Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-10-02 17:22:46
Üzenet elküldve: 2013-10-02 17:22:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*A férfi meglepődött arcot vág, mintha felismerte volna Yelanét, meg is szólalna, de a részeg megelőzi.*
-Hazudik, ő ölte meg, és engem is megakart, de nem sikerült neki.*Mondja, és ezt a lány megindulása elég alaposan alátámaszt. A nő és a bátyja is pár pillanatig meglepődve néznek, így Yelanének sikerül kijutnia a szobából, sőt a szél ami segíti mozgását becsapja az ajtót mögötte így azok ketten csak pár másodperc késéssel indulnak utána. Amikor ő eléri a szomszéd szoba ajtaját ami nyitva van és egy nő néz ki rajta.*
//Seganku Raedaisu//
*Nem kell sokáig figyelnie amikor is a szomszéd szobából kiviharzik egy nő, aki a csattanásból ítélve becsapja maga mögött az ajtót, ami nem sokkal ezután kitárul, és ketten ugranak a menekülő után. Az egyik a szakállas, aki az előbb hagyta ott Segankut, a másik meg egy meztelen nő. Az a nő aki részegen ott volt az elrablásánál is.*
*A férfi meglepődött arcot vág, mintha felismerte volna Yelanét, meg is szólalna, de a részeg megelőzi.*
-Hazudik, ő ölte meg, és engem is megakart, de nem sikerült neki.*Mondja, és ezt a lány megindulása elég alaposan alátámaszt. A nő és a bátyja is pár pillanatig meglepődve néznek, így Yelanének sikerül kijutnia a szobából, sőt a szél ami segíti mozgását becsapja az ajtót mögötte így azok ketten csak pár másodperc késéssel indulnak utána. Amikor ő eléri a szomszéd szoba ajtaját ami nyitva van és egy nő néz ki rajta.*
//Seganku Raedaisu//
*Nem kell sokáig figyelnie amikor is a szomszéd szobából kiviharzik egy nő, aki a csattanásból ítélve becsapja maga mögött az ajtót, ami nem sokkal ezután kitárul, és ketten ugranak a menekülő után. Az egyik a szakállas, aki az előbb hagyta ott Segankut, a másik meg egy meztelen nő. Az a nő aki részegen ott volt az elrablásánál is.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-10-01 12:42:27
Üzenet elküldve: 2013-10-01 12:42:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Ing//
~Kiabálás. Talán valami baj történhetett. Nem lenne jó, ha a szakállas helyett kapnék valakit, akinek a természete is olyannyira barbár, mint a kinézete.~
*Ahogy az ajtó felől hallja a motoszkálást hátraugrik, mert azt várja, hogy a férfi érkezik vissza, azonban csodálkozására valaki a kijutással kecsegteti. Vár pár másodpercet, hogy nem csapda-e, majd óvatosan elveszi a kulcsot a földről.*
-Hálásan köszönöm a kedvességedet, akárki is vagy.
*Suttogva rebeg hálát, hátha jótevője esetleg meghallja, majd felegyenesedik.*
~Most vagy soha. Csak nem várhatom itt ki, hogy mi lesz ennek a vége.~
*Megigazítja a haját, és gyorsan magára veszi maradék holmiját is. Szerencsére a gyors öltözködésben van tapasztalata, hiszen ez segített neki tovább aludni, mielőtt a karaván indult volna. Miközben öltözködik egy gondolat suhan át az agyán, arcán pedig egy csöppnyi mosoly.*
~Persze. Egyik bátyámat sem rabolták volna el így, sem szegény púpos Ixtria nénikémet. Kell neked ez az átkozott vonzerő Sega?~
*Magához veszi még a lepedőt is, vállára teríti és a fáklyáról lecsöpögő olajjal picit megitatja a végét, hogy ha kell, akkor alkalomadtán gyorsan lángra tudjon kapni. Kicsit morog azon, hogy pénzét és fegyverét nem találta meg, de nem is várt mást egy ilyen helyen.*
~Ha lesz időm átnézem a ruha rejtett zsebeit. Úgy látszik nem vizsgálták át nagyon.~
*Halkan elfordítja a kulcsot és kinyitja az ajtót, védve magát a fáklya tüzével. Nem lép még ki, csak figyeli az eseményeket. Ha nincs senki a folyosón, akkor a bal oldalt figyeli. Nem tudja, hogy miért, de a férfi még mindig jobb mint az ismeretlen, és vele talán küzdenie sem kell, ha sikerül elhitetnie vele, hogy a kiabálás miatt aggódott és segíteni jött ki, ami egyébként még igaz is valahol. Nem volt vele kegyetlen a szakállas, ezért úgy érezte, hogy ennyivel tartozik neki.*
~Kiabálás. Talán valami baj történhetett. Nem lenne jó, ha a szakállas helyett kapnék valakit, akinek a természete is olyannyira barbár, mint a kinézete.~
*Ahogy az ajtó felől hallja a motoszkálást hátraugrik, mert azt várja, hogy a férfi érkezik vissza, azonban csodálkozására valaki a kijutással kecsegteti. Vár pár másodpercet, hogy nem csapda-e, majd óvatosan elveszi a kulcsot a földről.*
-Hálásan köszönöm a kedvességedet, akárki is vagy.
*Suttogva rebeg hálát, hátha jótevője esetleg meghallja, majd felegyenesedik.*
~Most vagy soha. Csak nem várhatom itt ki, hogy mi lesz ennek a vége.~
*Megigazítja a haját, és gyorsan magára veszi maradék holmiját is. Szerencsére a gyors öltözködésben van tapasztalata, hiszen ez segített neki tovább aludni, mielőtt a karaván indult volna. Miközben öltözködik egy gondolat suhan át az agyán, arcán pedig egy csöppnyi mosoly.*
~Persze. Egyik bátyámat sem rabolták volna el így, sem szegény púpos Ixtria nénikémet. Kell neked ez az átkozott vonzerő Sega?~
*Magához veszi még a lepedőt is, vállára teríti és a fáklyáról lecsöpögő olajjal picit megitatja a végét, hogy ha kell, akkor alkalomadtán gyorsan lángra tudjon kapni. Kicsit morog azon, hogy pénzét és fegyverét nem találta meg, de nem is várt mást egy ilyen helyen.*
~Ha lesz időm átnézem a ruha rejtett zsebeit. Úgy látszik nem vizsgálták át nagyon.~
*Halkan elfordítja a kulcsot és kinyitja az ajtót, védve magát a fáklya tüzével. Nem lép még ki, csak figyeli az eseményeket. Ha nincs senki a folyosón, akkor a bal oldalt figyeli. Nem tudja, hogy miért, de a férfi még mindig jobb mint az ismeretlen, és vele talán küzdenie sem kell, ha sikerül elhitetnie vele, hogy a kiabálás miatt aggódott és segíteni jött ki, ami egyébként még igaz is valahol. Nem volt vele kegyetlen a szakállas, ezért úgy érezte, hogy ennyivel tartozik neki.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-10-01 10:32:13
Üzenet elküldve: 2013-10-01 10:32:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Yelane megszabadul a rá nehezedő súlytól. Egész könnyen, ami azt illeti. Ekkor azonban az ajtót szinte betörik. A rozoga falap bevágódik, helyén pedig egy igencsak nagy termetű alak jelenik meg. Szeme neki is hasonlít a halottéhoz. A rokoni kapcsolatra pedig hamarosan fény derül. Miközben a férfi öccsével van elfoglalva, a félvér apró mozdulatokat tesz meg az ajtó felé, alig észrevehetőeket, mert csak néhány centivel csusszan odébb. Mikor azonban barbár módon rá bődülnek, kihúzza magát, karjait pedig keresztbe fonja mellkasa előtt.*
- Mégis mit gondolsz? Néhány perccel ezelőtt még az ágyhoz voltam kötözve, élvezve a társaságát, akkor azonban az a nyílvessző keresztül fúródott a fején és az ágyba állt. *int az ott lévő vessző felé, mert tudtával az nem lett onnan eltávolítva.*
- Utána oldozott el a... húgod? A szemetek nagyon hasonlít, de... mindegy, ez nem érdekes. Azért oldozott el, mert unja a társaságotokat és velem akart kezdeni. Legalábbis ezt mondta. *magyarázza Yelane a helyzetet.
Tovább taglalni nincs kedve ezt az egészet. A lényeget elmondta, közben pedig próbált végig az ismeretlen alak szemeibe nézni. Mást nem tehet. Most már csak az eredményt kell megvárnia, remélve, hogy az neki kedvez. Annak ellenére viszont, hogy ha így van, ha nem, ismét megszólal.*
- Minden esetre... Sajnálom ami az öcséddel történt! *mondja, egy pillanatra lesütött szemmel, így róva le tiszteletét a holt előtt.
Tovább nem vár. Miközben fejét lehajtva mutatja ki együttérzését, halkan mormolni kezd egy aprócska varázslatot. Nem tudja, hogy sikerrel jár-e, vagy sem. Így vagy úgy azonban futásnak ered. Gyors lépteit az ajtó felé irányítja, s akkor is erőlteti, ha bokái nemtetszésüket fejezik ki sajgásukkal. Az efféle apróság ilyenkor nem számít. Esélyt lát a kiútra, és ha nincsenek többen, vagy lomhábbak mint ő, talán sikerrel is jár. Amennyiben kijut az ajtón, jobbra indul, szét sem nézve.*
A varázsló egy Gyorsítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására pár percen keresztül, a levegő járása úgy kedvez a varázslónak, hogy könyebben, ezáltal gyorsabban tudjon futni.
*Yelane megszabadul a rá nehezedő súlytól. Egész könnyen, ami azt illeti. Ekkor azonban az ajtót szinte betörik. A rozoga falap bevágódik, helyén pedig egy igencsak nagy termetű alak jelenik meg. Szeme neki is hasonlít a halottéhoz. A rokoni kapcsolatra pedig hamarosan fény derül. Miközben a férfi öccsével van elfoglalva, a félvér apró mozdulatokat tesz meg az ajtó felé, alig észrevehetőeket, mert csak néhány centivel csusszan odébb. Mikor azonban barbár módon rá bődülnek, kihúzza magát, karjait pedig keresztbe fonja mellkasa előtt.*
- Mégis mit gondolsz? Néhány perccel ezelőtt még az ágyhoz voltam kötözve, élvezve a társaságát, akkor azonban az a nyílvessző keresztül fúródott a fején és az ágyba állt. *int az ott lévő vessző felé, mert tudtával az nem lett onnan eltávolítva.*
- Utána oldozott el a... húgod? A szemetek nagyon hasonlít, de... mindegy, ez nem érdekes. Azért oldozott el, mert unja a társaságotokat és velem akart kezdeni. Legalábbis ezt mondta. *magyarázza Yelane a helyzetet.
Tovább taglalni nincs kedve ezt az egészet. A lényeget elmondta, közben pedig próbált végig az ismeretlen alak szemeibe nézni. Mást nem tehet. Most már csak az eredményt kell megvárnia, remélve, hogy az neki kedvez. Annak ellenére viszont, hogy ha így van, ha nem, ismét megszólal.*
- Minden esetre... Sajnálom ami az öcséddel történt! *mondja, egy pillanatra lesütött szemmel, így róva le tiszteletét a holt előtt.
Tovább nem vár. Miközben fejét lehajtva mutatja ki együttérzését, halkan mormolni kezd egy aprócska varázslatot. Nem tudja, hogy sikerrel jár-e, vagy sem. Így vagy úgy azonban futásnak ered. Gyors lépteit az ajtó felé irányítja, s akkor is erőlteti, ha bokái nemtetszésüket fejezik ki sajgásukkal. Az efféle apróság ilyenkor nem számít. Esélyt lát a kiútra, és ha nincsenek többen, vagy lomhábbak mint ő, talán sikerrel is jár. Amennyiben kijut az ajtón, jobbra indul, szét sem nézve.*
A varázsló egy Gyorsítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására pár percen keresztül, a levegő járása úgy kedvez a varázslónak, hogy könyebben, ezáltal gyorsabban tudjon futni.
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-10-01 10:20:19
Üzenet elküldve: 2013-10-01 10:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Talán a tenger is azt akarta, hogy biztonságban megérkezzen, hisz útja csendes volt, és végig napsütötte a sós habok hátán.
A reggeli friss levegőbe szippantva, kissé heves, de légies mozdulatokkal siet fel a fedélzetre, és támaszkodik meg a korláton, arcán a mérhetetlen lelkesedés utánozhatatlan, ragyogó mosolyával. Zölddel cirádázott tekintete az újdonság mellbevágó gyönyörével izzanak, ahogy végigtekint a hatalmas, szinte labirintusszerű mólok során.
A felhőszerű vitorlák rengetegén keresztül próbál elkapni egy-egy lopott pillantást a mögött elterülő város sziluettjéből.
Felrémlenek előtte hátra hagyott édesapja szavai:*
~ A levegő városa, Arthenior. Itt fogod kezdeni a tanulmányaidat. Úgy vélem, hogy megfelelő választás neked, és legalább tőlem is elég messze leszel, te oktondi bajkeverő! ~
*Az öreg mágus szája szegletében mosoly bujkált, de Syrinxnek azóta sincs semmi kétsége afelől, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Hát igen. A Papát bosszantani fenomenális élmény volt, és lesz is.
Annak ellenére, hogy azért küldték ide, hogy tanuljon, és „felnőttként kezdjen el viselkedni”, egyáltalán nem úgy tekint az utazásra, mint valamely komoly feladatra.
Persze, tanulni fog, hiszen ő lesz a mágia következő nagymestere a családban, ehhez kétség sem férhet, de hogy minden szórakozást sutba dobjon a tankönyvekért, azt már nem!
Lelkesen táncol vissza kabinjába, hogy a vékony, elegáns vászonból készült útipoggyászát vállára vesse. Nincs sok holmija, a Papa nem engedte, hogy túl sok dolgot elhozzon magával az útra. Csupán néhány kézzel jegyzetelt varázskönyvet, és egy-két váltás ruhát hozhatott el, na meg némi pénzt. Annak ellenére, hogy otthon a legkényelmesebb szalonok várták, ez most egy merőben új élethelyzet, de nem érzi azt, hogy kedvét szegte volna a kihívás.
Halk, édes hangon dúdol egy régi-régi dalt, amit még megboldogult édesanyjától tanult. A hajó egy móló mellé siklik, köteleket vetnek a cölöpökre, és a palló a helyére csúszik.*
- Minden jót, uraim! – *köszön önfeledt mosollyal.* – Roppant módon élveztem az utazást, és az Önök társaságát! Remélem, találkozunk a visszaúton!
*Ezzel könnyű léptekkel leereszkedik a deszkapallón, hisz a Papa ezt az utazást még állta. Végig suhan a mólon, könnyű, puha talpú cipőjében, a hajára terített, áttetsző, türkiz kendő elkeveredik ezüstszőke hajával.
Tengerzöld, egyszerű szabású ruhát visel, mint otthon, mikor semmi dolga nem volt, és a Papa előtt sem volt jelenése. A bokáig érő szoknya lágy hullámokban úszik utána, felsőtestét azonban kiemeli a finom anyag. A hajára terített kendő hol ráborul, hol szabadon hagyja finom bőrű dekoltázsát.
A partra érve, lelkes mosollyal néz körbe, majd megrázza a fejét, hisz gyerekesnek érzi magát.*
~Syrinx, ne feledd, nő vagy már! ~
*Ezzel könnyed nemességgel kihúzza magát, ajkaira lehelet finom mosoly húzódik, csupán szeme szikrázik tovább a napsütésben.
Megfontolt, elegáns léptekkel járja körbe a kikötőt, és morfondírozik, hogy merre vezessen az útja a továbbiakban.*
A reggeli friss levegőbe szippantva, kissé heves, de légies mozdulatokkal siet fel a fedélzetre, és támaszkodik meg a korláton, arcán a mérhetetlen lelkesedés utánozhatatlan, ragyogó mosolyával. Zölddel cirádázott tekintete az újdonság mellbevágó gyönyörével izzanak, ahogy végigtekint a hatalmas, szinte labirintusszerű mólok során.
A felhőszerű vitorlák rengetegén keresztül próbál elkapni egy-egy lopott pillantást a mögött elterülő város sziluettjéből.
Felrémlenek előtte hátra hagyott édesapja szavai:*
~ A levegő városa, Arthenior. Itt fogod kezdeni a tanulmányaidat. Úgy vélem, hogy megfelelő választás neked, és legalább tőlem is elég messze leszel, te oktondi bajkeverő! ~
*Az öreg mágus szája szegletében mosoly bujkált, de Syrinxnek azóta sincs semmi kétsége afelől, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Hát igen. A Papát bosszantani fenomenális élmény volt, és lesz is.
Annak ellenére, hogy azért küldték ide, hogy tanuljon, és „felnőttként kezdjen el viselkedni”, egyáltalán nem úgy tekint az utazásra, mint valamely komoly feladatra.
Persze, tanulni fog, hiszen ő lesz a mágia következő nagymestere a családban, ehhez kétség sem férhet, de hogy minden szórakozást sutba dobjon a tankönyvekért, azt már nem!
Lelkesen táncol vissza kabinjába, hogy a vékony, elegáns vászonból készült útipoggyászát vállára vesse. Nincs sok holmija, a Papa nem engedte, hogy túl sok dolgot elhozzon magával az útra. Csupán néhány kézzel jegyzetelt varázskönyvet, és egy-két váltás ruhát hozhatott el, na meg némi pénzt. Annak ellenére, hogy otthon a legkényelmesebb szalonok várták, ez most egy merőben új élethelyzet, de nem érzi azt, hogy kedvét szegte volna a kihívás.
Halk, édes hangon dúdol egy régi-régi dalt, amit még megboldogult édesanyjától tanult. A hajó egy móló mellé siklik, köteleket vetnek a cölöpökre, és a palló a helyére csúszik.*
- Minden jót, uraim! – *köszön önfeledt mosollyal.* – Roppant módon élveztem az utazást, és az Önök társaságát! Remélem, találkozunk a visszaúton!
*Ezzel könnyű léptekkel leereszkedik a deszkapallón, hisz a Papa ezt az utazást még állta. Végig suhan a mólon, könnyű, puha talpú cipőjében, a hajára terített, áttetsző, türkiz kendő elkeveredik ezüstszőke hajával.
Tengerzöld, egyszerű szabású ruhát visel, mint otthon, mikor semmi dolga nem volt, és a Papa előtt sem volt jelenése. A bokáig érő szoknya lágy hullámokban úszik utána, felsőtestét azonban kiemeli a finom anyag. A hajára terített kendő hol ráborul, hol szabadon hagyja finom bőrű dekoltázsát.
A partra érve, lelkes mosollyal néz körbe, majd megrázza a fejét, hisz gyerekesnek érzi magát.*
~Syrinx, ne feledd, nő vagy már! ~
*Ezzel könnyed nemességgel kihúzza magát, ajkaira lehelet finom mosoly húzódik, csupán szeme szikrázik tovább a napsütésben.
Megfontolt, elegáns léptekkel járja körbe a kikötőt, és morfondírozik, hogy merre vezessen az útja a továbbiakban.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-29 19:01:50
Üzenet elküldve: 2013-09-29 19:01:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
*Megérkezik a dokkokba, de meglepődik. Nem gondolta, hogy a szárazföldön szállított árukat is ide hozzák, vagy eddig nem tűnt fel neki, mikor innen indultak a Napmedál felkeresésére. Persze akkor más dolgok foglalkoztatták, a küldetésre figyelt, magában többször lejátszotta, hogy mi fog történni, milyen varázslatokat kell majd alkalmaznia, ha sikeres a küldetés. Az embereit nagyrészt maga válogatta, de a tanács küldött más specialistákat és bérelt néhány zsoldost is a biztonság kedvéért. Sajnos nemhogy megtalálták, de el sem jutottak a célig és az egész legénység rajta kívül ott veszett. A nap megmentette őt, legalábbis úgy érzete, hogy a robbanás utána a Nap annyira sütött a szemébe, hogy erre felébredt öntudatlanságából. Bár láthatóan nem sérült meg – amit nem is teljesen ért -, mégis így sikerült elmenekülnie. Visszaemlékezve megborzong a ládaútvesztőben haladva, de arra jön rá közben, hogy minél előbb elhagyja ezt a helyet. A közeli késdobálóból részeg dajdajozás hallatszik, ő pedig nem kíván nézeteltérésekbe bonyolódni. Így is elég szorongató érzés az, hogy
a ládák ilyen közel vannak, és bármikor veszélynek lehet kitéve. Így, amióta átlépett a kikötőből erre a részre, már kifehéredett ököllel markolja a rövidkardját, aminek nem igazán a mestere, de talán elég lesz néhány egyszerűbb haramia féken tartásához. Egy karaván épp most hagyja el a dokkokat, ezért megszaporázza a lépteit, beérve azt.*
- Szép estét jó urak és hölgyek! Csatlakozhatok, amíg a városba érek, tudják, nem érzem túlságosan biztonságban magam, önök viszont jó embereknek tűnnek. *próbál csatlakozni udvariasan, egy fickó, aki megállította a menetet, mélyzöld szemével Neara-ra néz és int a fejével.*
- Ugorjon fel naccsád, elvisszük magácskát a város széléig. De, csak mert ilyen szépen kérte. *Kacsint a nőre a kocsis, majd miután Neara felugrott a szekérre, útnak indítja egy hangos kurjantással a lovait. A dokkok erdeje még jó ideig kíséri az utazókat, mielőtt az erdő fái megsokasodnának előttük. Nem nagyon kérdezősködnek, Neara csuklya mögé rejti az arcát, hosszú botját lefekteti a szekér mélyébe, hogy a feltűnést kerüljék. Egy őrjárat masírozik el mellettük még, amikor kiérnek az erdei útra, akinek a kocsis biccent, de az őrség nem foglalkozik velük. Neara hálát ad minden általa ismert szakrális dolognak, mikor elhagyják a hátborzongató helyet és az erdőbe érnek.*
a ládák ilyen közel vannak, és bármikor veszélynek lehet kitéve. Így, amióta átlépett a kikötőből erre a részre, már kifehéredett ököllel markolja a rövidkardját, aminek nem igazán a mestere, de talán elég lesz néhány egyszerűbb haramia féken tartásához. Egy karaván épp most hagyja el a dokkokat, ezért megszaporázza a lépteit, beérve azt.*
- Szép estét jó urak és hölgyek! Csatlakozhatok, amíg a városba érek, tudják, nem érzem túlságosan biztonságban magam, önök viszont jó embereknek tűnnek. *próbál csatlakozni udvariasan, egy fickó, aki megállította a menetet, mélyzöld szemével Neara-ra néz és int a fejével.*
- Ugorjon fel naccsád, elvisszük magácskát a város széléig. De, csak mert ilyen szépen kérte. *Kacsint a nőre a kocsis, majd miután Neara felugrott a szekérre, útnak indítja egy hangos kurjantással a lovait. A dokkok erdeje még jó ideig kíséri az utazókat, mielőtt az erdő fái megsokasodnának előttük. Nem nagyon kérdezősködnek, Neara csuklya mögé rejti az arcát, hosszú botját lefekteti a szekér mélyébe, hogy a feltűnést kerüljék. Egy őrjárat masírozik el mellettük még, amikor kiérnek az erdei útra, akinek a kocsis biccent, de az őrség nem foglalkozik velük. Neara hálát ad minden általa ismert szakrális dolognak, mikor elhagyják a hátborzongató helyet és az erdőbe érnek.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-29 16:42:38
Üzenet elküldve: 2013-09-29 16:42:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
*Fáradtan lépdel le a hajópallón, az események megviselték a nőt. A haja a sós vízpermettől ragacsosan omlik alá a állára, hozzátapadva mohazöld köpenyéhez. ~ Előbb keresek valami szállást, mielőtt bármibe is belekezdenék. Egy fürdő sem jönne rosszul. ~ Sóhajt egy nagyot, majd a botját finom támasztéknak használva elindul a dokkok irányába. Ebben a pillanatban érkezett, a sötétség jótékony homályba borítja csapzottságát. Néhány arany lapul a zsebében, a szerencsétlenül járt matrózoktól szedte össze, még a nyílt vízen. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy arra járó kalmár meglátta a félig süllyedő hajót, és Neara pár arany fejében átszállhatott a Vizek Úrnőjére. A kapitány elszállásolta, sőt még őriztette is, régóta járták már a tengert, és néhány matróz bizony be szeretett volna surranni a kabinjába. Szerencséjére Villard kapitány felvilágosult kapitány révén ezt nem engedte és még büntetéssel is megfenyegette a próbálkozókat. Most viszont elváltak útjaik, Neara pedig megköszönte a segítséget.*
- Szóval ez Arthenior, a levegő városa. *Suttogja maga elé kékjeit a város fényein pihentetve. Összébb húzza magán a köpenyét, majd elindul a Vizek Úrnőjétől távol, immár a főtér felé vezető úton. Megtudakolja néhány munkástól, hogy hol is talál szállást, akik előbb egy közeli hajót javasolnak, de Neara-nak elég volt a hajókból egy időre.*
- A Pegazus lesz az, ami hölgyemnek megfelelő. *Mondja neki egy soványabb utcafiú, aki láthatóan tart a faragott bot gazdájától. Neara pár csengő arannyal és egy kedves mosollyal hálálja meg az útbaigazítást, majd határozott léptekkel indul az útjelző tábla mutatott irányba. nagyon reméli, hogy ma elkerülik az incidensek, amíg odaér, ösztönösen zárul össze rövidkardján a keze. Ez sem a legújabb példány, de egy matróz szívesen odaadta neki némi aranyért. Így, hogy szétosztotta a nagy részét, talán egy meleg italra és egy pár napi szállásra pont elegendő lesz. Egyelőre minden rendben, csak pár részeges dokkmunkásra kell szúrós szemekkel néznie, akik így békén hagyják őt. Mint nő, máris azon gondolkodik, hogy másnap el kell mennie a piacra, vásárolnia kell pár ruhát, és néhány kiegészítőt, amire mindenképpen szüksége lesz. Egész nagy a kikötő, így a hajók forgatagában kissé eltéved, de nagyjából egy fertályóra múltán átlép a dohos hordók és a kipakolók közé, a dokkokba.*
- Szóval ez Arthenior, a levegő városa. *Suttogja maga elé kékjeit a város fényein pihentetve. Összébb húzza magán a köpenyét, majd elindul a Vizek Úrnőjétől távol, immár a főtér felé vezető úton. Megtudakolja néhány munkástól, hogy hol is talál szállást, akik előbb egy közeli hajót javasolnak, de Neara-nak elég volt a hajókból egy időre.*
- A Pegazus lesz az, ami hölgyemnek megfelelő. *Mondja neki egy soványabb utcafiú, aki láthatóan tart a faragott bot gazdájától. Neara pár csengő arannyal és egy kedves mosollyal hálálja meg az útbaigazítást, majd határozott léptekkel indul az útjelző tábla mutatott irányba. nagyon reméli, hogy ma elkerülik az incidensek, amíg odaér, ösztönösen zárul össze rövidkardján a keze. Ez sem a legújabb példány, de egy matróz szívesen odaadta neki némi aranyért. Így, hogy szétosztotta a nagy részét, talán egy meleg italra és egy pár napi szállásra pont elegendő lesz. Egyelőre minden rendben, csak pár részeges dokkmunkásra kell szúrós szemekkel néznie, akik így békén hagyják őt. Mint nő, máris azon gondolkodik, hogy másnap el kell mennie a piacra, vásárolnia kell pár ruhát, és néhány kiegészítőt, amire mindenképpen szüksége lesz. Egész nagy a kikötő, így a hajók forgatagában kissé eltéved, de nagyjából egy fertályóra múltán átlép a dohos hordók és a kipakolók közé, a dokkokba.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-25 21:32:46
Üzenet elküldve: 2013-09-25 21:32:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Yelane Kayme Bevorken//
*A részeg meglepődik a mozdulattól, így Yelane könnyedén megszabadul tőle. Nem sokáig élvezheti, hogy nincs rajta súly mivel az ajtó hatalmas lendülettel kicsapódik, és egy hatalmas férfi alak válik láthatóvá. Karjain csak úgy dagadnak az izmok, szeme kék és hasonlít a részegére, és a halottéra csak sötétebb árnyalatú, hosszú haja szabadon lóg le hátára.*
-Mi folyik itt?*Mondja majd alaposan végigméri a három alakot aki bent van. Amikor felfogja, hogy az egyikőjük halott fájdalmas hangon felkiált.*-Mi történ veled öcsém.*Ezután odafut és karjai közé veszi a holtestet. Majd ráfekteti az ágyra. Ezután a két nő felé fordul és elbődül.*
-Melyikőtök tette?
//Seganku Raedaisu //
*Az ajtó mögül eleinte csak a férfi lépéseinek zaját hallja, ami egy csattanással ér véget. Ezután mintha kiabálást hallana, de nem érti miről szól a beszéd. Egy pillanatig csend van, majd halk zajt hall, méghozzá az ajtó aljától, ahol egy kulcs csusszan be az ajtó alatti résen. Ha kipróbálja kinyitni vele a zárat akkor, az sikerül. Az ajtó mögött egy folyosót lát ahol nincs senki. A hangokból tudja, hogy a férfi balra ment, míg előtte valaki ment jobbra. Mindkét irányba csak folyosót lát rajta ugyan olyan ajtókkal mint az ő szobájának ajtaja. Mindkét irányba az ajtókkal szemben a falon egy-egy fáklya helyezkedik el. Ez körülbelül 6 lépés távolság. A jobb oldali irányba 3 ajtó van, balra 5 ajtó található. A folyosó végén nincs letérő, csak egy ajtó és utána fal.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.25 21:32:58
//Yelane Kayme Bevorken//
*A részeg meglepődik a mozdulattól, így Yelane könnyedén megszabadul tőle. Nem sokáig élvezheti, hogy nincs rajta súly mivel az ajtó hatalmas lendülettel kicsapódik, és egy hatalmas férfi alak válik láthatóvá. Karjain csak úgy dagadnak az izmok, szeme kék és hasonlít a részegére, és a halottéra csak sötétebb árnyalatú, hosszú haja szabadon lóg le hátára.*
-Mi folyik itt?*Mondja majd alaposan végigméri a három alakot aki bent van. Amikor felfogja, hogy az egyikőjük halott fájdalmas hangon felkiált.*-Mi történ veled öcsém.*Ezután odafut és karjai közé veszi a holtestet. Majd ráfekteti az ágyra. Ezután a két nő felé fordul és elbődül.*
-Melyikőtök tette?
//Seganku Raedaisu //
*Az ajtó mögül eleinte csak a férfi lépéseinek zaját hallja, ami egy csattanással ér véget. Ezután mintha kiabálást hallana, de nem érti miről szól a beszéd. Egy pillanatig csend van, majd halk zajt hall, méghozzá az ajtó aljától, ahol egy kulcs csusszan be az ajtó alatti résen. Ha kipróbálja kinyitni vele a zárat akkor, az sikerül. Az ajtó mögött egy folyosót lát ahol nincs senki. A hangokból tudja, hogy a férfi balra ment, míg előtte valaki ment jobbra. Mindkét irányba csak folyosót lát rajta ugyan olyan ajtókkal mint az ő szobájának ajtaja. Mindkét irányba az ajtókkal szemben a falon egy-egy fáklya helyezkedik el. Ez körülbelül 6 lépés távolság. A jobb oldali irányba 3 ajtó van, balra 5 ajtó található. A folyosó végén nincs letérő, csak egy ajtó és utána fal.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.25 21:32:58
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-24 20:45:44
Üzenet elküldve: 2013-09-24 20:45:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Úgy tűnik a részeg nem ért a szép szóból. Miért is gondolta azt a félvér, hogy talán mégis? Hiszen volt már nem egyszer dolga ittas állapotban lévőkkel, s egyik sem volt túlontúl könnyű eset. Azért ő mégiscsak reménykedik saját jóhiszeműségének áldozataként, melynek most meg is van az ára. Hamarosan már nem az ágy szélén ülve, hanem a nemrégiben kivégzetten fekve találja magát. Bőre javarészt nem érintkezik a lassacskán kihűlő testtel, hála a nő imént levett ruhájának, mégis, a vékonyka lepel nem veszi el teljesen az érzékelés lehetőségét. Yelane hátán a nőszemély köt ki, nem kis dühvel tombolva. Legalábbis az ágy, mely hamarost a szomszédos falnál köt ki, erről tanúskodik. Na meg arról, hogy nem lehet túlontúl nehéz, ha ily könnyedén odébb lehet tessékelni. Ez azonban már felesleges információ, legalábbis jelenleg. Ami lényegesebb, hogy egy fal ismét közel került. A lány igyekszik ellenállni a kezét csavarni kész erőnek. Már csak azért is, mert elég kellemetlen fájdalommal járna azon tevékenység eredménye.*
- Te teljesen meghibbantál? Megmondtam nem? Most nem vagy beszámítható, részeg vagy! Csak gondolj bele, a testvéreddel is végeztél. Az rendben van, hogy volt rá okod, de akkor is… Azt is csodálom, hogy hogy tudtad úgy eltalálni. Vagy a hátára céloztál? *sziszegi a fél-elf fogai között.
Megelégelve az eddigieket cselekvésre szánja el magát. Bár hason fekszik, valamit mégiscsak tehet, főleg, hogy a holton pihenget jelen pillanatban. Egyszerűen legördül, a hátán térdepelő nővel együtt, a fal felé, remélve, hogy a másik nem képes egyensúlyát megtartani és beveri fejét a közeli falba. Ebben talán segít az is, hogy ha sikerül legördülnie, akkor Yelane oldalán köt ki, nem pedig hason fekve. Ez persze csupán csak kísérlet, sikere cseppet sem biztos. A faltól való távolságot nem volt ideje rendesen felmérnie a mozdulat előtt, tekintve, hogy a karját csavaró igencsak kezdett közeledni a folyamat vége felé, egyre nagyobb fájdalmat okozva, mi ugyan nem oly erős, mint a kisujjat ért bántalom esetében, azért mégiscsak hatásos. Még akkor is, ha az elme nem kezdett el közeledni az ájulást biztosító kapukhoz, melyek oldalán csak a békéltető homály és érzéktelenség várná. Mily szép is volt az a világ, hol az éjszínű pompába burkolt bálon tudhatta képzeletbeli valóját.*
A hozzászólás írója (Yelane Kayme Bevorken) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.24 21:02:11
*Úgy tűnik a részeg nem ért a szép szóból. Miért is gondolta azt a félvér, hogy talán mégis? Hiszen volt már nem egyszer dolga ittas állapotban lévőkkel, s egyik sem volt túlontúl könnyű eset. Azért ő mégiscsak reménykedik saját jóhiszeműségének áldozataként, melynek most meg is van az ára. Hamarosan már nem az ágy szélén ülve, hanem a nemrégiben kivégzetten fekve találja magát. Bőre javarészt nem érintkezik a lassacskán kihűlő testtel, hála a nő imént levett ruhájának, mégis, a vékonyka lepel nem veszi el teljesen az érzékelés lehetőségét. Yelane hátán a nőszemély köt ki, nem kis dühvel tombolva. Legalábbis az ágy, mely hamarost a szomszédos falnál köt ki, erről tanúskodik. Na meg arról, hogy nem lehet túlontúl nehéz, ha ily könnyedén odébb lehet tessékelni. Ez azonban már felesleges információ, legalábbis jelenleg. Ami lényegesebb, hogy egy fal ismét közel került. A lány igyekszik ellenállni a kezét csavarni kész erőnek. Már csak azért is, mert elég kellemetlen fájdalommal járna azon tevékenység eredménye.*
- Te teljesen meghibbantál? Megmondtam nem? Most nem vagy beszámítható, részeg vagy! Csak gondolj bele, a testvéreddel is végeztél. Az rendben van, hogy volt rá okod, de akkor is… Azt is csodálom, hogy hogy tudtad úgy eltalálni. Vagy a hátára céloztál? *sziszegi a fél-elf fogai között.
Megelégelve az eddigieket cselekvésre szánja el magát. Bár hason fekszik, valamit mégiscsak tehet, főleg, hogy a holton pihenget jelen pillanatban. Egyszerűen legördül, a hátán térdepelő nővel együtt, a fal felé, remélve, hogy a másik nem képes egyensúlyát megtartani és beveri fejét a közeli falba. Ebben talán segít az is, hogy ha sikerül legördülnie, akkor Yelane oldalán köt ki, nem pedig hason fekve. Ez persze csupán csak kísérlet, sikere cseppet sem biztos. A faltól való távolságot nem volt ideje rendesen felmérnie a mozdulat előtt, tekintve, hogy a karját csavaró igencsak kezdett közeledni a folyamat vége felé, egyre nagyobb fájdalmat okozva, mi ugyan nem oly erős, mint a kisujjat ért bántalom esetében, azért mégiscsak hatásos. Még akkor is, ha az elme nem kezdett el közeledni az ájulást biztosító kapukhoz, melyek oldalán csak a békéltető homály és érzéktelenség várná. Mily szép is volt az a világ, hol az éjszínű pompába burkolt bálon tudhatta képzeletbeli valóját.*
A hozzászólás írója (Yelane Kayme Bevorken) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.24 21:02:11
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:22:21
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:22:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Ing//
*Mivel nem tehet sok mindent, lévén kezei és lábai meg vannak kötözve, így igyekszik minél jobban kiélvezni a helyzetet. A férfi elég gyakorlottan kezd neki az aktusnak, nem sieti el a dolgokat. Talán nem olyan gazdag ahhoz, hogy gyakorta megengedjen magának ilyen üzleteket, vagy éppen csak szereti ő is kiélvezni az együttlétet. Mindenesetre Seganku ennek csak örülni tud, hiszen bár már érintették testét férfiak, és nem is mindig viselkedik szűziesen sem, azért nem olyasvalaki, aki gyakorta tölti éjszakáit efféle elfoglaltságokkal, és ezen kevés alkalmakkor kedveli, ha egy férfi gyengéden bánik vele és nem erőszakoskodik.*
~Nem sok férfi fordít ennyi időt az előjátékra. Talán szüksége van rá? Talán csak erre van szüksége? Jó lenne, ha így adná az ég, mert az az eddigiek alapján még kellemes is lenne, főleg ha eloldozna végre.~
*Ekkor hangzott fel az első csattanás, amire Seganku nagy megdöbbenésére a férfi megijed. Nem gondolta volna, hogy itt veszélyben érezheti magát, de ezek szerint annyira nem biztonságos nekik ez a hely, mint ahogy eddig hitte. Szerencsére azt is megtudta ebből, hogy a férfi nem egy kuncsaft, hanem benne van az üzletben, így az előző tervét sutba is vághatta. A férfi már folytatná is amit megszakított a zaj, de az újra csak felhangzik egy újabb csattanással. Mivel a férfi úgy dönt, hogy megnézi mi történt, és még hajlandó is elengedni őt, ezért ahogy kilép az ajtón, magára kapja a ruháit, de csak keveset és azokat is lengén, hogy ha esetleg a férfi visszatér, akkor hivatkozhasson arra, hogy fázott, de azért ha menekülőre kell fognia, akkor az is sikerüljön. Megvizsgálja a holmiját, hogy mi hiányzik, majd körbetekint a szobában, hiszen eddig még azt se figyelhette meg, hogy esetleg ablakkal el van-e látva. Az ajtó zárának kattanását hallotta, így azzal nem is próbálkozik, de fülét ahhoz a falhoz tapasztja, amerről a zajt hallotta, hátha jut valamiféle információhoz.*
*Mivel nem tehet sok mindent, lévén kezei és lábai meg vannak kötözve, így igyekszik minél jobban kiélvezni a helyzetet. A férfi elég gyakorlottan kezd neki az aktusnak, nem sieti el a dolgokat. Talán nem olyan gazdag ahhoz, hogy gyakorta megengedjen magának ilyen üzleteket, vagy éppen csak szereti ő is kiélvezni az együttlétet. Mindenesetre Seganku ennek csak örülni tud, hiszen bár már érintették testét férfiak, és nem is mindig viselkedik szűziesen sem, azért nem olyasvalaki, aki gyakorta tölti éjszakáit efféle elfoglaltságokkal, és ezen kevés alkalmakkor kedveli, ha egy férfi gyengéden bánik vele és nem erőszakoskodik.*
~Nem sok férfi fordít ennyi időt az előjátékra. Talán szüksége van rá? Talán csak erre van szüksége? Jó lenne, ha így adná az ég, mert az az eddigiek alapján még kellemes is lenne, főleg ha eloldozna végre.~
*Ekkor hangzott fel az első csattanás, amire Seganku nagy megdöbbenésére a férfi megijed. Nem gondolta volna, hogy itt veszélyben érezheti magát, de ezek szerint annyira nem biztonságos nekik ez a hely, mint ahogy eddig hitte. Szerencsére azt is megtudta ebből, hogy a férfi nem egy kuncsaft, hanem benne van az üzletben, így az előző tervét sutba is vághatta. A férfi már folytatná is amit megszakított a zaj, de az újra csak felhangzik egy újabb csattanással. Mivel a férfi úgy dönt, hogy megnézi mi történt, és még hajlandó is elengedni őt, ezért ahogy kilép az ajtón, magára kapja a ruháit, de csak keveset és azokat is lengén, hogy ha esetleg a férfi visszatér, akkor hivatkozhasson arra, hogy fázott, de azért ha menekülőre kell fognia, akkor az is sikerüljön. Megvizsgálja a holmiját, hogy mi hiányzik, majd körbetekint a szobában, hiszen eddig még azt se figyelhette meg, hogy esetleg ablakkal el van-e látva. Az ajtó zárának kattanását hallotta, így azzal nem is próbálkozik, de fülét ahhoz a falhoz tapasztja, amerről a zajt hallotta, hátha jut valamiféle információhoz.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-22 20:41:17
Üzenet elküldve: 2013-09-22 20:41:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Yelane Kayme Bevorken//
*A nő meglepődik, amikor a másik megfordítja a helyzetet. Egy pillanatig talán azt hiszi Yelane akar az aktív fél lenni, de eme hitét félbetöri a párja. A tekintetében harag gyúl, de ez alig észrevehető, hisz íriszei kéksége szinte teljesen elfedi azt. Amikor az aki elvileg az áldozata volt leszáll róla valószínűleg az alkohol hatásától felszabadulva, hátulról ráugrik és lelöki a földre. A támadó elég nagy zajt csap, mivel ahogy elrúgja magát az ágytól, az ágy is megindul a másik irányba. Minden valószínűség szerint eme bútordarab nem rendelkezik, túl nagy súllyal, aminek egyik bizonyítéka, hogy minek után a kék szemű a mellkasára fektetett Yelanen térdepel egyik lábával ellöki, hogy több helyet nyerjen, az ágy egész a másik a másik falig csúszik, aminek egy csattanással kombinált megállás a vége. Így az alábbi helyzet keletkezik: Az ágy a fal mellett van párhuzamosan ahhoz. A másik falnál a hullán fekszik Yelane akinek a gerincén térdel a férfi gyűlölő. Az ittas a kezeivel megpróbálja kicsavarni Yelane kezét, miközben dühtől csengő hangon beszél.*
-Most leszel velem, nem te döntöd el a feltételeket.
//Seganku Raedaisu//
*A férfi a csókot követően, ajkaival megindul felfedezni Seganku testét, de ekkor egy hangos csattanás hallatszik, ami megzavarja együttlétüket. A férfi egy pillanatra megmerevedik, majd megszólal.*
-Biztos csak valamelyik, társad csap zajt. Majd az öcsém intézkedik.*Ezután szájába veszi a másik keblét, de ekkor egy jóval hangosabb csattanás hallatszik, ami ismét megzavarja.*
-Jobb ha megnézem mi történik. Addig eloldozlak, de az ajtót bekulcsolom, nem mintha lenne esélyed kijutni, van pár őrünk a kijáratnál.*Ezután eloldozza a lányt, majd fölkapja az ingét, és kimegy az ajtón, amit bekulcsol maga után.*
//Yelane Kayme Bevorken//
*A nő meglepődik, amikor a másik megfordítja a helyzetet. Egy pillanatig talán azt hiszi Yelane akar az aktív fél lenni, de eme hitét félbetöri a párja. A tekintetében harag gyúl, de ez alig észrevehető, hisz íriszei kéksége szinte teljesen elfedi azt. Amikor az aki elvileg az áldozata volt leszáll róla valószínűleg az alkohol hatásától felszabadulva, hátulról ráugrik és lelöki a földre. A támadó elég nagy zajt csap, mivel ahogy elrúgja magát az ágytól, az ágy is megindul a másik irányba. Minden valószínűség szerint eme bútordarab nem rendelkezik, túl nagy súllyal, aminek egyik bizonyítéka, hogy minek után a kék szemű a mellkasára fektetett Yelanen térdepel egyik lábával ellöki, hogy több helyet nyerjen, az ágy egész a másik a másik falig csúszik, aminek egy csattanással kombinált megállás a vége. Így az alábbi helyzet keletkezik: Az ágy a fal mellett van párhuzamosan ahhoz. A másik falnál a hullán fekszik Yelane akinek a gerincén térdel a férfi gyűlölő. Az ittas a kezeivel megpróbálja kicsavarni Yelane kezét, miközben dühtől csengő hangon beszél.*
-Most leszel velem, nem te döntöd el a feltételeket.
//Seganku Raedaisu//
*A férfi a csókot követően, ajkaival megindul felfedezni Seganku testét, de ekkor egy hangos csattanás hallatszik, ami megzavarja együttlétüket. A férfi egy pillanatra megmerevedik, majd megszólal.*
-Biztos csak valamelyik, társad csap zajt. Majd az öcsém intézkedik.*Ezután szájába veszi a másik keblét, de ekkor egy jóval hangosabb csattanás hallatszik, ami ismét megzavarja.*
-Jobb ha megnézem mi történik. Addig eloldozlak, de az ajtót bekulcsolom, nem mintha lenne esélyed kijutni, van pár őrünk a kijáratnál.*Ezután eloldozza a lányt, majd fölkapja az ingét, és kimegy az ajtón, amit bekulcsol maga után.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-22 19:05:04
Üzenet elküldve: 2013-09-22 19:05:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Mindkét tekintet a béklyókra terelődik, melyeket az egyik tulajdonosa jobb szeretne nem saját végtagjain látni. Sokkal jobb helynek titulálná a másik karjait és lábait. Azok kikötözését, míg ő kereket old. De miért is tenne ilyet, mikor ezen viselkedés távol áll tőle? Valójában nem kívánja a másik ágyhoz szegezését, csak saját szabadulását, melyre most lát esélyt. A hang, melyen szavak jutnak el füleihez, meglepi. Ezt az élt még nem hallotta a lánytól, sőt, ami azt illeti, még a ’lovagtól’ sem, ki most holtan fekszik. A kérdés még inkább meglepi a félvért, bár igazán számíthatott volna rá, azok után, amit eddig tettek vele ezen a helyen. A nő szavai ennek ellenére megrendítik, s némi szimpátiát váltanak ki. Yelane pillanatnyi gondolkodóba esik csupán, majd egyszerűen bólint.*
- Rendben van.
*Többet nem mond, csak várja, hogy szabaduljon. A kötelek előbb lábairól hullnak le. A kíváncsi, kezek ezek után megindulnak testén. Nem ellenkezik, hagyja, hogy a másik vándorútra indítsa tagjait, hiszen karjai még nem szabadok. Azt a pillanatot pedig ki kell várnia, még akkor is, ha eme felállás cseppet sem kedvére való. Ő a régimódi praktikák híve, legalábbis ezen a téren. Jobban kedveli hát a hagyományos férfi-nő felállást, mint ezt a fajta kéjelgést. Most már azonban mindegy, hiszen beleegyezett a játékba. Ki tudja, talán élvezni is fogja. Mikor azonban kezei is szabadulnak, nem várt csókot kap. Szemei elkerekednek egy pillanatra, lábaival pedig úgy helyezkedik, hogy helyzetüket megfordíthassa. Amint ez sikerül, a nő karjait az ágyhoz szegezi sajátjaival, majd elkomolyodva néz az ittas szemeibe.*
- Belementem, hogy eltöltök veled egy alkalmat, de arról nem volt szó, hogy ittas leszel közben. Ha engem akarsz, akkor gyere, amikor nem iszol előtte és nem bűzlesz az italtól! *szólal fel, kioktatva a másikat. Ezek után ellöki magát és az ágy szélére ül, miközben elereszti az imént lefogottat.*
- És lennének egyéb feltételeim is. *sóhajtja.*
- Mond csak… Sokakat megerőszakoltak már a testvéreid? Ő is közülük való volt? Mármint a bátyáid közül. *kérdi, miközben lábujjával megböki a holt testét.*
- Jut eszembe… Még mindig nem mondtad el, hogy mit kellene mesélnem magamról. *hozza fel a korábbi érdeklődő kérdést, mely a nő még bujaságtól mentes hangján hallatszott.*
*Mindkét tekintet a béklyókra terelődik, melyeket az egyik tulajdonosa jobb szeretne nem saját végtagjain látni. Sokkal jobb helynek titulálná a másik karjait és lábait. Azok kikötözését, míg ő kereket old. De miért is tenne ilyet, mikor ezen viselkedés távol áll tőle? Valójában nem kívánja a másik ágyhoz szegezését, csak saját szabadulását, melyre most lát esélyt. A hang, melyen szavak jutnak el füleihez, meglepi. Ezt az élt még nem hallotta a lánytól, sőt, ami azt illeti, még a ’lovagtól’ sem, ki most holtan fekszik. A kérdés még inkább meglepi a félvért, bár igazán számíthatott volna rá, azok után, amit eddig tettek vele ezen a helyen. A nő szavai ennek ellenére megrendítik, s némi szimpátiát váltanak ki. Yelane pillanatnyi gondolkodóba esik csupán, majd egyszerűen bólint.*
- Rendben van.
*Többet nem mond, csak várja, hogy szabaduljon. A kötelek előbb lábairól hullnak le. A kíváncsi, kezek ezek után megindulnak testén. Nem ellenkezik, hagyja, hogy a másik vándorútra indítsa tagjait, hiszen karjai még nem szabadok. Azt a pillanatot pedig ki kell várnia, még akkor is, ha eme felállás cseppet sem kedvére való. Ő a régimódi praktikák híve, legalábbis ezen a téren. Jobban kedveli hát a hagyományos férfi-nő felállást, mint ezt a fajta kéjelgést. Most már azonban mindegy, hiszen beleegyezett a játékba. Ki tudja, talán élvezni is fogja. Mikor azonban kezei is szabadulnak, nem várt csókot kap. Szemei elkerekednek egy pillanatra, lábaival pedig úgy helyezkedik, hogy helyzetüket megfordíthassa. Amint ez sikerül, a nő karjait az ágyhoz szegezi sajátjaival, majd elkomolyodva néz az ittas szemeibe.*
- Belementem, hogy eltöltök veled egy alkalmat, de arról nem volt szó, hogy ittas leszel közben. Ha engem akarsz, akkor gyere, amikor nem iszol előtte és nem bűzlesz az italtól! *szólal fel, kioktatva a másikat. Ezek után ellöki magát és az ágy szélére ül, miközben elereszti az imént lefogottat.*
- És lennének egyéb feltételeim is. *sóhajtja.*
- Mond csak… Sokakat megerőszakoltak már a testvéreid? Ő is közülük való volt? Mármint a bátyáid közül. *kérdi, miközben lábujjával megböki a holt testét.*
- Jut eszembe… Még mindig nem mondtad el, hogy mit kellene mesélnem magamról. *hozza fel a korábbi érdeklődő kérdést, mely a nő még bujaságtól mentes hangján hallatszott.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-21 21:50:49
Üzenet elküldve: 2013-09-21 21:50:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az érkezés//
*Fél év… hosszú időnek tűnik. Idegpróbáló utat tudhat végre maga mögött a legénység. Bár alighanem a többségük hozzászokott már a hasonló vándorláshoz. Vajon a potyautasok is ilyen méltóságteljesen viselték? Xanathnak nem sok panasza akadt, nem először volt hajón és valószínűleg nem is utoljára. Esténként a víz ütemes csobbanásai kész altatódalként hatottak, akárcsak az erdőkben a bogarak zümmögései. Ezekhez képest az úton útfélen megtalálható poros fogadók csendje akár zavarónak is titulálható, ami elkergetheti az álmokat. Ez alól kivétel amikor még éjszakába nyúlóan folyik lent a bor és jobb híján a jókedvű hahotázás ringatja el a megfáradt vándorokat. A Tengeri Sellő királynőin a napok egymásba folyva, monoton egyhangúságban teltek. A sok szabadidőre legjobb gyógyírként a könyvek hatottak. Híján van a férfi bárminemű fegyverjártasságnak – soha nem is vágyott nagyon arra, hogy eltanuljon ilyesmit -, így hát az elme élesítése kiemelt helyen szerepel az életében. *
~ Egy hős aki túlélte…később sereget gyűjtött…visszavágás… ~
*Félálmában kúsznak lassan át elméjén a gondolatok. Megint túl sokat olvasott és a könyv végül nyitott állapotban végezte a mellkasán miközben ő elbóbiskolt.*
- Megérkeztünk!
*Kiáltja le egy matróz, amire aztán ide-oda kapkodva riad fel. Az olvasmánya a padlózaton koppan, amitől meg is ijed, de így legalább már tényleg ébren van. Felül a függőágyon – így is csoda, hogy a kalimpálásával nem sikerült a földön landolnia -, fejét a kezeibe temeti. Hagy egy kis időt magának, hogy tudatosulhassanak a dolgok benne így rögtön ébredés után. Amint aztán minden kellemesen leülepedik, megdörzsöli az arcát, hogy az álom legkisebb maradványait is kitörölje a szemeiből. A beérkezést ő nem találja akkora élménynek a hosszú út ellenére sem. Ahhoz túl sokszor került már egy hajó fedélzetére. Rövid hintázás után felpattan és magához veszi a földön heverő irományokat – a nemrég lelökötten kívül több is hever ott, ami mind az ő becses tulajdonát képezik -, majd a hátizsákjáért nyúl. Meglepődik a súlyán…*
~ Mikor pakoltam én össze…? ~
*Rövid töprengés után egy vállvonással nyugtázza a dolgot, legalább ezzel is előbbre van már. Felfelé lépkedve a koros, nyikorgó lépcsőn szembetalálkozik több rakodómunkással, akiknek szemmel láthatóan nincs ínyükre, hogy akad aki még nem tudta kiporolni magát a hajó belsejéből. A fedélzetre felérve a nagy sürgésforgás közepén találja magát és mivel a ritmust még nem tudta felvenni több vállba is beleütközik, több lába kelt ládának az útjába kerül mire végre sikerül földet érnie a kikötőben. Az elnyűtt cipő alatt a talaj érzete élményként hat rá. A hosszú út után persze valamennyien így vannak vele, de Xanath ráadásul most jár itt először. A vándorlás az ő élete és minden új föld ami a lába alá kerül, minden új táj ami a szeme elé az újdonság varázsával tölti el, ami látszólag kifogyhatatlan számára. Az elhaladó munkásoktól kér egy gyors útbaigazítást. Pár éjszaka egy fogadóban, aztán talán indul is tovább. Sok a felfedeznivaló, bár a lényeg az, hogy mindig mehessen ha akar, hogy mindig érezhesse a szabadság mámorító ízét és hogy soha ne kelljen még egyszer bezárva, karóhoz láncolva éreznie magát.*
*Fél év… hosszú időnek tűnik. Idegpróbáló utat tudhat végre maga mögött a legénység. Bár alighanem a többségük hozzászokott már a hasonló vándorláshoz. Vajon a potyautasok is ilyen méltóságteljesen viselték? Xanathnak nem sok panasza akadt, nem először volt hajón és valószínűleg nem is utoljára. Esténként a víz ütemes csobbanásai kész altatódalként hatottak, akárcsak az erdőkben a bogarak zümmögései. Ezekhez képest az úton útfélen megtalálható poros fogadók csendje akár zavarónak is titulálható, ami elkergetheti az álmokat. Ez alól kivétel amikor még éjszakába nyúlóan folyik lent a bor és jobb híján a jókedvű hahotázás ringatja el a megfáradt vándorokat. A Tengeri Sellő királynőin a napok egymásba folyva, monoton egyhangúságban teltek. A sok szabadidőre legjobb gyógyírként a könyvek hatottak. Híján van a férfi bárminemű fegyverjártasságnak – soha nem is vágyott nagyon arra, hogy eltanuljon ilyesmit -, így hát az elme élesítése kiemelt helyen szerepel az életében. *
~ Egy hős aki túlélte…később sereget gyűjtött…visszavágás… ~
*Félálmában kúsznak lassan át elméjén a gondolatok. Megint túl sokat olvasott és a könyv végül nyitott állapotban végezte a mellkasán miközben ő elbóbiskolt.*
- Megérkeztünk!
*Kiáltja le egy matróz, amire aztán ide-oda kapkodva riad fel. Az olvasmánya a padlózaton koppan, amitől meg is ijed, de így legalább már tényleg ébren van. Felül a függőágyon – így is csoda, hogy a kalimpálásával nem sikerült a földön landolnia -, fejét a kezeibe temeti. Hagy egy kis időt magának, hogy tudatosulhassanak a dolgok benne így rögtön ébredés után. Amint aztán minden kellemesen leülepedik, megdörzsöli az arcát, hogy az álom legkisebb maradványait is kitörölje a szemeiből. A beérkezést ő nem találja akkora élménynek a hosszú út ellenére sem. Ahhoz túl sokszor került már egy hajó fedélzetére. Rövid hintázás után felpattan és magához veszi a földön heverő irományokat – a nemrég lelökötten kívül több is hever ott, ami mind az ő becses tulajdonát képezik -, majd a hátizsákjáért nyúl. Meglepődik a súlyán…*
~ Mikor pakoltam én össze…? ~
*Rövid töprengés után egy vállvonással nyugtázza a dolgot, legalább ezzel is előbbre van már. Felfelé lépkedve a koros, nyikorgó lépcsőn szembetalálkozik több rakodómunkással, akiknek szemmel láthatóan nincs ínyükre, hogy akad aki még nem tudta kiporolni magát a hajó belsejéből. A fedélzetre felérve a nagy sürgésforgás közepén találja magát és mivel a ritmust még nem tudta felvenni több vállba is beleütközik, több lába kelt ládának az útjába kerül mire végre sikerül földet érnie a kikötőben. Az elnyűtt cipő alatt a talaj érzete élményként hat rá. A hosszú út után persze valamennyien így vannak vele, de Xanath ráadásul most jár itt először. A vándorlás az ő élete és minden új föld ami a lába alá kerül, minden új táj ami a szeme elé az újdonság varázsával tölti el, ami látszólag kifogyhatatlan számára. Az elhaladó munkásoktól kér egy gyors útbaigazítást. Pár éjszaka egy fogadóban, aztán talán indul is tovább. Sok a felfedeznivaló, bár a lényeg az, hogy mindig mehessen ha akar, hogy mindig érezhesse a szabadság mámorító ízét és hogy soha ne kelljen még egyszer bezárva, karóhoz láncolva éreznie magát.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-20 22:13:39
Üzenet elküldve: 2013-09-20 22:13:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Ing//
*A férfi szavaira először ő is mosollyal reagál, majd egy őszinte kuncogással.*
~Olyan jó érzés, hogy még hazudnom sem kell, és amikor úgy érzi, hogy hazudtam, meg sem büntet, nem erőszakos. Talán tényleg kedves és finomabb, mint a drága lovag. Egy próbát megér.~
-Elnézést kérek azért, hogy kinevettelek.
*Szabadkozik, és végigtekint a férfi meztelen felsőtestén, amire újra sikerül elpirulnia, mintha ténylegesen szégyellné azt, hogy kinevette.*
-Tudod leütöttek, és Eromin talán elmondta, hogy kereskedő vagyok.
~Ezt sincs értelme titkolni, hiszen már tudhatják, és ha még nem mondta el, akkor majd elmondja később.~
*A hangja egyáltalán nem kioktató vagy becsmérlő, a ’tudod’ szót tényleg úgy hangsúlyozza, hogy azt éreztesse, a férfi bizonyára tudja ezeket.*
-Tudod ha egy kereskedőt leütnek, aki ráadásul még nő is, és még ilyen kis termetű is mint én, az nem számíthat sok jóra és örül, ha egy ilyen akció után még felébred.
*Kicsit elhalkul a hangja és hagyja, hogy a férfi cirógassa, egy kis ideig átadja magát az élvezetnek, mert úgy érzi, hogy valamennyire már a kezében is van a férfi.*
-A kereskedőknek ébernek kell lenniük valamennyire alvás közben is, ezért bár még nem ébredtem fel, de a köteleket éreztem a kezeimen, és nem volt nehéz kigondolni, hogy mi történt, így nem ijedtem meg. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne félnék. Ha neked úgy jobb, akkor nyugodtan oldozz el. Te sem gondolhatod komolyan, hogy el tudnék menekülni.
*Nem kell nagyon feszíteni a száját, hagyja magát és belemerül a csókba, nyelve ficánkol fogvatartója szájában, és ha az egy kicsit hagyja átengedni neki az irányítást, akkor ajkait finoman meg is harapja néhányszor. Izmait igyekszik elernyeszteni, csak néha-néha felszisszenni és összerándulni, ha a kezek éppen olyan területre tévednek, a csípésekre halkan fel is sikkant. Lényegében a helyzet annál sokkal jobb mint amire számított, és reménykedik abban, hogy miután partnere kiélte magát rajta, elengedi, vagy ha azt nem is, talán ráveheti, hogy megszöktesse innen, hogy csak az övé lehessen. Egy embertől mégis csak könnyebb megszabadulni. A lovag túlságosan gyakorlottan végezte a dolgát, ráadásul egy fogadót tart fent, ami azt jelenti, hogy nincsen egyedül.*
*A férfi szavaira először ő is mosollyal reagál, majd egy őszinte kuncogással.*
~Olyan jó érzés, hogy még hazudnom sem kell, és amikor úgy érzi, hogy hazudtam, meg sem büntet, nem erőszakos. Talán tényleg kedves és finomabb, mint a drága lovag. Egy próbát megér.~
-Elnézést kérek azért, hogy kinevettelek.
*Szabadkozik, és végigtekint a férfi meztelen felsőtestén, amire újra sikerül elpirulnia, mintha ténylegesen szégyellné azt, hogy kinevette.*
-Tudod leütöttek, és Eromin talán elmondta, hogy kereskedő vagyok.
~Ezt sincs értelme titkolni, hiszen már tudhatják, és ha még nem mondta el, akkor majd elmondja később.~
*A hangja egyáltalán nem kioktató vagy becsmérlő, a ’tudod’ szót tényleg úgy hangsúlyozza, hogy azt éreztesse, a férfi bizonyára tudja ezeket.*
-Tudod ha egy kereskedőt leütnek, aki ráadásul még nő is, és még ilyen kis termetű is mint én, az nem számíthat sok jóra és örül, ha egy ilyen akció után még felébred.
*Kicsit elhalkul a hangja és hagyja, hogy a férfi cirógassa, egy kis ideig átadja magát az élvezetnek, mert úgy érzi, hogy valamennyire már a kezében is van a férfi.*
-A kereskedőknek ébernek kell lenniük valamennyire alvás közben is, ezért bár még nem ébredtem fel, de a köteleket éreztem a kezeimen, és nem volt nehéz kigondolni, hogy mi történt, így nem ijedtem meg. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne félnék. Ha neked úgy jobb, akkor nyugodtan oldozz el. Te sem gondolhatod komolyan, hogy el tudnék menekülni.
*Nem kell nagyon feszíteni a száját, hagyja magát és belemerül a csókba, nyelve ficánkol fogvatartója szájában, és ha az egy kicsit hagyja átengedni neki az irányítást, akkor ajkait finoman meg is harapja néhányszor. Izmait igyekszik elernyeszteni, csak néha-néha felszisszenni és összerándulni, ha a kezek éppen olyan területre tévednek, a csípésekre halkan fel is sikkant. Lényegében a helyzet annál sokkal jobb mint amire számított, és reménykedik abban, hogy miután partnere kiélte magát rajta, elengedi, vagy ha azt nem is, talán ráveheti, hogy megszöktesse innen, hogy csak az övé lehessen. Egy embertől mégis csak könnyebb megszabadulni. A lovag túlságosan gyakorlottan végezte a dolgát, ráadásul egy fogadót tart fent, ami azt jelenti, hogy nincsen egyedül.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-20 17:20:02
Üzenet elküldve: 2013-09-20 17:20:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Yelane Kayme Bevorken//
*A nő egy pillanatra elmélázik a béklyókon, mielőtt megszólalna. Hangjából Yelane olyat hallhat ami előbb még nem volt, de most nagyon is feltűnő. A bulyaság járja át.*
-Mit adsz a szabadságért?*Itt egy pillanatnyi szünetet tart, majd folytatja.*-Inkább elmondom mit kérek. A bátyáim annyiszor erőszakoltak meg, hogy nemet váltottam, nem a férfiakat szeretem, azt hiszem érted mire célzok. Ha elengedlek akkor velem töltesz némi egy alkalmat?*Ha a lány nemleges választ ad akkor biccent majd gyengéden megfogja a mellét miközben azt mondja.*-Akkor nem engedlek el, és úgy élvezkedem.
*Ha a lány bele egyezik az alkuba akkor eloldozza a lábait, majd mindkét kezével lassan felcsúszik a combokon, onnan a mellekre ahol egy kicsit megáll, és simogatja őket, mindeközben lovaglóülésben elhelyezkedik a lány csípőjén, majd kezei fljebb haladnak és eloldozza a másik kezeit is. Ezután egy csókot ad Yelanének, aki érezheti a "megerőszakolóján", hogy ivott, legalábbis a csókjának erősen boros mellékíze van. A csók befejezte után a nő felegyenesedik ültében és sebtiben megszabadul lenge ruhájától, ami a földön landol a halotton.*
//Seganku Raedaisu//
*A férfi úgy néz ki bedőll annak, hogy a lány akkor kelt, ahogy hallja áldozatának bájcsevejét, elmosojodik. Majd megszólal.*
-Ügyesen játszod meg magad, de ellentmodasz az emberi elmének. Ha most keltél volna riadt lennél, de te inkább kedves vagy. Kár, pedig el akartalak engedni, de így nem tűnik olyan jó ötletlnek. Pedig nem szeretem, ha meg van közben kötözve a párom.*Mitán ezt közölte, leveszi az ingét, majd ráül az ágyra, és gyengéden végigsimítja a tündér arcát. Keze gyengéd, ami azt sugallja, hogy a teste és a lelke nincs összhangban. Valahogy nem illik a hatalmas izomzathoz, és a kegyetlenséget tükröző archoz ez a kellemes simogatás. Nem csak a keze lágy, de az ajkai is, melyek egy puszi keretein belül megérintik a fogoly hasát a köldöke fölött. Ezt kévetően a szája fokozatosan elkezd fölfele haladni, egészen a kikötözött nyakáig, melyet egy lágy csókkal ingerel. Ezutén még egy simitás, majd nyelve gyengéden szétfeszíti áldozata ajkait, és egy émelyítő csók veszi kezdetét. Mindközben a karjai se restek, simogatják a lány testét elsősorban a kebleit, melyeken a bimbókat is megcsipkedi.*
//Yelane Kayme Bevorken//
*A nő egy pillanatra elmélázik a béklyókon, mielőtt megszólalna. Hangjából Yelane olyat hallhat ami előbb még nem volt, de most nagyon is feltűnő. A bulyaság járja át.*
-Mit adsz a szabadságért?*Itt egy pillanatnyi szünetet tart, majd folytatja.*-Inkább elmondom mit kérek. A bátyáim annyiszor erőszakoltak meg, hogy nemet váltottam, nem a férfiakat szeretem, azt hiszem érted mire célzok. Ha elengedlek akkor velem töltesz némi egy alkalmat?*Ha a lány nemleges választ ad akkor biccent majd gyengéden megfogja a mellét miközben azt mondja.*-Akkor nem engedlek el, és úgy élvezkedem.
*Ha a lány bele egyezik az alkuba akkor eloldozza a lábait, majd mindkét kezével lassan felcsúszik a combokon, onnan a mellekre ahol egy kicsit megáll, és simogatja őket, mindeközben lovaglóülésben elhelyezkedik a lány csípőjén, majd kezei fljebb haladnak és eloldozza a másik kezeit is. Ezután egy csókot ad Yelanének, aki érezheti a "megerőszakolóján", hogy ivott, legalábbis a csókjának erősen boros mellékíze van. A csók befejezte után a nő felegyenesedik ültében és sebtiben megszabadul lenge ruhájától, ami a földön landol a halotton.*
//Seganku Raedaisu//
*A férfi úgy néz ki bedőll annak, hogy a lány akkor kelt, ahogy hallja áldozatának bájcsevejét, elmosojodik. Majd megszólal.*
-Ügyesen játszod meg magad, de ellentmodasz az emberi elmének. Ha most keltél volna riadt lennél, de te inkább kedves vagy. Kár, pedig el akartalak engedni, de így nem tűnik olyan jó ötletlnek. Pedig nem szeretem, ha meg van közben kötözve a párom.*Mitán ezt közölte, leveszi az ingét, majd ráül az ágyra, és gyengéden végigsimítja a tündér arcát. Keze gyengéd, ami azt sugallja, hogy a teste és a lelke nincs összhangban. Valahogy nem illik a hatalmas izomzathoz, és a kegyetlenséget tükröző archoz ez a kellemes simogatás. Nem csak a keze lágy, de az ajkai is, melyek egy puszi keretein belül megérintik a fogoly hasát a köldöke fölött. Ezt kévetően a szája fokozatosan elkezd fölfele haladni, egészen a kikötözött nyakáig, melyet egy lágy csókkal ingerel. Ezutén még egy simitás, majd nyelve gyengéden szétfeszíti áldozata ajkait, és egy émelyítő csók veszi kezdetét. Mindközben a karjai se restek, simogatják a lány testét elsősorban a kebleit, melyeken a bimbókat is megcsipkedi.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-18 21:49:32
Üzenet elküldve: 2013-09-18 21:49:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A lenyugvó nap arannyal hinti be a tenger sötétkék vizét, mintha csak egy ragyogó szőnyeget terítene ki az érkező hajó elé.
A Tengeri Sellő királynői méltósággal halad a kikötő felé, ahol már egy kisebb tömeg várja.
Három vitorlája büszkén duzzad a szélben, és a tölgyfából faragott sellő orrdísz is mintha a szokásosnál jobban kihúzná magát - nem is véletlenül, hiszen a több mint fél esztendős utazás után végre hazatér, a déli szigeteken túl elterülő föld áruival megtöltve.
A hajó orrában lévő korlátnál egy őszes férfi áll - Vorten Mollock, a hajó kapitánya. Kék inget, fekete vászonnadrágot, és kopottas szürke kalapot visel, oldalán drágakövekkel kirakott markolatú kardja lóg. Bár látszik rajta, hogy koros, háta mégis egyenes, vállai pedig szélesek. Arcát szürke szakálla keretezi, közepén egy ívelt orral. Bár elsőre keménynek látszik, de aki jobban ismeri, tudja, hogy zord külseje arany szívet takar.
Mellette egy 25 esztendős férfi - megjelenése elegáns, már-már fennhéjazó. Lábán barna nadrág és csizma, fehér inge felett egy díszes mellény, rajta pedig egy fekete bőrkabát - mind új szerzemény a távoli földekről. Jobb oldalán tőr, balján egy régi kard.
A legfeltűnőbb mégsem az öltözködése, hanem a jobb szemét eltakaró kötés. Arca azonban ezzel, és rég nem borotvált szakállával együtt is vonzónak mondható. Van benne valami megnyerő és bizalomgerjesztő, amit egyesek sármnak, mások karizmának hívnak.
Ő Draedel Esven. Artheniorban született és azért jött el az útra, hogy felkutassa apját, akiről csak annyit tudott, hogy kisgyermekkorában elhajózott, és soha többé nem jött vissza.
Mindkét férfi a szemük előtt egyre jobban kirajzolódó város felé néz.*
-Vitorlákat bevonni!- *kiáltja el magát Vorten, mikor már kellő közelségbe értek a kikötőhöz. A vezényszóra öt-hat legény az árbocokhoz rohan, és elkezdik kioldani a köteleket. Draedel is elindul segíteni a többieknek, de a kapitány utánaszól.* -Maga ne!
-Ahogy parancsolja.- *hajtja meg a fejét a fiatalember, és visszalép az előbbi helyére.*
-Jaj, hagyja már ezt! Ez nem parancs volt, hanem kérés. Maga nem a legénységhez tartozik. Az istenek szerelmére, hiszen fizetett is az útért! Amúgy meg ha eddig nem mondtam volna, köszönettel tartozok magának, hogy segített megértetni minket az ottaniakkal. Komolyan mondom, remek kereskedő válhatna magából, jobb mint azok ott.- *fejével a kabinok felé bök.*
-Ez a legkevesebb, amit megtehettem. Ami meg az utazási díjamat illeti, úgy hiszem bőven meg fog térülni az elhozott árukból. Csak azt sajnálom, hogy az apámról nem tudtam meg semmit.
-Hát azt én is sajnálom. Ennyi fáradozás után megérdemelte volna, hogy találjon valami nyomot. De ne csüggedjen! Ejj, míg el nem felejtem... Látta már az új kardomat? - *azzal leakasztotta oldaláról a díszes fegyvert. Ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy jó minőségű acél, pengéje kissé vöröses árnyalatú, markolatában pedig három rubin pompázik.*
-Láttam. Kitűnő penge! Szerintem nagyon jó vásárt csinált vele, ez a kard hétszer többet ér...
-Igen, igen, igaza van. -*szól közbe a kapitány* -Csakhogy ezt nem magamnak vettem, hanem önnek. Szeretném ha lecserélné végre azt az oldalán lógó ócskavasat.
-Nekem? De, uram, én ezt nem fogadhatom el!
-De elfogadhatja, és el is fogadja! Megdolgozott érte. Ezt tekintse parancsnak!
-Nem tudom, hogy köszönjem meg...
-Elég a köszöngetésből! Mindjárt partot érünk, és még rengeteg dolgom van. Ne tartson hát föl!
*A vitorláshajó hamarosan lehorgonyzik a kikötőben, hősünk pedig újdonsült kardjával és csomagjával a tömegen átszelve elindul a Rumos Rókalyuk nevű fogadó felé.*
A Tengeri Sellő királynői méltósággal halad a kikötő felé, ahol már egy kisebb tömeg várja.
Három vitorlája büszkén duzzad a szélben, és a tölgyfából faragott sellő orrdísz is mintha a szokásosnál jobban kihúzná magát - nem is véletlenül, hiszen a több mint fél esztendős utazás után végre hazatér, a déli szigeteken túl elterülő föld áruival megtöltve.
A hajó orrában lévő korlátnál egy őszes férfi áll - Vorten Mollock, a hajó kapitánya. Kék inget, fekete vászonnadrágot, és kopottas szürke kalapot visel, oldalán drágakövekkel kirakott markolatú kardja lóg. Bár látszik rajta, hogy koros, háta mégis egyenes, vállai pedig szélesek. Arcát szürke szakálla keretezi, közepén egy ívelt orral. Bár elsőre keménynek látszik, de aki jobban ismeri, tudja, hogy zord külseje arany szívet takar.
Mellette egy 25 esztendős férfi - megjelenése elegáns, már-már fennhéjazó. Lábán barna nadrág és csizma, fehér inge felett egy díszes mellény, rajta pedig egy fekete bőrkabát - mind új szerzemény a távoli földekről. Jobb oldalán tőr, balján egy régi kard.
A legfeltűnőbb mégsem az öltözködése, hanem a jobb szemét eltakaró kötés. Arca azonban ezzel, és rég nem borotvált szakállával együtt is vonzónak mondható. Van benne valami megnyerő és bizalomgerjesztő, amit egyesek sármnak, mások karizmának hívnak.
Ő Draedel Esven. Artheniorban született és azért jött el az útra, hogy felkutassa apját, akiről csak annyit tudott, hogy kisgyermekkorában elhajózott, és soha többé nem jött vissza.
Mindkét férfi a szemük előtt egyre jobban kirajzolódó város felé néz.*
-Vitorlákat bevonni!- *kiáltja el magát Vorten, mikor már kellő közelségbe értek a kikötőhöz. A vezényszóra öt-hat legény az árbocokhoz rohan, és elkezdik kioldani a köteleket. Draedel is elindul segíteni a többieknek, de a kapitány utánaszól.* -Maga ne!
-Ahogy parancsolja.- *hajtja meg a fejét a fiatalember, és visszalép az előbbi helyére.*
-Jaj, hagyja már ezt! Ez nem parancs volt, hanem kérés. Maga nem a legénységhez tartozik. Az istenek szerelmére, hiszen fizetett is az útért! Amúgy meg ha eddig nem mondtam volna, köszönettel tartozok magának, hogy segített megértetni minket az ottaniakkal. Komolyan mondom, remek kereskedő válhatna magából, jobb mint azok ott.- *fejével a kabinok felé bök.*
-Ez a legkevesebb, amit megtehettem. Ami meg az utazási díjamat illeti, úgy hiszem bőven meg fog térülni az elhozott árukból. Csak azt sajnálom, hogy az apámról nem tudtam meg semmit.
-Hát azt én is sajnálom. Ennyi fáradozás után megérdemelte volna, hogy találjon valami nyomot. De ne csüggedjen! Ejj, míg el nem felejtem... Látta már az új kardomat? - *azzal leakasztotta oldaláról a díszes fegyvert. Ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy jó minőségű acél, pengéje kissé vöröses árnyalatú, markolatában pedig három rubin pompázik.*
-Láttam. Kitűnő penge! Szerintem nagyon jó vásárt csinált vele, ez a kard hétszer többet ér...
-Igen, igen, igaza van. -*szól közbe a kapitány* -Csakhogy ezt nem magamnak vettem, hanem önnek. Szeretném ha lecserélné végre azt az oldalán lógó ócskavasat.
-Nekem? De, uram, én ezt nem fogadhatom el!
-De elfogadhatja, és el is fogadja! Megdolgozott érte. Ezt tekintse parancsnak!
-Nem tudom, hogy köszönjem meg...
-Elég a köszöngetésből! Mindjárt partot érünk, és még rengeteg dolgom van. Ne tartson hát föl!
*A vitorláshajó hamarosan lehorgonyzik a kikötőben, hősünk pedig újdonsült kardjával és csomagjával a tömegen átszelve elindul a Rumos Rókalyuk nevű fogadó felé.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-18 16:42:25
Üzenet elküldve: 2013-09-18 16:42:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A gyilkos nem várat magára soká, bár ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a holt leborul a fogolyról. A nő nem tudja, hogy mit mondhatna. Csak csendben figyeli a betoppanót, ki mint szellem, szinte csak úgy tetszeleg az átlátszó ruhában. Rajta azonban legalább van ruha, még ha igencsak lenge is az öltözék. Ellenben a kikötözöttel, ki most sem tehet mást, mint tehetetlen várja, hogy mi fog történni. Úgy tűnik, a jövevénynek nem kis problémája volt a ’lovaggal’, mindemellett a félvér nem tudja nem észrevenni a hasonlóságokat, mi főként a szemben jelenik meg. Az elmebeteg, vagy csupán részeg, egyre csak közeledik. Yelane nem is érti, hogy mi folyik itt, minden esetre tűr. Hagyja, hogy arcáról letöröljék a vért, s örül is annak, hogy nem hagyják bőrére száradni a mocskot, melynek színe bár fenséges és eleganciát tükröz, nem az arcra tervezték, hacsak nem maszkot borít a vöröses árnyalat. Mily rég is volt már, hogy Yelane az álarcosbált ékesítette jelenlétével. Most is jobb szeretne olyan eseményen lenni, nem vitás, de be kell érnie azzal, ami van. Mikor mivoltát kérdezik, s felőle érdeklődnek, igencsak meglepődik. Ez aranybarna íriszeiben is tükröződik, nem csak arcának vonásaiban.*
- A nevem Yelane. Yelane Kayme Bevorken. Szívesen mesélek is magamról, de megtennéd előbb, hogy eloldozod a köteleket? Úgy mégiscsak kellemesebben tudnánk társalogni. Egyébként… Benned kit tisztelhetek? *intézi egyszerű kérését, kérdését az idegen felé.
Ha szabadulnak végtagjai, azon nyomban felül. Tekintete valami anyag után kezd kutatni, melyet ruhává alakíthat saját maga számára. Közben pedig csuklóját és bokáját dörzsöli, hogy némiképp mulassza sajgásukat. Ha talál valamiféle anyagot, akkor máris ruháját kezdi el tervezgetni gondolatban, miközben készen áll arra, hogy meséljen magáról, ha a lány még mindig úgy óhajtja. Ennyivel tartozik azért, mert végzett azzal a félnótással, ki nem szégyellte elrabolni személyét egy egyszerű hátbatámadással.*
- Szóval? Mit szeretnél, mit meséljek magamról? Kérdezz nyugodtan, ha tudok, válaszolok a kérdésre. *mondja halvány mosollyal ábrázatán.
Közben az ingatag nőszemélyt fürkészi. Az íriszek rémisztően ismerősek számára. „Lehet, hogy testvérek? Mi van, ha többen is vannak?”*
*A gyilkos nem várat magára soká, bár ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a holt leborul a fogolyról. A nő nem tudja, hogy mit mondhatna. Csak csendben figyeli a betoppanót, ki mint szellem, szinte csak úgy tetszeleg az átlátszó ruhában. Rajta azonban legalább van ruha, még ha igencsak lenge is az öltözék. Ellenben a kikötözöttel, ki most sem tehet mást, mint tehetetlen várja, hogy mi fog történni. Úgy tűnik, a jövevénynek nem kis problémája volt a ’lovaggal’, mindemellett a félvér nem tudja nem észrevenni a hasonlóságokat, mi főként a szemben jelenik meg. Az elmebeteg, vagy csupán részeg, egyre csak közeledik. Yelane nem is érti, hogy mi folyik itt, minden esetre tűr. Hagyja, hogy arcáról letöröljék a vért, s örül is annak, hogy nem hagyják bőrére száradni a mocskot, melynek színe bár fenséges és eleganciát tükröz, nem az arcra tervezték, hacsak nem maszkot borít a vöröses árnyalat. Mily rég is volt már, hogy Yelane az álarcosbált ékesítette jelenlétével. Most is jobb szeretne olyan eseményen lenni, nem vitás, de be kell érnie azzal, ami van. Mikor mivoltát kérdezik, s felőle érdeklődnek, igencsak meglepődik. Ez aranybarna íriszeiben is tükröződik, nem csak arcának vonásaiban.*
- A nevem Yelane. Yelane Kayme Bevorken. Szívesen mesélek is magamról, de megtennéd előbb, hogy eloldozod a köteleket? Úgy mégiscsak kellemesebben tudnánk társalogni. Egyébként… Benned kit tisztelhetek? *intézi egyszerű kérését, kérdését az idegen felé.
Ha szabadulnak végtagjai, azon nyomban felül. Tekintete valami anyag után kezd kutatni, melyet ruhává alakíthat saját maga számára. Közben pedig csuklóját és bokáját dörzsöli, hogy némiképp mulassza sajgásukat. Ha talál valamiféle anyagot, akkor máris ruháját kezdi el tervezgetni gondolatban, miközben készen áll arra, hogy meséljen magáról, ha a lány még mindig úgy óhajtja. Ennyivel tartozik azért, mert végzett azzal a félnótással, ki nem szégyellte elrabolni személyét egy egyszerű hátbatámadással.*
- Szóval? Mit szeretnél, mit meséljek magamról? Kérdezz nyugodtan, ha tudok, válaszolok a kérdésre. *mondja halvány mosollyal ábrázatán.
Közben az ingatag nőszemélyt fürkészi. Az íriszek rémisztően ismerősek számára. „Lehet, hogy testvérek? Mi van, ha többen is vannak?”*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:20:04
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:20:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekekkel vigyázni//
*Végül az ajtó kitárul és Ferdnichar nagy örömére az elf jön ki és nem rossz szándékkal. Mikor belépnek a szobába meglepődik, elfogja a nemesi irigység a berendezést látván. Igaz ő szerényebb életet szeretne élni, de akkor is irigykedve nézi a bútorokat. Két elf fogadja őket. Miközben az idősebb beszél türelmesen figyeli, arcán egy rezzenést se lehet látni. Egyrészt azért mert nem akarja elárulni érzelmeit, másrészt meg azért mert nem sokat ért a hallottakból. Mikor partnere ránéz, szemében észreveszi a kérdéseket, de sajnos ő sem tud rájuk választ ezért csak annyit tud tenni, hogy megpróbálja megnyugtatni, és szemével azt mondja ne aggódjon biztos minden kérdésükre választ kapnak.*
- Részvétem a veszteségek miatt. *mondja és közben kalapját levéve meghajol „vendéglátói” előtt. Nem akar még semmit sem mondani, amíg nem tud beszélni Weerával.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.17 20:22:09
*Végül az ajtó kitárul és Ferdnichar nagy örömére az elf jön ki és nem rossz szándékkal. Mikor belépnek a szobába meglepődik, elfogja a nemesi irigység a berendezést látván. Igaz ő szerényebb életet szeretne élni, de akkor is irigykedve nézi a bútorokat. Két elf fogadja őket. Miközben az idősebb beszél türelmesen figyeli, arcán egy rezzenést se lehet látni. Egyrészt azért mert nem akarja elárulni érzelmeit, másrészt meg azért mert nem sokat ért a hallottakból. Mikor partnere ránéz, szemében észreveszi a kérdéseket, de sajnos ő sem tud rájuk választ ezért csak annyit tud tenni, hogy megpróbálja megnyugtatni, és szemével azt mondja ne aggódjon biztos minden kérdésükre választ kapnak.*
- Részvétem a veszteségek miatt. *mondja és közben kalapját levéve meghajol „vendéglátói” előtt. Nem akar még semmit sem mondani, amíg nem tud beszélni Weerával.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.17 20:22:09
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-17 11:41:30
Üzenet elküldve: 2013-09-17 11:41:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Ing//
*Ásítást mímelve ébredezik, ameddig a kötelek engedik még nyújtózkodást is színlel és igyekszik elérni, hogy a csuklójába és a bokájába maró kötelek által okozott fájdalom ne látszódjék meg az arcán. Rámosolyog az idegenre, és úgy tesz, mintha a szavakat csak most kezdené megérteni, amik ébredezés közben, félálomban eljutottak a tudatáshoz.*
~Csodás. Legalább meglátogathatta volna a borbélyát mielőtt kipróbálja a kuncsaftjait.~
-Oh!
*Színlel meglepődést.*
-Azt hittem, hogy az a csodálatos szépségű lovag fog visszajönni, de ez a nap egyre csak jobb lesz.
*Belenéz az idegen szemeibe, és továbbra is tartja a mosolyt. Nem sokkal nehezebb, mint a kuncsaftokra mosolyogni, akik az értéktelen árut próbálják rásózni, vagy a báli vendégekre, akiket szívélyesen kell üdvözölni és bájcsevegni velük. Most még az is segít neki, hogy itt talán az élete a tét, az életéért színészkedik. Elpirulni nem esik nehezére, így ki is használja.*
-Köszönöm a dicséretét, örülök, hogy szépnek találja a színeimet, de meg kell hogy jegyezzem, hogy az Ön szemei is csodálatosak, talán még elbűvölőbbek mint a lovagé.
*Jelenti ki negédes hangon, és úgy tesz, mintha elmélázna ezen a kérdésen, közben lehunyja a szemeit, mintha élvezné az érintést. Legalább addig se kell látnia leendő partnerét.*
-És még a nőkhöz is jobban ért, hiszen levette a kesztyűjét. Nem is gondolná a tündér lánya, hogy egy ilyen izmos és erős és bizonyára bátor idegen ilyen figyelmes és gyengéd is lehet.
~Persze. Olyan bátor, hogy egy kis tündérrel is csak kikötözve mer kezdeni. Nem kéne túl sokat beszélni, csak éppen annyit, amivel hizlalhatom az önbecsülését egy picit, így talán egy ideig elég is a dicséretekből, ideje teljesíteni amit kért. Eromin elmondhatta a nevemet neki, bár nem hiszem, hogy nagyon érdekelné őket, de nem lenne jó, ha már az elején hazugságon kapna.*
-A nevem Seganku, de hívjon csak nyugodtan Seganak, vagy ahogy önnek tetszik. Önt miként szólíthatom?
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.17 11:42:51
*Ásítást mímelve ébredezik, ameddig a kötelek engedik még nyújtózkodást is színlel és igyekszik elérni, hogy a csuklójába és a bokájába maró kötelek által okozott fájdalom ne látszódjék meg az arcán. Rámosolyog az idegenre, és úgy tesz, mintha a szavakat csak most kezdené megérteni, amik ébredezés közben, félálomban eljutottak a tudatáshoz.*
~Csodás. Legalább meglátogathatta volna a borbélyát mielőtt kipróbálja a kuncsaftjait.~
-Oh!
*Színlel meglepődést.*
-Azt hittem, hogy az a csodálatos szépségű lovag fog visszajönni, de ez a nap egyre csak jobb lesz.
*Belenéz az idegen szemeibe, és továbbra is tartja a mosolyt. Nem sokkal nehezebb, mint a kuncsaftokra mosolyogni, akik az értéktelen árut próbálják rásózni, vagy a báli vendégekre, akiket szívélyesen kell üdvözölni és bájcsevegni velük. Most még az is segít neki, hogy itt talán az élete a tét, az életéért színészkedik. Elpirulni nem esik nehezére, így ki is használja.*
-Köszönöm a dicséretét, örülök, hogy szépnek találja a színeimet, de meg kell hogy jegyezzem, hogy az Ön szemei is csodálatosak, talán még elbűvölőbbek mint a lovagé.
*Jelenti ki negédes hangon, és úgy tesz, mintha elmélázna ezen a kérdésen, közben lehunyja a szemeit, mintha élvezné az érintést. Legalább addig se kell látnia leendő partnerét.*
-És még a nőkhöz is jobban ért, hiszen levette a kesztyűjét. Nem is gondolná a tündér lánya, hogy egy ilyen izmos és erős és bizonyára bátor idegen ilyen figyelmes és gyengéd is lehet.
~Persze. Olyan bátor, hogy egy kis tündérrel is csak kikötözve mer kezdeni. Nem kéne túl sokat beszélni, csak éppen annyit, amivel hizlalhatom az önbecsülését egy picit, így talán egy ideig elég is a dicséretekből, ideje teljesíteni amit kért. Eromin elmondhatta a nevemet neki, bár nem hiszem, hogy nagyon érdekelné őket, de nem lenne jó, ha már az elején hazugságon kapna.*
-A nevem Seganku, de hívjon csak nyugodtan Seganak, vagy ahogy önnek tetszik. Önt miként szólíthatom?
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.17 11:42:51
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-16 15:31:40
Üzenet elküldve: 2013-09-16 15:31:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Yelane Kayme Bevorken//
*Nem sokáig marad titokban a gyilkos kiléte, mivel a holtest oldalra csúszik, majd leesik a földre. Az ajtóban egy nő áll kezében nyílpuskával. Barna haján átszűrődik a fény. Testét lenge ruha takarja, mely hófehér, és olyan vékony, hogy a fáklya lángjaiban áttetszőnek tűnik, ezzel egy kísérteties látványt nyújtva. Eme pillanatnyi felállás megtörik, amikor az ajtóban álló nőszemély megindul a hulla irányába. Ahogy halad léptei halk zajt csapnak csak, ami érdekes, mert közben úgy támolyog, mintha részeg lenne. Amikor eléri a hullát megszólal. Hangja lágy, de rekedtséget hallani ki belőle.*
-Meghaltál te szemét? Megszabadultam végre tőled?*Hangjából érezni, hogy nem teljesen tiszta, csak az a kérdés, hogy elmebeteg, vagy valamilyen szer hatása alatt áll. Egy ideig a holtestre mered, majd elfordítja a fejét, és ránéz a lányra aki az ágyon fekszik. Eddig nem foglalkozott azzal, hogy kit erőszakol meg az áldozata, de most kék szemei végigmérik a véres arcot. Íriszei félelmetesen hasonlítanak a lovagéra, legalább is a félhomályban úgy tűnik. Nem sokáig időzik a tekintete a lány arcán, kezébe veszi a férfi ingét, majd letörli a vért. Ezután ismét megszólal.*
-Te ki vagy? Még nem vagdostak össze, biztos új vagy. Mesélsz magadról?
//Seganku Raedaisu//
*A nyikorgás után egy darabig csend van, csak halk neszeket hallani abból az irányból ahonnan a kiabálás is hallatszott. Majd ismét nyikorgás és mintha valaki egy nehéz acélveretes csizmában közeledne. Ez a valaki megáll az ajtó előtt, majd nyikorgás, és a valaki bejön. A hangokból ítélve odasétál egész mellé, majd valami hideg fémtárgy ér az arcához. Ha ekkor kinyitja a szemét és nem tetteti továbbra is magát ájultnak akkor egy fekete szakállas fekete hajú férfit lát aki fölé tornyosul. A férfi inge alatt látni, hogy hatalmas izomzattal rendelkezik. A hideg amit érez az a férfi kesztyűjén az acélveretek. Miután az izomkolosszus mélyen belenézett sötétkék szemeivel a lány íriszeibe megszólal.*
-Eromin mindig is tudta, mivel kedveskedhet nekem.*Ekkor leveszi a kesztyűjét és végigsimítja a lány testét, nem kerülve az indiszkrét érintéseket sem. Eme mozdulat egész a köldökéig tart a lánynak amikor is a férfi egész közel hajol megszólal.*
-Hogy hívnak szépségem?
*Ha a lány nem nyitja ki a szemét, akkor a hideg érintés megszűnik, és hallja a férfi hangját.*
-Szép, nagyon szép. Eromin nagyon ügyesen talál lányokat. Tudja, hogy a kék a kedvenc színem és hoz nekem egy ilyen elbűvölő teremtést.*Ezután a lány érezheti, hogy a férfi végigsimítja a haját, majd kezével gyengéden megpaskolja az arcát, hátha magához tér.*
//Yelane Kayme Bevorken//
*Nem sokáig marad titokban a gyilkos kiléte, mivel a holtest oldalra csúszik, majd leesik a földre. Az ajtóban egy nő áll kezében nyílpuskával. Barna haján átszűrődik a fény. Testét lenge ruha takarja, mely hófehér, és olyan vékony, hogy a fáklya lángjaiban áttetszőnek tűnik, ezzel egy kísérteties látványt nyújtva. Eme pillanatnyi felállás megtörik, amikor az ajtóban álló nőszemély megindul a hulla irányába. Ahogy halad léptei halk zajt csapnak csak, ami érdekes, mert közben úgy támolyog, mintha részeg lenne. Amikor eléri a hullát megszólal. Hangja lágy, de rekedtséget hallani ki belőle.*
-Meghaltál te szemét? Megszabadultam végre tőled?*Hangjából érezni, hogy nem teljesen tiszta, csak az a kérdés, hogy elmebeteg, vagy valamilyen szer hatása alatt áll. Egy ideig a holtestre mered, majd elfordítja a fejét, és ránéz a lányra aki az ágyon fekszik. Eddig nem foglalkozott azzal, hogy kit erőszakol meg az áldozata, de most kék szemei végigmérik a véres arcot. Íriszei félelmetesen hasonlítanak a lovagéra, legalább is a félhomályban úgy tűnik. Nem sokáig időzik a tekintete a lány arcán, kezébe veszi a férfi ingét, majd letörli a vért. Ezután ismét megszólal.*
-Te ki vagy? Még nem vagdostak össze, biztos új vagy. Mesélsz magadról?
//Seganku Raedaisu//
*A nyikorgás után egy darabig csend van, csak halk neszeket hallani abból az irányból ahonnan a kiabálás is hallatszott. Majd ismét nyikorgás és mintha valaki egy nehéz acélveretes csizmában közeledne. Ez a valaki megáll az ajtó előtt, majd nyikorgás, és a valaki bejön. A hangokból ítélve odasétál egész mellé, majd valami hideg fémtárgy ér az arcához. Ha ekkor kinyitja a szemét és nem tetteti továbbra is magát ájultnak akkor egy fekete szakállas fekete hajú férfit lát aki fölé tornyosul. A férfi inge alatt látni, hogy hatalmas izomzattal rendelkezik. A hideg amit érez az a férfi kesztyűjén az acélveretek. Miután az izomkolosszus mélyen belenézett sötétkék szemeivel a lány íriszeibe megszólal.*
-Eromin mindig is tudta, mivel kedveskedhet nekem.*Ekkor leveszi a kesztyűjét és végigsimítja a lány testét, nem kerülve az indiszkrét érintéseket sem. Eme mozdulat egész a köldökéig tart a lánynak amikor is a férfi egész közel hajol megszólal.*
-Hogy hívnak szépségem?
*Ha a lány nem nyitja ki a szemét, akkor a hideg érintés megszűnik, és hallja a férfi hangját.*
-Szép, nagyon szép. Eromin nagyon ügyesen talál lányokat. Tudja, hogy a kék a kedvenc színem és hoz nekem egy ilyen elbűvölő teremtést.*Ezután a lány érezheti, hogy a férfi végigsimítja a haját, majd kezével gyengéden megpaskolja az arcát, hátha magához tér.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-15 21:35:06
Üzenet elküldve: 2013-09-15 21:35:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Álmok sötét kavalkádja ragadja magával. Nem érez sem fájdalmat, sem örömet, csupán a békét, mi a sötétséggel párosul. Elméje hamar egy kellemes bál estéjén találja magát. Rajta vörös öltözet, arannyal ékesítve, mi szinte már védjegyévé vált. Legalábbis e két szín, melyeket tetszése szerint kombinál. Olykor egyiket lecseréli, de nem hosszú időre. Máskor a másikat, s ez így váltakozik, ahogy csak kedve tartja. Az egyhangúság nemigen jellemző rá. Mindig talál olyat, mi még nem volt. Általában saját keze munkáját dicsérik a ruhaköltemények. Más varrónőre nem bízná az értékes kelmék forgatását. Így több idejét veszi el, de számára öröm, ha ilyesmivel foglalatoskodhat. Mások hímezni tanulnak meg, ő meg a varrást is elsajátította mellé, nem mellesleg mesterien műveli a tevékenységet. Ez is egyik kis kiruccanásának köszönhető. Ha nem lett volna ott az a varrónő, esze ágában sem lett volna munkába állni, hogy kipróbáljon ilyesmit dolgossághoz nem szokott ujjaival. A munka így sem látszik bőrén. Arra gondosan ügyel, bár nem is sérti fel oly sokszor, hogy nyoma maradjon. Mikor a lány magához tér, a sötét szobában találja magát. Lábai ismét kikötözve, mi csak további fájdalmakat okoz neki, hála a durva kötélnek. „Legalább arra figyeltek volna…” jut eszébe a gondolat. Szemeinek nem kell sok idő, hogy megszokják a nemigen létező fényviszonyokat. Füleinek azonban időbe telik kiszűrni, hogy mi is folyhat az ajtó mögött, mi elzárja a külvilágtól, vagyis annak egy részétől. A ’lovag’ hangját hallja, majd lépteket, melyek távolodást jeleznek. Ezt követően hamar látogatót is kap, ki elég kellemetlen dolgot juttat a félvér eszébe. Tekintetét máris kezére szegezi, hol most egy kötés van. Kisujját igyekszik mozdítani, hogy tudja, helyén van még, de csak fájdalmat érez és elönti a bizonytalanság. Közben fogva tartója folyamatosan beszél. A szavak ugyan eljutnak a lány tudatáig, de nem igen törődik velük. Ajkaira egyfajta mosolyt varázsol, az álca kedvéért, úgy figyeli a lassan már meztelenül előtte álló személyt. Hamarosan meg is érzi sajátján a másik csupasz bőrét.*
- Megint a kikötözöttel mersz csak kezdeni? *kérdi játékos hangon.
A kioldozásban már nem reménykedik. Ennek ellenére kezdi azt érezni, hogy mivel nem tehet semmit, talán élvezhetné is a történteket. A csókot szinte már várja, hogy fogadhassa, s viszonozhassa, de a férfiúi arc közeledtével valami más közeledtét is érzékeli. Nyílvessző suhanásának hangja csendül fel füleiben, ideje pedig már csak arra van, hogy fejét félre húzza kissé, mikor a vessző feje mellett ér ágyat. Arcára így is temérdek kelletlen dolog kerül, melynek a most már csak holt ’úriember’ a tulaja. „Hogy az a… Még jó, hogy nem volt rajtam ruha, égethetném megint. Bár az előzőt még nem kellett volna.” Ajkai közül sóhaj szökik ki. Valamennyire megkönnyebbült, bár a kétely még benne motoszkál, hisz’ nem tudja, ki az, ki feloldozta a ’lovag’ átka alól. Könnyen lehet, hogy sokkal rosszabb helyzetbe taszíttatott, miközben nem tud mást tenni, mint tekintetével kutatni a nyíl szabadon eresztőjét.*
- Ki van itt?
*Álmok sötét kavalkádja ragadja magával. Nem érez sem fájdalmat, sem örömet, csupán a békét, mi a sötétséggel párosul. Elméje hamar egy kellemes bál estéjén találja magát. Rajta vörös öltözet, arannyal ékesítve, mi szinte már védjegyévé vált. Legalábbis e két szín, melyeket tetszése szerint kombinál. Olykor egyiket lecseréli, de nem hosszú időre. Máskor a másikat, s ez így váltakozik, ahogy csak kedve tartja. Az egyhangúság nemigen jellemző rá. Mindig talál olyat, mi még nem volt. Általában saját keze munkáját dicsérik a ruhaköltemények. Más varrónőre nem bízná az értékes kelmék forgatását. Így több idejét veszi el, de számára öröm, ha ilyesmivel foglalatoskodhat. Mások hímezni tanulnak meg, ő meg a varrást is elsajátította mellé, nem mellesleg mesterien műveli a tevékenységet. Ez is egyik kis kiruccanásának köszönhető. Ha nem lett volna ott az a varrónő, esze ágában sem lett volna munkába állni, hogy kipróbáljon ilyesmit dolgossághoz nem szokott ujjaival. A munka így sem látszik bőrén. Arra gondosan ügyel, bár nem is sérti fel oly sokszor, hogy nyoma maradjon. Mikor a lány magához tér, a sötét szobában találja magát. Lábai ismét kikötözve, mi csak további fájdalmakat okoz neki, hála a durva kötélnek. „Legalább arra figyeltek volna…” jut eszébe a gondolat. Szemeinek nem kell sok idő, hogy megszokják a nemigen létező fényviszonyokat. Füleinek azonban időbe telik kiszűrni, hogy mi is folyhat az ajtó mögött, mi elzárja a külvilágtól, vagyis annak egy részétől. A ’lovag’ hangját hallja, majd lépteket, melyek távolodást jeleznek. Ezt követően hamar látogatót is kap, ki elég kellemetlen dolgot juttat a félvér eszébe. Tekintetét máris kezére szegezi, hol most egy kötés van. Kisujját igyekszik mozdítani, hogy tudja, helyén van még, de csak fájdalmat érez és elönti a bizonytalanság. Közben fogva tartója folyamatosan beszél. A szavak ugyan eljutnak a lány tudatáig, de nem igen törődik velük. Ajkaira egyfajta mosolyt varázsol, az álca kedvéért, úgy figyeli a lassan már meztelenül előtte álló személyt. Hamarosan meg is érzi sajátján a másik csupasz bőrét.*
- Megint a kikötözöttel mersz csak kezdeni? *kérdi játékos hangon.
A kioldozásban már nem reménykedik. Ennek ellenére kezdi azt érezni, hogy mivel nem tehet semmit, talán élvezhetné is a történteket. A csókot szinte már várja, hogy fogadhassa, s viszonozhassa, de a férfiúi arc közeledtével valami más közeledtét is érzékeli. Nyílvessző suhanásának hangja csendül fel füleiben, ideje pedig már csak arra van, hogy fejét félre húzza kissé, mikor a vessző feje mellett ér ágyat. Arcára így is temérdek kelletlen dolog kerül, melynek a most már csak holt ’úriember’ a tulaja. „Hogy az a… Még jó, hogy nem volt rajtam ruha, égethetném megint. Bár az előzőt még nem kellett volna.” Ajkai közül sóhaj szökik ki. Valamennyire megkönnyebbült, bár a kétely még benne motoszkál, hisz’ nem tudja, ki az, ki feloldozta a ’lovag’ átka alól. Könnyen lehet, hogy sokkal rosszabb helyzetbe taszíttatott, miközben nem tud mást tenni, mint tekintetével kutatni a nyíl szabadon eresztőjét.*
- Ki van itt?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275