Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:23:34
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:23:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mivara//
*A gnóm úgy bánik a hölgyeménnyel, akár egy gondos apa leányával. Nyugodt egyben kimért és mégis oly szertettel és megértéssel, amik csak a szoros kapcsolatokban jelennek meg.*
-Régóta kereslek, meglehetősen régóta. És mit szégyelljek bevallani, ennyire hiányoztál igen. *Pillanatra, mint ha mosolygott volna, de lehet csak képzelődünk.*
-Embert elvétve, biztos vagy te ebben.
*Mered a lány szemébe.*
-Olyan tündér aminek nincs szárnya? Az érdekelne engem is, szerinted hagyja hogy megvizsgáljam? *Rezzenéstelen arccal kérdezi.*
-Hagyj nézem, csak ez tényleg tinta. Egy kis aecetia kellene kezelni. *Látva az értetlen tekintetett.* Ecetre kifejezés. Érlelt ecettel dörzsöld le. Amúgy igen alkimista lettem, odaadtam magamat a tudományoknak az alkímia nemes tudományának. Eldicsektél velem? Ez meglehetősen hízelgő. *Kacsint a lányfele. Későbbiekben nehezebben jut szóhoz, az amúgy is hallgatag gnóm.*
-Esetleg van kedved, mesélni a mágustoronyról, nagyon érdekelne.
*A gnóm úgy bánik a hölgyeménnyel, akár egy gondos apa leányával. Nyugodt egyben kimért és mégis oly szertettel és megértéssel, amik csak a szoros kapcsolatokban jelennek meg.*
-Régóta kereslek, meglehetősen régóta. És mit szégyelljek bevallani, ennyire hiányoztál igen. *Pillanatra, mint ha mosolygott volna, de lehet csak képzelődünk.*
-Embert elvétve, biztos vagy te ebben.
*Mered a lány szemébe.*
-Olyan tündér aminek nincs szárnya? Az érdekelne engem is, szerinted hagyja hogy megvizsgáljam? *Rezzenéstelen arccal kérdezi.*
-Hagyj nézem, csak ez tényleg tinta. Egy kis aecetia kellene kezelni. *Látva az értetlen tekintetett.* Ecetre kifejezés. Érlelt ecettel dörzsöld le. Amúgy igen alkimista lettem, odaadtam magamat a tudományoknak az alkímia nemes tudományának. Eldicsektél velem? Ez meglehetősen hízelgő. *Kacsint a lányfele. Későbbiekben nehezebben jut szóhoz, az amúgy is hallgatag gnóm.*
-Esetleg van kedved, mesélni a mágustoronyról, nagyon érdekelne.
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:21:21
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:21:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
*Az acélos izmok fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy ez a kisebb csónak úgy suhanjon a felszínén mint egy molnárka.Nem figyel a többiekre, hanem a saját kis világába begubózva tervezgeti a saját kis jövőjét.
"Nanaia kell és akár harcolok is a pipogya alakkal ha kell."Fut át agyán és ráemeli a tekintetét Pyrkonra és cseppet sem kedvesen néz rá.*
-Héé! Remélem van valami a tarsolyodban. Mert jelenleg azzal, hogy megsebesültetek egy kézzel nem vagytok hasznosak.* Ez vonatkozik Mindirrára is. Ránéz a kalózhölgyre, akire akárhányszor ránéz az jut eszébe, hogy öntörvényű nőszemély és ráadásul nem szimpatikus. Közben természetesen már kigondolta kivel fog leginkább szövetkezni,aki nem más mint Nanaia. Azonban úgy véli kell valami meghittebb pillanat köztük mint csupán ölelkezés. Többre vágyik mint bárki más hinné.*
-Nanaia ha megérkeztünk a partra akkor négyszemközt beszélgethetnénk? * Közben már hallja a Kikötő hangjait, azonban a kisasszony szavainak megfelelően előtte köt ki a parton. Kihúzza a csónakot a partra, majd a nő mellé siet.*
-Csak pár perc az egész.
*Az acélos izmok fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy ez a kisebb csónak úgy suhanjon a felszínén mint egy molnárka.Nem figyel a többiekre, hanem a saját kis világába begubózva tervezgeti a saját kis jövőjét.
"Nanaia kell és akár harcolok is a pipogya alakkal ha kell."Fut át agyán és ráemeli a tekintetét Pyrkonra és cseppet sem kedvesen néz rá.*
-Héé! Remélem van valami a tarsolyodban. Mert jelenleg azzal, hogy megsebesültetek egy kézzel nem vagytok hasznosak.* Ez vonatkozik Mindirrára is. Ránéz a kalózhölgyre, akire akárhányszor ránéz az jut eszébe, hogy öntörvényű nőszemély és ráadásul nem szimpatikus. Közben természetesen már kigondolta kivel fog leginkább szövetkezni,aki nem más mint Nanaia. Azonban úgy véli kell valami meghittebb pillanat köztük mint csupán ölelkezés. Többre vágyik mint bárki más hinné.*
-Nanaia ha megérkeztünk a partra akkor négyszemközt beszélgethetnénk? * Közben már hallja a Kikötő hangjait, azonban a kisasszony szavainak megfelelően előtte köt ki a parton. Kihúzza a csónakot a partra, majd a nő mellé siet.*
-Csak pár perc az egész.
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:01:01
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:01:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
// Goprianka átka - A hajónapló nyomában //
- Ugyan már, tényleg szívesen segítenék!
*Természetesen ellenkezik szóban a látszat kedvéért, majd átnyújtja az evezőket és hagyja, hogy Gord tegye a dolgát. "Annyira egyszerű, hogy az már fáj!" És valóban, eddig minden zökkenőmentesen megy, talán túlságosan is. Ez némi aggodalmat ébreszt benne ugyan, de nem mutatja ki, bár kicsit hajaz a vihar előtti csend állapotra, ami sosem jelent jót. Miután Gorduzar újra tempózni kezd gyorsan haladnak a kikötő felé, Nana közben társait figyeli. Pyrkonon állapodik meg a tekintete némi sajnálat ébred benne az irányába, s érdeklődve fordul felé.*
- Hogy van a karod?
*Kedvesen szól a mágushoz, de ez nem adhat okot féltékenységre, hiszen ártatlan baráti kérdésként fogható fel. Majd Mindirrára pillant és kicsit el is szégyelli magát eddigi viselkedése miatt. Mondhatnánk, hogy szakmai ártalom, de ez nem mentség arra, hogy így kihasználja helyzetét. Ezen gondolkozik, s közben a vizet bámulja magába mélyülve, s csak akkor pillant fel mikor a Kikötő fényei tükröződnek a víz felszínén. Újra kezébe veszi a naplót, s forgatni kezdi hátha találhat benne valami olyat, ami útmutatást adhat nekik, hogy hogyan tovább.*
- Valami félre eső helyen kellene kikötnünk.
*Jegyzi meg halkan Gorduzarnak címezve, majd újra hallgatásba burkolózva olvasgatja a naplót.*
- Ugyan már, tényleg szívesen segítenék!
*Természetesen ellenkezik szóban a látszat kedvéért, majd átnyújtja az evezőket és hagyja, hogy Gord tegye a dolgát. "Annyira egyszerű, hogy az már fáj!" És valóban, eddig minden zökkenőmentesen megy, talán túlságosan is. Ez némi aggodalmat ébreszt benne ugyan, de nem mutatja ki, bár kicsit hajaz a vihar előtti csend állapotra, ami sosem jelent jót. Miután Gorduzar újra tempózni kezd gyorsan haladnak a kikötő felé, Nana közben társait figyeli. Pyrkonon állapodik meg a tekintete némi sajnálat ébred benne az irányába, s érdeklődve fordul felé.*
- Hogy van a karod?
*Kedvesen szól a mágushoz, de ez nem adhat okot féltékenységre, hiszen ártatlan baráti kérdésként fogható fel. Majd Mindirrára pillant és kicsit el is szégyelli magát eddigi viselkedése miatt. Mondhatnánk, hogy szakmai ártalom, de ez nem mentség arra, hogy így kihasználja helyzetét. Ezen gondolkozik, s közben a vizet bámulja magába mélyülve, s csak akkor pillant fel mikor a Kikötő fényei tükröződnek a víz felszínén. Újra kezébe veszi a naplót, s forgatni kezdi hátha találhat benne valami olyat, ami útmutatást adhat nekik, hogy hogyan tovább.*
- Valami félre eső helyen kellene kikötnünk.
*Jegyzi meg halkan Gorduzarnak címezve, majd újra hallgatásba burkolózva olvasgatja a naplót.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 18:13:50
Üzenet elküldve: 2012-09-03 18:13:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
- Megtaláltál?
*Visszhangozza csodálkozva.*
- Kerestél, de mióta? Vagy miért? Hiszen olyan rég volt. Történt valami olyasmi vagy ennyire hiányoztam?
*Néz rá az utolsó kérdésnél pofátlanul széles vigyorral.*
- Ácsi, Kelróó, te megint sumákolsz, ugyanis én kérdeztem előbb. *Fonja keresztbe melle ellőtt karjait, mert vele bezony nem lehet kipackázni. Figyel ám! S nem felejt. Például a buta beceneveket amit gyermekkorukban ragasztott rá mind megjegyezte. De ahogy akkor sem volt haragtartó most is hamar elfelejti miért hallgat, s megered a nyelve.*
- Egész jó. Ám mióta itt lebzselek embert elvétve láttam. Bezzeg tündért. Akadt egy aki nálam is magasabb, eddig vele bandáztam viszont képzeld, nincs szárnya. Furcsa szerzet, nem is csodálom, hogy felültetett. Már akkor is olyan különös volt amikor találkoztunk. A férje elől menekült. Te Kalke, veled előfordult már, hogy valaki úgy ölelt át, hogy alig kaptál levegőt a melleitől. Nagyon zavarba ejtő volt. Aztán tanultam ám néhány trükköt is. Ott váltunk el a mágustoronyban. Nem tudod véletlenül a tintát hogy lehet leszedni a bőrről? Azt hiszem az arcomon is van. Ráaludtam a jegyzetemre, pedig még nem száradt meg. Nézd, innen már kopik!
*Tolja képébe kezét, de alig látszódik a különbség arcához képest.*
- Az alkimisták ilyesmihez is értenek, nem? Legalábbis ha jól emlékszem az akartál lenni. A remek sárleveseid sosem felejtem. Ugye az lettél? Ne mond ha nem. Nem élném túl. Már a fél világnak eldicsekedtem veled.
*Ereszt meg egy bűbájos mosolyt.*
*Visszhangozza csodálkozva.*
- Kerestél, de mióta? Vagy miért? Hiszen olyan rég volt. Történt valami olyasmi vagy ennyire hiányoztam?
*Néz rá az utolsó kérdésnél pofátlanul széles vigyorral.*
- Ácsi, Kelróó, te megint sumákolsz, ugyanis én kérdeztem előbb. *Fonja keresztbe melle ellőtt karjait, mert vele bezony nem lehet kipackázni. Figyel ám! S nem felejt. Például a buta beceneveket amit gyermekkorukban ragasztott rá mind megjegyezte. De ahogy akkor sem volt haragtartó most is hamar elfelejti miért hallgat, s megered a nyelve.*
- Egész jó. Ám mióta itt lebzselek embert elvétve láttam. Bezzeg tündért. Akadt egy aki nálam is magasabb, eddig vele bandáztam viszont képzeld, nincs szárnya. Furcsa szerzet, nem is csodálom, hogy felültetett. Már akkor is olyan különös volt amikor találkoztunk. A férje elől menekült. Te Kalke, veled előfordult már, hogy valaki úgy ölelt át, hogy alig kaptál levegőt a melleitől. Nagyon zavarba ejtő volt. Aztán tanultam ám néhány trükköt is. Ott váltunk el a mágustoronyban. Nem tudod véletlenül a tintát hogy lehet leszedni a bőrről? Azt hiszem az arcomon is van. Ráaludtam a jegyzetemre, pedig még nem száradt meg. Nézd, innen már kopik!
*Tolja képébe kezét, de alig látszódik a különbség arcához képest.*
- Az alkimisták ilyesmihez is értenek, nem? Legalábbis ha jól emlékszem az akartál lenni. A remek sárleveseid sosem felejtem. Ugye az lettél? Ne mond ha nem. Nem élném túl. Már a fél világnak eldicsekedtem veled.
*Ereszt meg egy bűbájos mosolyt.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-01 17:58:05
Üzenet elküldve: 2012-09-01 17:58:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a partra, tüdejét teleszívja azzal az alkohol és halszagú, furcsa levegővel, ami a Kikötőben terjeng. Lemondó sóhajjal veszik el alakja a tömegben. Mindenki cipel valamit, intézi a dolgait, ő meg csak bandukol, gyakorlatilag az ismeretlenbe, hiszen nem tudja, kihez, és miért megy. Szerencsére magassága kicsit segít neki, így könnyebben megláthatja a nagy hajót, ami a Morajló Merinát foglalja magában. Arra felé veszi az irányt. A kapuban megállítják.*
- Vegyen jegyet! *Kezdi az illedelmes társalgást az útonálló.*
- Magának is jó napot! *válaszol Abel fintorogva, és elő is vesz harminc aranyat az erszényéből, és a jegyszedő kezébe szórja, aki cserébe beengedi őt az őrök között.*
- A viszont látásra, kedves uram. Legyen szép napja! *Teszi még azért hozzá gúnyosan miközben elhalad mellette, erre az őr csak pofákat vág, és nem viszonozza a jókívánságokat. A feketébe öltözött férfi pedig a pallóra lép, és a bejárat felé veszi az irányt.*
- Vegyen jegyet! *Kezdi az illedelmes társalgást az útonálló.*
- Magának is jó napot! *válaszol Abel fintorogva, és elő is vesz harminc aranyat az erszényéből, és a jegyszedő kezébe szórja, aki cserébe beengedi őt az őrök között.*
- A viszont látásra, kedves uram. Legyen szép napja! *Teszi még azért hozzá gúnyosan miközben elhalad mellette, erre az őr csak pofákat vág, és nem viszonozza a jókívánságokat. A feketébe öltözött férfi pedig a pallóra lép, és a bejárat felé veszi az irányt.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-09-01 14:48:14
Üzenet elküldve: 2012-09-01 14:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
"Ó, te Kikötő, te Kikötő, te utolsó rohadék. Hajók, míg a szem ellát? " * Talán már említésre került, hogy bizony, Qaqal Galet gyűlöli a vizet - még csak nem is kicsit, nagyon. Szinte már most tengeribeteg, bele is szédül, mire megtalálja azt a bizonyos nagy, Morajló Merinát. Kicsit bizarr neki, hogy ma egy hajón fog aludni, de állítólag itt a legnagyobb a kényelem, egy Galet pedig nem aludhat akárhol! Könnyed lépésekkel indul meg, és állja ki a rövid sort, mely a pénztár előtt várja. *- Tiszteletem, egy darab jegyet szeretnék kérni a Merinára. *Veti át kezét mellkasán, és hajol meg enyhén a jegyárul férfinak, és mire keze előtűnik, köpenye mellső zsebéből erszénye is előtérbe kerül. Gondosan leszámolja a harminc aranyat, és elveszi a papirost, amely jelzi, hogy a vásárlás megtörtént, és érvényes. Sóhajtva, tekintetét felemelve, hogy a tengert még véletlenül se lássa, indul meg a ma éjszakai szállása felé, egyik keze hanyagul köpenye alatti zsebében, másik pedig nem túl nagy méretű utazó táskáját zárta ujjai közé.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-31 21:42:09
Üzenet elküldve: 2012-08-31 21:42:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
-Mivara semmit se változtál, örülök, hogy megtaláltalak.
*láthatólag jól kiegészítik egymást, a hűvös melankolikus férfi és a hiperaktív fiatal lány. Első ránézésre senki se gondolná, hogy gyerekkoruk óta, milyen jóba vannak. Az alkimista felsegíti a lányt a vízből. Szelíd arcán még egy rejtett mosoly észrevehető.*
-Mond csak, hogy telnek napjaid az emberek magasló népével? *A magasságára tett talán bóknak nevezhető dolgot, csak egy kisebb bólintással reagálta. Folyamatosan figyeli a lányt elmélázó szemeivel, vörös haját a tengerből áradó szél lobogtatja. finoman bánik a hölggyel. Elég keveset szól aznap, főleg hagyja a lányt beszélni, a beszéd soha se az ő műfaja volt. Ugyan néha hosszú perceket beszélt az alkímia rejtelmeiről, és csodálatos világáról. Láthatóan a nem nagy érdeklődést ezzel kiváltva.*
*láthatólag jól kiegészítik egymást, a hűvös melankolikus férfi és a hiperaktív fiatal lány. Első ránézésre senki se gondolná, hogy gyerekkoruk óta, milyen jóba vannak. Az alkimista felsegíti a lányt a vízből. Szelíd arcán még egy rejtett mosoly észrevehető.*
-Mond csak, hogy telnek napjaid az emberek magasló népével? *A magasságára tett talán bóknak nevezhető dolgot, csak egy kisebb bólintással reagálta. Folyamatosan figyeli a lányt elmélázó szemeivel, vörös haját a tengerből áradó szél lobogtatja. finoman bánik a hölggyel. Elég keveset szól aznap, főleg hagyja a lányt beszélni, a beszéd soha se az ő műfaja volt. Ugyan néha hosszú perceket beszélt az alkímia rejtelmeiről, és csodálatos világáról. Láthatóan a nem nagy érdeklődést ezzel kiváltva.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-31 20:47:07
Üzenet elküldve: 2012-08-31 20:47:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
*Az ismerős hangra először összerezzen, majd mikor forrásának arcát meglátja sajátja elfehéredik, mintha egy fatörzs helyett őt meszelték volna ki. Szája tátva marad, s ösztönösen hátrálna, de igazán nincs hova. Megfeledkezve róla, hogy egy nagyobb sziklán áll veszti egyensúlyát, s huppan fenekére a bokáig érő vízbe.*
- Aucs... *Nyöszörög halkan, s immár rák pózban felpillant.*
- Hogy-hogy mi? *Habog, majd hunyorog, de csak nem akar egyből beugrani. Rég volt, bizony nagyon rég, aztán ahogy a szél belekap narancsvörös hajába és szemébe tűnik a férfi magas homloka olajzöld szemében a felismerés lángja lobban.*
- Nem mondod hogy... Te vagy az RÓÓ?! *Pattan fel, s azzal a lendülettel ugrik nyakába, hátha a másik megforgatja, mint pöttöm korában.*
- Semmit sem változtál leszámítva, hogy *Kezdi el a köztük lévő hüvelykeket számolni*
- IRRTÓ MAGAS VAGY! Mondjuk régen sem voltál kicsi. *Böki barátságosan oldalba miután elengedi.*
- Én is sokat nőttem ám. *Húzza ki magát, mert régen bizony ő volt a legkisebb gnőmöcske a faluban, bezzeg most, ha nem is magasságával, de mellbőségben biztos tarolna. Helyre kis teremtés lett. Bezzeg ami nem változott az pajkos vigyora.*
- Mesélj, hogy kerülsz ide? *Karol bele régi ismerősébe, mielőtt újra fenékre esne.*
- Aucs... *Nyöszörög halkan, s immár rák pózban felpillant.*
- Hogy-hogy mi? *Habog, majd hunyorog, de csak nem akar egyből beugrani. Rég volt, bizony nagyon rég, aztán ahogy a szél belekap narancsvörös hajába és szemébe tűnik a férfi magas homloka olajzöld szemében a felismerés lángja lobban.*
- Nem mondod hogy... Te vagy az RÓÓ?! *Pattan fel, s azzal a lendülettel ugrik nyakába, hátha a másik megforgatja, mint pöttöm korában.*
- Semmit sem változtál leszámítva, hogy *Kezdi el a köztük lévő hüvelykeket számolni*
- IRRTÓ MAGAS VAGY! Mondjuk régen sem voltál kicsi. *Böki barátságosan oldalba miután elengedi.*
- Én is sokat nőttem ám. *Húzza ki magát, mert régen bizony ő volt a legkisebb gnőmöcske a faluban, bezzeg most, ha nem is magasságával, de mellbőségben biztos tarolna. Helyre kis teremtés lett. Bezzeg ami nem változott az pajkos vigyora.*
- Mesélj, hogy kerülsz ide? *Karol bele régi ismerősébe, mielőtt újra fenékre esne.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-31 17:14:58
Üzenet elküldve: 2012-08-31 17:14:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*A tajtékzott gnóm sietve lépked a számára idegen városban. Nem rég jött az előző hajóval. Úgy tűnik, keres valakit. A gyöngyöző napfénytől szikrázó tenger szépsége, nem nagyon kötötte le a gnómot. Csak ment és ment a megszokott hideg arckifejezésével, undorodva nézve a város szemetét. Kicsiny méretét meghazudtolóan gyorsan jár. Vöröslő haja csak lobog a széltől, amit a sebes járásával gerjesztett. Aztán kicsiny teste elmerült a nagyemberek között. Jókora névre tett szert, ugyanis nagyon nem megszokott látvány egy ilyen figura. Végre megpillantotta azt, akit keresett. Ott ül a tenger partján, sirályok között. lehetséges, talán tényleg Mivara dal Vierri. Azonnal odasiet szapora létekkel. Léptein érződnek, hogy óriási súlyuk van, Érdekes, hogy ennyi tekintéllyel tud lépkedni egy gnóm. Ahogy a tömegen megy át, az emberek félreállnak, ösztönösen tartanak ettől a picinylénytől.
- Mivara dal Vierri! Öröm, hogy megtaláltalak, felismersz még?
*félve tette fel a kérdést. Rettegett a nemleges választól. De ez tekintetén legkevésbé se mutatkozott. még egy kisebb mosolyt is ejtett a hölgynek, aki ismeri az tudja, hogy nála ez a hatalmas barátság jele.*
- Mivara dal Vierri! Öröm, hogy megtaláltalak, felismersz még?
*félve tette fel a kérdést. Rettegett a nemleges választól. De ez tekintetén legkevésbé se mutatkozott. még egy kisebb mosolyt is ejtett a hölgynek, aki ismeri az tudja, hogy nála ez a hatalmas barátság jele.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-31 16:50:46
Üzenet elküldve: 2012-08-31 16:50:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
*Vidáman fütyörészve érkezik meg a Sziklaszirtek felől. Aznap este mikor a tündérke könyvek fölött görnyedve hagyta olyan fáradt volt, hogy ráaludt lapjaira. Másnap szép tintás arccal és viaszos hajjal ébredt. Utóbbit azóta eltávolította, de a foltok már makacsabbnak bizonyultak, így kezén és arca bal felén még most is akad jó pár pötty. Hangjára egyébként a sirályok ormótlan rikácsolásba kezdenek, s el is mennének, ha a köveken ugrándozó vidám gnőm nem dobálna szét mindenfelé kenyérmorzsákat. Valamiért imádja ezeket a madarakat, pedig énekük csak az elfek fülét nem bántja. Végül az egyik kövön a víz tükre fölé guggolva igyekszik tisztára suvickolni bőrét - hasztalanul. "Ejh, miért nem jön ez le?" Dörgöli erősebben, majd felnéz az égre. Egy erősebb fuvallat közben belekap hajába, s egyúttal csörgőibe. Néhány tincs összekoccan, s Míva elmosolyodik. Maga sem érti miért érdekli annyira pár tintafolt, hisz rég az olaj sem zavarta. Felkap egy kavicsot és a tengerbe dobja, s az boldogan kacsázva ugrik hármat mielőtt elveszik a tenger habjaiban. A lány feláll, s tenyerét összecsapva sarkon fordul, elvégre találkája van. Tiával ugyanis úgy beszélték meg majd odalenn a Dokkoknál találkoznak, arrafelé ahol összefutottak, hogy tovább utazzanak Artheniorba.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-31 08:41:34
Üzenet elküldve: 2012-08-31 08:41:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
*Végre megérkezik a Kikötőbe. Amióta Artheniorban azt pusmogták, hogy létezik, ide vágyott. Nincs tekintettel a tömegre, nem hajlandó leszállni a lováról. A nagy fekete állat ügyesen kerülgeti az embereket, bár ez utóbbiak sem nagyon akarnak az útjába kerülni, és inkább elhúzódnak. Kis idő után megáll, hirtelen nem tudja, merre menjen tovább. A nézelődés közepette szemébe ötlik a Rumos Rókalyuk, és ez által el is dönti, hogy odamegy. Macska, a ló nyugodtan léptetve megindul a forgatagban*
"Úgyis megéheztem már az úton." *Gondolkozik magában, közben pedig leugrik az állat hátáról a fogadó előtt.*
"Úgyis megéheztem már az úton." *Gondolkozik magában, közben pedig leugrik az állat hátáról a fogadó előtt.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-30 10:44:53
Üzenet elküldve: 2012-08-30 10:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
* A jól megérdemelt szundikálása utána a hatalmas Ork a kikötőbe érkezik. Fürkészi az ott levő embereket, majd megy tovább, sokat nem tölt a kikötő felfedezésével, valamiért tovább megy. *
- Valami helyet kell már találnom, baromira szomjas vagyok.
* Mondja halkan, majd az embereken áthaladva lassan kiér a kikötőből, és már nem is látni ezen a helyen. *
- Valami helyet kell már találnom, baromira szomjas vagyok.
* Mondja halkan, majd az embereken áthaladva lassan kiér a kikötőből, és már nem is látni ezen a helyen. *
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-29 20:19:34
Üzenet elküldve: 2012-08-29 20:19:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
*A folyópartról rövidesen eléri a kikötőt. Érdeklődéssel tekint szét, célját maga előtt látja és lépteit sietősebbre veszi. "Lassan új lábbelire is lesz szükségem" mormolja. Majd ahogy hallotta a jegyváltó irodához siet, ahol kifizeti a Merinára vezető út árát. "Egy rablás, ennyit szinte nem ér meg az élmény" ettől függetlenül, bár, mintha a fogát húznák, de leteszi az aranyat.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.29 20:20:32
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.29 20:20:32
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-29 17:46:22
Üzenet elküldve: 2012-08-29 17:46:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ismét lova hátán érkezik a Kikötőbe. Woony, a kancája kicsit kimerült a sok vándorlástól, ezért Yaziel megállítja a paripát. Megpaskolja Woony izzadt nyakát, majd leszáll a nyeregből. Táskájából előhúz egy almát, amit a lova boldogan elrágcsál. Miközben vadul rág, az almás nyálával véletlenül összefröcsköli Yaziel vállát, aztán lenyalogatja a levet. Yaziel felkacag, mikor a nagy, nedves, rózsaszín nyelv csiklandozza őt. Eltolja a kanca fejét, majd kicsit megtörli a vállát. A szárnyára is jutott egy kevés, ezért azt megrázza egy kicsit. Mikor mindketten jóllaktak almával, és kipihenték magukat, a tündét felszáll a nyeregbe, és újult erővel kezdenek vágtázni a Morajló Merina felé.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-29 06:58:48
Üzenet elküldve: 2012-08-29 06:58:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Ma teljesen fel van pörögve, főleg attól, hogy tud két varázslatot. Nem a leghatásosabbak önvédelem szempontjából, de talán egyes helyzetekben talán sikerül felhasználni őket.A Mágustorony után a Sziklaszirteken masíroz végig.A talaj kellemetlen, mert egy óvatlan lépés és máris eltörheti valaki a lábát. Kellő figyelemmel halad át rajta és végül mikor megérkezik a Kikötőbe akkor megáll pihentetni a lábát.
"Jéé ez még fel sem tűnt nekem!"Mondja magában miközben rácsodálkozik a Morajlóra.Eldönti, hogy ide benéz most azonnal. A pihenőt megszakítva siet megnézni az újdonságot.*
"Jéé ez még fel sem tűnt nekem!"Mondja magában miközben rácsodálkozik a Morajlóra.Eldönti, hogy ide benéz most azonnal. A pihenőt megszakítva siet megnézni az újdonságot.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-28 20:34:39
Üzenet elküldve: 2012-08-28 20:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach fejében számtalan gondolat kavarog, ahogy megannyi érzés kerülgeti egymást testében. Ő minden erejével azon van, hogy siessen a hölgyemény után, s hogy próbálja leplezni fájdalmait, ám ő mégis szépen lehagyja. Ha utána kiáltana, hogy várja meg, akkor az csak még jobban csorbítaná büszkeségét, hiszen ez az egész kiszolgáltatott helyzet így is eléggé rossz neki, ezt pedig nem kellene fokozni.*
- Ohh, ne haragudj, csak kicsit... elkalandozott a figyelmem.
*Szól Quaenak, amint odaér mellé, s félig beleegyező biccentéssel könyveli el magában a másik megjegyzését.*
- Valóban, most nem ártanának, de mindent összevetve, hidd el, jobb is, hogy nem voltak itt... Bevallom őszintén, hogy az én lovammal rengeteg mindenen mentünk keresztül, s így is kissé nehezemre esett, hogy ott hagyjam. Teljesen olyan, mint egy ember... Annyi különbséggel, hogy ő hűséges.
*Jegyzi meg utolsó mondatát gúnyosan, de a többit nagy beleéléssel mondja. Valóban, sokszor úgy viselkedik, mint egy ember, a vörös még szinte látni is szokta rajta, hogy mikor sunyi, mikor ravasz, vagy mikor udvarol...*
- Valóban? *kérdi kíváncsian* Akkor még nem rozsdásak a megérzéseim! *nevet fel kesernyésen* Mi történt ott?
*Kérdi erélyesebben, hiszen a hölgyemény nem fejezte be még Mordach szerint a mondandóját, s mivel a vörös eléggé kíváncsi természet, ezért a mai napig bánja, hogy nem maradhatott akkor régen, s hogy nem tölthetett több időt a kis szokatlan faluban, hogy kiderítse a furcsaságok okát.*
- A csillagok állásából ítélve, pár órán belül hajnalodni fog. Így hát... *nyel egyet* Ki tudja, mi vár minket ott a faluban, s ha esetleg meg kell majd téged védeni, akkor így, egy bekötözött múmiaként mégsem állíthatok oda! *kacag fel hangosan* Mellesleg, a gyomrom valóban már sikít az ételért, s büszkeségem ide, vagy oda, de egy kis pihenés igazán jól jönne. Addig is... 'táplálódik' majd a vér, s ha elindulunk, már nem fogom magam olyan fáradtnak érezni a sebek, és a vérveszteség miatt.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, hiszen jelenleg minden vágya egy tál finom étel, s valami ínycsiklandó ital. Talán az idejükbe még egy-két óra alvás is beleférne...
A percek csak telnek, s még szerencse, hogy szép vidéken járnak, hiszen így a nézelődéssel is telik az idő. Bár tény, hogy a sötétség miatt túl sokat nem lehet látni a távolban - ám a közeli helyek bámulatosak. Egy dombtetőre érve pedig végre megpillantják az apró fényeket a távolban.*
- Ahh, na végre...
*Mormogja orra alatt, majd megpróbálja kicsit beizzítani lábait, hogy minél előbb érjenek oda.*
- Ha megkérhetlek rá, akkor tennél fel nekem új kötéseket? A fogadóban biztos tudnak adni valami... *gondolkozik* valamit...
*Nevet fel saját, jelenleg labilis észjárásán, mikor végre megérzi azt a finom rum illatot, melyet a lágy szellő hoz feléjük.*
- De rég is jártam itt.
*Mondja lelkesen, ahogy belépnek a kikötő csúfolt légkörébe. Mindenhol matrózok, részegek, éjjeli pillangók, s még ki tudja, hogy mik. Végig a főúton haladnak, s emlékezete azt súgta, hogy valahol közvetlenül a tenger mellett áll egy fogadó, ami pár perc séta után érvényt is nyer. "Á, a Rókalyuk." Néz fel az épületre csillogó szemekkel, majd ha Quae beleegyezését adta, akkor belépnek a fogadóba.*
- Ohh, ne haragudj, csak kicsit... elkalandozott a figyelmem.
*Szól Quaenak, amint odaér mellé, s félig beleegyező biccentéssel könyveli el magában a másik megjegyzését.*
- Valóban, most nem ártanának, de mindent összevetve, hidd el, jobb is, hogy nem voltak itt... Bevallom őszintén, hogy az én lovammal rengeteg mindenen mentünk keresztül, s így is kissé nehezemre esett, hogy ott hagyjam. Teljesen olyan, mint egy ember... Annyi különbséggel, hogy ő hűséges.
*Jegyzi meg utolsó mondatát gúnyosan, de a többit nagy beleéléssel mondja. Valóban, sokszor úgy viselkedik, mint egy ember, a vörös még szinte látni is szokta rajta, hogy mikor sunyi, mikor ravasz, vagy mikor udvarol...*
- Valóban? *kérdi kíváncsian* Akkor még nem rozsdásak a megérzéseim! *nevet fel kesernyésen* Mi történt ott?
*Kérdi erélyesebben, hiszen a hölgyemény nem fejezte be még Mordach szerint a mondandóját, s mivel a vörös eléggé kíváncsi természet, ezért a mai napig bánja, hogy nem maradhatott akkor régen, s hogy nem tölthetett több időt a kis szokatlan faluban, hogy kiderítse a furcsaságok okát.*
- A csillagok állásából ítélve, pár órán belül hajnalodni fog. Így hát... *nyel egyet* Ki tudja, mi vár minket ott a faluban, s ha esetleg meg kell majd téged védeni, akkor így, egy bekötözött múmiaként mégsem állíthatok oda! *kacag fel hangosan* Mellesleg, a gyomrom valóban már sikít az ételért, s büszkeségem ide, vagy oda, de egy kis pihenés igazán jól jönne. Addig is... 'táplálódik' majd a vér, s ha elindulunk, már nem fogom magam olyan fáradtnak érezni a sebek, és a vérveszteség miatt.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, hiszen jelenleg minden vágya egy tál finom étel, s valami ínycsiklandó ital. Talán az idejükbe még egy-két óra alvás is beleférne...
A percek csak telnek, s még szerencse, hogy szép vidéken járnak, hiszen így a nézelődéssel is telik az idő. Bár tény, hogy a sötétség miatt túl sokat nem lehet látni a távolban - ám a közeli helyek bámulatosak. Egy dombtetőre érve pedig végre megpillantják az apró fényeket a távolban.*
- Ahh, na végre...
*Mormogja orra alatt, majd megpróbálja kicsit beizzítani lábait, hogy minél előbb érjenek oda.*
- Ha megkérhetlek rá, akkor tennél fel nekem új kötéseket? A fogadóban biztos tudnak adni valami... *gondolkozik* valamit...
*Nevet fel saját, jelenleg labilis észjárásán, mikor végre megérzi azt a finom rum illatot, melyet a lágy szellő hoz feléjük.*
- De rég is jártam itt.
*Mondja lelkesen, ahogy belépnek a kikötő csúfolt légkörébe. Mindenhol matrózok, részegek, éjjeli pillangók, s még ki tudja, hogy mik. Végig a főúton haladnak, s emlékezete azt súgta, hogy valahol közvetlenül a tenger mellett áll egy fogadó, ami pár perc séta után érvényt is nyer. "Á, a Rókalyuk." Néz fel az épületre csillogó szemekkel, majd ha Quae beleegyezését adta, akkor belépnek a fogadóba.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-28 09:24:33
Üzenet elküldve: 2012-08-28 09:24:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A mosolygós tündér most elámuldozik. Ha azt hitte, hogy Arthenior főterén nyüzsögnek a lények.. Ehhez a látványhoz képest semmi. Lovát, Woony-t idegesen irányítja úgy, hogy ne taposson össze senkit. Egy részeg matróz lábára majdnem rálép nagy patájával, ezért Yaziel inkább leszáll az állat nyergéből. Nem kell fognia a kantár szárait, mert a kanca olyan engedelmesen követi mint egy kiskutya, noha ezen a tündérkén kívül mindenkit ledob a hátáról. Yaziel-nek nekimegy néhány lény, de szerencsére nem lökik fel. Hirtelen megpillantja a Rumos rókalyukat, ezért elindul arrafelé, remélve hogy ott kaphat ételt és talán szállást is. A lovát kiköti, majd benyit az ajtón.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-27 14:20:11
Üzenet elküldve: 2012-08-27 14:20:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*A kérdésre bólint, a táskájáért nyúl, rövid kutakodás után kivesz belőle egy vízzel félig teli bőrtömlőt és a vörösnek nyújtja. Ő is igyekszik az arcára varázsolni amolyan kisebb féle mis-mosolyt, addig jó, amíg ez a hatalmas jókedv tart - a nő nem tudja, hogy Mordachnak mekkora fájdalmai vannak (mert biztosan vannak!), de nem kérdez rá, hiszen úgyis a valóságtól távol álló, szebbített választ kapna.
Szótlanul áll neki ő is pakolni. Fegyvereit az övébe tűzi, avagy csatolja, hátizsákját a vállára kapja. Mindeközben eljátszadozik a gondolattal; mibe is egyezett bele? Számos érv kavarodik a fejében, miért kéne menniük, miért nem, miért öngyilkosság és egyáltalán miért is viselkedik úgy, mint valami bolond?!
Ez azon ritka pillanatok egyike, amikor olyan ötletbe ugrik fejest, amiről sejtelme sincs, hogyan fog végződni. Gyűlöli az ilyeneket, eddigi egész életében az ilyen szituációktól menekült és most mégis... De nem, most nem hátrálhat meg. Az az ő otthona, és nincs olyan ember ezen a földön, meg a többin, aki megakadályozhatná, hogy haza térjen! Az mondjuk már más kérdés, hogy élve el is kerüljön onnan... De most valóban nem futamodhat meg, nem mellesleg ott van mellette még a (hiába is tagadja) súlyosan sérült Mordach. A vörös is igenis a nő felelőssége, hiába az ő bolond csele miatt nem tudott ott lenni, amikor megtörtént a baj. Annyi bőven elég, hogy Quaet akarta védeni.
Eme, szerteágazó gondolatok közepette nem is figyel, hova lép. Bár a helyes irányba indul el, felveszi az ő, saját tempóját, így gyorsan le is hagyja a démonszeműt. Néhány pillanat után eszmél, hogy a férfi nincs mellette.*
- Oh... *Nyílvánítja ki sajnálkozását, és türelmesen bevárja.*
- Most jól jönne, ha itt lennének a lovak... *Jegyzi meg mosolyogva, afféle tréfának szánva, de kimondva már nem hangzik annyira jól - így fáradtan, sebesülve inkább csak jobban lefárasztja az embert. Úgy tűnik, ha a vicc célja nem az inzultálás, már nem is megy neki.
Folytatják útjukat, a vörös beszélgetést is kezdeményez, de a nő csak egy sejtelmesen zord megjegyzést fűz hozzá.*
- Abban a faluban már hosszú évek óta nincs rendben semmi...
*Útjukba a Kikötőváros beleesik, a nő nem tudja, hogy mi lenne a jobb döntés: ha megállnának pihenni, vagy nem. Előbbivel időt vesztenének, de lehet, pont azzal árt, ha szakadatlanul csak menetelnek.*
- Ha szeretnél, megállhatunk, biztos van a városban valahol egy fogadó... Nem vagy éhes?
*A kérdést kis szünet után teszi hozzá, spontán ötletként, vagy ürügyként, így nem feszélyezi a férfiúi büszkeséget.
Eddigi gyaloglásaikhoz képest jóval kevesebb kell, hogy odaérjenek a Kikötőhöz, talán fél óra. Egy kisebb domb tetejére felérve már fel is tűnik a település, kicsi fénylő bogárkákban megtestesülve, a folyótorkolat köré gyűlve. Quae megtorpan és kérdőn pillant a férfira, az ő részéről végülis nem lenne muszáj megállniuk, fáradtsága eddig csak fokozódó csendességben nyilvánul meg. De az éhség, lassan kezdi mardosni a gyomrát, hiszen régen volt már az utolsó étkezés, a reggeli és az sem volt sok.*
Szótlanul áll neki ő is pakolni. Fegyvereit az övébe tűzi, avagy csatolja, hátizsákját a vállára kapja. Mindeközben eljátszadozik a gondolattal; mibe is egyezett bele? Számos érv kavarodik a fejében, miért kéne menniük, miért nem, miért öngyilkosság és egyáltalán miért is viselkedik úgy, mint valami bolond?!
Ez azon ritka pillanatok egyike, amikor olyan ötletbe ugrik fejest, amiről sejtelme sincs, hogyan fog végződni. Gyűlöli az ilyeneket, eddigi egész életében az ilyen szituációktól menekült és most mégis... De nem, most nem hátrálhat meg. Az az ő otthona, és nincs olyan ember ezen a földön, meg a többin, aki megakadályozhatná, hogy haza térjen! Az mondjuk már más kérdés, hogy élve el is kerüljön onnan... De most valóban nem futamodhat meg, nem mellesleg ott van mellette még a (hiába is tagadja) súlyosan sérült Mordach. A vörös is igenis a nő felelőssége, hiába az ő bolond csele miatt nem tudott ott lenni, amikor megtörtént a baj. Annyi bőven elég, hogy Quaet akarta védeni.
Eme, szerteágazó gondolatok közepette nem is figyel, hova lép. Bár a helyes irányba indul el, felveszi az ő, saját tempóját, így gyorsan le is hagyja a démonszeműt. Néhány pillanat után eszmél, hogy a férfi nincs mellette.*
- Oh... *Nyílvánítja ki sajnálkozását, és türelmesen bevárja.*
- Most jól jönne, ha itt lennének a lovak... *Jegyzi meg mosolyogva, afféle tréfának szánva, de kimondva már nem hangzik annyira jól - így fáradtan, sebesülve inkább csak jobban lefárasztja az embert. Úgy tűnik, ha a vicc célja nem az inzultálás, már nem is megy neki.
Folytatják útjukat, a vörös beszélgetést is kezdeményez, de a nő csak egy sejtelmesen zord megjegyzést fűz hozzá.*
- Abban a faluban már hosszú évek óta nincs rendben semmi...
*Útjukba a Kikötőváros beleesik, a nő nem tudja, hogy mi lenne a jobb döntés: ha megállnának pihenni, vagy nem. Előbbivel időt vesztenének, de lehet, pont azzal árt, ha szakadatlanul csak menetelnek.*
- Ha szeretnél, megállhatunk, biztos van a városban valahol egy fogadó... Nem vagy éhes?
*A kérdést kis szünet után teszi hozzá, spontán ötletként, vagy ürügyként, így nem feszélyezi a férfiúi büszkeséget.
Eddigi gyaloglásaikhoz képest jóval kevesebb kell, hogy odaérjenek a Kikötőhöz, talán fél óra. Egy kisebb domb tetejére felérve már fel is tűnik a település, kicsi fénylő bogárkákban megtestesülve, a folyótorkolat köré gyűlve. Quae megtorpan és kérdőn pillant a férfira, az ő részéről végülis nem lenne muszáj megállniuk, fáradtsága eddig csak fokozódó csendességben nyilvánul meg. De az éhség, lassan kezdi mardosni a gyomrát, hiszen régen volt már az utolsó étkezés, a reggeli és az sem volt sok.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-27 02:20:21
Üzenet elküldve: 2012-08-27 02:20:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Végre véget ér a lidérces hajóút és Lunának kérdésre megkönnyebbülve ad választ:*
-Áhh igen... jobb egy kicsivel.
*Majd bólint az éjbőrűnek és Ő is megfigyeli a környéket. Tipikus dokk... Kikötőnegyed. Tetszetős egy hozzá hasonló orknak. Ha jobban kedvelné a vizet, tán még a tengert is átszelné némi munkáért.
Majd a pallóhoz lép és vaskezével udvariasan mutat Lunának. Lépjen le Ő elsőnek-e partra. Közben persze hatalmas alakja eltorlaszolja azokat a nemeseket akik eddig szörnyülködve néztek rá. Egyesek siettetnék, mire Ő csak hátranéz és így szól:*
-Psszt... nyugalom. A hajó megvár.
*Majd ha Luna lelépked a hajóról, az ork is követi. Ámbár még nincs jól jó lenne némi étel után nézni.
A levegő érezhetően jobb itt mint a városban. Tetszetősebb a környék is az orknak. Kicsit mintha Luna testtartása is arról árulkodna jobb itt.
Mikor már a két alak lenn áll a mólón így szól az ork.*
-Pofás kis környék hmmm?
-Áhh igen... jobb egy kicsivel.
*Majd bólint az éjbőrűnek és Ő is megfigyeli a környéket. Tipikus dokk... Kikötőnegyed. Tetszetős egy hozzá hasonló orknak. Ha jobban kedvelné a vizet, tán még a tengert is átszelné némi munkáért.
Majd a pallóhoz lép és vaskezével udvariasan mutat Lunának. Lépjen le Ő elsőnek-e partra. Közben persze hatalmas alakja eltorlaszolja azokat a nemeseket akik eddig szörnyülködve néztek rá. Egyesek siettetnék, mire Ő csak hátranéz és így szól:*
-Psszt... nyugalom. A hajó megvár.
*Majd ha Luna lelépked a hajóról, az ork is követi. Ámbár még nincs jól jó lenne némi étel után nézni.
A levegő érezhetően jobb itt mint a városban. Tetszetősebb a környék is az orknak. Kicsit mintha Luna testtartása is arról árulkodna jobb itt.
Mikor már a két alak lenn áll a mólón így szól az ork.*
-Pofás kis környék hmmm?
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-08-26 20:22:15
Üzenet elküldve: 2012-08-26 20:22:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
*Úgy tűnik, a kellemes hajóút, nem lehet mindenkinek oly kellemes. Luna újdonsült társa jól láthatóan tengeri betegséggel küzd. Minden bizonnyal a hajó ringatózása kavarta meg gyomrát, és mivel erről az ork egyáltalán nem tehet, így Lunának eszébe sem jut megvetni a rosszulléte miatt. Ellenben némely úri népek elszörnyedve nézik a zöld bőrűt. Finom modoruk és állítólagos műveltségül ellenére nem igazán jönnek rá arra, hogy az ork sem azért öklendezik, mert olyan jó mókának tartja. Bár ez persze nem meglepő az előkelőségektől.
Egy ideig az éjnő sem szól az orkhoz, de nem is nagyon próbálkozik. Chothal nagyon jól ráérzett arra, hogy a nő nem egy beszédes típus, így tudja, nem érheti meglepetés akkor sem, ha az utat teljes némasággal töltené el. Így hát csak csendben bámul kifelé, karjaival a korláton támasztva magát. Csuklyája még mindig fedi arcát, így a fedélzeten lévők még mindig nem tudják, ki is a titokzatos utas. Leszámítva Chothalt.
A szél hirtelen kissé erősebben kezd fújni, és a meleg szellő helyett hűsebb, és kissé sósabb fuvallatot hoz magával. Közelednek. A távolban már tátható a tenger messze elterülő, végtelennek tűnő víztükre, és ahogy haladnak, lassan úticéljuk is kirajzolódik. A partmenti fák lassan megritkulnak, majd az erdőséget felváltja a kikötő nyüzsgő, zajos forgataga. Már látni lehet a parton pihenő hajókat, és a hozzájuk hasonló épp érkező, vagy esetleg távozó vitorlásokat.
Ekkor az éjnő lassú, mégis határozott léptekkel közelebb lép társához. Tekintetében még mindig ugyanolyan ridegség lelhető fel, akárcsak hangjában, mégis, mintha szavai talán egy leheletnyi törődést sugallnának.*
- Jobban van már? Hamarosan megérkezünk, a parton már minden bizonnyal jobb lesz.
*Szavai rövid idő múlva beigazolódnak. Ahogy lassan beúsznak a kikötőben, mindenkit átjár az ottani hangulat. Kérdés persze, hogy ezt ki hogyan éli meg. Lunában minden esetre ez pozitív érzéseket kelt. Az itteni sürgés-forgás egészen más, mint az artheniori. A rakodómunkások és matrózok sokasága, a sós tengeri levegő és a rengeteg vitorla egészen felvillanyozza a nőt, még ha ez kívülről nem is mutatkozik meg rajta.
A vitorlákat felvonják, a hajó meglassul, majd kikötnek.*
A hozzászólás írója (Luna Dephensis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.26 20:25:26
Egy ideig az éjnő sem szól az orkhoz, de nem is nagyon próbálkozik. Chothal nagyon jól ráérzett arra, hogy a nő nem egy beszédes típus, így tudja, nem érheti meglepetés akkor sem, ha az utat teljes némasággal töltené el. Így hát csak csendben bámul kifelé, karjaival a korláton támasztva magát. Csuklyája még mindig fedi arcát, így a fedélzeten lévők még mindig nem tudják, ki is a titokzatos utas. Leszámítva Chothalt.
A szél hirtelen kissé erősebben kezd fújni, és a meleg szellő helyett hűsebb, és kissé sósabb fuvallatot hoz magával. Közelednek. A távolban már tátható a tenger messze elterülő, végtelennek tűnő víztükre, és ahogy haladnak, lassan úticéljuk is kirajzolódik. A partmenti fák lassan megritkulnak, majd az erdőséget felváltja a kikötő nyüzsgő, zajos forgataga. Már látni lehet a parton pihenő hajókat, és a hozzájuk hasonló épp érkező, vagy esetleg távozó vitorlásokat.
Ekkor az éjnő lassú, mégis határozott léptekkel közelebb lép társához. Tekintetében még mindig ugyanolyan ridegség lelhető fel, akárcsak hangjában, mégis, mintha szavai talán egy leheletnyi törődést sugallnának.*
- Jobban van már? Hamarosan megérkezünk, a parton már minden bizonnyal jobb lesz.
*Szavai rövid idő múlva beigazolódnak. Ahogy lassan beúsznak a kikötőben, mindenkit átjár az ottani hangulat. Kérdés persze, hogy ezt ki hogyan éli meg. Lunában minden esetre ez pozitív érzéseket kelt. Az itteni sürgés-forgás egészen más, mint az artheniori. A rakodómunkások és matrózok sokasága, a sós tengeri levegő és a rengeteg vitorla egészen felvillanyozza a nőt, még ha ez kívülről nem is mutatkozik meg rajta.
A vitorlákat felvonják, a hajó meglassul, majd kikötnek.*
A hozzászólás írója (Luna Dephensis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.26 20:25:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275