Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-29 13:51:50
Üzenet elküldve: 2020-02-29 13:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
* A koma eléggé zabos lesz, hogy még mindig ott lebzselnek. ~ Pedig ez hívott ide minket. Érdekes. ~ A kocka nem színes, de megteszi így is. A kalóz szépen elkezdi leszámolni az aranyakat. Pontosan 260 aranyat nyom a kereskedő Mesélő (Szarkazmus) kezébe
. Most már akár távozhatnának is, de az idegeskedő kereskedő maradásra add okot. Svornt jól tudja, hogy ezek ám agyafúrtak és mindig lehet náluk egy-két értékesebb holmit is találni. Ez amolyan szakmai ártalom. A tudós mellette nem is teketóriázik sokat, hanem egyből ostromolni kezdi a kereskedőt. Kalózunk inkább csak csendben vár egyelőre. Kíváncsi, hogyan reagál a kufár.*
//Jó madarak//
* A koma eléggé zabos lesz, hogy még mindig ott lebzselnek. ~ Pedig ez hívott ide minket. Érdekes. ~ A kocka nem színes, de megteszi így is. A kalóz szépen elkezdi leszámolni az aranyakat. Pontosan 260 aranyat nyom a kereskedő Mesélő (Szarkazmus) kezébe
. Most már akár távozhatnának is, de az idegeskedő kereskedő maradásra add okot. Svornt jól tudja, hogy ezek ám agyafúrtak és mindig lehet náluk egy-két értékesebb holmit is találni. Ez amolyan szakmai ártalom. A tudós mellette nem is teketóriázik sokat, hanem egyből ostromolni kezdi a kereskedőt. Kalózunk inkább csak csendben vár egyelőre. Kíváncsi, hogyan reagál a kufár.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-29 10:07:59
Üzenet elküldve: 2020-02-29 10:07:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
*Fräd alaposan meglepődik, hogy ilyen jutányos áron tud ehhez a könyvhöz hozzájutni. Több se kell neki, azonnal számolja is ki Mesélő (Szarkazmus) számára a 150 aranyat. A tallérokat úgy intézi, hogy egyenesen a kereskedő előtt landoljanak, majd kaján mosollyal az arcán, kissé balra biccentett fejjel, megszólal.*
-Itt a pénz, valamint egyúttal köszönöm is. *Na, maradt nála, vagy háromszáz arany is. Bőven tökéletes ahhoz, hogy vásároljon magának valami állatot. A csörgés nem különösebben izgatja először, de mikor a nyugtalanabb hangot meghallja, gyanakvodni kezd.*
-Uram, van valami, amit esetleg rejtegetne előlünk? *Majd fogait is kivillantja mellé, a számára legkedvezőbb ajánlatot felmérve.* Esetleg élő árut is szállítottak volna? No, megérteném én, mi is csináltuk ezt. Tudom milyen nehéz túljutni a Parázs-csatornán, az ellenőrök mindig résen vannak. De így köztünk szólva. *Hajol közelebb a naiv tudós, hiszen ha otthoniról van szó, akkor egy örök emlékképet hamarabb meg is szerezhetne magának, még gyerekkorából, amely olyan kedves állat volt számára, amennyiben ilyen is lenne a fekete bőrűnél.*
-Ha van önnél egy hegyi papagáj, egy szebb példány, itt helyben kifizetném a háromszáz aranyat. De azért remélem, még beszédre nem tanították, azt szeretném én csinálni. *Hogy biztosítsa róla a másikat, megmutatja a kabátja mögött rejlő, vaskos erszényt, hogy nem blöfföl. Frädricus, ha választhat, inkább a növényekért van oda, azonban vannak olyan állatok, melyek kivételesek számára, s inkább a trópusi, vagy egyszerűen csak egzotikusnak ható példányok azok, melyek ide tartoznak. Szóval, a lényegben a lényeg, reménykedik.*
//Jó madarak//
*Fräd alaposan meglepődik, hogy ilyen jutányos áron tud ehhez a könyvhöz hozzájutni. Több se kell neki, azonnal számolja is ki Mesélő (Szarkazmus) számára a 150 aranyat.
A tallérokat úgy intézi, hogy egyenesen a kereskedő előtt landoljanak, majd kaján mosollyal az arcán, kissé balra biccentett fejjel, megszólal.*-Itt a pénz, valamint egyúttal köszönöm is. *Na, maradt nála, vagy háromszáz arany is. Bőven tökéletes ahhoz, hogy vásároljon magának valami állatot. A csörgés nem különösebben izgatja először, de mikor a nyugtalanabb hangot meghallja, gyanakvodni kezd.*
-Uram, van valami, amit esetleg rejtegetne előlünk? *Majd fogait is kivillantja mellé, a számára legkedvezőbb ajánlatot felmérve.* Esetleg élő árut is szállítottak volna? No, megérteném én, mi is csináltuk ezt. Tudom milyen nehéz túljutni a Parázs-csatornán, az ellenőrök mindig résen vannak. De így köztünk szólva. *Hajol közelebb a naiv tudós, hiszen ha otthoniról van szó, akkor egy örök emlékképet hamarabb meg is szerezhetne magának, még gyerekkorából, amely olyan kedves állat volt számára, amennyiben ilyen is lenne a fekete bőrűnél.*
-Ha van önnél egy hegyi papagáj, egy szebb példány, itt helyben kifizetném a háromszáz aranyat. De azért remélem, még beszédre nem tanították, azt szeretném én csinálni. *Hogy biztosítsa róla a másikat, megmutatja a kabátja mögött rejlő, vaskos erszényt, hogy nem blöfföl. Frädricus, ha választhat, inkább a növényekért van oda, azonban vannak olyan állatok, melyek kivételesek számára, s inkább a trópusi, vagy egyszerűen csak egzotikusnak ható példányok azok, melyek ide tartoznak. Szóval, a lényegben a lényeg, reménykedik.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-28 00:46:10
Üzenet elküldve: 2020-02-28 00:46:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
*Ahogy a fekete bőrű kezdi elveszíteni a figurát, meg el is szólja magát, kezd kicsit idegesebb lenni. Ugyan a két fickó eddig nem vette észre hogy mit rejteget, csak azt, hogy valami fura vele, de próbálja gyorsan lezárni a témát, mielőtt bármire is visszakérdeznének.*
-Na! Akkor százöten a könyves dolog.
*Aztán a másikra néz, és meggyorsítja a beszédét, miközben elé dobálja a dolgokat sebesen.*
-Színes nincs, csak a számok azok rajta. Na! tőled meg kétszáz hatvan aranyat kérek, és mi nem is láttuk egymást.
*Karcos hangja, és kifejezetten fura viselkedésére felkeltheti Svornt, és Fräd figyelmét. Ellenben ha csak túl akarnak esni a bevásárláson, vagy más programjuk is be lenne tervezve az út előtt, hagyhatják a szerencsétlent szenvedni magában. A Sellőház tele van lányokkal, ők meg holnap kihajóznak. Senki se vetné a szemükre.*
//Jó madarak//
*Ahogy a fekete bőrű kezdi elveszíteni a figurát, meg el is szólja magát, kezd kicsit idegesebb lenni. Ugyan a két fickó eddig nem vette észre hogy mit rejteget, csak azt, hogy valami fura vele, de próbálja gyorsan lezárni a témát, mielőtt bármire is visszakérdeznének.*
-Na! Akkor százöten a könyves dolog.
*Aztán a másikra néz, és meggyorsítja a beszédét, miközben elé dobálja a dolgokat sebesen.*
-Színes nincs, csak a számok azok rajta. Na! tőled meg kétszáz hatvan aranyat kérek, és mi nem is láttuk egymást.
*Karcos hangja, és kifejezetten fura viselkedésére felkeltheti Svornt, és Fräd figyelmét. Ellenben ha csak túl akarnak esni a bevásárláson, vagy más programjuk is be lenne tervezve az út előtt, hagyhatják a szerencsétlent szenvedni magában. A Sellőház tele van lányokkal, ők meg holnap kihajóznak. Senki se vetné a szemükre.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-24 21:43:29
Üzenet elküldve: 2020-02-24 21:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
* Úgy tűnik, hogy a sötét bőrűnek nem igazán jött be a furcsa köszönés.~ Ennyit a flancos dumáról. ~
A kalóz türelmesen várja, hogy a kereskedő előrukkoljon valamivel. Először úgy is a kölyöknek fogja megmutatni az áruját. Kíváncsian szemléli, hogy a másik mit vásárol. Viszont amikor meglátja rögtön elveszíti az a csepp érdeklődését is, ami volt. ~ Papírok csak. Az okos emberek mindig tele vannak papírokkal. Biztosan jegyzetelni akar vagy naplót készíteni. Az ő dolga. ~ Valaha ő is vezetett naplót, amikor még volt hajója, de ez mostanra már szükségtelenné vált. Mondjuk a Topázon is biztosan kell majd írnia, de ott a kapitányi kabinban biztosan akad majd eszköz hozzá. Végre ő maga is sorra kerül.*
- A kocka is megfelel. Legalább lesz valami haszna, ha nem sikerül elpasszolnom. Színesek üveg vagy csak sima? Igazából mindegy, de ha van színes, akkor olyat kérnék.* A sima üveg is jól néz ki a maga módján. Biztosan elkápráztatná vele a bennszülötteket, ha azok még nem láttak ilyesmit ezelőtt. Ez meg is van. Marad az elsősegélyhez szükséges cucc.*
- Kenőcs ami mindenre jó? Pont erre van szükségem. Elviszem a kockákkal együtt.* Úgy érzi, hogy remek üzlet köttetik most itt neki. ~ Majd a biztonság kedvéért megkérem a Professzort, hogy nézze meg ezt a krémet. Biztos, ami biztos. ~ Most már csak az ár a lényeg. A kalóz már nyúl is az erszényéért, hogy fizessen.*
//Jó madarak//
* Úgy tűnik, hogy a sötét bőrűnek nem igazán jött be a furcsa köszönés.~ Ennyit a flancos dumáról. ~
A kalóz türelmesen várja, hogy a kereskedő előrukkoljon valamivel. Először úgy is a kölyöknek fogja megmutatni az áruját. Kíváncsian szemléli, hogy a másik mit vásárol. Viszont amikor meglátja rögtön elveszíti az a csepp érdeklődését is, ami volt. ~ Papírok csak. Az okos emberek mindig tele vannak papírokkal. Biztosan jegyzetelni akar vagy naplót készíteni. Az ő dolga. ~ Valaha ő is vezetett naplót, amikor még volt hajója, de ez mostanra már szükségtelenné vált. Mondjuk a Topázon is biztosan kell majd írnia, de ott a kapitányi kabinban biztosan akad majd eszköz hozzá. Végre ő maga is sorra kerül.*
- A kocka is megfelel. Legalább lesz valami haszna, ha nem sikerül elpasszolnom. Színesek üveg vagy csak sima? Igazából mindegy, de ha van színes, akkor olyat kérnék.* A sima üveg is jól néz ki a maga módján. Biztosan elkápráztatná vele a bennszülötteket, ha azok még nem láttak ilyesmit ezelőtt. Ez meg is van. Marad az elsősegélyhez szükséges cucc.*
- Kenőcs ami mindenre jó? Pont erre van szükségem. Elviszem a kockákkal együtt.* Úgy érzi, hogy remek üzlet köttetik most itt neki. ~ Majd a biztonság kedvéért megkérem a Professzort, hogy nézze meg ezt a krémet. Biztos, ami biztos. ~ Most már csak az ár a lényeg. A kalóz már nyúl is az erszényéért, hogy fizessen.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-23 20:36:10
Üzenet elküldve: 2020-02-23 20:36:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem igazán tudja mire vélni a feketeképű reakcióját. ~ Most nem érti, mit mondtam, vagy ennyire szenilis lenne ez a vén barom? ~ Mindegy, inkább nem is foglalkozik tovább a témával, marad továbbra is a tőle telhetően legkellemesebb személyiség. Szóval közepesen tűrhető. Azonban vannak dolgok, amik jelenleg még a kecskeszakállas, enyhén visszatetsző figuránál is jobban bosszantják: Svornt. Fräd ebben a szent pillanatban döntötte el, hogy megutálja a kalózt, s ezt próbálja annak a legkevésbé tudtára adni. ~ Te ugye most direktben basztatsz, ugye? Azért fogadott fel a Prof, hogy navigáljak, esetleg régészkedjek, meg ha kell, gyógyítsak! Emellett ő is fel van szerelve. El lehetsz magaddal telve, hínárszagú sirályköpet. ~ Nem probléma, még mindig nyugodt, már amennyire, csupán gondolatai közé alaposan belopja magát a wegtoreni rum is. Előkerül egy zsebkönyvecske, amit a bizalmatlansága maga is átpörgetne, de ezt az árus maga is megteszi, így valamennyire lekötelezi ezzel. Fräd bólogat egyet rá, nem úgy, mint a "szénceruzára", amit ha lehet, inkább kihagyna.*
-Ó, nem, köszönöm, elég csak a könyv is! Én fizetnék is, ha lehet. *Előkotorja az erszényét, közben pedig gondolkozni kezd. ~ Ha esetleg lenne még rá aranyam, vennék valami állatot is, már ha van neki. Mondjuk ebben azért nem lennék annyira biztos. ~ Sóhajt egyet, miközben néha-néha Svorntra is pillant elvétve, de csak úgy, hogy ne lehessen észrevenni, legfeljebb sejteni. Kíváncsi, mire jut a kalózka is, de ugyanakkor nem szeretné, ha azt hinnék, a legkevésbé sem szarná le tökéletesen.*
//Jó madarak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem igazán tudja mire vélni a feketeképű reakcióját. ~ Most nem érti, mit mondtam, vagy ennyire szenilis lenne ez a vén barom? ~ Mindegy, inkább nem is foglalkozik tovább a témával, marad továbbra is a tőle telhetően legkellemesebb személyiség. Szóval közepesen tűrhető. Azonban vannak dolgok, amik jelenleg még a kecskeszakállas, enyhén visszatetsző figuránál is jobban bosszantják: Svornt. Fräd ebben a szent pillanatban döntötte el, hogy megutálja a kalózt, s ezt próbálja annak a legkevésbé tudtára adni. ~ Te ugye most direktben basztatsz, ugye? Azért fogadott fel a Prof, hogy navigáljak, esetleg régészkedjek, meg ha kell, gyógyítsak! Emellett ő is fel van szerelve. El lehetsz magaddal telve, hínárszagú sirályköpet. ~ Nem probléma, még mindig nyugodt, már amennyire, csupán gondolatai közé alaposan belopja magát a wegtoreni rum is. Előkerül egy zsebkönyvecske, amit a bizalmatlansága maga is átpörgetne, de ezt az árus maga is megteszi, így valamennyire lekötelezi ezzel. Fräd bólogat egyet rá, nem úgy, mint a "szénceruzára", amit ha lehet, inkább kihagyna.*
-Ó, nem, köszönöm, elég csak a könyv is! Én fizetnék is, ha lehet. *Előkotorja az erszényét, közben pedig gondolkozni kezd. ~ Ha esetleg lenne még rá aranyam, vennék valami állatot is, már ha van neki. Mondjuk ebben azért nem lennék annyira biztos. ~ Sóhajt egyet, miközben néha-néha Svorntra is pillant elvétve, de csak úgy, hogy ne lehessen észrevenni, legfeljebb sejteni. Kíváncsi, mire jut a kalózka is, de ugyanakkor nem szeretné, ha azt hinnék, a legkevésbé sem szarná le tökéletesen.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:33:12
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:33:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
-Magának is tűz meg parázs, meg a nyavalyák is.
*Húzza el a száját a sötét bőrű férfi, miközben kecskeszakállában vakargat valamit. Megköszörüli torkát, hogy rekedtes hangján folytassa.*
-Nem mondom, érdekes bevásárlólistája van az uraknak, de nézzünk ide mit találok.
*Mintha kicsit törné az Arthenioiri közöst, vagy csak szimplán bolond lenne, nem lehessen tudni. Beletúr egy ládába, és csak azt hallani, ahogy egy teljes ékszerboltnyi karperec egymásnak és idegen tárgyaknak csapódik, miközben a fekete férfi nagyokat szipog, hogy csak úgy szörcsög a takony az orrában.*
-Na! A wegtoreninek találtam is valamit.
*Mondja ezzel egyértelműen Frädra utalva, és rá is emelve furcsán idegesítő tekintetét. Kiemel az egyik faládából egy igazán csinos kis bőrkötéses füzetet. Az üres, sárgás lapokat átpörgeti felgyűrűzött ujjai között.*
-Ez megteszi.
*Mondja, és leteszi elé a valószínűsíthetőleg egykori vitorlára, ami most kereskedőponyvaként funkcionál. Majd rögtön mellé dob egy darab hosszú csiszolt fadarabot. Abban, hogy ez bizony nem szénceruza abban biztosak a férfiak, ám hogy valójában mi lehet, fogalmuk sincs. Az egyébkénti hajtűre mutatva, egyértelműen kellő magyarázattal szolgál.*
-Szénceruzám nincs, de ha ezt megégeted, szenes lesz, az meg fog. Sok vizet nem zavar, kenyeret nem kér, célnak megfelel.
*Mondja az egyre rosszabb benyomást keltő kereskedő. Majd Svorntra néz.*
-Üveggolyó...
*Vakargatja továbbra is szakállát gondolkozva.*
-Nincs. Néhány kockám van üvegből. Csinos kis darabok, valami új módi huncutságra szokták venni a városban. Zsugáznak rajta vagy mi a fene, idiótáknak el lehet adni drágán.
*Magyarázza, miközben előszed, egy kicsike zsákot, amiben feltehetőleg üvegkockák vannak.*
-A kenőcs viszont nehezebb ügy. Van valami kencém sebekre, talán mérgekre is jó ha megeszed, de borzalmas szaga van. A hajón találtuk, biztos a matrózoknak keverte még a hajóorvos. Na! Ke' vagy nem?
*Furcsa hangjába kereskedőkre igencsak szokatlan türelmetlenség ül.*
-Számolhatom a végösszeget? Mennénk tovább északra.
//Jó madarak//
-Magának is tűz meg parázs, meg a nyavalyák is.
*Húzza el a száját a sötét bőrű férfi, miközben kecskeszakállában vakargat valamit. Megköszörüli torkát, hogy rekedtes hangján folytassa.*
-Nem mondom, érdekes bevásárlólistája van az uraknak, de nézzünk ide mit találok.
*Mintha kicsit törné az Arthenioiri közöst, vagy csak szimplán bolond lenne, nem lehessen tudni. Beletúr egy ládába, és csak azt hallani, ahogy egy teljes ékszerboltnyi karperec egymásnak és idegen tárgyaknak csapódik, miközben a fekete férfi nagyokat szipog, hogy csak úgy szörcsög a takony az orrában.*
-Na! A wegtoreninek találtam is valamit.
*Mondja ezzel egyértelműen Frädra utalva, és rá is emelve furcsán idegesítő tekintetét. Kiemel az egyik faládából egy igazán csinos kis bőrkötéses füzetet. Az üres, sárgás lapokat átpörgeti felgyűrűzött ujjai között.*
-Ez megteszi.
*Mondja, és leteszi elé a valószínűsíthetőleg egykori vitorlára, ami most kereskedőponyvaként funkcionál. Majd rögtön mellé dob egy darab hosszú csiszolt fadarabot. Abban, hogy ez bizony nem szénceruza abban biztosak a férfiak, ám hogy valójában mi lehet, fogalmuk sincs. Az egyébkénti hajtűre mutatva, egyértelműen kellő magyarázattal szolgál.*
-Szénceruzám nincs, de ha ezt megégeted, szenes lesz, az meg fog. Sok vizet nem zavar, kenyeret nem kér, célnak megfelel.
*Mondja az egyre rosszabb benyomást keltő kereskedő. Majd Svorntra néz.*
-Üveggolyó...
*Vakargatja továbbra is szakállát gondolkozva.*
-Nincs. Néhány kockám van üvegből. Csinos kis darabok, valami új módi huncutságra szokták venni a városban. Zsugáznak rajta vagy mi a fene, idiótáknak el lehet adni drágán.
*Magyarázza, miközben előszed, egy kicsike zsákot, amiben feltehetőleg üvegkockák vannak.*
-A kenőcs viszont nehezebb ügy. Van valami kencém sebekre, talán mérgekre is jó ha megeszed, de borzalmas szaga van. A hajón találtuk, biztos a matrózoknak keverte még a hajóorvos. Na! Ke' vagy nem?
*Furcsa hangjába kereskedőkre igencsak szokatlan türelmetlenség ül.*
-Számolhatom a végösszeget? Mennénk tovább északra.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-23 18:21:45
Üzenet elküldve: 2020-02-23 18:21:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
* Ahogy ott bóklászik a kikötőben egyszer csak egy ismerős alakot pillant meg. Ez az ismerős nem más, mint a részeges kölyök, aki a fedélzetmesterre nyomult rá. Túlzottan nem érdekli a kalózt. Igazából még a nevére sem emlékszik. Mondjuk a többi tag nevét se jegyezte meg túlzottan. Egyedül az orkét, de azt is csak azért, mert együtt reggelizett vele. Biccent neki, mikor elmegy mellette. Nem tiszte kíváncsiskodnia, hogy mit keres az most itt. Biztosan meg van rá az oka, ahogyan neki is. Már éppen haladna tovább, mikor valaki rájuk kiált. Egy kereskedő az, aki valószínűleg potenciális vevőket láthat a két férfiba. Mire Svornt elindul, addigra már a másik szóba is elegyedik a kereskedővel.*
- Jó napot!* Köszön rá ő is az árusra. A hajón lévő jel nagyon is ismerős számára. Az ehhez hasonló hajók megsarcolásából élt amikor még volt hajója. Reméli, hogy nem volt dolga ezzel a wegtorenivel, mert, akkor bajos lesz vele a bevásárlás. Svornt szépen megvárja, amíg a másik rendezi az ügyét a kereskedővel. Utána fog csak előállni a saját kis bevásárló listájával.*
- Nekem színes üveg golyókra lenne szükségem. Mondjuk egy maréknyira. Meg valamilyen kenőcsre vagy löttyre, ami jó a sebekre. Illetve még kéne valami ami jó a mérgezésekre.* Reméli, hogy akad legalább egy valami abból, amit keres.*
//Jó madarak//
* Ahogy ott bóklászik a kikötőben egyszer csak egy ismerős alakot pillant meg. Ez az ismerős nem más, mint a részeges kölyök, aki a fedélzetmesterre nyomult rá. Túlzottan nem érdekli a kalózt. Igazából még a nevére sem emlékszik. Mondjuk a többi tag nevét se jegyezte meg túlzottan. Egyedül az orkét, de azt is csak azért, mert együtt reggelizett vele. Biccent neki, mikor elmegy mellette. Nem tiszte kíváncsiskodnia, hogy mit keres az most itt. Biztosan meg van rá az oka, ahogyan neki is. Már éppen haladna tovább, mikor valaki rájuk kiált. Egy kereskedő az, aki valószínűleg potenciális vevőket láthat a két férfiba. Mire Svornt elindul, addigra már a másik szóba is elegyedik a kereskedővel.*
- Jó napot!* Köszön rá ő is az árusra. A hajón lévő jel nagyon is ismerős számára. Az ehhez hasonló hajók megsarcolásából élt amikor még volt hajója. Reméli, hogy nem volt dolga ezzel a wegtorenivel, mert, akkor bajos lesz vele a bevásárlás. Svornt szépen megvárja, amíg a másik rendezi az ügyét a kereskedővel. Utána fog csak előállni a saját kis bevásárló listájával.*
- Nekem színes üveg golyókra lenne szükségem. Mondjuk egy maréknyira. Meg valamilyen kenőcsre vagy löttyre, ami jó a sebekre. Illetve még kéne valami ami jó a mérgezésekre.* Reméli, hogy akad legalább egy valami abból, amit keres.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-23 07:40:56
Üzenet elküldve: 2020-02-23 07:40:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eddig minden olyan majdnem idillinek hatott, otthonos, mégis kalandokkal teli kis képnek, amire Fräd boldogan emlékezik vissza. Aztán sajnálatos módon tapasztalnia kell megint, hogy az élet célja a legkevésbé sem az, hogy ilyenekkel lássa el őt. Sokkal inkább gúnyos fintorral elé tol valami, vagy valaki olyasmit, amire a legkevésbé sem számított, egyáltalán nem a szó pozitív értelmében. Ez jelen esetben pedig nem más, mint a poshadt tengeri lé bukéjával "fényesített" Svornt, hiszen a tegnapi kis drámai akció miatt, valamint már csak azért is, mert az ennyire jellegzetesen kikötői alakok ellenszenvet váltanak ki belőle, a wegtoreni őt kedveli a legkevésbé. ~ Ó, a picsába! ~ Adja a saját tudomására viszonyulását a kalózhoz, de nem probléma, feltehetően meg fog változni a véleménye, biztosan majd hasznos lesz, meg segítőkész, próbálja ezekkel áltatni magát, miközben óhatatlanul is rádöbben mindig, ez mennyire lehetetlen. ~ Nem probléma. Vele hajózok, plusz veszélyes figurának tűnik, nem lenne jó összeveszni vele. ~ Ugyanakkor ezek miatt nem is szívesen tartana vele. Feltehetően ezek miatt dönt úgy, hogy egy biccentést és egy félmosolyt ejt meg felé, azzal tovább keresgél. Zopal, ork létére, eszesnek tűnik, Daesys pedig érdekes lány, plusz Frädnek bűntudata is van, amiért olyan dolgokat is mondhatott, amikre már nem emlékszik, de ennek ellenére, a puszta gondolatukat is megbánta már. Azonban elég az elmélkedésből, ideje árusokat keresni! Ez sokkal könnyebb feladat, mint gondolta volna, s sokkal szívderítőbbé válik számára, mint sejtené. Egy nagyon kedves jelre bukkan fel, Wegtoren és árusai személyében. Fräd szemei felcsillannak, mosolyogva indul el feléjük, nyakas, a Tűz Városára jellemző, hazai tartással. Apuszta látványa ennek már boldogítja, mi tagadást, kissé azért hiányzik neki az otthona. Amint megérkezik, megpróbál egy olyan köszönést megejteni a meghajlás után, amit tudtával csak az ottaniak ismernek, de persze pórul is járhat.*
-Sercegjen a parázs és ropogjon a tűz, uram! Mondja csak, árul üres lapokból álló zsebkönyvecskét, meg esetleg szénceruzát?
//Jó madarak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eddig minden olyan majdnem idillinek hatott, otthonos, mégis kalandokkal teli kis képnek, amire Fräd boldogan emlékezik vissza. Aztán sajnálatos módon tapasztalnia kell megint, hogy az élet célja a legkevésbé sem az, hogy ilyenekkel lássa el őt. Sokkal inkább gúnyos fintorral elé tol valami, vagy valaki olyasmit, amire a legkevésbé sem számított, egyáltalán nem a szó pozitív értelmében. Ez jelen esetben pedig nem más, mint a poshadt tengeri lé bukéjával "fényesített" Svornt, hiszen a tegnapi kis drámai akció miatt, valamint már csak azért is, mert az ennyire jellegzetesen kikötői alakok ellenszenvet váltanak ki belőle, a wegtoreni őt kedveli a legkevésbé. ~ Ó, a picsába! ~ Adja a saját tudomására viszonyulását a kalózhoz, de nem probléma, feltehetően meg fog változni a véleménye, biztosan majd hasznos lesz, meg segítőkész, próbálja ezekkel áltatni magát, miközben óhatatlanul is rádöbben mindig, ez mennyire lehetetlen. ~ Nem probléma. Vele hajózok, plusz veszélyes figurának tűnik, nem lenne jó összeveszni vele. ~ Ugyanakkor ezek miatt nem is szívesen tartana vele. Feltehetően ezek miatt dönt úgy, hogy egy biccentést és egy félmosolyt ejt meg felé, azzal tovább keresgél. Zopal, ork létére, eszesnek tűnik, Daesys pedig érdekes lány, plusz Frädnek bűntudata is van, amiért olyan dolgokat is mondhatott, amikre már nem emlékszik, de ennek ellenére, a puszta gondolatukat is megbánta már. Azonban elég az elmélkedésből, ideje árusokat keresni! Ez sokkal könnyebb feladat, mint gondolta volna, s sokkal szívderítőbbé válik számára, mint sejtené. Egy nagyon kedves jelre bukkan fel, Wegtoren és árusai személyében. Fräd szemei felcsillannak, mosolyogva indul el feléjük, nyakas, a Tűz Városára jellemző, hazai tartással. Apuszta látványa ennek már boldogítja, mi tagadást, kissé azért hiányzik neki az otthona. Amint megérkezik, megpróbál egy olyan köszönést megejteni a meghajlás után, amit tudtával csak az ottaniak ismernek, de persze pórul is járhat.*
-Sercegjen a parázs és ropogjon a tűz, uram! Mondja csak, árul üres lapokból álló zsebkönyvecskét, meg esetleg szénceruzát?
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 22:57:46
Üzenet elküldve: 2020-02-22 22:57:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Az új élménytől ittasan meggyorsítja az iramot. Messze van a város, és szeretne minél előbb odaérni. Egyfolytában azon kattog az agya, hogy mit ajándékozzon Laurennek. Ékszert? Virágot? Csokoládét? Valami hasznosabbat? Mi az, aminek örülne? A nők kedvelek a finom ékszereket, talán Lauren is örülne neki.
Egy pillanatra azért megáll a dokkoknál, és a tüdejébe szívja a sós, tengeri levegőt. Sokáig nem fogja ezt viszont érezni. Mikor a szülei éltek, ilyen útra legfeljebb díszes kísérettel érkezhetett volna, ám végre teljesen egyedül van. Különösen felszabadító érzés.*
Egy pillanatra azért megáll a dokkoknál, és a tüdejébe szívja a sós, tengeri levegőt. Sokáig nem fogja ezt viszont érezni. Mikor a szülei éltek, ilyen útra legfeljebb díszes kísérettel érkezhetett volna, ám végre teljesen egyedül van. Különösen felszabadító érzés.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:10:14
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút //
- Oké, akkor majd én hajtok. Múltkor is én hajtottam a szekeret. Mostanra már egész jól tudom az utat a városba.* Mondja neki, miközben elfoglalja a helyét a bakon. Ha a mélységi is elhelyezkedett, akkor megindítja a járgányt. A Lakónegyeden hamar áthaladnak és a Dokkokhoz érve Wrexan az erdei út felé irányítja Citromhabot. A sós tengeri szellő a hajával meg ló sörényével játszadozik. Alapjába véve egészen jó az idő. Ernuss közben szóba elegyedik vele.*
- Én csak úgy ide keveredtem. Munkát kerestem a kikötőben és ott botlottam bele Ralas úrba. Szóba elegyedtünk és a végén itt kötöttem ki. Furcsa, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyen fogok kikötni.* Fejezi be a mondandóját, hogy visszakérdezzen.*
- És te miért jöttél a Sellőházba?* Természetesen mire eljut ehhez a kérdéshez, már az erdő határánál járnak.*
- Oké, akkor majd én hajtok. Múltkor is én hajtottam a szekeret. Mostanra már egész jól tudom az utat a városba.* Mondja neki, miközben elfoglalja a helyét a bakon. Ha a mélységi is elhelyezkedett, akkor megindítja a járgányt. A Lakónegyeden hamar áthaladnak és a Dokkokhoz érve Wrexan az erdei út felé irányítja Citromhabot. A sós tengeri szellő a hajával meg ló sörényével játszadozik. Alapjába véve egészen jó az idő. Ernuss közben szóba elegyedik vele.*
- Én csak úgy ide keveredtem. Munkát kerestem a kikötőben és ott botlottam bele Ralas úrba. Szóba elegyedtünk és a végén itt kötöttem ki. Furcsa, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyen fogok kikötni.* Fejezi be a mondandóját, hogy visszakérdezzen.*
- És te miért jöttél a Sellőházba?* Természetesen mire eljut ehhez a kérdéshez, már az erdő határánál járnak.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 13:40:14
Üzenet elküldve: 2020-02-22 13:40:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
- Remek *biccent, mikor Wrexan közli, hogy minden megvan, ami kellhet az útra.*
- Rád bízom a szekeret, nem biztos, hogy pontosan ismerem az utat *feleli, és ez alapján ül is fel a szekérre, hamarosan pedig meg is indulnak, és a Lakónegyeden át már a Dokkok mellett süvítenek el.
Ernuss nem tudja, hogy pontosan hány napnyira van szekérrel a város, ahogyan azt semmilyen tempóval kell haladniuk, hogy például nem két éjszakát töltenek az ingoványban hanem csak egyet. Vagy egy nap alatt is át lehet jutni az ingoványon? Ezt nem tudja, ám abban biztos, hogy nem egyszer kell majd a szekeret tolással és kiásással is újbóli haladásra bírniuk.*
- Miért jöttél a Sellőbe?
- Remek *biccent, mikor Wrexan közli, hogy minden megvan, ami kellhet az útra.*
- Rád bízom a szekeret, nem biztos, hogy pontosan ismerem az utat *feleli, és ez alapján ül is fel a szekérre, hamarosan pedig meg is indulnak, és a Lakónegyeden át már a Dokkok mellett süvítenek el.
Ernuss nem tudja, hogy pontosan hány napnyira van szekérrel a város, ahogyan azt semmilyen tempóval kell haladniuk, hogy például nem két éjszakát töltenek az ingoványban hanem csak egyet. Vagy egy nap alatt is át lehet jutni az ingoványon? Ezt nem tudja, ám abban biztos, hogy nem egyszer kell majd a szekeret tolással és kiásással is újbóli haladásra bírniuk.*
- Miért jöttél a Sellőbe?
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-22 11:42:48
Üzenet elküldve: 2020-02-22 11:42:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Jó madarak//
*A két fickó, Fräd, és Svornt óhatatlanul is egymásba botlik a Dokkoknál. A kereskedő hajók hatalmas árbocai között megbúvó Topáz is ott jár fel-le a kikötőben, ahogy a hullámok mossák a partot. Nem egy nagy kereskedelmi helyszín a kikötő. Egyik része sem, de megérzésük nem csal. Tapasztalt tengeri rókák lévén, tudják, hogy az Artheniorba tartó karavánok, olykor megállnak, hátha már a kikötőben el tudják sózni a portékáikat, ezzel megkímélve magukat a rakodás fáradalmaitól. A parttól kicsit odébb, az útra terített ponyvára vannak kirakodva érdekes holmik. Fräd azon nyomban felismeri a Wegtoreni felségjelzésű hajót, amiből éppen kipakolnak a szekerekre, és ebből a munkafolyamatból lett kiemelve néhány láda amit egy kecskeszakállas, fekete bőrű ember pakol a fehér plédre. Ujjain annyi a gyűrű, és karján a karperec, mintha ékszerész lenne, és önmagát reklámozná. Vagy bármikor eladhatna egyet belőle. Már messziről kiszúrja a két férfit, és hatalmas lendítéssel, és egy füttyentéssel kísérve kiabál nekik.*
-Jó urak! Ide, ide! Ha vásárolni akarnak, még most tegyék! Nincs rajta a városi felár.
*Hazudik egyértelműen, de nincs mit tenni. Ő az egyetlen ma reggel, illetve délelőtt akitől vásárolhatnának az útra.*
//Jó madarak//
*A két fickó, Fräd, és Svornt óhatatlanul is egymásba botlik a Dokkoknál. A kereskedő hajók hatalmas árbocai között megbúvó Topáz is ott jár fel-le a kikötőben, ahogy a hullámok mossák a partot. Nem egy nagy kereskedelmi helyszín a kikötő. Egyik része sem, de megérzésük nem csal. Tapasztalt tengeri rókák lévén, tudják, hogy az Artheniorba tartó karavánok, olykor megállnak, hátha már a kikötőben el tudják sózni a portékáikat, ezzel megkímélve magukat a rakodás fáradalmaitól. A parttól kicsit odébb, az útra terített ponyvára vannak kirakodva érdekes holmik. Fräd azon nyomban felismeri a Wegtoreni felségjelzésű hajót, amiből éppen kipakolnak a szekerekre, és ebből a munkafolyamatból lett kiemelve néhány láda amit egy kecskeszakállas, fekete bőrű ember pakol a fehér plédre. Ujjain annyi a gyűrű, és karján a karperec, mintha ékszerész lenne, és önmagát reklámozná. Vagy bármikor eladhatna egyet belőle. Már messziről kiszúrja a két férfit, és hatalmas lendítéssel, és egy füttyentéssel kísérve kiabál nekik.*
-Jó urak! Ide, ide! Ha vásárolni akarnak, még most tegyék! Nincs rajta a városi felár.
*Hazudik egyértelműen, de nincs mit tenni. Ő az egyetlen ma reggel, illetve délelőtt akitől vásárolhatnának az útra.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-20 17:11:48
Üzenet elküldve: 2020-02-20 17:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
// Árust keresve //
* Múltkor is a dokkok környékén lelte meg azt amit keres, szóval most is arrafelé veszi az irányt. Tanulva a tegnapiból, úgy határoz, hogy beszerez valami krémet. Ha jól emlékszik, akkor elvileg készítenek Vérfűből kenőcsöket, amik jók a vérző sebekre. Igaz, hogy a Prof tudna segíteni rajta, de nem alapozhat rá mindent. Egy kis tégelynyi kenőcs nem árthat. A körülményeket nézve, hogy hova mennek a mérgekre is jó lehet ha odafigyel. ~ Ezek a őslakók szeretik méreggel átitatni fegyvereiket. Van valami gomba, ha jól tudom. Valaminek a lángja vagy mi. Abból is veszek egy keveset szárítva.~ Természetesen az üveggolyókról sem feledkezik meg. Reméli, hogy a primitívekkel majd tud kereskedni. Ha mégse kell nekik az se baj, mert nem fog olyan sokat bukni rajta. Mivel nem ismer olyanokat, akik ilyesmit árulnak, ezért a helybéliektől kér útbaigazítást.*
// Árust keresve //
* Múltkor is a dokkok környékén lelte meg azt amit keres, szóval most is arrafelé veszi az irányt. Tanulva a tegnapiból, úgy határoz, hogy beszerez valami krémet. Ha jól emlékszik, akkor elvileg készítenek Vérfűből kenőcsöket, amik jók a vérző sebekre. Igaz, hogy a Prof tudna segíteni rajta, de nem alapozhat rá mindent. Egy kis tégelynyi kenőcs nem árthat. A körülményeket nézve, hogy hova mennek a mérgekre is jó lehet ha odafigyel. ~ Ezek a őslakók szeretik méreggel átitatni fegyvereiket. Van valami gomba, ha jól tudom. Valaminek a lángja vagy mi. Abból is veszek egy keveset szárítva.~ Természetesen az üveggolyókról sem feledkezik meg. Reméli, hogy a primitívekkel majd tud kereskedni. Ha mégse kell nekik az se baj, mert nem fog olyan sokat bukni rajta. Mivel nem ismer olyanokat, akik ilyesmit árulnak, ezért a helybéliektől kér útbaigazítást.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-19 17:45:10
Üzenet elküldve: 2020-02-19 17:45:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Kincskereső könyvecske//
//Szarkazmus//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd megfogadja Sryl tanácsát, s elindul a Dokkok felé. Ha nem lenne sirályszaros bukéja a sós, tengeri levegőnek, a wegtoreni arcára mosoly is kúszna. Majd ha kiérnek a tengerre... majd ha végre ott lesznek, ahol őszintén szabadnak érzi magát. Hiányzott már neki a tenger, ez a gondtalan életforma, Szarvasligetben már szinte el is felejtette. Milyen érdekes! Talán vissza se megy, vagy ha mégis, csupán elhordani a maradék holmiját. Most azonban fontos dolga van: árusokat keres, aztán ha talál megfelelő standot, igyekszik venni magának megfelelő üres zsebkönyvet, meg esetleg tintát, bár amit eltett, elégnek kéne lennie.*
//Kincskereső könyvecske//
//Szarkazmus//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd megfogadja Sryl tanácsát, s elindul a Dokkok felé. Ha nem lenne sirályszaros bukéja a sós, tengeri levegőnek, a wegtoreni arcára mosoly is kúszna. Majd ha kiérnek a tengerre... majd ha végre ott lesznek, ahol őszintén szabadnak érzi magát. Hiányzott már neki a tenger, ez a gondtalan életforma, Szarvasligetben már szinte el is felejtette. Milyen érdekes! Talán vissza se megy, vagy ha mégis, csupán elhordani a maradék holmiját. Most azonban fontos dolga van: árusokat keres, aztán ha talál megfelelő standot, igyekszik venni magának megfelelő üres zsebkönyvet, meg esetleg tintát, bár amit eltett, elégnek kéne lennie.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:16:08
Üzenet elküldve: 2020-02-06 21:16:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Újra a dokkoknál van, s ha ez nem lenne elég, megint csak este. Ha nem lenne időérzéke, s nem tudná, hogy nem ugyanazkn a napon van itt, mint tegnap, valamint Beltrys sem lenne mellette, akkor már feltételezné is, hogy bizonyosan el se mozdult ő, csupán egy istenség hirtelen megáldotta valamennyi varázsitallal, így hirtelenjében. Mégis, ebben az eshetőségben is, honnan tudná, hogy ez hazugság? Nem hinné, hogy lenne olyan természetfeletti a három új közül Lanawinon, sőt, még a régieknél sem, aki áldását adná rá, főként, hogy az nem csak egy baráti dicséret kimutatása, hanem többes anyagi haszonnal való elhalmozás. Nem hiszi, hogy valaha, bárki képes lenne ilyen kedves lenni hozzá, még akkor sem, ha valami jót is tett volna életében afelé a bizonyos feltételezett valaki felé, nem még anélkül! Az emberek, elfek, valamint minden egyéb nép túl fukar, kapzsi és önző a hálához, így Parcy is úgy döntött, feladja a magányos évtizedek céltalan lepergését a semmiben és inkább munkát, az által pedig célokat keres magának.
Mégis hol lehetne itt valamilyen dologra akadni? Az istenek háta mögötti hely ez, ahogyan azt Artheniorban, cifra káromlások és részeg fogadónép között hallani szokta. Ilyenkor mindig elmosolyodik, hiszen tudja, mennyire nem pontos ez. Valójában van itt isten, a legsötétebb mindenki más számára, kiben nincsen hajósok vére, márpedig az elfben van. Emiatt pedig tudja is, hol fog próbálkozni, ahol bizonyosan akad munka a számára. Léptei a Sellőház felé vezetik, minél sürgősebben.*
*Újra a dokkoknál van, s ha ez nem lenne elég, megint csak este. Ha nem lenne időérzéke, s nem tudná, hogy nem ugyanazkn a napon van itt, mint tegnap, valamint Beltrys sem lenne mellette, akkor már feltételezné is, hogy bizonyosan el se mozdult ő, csupán egy istenség hirtelen megáldotta valamennyi varázsitallal, így hirtelenjében. Mégis, ebben az eshetőségben is, honnan tudná, hogy ez hazugság? Nem hinné, hogy lenne olyan természetfeletti a három új közül Lanawinon, sőt, még a régieknél sem, aki áldását adná rá, főként, hogy az nem csak egy baráti dicséret kimutatása, hanem többes anyagi haszonnal való elhalmozás. Nem hiszi, hogy valaha, bárki képes lenne ilyen kedves lenni hozzá, még akkor sem, ha valami jót is tett volna életében afelé a bizonyos feltételezett valaki felé, nem még anélkül! Az emberek, elfek, valamint minden egyéb nép túl fukar, kapzsi és önző a hálához, így Parcy is úgy döntött, feladja a magányos évtizedek céltalan lepergését a semmiben és inkább munkát, az által pedig célokat keres magának.
Mégis hol lehetne itt valamilyen dologra akadni? Az istenek háta mögötti hely ez, ahogyan azt Artheniorban, cifra káromlások és részeg fogadónép között hallani szokta. Ilyenkor mindig elmosolyodik, hiszen tudja, mennyire nem pontos ez. Valójában van itt isten, a legsötétebb mindenki más számára, kiben nincsen hajósok vére, márpedig az elfben van. Emiatt pedig tudja is, hol fog próbálkozni, ahol bizonyosan akad munka a számára. Léptei a Sellőház felé vezetik, minél sürgősebben.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-03 16:34:37
Üzenet elküldve: 2020-02-03 16:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Reggel//
*A férfi újfent egy puszit ad kedvese homlokra, majd megfogja a kezét, és tovább sétálnak.*
- Hát nem születtél tengerész, vagy kalóz gyermekének. Ellenben egy kalóz felesége vagy. Az sem semmi.*-kuncogja el magát a férfi.*
- Lassan szerintem be kellene menni a városba. Halottam egy egész jó helytől ott, és a piac is szép. Megnézzük?*-kérdezi a férfi, és alig várja, hogy a napot a kedvesével töltse. Idejét sem tudja annak, hogy mikor töltötte már ilyen jól az idejét. Ellának pedig valami szépet akar venni a piacon, így akar neki kedveskedni.*
*A férfi újfent egy puszit ad kedvese homlokra, majd megfogja a kezét, és tovább sétálnak.*
- Hát nem születtél tengerész, vagy kalóz gyermekének. Ellenben egy kalóz felesége vagy. Az sem semmi.*-kuncogja el magát a férfi.*
- Lassan szerintem be kellene menni a városba. Halottam egy egész jó helytől ott, és a piac is szép. Megnézzük?*-kérdezi a férfi, és alig várja, hogy a napot a kedvesével töltse. Idejét sem tudja annak, hogy mikor töltötte már ilyen jól az idejét. Ellának pedig valami szépet akar venni a piacon, így akar neki kedveskedni.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-02-02 15:03:26
Üzenet elküldve: 2020-02-02 15:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Még egy napot tölt a Rumosban, hátha Yeza mégis meggondolja magát és visszatért, ne találja hűlt helyét. De semmi. Így összeszedi a cókmókját, aztán elindul, egyelőre vissza a városba. ~Csak meghúzódhatok valahol egy kicsit. ~ Nem fűlik a foga ahhoz, hogy most összefusson az apjával a kikötőben, annál talán még Arthenior is jobb. Mikor már az erdőség határánál jár, akkor kezdi érezni, mennyivel könnyebb lenne lovon megtenni ezt a távolságot, de hát a legutóbbi fuvara szépen felszívódott. Ha viszont úgy nézzük, hogy legalább nem hagyja hoppon az erdőben a szakadó eső közepette.*
-Csöcsi… *Csak rázza a fejét széles mosollyal, nem igazán tud még most sem zöld ágra vergődni a reakcióin. Még utoljára benéz a kikötő szélén lévő zugkocsmába és az emlékek édes nosztalgiája végett, de csupán és csakis azért lehúz néhány likőrt. Mikor megindulna kifelé az ajtón, hirtelen röppen be valami szárnyas veszedelem, hogy majd eltrafálja olyan lendülettel.*
-Heh! *Ugrik félre az útjából rutinosan, aztán a vendégtérben meg is fordul és őt veszi célba. Valami csomag is van nála, amit elereszt, ahogy fölé ér. Nem kell nagy ügyesség hozzá, hogy elkapja szerencsére, majd a malac, ahogy jött úgy el is röppen. Ő meg nagy bambán ott áll a kezében a csomaggal, a tekintetek kereszttüzében egészen értetlenül és tanácstalan képpel. Miután magához tér, gyorsan kisétál, és veszettül bontani kezdi, nem is kell sok hozzá, hogy előbukkanjon az italos üveg.*
-Ezt nevezem! A pia mindig jól jön. *Indul meg befelé az erdő irányába, a cetlijét olvasgatva.*
-De hogy kitől jött… *Vakarja a fejét tanácstalanul.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-30 19:50:52
Üzenet elküldve: 2020-01-30 19:50:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Homokozás//
//Zárás//
- Bizony. Én is arra gondoltam, mikor kijöttem ide, hogy szedek egy párat nyakláncnak. Bár én nem itt akartam felfűzni, de ha már belekezdtünk, akkor miért ne?* Felel neki. Látszólag örömet szerzet azzal is Wrexan, hogy elfogadta a fizetséget. Talán így a kislány nem érzi azt a bűntudatot, hogy nem adott semmit a fiúnak a munkájáért. A kiválasztott kagylóra elmosolyodik Wrexan.*
- Persze, hogy lehet.* Válaszolja kedvesen és rögvest fel is fűzi. A munka jól halad, mert ketten jól kiegészítik egymást. Ő fűz a kis szöszi meg adogatja neki a héjakat. Így legalább azok kerülnek rá, amikre a lány gondolt. Persze itt-ott megejt egy pár tanácsot meg lehetőséget a fiú. Végül elérkezik az a pont, ahol dönteni kell a kagylók sorsáról. Úgy néz ki ez a döntés végül rá hárul.*
- Szerintem legyen meggörcsölve, mert így kisebb az esélye annak, hogy egymáshoz koccanva eltörjenek. Meg nem fognak csúszkálni se összevissza. Én a sajátomat is így fogom megcsinálni.* Mondja el véleményét és, mivel a döntés ráhárult, ezért meg is teszi.*
- De ha mégsem tetszik ez a fajta megoldás, majd akkor elég kioldani a csomókat és kész is.* Meg kell hagynia, hogy az eredmény nem lett olyan rossz. Mármint ő maga így látja. Egy szakavatott szem biztosan találna rajta hibákat. A kész nyaklánc a gazdájához kerül, aki rögvest fel is próbálja azt. Már a mosolyából is látszik, hogy mennyire tetszik neki. Mintha ez a mosoly nem is e világi lenne. Ez az őszinte és boldog öröm még egy könnycseppet is kicsikar a fiú szeméből.*
- Szívesen segítettem!* Mondja meghatottan. Nem számít neki az se, hogy a lánynak nincs semmije. Sőt egy ilyen mosolyért, amit kapott még ő fizetne.*
- Pont elég fizetség ez nekem hidd el!* Próbálja enyhíteni a másik nincstelenségének érzését, miközben kezébe fogja a lilás kagylót. Arra, hogy a kislány összehúzza magát, csak értetlenül néz, mert nem érzi, hogy hideg lenne. Aztán őt is eléri a jeges fuvallat, amitől ösztönösen összébb húzza magát ő is. Még rendesen fázni is kezd a szöszi meg mintha mi se történt volna lazán feláll és a szemébe néz. Azt mondja menni kell, de Wrexan nem szívesen engedné el egyedül. Szíves elvinné magával a Sellőházba. Arra gondolt, hogy dolgozhatna a konyhán. Épp elakarná ezt mondani neki, mikor egy szélroham feldönti. Az utolsó emléke egy fehér villanás, aztán sötétség borul rá. Arra ébred, hogy valami hideg nyaldossa a bokáját. Tanácstalanul néz körbe, de semmi nyoma a lánynak. Még egy árva lábnyom sincs a homokban. ~ Csak álmodtam volna? Várjunk csak egy pillanatot! A kagyló. Annak nálam kell lennie elvileg.~ Jut eszébe a dolog, de a kezébe nincs semmi. Pedig határozottan emlékszik rá, hogy legutóbb a kezében volt. Ahogy jobban körbepillant halvány derengést vesz észre. A kagylója az a vízben.*
- Hát itt bujkálsz? Úgy látszik mégsem álmodtam, de miért világít?* Óvatosan kiemeli a vízből. A résnyire nyílt kagyló ekkor teljesen kinyílik. Vagyis inkább szétpattan, amire egy kicsit meg is lepődik Wrexan. Viszont a fényét egyből elveszti. Gyorsan vissza dugja a vízbe. Újra világítani kezd, így hát ott tartja egyelőre a vízben. Itt most jól szemügyre is tudja venni. Egy apró fekete gyöngyöcske lila mintákkal.*
- Váó! Ez valami nagyon különleges dolog.* Lassan arra is rájön, hogy nincs ám baj azzal ha nem világít.*
- Szóval a vízben mutatod meg igazi szépségedet? Nagyon szeszélyes vagy te.* Beszélget hozzá, mintha valami élőlény lenne. Miután eleget csodálta vissza csukja rá a kagylót. Mikor a kislány azt mondta, hogy neki adja, akkor arra gondolt, hogy majd felfűzi a nyakláncára, de a gyönggyel a belsejében inkább nem teszi. Megtartja amolyan ékszeres dobozkának. Na, de nem nézheti örökké azt a gyöngyöt. Még a saját nyakláncát meg kéne csinálnia. Egy szép nagy és színes csigát választ ki középre és ugyan úgy kezdi el feltűzögetni, ahogyan azt nem is olyan rég tette. Csak most egyedül dolgozik. Nem siet a munkával sehova. Ha végzett vele vett rá egy elégedett pillantást.*
- Nem is rossz ahhoz képest, hogy nem csináltam még korábban ilyen ilyet.* Nyakába akasztja és visszatér a tényleges munkájához. A talicskához és a lapáthoz. A finom tengeri homokból jól megrakja a talicskát és távozóra fogja. Viszont előtte még lesétál a vízhez. Nem tudja, hogy pontosan mi történt, de van egy érzése, hogy az a lányka nem ember volt.*
- Nem tudom ki vagy mi vagy, de köszönöm azt a mosolyt, amit tőled kaptam.* Mondja és elindul vissza a házba.*
//Zárás//
- Bizony. Én is arra gondoltam, mikor kijöttem ide, hogy szedek egy párat nyakláncnak. Bár én nem itt akartam felfűzni, de ha már belekezdtünk, akkor miért ne?* Felel neki. Látszólag örömet szerzet azzal is Wrexan, hogy elfogadta a fizetséget. Talán így a kislány nem érzi azt a bűntudatot, hogy nem adott semmit a fiúnak a munkájáért. A kiválasztott kagylóra elmosolyodik Wrexan.*
- Persze, hogy lehet.* Válaszolja kedvesen és rögvest fel is fűzi. A munka jól halad, mert ketten jól kiegészítik egymást. Ő fűz a kis szöszi meg adogatja neki a héjakat. Így legalább azok kerülnek rá, amikre a lány gondolt. Persze itt-ott megejt egy pár tanácsot meg lehetőséget a fiú. Végül elérkezik az a pont, ahol dönteni kell a kagylók sorsáról. Úgy néz ki ez a döntés végül rá hárul.*
- Szerintem legyen meggörcsölve, mert így kisebb az esélye annak, hogy egymáshoz koccanva eltörjenek. Meg nem fognak csúszkálni se összevissza. Én a sajátomat is így fogom megcsinálni.* Mondja el véleményét és, mivel a döntés ráhárult, ezért meg is teszi.*
- De ha mégsem tetszik ez a fajta megoldás, majd akkor elég kioldani a csomókat és kész is.* Meg kell hagynia, hogy az eredmény nem lett olyan rossz. Mármint ő maga így látja. Egy szakavatott szem biztosan találna rajta hibákat. A kész nyaklánc a gazdájához kerül, aki rögvest fel is próbálja azt. Már a mosolyából is látszik, hogy mennyire tetszik neki. Mintha ez a mosoly nem is e világi lenne. Ez az őszinte és boldog öröm még egy könnycseppet is kicsikar a fiú szeméből.*
- Szívesen segítettem!* Mondja meghatottan. Nem számít neki az se, hogy a lánynak nincs semmije. Sőt egy ilyen mosolyért, amit kapott még ő fizetne.*
- Pont elég fizetség ez nekem hidd el!* Próbálja enyhíteni a másik nincstelenségének érzését, miközben kezébe fogja a lilás kagylót. Arra, hogy a kislány összehúzza magát, csak értetlenül néz, mert nem érzi, hogy hideg lenne. Aztán őt is eléri a jeges fuvallat, amitől ösztönösen összébb húzza magát ő is. Még rendesen fázni is kezd a szöszi meg mintha mi se történt volna lazán feláll és a szemébe néz. Azt mondja menni kell, de Wrexan nem szívesen engedné el egyedül. Szíves elvinné magával a Sellőházba. Arra gondolt, hogy dolgozhatna a konyhán. Épp elakarná ezt mondani neki, mikor egy szélroham feldönti. Az utolsó emléke egy fehér villanás, aztán sötétség borul rá. Arra ébred, hogy valami hideg nyaldossa a bokáját. Tanácstalanul néz körbe, de semmi nyoma a lánynak. Még egy árva lábnyom sincs a homokban. ~ Csak álmodtam volna? Várjunk csak egy pillanatot! A kagyló. Annak nálam kell lennie elvileg.~ Jut eszébe a dolog, de a kezébe nincs semmi. Pedig határozottan emlékszik rá, hogy legutóbb a kezében volt. Ahogy jobban körbepillant halvány derengést vesz észre. A kagylója az a vízben.*
- Hát itt bujkálsz? Úgy látszik mégsem álmodtam, de miért világít?* Óvatosan kiemeli a vízből. A résnyire nyílt kagyló ekkor teljesen kinyílik. Vagyis inkább szétpattan, amire egy kicsit meg is lepődik Wrexan. Viszont a fényét egyből elveszti. Gyorsan vissza dugja a vízbe. Újra világítani kezd, így hát ott tartja egyelőre a vízben. Itt most jól szemügyre is tudja venni. Egy apró fekete gyöngyöcske lila mintákkal.*
- Váó! Ez valami nagyon különleges dolog.* Lassan arra is rájön, hogy nincs ám baj azzal ha nem világít.*
- Szóval a vízben mutatod meg igazi szépségedet? Nagyon szeszélyes vagy te.* Beszélget hozzá, mintha valami élőlény lenne. Miután eleget csodálta vissza csukja rá a kagylót. Mikor a kislány azt mondta, hogy neki adja, akkor arra gondolt, hogy majd felfűzi a nyakláncára, de a gyönggyel a belsejében inkább nem teszi. Megtartja amolyan ékszeres dobozkának. Na, de nem nézheti örökké azt a gyöngyöt. Még a saját nyakláncát meg kéne csinálnia. Egy szép nagy és színes csigát választ ki középre és ugyan úgy kezdi el feltűzögetni, ahogyan azt nem is olyan rég tette. Csak most egyedül dolgozik. Nem siet a munkával sehova. Ha végzett vele vett rá egy elégedett pillantást.*
- Nem is rossz ahhoz képest, hogy nem csináltam még korábban ilyen ilyet.* Nyakába akasztja és visszatér a tényleges munkájához. A talicskához és a lapáthoz. A finom tengeri homokból jól megrakja a talicskát és távozóra fogja. Viszont előtte még lesétál a vízhez. Nem tudja, hogy pontosan mi történt, de van egy érzése, hogy az a lányka nem ember volt.*
- Nem tudom ki vagy mi vagy, de köszönöm azt a mosolyt, amit tőled kaptam.* Mondja és elindul vissza a házba.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-30 11:40:34
Üzenet elküldve: 2020-01-30 11:40:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Homokozás//
//Munka minősítés: Közepes meg egy kicsi//
//Zárás//
-Mind a kettőnknek? Neked is lesz egy?
*Kérdezi meglepetten, de aztán elmosolyodik. Végtére is örül a dolognak látszólag. Bólint, majd erősen koncentrál, hogy esetleg majd ő is tudjon magának összerakni egyet. A kagylót elfogadja a fiú, aminek az árva nagyon örül. Aztán jön a nagy választás, hogy mi legyen a főkagylója, ki is választ egy szép foltosat, és a másik arcába tolja ahogy illik.*
-Ez lehet?
*Kérdezi, nehogy Wrex is azt válassza magának. A lányka nagyon jól érzi magát. Amiben tud segít. Adogatja a kagylóházakat, és mosolyogva csodálkozik rá minden mozdulatra amit a fiú a kezével csinál. Aztán jön a nagy kérdés, hogy mi legyen a kagylók sorsa. Rendezetten szépen sorakozzanak a bőrszalagon, vagy szabadon ficánkolódjanak. Látszik hogy ez igencsak megcsavarta a szőke lányka fejét, mert nem igazán tudja mi legyen vele. Mind a kettő jól hangzik. Hosszas gondolkozás után ennyit mond.*
-Szerinted?
*Kérdezi őszinte boldogsággal, mint aki rájött a helyes válaszra. Néha egy kérdésre a legjobb válasz, hogy nem felelsz semmit sem. A férfi választása alapján görcsös, vagy görcstelen nyaklánc készen is lesz. Ahhoz képest, hogy nem egy ékszerész a lovászfiú egészen csinos kis darabot alkotott össze. Ugyan kezének finom mozdulatai nem elég gyakorlottak az ilyen apró mozdulatokhoz, de a dolog elméleti megtervezése annyira alapos volt, hogy az apróbb hibák csak nagyon tüzetes vizsgálattal vehetőek észre. A lány olyan mosolyt villant, amitől a parti kavicsok közé olvadna egy felbőszített hadsereg. A keserédes szomorúság. Talán most először kap ilyen szép ajándékot.*
-Kö... Köszönöm.
*Mondja, és óvatosan, mintha tojáshéj lenne elveszi, és a nyakába akasztja.*
-Ez. Ez gyönyörű szép.
*Mondja kicsit megszeppenve.*
-Sajnálom, de nekem csak az a kagylóm van.
*Hangja kicsit szomorkás lesz. A lilás fekete kagylót felveszi a kavicsos homokból, és a másik kezébe tolja.*
-Köszönöm.
*Mondja a piszkos arcú lány, aki ezután össze húzza magát. Wrex nem tudja miért, ugyanis hozzá csak később ér el a jeges fuvallat. Nagyon hideg, és erős széllökés, ami érdekesen borzolja a tengert. Mintha örvényeket kavarna egészen a part mentén. Wrexan is érzi a hideget, fázhat is rendesen, a kislány azonban mintha mi sem történt volna egyenesedik fel. Mit sem törődve a furcsaságokkal. Egy pillanatra megáll, és a fiú szemébe néz.*
-Nekem most mennem kell.
*Mondja kedves, és nyugodt mosollyal, majd egy utolsót bólint. Finoman megsimogatja a nyakában a nyakláncot, és megfordul a tenger felé. Mire Wrexan tehetne, vagy mondhatna bármit, egy erős széllökés feldönti. A hátára kerülve, csak egy meleg fehér villanást lát az égen, aztán semmi. Nem elájul, csak alszik egy kicsit. A dagályra ébred, ahogy a hideg tenger eléri a bokáját. Ezután körbenézve sehol nem találja a lányt. Lábnyomai is eltűntek, mintha ott sem lett volna soha. A szél eltemette homokkal, a tenger pedig elmosta az emlékét. Kivéve persze a kagylót. Apropó a kis lilás-füstös kagyló. Amint eszébe jutna a kis ajándék, azt nem találja a kezében, ahová a kicsi lány rakta. Ha körülnéz akkor hamar meglátja a homokba fúrva fúrva egészen a vízben. Nem is kell sokat keresnie, hiszen mintha derengene. Egy pislákoló gyertya fényével világít a víz alatt. Ha érte nyúl láthatja, hogy nem a kagyló világít hanem a belseje. A kinyílt házból szűrődik a kicsike fény, ami azonnal semmivé halványul amint kiveszi a vízből. Ha vissza teszi, újra megvilágosodik. Kézbe véve a kagyló teljesen kinyílik, mintha egy rugó pattintaná fel. A belsejében akárha selyem ágyon pihenne egy kis fekete gyöngy. Mintája lilás, mint a kagylónak, alakja szabályos gömb. Gyönyörű szép, és egy dologban biztos lehet a fiú: Mindenképpen különleges. Mint a lány aki nála hagyta, és eltűnt egy villanással a háborgó szellemek tengerén. Vagy csak elszaladt, és Wrexan túl nagyot kapott a fejére eséskor, a szelet meg csak a dagály hozta. Ezt már senki nem tudja megmondani.*
//Munka minősítés: Közepes meg egy kicsi//
//Zárás//
-Mind a kettőnknek? Neked is lesz egy?
*Kérdezi meglepetten, de aztán elmosolyodik. Végtére is örül a dolognak látszólag. Bólint, majd erősen koncentrál, hogy esetleg majd ő is tudjon magának összerakni egyet. A kagylót elfogadja a fiú, aminek az árva nagyon örül. Aztán jön a nagy választás, hogy mi legyen a főkagylója, ki is választ egy szép foltosat, és a másik arcába tolja ahogy illik.*
-Ez lehet?
*Kérdezi, nehogy Wrex is azt válassza magának. A lányka nagyon jól érzi magát. Amiben tud segít. Adogatja a kagylóházakat, és mosolyogva csodálkozik rá minden mozdulatra amit a fiú a kezével csinál. Aztán jön a nagy kérdés, hogy mi legyen a kagylók sorsa. Rendezetten szépen sorakozzanak a bőrszalagon, vagy szabadon ficánkolódjanak. Látszik hogy ez igencsak megcsavarta a szőke lányka fejét, mert nem igazán tudja mi legyen vele. Mind a kettő jól hangzik. Hosszas gondolkozás után ennyit mond.*
-Szerinted?
*Kérdezi őszinte boldogsággal, mint aki rájött a helyes válaszra. Néha egy kérdésre a legjobb válasz, hogy nem felelsz semmit sem. A férfi választása alapján görcsös, vagy görcstelen nyaklánc készen is lesz. Ahhoz képest, hogy nem egy ékszerész a lovászfiú egészen csinos kis darabot alkotott össze. Ugyan kezének finom mozdulatai nem elég gyakorlottak az ilyen apró mozdulatokhoz, de a dolog elméleti megtervezése annyira alapos volt, hogy az apróbb hibák csak nagyon tüzetes vizsgálattal vehetőek észre. A lány olyan mosolyt villant, amitől a parti kavicsok közé olvadna egy felbőszített hadsereg. A keserédes szomorúság. Talán most először kap ilyen szép ajándékot.*
-Kö... Köszönöm.
*Mondja, és óvatosan, mintha tojáshéj lenne elveszi, és a nyakába akasztja.*
-Ez. Ez gyönyörű szép.
*Mondja kicsit megszeppenve.*
-Sajnálom, de nekem csak az a kagylóm van.
*Hangja kicsit szomorkás lesz. A lilás fekete kagylót felveszi a kavicsos homokból, és a másik kezébe tolja.*
-Köszönöm.
*Mondja a piszkos arcú lány, aki ezután össze húzza magát. Wrex nem tudja miért, ugyanis hozzá csak később ér el a jeges fuvallat. Nagyon hideg, és erős széllökés, ami érdekesen borzolja a tengert. Mintha örvényeket kavarna egészen a part mentén. Wrexan is érzi a hideget, fázhat is rendesen, a kislány azonban mintha mi sem történt volna egyenesedik fel. Mit sem törődve a furcsaságokkal. Egy pillanatra megáll, és a fiú szemébe néz.*
-Nekem most mennem kell.
*Mondja kedves, és nyugodt mosollyal, majd egy utolsót bólint. Finoman megsimogatja a nyakában a nyakláncot, és megfordul a tenger felé. Mire Wrexan tehetne, vagy mondhatna bármit, egy erős széllökés feldönti. A hátára kerülve, csak egy meleg fehér villanást lát az égen, aztán semmi. Nem elájul, csak alszik egy kicsit. A dagályra ébred, ahogy a hideg tenger eléri a bokáját. Ezután körbenézve sehol nem találja a lányt. Lábnyomai is eltűntek, mintha ott sem lett volna soha. A szél eltemette homokkal, a tenger pedig elmosta az emlékét. Kivéve persze a kagylót. Apropó a kis lilás-füstös kagyló. Amint eszébe jutna a kis ajándék, azt nem találja a kezében, ahová a kicsi lány rakta. Ha körülnéz akkor hamar meglátja a homokba fúrva fúrva egészen a vízben. Nem is kell sokat keresnie, hiszen mintha derengene. Egy pislákoló gyertya fényével világít a víz alatt. Ha érte nyúl láthatja, hogy nem a kagyló világít hanem a belseje. A kinyílt házból szűrődik a kicsike fény, ami azonnal semmivé halványul amint kiveszi a vízből. Ha vissza teszi, újra megvilágosodik. Kézbe véve a kagyló teljesen kinyílik, mintha egy rugó pattintaná fel. A belsejében akárha selyem ágyon pihenne egy kis fekete gyöngy. Mintája lilás, mint a kagylónak, alakja szabályos gömb. Gyönyörű szép, és egy dologban biztos lehet a fiú: Mindenképpen különleges. Mint a lány aki nála hagyta, és eltűnt egy villanással a háborgó szellemek tengerén. Vagy csak elszaladt, és Wrexan túl nagyot kapott a fejére eséskor, a szelet meg csak a dagály hozta. Ezt már senki nem tudja megmondani.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-29 23:21:26
Üzenet elküldve: 2020-01-29 23:21:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Reggel//
*Felkuncog, azon ahogy Torskel a benyakalást említi. Bizony, bizony az apja sem véletlenül használta az alkoholt fertőtlenítésre. A férfi szavaiba beleborzong. Nem biztosa valójában abban, hogy a másik valóban így gondolja, vagy csupán nem akarja őt megbántani. Visszacsókol hát, de felelni nem felel, csak amikor egyetértve bólint, hogy jó ez így.*
-Nekem is megfelel ez így, a tenger pedig maga az álom. Szerintem, hogyha nem abba a családba születek amibe, biztosan egy tengerész vagy kalóz lánya lettem volna.
*Elmosolyodik ahogy beszél, néha szeret elmélázni ilyen dolgokon, amik ugyan egyeseket zavarhatnak, de ő inkább jókat derül.*
*Felkuncog, azon ahogy Torskel a benyakalást említi. Bizony, bizony az apja sem véletlenül használta az alkoholt fertőtlenítésre. A férfi szavaiba beleborzong. Nem biztosa valójában abban, hogy a másik valóban így gondolja, vagy csupán nem akarja őt megbántani. Visszacsókol hát, de felelni nem felel, csak amikor egyetértve bólint, hogy jó ez így.*
-Nekem is megfelel ez így, a tenger pedig maga az álom. Szerintem, hogyha nem abba a családba születek amibe, biztosan egy tengerész vagy kalóz lánya lettem volna.
*Elmosolyodik ahogy beszél, néha szeret elmélázni ilyen dolgokon, amik ugyan egyeseket zavarhatnak, de ő inkább jókat derül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199