//Bress//
- De egy állat rengeteg időt igényel, lesz neked ilyened? *Kérdezi egy kicsit talán vészmadárt játszva. Valójában persze fogalma sincs, hogy ténylegesen mennyi időt kell egy állatra szánni, mivel ugye nem volt ilyenje. Emellett azonban csak mosolyogni tud és már alig várja, hogy láthassa a férfi leendő háziállatát, bár Bress lehet nincs tisztában azzal, hogy kit szabadított be erre a helyre.
Ahogy megérkeznek úgy érzi, hogy neki mindent meg kell néznie, mindenhol meg kell állni és mindenhez hozzá kell szólnia, de nem akar leszakadni a fél-elftől, mert még a végén eltévedne. Úgyhogy követi őt az üres ládához és egy nagy lendülettel rá is huppan, majd ahogy két kezét szorosan a combja mellé teszi, a vállát enyhén feltolva lóbálgatja a lábát, legalábbis amennyire tudja.*
- Óriási. *Mondja reagálva Bress kérdésére és folyamatosan jártatja a szemét a helyén. Itt aztán tényleg elég vegyes alakok vannak, nagy részük nem túl bizalomgerjesztő, egy-kettőtől furcsa émelygés lepi meg a gyomrát.*
- Ó, igazad van, még a végén átvernek itt valami selejttel. *Bólogat nagyban, és amikor a másik végigmutogatja, hogy mit merre talál fejével követi. Csak most érzi, hogy mennyire elfáradt a mai nap folyamán, és ezt pontosan onnan tudja, hogy már arra sincs energiája, hogy valakit meglopjon, majd elfusson. De kellemesen elüldögél.
Az őröket már ő is kiszúrta, ahogy fel-alá járkálva szemlélgetik a vásárlókat és az árusokat. Akaratlanul is összehúzza magát, mint aki valami rosszban sántikál, pedig most tényleg szó sincs erről, sőt egészen nyugodtan nézelődik, mintha nem is ő lenne.
Azért az neki is feltűnik, hogy Bress az első pillanattól fogva kiismeri magát a helyen, már akkor megtudta mondani, hogy melyik árus mit árul, amikor még Dyn fel sem fogta, hogy mi zajlik körülötte.*
- Valamiért egyáltalán nem lep meg. *Böki meg egy kissé könyökével a másikat, inkább játékosan, mint agresszívan.* - Mi dolgod szokott neked lenni erre felé? *Kérdezi kíváncsian, miközben feláll és fejét forgatva ismét körbenéz a helyen. A nap ereje már korántsem olyan erős, a szél is gyengülni látszik, így egész kellemes idő lett rájuk. Bár kezét azért szablyáján tartva, nem csak azért, mert attól tart, hogy valaki majd nekik esik, hanem inkább attól való félelmében, hogy valaki kirabolja. Körülbelül két másodpercig rajta is hagyja a kezét, majd amint meglátja a flaskás bódét kezét-lábát eldobva rohan oda, azzal hirtelen nem is foglalkozván, hogy másik követi-e, csak amikor odaért akkor fordul meg, hogy biztos legyen benne, Bress nem hagyta ott egyedül ebben a forgatagban. Az árusnak láthatóan hosszú napja lehetett, mert ahelyett, hogy a kereskedőkhöz méltó nagy mosollyal fogadta volna egy lehetséges vásárlóját, inkább szemét forgatta körbe és még a száját is félrehúzta.
Dyn reakciója hasonló volt, de inkább az áru felhozatal miatt, egy-egy flaskánál felhúzta a szemöldökét, majd egy tetszetősebbnél végre elmosolyodott, ám amikor megpillantotta az árát, ugyancsak szemöldökét vonogatva rakta vissza a helyére.*
- Inkább csináltatok egyet, ezek nem jók. *Pillant hátra az árus bácsira, de annak inkább megkönnyebbülés volt leolvasható az arcáról, mint az, hogy felhúzta volna magát.
Dyn odaslattyog Bress mellé.*
- Menjünk szerezzünk neked egy kutyát. *Mondja ismét a korábbi lelkesedéssel a hangjában. Menet közben szinte rámászik a férfira, annyira közel megy hozzá és minden kétes alakra félve néz.* - Árulnak itt, öhm, ilyen titkos holmikat is? *Kérdezi, leginkább azért, mert már egyre különösebb egyedek jönnek velük szemben, másrészt meg így a másikról is többet tudhat meg.* - Mert az itt levők nagy részén látszik, nem virágokat árul. *Mondja halkan. De igazából nem is arról van szó, hogy fél, hiszen meg tudja magát védeni, sokkal inkább attól tart, hogy figyelmetlen és akkor kirabolják.*