltolja magát a székből az asztalra támaszkodva és megszólal.*
-Rendben, megvolnánk. Üdvözöllek a legénységben! Egy hajós mindig jól jön!
*Azzal kezet nyújt Ferdnicharnak, és ha Ő is akkor egy erőteljes, férfias kézfogással is üdvözli a csapatban. A férfire néz és újra hozzá szól.*
-Most ne hívj be még senkit majd én szólok, ezt mond el a többieknek odakint. Nem kell sokat várni, csak van egy kis elintézni valóm itt a kabinban.
*Egy biccentéssel, úgymond, ki is küldi és amikor az ajtót becsukta maga mögött, megint ahhoz a könyvhöz nyúl amibe nemrég is irkált. Pennáját belemártja a tintába, a felesleget kissé lecsöpögteti és újra belekezd a körmölésbe. A toll hegye csak úgy serceg a vastag papírlapon. Pár perc eltelik, körülbelül öt vagy hat amikor végez. Ekkor lép oda a kabinja ajtajához és ki is lép rajta. Egy kicsit nézi a legénység tagjait, majd rámutat Ganalan Erfindre.*
-Most maga következik, kövessen a kabinba.
*Tawios ahogy végzett a mondattal be is lép a kabinba, így amikor a lány beér már a székében ül. Az asztal másik felén lévő szék kissé ki lett tolva, hogy jelezze azt, hogy leülhet. A kapitány megvárja amíg az elf választ, hogy helyet foglal vagy esetleg áll, utána belekezd.*
-Az előzőeknek is elmondtam, így most is elmondom. Ezentúl tegeződjünk, így könnyebb lesz szót váltani, szerintem. Másodszor pedig, az a kérésem, hogy mesélj magadról. Honnan jöttél, miben vagy jó, amit jónak látsz és azt gondolod, hogy nekem tudnom kellene róla.
*A könyv amibe írt még ott van előtte kinyitva, de helyet akar csinálni a könyökének Tawios így a nagy asztal széléről, néhány össze tekercselt papírt lesodor a földre. Talán térképek lehetnek, és azoknak a helyére tolja a könyvet. Ezek után előrehajol és felkönyököl maga elé az asztalra és úgy várja Erfind válaszát.
Lassacskán végezni is fog az emberekkel(és persze más fajokkal is), kicsit unalmas, hogy mindenkitől ugyan azt kérdi, de muszáj, hisz mindenkiről ugyan azt akarja tudni, és így egyesével személyesebb a társalgás.
*Amint a férfi végzett mondandójával, Tawios hátradőlve bólogat és hümmög halkan egy darabig, majd hirtelen feltolja magát a székből az asztalra támaszkodva és megszólal.*
-Rendben, megvolnánk. Üdvözöllek a legénységben! Egy hajós mindig jól jön!
*Azzal kezet nyújt Ferdnicharnak, és ha Ő is akkor egy erőteljes, férfias kézfogással is üdvözli a csapatban. A férfire néz és újra hozzá szól.*
-Most ne hívj be még senkit majd én szólok, ezt mond el a többieknek odakint. Nem kell sokat várni, csak van egy kis elintézni valóm itt a kabinban.
*Egy biccentéssel, úgymond, ki is küldi és amikor az ajtót becsukta maga mögött, megint ahhoz a könyvhöz nyúl amibe nemrég is irkált. Pennáját belemártja a tintába, a felesleget kissé lecsöpögteti és újra belekezd a körmölésbe. A toll hegye csak úgy serceg a vastag papírlapon. Pár perc eltelik, körülbelül öt vagy hat amikor végez. Ekkor lép oda a kabinja ajtajához és ki is lép rajta. Egy kicsit nézi a legénység tagjait, majd rámutat Ganalan Erfindre.*
-Most maga következik, kövessen a kabinba.
*Tawios ahogy végzett a mondattal be is lép a kabinba, így amikor a lány beér már a székében ül. Az asztal másik felén lévő szék kissé ki lett tolva, hogy jelezze azt, hogy leülhet. A kapitány megvárja amíg az elf választ, hogy helyet foglal vagy esetleg áll, utána belekezd.*
-Az előzőeknek is elmondtam, így most is elmondom. Ezentúl tegeződjünk, így könnyebb lesz szót váltani, szerintem. Másodszor pedig, az a kérésem, hogy mesélj magadról. Honnan jöttél, miben vagy jó, amit jónak látsz és azt gondolod, hogy nekem tudnom kellene róla.
*A könyv amibe írt még ott van előtte kinyitva, de helyet akar csinálni a könyökének Tawios így a nagy asztal széléről, néhány össze tekercselt papírt lesodor a földre. Talán térképek lehetnek, és azoknak a helyére tolja a könyvet. Ezek után előrehajol és felkönyököl maga elé az asztalra és úgy várja Erfind válaszát.
Lassacskán végezni is fog az emberekkel(és persze más fajokkal is), kicsit unalmas, hogy mindenkitől ugyan azt kérdi, de muszáj, hisz mindenkiről ugyan azt akarja tudni, és így egyesével személyesebb a társalgás.
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-14 17:17:12
Üzenet elküldve: 2014-01-14 17:17:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*A mágus tanonc együttérzését fejezi ki Kelteria felé, ami a lánynak nagyon jól esik. Annak azonban sokkal jobban örül, hogy a férfi másra tereli a szót, nem szívesen beszélgetne most a régi időkről, rossz emlékekről. Inkább elfelejtené az egészet, de nem lehet. Ellenben a gondolatok elterelése megy neki, hála a férfinak. Így hamar megfeledkezik a gondjairól és mosolyogva figyeli, hogyan beszél a másik. Nagyon beleéli magát és teljes őszinteség látszik rajta, ez tetszik a lánynak, ezért sem kell eröltetnie a mosolyt. Mikor a másik összeszorítja az öklét, majd zavartan kinyitja és megmozgatja Kelteria óvatosan megfogja a kezet.*
- Ennyire nem kell előadást tartani. Hamar meg fogod szokni a helyet és a helyzetet is. Nekem csak pár hónapba telt, de még csak tizenéves voltam, mikor nekikezdtem a vándor életnek. Mindenbe bele lehet szokni, csak időt kell rá szánni.
*Jegyzi meg kedvesen csengő hanján, majd hagyja, hogy a másik tovább áradozzon a helyről és a helyzetről, amibe került. A lány arcán a megértő mosoly csillog, mikor pedig a másik megjegyzi, hogy lehet, hogy nem lesz egyszerű a tegeződés, Kelteria felnevet.*
- Semmi gond! Ez is csak idő kérdése. Mindent meg fogsz tanulni, idővel.
*Reagál gyorsan a hallottakra, azután megint csak figyeli az eseményeket. Mikor a beszélgetés ezen szakaszához érnek már a dokkoknál járnak. Igaz itt még mindig nagy a forgalom, de innen már nincs messze az erdei ösvény és a város. Kelteria szándékosan ezt az utat választotta, nem akart megint elmenni a kastély romjai mellett, bár egyszer lehet, hogy megint meglátogatja őket. Ki tudja? Legfeljebb csak a szellemek. Mosolyogva lépked a férfi mellett, s közben figyelmesen hallgatja.*
- Csak a szerencse a találkozásunk oka. Ha nem jövök el a kikötőbe, vagy nem buksz meg, lehet fel sem figyelek rád. Azonban a Sors azt monda, hogy ennek így kell lennie és így is lett.
*A mágus tanonc együttérzését fejezi ki Kelteria felé, ami a lánynak nagyon jól esik. Annak azonban sokkal jobban örül, hogy a férfi másra tereli a szót, nem szívesen beszélgetne most a régi időkről, rossz emlékekről. Inkább elfelejtené az egészet, de nem lehet. Ellenben a gondolatok elterelése megy neki, hála a férfinak. Így hamar megfeledkezik a gondjairól és mosolyogva figyeli, hogyan beszél a másik. Nagyon beleéli magát és teljes őszinteség látszik rajta, ez tetszik a lánynak, ezért sem kell eröltetnie a mosolyt. Mikor a másik összeszorítja az öklét, majd zavartan kinyitja és megmozgatja Kelteria óvatosan megfogja a kezet.*
- Ennyire nem kell előadást tartani. Hamar meg fogod szokni a helyet és a helyzetet is. Nekem csak pár hónapba telt, de még csak tizenéves voltam, mikor nekikezdtem a vándor életnek. Mindenbe bele lehet szokni, csak időt kell rá szánni.
*Jegyzi meg kedvesen csengő hanján, majd hagyja, hogy a másik tovább áradozzon a helyről és a helyzetről, amibe került. A lány arcán a megértő mosoly csillog, mikor pedig a másik megjegyzi, hogy lehet, hogy nem lesz egyszerű a tegeződés, Kelteria felnevet.*
- Semmi gond! Ez is csak idő kérdése. Mindent meg fogsz tanulni, idővel.
*Reagál gyorsan a hallottakra, azután megint csak figyeli az eseményeket. Mikor a beszélgetés ezen szakaszához érnek már a dokkoknál járnak. Igaz itt még mindig nagy a forgalom, de innen már nincs messze az erdei ösvény és a város. Kelteria szándékosan ezt az utat választotta, nem akart megint elmenni a kastély romjai mellett, bár egyszer lehet, hogy megint meglátogatja őket. Ki tudja? Legfeljebb csak a szellemek. Mosolyogva lépked a férfi mellett, s közben figyelmesen hallgatja.*
- Csak a szerencse a találkozásunk oka. Ha nem jövök el a kikötőbe, vagy nem buksz meg, lehet fel sem figyelek rád. Azonban a Sors azt monda, hogy ennek így kell lennie és így is lett.
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-14 17:13:49
Üzenet elküldve: 2014-01-14 17:13:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aventhis- Legénység toborzás//
*Amint odalép a kis tündérhez, s azon látszik, hogy megijedt sajnálkozó mosoly ül ki az arcára. Eszében sem volt a frászt hozni a lányra. Ezért is szólal meg gyorsan újra.*
- Te ne haragudj nem akartalak megijeszteni. Legközelebb jobban figyelek. Sajnálom.
*Mondja minden megjátszás nélkül. Majd bemutatkozik a lánynak, mire az széles mosollyal felel. Ez már megnyugtatja a bárdot, hiszen akkor csak nem ijesztette meg annyira a lányt, mint gondolta. Mikor a tündér előveszi az ezüst fuvolát, azt a hangszert, amit használ Andoiel lélegzete eláll. Gyönyörűnek találja ezért is csak óvatosan fogja meg, s miután gyorsan megszemlélte vissza is adja.*
- Csodálatos hangszer és szépen szól, tudtommal. Ezzel jól lehet keresni.
*Ahogy ezt kimondta a lány beavatja az eddigi dolgainak egy részébe, Andoiel csak csendben hallgat, majd mikor a másik befejezi megint megszólal.*
- Az nem számít mikor kezded. Az számít mennyire vagy része annak, amit csinálsz, mennyire érzed magadénak, mennyire fogadod el. A bárd lét egy kifejezetten gyönyörű munka, de néha el kell mellőle lépni, hogy később megint újult erővel térj vissza hozzá. Ha pedig ismerkedni akarsz a világgal nem hiszem, hogy találhattál volna jobb helyet. Én is pont ezért csatlakoztam.
*Viszonylag gyorsan mondott el sok mindent, olyan dolgokat is, amiket teljes átéléssel mondott, s mimikáján is látszott, hogy komoly minden egyes szava. Mégis, mintha csengne minden szava. A körülöttük hallatszó zenével egyenlőre nem törődik, van érdekesebb dolog a láthatáron, amit nem akar elmulasztani. A tündér kérdésére elmosolyodik és gyorsan bele is kezd a feleletbe.*
- Egy messzi helyről, távolról a hegyeken túlról, onnan hol mindig szólt a zene és járt a tánc. Én mégsem csatlakozhattam hozzá, ezért is jöttem el. A zene az életem, nem akartam feladni az álmom, így megindultam a világban és sok év után eljutottam ide, de itt sem áll meg az utam, mert a magunk fajta folyton jár, kel a világban kalandot és ihletet keresve. Azt mondtad kezdő vagy. Ha akarod majd mutatok egy két trükköt meg dalt is.
*Ajánlja fel kedvesen a tündérnek, s igazán örülne neki, ha az elfogadná a segítséget, addig sem lenne egyedül.*
*Amint odalép a kis tündérhez, s azon látszik, hogy megijedt sajnálkozó mosoly ül ki az arcára. Eszében sem volt a frászt hozni a lányra. Ezért is szólal meg gyorsan újra.*
- Te ne haragudj nem akartalak megijeszteni. Legközelebb jobban figyelek. Sajnálom.
*Mondja minden megjátszás nélkül. Majd bemutatkozik a lánynak, mire az széles mosollyal felel. Ez már megnyugtatja a bárdot, hiszen akkor csak nem ijesztette meg annyira a lányt, mint gondolta. Mikor a tündér előveszi az ezüst fuvolát, azt a hangszert, amit használ Andoiel lélegzete eláll. Gyönyörűnek találja ezért is csak óvatosan fogja meg, s miután gyorsan megszemlélte vissza is adja.*
- Csodálatos hangszer és szépen szól, tudtommal. Ezzel jól lehet keresni.
*Ahogy ezt kimondta a lány beavatja az eddigi dolgainak egy részébe, Andoiel csak csendben hallgat, majd mikor a másik befejezi megint megszólal.*
- Az nem számít mikor kezded. Az számít mennyire vagy része annak, amit csinálsz, mennyire érzed magadénak, mennyire fogadod el. A bárd lét egy kifejezetten gyönyörű munka, de néha el kell mellőle lépni, hogy később megint újult erővel térj vissza hozzá. Ha pedig ismerkedni akarsz a világgal nem hiszem, hogy találhattál volna jobb helyet. Én is pont ezért csatlakoztam.
*Viszonylag gyorsan mondott el sok mindent, olyan dolgokat is, amiket teljes átéléssel mondott, s mimikáján is látszott, hogy komoly minden egyes szava. Mégis, mintha csengne minden szava. A körülöttük hallatszó zenével egyenlőre nem törődik, van érdekesebb dolog a láthatáron, amit nem akar elmulasztani. A tündér kérdésére elmosolyodik és gyorsan bele is kezd a feleletbe.*
- Egy messzi helyről, távolról a hegyeken túlról, onnan hol mindig szólt a zene és járt a tánc. Én mégsem csatlakozhattam hozzá, ezért is jöttem el. A zene az életem, nem akartam feladni az álmom, így megindultam a világban és sok év után eljutottam ide, de itt sem áll meg az utam, mert a magunk fajta folyton jár, kel a világban kalandot és ihletet keresve. Azt mondtad kezdő vagy. Ha akarod majd mutatok egy két trükköt meg dalt is.
*Ajánlja fel kedvesen a tündérnek, s igazán örülne neki, ha az elfogadná a segítséget, addig sem lenne egyedül.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:18:31
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:18:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Andoiel -Legénységtoborozás//
*A hajón várakozva Aventhis igen csak feszült lesz, hiszen a kérdésér konkrétan még nem kapott választ, hogy mikor is óhajt a kapitány indulni. Mindenképpen meg szeretné nézni magának azt a gyönyörű tündérkertet, és ha kell, akkor majd itt marad, vagy éppen már most ellóg a bemutatkozásról és később csatlakozik a hajóhoz. Hevesen dobogó szívvel pislog a tengerre, el a messzeségbe és tervezgeti, hogy mikor is lépjen meg, és mikor és térjen vissza. Nem is tudja, hogy milyen messze van az a tündérkert, de az biztos, hogy ló nélkül, gyalogszerrel beletelik egy napban az oda, meg a visszatérés. Az ifjú tündér szinte biztos benne, hogy nem fognak még ma kihajózni a kikötőből, hiszen mindenkinek össze kell készülődnie, elköszönnie a családtól, vagy éppen kipihenni az eddigi fáradalmakat. Ahogy az aprócska meglépésen gondolkozik, csak félig jut el a fülébe a zeneszó és az ütemet is csak lágyan dobolja az ujjaival a hajó korlátján. Amikor egy kedves női hangot hall maga mellett, kicsit megugrik és egy halk, ijedt hang hagyja el ajkait. Felnéz a mellette álló elf nőre és bocsánatkérően elmosolyodik.*
- Ne haragudj, megijesztettél. Kicsit elgondolkoztam... *szólal meg a lány, majd el is harapja a mondatot, hiszen botor dolog lenne megosztania a nővel, hogy éppen egy aprócska szökésről elmélkedett. Végignéz a nőn és a bemutatkozásra és kedves mosolyra ő is széles mosollyal válaszol.*
- Szervusz! Aventhis vagyok és igen, tündér bárd vagyok egy ezüst fuvolával. *teszi le táskáját a földre és húzza ki belőle a gyönyörű hangszert s két tenyerére fektetve tartja oda Andoiel felé, hogy nézze meg,ha szeretné.*
- De még egészen kezdő vagyok, tegnap érkeztem csak ide a Kikötőbe, úgyhogy igen csak jól jött ez a munka. Remélem, hogy sok izgalomban lesz részünk, hiszen én azért hajóztam ide, hogy megismerhessem ezt a világot.*mesél lelkesen a lány és eszébe sem jut, hogy lehet vigyáznia kellene, hogy mit is árul el magáról. Örül, hogy egy hasonló nemű és foglalkozású hölgy is velük tart majd a hajón, így nem lesz egyedül.-
- Te honnan érkeztél kedves Andoiel? *kérdez most egy kicsit a nőről is a lány, hiszen fecsegése mellett elég kíváncsi is.*
*A hajón várakozva Aventhis igen csak feszült lesz, hiszen a kérdésér konkrétan még nem kapott választ, hogy mikor is óhajt a kapitány indulni. Mindenképpen meg szeretné nézni magának azt a gyönyörű tündérkertet, és ha kell, akkor majd itt marad, vagy éppen már most ellóg a bemutatkozásról és később csatlakozik a hajóhoz. Hevesen dobogó szívvel pislog a tengerre, el a messzeségbe és tervezgeti, hogy mikor is lépjen meg, és mikor és térjen vissza. Nem is tudja, hogy milyen messze van az a tündérkert, de az biztos, hogy ló nélkül, gyalogszerrel beletelik egy napban az oda, meg a visszatérés. Az ifjú tündér szinte biztos benne, hogy nem fognak még ma kihajózni a kikötőből, hiszen mindenkinek össze kell készülődnie, elköszönnie a családtól, vagy éppen kipihenni az eddigi fáradalmakat. Ahogy az aprócska meglépésen gondolkozik, csak félig jut el a fülébe a zeneszó és az ütemet is csak lágyan dobolja az ujjaival a hajó korlátján. Amikor egy kedves női hangot hall maga mellett, kicsit megugrik és egy halk, ijedt hang hagyja el ajkait. Felnéz a mellette álló elf nőre és bocsánatkérően elmosolyodik.*
- Ne haragudj, megijesztettél. Kicsit elgondolkoztam... *szólal meg a lány, majd el is harapja a mondatot, hiszen botor dolog lenne megosztania a nővel, hogy éppen egy aprócska szökésről elmélkedett. Végignéz a nőn és a bemutatkozásra és kedves mosolyra ő is széles mosollyal válaszol.*
- Szervusz! Aventhis vagyok és igen, tündér bárd vagyok egy ezüst fuvolával. *teszi le táskáját a földre és húzza ki belőle a gyönyörű hangszert s két tenyerére fektetve tartja oda Andoiel felé, hogy nézze meg,ha szeretné.*
- De még egészen kezdő vagyok, tegnap érkeztem csak ide a Kikötőbe, úgyhogy igen csak jól jött ez a munka. Remélem, hogy sok izgalomban lesz részünk, hiszen én azért hajóztam ide, hogy megismerhessem ezt a világot.*mesél lelkesen a lány és eszébe sem jut, hogy lehet vigyáznia kellene, hogy mit is árul el magáról. Örül, hogy egy hasonló nemű és foglalkozású hölgy is velük tart majd a hajón, így nem lesz egyedül.-
- Te honnan érkeztél kedves Andoiel? *kérdez most egy kicsit a nőről is a lány, hiszen fecsegése mellett elég kíváncsi is.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:06:50
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:06:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kelteria Milert//
- Kérlek fogadd legmélyebb sajnálatom.
* De gyorsan folytatja is, nem szeretné, hogy a lány sokat időzzön a fájdalmas emlékek között. *
- Furcsa ez, én eleddig teljesen más életet éltem, pár hete fordult csak meg velem a világ a tengelye, mikor otthagytam megszokott kis életemet. Egy elismert és tisztességes varázsló, a nagyrabecsült Rovno mester tanítványaként éltem szorgos mindennapjaimat. Persze ez azt jelenti, hogy nem csak a varázskönyveket bújja az ember, hanem bizony, főz, mosogat, postára jár, satöbbi. Egyfajta tanítvány-házvezető-titkár állás ez, a fizetség meg koszt, kvártély és tudás. *az utolsó szót szinte áhitattal ejti ki* Mióta otthagytam a kisiskolát nem igazán jártam a torony falain kívül. Persze voltam hentesnél, meg piacon, de szabadidőt sosem töltötem el kinn. Valahogy nem tűnt fontosnak, ~ezidáig~ mindig úgy éreztem, hogy felesleges lehet bármit is megtapasztalni amit már mások megtapasztaltak és leírtak, mert az írásokból megtudhatunk és kellő képzelőerővel átélhetünk bármit. Hányszor olvastam egy kikötő forgatagát, a tenger sós illatát, a kötelek és fák recsegését, az ütemesen mólón megtörő hullámok zaját. De az írásokból nem érzed az izzadt emberi testeket ahogy lökdösnek a tömegben,ahogy a sós szag már csípi az orrod,ahogy a hullámok taraja az arcodra fröccsen.
* Ökölbe szorítja vékony hosszú ujjait.*
- Ez sokkal kézzelfoghatóbb!
* Azzal zavartan kinyitja és megmozgatja puha öklét, láthatóan sajnálja, hogy elragadtatta magát.*
- Pedig ez még csak egy kikötő és egy délután. Például ilyen sokáig még sosem beszélgettem egy hölggyel, mint veled, csak olvasmányaimból tudom, hogy mi az udvariasság és az etikett. De bocsásd meg nekem, hogyha kicsit félszeg leszek, ezidáig még nem tegeződtem soha senkivel.
* Közben azon gondolkodik, hogy akik nem burokban nevelkedtek, azok vajon mennyiben beszélnek másképp? Érzi, hogy beszédje nem egészen hétköznapi és kicsit erőltetetten fogalmaz, mint aki tökéletesen megtanult egy nyelvet, de sosem élt az adott nyelvterületen.*
- Végülis én világot látni, dolgozni, tanulni, tapasztalni indultam el és érkeztem ide, a Levegő városának zsibongó kikötőjébe, ahol megbotlottam és te megszólítottál.
* Közben arra gondol, hogy a regényekbéli hasonló találkozások milyen unalmasak voltak és mennyire izgalmasak az életben.*
- Kérlek fogadd legmélyebb sajnálatom.
* De gyorsan folytatja is, nem szeretné, hogy a lány sokat időzzön a fájdalmas emlékek között. *
- Furcsa ez, én eleddig teljesen más életet éltem, pár hete fordult csak meg velem a világ a tengelye, mikor otthagytam megszokott kis életemet. Egy elismert és tisztességes varázsló, a nagyrabecsült Rovno mester tanítványaként éltem szorgos mindennapjaimat. Persze ez azt jelenti, hogy nem csak a varázskönyveket bújja az ember, hanem bizony, főz, mosogat, postára jár, satöbbi. Egyfajta tanítvány-házvezető-titkár állás ez, a fizetség meg koszt, kvártély és tudás. *az utolsó szót szinte áhitattal ejti ki* Mióta otthagytam a kisiskolát nem igazán jártam a torony falain kívül. Persze voltam hentesnél, meg piacon, de szabadidőt sosem töltötem el kinn. Valahogy nem tűnt fontosnak, ~ezidáig~ mindig úgy éreztem, hogy felesleges lehet bármit is megtapasztalni amit már mások megtapasztaltak és leírtak, mert az írásokból megtudhatunk és kellő képzelőerővel átélhetünk bármit. Hányszor olvastam egy kikötő forgatagát, a tenger sós illatát, a kötelek és fák recsegését, az ütemesen mólón megtörő hullámok zaját. De az írásokból nem érzed az izzadt emberi testeket ahogy lökdösnek a tömegben,ahogy a sós szag már csípi az orrod,ahogy a hullámok taraja az arcodra fröccsen.
* Ökölbe szorítja vékony hosszú ujjait.*
- Ez sokkal kézzelfoghatóbb!
* Azzal zavartan kinyitja és megmozgatja puha öklét, láthatóan sajnálja, hogy elragadtatta magát.*
- Pedig ez még csak egy kikötő és egy délután. Például ilyen sokáig még sosem beszélgettem egy hölggyel, mint veled, csak olvasmányaimból tudom, hogy mi az udvariasság és az etikett. De bocsásd meg nekem, hogyha kicsit félszeg leszek, ezidáig még nem tegeződtem soha senkivel.
* Közben azon gondolkodik, hogy akik nem burokban nevelkedtek, azok vajon mennyiben beszélnek másképp? Érzi, hogy beszédje nem egészen hétköznapi és kicsit erőltetetten fogalmaz, mint aki tökéletesen megtanult egy nyelvet, de sosem élt az adott nyelvterületen.*
- Végülis én világot látni, dolgozni, tanulni, tapasztalni indultam el és érkeztem ide, a Levegő városának zsibongó kikötőjébe, ahol megbotlottam és te megszólítottál.
* Közben arra gondol, hogy a regényekbéli hasonló találkozások milyen unalmasak voltak és mennyire izgalmasak az életben.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:48:35
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*Látszik a férfin, hogy kicsit ideges, hogy vajon Kelteria elfogadja-e az ajánlatait, vagy udvariatlannak tartja. Szerencséjére a vándor nem egy ilyen fajta teremtés, így egy halvány mosollyal és pírrel az arcán fogad el mindent, amit a férfi felajánl. Mikor pedig az közli, hogy örömmel tegeződik, megnyugszik egy kicsit és kezdi elengedni magát.*
- Ennek felettébb örülök!
*Mondja kedvesen mosolyogva, majd csak nyugodtan megy mellette. Érzi, hogy a másik folyamatosan úgy mozog, s váltja az iramokat, hogy neki ne kelljen. Ezt igazán kedves gesztusnak tartja, s csak mosolyogni tud rajta.*
- Én vagyok megtisztelve, hogy meghívtál, mások nem tették volna meg. Én úgy nőttem fel, hogy mindig segítettem annak, akinek kellett. Ez vagyok én és ahogy mondta nem kérek érte semmit! Sosem kértem, segíteni mindig öröm, nem kell fizetség is.
*Mondja kedvesen, s tényleg így is van, az ő önzetlen lelke mindig ezt teszi. S ekkor jut eszébe az is, hogy mekkora fájdalmat tud neki okozni, ugyanez az önzetlen lélek. Arcán semmi sem jelenik meg, mivel gyorsan elhesegeti a fájdalmas gondolatkat. Mikor pedig a férfi hirtelen újabb kérdéshegyeket készít kuncogni kezd.*
- Ne aggódj! Nem zavar az, hogy ennyi kérdést teszel fel. Még tetszik is. Akkor kezdem sorban. Elsőre a válasz, nem nem mindig itt éltem. A másodikra, jelenleg nem átutazóban vagyok, egy ideig biztos itt maradok. A harmadikra, egyedülálló vagyok és vándor az erdőt járom, vadászom van, hogy gyerekekre vigyázok. De leginkább csak magamban ülök valahol a természetben és gondolkodom. A negyedikre, nincsen férjem, se gyerekeim, nem élek senkivel, csak magammal. Eddig csak egyetlen igazi szerelmem volt, de ő meghalt. Nem is szeretnék erről beszélni, hagyjuk a szomorú hangulatot. Szeretem a dolgok jó oldalát nézni. Na és te? Veled mi a helyzet?
*Látszik a férfin, hogy kicsit ideges, hogy vajon Kelteria elfogadja-e az ajánlatait, vagy udvariatlannak tartja. Szerencséjére a vándor nem egy ilyen fajta teremtés, így egy halvány mosollyal és pírrel az arcán fogad el mindent, amit a férfi felajánl. Mikor pedig az közli, hogy örömmel tegeződik, megnyugszik egy kicsit és kezdi elengedni magát.*
- Ennek felettébb örülök!
*Mondja kedvesen mosolyogva, majd csak nyugodtan megy mellette. Érzi, hogy a másik folyamatosan úgy mozog, s váltja az iramokat, hogy neki ne kelljen. Ezt igazán kedves gesztusnak tartja, s csak mosolyogni tud rajta.*
- Én vagyok megtisztelve, hogy meghívtál, mások nem tették volna meg. Én úgy nőttem fel, hogy mindig segítettem annak, akinek kellett. Ez vagyok én és ahogy mondta nem kérek érte semmit! Sosem kértem, segíteni mindig öröm, nem kell fizetség is.
*Mondja kedvesen, s tényleg így is van, az ő önzetlen lelke mindig ezt teszi. S ekkor jut eszébe az is, hogy mekkora fájdalmat tud neki okozni, ugyanez az önzetlen lélek. Arcán semmi sem jelenik meg, mivel gyorsan elhesegeti a fájdalmas gondolatkat. Mikor pedig a férfi hirtelen újabb kérdéshegyeket készít kuncogni kezd.*
- Ne aggódj! Nem zavar az, hogy ennyi kérdést teszel fel. Még tetszik is. Akkor kezdem sorban. Elsőre a válasz, nem nem mindig itt éltem. A másodikra, jelenleg nem átutazóban vagyok, egy ideig biztos itt maradok. A harmadikra, egyedülálló vagyok és vándor az erdőt járom, vadászom van, hogy gyerekekre vigyázok. De leginkább csak magamban ülök valahol a természetben és gondolkodom. A negyedikre, nincsen férjem, se gyerekeim, nem élek senkivel, csak magammal. Eddig csak egyetlen igazi szerelmem volt, de ő meghalt. Nem is szeretnék erről beszélni, hagyjuk a szomorú hangulatot. Szeretem a dolgok jó oldalát nézni. Na és te? Veled mi a helyzet?
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-12 19:18:24
Üzenet elküldve: 2014-01-12 19:18:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kelteria Milert//
*Hirtelen felderül Zikurskij arca, már majdnem megbánta, hogy hazája mértékével mérten már-már tolakodóan udvariatlanul felajánlotta, hogy a lány kísérje el, sőt mi több, karoljon belé, de végül jól sült el a dolog, hisz még azt is felajánlotta, ~Mit felajánlotta, kikötötte!~ hogy mindenképpen tegeződniük kell.*
- Ezt a feltételt igazán könnyen tudom teljesíteni kedves Kelteria.
*Nagyon udvariasan közlekedik, mindig figyel a lány lépéseire, ha Zik van kanyar belső ívén akkor lassít, a külső íven pedig megnyújtja a lépteit, hogy Kelterianak ne kelljen ritmust váltania. Hiába, a jó neveltetés elengedhetetlen egy varázsló számára. "Az udvariasság még olyan kapukat is megnyit, amikre a legerősebb mágia sem képes" mondta egy alkalommal Rovno mester, márpedig ő ritkán tévedett.*
- És ne érts félre, tudom, hogy minden ár nélkül teljesítetted volna, sőt azt is, hogy pénzt nem is fogadnál el, hisz látszik rajtad, hogy milyen tisztességes teremtés vagy, ezért is ajánlottam föl egy közös vacsorát, annak reményében, hogy ezzel nem sértelek meg. És igazán boldoggá tették, hogy igent mondtál!
*Miközben mondja, rájön, hogy nem csupán udvarias frázisok ezek, hanem így is gondolja, tényleg örül neki, hogy beleakadt egy ilyen önzetlen kedves lélekbe. Igazából az első ember akivel hosszasabban szóba elegyedett indulása óta, pedig annak már vagy három hete.*
- És te világéletedben itt éltél? Vagy nem is élsz itt, csupán csak átutazóban vagy? És egyáltalán mivel foglalkozik egy egyedülálló nő egy ilyen nagyvárosban, vagy nem is egyedülálló? Családoddal, netán a férjeddel és a gyermekeiddel élsz itt? Ohh, ne haragudj, ha túl gyorsan és túl sokat kérdeztem volna, lehet inkább megkérlek, hogy mesélj magadról.
*Zikurskij maga sem érti, hogy bizalmatlan természetébe hogyan férkőzhetett be ilyen gyorsan ez a lány, akiről még csak azt sem tudja ki fia borja, de átadja magát a séta és a kötetlen beszélgetés örömének és hetek óta először érzi azt, hogy nem is élete balszerencséje, hogy el kellett hagynia a jól ismert varázslótornyot.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.12 19:32:02, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
*Hirtelen felderül Zikurskij arca, már majdnem megbánta, hogy hazája mértékével mérten már-már tolakodóan udvariatlanul felajánlotta, hogy a lány kísérje el, sőt mi több, karoljon belé, de végül jól sült el a dolog, hisz még azt is felajánlotta, ~Mit felajánlotta, kikötötte!~ hogy mindenképpen tegeződniük kell.*
- Ezt a feltételt igazán könnyen tudom teljesíteni kedves Kelteria.
*Nagyon udvariasan közlekedik, mindig figyel a lány lépéseire, ha Zik van kanyar belső ívén akkor lassít, a külső íven pedig megnyújtja a lépteit, hogy Kelterianak ne kelljen ritmust váltania. Hiába, a jó neveltetés elengedhetetlen egy varázsló számára. "Az udvariasság még olyan kapukat is megnyit, amikre a legerősebb mágia sem képes" mondta egy alkalommal Rovno mester, márpedig ő ritkán tévedett.*
- És ne érts félre, tudom, hogy minden ár nélkül teljesítetted volna, sőt azt is, hogy pénzt nem is fogadnál el, hisz látszik rajtad, hogy milyen tisztességes teremtés vagy, ezért is ajánlottam föl egy közös vacsorát, annak reményében, hogy ezzel nem sértelek meg. És igazán boldoggá tették, hogy igent mondtál!
*Miközben mondja, rájön, hogy nem csupán udvarias frázisok ezek, hanem így is gondolja, tényleg örül neki, hogy beleakadt egy ilyen önzetlen kedves lélekbe. Igazából az első ember akivel hosszasabban szóba elegyedett indulása óta, pedig annak már vagy három hete.*
- És te világéletedben itt éltél? Vagy nem is élsz itt, csupán csak átutazóban vagy? És egyáltalán mivel foglalkozik egy egyedülálló nő egy ilyen nagyvárosban, vagy nem is egyedülálló? Családoddal, netán a férjeddel és a gyermekeiddel élsz itt? Ohh, ne haragudj, ha túl gyorsan és túl sokat kérdeztem volna, lehet inkább megkérlek, hogy mesélj magadról.
*Zikurskij maga sem érti, hogy bizalmatlan természetébe hogyan férkőzhetett be ilyen gyorsan ez a lány, akiről még csak azt sem tudja ki fia borja, de átadja magát a séta és a kötetlen beszélgetés örömének és hetek óta először érzi azt, hogy nem is élete balszerencséje, hogy el kellett hagynia a jól ismert varázslótornyot.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.12 19:32:02, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-11 19:53:53
Üzenet elküldve: 2014-01-11 19:53:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Legénység toborzás//
*Sajnos abba kel hagynia az éneklést, de nem zavarja, hiszen kapitánya hívja, hogy elbeszélgessen vele. Megköszöni a tünde nőtől, hogy szólt neki, majd bemegy a kabinba.*
- Nos igen valóban jó a hangulat, és még milyen jó lesz mikor kihajózunk első rakományunkkal. - *válaszolja Tawios megjegyzésére, majd leül vele szembe.*
- Rendben akkor tegeződjünk. Szóval a nevem Ferdnichar Ni, egy nemesi család sarja vagyok, akik egy sziget kormányzói valahol a végtelen tengeren. Gyerekkorom óta kivételeztek velem, ezért előfordul, hogy néha egy kicsit beképzelt vagyok, emiatt előre is bocsánat, dolgozok rajta, hogy ezt a rossz szokást elfojtsam magamban. A szigeten az egyetlen közlekedő eszköz a hajó volt így könnyen beletanultam a hajózás fortélyaiba. Szeretem még a zenét, magam is költök dalokat, és van nekem egy becses kincsem is, a hárfám. Nem közönséges hárfa ez. Egy ezüst hárfa aminek megvan az a varázslata, hogy más hangszerek hangját is kitudja adni magából. Nem egy nagy varázslattal rendelkező tárgy, de nekem ez jelenti a mindenem. Egy évvel ezelőtt végül elhagytam a szigetet, hogy beutazhassam a világot, és erre a célra édesatyám nekem ajándékozott egy kis szkúnert a Clementinet. Így hajómmal és egy két fős legénységemmel idevetődtem erre a földre. És hogy miért jelentkeztem? Hát a kalandért természetesen, és hogy más embereket, fajokat ismerhessek meg. Az hogy még pénzt is keresek ezzel csak plusz. Remélem meg van elégedve. Én igyekezni fogok minden tudásommal segíteni, hogy könnyen menjen itt a munka. - *a mondatát befejezve hátradől ő is, és úgy várja a férfi esetleges kérdéseit.*
*Sajnos abba kel hagynia az éneklést, de nem zavarja, hiszen kapitánya hívja, hogy elbeszélgessen vele. Megköszöni a tünde nőtől, hogy szólt neki, majd bemegy a kabinba.*
- Nos igen valóban jó a hangulat, és még milyen jó lesz mikor kihajózunk első rakományunkkal. - *válaszolja Tawios megjegyzésére, majd leül vele szembe.*
- Rendben akkor tegeződjünk. Szóval a nevem Ferdnichar Ni, egy nemesi család sarja vagyok, akik egy sziget kormányzói valahol a végtelen tengeren. Gyerekkorom óta kivételeztek velem, ezért előfordul, hogy néha egy kicsit beképzelt vagyok, emiatt előre is bocsánat, dolgozok rajta, hogy ezt a rossz szokást elfojtsam magamban. A szigeten az egyetlen közlekedő eszköz a hajó volt így könnyen beletanultam a hajózás fortélyaiba. Szeretem még a zenét, magam is költök dalokat, és van nekem egy becses kincsem is, a hárfám. Nem közönséges hárfa ez. Egy ezüst hárfa aminek megvan az a varázslata, hogy más hangszerek hangját is kitudja adni magából. Nem egy nagy varázslattal rendelkező tárgy, de nekem ez jelenti a mindenem. Egy évvel ezelőtt végül elhagytam a szigetet, hogy beutazhassam a világot, és erre a célra édesatyám nekem ajándékozott egy kis szkúnert a Clementinet. Így hajómmal és egy két fős legénységemmel idevetődtem erre a földre. És hogy miért jelentkeztem? Hát a kalandért természetesen, és hogy más embereket, fajokat ismerhessek meg. Az hogy még pénzt is keresek ezzel csak plusz. Remélem meg van elégedve. Én igyekezni fogok minden tudásommal segíteni, hogy könnyen menjen itt a munka. - *a mondatát befejezve hátradől ő is, és úgy várja a férfi esetleges kérdéseit.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-11 19:08:45
Üzenet elküldve: 2014-01-11 19:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység toborzás//
*Legnagyobb örömére a kapitány nem akar kérdezni, csak bólint, majd megjegyzi, hogy zenéből nem lesz hiány, Andoiel egyszerűen bólint egyet. Már hamarabb is figyelmes lett a beszűrődő hangokra, de figyelmen kívül kellett hagyja, hiszen más dolga volt. A kapitány felvette, most már biztos, s megkérte küldje be a következő jelöltet.*
- Nem volt vészes kicsit sem! Köszönöm! Máris küldöm a következőt!
*Mondja nevetve, azzal kilép a kabinból, s egyenesen a hangok forrása felé megy. Lassan elkezd tapsolni, majd nevetve megszólal.*
- Nem akarom elrontani az örömöt, de a kapitány kéri a következőt. Kit is? *elgondolkodik, s hirtelen újra megszólal* Ferdnichart!
*Amint a férfi bemegy Andoiel, megjegyzi.*
- A kapitány nagyon mosolygott a dal hallatán! Ha folytatják esetleg beszállhatok a dalba, ha gondolják.
*Jegyzi meg csillogó szemekkel, s azzal kedves mosolyt húz és közelebb húzódik a tündérhez.*
- Üdv! Andoiel vagyok! Hallottam, hogy említettél valamit a zenéről. Csak nem bárd vagy te is?
*Igyekszik minél kedvesebb lenni, s folyton mosolyogni, ami most nem nehéz.*
*Legnagyobb örömére a kapitány nem akar kérdezni, csak bólint, majd megjegyzi, hogy zenéből nem lesz hiány, Andoiel egyszerűen bólint egyet. Már hamarabb is figyelmes lett a beszűrődő hangokra, de figyelmen kívül kellett hagyja, hiszen más dolga volt. A kapitány felvette, most már biztos, s megkérte küldje be a következő jelöltet.*
- Nem volt vészes kicsit sem! Köszönöm! Máris küldöm a következőt!
*Mondja nevetve, azzal kilép a kabinból, s egyenesen a hangok forrása felé megy. Lassan elkezd tapsolni, majd nevetve megszólal.*
- Nem akarom elrontani az örömöt, de a kapitány kéri a következőt. Kit is? *elgondolkodik, s hirtelen újra megszólal* Ferdnichart!
*Amint a férfi bemegy Andoiel, megjegyzi.*
- A kapitány nagyon mosolygott a dal hallatán! Ha folytatják esetleg beszállhatok a dalba, ha gondolják.
*Jegyzi meg csillogó szemekkel, s azzal kedves mosolyt húz és közelebb húzódik a tündérhez.*
- Üdv! Andoiel vagyok! Hallottam, hogy említettél valamit a zenéről. Csak nem bárd vagy te is?
*Igyekszik minél kedvesebb lenni, s folyton mosolyogni, ami most nem nehéz.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-11 17:44:07
Üzenet elküldve: 2014-01-11 17:44:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Tawios csendesen végighallgatja a lányt és mikor végez csak némán bólint egyet.*
-Úgy vélem zenéből a hajón nem lesz hiány, hallgasd csak.
*A kabin ajtaja felé néz, mert onnan jön a hang. Tompa de kivehető az, hogy a fedélzeten már zenélnek, legalább elütik az időt nem csak ülnek és várnak. Ez tetszik a kapitánynak.*
-Nos rendben van, ennyi lett volna az egész. Nem is volt olyan vészes igaz? *egy kisebb mosoly ül ki a férfi arcára, a székéből feláll és ránéz Andoielre.*
-Üdv a legénységben Andoiel Iceymrit! Most ha megkérhetlek, küld be a következő egyént, mondjuk *Tawios kissé elgondolkozik* mondjuk Ferdnichart. Ha jól tudod ezen a néven mutatkozott be.
*Amíg a lány kimegy és szól a következőnek addig, leül és abba a könyvbe amibe előzőleg írt, most is megejt pár szót. Amikor a férfi belép a kabinba, Tawios a pennát visszateszi a tintás üvegcsébe és félretolja a nyitott könyvet. A székre mutat ahol a lány is ült, hogy foglaljon helyet. Ha a férfi leül, bele is kezd.*
-Hallottam jó odakint a hangulat. Nem kell félni nem fogom elrontani a jó kedélyt. Annyi lenne a kérésem, hogy először is tegeződjünk ha nem bánod. Másodszor, mesélj egy kicsit magadról, dolgokat amiket úgy látsz, hogy megosztanál velem, életed, na meg, hogy miért is akarsz csatlakozni a legénységhez.
*Tawios hátradől székében és várja a férfi válaszait közben egy aranyérmét forgat az ujjai között amit az asztaláról szedett le mielőtt hátradőlt volna.*
*Tawios csendesen végighallgatja a lányt és mikor végez csak némán bólint egyet.*
-Úgy vélem zenéből a hajón nem lesz hiány, hallgasd csak.
*A kabin ajtaja felé néz, mert onnan jön a hang. Tompa de kivehető az, hogy a fedélzeten már zenélnek, legalább elütik az időt nem csak ülnek és várnak. Ez tetszik a kapitánynak.*
-Nos rendben van, ennyi lett volna az egész. Nem is volt olyan vészes igaz? *egy kisebb mosoly ül ki a férfi arcára, a székéből feláll és ránéz Andoielre.*
-Üdv a legénységben Andoiel Iceymrit! Most ha megkérhetlek, küld be a következő egyént, mondjuk *Tawios kissé elgondolkozik* mondjuk Ferdnichart. Ha jól tudod ezen a néven mutatkozott be.
*Amíg a lány kimegy és szól a következőnek addig, leül és abba a könyvbe amibe előzőleg írt, most is megejt pár szót. Amikor a férfi belép a kabinba, Tawios a pennát visszateszi a tintás üvegcsébe és félretolja a nyitott könyvet. A székre mutat ahol a lány is ült, hogy foglaljon helyet. Ha a férfi leül, bele is kezd.*
-Hallottam jó odakint a hangulat. Nem kell félni nem fogom elrontani a jó kedélyt. Annyi lenne a kérésem, hogy először is tegeződjünk ha nem bánod. Másodszor, mesélj egy kicsit magadról, dolgokat amiket úgy látsz, hogy megosztanál velem, életed, na meg, hogy miért is akarsz csatlakozni a legénységhez.
*Tawios hátradől székében és várja a férfi válaszait közben egy aranyérmét forgat az ujjai között amit az asztaláról szedett le mielőtt hátradőlt volna.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-10 22:30:10
Üzenet elküldve: 2014-01-10 22:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Ő is jöhet a hajóra. Boldogság önti el,de Leon nála is jobban örül. A kapitány az egyiküket, egy elfet, bevezet a kabinjába. Ezután Leon dalolni kezd. Zenélésbe, és táncolásba fog, amit Ganalan mosolyogva néz. Egy másik férfi is csatlakozik Leonhoz. Nem akar csak úgy ott állni, ezért tapssal biztatja őket.* ~Vidám látványt nyújtanak.~ *Úgy érzi, hogy jól fognak telni a hajón töltött napok, ha ilyen emberekkel lesz körülvéve, bár az elején nem lesz szabad lankadni, hisz minél hamarabb bele kell tanulnia a hajózás mesterségébe.*
*Ő is jöhet a hajóra. Boldogság önti el,de Leon nála is jobban örül. A kapitány az egyiküket, egy elfet, bevezet a kabinjába. Ezután Leon dalolni kezd. Zenélésbe, és táncolásba fog, amit Ganalan mosolyogva néz. Egy másik férfi is csatlakozik Leonhoz. Nem akar csak úgy ott állni, ezért tapssal biztatja őket.* ~Vidám látványt nyújtanak.~ *Úgy érzi, hogy jól fognak telni a hajón töltött napok, ha ilyen emberekkel lesz körülvéve, bár az elején nem lesz szabad lankadni, hisz minél hamarabb bele kell tanulnia a hajózás mesterségébe.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-09 18:02:59
Üzenet elküldve: 2014-01-09 18:02:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Legénység toborzás//
*Ferdnicharnak nagyon tetszik a férfi zenéje, hisz ő is örül, hogy nemsokára tagja lesz egy remek legénységnek egy remek hajón. A tánca szerinte egy kicsit mulatságos, de persze nem nézi bolondnak, sőt ő maga is beáll és próbálja utánozni a zenész lépéseit kisebb nagyobb sikerrel, miközben mosolyog és tapsol. Lehet, hogy a jelenlegi természete nem méltó egy nemeshez, és hogy biztos furcsállják őket, de a fenébe is! Ha az ember boldog és szórakozik nem számít ki milyen családból származik. Egy idő után már a dalt is megjegyzi és együtt énekli a férfival. Nagyon jól mulat. Ez hiányzott neki egész életében. Nemesként mindig fegyelmezettnek kellett lennie és kimértnek már gyerek kora óta, sose szórakozhatott határtalanul. Most végre kiélheti vágyát és örömét. Csak akkor hagyja abba, ha a zenész abbahagyja vagy esetleg kapitánya kijön kabinjából.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.09 19:45:53
*Ferdnicharnak nagyon tetszik a férfi zenéje, hisz ő is örül, hogy nemsokára tagja lesz egy remek legénységnek egy remek hajón. A tánca szerinte egy kicsit mulatságos, de persze nem nézi bolondnak, sőt ő maga is beáll és próbálja utánozni a zenész lépéseit kisebb nagyobb sikerrel, miközben mosolyog és tapsol. Lehet, hogy a jelenlegi természete nem méltó egy nemeshez, és hogy biztos furcsállják őket, de a fenébe is! Ha az ember boldog és szórakozik nem számít ki milyen családból származik. Egy idő után már a dalt is megjegyzi és együtt énekli a férfival. Nagyon jól mulat. Ez hiányzott neki egész életében. Nemesként mindig fegyelmezettnek kellett lennie és kimértnek már gyerek kora óta, sose szórakozhatott határtalanul. Most végre kiélheti vágyát és örömét. Csak akkor hagyja abba, ha a zenész abbahagyja vagy esetleg kapitánya kijön kabinjából.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.09 19:45:53
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-08 18:31:01
Üzenet elküldve: 2014-01-08 18:31:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*Mikor megjegyzi, hogy Arthenior a levegő városa a férfi, mintha elkezdett volna mondani valamit, de Kelteria nem értette ezért csak folytatta, amit elkezdett. Miután befejezte a férfi a szokott gyors beszédével kezdte mondana a magáét. Kelteria csak mosolyog közben bár a magázást nem nagyon viseli jól. Amint befejezte a hosszas kifejtését, odalép a hölgyhöz és egykis meghajlással ajánlja fel neki, hogy belekaroljon. A lány pedig kicsit elpirulva fogadja el.*
- Egy feltétellel a magázást hagyjuk el kérlek. Nehezemre esik így beszélni. Szóval mérsékelt árú fogadó, ami tiszta. Akkor a Rumos Rókalyuk kizárva, az nem igazán tiszta hely. Szerintem a városban a Pegazus fogadó lesz megfelelő. Gyere csak oda vezetlek, nem valami nagy út, de nem is rövid. A meghívást szívesen elfogadom. Bár én minden ár nélkül segítettem volna. Sajnos a városban lévő mágiáról nem tudok olyan sokat, de tudom kik és hol segíthetnek. Tudtommal mindig szívesen várják az érdeklődőket. Igaz, ami igaz én eddig csak távolabbról tekintettem meg a helyet, mivel nem nagyon szeretem a tömeget, nem az én világom a nyüzsgő város, de tudom merre van, annyit már kóboroltam erre. Most is éppen a Pegazusból jöttem, akartam egyet levegőzni,kicsit körbe nézni erre is, újra, frissebb szemmel. Viszont, akkor most visszamegyek a fogadóba. Hangulatos hely, majd meglátod.
*Mondja kedvesen mosolyogva, s már miközben ezt mondja, már elindulnak vissza a fogadó felé. Egyenlőre még a kikötőben haladva.*
*Mikor megjegyzi, hogy Arthenior a levegő városa a férfi, mintha elkezdett volna mondani valamit, de Kelteria nem értette ezért csak folytatta, amit elkezdett. Miután befejezte a férfi a szokott gyors beszédével kezdte mondana a magáét. Kelteria csak mosolyog közben bár a magázást nem nagyon viseli jól. Amint befejezte a hosszas kifejtését, odalép a hölgyhöz és egykis meghajlással ajánlja fel neki, hogy belekaroljon. A lány pedig kicsit elpirulva fogadja el.*
- Egy feltétellel a magázást hagyjuk el kérlek. Nehezemre esik így beszélni. Szóval mérsékelt árú fogadó, ami tiszta. Akkor a Rumos Rókalyuk kizárva, az nem igazán tiszta hely. Szerintem a városban a Pegazus fogadó lesz megfelelő. Gyere csak oda vezetlek, nem valami nagy út, de nem is rövid. A meghívást szívesen elfogadom. Bár én minden ár nélkül segítettem volna. Sajnos a városban lévő mágiáról nem tudok olyan sokat, de tudom kik és hol segíthetnek. Tudtommal mindig szívesen várják az érdeklődőket. Igaz, ami igaz én eddig csak távolabbról tekintettem meg a helyet, mivel nem nagyon szeretem a tömeget, nem az én világom a nyüzsgő város, de tudom merre van, annyit már kóboroltam erre. Most is éppen a Pegazusból jöttem, akartam egyet levegőzni,kicsit körbe nézni erre is, újra, frissebb szemmel. Viszont, akkor most visszamegyek a fogadóba. Hangulatos hely, majd meglátod.
*Mondja kedvesen mosolyogva, s már miközben ezt mondja, már elindulnak vissza a fogadó felé. Egyenlőre még a kikötőben haladva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5240-5259