Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:38:38
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xurra Xhul, Svornt Strinton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem sokáig hadonászik, mert elfárad a karja. Meg mert a goblin... megsértődik? Ez nem is egy goblin, így jobban megnézve. Ráadásul emberül beszél. Danakir van a legjobban meglepődve, már-már röstelli a helyzetet.*
- Ó, szóval... Nem etted meg a...
*Néz a kézcsonkra.*
- Úgy sajnálom, hogy szörnyetegnek neveztelek, én...
*Mentegetőzik, nincs ideje felfedeznie, hogy minél rosszabb a csodabogár megítélése róla, annál jobban áll a szénája. Megbukott a szemében mint hulla, és nem ér annyit sem hogy megharapja, tehát ha tovább folytatná a hisztit, még arra sem lenne méltó, hogy a köpenyét viselje. És akkor értelemszerűen visszaadná. Merthogy erre a gondolatra bukkanna, ha nem jönne még egy inger.
Tátott szájjal bámul a kalózra, majd a kézre. Nem jó kéz? felnéz. Nem jó ember? Vissza a kézre. Pár másodperc zavarból felocsúdik:*
-Nem vicces! Én...
*Hogy nyomatékosítson, feltápászkodik, és tényleg, most talpon van:*
Én Danakir vagyok, a Danakir hajó k-kapitánya! J-joobb lesz, ha f-féél...
*Ki próbált már hirtelen felállni? Próbáld újra vérszegényen, dideregve, a végelfáradás határán... Értjük, na. Elszédül, seggre csücsül. Nem lerogy térdre, bármilyen nőiesen tud az kinézni. Leseggel, mint kisgyerek a homokozóban. Újabb fájó rész a listára.*
- Sajnálom... Butaságokat mondok! Segítsetek! Kérlek! Vissza adnád a köpenyemet?
*Néz könyörgően, mindkettejükre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem sokáig hadonászik, mert elfárad a karja. Meg mert a goblin... megsértődik? Ez nem is egy goblin, így jobban megnézve. Ráadásul emberül beszél. Danakir van a legjobban meglepődve, már-már röstelli a helyzetet.*
- Ó, szóval... Nem etted meg a...
*Néz a kézcsonkra.*
- Úgy sajnálom, hogy szörnyetegnek neveztelek, én...
*Mentegetőzik, nincs ideje felfedeznie, hogy minél rosszabb a csodabogár megítélése róla, annál jobban áll a szénája. Megbukott a szemében mint hulla, és nem ér annyit sem hogy megharapja, tehát ha tovább folytatná a hisztit, még arra sem lenne méltó, hogy a köpenyét viselje. És akkor értelemszerűen visszaadná. Merthogy erre a gondolatra bukkanna, ha nem jönne még egy inger.
Tátott szájjal bámul a kalózra, majd a kézre. Nem jó kéz? felnéz. Nem jó ember? Vissza a kézre. Pár másodperc zavarból felocsúdik:*
-Nem vicces! Én...
*Hogy nyomatékosítson, feltápászkodik, és tényleg, most talpon van:*
Én Danakir vagyok, a Danakir hajó k-kapitánya! J-joobb lesz, ha f-féél...
*Ki próbált már hirtelen felállni? Próbáld újra vérszegényen, dideregve, a végelfáradás határán... Értjük, na. Elszédül, seggre csücsül. Nem lerogy térdre, bármilyen nőiesen tud az kinézni. Leseggel, mint kisgyerek a homokozóban. Újabb fájó rész a listára.*
- Sajnálom... Butaságokat mondok! Segítsetek! Kérlek! Vissza adnád a köpenyemet?
*Néz könyörgően, mindkettejükre.*
4239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-17 21:28:09
Üzenet elküldve: 2019-07-17 21:28:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danakir Atrena, Svornt Strinton//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Már épp készülne harapni, hogy kiszabadítsa újdonsült szerzeményét. Magában már gőzerővel agyal, hogy hogy is nevezze el.
~Üdv! Xurra vagyok. Surra Xhul. Hadd mutassam be a jobb kezemet: Tim... nem Rog... Rogarr!~
Minden szépen és jól halad, amíg a hulláról ki nem derül, hogy élőhalott. Legalábbis egy vízi hullát, aki mocorog meg motyog, gyakorlatilag lehet annak nevezni, ha minden igaz. Még jó, hogy nem harapott bele! Bár egy gyors eszmefuttatás kicsit összezavarja Xurrát, hogy hogy is van ezzel a harapós dologgal. Ha megharapnak, te is élőhalott leszel... De mi van ha te harapod meg őket? Egy pillanatra elönti a büszkeség, hogy épp most fedezte fel ennek a komoly problémának az ellenszerét. De az biztos, hogy nem ez lesz az a zombi, akit először kigyógyít! Ilyen bunkó zombit ő még nem látott. Teljesen ráakaszkodik Rogarra, míg ki nem rángatja Xurra kezéből.*
- Várhatod, hogy megharapjalak, te smucig vízidög! *fújja fel az arcát karba font kézzel (egyel kevesebbel, mint szeretné).*
- Szörnyeteg? Hol? *csillannak fel a szemei és fellelkesülten néz körbe. De természetesen szörnyeteg egy szál se. Csak egy szakállas matróz egy rendkívül egysíkú papagájjal.
~Biztos akciósan vette.~
Xurra megszívja az orrát és összébb szedi magán a mázsás bazi köpenyt.*
- Ne strapáld magad *mondja a fickónak.* - Ez egy önző kis rohadék. *Hátat fordít és széles köpenysávot seperve a fövenybe, tüntetőleg odébb vonul. Arrébb látott még pár rákot, amik kimaradtak a hínárral való kupacolásból.* - Ja és véletlenül se harapd meg! *vakkantja még hátra.* - Ott rohadjon el!
*Lehet, hogy inkább a Rumoshoz kellett volna menni ájult delíriumban hortyogó részegekkel szájbaköpősözni.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Már épp készülne harapni, hogy kiszabadítsa újdonsült szerzeményét. Magában már gőzerővel agyal, hogy hogy is nevezze el.
~Üdv! Xurra vagyok. Surra Xhul. Hadd mutassam be a jobb kezemet: Tim... nem Rog... Rogarr!~
Minden szépen és jól halad, amíg a hulláról ki nem derül, hogy élőhalott. Legalábbis egy vízi hullát, aki mocorog meg motyog, gyakorlatilag lehet annak nevezni, ha minden igaz. Még jó, hogy nem harapott bele! Bár egy gyors eszmefuttatás kicsit összezavarja Xurrát, hogy hogy is van ezzel a harapós dologgal. Ha megharapnak, te is élőhalott leszel... De mi van ha te harapod meg őket? Egy pillanatra elönti a büszkeség, hogy épp most fedezte fel ennek a komoly problémának az ellenszerét. De az biztos, hogy nem ez lesz az a zombi, akit először kigyógyít! Ilyen bunkó zombit ő még nem látott. Teljesen ráakaszkodik Rogarra, míg ki nem rángatja Xurra kezéből.*
- Várhatod, hogy megharapjalak, te smucig vízidög! *fújja fel az arcát karba font kézzel (egyel kevesebbel, mint szeretné).*
- Szörnyeteg? Hol? *csillannak fel a szemei és fellelkesülten néz körbe. De természetesen szörnyeteg egy szál se. Csak egy szakállas matróz egy rendkívül egysíkú papagájjal.
~Biztos akciósan vette.~
Xurra megszívja az orrát és összébb szedi magán a mázsás bazi köpenyt.*
- Ne strapáld magad *mondja a fickónak.* - Ez egy önző kis rohadék. *Hátat fordít és széles köpenysávot seperve a fövenybe, tüntetőleg odébb vonul. Arrébb látott még pár rákot, amik kimaradtak a hínárral való kupacolásból.* - Ja és véletlenül se harapd meg! *vakkantja még hátra.* - Ott rohadjon el!
*Lehet, hogy inkább a Rumoshoz kellett volna menni ájult delíriumban hortyogó részegekkel szájbaköpősözni.*
4238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-17 19:54:19
Üzenet elküldve: 2019-07-17 19:54:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismeretlen sziget//
// Zárás //
* A megmentett idegen nem, hogy válaszolna hanem inkább elszalad. Svornt nem fut utána, hadd menjen ha akar. Vissza indul a partra, de útközben matrózokba botlik. A vihar sodorta a sziget közelébe őket, és ha már itt vannak feltöltik a vízkészletüket. Svornt elvezeti őket a tóhoz, cserébe csak annyit kér, hogy vigyék el a következő kikötőbe. Nemsokára már a hajón van. Az úti céljuk artherinor kikötője. A kalóznak nem teljesen ismeretlen a hely. A hajóorvos időközben el láta a sebeit. Néhány nap múlva meg is érkezik a kikötőbe.*
//Danakir és Xurra //
* Miután elköszön a megmentőitől elindul, hogy kezdjen valamit a hiányzó kezével.~ Kénytelen vagyok egy vaskampóval pótolni, úgy legalább lesz valami haszna is.~ Amíg így mereng egy fura pároshoz ér. Egy kis sötételf próbál elvenni egy alkart egy elégé megtépázott szőkeségtől. Valahogy elég nevetséges látványt nyújtanak, pedig biztosra venné, hogy nem szórakoznak túl jól. Ő viszont megenged magának egy kis viccelődést.*
– Mit csináltok? Azonnal adjátok vissza a kezemet! * Közben felemeli a hiányos karját. Ezt úgy teszi, hogy első ránézésre igazán lehet észrevenni, hogy neki csak csuklótól hiányzik a keze. Roppant kíváncsi milyen fejet fognak vágni.*
// Zárás //
* A megmentett idegen nem, hogy válaszolna hanem inkább elszalad. Svornt nem fut utána, hadd menjen ha akar. Vissza indul a partra, de útközben matrózokba botlik. A vihar sodorta a sziget közelébe őket, és ha már itt vannak feltöltik a vízkészletüket. Svornt elvezeti őket a tóhoz, cserébe csak annyit kér, hogy vigyék el a következő kikötőbe. Nemsokára már a hajón van. Az úti céljuk artherinor kikötője. A kalóznak nem teljesen ismeretlen a hely. A hajóorvos időközben el láta a sebeit. Néhány nap múlva meg is érkezik a kikötőbe.*
//Danakir és Xurra //
* Miután elköszön a megmentőitől elindul, hogy kezdjen valamit a hiányzó kezével.~ Kénytelen vagyok egy vaskampóval pótolni, úgy legalább lesz valami haszna is.~ Amíg így mereng egy fura pároshoz ér. Egy kis sötételf próbál elvenni egy alkart egy elégé megtépázott szőkeségtől. Valahogy elég nevetséges látványt nyújtanak, pedig biztosra venné, hogy nem szórakoznak túl jól. Ő viszont megenged magának egy kis viccelődést.*
– Mit csináltok? Azonnal adjátok vissza a kezemet! * Közben felemeli a hiányos karját. Ezt úgy teszi, hogy első ránézésre igazán lehet észrevenni, hogy neki csak csuklótól hiányzik a keze. Roppant kíváncsi milyen fejet fognak vágni.*
4237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-17 19:18:54
Üzenet elküldve: 2019-07-17 19:18:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xurra Xhul//
*Aki volt már ájult, az tudja, hogy nem könnyű dolog az észhez térés. Ha rángat valami, az például hagyja már abba. De nem hagyja abba, és az első dolog ami eszébe jut, hogy biztos Aku ébresztgeri.*
~El se engedte a kezem, de édes!~
*Megszorítja a kezet, hogy tudassa, hogy jól van, ám akkor az hirtelen le akarja feszíteni a szorítását. Nagyjából akkortól számít ébernek, hogy rátör a fej-, arc-, borda-, és kézfájás. És egész testében elkezd dideregni. Pedig még nem meztelen, egy hálóköntös van rajta. Ami csurom vizes persze. Meg valószínű a köpenyben is fázna.*
-Aku? A ku... Áh!
*Sikít fel, amint kinyitja a szemét. Remélte, hogy nem veszélyes a part, de egyből egy fekete goblin akarja megerőszakolni. Tessék, a köpenyét már le is tépte! Ennél még a kalózok is jobbak voltak.
Na jó, nem voltak jobbak.
Hogy a helyzettel mit kezd? Azt, amit bármelyik értelmes ember kezdene. Még jobban ráfog a halott kézdarabra, és hadonászni próbál vele. A másik kezére közben feltámaszkodik, mert úgy jobb... Nem jobb. Egyrészt mert bal, másrészt mert fáj. De nem akar butának tűnni, ezért így marad.*
-Te megetted a barátomat! Szörnyeteg!
*Ordítja, félig rettegésből, félig dühösen. Egyszóval, hisztérikusan. Az például biztos, hogy ha a szörnyeteg befejezi Akut, akkor utána elviszi őt. Ezért ezt meg kell akadályozni, hogy megszerezze a kezet. Ennek fényében, Aku kellően túlteljesíti fogadalmát: Csak a kihűlt holttestemen át árthatnak neked, Naki.*
A hozzászólás írója (Danakir Atrena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.17 19:22:39
*Aki volt már ájult, az tudja, hogy nem könnyű dolog az észhez térés. Ha rángat valami, az például hagyja már abba. De nem hagyja abba, és az első dolog ami eszébe jut, hogy biztos Aku ébresztgeri.*
~El se engedte a kezem, de édes!~
*Megszorítja a kezet, hogy tudassa, hogy jól van, ám akkor az hirtelen le akarja feszíteni a szorítását. Nagyjából akkortól számít ébernek, hogy rátör a fej-, arc-, borda-, és kézfájás. És egész testében elkezd dideregni. Pedig még nem meztelen, egy hálóköntös van rajta. Ami csurom vizes persze. Meg valószínű a köpenyben is fázna.*
-Aku? A ku... Áh!
*Sikít fel, amint kinyitja a szemét. Remélte, hogy nem veszélyes a part, de egyből egy fekete goblin akarja megerőszakolni. Tessék, a köpenyét már le is tépte! Ennél még a kalózok is jobbak voltak.
Na jó, nem voltak jobbak.
Hogy a helyzettel mit kezd? Azt, amit bármelyik értelmes ember kezdene. Még jobban ráfog a halott kézdarabra, és hadonászni próbál vele. A másik kezére közben feltámaszkodik, mert úgy jobb... Nem jobb. Egyrészt mert bal, másrészt mert fáj. De nem akar butának tűnni, ezért így marad.*
-Te megetted a barátomat! Szörnyeteg!
*Ordítja, félig rettegésből, félig dühösen. Egyszóval, hisztérikusan. Az például biztos, hogy ha a szörnyeteg befejezi Akut, akkor utána elviszi őt. Ezért ezt meg kell akadályozni, hogy megszerezze a kezet. Ennek fényében, Aku kellően túlteljesíti fogadalmát: Csak a kihűlt holttestemen át árthatnak neked, Naki.*
A hozzászólás írója (Danakir Atrena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.17 19:22:39
4236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-17 11:07:05
Üzenet elküldve: 2019-07-17 11:07:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danakir Atrena//
*Otthon, édes otthon. Xurra mélyre szívja a tüdejébe a hínár és rothadó halbelsőség semmivel össze nem keverhető bukéját. Boldogan rohan le az apálytól barázdált fövenyre, hogy üdvözölje a sirályokat meg a rákokat. Azokat a kis rohadékokat, akik közül az egyik lecsípte a kisujja végét. Baromarcú! Sajnos az elkövető pofázmányát nem tudta megfigyelni. (Nem mintha a rákoknál ez számítana. Pont mint a törpék. Egyik olyan, mint a másik: alacsony, szakállas, sör van a kezében.) Így aztán a kollektív felelősségre vonás elvének nyomvonalát követi. Jól megkupacolja a kis genyókat hínárral.*
- Ezt nyiszáld le, ha tudod, lótetű! *Fogalma sincs, mi az a lótetű, de megtetszett neki a szó, amikor egy rezgő dongájú asszonyság kiabálta a szomszédjának. A mintájára szokott is kitalálni hasonlókat. Így gazdagította a világot a pókmalac vagy a cickánysügér jelzőkkel. De a létező, csak neki még nem bemutatkozott állatfajok elnevezésében is elég kreatív. A kövérsas (bagoly) és az edényes lassúgyík (teknős) is az ő zsenijét dicséri.
Először azt hiszi a nagy barna kupacra, hogy egy kupac aszott káka, de ahogy közelebb ér, még jobban megörül. Köpeny! Csudálatos köpeny. Mert azok a legjobb cuccok, amiket a tenger már megrágott, jó porhanyósra. Ez a dolog pont úgy van odaköpve a fövenyre, ahogy azt kell. Xurra bele is kapaszkodik a szélébe, hogy kiterítse, de nem adja magát.*
- Na basszusmácsik! *vakarja a fejét. A csaj elég zsékategóriás vízi hulla. Fel sincs püffedve. A jobbakat a halak is megkezdik. De ez. Ez csak ázott meg egy kicsit elrongyolódott pár helyen. Semmi extra. Xurra azért lebontja róla a szajrét, mert az a köpeny kell neki, az fix! Akkor is, ha meg kell vele küzdeni.
Magára teríti. A fejére is jut belőle, de még úgy is vagy két arasznyit húz a földön. Tökéletes! Pont a mérete. Csak a nagy gyönyörködés közepette veszi észre a kincset. Gyorsan neki is áll kifeszegetni a döglött bige ujjait. Ha sikerül (és miért ne sikerülne, mert Xurra nagyon akarja azt a gyönyörűséget, és harapni is kész érte), mindjárt kezet is ráz legújabb szerzeményével.*
- A nevem Xurra. Xurra Xhul. A Hatalmas. Mostantól az enyém vagy! *ölelgeti meg az alkarcsonkot nagy boldogan.*
*Otthon, édes otthon. Xurra mélyre szívja a tüdejébe a hínár és rothadó halbelsőség semmivel össze nem keverhető bukéját. Boldogan rohan le az apálytól barázdált fövenyre, hogy üdvözölje a sirályokat meg a rákokat. Azokat a kis rohadékokat, akik közül az egyik lecsípte a kisujja végét. Baromarcú! Sajnos az elkövető pofázmányát nem tudta megfigyelni. (Nem mintha a rákoknál ez számítana. Pont mint a törpék. Egyik olyan, mint a másik: alacsony, szakállas, sör van a kezében.) Így aztán a kollektív felelősségre vonás elvének nyomvonalát követi. Jól megkupacolja a kis genyókat hínárral.*
- Ezt nyiszáld le, ha tudod, lótetű! *Fogalma sincs, mi az a lótetű, de megtetszett neki a szó, amikor egy rezgő dongájú asszonyság kiabálta a szomszédjának. A mintájára szokott is kitalálni hasonlókat. Így gazdagította a világot a pókmalac vagy a cickánysügér jelzőkkel. De a létező, csak neki még nem bemutatkozott állatfajok elnevezésében is elég kreatív. A kövérsas (bagoly) és az edényes lassúgyík (teknős) is az ő zsenijét dicséri.
Először azt hiszi a nagy barna kupacra, hogy egy kupac aszott káka, de ahogy közelebb ér, még jobban megörül. Köpeny! Csudálatos köpeny. Mert azok a legjobb cuccok, amiket a tenger már megrágott, jó porhanyósra. Ez a dolog pont úgy van odaköpve a fövenyre, ahogy azt kell. Xurra bele is kapaszkodik a szélébe, hogy kiterítse, de nem adja magát.*
- Na basszusmácsik! *vakarja a fejét. A csaj elég zsékategóriás vízi hulla. Fel sincs püffedve. A jobbakat a halak is megkezdik. De ez. Ez csak ázott meg egy kicsit elrongyolódott pár helyen. Semmi extra. Xurra azért lebontja róla a szajrét, mert az a köpeny kell neki, az fix! Akkor is, ha meg kell vele küzdeni.
Magára teríti. A fejére is jut belőle, de még úgy is vagy két arasznyit húz a földön. Tökéletes! Pont a mérete. Csak a nagy gyönyörködés közepette veszi észre a kincset. Gyorsan neki is áll kifeszegetni a döglött bige ujjait. Ha sikerül (és miért ne sikerülne, mert Xurra nagyon akarja azt a gyönyörűséget, és harapni is kész érte), mindjárt kezet is ráz legújabb szerzeményével.*
- A nevem Xurra. Xurra Xhul. A Hatalmas. Mostantól az enyém vagy! *ölelgeti meg az alkarcsonkot nagy boldogan.*
4235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-16 01:19:28
Üzenet elküldve: 2019-07-16 01:19:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kora reggel, kikötői látkép. Az Ilyenkor csak az aranyat lelők mozgolódnak, nincs nagy nyüzsgés tehát. Borús az ég. Vizes minden, biztos esett éjszaka. Unalmasan szokványos, egy változatosság van csak. A part kis beépítetlen részén, ahol normálisan legföljebb kavicsokat mos partra a tenger, most nagyobb terméssel szolgált. Egy szőke lány fekszik ugyanis ott, egy csúnya nagy barna köpenybe burkolódzva. Biztosan van rá magyarázat, hogy hogyan került oda, de neki már csak ránézésre is ennél nagyobb problémái vannak. Ugyanis nincs eszméleténél, lehorzsolt bal profiljával nem annyira szép, mint ahogy bárki, vagy akár saját maga várná (az esztétikátlan köpenytől függetlenül is), és jobbjában valakinek a kezét fogja. Bizonyságul ahhoz, hogy valakinek a kezét fogni, nem kell annak a valakinek feltétlenül jelen lennie – a kéz nem egy emberben, hanem egy cafatos alkartöredékben végződik.*
4234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-12 01:12:37
Üzenet elküldve: 2019-07-12 01:12:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Életművészek//
*Amint a kikötőbe érnek Salkrym szavairól nem igazán tudja eldönteni, hogy most örül, avagy épp szomorú a dolog miatt.*
-Aha, de miért hangzik egyszerre jónak is és borúsnak is a szavaid? Mintha hiányozna, meg nem is. Hát nem egy virág mező az illat terén, és nem is a legtisztább. Viszont van élet és van hova menni. Igaz gyanítom, több tolvaj jut per személyre, mint amennyi lakos van, de ez csak apró gond.
*Figyeli, ahogy a madarát útra bocsátja. Mosolyogva nézi a párost, na meg a bagoly számára az étterem kikötőt, ahol a halászok az árujukat pakolják ki. Csendesen követi a gnómot, hisz az apró társa nem olyan erős, mint ő, és nem szeretné, ha baja esne. Hangosan nevetni kezd az új szavain.*
-Még hogy elgurulunk, jól elverjük őket. Ha meg túlerő van, akkor kikerüljük. De nem futunk a nyakiglábak elől. Meglátják és megérzik mit ér két alacsonyabb egyed ellenük.
*Pörgeti meg pörölyét. Majd nevetve néz Salkrymra.*
-Viccesen néznénk, ki ha lefutnánk a hosszú lábuakat.
*Amint a kikötőbe érnek Salkrym szavairól nem igazán tudja eldönteni, hogy most örül, avagy épp szomorú a dolog miatt.*
-Aha, de miért hangzik egyszerre jónak is és borúsnak is a szavaid? Mintha hiányozna, meg nem is. Hát nem egy virág mező az illat terén, és nem is a legtisztább. Viszont van élet és van hova menni. Igaz gyanítom, több tolvaj jut per személyre, mint amennyi lakos van, de ez csak apró gond.
*Figyeli, ahogy a madarát útra bocsátja. Mosolyogva nézi a párost, na meg a bagoly számára az étterem kikötőt, ahol a halászok az árujukat pakolják ki. Csendesen követi a gnómot, hisz az apró társa nem olyan erős, mint ő, és nem szeretné, ha baja esne. Hangosan nevetni kezd az új szavain.*
-Még hogy elgurulunk, jól elverjük őket. Ha meg túlerő van, akkor kikerüljük. De nem futunk a nyakiglábak elől. Meglátják és megérzik mit ér két alacsonyabb egyed ellenük.
*Pörgeti meg pörölyét. Majd nevetve néz Salkrymra.*
-Viccesen néznénk, ki ha lefutnánk a hosszú lábuakat.
4233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-25 14:10:01
Üzenet elküldve: 2019-06-25 14:10:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Az egyik nem épp új állapotban lévő raktár oldalánál kártyázik pár öreg szakállas férfi, velük együtt Shan is, aki ahelyett, hogy a játékra figyelne, csak folyamatosan a képtelen történeteivel traktálja a társaságot*
-Na szóval valahogy így szúrtam herén a fickót. Olyan hangon visított, hogy már csak a kutyák hallották.
*Az összegyűltek közül páran elmosolyodnak halványan, a zsoldos viszont egészen jót nevet a saját, egyébként alaposan kiszínezett történetén. Mivel nem éppen a nyerésre koncentrált, egészen hamar kiesik, lapjait a földre dobva áll fel és nyújtózik nagyot.*
-Na nem baj, az ilyen szerencsétlen csóróktól, mint ti nem sajnálom a pénzt.
*Vigyorog szélesen a morcosan rápillantó férfiakra, akik fennhangon kezdik szidni az anyját, de mit sem törődve velük csak int egyet majd megindul*
-A holnapi játékra a gatyátok is rá fog menni.
*Persze ezt csak úgy, heccelésből mondja, valójában esze ágában sincs holnap is egész nap itt üldögélni, mintha ő is valami dolganincs matróz lenne. Eldöntötte már, hogy keres valami munkát a környéken és bizony úgy hallotta, hogy itt az egyik kuplerájban akad egy.
Útközben megáll egy pillanatra, hogy pipára gyújtson majd folytatja is útját a lakónegyed felé.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 14:11:38
*Az egyik nem épp új állapotban lévő raktár oldalánál kártyázik pár öreg szakállas férfi, velük együtt Shan is, aki ahelyett, hogy a játékra figyelne, csak folyamatosan a képtelen történeteivel traktálja a társaságot*
-Na szóval valahogy így szúrtam herén a fickót. Olyan hangon visított, hogy már csak a kutyák hallották.
*Az összegyűltek közül páran elmosolyodnak halványan, a zsoldos viszont egészen jót nevet a saját, egyébként alaposan kiszínezett történetén. Mivel nem éppen a nyerésre koncentrált, egészen hamar kiesik, lapjait a földre dobva áll fel és nyújtózik nagyot.*
-Na nem baj, az ilyen szerencsétlen csóróktól, mint ti nem sajnálom a pénzt.
*Vigyorog szélesen a morcosan rápillantó férfiakra, akik fennhangon kezdik szidni az anyját, de mit sem törődve velük csak int egyet majd megindul*
-A holnapi játékra a gatyátok is rá fog menni.
*Persze ezt csak úgy, heccelésből mondja, valójában esze ágában sincs holnap is egész nap itt üldögélni, mintha ő is valami dolganincs matróz lenne. Eldöntötte már, hogy keres valami munkát a környéken és bizony úgy hallotta, hogy itt az egyik kuplerájban akad egy.
Útközben megáll egy pillanatra, hogy pipára gyújtson majd folytatja is útját a lakónegyed felé.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 14:11:38
4232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-23 23:57:35
Üzenet elküldve: 2019-06-23 23:57:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Életművészek//
-Ó. Szóval ez lenne az a bizonyos kikötő...
*Mondja félig magának, félig pedig az újdonsült barátjának.*
-Tudod sokat vándoroltam már életem során, de még nem, vagy már nagyon régen jártam itt a tengernél. El is felejtettem ezt a környezetet. A szagokat, a látványt, a mocskot. Ennek is van egy sajátos vonzása, legalábbis nekem mindenképp. Nézd meg, még Zank is élénkebb.
*A bagoly csak úgy harácsol örömében, ahogy a nagy, semmibe nyúló eget és a végtelen horizontot látja.*
-Menj csak!
*Majd meglegyinti a kezével a madarat, hogy repüljön, és élvezze ki a dolgot. Valószínűleg a nagy víz látványa, és a benne remélt sok hal is rátesz egy lapáttal. Salkrym maga lassan sétálgat, és szemével fürkészi a környezetet, mert bár vonzó vonzó, de nem hiába van olyan híre a kikötőnek, mint amilyen.*
-Na igen, egy pár banditával csak elbánunk, ahogy mondtad is. Más nem magunk alá kapjuk a lábunkat, és elgurulunk.
*Hangosan elneveti magát, hisz ők ketten a két csöpp kis lábukkal valószínűleg nem sokra mennének a futással.*
-Ó. Szóval ez lenne az a bizonyos kikötő...
*Mondja félig magának, félig pedig az újdonsült barátjának.*
-Tudod sokat vándoroltam már életem során, de még nem, vagy már nagyon régen jártam itt a tengernél. El is felejtettem ezt a környezetet. A szagokat, a látványt, a mocskot. Ennek is van egy sajátos vonzása, legalábbis nekem mindenképp. Nézd meg, még Zank is élénkebb.
*A bagoly csak úgy harácsol örömében, ahogy a nagy, semmibe nyúló eget és a végtelen horizontot látja.*
-Menj csak!
*Majd meglegyinti a kezével a madarat, hogy repüljön, és élvezze ki a dolgot. Valószínűleg a nagy víz látványa, és a benne remélt sok hal is rátesz egy lapáttal. Salkrym maga lassan sétálgat, és szemével fürkészi a környezetet, mert bár vonzó vonzó, de nem hiába van olyan híre a kikötőnek, mint amilyen.*
-Na igen, egy pár banditával csak elbánunk, ahogy mondtad is. Más nem magunk alá kapjuk a lábunkat, és elgurulunk.
*Hangosan elneveti magát, hisz ők ketten a két csöpp kis lábukkal valószínűleg nem sokra mennének a futással.*
4231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-23 22:41:49
Üzenet elküldve: 2019-06-23 22:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Lám-lám, a rothadó hal- és hínárszag, a nyüzsgő gazemberek és kereskedők, illetve ezek különböző arányú hibridei, a virágzó, ellenőrizetlen kereskedelem minden mocska hihetetlenül vonzónak is tűnhet. Yeza számára mindenképp felüdülés a gizgazok és szúnyogfelhők után. Vérszívók persze itt is vannak, de mintha a füst meg a bűz jóval udvariasabbá tette volna őket.
Őszintén elgondolkodik rajta, hogy talán szerencsét kellene próbálnia az egyik hajón. Ki tudja? A szigeteken se járt még soha. De az is lehet, hogy rossz ötlet volt ide jönni. Lehet, hogy inkább északnak kellett volna vennie az irányt Lihanech felé. Igaz, hogy a savóvérű elfek sosem vonzották.*
Őszintén elgondolkodik rajta, hogy talán szerencsét kellene próbálnia az egyik hajón. Ki tudja? A szigeteken se járt még soha. De az is lehet, hogy rossz ötlet volt ide jönni. Lehet, hogy inkább északnak kellett volna vennie az irányt Lihanech felé. Igaz, hogy a savóvérű elfek sosem vonzották.*
4230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-21 18:39:48
Üzenet elküldve: 2019-06-21 18:39:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Valóság határán//
//Munka közben//
*A kikötő olykor harsány, olykor néma csendes világa nem sok vendéget fogad. Sokakat ridegsége, sokakat a mocska riaszt, így munkalehetőség adódik azoknak, akik keresik azt. Egy-egy hajó befut olykor, mely teli van áruval, hogy Sárvárost, vagy az artheniori lakosokat táplálja. A boltok árukészlete nem merülhet ki, a lakosok nem maradhatnak étel és ital nélkül. A másik fontos tényező az alkohol, talán fontosabb, mint a többi. Pontosan ezért hamarosan talál egy hajót, ahol munkások után kiáltanak. Szótlan jelentkezik, s pillanatokkal később máris kezében ládával monoton tevékenykedik, a befutott hajó pallója és a dokkokban, kijelölt helyen felhalmozott és szelektált ládák sűrűjében. A feladat megterhelő ugyan, de nem kivitelezhetetlen, s ereje teljében néhány órával később, immár elégedetten tarthatja markát jussáért. Gondolatai gyakran Kaiyko körül forognak, vajon alszik-e még a lány? Nincs e gondja, a lakást nem fedezték-e fel. Bár jól tudja, hogy nem, megfelelően választott.*
//Munka közben//
*A kikötő olykor harsány, olykor néma csendes világa nem sok vendéget fogad. Sokakat ridegsége, sokakat a mocska riaszt, így munkalehetőség adódik azoknak, akik keresik azt. Egy-egy hajó befut olykor, mely teli van áruval, hogy Sárvárost, vagy az artheniori lakosokat táplálja. A boltok árukészlete nem merülhet ki, a lakosok nem maradhatnak étel és ital nélkül. A másik fontos tényező az alkohol, talán fontosabb, mint a többi. Pontosan ezért hamarosan talál egy hajót, ahol munkások után kiáltanak. Szótlan jelentkezik, s pillanatokkal később máris kezében ládával monoton tevékenykedik, a befutott hajó pallója és a dokkokban, kijelölt helyen felhalmozott és szelektált ládák sűrűjében. A feladat megterhelő ugyan, de nem kivitelezhetetlen, s ereje teljében néhány órával később, immár elégedetten tarthatja markát jussáért. Gondolatai gyakran Kaiyko körül forognak, vajon alszik-e még a lány? Nincs e gondja, a lakást nem fedezték-e fel. Bár jól tudja, hogy nem, megfelelően választott.*
4229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:19:22
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:19:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
*Megakad a szeme egy magas mélységin. Mintha kilógna a tömegből, bár lehet csak azért tűnik Vic számára olyan különlegesnek, mert sötételf, akár csak maga is félig. Mindig élénk érdeklődéssel figyelte a faj képviselőit, de egyszer sem került szorosabb kapcsolatba velük. A legtöbb zárkózott, akár csak ő. És ha olyanok, mint ő, nem szeretik az idegeneket, és a társaságot. Így gondolkodott, próbálva mindig mentséget találni arra, miért marad mindig egyedül. De ez a mélységi másképp is felkeltette az érdeklődését. Olyan tökéletes, középszerű polgárnak tűnik, akinél akad néhány arany. Így hát az utca ritmusát felvéve, közelíteni kezd felé. Még nem tudja, ki akarja-e rabolni, vagy sem. Egyelőre csak a közelébe férkőzik, hogy jobban szemügyre vehesse. Ha meggyőződik róla, hogy nem veszélyes, talán akcióba lendül.*
*Megakad a szeme egy magas mélységin. Mintha kilógna a tömegből, bár lehet csak azért tűnik Vic számára olyan különlegesnek, mert sötételf, akár csak maga is félig. Mindig élénk érdeklődéssel figyelte a faj képviselőit, de egyszer sem került szorosabb kapcsolatba velük. A legtöbb zárkózott, akár csak ő. És ha olyanok, mint ő, nem szeretik az idegeneket, és a társaságot. Így gondolkodott, próbálva mindig mentséget találni arra, miért marad mindig egyedül. De ez a mélységi másképp is felkeltette az érdeklődését. Olyan tökéletes, középszerű polgárnak tűnik, akinél akad néhány arany. Így hát az utca ritmusát felvéve, közelíteni kezd felé. Még nem tudja, ki akarja-e rabolni, vagy sem. Egyelőre csak a közelébe férkőzik, hogy jobban szemügyre vehesse. Ha meggyőződik róla, hogy nem veszélyes, talán akcióba lendül.*
4228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-20 20:07:55
Üzenet elküldve: 2019-06-20 20:07:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Nem volt jó ötlet követni a nőt és a fiút. Alkalmatlanok arra, amire, úgy tűnik, Ernussnak tovább kell keresgélnie.
Hallotta, hogy a Sellőház ismét virágzik, márpedig egy újonnan nyílt hasonló helynek szüksége lehet egy kidobósötételfre. Mondjuk pont Ernussra. A sellő tökéletes hely lenne arra, hogy megszemlélje a betérőket, és találjon egy megfelelő személyt, aki illene a terveihez. Olyat, aki hideg, megfontolt, logikus, eltökélt, és tudja, mely istent kell szolgálni, és hajlandó megtenni mindent azért, hogy átvegye az irányítást, és hideg észérveivel helyére billentse a világot.
Tehát Ernuss a Vérkerttől egy kis apró kitérő után a Sellőház felé veszi az irányt. Ismeri a Kikötőt, úgy, mintha csak a saját tenyere lenne.*
Hallotta, hogy a Sellőház ismét virágzik, márpedig egy újonnan nyílt hasonló helynek szüksége lehet egy kidobósötételfre. Mondjuk pont Ernussra. A sellő tökéletes hely lenne arra, hogy megszemlélje a betérőket, és találjon egy megfelelő személyt, aki illene a terveihez. Olyat, aki hideg, megfontolt, logikus, eltökélt, és tudja, mely istent kell szolgálni, és hajlandó megtenni mindent azért, hogy átvegye az irányítást, és hideg észérveivel helyére billentse a világot.
Tehát Ernuss a Vérkerttől egy kis apró kitérő után a Sellőház felé veszi az irányt. Ismeri a Kikötőt, úgy, mintha csak a saját tenyere lenne.*
4227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-20 16:08:02
Üzenet elküldve: 2019-06-20 16:08:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Pár percig megengedi magának, hogy csodálattal elkalandozzon tekintete a gályákon, és a folyó hatalmas deltáján. Aztán máris, visszatérve saját valóságába, felméri a terepet egy tolvaj szemével. Nincs pénzszűkében jelenleg, de már szinte a hobbija a lopás, örömet okoz neki, ha csak pár aranyat is, de eltulajdoníthat. Van abban valami különös, borzongató izgalom, ha nagyobb tömegben észrevétlenül lopni készül. Láthatatlannak lenni, árnyéknak lenni, ez a gondolat mindig felizgatta. És hogyan tudná gyakorolni eme művészetet, ha nem úgy, hogy kiszemel valami szerencsétlen, középszerű polgárt, s mire felocsúdnak a járókelők, csak egy eltűnő árnyékot látnak. Ilyenkor hiába szólnak bármilyen rendfenntartónak, bottal üthetik a nyomát. Persze szereti a drámát is, amikor még éppen látják elslisszanni egy sikátorba, és utána erednek. Csak ha egyszer hibázik, akkor lőttek a pályafutásának, így inkább mindig a hagyományos, "legyünk láthatatlanok" módszert részesíti előnyben.
Alaposan szemügyre veszi az embereket.*
~Na, ki lesz a mai áldozatom?~
Alaposan szemügyre veszi az embereket.*
~Na, ki lesz a mai áldozatom?~
4226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-14 10:41:14
Üzenet elküldve: 2019-06-14 10:41:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Valóság határán//
*Komor arccal nyalábolja fel a lányt, kezeit térdhajlatába és nyaka alá fűzve emeli fel, hogy karjaiban vihesse.*
- Hívlak, hogyne hívnálak... *Mormogja szomorúan a lány állapota miatt.* Egyben erőd is elszívom, ha nem én, hát a folytonos utazás. *Sóhajt fel, majd a karjaiban tartott lány szemébe nézve mosolyodik el.*
- Talán most más lesz minden, talán megnyugodhatunk. *Indul el a dokkok felé, hogy onnan a partra, végül a csónakba juthassanak, de néhány lépés után elbizonytalanodik. Nem tudja mennyi lesz az út, arra sem emlékszik, hogy hogyan és mikor indult el, hány napot evezett a háborgó tengeren, míg végül partot ért. Annyi bizonyos, hogy mielőtt megtennék, az útra nem indulhatnak felkészületlenül. Szükség lesz vízre és élelemre, emellett nem bánná, ha a lány kicsit pihenne is előtte. Nincs túl jó állapotban, s ahogy korábban Kaiyko Ortast, most Ortas fogja Kaiykot ápolni.*
- Shhhh... *Csitítja.* Elviszlek, kedves... de még nem most. Hosszú az út, pihenned kell és fel kell készülnünk. Elébb ideiglenes hajlékomba megyünk, honnan az álom engem hívott útra. Ne aggódj... pihensz... aztán olyanra vágod a bajszom, amilyenre szeretnéd. *Kuncog fel, alig hallhatóan. Szemeiben a féltés mellett, mintha a szeretet jelei is felfedezhetőek lennének, persze ez nem jelenti, hogy arca a szokásos hideg és merev tekintettől eltérően sugározna. De Kaiyko ismeri, Kaiyko látja és tud olvasni a szemráncok apró játékából, a szemöldök ívének emelkedéséből, az ajak játszi félrehúzódásából. Kaiyko tudja, hogy Ortas számára fontos, ha nem a legfontosabb. A mólón tehát nem a tenger és a part irányába indul el, hanem a lakott részek felé, némán követve a sötétség ívét, melyben talán ketten jelentenek fényt. Örökölt szemeiben a lány fáklyának tűnik, bár szemei bágyadtak, arca beesett, mégis tüneményként tündöklik karjaiban.*
- Aludj csak, aludj, Csontvető, nemsokára odaérünk, ahol már ágyban pihenhetsz meg. *Dörmögi halkan, hogy ne zavarja, ha esetleg álomba merülne, léptei komótosak, de határozottak, s az itt-ott korhadt fagerendákból tákolt kunyhók közében, csendes páros rója útját, árnyékról árnyékra haladva, s hosszú, gyötrelmes útra készülve.*
- Élelmet kell szereznem, s vizet, de azt már a kunyhómban is ihatsz. *Suttogja, s a lány tán cserepes ajkaira nézve, nem létező szíve sajdul meg bánatában.*
- Nncs már messze, kedves... tarts ki kérlek! *Nem akar szaladni, a rázkódás hátrányára is válhat, így bár lassan, de kiérnek a mólók rengetegéből, hogy az első házak mellé jussanak a feketeségben. Az utca kihalt, csak innen-onnan szűrődik ki baljós ordibálás, vagy ordenáré röhögés. A kikötő a saját arcát nem hazudtolja meg.*
*Komor arccal nyalábolja fel a lányt, kezeit térdhajlatába és nyaka alá fűzve emeli fel, hogy karjaiban vihesse.*
- Hívlak, hogyne hívnálak... *Mormogja szomorúan a lány állapota miatt.* Egyben erőd is elszívom, ha nem én, hát a folytonos utazás. *Sóhajt fel, majd a karjaiban tartott lány szemébe nézve mosolyodik el.*
- Talán most más lesz minden, talán megnyugodhatunk. *Indul el a dokkok felé, hogy onnan a partra, végül a csónakba juthassanak, de néhány lépés után elbizonytalanodik. Nem tudja mennyi lesz az út, arra sem emlékszik, hogy hogyan és mikor indult el, hány napot evezett a háborgó tengeren, míg végül partot ért. Annyi bizonyos, hogy mielőtt megtennék, az útra nem indulhatnak felkészületlenül. Szükség lesz vízre és élelemre, emellett nem bánná, ha a lány kicsit pihenne is előtte. Nincs túl jó állapotban, s ahogy korábban Kaiyko Ortast, most Ortas fogja Kaiykot ápolni.*
- Shhhh... *Csitítja.* Elviszlek, kedves... de még nem most. Hosszú az út, pihenned kell és fel kell készülnünk. Elébb ideiglenes hajlékomba megyünk, honnan az álom engem hívott útra. Ne aggódj... pihensz... aztán olyanra vágod a bajszom, amilyenre szeretnéd. *Kuncog fel, alig hallhatóan. Szemeiben a féltés mellett, mintha a szeretet jelei is felfedezhetőek lennének, persze ez nem jelenti, hogy arca a szokásos hideg és merev tekintettől eltérően sugározna. De Kaiyko ismeri, Kaiyko látja és tud olvasni a szemráncok apró játékából, a szemöldök ívének emelkedéséből, az ajak játszi félrehúzódásából. Kaiyko tudja, hogy Ortas számára fontos, ha nem a legfontosabb. A mólón tehát nem a tenger és a part irányába indul el, hanem a lakott részek felé, némán követve a sötétség ívét, melyben talán ketten jelentenek fényt. Örökölt szemeiben a lány fáklyának tűnik, bár szemei bágyadtak, arca beesett, mégis tüneményként tündöklik karjaiban.*
- Aludj csak, aludj, Csontvető, nemsokára odaérünk, ahol már ágyban pihenhetsz meg. *Dörmögi halkan, hogy ne zavarja, ha esetleg álomba merülne, léptei komótosak, de határozottak, s az itt-ott korhadt fagerendákból tákolt kunyhók közében, csendes páros rója útját, árnyékról árnyékra haladva, s hosszú, gyötrelmes útra készülve.*
- Élelmet kell szereznem, s vizet, de azt már a kunyhómban is ihatsz. *Suttogja, s a lány tán cserepes ajkaira nézve, nem létező szíve sajdul meg bánatában.*
- Nncs már messze, kedves... tarts ki kérlek! *Nem akar szaladni, a rázkódás hátrányára is válhat, így bár lassan, de kiérnek a mólók rengetegéből, hogy az első házak mellé jussanak a feketeségben. Az utca kihalt, csak innen-onnan szűrődik ki baljós ordibálás, vagy ordenáré röhögés. A kikötő a saját arcát nem hazudtolja meg.*
4225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-13 22:53:43
Üzenet elküldve: 2019-06-13 22:53:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Valóság határán//
*Szinte beleájul Ortas ölelésébe. Nem kell tovább tartania magát, nem kell erőlködnie, mert ő itt van és leveszi ezt a terhet róla. Sehol máshol nem érezné magát nagyobb biztonságban, mint így, Ortas karjába zárva.*
- Bárhol vagy, hívsz engem *mondja bágyadt mosollyal.* - Én pedig jövök, ha hívsz. Mindig. Bárhová.
*Jó így. Ez a közelség hátrébb parancsolja a sötétet. Még a jóscsontok is megnyugszanak. Némán felelnek a csendes dúdolásra, ami elnyomja a Dallamot. Nem zaklatják már Kaiykót a torz strófák, melyek az árnyak közül kúsztak az elméjébe. Csak Ortas hangja van. Az a mélyen morajló melankolikus béke.
Mintha tegnap lett volna, amikor az a csónak partot ért itt. Tisztán érezte, mikor Ortas megérkezett. Akkor még félt tőle. A vadságtól a szemében. Amikor egy emlék ilyen közel jön, akkor jövünk rá igazán, milyen régről köszön vissza ránk.*
- Elviszel? *kérdez vissza alig-hangon.* - Hát te leszel az. *Olyan, mintha egy másik életből köszönne vissza rá a találkozás a rőt hajú lánnyal, akivel egyszer elindultak, hogy hajóra szálljanak. Az ő szavai tették kíváncsivá a tengerre. Most is tart tőle egy kicsit, de Ortas mellett nem fél az ismeretlenben.
Fejét a férfi vállának dönti, elcsigázott tekintete szeretetteljesen fürkészi a durva vonásokat. Amikor ideért nem volt benne biztos, hogy valaha újra látja.*
- Megnőtt a bajuszod *suttogja szinte félálomban a kimerültségtől.*
*Szinte beleájul Ortas ölelésébe. Nem kell tovább tartania magát, nem kell erőlködnie, mert ő itt van és leveszi ezt a terhet róla. Sehol máshol nem érezné magát nagyobb biztonságban, mint így, Ortas karjába zárva.*
- Bárhol vagy, hívsz engem *mondja bágyadt mosollyal.* - Én pedig jövök, ha hívsz. Mindig. Bárhová.
*Jó így. Ez a közelség hátrébb parancsolja a sötétet. Még a jóscsontok is megnyugszanak. Némán felelnek a csendes dúdolásra, ami elnyomja a Dallamot. Nem zaklatják már Kaiykót a torz strófák, melyek az árnyak közül kúsztak az elméjébe. Csak Ortas hangja van. Az a mélyen morajló melankolikus béke.
Mintha tegnap lett volna, amikor az a csónak partot ért itt. Tisztán érezte, mikor Ortas megérkezett. Akkor még félt tőle. A vadságtól a szemében. Amikor egy emlék ilyen közel jön, akkor jövünk rá igazán, milyen régről köszön vissza ránk.*
- Elviszel? *kérdez vissza alig-hangon.* - Hát te leszel az. *Olyan, mintha egy másik életből köszönne vissza rá a találkozás a rőt hajú lánnyal, akivel egyszer elindultak, hogy hajóra szálljanak. Az ő szavai tették kíváncsivá a tengerre. Most is tart tőle egy kicsit, de Ortas mellett nem fél az ismeretlenben.
Fejét a férfi vállának dönti, elcsigázott tekintete szeretetteljesen fürkészi a durva vonásokat. Amikor ideért nem volt benne biztos, hogy valaha újra látja.*
- Megnőtt a bajuszod *suttogja szinte félálomban a kimerültségtől.*
4224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-12 06:19:37
Üzenet elküldve: 2019-06-12 06:19:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*Elhagyja az oltárt és a mocsaras kertet, muszáj gondolkodnia. Össze kell kötnie a fejében kavargó foszlányokat egy egyszerű gondolattá.*
~ Lehet, hogy csak egy rémképet láttam, de igaza volt. ~
- „Minél jobban tagadsz engem, annál közelebb kerülök hozzád.”
*Motyogja a hasonmás szavait. Nem érdekli, hogy a közelben lévők mit gondolnak róla.*
- Talán, ha megpróbálnám elfogadni...
*Csoszogtatja a csizmáját a kikötői utcákon, amik, ha az emlékei nem csalnak, kivezetnek a házak közül.*
-... Akkor nem lenne olyan nehéz.
~ Lehet, hogy csak egy rémképet láttam, de igaza volt. ~
- „Minél jobban tagadsz engem, annál közelebb kerülök hozzád.”
*Motyogja a hasonmás szavait. Nem érdekli, hogy a közelben lévők mit gondolnak róla.*
- Talán, ha megpróbálnám elfogadni...
*Csoszogtatja a csizmáját a kikötői utcákon, amik, ha az emlékei nem csalnak, kivezetnek a házak közül.*
-... Akkor nem lenne olyan nehéz.
4223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:06:41
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:06:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Valóság határán//
*Ő az. S, mégis más. Megtörten, csapzottan, eső áztatta és éjszaka szívta hajjal. Gyengén, elesetten, akár egy törött szárnyú veréb, a sikátor rabságában dideregve, s a megváltó halált várva. Többre számított. Álmaiban egymás felé futnak, de más ez, nagyon más, mintha a kikötő szívná el a lány erejét, mintha ez a mocskos környezet telepedne meg szívén, hogy penésszel árassza el azt. Határozott mozdulattal tűzi övébe a sarlót, s tekintetét a sikátoron nyugtatva a lányhoz siet, nem leplezi aggodalmát.*
- Éjszaka van, Csontvető... sötét és hideg... *Motyogja, majd letérdel hozzá.* Látom a sötétet, de... de te miért nem a fényt... Kaiyko... drága Kaiykom... *Magát átkozza, amiért idehívta, s belüről tépi szét a gondolat, hogy ez a hely megöli a lányt. Ha tudja szorosan zárja karjaiba.*
- Nem lett volna szabad, idehívjalak... ez a hely... túl tiszta vagy... *Nyalábolja fel, Ortas erős, még, ha termete nem is azt mutatja.*
- Kaiyko? *Kérdzei bizonytalanul, mert a lány tekintete nem őt látja, mintha mögé nézne, mintha mást keresne.* Itt vagyok... nem érzel, nem látsz? *Kérdezi, hangjába izgalommal vegyes hangok keveredésével.*
- El kell vigyelek innen! Ez a hely elpusztít! *Mondja csendesen, majd lassan felegyenesedve indul el, ha kell, hát karjaiban a lánnyal. Ajkairól csendes dallam indul el, mélabúsan dúdolva, kedvesen és fáradtan. Akár az örök hó, mely puha dunyhába takarja a tájat.*
- Elviszlek oda... a Helyre Kaiyko... mi megölt egykoron, az adhat életet is. *A dokkok végébe pillant, hol hajóra számít, de csak a sötétség üresen tátongó ürege fogadja, s a dokk végében, szélben lengedező harang hangja.*
- A csónakom a parton van valahol... *Mondja bizonytalanul.*
*Ő az. S, mégis más. Megtörten, csapzottan, eső áztatta és éjszaka szívta hajjal. Gyengén, elesetten, akár egy törött szárnyú veréb, a sikátor rabságában dideregve, s a megváltó halált várva. Többre számított. Álmaiban egymás felé futnak, de más ez, nagyon más, mintha a kikötő szívná el a lány erejét, mintha ez a mocskos környezet telepedne meg szívén, hogy penésszel árassza el azt. Határozott mozdulattal tűzi övébe a sarlót, s tekintetét a sikátoron nyugtatva a lányhoz siet, nem leplezi aggodalmát.*
- Éjszaka van, Csontvető... sötét és hideg... *Motyogja, majd letérdel hozzá.* Látom a sötétet, de... de te miért nem a fényt... Kaiyko... drága Kaiykom... *Magát átkozza, amiért idehívta, s belüről tépi szét a gondolat, hogy ez a hely megöli a lányt. Ha tudja szorosan zárja karjaiba.*
- Nem lett volna szabad, idehívjalak... ez a hely... túl tiszta vagy... *Nyalábolja fel, Ortas erős, még, ha termete nem is azt mutatja.*
- Kaiyko? *Kérdzei bizonytalanul, mert a lány tekintete nem őt látja, mintha mögé nézne, mintha mást keresne.* Itt vagyok... nem érzel, nem látsz? *Kérdezi, hangjába izgalommal vegyes hangok keveredésével.*
- El kell vigyelek innen! Ez a hely elpusztít! *Mondja csendesen, majd lassan felegyenesedve indul el, ha kell, hát karjaiban a lánnyal. Ajkairól csendes dallam indul el, mélabúsan dúdolva, kedvesen és fáradtan. Akár az örök hó, mely puha dunyhába takarja a tájat.*
- Elviszlek oda... a Helyre Kaiyko... mi megölt egykoron, az adhat életet is. *A dokkok végébe pillant, hol hajóra számít, de csak a sötétség üresen tátongó ürege fogadja, s a dokk végében, szélben lengedező harang hangja.*
- A csónakom a parton van valahol... *Mondja bizonytalanul.*
4222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-09 23:28:23
Üzenet elküldve: 2019-06-09 23:28:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Valóság határán//
*Az eső lassan eláll, csupán emlékét csepegi az ázott kikötő. Kaiyko pedig csak didereg. Már nem a hideg harapja, inkább a kimerültségen erőre kapó láz. A neve visszhangja rázza fel a bágyadt merengésből.*
- Ortas? *leheli. Próbálna lábra állni, de az ereje végére ért. Hátratűri a csuklyát a fejéről, hogy jobban kilásson. Nem biztos benne, hogy amit lát, az a valóság, de az erőtlen mosolygás akkor is sápadt arcára kúszik.* - Hát eljöttél *mondja. Szeme nem is pillant a kivont sarlóra. Nem rémül meg tőle és nem kérdőjelezi meg. Ha valakinek egyszer meg kell tenni, akkor legyen ő. Megnyugtatóbb a gondolat, mint valaha is képzelte volna. Az viszont furcsa, hogy ezúttal semmi nem lázad benne. Készen áll, és ez felzaklató érzés.*
- Ortas *ismétli hálásan, aztán mégis aggodalmas ráncok szöknek a homlokára.* - Túl sötét van *pillant körbe vacogva* - Ortas, itt túl sötét van, nem látod?
*Utoljára akkor érzett ilyet, amikor a karavánpihenő az enyészeté lett. Közelről érezte, szinte megbénította.
A jóscsontok folyton zsongó duruzsolása elhallgat. Különös, hogy még hallgatásuk is mennyire beszédes tud lenni. Minél régebb óta hordozza őket, annál beszédesebb. Van, hogy öntörvényű makacsságból nem szólnak hozzá, volt már olyan is, mikor szeppent csöndbe burkolóztak. De ez most más. Most mintha farkasszemet néznének valamivel. Valamivel. Közé és Kaiyko közé állva. Ilyet még nem érzett. Soha.*
~Jön a hajó. Nagy, fekete. Elveszve jajong, tépett vitorláján átsüvít az élet.~
*Mozdul sápadt ajka, a Dallam ráül, zilált motyogássá teremti magát a sötétből, ami szinte tapintható ezen az idegen helyen.*
*Az eső lassan eláll, csupán emlékét csepegi az ázott kikötő. Kaiyko pedig csak didereg. Már nem a hideg harapja, inkább a kimerültségen erőre kapó láz. A neve visszhangja rázza fel a bágyadt merengésből.*
- Ortas? *leheli. Próbálna lábra állni, de az ereje végére ért. Hátratűri a csuklyát a fejéről, hogy jobban kilásson. Nem biztos benne, hogy amit lát, az a valóság, de az erőtlen mosolygás akkor is sápadt arcára kúszik.* - Hát eljöttél *mondja. Szeme nem is pillant a kivont sarlóra. Nem rémül meg tőle és nem kérdőjelezi meg. Ha valakinek egyszer meg kell tenni, akkor legyen ő. Megnyugtatóbb a gondolat, mint valaha is képzelte volna. Az viszont furcsa, hogy ezúttal semmi nem lázad benne. Készen áll, és ez felzaklató érzés.*
- Ortas *ismétli hálásan, aztán mégis aggodalmas ráncok szöknek a homlokára.* - Túl sötét van *pillant körbe vacogva* - Ortas, itt túl sötét van, nem látod?
*Utoljára akkor érzett ilyet, amikor a karavánpihenő az enyészeté lett. Közelről érezte, szinte megbénította.
A jóscsontok folyton zsongó duruzsolása elhallgat. Különös, hogy még hallgatásuk is mennyire beszédes tud lenni. Minél régebb óta hordozza őket, annál beszédesebb. Van, hogy öntörvényű makacsságból nem szólnak hozzá, volt már olyan is, mikor szeppent csöndbe burkolóztak. De ez most más. Most mintha farkasszemet néznének valamivel. Valamivel. Közé és Kaiyko közé állva. Ilyet még nem érzett. Soha.*
~Jön a hajó. Nagy, fekete. Elveszve jajong, tépett vitorláján átsüvít az élet.~
*Mozdul sápadt ajka, a Dallam ráül, zilált motyogássá teremti magát a sötétből, ami szinte tapintható ezen az idegen helyen.*
4221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:38:34
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:38:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Valóság határán//
*Úgy ismeri a kikötőt, mint a tenyerét. Épp elég ideje volt megismernie számtalan sétája és céltalan töprengése során. Akkor persze nem a táj és a környék volt a lényeges, mégis, az egyedüllét és léttelenség unalma agyába égette a környék térképét. Más is ismerős. Az illat, némi bizonytalanság, tán félelem íze szájában görcsös mozdulatokat vált ki belőle, öklei összeszorulnak, szája megfeszül, hogy aztán egy kósza sóhajban engedjen ki.*
~ Fogát érzem, s karmait, nem enged a galád, kapaszkodik gyötrőn, s kegyetlen, de én csak nézem fél szememmel meredten. A mocskos bűzben, az erdő illatába kapaszkodom, s kezed keresem... ~ *Felkapja fejét, de nem hall zajt, nem lát mozgást, csupán az árnyékok űznek tréfát vele.*
- Árnyékban járó... *Morog fel, csak úgy, következetlen, de halad tovább, nem torpan meg, nem állítja meg semmi sem. Dallamról dallamra, s ütemről ütemre, egyik lépés a másik után, jobb és bal, bal és jobb. Valami hajtja, s, ahogy közeledik talán már érzi is, hogy mi, vagy inkább ki lehet az. A sarokban kucorgó aurát, örökölt szemeivel látja csak meg, valójában a sötét nem engedi át szeme világát, inkább egy érzés, mi ismét gyomrába hatol. Nem illik ide, nagyon nem. A lányból sugárzó energia tisztaságát lassan áthatja a kikötő mocska.*
- Kaiyko... hát eljöttél... *Áll meg hirtelen, s csak tekintetét futtatja végig a tájon.*
- Kaiyko... *Ismétli meg hangosabban, bizonytalan kezében lágyan csillan meg az előhúzott sarló pengéjén a fény.*
*Úgy ismeri a kikötőt, mint a tenyerét. Épp elég ideje volt megismernie számtalan sétája és céltalan töprengése során. Akkor persze nem a táj és a környék volt a lényeges, mégis, az egyedüllét és léttelenség unalma agyába égette a környék térképét. Más is ismerős. Az illat, némi bizonytalanság, tán félelem íze szájában görcsös mozdulatokat vált ki belőle, öklei összeszorulnak, szája megfeszül, hogy aztán egy kósza sóhajban engedjen ki.*
~ Fogát érzem, s karmait, nem enged a galád, kapaszkodik gyötrőn, s kegyetlen, de én csak nézem fél szememmel meredten. A mocskos bűzben, az erdő illatába kapaszkodom, s kezed keresem... ~ *Felkapja fejét, de nem hall zajt, nem lát mozgást, csupán az árnyékok űznek tréfát vele.*
- Árnyékban járó... *Morog fel, csak úgy, következetlen, de halad tovább, nem torpan meg, nem állítja meg semmi sem. Dallamról dallamra, s ütemről ütemre, egyik lépés a másik után, jobb és bal, bal és jobb. Valami hajtja, s, ahogy közeledik talán már érzi is, hogy mi, vagy inkább ki lehet az. A sarokban kucorgó aurát, örökölt szemeivel látja csak meg, valójában a sötét nem engedi át szeme világát, inkább egy érzés, mi ismét gyomrába hatol. Nem illik ide, nagyon nem. A lányból sugárzó energia tisztaságát lassan áthatja a kikötő mocska.*
- Kaiyko... hát eljöttél... *Áll meg hirtelen, s csak tekintetét futtatja végig a tájon.*
- Kaiyko... *Ismétli meg hangosabban, bizonytalan kezében lágyan csillan meg az előhúzott sarló pengéjén a fény.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5248-5267