Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:35:44
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:35:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
*Állja a másik pillantását. Magabiztosság és játékosság van azokban a zöldekben. A nagy pofájáról és hogy ha akar valamit, azt eléri mindig híres volt. Méghozzá egy orvoshoz mindenhonnan érkeznek. Egyáltalán nem meglepő, hogy hall ezt-azt. Azon, hogy a másik tartozik néhány fickónak a Vihar Fiai közül elgondolkozik.*
-Lehet, hogy szívesen hallanának néhány hasznos érdekességet? Vajon mi érdekelheti őket?
*Teszi fel a nem kimondottan költői kérdést. Neki vannak vagy válaszai vagy csatornái ahonnan megtudhatja amire kell. A fejében már össze is szedett pár dolgot, ami jó lehet folytatásnak. De nem csak ő az, aki dobálja a félszeműnek a csalikat hátha ráharap, a másik is játszadozik vele. Úgy néz ki mint, aki tud valamit. Két zsivány tárgyal egymással.*
-Egy nagyobb méretű pipára gondoltam. Szép kialakítással, ami illik hozzám.
*Habár valójában kilógna az arisztokraták körül, de itt a kikötőben és saját véleménye szerint bárhol máshol is, a nyakában lógó láncok és az ujjain lévő gyűrűk, meg az ápolt megjelenés kimondottan urasnak számít. Bár fér még, majd rá pár ékszer. Például az a leendő pipa is szolgálhatja, azt a célt.*
*Állja a másik pillantását. Magabiztosság és játékosság van azokban a zöldekben. A nagy pofájáról és hogy ha akar valamit, azt eléri mindig híres volt. Méghozzá egy orvoshoz mindenhonnan érkeznek. Egyáltalán nem meglepő, hogy hall ezt-azt. Azon, hogy a másik tartozik néhány fickónak a Vihar Fiai közül elgondolkozik.*
-Lehet, hogy szívesen hallanának néhány hasznos érdekességet? Vajon mi érdekelheti őket?
*Teszi fel a nem kimondottan költői kérdést. Neki vannak vagy válaszai vagy csatornái ahonnan megtudhatja amire kell. A fejében már össze is szedett pár dolgot, ami jó lehet folytatásnak. De nem csak ő az, aki dobálja a félszeműnek a csalikat hátha ráharap, a másik is játszadozik vele. Úgy néz ki mint, aki tud valamit. Két zsivány tárgyal egymással.*
-Egy nagyobb méretű pipára gondoltam. Szép kialakítással, ami illik hozzám.
*Habár valójában kilógna az arisztokraták körül, de itt a kikötőben és saját véleménye szerint bárhol máshol is, a nyakában lógó láncok és az ujjain lévő gyűrűk, meg az ápolt megjelenés kimondottan urasnak számít. Bár fér még, majd rá pár ékszer. Például az a leendő pipa is szolgálhatja, azt a célt.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:07:42
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:07:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
-Infókat. *Kicsit feljebb pöcköli kalapját, úgy sandít az elfre. Közben a hajón mellettük s felettük hallhatóan súlyos tárgyakat mozdítanak.*
-A Kikötőben az is nagy kincs. *Morfondírozik el.*
-Tudod, tartozom néhány fontos fickónak a Vihar Fiai közül. *Nem rukkol elő rögtön saját mondandójával, kivár.*
-Rejtett penge. Illene hozzád. Aztán mibe rejtenéd azt a pengét? Részleteket, részleteket! *Kezének körkörös mozdulatával kíséri szavait, miközben elvigyorodik. Láthatóan és hallhatóan ő már tudja az árat, ugyanakkor kivár, vajon mire van szüksége pontosan az elfnek.*
-Infókat. *Kicsit feljebb pöcköli kalapját, úgy sandít az elfre. Közben a hajón mellettük s felettük hallhatóan súlyos tárgyakat mozdítanak.*
-A Kikötőben az is nagy kincs. *Morfondírozik el.*
-Tudod, tartozom néhány fontos fickónak a Vihar Fiai közül. *Nem rukkol elő rögtön saját mondandójával, kivár.*
-Rejtett penge. Illene hozzád. Aztán mibe rejtenéd azt a pengét? Részleteket, részleteket! *Kezének körkörös mozdulatával kíséri szavait, miközben elvigyorodik. Láthatóan és hallhatóan ő már tudja az árat, ugyanakkor kivár, vajon mire van szüksége pontosan az elfnek.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-22 01:46:58
Üzenet elküldve: 2024-04-22 01:46:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Farokméregetéssel kevert fenyegetés. Ez errefelé a módi. De Int tudja ezt jól és jót vigyorog a "tréfán".*
-Helyes, helyes. Puhapöccök nem is valók a tengerre.
*Írja alá a dolgot. A hátsó szándéktól fűtött ajánlata el lesz utasítva, de a másik mesélni kezd. Int kisebb füstpamacsokat fújdogálva figyelmesen hallgatja a kapitányt. Az agya közben jár. Aki, elé lehetőség kerül, azt illik megragadni és a félszemű egyértelműen akar valamit. Ha jól válogatja meg a szavait akkor nem is rosszul jön majd ebből ki. Eddig nagy volt a hangja, de most hallgat és csak időnként bólint az elhangzottakra. A másik zavarosban halászva biztos dolgokra megy és jelenleg csempészáruval járkál. Lehet ez jó is lesz a dokinak. Tekintetével követi a ládával szaladó matróz útját, majd újra a kapitány felé villan a kíváncsi tekintete. Annak szavaira az ő képén is egy barátságos vigyor jelenik meg.*
-Főként infókban utazom jelenleg, de mélyen beleástam magam az alkímiába is. Szeretek sok lábon állni. Most nem úgy készültem, de a jövőben beszélhetünk arról is ha kell valami szer. Az áruról viszont hallanék. Főként rejtett penge érdekelne. Ebben a baszott városban nem lehet beszerezni hiába lógatták fel a kékvérűeket.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Farokméregetéssel kevert fenyegetés. Ez errefelé a módi. De Int tudja ezt jól és jót vigyorog a "tréfán".*
-Helyes, helyes. Puhapöccök nem is valók a tengerre.
*Írja alá a dolgot. A hátsó szándéktól fűtött ajánlata el lesz utasítva, de a másik mesélni kezd. Int kisebb füstpamacsokat fújdogálva figyelmesen hallgatja a kapitányt. Az agya közben jár. Aki, elé lehetőség kerül, azt illik megragadni és a félszemű egyértelműen akar valamit. Ha jól válogatja meg a szavait akkor nem is rosszul jön majd ebből ki. Eddig nagy volt a hangja, de most hallgat és csak időnként bólint az elhangzottakra. A másik zavarosban halászva biztos dolgokra megy és jelenleg csempészáruval járkál. Lehet ez jó is lesz a dokinak. Tekintetével követi a ládával szaladó matróz útját, majd újra a kapitány felé villan a kíváncsi tekintete. Annak szavaira az ő képén is egy barátságos vigyor jelenik meg.*
-Főként infókban utazom jelenleg, de mélyen beleástam magam az alkímiába is. Szeretek sok lábon állni. Most nem úgy készültem, de a jövőben beszélhetünk arról is ha kell valami szer. Az áruról viszont hallanék. Főként rejtett penge érdekelne. Ebben a baszott városban nem lehet beszerezni hiába lógatták fel a kékvérűeket.
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-22 00:09:48
Üzenet elküldve: 2024-04-22 00:09:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
-Ehh. *Pattnatt vállat ránt a kérdésre, majd kisujját bőszen csavargatva vakarja meg jobb fülét belülről.*
-Akadnak jók. Csak vigyázni kell, mikor állítják bele a hátadba a kést. HE?! *Vigyorogva pillant a dobozokon ülő hallgatóságra, mire azok megfutják a kötelező kört, már ami a röhögést illeti.*
-Ja, az jó lenne. *Egy pillanatra kiveszi ajkai közül a pipát, hogy megforgassa kezei között.*
-De mindjár' kifutunk. Nyugat felé megyünk. Nomád kereskedőknek viszünk ezt azt... Olyan dolgokat, amik jobb, ha nincsenek szem előtt, ha érted. De pont ezér' vagyunk mink a legjobbak ebbe, már a csempészésbe. Az összes isten rúgjon seggbe, ha tévedek, de a Kardhal még a Fekete Gálya orra előtt is elosonna, ha el kellene! Jóba vagyunk mink ezekkel is... *Biccent a nem túl távol horgonyzó Bolyongó Szuka felé. Természetesen a Vihar Fiait érti ez alatt.*
-De megmondtam nekik is, jobb, ha nem tűzünk semmit a zászlónkra. Mink mindenkinek dolgozunk, persze jó pénzért, tudod, hogy megy ez... MONDTAM, HOGY MINDJÁRT KIFUTUNK, MI A BÜDÖS... VIDD FEL A LÁDÁT! *Jókorát rúg a legközelebb ülőbe, mire az ládástul pattan fel, hogy a hajó felé vegye az irányt.*
-Seftes Sfetts, Seftes Sfetts... *A horizont felé hunyorog.*
-Hogyne, hogyne! Évek óta nem láttam. De három árbóc legyen a kalapom helyén, ha tudom, ki most ott a... Na de figyelj... Tudod, sok szart viszünk mi ide is meg oda is, kerülgetünk, akit lehet az Arany Zátonytól Wegtorenig... Miről is beszéltünk? Ja igen. Szóval mindjárt kifutunk. Van netán eladnivalód? Vagy vennél valamit? *Barátságosan vigyorog az elfre, miközben kiveszi a szájából a pipát egy pillanatra, de csak hogy joviálisan kiköpjön.*
-Ehh. *Pattnatt vállat ránt a kérdésre, majd kisujját bőszen csavargatva vakarja meg jobb fülét belülről.*
-Akadnak jók. Csak vigyázni kell, mikor állítják bele a hátadba a kést. HE?! *Vigyorogva pillant a dobozokon ülő hallgatóságra, mire azok megfutják a kötelező kört, már ami a röhögést illeti.*
-Ja, az jó lenne. *Egy pillanatra kiveszi ajkai közül a pipát, hogy megforgassa kezei között.*
-De mindjár' kifutunk. Nyugat felé megyünk. Nomád kereskedőknek viszünk ezt azt... Olyan dolgokat, amik jobb, ha nincsenek szem előtt, ha érted. De pont ezér' vagyunk mink a legjobbak ebbe, már a csempészésbe. Az összes isten rúgjon seggbe, ha tévedek, de a Kardhal még a Fekete Gálya orra előtt is elosonna, ha el kellene! Jóba vagyunk mink ezekkel is... *Biccent a nem túl távol horgonyzó Bolyongó Szuka felé. Természetesen a Vihar Fiait érti ez alatt.*
-De megmondtam nekik is, jobb, ha nem tűzünk semmit a zászlónkra. Mink mindenkinek dolgozunk, persze jó pénzért, tudod, hogy megy ez... MONDTAM, HOGY MINDJÁRT KIFUTUNK, MI A BÜDÖS... VIDD FEL A LÁDÁT! *Jókorát rúg a legközelebb ülőbe, mire az ládástul pattan fel, hogy a hajó felé vegye az irányt.*
-Seftes Sfetts, Seftes Sfetts... *A horizont felé hunyorog.*
-Hogyne, hogyne! Évek óta nem láttam. De három árbóc legyen a kalapom helyén, ha tudom, ki most ott a... Na de figyelj... Tudod, sok szart viszünk mi ide is meg oda is, kerülgetünk, akit lehet az Arany Zátonytól Wegtorenig... Miről is beszéltünk? Ja igen. Szóval mindjárt kifutunk. Van netán eladnivalód? Vagy vennél valamit? *Barátságosan vigyorog az elfre, miközben kiveszi a szájából a pipát egy pillanatra, de csak hogy joviálisan kiköpjön.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-21 23:17:20
Üzenet elküldve: 2024-04-21 23:17:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
*Ritkán repül az ember szájába a sült galamb főleg itt a kikötőben. Nem is meglepő a döbbent csend. Az elf széles vigyorral, látszólag gondtalanul közeledik, de ez nem jelenti, azt hogy ne ismerné a helyi viszonyokat. Valójában figyeli a reakciókat, hogy időben észrevegye ha valaki fegyverért nyúlna vagy ha rosszul számol és a félszeműt múltkor megszívatta az meg jó alkalomnak találná ezt a revansra. Végül az felismeri és úgy néz ki meglepetten, de nem rossz érzésekkel fogadja őt. A doki jót vigyorog a szavakra. Végül a név is elhangzik.*
~Pattnatt bazdmeg! Tényleg! Neki nem léptem a tyúkszemére asszem.~
-Azok voltak a szép idők. Úri társaságban bassza meg!
*Röhög és közben figyeli a többiek reakcióit és a félszeműt is. Mikor annak keze eltűnik az egyik zsebében akkor fejben bármire felkészül, de csak egy pipa kerül elő. Telik dohányra. Ezek szerint nem megy rosszul. Főleg mert tüzet is valami arany vacakkal gyújt a másik. Mindkettejüknek felvitték a dolgát ezek szerint. Pedig már be is ugrott, hogy annak idején még a deszkákat súrolta a másik is. Meg a szeme is megvolt. Ilyenek az évek. Valamit ad, valamit elvesz. A figyelmeztetésre kiveszi szájából a pipát biccent.*
-Gratulálok kapitány! Hogy szuperálnak az új fiúk? Vannak olyanok mint mi voltunk?
*Magabiztos vigyorral visszakerül a szerszám és ő is füstölög kicsit. A kapott megjegyzést csak egy röhögéssel reagálja. Az ő keze mindig kincset ért és nem úgy kezelték mint akiket a kocsmapult alól dobnak a deszkákra. Pedig volt, hogy őt is úgy kellett. Vagy nő mellől. A kérdésre viszont már válaszol.*
-Rég jártam errefelé. Gondoltam megnézem magamnak a helyet. Hogy milyenek az új arcok és vannak-e a régiek közül. Nem tudod Seftes Sfetts-nek ki az utódja? Siettek? Nem ülünk be valahova a régi szép idők emlékére? Tudok is egy jó helyet.
*Ritkán repül az ember szájába a sült galamb főleg itt a kikötőben. Nem is meglepő a döbbent csend. Az elf széles vigyorral, látszólag gondtalanul közeledik, de ez nem jelenti, azt hogy ne ismerné a helyi viszonyokat. Valójában figyeli a reakciókat, hogy időben észrevegye ha valaki fegyverért nyúlna vagy ha rosszul számol és a félszeműt múltkor megszívatta az meg jó alkalomnak találná ezt a revansra. Végül az felismeri és úgy néz ki meglepetten, de nem rossz érzésekkel fogadja őt. A doki jót vigyorog a szavakra. Végül a név is elhangzik.*
~Pattnatt bazdmeg! Tényleg! Neki nem léptem a tyúkszemére asszem.~
-Azok voltak a szép idők. Úri társaságban bassza meg!
*Röhög és közben figyeli a többiek reakcióit és a félszeműt is. Mikor annak keze eltűnik az egyik zsebében akkor fejben bármire felkészül, de csak egy pipa kerül elő. Telik dohányra. Ezek szerint nem megy rosszul. Főleg mert tüzet is valami arany vacakkal gyújt a másik. Mindkettejüknek felvitték a dolgát ezek szerint. Pedig már be is ugrott, hogy annak idején még a deszkákat súrolta a másik is. Meg a szeme is megvolt. Ilyenek az évek. Valamit ad, valamit elvesz. A figyelmeztetésre kiveszi szájából a pipát biccent.*
-Gratulálok kapitány! Hogy szuperálnak az új fiúk? Vannak olyanok mint mi voltunk?
*Magabiztos vigyorral visszakerül a szerszám és ő is füstölög kicsit. A kapott megjegyzést csak egy röhögéssel reagálja. Az ő keze mindig kincset ért és nem úgy kezelték mint akiket a kocsmapult alól dobnak a deszkákra. Pedig volt, hogy őt is úgy kellett. Vagy nő mellől. A kérdésre viszont már válaszol.*
-Rég jártam errefelé. Gondoltam megnézem magamnak a helyet. Hogy milyenek az új arcok és vannak-e a régiek közül. Nem tudod Seftes Sfetts-nek ki az utódja? Siettek? Nem ülünk be valahova a régi szép idők emlékére? Tudok is egy jó helyet.
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:20:56
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:20:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
*Mindhárman döbbenten fordulnak a közeledő elf irányába a feléjük intézett szavakra. Összeszűkült szemekkel vizslatják egy darabig, míg végül a megszólított férfi kissé csodálkozva gyűri le sapkáját fejéről, majd a közeledő Intath felé mutat.*
-Szavamra mondom, ez a Nyápic! *Harsogja rekedt hangján, majd szélesen elvigyorodik.*
-Ez a fickó lyuggatta ki a Szőrmehátút... Addig senki sem hallotta vonítani, míg ez itt kezelésbe nem vette! *Regéli a cimboráinak, majd visszatolja a fejébe a kalapot.*
-Így volt, ha mondom, vagy ne legyen a nevem Pattnatt kapitány! *Villámgyors mozdulattal tűnik el keze a mellzsebében, hogy egy még annál is gyorsabbal lökjön egy pipát lökjön megmaradt fogai közé. Sajátos, aranyozott tűzszerszám is előkerül, na meg a pipába való dohány, s mire Intath odaér, már javában pöfékel is. Azt egyelőre nem veszi észre, hogy az elf bizony megváltozott - legalábbis eggyel kevesebb keze van. Talán a hiányt takaró szövetdarab az oka.*
-Emmá' a harmadik legénységem, mióta téged nem láttalak. De most már kapitány a megszólítás, ne feledd el, kurafi! KAPITÁNY! *Sandít az elfre, miközben bűzös füstfelhőket pöfögtet ki száján. A szőke hosszúéletűnek beugorhat, hogy ez a nagyhangú kalóz valóban Pattnatt névre hallgat, csak épp egy padlót suvickoló bugris volt, mikor még legutóbb látta. Szemmel láthatóan azóta sok mindent megjárt, erről árulkodik hiányzó szeme is.*
-Visszaállnál, mi? Első három hóban nincs fizetség, hallod-e! *Röhög fel hangosan.*
-Mi szél hozott? Mi kéne?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.21 21:48:57
*Mindhárman döbbenten fordulnak a közeledő elf irányába a feléjük intézett szavakra. Összeszűkült szemekkel vizslatják egy darabig, míg végül a megszólított férfi kissé csodálkozva gyűri le sapkáját fejéről, majd a közeledő Intath felé mutat.*
-Szavamra mondom, ez a Nyápic! *Harsogja rekedt hangján, majd szélesen elvigyorodik.*
-Ez a fickó lyuggatta ki a Szőrmehátút... Addig senki sem hallotta vonítani, míg ez itt kezelésbe nem vette! *Regéli a cimboráinak, majd visszatolja a fejébe a kalapot.*
-Így volt, ha mondom, vagy ne legyen a nevem Pattnatt kapitány! *Villámgyors mozdulattal tűnik el keze a mellzsebében, hogy egy még annál is gyorsabbal lökjön egy pipát lökjön megmaradt fogai közé. Sajátos, aranyozott tűzszerszám is előkerül, na meg a pipába való dohány, s mire Intath odaér, már javában pöfékel is. Azt egyelőre nem veszi észre, hogy az elf bizony megváltozott - legalábbis eggyel kevesebb keze van. Talán a hiányt takaró szövetdarab az oka.*
-Emmá' a harmadik legénységem, mióta téged nem láttalak. De most már kapitány a megszólítás, ne feledd el, kurafi! KAPITÁNY! *Sandít az elfre, miközben bűzös füstfelhőket pöfögtet ki száján. A szőke hosszúéletűnek beugorhat, hogy ez a nagyhangú kalóz valóban Pattnatt névre hallgat, csak épp egy padlót suvickoló bugris volt, mikor még legutóbb látta. Szemmel láthatóan azóta sok mindent megjárt, erről árulkodik hiányzó szeme is.*
-Visszaállnál, mi? Első három hóban nincs fizetség, hallod-e! *Röhög fel hangosan.*
-Mi szél hozott? Mi kéne?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.21 21:48:57
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-21 16:54:03
Üzenet elküldve: 2024-04-21 16:54:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Szívességek//
*Kár tagadni hiányoznak a régi idők. Most leginkább az, hogy akkor volt, aki figyeljen a hátára. Próbált egy testőrt verbuválni, arról is kiderült, hogy egy kerge szektás. Mindegy. Ahogy nézelődik feltűnik egy ismerős hajó. Persze ismerős hajót látni nem egyenlő azzal, hogy ismerős alakokat is fog találni. Általában a hajók túl szokták élni a gazdájukat főleg azokban a körökben amikben az elf is mozgott. Viszont talán a szerencse, de az ő oldalára áll. Lát valakit.*
~Ki is? Ki is? Patt? Natt? Catt? Valami t betűs az biztos. Kártyáztunk? Kezeltem? Remélem nem a nőjét nyúltam le.~
-Hej! Csak nem réten járok mert sok errefelé az akasztófavirág!*Röhög fel vidáman.*Szevasz cimbora mi van veled? Rég láttuk egymást! Helyre kis sityak meg kell hagyni.
*Int a félszemű felé és indul meg annak irányába egy széles vigyor társaságában.*
*Kár tagadni hiányoznak a régi idők. Most leginkább az, hogy akkor volt, aki figyeljen a hátára. Próbált egy testőrt verbuválni, arról is kiderült, hogy egy kerge szektás. Mindegy. Ahogy nézelődik feltűnik egy ismerős hajó. Persze ismerős hajót látni nem egyenlő azzal, hogy ismerős alakokat is fog találni. Általában a hajók túl szokták élni a gazdájukat főleg azokban a körökben amikben az elf is mozgott. Viszont talán a szerencse, de az ő oldalára áll. Lát valakit.*
~Ki is? Ki is? Patt? Natt? Catt? Valami t betűs az biztos. Kártyáztunk? Kezeltem? Remélem nem a nőjét nyúltam le.~
-Hej! Csak nem réten járok mert sok errefelé az akasztófavirág!*Röhög fel vidáman.*Szevasz cimbora mi van veled? Rég láttuk egymást! Helyre kis sityak meg kell hagyni.
*Int a félszemű felé és indul meg annak irányába egy széles vigyor társaságában.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-20 00:46:40
Üzenet elküldve: 2024-04-20 00:46:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Szívességek//
*Felhőtlen az ég, a nap pedig akadálytalanul nűz a dokkok népére. A jókora hajótestek - mert akad most ilyen három is - álmosan hullámzanak a part mentén. Az vitorlák behúzva, a horgony pedig a víz mélyén pihen. Intathnak nem kell túl sokáig nézelődnie, hogy ismerős hajót véljen felfedezni közöttük; még ha nem is a legimpozánsabbat. A hosszú hajótest szürke és fekete, ahogy vitorlája is. Nem oly hatalmas, mint a többi hajó, de legalább olyan hosszú. Ekképp pedig igen csak hajaz a nevére; Kardhal. A felirat fehér betűkkel, kopottan díszeleg a hajótest oldalán.
A legénység úgy látszik, éppen berakodik. Legalábbis dobozokat és hordókat cipelnek fel. Olybá tűnik, az egész bagázs lenn áll a dokkokon. A legkevésbé jó arcú társaság jelenleg erre. Egy alak ismerős lehet a gyógyítónak, ha nem is ugrik be neki rögtön, s nevet sem tud társítani mellé. Egy tagbaszakadt, félszemű fickó, kalózsipkával a fején. Színek terén látszólag a hajóhoz öltözött, bőre pedig cserzett a napfénytől, s megannyi heg tarkítja. Öblös hangján épp erőteljesen artikulálva mesél valamit a két, dobozon ücsörgő matróznak. Intath megközelítheti, ha óhajtja, esetleg próbálkozhat a többi hajónál is, ám azok nem oly ismerősek. A Kardhalon kívül a robusztus Bolyongó Szuka rostokol még a dokkok mentén látszólag üresen, s akad még egy látszólag névtelen, wegtoreninek látszó kereskedőhajó is a dokkok mentén. Aki jártas a vizeken, rögtön felismerheti hovatartozását vöröslő vitorláiról.*
*Felhőtlen az ég, a nap pedig akadálytalanul nűz a dokkok népére. A jókora hajótestek - mert akad most ilyen három is - álmosan hullámzanak a part mentén. Az vitorlák behúzva, a horgony pedig a víz mélyén pihen. Intathnak nem kell túl sokáig nézelődnie, hogy ismerős hajót véljen felfedezni közöttük; még ha nem is a legimpozánsabbat. A hosszú hajótest szürke és fekete, ahogy vitorlája is. Nem oly hatalmas, mint a többi hajó, de legalább olyan hosszú. Ekképp pedig igen csak hajaz a nevére; Kardhal. A felirat fehér betűkkel, kopottan díszeleg a hajótest oldalán.
A legénység úgy látszik, éppen berakodik. Legalábbis dobozokat és hordókat cipelnek fel. Olybá tűnik, az egész bagázs lenn áll a dokkokon. A legkevésbé jó arcú társaság jelenleg erre. Egy alak ismerős lehet a gyógyítónak, ha nem is ugrik be neki rögtön, s nevet sem tud társítani mellé. Egy tagbaszakadt, félszemű fickó, kalózsipkával a fején. Színek terén látszólag a hajóhoz öltözött, bőre pedig cserzett a napfénytől, s megannyi heg tarkítja. Öblös hangján épp erőteljesen artikulálva mesél valamit a két, dobozon ücsörgő matróznak. Intath megközelítheti, ha óhajtja, esetleg próbálkozhat a többi hajónál is, ám azok nem oly ismerősek. A Kardhalon kívül a robusztus Bolyongó Szuka rostokol még a dokkok mentén látszólag üresen, s akad még egy látszólag névtelen, wegtoreninek látszó kereskedőhajó is a dokkok mentén. Aki jártas a vizeken, rögtön felismerheti hovatartozását vöröslő vitorláiról.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-19 12:46:46
Üzenet elküldve: 2024-04-19 12:46:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
*Meg kell hagyni nem sokan tudnák ilyen szépen összeszedni magukat szó szerint a semmiből mint az elf tette azok után, hogy olyan csúnyán meglopták. Ahogy mondják a tudás hatalom és minden kapcsolat egy jövendőbeli befektetés. Sikerült ezeket felhasználva annyira összeszednie magát, hogy magabiztosabban üljön asztalhoz akárkivel. Már csak egy akárkit kell találnia. Útja a dokkok közé vezeti, ami ha otthona nem is volt sose, de régen alaposan ismerte. Járása könnyed, csonka keze a zsebében, a másikkal pedig néha a szájában lógó pipát veszi ki, hogy vidám füstkarikákat fújjon. Átlagosnál hosszabb kis fejű egzotikus darab az is. Régi úti társa. Valamikor egy sárgabőrű kereskedőé volt csak Int-nek jobban tetszett úgyhogy a gazdája inkább lemondott róla. Okos fickó volt úgyhogy saját akaratából. Régi szép emlékek. A jelenben látszólag gondtalan tekintete a környezetét szemléli. Kicsit úgy is nézhet ki, mint egy eltévedt turista, de azok a szemek nem csak nézelődnek hanem kutatnak. Változásokat, ismerős arcokat, bármi olyat amit az nem vehet észre, aki nem ismeri az utca törvényeit. Vajon végül sikerül majd neki győztesen távoznia a kikötőből?*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.19 12:47:08
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.19 12:47:08
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:44:56
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:44:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Most hogy közelebb került ősei szelleméhez, és sikerült kitisztítania a fejét, tisztán látja maga előtt a célját. Sok lépés vezet még odáig, de mindig az első a legnehezebb ahogy mondani szokás. Ő pedig nem riad vissza a nehéz dolgoktól. Meg kell gyógyulnia. Nem lehet méltó kardja a thargoknak fél erejével. Mindenre szüksége van, hogy méltó legyen. Úgyhogy első útja Artheniorba kell hogy vezessen, hátha talál egy gyógyítót, alkimistát vagy bárki ember fiát aki meg tudja szabadítani gyengeségtől.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:25:05
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:25:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*A hajnal sugaraira ébred, végigszalad a reggeli tennivalóin, bekap pár falatot és persze a jószágoknak is ad. Aztán felöltözik, magára veti a medvebundás prémjét és oldalára csatolja kardját majd nekiindul a kikötőnek. Ezúttal gyalogszerrel. Hamar megcsapja orrát az a jellegzetes szag, ez volt az első amivel találkozott mikor a hegy ezen oldalára érkezett meg sok évvel ezelőtt. Ezért is akar most visszatérni oda, ahhoz a ponthoz ahol kezdődött a nagy utazása. Talán válaszokra lel, talán olyan válaszokra melyekre a kérdés még meg sem született, s talán nem is tudja hogy szüksége van rájuk. Néhány kurta biccentéssel köszönti akik hasonlóképp tesznek vele, talán csak a termete miatt, de könnyen meglehet hogy némelyik dokkmunkást már meghívta pár sörre a rumos rókalyukban, csak nem emlékszik rájuk. Egyébként is olyan egyformák az emberek mikor csak a májuk beszél belőlük. Egy pillanat erejéig elgondolkozik azon, hogy mielőtt megmászná a tornyot köszönjön-e be a fogadóba, de hamar elhessegeti ezt az ötletet. Elvégre mégsem ezért jött ide.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-03-31 10:40:54
Üzenet elküldve: 2024-03-31 10:40:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Valahogy Nori számára a „mindent tudni akarok” kártya kezd elégtelen magyarázattá válni. Mai túl sokszor használta már fel, és kezdi túl jól ismerni ahhoz, hogy mindig elhiggye, hogy valaminek csupán ez az oka. Mindenesetre nem ad hangot kételkedésének, ráhagyja a lányra, hogy mit milyen okból csinál. Most már szabad, azt tesz, amit csak akar, és a következményeiből majd tanul pont úgy, ahogy ő maga is tanult abból, hogy a vérmágiával nem szabad csak úgy játszadozni.
A kikötőben battyogva Nori azon gondolkozik, hogy bármennyire is hasonlítanak most egymásra a smink miatt, kicsit mintha mégis elvesztette volna Mai-t. Sosem érezte még ennyire furcsának őt, egész biztos benne, hogy valami nincs rendben. Éppen ezért kérdez rá ismét a dologra, mert neki is rossz érzése lesz ettől az egésztől, és nem akarja annyiban hagyni.*
- Szörnyűséget álmodtál? Minden éjjel? Miért nem mondtad el? Engem féltettél? Miért, én szerepeltem azokban az álmokban? Ne csak félmondatokban beszélj, tudni akarom az egészet!
*Választ ugyan kapott, de újabb kérdések fogalmazódnak benne. Nem tudja összerakni a kirakóst, mert hiányoznak még belőle darabok, amiket Mai vagy eltitkol vagy ő sem tud.*
- Igen, tudom, de mindegyik hely csak annyira veszélyes, amilyen veszélyesnek látod. A Sellőházban biztonságban voltunk. *Válaszol, de most nem néz Mai-ra, csak a szabad kezének tenyerét bámulja, látszik, hogy nagyon gondolkodik valamin, amit sokáig nem akar kimondani, de erőt vesz magán, felnéz a másikra és folytatja.*
- Járjunk utána ezeknek a rémálmoknak! Én tudok neked segíteni abban, hogy a felszínre kerüljenek. Neked nem lesz kellemes, sőt, szörnyű lesz, de ha látom, hogy mi történik veled olyankor, akkor talán megérthetjük őket. Te átéled, én megjegyzem, hogy mi történt, aztán elmondom neked és megfejtheted őket. Viszont ehhez egy biztonságos helyen kell lennünk kettesben.
*Egyértelmű, hogy már megint valami sötét hókuszpókuszon töri az agyát a feketeség, és ha Mai eddigi hozzáállását követjük, akkor ezt nem fogja engedni, de talán a tudás reményében… Nori egyre ügyesebben próbálja kihasználni Mai tudásvágyát a saját céljainak elérésében. Most még reagálni sem hagyja őt az elmondottakra, hanem témát vált.*
- És most el kéne csípnünk egy szekeret, ami a városba tart, ha nem akarunk napokig gyalogolni az erdőben. *Nézi is, ahogy egy már épp eltávolodik tőlük, arról lecsúsztak.*
*Valahogy Nori számára a „mindent tudni akarok” kártya kezd elégtelen magyarázattá válni. Mai túl sokszor használta már fel, és kezdi túl jól ismerni ahhoz, hogy mindig elhiggye, hogy valaminek csupán ez az oka. Mindenesetre nem ad hangot kételkedésének, ráhagyja a lányra, hogy mit milyen okból csinál. Most már szabad, azt tesz, amit csak akar, és a következményeiből majd tanul pont úgy, ahogy ő maga is tanult abból, hogy a vérmágiával nem szabad csak úgy játszadozni.
A kikötőben battyogva Nori azon gondolkozik, hogy bármennyire is hasonlítanak most egymásra a smink miatt, kicsit mintha mégis elvesztette volna Mai-t. Sosem érezte még ennyire furcsának őt, egész biztos benne, hogy valami nincs rendben. Éppen ezért kérdez rá ismét a dologra, mert neki is rossz érzése lesz ettől az egésztől, és nem akarja annyiban hagyni.*
- Szörnyűséget álmodtál? Minden éjjel? Miért nem mondtad el? Engem féltettél? Miért, én szerepeltem azokban az álmokban? Ne csak félmondatokban beszélj, tudni akarom az egészet!
*Választ ugyan kapott, de újabb kérdések fogalmazódnak benne. Nem tudja összerakni a kirakóst, mert hiányoznak még belőle darabok, amiket Mai vagy eltitkol vagy ő sem tud.*
- Igen, tudom, de mindegyik hely csak annyira veszélyes, amilyen veszélyesnek látod. A Sellőházban biztonságban voltunk. *Válaszol, de most nem néz Mai-ra, csak a szabad kezének tenyerét bámulja, látszik, hogy nagyon gondolkodik valamin, amit sokáig nem akar kimondani, de erőt vesz magán, felnéz a másikra és folytatja.*
- Járjunk utána ezeknek a rémálmoknak! Én tudok neked segíteni abban, hogy a felszínre kerüljenek. Neked nem lesz kellemes, sőt, szörnyű lesz, de ha látom, hogy mi történik veled olyankor, akkor talán megérthetjük őket. Te átéled, én megjegyzem, hogy mi történt, aztán elmondom neked és megfejtheted őket. Viszont ehhez egy biztonságos helyen kell lennünk kettesben.
*Egyértelmű, hogy már megint valami sötét hókuszpókuszon töri az agyát a feketeség, és ha Mai eddigi hozzáállását követjük, akkor ezt nem fogja engedni, de talán a tudás reményében… Nori egyre ügyesebben próbálja kihasználni Mai tudásvágyát a saját céljainak elérésében. Most még reagálni sem hagyja őt az elmondottakra, hanem témát vált.*
- És most el kéne csípnünk egy szekeret, ami a városba tart, ha nem akarunk napokig gyalogolni az erdőben. *Nézi is, ahogy egy már épp eltávolodik tőlük, arról lecsúsztak.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:56:42
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:56:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Többször gondolkodott már ezen a kérdésen, de sosem komolyan. Valahogy csalogató minden szörnyűségével együtt az a magabiztosság, amit el tudnak játszani ezek a lányok. Persze, ez Mai-nak is megy, mint kiderült, de ez is olyasmi lehet, hogy mindig mindent tudni akar. Hogyan lehet ezt épp elmével művelni? Talán tényleg sehogy.* - Nem akarok Nori, ne aggódj, csak érdekelnek. Tudod, hogy minden érdekel.
*Immáron szép sminkben sétálnak, ami teljesen elveszi a figyelmet az ékeskedő karikáiról. Nem fogja nap, mint nap kiállni ezt a próbát, de abban benne van, hogy máskor is megengedje ezt a barátnőjének. És egészen jó érzés, hogy most olyan, mintha tényleg testvérek lennének, nem csak fogadott. Sosem hasonlított még senkire, s most sem teljes az összhang, mégis valami miatt azt képzeli.
Már sokkal jobban fókuszál és végre nem csak átfut mindenhol, hanem figyeli a terepet. Jó látni a dolgos hétköznapokat, már neki is hiányzik, hogy azzal foglalkozzon, ami majd egyszer a megélhetését fogja biztosítani. Az ugyan nem kétkezi munka, mint amivel szembesül éppen, de hasznos lesz. El-elkalandozik, bár tudja jól, hogy senki nem szereti, ha megbámulják. Így hát csak óvatosan teszi. Képzeletben búcsúzik mindentől, talán nem fog ide többé visszatérni. Bár sok mindent gondol, s mégsem úgy alakul.
Csendben sétálnak egymás mellett, de még élvezi is, pedig általában kérdezősködik. Ezt végül Nori töri meg, majd belekarol, hogy egy kicsit úgy sétáljanak tovább.*
- Minden este valami szörnyűséget álmodtam. Ez elő szokott fordulni, de nem minden egyes éjjel. Azt hittem megőrülök. El akartam onnan szabadulni. Talán túlaggódtam magam, miattad. Féltettelek. *Már tisztább minden, így megosztja a másikkal a gondolatait. Az sem segített, hogy többnyire elfelejtett enni is, így még annyi energiája sem volt, mint máskor. Nem szerencsés kombináció, de most talán ennek vége. A helynek és az eseményeknek tulajdonítja az egészet, nem másnak, de ez még a jövő zenéje, hogy tényleg így van-e.*
- Furcsa, de hiányzik a Pegazus. Ott feküdtem le először aludni a hosszú utam után, tudod? Mintha biztonságos lenne. De végre elkezdhetünk nézelődni, hogy megtaláljuk a még nagyobb biztonságot.
*Többször gondolkodott már ezen a kérdésen, de sosem komolyan. Valahogy csalogató minden szörnyűségével együtt az a magabiztosság, amit el tudnak játszani ezek a lányok. Persze, ez Mai-nak is megy, mint kiderült, de ez is olyasmi lehet, hogy mindig mindent tudni akar. Hogyan lehet ezt épp elmével művelni? Talán tényleg sehogy.* - Nem akarok Nori, ne aggódj, csak érdekelnek. Tudod, hogy minden érdekel.
*Immáron szép sminkben sétálnak, ami teljesen elveszi a figyelmet az ékeskedő karikáiról. Nem fogja nap, mint nap kiállni ezt a próbát, de abban benne van, hogy máskor is megengedje ezt a barátnőjének. És egészen jó érzés, hogy most olyan, mintha tényleg testvérek lennének, nem csak fogadott. Sosem hasonlított még senkire, s most sem teljes az összhang, mégis valami miatt azt képzeli.
Már sokkal jobban fókuszál és végre nem csak átfut mindenhol, hanem figyeli a terepet. Jó látni a dolgos hétköznapokat, már neki is hiányzik, hogy azzal foglalkozzon, ami majd egyszer a megélhetését fogja biztosítani. Az ugyan nem kétkezi munka, mint amivel szembesül éppen, de hasznos lesz. El-elkalandozik, bár tudja jól, hogy senki nem szereti, ha megbámulják. Így hát csak óvatosan teszi. Képzeletben búcsúzik mindentől, talán nem fog ide többé visszatérni. Bár sok mindent gondol, s mégsem úgy alakul.
Csendben sétálnak egymás mellett, de még élvezi is, pedig általában kérdezősködik. Ezt végül Nori töri meg, majd belekarol, hogy egy kicsit úgy sétáljanak tovább.*
- Minden este valami szörnyűséget álmodtam. Ez elő szokott fordulni, de nem minden egyes éjjel. Azt hittem megőrülök. El akartam onnan szabadulni. Talán túlaggódtam magam, miattad. Féltettelek. *Már tisztább minden, így megosztja a másikkal a gondolatait. Az sem segített, hogy többnyire elfelejtett enni is, így még annyi energiája sem volt, mint máskor. Nem szerencsés kombináció, de most talán ennek vége. A helynek és az eseményeknek tulajdonítja az egészet, nem másnak, de ez még a jövő zenéje, hogy tényleg így van-e.*
- Furcsa, de hiányzik a Pegazus. Ott feküdtem le először aludni a hosszú utam után, tudod? Mintha biztonságos lenne. De végre elkezdhetünk nézelődni, hogy megtaláljuk a még nagyobb biztonságot.
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:28:43
Üzenet elküldve: 2024-03-30 19:28:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Büszke lehet magára, gyönyörű sminket sikerült Mai-ra festenie, és úgy tűnik, hogy ő is elégedett vele. Attól félt a legjobban, hogy barátnőjének nem fog tetszeni a végeredmény, de úgy látszik, hogy mégis.*
- Lehetséges, még nem próbáltam. *Vállat ránt, sosem próbált meg pénzt keresni ezzel. A kérdést nem tudja hova tenni, így tanácstalanul széttárja a karjait.* Fogalmam sincs, de miért gondolkozol te ilyeneken? Nem mindenki olyan jó buli, mint Haldrian vagy a Doki. Sokkal idegesítőbb alakokat is el kellene viselned. Tönkretennének téged. Ne akarj sellő lenni!
*Óvva inti ettől a munkától Mai-t. Nem véletlen, hogy ő sem próbálkozott meg még soha hasonlóval sem.*
- Tényleg hasonlítunk. Nekem tetszik, többször is megkérhetnél erre. Egyébként szívesen! *Kuncogja, aztán miután mindent összeszedtek, egy hat után végre távoznak a Sellőházból.
Az útjuk a Lakónegyeden vezet keresztül, ami továbbra sem tűnik élhető környéknek, de szerencsére nem is kell itt maradniuk. Őket várja Arthenior egy új élet reményével. Legalábbis Nori most már nagyon reménykedik abban, hogy a közös tervük eredményeként örökre maga mögött hagyhatja a kikötő mocskát. Milyen szép is volna…
A Lakónegyedet elhagyva a dokkokhoz érnek, oda, ahol ilyenkor délelőtt javában folyik a munka. Szekerek járnak ki-be, kereskedők kiáltoznak a halaikat árulva, matrózok cipelnek súlyos dobozokat fel a hajókra s le onnan. Így, ekkora nyüzsgésben nem is tűnik olyan veszélyesnek a kikötő, mint az éj leple alatt. A látszat ugye néha csal, és a felszínen minden sokkalta szebbnek látszik, mint ami kiderül akkor, ha a dolgok mélyére ásunk. Ilyen hely a kikötő is. Csalogató felszín, rothadó mag. Nem fog neki hiányozni egyáltalán. Eddig nem sokat beszélt, de most úgy érzi eljött az ideje az újabb kérdésnek.*
- Amúgy elmondod végre, hogy miért kellett menekülnünk a Sellőből? Történt valami, amiről nem tudok, vagy tényleg csak rémeket láttál? Bántott valaki, amíg nem voltam melletted? *Továbbra is gyanakszik, főleg úgy, hogy az előző kérdését szinte ignorálta Mai, ez pedig neki egyáltalán nem tetszik. Valami itt bűzlik, és nem fog megnyugodni, míg a végére nem jár, hogy mi.*
*Büszke lehet magára, gyönyörű sminket sikerült Mai-ra festenie, és úgy tűnik, hogy ő is elégedett vele. Attól félt a legjobban, hogy barátnőjének nem fog tetszeni a végeredmény, de úgy látszik, hogy mégis.*
- Lehetséges, még nem próbáltam. *Vállat ránt, sosem próbált meg pénzt keresni ezzel. A kérdést nem tudja hova tenni, így tanácstalanul széttárja a karjait.* Fogalmam sincs, de miért gondolkozol te ilyeneken? Nem mindenki olyan jó buli, mint Haldrian vagy a Doki. Sokkal idegesítőbb alakokat is el kellene viselned. Tönkretennének téged. Ne akarj sellő lenni!
*Óvva inti ettől a munkától Mai-t. Nem véletlen, hogy ő sem próbálkozott meg még soha hasonlóval sem.*
- Tényleg hasonlítunk. Nekem tetszik, többször is megkérhetnél erre. Egyébként szívesen! *Kuncogja, aztán miután mindent összeszedtek, egy hat után végre távoznak a Sellőházból.
Az útjuk a Lakónegyeden vezet keresztül, ami továbbra sem tűnik élhető környéknek, de szerencsére nem is kell itt maradniuk. Őket várja Arthenior egy új élet reményével. Legalábbis Nori most már nagyon reménykedik abban, hogy a közös tervük eredményeként örökre maga mögött hagyhatja a kikötő mocskát. Milyen szép is volna…
A Lakónegyedet elhagyva a dokkokhoz érnek, oda, ahol ilyenkor délelőtt javában folyik a munka. Szekerek járnak ki-be, kereskedők kiáltoznak a halaikat árulva, matrózok cipelnek súlyos dobozokat fel a hajókra s le onnan. Így, ekkora nyüzsgésben nem is tűnik olyan veszélyesnek a kikötő, mint az éj leple alatt. A látszat ugye néha csal, és a felszínen minden sokkalta szebbnek látszik, mint ami kiderül akkor, ha a dolgok mélyére ásunk. Ilyen hely a kikötő is. Csalogató felszín, rothadó mag. Nem fog neki hiányozni egyáltalán. Eddig nem sokat beszélt, de most úgy érzi eljött az ideje az újabb kérdésnek.*
- Amúgy elmondod végre, hogy miért kellett menekülnünk a Sellőből? Történt valami, amiről nem tudok, vagy tényleg csak rémeket láttál? Bántott valaki, amíg nem voltam melletted? *Továbbra is gyanakszik, főleg úgy, hogy az előző kérdését szinte ignorálta Mai, ez pedig neki egyáltalán nem tetszik. Valami itt bűzlik, és nem fog megnyugodni, míg a végére nem jár, hogy mi.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-13 09:29:34
Üzenet elküldve: 2024-02-13 09:29:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
~Megint az engedelmesség..~
*Szótlanul hallgatja Relaelt, mellészegődve, ahogy megindulnak visszafelé.
A kérdését követő nevetést valamiért magától értetődőnek tartja. Természetesnek hat a nő szájából, még ha soha nem is egészen biztos benne, hogy valóban őszinte a másik jókedve. Mintha rajta nevetne.. Mégsem veszi azonban magára a szavakat.*
- A hasznomban leled örömöd, hölgyem, nem bennem.
*Feleli tényszerűen. Hasznosnak lenni pedig, ugye, nézőpont kérdése. Valószínűleg ha nem ment volna Relael után a zsebkendőjével, akkor az első - illetve akkor már a második, - elutasítás után faképnél hagyta volna az elf. Hiszen semmi közük nincs egymáshoz, egy kölcsönösen előnyös megállapodást leszámítva. Ha pedig nem lesz már hasznos Relael számára, akkor kétli, hogy a nő egy pillanattal tovább is 'örömét lelné' a társaságában. Elutasítás ide vagy oda. Megtartja azonban magának a gondolatait, faarccal nézelődve tovább.
Futólag mordul fel a csipkelődésre. Miből veszi vajon Relael, hogy érdekli egyáltalán, mit kedvelnek a hölgyek? Bagatell kérdés. Sokadjára jön elő ez a téma különben a másik részéről, és mindannyiszor mintha csúfolódna a kifejezéssel. Hogy jönnének a hölgyek egy magához hasonló alakhoz..? És hogy a hosszúéletű nyitott könyv lenne, ugyancsak abszurd. A tiltakozása nem jut el azonban a szavak szintjére. Elfordítja csak az arcát, a járókelőkkel kötve le helyette a figyelmét. Jólesik a frissebb, sós levegőt érezni a bőrén a házak közé szorult csatornaszag után, ahogy lassan kiérnek a kikötőhöz. A nyugalma kívülről talán tényleg veleszületett képességnek tűnhet, de valójában épp a törött testrészek okán megtanult, jól begyakorolt, életfogytig tartó leckéről van szó.*
~Világjáró típus..~
- Nem.
*Zárja remélhetőleg rövidre a nő által felvetett elképzelést. Ezúttal sem tervezi kifejteni, hogy miért nem, azontúl, hogy leszögezi, nem világcsavargó típus. Valamiért úgy érzi, minél kevesebbet oszt meg másokkal, annál több nyugalma van, és fordítva; minél kevesebbet tud másokról, annál jobb.*
~Megint az engedelmesség..~
*Szótlanul hallgatja Relaelt, mellészegődve, ahogy megindulnak visszafelé.
A kérdését követő nevetést valamiért magától értetődőnek tartja. Természetesnek hat a nő szájából, még ha soha nem is egészen biztos benne, hogy valóban őszinte a másik jókedve. Mintha rajta nevetne.. Mégsem veszi azonban magára a szavakat.*
- A hasznomban leled örömöd, hölgyem, nem bennem.
*Feleli tényszerűen. Hasznosnak lenni pedig, ugye, nézőpont kérdése. Valószínűleg ha nem ment volna Relael után a zsebkendőjével, akkor az első - illetve akkor már a második, - elutasítás után faképnél hagyta volna az elf. Hiszen semmi közük nincs egymáshoz, egy kölcsönösen előnyös megállapodást leszámítva. Ha pedig nem lesz már hasznos Relael számára, akkor kétli, hogy a nő egy pillanattal tovább is 'örömét lelné' a társaságában. Elutasítás ide vagy oda. Megtartja azonban magának a gondolatait, faarccal nézelődve tovább.
Futólag mordul fel a csipkelődésre. Miből veszi vajon Relael, hogy érdekli egyáltalán, mit kedvelnek a hölgyek? Bagatell kérdés. Sokadjára jön elő ez a téma különben a másik részéről, és mindannyiszor mintha csúfolódna a kifejezéssel. Hogy jönnének a hölgyek egy magához hasonló alakhoz..? És hogy a hosszúéletű nyitott könyv lenne, ugyancsak abszurd. A tiltakozása nem jut el azonban a szavak szintjére. Elfordítja csak az arcát, a járókelőkkel kötve le helyette a figyelmét. Jólesik a frissebb, sós levegőt érezni a bőrén a házak közé szorult csatornaszag után, ahogy lassan kiérnek a kikötőhöz. A nyugalma kívülről talán tényleg veleszületett képességnek tűnhet, de valójában épp a törött testrészek okán megtanult, jól begyakorolt, életfogytig tartó leckéről van szó.*
~Világjáró típus..~
- Nem.
*Zárja remélhetőleg rövidre a nő által felvetett elképzelést. Ezúttal sem tervezi kifejteni, hogy miért nem, azontúl, hogy leszögezi, nem világcsavargó típus. Valamiért úgy érzi, minél kevesebbet oszt meg másokkal, annál több nyugalma van, és fordítva; minél kevesebbet tud másokról, annál jobb.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-10 00:44:59
Üzenet elküldve: 2024-02-10 00:44:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kyr segítsége nem feltétlenül szükséges, de ennek ellenére egy hálás biccentéssel köszöni meg neki Relael.*
- Bizony. Jó sok aranyba is került, de nemes állat, és elismerésreméltóan gyors is. Elég engedelmes is, szóval igazán megtérülő befektetés volt.
*Talán a vidéken egyike a leggyorsabb hátasoknak, ami szempont volt, ahogy az is, hogy telivér legyen a jószág. Elvégre Relael nem éri be egy egyszerű utazólóval, a hátasa annál fontosabb kelléke megjelenésének, hogy ebben kompromisszumot kössön.*
- Na na!
*Röviden felnevet, amivel többnyire sikerül palástolnia azt, hogy zavarja amiért Kyr ennyire a veséjébe lát. Kicsit már talán túlzottan is, ez gyanakvásra ad okot a számára.*
- Egyrészt nem szép dolog ám ilyen galád következtetéseket levonni rólam.
*Szavai kioktató jelentésük ellenére Relael jól érzékelhetően szórakozott, ez is csupán játszmájának része.*
- Másrészt pedig benned is kellőképpen örömömet lelem, s eddig nem igen kaptam elutasító választ.
*Egy angyali mosollyal arcán kíváncsian fürkészi, hogy vajon eme megállapítás milyen reakciót vált ki a férfiból. A büszkébbek bizonyosan felháborodnának, ám Kyr eddig valóban eléggé simulékony volt Relael szörnyű természete ellenére is.*
- Mmm, titkok. Látom abból akad neked egy pár. Bezzeg én, egy nyitott könyv vagyok elötted.
*Nem firtatja a történetet, elvégre nem óhajt tapintatlan lenni, ezt is inkább újabb lehetőségként ragadja meg, hogy kacéran csipkelődjön zárkózott útitársával.*
- De nincs aggodalomra okod, a hölgyek kedvelik a sérüléseket.
*Nehéz elképzelnie azt a fiatal férfiról, hogy olyan helyzetbe keveredik, ami végül valamilyen testrész törésével fejeződik be. Elvégre Kyr olyan nyugodt, Relael szinte már elhiszi, hogy mindennel szemben közömbös, ám már egy apró mosolyt látott, ami megdönti ezen elképzeléseit.*
- Szóval amolyan világjáró típus vagy.
*Nem vezeti le, hogy pontosan milyen jelekből következtetett erre, hiszen nyilvánvalónak tartja.
Könnyed cseverészése közben a rozoga kikötői épületeket lassan felváltja a sirályok rikácsolása, a sós víz és hal szaga, valamint az óceán morajlása.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.10 00:46:38
*Kyr segítsége nem feltétlenül szükséges, de ennek ellenére egy hálás biccentéssel köszöni meg neki Relael.*
- Bizony. Jó sok aranyba is került, de nemes állat, és elismerésreméltóan gyors is. Elég engedelmes is, szóval igazán megtérülő befektetés volt.
*Talán a vidéken egyike a leggyorsabb hátasoknak, ami szempont volt, ahogy az is, hogy telivér legyen a jószág. Elvégre Relael nem éri be egy egyszerű utazólóval, a hátasa annál fontosabb kelléke megjelenésének, hogy ebben kompromisszumot kössön.*
- Na na!
*Röviden felnevet, amivel többnyire sikerül palástolnia azt, hogy zavarja amiért Kyr ennyire a veséjébe lát. Kicsit már talán túlzottan is, ez gyanakvásra ad okot a számára.*
- Egyrészt nem szép dolog ám ilyen galád következtetéseket levonni rólam.
*Szavai kioktató jelentésük ellenére Relael jól érzékelhetően szórakozott, ez is csupán játszmájának része.*
- Másrészt pedig benned is kellőképpen örömömet lelem, s eddig nem igen kaptam elutasító választ.
*Egy angyali mosollyal arcán kíváncsian fürkészi, hogy vajon eme megállapítás milyen reakciót vált ki a férfiból. A büszkébbek bizonyosan felháborodnának, ám Kyr eddig valóban eléggé simulékony volt Relael szörnyű természete ellenére is.*
- Mmm, titkok. Látom abból akad neked egy pár. Bezzeg én, egy nyitott könyv vagyok elötted.
*Nem firtatja a történetet, elvégre nem óhajt tapintatlan lenni, ezt is inkább újabb lehetőségként ragadja meg, hogy kacéran csipkelődjön zárkózott útitársával.*
- De nincs aggodalomra okod, a hölgyek kedvelik a sérüléseket.
*Nehéz elképzelnie azt a fiatal férfiról, hogy olyan helyzetbe keveredik, ami végül valamilyen testrész törésével fejeződik be. Elvégre Kyr olyan nyugodt, Relael szinte már elhiszi, hogy mindennel szemben közömbös, ám már egy apró mosolyt látott, ami megdönti ezen elképzeléseit.*
- Szóval amolyan világjáró típus vagy.
*Nem vezeti le, hogy pontosan milyen jelekből következtetett erre, hiszen nyilvánvalónak tartja.
Könnyed cseverészése közben a rozoga kikötői épületeket lassan felváltja a sirályok rikácsolása, a sós víz és hal szaga, valamint az óceán morajlása.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.10 00:46:38
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-09 19:10:05
Üzenet elküldve: 2024-02-09 19:10:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Ez a környék már nincs annyira ínyére, mint a természet lágy öle. Hallomásból tud róla, hogy nem neki való terület, Nori figyelmeztette is erre, de muszáj őt megtalálnia, mert egyszerűen beszélni akar vele. Pengeként siklik szívébe, amikor arra gondol, hogy lehet, hogy többet nem látja majd, mert amikor sarkon fordult és otthagyta, azzal kockáztatta az örök búcsút. De nem, ha bele döglik is elő fogja keríteni és eljut a lány kedvenc helyére, ahol őszintén reméli, hogy megfordul majd.
Ezen a terepen óvatosan közlekedik, nagy segítségére van hosszú köpenye, na meg, hogy még mindig szürke kisegérként tud elbújni és észrevétlen maradni. Nem az ő fajtája az, akit azonnal leszólítanak az utakon, hiszen öltözete semmit nem mutat meg abból, amilyen tud lenni.
Nem tetszenek neki az itt lézengő alakok, nem ehhez van szokva, de pont attól akart elszökni, amihez szokva van. Ezért hát legbelül még ennek is örül.
A világítótornyot nem nehéz észrevenni, hiszen erre szolgál. Zászlóként lebeg a szeme előtt, amiért el kell futni és kikapni a helyéről, hogy győzött. De nem ragadtatja el magát, csak figyelmesen és körültekintően vándorol egészen addig, amíg el nem éri.*
*Ez a környék már nincs annyira ínyére, mint a természet lágy öle. Hallomásból tud róla, hogy nem neki való terület, Nori figyelmeztette is erre, de muszáj őt megtalálnia, mert egyszerűen beszélni akar vele. Pengeként siklik szívébe, amikor arra gondol, hogy lehet, hogy többet nem látja majd, mert amikor sarkon fordult és otthagyta, azzal kockáztatta az örök búcsút. De nem, ha bele döglik is elő fogja keríteni és eljut a lány kedvenc helyére, ahol őszintén reméli, hogy megfordul majd.
Ezen a terepen óvatosan közlekedik, nagy segítségére van hosszú köpenye, na meg, hogy még mindig szürke kisegérként tud elbújni és észrevétlen maradni. Nem az ő fajtája az, akit azonnal leszólítanak az utakon, hiszen öltözete semmit nem mutat meg abból, amilyen tud lenni.
Nem tetszenek neki az itt lézengő alakok, nem ehhez van szokva, de pont attól akart elszökni, amihez szokva van. Ezért hát legbelül még ennek is örül.
A világítótornyot nem nehéz észrevenni, hiszen erre szolgál. Zászlóként lebeg a szeme előtt, amiért el kell futni és kikapni a helyéről, hogy győzött. De nem ragadtatja el magát, csak figyelmesen és körültekintően vándorol egészen addig, amíg el nem éri.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-02-07 14:47:18
Üzenet elküldve: 2024-02-07 14:47:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Újra Artheniorba megy, de ezúttal saját célból. Az jutott eszébe, hogy szívesen lenne más lányokkal is, nem csak Lissával. Persze előző éjszakája a lánnyal egyszerűen fantasztikus volt, ez pedig csak még jobban meghozta a kedvét a többi kurtizánhoz. Kíváncsi arra, hogy kik vannak és mit tudnak még. Korábban „ajánlották” neki a Sellőházat is, de Agin először Artheniorban szeretne próbálkozni. Az mégis csak egy nagyváros. Immáron Ló nélkül indul útjára, gyalogolnia kell. Ez sem szegi jókedvét. Nyugodt tempóban sétál, alaposan megfigyeli az árusokat, a járókelőket, és persze a hatalmas tengert. *
* Újra Artheniorba megy, de ezúttal saját célból. Az jutott eszébe, hogy szívesen lenne más lányokkal is, nem csak Lissával. Persze előző éjszakája a lánnyal egyszerűen fantasztikus volt, ez pedig csak még jobban meghozta a kedvét a többi kurtizánhoz. Kíváncsi arra, hogy kik vannak és mit tudnak még. Korábban „ajánlották” neki a Sellőházat is, de Agin először Artheniorban szeretne próbálkozni. Az mégis csak egy nagyváros. Immáron Ló nélkül indul útjára, gyalogolnia kell. Ez sem szegi jókedvét. Nyugodt tempóban sétál, alaposan megfigyeli az árusokat, a járókelőket, és persze a hatalmas tengert. *
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-30 09:20:51
Üzenet elküldve: 2024-01-30 09:20:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*A szokásos egykedvűséggel hallgatja Relael elégedetlen szavait az úriembereiről. A wegtoreniekkel kapcsolatos kéretlen tanácsra viszont mégis átsuhan egy váratlan mosoly az arcán, megenyhítve a vonásait egy pillanatra.*
- Észben tartom majd *feleli beleegyezően, félrepillantva, miközben a derű helyét egy búsabb árnyék váltja fel a szája sarkában. Nem kell azonban sok hozzá, hogy az arca visszavegye a mozdulatlanságát, és ahogy előre néz, már ismét csak a kifejezéstelenség tükröződik rajta.
A nő kétségkívül nem a kapott reakcióra számított az ajánlatára vonatkozóan. Nem reagál a feddő szavakra, nyugodtan várja, amíg Relael némi habozás után újra elindul előtte, s csak aztán engedi le a karját. Nem tehet róla, hogy a válasza nem volt kielégítő. Talán egy kicsit szórakoztatja a másik morgolódása, de valójában minden csak játék. Hiszen ugyanúgy zárkózik újra a jobbja mögé és követi őt, ahogy eddig is. Valójában Relael elérte, amit akart. Minden más csak tánc. Szavak.*
- Ez legyen a te döntésed, hölgyem. Hogy az út végén mennyire tartod a szolgálataimat.
*Természetesen nem siet az elf tudtára hozni, hogy egyébként is a városba vitte volna a dolga. Ha így is, úgy is odamegy, akkor az, hogy mindeközben keres-e még valamennyi aranyat csak egy lehetőség. Egyelőre van épp annyi a zsebében, hogy elboldoguljon vele egy darabig, ennél több pedig sosem érdekelte. Ha Relael nem fizetne semmit - akkor is elkísérné. Ezt az információt azonban nem átall elzárni előle. Pontosan tudja, milyen védtelenné tenné vele magát.*
- Az én kételyeimet az arany nem űzi el.
*Teszi még hozzá, bepillantva egy keresztutcába. Sőt, a pénz ilyen nyílt ígérete talán, ha lehet, csak rosszabbá teszi.
Szó nélkül hagyja, hogy vezessék a házak között. Nem ismerős a környéken, így nem tudja pontosan hol lehetnek, csak általánosságban tudja megmondani, például azt, hogy magához képest merre van a víz. Azon, hogy miért a főutcákon járnak nem gondolkozik sokat - természetesnek tűnik, hogy a hosszúéletű nem a sikátorokon vág keresztül.
A nevére vonatkozó kérdésre hallgat egy darabig, mintha nem hallotta volna. Nem különösebben zavarná, ha a másik úgy szólítaná, ahogy kedve tartja. A nevek nem jelentenek semmit. Formaságok. Különben is, honnan tudhatná, hogy vajon a nő az igazi nevén mutatkozott-e be? Használhatott volna bármilyen más szót arra, hogy jelezze vele a saját személyét. De ha a nevek nem jelentenek semmit, akkor minek fukarkodni velük?..*
- Kyr *egykedvűen tartja szemmel a közelükben elhaladó járókelőket.* A nevem Kyr.
*A szokásos egykedvűséggel hallgatja Relael elégedetlen szavait az úriembereiről. A wegtoreniekkel kapcsolatos kéretlen tanácsra viszont mégis átsuhan egy váratlan mosoly az arcán, megenyhítve a vonásait egy pillanatra.*
- Észben tartom majd *feleli beleegyezően, félrepillantva, miközben a derű helyét egy búsabb árnyék váltja fel a szája sarkában. Nem kell azonban sok hozzá, hogy az arca visszavegye a mozdulatlanságát, és ahogy előre néz, már ismét csak a kifejezéstelenség tükröződik rajta.
A nő kétségkívül nem a kapott reakcióra számított az ajánlatára vonatkozóan. Nem reagál a feddő szavakra, nyugodtan várja, amíg Relael némi habozás után újra elindul előtte, s csak aztán engedi le a karját. Nem tehet róla, hogy a válasza nem volt kielégítő. Talán egy kicsit szórakoztatja a másik morgolódása, de valójában minden csak játék. Hiszen ugyanúgy zárkózik újra a jobbja mögé és követi őt, ahogy eddig is. Valójában Relael elérte, amit akart. Minden más csak tánc. Szavak.*
- Ez legyen a te döntésed, hölgyem. Hogy az út végén mennyire tartod a szolgálataimat.
*Természetesen nem siet az elf tudtára hozni, hogy egyébként is a városba vitte volna a dolga. Ha így is, úgy is odamegy, akkor az, hogy mindeközben keres-e még valamennyi aranyat csak egy lehetőség. Egyelőre van épp annyi a zsebében, hogy elboldoguljon vele egy darabig, ennél több pedig sosem érdekelte. Ha Relael nem fizetne semmit - akkor is elkísérné. Ezt az információt azonban nem átall elzárni előle. Pontosan tudja, milyen védtelenné tenné vele magát.*
- Az én kételyeimet az arany nem űzi el.
*Teszi még hozzá, bepillantva egy keresztutcába. Sőt, a pénz ilyen nyílt ígérete talán, ha lehet, csak rosszabbá teszi.
Szó nélkül hagyja, hogy vezessék a házak között. Nem ismerős a környéken, így nem tudja pontosan hol lehetnek, csak általánosságban tudja megmondani, például azt, hogy magához képest merre van a víz. Azon, hogy miért a főutcákon járnak nem gondolkozik sokat - természetesnek tűnik, hogy a hosszúéletű nem a sikátorokon vág keresztül.
A nevére vonatkozó kérdésre hallgat egy darabig, mintha nem hallotta volna. Nem különösebben zavarná, ha a másik úgy szólítaná, ahogy kedve tartja. A nevek nem jelentenek semmit. Formaságok. Különben is, honnan tudhatná, hogy vajon a nő az igazi nevén mutatkozott-e be? Használhatott volna bármilyen más szót arra, hogy jelezze vele a saját személyét. De ha a nevek nem jelentenek semmit, akkor minek fukarkodni velük?..*
- Kyr *egykedvűen tartja szemmel a közelükben elhaladó járókelőket.* A nevem Kyr.
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-28 18:19:33
Üzenet elküldve: 2024-01-28 18:19:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael szavai mögött megbújó valódi szándék sok esetben kétségbevonható, az elf könnyedén dobálózik hangzatos kifejezésekkel, Kyr pedig meglehetősen jól a hosszúéletű veséjébe lát. Ámbár a fiatal férfi érezheti, hogy cukormázos dorombolása az ifjú kisasszonynak tényleges kíváncsiságot rejt. Érdekli őt ez a zárkózott, szűkszavú, feltehetően sokat látott alak. Kicsit talán emlékezteti is valakire. Ez az érdeklődés jelenleg neutrális, s könnyedén fordulhat át ragaszkodásba, vagy ellenszenvbe. Hogy melyik lesz végül, ez bizony sok mindenen múlik, köztük Kyr nyitottságán is.*
- Most éppen mindegyik mással foglalatoskodik.
*Enyhe felháborodottságot enged meg beférkőzni hangjába, elvégre senkinek sem lehet jobb elfoglaltsága, mint Relaellel tölteni az idejét.*
- Egyikük például valami kétes wegtoreni urasággal üzletelget, mintha ebből bármi gyümölcsöző kisülhetne. Ha egy tanácsot adhatok, akkor az az, hogy sose bízz a wegtoreniekben!
*Mondanivalója enyhe éllel rendelkezik, ám az elf könnyedén tovább is lendül feltámadó ellenszenvén, s komolyabb figyelmet szentel annak, hogy valamelyest szóra bírja új beszélgetőpartnerét.
A válaszra megrándul arcán pihenő tökéletesen kellemes maszkja.*
- Erre nehéz alapozni.
*Teszi hozzá kissé megrovóan, s rövid ideig habozik is a gesztust követően. Végül lendületes, de kényelmes tempóban folytatja útját, s remélhetőleg Kyr is vele tart.*
- Mennyi arany szükséges a kételyek eloszlatásához? Ötven? Száz?
*Relael a lakóházak felé veszi az irányt. Ha a fiatal férfi ismerős a környéken, akkor tudhatja, hogy a lakónegyedben járnak. Az elf körültekintően kerüli is a szűk kis utcákat, talán elővigyázatosságból, talán nem akar gyanúsnak tűnni, vagy talán csupán a főutcákat ismeri még.*
- Na és hogyan szólíthatlak? Vagy maradjunk a Titokzatos Idegennél?
*Eljátszadozik a gondolattal, elvégre szeret másokat sajátos módon nevezni, ezzel is csekélyke és törékeny hatalmát fitogtatva.*
*Relael szavai mögött megbújó valódi szándék sok esetben kétségbevonható, az elf könnyedén dobálózik hangzatos kifejezésekkel, Kyr pedig meglehetősen jól a hosszúéletű veséjébe lát. Ámbár a fiatal férfi érezheti, hogy cukormázos dorombolása az ifjú kisasszonynak tényleges kíváncsiságot rejt. Érdekli őt ez a zárkózott, szűkszavú, feltehetően sokat látott alak. Kicsit talán emlékezteti is valakire. Ez az érdeklődés jelenleg neutrális, s könnyedén fordulhat át ragaszkodásba, vagy ellenszenvbe. Hogy melyik lesz végül, ez bizony sok mindenen múlik, köztük Kyr nyitottságán is.*
- Most éppen mindegyik mással foglalatoskodik.
*Enyhe felháborodottságot enged meg beférkőzni hangjába, elvégre senkinek sem lehet jobb elfoglaltsága, mint Relaellel tölteni az idejét.*
- Egyikük például valami kétes wegtoreni urasággal üzletelget, mintha ebből bármi gyümölcsöző kisülhetne. Ha egy tanácsot adhatok, akkor az az, hogy sose bízz a wegtoreniekben!
*Mondanivalója enyhe éllel rendelkezik, ám az elf könnyedén tovább is lendül feltámadó ellenszenvén, s komolyabb figyelmet szentel annak, hogy valamelyest szóra bírja új beszélgetőpartnerét.
A válaszra megrándul arcán pihenő tökéletesen kellemes maszkja.*
- Erre nehéz alapozni.
*Teszi hozzá kissé megrovóan, s rövid ideig habozik is a gesztust követően. Végül lendületes, de kényelmes tempóban folytatja útját, s remélhetőleg Kyr is vele tart.*
- Mennyi arany szükséges a kételyek eloszlatásához? Ötven? Száz?
*Relael a lakóházak felé veszi az irányt. Ha a fiatal férfi ismerős a környéken, akkor tudhatja, hogy a lakónegyedben járnak. Az elf körültekintően kerüli is a szűk kis utcákat, talán elővigyázatosságból, talán nem akar gyanúsnak tűnni, vagy talán csupán a főutcákat ismeri még.*
- Na és hogyan szólíthatlak? Vagy maradjunk a Titokzatos Idegennél?
*Eljátszadozik a gondolattal, elvégre szeret másokat sajátos módon nevezni, ezzel is csekélyke és törékeny hatalmát fitogtatva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199