//Az ébredés//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
- Basszameg.
*Ennyit sikerül még viszonylag közömbös stílusban kinyögnie amikor megérkezik eléjük a hártyás gumó. Ilyet még nem látott, de többet nem is szeretne, viszont az bizonyos hogy valami fertelem műve. Már húzná is elő kardját mikor a "tojás" kipukkad, ártalmas dolog viszont nem kerül elő belőle így a mozdulat megakad, helyette inkább maszkjához kapja a kezét hogy jobban a szájához szorítsa azt. Indulna is rögtön elfelé de már első lépésénél elsötétül minden. Némán ébredezik, nem nyekereg, ha esetleg nem rá figyelnének akkor nem is szeretné felhívni magára az... akárkiknek a tekintetét. Érzékeny szemeit különösen megviseli a vakító fény, hallja a hangokat de nem gondolná hogy a kötelekből ki tudna szabadulni így az erőlködős kapálózás helyett inkább ájultnak, vagy sokkal inkább halottnak próbálja tettetni magát. Volt már szorult helyzetekben de ez még neki is sok. Akármennyire is álomnak véli ezt az egészet, szíve vadul kalapál. A várt támadás viszont elmarad, a hangok elülnek, egy ideig csend van, aztán Grubek öklendezését kezdi hallani. Erre már ő is kinyitja szemeit és körbenéz, a látvány nem viseli meg, sőt ha nem lenne ilyen rémült... rémült? ő? igazán idegen neki az ilyesmi. Nem fél ő semmi halandótól, de ami itt folyik az már valami másnak a műve. Még mosolyogna is a vérfürdőn, de most valahogy nem áll rá a szája erre. Így hogy a közvetlen veszély elmúlni látszik, nekiáll végre feszegetni béklyóit és meglepetésére sikerül is kificánkolnia magát belőlük. Nem foglalkozik a szerencsétlen törpével, sem a gnómmal, nem a társai, érdekli is őt mi lesz velük, legalábbis addig amíg újra talpra nem érkezik és a kardját elő nem veszi. Hullák, cafatok és vér. Ez nem lehet Yunaleea műve. Élőholtak nem tennének ilyet, azoknak viszonylag használható testek kellenek. Feszengve forgolódik kiutat keresve, hol lehet az ablak amin nemrég még ők néztek be... Biztosan valamelyik ládahegy mögött, majd megkeresi. A túlélésre viszont több esélye van ha könnyebb célpontokkal veszi magát körbe. A vadász a gyengére megy először, és a leglassabbat éri utol. Nem kell hogy Shelquatin lefussa azt ami ezt a vérengzést művelte, csak a gnómnál és a törpénél kell majd gyorsabbnak lennie. Elvágja hát Grubek köteleit és Symáét is ha a lány még nem szabadította volna ki magát. Most legalább megtudja milyen fából is faragták őket. A mélységi öreg harcos, képzett és tehetséges hadvezér, látott már sok csatateret és sok ocsmányságot, de arról bizonyosan tudta hogy halandók művelték. Ez... más. Ha már álom, talán utána is járhatna. Hisz mi történhet? Esetleg felébred. Legrosszabb esetben meghal, de legalább vége lesz az átkának. Minek fusson, minek meneküljön egy ilyen életben ahol démonok ragadják meg, boszorkányok viszik álomvilágba és szörnyetegek kószálnak szabadon?*
- Grubek a nagy harcos.
*Kezdi gúnyosan, de nem engedi meg magának azt a luxust hogy a törpét nézze, sokkal inkább érdeklik a terem eldugottabb részei, a sarkok, a ládák, és főleg a lyuk a földön ahonnan esetleg támadó érkezhetne.*
- Ilyen helyzetre nincs valami tanácsod? Csak akkor tudsz pofázni ha feleslegesen teszed?
*Mikor meggyőződik róla hogy a látható térben nem rejtőzik ellenség, lassú léptekkel, továbbra is kivont karddal megindul az egyetlen kiút felé. Kereshetné az ablakot, de eldöntötte hogy nem fog menekülni. Ha álom akkor nincs mitől félnie. Ha valóság akkor vagy ismét bizonyítja képességeit, vagy megszabadul végre a kényszerű felszíni szenvedéstől. Jobbjában tartott kardja mellé baljába is előhúz combjáról egy dobótőrt, de nem merészkedik még túl közel, várja hogy élő pajzsai miként viszonyulnak a helyzethez.*
- Most bizonyíthatod mekkora hős vagy törpe. Oda lemegyünk szépen.