Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4540. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 15:04:20
Üzenet elküldve: 2020-05-18 15:04:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wengetta Wyntris//
*Nem igazán akart ő ilyen helyzetet előállítani, de valahogy az itteni embereknek valami nincs a helyén a fejében. Ezt pedig nagyon is dühíti, hogy egy rendes kérdést nem engednek feltenni, meg folyton a lábuk nyomát találja a helyükön. Most meg ez az alak nyílvesszővel fenyegeti, látott már olyat, tudja, hogy veszélyes, de talán ennyi kibír, ha nem találja el vészes helyen. Annyira megrökönyödik a felkiáltáson, hogy már a vér is az agyába száll fel, ha lehet az összes, ami nem túl fényes jövőt jósol.*
-Mi az, hogy takarodj?! Hát kinök képzelöd magad tö SUHANC! * A csatabárdot előkapni már nincsen elég idő, így csak megszaporázza a lépteit, fut a másik felé, kis kerülőket beiktatva, hogy ne nyújtson tiszta célpontot, két karját maga elé emelve, hogy ha odaér, torkon ragadhassa azt az idiótát.*
*Nem igazán akart ő ilyen helyzetet előállítani, de valahogy az itteni embereknek valami nincs a helyén a fejében. Ezt pedig nagyon is dühíti, hogy egy rendes kérdést nem engednek feltenni, meg folyton a lábuk nyomát találja a helyükön. Most meg ez az alak nyílvesszővel fenyegeti, látott már olyat, tudja, hogy veszélyes, de talán ennyi kibír, ha nem találja el vészes helyen. Annyira megrökönyödik a felkiáltáson, hogy már a vér is az agyába száll fel, ha lehet az összes, ami nem túl fényes jövőt jósol.*
-Mi az, hogy takarodj?! Hát kinök képzelöd magad tö SUHANC! * A csatabárdot előkapni már nincsen elég idő, így csak megszaporázza a lépteit, fut a másik felé, kis kerülőket beiktatva, hogy ne nyújtson tiszta célpontot, két karját maga elé emelve, hogy ha odaér, torkon ragadhassa azt az idiótát.*
4539. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:48:06
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:48:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ormronym Zuunkered//
*A fa padlózaton dörömbölő léptek zaja üti meg érzékeny fülét mely az erdő rezdüléseire van kihegyezve. A hang irányába fordítja figyelmét és egy felé rohamosan közeledő agyaras orkot pillant meg. Neki sem kell több hozzá, hátáról előkapja az íját és egy nyílvesszőt húz fel kilövésre készen. Ha ez a látvány nem állítaná meg az orkot, akkor az istenek úgy segéljék, útjára indítja a halálos nyílvesszőt.*
- Megállj! Takarodj az utamból, vagy itt helyben kilyukasztalak! Nem kérem még egyszer. *A tekintete határozott, egyértelműen láthatja az ork is, hogy nem egy gyáva alakkal hozta össze a sors. Minden érzés és szemrebbenés nélkül kész átlőni az orkot és ezt meg is teszi, ha amaz nem tágít az útjából.*
*A fa padlózaton dörömbölő léptek zaja üti meg érzékeny fülét mely az erdő rezdüléseire van kihegyezve. A hang irányába fordítja figyelmét és egy felé rohamosan közeledő agyaras orkot pillant meg. Neki sem kell több hozzá, hátáról előkapja az íját és egy nyílvesszőt húz fel kilövésre készen. Ha ez a látvány nem állítaná meg az orkot, akkor az istenek úgy segéljék, útjára indítja a halálos nyílvesszőt.*
- Megállj! Takarodj az utamból, vagy itt helyben kilyukasztalak! Nem kérem még egyszer. *A tekintete határozott, egyértelműen láthatja az ork is, hogy nem egy gyáva alakkal hozta össze a sors. Minden érzés és szemrebbenés nélkül kész átlőni az orkot és ezt meg is teszi, ha amaz nem tágít az útjából.*
4538. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:26:29
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:26:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wengetta Wyntris//
*Ahogy a dokkoknál ácsorog a vállára dobott zsákjával, épp az utolsó bérét várja, feltűnik egy alak, aki pont abból az irányból érkezik, amerre ő is kutakodni szándékozik indulni. Azaz a város felől. Ha itt a nép nem akarja becsapni, akkor egy nagyobb település terül el az erdőségen túl valahol. Valami férfiféleség, azt már első bámulásra el tudja dönteni, bár, hogy annak valami érdekes van a vállán, az még nem tudatosul benne. Nagy léptekkel veri oda a csizmáját a lerakott fapadlózathoz, hogy minél hamarabb odaérjen. Nehogy már ez is csak úgy el tudjon szaladni, már a látványától. Bár az tagadhatatlan, hogy nem egy nesztelenül suhanó egyén, így valószínűleg, már érkezte előtt jócskán felfedi a kilétét. Ezúttal inkább nem kiabál, bár agyarai így is kilátszanak a pofájából, ami nincs kétsége felőle, minden irányába mutató bizalmatlanság forrása lehet.*
*Ahogy a dokkoknál ácsorog a vállára dobott zsákjával, épp az utolsó bérét várja, feltűnik egy alak, aki pont abból az irányból érkezik, amerre ő is kutakodni szándékozik indulni. Azaz a város felől. Ha itt a nép nem akarja becsapni, akkor egy nagyobb település terül el az erdőségen túl valahol. Valami férfiféleség, azt már első bámulásra el tudja dönteni, bár, hogy annak valami érdekes van a vállán, az még nem tudatosul benne. Nagy léptekkel veri oda a csizmáját a lerakott fapadlózathoz, hogy minél hamarabb odaérjen. Nehogy már ez is csak úgy el tudjon szaladni, már a látványától. Bár az tagadhatatlan, hogy nem egy nesztelenül suhanó egyén, így valószínűleg, már érkezte előtt jócskán felfedi a kilétét. Ezúttal inkább nem kiabál, bár agyarai így is kilátszanak a pofájából, ami nincs kétsége felőle, minden irányába mutató bizalmatlanság forrása lehet.*
4537. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:13:12
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőség buja növényzetéből lassan kibontakozik a kikötő. Az épületek és a part is egyre közelebb kerülnek. Matrózok, vámtisztek, kereskedők és mindenféle ember megfordul itt. Vannak, akik épp hajóról lefelé rakodnak, vannak, akik éppen felrakodnak, vagy talán árut cserélnek. Mindenesetre serény munka folyik, azt el lehet mondani. A kikötőről mindig is az a hír járta, hogy zajlik az élettől, s ez a kép, ami az elf elé tárul az teljesen igazolja is ezt. Mao a menyét kíváncsian nézelődik a gazdája biztonságos vállán. A nagy sürgés, forgás leköti a mindig kalandozó tekintetét. Wengetta nem vesztegeti az idejét a kikötőben, egyenesen a nagyobb kavicsos partszakasz felé veszi az irányt.*
4536. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:02:00
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:02:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Winyra//
*Winyra bizakodásának tárgya vonatkozhatott akár a fellökés monopóliumának kiosztására, de a közös sétára is. Lau pedig mindkét esetben boldogan teszi zsebre.*
- Szerintem nem.
*Reagálja le nemes egyszerűséggel. Ebben a két szóban kivételesen semmi önbizalom-túltengés nem otrombáskodik, egyszerűen csak tudja, hogy most úgy fogja intézni a dolgokat, hogy a másik fél semmiképp se távozzon rossz szájízzel a helyzetből. Sőt, a nyílt utcáról való letérés után sem lesz itt semmiféle fenekelés. Rendesen szeretne udvarolni ennek a lánynak. Csak ott lesz majd a bökkenő, mikor a másik megtudja, hogy a szőkeség mivel is keresi a kenyerét.*
~ Ki tudna komolyan venni egy selyemfiút...? ~
*Egy pillanatra el is kenődik ettől a kósza gondolatfoszlánytól, csinosan faragott arcát elborítja valami sötét, tekintetébe egy rövid időre szomorúság költözik. Mindez azonban ahogy jött, suhan is tovább, mikor Winyra érezhetően kifejezi tetszését a két test közelségét illetően. Lau szája szeglete lassan felfelé húzódik, miközben viszonozza a rá szegezett kihívó pillantást, s ettől csak annyi időre szakad el, hogy tekintetével nyugtázza az enyhén eltátott csábos ajkakat. Szíve szerint már most csókot lehelne rájuk, de ennek még bőven nem jött el az ideje. Az az érzése, hogy Winyra is az a fajta, aki szereti megadni a dolgok módját. Ebből a szempontból pedig éppen időben szakadnak el egymástól, mert erre a gondolatra bebizonyosodik, hogy bizony szőke fél-elfünk sincs kőből... Illetve, ez nézőpont kérdése. Szerencsére azonban nem rondít bele az összképbe izgatottsága kézzelfogható jelével.
Szó nélkül, egy mosollyal nyugtázza, hogy Winyrának megjött a kedve a sétához, valamint, hogy elfogadva a felkínált kart, el is indulnak. Valóban, mintha mindig is így sétálnának. Launak semmi erőfeszítésbe nem kerül, hogy szinkronba hozza lépteiket, még a magasságkülönbség ellenére sem. Laza tempót vesznek fel, s a férfi úgy érzi, mintha egy kellemes, puha buborék venné körbe őket, ahova sem a kikötő néha felerősödő, orrfacsaró halszaga, sem pedig az esetleg erre tévedő rosszakarók pengéi nem hatolhatnak be. Röviden felnevet mikor meghallja a parfümére vonatkozó kérdést.*
- Tetszik? *Mosolyog le kajánul, feje enyhe félrebiccentésével az oldalán lépdelő nőre.* Titok lenne, de mivel törlesztenem kell a fellökésért, neked elárulom.
*Ezt követően picit lehalkítja hangját, mintha tényleg legalábbis az Egyesült Fajok Tanácsa legnagyobb titkát készülne kiadni.*
- A piactér egyik csücskében van egy gnóm asszony, egy alkimista... mindenféle löttyöt és kencét árul, de a legjobb dolgai a pult alól kerülnek ki.
*Hirtelen élénk csillogás költözik kék tekintetébe.*
- Megmutatom szívesen! Csodálatos! Vált veled pár mondatot, kever-kavar pár percig, aztán ad egy illatot, mely szerinte illik hozzád.
*Ajkát még erősebb mosolyra húzza.*
- Vagy talán már ismered is? Hisz a te illatod sem semmi...
//Winyra//
*Winyra bizakodásának tárgya vonatkozhatott akár a fellökés monopóliumának kiosztására, de a közös sétára is. Lau pedig mindkét esetben boldogan teszi zsebre.*
- Szerintem nem.
*Reagálja le nemes egyszerűséggel. Ebben a két szóban kivételesen semmi önbizalom-túltengés nem otrombáskodik, egyszerűen csak tudja, hogy most úgy fogja intézni a dolgokat, hogy a másik fél semmiképp se távozzon rossz szájízzel a helyzetből. Sőt, a nyílt utcáról való letérés után sem lesz itt semmiféle fenekelés. Rendesen szeretne udvarolni ennek a lánynak. Csak ott lesz majd a bökkenő, mikor a másik megtudja, hogy a szőkeség mivel is keresi a kenyerét.*
~ Ki tudna komolyan venni egy selyemfiút...? ~
*Egy pillanatra el is kenődik ettől a kósza gondolatfoszlánytól, csinosan faragott arcát elborítja valami sötét, tekintetébe egy rövid időre szomorúság költözik. Mindez azonban ahogy jött, suhan is tovább, mikor Winyra érezhetően kifejezi tetszését a két test közelségét illetően. Lau szája szeglete lassan felfelé húzódik, miközben viszonozza a rá szegezett kihívó pillantást, s ettől csak annyi időre szakad el, hogy tekintetével nyugtázza az enyhén eltátott csábos ajkakat. Szíve szerint már most csókot lehelne rájuk, de ennek még bőven nem jött el az ideje. Az az érzése, hogy Winyra is az a fajta, aki szereti megadni a dolgok módját. Ebből a szempontból pedig éppen időben szakadnak el egymástól, mert erre a gondolatra bebizonyosodik, hogy bizony szőke fél-elfünk sincs kőből... Illetve, ez nézőpont kérdése. Szerencsére azonban nem rondít bele az összképbe izgatottsága kézzelfogható jelével.
Szó nélkül, egy mosollyal nyugtázza, hogy Winyrának megjött a kedve a sétához, valamint, hogy elfogadva a felkínált kart, el is indulnak. Valóban, mintha mindig is így sétálnának. Launak semmi erőfeszítésbe nem kerül, hogy szinkronba hozza lépteiket, még a magasságkülönbség ellenére sem. Laza tempót vesznek fel, s a férfi úgy érzi, mintha egy kellemes, puha buborék venné körbe őket, ahova sem a kikötő néha felerősödő, orrfacsaró halszaga, sem pedig az esetleg erre tévedő rosszakarók pengéi nem hatolhatnak be. Röviden felnevet mikor meghallja a parfümére vonatkozó kérdést.*
- Tetszik? *Mosolyog le kajánul, feje enyhe félrebiccentésével az oldalán lépdelő nőre.* Titok lenne, de mivel törlesztenem kell a fellökésért, neked elárulom.
*Ezt követően picit lehalkítja hangját, mintha tényleg legalábbis az Egyesült Fajok Tanácsa legnagyobb titkát készülne kiadni.*
- A piactér egyik csücskében van egy gnóm asszony, egy alkimista... mindenféle löttyöt és kencét árul, de a legjobb dolgai a pult alól kerülnek ki.
*Hirtelen élénk csillogás költözik kék tekintetébe.*
- Megmutatom szívesen! Csodálatos! Vált veled pár mondatot, kever-kavar pár percig, aztán ad egy illatot, mely szerinte illik hozzád.
*Ajkát még erősebb mosolyra húzza.*
- Vagy talán már ismered is? Hisz a te illatod sem semmi...
4535. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:47:58
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:47:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan//
*Egészen hamar kiderült, hogyha rajtuk múlik, itt aztán egy ifjonc patkány lelki fejlődését sem érheti károsodás. Jóízű nevetése kitart, míg a férfi is megerősíti álláspontjához való elköteleződését, Win pedig ennél jobban nem is tudna helyeselni. Fontos, hogy már az elején kiderüljenek az új ismeretségek szándékai, s legfőbb jellemformáló vonásai, a szőke félelfet tekintve pedig ezekkel minden rendben találtatik. Hiszen, aki a patkányt szereti, rossz nem lehet. Vagy valami nagyon hasonló...
Kedélyét csak tovább fokozza a mélyen zengő nevetés, mi kegyének fogadtatására hangzik.*
- Remélem, nem bánom meg! *Fejezi ki bizakodását, megelőlegezett bizalmával kapcsolatban egy kósza félmosoly kíséretében.
Ha valami zavar meg is ingatta Launridan kiállását, annak Win mostanra nyomát sem látja. Az apróbb kipirulás is távoli emléknek tűnik csupán a magabiztos arcot szemlélve. Főleg, mikor azt a bizonyos lépés távolságot is megszünteti, s kékjeik egymásba fonódnak. Az állkapcsát célzó mozdulat elől nem tér ki, változatlanul kihívó pillantással fogadja. Meglepően kellemes az érzet, melyet a hüvelyk hagy bőrén, érintése nyomán. Rövid időre még ajkai is résnyire nyílnak, ahogy belefeledkezik a pillanatba, s láthatót nyel a másik szinte suttogó szavaira. Bizony, legyen bármennyi tapasztalata is etéren, a lány sincs kőből, s nem is szándéka, hogy ezt a benyomást keltse. Megenged hát magának egy gyengébb pillanatot, hogy aztán, közösen megbontva a közelséget, visszarendezze sorait.
Kedélyes mosolyát ajkára öltve bólint az úti cél felvetésére, s, mintha ez lenne a legtermészetesebb két szinte idegen között, puhán karol a felkínált tagba. Egészen olyan benyomást kelthetnek, mint akik minden nap így sétálnak.*
- Meghoztad az enyémet is. *Adja beleegyezését szóban is, s ha társa megindul, követi lépteivel.*
- De most már el kell árulnod, honnan szerzed az illatod! *Nem kedvence a néma sétálgatás, már persze, ha társaságban van. S ez a téma már ütközésük óta motoszkál benne, kíváncsiságát felpiszkálva.*
//Launridan//
*Egészen hamar kiderült, hogyha rajtuk múlik, itt aztán egy ifjonc patkány lelki fejlődését sem érheti károsodás. Jóízű nevetése kitart, míg a férfi is megerősíti álláspontjához való elköteleződését, Win pedig ennél jobban nem is tudna helyeselni. Fontos, hogy már az elején kiderüljenek az új ismeretségek szándékai, s legfőbb jellemformáló vonásai, a szőke félelfet tekintve pedig ezekkel minden rendben találtatik. Hiszen, aki a patkányt szereti, rossz nem lehet. Vagy valami nagyon hasonló...
Kedélyét csak tovább fokozza a mélyen zengő nevetés, mi kegyének fogadtatására hangzik.*
- Remélem, nem bánom meg! *Fejezi ki bizakodását, megelőlegezett bizalmával kapcsolatban egy kósza félmosoly kíséretében.
Ha valami zavar meg is ingatta Launridan kiállását, annak Win mostanra nyomát sem látja. Az apróbb kipirulás is távoli emléknek tűnik csupán a magabiztos arcot szemlélve. Főleg, mikor azt a bizonyos lépés távolságot is megszünteti, s kékjeik egymásba fonódnak. Az állkapcsát célzó mozdulat elől nem tér ki, változatlanul kihívó pillantással fogadja. Meglepően kellemes az érzet, melyet a hüvelyk hagy bőrén, érintése nyomán. Rövid időre még ajkai is résnyire nyílnak, ahogy belefeledkezik a pillanatba, s láthatót nyel a másik szinte suttogó szavaira. Bizony, legyen bármennyi tapasztalata is etéren, a lány sincs kőből, s nem is szándéka, hogy ezt a benyomást keltse. Megenged hát magának egy gyengébb pillanatot, hogy aztán, közösen megbontva a közelséget, visszarendezze sorait.
Kedélyes mosolyát ajkára öltve bólint az úti cél felvetésére, s, mintha ez lenne a legtermészetesebb két szinte idegen között, puhán karol a felkínált tagba. Egészen olyan benyomást kelthetnek, mint akik minden nap így sétálnak.*
- Meghoztad az enyémet is. *Adja beleegyezését szóban is, s ha társa megindul, követi lépteivel.*
- De most már el kell árulnod, honnan szerzed az illatod! *Nem kedvence a néma sétálgatás, már persze, ha társaságban van. S ez a téma már ütközésük óta motoszkál benne, kíváncsiságát felpiszkálva.*
4534. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:30:17
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:30:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Winyra//
*Hirtelen jött zavarát még ő maga sem egészen érti, hisz tulajdonképpen oka sem volt rá. Ha lenne ideje és affinitása lelke mélyére nézni, talán rájönne, hogy az előtte álló alacsony nő határozottan és őszintén tetszik neki, és nem akar hibát véteni. Jobban meg akarja ismerni. Imponál neki a nyílt utcán történő gátlástalan, ám mégis valahol ártatlan bohóckodás. Launridan mindig is élvezettel ismerte meg az emberi elme és lélek bugyrait, ha valaki egyszer felkeltette érdeklődését. Márpedig ez Winyrának sikerült. Jóízű nevetésével ezt tovább fokozza. Lau testén önkéntelenül végigfut egy hullámnyi kellemes bizsergés a csengő hang hallatán.*
- Na, és ezt végképp nem akarjuk. Állatkínzásnak minősülne.
*Összevonja szemöldökét, és megcsóválja fejét, jelezve, hogy milyen súlyos bűntett is lenne egy rakás rágcsáló életfogytig történő összezavarása. A lány következő mondatára pedig bariton hangján mélyről jövőn nevet fel.*
- Megtisztelsz, hogy kizárólagos jogot kapok fellökésedre. A mai napra legalább.
*Itt már nyoma sincs korábbi kisfiús zavarának, gyorsan visszapattant a nyeregbe. Önbizalma csak tovább nő, mikor Winyra áthágja a köztük jelen lévő lépésnyi távolságot. Lehajtja fejét, hogy könnyebben megtalálják egymás kéken árnyalt tekintetét. Enyhén lehalkítja hangját, csupán, hogy további meghittséget csempésszen a dologba. Valamint egy hirtelen ötlettől vezérelve felemeli jobb kezét, mutatóujjával alulról lágyan végigsimít a másik állkapcsán, ha az hagyja. Nehogy már csak a lány tegyen mindenféle merészen közeledő lépéseket...*
- Igazad van, ez a legkevesebb...
*Leheli sokat sejtetően, majd ajkait sármos, féloldalas mosolyra húzza, s töretlenül viszonozza azt a kihívó tekintetet. Majd, nagyjából egy időben azzal, hogy Winyra megszakítja a metafizikai köteléket, Lau is hátrál egy fél lépést miközben válaszol a kérdésre.*
- Nem tudom, hogy sokkal barátságosabb-e, de nekem kedvem lenne ebben a szép időben elsétálni a világítótoronyhoz.
*Ha nincs ellenvetés, ő is irányba áll, és még színpadiasan fel is ajánlja karját újdonsült hölgy ismerősének. Derűs mosollyal várja, hogy közösen útnak induljanak, akár belekapaszkodik a másik, akár nem.*
//Winyra//
*Hirtelen jött zavarát még ő maga sem egészen érti, hisz tulajdonképpen oka sem volt rá. Ha lenne ideje és affinitása lelke mélyére nézni, talán rájönne, hogy az előtte álló alacsony nő határozottan és őszintén tetszik neki, és nem akar hibát véteni. Jobban meg akarja ismerni. Imponál neki a nyílt utcán történő gátlástalan, ám mégis valahol ártatlan bohóckodás. Launridan mindig is élvezettel ismerte meg az emberi elme és lélek bugyrait, ha valaki egyszer felkeltette érdeklődését. Márpedig ez Winyrának sikerült. Jóízű nevetésével ezt tovább fokozza. Lau testén önkéntelenül végigfut egy hullámnyi kellemes bizsergés a csengő hang hallatán.*
- Na, és ezt végképp nem akarjuk. Állatkínzásnak minősülne.
*Összevonja szemöldökét, és megcsóválja fejét, jelezve, hogy milyen súlyos bűntett is lenne egy rakás rágcsáló életfogytig történő összezavarása. A lány következő mondatára pedig bariton hangján mélyről jövőn nevet fel.*
- Megtisztelsz, hogy kizárólagos jogot kapok fellökésedre. A mai napra legalább.
*Itt már nyoma sincs korábbi kisfiús zavarának, gyorsan visszapattant a nyeregbe. Önbizalma csak tovább nő, mikor Winyra áthágja a köztük jelen lévő lépésnyi távolságot. Lehajtja fejét, hogy könnyebben megtalálják egymás kéken árnyalt tekintetét. Enyhén lehalkítja hangját, csupán, hogy további meghittséget csempésszen a dologba. Valamint egy hirtelen ötlettől vezérelve felemeli jobb kezét, mutatóujjával alulról lágyan végigsimít a másik állkapcsán, ha az hagyja. Nehogy már csak a lány tegyen mindenféle merészen közeledő lépéseket...*
- Igazad van, ez a legkevesebb...
*Leheli sokat sejtetően, majd ajkait sármos, féloldalas mosolyra húzza, s töretlenül viszonozza azt a kihívó tekintetet. Majd, nagyjából egy időben azzal, hogy Winyra megszakítja a metafizikai köteléket, Lau is hátrál egy fél lépést miközben válaszol a kérdésre.*
- Nem tudom, hogy sokkal barátságosabb-e, de nekem kedvem lenne ebben a szép időben elsétálni a világítótoronyhoz.
*Ha nincs ellenvetés, ő is irányba áll, és még színpadiasan fel is ajánlja karját újdonsült hölgy ismerősének. Derűs mosollyal várja, hogy közösen útnak induljanak, akár belekapaszkodik a másik, akár nem.*
4533. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:10:50
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:10:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan//
*Hogy máris vágynának ajkai után, abban nem kételkedik. Egy pillanatig sem, nem szokása. Azonban nagyobb jelentőséget sem tulajdonít a dolognak, mint ami, egy ügyesen prezentált pillantás, mi a másik szándékát kifejezi, semmi több. Persze játékos mosolya megtelepszik ábrázatán a hatására, még egy ilyen tapasztalt rókának, avagy rókalánynak is imponál, ha valaki tetszését fejezi ki az irányába, főleg, ha ennyire nyíltan.
Annak nyilvánvalóságára, hogy érte nem kell aggódni, helyeslően bólint, félmosolyát bújtatva ajka szegletében. Ahogy a férfi második felvetésére is, bár már kevésbé kedélyesen. Saját gondolatai között még nem fogant meg testi épségének féltése, leszámítva persze az iménti incidenst, ám a gyanúval egyet kell értsen. Köztudott, hogy nem a legbiztonságosabb környék, ahol most kedvtelve bájcsevegnek. Már fogadná is el az ajánlatot, továbbra is háttal állva, válla felett nézve csak vissza, mikor érkezik a zavart helyesbítés. ~Hm, nem gondoltam, hogy ilyen kis pirulós vagy.~ Állapítja meg magában az érdekes fejleményt, apró kunkorral szája bal csücskében, ahogy kékjeit ismét végighordozza az épp haját túró, macskaköveket fixírozó alakon. Futó pillantás ez csupán, ezúttal nem időzik sehol sem hosszabb ideig, főleg, hogy nyaka sem bírná soká ezt a kifacsart helyzetet.
Egyelőre azonban nyitva hagyja a kérdést, csak hogy húzhassa kicsit újdonsült ismeretsége idegeit. Kedvenc sportjai közé tartozik ez. Helyette hagyja tovább folyni az eseményeket a bizonyos nyilvános fenekelés irányába, s a már korábban említett, visszafordult pozícióban várja a másik kinyilatkoztatását, mi meglepni nem lepi meg, jóízű nevetésre viszont annál inkább serkenti.*
- Hát igen, szegények egy életre összezavarodnának. *Helyesel bölcselkedve, egy felelősségteljes felnőtt megfontoltságával, ahogy körbetekint a képzelt patkányok gyermekien ártatlan tagjain.*
- Igazából délután még lett volna három ilyen fellökésem, de azt hiszem lemondhatom őket. Tudnak várni talán. *Adja végül beleegyezését a közös sétába egy játékos mosoly kíséretével, egy lépéssel leküzdve kettejük eddig sem túl nagy távolságát.*
- Végül is ez a minimum, amit a jóvátevés ügyében tehetsz. *Fejét alaposan fel kell szegnie, hogy a hasonszín szempárt kereshesse ebből a közelségből, de kénytelen erre, hiszen kihívó pillantását másként nem tudná érvényesíteni.*
- Van erre biztonságosabb környék egyáltalán? *Töri meg végül a szemkontaktust, ha az egyáltalán létrejött, s áll irányba, egészen pontosan abba, amerre a férfi tartott kis afférjuk előtt. Már, ha emlékei nem csalnak.*
//Launridan//
*Hogy máris vágynának ajkai után, abban nem kételkedik. Egy pillanatig sem, nem szokása. Azonban nagyobb jelentőséget sem tulajdonít a dolognak, mint ami, egy ügyesen prezentált pillantás, mi a másik szándékát kifejezi, semmi több. Persze játékos mosolya megtelepszik ábrázatán a hatására, még egy ilyen tapasztalt rókának, avagy rókalánynak is imponál, ha valaki tetszését fejezi ki az irányába, főleg, ha ennyire nyíltan.
Annak nyilvánvalóságára, hogy érte nem kell aggódni, helyeslően bólint, félmosolyát bújtatva ajka szegletében. Ahogy a férfi második felvetésére is, bár már kevésbé kedélyesen. Saját gondolatai között még nem fogant meg testi épségének féltése, leszámítva persze az iménti incidenst, ám a gyanúval egyet kell értsen. Köztudott, hogy nem a legbiztonságosabb környék, ahol most kedvtelve bájcsevegnek. Már fogadná is el az ajánlatot, továbbra is háttal állva, válla felett nézve csak vissza, mikor érkezik a zavart helyesbítés. ~Hm, nem gondoltam, hogy ilyen kis pirulós vagy.~ Állapítja meg magában az érdekes fejleményt, apró kunkorral szája bal csücskében, ahogy kékjeit ismét végighordozza az épp haját túró, macskaköveket fixírozó alakon. Futó pillantás ez csupán, ezúttal nem időzik sehol sem hosszabb ideig, főleg, hogy nyaka sem bírná soká ezt a kifacsart helyzetet.
Egyelőre azonban nyitva hagyja a kérdést, csak hogy húzhassa kicsit újdonsült ismeretsége idegeit. Kedvenc sportjai közé tartozik ez. Helyette hagyja tovább folyni az eseményeket a bizonyos nyilvános fenekelés irányába, s a már korábban említett, visszafordult pozícióban várja a másik kinyilatkoztatását, mi meglepni nem lepi meg, jóízű nevetésre viszont annál inkább serkenti.*
- Hát igen, szegények egy életre összezavarodnának. *Helyesel bölcselkedve, egy felelősségteljes felnőtt megfontoltságával, ahogy körbetekint a képzelt patkányok gyermekien ártatlan tagjain.*
- Igazából délután még lett volna három ilyen fellökésem, de azt hiszem lemondhatom őket. Tudnak várni talán. *Adja végül beleegyezését a közös sétába egy játékos mosoly kíséretével, egy lépéssel leküzdve kettejük eddig sem túl nagy távolságát.*
- Végül is ez a minimum, amit a jóvátevés ügyében tehetsz. *Fejét alaposan fel kell szegnie, hogy a hasonszín szempárt kereshesse ebből a közelségből, de kénytelen erre, hiszen kihívó pillantását másként nem tudná érvényesíteni.*
- Van erre biztonságosabb környék egyáltalán? *Töri meg végül a szemkontaktust, ha az egyáltalán létrejött, s áll irányba, egészen pontosan abba, amerre a férfi tartott kis afférjuk előtt. Már, ha emlékei nem csalnak.*
4532. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:20:05
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:20:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Winyra//
*A játék bizony neki is tetszik, de közben szívesen elkeveredne máshová, nem szerencsés túl sokáig egy helyben álldogálni a kikötőben. Könnyű és vonzó célpont lehet mindkét csinos figura a dokkok igazi rablóinak. Winyra válaszán kihívóan elmosolyodik, és hozzá tekintetével bebarangolja a másik arcát, hosszabban elidőzve annak ajkain. Ezzel igyekszik jelezni, hogy bizony, vágyik is. Persze ez a fél-elf részéről egyelőre valóban csak játék, a valóságban sokkal gyakorlottabb annál, hogy helyből csak úgy epekedjen egy ismeretlenért. A szép nők is gyakran állnak sorba kegyeiért, ha megfelelően játssza ki kártyáit. Ez azonban egy cseppet más, mint amihez hozzászokott. Ugyan viselkedését most is bizonyos részt tapasztalatból táplálja, de most nincs mögötte az a bizonyos szándék. Teljesen rendben van azzal a kimenettel is, ha az egészből csak egy kellemes, rövid beszélgetés lesz. Ez igazán fontos mozzanat Lau életében, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a nő társaságában nem érez nyomást, kényszert bármire is. Ritkán fordul elő ilyesmi egy ifjú selyemfiúval, aki a kikötő lakónegyedének lelakottabb részében igyekszik megélhetését biztosítani. Ráadásul úgy érzi, talált egy méltó ellenfelet a szócsatára, ami még gördülékenységet is visz a dologba.*
- Teljesen nyilvánvaló, hogy miattad nem is kell aggódni. *A mondat végén körülkémlel a furcsamód néptelen utcán.* Viszont kettőnkért ezen a környéken annál inkább. Nem indulunk el valamerre?
*Aztán észbe is kap hirtelen. Nem indult vele Winyra eredetileg semerre. Főleg nem többesszám első személyben.*
- Akarom mondani... Lenne kedved velem sétálni egyet egy biztonságosabb környéken? Vagy, ha persze... biztos dolgod van.
*Zavarában enyhe pír fut át helyes arcán, és ezt leplezve röviden beletúr hajába, és jól megbámulja a lába előtt heverő macskaköveket. A mozdulat kissé összekuszálja a hetykén elrendezett konty integritását, de így talán még vonzóbb végeredményt hoz össze viselője számára. Hirtelen kibújt belőle a bizonytalan ifjú, aki gyakran felüti szőkébbnél is szőke fejét, mikor úgy érzi, a csábítás maszkját viselő énje hibát vétett. Ugyan a maga elé meredés miatt nem láthatta, hogy a nő mennyire határozott léptekkel szelte a tengerparti utcát, de az ütközés erejéből következtethetett, hogy számottevő sebességgel, egyértelműen meghatározott irányba haladhatott a másik.
Gyorsan összeszedi magát, és pillanatnyi zavara után, már vigyorogva, a pír teljes hiányában csapja fel fejét. Már a csípőre tett kezekkel, és a kacér tekintettel találja szembe magát.*
- Szeretném, szeretném, de nem a sikátor patkányai szeme láttára.
*Teátrális félkörívet ír le mindkét karjával, mintha egy teljes rágcsáló család figyelné a műsort.
A közönségességtől ő is mindig irtózott, és utálta is, mikor fizető vendégei valami hasonló – általában jóval kirívóbb – dologra próbálták rávenni. Szinte sosem tette meg. Na jó, talán, ha akkora összeget ajánlottak, amit képtelen volt visszautasítani. Igazából olyankor végképp nem tisztje az ítélkezés – amit amúgy is szeret elkerülni -, de mikor saját életéről van szó, nem pedig egy egyéjszakás szerepről, már sokkal jobb ízléssel szeret a dolgokhoz nyúlni.*
//Winyra//
*A játék bizony neki is tetszik, de közben szívesen elkeveredne máshová, nem szerencsés túl sokáig egy helyben álldogálni a kikötőben. Könnyű és vonzó célpont lehet mindkét csinos figura a dokkok igazi rablóinak. Winyra válaszán kihívóan elmosolyodik, és hozzá tekintetével bebarangolja a másik arcát, hosszabban elidőzve annak ajkain. Ezzel igyekszik jelezni, hogy bizony, vágyik is. Persze ez a fél-elf részéről egyelőre valóban csak játék, a valóságban sokkal gyakorlottabb annál, hogy helyből csak úgy epekedjen egy ismeretlenért. A szép nők is gyakran állnak sorba kegyeiért, ha megfelelően játssza ki kártyáit. Ez azonban egy cseppet más, mint amihez hozzászokott. Ugyan viselkedését most is bizonyos részt tapasztalatból táplálja, de most nincs mögötte az a bizonyos szándék. Teljesen rendben van azzal a kimenettel is, ha az egészből csak egy kellemes, rövid beszélgetés lesz. Ez igazán fontos mozzanat Lau életében, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a nő társaságában nem érez nyomást, kényszert bármire is. Ritkán fordul elő ilyesmi egy ifjú selyemfiúval, aki a kikötő lakónegyedének lelakottabb részében igyekszik megélhetését biztosítani. Ráadásul úgy érzi, talált egy méltó ellenfelet a szócsatára, ami még gördülékenységet is visz a dologba.*
- Teljesen nyilvánvaló, hogy miattad nem is kell aggódni. *A mondat végén körülkémlel a furcsamód néptelen utcán.* Viszont kettőnkért ezen a környéken annál inkább. Nem indulunk el valamerre?
*Aztán észbe is kap hirtelen. Nem indult vele Winyra eredetileg semerre. Főleg nem többesszám első személyben.*
- Akarom mondani... Lenne kedved velem sétálni egyet egy biztonságosabb környéken? Vagy, ha persze... biztos dolgod van.
*Zavarában enyhe pír fut át helyes arcán, és ezt leplezve röviden beletúr hajába, és jól megbámulja a lába előtt heverő macskaköveket. A mozdulat kissé összekuszálja a hetykén elrendezett konty integritását, de így talán még vonzóbb végeredményt hoz össze viselője számára. Hirtelen kibújt belőle a bizonytalan ifjú, aki gyakran felüti szőkébbnél is szőke fejét, mikor úgy érzi, a csábítás maszkját viselő énje hibát vétett. Ugyan a maga elé meredés miatt nem láthatta, hogy a nő mennyire határozott léptekkel szelte a tengerparti utcát, de az ütközés erejéből következtethetett, hogy számottevő sebességgel, egyértelműen meghatározott irányba haladhatott a másik.
Gyorsan összeszedi magát, és pillanatnyi zavara után, már vigyorogva, a pír teljes hiányában csapja fel fejét. Már a csípőre tett kezekkel, és a kacér tekintettel találja szembe magát.*
- Szeretném, szeretném, de nem a sikátor patkányai szeme láttára.
*Teátrális félkörívet ír le mindkét karjával, mintha egy teljes rágcsáló család figyelné a műsort.
A közönségességtől ő is mindig irtózott, és utálta is, mikor fizető vendégei valami hasonló – általában jóval kirívóbb – dologra próbálták rávenni. Szinte sosem tette meg. Na jó, talán, ha akkora összeget ajánlottak, amit képtelen volt visszautasítani. Igazából olyankor végképp nem tisztje az ítélkezés – amit amúgy is szeret elkerülni -, de mikor saját életéről van szó, nem pedig egy egyéjszakás szerepről, már sokkal jobb ízléssel szeret a dolgokhoz nyúlni.*
4531. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:31:40
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:31:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Áthaladóban//
*A dokkok között járkálva szemei a zabolázatlan, hullámzó tengert figyelik árgusan, álmélkodva és maga sem tudja mit érez igazán ilyenkor, de tudja, ha valamit ő megcsodál, akkor annak pusztán, úgy kell lennie. Mélyen magába szívja a sós levegő aromáját és visszagondol a vele történt szépségekre, de a nap bármennyire is szeretné nem áll meg városok egy pillanatára sem, csak kel és nyugszik, de jelenleg, már fáradtan ásítozok az ég kékjében, így a férfi kénytelen megszaporázni a lépteit, hogy időben odaérhessen amerre szíve viszi. *
*A dokkok között járkálva szemei a zabolázatlan, hullámzó tengert figyelik árgusan, álmélkodva és maga sem tudja mit érez igazán ilyenkor, de tudja, ha valamit ő megcsodál, akkor annak pusztán, úgy kell lennie. Mélyen magába szívja a sós levegő aromáját és visszagondol a vele történt szépségekre, de a nap bármennyire is szeretné nem áll meg városok egy pillanatára sem, csak kel és nyugszik, de jelenleg, már fáradtan ásítozok az ég kékjében, így a férfi kénytelen megszaporázni a lépteit, hogy időben odaérhessen amerre szíve viszi. *
4530. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:13:42
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:13:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A feje kavarog, s nem csak az emlékektől. Lassan fordul oldalra, majd néhány másodperc pihenő után a falba kapaszkodva igyekszik lábra állni. Fogalma sincs, mi történt, vagy hogy épp hogyan került ilyen állapotba. Csak sajgó tagjai árulják el, hogy alaposan helyben hagyták, míg ő...
Hátát a hideg kőfalnak veti, s letolja fejéről a kalapot. Ujjait beletúrja a szőke hajkoronába, miközben igyekszik összekaparni az emlékfoszlányokat. A rémségek, a hajó... Oly valóságosnak tűnt, ám még sem lehetett az. S minden azzal az érintéssel kezdődött.
Már kezdi sejteni, hogy ami történt, okkal történt, s valószínűleg megbabonázták. A férfi, kit ki akart zsebelni.
Ujja végigsiklik felrepedt ajkán, majd sajgó bordáihoz kap. Nyilván akkor verték meg, mikor a rémségeket hallucinálta. Talán éppen az a férfi volt, ki az átkot szórta rá, fogalma sincs. Bárhogy is, most igen csak ki kell pihennie magát... Talán egy időre fel is kellene szívódnia.
Visszanyomja kobakjába a kalapot, majd lassan, a falat sűrűn támasztva indul el az utcán, a Rumos felé. Ott majd kikér egy ágyat s lehet pihenni... Talán saját szobát is kap némi aranyért cserébe.
Hirtelen észbe kap. Hisz nála az ital, amit a leánytól kapott! Mohón túr kabátja belső zsebébe, s halássza elő a zöld folyadékot tartalmazó fiolát, s emeli szájához. Ez majd segít, még ha nem is mulasztja el rögtön a fájdalmat. Csak ne látszódna az arcán...
Folytatja útját, gyakorta pislogva háta mögé. A rémségek emléke még ott él benne, a paranoia pedig nem múlik egyhamar.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
Hátát a hideg kőfalnak veti, s letolja fejéről a kalapot. Ujjait beletúrja a szőke hajkoronába, miközben igyekszik összekaparni az emlékfoszlányokat. A rémségek, a hajó... Oly valóságosnak tűnt, ám még sem lehetett az. S minden azzal az érintéssel kezdődött.
Már kezdi sejteni, hogy ami történt, okkal történt, s valószínűleg megbabonázták. A férfi, kit ki akart zsebelni.
Ujja végigsiklik felrepedt ajkán, majd sajgó bordáihoz kap. Nyilván akkor verték meg, mikor a rémségeket hallucinálta. Talán éppen az a férfi volt, ki az átkot szórta rá, fogalma sincs. Bárhogy is, most igen csak ki kell pihennie magát... Talán egy időre fel is kellene szívódnia.
Visszanyomja kobakjába a kalapot, majd lassan, a falat sűrűn támasztva indul el az utcán, a Rumos felé. Ott majd kikér egy ágyat s lehet pihenni... Talán saját szobát is kap némi aranyért cserébe.
Hirtelen észbe kap. Hisz nála az ital, amit a leánytól kapott! Mohón túr kabátja belső zsebébe, s halássza elő a zöld folyadékot tartalmazó fiolát, s emeli szájához. Ez majd segít, még ha nem is mulasztja el rögtön a fájdalmat. Csak ne látszódna az arcán...
Folytatja útját, gyakorta pislogva háta mögé. A rémségek emléke még ott él benne, a paranoia pedig nem múlik egyhamar.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
4529. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:15:17
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:15:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rablás//
*A doktor terve bevált és sikerül elmenekülnie az őrjöngő lány tekintet elől, így ő csak a legközelebbiekre támad rá. Tisztes távolból szemléli csak az eseményeket, hogy feljegyezze a hatást. Minden jól jöhet a kutatása szempontjából, így ezek az események is. Hideg tekintete nem tükröz érzéseket. Követi a matrózokat, akik igen szépen helybenhagyják a lányt, a helyiek reakcióját is figyeli, akik mind bolondnak nézik a szerencsétlent. Talán ezzel vég a tolvaj pályafutásának, hiszen egy ilyen jelenet után egy kisvárosban már ismert lesz az arca mindenki előtt, nem beszélve a lány igencsak kirívó és egyedi szempárjától, amelyet nem könnyű feledni. Az utcasarkon heverő lányt nagyjából tíz lépés távolságból figyeli sötét tekintetével. Kezében jegyzet papiros és szénceruza, hogy lejegyezze a történteket és az utca népének tapasztalatát. Amikor végzett az irományával még megvárja ameddig a lány összekaparja magát a földről és kíváncsian vár, hogy mi történik majd vele. Nem számít nagyon semmi különösre, de lehet, hogy ameddig ilyen ramaty állapotban van érdemes lenne megismételni az előzőeket. Sokat lehetne tanulni belőle mindenkinek. Egy kis izgatottság hatol a doktor szívébe, amely kellemes érzéssel tölti el sötét szívét. Ez az érzés az új kutatás a kísérlet és az ismeretlen felfedezésének érzéséből fakad. Már majdnem odalépne a lányhoz, hogy folytassa, de önuralmat tanúsít és megvárja a másik mit is tesz.*
*A doktor terve bevált és sikerül elmenekülnie az őrjöngő lány tekintet elől, így ő csak a legközelebbiekre támad rá. Tisztes távolból szemléli csak az eseményeket, hogy feljegyezze a hatást. Minden jól jöhet a kutatása szempontjából, így ezek az események is. Hideg tekintete nem tükröz érzéseket. Követi a matrózokat, akik igen szépen helybenhagyják a lányt, a helyiek reakcióját is figyeli, akik mind bolondnak nézik a szerencsétlent. Talán ezzel vég a tolvaj pályafutásának, hiszen egy ilyen jelenet után egy kisvárosban már ismert lesz az arca mindenki előtt, nem beszélve a lány igencsak kirívó és egyedi szempárjától, amelyet nem könnyű feledni. Az utcasarkon heverő lányt nagyjából tíz lépés távolságból figyeli sötét tekintetével. Kezében jegyzet papiros és szénceruza, hogy lejegyezze a történteket és az utca népének tapasztalatát. Amikor végzett az irományával még megvárja ameddig a lány összekaparja magát a földről és kíváncsian vár, hogy mi történik majd vele. Nem számít nagyon semmi különösre, de lehet, hogy ameddig ilyen ramaty állapotban van érdemes lenne megismételni az előzőeket. Sokat lehetne tanulni belőle mindenkinek. Egy kis izgatottság hatol a doktor szívébe, amely kellemes érzéssel tölti el sötét szívét. Ez az érzés az új kutatás a kísérlet és az ismeretlen felfedezésének érzéséből fakad. Már majdnem odalépne a lányhoz, hogy folytassa, de önuralmat tanúsít és megvárja a másik mit is tesz.*
4528. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:12:15
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:12:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Rablás//
//Milhen Raeymoor//
*A kikötő világa kemény. Ide nem ér el a szigorúan vett törvény vasökle, viszont megvannak a saját törvényei, amelyek alapján zajlik az élet.
Milhenre rászakadnak saját rémálmai egy borzasztó látomás képében, amely csak számára érzékelhető.
A kikötő népe nem akad fent két kikötői torzsalkodásán, ezek a követ többször láttak vért, mint seprűt, így a kettős mellett elhaladók legfeljebb csak egy pillantást pazarolnak az útjukat megzavaró kis kellemetlenségre, már fordulnak is tovább a közönyös szemek, tekintetek.
A sikoltás viszont már más, pár járókelő megtorpanva fordul a segítségért is kiabáló Milhen felé, de mivel ők nem látnak semmit abból a borzadályból, amit a lány lát, hát tehetetlenül figyelik az eseményeket. Az egyik matróz, aki talán a hajója felé tartott vissza pár társával, segítőkészen fordul Milhen felé, amikor az nekiesik.
Az első két ütés-karmolás eléri, hisz meglepődik és nem számított ilyen reakcióra. De pillanatok kérdése és a matróz lefogja a kezét, kemény ököl csapódik a lány gyomorszájába, ami kiszorítja belőle a levegőt. Még egy ütés nyitott kézfejjel - egy nőt nem illik ököllel ütni -, amitől felreped a szája és csillagokat lát.
Az illúziók, melyek oly élethűek, hogy Milhen minden pillanatát valósnak érzi, nem hagyhatják nyugodni a lányt, küzdve küzd, de három szíjas izomzatú matróz ellen ez kevés.
Ha folytatja a kilátástalan harcot, akkor kap még ide-oda ütést, amelyikből az egyik az ájulás szélére taszítja. Még eszméletén van, de szinte képtelen védekezni a tomboló borzalmak ellen, amelyek csak a fejében élnek.
A matrózok otthagyják az egyik épület sarkában és továbbállnak röhögve, többen félve kerülik ki, mások óvó kört rajzolnak a szívük fölé. A lányt biztosan Sa'Tereth szállta meg gondolhatják. Hozzá se mernek érni és miután Milhen megnyugodott, még sokáig elkerülik. A lány bordája, tarkója sajog, a szája felrepedt és beszerzett pár ütleget a felsőtestére és ennek a borzalmas pillanatnak az emléke talán örökre vele lesz rémálmaiban.*
//Milhen Raeymoor//
*A kikötő világa kemény. Ide nem ér el a szigorúan vett törvény vasökle, viszont megvannak a saját törvényei, amelyek alapján zajlik az élet.
Milhenre rászakadnak saját rémálmai egy borzasztó látomás képében, amely csak számára érzékelhető.
A kikötő népe nem akad fent két kikötői torzsalkodásán, ezek a követ többször láttak vért, mint seprűt, így a kettős mellett elhaladók legfeljebb csak egy pillantást pazarolnak az útjukat megzavaró kis kellemetlenségre, már fordulnak is tovább a közönyös szemek, tekintetek.
A sikoltás viszont már más, pár járókelő megtorpanva fordul a segítségért is kiabáló Milhen felé, de mivel ők nem látnak semmit abból a borzadályból, amit a lány lát, hát tehetetlenül figyelik az eseményeket. Az egyik matróz, aki talán a hajója felé tartott vissza pár társával, segítőkészen fordul Milhen felé, amikor az nekiesik.
Az első két ütés-karmolás eléri, hisz meglepődik és nem számított ilyen reakcióra. De pillanatok kérdése és a matróz lefogja a kezét, kemény ököl csapódik a lány gyomorszájába, ami kiszorítja belőle a levegőt. Még egy ütés nyitott kézfejjel - egy nőt nem illik ököllel ütni -, amitől felreped a szája és csillagokat lát.
Az illúziók, melyek oly élethűek, hogy Milhen minden pillanatát valósnak érzi, nem hagyhatják nyugodni a lányt, küzdve küzd, de három szíjas izomzatú matróz ellen ez kevés.
Ha folytatja a kilátástalan harcot, akkor kap még ide-oda ütést, amelyikből az egyik az ájulás szélére taszítja. Még eszméletén van, de szinte képtelen védekezni a tomboló borzalmak ellen, amelyek csak a fejében élnek.
A matrózok otthagyják az egyik épület sarkában és továbbállnak röhögve, többen félve kerülik ki, mások óvó kört rajzolnak a szívük fölé. A lányt biztosan Sa'Tereth szállta meg gondolhatják. Hozzá se mernek érni és miután Milhen megnyugodott, még sokáig elkerülik. A lány bordája, tarkója sajog, a szája felrepedt és beszerzett pár ütleget a felsőtestére és ennek a borzalmas pillanatnak az emléke talán örökre vele lesz rémálmaiban.*
4527. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:57:01
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:57:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A kikötőn kívül még nem igazán császkált, így, amint a dokkoknál jár, megáll pihenni néhány percre, hogy elővegye a rajzolt térképet. Még régebben kapta a szerzetestől, szinte már a széle el is kezdett bomlani, de szerencsére a lényeg még megvan. A dokkoknál már ilyen kor is elindul az élet, már néhány borostásabb matróz ki is szúrta magának és, ahányszor lent járnak, hogy felrakodják a hajó rakományát, mindig megfüttyögik. ~Mi lett volna, ha még szoknyát is húzok magamra? Pedig nadrág van rajtam, biztos eltartott néhány percig, míg felismerték, hogy nő vagyok. ~ Terelődnek el a gondolatai, minden idegesítő füttyentés után, a végén még valami megjegyzést is kap, de azt már csak elengedi a füle mellett. Még meghúzza a kulacsot, amit a zsákjából előhalász, majd ismét veszi a cókmókját, hogy sokáig ne időzzön egy helyben. A végén még a borostás matrózoknak lesz egy kis szabadidejük és meg is szólítják. Mert azok csapatban a legbátrabbak, na meg részegen. A második ilyen korán még nem szokott fennállni, ezért is haboznak ennyire, meg, mert a kapitány valószínűleg eltörne egy gerendát a hátukon, ha lazsálnának, talán éppen kifutni készül a ladik. Így indul meg az erdőség irányába, a már jól kitaposott útvonalon. ~Remélem még mindig megvan a földje és nem megyek potyára oda a nyakukra. Bár, ahogy őket ismerem, úgyis valami hasonlóval foglalkoznak most is. Csak meg tudják mondani a mostani bérlők, hogy mi lett a korábbiakkal. Remélem. ~ Töpreng magában, mert mi mást is tehet az ember, ha egyedül vág neki egy ilyen gyalogútnak.*
4526. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:52:47
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:52:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Ganer valószínűleg rájöhetett már arra, hogy nem Redin viseli a világ leggyakorlottabb és legtehetségesebb lovasa címet. A vörös hajzuhatag a lány kétségbeesett, kiszolgáltatott állapotát kiválóan illusztrálva repdes a menetszél dobálásának hatására, a férfi karját, vállát, mellkasát egyaránt maga alá temeti, időnként az arcába csap. A hajkorona gazdája persze semmit sem érzékel ebből, hiszen meglehetősen elfoglalt saját gondolataival, amik a helyzet valószerűlenségére fókuszálódnak. Halálfélelme némiképp alábbhagy, ahogy érzékeli, hogy a vad, dobáló, kiszámíthatatlan vágta kellemesen lüktető galoppá szelídül. Természetesen biztos, ami biztos alapon inkább nem emeli fel a fejét, még így is hamar elszédülne a ringó, holdfényben úszó táj látványától. Tarkóján megérzi a tenger felől érkező sós, kellemesen hűvös szellő leheletét, simogató hatást gyakorol borzolt idegeire. Némiképp alábbhagy fülében doboló szívverése is, és a férfi második kérdése már eljut agytekervényeiig. Néhány pillanatig hezitál, megkérdezi pocakjától is, rendben van-e, hiszen nem volna a világ legkedvesebb dolga gyomortartalmát megmentőjére üríteni. Érzi, hogy kicsit émelyeg ugyan, de amikor az eszébe villan a nagy, gonosz paca képe, elillan minden fizikai gondja, legalábbis átmenetileg biztosan. Fejét továbbra is a biztonságot adó vállgödör oltalmában tartva halkan, nehezen kivehetően válaszol.*
- Mehetünk, bírni fogom. Kemény fából faragtak ám.
*Halkan felkuncog, hiszen kijelentését pillanatnyilag semmi sem hivatott alátámasztani, inkább csak magát nyugtatja vele. Kicsit szorosabbra veszi karjai szorítását, felkészülve mindenféle eshetőségre út közben.*
*Ganer valószínűleg rájöhetett már arra, hogy nem Redin viseli a világ leggyakorlottabb és legtehetségesebb lovasa címet. A vörös hajzuhatag a lány kétségbeesett, kiszolgáltatott állapotát kiválóan illusztrálva repdes a menetszél dobálásának hatására, a férfi karját, vállát, mellkasát egyaránt maga alá temeti, időnként az arcába csap. A hajkorona gazdája persze semmit sem érzékel ebből, hiszen meglehetősen elfoglalt saját gondolataival, amik a helyzet valószerűlenségére fókuszálódnak. Halálfélelme némiképp alábbhagy, ahogy érzékeli, hogy a vad, dobáló, kiszámíthatatlan vágta kellemesen lüktető galoppá szelídül. Természetesen biztos, ami biztos alapon inkább nem emeli fel a fejét, még így is hamar elszédülne a ringó, holdfényben úszó táj látványától. Tarkóján megérzi a tenger felől érkező sós, kellemesen hűvös szellő leheletét, simogató hatást gyakorol borzolt idegeire. Némiképp alábbhagy fülében doboló szívverése is, és a férfi második kérdése már eljut agytekervényeiig. Néhány pillanatig hezitál, megkérdezi pocakjától is, rendben van-e, hiszen nem volna a világ legkedvesebb dolga gyomortartalmát megmentőjére üríteni. Érzi, hogy kicsit émelyeg ugyan, de amikor az eszébe villan a nagy, gonosz paca képe, elillan minden fizikai gondja, legalábbis átmenetileg biztosan. Fejét továbbra is a biztonságot adó vállgödör oltalmában tartva halkan, nehezen kivehetően válaszol.*
- Mehetünk, bírni fogom. Kemény fából faragtak ám.
*Halkan felkuncog, hiszen kijelentését pillanatnyilag semmi sem hivatott alátámasztani, inkább csak magát nyugtatja vele. Kicsit szorosabbra veszi karjai szorítását, felkészülve mindenféle eshetőségre út közben.*
4525. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:18:35
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:18:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Örömmel segít a másiknak elhagyni ezt a veszélyes helyet és helyzetet. Ki tudja mi történt volna, ha maradnak… Talán jobb, ha ezen nem is rágódnak a továbbiakban. Sebesen vágtatnak el a Lakónegyedből. Amikor már kellő távolságban vannak és a közvetlen veszély elhárult, akkor visszafogja Éjtépő vágtáját és lassítanak sebességben. A kapaszkodó szorításból arra következtet, hogy Redin nem túl sűrűn ült még lovon. Éjtépő szépen fel van szerelve lószerszámmal, így kényelmes nyereggel is, amin mindketten elférnek még. Ettől függetlenül a telivér szélsebesen tud száguldani, amitől első körben bárki megrémülne vagy akár rosszul is lehetne. Ezért a Dokkoknál már nyugodtabb tempóban haladnak, de még itt sem állnak meg.*
- Ez a tempó már jobb? *Érdeklődve kérdezi a félhangosan motyorgó lánytól.*
- Ha bírod még, akkor az erdőségig nem állnánk meg. Bírni fogod addig? *Nem szeretné ha Redin rosszul lenne Éjtépő hátán, vagy netán leszédülne. Ezért várja a kérdésre a választ. Ha a lány nem bírja, akkor még lassabbra veszi a tempót, vagy ha szükséges meg is áll egy kis időre. Kizárt, hogy bárki is követni tudná őket egy ilyen telivér vágtája után, ezért a közvetlen veszély biztosan elhárult kettejük feje fölül.*
*Örömmel segít a másiknak elhagyni ezt a veszélyes helyet és helyzetet. Ki tudja mi történt volna, ha maradnak… Talán jobb, ha ezen nem is rágódnak a továbbiakban. Sebesen vágtatnak el a Lakónegyedből. Amikor már kellő távolságban vannak és a közvetlen veszély elhárult, akkor visszafogja Éjtépő vágtáját és lassítanak sebességben. A kapaszkodó szorításból arra következtet, hogy Redin nem túl sűrűn ült még lovon. Éjtépő szépen fel van szerelve lószerszámmal, így kényelmes nyereggel is, amin mindketten elférnek még. Ettől függetlenül a telivér szélsebesen tud száguldani, amitől első körben bárki megrémülne vagy akár rosszul is lehetne. Ezért a Dokkoknál már nyugodtabb tempóban haladnak, de még itt sem állnak meg.*
- Ez a tempó már jobb? *Érdeklődve kérdezi a félhangosan motyorgó lánytól.*
- Ha bírod még, akkor az erdőségig nem állnánk meg. Bírni fogod addig? *Nem szeretné ha Redin rosszul lenne Éjtépő hátán, vagy netán leszédülne. Ezért várja a kérdésre a választ. Ha a lány nem bírja, akkor még lassabbra veszi a tempót, vagy ha szükséges meg is áll egy kis időre. Kizárt, hogy bárki is követni tudná őket egy ilyen telivér vágtája után, ezért a közvetlen veszély biztosan elhárult kettejük feje fölül.*
4524. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-05 01:34:55
Üzenet elküldve: 2020-05-05 01:34:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alludrin Svideran//
*Lebukott. Nem először, s remélhetőleg nem is utoljára. Mielőtt jó tolvaj módjára sikerülne meglépnie a doktor elől, nem várt dolog történik. Az őszhajú férfi nem a csuklóját ragadja meg, de még csak pengét sem érez testének szegeződni. A homlokát érinti meg, éppen csak a mutatóujja hegyével.
Először arcán végtelen értetlenséggel hőköl hátra, s csak szeme rebben a távolodó férfi után. Rövidesen azonban furcsa eseményekre lesz figyelmes, először csak a szeme sarkából.
A horizont messzeségében, a tengeren egy hatalmas hajó kúszik ki a félhomályból. A megannyi vitorla éjfeketén pompáz, csakúgy, mint a hajótest is. Látta már e hajót, egyszer...
A dokkok népére kúszik tekintete, hogy figyelmeztethesse őket a veszélyre, azonban hiába nyitja száját, hang nem jön ki rajta. Megannyi szempár viszonozza pillantását, ám nem e szemek vérszomjasak és gonoszak.
Mintha csak a tenger mélyéről másztak volna elő, hajuk s szakálluk hínárból szőtt, bőrük püffedt s kék, torz arcukról süt az undor, a villogó szempárokból pedig a gyilkos szándék. Némelyek karja helyén ocsmány csápok vagy bőrszerű ollók, a megjelenésük legkevésbé emberi.
Kerekre tágult szemekkel hátrál két lépést, ám a lények egyre csak közelítenek. Gondolatai lélekjelenlétével együtt hagyják magára, s ő ott marad egyedül, rettegésével. Egy dolog világos csupán, vagy ő, vagy e förtelmes lények.
Végül hangjára talál, s sikítani kezd. Hogy segítségért kiált-e vagy rémületében, nehéz lenne megállapítani, azonban a következő pillanatban már veti is rá magát a legközelebbi példányra. Üti, vágja, még csak eszébe sem jut kardjáért nyúlni. Latba veti minden erejét, na meg körmeit, nem akar mást, csak élettelen látni e undorító, nem e világi entitást. Hogy valójában kire vetette rá magát, arról nem szól a fáma, egy dolog biztos csupán, az átok, mit a doktor szórt rá, hatott.*
*Lebukott. Nem először, s remélhetőleg nem is utoljára. Mielőtt jó tolvaj módjára sikerülne meglépnie a doktor elől, nem várt dolog történik. Az őszhajú férfi nem a csuklóját ragadja meg, de még csak pengét sem érez testének szegeződni. A homlokát érinti meg, éppen csak a mutatóujja hegyével.
Először arcán végtelen értetlenséggel hőköl hátra, s csak szeme rebben a távolodó férfi után. Rövidesen azonban furcsa eseményekre lesz figyelmes, először csak a szeme sarkából.
A horizont messzeségében, a tengeren egy hatalmas hajó kúszik ki a félhomályból. A megannyi vitorla éjfeketén pompáz, csakúgy, mint a hajótest is. Látta már e hajót, egyszer...
A dokkok népére kúszik tekintete, hogy figyelmeztethesse őket a veszélyre, azonban hiába nyitja száját, hang nem jön ki rajta. Megannyi szempár viszonozza pillantását, ám nem e szemek vérszomjasak és gonoszak.
Mintha csak a tenger mélyéről másztak volna elő, hajuk s szakálluk hínárból szőtt, bőrük püffedt s kék, torz arcukról süt az undor, a villogó szempárokból pedig a gyilkos szándék. Némelyek karja helyén ocsmány csápok vagy bőrszerű ollók, a megjelenésük legkevésbé emberi.
Kerekre tágult szemekkel hátrál két lépést, ám a lények egyre csak közelítenek. Gondolatai lélekjelenlétével együtt hagyják magára, s ő ott marad egyedül, rettegésével. Egy dolog világos csupán, vagy ő, vagy e förtelmes lények.
Végül hangjára talál, s sikítani kezd. Hogy segítségért kiált-e vagy rémületében, nehéz lenne megállapítani, azonban a következő pillanatban már veti is rá magát a legközelebbi példányra. Üti, vágja, még csak eszébe sem jut kardjáért nyúlni. Latba veti minden erejét, na meg körmeit, nem akar mást, csak élettelen látni e undorító, nem e világi entitást. Hogy valójában kire vetette rá magát, arról nem szól a fáma, egy dolog biztos csupán, az átok, mit a doktor szórt rá, hatott.*
4523. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:56:39
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:56:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan//
*Apró, elismerő biccentés és hamar mosollyá szelídülő, dacos szájbiggyesztés a férfi replikájának jutalma. Nem számított rá, hogy emberére, illetve félelfére akad ezen a környéken. Jómaga is sokkal valószínűbbnek tartotta a rablótámadás áldozatává válást, esetleg egy könnyű, kora délelőtti kis késelést, miután berángatták az egyik, szimpatikusabb sikátorba és erőszakot tettek rajta. Ám soká nem pácolja száját, hamar érkezik felelete.*
- Ó, vágyni vágyhat, amire csak szeretne. Miattam pedig igazán nem szükséges aggódnia.
*A kissé gunyoros hangszínnel feldobott szavak kihívó félmosolyt hagynak maguk után a lány ajkán. Meglehetősen tetszik neki a játék, mibe sorsának, de legalábbis nadrágjának megrontójával kezdtek bele. Ha másért nem, ezért megérte az az esés, ezt már most biztosan tudja.
Apropó nadrág. Nos igen, a teveszín szövet sepregetése közben határozottan érzi magán a mustráló tekintetet még úgy is, hogy teljes erőbedobással az anyag tisztogatására koncentrál. Hát még, mikor hátat fordítva teljes teret enged az erre szomjazó kékeknek. Ahogy öltözködésének merészsége is sejteti, sosem félt megmutatni azt, mivel a természet megáldotta. Hiszen ki ő, hogy ettől a csodától bárki fiát, avagy lányát, ha úgy tetszik, megfossza? A pillanatnyi megrökönyödésben pedig még lubickol is egyet, kellemes meglepetésként éri, hogy egy ilyen ártatlannak ható megmozdulással képes volt zavart kelteni a férfiben.*
- Na ne mondd! *Bal szemöldökét vészjóslón húzza fel, még mindig háttal, válla felett sandítva csak a másikra.* Pedig jó ötletnek tűnt lepihennem kicsit a mocsokban. Ha ezt korábban mondod... *Neveti el végül ironizáló szavait, felhagyva a sikertelenségre ítélt igyekvéssel nadrágja mocsoktalanítására. Be kell látnia, az már tisztább nem lesz, maximum tenyere piszkosabb. Launridan érdekeit szem előtt tartva pedig a lovagiasan felajánlott segítséget is el kell utasítsa.*
- Szeretnéd, mi? *Kérdez vissza rögvest vigyorogva, kékjeit kacéran a hasonszínekbe fűzve, ahogy ismét szembe fordul. Kezeit kihívóan teszi csípőjére, fejét pedig érdeklődve biccenti félre. Nem kételkedik bár a válaszban, azért mégis kíváncsi, hogyan reagál a másik.
Határai létezésében pedig még saját maga sem biztos, szeret játszani velük és feszegetni azokat, ahogy másokét is. Ám a közönségesség a létező legtávolabb áll tőle, így a nyilvános, kikötői fenekelést is kénytelen passzolni. Na meg az utca köve már alapos munkát végzett etéren az imént.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 11:06:36
//Launridan//
*Apró, elismerő biccentés és hamar mosollyá szelídülő, dacos szájbiggyesztés a férfi replikájának jutalma. Nem számított rá, hogy emberére, illetve félelfére akad ezen a környéken. Jómaga is sokkal valószínűbbnek tartotta a rablótámadás áldozatává válást, esetleg egy könnyű, kora délelőtti kis késelést, miután berángatták az egyik, szimpatikusabb sikátorba és erőszakot tettek rajta. Ám soká nem pácolja száját, hamar érkezik felelete.*
- Ó, vágyni vágyhat, amire csak szeretne. Miattam pedig igazán nem szükséges aggódnia.
*A kissé gunyoros hangszínnel feldobott szavak kihívó félmosolyt hagynak maguk után a lány ajkán. Meglehetősen tetszik neki a játék, mibe sorsának, de legalábbis nadrágjának megrontójával kezdtek bele. Ha másért nem, ezért megérte az az esés, ezt már most biztosan tudja.
Apropó nadrág. Nos igen, a teveszín szövet sepregetése közben határozottan érzi magán a mustráló tekintetet még úgy is, hogy teljes erőbedobással az anyag tisztogatására koncentrál. Hát még, mikor hátat fordítva teljes teret enged az erre szomjazó kékeknek. Ahogy öltözködésének merészsége is sejteti, sosem félt megmutatni azt, mivel a természet megáldotta. Hiszen ki ő, hogy ettől a csodától bárki fiát, avagy lányát, ha úgy tetszik, megfossza? A pillanatnyi megrökönyödésben pedig még lubickol is egyet, kellemes meglepetésként éri, hogy egy ilyen ártatlannak ható megmozdulással képes volt zavart kelteni a férfiben.*
- Na ne mondd! *Bal szemöldökét vészjóslón húzza fel, még mindig háttal, válla felett sandítva csak a másikra.* Pedig jó ötletnek tűnt lepihennem kicsit a mocsokban. Ha ezt korábban mondod... *Neveti el végül ironizáló szavait, felhagyva a sikertelenségre ítélt igyekvéssel nadrágja mocsoktalanítására. Be kell látnia, az már tisztább nem lesz, maximum tenyere piszkosabb. Launridan érdekeit szem előtt tartva pedig a lovagiasan felajánlott segítséget is el kell utasítsa.*
- Szeretnéd, mi? *Kérdez vissza rögvest vigyorogva, kékjeit kacéran a hasonszínekbe fűzve, ahogy ismét szembe fordul. Kezeit kihívóan teszi csípőjére, fejét pedig érdeklődve biccenti félre. Nem kételkedik bár a válaszban, azért mégis kíváncsi, hogyan reagál a másik.
Határai létezésében pedig még saját maga sem biztos, szeret játszani velük és feszegetni azokat, ahogy másokét is. Ám a közönségesség a létező legtávolabb áll tőle, így a nyilvános, kikötői fenekelést is kénytelen passzolni. Na meg az utca köve már alapos munkát végzett etéren az imént.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 11:06:36
4522. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:40:38
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:40:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Winyra//
*Nem kell sokat várnia, hogy a törékeny virágszál elszakadjon szerény személye tüzetes átvizsgálásától, és a vártnál határozottabban ragadja meg alkarját. Hősünk egy hangyányit meg is inog, hiszen gondolatai messzi vizekre hajóztak mikor a lány tekintete lágyéktájon elidőzni látszott, de testsúlyának megfelelő pontra helyezésével meg tudja akadályozni, hogy kövesse a földre iménti figyelmetlensége áldozatát. Kellemes libabőr fut végig testén, mikor a talpra állást követően a lány lehelete mellkasát cirógatja egy pillanatra. Egyébként pedig, ha már az illatoknál tartunk, Lau is magáévá teszi, és jól eszébe is vési a nőét. Mindig is jelleme része volt, hogy különös figyelmességgel jegyezte fel az ehhez hasonló részleteket. Az idáig kialakult kép alapján, véleménye szerint, két kifogástalan külsejű személy kapaszkodik össze a dokkok mentén mikor Winyra diszkréten hozzá tapadva stabilizálja magát. A finom tapintású kezek azonban sajnálatos módon gyorsan elszakadnak derekától, mikor a nő hátrál. Viszont cserébe egymás kék szemeibe meredhetnek egy hosszúnak tetsző pillanatig, mielőtt a lány válaszolna bármit is.*
- Szóval legboldogabb... Biztos ebben? Nem is vágyhatok már többre? Ha így áll a helyzet, nem irigylem a férfiakat az életében. És ami azt illeti, Önt sem.
*Kötekszik a melléknév felsőfokban való használatán, s hozzá szomorúságot mímelve biggyeszti le ajkait, de mondandója végére elvigyorodik. Ugyan a közelség valóban merész, de azért csak-csak lehetséges ennél boldogabb állapot elérése is. Van valami a nőben, ami tovább fokozza Lau alaptermészetét. Tetszik neki, hogy újdonsült ismeretlen ismerősét szintén nem a félénkség jellemzi mikor rögtönzött flörtölésről van szó.*
- Nagyon örülök, Winyra maradéka.
*A mondatot ő is vidám hangsúllyal ejti ki száján, ajkai folyamatos jelleggel felfelé görbülnek amióta megbizonyosodott róla, hogy nem egy sértődékeny fruskával sodorta össze az élet. Régi trükkjei egyike, hogy kimondja a bemutatkozáskor elhangzó keresztnevet mielőtt elfelejtené. Névmemóriája ugyanis hagy kivetnivalót, ami az ő szakmájában megengedhetetlen hibának minősül.
Félrebiccentett fejjel figyeli a lány ügyködését, hogy leporolja formás hátsóját. Töprengő arckifejezést varázsol magára, mintha csak a folyamat hatékonyságán mélázna, nem pedig a kezelés alatt lévő testrész gátlástalan vizslatását végezné épp. Úgy tűnik azonban, hogy büntetésre nem számíthat ezért, hiszen Winyra hirtelen premier plánba felé fordítja a kérdéses alfelet, nem kicsit lepve meg ezzel a fél-elfet.*
- Öhm...
*Pillanatnyi meglepetését gyorsan leküzdi, hiszen rövid ismeretségük alatt igazán nem is várhatott mást a nőtől. Egészen idáig merészen és kacéran viselkedett, de Launak ebből az utolsó megmozdulásból egészen úgy tűnhet, hogy ma ő a becserkészésre szánt fél, nem pedig fordítva, ahogy lenni szokott. Belemegy a játékba, és viszonozza a tegeződést. Ez számára is kényelmesebb létezési forma, de megszokásból, és udvariasságból is szereti megadni a másik nemnek a lehetőséget ennek kezdeményezésére.
Tehát értő odafigyeléssel végigméri a felé fordított, teveszín nadrágba bújtatott feneket, majd elégedetten bólogat.*
- Hát, szerintem sosem lehetett jobb állapotban. Szóval, mondhatnám azt is, hogy szívesen amiért fellöktelek, biztosan ez kellett hozzá. *Utal a formákra, és a sértetlenségre.*Viszont, ezt a nadrágot nem a kikötő porában való fetrengésre találták ki, akármeddig porolgatod.
*Széttárja karjait, jelezve, hogy bármikor szívesen segít arra egyértelműen rászoruló hölgyeknek, sőt, még divattanácsokkal is ellátja őket. Ha kérik, ha nem. Nem túl udvarias dolog ez, tekintve, hogyha ő nem lenne, Winyra öltözéke továbbra is makulátlan lenne.*
- De ha gondolod, megpróbálhatom én is.
*Lovagias felajánlását egy huncut mosoly kíséretében teszi, nem tudva, hogy ezzel átlépte-e a határt vagy sem.*
//Winyra//
*Nem kell sokat várnia, hogy a törékeny virágszál elszakadjon szerény személye tüzetes átvizsgálásától, és a vártnál határozottabban ragadja meg alkarját. Hősünk egy hangyányit meg is inog, hiszen gondolatai messzi vizekre hajóztak mikor a lány tekintete lágyéktájon elidőzni látszott, de testsúlyának megfelelő pontra helyezésével meg tudja akadályozni, hogy kövesse a földre iménti figyelmetlensége áldozatát. Kellemes libabőr fut végig testén, mikor a talpra állást követően a lány lehelete mellkasát cirógatja egy pillanatra. Egyébként pedig, ha már az illatoknál tartunk, Lau is magáévá teszi, és jól eszébe is vési a nőét. Mindig is jelleme része volt, hogy különös figyelmességgel jegyezte fel az ehhez hasonló részleteket. Az idáig kialakult kép alapján, véleménye szerint, két kifogástalan külsejű személy kapaszkodik össze a dokkok mentén mikor Winyra diszkréten hozzá tapadva stabilizálja magát. A finom tapintású kezek azonban sajnálatos módon gyorsan elszakadnak derekától, mikor a nő hátrál. Viszont cserébe egymás kék szemeibe meredhetnek egy hosszúnak tetsző pillanatig, mielőtt a lány válaszolna bármit is.*
- Szóval legboldogabb... Biztos ebben? Nem is vágyhatok már többre? Ha így áll a helyzet, nem irigylem a férfiakat az életében. És ami azt illeti, Önt sem.
*Kötekszik a melléknév felsőfokban való használatán, s hozzá szomorúságot mímelve biggyeszti le ajkait, de mondandója végére elvigyorodik. Ugyan a közelség valóban merész, de azért csak-csak lehetséges ennél boldogabb állapot elérése is. Van valami a nőben, ami tovább fokozza Lau alaptermészetét. Tetszik neki, hogy újdonsült ismeretlen ismerősét szintén nem a félénkség jellemzi mikor rögtönzött flörtölésről van szó.*
- Nagyon örülök, Winyra maradéka.
*A mondatot ő is vidám hangsúllyal ejti ki száján, ajkai folyamatos jelleggel felfelé görbülnek amióta megbizonyosodott róla, hogy nem egy sértődékeny fruskával sodorta össze az élet. Régi trükkjei egyike, hogy kimondja a bemutatkozáskor elhangzó keresztnevet mielőtt elfelejtené. Névmemóriája ugyanis hagy kivetnivalót, ami az ő szakmájában megengedhetetlen hibának minősül.
Félrebiccentett fejjel figyeli a lány ügyködését, hogy leporolja formás hátsóját. Töprengő arckifejezést varázsol magára, mintha csak a folyamat hatékonyságán mélázna, nem pedig a kezelés alatt lévő testrész gátlástalan vizslatását végezné épp. Úgy tűnik azonban, hogy büntetésre nem számíthat ezért, hiszen Winyra hirtelen premier plánba felé fordítja a kérdéses alfelet, nem kicsit lepve meg ezzel a fél-elfet.*
- Öhm...
*Pillanatnyi meglepetését gyorsan leküzdi, hiszen rövid ismeretségük alatt igazán nem is várhatott mást a nőtől. Egészen idáig merészen és kacéran viselkedett, de Launak ebből az utolsó megmozdulásból egészen úgy tűnhet, hogy ma ő a becserkészésre szánt fél, nem pedig fordítva, ahogy lenni szokott. Belemegy a játékba, és viszonozza a tegeződést. Ez számára is kényelmesebb létezési forma, de megszokásból, és udvariasságból is szereti megadni a másik nemnek a lehetőséget ennek kezdeményezésére.
Tehát értő odafigyeléssel végigméri a felé fordított, teveszín nadrágba bújtatott feneket, majd elégedetten bólogat.*
- Hát, szerintem sosem lehetett jobb állapotban. Szóval, mondhatnám azt is, hogy szívesen amiért fellöktelek, biztosan ez kellett hozzá. *Utal a formákra, és a sértetlenségre.*Viszont, ezt a nadrágot nem a kikötő porában való fetrengésre találták ki, akármeddig porolgatod.
*Széttárja karjait, jelezve, hogy bármikor szívesen segít arra egyértelműen rászoruló hölgyeknek, sőt, még divattanácsokkal is ellátja őket. Ha kérik, ha nem. Nem túl udvarias dolog ez, tekintve, hogyha ő nem lenne, Winyra öltözéke továbbra is makulátlan lenne.*
- De ha gondolod, megpróbálhatom én is.
*Lovagias felajánlását egy huncut mosoly kíséretében teszi, nem tudva, hogy ezzel átlépte-e a határt vagy sem.*
4521. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:28:51
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:28:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Kellemes láblóbálása közben végre megérkezik a Professzor, ezért figyelmét ezúttal neki szenteli. Egészen meghatja az idősebb férfi izgatottsága, és akarva-akaratlanul átveszi tőle, így unott arcára egy kedves félmosoly kúszik fel. Arról nem is beszélve, hogy mindjárt egy apró bókot, és relatíve magas rangot is kap, amit egy tiszteletteljes biccentéssel köszön meg. Mint nő, nagyjából nem is vágyhatna többre, és mivel nem is telhetetlen, így elégedett egyelőre mindennel.
Persze ezzel az örömmel nem osztozik mindenki, ami nyilván egészséges mértékben nyugtalanítja Daesyst, ugyanakkor a Kikötőben nőtt fel, így nem félti túlzottan az irháját. Hiszi, hogy fel fogja tudni találni magát, és talán, de csak talán, majd a legénység tiszteletét is kivívja. Ha nem, akkor is résen lesz.
Az út pedig végre kezdetét veszi, ami olyan felpezsdítő érzéssel tölti el, mint Pashthrával töltött édes éjszakája. Úgy érzi mintha egyenesen haza tartana, oda ahova mindig is tartozott, és ez az eufórikus érzés olyan boldogsággal tölti el lelkét, hogy kedve lenne táncra perdülni. De nyilván nem teszi ezt, csak üldögél tovább helyén, felfelé pillant az égre és a vitorlákra, és pár nagy levegővétel után megnyugszik, hogy igen, ez az a hely ahol valóban lennie kell. Persze továbbra is éber, így ha bármi érdemleges történik, vagy megszólítják, akkor rögtön odafordítja fejét, az eseménytelen időkben viszont ő is a horizontot vagy éppen a sebesen szelt habokat figyeli.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Kellemes láblóbálása közben végre megérkezik a Professzor, ezért figyelmét ezúttal neki szenteli. Egészen meghatja az idősebb férfi izgatottsága, és akarva-akaratlanul átveszi tőle, így unott arcára egy kedves félmosoly kúszik fel. Arról nem is beszélve, hogy mindjárt egy apró bókot, és relatíve magas rangot is kap, amit egy tiszteletteljes biccentéssel köszön meg. Mint nő, nagyjából nem is vágyhatna többre, és mivel nem is telhetetlen, így elégedett egyelőre mindennel.
Persze ezzel az örömmel nem osztozik mindenki, ami nyilván egészséges mértékben nyugtalanítja Daesyst, ugyanakkor a Kikötőben nőtt fel, így nem félti túlzottan az irháját. Hiszi, hogy fel fogja tudni találni magát, és talán, de csak talán, majd a legénység tiszteletét is kivívja. Ha nem, akkor is résen lesz.
Az út pedig végre kezdetét veszi, ami olyan felpezsdítő érzéssel tölti el, mint Pashthrával töltött édes éjszakája. Úgy érzi mintha egyenesen haza tartana, oda ahova mindig is tartozott, és ez az eufórikus érzés olyan boldogsággal tölti el lelkét, hogy kedve lenne táncra perdülni. De nyilván nem teszi ezt, csak üldögél tovább helyén, felfelé pillant az égre és a vitorlákra, és pár nagy levegővétel után megnyugszik, hogy igen, ez az a hely ahol valóban lennie kell. Persze továbbra is éber, így ha bármi érdemleges történik, vagy megszólítják, akkor rögtön odafordítja fejét, az eseménytelen időkben viszont ő is a horizontot vagy éppen a sebesen szelt habokat figyeli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275