Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-24 11:52:36
Üzenet elküldve: 2014-11-24 11:52:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
// Nadae //
* Nem kezdő a kopasz úr, ezt szép fokozatosan a lány a saját bőrén tapasztalhatja. Mindketten ügyesen mozognak s kisebb nagyobb sérüléseket ejtenek is egymáson. A lány szépen kitáncol és a vágása is sikeres. Némi cukkolásra is van ideje miután megnézte saját sebét. Ami mellesleg annyira nem komoly, hiszen időben reagált. Azért némi heg fog maradni utána, már persze ha nem viszi túlzásba a koszos kezének tunkolását a sebbe, mert ez esetben azért a fertőzés veszély még fenn áll. De bizonyára nem lesz ilyen balga a kalóz leány. A férfit hergelő szavak jelenleg nem sokat érnek, nem olyan fából faragták a fickót, hogy holmi csitrik hergelhessék. Ellenben a lányka ismét nem túl bölcsen nevetgélésbe kezd. Öreg hiba… a Barátunk a pillanatnyi helyzetet azonnal ki is használja. S míg a hölgyemény tulajdon kacajával van elfoglalva már indul is a támadás. Száguld is a kard a jobb oldala felé. De Nadae nak szerencséje van, jól mozdul s a reflexek teszik a dolgukat. Éppen hogy, de kitér a vágás elől. Szinte mellei előtt néhány milliméterre hasítja végig a levegőt a penge hegye. Csúnyán végigszántotta volna a leány azon testrészét ha mozdul időben, emlékezetes pillanat lesz egy időre a kalóz számára annyi szent. Node nem sokat agyal a dolgon és ezt bizony okosan is teszi. A Fickó mivel nem talált így megtartja a lendületét és tovább is viszi, hogy helyet cseréljen a lánnyal. Vagyis, meg tartaná… de közbe szól egy csizma. A lendületből lépés ilyenkor nem tesz jót, botlik is a férfi és épphogy nem bukik orra. Nagy nehezen de megtalálja egyensúlyát s mérgesen fordul hátra Nadae felé emelve kardját. A lány közben támadásba lendül és a kitérése okosnak bizonyul. A fickó szúrni akart előre, hogy a kalóz beleszaladjon, de ez nem történt meg cserébe viszont a bal oldala nyitottan maradt a férfinek. Hiba… Nadae vágása alulról érkezik, effektíve akadálytalanul. Célt is ér a vágás, ami egy pillanatra megakadni látszik a posztó ruha alatt, (tán páncélt viselt? merülhet fel a kérdés a lányban de ezen jelenleg felesleges morfondírozni… ) csupán egy szemvillanás és szalad is tovább felhasítva a bőrt és a húst. Kellően mélyre szalad a kard s a férfi dühödt arca eltorzulva tekint előre. Guvadó szemei elárulják fájdalmát és meglepettségét. Aztán a kardról tovább lépve ismét a lendület jóvoltából a férfi orra bukva csókolja meg a sikátor alját. Halk fémes csörrenés jelzi ahogy a rövid kardja is találkozik a talajjal. Néhány hörgés még, pár görcsös mozdulat, majd végül nem mozdul, csupán lassú vérfolyam indul hasfala alól…
// Dyntina //
* Szegény barátunknak jóval több idő kell sajgó büszkeségének fájdalmának enyhítésére, mint a lánynak a nyakszorításból fakadó nehéz lélegzés helyreállítására. Természetesen Dynti nem először van hasonló harcias helyzetben s a rutin most az ő oldalára állt. Erőben esélytelen, hogy a fickó fölé kerekedjen erre hamar rájöhetett az előző kis emelés után. A fürgeségét veti be ellene. Okos. A férfi inkább dühös és kellően felhergelt cselekményt hajt végre mint sem pontos vágást. Így a lánynak nincs nehéz dolga. Egy gyors mozdulat és kitér a felé száguldó szablya elől (Bölcs, mivel ha ez eltalálja valószínűleg kettévágta volna a csinos lány ígéretes karrierjét…) ami valljuk be jelen pillanatban nem a sebességről híres ahogy az őt hordozó termetes férfi sem. Lomha és ezt jól kihasználja a vöröske. A szúrása oldal irányból robog a célterület felé, mely jelenleg abszolút védtelen a férfi testtartást figyelembe véve ezért akadálytalanul fúródik a penge a bordák közé, kellően mélyre. Vérpatak indul meg a szúrás nyomán és méreggel egybefolyt fájdalmas kiáltást hallat. Persze az utcára nem sok jut el ebből, egyrészt messze van, másrészt épp elég hangzavar van odakinn, hogy nyugodt szívvel hangoskodhasson a csapat bármely tagja anélkül, hogy az őrség vagy bárki meghallaná. (Nem olyan buta ez a kopasz férfi…)
Újabb dühös mozdulat a fickótól ahogy reflexszerűen üt abba az irányba amerről a szúrás érkezett. Vakon csap arra ökölbe szorított karjával egy amolyan kaszáló mozdulattal. Hátha eltrafál valamit. Dyntina kellően gyors, hogy gond nélkül kitérjen a támadás elől és már indíthat is egy végső támadást szemből, mielőtt a fickó teszi meg ugyan ezt miután felé fordult és lendületből karját követve a kardos kéz is végrehajt egy kaszálást s ez már nem csupán lila foltot hagyhat ha hagyja neki befejezni. De addig még bőven van ideje a lánynak így ha okos, akkor egyetlen döféssel lerendezheti ezt a küzdelmet. *
// Mortar //
* Mortarnak sincs éppen könnyű dolga, a mocsári nincs hozzászokva a városi harcmodorokhoz. A fickó pedig átélhetett már néhány nem éppen publikus küzdelmet melyre azokon a bizonyos helyeken fogadni szoktak… Node ez most mellékes. Záporoznak az ütések és a vágások, több kevesebb sikerrel. Mortart csúnyán el is találja két ütés minek következtében érezheti, hogy nem ma kezdte a fickó. Kissé megszédül ugyan de hamar észbe kap, hogy ez bizony nem a pihenő idő… Addig a barátunk is rendezi sorait hiszen a hasfalán végigszaladt azért az a kés ha csak kicsit is…
Mortar okos döntést, hoz a kaszabolással, mi talán kissé esztelennek tűnhet de a hatása megvan: a fickó kezét elkapni nem tudja, hogy ne engedje neki visszarántani, de cserébe közel kerül hozzá kellően ahhoz, hogy megvagdossa kicsit komolyabban. Az első vágás az alkarján szalad végig és felhasítja az inget s alatt valami keményen szalad végig (tán alkarvédő lehet) de jelen esetben ez sem segít sokat. Mortar szúrása arc irányba indult, amit reflexszerűen véd az ember fia fajtól és nemtől függetlenül. Ezért történhetett, hogy az első vágások még az alkart érik gondolván majd az ing alatt húzód alkarvédő megóvja a barátunkat. De Mortar nem hagy fel a folyamatos ostrommal, a két ütés igen megszédítette de valahonnan némi erőt kapart elő magának. Egy-egy vágás végig is szalad a karján és a fickó vállának húsát szaggatja fel. No ez már kevésbé tetszik neki és ennek hangot is ad… Hirtelen egy mozdulattal (mint mikor a kutya a sarokba szorul) vág előre egy dühödt üvöltés kíséretében és célja egyszerű: ellökje magától Mortar amekkora erővel csak bírja. Bár elég neki annyi is, hogy helyet kapjon. Ha ez megtörténik akkor még egy balegyenes gyorsan kimegy de ez már csak úgy előre aztán visszaszerzi egyensúlyát és iszkiri. Futásnak is ered a fickó (Ha sikerült időt nyernie magának bármelyik támadással akkor bizony amennyire csak gyorsan tud el is iszkol a sikátorok közt eltűnve… Már persze ha Mortar nem akarja valamivel feltartóztatni, bár jó kérdés volna e értelme. )
// Mindenki //
* Nadae a vérében fekvő kopasz fölött állva figyel aztán hamar észbe kap, hogy valójában nincs egyedül s a többiek még küzdenek… Ekkor Dynti sikeres támadását látja épp és (ha a lány végrehajtotta a teljesen nyitott lehetőségből fakadó támadását) akkor bizony a nagy darab is közelebbi kapcsolatba kerül a padlóval. Hörögve fetreng a földön, mert az a bizony első szúrás bizony csúnya pontra érkezett a lánytól, a tüdőnek nem tett jót… Fájdalmasan húzódik össze és fetreng a földön hörögve, maradvány fogai közül pedig néhány vércsík úszkál. Meg nem halt, legalább is egyelőre… A harmadik fickó pedig (ha Mortart sikerült kissé megtántorítani és ezzel időt nyernie, akkor) maximum a hátát mutatva látható ahogy épp eltűnik az egyik sikátorkanyarban. Az adrenalin pörög még mindenkiben, néhány pillanatnyi szusszanás után hamar összekapja magát a csapat, kisebb sérülések azért estek. Nadae sebe nem komoly, de azért egy apró kötés nem árt majd rá. Dynti nyakán a kézlenyomat egy ideig még ott marad ékeskedve, de néhány napon belül eltűnik. Mortar járt tán a leg rosszabbul, azokat az ütések nem voltak épp gyengének mondhatók. De állta a sarat és ez becsülendő. Ha körül néz a csapat akkor néhány dolgot észrevehetnek:
A (még) élő nagydarab oldalán egy szütyő lóg, nemrég aggathatta magára mert elég csálé az a csomó.
A kopasz csuhája itt ott elszakadt hála Nadae támadásainak: Alatta bőrvért óvta a testét, hátul az övéből pedig egy újabb tőr markolata kandikál kifelé. Rejtett darab volt, bizonyára tartogatott volna még meglepetéseket a kalóz lány számára ha tovább folyik a küzdelem…
S végül maga a kopasz, aki miatt egyáltalán idejöttek, két hordó közt bedőlve fekszik, gyomrom szúrta a fejvadász. Bal kezéből egy nagyjából két ököl méretű valamit ejtett ki mi ott hever mellette. Gondosan bebugyolálva egyszerű szövetanyagba. Jó kérdés mit rejtegethet. Persze lehet, hogy a sok ruha alatt tartogat még mást is. *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
// Nadae //
* Nem kezdő a kopasz úr, ezt szép fokozatosan a lány a saját bőrén tapasztalhatja. Mindketten ügyesen mozognak s kisebb nagyobb sérüléseket ejtenek is egymáson. A lány szépen kitáncol és a vágása is sikeres. Némi cukkolásra is van ideje miután megnézte saját sebét. Ami mellesleg annyira nem komoly, hiszen időben reagált. Azért némi heg fog maradni utána, már persze ha nem viszi túlzásba a koszos kezének tunkolását a sebbe, mert ez esetben azért a fertőzés veszély még fenn áll. De bizonyára nem lesz ilyen balga a kalóz leány. A férfit hergelő szavak jelenleg nem sokat érnek, nem olyan fából faragták a fickót, hogy holmi csitrik hergelhessék. Ellenben a lányka ismét nem túl bölcsen nevetgélésbe kezd. Öreg hiba… a Barátunk a pillanatnyi helyzetet azonnal ki is használja. S míg a hölgyemény tulajdon kacajával van elfoglalva már indul is a támadás. Száguld is a kard a jobb oldala felé. De Nadae nak szerencséje van, jól mozdul s a reflexek teszik a dolgukat. Éppen hogy, de kitér a vágás elől. Szinte mellei előtt néhány milliméterre hasítja végig a levegőt a penge hegye. Csúnyán végigszántotta volna a leány azon testrészét ha mozdul időben, emlékezetes pillanat lesz egy időre a kalóz számára annyi szent. Node nem sokat agyal a dolgon és ezt bizony okosan is teszi. A Fickó mivel nem talált így megtartja a lendületét és tovább is viszi, hogy helyet cseréljen a lánnyal. Vagyis, meg tartaná… de közbe szól egy csizma. A lendületből lépés ilyenkor nem tesz jót, botlik is a férfi és épphogy nem bukik orra. Nagy nehezen de megtalálja egyensúlyát s mérgesen fordul hátra Nadae felé emelve kardját. A lány közben támadásba lendül és a kitérése okosnak bizonyul. A fickó szúrni akart előre, hogy a kalóz beleszaladjon, de ez nem történt meg cserébe viszont a bal oldala nyitottan maradt a férfinek. Hiba… Nadae vágása alulról érkezik, effektíve akadálytalanul. Célt is ér a vágás, ami egy pillanatra megakadni látszik a posztó ruha alatt, (tán páncélt viselt? merülhet fel a kérdés a lányban de ezen jelenleg felesleges morfondírozni… ) csupán egy szemvillanás és szalad is tovább felhasítva a bőrt és a húst. Kellően mélyre szalad a kard s a férfi dühödt arca eltorzulva tekint előre. Guvadó szemei elárulják fájdalmát és meglepettségét. Aztán a kardról tovább lépve ismét a lendület jóvoltából a férfi orra bukva csókolja meg a sikátor alját. Halk fémes csörrenés jelzi ahogy a rövid kardja is találkozik a talajjal. Néhány hörgés még, pár görcsös mozdulat, majd végül nem mozdul, csupán lassú vérfolyam indul hasfala alól…
// Dyntina //
* Szegény barátunknak jóval több idő kell sajgó büszkeségének fájdalmának enyhítésére, mint a lánynak a nyakszorításból fakadó nehéz lélegzés helyreállítására. Természetesen Dynti nem először van hasonló harcias helyzetben s a rutin most az ő oldalára állt. Erőben esélytelen, hogy a fickó fölé kerekedjen erre hamar rájöhetett az előző kis emelés után. A fürgeségét veti be ellene. Okos. A férfi inkább dühös és kellően felhergelt cselekményt hajt végre mint sem pontos vágást. Így a lánynak nincs nehéz dolga. Egy gyors mozdulat és kitér a felé száguldó szablya elől (Bölcs, mivel ha ez eltalálja valószínűleg kettévágta volna a csinos lány ígéretes karrierjét…) ami valljuk be jelen pillanatban nem a sebességről híres ahogy az őt hordozó termetes férfi sem. Lomha és ezt jól kihasználja a vöröske. A szúrása oldal irányból robog a célterület felé, mely jelenleg abszolút védtelen a férfi testtartást figyelembe véve ezért akadálytalanul fúródik a penge a bordák közé, kellően mélyre. Vérpatak indul meg a szúrás nyomán és méreggel egybefolyt fájdalmas kiáltást hallat. Persze az utcára nem sok jut el ebből, egyrészt messze van, másrészt épp elég hangzavar van odakinn, hogy nyugodt szívvel hangoskodhasson a csapat bármely tagja anélkül, hogy az őrség vagy bárki meghallaná. (Nem olyan buta ez a kopasz férfi…)
Újabb dühös mozdulat a fickótól ahogy reflexszerűen üt abba az irányba amerről a szúrás érkezett. Vakon csap arra ökölbe szorított karjával egy amolyan kaszáló mozdulattal. Hátha eltrafál valamit. Dyntina kellően gyors, hogy gond nélkül kitérjen a támadás elől és már indíthat is egy végső támadást szemből, mielőtt a fickó teszi meg ugyan ezt miután felé fordult és lendületből karját követve a kardos kéz is végrehajt egy kaszálást s ez már nem csupán lila foltot hagyhat ha hagyja neki befejezni. De addig még bőven van ideje a lánynak így ha okos, akkor egyetlen döféssel lerendezheti ezt a küzdelmet. *
// Mortar //
* Mortarnak sincs éppen könnyű dolga, a mocsári nincs hozzászokva a városi harcmodorokhoz. A fickó pedig átélhetett már néhány nem éppen publikus küzdelmet melyre azokon a bizonyos helyeken fogadni szoktak… Node ez most mellékes. Záporoznak az ütések és a vágások, több kevesebb sikerrel. Mortart csúnyán el is találja két ütés minek következtében érezheti, hogy nem ma kezdte a fickó. Kissé megszédül ugyan de hamar észbe kap, hogy ez bizony nem a pihenő idő… Addig a barátunk is rendezi sorait hiszen a hasfalán végigszaladt azért az a kés ha csak kicsit is…
Mortar okos döntést, hoz a kaszabolással, mi talán kissé esztelennek tűnhet de a hatása megvan: a fickó kezét elkapni nem tudja, hogy ne engedje neki visszarántani, de cserébe közel kerül hozzá kellően ahhoz, hogy megvagdossa kicsit komolyabban. Az első vágás az alkarján szalad végig és felhasítja az inget s alatt valami keményen szalad végig (tán alkarvédő lehet) de jelen esetben ez sem segít sokat. Mortar szúrása arc irányba indult, amit reflexszerűen véd az ember fia fajtól és nemtől függetlenül. Ezért történhetett, hogy az első vágások még az alkart érik gondolván majd az ing alatt húzód alkarvédő megóvja a barátunkat. De Mortar nem hagy fel a folyamatos ostrommal, a két ütés igen megszédítette de valahonnan némi erőt kapart elő magának. Egy-egy vágás végig is szalad a karján és a fickó vállának húsát szaggatja fel. No ez már kevésbé tetszik neki és ennek hangot is ad… Hirtelen egy mozdulattal (mint mikor a kutya a sarokba szorul) vág előre egy dühödt üvöltés kíséretében és célja egyszerű: ellökje magától Mortar amekkora erővel csak bírja. Bár elég neki annyi is, hogy helyet kapjon. Ha ez megtörténik akkor még egy balegyenes gyorsan kimegy de ez már csak úgy előre aztán visszaszerzi egyensúlyát és iszkiri. Futásnak is ered a fickó (Ha sikerült időt nyernie magának bármelyik támadással akkor bizony amennyire csak gyorsan tud el is iszkol a sikátorok közt eltűnve… Már persze ha Mortar nem akarja valamivel feltartóztatni, bár jó kérdés volna e értelme. )
// Mindenki //
* Nadae a vérében fekvő kopasz fölött állva figyel aztán hamar észbe kap, hogy valójában nincs egyedül s a többiek még küzdenek… Ekkor Dynti sikeres támadását látja épp és (ha a lány végrehajtotta a teljesen nyitott lehetőségből fakadó támadását) akkor bizony a nagy darab is közelebbi kapcsolatba kerül a padlóval. Hörögve fetreng a földön, mert az a bizony első szúrás bizony csúnya pontra érkezett a lánytól, a tüdőnek nem tett jót… Fájdalmasan húzódik össze és fetreng a földön hörögve, maradvány fogai közül pedig néhány vércsík úszkál. Meg nem halt, legalább is egyelőre… A harmadik fickó pedig (ha Mortart sikerült kissé megtántorítani és ezzel időt nyernie, akkor) maximum a hátát mutatva látható ahogy épp eltűnik az egyik sikátorkanyarban. Az adrenalin pörög még mindenkiben, néhány pillanatnyi szusszanás után hamar összekapja magát a csapat, kisebb sérülések azért estek. Nadae sebe nem komoly, de azért egy apró kötés nem árt majd rá. Dynti nyakán a kézlenyomat egy ideig még ott marad ékeskedve, de néhány napon belül eltűnik. Mortar járt tán a leg rosszabbul, azokat az ütések nem voltak épp gyengének mondhatók. De állta a sarat és ez becsülendő. Ha körül néz a csapat akkor néhány dolgot észrevehetnek:
A (még) élő nagydarab oldalán egy szütyő lóg, nemrég aggathatta magára mert elég csálé az a csomó.
A kopasz csuhája itt ott elszakadt hála Nadae támadásainak: Alatta bőrvért óvta a testét, hátul az övéből pedig egy újabb tőr markolata kandikál kifelé. Rejtett darab volt, bizonyára tartogatott volna még meglepetéseket a kalóz lány számára ha tovább folyik a küzdelem…
S végül maga a kopasz, aki miatt egyáltalán idejöttek, két hordó közt bedőlve fekszik, gyomrom szúrta a fejvadász. Bal kezéből egy nagyjából két ököl méretű valamit ejtett ki mi ott hever mellette. Gondosan bebugyolálva egyszerű szövetanyagba. Jó kérdés mit rejtegethet. Persze lehet, hogy a sok ruha alatt tartogat még mást is. *
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-23 22:13:52
Üzenet elküldve: 2014-11-23 22:13:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő(Tlim)//
*Ceilesh nem igazán szeretné megszokni a sötétet, de nem olyan a helyzet, hogy eme nézetét kifejthesse.*
-Nem mondtak semmit.*Szorítkozik a tényekre. A maga gyermeki módján.*
-Igen uram, onnan vagyok.*Kezdi elfogadni, hogy az együttműködésen kívül semmit se tehet jelenleg, így próbál udvariasan viselkedni, már amennyire ezt megtanulta apukája mellett, meg azok mellett akikkel barátkoznia kellett mert apa azt mondta neki.*
-Hát lehet, apa nem mondta el az összes törvényt, de szerintem nem.*Próbál úgy viselkedni, mintha nem egy kislány lenne, de az arca a kényszerített komolyságtól még nem néz ki túlságosan meggyőzőnek.*
*Ceilesh nem igazán szeretné megszokni a sötétet, de nem olyan a helyzet, hogy eme nézetét kifejthesse.*
-Nem mondtak semmit.*Szorítkozik a tényekre. A maga gyermeki módján.*
-Igen uram, onnan vagyok.*Kezdi elfogadni, hogy az együttműködésen kívül semmit se tehet jelenleg, így próbál udvariasan viselkedni, már amennyire ezt megtanulta apukája mellett, meg azok mellett akikkel barátkoznia kellett mert apa azt mondta neki.*
-Hát lehet, apa nem mondta el az összes törvényt, de szerintem nem.*Próbál úgy viselkedni, mintha nem egy kislány lenne, de az arca a kényszerített komolyságtól még nem néz ki túlságosan meggyőzőnek.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-23 18:38:29
Üzenet elküldve: 2014-11-23 18:38:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A munka – avagy tűt a szénakazalban//
*A csuklyás fickó ügyes. Nem is kicsit, s így kezdésnek a lányt meg is lepi a másik talpraesettsége. Nem tud kitérni az útjából, s hiába is támaszkodott meg lábán. Szemeit összehúzza immár, érzi, hogy komolyan kellene vennie a harcot. Kellene, s ehhez akkor minden akaraterejére szükséges is lesz. Igyekszik a másikat feltartani, ahogy lépdelnek hátra, ám eredménytelenül. Háta a keményfának érkezik, s érzi a másik által kifejtett nyomást. Most kell cselekednie, nincs más lehetősége. Ahogy elmozdul a faltól, hogy kitérjen, a csapás elől, oldalról egy meglepetés érkezik. Még időben mozdult ki helyzetéből, hogy a sunyi tőr, ne belezze ki. Így legalább csak némileg tette meg, az oldalát végigkarcolva. Szabad kezét – ami meglehet, nem a tisztaságától híres, nézve az elmúlt órák eseményeit – reflexből odakap. Oldalát átkarolva, fogja sebét, nem tudva, egyelőre, hogy milyen mély is a sebe, lendíti szablyáját, s igen sikeresen. A támadás után, egy kis időre megáll, s maga mellett lógatja kardját. A vér apró tócsába gyülekezik fegyvere alatt. Kezét elveszi a sebről, hogy amíg a csuklyás a saját sebével van elfoglalva, megnézze milyen mély is a sajátja. Örömmel látja, hogy nem túlságosan komoly. Arcán gúnyos félmosoly jelenik meg, ahogy a másikre emeli szürke tekintetét, s annak gyűlölködését látja. Légzése, s ő maga is lenyugodott. Tudja, hogy most sem szabad lebecsülnie ellenfelét, de érzi, hogy jelenleg helyzeti előnyben van. A másik ideges, s fájdalmai vannak, s ezt kell kihasználnia.*
- Oh, csak nem fáj a pici babának, a kis apró sérülése?
*Gügyögi, miközben epésen elneveti magát. De hangját hallatnia nincs sok ideje, mert a másik már támad újra is. A mozdulatismerős, s meglehet a lány reakciója is. Ha jobbról jön a támadás, hát akkor balra tér ki egy könnyed lépéssel, megvárva, hogy a másik lendülete túl haladjon rajta. S ha ez megtörténik, akkor vagy elgáncsolja a szerencsétlent, vagy kardjának markolatával vágja képen. Ha meg eközben sikerül a félköríves vágás, hát az elől vagy elhajol, egy kecses hídba hajlással, vagy ismét kardjával állítja meg, s erejét kihasználva testsúlyával lökne, hogy felborítsa a másikat. Nem látja, hogy mi történik körülötte, s hogy a többiek épp hogy haladnak. A inkább az izgatja, hogy a fickó bármikor megszökhet, ha úgy tartja kedve. Bár a vérnyomok hamar nyomára segíthetnének. Így gyorsan mozdul, s elindul a csuklyás felé, ám mielőtt még kardjával elé érhetne, gyorsan kitér előle a bal oldalára, hogy a sebzett oldalát támadja, egy alulról jövő vágással.*
*A csuklyás fickó ügyes. Nem is kicsit, s így kezdésnek a lányt meg is lepi a másik talpraesettsége. Nem tud kitérni az útjából, s hiába is támaszkodott meg lábán. Szemeit összehúzza immár, érzi, hogy komolyan kellene vennie a harcot. Kellene, s ehhez akkor minden akaraterejére szükséges is lesz. Igyekszik a másikat feltartani, ahogy lépdelnek hátra, ám eredménytelenül. Háta a keményfának érkezik, s érzi a másik által kifejtett nyomást. Most kell cselekednie, nincs más lehetősége. Ahogy elmozdul a faltól, hogy kitérjen, a csapás elől, oldalról egy meglepetés érkezik. Még időben mozdult ki helyzetéből, hogy a sunyi tőr, ne belezze ki. Így legalább csak némileg tette meg, az oldalát végigkarcolva. Szabad kezét – ami meglehet, nem a tisztaságától híres, nézve az elmúlt órák eseményeit – reflexből odakap. Oldalát átkarolva, fogja sebét, nem tudva, egyelőre, hogy milyen mély is a sebe, lendíti szablyáját, s igen sikeresen. A támadás után, egy kis időre megáll, s maga mellett lógatja kardját. A vér apró tócsába gyülekezik fegyvere alatt. Kezét elveszi a sebről, hogy amíg a csuklyás a saját sebével van elfoglalva, megnézze milyen mély is a sajátja. Örömmel látja, hogy nem túlságosan komoly. Arcán gúnyos félmosoly jelenik meg, ahogy a másikre emeli szürke tekintetét, s annak gyűlölködését látja. Légzése, s ő maga is lenyugodott. Tudja, hogy most sem szabad lebecsülnie ellenfelét, de érzi, hogy jelenleg helyzeti előnyben van. A másik ideges, s fájdalmai vannak, s ezt kell kihasználnia.*
- Oh, csak nem fáj a pici babának, a kis apró sérülése?
*Gügyögi, miközben epésen elneveti magát. De hangját hallatnia nincs sok ideje, mert a másik már támad újra is. A mozdulatismerős, s meglehet a lány reakciója is. Ha jobbról jön a támadás, hát akkor balra tér ki egy könnyed lépéssel, megvárva, hogy a másik lendülete túl haladjon rajta. S ha ez megtörténik, akkor vagy elgáncsolja a szerencsétlent, vagy kardjának markolatával vágja képen. Ha meg eközben sikerül a félköríves vágás, hát az elől vagy elhajol, egy kecses hídba hajlással, vagy ismét kardjával állítja meg, s erejét kihasználva testsúlyával lökne, hogy felborítsa a másikat. Nem látja, hogy mi történik körülötte, s hogy a többiek épp hogy haladnak. A inkább az izgatja, hogy a fickó bármikor megszökhet, ha úgy tartja kedve. Bár a vérnyomok hamar nyomára segíthetnének. Így gyorsan mozdul, s elindul a csuklyás felé, ám mielőtt még kardjával elé érhetne, gyorsan kitér előle a bal oldalára, hogy a sebzett oldalát támadja, egy alulról jövő vágással.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-23 17:48:35
Üzenet elküldve: 2014-11-23 17:48:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A kikötőben nagy a sürgés-forgás, de erre számított. A hasa már tele van, a téli öltözékét is beszerezte, már csak az erszényét kéne megtölteni. Először a hajók felé veszi az irányt. Két hasznos kézre mindig szükség van. Az első próbálkozása sikeresnek bizonyul, de a munka kifullad néhány doboz arrébb dobálásában. A fizetés meg egy korsó sörben. A második hajóra már fel sem engedik. Láthatóan a sötét bőre nem kelt bizodalmat a matrózokban. A harmadig ladik pedig benne nem kelt bizalmat. Nem válogat a munkák között, de a kalózkodást még hanyagolná. Lassan végigér a jelölteken, sikertelenül. Azaz majdnem. Egy már révbe ért fajtársa javaslatára nem pazarolja tovább az időt a kikötőben. Egy kupa ital mellett könnyebben barátkoznak a gyilkosok is. tehát elindul vissza a Rókalyukba.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-23 16:43:51
Üzenet elküldve: 2014-11-23 16:43:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Egy kevéssé küzdelmes, de annál töredelmesebben fáradalmas mászkálódás végereményeként most ő lett a ládahegy ideiglenes ura, mely látványtérképből csillagtérképet vetnek a lyukak a falon és a plafonon. Ezen leképezett világ központi és legnagyobb csillaga az ő keze műve, bár erre nem kéne ekkora büszkeséggel felnéznie. Minden viszontalanság ellenére még nem sikerült kilépő tervet kovácsolnia, de már feldereng pár dolog, amit hasznosíthat. Egyrészt, meglepően nagy mennyiségű, első látásra strapabíró kötelet sikerült "találnia", bár kevés életet ismer, amit erre rá is tenne. Bár, ha a nyakára kötik... Na, de ez érdektelen. Észre vételez egy nagyobb lyukat a falon, amely annyira még magasan sincsen, de ezen nagyban torzítanak az alápakolt ládák. A maradék pár métert csak kipótolja. El is indul a jellegzetes kijáratként felhasználható helyiséghez, ki is néz egy magasabbról kilógó gerendát. Természetes tehetségének köszönhetően egy kiváló hurkot köt, amellyel pillanatok alatt rá is dob a gerendára. Azért örömmel veszi, hogy ezt kalóztársai nem látták, biztosan feldarabolta volna őket abban a félórás nyaggatásban, amit munkája közben kapott volna tőlük. Így is sikerült dühösségében lerugdosnia pár ládát, amire igazából állnia sem kéne, de ez mellékes.*
~Hát igen, egyesek nem képesek értékelni a türelmet és a kitartást. És a lényeg az, hogy legalább kijutok.~
*Ezen kemény elhatározottsággal feszíti meg a kötelet, mely enged az erőnek, pontosabban egy kellemetlen meglepetésben részesíti. A gerenda, hallgatva az idők és Zaranir hívó szavára, gyors mozgásba kezd, haladó útján pedig elporlasztja azt a fakorhadékot, mely a fényszigetelő szerepében tesztelget, csak falnak merészelte hívni magát. Lefelé mozgásának eredményeként erőteljesen megfeszíti a felső és első tartószerkezeti elemeket, amelyből páran hasonlóan nyugalmazzák magukat. Zaranirnak nem kell túlzottan belegondolnia, hogy bárhogyan is záruljon ezen építészeti alkotás sorsa, ő nem járhat jól, így annyit tehet, hogy kiugrik az egyre hatalmasodó, törmelékfüggönyön túl sejlő világba vagy befele kezd futni, reménykedve, hogy nem az egész dől össze. Végül az első verzióval kezd szimpatizálni, gyorsan hátravágja a lámpáját és indula a fény felé. Majd átvágódik egy ablakon, ami nem volt nehéz, bár sok választása nem volt, hiszen nem ő döntötte el, hogy arra akar-e menni vagy sem és végül újra egy, de már nem annyira sötét helyiségben találja magát, most földre érkezve, sajgó karjain fekve, törmeléktől nem nagyon látva semmit. Egy sötét paca jelenik meg a homályos világban, majd már megszokott, bár a szárazságtól kérges hangján megkérdezi azt, amit ilyenkor szokás.*
-Mekkora bajban vagyok?
*Erre egy ismerős és barátságos hang felel.*
Attól függ. Mennyit ér neked, hogy a régi barátod megint kihúzzon belőle?
~Hát igen, egyesek nem képesek értékelni a türelmet és a kitartást. És a lényeg az, hogy legalább kijutok.~
*Ezen kemény elhatározottsággal feszíti meg a kötelet, mely enged az erőnek, pontosabban egy kellemetlen meglepetésben részesíti. A gerenda, hallgatva az idők és Zaranir hívó szavára, gyors mozgásba kezd, haladó útján pedig elporlasztja azt a fakorhadékot, mely a fényszigetelő szerepében tesztelget, csak falnak merészelte hívni magát. Lefelé mozgásának eredményeként erőteljesen megfeszíti a felső és első tartószerkezeti elemeket, amelyből páran hasonlóan nyugalmazzák magukat. Zaranirnak nem kell túlzottan belegondolnia, hogy bárhogyan is záruljon ezen építészeti alkotás sorsa, ő nem járhat jól, így annyit tehet, hogy kiugrik az egyre hatalmasodó, törmelékfüggönyön túl sejlő világba vagy befele kezd futni, reménykedve, hogy nem az egész dől össze. Végül az első verzióval kezd szimpatizálni, gyorsan hátravágja a lámpáját és indula a fény felé. Majd átvágódik egy ablakon, ami nem volt nehéz, bár sok választása nem volt, hiszen nem ő döntötte el, hogy arra akar-e menni vagy sem és végül újra egy, de már nem annyira sötét helyiségben találja magát, most földre érkezve, sajgó karjain fekve, törmeléktől nem nagyon látva semmit. Egy sötét paca jelenik meg a homályos világban, majd már megszokott, bár a szárazságtól kérges hangján megkérdezi azt, amit ilyenkor szokás.*
-Mekkora bajban vagyok?
*Erre egy ismerős és barátságos hang felel.*
Attól függ. Mennyit ér neked, hogy a régi barátod megint kihúzzon belőle?
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-23 16:33:29
Üzenet elküldve: 2014-11-23 16:33:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Rhaden//
* Egyre közelebb érnek a városhoz, mígnem azt tapasztalják, hogy már bent is vannak a hajókkal tarkított kisvárosba, vagy talán nagyobb falunak megfelelő Kikötőbe. A Fénylő Korong már csak éppen, hogy látszik - a nagyobbik része már a horizont alá bukott, a kisebbik része, viszont gyönyörű vöröses színben pompázik mögöttük. Igaz már ebből a kisebbik részből sem lehet sokat látni, mivel a házak, a hajók, meg a fák eltakarják, de mégis gyönyörű látványt nyújthat, ha valaki kicsit magasabban van. *
- Csak amennyire a pénzünk futja. * Válaszol szintén elmosolyodva társának a kérdésre, s kicsit megcsörgeti a zsebében lapuló aranyakat. Talán nem a legjobb ötlet egy nyílt utcán a pénzről beszélgetni, pláne nem azt mutogatni, de most nem nagyon zavarja az elfet ez a tény.
~ Meg tudom magamat védeni... Meg amúgy is ki sétál ilyenkor erre a... a tolvajokon kívül? ~ Kicsit gyorsít léptein, hogy még azelőtt megérkezzenek a Rókalyukba, mielőtt teljesen besötétedne, habár még akkor is tudnának tájékozódni, hála a hajókra elhelyezett fáklyáknak. *
* Egyre közelebb érnek a városhoz, mígnem azt tapasztalják, hogy már bent is vannak a hajókkal tarkított kisvárosba, vagy talán nagyobb falunak megfelelő Kikötőbe. A Fénylő Korong már csak éppen, hogy látszik - a nagyobbik része már a horizont alá bukott, a kisebbik része, viszont gyönyörű vöröses színben pompázik mögöttük. Igaz már ebből a kisebbik részből sem lehet sokat látni, mivel a házak, a hajók, meg a fák eltakarják, de mégis gyönyörű látványt nyújthat, ha valaki kicsit magasabban van. *
- Csak amennyire a pénzünk futja. * Válaszol szintén elmosolyodva társának a kérdésre, s kicsit megcsörgeti a zsebében lapuló aranyakat. Talán nem a legjobb ötlet egy nyílt utcán a pénzről beszélgetni, pláne nem azt mutogatni, de most nem nagyon zavarja az elfet ez a tény.
~ Meg tudom magamat védeni... Meg amúgy is ki sétál ilyenkor erre a... a tolvajokon kívül? ~ Kicsit gyorsít léptein, hogy még azelőtt megérkezzenek a Rókalyukba, mielőtt teljesen besötétedne, habár még akkor is tudnának tájékozódni, hála a hajókra elhelyezett fáklyáknak. *
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-23 14:19:29
Üzenet elküldve: 2014-11-23 14:19:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Nem túl nagy, kecses bárka repül a hullámok hátán és a szelek szárnyán Arthenior kikötője felé. A Sárkányszárny elég nagy hajó ahhoz, hogy egy kisebb kereskedőhajót megtámadhasson, de elég kicsi ahhoz, hogy egy fogadóban egy duhaj este alatt össze lehessen gyűjteni a legénységét. A hajó vitorlái lángvörösek, akárcsak a kapitány haja, orrán faragott sárkány díszeleg, amelynek fáján látszik, hogy utólag szerelték fel.
A hajó végül kiköt a parton, és a legénység kidob egy pallót, hogy bárki kényelmesen lesétálhasson a hajóról. - Ez a bárki ebben az esetben a hajó kapitánya, Aellyrin. A fiatal lány, vagy már inkább nő, fürge léptekkel lesétál a pallón, míg legénysége leszedi a vitorlákat, így "nyugalmi állapotba" helyezve a hajót, amelyet a kapitány nevezett el Sárkányszárnynak. Aellyrin ugyanis imádja a sárkányokat, hisz övén lógó szeretett szablyáját is így hívja.
Amint a szárazföldre lép, körülnéz. Gyakorlott szeme, azonnal megakad egy koszlott kis fogadón, aminek belseje már ránézésre is bűzlik az alkoholtól és izzadságtól.*
~Tökéletes. Itt úgy látszik megfelelő az életszínvonal. Az előző kis faluban nem volt egy rendes kocsma vagy fogadó se. Végre egy civilizált hely.~
*Mielőtt még elindulna a barátságos kis épület felé, körülnéz a tömegben, hátha megakad valami érdekesen a szeme.*
A hozzászólás írója (Lánghajú Aellyrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.23 14:20:21
A hajó végül kiköt a parton, és a legénység kidob egy pallót, hogy bárki kényelmesen lesétálhasson a hajóról. - Ez a bárki ebben az esetben a hajó kapitánya, Aellyrin. A fiatal lány, vagy már inkább nő, fürge léptekkel lesétál a pallón, míg legénysége leszedi a vitorlákat, így "nyugalmi állapotba" helyezve a hajót, amelyet a kapitány nevezett el Sárkányszárnynak. Aellyrin ugyanis imádja a sárkányokat, hisz övén lógó szeretett szablyáját is így hívja.
Amint a szárazföldre lép, körülnéz. Gyakorlott szeme, azonnal megakad egy koszlott kis fogadón, aminek belseje már ránézésre is bűzlik az alkoholtól és izzadságtól.*
~Tökéletes. Itt úgy látszik megfelelő az életszínvonal. Az előző kis faluban nem volt egy rendes kocsma vagy fogadó se. Végre egy civilizált hely.~
*Mielőtt még elindulna a barátságos kis épület felé, körülnéz a tömegben, hátha megakad valami érdekesen a szeme.*
A hozzászólás írója (Lánghajú Aellyrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.23 14:20:21
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-23 14:00:00
Üzenet elküldve: 2014-11-23 14:00:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezett. Ide a levegő városának közeli kikötőjéhez. Lesétál hajójáról, mely hosszú napokig otthona volt. Nem is nagyon rednezkedett be... Akkor meg miért is szomorkodik? Ó, igen azért a gyönyörű kék szemű elfleányzóért, aki ugyancsak a hajón utazott. ~Kár... Talán ha maradnék, sok hasonlóval találkoznák...~ Rövid vívódás után úgy dönt, biztos itt is vannak szép kékszemű elflányocskák... Vagy mások. Mikor lába a homokra ér, körülnéz, és meglepődve veszi észre, milyen rengeteg hajó van itt... Az egyszerű halászhajóktól kezdve, egészen azokig a hatalmas hajókig, amelyeknek a tulajdonosai a kereskedők, és (mint a nevük is mutatja) kereskedésre használják. Az egyik hajón, rengeteg matróz mulatozott... részegen. Bár Alefyk sem veti meg az alkoholt, azért ő nem szokta leinni magát a sárga földig. Azért néha, egy-egy szebb leányzó szívéért képes tettetni, hogy nincs a tudatánál, csakhogy büntetlenül hivatkozhasson később az italra. Hiába, hogy nem szokott sokat inni, de azért nem egy ártatlan bárányka. Természetesen nem kell rögtön gyilkosságokra gondolni, sőt még lopásra sem, csak egyszerű utcai verekedésekre...*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-22 22:52:39
Üzenet elküldve: 2014-11-22 22:52:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sok hajó érkezett az nap a városba. A fogadóstól megtudta, hogy az az ork csapat ma érkezik a városba így hát utána jár meg is pillantotta őket*
~Meg tehetném bosszút állhatnék de semmi haszna sem lenne~
*Így hát úgy döntött hogy csak figyeli őket tovább az egyiknek hiányzik a bal szeme friss rajta a kötés*
~Remélem emlékszik még~
*Akkor azon az estén ő Dwarg lőtte ki azt a szemet de várjunk csak eggyel többen vannak lehet hogy ő a csapat vezére? Elindulnak utánuk megy szerencsére jól elvegyül az emberek,elfek és más fajúak között így nem tűnik fel az ostobáknak, hogy követi őket*
A hozzászólás írója (Harnk Dwarg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.22 22:53:59
~Meg tehetném bosszút állhatnék de semmi haszna sem lenne~
*Így hát úgy döntött hogy csak figyeli őket tovább az egyiknek hiányzik a bal szeme friss rajta a kötés*
~Remélem emlékszik még~
*Akkor azon az estén ő Dwarg lőtte ki azt a szemet de várjunk csak eggyel többen vannak lehet hogy ő a csapat vezére? Elindulnak utánuk megy szerencsére jól elvegyül az emberek,elfek és más fajúak között így nem tűnik fel az ostobáknak, hogy követi őket*
A hozzászólás írója (Harnk Dwarg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.22 22:53:59
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-22 16:06:42
Üzenet elküldve: 2014-11-22 16:06:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leilith Eredonys//
*Most, hogy világosodik, ő is sokkal jobban érzi már magát. Valahogy a napocska fénye mindig sokat dob a hangulatán. Lehet, hogy azért, mert - noha be nem ismerné senkinek, ha nappal kérdezik - fél a sötétben egyedül, lehet, hogy csak szereti, ahogy a fény simogatja, vagy a harmatcseppeken megtörő csillogás az oka?
Akárhogy is, most már kicsit biztosabban mozog, miközben valami ehetőt keres. A darab füstölt hal, amit reggelire evett, elfogyott, és tudja, hogy valamikor újra meg fog éhezni.
Most azonban valaki más vonja magára a figyelmét, a hirtelen mellette termő, vele egykorúnak tűnő másik kislány, akinek sokkal tisztább és szebb ruháin irigykedve néz végig - de ettől függetlenül, mikor játszani hívja, óvatosság helyett vidáman megy is utána. Rég volt utoljára játszópajtása.*
- Jövök! *válaszol, és húzni se kell, fut utána az erdő felé. Egyáltalán nem gyanakszik, főleg, hogy elfként a fák között még jobban otthon érzi magát, mint a házak rengetegében - bár jobban szereti, amikor a levelek még a fákon vannak, és nem alattuk.*
*Most, hogy világosodik, ő is sokkal jobban érzi már magát. Valahogy a napocska fénye mindig sokat dob a hangulatán. Lehet, hogy azért, mert - noha be nem ismerné senkinek, ha nappal kérdezik - fél a sötétben egyedül, lehet, hogy csak szereti, ahogy a fény simogatja, vagy a harmatcseppeken megtörő csillogás az oka?
Akárhogy is, most már kicsit biztosabban mozog, miközben valami ehetőt keres. A darab füstölt hal, amit reggelire evett, elfogyott, és tudja, hogy valamikor újra meg fog éhezni.
Most azonban valaki más vonja magára a figyelmét, a hirtelen mellette termő, vele egykorúnak tűnő másik kislány, akinek sokkal tisztább és szebb ruháin irigykedve néz végig - de ettől függetlenül, mikor játszani hívja, óvatosság helyett vidáman megy is utána. Rég volt utoljára játszópajtása.*
- Jövök! *válaszol, és húzni se kell, fut utána az erdő felé. Egyáltalán nem gyanakszik, főleg, hogy elfként a fák között még jobban otthon érzi magát, mint a házak rengetegében - bár jobban szereti, amikor a levelek még a fákon vannak, és nem alattuk.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-22 08:01:02
Üzenet elküldve: 2014-11-22 08:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
*A hajnal lassan kivirul, ahogy ott üldögél a kifeszített kötélen. A tengert bámulja, és közben nézi, ahogy a távoli láthatáron egyre fényesebben látszik a nap. Először csak egy narancssárga csíkot rajzol a zöldes tengerbe, de most, hogy már félig kibújt onnan, szinte aranyutat épített a végtelen óceán felszínén.
Idejét dúdolással tölti el. Megpróbál mosolyt erőltetni arcára. Egy kislány nem tehet másképp. Néha örül annak, hogy ilyen formába manifesztálódott, néha pedig egyenesen gyűlöli. Lehet, hogy az élet könnyebb lenne felnőtt női alakban, és nem kéne sejtelmes bácsikat megkérnie arra, hogy vegyenek neki bort, hanem ő, szabadon mehetne oda a pulthoz. Mi tagadás, szereti az emberi élvezeti cikkeket, főleg a bort. Néha nem sápadt bőrrel, hanem kipirult arccal feszít a dokkokon, és olyankor talán még az előbbi férfinek is engedte volna azt, amit akart vele. De amikor a józan (és tényleg józan) eszére hallgat, és a fényviszonyok is engedik, a bácsit vagy a tengerbe dobta volna, vagy elharapja a torkát, esetleg odarakta volna a warg mellé.
A nyugalmat hirtelen védtelen és ijedt gyermek töri meg. Az egyik masszívabb épület mögül kukucskál ki. ~Talán ennyire meg akar halni?~*
-Gyere, játsszunk! Gyere!
*Kezdi húzni a lány ósdi ruháját az erdő felé.*
*A hajnal lassan kivirul, ahogy ott üldögél a kifeszített kötélen. A tengert bámulja, és közben nézi, ahogy a távoli láthatáron egyre fényesebben látszik a nap. Először csak egy narancssárga csíkot rajzol a zöldes tengerbe, de most, hogy már félig kibújt onnan, szinte aranyutat épített a végtelen óceán felszínén.
Idejét dúdolással tölti el. Megpróbál mosolyt erőltetni arcára. Egy kislány nem tehet másképp. Néha örül annak, hogy ilyen formába manifesztálódott, néha pedig egyenesen gyűlöli. Lehet, hogy az élet könnyebb lenne felnőtt női alakban, és nem kéne sejtelmes bácsikat megkérnie arra, hogy vegyenek neki bort, hanem ő, szabadon mehetne oda a pulthoz. Mi tagadás, szereti az emberi élvezeti cikkeket, főleg a bort. Néha nem sápadt bőrrel, hanem kipirult arccal feszít a dokkokon, és olyankor talán még az előbbi férfinek is engedte volna azt, amit akart vele. De amikor a józan (és tényleg józan) eszére hallgat, és a fényviszonyok is engedik, a bácsit vagy a tengerbe dobta volna, vagy elharapja a torkát, esetleg odarakta volna a warg mellé.
A nyugalmat hirtelen védtelen és ijedt gyermek töri meg. Az egyik masszívabb épület mögül kukucskál ki. ~Talán ennyire meg akar halni?~*
-Gyere, játsszunk! Gyere!
*Kezdi húzni a lány ósdi ruháját az erdő felé.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-22 00:19:38
Üzenet elküldve: 2014-11-22 00:19:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lassan, óvatosan halad ebben a nyálkás időben, nehogy megcsússzon valamin. Így is néha alig bírja megtartani az egyensúlyát. Pedig árva létére még cipője is van, igaz, kopott, s itt-ott bizony már folytonossági hiányok is akadnak rajta. De még egyelőre jórészt egyben van, és ez is jelent valamit. A többi ruhája sincs sokkal jobb állapotban, látszik, hogy amit hord, azt másoktól kapta, valószínűleg pár anya szánta meg a gyereke kinőtt ruháival, de addig már nem terjedt a jóindulat, hogy maga mellé is vegye.
Fránya nyirkos idő, ha biztosabban állna a lábán, megpróbálna elcsenni valami egy raktárba beosonva, de így, esélye se lenne elfutni, legfeljebb akkor, ha tudna korcsolyázni, és csúszva haladna.
Kócos fürtjei közül óvatosan tekint körbe az egyik épület sarkánál, észre sem véve a másik, hozzá hasonló korú gyerkőcöt.*
Fránya nyirkos idő, ha biztosabban állna a lábán, megpróbálna elcsenni valami egy raktárba beosonva, de így, esélye se lenne elfutni, legfeljebb akkor, ha tudna korcsolyázni, és csúszva haladna.
Kócos fürtjei közül óvatosan tekint körbe az egyik épület sarkánál, észre sem véve a másik, hozzá hasonló korú gyerkőcöt.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-21 17:28:02
Üzenet elküldve: 2014-11-21 17:28:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
*A dokkok árnyékából egy aprócska alak lép ki.
Talpai alatt az őszi eső nyirkos, csúszós felületet képzett a lehullott, elsárgult levelekből, és most egy összefüggő, nyálkás réteget alkot mind. Leilith néha unalmasan csoszog rajta, miközben végig az árnyékok unalmas, de annál biztosabb rejtekében marad.
Itt tanyázott már egy jó ideje, egy távol eső helyen, a patkányok lakta kihasználatlan halászviskó viszonylagos melegében. A kóceráj nem volt valami tiszta, így ruházata már kevéssé makulátlan, mint azelőtt, néhány koszfoltocska mutatja az itt tengetett napjait.
Fáradtan ül le egy ketrec mellé, biztonságos távolságban, az ormótlan vasketrec lakója ugyanis egy warg, aki látszólag nem örül Leilith jelenlétének. Habzó szájjal, vicsorogva csap mancsával felé, de csak azt éri el vele, hogy a ketrec mind közelebb és közelebb ugrál a tengert jelentő űr felé. Egy kritikus pillanatban az eredar inkább feláll, mintsem végignézze azt, hogy az óriási farkas a vízbe zuhan. Az állatokat valamivel többre tartja az embereknél. Azok nem építenek kövekből olyan dolgokat, amik útjában állnak az isteneik erőinek.
Kicsit messzebb leül két oszlop közt kifeszített kötélre, afféle kordonra. Az árnyékból hangtalan szellemként lép ki egy rút férfi, akinek puszta tekintetéből lerí, mit akar a lánytól, viszont helyette inkább hatalmas fogakat kap, amik Leilith szájából kandikálnak ki egy igéző mosoly kíséretében. Ez pont elég ahhoz, hogy a férfi meglepett arccal elkullogjon, a lány pedig nevetve int neki pápát.*
Talpai alatt az őszi eső nyirkos, csúszós felületet képzett a lehullott, elsárgult levelekből, és most egy összefüggő, nyálkás réteget alkot mind. Leilith néha unalmasan csoszog rajta, miközben végig az árnyékok unalmas, de annál biztosabb rejtekében marad.
Itt tanyázott már egy jó ideje, egy távol eső helyen, a patkányok lakta kihasználatlan halászviskó viszonylagos melegében. A kóceráj nem volt valami tiszta, így ruházata már kevéssé makulátlan, mint azelőtt, néhány koszfoltocska mutatja az itt tengetett napjait.
Fáradtan ül le egy ketrec mellé, biztonságos távolságban, az ormótlan vasketrec lakója ugyanis egy warg, aki látszólag nem örül Leilith jelenlétének. Habzó szájjal, vicsorogva csap mancsával felé, de csak azt éri el vele, hogy a ketrec mind közelebb és közelebb ugrál a tengert jelentő űr felé. Egy kritikus pillanatban az eredar inkább feláll, mintsem végignézze azt, hogy az óriási farkas a vízbe zuhan. Az állatokat valamivel többre tartja az embereknél. Azok nem építenek kövekből olyan dolgokat, amik útjában állnak az isteneik erőinek.
Kicsit messzebb leül két oszlop közt kifeszített kötélre, afféle kordonra. Az árnyékból hangtalan szellemként lép ki egy rút férfi, akinek puszta tekintetéből lerí, mit akar a lánytól, viszont helyette inkább hatalmas fogakat kap, amik Leilith szájából kandikálnak ki egy igéző mosoly kíséretében. Ez pont elég ahhoz, hogy a férfi meglepett arccal elkullogjon, a lány pedig nevetve int neki pápát.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-20 19:01:25
Üzenet elküldve: 2014-11-20 19:01:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
* A hajó kiköt és ő lesétál a leengedett gerendán. Fekete csuklyáját arcába húzza. A keze a kardján pihen, hogy bármikor készenlétben legyen. Beleszippant a levegőbe.*
~Újabb kikötő, ugyan az az illat.~
*Már sok kikötőt megjárt, de az egy másik történet. Most Atheniortól délre lévő kikötőben van és egy darabig nem is megy innen el.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.21 17:08:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a világnak nem megfelelő részek javítása; helyesírás, elgépelések sokasága.
~Újabb kikötő, ugyan az az illat.~
*Már sok kikötőt megjárt, de az egy másik történet. Most Atheniortól délre lévő kikötőben van és egy darabig nem is megy innen el.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.21 17:08:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a világnak nem megfelelő részek javítása; helyesírás, elgépelések sokasága.
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-19 21:03:07
Üzenet elküldve: 2014-11-19 21:03:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
~Szomorú...~
*Tör rá a gondolat, miután a sokadik doboz is csak értéktelen kacatokkal gazdagította a motyóját. Mert attól még, hogy nem tartja sokra, még nem jelenti azt, hogy hagyná is tovább porosodni. Mégiscsak inkább nála legyen, mint másnál, ugyebár. A fényviszonyokkal még nem barátkozott meg, egyes helyek túlzottan sötétnek bizonyultak még az ilyen erősen fényes napszakban is a felfedezésre. Ezeket ő külső régióknak nevezi, melyek túlesnek az emberi lakhatás területén. És kicsit hidegebbek is. Egy jó félórába telik, mire a Szerencse Asszonya rája mosolyog és egy olajlámpával gazdagodik, emellé pedig hosszú órákra, de inkább napokra elegendő mennyiségű töltőanyaggal. Ezzel meg is kezdheti túráját a külső régiók felé. Első útja a Hatalmas Bejárati Kapu, mely kevés reménnyel és vastag láncokkal várja őt. Legalábbis a csörgést hallja, amikor tolná és egy szerénytelen lyukat ütött is rája azzal a kiskalapácsával, amit szerénytelenül is lenyúlt. Végül, önnön indíttatásából belülről is bedeszkázza a környező anyagok felhasználásával, már csak azért is, hogy amint rálel egy másik útra, későbbiekben is visszatérhessen ide. És remélhetőleg halkabban, mint amit most művelt, bár ez még a szerencsés időszak, nem olyan feltűnően hangos a többi rakodó között. Esetleg, ha egymásra pakolná a ládákat a tetejéig kijutna... Egy bő hét alatt. Ez nem nyeri el túlzottan a szimpátiáját. Főleg, hogy még enni is kéne közben, amiből a választék elég szerény. *
~Kell keresni egy magaslati pontot, ahonnan átlátható az egész terület... vagy legalábbis a meghatározó része. Vagy valamennyi. Egyre inkább csökkennek az igényeim, ahogy kénytelen vagyok tovább időzni itten.~
*Tör rá a gondolat, miután a sokadik doboz is csak értéktelen kacatokkal gazdagította a motyóját. Mert attól még, hogy nem tartja sokra, még nem jelenti azt, hogy hagyná is tovább porosodni. Mégiscsak inkább nála legyen, mint másnál, ugyebár. A fényviszonyokkal még nem barátkozott meg, egyes helyek túlzottan sötétnek bizonyultak még az ilyen erősen fényes napszakban is a felfedezésre. Ezeket ő külső régióknak nevezi, melyek túlesnek az emberi lakhatás területén. És kicsit hidegebbek is. Egy jó félórába telik, mire a Szerencse Asszonya rája mosolyog és egy olajlámpával gazdagodik, emellé pedig hosszú órákra, de inkább napokra elegendő mennyiségű töltőanyaggal. Ezzel meg is kezdheti túráját a külső régiók felé. Első útja a Hatalmas Bejárati Kapu, mely kevés reménnyel és vastag láncokkal várja őt. Legalábbis a csörgést hallja, amikor tolná és egy szerénytelen lyukat ütött is rája azzal a kiskalapácsával, amit szerénytelenül is lenyúlt. Végül, önnön indíttatásából belülről is bedeszkázza a környező anyagok felhasználásával, már csak azért is, hogy amint rálel egy másik útra, későbbiekben is visszatérhessen ide. És remélhetőleg halkabban, mint amit most művelt, bár ez még a szerencsés időszak, nem olyan feltűnően hangos a többi rakodó között. Esetleg, ha egymásra pakolná a ládákat a tetejéig kijutna... Egy bő hét alatt. Ez nem nyeri el túlzottan a szimpátiáját. Főleg, hogy még enni is kéne közben, amiből a választék elég szerény. *
~Kell keresni egy magaslati pontot, ahonnan átlátható az egész terület... vagy legalábbis a meghatározó része. Vagy valamennyi. Egyre inkább csökkennek az igényeim, ahogy kénytelen vagyok tovább időzni itten.~
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-19 17:49:17
Üzenet elküldve: 2014-11-19 17:49:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Ceilesh//
- Majd megszokod.
*Legyint az öreg a tündér kijelentésére, miszerint sötét van.*
- Elmondták neked, hogy miért vagy itt, ki vagyok itt?
*Fejével abba az irányba int, amerre az imént a köpenyes távozott.*
- Ha jól tudom Arthenior szegénynegyedéből hoztak.
*Mivel a lány nem tudhatja, hogy miképp üzent elrablója az öregnek, így ez merüljön is a feledés mocsarába.*
- Nos, kiváló környékről származol. Számunkra - számomra - legalábbis mindenképp. Áruld csak el: láttál már valaha is bármit, ami törvénybe ütközik?
*Ceilesh most őszinte kíváncsiságot fedezhet fel az öregúr arcán. Nem csoda, elvégre kérdések tömkelegét zúdította a tündérre, most azonban türelmesen várja a válaszokat.*
- Majd megszokod.
*Legyint az öreg a tündér kijelentésére, miszerint sötét van.*
- Elmondták neked, hogy miért vagy itt, ki vagyok itt?
*Fejével abba az irányba int, amerre az imént a köpenyes távozott.*
- Ha jól tudom Arthenior szegénynegyedéből hoztak.
*Mivel a lány nem tudhatja, hogy miképp üzent elrablója az öregnek, így ez merüljön is a feledés mocsarába.*
- Nos, kiváló környékről származol. Számunkra - számomra - legalábbis mindenképp. Áruld csak el: láttál már valaha is bármit, ami törvénybe ütközik?
*Ceilesh most őszinte kíváncsiságot fedezhet fel az öregúr arcán. Nem csoda, elvégre kérdések tömkelegét zúdította a tündérre, most azonban türelmesen várja a válaszokat.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-19 16:01:56
Üzenet elküldve: 2014-11-19 16:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Sejtette Mortar, hogy nem lesz egyszerű dolga, hiszen ha valaki egy egyszerű boxerrel akar szembeszállni, az vagy nagyon ostoba, vagy nagyon jó. S úgy tűnik, hogy ha már egy fejvadász szolgálatába állt ez a mihaszna, akkor minden bizonnyal az utóbbi lesz rá érvényes, s ez hamar be is bizonyosodik, mikor kitér az ébenhajú jól irányított dobótőre elől. Szerencsére nem teljesen sértetlenül, s az enyhe kis karcolás is már valami igazából. Ám barátunk nagyon gyorsnak bizonyul, így mielőtt még Mortar elő tudná rántani csonttőrét, amaz rögtön lép is egyet előre, és suhint egy jó nagyot a férfi felé! Ő lehajol ugyan, de érzi, hogy súrolja az ököl a kis hajszálakat a feje tetején, de gyorsan reagálva indítja is tőrét a gyomor felé, ami félig-meddig betalál, ám nem éppen a kellő hatást éri el vele. Egyelőre azzal nem sokra megy, ha percenként meg tudja vágni, maximum azzal, ha ezt a taktikát követve kissé begyorsít, s vágások sorozatával halmozza el az alakot. Ezt a tervet fontolgatva következik nála egy másodpercnyi kizökkenés, aminek meg is lesz a következménye! Bár mozdul Mortar, ám a boxeres kéz olyan gyorsan közeleg, hogy teljesen nem tud előle kitérni, így bár az nem talál be tökéletesen, mégis elkapja az ébenhajú állát, ahol csontot érve enyhe kis vércsepp buggyan ki bőre alól. Aztán jön a következő, mely már sokkal jobban sikerül... A férfi arcát találja el, kinek a nyelve pont rossz helyen van, így enyhén ráharapva hamar onnan is vér kezd serkenni. Ha jönne egy újabb ütés, akkor azt megpróbálja félrelökni kezével, s lép hátra egyet, majd köp egy véreset a földre. Tekintve, hogy ez a barom nem épp a lassúságáról híres, így Mortar sem tétovázik sokat, beveti a nemrégi tervét, mely ha nem is teljesen sikeres, de kisebb vágásokat talán be tud majd vinni. Úgyhogy tőrét támadó állásba helyezi maga elé, bal kezét pedig szintén maga előtt tartja, hogy ki tudjon védeni egy ütést. Meg is indul, ám most nem egy vágás/szúrást intéz, hanem jóval többet. Próbál a kezekre célozni, az ökölre, esetleg az arcra s a torokra, ha közelebb kerül. Eközben igyekszik hárítani is szabad kezével, néha megpróbálja azt a taktikát, hogy bal kezével ráfog a csőcselék egyik karjára, s erősen megszorítja azt, hogy ne tudja azonnal visszahúzni, így nagyobb esélye legyen kritikus pontot eltalálni rajta. Ha ez sem bizonyulna túl hatásosnak, akkor acélozott talpú bakancsát veti be a vágások közepette, hogy erőset rúgjon a másik térdére! Remélhetőleg valamelyik taktikája bejön annak reményében, hogy ki tudja kicsit zökkenteni az alakot, s hogy tőre ne csak felületi sebzést okozzon rajta. Ha csak egyszerű felületi sebzéseket sikerül bevinnie, még az sem a világ vége, hiszen minél több a sérülés, annál nagyobb a fájdalom, s annál jobban merülhet ki az ellenfél. Néha-néha viszont Dynti felé sandít, s mikor látja, hogy az a patkány épp őt próbálja lekaszabolni, akkor a támadásaiban egy kis plusz erőt lehet felfedezni, hiszen ilyenkor a düh elkezd keringeni a férfi fejében, s nagyobbakat csapva minél előbb túl akar lenni ezen a férgen, hogy aztán mehessen segíteni a hölgyeménynek, aki amúgy úgy tűnik, hogy jól boldogul, de ez még nem jelent semmit... Az ő jelenlétében egy férfi sem nyúlhat hozzá - teljesen mindegy, hogy milyen a szándék, akkor sem. Az is dühíti többek közt, hogy alig lépett ki a mocsárból, már át is akarják rendezni a képét, s kinek köszönhetően? Hát persze, hogy Dyntinek! Nem is érti, hogy miért ment bele ebbe az egészbe... Bár de, tudja. A vöröske ha akarná, igazából bármire rá tudná venni, s ezt bizonyítja az is, hogy éppen egy majommal harcol az életéért. Mortar... Aki sok évig egyedül élt... A mocsárban... Vicc az egész! Reméli is, hogy hamar véget vetnek ennek az egésznek, mert kezdi unni már nagyon, hogy ilyen közel van valakihez - aki mellesleg még nem is egy nő!*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Sejtette Mortar, hogy nem lesz egyszerű dolga, hiszen ha valaki egy egyszerű boxerrel akar szembeszállni, az vagy nagyon ostoba, vagy nagyon jó. S úgy tűnik, hogy ha már egy fejvadász szolgálatába állt ez a mihaszna, akkor minden bizonnyal az utóbbi lesz rá érvényes, s ez hamar be is bizonyosodik, mikor kitér az ébenhajú jól irányított dobótőre elől. Szerencsére nem teljesen sértetlenül, s az enyhe kis karcolás is már valami igazából. Ám barátunk nagyon gyorsnak bizonyul, így mielőtt még Mortar elő tudná rántani csonttőrét, amaz rögtön lép is egyet előre, és suhint egy jó nagyot a férfi felé! Ő lehajol ugyan, de érzi, hogy súrolja az ököl a kis hajszálakat a feje tetején, de gyorsan reagálva indítja is tőrét a gyomor felé, ami félig-meddig betalál, ám nem éppen a kellő hatást éri el vele. Egyelőre azzal nem sokra megy, ha percenként meg tudja vágni, maximum azzal, ha ezt a taktikát követve kissé begyorsít, s vágások sorozatával halmozza el az alakot. Ezt a tervet fontolgatva következik nála egy másodpercnyi kizökkenés, aminek meg is lesz a következménye! Bár mozdul Mortar, ám a boxeres kéz olyan gyorsan közeleg, hogy teljesen nem tud előle kitérni, így bár az nem talál be tökéletesen, mégis elkapja az ébenhajú állát, ahol csontot érve enyhe kis vércsepp buggyan ki bőre alól. Aztán jön a következő, mely már sokkal jobban sikerül... A férfi arcát találja el, kinek a nyelve pont rossz helyen van, így enyhén ráharapva hamar onnan is vér kezd serkenni. Ha jönne egy újabb ütés, akkor azt megpróbálja félrelökni kezével, s lép hátra egyet, majd köp egy véreset a földre. Tekintve, hogy ez a barom nem épp a lassúságáról híres, így Mortar sem tétovázik sokat, beveti a nemrégi tervét, mely ha nem is teljesen sikeres, de kisebb vágásokat talán be tud majd vinni. Úgyhogy tőrét támadó állásba helyezi maga elé, bal kezét pedig szintén maga előtt tartja, hogy ki tudjon védeni egy ütést. Meg is indul, ám most nem egy vágás/szúrást intéz, hanem jóval többet. Próbál a kezekre célozni, az ökölre, esetleg az arcra s a torokra, ha közelebb kerül. Eközben igyekszik hárítani is szabad kezével, néha megpróbálja azt a taktikát, hogy bal kezével ráfog a csőcselék egyik karjára, s erősen megszorítja azt, hogy ne tudja azonnal visszahúzni, így nagyobb esélye legyen kritikus pontot eltalálni rajta. Ha ez sem bizonyulna túl hatásosnak, akkor acélozott talpú bakancsát veti be a vágások közepette, hogy erőset rúgjon a másik térdére! Remélhetőleg valamelyik taktikája bejön annak reményében, hogy ki tudja kicsit zökkenteni az alakot, s hogy tőre ne csak felületi sebzést okozzon rajta. Ha csak egyszerű felületi sebzéseket sikerül bevinnie, még az sem a világ vége, hiszen minél több a sérülés, annál nagyobb a fájdalom, s annál jobban merülhet ki az ellenfél. Néha-néha viszont Dynti felé sandít, s mikor látja, hogy az a patkány épp őt próbálja lekaszabolni, akkor a támadásaiban egy kis plusz erőt lehet felfedezni, hiszen ilyenkor a düh elkezd keringeni a férfi fejében, s nagyobbakat csapva minél előbb túl akar lenni ezen a férgen, hogy aztán mehessen segíteni a hölgyeménynek, aki amúgy úgy tűnik, hogy jól boldogul, de ez még nem jelent semmit... Az ő jelenlétében egy férfi sem nyúlhat hozzá - teljesen mindegy, hogy milyen a szándék, akkor sem. Az is dühíti többek közt, hogy alig lépett ki a mocsárból, már át is akarják rendezni a képét, s kinek köszönhetően? Hát persze, hogy Dyntinek! Nem is érti, hogy miért ment bele ebbe az egészbe... Bár de, tudja. A vöröske ha akarná, igazából bármire rá tudná venni, s ezt bizonyítja az is, hogy éppen egy majommal harcol az életéért. Mortar... Aki sok évig egyedül élt... A mocsárban... Vicc az egész! Reméli is, hogy hamar véget vetnek ennek az egésznek, mert kezdi unni már nagyon, hogy ilyen közel van valakihez - aki mellesleg még nem is egy nő!*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-19 14:22:07
Üzenet elküldve: 2014-11-19 14:22:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*A többiek reakciója legalább olyan, mint az övé, de hát inkább az lepte volna meg, ha valakit nem lep meg az előállt helyzet. Nem szívesen vallaná be, de teljesen összezavarodott, viszont nem is kell, mivel a Nadae és a csuklyást közt zajló beszélgetés fényt derít az idegtől elhomályosodott elméjére. Nem számított erre a fordulatra, vagyis arra nem, hogy a fickó sem egyedül lesz, de ha már így alakult, hát nincs ellenvetése.
A fickó vigyora majd kiveri a szemét, legalábbis ami a fogak hiányát illeti, de ez nem túl nagy újdonság számára, aki sokat tartózkodott hajón, annak vajmi kevés fogalma van arról, hogy mivel tarthatja meg az egyébként igen könnyedén megfogyatkozó fogakat.
Első mozdulata sikerül, ahogy azt remélte, s már éppen el is bízná magát, amikor a férfi érdes tenyere a nyakához ér. Egy másfajta szituációban egyébként nem igen lenne ellenére a dolog, főleg ha nem erről a pasasról lenne szó, de most az arcába áradó bűz, a vicsorgó tekintet nem indítja be túlságosan. Utolsó elhaló nyikkanás hagyja el a vörös ajkakat, majd nem kap levegőt, és ahogy az erős ujjak körülmarkolják vékonyka nyakát, az mellé még elviselhetetlenül fáj is neki. Hang nem is jön ki több a torkán, de szabad kezével rákapaszkodik a férfi ujjaira, s minden igyekezetével igyekszik azt letépni magáról, mielőtt megfulladna, de mind hiába, aki fél kézzel felemel egy nőt, az nem ilyen könnyű eset. Lábai alól a talaj néhány centire eltávolodnak, s mielőtt még végzetes támadását indítana térdeivel, kapálózik párat, lábujjával a biztos talaj után kutatva. Miután azonban minden erejét összeszedve lába megindul célpontja felé, lazul a szorítás, ő pedig visszaérkezik a földre, ám nincs ideje kihasználnia pillanatnyi előnyét, hátrál néhány lépés, miközben köhécselve kapkod levegő után, szabad kezével pedig a torkát, s állkapcsát masszírozza. Beletelik néhány másodpercbe mire összeszedi magát, körülbelül pont annyi, amennyi a fickónak is kell sajgó ékessége enyhülésének.
A szuka megszólításra egyéb esetben, például, ha nem fojtogatják előtte, minden bizonnyal vigyorogva reagált volna, most azonban sajgó állkapcsa sem teszi lehetővé, s esze is inkább akörül forog, hogy miként tovább. Mélyen tartja a szablyát, két kezével tartva maga előtt, s néhány méternyi távolságból néz farkasszemet fogatlan barátjával. Aprócska, de nem tudatos mosoly kúszik mégis arcára. ~Dühös, ez jó.~ Enyhén behajlítja mindkét térdét, hogy könnyedén ki tudjon lendülni álló helyzetéből, s vár. Várja, amíg a szablyás erejét beleadva indul meg felé. Ismerős neki a helyzet, annak idején tengeri csatákban már találkozott ezzel, s akkor is fürgeségére tudott támaszkodni és azokra az elegáns mozdulatokra, amiket még nemes hölgyeményként tanult meg egy elf kölyöktől. Veszélyes játszma viszont, de ha a fickó tényleg dühből támad, ideje már nem lesz irányt változtatni, s az ellene kifejtette lendületet a lány fogja kihasználni. Szinte lassítva látja az érkező szablyát, ám mielőtt az megindíthatná csapását ellene, a lány kipördül a támadás elől, hogy mire a penge lecsap, neki már csak hűlt helye maradjon. Ha nem esik közben baja, rögtön ki is használja azt a pillanatot, amíg a férfi a nagy lendületből következően csak lassan tud megfordulni, és rögtön mélyre szúró támadást indít annak oldala felé, a bordák alá, ahova könnyedén be tud mélyedni fegyvere. Amennyiben a fickó mégis gyorsabban tud reagálni, úgy arrébb ugrik, s ha nem is az oldala felé, de mindenképp támadást indít, arra törekedve, hogy a fickót lefárassza. Szívesen vetne egy pillantást a többiek felé, de bőven elég most az is, hogy kellő mennyiségű mozgást lát irányukból, így legalább azt tudja, hogy még talpon állnak.*
//A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*A többiek reakciója legalább olyan, mint az övé, de hát inkább az lepte volna meg, ha valakit nem lep meg az előállt helyzet. Nem szívesen vallaná be, de teljesen összezavarodott, viszont nem is kell, mivel a Nadae és a csuklyást közt zajló beszélgetés fényt derít az idegtől elhomályosodott elméjére. Nem számított erre a fordulatra, vagyis arra nem, hogy a fickó sem egyedül lesz, de ha már így alakult, hát nincs ellenvetése.
A fickó vigyora majd kiveri a szemét, legalábbis ami a fogak hiányát illeti, de ez nem túl nagy újdonság számára, aki sokat tartózkodott hajón, annak vajmi kevés fogalma van arról, hogy mivel tarthatja meg az egyébként igen könnyedén megfogyatkozó fogakat.
Első mozdulata sikerül, ahogy azt remélte, s már éppen el is bízná magát, amikor a férfi érdes tenyere a nyakához ér. Egy másfajta szituációban egyébként nem igen lenne ellenére a dolog, főleg ha nem erről a pasasról lenne szó, de most az arcába áradó bűz, a vicsorgó tekintet nem indítja be túlságosan. Utolsó elhaló nyikkanás hagyja el a vörös ajkakat, majd nem kap levegőt, és ahogy az erős ujjak körülmarkolják vékonyka nyakát, az mellé még elviselhetetlenül fáj is neki. Hang nem is jön ki több a torkán, de szabad kezével rákapaszkodik a férfi ujjaira, s minden igyekezetével igyekszik azt letépni magáról, mielőtt megfulladna, de mind hiába, aki fél kézzel felemel egy nőt, az nem ilyen könnyű eset. Lábai alól a talaj néhány centire eltávolodnak, s mielőtt még végzetes támadását indítana térdeivel, kapálózik párat, lábujjával a biztos talaj után kutatva. Miután azonban minden erejét összeszedve lába megindul célpontja felé, lazul a szorítás, ő pedig visszaérkezik a földre, ám nincs ideje kihasználnia pillanatnyi előnyét, hátrál néhány lépés, miközben köhécselve kapkod levegő után, szabad kezével pedig a torkát, s állkapcsát masszírozza. Beletelik néhány másodpercbe mire összeszedi magát, körülbelül pont annyi, amennyi a fickónak is kell sajgó ékessége enyhülésének.
A szuka megszólításra egyéb esetben, például, ha nem fojtogatják előtte, minden bizonnyal vigyorogva reagált volna, most azonban sajgó állkapcsa sem teszi lehetővé, s esze is inkább akörül forog, hogy miként tovább. Mélyen tartja a szablyát, két kezével tartva maga előtt, s néhány méternyi távolságból néz farkasszemet fogatlan barátjával. Aprócska, de nem tudatos mosoly kúszik mégis arcára. ~Dühös, ez jó.~ Enyhén behajlítja mindkét térdét, hogy könnyedén ki tudjon lendülni álló helyzetéből, s vár. Várja, amíg a szablyás erejét beleadva indul meg felé. Ismerős neki a helyzet, annak idején tengeri csatákban már találkozott ezzel, s akkor is fürgeségére tudott támaszkodni és azokra az elegáns mozdulatokra, amiket még nemes hölgyeményként tanult meg egy elf kölyöktől. Veszélyes játszma viszont, de ha a fickó tényleg dühből támad, ideje már nem lesz irányt változtatni, s az ellene kifejtette lendületet a lány fogja kihasználni. Szinte lassítva látja az érkező szablyát, ám mielőtt az megindíthatná csapását ellene, a lány kipördül a támadás elől, hogy mire a penge lecsap, neki már csak hűlt helye maradjon. Ha nem esik közben baja, rögtön ki is használja azt a pillanatot, amíg a férfi a nagy lendületből következően csak lassan tud megfordulni, és rögtön mélyre szúró támadást indít annak oldala felé, a bordák alá, ahova könnyedén be tud mélyedni fegyvere. Amennyiben a fickó mégis gyorsabban tud reagálni, úgy arrébb ugrik, s ha nem is az oldala felé, de mindenképp támadást indít, arra törekedve, hogy a fickót lefárassza. Szívesen vetne egy pillantást a többiek felé, de bőven elég most az is, hogy kellő mennyiségű mozgást lát irányukból, így legalább azt tudja, hogy még talpon állnak.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-19 10:16:18
Üzenet elküldve: 2014-11-19 10:16:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* Még néhány apró szóváltás a két szedett vetett csoport közt aztán megtörténnek azok a bizonyos közeledések. Nadae megjegyzése, hogy ő a másik fejvadász, csupán egy apró mosolyt kap s egy rövid mondatot. *
- Gratulálok, egy lángész veszett el benned.
* Kissé fura tekintettel néz a kérdést feltevő kalózlányra. *
- Hogy hogy honnan? Ahonnan Ti is, hogy van egy másik…
* Forgatja meg szemét, jelezve értetlenségét aztán indul is az említett esemény… *
// Nadae //
* Ha már ilyen kis kíváncsi volt a leány, hát felé indul el s lendül is tőrős karja, hogy egy szúrást indítson a másik felé. A lány okosan (vagy mégse?) kitér a szúrás elől, viszont éppen erre számított a fickó és a másik karjában lévő rövid kard már lendül is, hogy vágást ejtsen a kecses női alakon. A szablyát kellő sebességgel kapja elő, éppen a legjobb pillanatban hiszen centire maga mellett hárítja a támadást hangos fémsikoly jelzi a két kard összecsapását. Az ez után lépés is bölcsnek számít a lánytól, az a bizonyos hátralépés. A férfi erősebb, mint ő, így okos volt hogy meg támasztotta saját magát. Sajnos a táncos lábak most nem segítenek az összeakadás végett így marad a hátra lépdelés a lánytól, erősen tolja a csuhás, hogy mihamarabb a falhoz nyomja a másikat és ezzel megtartsa az uralmat, amivel sikerrel is jár. Nadae háta hirtelen vágódik a fa burkolatnak, de sok ideje nincs gondolkodni. A kardos kéz keményen tartja a lány szablyását így ez jelenleg használhatatlan. Viszont meglepetés érkezik, a Tőr! Alulról indul meg így a lány látószögéből kiesik a dolog (igen mocsok egy húzás…) s ha a kisasszony nem gondolt volna arra, hogy kilépjen oldalra akkor nagy gondba lenne mivel a tőr egyenest a hasfalába fúródna, ami lássuk be nem tesz jót az egészségnek. De az előrelátásának köszönhetően kilép a férfi tartásából oldalra, így hasának oldalánál száguld el a tőr és csupán enyhe kis vágásként fut végig rajta ha volna bőrvért a lányon akkor ez a támadás szinte hatástalan volna, így is csap vékony karcolásként húzódik végig a hasának bal oldalán, hogy végül a nagy lendülettől a falban álljon meg. Mivel a férfi erre alapozott így a lány most pont oldalt állt neki, a bal oldala védtelen az illetőnek, így hát indulhat is az a bizonyos támadás. A fickó pillanatra meglepődik, hogy ilyen ügyesen kibújt a lányka és nem járt teljes sikerrel, de nincs ideje morfondírozni, érkezik a csapás oldalról, a reflexek dolgoznak, de nem elég gyorsan… hirtelen éri a támadás és a karját vágja végig Nadae, a tőrős kezét felkarnál éri a csapás. Nem is tesz túl jót neki és akaratlanul húzza vissza, néhány lépést meg is hátrál az illető míg karját fogja csinos kis vágás keletkezett, a tőr a földre hull, mínusz egy használható kar a fickónak… Felszisszen az illető és rövidkardos karjával ráfog a sérültre hirtelen, majd újabb lépést hátrál. Fájdalmas, Gyilkos tekintet a lányra. Fogai közül sziszeg valamit, érthetetlen a másik számára. Nagyjából ez az a pillanat, amíg még Nadae megfigyelhet, mert akkor hirtelen mozdul a férfi egy rövid kis harcias felszólalás közepette (hátha ebből erőt meríthet) megindul a még jó állapotban lévő kar, hogy a rövidkardal jobb oldalról intézzen egy egyszerű vágást, nagyjából mellkas magasságban. Ha ez elől is ellép a lány akkor, tovább viszi a mozdulatot s egy félköríves mozdulattal átkerül a túlsó oldalra, így az ő háta mögött lesz az üres sikátor, Nadae háta mögött pedig a másik hadakozó csapat. Összeszedi egyensúlyát és igyekszek helyben tartani a kardot, a vér egy hevesebben folydogál, rövidre kell zárja az ügyet különben őt zárják rövidre… Persze idő közben A kalózlánynak van ideje támadást intézni, egyéb cselhez folyamodni… *
// Dyntina //
* A hergelés egy rövid reakciót vált ki a fickóból, mosolyra húzódnak ajkai ekkor láthatóvá válik igen csak ritkás fogazata, ez a mosoly valahogy nem ér aranyat… Izgalmas kis bemutató követezik a hölgyeménytől, mi nem különösebben köti le a fickó figyelmét. A szablyát nyugodtan lógatja maga mellett ahogy közelít. A lány hirtelen mozdul, ügyes de a fickót sem kell félteni, dolgoznak az izmok rendesen s bizony a leány kardját megakasztja hárítás gyanánt a magas illető, nincs túl nehéz dolga hiszen nem vitte túlzásba a lány. Ekkor következik a felfelé tolás Dinytitől, fura, de egész jól halad vele a lány… Egészen egy pontig. Már épp örülne magának mikor hirtelen a nagy tologatásban nem figyelve a fickó szabad karja nagy sebességgel vágódik a lány nyaka felé és kapja el azt kicsit megszorongatva (már ha nem tér ki előle, de erre kevés az esély ha épp a tolással van elfoglalva). Aprót emel a lányok a nyaknál fogva hiszen nem túl nehéz teremtésről van szó így nem nagy művelet… Arcán szélesebbre húzódik az a bizonyos kevés foggal megáldott mosoly. Nem túl kellemes a lehelete sem ami most Dyntina kedves pofijába párolog. Persze hamar feltalálja magát a lány és nem is hagyja annyiban, ugyanis a következő lépés bizony okosnak ígérkezik… Lendülnek a formás combok és hamar ék alakba kerül az a bizonyos női láb és ebben a formában bizony igen veszélyes fegyvernek minősül a térd s ilyenkor annak kellemes látványa sem ad vigaszt. Megállíthatatlanul robog a cél felé, s mivel nincs mi óvja a nemes részt hát talál is. A magas férfi hirtelen a komplett ismert (és a még fel sem fedezett!) csillag rendszert meglátja maga előtt. Arcán a kedvesnek nem mondható mosoly valami egészen mássá alakul. Csak úgy röpködnek szeme előtt azok a bizonyos csillagjegyek… Hamar enged is a szorításból és a lányka már a földre is pottyan ügyesen bár kissé még torkát fájlalva. Barátunk pár lépést hátra tántorodik amolyan mellékhatásként néhány tiszteletkört míg kezével a heréit kutatja s kell jó néhány pillanat míg a fájdalom enyhül és a düh veszi át a helyét. *
- Szuuukaa!!!
* Sziszegi (maradék) fogai közül majd baljával továbbra is a golyókat markolva, jobbját lendíti és indít is a szablyát, erős, dühödt támadás mintsem pontos precíz vágás. Viszont ha a lányka nem lép félre akkor igen komoly kis vágás érheti mivel felülről csapódik lefelé enyhe ívvel keresztbe a testen… *
// Mortar //
* A boxeres illető két kezét kissé megropogtatja ahogy a nyugodt Mortar felé lépdel. Ekkor hirtelen röppen a kés egy hirtelen mozdulattal, ami azért valljuk be több tapasztalatot igényel, hogy tökéletesen pontos legyen. A fickó hirtelen mozdul, feltűnően gyors. Bár ez harcmodorát tekintve nem lehet olyan nagy meglepetés. Kitér a röppenő tőr elől, bár nem teljesen. Féloldalt mozdul reflexszerűen így épphogy vállát karcolja meg a felé irányított acéldarab. Egy elismerő biccentés a fickótól, hogy próbálkozásnak azért szép volt. Majd mozdul is, még mielőtt a tőrért nyúlna a másik egy, fél oldalról egy rövidet szökken előre, hogy a hátsó kéz (bal, a boxer nélküli) onnan lendületet véve csapódjon a másik arcába. Ekkora már kellően közel ér ahhoz, hogy ne legyen túl okos dolog dobótőrrel próbálkozni a másiknak. Ilyen közelről amúgy is nehéz volna távolsági fegyvert használni, meg persze felesleges is. Mortar előre látóvolt viszont, s lehajolt, igaz éppen hogy sikerrel s nem sokkal a feje fölött száguld el az ököl, mi a fickót egyelőre nem lepi meg túlzottan. Ügyes húzásnak könyveli el. Ez után érkezik a tőr a gyomornak (úgy látszik kedvelik az itteni népek az effajta alulról érkező támadást.) A vágás hirtelen érkezik, ahogy Mortar előveszi a tőrt, a fickó amennyire tud kihúzza hasfalát a támadás elől, de a lendület ami az ütéséből fakadt és a túlzott közelség ezt nem teljesen teszi lehetővé, így a tőr végig szalad a hasfalon felszakítva a ruhát s alatta a bőrt, s a húsba is belemarva kissé. Felszisszen a fickó s egy féllépésnyit lép hátra a kitérő mozdulatot befejezvén, de ez a vágás nem okoz olyan komoly sérülést, hogy túlzott törődésre kényszerítse, így a lent lévő Mortar most a hátra került jobb (boxeres) ököltől kapja az áldást. A rövid kis hátralépésből lendületet véve hirtelen érkezik a nem túl kedves kéz, mivel Mortar lehajolt s ebben a pózban elég nehéz volna kitérni, így nagy esélye van, hogy ezt bizony nem ússza meg egy arcon találat nélkül. Ha még is kitérne előle akkor bizony nem áll a barátunk, már indul is a bal horog, hogy újra próbálkozzon. Természetesen, ha betalál az első akkor is így folytatja, csak akkor végképp bizton becsapódik a másik is. Egész jól mozog a fickó, már legalább Mortarhoz képest mindenképp. Bizonyára nem ma kezdte. *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* Még néhány apró szóváltás a két szedett vetett csoport közt aztán megtörténnek azok a bizonyos közeledések. Nadae megjegyzése, hogy ő a másik fejvadász, csupán egy apró mosolyt kap s egy rövid mondatot. *
- Gratulálok, egy lángész veszett el benned.
* Kissé fura tekintettel néz a kérdést feltevő kalózlányra. *
- Hogy hogy honnan? Ahonnan Ti is, hogy van egy másik…
* Forgatja meg szemét, jelezve értetlenségét aztán indul is az említett esemény… *
// Nadae //
* Ha már ilyen kis kíváncsi volt a leány, hát felé indul el s lendül is tőrős karja, hogy egy szúrást indítson a másik felé. A lány okosan (vagy mégse?) kitér a szúrás elől, viszont éppen erre számított a fickó és a másik karjában lévő rövid kard már lendül is, hogy vágást ejtsen a kecses női alakon. A szablyát kellő sebességgel kapja elő, éppen a legjobb pillanatban hiszen centire maga mellett hárítja a támadást hangos fémsikoly jelzi a két kard összecsapását. Az ez után lépés is bölcsnek számít a lánytól, az a bizonyos hátralépés. A férfi erősebb, mint ő, így okos volt hogy meg támasztotta saját magát. Sajnos a táncos lábak most nem segítenek az összeakadás végett így marad a hátra lépdelés a lánytól, erősen tolja a csuhás, hogy mihamarabb a falhoz nyomja a másikat és ezzel megtartsa az uralmat, amivel sikerrel is jár. Nadae háta hirtelen vágódik a fa burkolatnak, de sok ideje nincs gondolkodni. A kardos kéz keményen tartja a lány szablyását így ez jelenleg használhatatlan. Viszont meglepetés érkezik, a Tőr! Alulról indul meg így a lány látószögéből kiesik a dolog (igen mocsok egy húzás…) s ha a kisasszony nem gondolt volna arra, hogy kilépjen oldalra akkor nagy gondba lenne mivel a tőr egyenest a hasfalába fúródna, ami lássuk be nem tesz jót az egészségnek. De az előrelátásának köszönhetően kilép a férfi tartásából oldalra, így hasának oldalánál száguld el a tőr és csupán enyhe kis vágásként fut végig rajta ha volna bőrvért a lányon akkor ez a támadás szinte hatástalan volna, így is csap vékony karcolásként húzódik végig a hasának bal oldalán, hogy végül a nagy lendülettől a falban álljon meg. Mivel a férfi erre alapozott így a lány most pont oldalt állt neki, a bal oldala védtelen az illetőnek, így hát indulhat is az a bizonyos támadás. A fickó pillanatra meglepődik, hogy ilyen ügyesen kibújt a lányka és nem járt teljes sikerrel, de nincs ideje morfondírozni, érkezik a csapás oldalról, a reflexek dolgoznak, de nem elég gyorsan… hirtelen éri a támadás és a karját vágja végig Nadae, a tőrős kezét felkarnál éri a csapás. Nem is tesz túl jót neki és akaratlanul húzza vissza, néhány lépést meg is hátrál az illető míg karját fogja csinos kis vágás keletkezett, a tőr a földre hull, mínusz egy használható kar a fickónak… Felszisszen az illető és rövidkardos karjával ráfog a sérültre hirtelen, majd újabb lépést hátrál. Fájdalmas, Gyilkos tekintet a lányra. Fogai közül sziszeg valamit, érthetetlen a másik számára. Nagyjából ez az a pillanat, amíg még Nadae megfigyelhet, mert akkor hirtelen mozdul a férfi egy rövid kis harcias felszólalás közepette (hátha ebből erőt meríthet) megindul a még jó állapotban lévő kar, hogy a rövidkardal jobb oldalról intézzen egy egyszerű vágást, nagyjából mellkas magasságban. Ha ez elől is ellép a lány akkor, tovább viszi a mozdulatot s egy félköríves mozdulattal átkerül a túlsó oldalra, így az ő háta mögött lesz az üres sikátor, Nadae háta mögött pedig a másik hadakozó csapat. Összeszedi egyensúlyát és igyekszek helyben tartani a kardot, a vér egy hevesebben folydogál, rövidre kell zárja az ügyet különben őt zárják rövidre… Persze idő közben A kalózlánynak van ideje támadást intézni, egyéb cselhez folyamodni… *
// Dyntina //
* A hergelés egy rövid reakciót vált ki a fickóból, mosolyra húzódnak ajkai ekkor láthatóvá válik igen csak ritkás fogazata, ez a mosoly valahogy nem ér aranyat… Izgalmas kis bemutató követezik a hölgyeménytől, mi nem különösebben köti le a fickó figyelmét. A szablyát nyugodtan lógatja maga mellett ahogy közelít. A lány hirtelen mozdul, ügyes de a fickót sem kell félteni, dolgoznak az izmok rendesen s bizony a leány kardját megakasztja hárítás gyanánt a magas illető, nincs túl nehéz dolga hiszen nem vitte túlzásba a lány. Ekkor következik a felfelé tolás Dinytitől, fura, de egész jól halad vele a lány… Egészen egy pontig. Már épp örülne magának mikor hirtelen a nagy tologatásban nem figyelve a fickó szabad karja nagy sebességgel vágódik a lány nyaka felé és kapja el azt kicsit megszorongatva (már ha nem tér ki előle, de erre kevés az esély ha épp a tolással van elfoglalva). Aprót emel a lányok a nyaknál fogva hiszen nem túl nehéz teremtésről van szó így nem nagy művelet… Arcán szélesebbre húzódik az a bizonyos kevés foggal megáldott mosoly. Nem túl kellemes a lehelete sem ami most Dyntina kedves pofijába párolog. Persze hamar feltalálja magát a lány és nem is hagyja annyiban, ugyanis a következő lépés bizony okosnak ígérkezik… Lendülnek a formás combok és hamar ék alakba kerül az a bizonyos női láb és ebben a formában bizony igen veszélyes fegyvernek minősül a térd s ilyenkor annak kellemes látványa sem ad vigaszt. Megállíthatatlanul robog a cél felé, s mivel nincs mi óvja a nemes részt hát talál is. A magas férfi hirtelen a komplett ismert (és a még fel sem fedezett!) csillag rendszert meglátja maga előtt. Arcán a kedvesnek nem mondható mosoly valami egészen mássá alakul. Csak úgy röpködnek szeme előtt azok a bizonyos csillagjegyek… Hamar enged is a szorításból és a lányka már a földre is pottyan ügyesen bár kissé még torkát fájlalva. Barátunk pár lépést hátra tántorodik amolyan mellékhatásként néhány tiszteletkört míg kezével a heréit kutatja s kell jó néhány pillanat míg a fájdalom enyhül és a düh veszi át a helyét. *
- Szuuukaa!!!
* Sziszegi (maradék) fogai közül majd baljával továbbra is a golyókat markolva, jobbját lendíti és indít is a szablyát, erős, dühödt támadás mintsem pontos precíz vágás. Viszont ha a lányka nem lép félre akkor igen komoly kis vágás érheti mivel felülről csapódik lefelé enyhe ívvel keresztbe a testen… *
// Mortar //
* A boxeres illető két kezét kissé megropogtatja ahogy a nyugodt Mortar felé lépdel. Ekkor hirtelen röppen a kés egy hirtelen mozdulattal, ami azért valljuk be több tapasztalatot igényel, hogy tökéletesen pontos legyen. A fickó hirtelen mozdul, feltűnően gyors. Bár ez harcmodorát tekintve nem lehet olyan nagy meglepetés. Kitér a röppenő tőr elől, bár nem teljesen. Féloldalt mozdul reflexszerűen így épphogy vállát karcolja meg a felé irányított acéldarab. Egy elismerő biccentés a fickótól, hogy próbálkozásnak azért szép volt. Majd mozdul is, még mielőtt a tőrért nyúlna a másik egy, fél oldalról egy rövidet szökken előre, hogy a hátsó kéz (bal, a boxer nélküli) onnan lendületet véve csapódjon a másik arcába. Ekkora már kellően közel ér ahhoz, hogy ne legyen túl okos dolog dobótőrrel próbálkozni a másiknak. Ilyen közelről amúgy is nehéz volna távolsági fegyvert használni, meg persze felesleges is. Mortar előre látóvolt viszont, s lehajolt, igaz éppen hogy sikerrel s nem sokkal a feje fölött száguld el az ököl, mi a fickót egyelőre nem lepi meg túlzottan. Ügyes húzásnak könyveli el. Ez után érkezik a tőr a gyomornak (úgy látszik kedvelik az itteni népek az effajta alulról érkező támadást.) A vágás hirtelen érkezik, ahogy Mortar előveszi a tőrt, a fickó amennyire tud kihúzza hasfalát a támadás elől, de a lendület ami az ütéséből fakadt és a túlzott közelség ezt nem teljesen teszi lehetővé, így a tőr végig szalad a hasfalon felszakítva a ruhát s alatta a bőrt, s a húsba is belemarva kissé. Felszisszen a fickó s egy féllépésnyit lép hátra a kitérő mozdulatot befejezvén, de ez a vágás nem okoz olyan komoly sérülést, hogy túlzott törődésre kényszerítse, így a lent lévő Mortar most a hátra került jobb (boxeres) ököltől kapja az áldást. A rövid kis hátralépésből lendületet véve hirtelen érkezik a nem túl kedves kéz, mivel Mortar lehajolt s ebben a pózban elég nehéz volna kitérni, így nagy esélye van, hogy ezt bizony nem ússza meg egy arcon találat nélkül. Ha még is kitérne előle akkor bizony nem áll a barátunk, már indul is a bal horog, hogy újra próbálkozzon. Természetesen, ha betalál az első akkor is így folytatja, csak akkor végképp bizton becsapódik a másik is. Egész jól mozog a fickó, már legalább Mortarhoz képest mindenképp. Bizonyára nem ma kezdte. *
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-18 23:37:47
Üzenet elküldve: 2014-11-18 23:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Mindig szerette ezt a helyet, autentikus kinézete ( legalább egy minimális összeget rákölteni a karbantartásra), mindig tartogatott lehetőségeket a számára. Egyik ilyen volt egy, még kisebb testű állatok munkálkodása által készített luk, amin be és ki lehetne jutni, azonban ő már rég nőtt van azon a méreten, hogy átall férjen. Öregszik az ember, nincs mit tenni. A másik, de inkább érdekesebb az talán a kevés intézkedések egyike, amiket megtettek. Mégpedig, hogy egy sokéves, jégeső által vert, majd egyéb természeti és környezeti károk által kibővített lyukat befedtek egy falappal, amit minőségében egyetlen szeg tartott a helyén, így időnként sok hasznát vette. Néha csak ellógott egy pár órácskát azzal, hogy napoztatta magát, máskor kérésre tüntettek el pár ládát, de annak nem lett túl jó vége. Igazából nem is nagyon képes felfogni, hogy nem lett az még észrevéve, de ez most nem a kérdések ideje. Egy nagyobb kör, amit lejár a Dokkoknál és pár nem túl emelkedett élmény után a szomszédos épület korhadt és eléggé szúrágta oldalán kapaszkodik már, így pár kilógó deszka segítségével végre feljut a tetőre. Aztán reméli, hogy nem különösebben figyeltek fel tevékenységére. Gyakorolja a halkan lépegetést a szemközti korhadt deszkákon, szerencsére az utcák szűkek, így könnyedén átlépkedhet bármelyik épületre, amire kedve szottyan. Egy ilyen lépés után egy roppanás, majdan egy alulról érkező légáramlatra lesz figyelmes, majdan összeáll a kép, hogy nem a levegő halad érdekes irányba, hanem ő tesz eleget a gravitáció követelményeinek a tetőzet tartószerkezeti hiányosságainak eredményeként. Öröm az ürömben, hogy nem kell sebesen számot vetnie létezése fontosabb mozzanataival, elegendő savanyú szájízzel és a fehér ködből ki nem látva morognia egy sort, értetlenül feküdve a kissé ázott, de annál régebbi és neki köszönhetően szakadtabb liszteszsákok társaságában. Nem emlékszik, hogy azonnal felébredt vagy még eszméletlenül is töltött valamennyi időt, egyelőre alkalma sem nagyon lesz kideríteni. Könnyedén előkerülhetne pár verőember, aki gyorsan elmagyarázza neki, hogy nem illik belecsöppenni, de ilyen személyek pár éve már nem rezgetik ezen raktárépület falait. Ahogy más népség sem, leszámítva a patkányokat, akiknek most elrontotta a napját és pár ízeltlábú, akik vele tesznek hasonlóképp. Összeszedi magát, legalább addig, hogy leülhessék, egy rövid negyedórát eltapogatva végül a szeméből egy kulacs tartalmát pazarolva kimossa a szükségtelen anyagokat, arcára is szán egy keveset, a többit majd később, most inkább rátekinthet környezetére. Mosolya őszintétlenségről árulkodik, de annál inkább érdeklődésről, hogy miféle helyre jutott be, még ha akaratlanul is. *
~Első érzésre elég bizonyos, hogy nem fogom nyitva találni a bejárati ajtót ajtót. A másik pedig az, hogy nehezen fogok kijutni ott, ahol érkeztem, de még ne zárjunk ki semmit, lehet szerencsém. És talán nem az összes láda tartalma volt ilyen röpke szavatosságú, mint amiknek az életemet köszönhetem, talán értékeket is lelhetek.~
~Első érzésre elég bizonyos, hogy nem fogom nyitva találni a bejárati ajtót ajtót. A másik pedig az, hogy nehezen fogok kijutni ott, ahol érkeztem, de még ne zárjunk ki semmit, lehet szerencsém. És talán nem az összes láda tartalma volt ilyen röpke szavatosságú, mint amiknek az életemet köszönhetem, talán értékeket is lelhetek.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5238-5257