//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Reydis//
*A tengerészek nem látszanak megilletődni a szavaktól, talán inkább csak az érdeklődés csap át dühbe. A hangulat a nő meztelen húsa okozta izgalomból pillanatok alatt lincshangulatba csap át. Egy hatalmas, félmeztelen férfi lép előre, akinek a vállán mintegy mellesleg annyi kötél pihen, amivel néhány átlag termetű férfit agyon lehetne nyomni.*
-Senki nem beszélhet így a kapitányról.
*Szavai mindenek felett álló törvény kinyilatkoztatásának tűnnek, hangsúlyából ordít a folytatás, hogy "aki mégis, az halál fia." A többiek beleegyezően mormognak és úgy tűnik, Reydis tehet, amit akar, itt most egyszerűen agyonverik, de a száz vihar verte férfi is megszólal.*
-A kapitány nem fog megijedni, ha egy félőrült ribanc hisztizik neki. Elmondtam, hogy mit lehet kezdeni vele. Akinek nincs kedve ehhez a libához, az takarodjon vissza a dolgára!
*A legénység kissé elégedetlenül mormog, egy részük legyint és valóban dolga után néz, egy másik fele viszont marad és a lány kebleit méregetve visszafogott civakodásba fognak a sorrenden és a testnyílások elosztásán. A hatalmas férfi előre lép és ledobja a köteleket a válláról, hogy beleremeg a hajó, aztán nadrágjához nyúl, hogy megoldja a zsinórokat. Úgy tűnik, senki nem vonja kétségbe az elsőbbségét. Mindeközben a sebhelyes férfi szinte már nem is figyel, valami tekercset vesz elő és kezdi tanulmányozni.
Reydis körül bezárul a kör. Tagbaszakadt férfiak veszik körül, mindegyik fegyveres. Előtte az óriás termetű ember férfi, mögötte jó hat-hét lépésre két, a hátsója birtokba vételén vitatkozó törpén túl a kabátos férfi a tekercset tanulmányozza. Balján egy elf létére ritka ronda férfi méregeti, jobbján egy szikár ember vakarózik egy buzogánnyal, szintén a lány fixírozva, amíg félre nem tolja egy talpig bőrbe öltözött, Reydisszel egy magasságú, ében fekete hajú, bőr nadrágba és bőr fűzőbe, fölötte laza ingbe öltözött nő. Körülnéz, aztán érdeklődő hangsúllyal kérdez, sokkal inkább a férfiaktól, mint Reydistől.*
-Ki ez a lotyó, ki engedte fel a fedélzetre és miért gondoljátok, hogy hozzá nyúlhattok az engedélyem nélkül?
//Bonston//
*A törpe olyan hálásan veszi át a fél zacskó dohányt, mintha nem is a sajátja lenne. A többiek is köréjük gyűlnek, előkerül néhány másik pipa is. Olybá tűnik, hogy a halkabb szavú valami tiszt lehetett, akinek távollétében nagyobb szabadsága van a csapatnak, amit ki is használnak. Azért a fegyverek kéznél vannak és nincs olyan perc, hogy valaki figyelmesen körbe ne nézne. Többé-kevésbé érdeklődve hallgatják a gnóm szavait.*
-Tömöd, mint a pipát, mi? *Rötyögés a pipák fölött.* Elhiszem, hogy tetszik. Veszélyes kis dög, meg kell hagyni, igaz-e, Gib? *A kérdezett morran valamit a pipája tömése közben, ami lehet elismerés is, vagy valami tengerész átok. A dohány dicséretére félbe hagyja a műveletet és a pipával gesztikulálva magyaráz.*
-Artheniorba' szánták valami úrnak, csak találkoztak velem meg a fiúkka', hehe. Azt' mikor kérdeztem, mondták, hogy vigyem nyugodtan, még biztattak is. Kedves kereskedők voltak, én remélem, hogy gyorsabban szálltak csónakba, mint ahogy a hajójuk égett. *Szipákolva gyújt rá, aztán elégedetten eregeti a füstfelhőket. Az újabb kérdésre azért komorabban felel.*
-Figyelni köll. A mocskos Patkányok feszt itt ólálkodnak azt' lesik, hogy mikor csaphatnak ránk. Figyelünk mink is meg a többi kapitány is figyeltet, bezony, sok rendes matróz összeszaladna, ha egy nagyobbat kurjantanék. Meg mostanában ilyen fehér köpenyesek is előfordulnak. Kevesebb, de azok se viccelnek. Ha meglátnak, annyit kérdeznek, hogy szereted-e az istenüket teljes szívvel. Na ha erre nem esel hasra és imádkozol fennhangon, már lőnek. Szal résen kell lenni, őrködni köll, azt' ilyenkor se pia, se nő, de még dohány is csak módjával.