Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-12 15:57:42
Üzenet elküldve: 2012-09-12 15:57:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Ott járnak, hogy Pyrkon besértődött Nanaiára ami számára igen csak kapóra jön.Nem tudja mi jár Nanaia fejében, azt viszont tudja, hogy várja a megfelelő pillanatot amikor leveheti a nőt a lábáról. Hogy hogyan? Az kiderül. Mindirra szavaira nem fortyan fel egyáltalán inkább csendben fürkészi egy darabig, majd Nanaia testét nézi. Az ölelés jólesik a nőtől, ami számára olyan mint egy igazi gyengéd simogatás. Nem maradhatnak így örökké, most nem mert egy hajót próbálnak elkötni. Utasításoknak megfelelően cselekszik és halad a többiekkel.*
-Rendben tűnjünk el! *Besegít a tolásba, az a kérdéses a másik kettő sérülten mennyit tud segíteni. Viszont ha sikerül és a hajóra is felmásztak akkor Nanaiához lép és a következőket mondja neki.*
-Bájos és erős, van olyan érzésem hogy szenvedélyes is. *Ezzel ha a másik nem tesz különösebb ellenállást akkor könnyedén magához vonja a másik testét, majd a hátsójánál megfogva emeli feljebb. Az egész jelenet zárásaként még egy csókot is ad neki.Szépen utána visszaereszti Nanaiát és somolyogva ránéz.*
-Ezt hozod ki belőlem.
*Ott járnak, hogy Pyrkon besértődött Nanaiára ami számára igen csak kapóra jön.Nem tudja mi jár Nanaia fejében, azt viszont tudja, hogy várja a megfelelő pillanatot amikor leveheti a nőt a lábáról. Hogy hogyan? Az kiderül. Mindirra szavaira nem fortyan fel egyáltalán inkább csendben fürkészi egy darabig, majd Nanaia testét nézi. Az ölelés jólesik a nőtől, ami számára olyan mint egy igazi gyengéd simogatás. Nem maradhatnak így örökké, most nem mert egy hajót próbálnak elkötni. Utasításoknak megfelelően cselekszik és halad a többiekkel.*
-Rendben tűnjünk el! *Besegít a tolásba, az a kérdéses a másik kettő sérülten mennyit tud segíteni. Viszont ha sikerül és a hajóra is felmásztak akkor Nanaiához lép és a következőket mondja neki.*
-Bájos és erős, van olyan érzésem hogy szenvedélyes is. *Ezzel ha a másik nem tesz különösebb ellenállást akkor könnyedén magához vonja a másik testét, majd a hátsójánál megfogva emeli feljebb. Az egész jelenet zárásaként még egy csókot is ad neki.Szépen utána visszaereszti Nanaiát és somolyogva ránéz.*
-Ezt hozod ki belőlem.
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-12 15:33:40
Üzenet elküldve: 2012-09-12 15:33:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Megadóan sóhajt egyet, s kissé szomorúan konstatálja, hogy Pyrkon talán sértettségből nem foglalkozik most vele. Nem is akarja tovább erőltetni, esetleg majd később visszatérhetnek rá valami nyugodtabb környezetben. Gorduzarra emeli tekintetét, aki próbál bizonyságot adni arról, hogy akár ő is lehetne a csapat esze, de ezzel Mindirrából újra csak gúnyos reakciót vált ki.*
- Fejezd már be!
*Morogja a kalóznak, majd Gorduzar mellé lép és óvatosan átkarolja derekát, hogy kedves közeledésével megpróbálja csitítani a férfit, ha esetleg felforrna benne a düh az újabb letolás után. A legkevésbé sem hiányzik, hogy összeverekedjenek és felhívják magukra a figyelmet. Időközben Nanaiának is feltűnik az öreg úr, tekintetével követi egészen addig, míg el nem tűnik a fogadó ajtaja mögött.*
- Gyere!
*Szól fojtott hangon Gorduzarnak, majd Mindirra után iramodik és utasításai szerint cselekszik, hogy minél előbb és minél kisebb feltűnéssel elindulhassanak. Természetesen ez nem mehet ilyen simán, pár perc múlva már nagyon is késésben vannak, hirtelen minden tekintet rájuk szegeződik.*
- Tűnjünk el!
*Egész testével nekifeszül, a hajótestnek és tolja ahogy csak bírja. Arca elvörösödik, izmai megfeszülnek, nyakán dagad az ér, de ezzel nem fog érni semmit, hacsak nem segít neki a másik három. Ha csatlakoznak és sikerül kilökni a hajót, a korlátba kapaszkodva próbál meg felkúszni a fedélzetre.*
*Megadóan sóhajt egyet, s kissé szomorúan konstatálja, hogy Pyrkon talán sértettségből nem foglalkozik most vele. Nem is akarja tovább erőltetni, esetleg majd később visszatérhetnek rá valami nyugodtabb környezetben. Gorduzarra emeli tekintetét, aki próbál bizonyságot adni arról, hogy akár ő is lehetne a csapat esze, de ezzel Mindirrából újra csak gúnyos reakciót vált ki.*
- Fejezd már be!
*Morogja a kalóznak, majd Gorduzar mellé lép és óvatosan átkarolja derekát, hogy kedves közeledésével megpróbálja csitítani a férfit, ha esetleg felforrna benne a düh az újabb letolás után. A legkevésbé sem hiányzik, hogy összeverekedjenek és felhívják magukra a figyelmet. Időközben Nanaiának is feltűnik az öreg úr, tekintetével követi egészen addig, míg el nem tűnik a fogadó ajtaja mögött.*
- Gyere!
*Szól fojtott hangon Gorduzarnak, majd Mindirra után iramodik és utasításai szerint cselekszik, hogy minél előbb és minél kisebb feltűnéssel elindulhassanak. Természetesen ez nem mehet ilyen simán, pár perc múlva már nagyon is késésben vannak, hirtelen minden tekintet rájuk szegeződik.*
- Tűnjünk el!
*Egész testével nekifeszül, a hajótestnek és tolja ahogy csak bírja. Arca elvörösödik, izmai megfeszülnek, nyakán dagad az ér, de ezzel nem fog érni semmit, hacsak nem segít neki a másik három. Ha csatlakoznak és sikerül kilökni a hajót, a korlátba kapaszkodva próbál meg felkúszni a fedélzetre.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-10 19:58:05
Üzenet elküldve: 2012-09-10 19:58:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*A megöregedett kalóz ugyan párszor kitekint a fogadó ablakán, azonban sajnos a szeme nem tud minden pillanatban az ő imádott hajóján legelni, ezért hát mivel akadnak már a idős kora miatt koncentrációs problémái, mikor elkezdi felvenni a rendelését, figyelme teljes mértékben a fogadósra irányul. A többi vendég megszűnik létezni, s gondolataiban csak az az ínycsiklandó pörkölt táncol.
Így hát az is elkerüli a figyelmét, mikor a kalózleányzó megindul a hajója felé, s a társai feltűnésmentesen követik őt. Mivel a tömeg ekkor még elég nagy, ezért könnyen el tudnak vegyülni benne, s mikor elérik a hajót, akkor sem tűnik fel senkinek, hogy éppen arra a vízjáróra fáj a foguk.
Csendben sétálgat a négyes körülötte, azon töprengve, vajon hogy tudnák megkaparintani a hajót, mikor is nagy haraggal lép ki az öregember a fogadóból, és nagy zajt csapva indul meg a társaság felé. Itt már minden másodperc számít, főleg, hogy az őrök figyelme is a négyesre terelődik, no meg a matrózoké is...
Ha mind a négyen erősen löknék meg a hajót, akkor az minden bizonnyal megindulna a vízen, s talán az utolsó pillanatban esetleg még fel is tudnának kapaszkodni rá. Persze, ehhez szoros együttműködés és erő szükséges, hiszen ha most valamelyikük játssza a sértődöttet, akkor bizony nem lesz elegendő idejük, és erejük, hogy megtolják a vízjárót...*
*A megöregedett kalóz ugyan párszor kitekint a fogadó ablakán, azonban sajnos a szeme nem tud minden pillanatban az ő imádott hajóján legelni, ezért hát mivel akadnak már a idős kora miatt koncentrációs problémái, mikor elkezdi felvenni a rendelését, figyelme teljes mértékben a fogadósra irányul. A többi vendég megszűnik létezni, s gondolataiban csak az az ínycsiklandó pörkölt táncol.
Így hát az is elkerüli a figyelmét, mikor a kalózleányzó megindul a hajója felé, s a társai feltűnésmentesen követik őt. Mivel a tömeg ekkor még elég nagy, ezért könnyen el tudnak vegyülni benne, s mikor elérik a hajót, akkor sem tűnik fel senkinek, hogy éppen arra a vízjáróra fáj a foguk.
Csendben sétálgat a négyes körülötte, azon töprengve, vajon hogy tudnák megkaparintani a hajót, mikor is nagy haraggal lép ki az öregember a fogadóból, és nagy zajt csapva indul meg a társaság felé. Itt már minden másodperc számít, főleg, hogy az őrök figyelme is a négyesre terelődik, no meg a matrózoké is...
Ha mind a négyen erősen löknék meg a hajót, akkor az minden bizonnyal megindulna a vízen, s talán az utolsó pillanatban esetleg még fel is tudnának kapaszkodni rá. Persze, ehhez szoros együttműködés és erő szükséges, hiszen ha most valamelyikük játssza a sértődöttet, akkor bizony nem lesz elegendő idejük, és erejük, hogy megtolják a vízjárót...*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-10 18:46:39
Üzenet elküldve: 2012-09-10 18:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mivara//
*Kalkerolk is meglehetősen élvezte az ölelést. Aztán mikor mennek tovább, hallgatja a leány bosszúterveit. Aztán rájön a felénél, hogy tréfált. Szerencséjére, mert így tudta fapofával nézni, ami szerinte az etikett legalapabb része, amit tőle várnak csak el. E szempontból elég korlátozott az ízlése, és a modora, nagyon fontos számára. *
- Beismerem, egy pillanatra elhittem.
*Mint ha ajkai mosolygásra készülnének, de ez csak egy tizedmásodpercre figyelhető meg. Aztán eljön a kérdés, ami váratlanul érte a tudósunkat, és eléggé meglepte, pár másodperc késéssel válaszol a hölgynek.*
- Tényleg zavarban vagy mellettem? Miért?
*A rezzenéstelen arcon megjelentek a meglepetés jelei. Nem szokott hozzá az ilyen váratlan információközlésre. Lányra mosolyodik, és közelebb lép hozzá hogy átölelje a zavarodott leányt. Majd szeretettel teli szorítása után, elindultak a dokkok irányába. Az ifjú alkimista nem a legjáratosabb a szociális dolgok terén. ezért nem nagyon értette a lányt*
- Hát tudod annyira nem volt nehéz. Kevés gnóm él erre, és te elég más vagy, mint a többi gnóm. Feltűnést keltesz. És nagyon jellegzetesen nézel ki. Szép arcvonásaid ritkák a gnómok körében.
*Majd nézi a lány reakcióját, ekkor rá jön, hogy valamit nem úgy mondott, mint kellet volna, de aztán inkább nem szól egy szót se, abból még baj és félreértés nem lett soha.*
- Vándor lettél értem. *Szelíden mosolyog rá.*
- Füzetet vezettél? Annyira aranyos vagy. Bocsásd meg, hogy csak most találtalak meg. Életem üres volt nélküled. És jól fogalmaztál talán túl komoly vagyok, jól kiegészítesz.
*Majd a lányra néz. A dokk furcsa számára, elég kimérten mozog. Figyeli alaposan minden lépését. Mondjuk ezt amúgy is meg szokta tenni, hogy mozgása makulátlan legyen.*
- Persze, amúgy is szerettem volna megnézni a kastélyt, és a piacon is lenne dolgom. De lenne egy fontos kérdésem, az a szoba, amit kivettem, hát tudod annyira telepakoltam, és a kísérletektől elég veszélyes is. nem szívesen aludnék ott, de nincs pénzem másik szobára. Esetleg aludhatnék nálad? Persze, csak ha nem okoz gondot.
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-10 15:34:40
Üzenet elküldve: 2012-09-10 15:34:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A Mélység Szemei//
*Magasan jár a Hold az égen, míg vélhetőleg Alinar és Kataleia a fogadó környékén pihennek.
Az éjszaka leple alatt egy kisebb hadihajó körül összpontosul több ember.
Ez a Tengeri Patkány, ami az öblöt és annak környékét felügyeli. Viszonylag karcsú és jól kivitelezett hajó, ami nem csak komolyan fel van szerelve, de a legénysége is elég tapasztalt.
A kapitánya, ugyanaz az ember, akivel a két elf találkozott a szirteknél.
Magas, rőt és pocakos férfi, akire jól rá van szabva a tengerészpáncél. Szakállát pedig a só marja szinte minden nap...
A hajó körül őrváltások és rakodások zajlanak le, bár ez inkább rutinszerűnek mondható el. A hajó nem csak egy őrszem a területen, ez az őrség 'otthona' is. Ide jönnek vissza és innen indulnak a kikötőt fölügyelni.
A fedélzeten pedig pár magasabb rangú jobb páncélba bújtatott tiszt beszélget, de elkülönülve a szirteken látott strázsa és a kapitány is tanakodik, egy térkép előtt, ami egy savanyúságos hordóra van kiterítve. Valószínű az esti felderítést beszélik át...
Ha a két elf el akar indulni egy kis csónakázásra... mindenképp meg kell látogassák a rőt kapitányt.*
*Magasan jár a Hold az égen, míg vélhetőleg Alinar és Kataleia a fogadó környékén pihennek.
Az éjszaka leple alatt egy kisebb hadihajó körül összpontosul több ember.
Ez a Tengeri Patkány, ami az öblöt és annak környékét felügyeli. Viszonylag karcsú és jól kivitelezett hajó, ami nem csak komolyan fel van szerelve, de a legénysége is elég tapasztalt.
A kapitánya, ugyanaz az ember, akivel a két elf találkozott a szirteknél.
Magas, rőt és pocakos férfi, akire jól rá van szabva a tengerészpáncél. Szakállát pedig a só marja szinte minden nap...
A hajó körül őrváltások és rakodások zajlanak le, bár ez inkább rutinszerűnek mondható el. A hajó nem csak egy őrszem a területen, ez az őrség 'otthona' is. Ide jönnek vissza és innen indulnak a kikötőt fölügyelni.
A fedélzeten pedig pár magasabb rangú jobb páncélba bújtatott tiszt beszélget, de elkülönülve a szirteken látott strázsa és a kapitány is tanakodik, egy térkép előtt, ami egy savanyúságos hordóra van kiterítve. Valószínű az esti felderítést beszélik át...
Ha a két elf el akar indulni egy kis csónakázásra... mindenképp meg kell látogassák a rőt kapitányt.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-10 07:52:01
Üzenet elküldve: 2012-09-10 07:52:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Kalkerolk//
*Édes mosolyt csal ajkaira, hogy Kalkerolk nem akar egy könnyen szabadulni tőle, hanem kölcsönösen belemerül az ölelésbe. Hirtelen azon kapja magát, hogy szíve hevesebben kalimpál. Nem igazán érti miért jön tőle zavarba, hisz gyermekkoruk óta ismerik egymást és... mégis minden annyira más. Azonban egyelőre nem akar ezzel foglalkozni, inkább a piszkálódásra koncentrál.*
- Remélem nem, mert akkor csak kerüljön a kezeim közé, egy életre elveszem a kedvét a tréfálkozástól. *Éli bele magát.*
- Elkapom, lekötözöm egy székhez, majd borsot török az orra alá és ha jól kitüsszögte magát jöhet a hagymaaprítás. *Dörzsöli össze tenyerét ádáz vigyorral, majd legyint.*
- Kár, hogy sosem volt kenyerem a bosszúállás. *Nevet.*
- Pedig már elhitted mi? Azt gondoltad képes lennék ilyesmire. *Villantja rá huncutabbik vigyorát, melynek hatására szemei apró holdacskákká szűkülnek, de még így is látszik csillogásuk, arcán pedig mosolygödrök képződnek.*
- Azt már próbáltam. *Bök fejével abba az irányba ahol az imént megtalálta.*
- Sajnos nem jött le tőle, bár picit halványodott, vagy nem is. Őszintén már nem tudom. *Pillant fel a tudósra. Talán Kalkerolk az egyetlen gnóm aki képes kizökkenteni magabiztosságából. Mellette mindig olyan kis butának érzi magát, pedig tudja, hogy nem az és mégis. Halk sóhaj hagyja el ajkát.*
- Miért van az, hogy melletted mindig elbizonytalanodom? *Áll meg ő is, hogy kellő nyugalommal körbe nézhessen.*
- Arra lesz a menet. *Mutat a Dokkok irányába, hogy társa is tudja és ne érezze úgy, hogy csak úgy mennek a vakvilágba, bár annak is megvan a varázsa.*
- Még elpirulok. *Mondja már most enyhén elvörösödve.*
- Képzelem mennyi ilyet találtál előttem. *Ölt nyelvet nevetve, remélve barátja veszi a lapot és ugrik a nem is oly burkolt utalásra.*
- Hát én csak úgy... *Von vállat.*
- Jártam a nagyvilágot. *Illegeti magát megint, aztán felnéz az égre. Annyi mindent akart mondani és hirtelen semmi sem jut eszébe. Rápillant a mellette haladóra.*
- Néha elképzeltem, hogy újra látlak és egy darabig volt is egy füzetem amibe vezettem mit mondanék neked, de az elveszett, nekem pedig most semmi értelmes nem jut az eszembe. *Csügged le, s belerúg egy kőbe.*
- Néha ijesztően komoly tudsz ám lenni. *Vágja zsebre kezeit úgy baktat mellette, s tekintetét igyekszik elkerülni.*
- Lenne kedved velem jönni a Grombar kastélyba? Szívesen megnézném. Elég sok legenda kering róla, de előtte a piacon nem ártana beszereznem pár dolgot. A kötelem például elfogyott pedig az alap dolog. *Mosolyog rá.*
*Édes mosolyt csal ajkaira, hogy Kalkerolk nem akar egy könnyen szabadulni tőle, hanem kölcsönösen belemerül az ölelésbe. Hirtelen azon kapja magát, hogy szíve hevesebben kalimpál. Nem igazán érti miért jön tőle zavarba, hisz gyermekkoruk óta ismerik egymást és... mégis minden annyira más. Azonban egyelőre nem akar ezzel foglalkozni, inkább a piszkálódásra koncentrál.*
- Remélem nem, mert akkor csak kerüljön a kezeim közé, egy életre elveszem a kedvét a tréfálkozástól. *Éli bele magát.*
- Elkapom, lekötözöm egy székhez, majd borsot török az orra alá és ha jól kitüsszögte magát jöhet a hagymaaprítás. *Dörzsöli össze tenyerét ádáz vigyorral, majd legyint.*
- Kár, hogy sosem volt kenyerem a bosszúállás. *Nevet.*
- Pedig már elhitted mi? Azt gondoltad képes lennék ilyesmire. *Villantja rá huncutabbik vigyorát, melynek hatására szemei apró holdacskákká szűkülnek, de még így is látszik csillogásuk, arcán pedig mosolygödrök képződnek.*
- Azt már próbáltam. *Bök fejével abba az irányba ahol az imént megtalálta.*
- Sajnos nem jött le tőle, bár picit halványodott, vagy nem is. Őszintén már nem tudom. *Pillant fel a tudósra. Talán Kalkerolk az egyetlen gnóm aki képes kizökkenteni magabiztosságából. Mellette mindig olyan kis butának érzi magát, pedig tudja, hogy nem az és mégis. Halk sóhaj hagyja el ajkát.*
- Miért van az, hogy melletted mindig elbizonytalanodom? *Áll meg ő is, hogy kellő nyugalommal körbe nézhessen.*
- Arra lesz a menet. *Mutat a Dokkok irányába, hogy társa is tudja és ne érezze úgy, hogy csak úgy mennek a vakvilágba, bár annak is megvan a varázsa.*
- Még elpirulok. *Mondja már most enyhén elvörösödve.*
- Képzelem mennyi ilyet találtál előttem. *Ölt nyelvet nevetve, remélve barátja veszi a lapot és ugrik a nem is oly burkolt utalásra.*
- Hát én csak úgy... *Von vállat.*
- Jártam a nagyvilágot. *Illegeti magát megint, aztán felnéz az égre. Annyi mindent akart mondani és hirtelen semmi sem jut eszébe. Rápillant a mellette haladóra.*
- Néha elképzeltem, hogy újra látlak és egy darabig volt is egy füzetem amibe vezettem mit mondanék neked, de az elveszett, nekem pedig most semmi értelmes nem jut az eszembe. *Csügged le, s belerúg egy kőbe.*
- Néha ijesztően komoly tudsz ám lenni. *Vágja zsebre kezeit úgy baktat mellette, s tekintetét igyekszik elkerülni.*
- Lenne kedved velem jönni a Grombar kastélyba? Szívesen megnézném. Elég sok legenda kering róla, de előtte a piacon nem ártana beszereznem pár dolgot. A kötelem például elfogyott pedig az alap dolog. *Mosolyog rá.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-09 17:30:36
Üzenet elküldve: 2012-09-09 17:30:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Saját léptei zaja (vagy inkább kusza gondolatai) miatt nem hallja meg, hogy tette követőre talált, egészen addig, míg a férfi meg nem szólítja.*
- Ne koptasd a nevem feleslegesen. *Válaszol, és már ki is ért a partra. "Úgy látszik a cicavirágnak megjött az esze. Vagy éppen teljesen elment neki." Mindirra csöndben hallgatja az elnézést kérő szavakat, majd vet egy oldalpillantást az ifjúra. "Egy hazug, aki bocsánatot kér? Érdekes..."* Felejtsük el. *Fordul Pyrkon irányába, hogy elfogadhassa a felkínált kezet.
Hamarosan az evezősök is mellettük teremnek, persze csak miután a párocska hölgy tagja visszautasítja a beszélgetés lehetőségét. Nanaia ezután hosszú monológot tart, ami a kalóz szerint csak időpazarlás. Valamilyen szinten igaza is van a vörös hajúnak, elvégre már túlságosan elbénázta a dolgokat ahhoz a nő, hogy ennyivel kibékítse az erősebb nem képviselőit. "Arany virágszál, ne oszd az észt, mert a végén elfogy."
Mielőtt kezében érezhetné felé nyújtott vérest naplót, a tanulatlan, Nanaia befolyása alatt álló Gorduzar elveszi előle, és rövid vizsgálódás után kijelenti a legnyilvánvalóbbat: hajó kell.*
- Na ne! Komolyan? Nem is gondoltam volna! *Gúnnyal fűszerezett iróniával a hangjában mondja el véleményét, azután ruhájába rejti menekülésük egyetlenem zálogát, legvégül pedig megindul társa után.
A Kikötő, mint mindig, most is egy nyüzsgő hangyabolyra emlékezteti Mindirrát a sok sürgő-forgó emberrel. Normális esetben pontosan tudná, még ebben a nagy forgatagban is, hogy kihez fordulhatnak hajó ügyben, de most se pénzük, se idejük nincs erre. Nincs mese, ha életben akarnak maradni, kénytelenek lesznek elkötni egyet.
"Melyiket, és hogyan?" Fürkésző szemeivel a tömeget vizsgálja, s ekkor megpillantja 'megmentőjüket' egy öreg, falábú hajótulajdonos személyében. "Hazudik. Egészen biztos hazudik."*
- Eszetlen, ne mutogass! *Rivall rá Égimeszelőre, és csak remélni tudja, hogy az öreg nem vette észre a férfi megnyilvánulását.* Várnunk kell addig, amíg betér valahova. Nem nekünk nem elég, hogy csak elmegy. *Néhány perc elteltével Mindirra szavai alátámasztást nyernek, ugyanis az ellopásra kiszemelt tengerjáró tulajdonosa vissza-visszanéz, még akkor is, ha már messze jár.*
- Itt az idő. Sietni kell, lehet csak néhány percünk van. *Jelenti be hosszas hallgatás után, mikor a falábú eltűnik a Rumos Rókalyukban. Ő maga azonnal el is indul a kiszemelt célpont felé, majd abban az esetben, ha kis csapat tagjai is vele tartanak utasítások egész hadával látja el őket, hiszen neki nem idegen a hajólopás tudománya.*
*Saját léptei zaja (vagy inkább kusza gondolatai) miatt nem hallja meg, hogy tette követőre talált, egészen addig, míg a férfi meg nem szólítja.*
- Ne koptasd a nevem feleslegesen. *Válaszol, és már ki is ért a partra. "Úgy látszik a cicavirágnak megjött az esze. Vagy éppen teljesen elment neki." Mindirra csöndben hallgatja az elnézést kérő szavakat, majd vet egy oldalpillantást az ifjúra. "Egy hazug, aki bocsánatot kér? Érdekes..."* Felejtsük el. *Fordul Pyrkon irányába, hogy elfogadhassa a felkínált kezet.
Hamarosan az evezősök is mellettük teremnek, persze csak miután a párocska hölgy tagja visszautasítja a beszélgetés lehetőségét. Nanaia ezután hosszú monológot tart, ami a kalóz szerint csak időpazarlás. Valamilyen szinten igaza is van a vörös hajúnak, elvégre már túlságosan elbénázta a dolgokat ahhoz a nő, hogy ennyivel kibékítse az erősebb nem képviselőit. "Arany virágszál, ne oszd az észt, mert a végén elfogy."
Mielőtt kezében érezhetné felé nyújtott vérest naplót, a tanulatlan, Nanaia befolyása alatt álló Gorduzar elveszi előle, és rövid vizsgálódás után kijelenti a legnyilvánvalóbbat: hajó kell.*
- Na ne! Komolyan? Nem is gondoltam volna! *Gúnnyal fűszerezett iróniával a hangjában mondja el véleményét, azután ruhájába rejti menekülésük egyetlenem zálogát, legvégül pedig megindul társa után.
A Kikötő, mint mindig, most is egy nyüzsgő hangyabolyra emlékezteti Mindirrát a sok sürgő-forgó emberrel. Normális esetben pontosan tudná, még ebben a nagy forgatagban is, hogy kihez fordulhatnak hajó ügyben, de most se pénzük, se idejük nincs erre. Nincs mese, ha életben akarnak maradni, kénytelenek lesznek elkötni egyet.
"Melyiket, és hogyan?" Fürkésző szemeivel a tömeget vizsgálja, s ekkor megpillantja 'megmentőjüket' egy öreg, falábú hajótulajdonos személyében. "Hazudik. Egészen biztos hazudik."*
- Eszetlen, ne mutogass! *Rivall rá Égimeszelőre, és csak remélni tudja, hogy az öreg nem vette észre a férfi megnyilvánulását.* Várnunk kell addig, amíg betér valahova. Nem nekünk nem elég, hogy csak elmegy. *Néhány perc elteltével Mindirra szavai alátámasztást nyernek, ugyanis az ellopásra kiszemelt tengerjáró tulajdonosa vissza-visszanéz, még akkor is, ha már messze jár.*
- Itt az idő. Sietni kell, lehet csak néhány percünk van. *Jelenti be hosszas hallgatás után, mikor a falábú eltűnik a Rumos Rókalyukban. Ő maga azonnal el is indul a kiszemelt célpont felé, majd abban az esetben, ha kis csapat tagjai is vele tartanak utasítások egész hadával látja el őket, hiszen neki nem idegen a hajólopás tudománya.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-09 16:25:04
Üzenet elküldve: 2012-09-09 16:25:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A Mélység Szemei//
*A bók hallatán orcáját pirosra színezi a szemérmesség, szégyenlősen süti le szemeit és félszegen elmosolyodik. Lelkét melegség járja át Alinar kellemesen duruzsoló hangja hallatán, bár fájdalmát nem feledtethetik az ékes szavak, enyhíthetik annyira, hogy könnyebben formálja beszédét. Puha kezét a férfi tenyerébe helyezi, s könnyedén emelkedik fel a szikláról, egy finom biccentéssel köszöni meg a gesztust, majd szólásra nyitja ajkait ismét.*
- Ennek igazán örvendek, tudja már több hete egyedül utazom és ritka az ilyen szívélyes beszélgetőpartner. Ezért is vártam annyira Nővéremet, hogy végre halljak valamit a hazaiakról, de...
*Hangja kicsit elcsuklik, ezért nem is kívánja folytatni a mondatot, csak újra lesüti szemeit és csendben kémleli a lába előtt heverő kis kavicsot, ekkor teríti vállára Alinar a köpönyeget, s ez a mozzanat menti meg attól, hogy alámerüljön a néma önmarcangolásba, s hogy magát kezdje okolni, amiért a távoli rokon ilyen nagy bajba keveredett. Kissé fátyolos tekintettel pillant fel a férfira, telt ajkára rögtön finom ívű mosoly rajzolódik, s egy könnycsepp ugyan legördül arcán mégis úgy tűnik valamennyire megkönnyebbülten szólal fel újra.*
- Köszönöm kedvességét, nem jellemző rám, hogy fáznék, jól tűröm általában a hideget, de most talán valóban elkel még egy köpönyeg. De kérem, ha szüksége van rá szóljon azon nyomban, lelkemre venném, ha miattam hűlne meg!
*Előkelő, kecses léptekkel indul meg a férfi oldalán a Kikötő felé, szemei lelkes kíváncsisággal fürkészik a mellette haladó arcát, kellemes érzés keríti hatalmába, issza a férfi szavait, melyek olyan gyönyörűen csengenek, mintha csak egy bárd fűzte volna össze őket. Kataleiát mindig elbűvölte népének sokszínűsége, s bár nem tulajdonít különösebb jelentőséget a származásnak, ezzel magyarázza most magában a férfi elbűvölő szóforgatását. Szíve hevesebben dobban, mikor Alinarról kiderül, hogy a természet kedvelője, rokonlélekként tekint rá kit azonnal szívébe zár. Ez az ami számára mindennél fontosabb, hogy tiszteljék azt ahonnan jöttek, hisz Szülőanyjuk az Erdő, bár sajnos erről sok gyermeke megfeledkezik.*
- Magam is a Természet szerelmese vagyok, részben ez az ami utazásra késztetett. Egy távoli falucskából jöttem, javarészt elfek lakta terület, az emberek kisebbségben vannak ott. Nem tudom, hogy kik voltak az igazi szüleim, szinte az egész falu a családommá lett, különösen az idős mágus, akit mindig csak Papónak hívtam. Sok mindenre megtanított, de mindenre ő sem tudott, ez tehát a másik ok, amiért vándorolni kezdtem, hogy minél többet tanulhassak a mágiáról. Nincs más vágyam csak viszonozni mindazt, amit ezidáig kaptam, s megvallom szeretném egy kicsit jobbá tenni a világot, segíteni. Tudom ostoba gondolatnak tűnhet, de ez lenne szívem leghőbb vágya, s már akkor is boldog lennék, ha egy valakin segíthetnék. Remélem nem sérti meg közvetlenségem, de boldoggá tenne, ha inkább tegeződnénk, számomra túlságosan távolságtartó ez a magázódás. Bocsássa meg, ha tolakodásnak véli nem kívánom erőltetni!
*Oly sokáig feledkezett bele mondandójába, hogy fel sem tűnt neki, hogy már a Kikötő utcáin sétálnak, s hamarosan megpillantja a fogadó cégérét, mely hívogatóan himbálózik az ajtó felett.*
- Ilyen sokat fecsegtem volna? Bocsásson meg, tudja néha megfeledkezem magamról, nyugodtan figyelmeztessen ha elragadtatnám magam!
A hozzászólás írója (Kataleia Parthenia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.09 16:35:28
*A bók hallatán orcáját pirosra színezi a szemérmesség, szégyenlősen süti le szemeit és félszegen elmosolyodik. Lelkét melegség járja át Alinar kellemesen duruzsoló hangja hallatán, bár fájdalmát nem feledtethetik az ékes szavak, enyhíthetik annyira, hogy könnyebben formálja beszédét. Puha kezét a férfi tenyerébe helyezi, s könnyedén emelkedik fel a szikláról, egy finom biccentéssel köszöni meg a gesztust, majd szólásra nyitja ajkait ismét.*
- Ennek igazán örvendek, tudja már több hete egyedül utazom és ritka az ilyen szívélyes beszélgetőpartner. Ezért is vártam annyira Nővéremet, hogy végre halljak valamit a hazaiakról, de...
*Hangja kicsit elcsuklik, ezért nem is kívánja folytatni a mondatot, csak újra lesüti szemeit és csendben kémleli a lába előtt heverő kis kavicsot, ekkor teríti vállára Alinar a köpönyeget, s ez a mozzanat menti meg attól, hogy alámerüljön a néma önmarcangolásba, s hogy magát kezdje okolni, amiért a távoli rokon ilyen nagy bajba keveredett. Kissé fátyolos tekintettel pillant fel a férfira, telt ajkára rögtön finom ívű mosoly rajzolódik, s egy könnycsepp ugyan legördül arcán mégis úgy tűnik valamennyire megkönnyebbülten szólal fel újra.*
- Köszönöm kedvességét, nem jellemző rám, hogy fáznék, jól tűröm általában a hideget, de most talán valóban elkel még egy köpönyeg. De kérem, ha szüksége van rá szóljon azon nyomban, lelkemre venném, ha miattam hűlne meg!
*Előkelő, kecses léptekkel indul meg a férfi oldalán a Kikötő felé, szemei lelkes kíváncsisággal fürkészik a mellette haladó arcát, kellemes érzés keríti hatalmába, issza a férfi szavait, melyek olyan gyönyörűen csengenek, mintha csak egy bárd fűzte volna össze őket. Kataleiát mindig elbűvölte népének sokszínűsége, s bár nem tulajdonít különösebb jelentőséget a származásnak, ezzel magyarázza most magában a férfi elbűvölő szóforgatását. Szíve hevesebben dobban, mikor Alinarról kiderül, hogy a természet kedvelője, rokonlélekként tekint rá kit azonnal szívébe zár. Ez az ami számára mindennél fontosabb, hogy tiszteljék azt ahonnan jöttek, hisz Szülőanyjuk az Erdő, bár sajnos erről sok gyermeke megfeledkezik.*
- Magam is a Természet szerelmese vagyok, részben ez az ami utazásra késztetett. Egy távoli falucskából jöttem, javarészt elfek lakta terület, az emberek kisebbségben vannak ott. Nem tudom, hogy kik voltak az igazi szüleim, szinte az egész falu a családommá lett, különösen az idős mágus, akit mindig csak Papónak hívtam. Sok mindenre megtanított, de mindenre ő sem tudott, ez tehát a másik ok, amiért vándorolni kezdtem, hogy minél többet tanulhassak a mágiáról. Nincs más vágyam csak viszonozni mindazt, amit ezidáig kaptam, s megvallom szeretném egy kicsit jobbá tenni a világot, segíteni. Tudom ostoba gondolatnak tűnhet, de ez lenne szívem leghőbb vágya, s már akkor is boldog lennék, ha egy valakin segíthetnék. Remélem nem sérti meg közvetlenségem, de boldoggá tenne, ha inkább tegeződnénk, számomra túlságosan távolságtartó ez a magázódás. Bocsássa meg, ha tolakodásnak véli nem kívánom erőltetni!
*Oly sokáig feledkezett bele mondandójába, hogy fel sem tűnt neki, hogy már a Kikötő utcáin sétálnak, s hamarosan megpillantja a fogadó cégérét, mely hívogatóan himbálózik az ajtó felett.*
- Ilyen sokat fecsegtem volna? Bocsásson meg, tudja néha megfeledkezem magamról, nyugodtan figyelmeztessen ha elragadtatnám magam!
A hozzászólás írója (Kataleia Parthenia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.09 16:35:28
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-07 20:37:12
Üzenet elküldve: 2012-09-07 20:37:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A Mélység Szemei//
- Nincs miért hálálkodnia, szép hölgyem, csak tartson ki. Attól pedig ne féljen, hogy a terhemre volna, szeretem a társaságot *mosolyog bíztatóan a szép arcú lányra, majd kezét nyújtja, hogy e kedves gesztussal felsegíthesse a szikláról. Amennyiben Kataleia elfogadta segítségét és feláll a kődarabról, leemeli onnét zöld, finom anyagból szőtt úti köpenyét. Közben hallgatja, és bár elszomorítja a téma, de örül, hogy a lány ilyen kitartó és elhatározott. Szereti az ilyen kivételes egyéneket, akik nem roppannak össze csak úgy akárminek a terhe alatt, és mindig előre néznek a jövő homályos, ámde lehetőségekkel tarkán gazdagított fátylába, mely mindig ott lebeg a fejük fölött.
Persze nem csak azért olyan csöndes, mert udvariasságból végigóhajtja hallgatni a szép elf hölgyeményt, hanem míg ő nem beszél, addig Parthenia igen, és mit is mondhatna... Elbűvöli a selymes, cirógató hang, ami füleinek szinte tavaszi, gyöngéd ének, és mi melegséggel tölti el az elf szívet.
Minekután Kataleia szavai megakadnak, enyhe fáziskéséssel reagál csak, annyira elmélyült a gyönyörűséges beszéd fülelésében.*
- Akkor, induljunk a kikötő felé, onnét pedig csak rövid séta lesz a fogadó, amiként észrevételeztem idefelé vezető utam során. Ezt pedig fogadja el... *teríti a lány vállára a zöld színű köpenyt, hogy ne fázzon annyira.* Bár szép öltözékéhez nem illik ezen egyszerű férfi darab, de tán némi melegséggel szolgálhat, míg oda nem érünk... *duruzsolja kedvesen, és csak ezután indul el mellette a céljuk felé. Közben nyugodtan, kedvesen mosolyog, és nemigen hagy sok gondolkodási időt Kataleiának. Mondjuk hozzászokott, hogy eddig elf társa, Ardrian tartotta őt szóval, de neki sincs mire panaszkodnia, ha épp csöndesebb útitársat találhat maga mellett.*
- Remélem nem bánja, ha kicsit megtöröm a csendet, annak reményében, hogy jobban megismerhessem. Bár nem tudom, mit mond Önnek családnevem, de a szomszédos városból, Artheniorból származom, nemesi család sarjaként. Miként a fák szeretetét jobban szívlelem, nem igazán áll hozzám közel a városi elfek magasztos, gőgös élete, ekképp kerültem számomra ezen ismeretlen helyre, kalandok után koslatva. Sajnálatos, hogy épp ilyen módon jutott ki részem az élet nagy izgalmaiból, de még mélyen remélem, hogy kedvező lesz a történések kimenetele számunkra *magyarázza visszafogott, ámde jól hallató, férfias hangján. Persze nem kell oly mély, öblös szavakat képzelni ajkaira, inkább jellemző rá a lágy, simogató, valami megmagyarázhatatlan mélységet rejtő hang, ami a tündék népére oly jellemző. Főként e nemes ifjúra, kinek az illemet és a szép beszédet külön kellett gyakorolnia minduntalan.*
- Talán bemutatkozásnak megfelelhet, de ha bármire kíváncsi volna még, én szívesen meghallgatom. Amiként azt is örömmel hallanám, hogy Ön merről származik, és honnét ez a hatalmas erő, amit kegyedben érzek? *puhatolózik finoman, egyáltalán nem tolakodóan.
Persze azt sem bánja, ha Kataleia nem osztja meg vele a kérdéseire a válaszokat, bár eddig nem úgy ismerte meg a hölgyet, aki túl zárkózott és rideg volna.
Mosolya közben még mindig ott ül fiatal, sima arcán, hosszú szőke, hátul egy tincsben összefonott haja pedig vadul leng a parti, hűvös szélben, ahogy egyre előrébb haladnak. Ha így beszélgetnek, hamar el fogják érni a kikötőt, aminek épületeit, hatalmas hajóit és a sok-sok embert már tőlük is jól látni.
Amennyiben a lány válaszol, az idő alatt meg is érkeznek céljuk egyik állomására, de még túl korai az időpont a Tengeri Patkány felkutatására, így automatikusan veszi az irányt a Rumos Rókalyuk felé, melynek háromszintes épülete kimagaslik a könyéken.*
- Nincs miért hálálkodnia, szép hölgyem, csak tartson ki. Attól pedig ne féljen, hogy a terhemre volna, szeretem a társaságot *mosolyog bíztatóan a szép arcú lányra, majd kezét nyújtja, hogy e kedves gesztussal felsegíthesse a szikláról. Amennyiben Kataleia elfogadta segítségét és feláll a kődarabról, leemeli onnét zöld, finom anyagból szőtt úti köpenyét. Közben hallgatja, és bár elszomorítja a téma, de örül, hogy a lány ilyen kitartó és elhatározott. Szereti az ilyen kivételes egyéneket, akik nem roppannak össze csak úgy akárminek a terhe alatt, és mindig előre néznek a jövő homályos, ámde lehetőségekkel tarkán gazdagított fátylába, mely mindig ott lebeg a fejük fölött.
Persze nem csak azért olyan csöndes, mert udvariasságból végigóhajtja hallgatni a szép elf hölgyeményt, hanem míg ő nem beszél, addig Parthenia igen, és mit is mondhatna... Elbűvöli a selymes, cirógató hang, ami füleinek szinte tavaszi, gyöngéd ének, és mi melegséggel tölti el az elf szívet.
Minekután Kataleia szavai megakadnak, enyhe fáziskéséssel reagál csak, annyira elmélyült a gyönyörűséges beszéd fülelésében.*
- Akkor, induljunk a kikötő felé, onnét pedig csak rövid séta lesz a fogadó, amiként észrevételeztem idefelé vezető utam során. Ezt pedig fogadja el... *teríti a lány vállára a zöld színű köpenyt, hogy ne fázzon annyira.* Bár szép öltözékéhez nem illik ezen egyszerű férfi darab, de tán némi melegséggel szolgálhat, míg oda nem érünk... *duruzsolja kedvesen, és csak ezután indul el mellette a céljuk felé. Közben nyugodtan, kedvesen mosolyog, és nemigen hagy sok gondolkodási időt Kataleiának. Mondjuk hozzászokott, hogy eddig elf társa, Ardrian tartotta őt szóval, de neki sincs mire panaszkodnia, ha épp csöndesebb útitársat találhat maga mellett.*
- Remélem nem bánja, ha kicsit megtöröm a csendet, annak reményében, hogy jobban megismerhessem. Bár nem tudom, mit mond Önnek családnevem, de a szomszédos városból, Artheniorból származom, nemesi család sarjaként. Miként a fák szeretetét jobban szívlelem, nem igazán áll hozzám közel a városi elfek magasztos, gőgös élete, ekképp kerültem számomra ezen ismeretlen helyre, kalandok után koslatva. Sajnálatos, hogy épp ilyen módon jutott ki részem az élet nagy izgalmaiból, de még mélyen remélem, hogy kedvező lesz a történések kimenetele számunkra *magyarázza visszafogott, ámde jól hallató, férfias hangján. Persze nem kell oly mély, öblös szavakat képzelni ajkaira, inkább jellemző rá a lágy, simogató, valami megmagyarázhatatlan mélységet rejtő hang, ami a tündék népére oly jellemző. Főként e nemes ifjúra, kinek az illemet és a szép beszédet külön kellett gyakorolnia minduntalan.*
- Talán bemutatkozásnak megfelelhet, de ha bármire kíváncsi volna még, én szívesen meghallgatom. Amiként azt is örömmel hallanám, hogy Ön merről származik, és honnét ez a hatalmas erő, amit kegyedben érzek? *puhatolózik finoman, egyáltalán nem tolakodóan.
Persze azt sem bánja, ha Kataleia nem osztja meg vele a kérdéseire a válaszokat, bár eddig nem úgy ismerte meg a hölgyet, aki túl zárkózott és rideg volna.
Mosolya közben még mindig ott ül fiatal, sima arcán, hosszú szőke, hátul egy tincsben összefonott haja pedig vadul leng a parti, hűvös szélben, ahogy egyre előrébb haladnak. Ha így beszélgetnek, hamar el fogják érni a kikötőt, aminek épületeit, hatalmas hajóit és a sok-sok embert már tőlük is jól látni.
Amennyiben a lány válaszol, az idő alatt meg is érkeznek céljuk egyik állomására, de még túl korai az időpont a Tengeri Patkány felkutatására, így automatikusan veszi az irányt a Rumos Rókalyuk felé, melynek háromszintes épülete kimagaslik a könyéken.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 20:53:46
Üzenet elküldve: 2012-09-06 20:53:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*A nő elutasítja a két perces beszélgetést, ami szerinte nem olyan nagy idő az idejükből.Nem mutatja jelét nemtetszésének, inkább morog egyet.Biccent még egyet,hogy a szavakat tudomásul vette, azzal le vannak tudva a többiek.
"Én marakodok? Mindenki normálatlannak tartott az elején, cöhh a fene esne beléjük."Már ha azt hinnék, hogy neki nincs meg a józan esze, akkor Nanaiától elveszi a papírost amit szereztek. Elkezd olvasni, amit talán a többiek döbbenettel vehetnek észre.Mikor végzett szó nélkül nyújtja át a papírost Mindirrának.*
-Ehhez hajó kell, szerintem valahol a tengeren.*Ennyit tud mondani a szöveg alapján, hogy aztán a kalóznő még mit fog hozzárakni az nem az ő dolga. Lassan haladnak a kikötő belseje felé és mint nagy ember figyelmesen nézi a hajókat. Egyszer csak felfigyel az öreg hangoskodó alakra aki nagyon nehezen hagyja el a saját otthonát.*
-Állj! Figyeljétek csak! Nem tudom ki az a alak de valami nagy ember lehet! Elhagyta azt a hajót.* Mutat rá a szép vitorlásra, aztán a következő ötlete támad.*
-Mi lenne ha elkötnénk?
*A nő elutasítja a két perces beszélgetést, ami szerinte nem olyan nagy idő az idejükből.Nem mutatja jelét nemtetszésének, inkább morog egyet.Biccent még egyet,hogy a szavakat tudomásul vette, azzal le vannak tudva a többiek.
"Én marakodok? Mindenki normálatlannak tartott az elején, cöhh a fene esne beléjük."Már ha azt hinnék, hogy neki nincs meg a józan esze, akkor Nanaiától elveszi a papírost amit szereztek. Elkezd olvasni, amit talán a többiek döbbenettel vehetnek észre.Mikor végzett szó nélkül nyújtja át a papírost Mindirrának.*
-Ehhez hajó kell, szerintem valahol a tengeren.*Ennyit tud mondani a szöveg alapján, hogy aztán a kalóznő még mit fog hozzárakni az nem az ő dolga. Lassan haladnak a kikötő belseje felé és mint nagy ember figyelmesen nézi a hajókat. Egyszer csak felfigyel az öreg hangoskodó alakra aki nagyon nehezen hagyja el a saját otthonát.*
-Állj! Figyeljétek csak! Nem tudom ki az a alak de valami nagy ember lehet! Elhagyta azt a hajót.* Mutat rá a szép vitorlásra, aztán a következő ötlete támad.*
-Mi lenne ha elkötnénk?
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 20:30:21
Üzenet elküldve: 2012-09-06 20:30:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Szép lassan kezd dugába dőlni minden, valóban nem ez volt amire számított. Pyrkon láthatóan zaklatott, amit Nanaia nem igazán ért, hiszen nem gondolta, hogy ennyire belebolondulhatott a férfi ilyen rövid idő alatt. Egy kicsit talán bántja is a dolog, számára nagyon szokatlan, hogy valakire ilyen hatással van. Gorduzar hirtelen ötletein viszont kevésbé lepődik már meg, elnéző mosollyal pillant rá és kedvesen szól hozzá.*
- Ne haragudj, de ezt a beszélgetést szerintem el kellene most halasztanunk! Ezzel egyetemben befejezhetnénk a marakodást is! Semmi jóra nem vezet! Mindenki a saját életéért küzd és ehhez össze kell fognunk, inkább segítsük egymást! Ha nem akarjuk rendben, de akkor se vesztegessük az időnket ilyen vitákra! Próbáljatok meg megnyugodni kérlek!
*Nyilván lesz aki nem nézi jó szemmel, hogy ismételten próbálja osztani az észt, de belátható, hogy felesleges idő és energiapazarlás ha tovább rágódnak azon, hogy ki mit csinál. Monológja után kis szünetet tart, s újra a naplóba tekint, valamint lehetőséget ad arra, hogy más is felszólaljon, ezután csendesen folytatja.*
- Nem ír semmi konkrétumot, mindössze annyit tudtam leszűrni, hogy Nyugatra kellene mennünk, de Mindirra fusd át te is ha gondolod, több szem többet lát.
*Ezzel átnyújtja a könyvet, s ha a nő megerősíti állítását útját a kikötő belseje felé veszi, s bízik benne, hogy majd válthat néhány őszinte szót Pyrkonnal. Ezúttal nem mesterkedik semmiben, csak egy fura érzés motoszkál benne, valami enyhe lelkiismeret furdaláshoz hasonló érzés, amit ezidáig sosem tapasztalt. Idegesítő bohócnak tartotta első benyomásra a férfit, de most mégis hiányzik neki az a lelkesedés, az üres fecsegés, a tragikus poénok és a végeláthatatlan bókok, amik elhagyták a férfi ajkait. Természetesen Gorduzarról sem feledkezik meg, a férfi nyilván nem is hagyná, hisz kimutatta már párszor, hogy szeretné magához láncolni a lányt. Amennyiben ismét erre készülne, Nanaia most kicsit távolságtartóbb, hagyja hogy esetleg vállát átkarolja, s így halad mellette, de nem bújik közel hozzá.*
*Szép lassan kezd dugába dőlni minden, valóban nem ez volt amire számított. Pyrkon láthatóan zaklatott, amit Nanaia nem igazán ért, hiszen nem gondolta, hogy ennyire belebolondulhatott a férfi ilyen rövid idő alatt. Egy kicsit talán bántja is a dolog, számára nagyon szokatlan, hogy valakire ilyen hatással van. Gorduzar hirtelen ötletein viszont kevésbé lepődik már meg, elnéző mosollyal pillant rá és kedvesen szól hozzá.*
- Ne haragudj, de ezt a beszélgetést szerintem el kellene most halasztanunk! Ezzel egyetemben befejezhetnénk a marakodást is! Semmi jóra nem vezet! Mindenki a saját életéért küzd és ehhez össze kell fognunk, inkább segítsük egymást! Ha nem akarjuk rendben, de akkor se vesztegessük az időnket ilyen vitákra! Próbáljatok meg megnyugodni kérlek!
*Nyilván lesz aki nem nézi jó szemmel, hogy ismételten próbálja osztani az észt, de belátható, hogy felesleges idő és energiapazarlás ha tovább rágódnak azon, hogy ki mit csinál. Monológja után kis szünetet tart, s újra a naplóba tekint, valamint lehetőséget ad arra, hogy más is felszólaljon, ezután csendesen folytatja.*
- Nem ír semmi konkrétumot, mindössze annyit tudtam leszűrni, hogy Nyugatra kellene mennünk, de Mindirra fusd át te is ha gondolod, több szem többet lát.
*Ezzel átnyújtja a könyvet, s ha a nő megerősíti állítását útját a kikötő belseje felé veszi, s bízik benne, hogy majd válthat néhány őszinte szót Pyrkonnal. Ezúttal nem mesterkedik semmiben, csak egy fura érzés motoszkál benne, valami enyhe lelkiismeret furdaláshoz hasonló érzés, amit ezidáig sosem tapasztalt. Idegesítő bohócnak tartotta első benyomásra a férfit, de most mégis hiányzik neki az a lelkesedés, az üres fecsegés, a tragikus poénok és a végeláthatatlan bókok, amik elhagyták a férfi ajkait. Természetesen Gorduzarról sem feledkezik meg, a férfi nyilván nem is hagyná, hisz kimutatta már párszor, hogy szeretné magához láncolni a lányt. Amennyiben ismét erre készülne, Nanaia most kicsit távolságtartóbb, hagyja hogy esetleg vállát átkarolja, s így halad mellette, de nem bújik közel hozzá.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 15:45:52
Üzenet elküldve: 2012-09-06 15:45:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mivara//
*Sokáig ölelte át a lányt, nagyon örült neki, hogy újra láthatta. Majd figyelmesen meghallgatta a mondandóját a tündérről, de többször is rákérdezett, arra.*
- biztos nem egy fajtársunk, vagy egy alacsony ember volt, ki tréfát akart űzni?
*Majd a következő megszólalása után, mosoly ült ki arcára.*
- Persze, hogy értem. Ez tényleg elgondolkoztató, mert ha nem úgy született biztos nem egy tündér. Vagy talán egy meglehetősen furcsa mágia áldozata lett.
*A töprengések és a hipotézisek elvetése után tűnődik, hogy miket is hallott erről a helyről. Bár nem túl sokat, így a lányra bízta. Bár tett javaslatokat, hogy mehetnének kijjebb a kikötőtől a tenger irányába, mert hallotta, hogy vannak itt szigetek, amikre kíváncsi. *
- Az úti felszerelésemben van. Majd ha járunk a laborom irányában, amit itt béreltem, akkor adok neked, bár talán a tenger sós vize is elég lesz.
*Jegyzi meg komor hangon. És leállásával jelezte, hogy a lány mennyen elöl, mert ő erre még nem járt. *
- Hát sok fele jártam, városról városra, kérdezősködtem, egy bizonyos aranyos tekintetű, folyton mosolygó barnahajú gnóm ifjúhölgyről. Miközben gyűjtöttem alapanyagokat, és árultam a városbelieknek. Nem rég adtak egy egész szép összeget az egyik felfedezésemért. Na te jössz.
*Néz a lányra barátságos tekintettel.*
*Sokáig ölelte át a lányt, nagyon örült neki, hogy újra láthatta. Majd figyelmesen meghallgatta a mondandóját a tündérről, de többször is rákérdezett, arra.*
- biztos nem egy fajtársunk, vagy egy alacsony ember volt, ki tréfát akart űzni?
*Majd a következő megszólalása után, mosoly ült ki arcára.*
- Persze, hogy értem. Ez tényleg elgondolkoztató, mert ha nem úgy született biztos nem egy tündér. Vagy talán egy meglehetősen furcsa mágia áldozata lett.
*A töprengések és a hipotézisek elvetése után tűnődik, hogy miket is hallott erről a helyről. Bár nem túl sokat, így a lányra bízta. Bár tett javaslatokat, hogy mehetnének kijjebb a kikötőtől a tenger irányába, mert hallotta, hogy vannak itt szigetek, amikre kíváncsi. *
- Az úti felszerelésemben van. Majd ha járunk a laborom irányában, amit itt béreltem, akkor adok neked, bár talán a tenger sós vize is elég lesz.
*Jegyzi meg komor hangon. És leállásával jelezte, hogy a lány mennyen elöl, mert ő erre még nem járt. *
- Hát sok fele jártam, városról városra, kérdezősködtem, egy bizonyos aranyos tekintetű, folyton mosolygó barnahajú gnóm ifjúhölgyről. Miközben gyűjtöttem alapanyagokat, és árultam a városbelieknek. Nem rég adtak egy egész szép összeget az egyik felfedezésemért. Na te jössz.
*Néz a lányra barátságos tekintettel.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 00:58:52
Üzenet elküldve: 2012-09-06 00:58:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*// Árnyak a Sötétben //
*Fodrozódó hullámokon piheg egy hajó. Látszik, hogy nem vízi szállításra és hajókázásra használják. A kötelek, melyekkel a parthoz van kötve már szinte megkövültek. Öbölben volt szokás már nem használt, vagy hajózásra alkalmatlan járműveket fogadóként hasznosítani. Úgy tűnik az ismeretlen partokon hasonló divat hullám söpört végig.*
*Fodrozódó hullámokon piheg egy hajó. Látszik, hogy nem vízi szállításra és hajókázásra használják. A kötelek, melyekkel a parthoz van kötve már szinte megkövültek. Öbölben volt szokás már nem használt, vagy hajózásra alkalmatlan járműveket fogadóként hasznosítani. Úgy tűnik az ismeretlen partokon hasonló divat hullám söpört végig.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:53:28
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:53:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Alig pár óra leforgása alatt temérdek esemény történt, mely egy gyengébb lelkületű egyént minden bizonnyal nagyon megviselt volna - bár a csapat tagjai nagyon kitartóak, a széthúzás mégis érezhető. Pedig valóban, a kalózleányzónak van igaza, s egy ilyen helyzetben mindenkinek nyitnia kellene mindenki felé, nem pedig csak egy ember felé, vagy éppen senki felé.
Ahogy mindenki kilép a csónakból, a négyes meg is indul a kikötő forgatagába. Sokat ugyan nem tudnak az úticélról, sem arról, hogy pontosan hova igyekeznek, csupán egy rejtélyes, baljóslatú szigetről ír a napló, mely nyugatra van. Hogy hol, azt nem lehet tudni... Emellett még az odaút is kétes, hiszen ezzel az apró csónakkal túlságosan kockázatos kievezni a nyílt vízre. Így hát más ötletet kell találni...
Matrózok, munkások, lébecolók tömegei téblábolnak a parton, a hajók között - no meg egy falábú öregember, ki éppen nagy hanggal száll le a hajójáról.*
- Na, az én legénységem majd megvár a fedélzeten, így hát senkinek semmi esélye nincs arra, hogy ellopja!
*Mondja túlzott hangossággal, nagyon feltűnően, ami a szemfüles tagok fejébe szöget üthet: nem olyan biztos, hogy az a legénység a hajón tartózkodik... Ha egyáltalán léteznek.
Az öreg vár még egy jó negyed órát, megfigyel minden arra járót, ki a hajójára akárcsak egy pillantást is vet, végül hirtelen kopogó lába beleolvad a tömegbe, s megindul a Rumos Rókalyuk felé sietősen. Eközben mindvégig hátrapillant, figyelve a hajóját, majd a fogadó ajtajában eltűnik. Nagy valószínűséggel csak szomját vagy étkét akarja csillapítani, így egy tíz percen belül vissza is fog térni.
Itt az idő...*
*Alig pár óra leforgása alatt temérdek esemény történt, mely egy gyengébb lelkületű egyént minden bizonnyal nagyon megviselt volna - bár a csapat tagjai nagyon kitartóak, a széthúzás mégis érezhető. Pedig valóban, a kalózleányzónak van igaza, s egy ilyen helyzetben mindenkinek nyitnia kellene mindenki felé, nem pedig csak egy ember felé, vagy éppen senki felé.
Ahogy mindenki kilép a csónakból, a négyes meg is indul a kikötő forgatagába. Sokat ugyan nem tudnak az úticélról, sem arról, hogy pontosan hova igyekeznek, csupán egy rejtélyes, baljóslatú szigetről ír a napló, mely nyugatra van. Hogy hol, azt nem lehet tudni... Emellett még az odaút is kétes, hiszen ezzel az apró csónakkal túlságosan kockázatos kievezni a nyílt vízre. Így hát más ötletet kell találni...
Matrózok, munkások, lébecolók tömegei téblábolnak a parton, a hajók között - no meg egy falábú öregember, ki éppen nagy hanggal száll le a hajójáról.*
- Na, az én legénységem majd megvár a fedélzeten, így hát senkinek semmi esélye nincs arra, hogy ellopja!
*Mondja túlzott hangossággal, nagyon feltűnően, ami a szemfüles tagok fejébe szöget üthet: nem olyan biztos, hogy az a legénység a hajón tartózkodik... Ha egyáltalán léteznek.
Az öreg vár még egy jó negyed órát, megfigyel minden arra járót, ki a hajójára akárcsak egy pillantást is vet, végül hirtelen kopogó lába beleolvad a tömegbe, s megindul a Rumos Rókalyuk felé sietősen. Eközben mindvégig hátrapillant, figyelve a hajóját, majd a fogadó ajtajában eltűnik. Nagy valószínűséggel csak szomját vagy étkét akarja csillapítani, így egy tíz percen belül vissza is fog térni.
Itt az idő...*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-05 13:50:13
Üzenet elküldve: 2012-09-05 13:50:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Még mindig szó nélkül tűri a történteket.Nanaia szavait sem méltatja válaszra. Gorduzar megnyilvánulására, már minél hamarabb ki akar szállni a ladikjukból. Mindirra szóvá is teszi a sértést és ahogy kiszáll, ő is csatlakozik hozzá. Nem volt tisztába vele, hogy még nem kötöttek ki és még mindig a vízben vannak, ezért kicsit meglepődik, mikor cipőjét víz éri. "Remek!" Nincs mit tenni, így követi a kalózlányt a part felé.*
-Mindirra!
*Szól oda a kalózlánynak és ha ő valamilyen módon tudtára adja, hogy mondhatja amit akar, akkor folytatja mondandóját.*
-E... Elnézést kérek, hogy hazudtam neked. A nevem -bár ezt már tudhatod- Pyrkon Dravok.
*Kezét, kézfogásra nyújtja és vet egy pillantást a csónakban lévő párocskára, ha még ott vannak.*
-Túl naiv voltam... Ez van... Vak voltam...
*Még mindig szó nélkül tűri a történteket.Nanaia szavait sem méltatja válaszra. Gorduzar megnyilvánulására, már minél hamarabb ki akar szállni a ladikjukból. Mindirra szóvá is teszi a sértést és ahogy kiszáll, ő is csatlakozik hozzá. Nem volt tisztába vele, hogy még nem kötöttek ki és még mindig a vízben vannak, ezért kicsit meglepődik, mikor cipőjét víz éri. "Remek!" Nincs mit tenni, így követi a kalózlányt a part felé.*
-Mindirra!
*Szól oda a kalózlánynak és ha ő valamilyen módon tudtára adja, hogy mondhatja amit akar, akkor folytatja mondandóját.*
-E... Elnézést kérek, hogy hazudtam neked. A nevem -bár ezt már tudhatod- Pyrkon Dravok.
*Kezét, kézfogásra nyújtja és vet egy pillantást a csónakban lévő párocskára, ha még ott vannak.*
-Túl naiv voltam... Ez van... Vak voltam...
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-04 22:59:52
Üzenet elküldve: 2012-09-04 22:59:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A tenger sós illata keveredik a halak és a vízben már holtan lubickoló tetemek fanyar, még is Iunu számára mámorító illatával. Az, akinek munkája a halál, és végcélja annak megismerése, hogy évszázadokig gyűjtött tudását tovább növelje, annak a hullaszag ezernyi nárcisz édes illatával ér fel. Bolond tudós asszony...ezek enyhe jelzők arra a jelenségre aki a dokkoktól a kikötőbe érve elégedett, már majdnem vérfagyasztó mosollyal kémlel egy felpuffadt hullát, amelyet a partra sodort a víz. Iunu-t és a benne élő tudatot sok mindennek nevezték, de nincs olyan szó mely megfelelően le tudná írni ezt az entitást.
Meghalt, megint. Mikor lesz végre vége ennek az örökös vándorlásnak, és mikor kerülhet vissza eredeti alakjába? A Nathannal folytatott harc megölte az előző gazdatestet, pedig hogy szerette azt. Magas volt, tűz vörös lóbonccal, és méregzöld szemekkel. A legközelebbi alkalmas test ez volt. Nem olyan sudár, és erős de még így sem nevezhető törékenynek. De még szoknia kell. Bensőjében már amúgy is két tudat él, most ha a tükörbe néz meg kell küzdenie azzal, hogy ne lepődjön meg minden alkalommal, és akarja szétverni az ólomtükröket maga körül.
Pár sirály kacagva száll el feje felett, ahogy Iunu végre abbahagyja a holttest bámulását és csodálását. Felboncolná, ha ugyan épp nem volna nappal és ki tudná halászni a testet. Ám nem célja azonnal bajba kerülni, elvégre csak most érkezett erre a számára még ismeretlen helyre. Csak remélni tudja, hogy errefelé is annyi szórakozást lel mint Corvuson. Jó volna megvetni itt a lábát, és újra építtetni laborját. Ketreceket oda beszerezni, abba persze mindenféle lényeket, akár humanoidokat akár bestiákat...az már mindegy. sajnos a kis lények által készített bonc asztalát otthon kellett hagynia, elégett a toronnyal együtt.
~Nathan, miért vagy ilyen bajos ifjú kis démon? Egyszer végleg le kell játszanunk az ügyünket...csak találjalak meg.~
Pöccinti fel hegyes süvegét szeméből ahogyan halkan roppan térde egyet. Rossz ez a test. Bőrkesztyűbe bújtatott ujjai félresöprik arcából a feketés vöröses tincseket, amiket a szél hordott oda. A sunyi rókaszemek fogadó feliratot keresnek a cégérek tengerében. S ha megleli a keresett feliratot lépései csak is arra vezethetik. mert hiába a felsőbbrendű lét, attól még enni aludni és főleg inni, jóféle matróz rumot azt kell.*
Meghalt, megint. Mikor lesz végre vége ennek az örökös vándorlásnak, és mikor kerülhet vissza eredeti alakjába? A Nathannal folytatott harc megölte az előző gazdatestet, pedig hogy szerette azt. Magas volt, tűz vörös lóbonccal, és méregzöld szemekkel. A legközelebbi alkalmas test ez volt. Nem olyan sudár, és erős de még így sem nevezhető törékenynek. De még szoknia kell. Bensőjében már amúgy is két tudat él, most ha a tükörbe néz meg kell küzdenie azzal, hogy ne lepődjön meg minden alkalommal, és akarja szétverni az ólomtükröket maga körül.
Pár sirály kacagva száll el feje felett, ahogy Iunu végre abbahagyja a holttest bámulását és csodálását. Felboncolná, ha ugyan épp nem volna nappal és ki tudná halászni a testet. Ám nem célja azonnal bajba kerülni, elvégre csak most érkezett erre a számára még ismeretlen helyre. Csak remélni tudja, hogy errefelé is annyi szórakozást lel mint Corvuson. Jó volna megvetni itt a lábát, és újra építtetni laborját. Ketreceket oda beszerezni, abba persze mindenféle lényeket, akár humanoidokat akár bestiákat...az már mindegy. sajnos a kis lények által készített bonc asztalát otthon kellett hagynia, elégett a toronnyal együtt.
~Nathan, miért vagy ilyen bajos ifjú kis démon? Egyszer végleg le kell játszanunk az ügyünket...csak találjalak meg.~
Pöccinti fel hegyes süvegét szeméből ahogyan halkan roppan térde egyet. Rossz ez a test. Bőrkesztyűbe bújtatott ujjai félresöprik arcából a feketés vöröses tincseket, amiket a szél hordott oda. A sunyi rókaszemek fogadó feliratot keresnek a cégérek tengerében. S ha megleli a keresett feliratot lépései csak is arra vezethetik. mert hiába a felsőbbrendű lét, attól még enni aludni és főleg inni, jóféle matróz rumot azt kell.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-04 20:30:27
Üzenet elküldve: 2012-09-04 20:30:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
"Nem vagyunk hasznosak?!" *Gorduzar kijelentésére egy pillanatra szinte homloka középig felcsúsznak szemöldökei. "Olyan nekem ne szóljon, akinek eddig minden cselekedetét, sőt gondolatát is, egy nőszemély irányította...!" Szikrákat szóró aranybarna íriszét fölemeli a kristályként tetszelgő vízfelszínről, s arcáról már csak megvetés olvasható le. Már képtelen türtőztetni magát, valamint némán tűrni a félkegyelmű izomtömeg viselkedését, és ennek hangot is ad.*
- Már ne haragudj, Égimeszelőkém, de ilyen sértést nem fogadok el olyantól, akinek még egy használható gondolata sem volt ezidáig. *Mondatához még egy gúnyos mosolyt is hozzátesz, azután pedig egyszerűen kilép a csónakból. Utóbbi tettét látszólag meggondolatlanul hajtja végre, de amint megáll a folyóban, azonnal lehet látni cselekedete miértjét, a víz itt már csizmája szárát sem éri el.
Társai helyzete jelen pillanatban nem foglalkoztatja. "Csinál, amit akar a szelídítő a két marhájával." Gondolja, és egy képzeletbeli legyintés keretében magabiztos léptekkel indul a part felé. A felcsapó víz nem gátolja a gyors haladásban, aminek köszönhetően előbb ér ki a partra, mint az evezősök. Kezeit csípőjére helyezve várja csapatát.*
- Ha kérhetném, ne most vonuljatok félre egy gyors mentre. *Veti oda látva a félmeztelen buzgalmát.* Előbb gyógyuljunk meg, aztán éntőlem azt csináltok, amit akartok, azzal, akivel akartok. *Hangja nem követelőző, sőt mi több, még indulatot sem lehet felfedezni benne, csak a színtiszta közöny járja át.* Ha mindenféleképpen menni akartok, akkor ide a naplót. *Nyújtja tenyerét a nő felé, abban az esetben ha a 'párocska' makacsnak bizonyulna.*
"Nem vagyunk hasznosak?!" *Gorduzar kijelentésére egy pillanatra szinte homloka középig felcsúsznak szemöldökei. "Olyan nekem ne szóljon, akinek eddig minden cselekedetét, sőt gondolatát is, egy nőszemély irányította...!" Szikrákat szóró aranybarna íriszét fölemeli a kristályként tetszelgő vízfelszínről, s arcáról már csak megvetés olvasható le. Már képtelen türtőztetni magát, valamint némán tűrni a félkegyelmű izomtömeg viselkedését, és ennek hangot is ad.*
- Már ne haragudj, Égimeszelőkém, de ilyen sértést nem fogadok el olyantól, akinek még egy használható gondolata sem volt ezidáig. *Mondatához még egy gúnyos mosolyt is hozzátesz, azután pedig egyszerűen kilép a csónakból. Utóbbi tettét látszólag meggondolatlanul hajtja végre, de amint megáll a folyóban, azonnal lehet látni cselekedete miértjét, a víz itt már csizmája szárát sem éri el.
Társai helyzete jelen pillanatban nem foglalkoztatja. "Csinál, amit akar a szelídítő a két marhájával." Gondolja, és egy képzeletbeli legyintés keretében magabiztos léptekkel indul a part felé. A felcsapó víz nem gátolja a gyors haladásban, aminek köszönhetően előbb ér ki a partra, mint az evezősök. Kezeit csípőjére helyezve várja csapatát.*
- Ha kérhetném, ne most vonuljatok félre egy gyors mentre. *Veti oda látva a félmeztelen buzgalmát.* Előbb gyógyuljunk meg, aztán éntőlem azt csináltok, amit akartok, azzal, akivel akartok. *Hangja nem követelőző, sőt mi több, még indulatot sem lehet felfedezni benne, csak a színtiszta közöny járja át.* Ha mindenféleképpen menni akartok, akkor ide a naplót. *Nyújtja tenyerét a nő felé, abban az esetben ha a 'párocska' makacsnak bizonyulna.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-04 12:53:11
Üzenet elküldve: 2012-09-04 12:53:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Kalkerolk//
- Igen? *Kérdez vissza csillogó szemekkel, majd illegetni kezdi magát, hogy aztán a rá jellemző hamarisággal nyomjon egy hatalmas cuppanóst a rőt arcára.*
- Te is nekem. *Zárja karjai közé ha hagyja, majd az ölelés után ránéz.*
- Igen, a legteljesebb mértékben. Ilyesmiben sosem hazudnék, neked meg pláne nem. *Tény Mívácska roppantul szeretett füllenteni, de barátját mindig beavatta csínyeibe, s a férfi ezek szerint azóta is teljes bizalmát élvezi.*
- Olyan, én is csodálkoztam ám. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen magasra is megnőhetnek, ráadásul szárny nélkül is életképesek. Bár azt nem kérdeztem mikor vesztette el. *Morfondírozik.*
- Mert ha így született akkor neki nem is olyan furcsa, viszont ellenkező esetben nagyon nehéz lehetett a hiányhoz hozzászoknia. Még nekem is furcsa, ha sokáig cipelek a hátamon egy táskát és leteszem. Jó nem pont ugyanaz, de majdnem. Érted ugye mit beszélek? *Pillant fel édesen.*
- Hát ha megtaláljuk valahol majd rávesszük, viszont nincs kedvem tovább itt rostokolni. Merre menjünk, mit javasolsz? *Mosolyog, s elcsitul, mert érdekli milyen okosságokat mond a másik.*
- Aham, Ecetíria. Ezt megjegyzem. *Persze rosszul, nem is ő lenne. Sosem volt jóban a hangzatos nevekkel, pont ezért szokott rá, hogy átkeresztelje a dolgokat.*
- Majd a fogadóban kérek, vagy ha piacon járunk veszek. Maradt még pár arany a zsebemben, hála a tündérkének. Képzeld volt olyan rendes és hozzám vágott százat, hogy legyen mit ennem. Ugye milyen kedves? *Zörgeti meg szütyőjét, melyben azért jópár érme csörög még.*
- Naná, hogy eldicsekedtem. *Bólint egy nagyot.*
- Talán. *Húzza kicsit a másik agyát.*
- Ha elmondod előbb TE merre jártál. *Bök finoman a másik mellkasára a megnyomott szónál.*
- Igen? *Kérdez vissza csillogó szemekkel, majd illegetni kezdi magát, hogy aztán a rá jellemző hamarisággal nyomjon egy hatalmas cuppanóst a rőt arcára.*
- Te is nekem. *Zárja karjai közé ha hagyja, majd az ölelés után ránéz.*
- Igen, a legteljesebb mértékben. Ilyesmiben sosem hazudnék, neked meg pláne nem. *Tény Mívácska roppantul szeretett füllenteni, de barátját mindig beavatta csínyeibe, s a férfi ezek szerint azóta is teljes bizalmát élvezi.*
- Olyan, én is csodálkoztam ám. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen magasra is megnőhetnek, ráadásul szárny nélkül is életképesek. Bár azt nem kérdeztem mikor vesztette el. *Morfondírozik.*
- Mert ha így született akkor neki nem is olyan furcsa, viszont ellenkező esetben nagyon nehéz lehetett a hiányhoz hozzászoknia. Még nekem is furcsa, ha sokáig cipelek a hátamon egy táskát és leteszem. Jó nem pont ugyanaz, de majdnem. Érted ugye mit beszélek? *Pillant fel édesen.*
- Hát ha megtaláljuk valahol majd rávesszük, viszont nincs kedvem tovább itt rostokolni. Merre menjünk, mit javasolsz? *Mosolyog, s elcsitul, mert érdekli milyen okosságokat mond a másik.*
- Aham, Ecetíria. Ezt megjegyzem. *Persze rosszul, nem is ő lenne. Sosem volt jóban a hangzatos nevekkel, pont ezért szokott rá, hogy átkeresztelje a dolgokat.*
- Majd a fogadóban kérek, vagy ha piacon járunk veszek. Maradt még pár arany a zsebemben, hála a tündérkének. Képzeld volt olyan rendes és hozzám vágott százat, hogy legyen mit ennem. Ugye milyen kedves? *Zörgeti meg szütyőjét, melyben azért jópár érme csörög még.*
- Naná, hogy eldicsekedtem. *Bólint egy nagyot.*
- Talán. *Húzza kicsit a másik agyát.*
- Ha elmondod előbb TE merre jártál. *Bök finoman a másik mellkasára a megnyomott szónál.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 22:14:31
Üzenet elküldve: 2012-09-03 22:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* A folyópartról sétált vissza. Még mindig mulat magában a kínos félreértésen, az a roncs nemigen fog menni sehova. A temetőkertben állt meg és az elmúlásra gondolt. Elfnek született, hát messze még az idő, mikor valóban el kellene ezen merengenie, de a hely eszébe juttatta, hogy ő sem halhatatlan. Ha otthon maradt volna?! Talán anyja már az esküvőjén gondolkodna, a lehetséges kérők közt válogatva. De nem ! Őt nem erre a sorsra szánta a léte. Ő felfedezni akart, csak nem volt meg a kellő bátorsága. Ha a bátyja nem indul el, ha nem csalja maga után, akkor tán sosem lépi át a családi fészek küszöbét. Ott állt Arthenior közepén, csendes magányban. Mint egy ifjú jegenye. Gyönyörű, fiatal, merész és igen. Magányos. Ajkára halovány mosoly szaladt. Hajába kapott a szél, tekintete az otthagyott folyópert felé meredt elgondolkodón. Ujjai egy pad támláján pihentek, mintha csak ez az érintés tartaná itt az anyagi világban.
No meg a hang, ami dereka mellől reccsent rá.*
- A vágyak az álmok, veszélyes dolgok ifjú Valalith!* nevetett fel halkan a rongyokba burkolt, apró alak, majd a nevetése öreges köhögésbe fulladt. Sherin hökkenten zökkent vissza a valóságba*
- Kicsoda maga? Mit akar tőlem? Honnan tudja a nevem? * Lépett hátra meglepetten és gyanakvón, hiszen az imént még tökéletesen egyedül volt a kertben. Ennyire elmélázott volna? Nem hallotta a valami, vagy valaki lépteit? A köhögés elhalt és szörcsögve vett levegőt az idegen*
- Nem az a fontos én ki vagyok, hanem hogy te kivé lehetsz, mire utad végére érsz!* recsegte felé a hang. Sherin figyelni kezdett rá.*
- Messzire vágyódsz, tengerre szállnál! Ám a hatalmas, végeérhetetlen víztömeg nem mindenkinek való! A hajó nem olyan biztos pont mint a szárazföld! * beszédét újabb köhögési roham szakította félbe. A lányban szánalom ébredt és közelebb lépett, de a rongycsomó egy csápja felemelkedett és tiltó mozdulatot tett, hát megállt.*
- A kikötőben áll egy hajó, vagyis inkább egy olyan fogadó féle. Tölts el rajta pár napot! Segít eldönteni akarsz e a közeljövőben napokig, hetekig ringatózva élni! * jött a parancs szerű tanács, kissé kapkodós, sípolós légvételekkel megszakítva.*
- A kikötőben a parton találsz egy fura kis figurát, köpönyege szegélyén megcsillan az égiek fénye, mondd neki, hogy Millagor küldött, adj neki harminc aranyat és szó nélkül ad egy jegyet a Morajló Merinára, aztán a többi rajtad múlik legifjabb Valalith!* a csáp elbocsátólag intett. Sherin tudta, hogy ennél többet nem fog kiszedni a lényből. Megfordult és az ágyások közt kifelé indult. A meglepettség elfeledtette vele a legalapvetőbb dolgot. Nem köszönte meg a kéretlen segítséget. Visszafordult hát, de a rongycsomó már nem volt sehol. Lehet csak képzelete játszott vele? Lehet nincs is olyan hogy Morajló Merina? Megrázta szőke fürtjeit, mintha csak egy látomást akarna elűzni. A kerítésnél még állongott kicsit, talán a jelenésre várt, aztán győzött a kíváncsiság és a kikötőbe indult.
...
Hát így került ide.
A hajók sora mellett sétálva keresi az alakot, akire ráillene a leírás. Köpenyszegély az égiek fényével? Felnevet a gondolatra, ám a szeme sarkából megpillant valami kis fényt. A hold erős éles fénye csillan rendszertelen villanásokkal az egyik hajó árnyékában. Keze a tőrre csúszik és lassan közelít. A környezetét fürkészve élesednek ki elf érzékei.*
- Lám lám ifjú hölgy! Szép és fiatal! Mit keresel e késő esti órán a kikötőben? Tán csak nem valami különlegesre vágysz?* a hang behízelgő és sokat ígérő*
- Millagor küldött! * jön meg Sherin hangja ahogy meglátja acsillanások okát. A kistermetű, izgága alak köpenyének szélére sorban felvarrt, csillámló kavicsok okozzák a furcsa hatást.*
- Akkor te Sherin vagy! Kapok tőled harminc csengő aranyat és adok egy jegyet a Merinára, ha valóban ezt kívánod?!* lép ki a holdfényre a csuklyás alak. Kezében cirkalmasan megírt pergamenlapocska.*
- Vártál, hát legyen! A sorssal nem lehet ellenkezni! * nyújtja át a kis erszényt a lány, melyből az alak kiszórja a csengő érméket és nem törődve semmivel, megszámolja. Pont annyi. Halkan morran és átadja a jegyet. Sherin biccent és tanácstalan néz a kikötött hajók során végig.*
- Nem arra!* nevet fel az alak*
- Ott a háta megett, az a fáklyás, színes hajó. Ma szokatlanul csendes! De ahogy elnézem maga nem is az a mulatozós fajta!* néz végig Sherinen szinte bántón. A lány zavartan biccent és elsiet a mutatott irányba. Még csak az kell, hogy még jobban beléférkőzzön az a fura fickó! Mára elég volt a meglepetésekből! Pallót keres és átsétál rajta*
A hozzászólás írója (Sherin Valalith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.03 22:19:47
No meg a hang, ami dereka mellől reccsent rá.*
- A vágyak az álmok, veszélyes dolgok ifjú Valalith!* nevetett fel halkan a rongyokba burkolt, apró alak, majd a nevetése öreges köhögésbe fulladt. Sherin hökkenten zökkent vissza a valóságba*
- Kicsoda maga? Mit akar tőlem? Honnan tudja a nevem? * Lépett hátra meglepetten és gyanakvón, hiszen az imént még tökéletesen egyedül volt a kertben. Ennyire elmélázott volna? Nem hallotta a valami, vagy valaki lépteit? A köhögés elhalt és szörcsögve vett levegőt az idegen*
- Nem az a fontos én ki vagyok, hanem hogy te kivé lehetsz, mire utad végére érsz!* recsegte felé a hang. Sherin figyelni kezdett rá.*
- Messzire vágyódsz, tengerre szállnál! Ám a hatalmas, végeérhetetlen víztömeg nem mindenkinek való! A hajó nem olyan biztos pont mint a szárazföld! * beszédét újabb köhögési roham szakította félbe. A lányban szánalom ébredt és közelebb lépett, de a rongycsomó egy csápja felemelkedett és tiltó mozdulatot tett, hát megállt.*
- A kikötőben áll egy hajó, vagyis inkább egy olyan fogadó féle. Tölts el rajta pár napot! Segít eldönteni akarsz e a közeljövőben napokig, hetekig ringatózva élni! * jött a parancs szerű tanács, kissé kapkodós, sípolós légvételekkel megszakítva.*
- A kikötőben a parton találsz egy fura kis figurát, köpönyege szegélyén megcsillan az égiek fénye, mondd neki, hogy Millagor küldött, adj neki harminc aranyat és szó nélkül ad egy jegyet a Morajló Merinára, aztán a többi rajtad múlik legifjabb Valalith!* a csáp elbocsátólag intett. Sherin tudta, hogy ennél többet nem fog kiszedni a lényből. Megfordult és az ágyások közt kifelé indult. A meglepettség elfeledtette vele a legalapvetőbb dolgot. Nem köszönte meg a kéretlen segítséget. Visszafordult hát, de a rongycsomó már nem volt sehol. Lehet csak képzelete játszott vele? Lehet nincs is olyan hogy Morajló Merina? Megrázta szőke fürtjeit, mintha csak egy látomást akarna elűzni. A kerítésnél még állongott kicsit, talán a jelenésre várt, aztán győzött a kíváncsiság és a kikötőbe indult.
...
Hát így került ide.
A hajók sora mellett sétálva keresi az alakot, akire ráillene a leírás. Köpenyszegély az égiek fényével? Felnevet a gondolatra, ám a szeme sarkából megpillant valami kis fényt. A hold erős éles fénye csillan rendszertelen villanásokkal az egyik hajó árnyékában. Keze a tőrre csúszik és lassan közelít. A környezetét fürkészve élesednek ki elf érzékei.*
- Lám lám ifjú hölgy! Szép és fiatal! Mit keresel e késő esti órán a kikötőben? Tán csak nem valami különlegesre vágysz?* a hang behízelgő és sokat ígérő*
- Millagor küldött! * jön meg Sherin hangja ahogy meglátja acsillanások okát. A kistermetű, izgága alak köpenyének szélére sorban felvarrt, csillámló kavicsok okozzák a furcsa hatást.*
- Akkor te Sherin vagy! Kapok tőled harminc csengő aranyat és adok egy jegyet a Merinára, ha valóban ezt kívánod?!* lép ki a holdfényre a csuklyás alak. Kezében cirkalmasan megírt pergamenlapocska.*
- Vártál, hát legyen! A sorssal nem lehet ellenkezni! * nyújtja át a kis erszényt a lány, melyből az alak kiszórja a csengő érméket és nem törődve semmivel, megszámolja. Pont annyi. Halkan morran és átadja a jegyet. Sherin biccent és tanácstalan néz a kikötött hajók során végig.*
- Nem arra!* nevet fel az alak*
- Ott a háta megett, az a fáklyás, színes hajó. Ma szokatlanul csendes! De ahogy elnézem maga nem is az a mulatozós fajta!* néz végig Sherinen szinte bántón. A lány zavartan biccent és elsiet a mutatott irányba. Még csak az kell, hogy még jobban beléférkőzzön az a fura fickó! Mára elég volt a meglepetésekből! Pallót keres és átsétál rajta*
A hozzászólás írója (Sherin Valalith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.03 22:19:47
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:33:46
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:33:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Az orkban feléledt a régi vágy némi felfedezésre és a csuklya alatt, nagyokat lódít fején... így mérvén fel a körülötte lévő világot. Hajók és a víz mindenütt. Igyekvő emberek és a többi... Néhány kereskedő és halász hajó fut ki a kikötőből.
Lába mellett pár szegény halász üldögél és rögtönzött horgász botokkal halakat próbálnak fogni. Egy két matróz meg is löki az orkot véletlen, mire az csak hátra-hátra mordul.
Mi tagadást bár a vizet nem szereti, a tenger valamiért tetszik neki.
Majd ismét Lunára téved a szeme és sárga pislákoló tekintetével közelebb hajol a nő vállaihoz, úgy hogy annak hegyes füleibe szólhasson.*
-Én most körbenézek... megigézett a part. Ha úgy kívánja üzenjen értem és rendelkezésére állok. Ismét. Vigyázzon magára. Veszélyes világot élünk...
*Majd vaskezét a nő vállára teszi, megveregeti és azzal eltűnik jó vándor módjára a kavalkádban...*
Lába mellett pár szegény halász üldögél és rögtönzött horgász botokkal halakat próbálnak fogni. Egy két matróz meg is löki az orkot véletlen, mire az csak hátra-hátra mordul.
Mi tagadást bár a vizet nem szereti, a tenger valamiért tetszik neki.
Majd ismét Lunára téved a szeme és sárga pislákoló tekintetével közelebb hajol a nő vállaihoz, úgy hogy annak hegyes füleibe szólhasson.*
-Én most körbenézek... megigézett a part. Ha úgy kívánja üzenjen értem és rendelkezésére állok. Ismét. Vigyázzon magára. Veszélyes világot élünk...
*Majd vaskezét a nő vállára teszi, megveregeti és azzal eltűnik jó vándor módjára a kavalkádban...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275