//Kalandra fel//
- Meg minden. Feltételezem, azért_ vannak közös ügyeitek is, vagyis lesznek közös ügyeink.
* Tart egy kis szünetet, míg átszuszakolja magát a barlangnyíláson. Nem csak a lány szemét bántja a felkelő nap sugarai, hanem az övét is, bár ő csak hunyorogva szoktatja szemét a barlang homálya után a kellemetlen fényhez. *
- Khyr.
* Ismétli meg a nevet, de úgy tűnik feleslegesen. Neki is van beceneve. Elgondolkodik, hogy vajon neki is a Kócos adta. *
- Szarka. Ezek szerint jobb, ha vigyázok a holmimra?
* Hangjában kisebb élc, bár nem akarja megbántani a lányt, hisz milyen is lenne, ha egy bandában, nem lenne tolvaj. S addig nincs ellenvetése a dolog ellen, míg nem őt akarják megrövidíteni. *
- Annyira ismerem a járást, amennyire egy idefel úton meg lehet ismerni. Egyszóval semennyire.
* Vallja be őszintén, miközben megindul utána. Próbál a lány nyomai lépkedni, ha sziklás területről van szó, így valóban nem hasonlít egy gazellához, de még egy kőszáli kecskéhez sem. Inkább valami kölyök macskához, aki anyját próbálja utánozni, kisebb-nagyobb sikerrel, ha már állatokról van szó. Ami a valóságban úgy néz ki, hogy amíg a másik biztos léptekkel halad, addig Neri egy- egy kiszögelésbe kapaszkodik, felszisszenve, ha éppen kicsúszik lába alól egy-egy szikladarab, ha rossz helyre lép. Későbbiekben már inkább lábával kitapogatva, hogy biztonságos-e alatta a talaj. A kis patakot elérve, maga is megtölti a kulacsát, s megmossa az arcát, felfrissítve magát, a túra után. Megkönnyebbül, mikor lába alá süppedős homok kerül, nem mintha baja lenne a sziklás helyekkel, szépek meg minden, de így ismeretlenül inkább félelmetesnek mondaná. Mindenesetre, elhatározza, hogy többször végig járja az utat. *
- A Kócos hívott. Még a Tavaszünnepen futottunk össze. Mondanám, hogy régi pajtások vagyunk, de ez így nem igaz. Még kölyök korunkban találkoztunk néhányszor. Az Öregem és a Kapitány voltak jó cimborák. Amolyan üzlettársfélék. Munka s társaság hiányában, nem volt miért nemet mondjak.
* Vonja meg vállait, hisz emlékei szerint valahogy így volt. Röviden összefoglalva. Hisz ez mind Dynti „kedvesen „felajánlott rumja mellett történt, s közben szóba került más is. *
- S te, mióta színesíted a bandát, s hogy kerültél a fészekbe?
* Kérdezz vissza, kihasználva az alkalmat. Úgy tűnik, a kezdetleges ellenszenv eltűnt a nőből, talán az is csak a reggeli ébredésnek volt az egyik szakasza. Mindegy is, már úgy sem tudja visszaszívni a kérdést. Ha nem válaszol a Szarka az sem igazán zavartatja, elnézelődik, s olykor megjegyzéseket is tesz, anélkül, hogy a másik kérdezné. Tehát, megnyugodhat a másik, nem néma csendben fogják kis útjukat eltölteni. Közben persze figyeli a körülöttük zajló eseményeket, az embereket, a hajókat, a kisebb – nagyobb csoportosulásokat, hátha lát valami gyanúsat.
A felajánláson elgondolkodik, bár a Kócos adott neki munkát a Kikötőben, de mi baj lehet abból, ha a lánnyal tart. Egy kis szórakozás neki is kijár, s a Kikötő se megy sehová. Ha valami érdekes dolog fog történni, annak úgyis nyoma marad. Ha meg nem az nem is fontos. *
- Ez nem volt kérdés.
* Vigyorodik el. *
- Ketten, mégis csak könnyebb. S ki tudja, milyen baj érne még egyedül.
* Kacsint a Szarkára. S már száll is be a hintóba, a többit a másikra hagyja, hogy intézkedjen. Ő kényelembe helyezi magát, így mégis csak kényelmesebb az utazás, mint gyalogszerrel közlekedni. Nem sokáig tartózkodott itt, de ha menni kell – persze nem kell – akkor menni kell. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.20 14:12:56