//Foltok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az erdőt felváltja a mocsok, a szar és a bűz. Meg persze az ebben tocsogó utcakölkök, de fele annyit sem érnek, hogy ezt megemlítse magában. Az artheniori kikötő - vagy inkább csak Kikötő - sose volt és sose lesz olyan fényes és virágzó, mint a wegtoreni társa. Látszik, hogy vesztesek és söpredékek hazája ez: a félelem kiül az arcokra, a sós levegő nem tompítja a halálfélelem és a túlélésért folyó harc áporodott szagát. ~ Teysusomra, akár az állatok. ~ Ha nem rosszabbak eleve az itteni állapotok. A zúzmódarabkákkal színesített, barna lepel jobbra-balra rángatózik, ahogyan az aprótermetű gnóm igyekszik előre. Tévedett az erdőben, nem reggel, hanem délután van már, s így, a saját tempójában, nem fog a városba érni még sötétedés előtt. Nem maga a várható fényviszonyok, inkább a banditák zavarják - azért most mégse kéne elátkozni valakit, vagy inkább valakiket, a hazatérése napján. Inkább elüti valahol az idejét, régóta aludt úgyis friss szalmaágyban. ~ Remélem, hogy jut nekem olyan. ~ Most ezen gondolkozik, nem igazán mozog otthonosan ebben a közegben, csak párszor volt itt, akkor is szükségállapot miatt. Felötlik benne, hogy lehet, rosszul döntött, de már nem fog visszafordulni - nincs hova, nincs miért. Ami meg van írva, azon úgyse tud változtatni. A cipők tehát kopogni kezdenek, valamivel határozottabb ez a csoszogásnál, az öreg pedig magára talál. Felméri, miből is él, aztán elindul valami tetszőleges irányba, ami jelen pillanatban a lakónegyedi mocskot jelenti a feltaláló számára.*