//BlackJack//
*Láss csodát, tényleg egy folyosóra ér. Lehet, hogy ez csupán szerencse, de az is lehet, hogy éppen eleget lófrált már gazdagabb épületekben ahhoz, hogy sejtse, mi mögött mi rejtőzhet. Akármi is játszott közre, egy dolog biztos. Szabadságát egyre közelebb érzi, főleg akkor, mikor meglát egy ablakot is. Tudja jól, hogy már a földszinten van. Azt is, hogy az épületet fal veszi körül, így bár rosszul érinti annak látványa, mégsem lepődik meg emiatt. Az viszont, hogy őrök is vannak, sokkal inkább. Amint megpillantja az első alakot, máris a falhoz simul, kicsit távolabb az ablak szélétől, hogy még csak véletlen se láthassák meg. Furcsállja ezt az egészet. Nem elég, hogy itt lakik egy rakás elmebeteg, kik nőket kaszabolnak, meg jobb napokon egymást gyilkolják, még őreik is vannak. Ha azok a kinti fickók tudják, hogy kiket védelmeznek, akkor nagy bajba is kerülhet. Elméjében azonban más is megfordul. Mi van akkor, ha ezek az emberek semmiről nem tudnak? Elvégre őt magát is átvágta az az alak, mi van, ha mások előtt is megjátsszák magukat? Akkor még az is lehet, hogy segítenének neki a kijutásban.
Akárhogy is, a kockázat túlontúl nagy, a lány pedig nem akar kockáztatni. A házról már tudnak mások is. Yelane lehúzza arcáról a vérfoltos kötözőanyagot, mit sérült kezéről vett le még a tűz közelében, hogy ne okozzon nagyobb problémát a füst, majd gondolkozóba esik. A főbejárat körül ott lehetnek most az őrök, arra tehát nem kellene kimennie. Az ablak viszont túlontúl hangos is lehet, már ha sikerül kitörnie, ez utóbbi viszont mégiscsak csábítóbbnak tűnik. A takarót meg is igazítja magán, hogy még csak véletlen se essen le intézkedései közben. Ezt követően az egyik székhez lép, hogy megpróbálja felemelni azt.*
- Kérlek, ne legyél rögzítve! *mormog közben magában.
Ha nincs rögzítve a szék, akkor fel is emeli, majd az ablakhoz dobja, remélve, hogy az nem túl nagy hanggal, de majd kitörik. Persze a csendességében nem bízik annyira. Sokkal inkább abban, hogy a katonák már elég messze vannak, és abban, hogy ha annyira nincsenek is távol, sokkal jobban leköti majd őket a tűz, meg az egymással való kiabálás, meg uruknak keresése, mint holmi csörömpölés. Az ablak bezúzása közben magában imádkozik is azért, hogy megússza a dolgokat.
Ha viszont a széket nem tudja elmozdítani, nincs más megoldás, marad a vázákkal körülvett ajtó. Saját magában nem akar még jobban kárt tenni, megkísérelve azt, hogy kezeivel törje ki az ablakot. Így sem tudja, hogy hogy fogja rendbe hozni annak az őrült némbernek a tettét, mit keze bánt.*