//Kikötői Kaland//
*A Khad'unt célzó csapás is kissé bizonytalan, kicsit lassú, nem múlt el nyomtalanul a támadó lovagon a mellébe eresztett két nyíl hatása. A por is elvakítja, de józan eszét nem veszti el. Ahogy ösztönösen hátra lép, vakon kaszáló mozdulatot tesz a pajzsával. Ebbe érkezik bele Khad. Tőre még eléri a lovag szemét, amire üvöltés és fröccsenő vér a felelet, az acél mélyen szalad a sisak alá, de addigra már a férfi bordái közé érkezett a nehéz pallos markolata. Khad tisztán hallja bordái reccsenését, a csapás erejétől oldalra tántorodik, a nyilalló fájdalomtól pedig meginog, hogy alig bír megállni a lábán. A lovag vele szemben kétségbeesetten, pánikban üvölt, látszik, vele most nem lesz több gond.
A Meronnan által elhajított dobótőr jó felé indul ugyan, de hiányzik rutin és a technika, így markolattal vágódik az egyik támadónak. Ő azonban ösztönösen megtorpan, hogy fegyverével hárítsa a támadást, így egy ütemmel lemarad rohamozó társa mögött, aki már meg is érkezik a bozontos arcú férfihez. A suhintás elől ellép, majd rögtön meg is a férfi után, egyelőre egyedül, hiszen társa még csak most érkezik mögötte 3-4 lépéssel, de hirtelen két gondja is akad.
Laor csapása valóban álomba szenderíti a lovagot, de Laor csuklója is belesajdul a sisak ellenállásába. Azért ez a nekiiramodásban nem gátolja, így hamar odaér a két lövészhez, akik végzetes hibát követtek el a helyzet felmérése közben és nekiláttak újra felhúzni fegyvereiket. Így kezük még éppen csak ráfog a kardjaik markolatára, mikor Laor lecsap rájuk, mint egy baromi nagy kapa és úgy vág bele a nyakukba, mint kapa éle a hülye vakondba. Meglepett hörgésükbe, halálfélelemtől eltorzuló arcukban, ahogy felsejlik előttük, hogy a saját vérükbe fognak belefulladni, van valami szomorú, de hát ez nem egy vidám világ.
Kagan szúrása a sisak alá érkezik és szinte keresztül döfi a sebesült nyakát, akinek torkát azonnal elönti a saját vére. Az ezt követő csapás széles ívben mindent beterít vérrel és a negyedik lovagot is hátra lépésre készteti, így érkező csapása, bár belekarcol a hadúr páncéljába, a testéig nem ér el. A következő pillanatban lángcsóva villan keresztül a felkavarodó poron és fröccsen szét a lovag páncélján. Egy kis pörkösségen túl nem sok kárt okoz benne, de arra elég a vajákos csapása, hogy egy lélegzetvételnyi szünetet hozzon a következő támadása előtt.
Közben Lea, mint valami adrenalin függő kertész, egy ágat döf a földbe, amivel a jelenlévők közül nem nagyon tud hirtelen senkit mit kezdeni. A mellette eddig ácsorgó Patkány összenéz és talán úgy döntenek, inkább az ellenség, mint egy eszelős, mert fegyverüket felemelve a Meronnanhoz kissé késve érkező fegyveresre rontanak.*