Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:20:41
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:20:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Naasier még mindig nem áll túl magabiztosan a lábán, de Noel támogatásával gond nélkül jutnak el a dokkokig, s ahogy az erdő maguk mögött marad, Naasier hálásan ül le egy ládára.*
- Winel... *ismétli a nevet, amit egészen biztos nem fog elfelejteni egyhamar. Aztán összeszedve magát Noel felé fordul* - Köszönöm, azt hiszem, minden rendben lesz *feleli, s még egy hálás mosollyal is megpróbálkozik, mely inkább sikerül fintorra. Bár sajognak zúzódásai, sérülései nem tűnnek komolynak, s leginkább a megrendültség fáj lelkének. Hogy egy városi őr így viselkedjen...! Ez egyszerűen felfoghatatlan Naasier számára.
Szeretne Kleya után menni. Aggódik a lányért, de tudja, hogy tehetetlen lenne Winel embereivel szemben, talán még rontana is a dolgok jelenlegi állásán. Noel javaslata, hogy később utána kérdezhetnek a városban, mi történt vele jobbnak tűnik, mint elhamarkodottan a katonák után sietni, akik úgy tűnik, nem haboznak, ha erőszakhoz kell nyúlniuk, így Naasier is visszanyeli aggodalmát, s Kleya helyett megpróbál inkább magukra gondolni, kitalálni, vajon hogyan tovább.
Hiszen még abban se biztos, hogy valóban akarja ezt az egészet. Hogy valóban... elhiszi ezt az egészet.
A felajánlott szállás azonban kifejezetten jól hangzik első lépésként. Egy biztonságos hely, ahol megbeszélhetik, mit is akarnak tenni. Jelenleg szerencsésebb fordulatot el se tudna képzelni, hiszen soha nem járt még a kikötőben azt se tudja, merre kellene indulnia, hogy egy megbízható fogadót találjon. Igazán nagy szerencse, hogy Noel és Niraya ilyen jól kiismerik magukat itt.*
- Köszönöm a felajánlást, örömmel elfogadom, bár attól tartok, izgalmas történetekben aligha bővelkedek. *ismeri el, miközben lassan feláll a ládáról, amin kifújta magát.* - Ez a mostani talán az eddigi legizgalmasabb…
*Noel váratlan kérdése meglepi, idegesen kap táskájához, s megkönnyebbül, mikor rájön, hogy értékes füzete még mindig megvan.*
- Igen, jól sejti Noel, valóban értek a festéshez. Főként portrék készítésével foglalkozom, a műtermem benn van a városban. *magyarázza, s mint mindig, ha a festésről beszélhet, hangja azonnal megtelik a szelíd rajongással. Aztán gyorsan visszaterelve gondolatait a jelenlegi kérdéshez.* - Nos... Akkor talán indulnunk kellene, nem? *néz a párra, akik tudják az utat.* - Egyet értek Niraya kisasszonnyal, valóban jó lenne egy biztonságosabb helyen megbeszélni, mit is akarunk ezek után tenni.
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.23 12:21:43
*Naasier még mindig nem áll túl magabiztosan a lábán, de Noel támogatásával gond nélkül jutnak el a dokkokig, s ahogy az erdő maguk mögött marad, Naasier hálásan ül le egy ládára.*
- Winel... *ismétli a nevet, amit egészen biztos nem fog elfelejteni egyhamar. Aztán összeszedve magát Noel felé fordul* - Köszönöm, azt hiszem, minden rendben lesz *feleli, s még egy hálás mosollyal is megpróbálkozik, mely inkább sikerül fintorra. Bár sajognak zúzódásai, sérülései nem tűnnek komolynak, s leginkább a megrendültség fáj lelkének. Hogy egy városi őr így viselkedjen...! Ez egyszerűen felfoghatatlan Naasier számára.
Szeretne Kleya után menni. Aggódik a lányért, de tudja, hogy tehetetlen lenne Winel embereivel szemben, talán még rontana is a dolgok jelenlegi állásán. Noel javaslata, hogy később utána kérdezhetnek a városban, mi történt vele jobbnak tűnik, mint elhamarkodottan a katonák után sietni, akik úgy tűnik, nem haboznak, ha erőszakhoz kell nyúlniuk, így Naasier is visszanyeli aggodalmát, s Kleya helyett megpróbál inkább magukra gondolni, kitalálni, vajon hogyan tovább.
Hiszen még abban se biztos, hogy valóban akarja ezt az egészet. Hogy valóban... elhiszi ezt az egészet.
A felajánlott szállás azonban kifejezetten jól hangzik első lépésként. Egy biztonságos hely, ahol megbeszélhetik, mit is akarnak tenni. Jelenleg szerencsésebb fordulatot el se tudna képzelni, hiszen soha nem járt még a kikötőben azt se tudja, merre kellene indulnia, hogy egy megbízható fogadót találjon. Igazán nagy szerencse, hogy Noel és Niraya ilyen jól kiismerik magukat itt.*
- Köszönöm a felajánlást, örömmel elfogadom, bár attól tartok, izgalmas történetekben aligha bővelkedek. *ismeri el, miközben lassan feláll a ládáról, amin kifújta magát.* - Ez a mostani talán az eddigi legizgalmasabb…
*Noel váratlan kérdése meglepi, idegesen kap táskájához, s megkönnyebbül, mikor rájön, hogy értékes füzete még mindig megvan.*
- Igen, jól sejti Noel, valóban értek a festéshez. Főként portrék készítésével foglalkozom, a műtermem benn van a városban. *magyarázza, s mint mindig, ha a festésről beszélhet, hangja azonnal megtelik a szelíd rajongással. Aztán gyorsan visszaterelve gondolatait a jelenlegi kérdéshez.* - Nos... Akkor talán indulnunk kellene, nem? *néz a párra, akik tudják az utat.* - Egyet értek Niraya kisasszonnyal, valóban jó lenne egy biztonságosabb helyen megbeszélni, mit is akarunk ezek után tenni.
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.23 12:21:43
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-23 00:53:54
Üzenet elküldve: 2012-12-23 00:53:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Nia reakcióját ismét őszinteként könyveli el, szemernyi kétsége sem maradt afelől, hogy a kislány nem volt tisztában a "kirándulás" valódi jelentésével. Ez valahol várható is volt, hiszen nincsen a gyermeknek olyan rossz élete a hím mellett, mint azt Ellira gondolni szeretné, de már észrevette, úgysem fogja tudni meggyőzni a nőt. Nem mintha akarná...*
-Tudom, hiszek neked.
*Nia pontosan úgy viselkedik, ahogy azt Volaryon várta, máris dajkáját okolja, ezt pedig a hím nem lesz rest tovább szítani, valódi gyűlöletet plántálni a fiatal lélekbe, mert mi is okozna nagyobb szenvedést az embernőnek, mint az, hogy a kislány, akiért életét kockáztatta szeretetből, most haraggal tekint csak felé. Nem is kell fizikai erőszakot alkalmaznia, amikor a lélekre sokkal fájóbb sebeket tud mérni.
Viszont ehhez az is kell, hogy saját jóságos szerepét életben tartsa és időről időre megerősítse Nia előtt és úgy látja, erre most érett meg az alkalom. Egyik kezével gyengéden karolja át a piciny testet, másik kezével pedig a fejét cirógatja nyugtatólag. Addig nem is mozdul, ameddig a könnyek el nem apadnak, utána ereszti csak távolabb az elfet, hogy hüvelykujjával letörölhesse a cseppeket.*
-Menjünk haza.
*Mondja halkan, csak remélni tudja, hogy kabátját még nem itatta át teljesen a vér és sérülésére nem derült így fény a nagy összeborulás alatt. Nehéz lenne kimagyarázni, hogy Nia kezecskéje miért is véres, miután gazdája hátához ért...
Körbepillant, de kabátnak vagy bármi egyéb, meleg ruhadarabnak nyomát sem látja, így ő is a takaró segítségéhez fog folyamodni. Igaz, pólyálni nem tud olyan alaposan, mint Ellira, de igyekszik alaposan bebugyolálni a kislányt, nehogy az megfázzon valahogy, még a végén tüdőbaj vinné el és akkor már nem lenne hova futni a pénze után...
Ha elkészültek, könnyedén kapja kézbe a pehelykönnyű testet és megindul vissza az istállóba. Vajon lesz része meglepetésben vagy sem? Bár jó kérdés, melyik is lepné meg jobban: ha Ellira ott állna a felnyergelt ló mellett vagy ha nyomát sem lelné. Valamilyen szinten számít mindegyikre és egyikre sem. Van ennek értelme? Nem is lényeges, hiszen rövid bizonytalanság után a saját szemével is meggyőződhet róla, hogy a nő nem szökött el, ott áll a lótól nem messze. Magában elismerően hümmög, meg kell hagyni, ehhez a tetthez kellhetett önfegyelem és bátorság, hiszen a vak is látja, mennyire fél a mélységiektől - vagy csak ettől az egy példánytól?*
-Én megyek elől Niával, te pedig utánunk azzal a lóval.
*Mutat a bérlóra, esze ágában sincs azt használni, amikor saját hátsasa is rendelkezésére áll mostmár.*
-Tudom, hiszek neked.
*Nia pontosan úgy viselkedik, ahogy azt Volaryon várta, máris dajkáját okolja, ezt pedig a hím nem lesz rest tovább szítani, valódi gyűlöletet plántálni a fiatal lélekbe, mert mi is okozna nagyobb szenvedést az embernőnek, mint az, hogy a kislány, akiért életét kockáztatta szeretetből, most haraggal tekint csak felé. Nem is kell fizikai erőszakot alkalmaznia, amikor a lélekre sokkal fájóbb sebeket tud mérni.
Viszont ehhez az is kell, hogy saját jóságos szerepét életben tartsa és időről időre megerősítse Nia előtt és úgy látja, erre most érett meg az alkalom. Egyik kezével gyengéden karolja át a piciny testet, másik kezével pedig a fejét cirógatja nyugtatólag. Addig nem is mozdul, ameddig a könnyek el nem apadnak, utána ereszti csak távolabb az elfet, hogy hüvelykujjával letörölhesse a cseppeket.*
-Menjünk haza.
*Mondja halkan, csak remélni tudja, hogy kabátját még nem itatta át teljesen a vér és sérülésére nem derült így fény a nagy összeborulás alatt. Nehéz lenne kimagyarázni, hogy Nia kezecskéje miért is véres, miután gazdája hátához ért...
Körbepillant, de kabátnak vagy bármi egyéb, meleg ruhadarabnak nyomát sem látja, így ő is a takaró segítségéhez fog folyamodni. Igaz, pólyálni nem tud olyan alaposan, mint Ellira, de igyekszik alaposan bebugyolálni a kislányt, nehogy az megfázzon valahogy, még a végén tüdőbaj vinné el és akkor már nem lenne hova futni a pénze után...
Ha elkészültek, könnyedén kapja kézbe a pehelykönnyű testet és megindul vissza az istállóba. Vajon lesz része meglepetésben vagy sem? Bár jó kérdés, melyik is lepné meg jobban: ha Ellira ott állna a felnyergelt ló mellett vagy ha nyomát sem lelné. Valamilyen szinten számít mindegyikre és egyikre sem. Van ennek értelme? Nem is lényeges, hiszen rövid bizonytalanság után a saját szemével is meggyőződhet róla, hogy a nő nem szökött el, ott áll a lótól nem messze. Magában elismerően hümmög, meg kell hagyni, ehhez a tetthez kellhetett önfegyelem és bátorság, hiszen a vak is látja, mennyire fél a mélységiektől - vagy csak ettől az egy példánytól?*
-Én megyek elől Niával, te pedig utánunk azzal a lóval.
*Mutat a bérlóra, esze ágában sincs azt használni, amikor saját hátsasa is rendelkezésére áll mostmár.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-20 19:37:55
Üzenet elküldve: 2012-12-20 19:37:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A leleplező megjegyzésre jobbnak látja, ha behúzott nyakkal bölcsen hallgat. Csak magában morgolódik a félelfek élesebb látása miatt. Hiszen a fene se gondolta, hogy Envyr még a legapróbb macskaszőrszálkezdeményeket is így kiszúrja. Ezért ugyan kár volt addig simítgatni az ágytakarót, hogy eltüntesse a bűnjeleket. A folytatás pedig még kevésbé van az ínyére.*
- Ugye csak viccelsz? És mi lesz Murcival? - *Láthatóan riadtan fordul hátra, nem is próbálja leplezni, hogy kinézi a félvérből ezt az aljas megoldást. Ám azt is sejti, hogy mire megy ki a játék, ezért hamar hízelkedő hangnemre vált.* - Amúgy okos ötlet, de szerintem bőven elég lesz csak a mi kabinunkban kipróbálni. Képzeld mit szólnának hozzá a matrózok, ha mindenfele döglött állatok hevernének. Tudod milyen babonásak, még a végén kidobnának minket, pedig nem könnyű ám manapság ilyen jó szállást találni. Nekem biztos nem sikerült volna.
*Csak magában nyúlik el a képe, mikor az unalmas cicamentes estékre, délutánokra gondol. Na meg hogy még a végén tényleg kénytelen lesz valami kétes mérgeket kerülgetni. Ráadásul ezután a hatalmas engedmény után még megértő fülekre sem talál, ami már inkább az elevenébe vág, de a kandúr érdekében ezt csak visszafogott morgolódásban és egy kis vízcsapkodásban vezeti le.*
- Azért ez nem ugyanaz. Ráadásul azokat a birkák nem csinálnak semmi érdekeset. Habár a barik tényleg aranyosak lehetnek… De éppen most nincs egy sem. És már megint úgy beszélsz rólam, mint valami izgága gyerekről.
*Sandít rosszallóan a férfi felé, aki mostanában kezd nagyon rászokni az ilyesféle kijelentésekre. Envyr nem is sejti, hogy mitől menekül meg, mikor előkerül a kedvesebb énje.*
- Na azért. Remélem, hogy később sem gondolod meg magad.
*Szusszant elégedetten, ahogy jégcsapnak érződő kezei eltűnnek a kellemesen meleg marokban a kivételesen örömmel fogadott vigyor kíséretében. Emellett a félelf ezzel a remek húzással Alina további zaklatásai elől is megmenekül, mivel a lány csak egy mosollyal tudja megköszönni a gondoskodást.
Némi elhallgatott terveknek köszönhetően pedig még az ízlése szerint túlzottan visszafogott örvendezést is szó nélkül hagyja, amivel a fizetségét fogadták. Ő maga is kissé sandán nézi a mázatlan edényt. Inkább le is csap gyorsan a könyvre, ami határozottan jó döntésnek bizonyul, így Envyr fanyalgására csak egy sokatmondó pillantással válaszol a lapok barikádja mögül, mielőtt egy ügyes fordulattal elküldené a másikat pár életmentő falatért. Habár tartja magát, láthatóan nem örül annak, hogy a férfi még nem vett magához ételt. Csak pár napig nem nézett rá, erre képes lenne halálra éhezni a nagy tudománytól.
Miután magára marad, először előkotorja a zsebébe az rejtett aranyat és elgondolkodva forgatja ujjai között. Lassan két éve annak a bizonyos lázadás előtti éjszakának. Rengeteg ötlete van, de úgy tűnik, sokat kell még dolgoznia, hogy elég titkos tartalék összegyűljön egy szép kis ajándékra…. Ábrándozó mosollyal tér vissza a könyvhöz, míg teljesen el nem merül annak izgalmaiban. *
- Sült hal? - *pattan fel amint megcsiklandozza orrát az ínycsiklandó illat. Ő még láthatóan nem unt bele a szálkás, fehér húsba.* - De jó, odakint csak kását ettünk meg szalonnát vagy túrót.
*Lelkendezik két falat között, miután egy röpke öleléssel némán megköszönte az ételt. Csupán az asztalon lappangó túróra vet elgondolkodó pillantásokat, míg csak kiböki mi jár a fejében.*
- Khmm, lehet hogy majd megkérdezhetnéd a szakácsot, hogy megveszi-e ezt - *bök állával a friss fehér halom felé.* - Nagyon finom ám, láttam, hogyan készítik, remek íze van. És… szóval ti biztos jobban el tudjátok intézni. Tudod, férfiak egymás közt, és neked amúgy is olyan jó érzéked van a kereskedéshez. - *és még hosszan ecsetelgeti azt a rengeteg okot, amiért éppen Envyr lenne a legalkalmasabb arra, hogy túladjon a portékán. Valahogy nincs kedve elárulni, hogy még indulása előtt kissé összezörrent a fedélzeti konyha mindenható urával. * - Tudod, lehet hogy nem lenne bölcs dolog enni belőle, mert valaki már megetetett belőle egy nagy dög pókot.
*Súgja oda végül bizalmasan párjának, mintha még a falnak is füle lenne, ami tovább adhatná a becses áru értékét rontó értesüléseket.*
- Ugye csak viccelsz? És mi lesz Murcival? - *Láthatóan riadtan fordul hátra, nem is próbálja leplezni, hogy kinézi a félvérből ezt az aljas megoldást. Ám azt is sejti, hogy mire megy ki a játék, ezért hamar hízelkedő hangnemre vált.* - Amúgy okos ötlet, de szerintem bőven elég lesz csak a mi kabinunkban kipróbálni. Képzeld mit szólnának hozzá a matrózok, ha mindenfele döglött állatok hevernének. Tudod milyen babonásak, még a végén kidobnának minket, pedig nem könnyű ám manapság ilyen jó szállást találni. Nekem biztos nem sikerült volna.
*Csak magában nyúlik el a képe, mikor az unalmas cicamentes estékre, délutánokra gondol. Na meg hogy még a végén tényleg kénytelen lesz valami kétes mérgeket kerülgetni. Ráadásul ezután a hatalmas engedmény után még megértő fülekre sem talál, ami már inkább az elevenébe vág, de a kandúr érdekében ezt csak visszafogott morgolódásban és egy kis vízcsapkodásban vezeti le.*
- Azért ez nem ugyanaz. Ráadásul azokat a birkák nem csinálnak semmi érdekeset. Habár a barik tényleg aranyosak lehetnek… De éppen most nincs egy sem. És már megint úgy beszélsz rólam, mint valami izgága gyerekről.
*Sandít rosszallóan a férfi felé, aki mostanában kezd nagyon rászokni az ilyesféle kijelentésekre. Envyr nem is sejti, hogy mitől menekül meg, mikor előkerül a kedvesebb énje.*
- Na azért. Remélem, hogy később sem gondolod meg magad.
*Szusszant elégedetten, ahogy jégcsapnak érződő kezei eltűnnek a kellemesen meleg marokban a kivételesen örömmel fogadott vigyor kíséretében. Emellett a félelf ezzel a remek húzással Alina további zaklatásai elől is megmenekül, mivel a lány csak egy mosollyal tudja megköszönni a gondoskodást.
Némi elhallgatott terveknek köszönhetően pedig még az ízlése szerint túlzottan visszafogott örvendezést is szó nélkül hagyja, amivel a fizetségét fogadták. Ő maga is kissé sandán nézi a mázatlan edényt. Inkább le is csap gyorsan a könyvre, ami határozottan jó döntésnek bizonyul, így Envyr fanyalgására csak egy sokatmondó pillantással válaszol a lapok barikádja mögül, mielőtt egy ügyes fordulattal elküldené a másikat pár életmentő falatért. Habár tartja magát, láthatóan nem örül annak, hogy a férfi még nem vett magához ételt. Csak pár napig nem nézett rá, erre képes lenne halálra éhezni a nagy tudománytól.
Miután magára marad, először előkotorja a zsebébe az rejtett aranyat és elgondolkodva forgatja ujjai között. Lassan két éve annak a bizonyos lázadás előtti éjszakának. Rengeteg ötlete van, de úgy tűnik, sokat kell még dolgoznia, hogy elég titkos tartalék összegyűljön egy szép kis ajándékra…. Ábrándozó mosollyal tér vissza a könyvhöz, míg teljesen el nem merül annak izgalmaiban. *
- Sült hal? - *pattan fel amint megcsiklandozza orrát az ínycsiklandó illat. Ő még láthatóan nem unt bele a szálkás, fehér húsba.* - De jó, odakint csak kását ettünk meg szalonnát vagy túrót.
*Lelkendezik két falat között, miután egy röpke öleléssel némán megköszönte az ételt. Csupán az asztalon lappangó túróra vet elgondolkodó pillantásokat, míg csak kiböki mi jár a fejében.*
- Khmm, lehet hogy majd megkérdezhetnéd a szakácsot, hogy megveszi-e ezt - *bök állával a friss fehér halom felé.* - Nagyon finom ám, láttam, hogyan készítik, remek íze van. És… szóval ti biztos jobban el tudjátok intézni. Tudod, férfiak egymás közt, és neked amúgy is olyan jó érzéked van a kereskedéshez. - *és még hosszan ecsetelgeti azt a rengeteg okot, amiért éppen Envyr lenne a legalkalmasabb arra, hogy túladjon a portékán. Valahogy nincs kedve elárulni, hogy még indulása előtt kissé összezörrent a fedélzeti konyha mindenható urával. * - Tudod, lehet hogy nem lenne bölcs dolog enni belőle, mert valaki már megetetett belőle egy nagy dög pókot.
*Súgja oda végül bizalmasan párjának, mintha még a falnak is füle lenne, ami tovább adhatná a becses áru értékét rontó értesüléseket.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-20 16:38:14
Üzenet elküldve: 2012-12-20 16:38:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Magában elégedetlenkedve hagyja, hogy az őrök teljesen kivezessék őket az erdőből. Legszívesebben egy epés megjegyzéssel illetné az őrség tagjait, miszerint úgy tűnik nincs jobb dolguk, mint kísérgetni másokat. De egyelőre bölcsebbnek gondolja tartani a száját. Nirayat nem különösebben zavarja, hogy meg kellett válniuk, amúgy is kevésbé szimpatikus társuktól. Noel ötletét jó elgondolásnak tartja és erről a férfiakat is biztosítja.*- Naasier, örömmel látunk a hajónkon. Már amúgy is jólesne egy meleg vacsora, és amellett nyugodtan megbeszélhetjük, hogyan tovább. Persze, ha nincs ellenedre.*mondja mindkettejüknek, bár majd szeretne Noellel négyszemközt is beszélni, mégis mit tervez a továbbiakban. Egyenlőre elég bizonytalan a cél, hogy mikor megszerzik a kardot, majd segítenek az ereklye elpusztításában mégis mit kapnak ők cserébe? De ezzel majd ráér később is foglalkozni.*
*Magában elégedetlenkedve hagyja, hogy az őrök teljesen kivezessék őket az erdőből. Legszívesebben egy epés megjegyzéssel illetné az őrség tagjait, miszerint úgy tűnik nincs jobb dolguk, mint kísérgetni másokat. De egyelőre bölcsebbnek gondolja tartani a száját. Nirayat nem különösebben zavarja, hogy meg kellett válniuk, amúgy is kevésbé szimpatikus társuktól. Noel ötletét jó elgondolásnak tartja és erről a férfiakat is biztosítja.*- Naasier, örömmel látunk a hajónkon. Már amúgy is jólesne egy meleg vacsora, és amellett nyugodtan megbeszélhetjük, hogyan tovább. Persze, ha nincs ellenedre.*mondja mindkettejüknek, bár majd szeretne Noellel négyszemközt is beszélni, mégis mit tervez a továbbiakban. Egyenlőre elég bizonytalan a cél, hogy mikor megszerzik a kardot, majd segítenek az ereklye elpusztításában mégis mit kapnak ők cserébe? De ezzel majd ráér később is foglalkozni.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-20 10:55:41
Üzenet elküldve: 2012-12-20 10:55:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Míg a lány a mosdással van elfoglalva, ő a székre telepedve megmasszírozza kicsit az olvasástól elgémberedett nyakizmait. A hevenyészett magyarázat hallatán viszont egy undok mosollyal az arcán fordul vissza másik felé.*
- Nos, ha az a bizonyos egerészés abból állt, hogy az ágyon heverészett, nem csodálom, hogy megúszta az az amúgy sem létező egér.
*Bizony nem véletlenül utálja a macskákat. A büdös dögök összeszőröznek és levernek mindent amihez csak hozzáférnek. De annyi baj legyen, már kitalálta miként tartja távol a hívatlan vendéget.*
- Na nem baj. Amúgy is tervezem már egy ideje, hogy macska helyett áttérünk valami jóféle patkányméregre. Az legalább minden mihaszna szőrös dögöt elintéz a fedélzeten.
*Fordul vissza egy elégedett sóhajjal az asztalhoz, hogy kicsit rendet rakjon rajta, mielőtt még Alina állna neki széttúrni mindent. Bizony megvan ennek a szűkös kabinnak is a hátránya, mégpedig ez a borzasztó helyhiány. Míg egyedül volt úgy ahogy elfért, most viszont ez már egy jóval nagyobb kihívást jelent.
Miközben precízen összetekeri és elpakolja az elöl lévő tekercseket, csendben hallgatja a kissé panaszos élménybeszámolót.*
- Mi neked egy kis szaladgálás, hisz úúgy szereted az állatokat. -*küld egy meglehetősen gúnyos oldalpillantást a másik felé, majd vállat von*- De legalább rendesen lefárasztottak, és nem maradt túl sok levezetetlen, fölösleges energiád, amivel már nekem kéne megküzdenem. Kicsit végiggondolva tehát.. tényleg nem olyan rossz, hogy a birkák mellett döntöttél a pingálás helyett.
*Már épp végezne a rendrakással, amikor Alina letámadja a hideg víztől nyirkos kezével. A váratlan érintéstől egy pillanatra összerezzen, ráadásul az incselkedő megjegyzés is kissé meglepi az általában oly szégyenlős lány szájából.*
- Micsoda remek ötlet. Tényleg jó hatással van rád némi éjszakai fagyoskodás..
*Vigyorodik el sokatmondóan, miközben egy rövid időre valóban a kezébe veszi az apró hideg mancsokat, hogy valamennyire felmelegítse őket. Az eztán előkerülő edény meg a néhány érme egy kissé unott, de azért elismerő biccentésen túl több figyelmet már nem is kap, inkább amiatt kezdi átkozni magát, hogy nem rakta el szem elől az ágyon felejtett könyvet.*
- Az égieknek hála már kinőttél abból a korból, hogy mesélni kelljen neked. Ha tényleg érdekel olvasd el.. Bár, ha engem kérdezel jó nagy marhaság az egész.. csak ezeknek az eredároknak próbáltam kicsit utánanézni.
*Alina utolsó megjegyzésre először csak egy halovány fanyar mosollyal reagál, majd szép lassacskán feltápászkodik a székről.*
- Ma még én sem ettem, hozok valamit a kikötőből. Nemsokára jövök.
*Vállára akasztja a köpenyét, a lábára igazítja a már igen csak elnyűtt bakacsát, majd valóban elindul némi élelemszerző körútra. Szerencsére itt nem nehéz viszonylag olcsó, ám mégis minőségi ételt szerezni, habár a választék sem a legnagyobb. Néhány, még mindig meleg sült hallal tér vissza a kabinba, amelynek ajtaja elől ismét arrébb kellett hessegetni a villogó szemű bestiát.*
- Jobb lesz mielőbb gondoskodni arról a méregről.. ez a pofátlan dög mindent elkövet, hogy a sötétben átessek rajta.
*Lép be kissé morogva, majd lerúgja magáról a lábbelijét, s terhét az asztalra rakja.*
- Lassan herótom lesz a sok haltól, de ez legalább mindig friss, és annyi van belőle, hogy szinte ingyen osztogatják.
*Legalábbis olyan helyekhez képest, mint régi otthona a sivatag, ahol ez szinte megfizethetetlen étek volt.*
- Nos, ha az a bizonyos egerészés abból állt, hogy az ágyon heverészett, nem csodálom, hogy megúszta az az amúgy sem létező egér.
*Bizony nem véletlenül utálja a macskákat. A büdös dögök összeszőröznek és levernek mindent amihez csak hozzáférnek. De annyi baj legyen, már kitalálta miként tartja távol a hívatlan vendéget.*
- Na nem baj. Amúgy is tervezem már egy ideje, hogy macska helyett áttérünk valami jóféle patkányméregre. Az legalább minden mihaszna szőrös dögöt elintéz a fedélzeten.
*Fordul vissza egy elégedett sóhajjal az asztalhoz, hogy kicsit rendet rakjon rajta, mielőtt még Alina állna neki széttúrni mindent. Bizony megvan ennek a szűkös kabinnak is a hátránya, mégpedig ez a borzasztó helyhiány. Míg egyedül volt úgy ahogy elfért, most viszont ez már egy jóval nagyobb kihívást jelent.
Miközben precízen összetekeri és elpakolja az elöl lévő tekercseket, csendben hallgatja a kissé panaszos élménybeszámolót.*
- Mi neked egy kis szaladgálás, hisz úúgy szereted az állatokat. -*küld egy meglehetősen gúnyos oldalpillantást a másik felé, majd vállat von*- De legalább rendesen lefárasztottak, és nem maradt túl sok levezetetlen, fölösleges energiád, amivel már nekem kéne megküzdenem. Kicsit végiggondolva tehát.. tényleg nem olyan rossz, hogy a birkák mellett döntöttél a pingálás helyett.
*Már épp végezne a rendrakással, amikor Alina letámadja a hideg víztől nyirkos kezével. A váratlan érintéstől egy pillanatra összerezzen, ráadásul az incselkedő megjegyzés is kissé meglepi az általában oly szégyenlős lány szájából.*
- Micsoda remek ötlet. Tényleg jó hatással van rád némi éjszakai fagyoskodás..
*Vigyorodik el sokatmondóan, miközben egy rövid időre valóban a kezébe veszi az apró hideg mancsokat, hogy valamennyire felmelegítse őket. Az eztán előkerülő edény meg a néhány érme egy kissé unott, de azért elismerő biccentésen túl több figyelmet már nem is kap, inkább amiatt kezdi átkozni magát, hogy nem rakta el szem elől az ágyon felejtett könyvet.*
- Az égieknek hála már kinőttél abból a korból, hogy mesélni kelljen neked. Ha tényleg érdekel olvasd el.. Bár, ha engem kérdezel jó nagy marhaság az egész.. csak ezeknek az eredároknak próbáltam kicsit utánanézni.
*Alina utolsó megjegyzésre először csak egy halovány fanyar mosollyal reagál, majd szép lassacskán feltápászkodik a székről.*
- Ma még én sem ettem, hozok valamit a kikötőből. Nemsokára jövök.
*Vállára akasztja a köpenyét, a lábára igazítja a már igen csak elnyűtt bakacsát, majd valóban elindul némi élelemszerző körútra. Szerencsére itt nem nehéz viszonylag olcsó, ám mégis minőségi ételt szerezni, habár a választék sem a legnagyobb. Néhány, még mindig meleg sült hallal tér vissza a kabinba, amelynek ajtaja elől ismét arrébb kellett hessegetni a villogó szemű bestiát.*
- Jobb lesz mielőbb gondoskodni arról a méregről.. ez a pofátlan dög mindent elkövet, hogy a sötétben átessek rajta.
*Lép be kissé morogva, majd lerúgja magáról a lábbelijét, s terhét az asztalra rakja.*
- Lassan herótom lesz a sok haltól, de ez legalább mindig friss, és annyi van belőle, hogy szinte ingyen osztogatják.
*Legalábbis olyan helyekhez képest, mint régi otthona a sivatag, ahol ez szinte megfizethetetlen étek volt.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-20 00:41:06
Üzenet elküldve: 2012-12-20 00:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Ellira tényleg el akarta lopni, vagyis fel akarta szabadítani Niát, de terve meghiúsult. Volaryon rátalált és egyetlen éjszaka alatt elvette az új élet lehetőségét a szabadságát és a pénzét. Ráadásul még Niát is veszélybe sodorta. Ellira viszont nem fogja saját rabláncát ilyen könnyedén széttörni.
Üres tekintettel mered a másikra, miközben a penge elkerül a torkától és visszacsusszan tokjába. Mivel már nem kell nyakát megfeszítve állnia, végre rendesen kap levegőt is, bár még mindig az ájulás kerülgeti. A férfi érintése szinte égeti a bőrét, a szorítás ellen mégsem tehet semmit, ahogy az ezt követő aljas szavak ellen sem. Ellira megkínzott, sápadt arca mutatja, hogy tökéletesen célt értek. Már most gyűlöli Urát, minden porcikájával. ~ Ha bántani meri, megölöm. ~ Egész testében remeg, miközben szaporán kapkodja a levegőt. Akár most is megpróbálhatná... Volaryon hátat fordít, hogy a kulccsal a fogadó felé vegye az irányt. Elérkezik a pillanat, aztán ahogy jön, úgy el is múlik. Talán még van esély arra, hogy egy alkalmasabb időpontban megszökjenek. Vagy a munkájával kiváltsa mindkettőjüket. Bár gyilkos indulatok tombolnak benne, nem lenne képes megölni a férfit. Nem gyilkos...
Hátát az egyik oszlopnak veti és keserves sírásra fakad. Hirtelen újra éli nyomorúságos életének minden szörnyű emlékét. A kitaszítottságot, a vért és halált az azt követő tanácstalanságot. Aztán eszébe jut, hogy Niának baja eshet, ha nem végzi el a kiszabott feladatot, ezért a pej herélthez lép és neki sírja el bánatát. Miközben simogatja a puha orrot, a szép fekete sörényt, megnyugszik annyira, hogy remegős sóhajtással nekikezdhessen a félbemaradt csutakolásnak és ha végzett, akkor a szerszámozásnak. A ló közelsége egy kis erőt önt, megkínzott lelkébe és egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy mindent hátrahagyva elvágtat, de Volaryon rövid idő alatt jól kiismerte a lányt. Saját életét is kockáztatta, csak azért, hogy Niának jobb életet biztosítson... nem engedheti hogy egyedül maradjon ~ ezzel a gonosz, kegyetlen férfival. ~*
- Jó nagy kalamajkába kevertem magam.* Csapkodja meg az állat nyakát és ekkor ébred rá, hogy mennyire fázik. Gyorsan hátrafordul és vékony köpenyét magára húzva, a kimerültségtől, a zokogástól és dühtől még mindig kicsit remegve támasztja hátát ismét a gerendához.*
Üres tekintettel mered a másikra, miközben a penge elkerül a torkától és visszacsusszan tokjába. Mivel már nem kell nyakát megfeszítve állnia, végre rendesen kap levegőt is, bár még mindig az ájulás kerülgeti. A férfi érintése szinte égeti a bőrét, a szorítás ellen mégsem tehet semmit, ahogy az ezt követő aljas szavak ellen sem. Ellira megkínzott, sápadt arca mutatja, hogy tökéletesen célt értek. Már most gyűlöli Urát, minden porcikájával. ~ Ha bántani meri, megölöm. ~ Egész testében remeg, miközben szaporán kapkodja a levegőt. Akár most is megpróbálhatná... Volaryon hátat fordít, hogy a kulccsal a fogadó felé vegye az irányt. Elérkezik a pillanat, aztán ahogy jön, úgy el is múlik. Talán még van esély arra, hogy egy alkalmasabb időpontban megszökjenek. Vagy a munkájával kiváltsa mindkettőjüket. Bár gyilkos indulatok tombolnak benne, nem lenne képes megölni a férfit. Nem gyilkos...
Hátát az egyik oszlopnak veti és keserves sírásra fakad. Hirtelen újra éli nyomorúságos életének minden szörnyű emlékét. A kitaszítottságot, a vért és halált az azt követő tanácstalanságot. Aztán eszébe jut, hogy Niának baja eshet, ha nem végzi el a kiszabott feladatot, ezért a pej herélthez lép és neki sírja el bánatát. Miközben simogatja a puha orrot, a szép fekete sörényt, megnyugszik annyira, hogy remegős sóhajtással nekikezdhessen a félbemaradt csutakolásnak és ha végzett, akkor a szerszámozásnak. A ló közelsége egy kis erőt önt, megkínzott lelkébe és egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy mindent hátrahagyva elvágtat, de Volaryon rövid idő alatt jól kiismerte a lányt. Saját életét is kockáztatta, csak azért, hogy Niának jobb életet biztosítson... nem engedheti hogy egyedül maradjon ~ ezzel a gonosz, kegyetlen férfival. ~*
- Jó nagy kalamajkába kevertem magam.* Csapkodja meg az állat nyakát és ekkor ébred rá, hogy mennyire fázik. Gyorsan hátrafordul és vékony köpenyét magára húzva, a kimerültségtől, a zokogástól és dühtől még mindig kicsit remegve támasztja hátát ismét a gerendához.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-19 23:32:57
Üzenet elküldve: 2012-12-19 23:32:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Időben reagál a visszabillenő fejre és kicsit hátrébb húzza a pengét. Amíg nem tapasztal ellenállást, új ötletének értelmében felesleges fizikai sérülést okoznia, hiszen az hátráltató körülmény lenne mostmár.
Kíváncsi, a nő mit reagál az "ajánlatra", hiszen nem éppen mindennapi üzlet ez. Látja is a döbbenetet, amit kiváltott, nem várt volna kevesebbet, hiszen épp az előbb közölte, hogy az eddig ismert, szabad életnek mostantól vége. Így lesznek kvittek, hiszen kölcsönösen elraboltak a másiktól valamit, ami fontos szerepet játszott az életükben.
Bólintással veszi tudomásul a kislány és a kulcs helyét.*
-Előre tisztázzunk valamit: mindenféle szökési kísérletedet Nia fogja bánni, szóval én a helyedben nem igen próbálkoznék.
*Kardja könnyedén siklik vissza a hüvelybe, erre remélhetőleg már nem lesz szüksége, hiszen Ellira csak nem lesz olyan bolond, hogy a gyermek épségét kockáztassa egy oktalan manőverrel. Arról nem is beszélve, hogy nyilván nem hagyná csak úgy elmenekülni, ahogy eddig sikerrel követte a nyomukat, nagy rá az esély, hogy máshol is megtalálná a nőt.
Megragadja a nő csuklóját és maga után vonja, ki a sikátorból, majd vissza az istállóba. Még a kislányt is meg kell szereznie és utána mehetnek haza. Hogy legyen? Cipelje magával az embernőt? Vajon magára hagyhatja?*
-Amíg visszajövök, szerszámozd fel a lovamat. És tudod, semmi butaság, az olyan kislányoknak, mint Nia, még nagyon törékenyek a csontjaik.
*Ostobaság lenne a részéről, hogy Ellirát egyedül hagyja a lovakkal? Nem hiszi, mivel biztos benne, hogy a nő kellően aggódik Niáért.
Gyors léptekkel átvág a fogadóba, majd fel az emeletre, hogy megkeresse a kulcshoz tartozó ajtót, közben pedig agya pörög, hogy a másik kis szökevénnyel mihez kezdjen. Majd eldönti, ha megtudja tőle, hogy tényleg csellel vették-e rá a távozásra vagy pedig szökni akart. Mitagadás, gyilkos kedvét igencsak lehűtötte a folyamatos, tompa fájdalom a hátában, ezért is volt ilyen enyhe Ellirával szemben is és ezért is fontolja meg a lehetőséget, hogy talán mégsem töri el lendületből Nia lábait.
Belépve a szobába hangosan csukja be maga mögött az ajtót, majd az ágyhoz lép, ahol a gyermek szuszog.*
-Nia!
*Szólal meg nem túl hangosan, de épp elég hangerővel ahhoz, hogy az alvó felébredhessen. Árgus szemmel figyeli a reakciót, hiszen azok hívebben mondják el az igazat, mint bármilyen szó.*
Kíváncsi, a nő mit reagál az "ajánlatra", hiszen nem éppen mindennapi üzlet ez. Látja is a döbbenetet, amit kiváltott, nem várt volna kevesebbet, hiszen épp az előbb közölte, hogy az eddig ismert, szabad életnek mostantól vége. Így lesznek kvittek, hiszen kölcsönösen elraboltak a másiktól valamit, ami fontos szerepet játszott az életükben.
Bólintással veszi tudomásul a kislány és a kulcs helyét.*
-Előre tisztázzunk valamit: mindenféle szökési kísérletedet Nia fogja bánni, szóval én a helyedben nem igen próbálkoznék.
*Kardja könnyedén siklik vissza a hüvelybe, erre remélhetőleg már nem lesz szüksége, hiszen Ellira csak nem lesz olyan bolond, hogy a gyermek épségét kockáztassa egy oktalan manőverrel. Arról nem is beszélve, hogy nyilván nem hagyná csak úgy elmenekülni, ahogy eddig sikerrel követte a nyomukat, nagy rá az esély, hogy máshol is megtalálná a nőt.
Megragadja a nő csuklóját és maga után vonja, ki a sikátorból, majd vissza az istállóba. Még a kislányt is meg kell szereznie és utána mehetnek haza. Hogy legyen? Cipelje magával az embernőt? Vajon magára hagyhatja?*
-Amíg visszajövök, szerszámozd fel a lovamat. És tudod, semmi butaság, az olyan kislányoknak, mint Nia, még nagyon törékenyek a csontjaik.
*Ostobaság lenne a részéről, hogy Ellirát egyedül hagyja a lovakkal? Nem hiszi, mivel biztos benne, hogy a nő kellően aggódik Niáért.
Gyors léptekkel átvág a fogadóba, majd fel az emeletre, hogy megkeresse a kulcshoz tartozó ajtót, közben pedig agya pörög, hogy a másik kis szökevénnyel mihez kezdjen. Majd eldönti, ha megtudja tőle, hogy tényleg csellel vették-e rá a távozásra vagy pedig szökni akart. Mitagadás, gyilkos kedvét igencsak lehűtötte a folyamatos, tompa fájdalom a hátában, ezért is volt ilyen enyhe Ellirával szemben is és ezért is fontolja meg a lehetőséget, hogy talán mégsem töri el lendületből Nia lábait.
Belépve a szobába hangosan csukja be maga mögött az ajtót, majd az ágyhoz lép, ahol a gyermek szuszog.*
-Nia!
*Szólal meg nem túl hangosan, de épp elég hangerővel ahhoz, hogy az alvó felébredhessen. Árgus szemmel figyeli a reakciót, hiszen azok hívebben mondják el az igazat, mint bármilyen szó.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-19 17:03:36
Üzenet elküldve: 2012-12-19 17:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Miből adna neki reggelit? ~ A hajón találtam volna munkát, ezt a fogadós is megmondta. ~ Egyik kezét ösztönösen a nyakához érinti. Ruhája alatt érzi az ezüstlánc hideg súlyát, de nem szólal meg, hiszen botor dolog lenne tovább vitázni a férfival. Így csendesen hallgatja Volaryon szavait, néhol elpirulva az igazságtól. Nia tényleg nem élt olyan rosszul, de megszerette a kislányt és csak arra tudott gondolni, hogy rabszolgaként nem élhet olyan boldog életet, mint szabadon.
A kicsavart testhelyzet, a hideg, a félelem és az aggódás teljesen elgyengítette tagjait, de kicsit kijózanodik, ahogy Volaryon a szeretetről kérdezi. Lehetséges lenne? Ezek után még maradhatna Nia mellett? Annyira meglepődik, hogy visszabillenti a fejét és úgy néz elkerekedett szemekkel a férfire. Persze ezzel az is jár, hogyha Volaryon nem elég gyors, akkor felsérti a fehér bőrt, de ez most a legkevésbé sem érdekli a lányt. Ellira más helyzetben talán a másik nyakába ugrana, de hamar megváltozik a véleménye, ahogy a "rabszolga" szó elhangzik. Egy pillanatig dermedten áll, mintha a sötételf pofon ütötte volna. Látja a másik vigyorát, miközben két érzés vív csatát benne. Az egyik, a rabszolgasággal járó minden szörnyűség és kiszolgáltatottság, a másik pedig, hogy Niával lehetne, nevelhetné és szerethetné. Szívverése ismét felgyorsul, ahogy elképzeli magában mi mindent tehet vele a férfi. Vele valószínűleg nem bánna olyan kesztyűs kézzel, mint az elf csöppséggel. Viszont, ha élni akar, akkor nincs más választása... *
- A fogadó első emeletén alszik. A kulcs a köpenyemben van, az istállóban.* Feleli megtörten. Nem akar már semmire gondolni, csak hagyja, hogy a tenger halk moraja kitisztítsa elméjét. Ellirát az ájulás kerülgeti, pedig még szüksége van a józanságára, ha életben akar maradni. Egy ájult rabszolgának senki nem veszi hasznát.*
A kicsavart testhelyzet, a hideg, a félelem és az aggódás teljesen elgyengítette tagjait, de kicsit kijózanodik, ahogy Volaryon a szeretetről kérdezi. Lehetséges lenne? Ezek után még maradhatna Nia mellett? Annyira meglepődik, hogy visszabillenti a fejét és úgy néz elkerekedett szemekkel a férfire. Persze ezzel az is jár, hogyha Volaryon nem elég gyors, akkor felsérti a fehér bőrt, de ez most a legkevésbé sem érdekli a lányt. Ellira más helyzetben talán a másik nyakába ugrana, de hamar megváltozik a véleménye, ahogy a "rabszolga" szó elhangzik. Egy pillanatig dermedten áll, mintha a sötételf pofon ütötte volna. Látja a másik vigyorát, miközben két érzés vív csatát benne. Az egyik, a rabszolgasággal járó minden szörnyűség és kiszolgáltatottság, a másik pedig, hogy Niával lehetne, nevelhetné és szerethetné. Szívverése ismét felgyorsul, ahogy elképzeli magában mi mindent tehet vele a férfi. Vele valószínűleg nem bánna olyan kesztyűs kézzel, mint az elf csöppséggel. Viszont, ha élni akar, akkor nincs más választása... *
- A fogadó első emeletén alszik. A kulcs a köpenyemben van, az istállóban.* Feleli megtörten. Nem akar már semmire gondolni, csak hagyja, hogy a tenger halk moraja kitisztítsa elméjét. Ellirát az ájulás kerülgeti, pedig még szüksége van a józanságára, ha életben akar maradni. Egy ájult rabszolgának senki nem veszi hasznát.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-19 15:16:47
Üzenet elküldve: 2012-12-19 15:16:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kegyetlen lenne? Csak akkor, ha a szükség úgy hozza. Ellira is találkozott már a kifejezetten lovagias énjével, de akkor még nem tudta, hogy a nő meg akarja lopni.*
-Az előbb mondtad, hogy minden pénzed elköltötted, akkor miből akartál volna neki reggelit adni?
*Sosem tartotta magát a tündérmesék jószívű hercegének, aki felebaráti szeretetből segít mindenkin, de mulattató a gondolat, hogy Ellira őt tartja a legmegátalkodottabb főgonosznak. Vajon mit reagálna, ha egyszer egy radikálisabb mélységivel hozná össze a sors? Nagy kár, hogy erre már sosem derülhet fény...
Fenyegetései mintha már nem is igazán félelmet, inkább csak dacot váltanának ki. Érdekes faj az ember... Nála gyávább féreg nem létezik a világon, de ha közeleg az utolsó pillanat, a bolondabb egyedek képesek holmi megjátszott hősiességgel tekinteni a halálra. Talán azt hiszi a nő, hogy attól, hogy bátornak mutatkozik, magasztosabb lesz a vég?*
-Én viszont egy boldog, életvidám és egészséges kislányt láttam, aki nincs terrorizálva, nincs verve, ellenben rabszolga létére szép ruhákba jár, külön szobája van és rendes ételeket, valamint figyelmet is kap. Áruld el, melyik szabad utcagyereket láttad annyit mosolyogni és olyan felszabadultan csicseregni, mint Niát?
*Miért is várja, hogy egy ilyen korlátolt elme megértse a tetteit? Ő nem látta, azt a koszos, lesoványodott, szomorú gyereket, aki ott gubbasztott a pici ketrecben, amiben épp csak ülni tudott. Ő a kegyetlen, vérszomjas mélységi, amiért megvette és kiemelte ebből a nyomorból a lányt és azóta is maga mellett tartja, ha nem is szeretetben, de jólétben és biztonságban. A fény gyermekeinek értékrendje bizarr és felfoghatatlan a hím számára.*
-Szeretetet akarsz neki adni?
*Hirtelen egy új ötlet villan fel a fejében. Mi lenne, ha nem ölné meg? Elvégre mi haszna származna abból? Semmi, elpocsékolt pénzét már így sem téríthetné vissza, viszont ha életben tartja...*
-Legyen. Túl sok pénzt öltem a keresésetekbe, de a haláloddal nem térülne meg. Magam mellé veszlek mint rabszolgát, neked még hasznodat is tudnám látni és legalább babázhatsz azzal az imádott kölökkel.
*Arcára kiülő kegyetlen vigyor szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mondott, és hogy máris számtalan ötlete van, mire tudná felhasználni legújabb szerzeményét.*
-Most pedig áruld el, Nia hol van?
-Az előbb mondtad, hogy minden pénzed elköltötted, akkor miből akartál volna neki reggelit adni?
*Sosem tartotta magát a tündérmesék jószívű hercegének, aki felebaráti szeretetből segít mindenkin, de mulattató a gondolat, hogy Ellira őt tartja a legmegátalkodottabb főgonosznak. Vajon mit reagálna, ha egyszer egy radikálisabb mélységivel hozná össze a sors? Nagy kár, hogy erre már sosem derülhet fény...
Fenyegetései mintha már nem is igazán félelmet, inkább csak dacot váltanának ki. Érdekes faj az ember... Nála gyávább féreg nem létezik a világon, de ha közeleg az utolsó pillanat, a bolondabb egyedek képesek holmi megjátszott hősiességgel tekinteni a halálra. Talán azt hiszi a nő, hogy attól, hogy bátornak mutatkozik, magasztosabb lesz a vég?*
-Én viszont egy boldog, életvidám és egészséges kislányt láttam, aki nincs terrorizálva, nincs verve, ellenben rabszolga létére szép ruhákba jár, külön szobája van és rendes ételeket, valamint figyelmet is kap. Áruld el, melyik szabad utcagyereket láttad annyit mosolyogni és olyan felszabadultan csicseregni, mint Niát?
*Miért is várja, hogy egy ilyen korlátolt elme megértse a tetteit? Ő nem látta, azt a koszos, lesoványodott, szomorú gyereket, aki ott gubbasztott a pici ketrecben, amiben épp csak ülni tudott. Ő a kegyetlen, vérszomjas mélységi, amiért megvette és kiemelte ebből a nyomorból a lányt és azóta is maga mellett tartja, ha nem is szeretetben, de jólétben és biztonságban. A fény gyermekeinek értékrendje bizarr és felfoghatatlan a hím számára.*
-Szeretetet akarsz neki adni?
*Hirtelen egy új ötlet villan fel a fejében. Mi lenne, ha nem ölné meg? Elvégre mi haszna származna abból? Semmi, elpocsékolt pénzét már így sem téríthetné vissza, viszont ha életben tartja...*
-Legyen. Túl sok pénzt öltem a keresésetekbe, de a haláloddal nem térülne meg. Magam mellé veszlek mint rabszolgát, neked még hasznodat is tudnám látni és legalább babázhatsz azzal az imádott kölökkel.
*Arcára kiülő kegyetlen vigyor szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mondott, és hogy máris számtalan ötlete van, mire tudná felhasználni legújabb szerzeményét.*
-Most pedig áruld el, Nia hol van?
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-19 14:37:17
Üzenet elküldve: 2012-12-19 14:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Volaryon vigyorától feláll a szőr a hátán. A falubelieknek úgy tűnik mégis igazuk volt a sötételfekkel kapcsolatban. Rideg, kegyetlen lények, akiket önös érdekek vezetnek és közben fikarcnyit sem törődnek mások bajával.*
- Mindig volt mit ennem, mióta eljöttem otthonról. Sok dologhoz értek és az emberek szívesen adnak munkát.* Szavai őszintén csengenek, ezúttal a dacos él nélkül. Ő is szegény családban nőtt fel, sokat nélkülözött, de mégsem ez volt, amit emlékként magával hozott. Nem szép ruhák kellenek és drága ételek ahhoz, hogy egy gyermek boldog felnőtté cseperedjen.
Mikor látja, hogy a férfi tekintete haragosan villan, nem igazán tud mit felelni. Remélte, hogy nem ez lesz a sötételf válasza, de valahol mélyen végig ott rágta belülről a sejtés. Volaryon pengéje hamvas bőréhez nyomódik, ívbe feszítve ezzel Ellira már így is görcsösen tartott nyakát. ~ Engem is szeret, és egy idő után elfelejtene ~ Tekintetébe visszaköltözik a hideg szikra, de mindezt csak gondolatban jegyzi meg. Nem beszél saját érvei ellen, hiszen azzal csak kockáztatná Nia épségét. Bár a férfi egyetlen mozdulattal elvághatná a torkát, szapora légzése kicsit csillapodik a tudatra, hogy már régen megtehette volna, ha ezt akarná. Hallgatja Volaryon szavait, de nem válaszol rögtön.*
- Egy olyan kislányt láttam, aki vágyik a szeretetre, dicséretre, egy-két jó szóra. Vágyik valakire, aki mesél neki, megfürdeti, később pedig arra, hogy ne egy befektetésnek vagy tárgynak tekintsék. Csak még nem fogja fel a rablánc súlyát.* Amennyire tőle telik, figyel rá, hogy tényszerűen közölje véleményét, ezért még hozzáfűzi.*
- Bár magától megkapta az élethez szükséges dolgokat, tőlem szeretetet is kapna... kapott volna.* Tekintete oldalara siklik, mert nem bír tovább a másik szemébe nézni. Alapvetően nem különböznek annyira, mint azt Ellira gondolja. Egyszerűen csak másként értelmezik a boldogság és a szeretet fogalmát. Ellira megremeg, ahogy csontjait lassan átjárja a hideg, hiszen már nem fél és nem is dühös. Úgy látszik beletörődött a saját sorsába. Egyedül Nia mosolygó arcocskájának képe az, ami még a lelket tartja benne.*
- Mindig volt mit ennem, mióta eljöttem otthonról. Sok dologhoz értek és az emberek szívesen adnak munkát.* Szavai őszintén csengenek, ezúttal a dacos él nélkül. Ő is szegény családban nőtt fel, sokat nélkülözött, de mégsem ez volt, amit emlékként magával hozott. Nem szép ruhák kellenek és drága ételek ahhoz, hogy egy gyermek boldog felnőtté cseperedjen.
Mikor látja, hogy a férfi tekintete haragosan villan, nem igazán tud mit felelni. Remélte, hogy nem ez lesz a sötételf válasza, de valahol mélyen végig ott rágta belülről a sejtés. Volaryon pengéje hamvas bőréhez nyomódik, ívbe feszítve ezzel Ellira már így is görcsösen tartott nyakát. ~ Engem is szeret, és egy idő után elfelejtene ~ Tekintetébe visszaköltözik a hideg szikra, de mindezt csak gondolatban jegyzi meg. Nem beszél saját érvei ellen, hiszen azzal csak kockáztatná Nia épségét. Bár a férfi egyetlen mozdulattal elvághatná a torkát, szapora légzése kicsit csillapodik a tudatra, hogy már régen megtehette volna, ha ezt akarná. Hallgatja Volaryon szavait, de nem válaszol rögtön.*
- Egy olyan kislányt láttam, aki vágyik a szeretetre, dicséretre, egy-két jó szóra. Vágyik valakire, aki mesél neki, megfürdeti, később pedig arra, hogy ne egy befektetésnek vagy tárgynak tekintsék. Csak még nem fogja fel a rablánc súlyát.* Amennyire tőle telik, figyel rá, hogy tényszerűen közölje véleményét, ezért még hozzáfűzi.*
- Bár magától megkapta az élethez szükséges dolgokat, tőlem szeretetet is kapna... kapott volna.* Tekintete oldalara siklik, mert nem bír tovább a másik szemébe nézni. Alapvetően nem különböznek annyira, mint azt Ellira gondolja. Egyszerűen csak másként értelmezik a boldogság és a szeretet fogalmát. Ellira megremeg, ahogy csontjait lassan átjárja a hideg, hiszen már nem fél és nem is dühös. Úgy látszik beletörődött a saját sorsába. Egyedül Nia mosolygó arcocskájának képe az, ami még a lelket tartja benne.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-19 12:44:08
Üzenet elküldve: 2012-12-19 12:44:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A dacos válaszra sötéten elvigyorodik, tényleg jól tette, hogy nem ölte meg azonnal, legalább szórakozhat ezen a naiv ostobaságon, amivel a tapasztalatlanabb egyének a világot szemlélik.*
-És ez talán segítene neki, amikor éjszaka fagyoskodik, mert nem tudsz meleg otthont biztosítani? Az, hogy saját lányodként tekinted adna neki ételt, hogy ne éhezzen? A szeretet ruházná, hogy ne rongyokban járjon?
*A gunyoros él megmarad a hangjában, látta ő már a híres felszíni szeretetet, amikor mindkét szülő inkább éhenhalt, csak hogy gyerekeit táplálhassa. Mire mentek vele? Semmire. A kölkök ott maradtak az utcán egyedül és egyesével csak elhullottak. Ennyit a szeretet erejéről. Ahelyett, hogy gondolkoztak volna és árvaházba adták volna őket, ahol nagyobb esélyük van az életre, önző módon feláldoztak mindenkit, csak hogy önnön szentségüket bizonygassák és mártírkodva hunyjanak el. Köszöni, az ilyenekből nem kér. Ő is tudja, mi a szeretet, húgát rajongásig imádja, de mégis mindig tudja, az eszével, hogy melyik cselekedetével teszi a legjobbat.*
-Azt hiszed, hogy az elég lenne, hogy megvedd tőlem? Elárulok valamit: a kislány nem eladó.
*Lobbannak haragos lángok a haloványzöld tekintetek mélyén. Bár van vele bosszúság, nem tervezte, hogy megválik tőle, hiszen ideális alapanyag, mert összességében szófogadó és engedelmes, könnyen befolyásolható, ami által a tökéletes szolgálót meg lehet belőle alkotni.
A kioktatásra közelebb hajol, kardja figyelmeztetően érinti mostmár a bőrt is, hogy a nő eszébe juttassa, milyen felállásban is vannak éppen.*
-Azt mondod, szeret? Itt dől meg az elméleted arról, hogy azzal tettél volna jót Niának, hogy elviszed tőlem. Bele sem gondoltál, mit érezne, ha többet nem láthatna, igaz?
*Az ő elsődleges fegyvere mindig is a lélek terrorizálása, most is ehhez nyúl, mielőtt kardja valóban mozgásba lendülne.*
-Jobbnak hiszed magad nálam, pedig épp, hogy rosszabb vagy. Magasztos célokat kántálva cselekszed a rosszat, csak magadra gondolva és tökéletesen figyelmen kívül hagyva másik érzelmeit és az ész szavát. Én legalább őszinte vagyok. Niának soha nem ígértem szeretetet, de meleg házat, rendes ételt, ruhákat és figyelmet igen, amiket maradéktalanul megkap. Meséld el, milyen benyomásod volt róla, amikor először láttad.
*Nem kérés, parancs. Lehet őt akárminek tartani, nem érdekli, mert lepereg róla, akárcsak Camilla szavai, de azt az egy dolgot nem hajlandó eltűrni, hogy valaki azzal vádolja, ártott annak a kislánynak.*
-És ez talán segítene neki, amikor éjszaka fagyoskodik, mert nem tudsz meleg otthont biztosítani? Az, hogy saját lányodként tekinted adna neki ételt, hogy ne éhezzen? A szeretet ruházná, hogy ne rongyokban járjon?
*A gunyoros él megmarad a hangjában, látta ő már a híres felszíni szeretetet, amikor mindkét szülő inkább éhenhalt, csak hogy gyerekeit táplálhassa. Mire mentek vele? Semmire. A kölkök ott maradtak az utcán egyedül és egyesével csak elhullottak. Ennyit a szeretet erejéről. Ahelyett, hogy gondolkoztak volna és árvaházba adták volna őket, ahol nagyobb esélyük van az életre, önző módon feláldoztak mindenkit, csak hogy önnön szentségüket bizonygassák és mártírkodva hunyjanak el. Köszöni, az ilyenekből nem kér. Ő is tudja, mi a szeretet, húgát rajongásig imádja, de mégis mindig tudja, az eszével, hogy melyik cselekedetével teszi a legjobbat.*
-Azt hiszed, hogy az elég lenne, hogy megvedd tőlem? Elárulok valamit: a kislány nem eladó.
*Lobbannak haragos lángok a haloványzöld tekintetek mélyén. Bár van vele bosszúság, nem tervezte, hogy megválik tőle, hiszen ideális alapanyag, mert összességében szófogadó és engedelmes, könnyen befolyásolható, ami által a tökéletes szolgálót meg lehet belőle alkotni.
A kioktatásra közelebb hajol, kardja figyelmeztetően érinti mostmár a bőrt is, hogy a nő eszébe juttassa, milyen felállásban is vannak éppen.*
-Azt mondod, szeret? Itt dől meg az elméleted arról, hogy azzal tettél volna jót Niának, hogy elviszed tőlem. Bele sem gondoltál, mit érezne, ha többet nem láthatna, igaz?
*Az ő elsődleges fegyvere mindig is a lélek terrorizálása, most is ehhez nyúl, mielőtt kardja valóban mozgásba lendülne.*
-Jobbnak hiszed magad nálam, pedig épp, hogy rosszabb vagy. Magasztos célokat kántálva cselekszed a rosszat, csak magadra gondolva és tökéletesen figyelmen kívül hagyva másik érzelmeit és az ész szavát. Én legalább őszinte vagyok. Niának soha nem ígértem szeretetet, de meleg házat, rendes ételt, ruhákat és figyelmet igen, amiket maradéktalanul megkap. Meséld el, milyen benyomásod volt róla, amikor először láttad.
*Nem kérés, parancs. Lehet őt akárminek tartani, nem érdekli, mert lepereg róla, akárcsak Camilla szavai, de azt az egy dolgot nem hajlandó eltűrni, hogy valaki azzal vádolja, ártott annak a kislánynak.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-19 01:15:50
Üzenet elküldve: 2012-12-19 01:15:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Ellira lopva körültekint, hátha akad valaki, aki a segítségére sietne, de belátja, hogy az eldugott sikátorban kár reménykedni ilyesmiben. Ez a nemesi álca amúgy sem barátok szerzésére való.*
- Én saját lányomként tekintenék rá és tőlem megkapná a szeretetet is, amire szüksége van.* Dacosan néz a másik szemébe, miközben a szavakat ejti. ~ Lehet, hogy az életem a kezében van, de senki rabszolgája nem leszek. ~ Talán még a fejét is kicsit felcsapná, ha nem lenne már így is arra kényszerítve, így viszont megelégszik a jeges pillantással. Arra viszont, hogy Volaryon piti gyermekrablónak nevezi, átmenetileg újra fellobban benne a harag. Már a nyelve hegyén van a szemtelen válasz, de ~ Nia érdekében. ~ kicsit tisztelettudóbb hangot üt meg.*
- Miért nevez még mindig rablónak? Pénzt hagytam a lányért cserébe.* Aztán lassan az egész mondat értelme összeáll a fejében. Ne írja elő? Tehát bántani akarja? *
- Nia annak ellenére, hogy rabszolgaként él, tiszteli és szereti magát, ha megbünteti, akkor azzal csak elveszti ezt az irányítási lehetőséget.* Mondja kicsit hangosabban, a félelemtől rekedten, átmenetileg megfeledkezve arról, hogy suttognia kéne. Ha már a jó oldalára nem tud hatni, hát akkor az észérveket hívja segítségül. Bátorságát csak az a tudat élteti, hogy meg kell védenie a kislányt, de lassan kezdi belátni, hogy Nia felszabadításának talán legrosszabb módját választotta. A szívére hallgatott az esze helyett és ezért bűnhődnie kell. Csak abban reménykedhet, hogy Nem kell Niának is szenvednie az ő hibájából.
Nyaka már kezd elzsibbadni a hidegben és egyre nehezebben is kap levegőt, bár fázni még nem fázik. Kutatóan a másik íriszébe mélyeszti sajátját, miközben lassan már szédül a rengeteg szörnyű képtől, melyeken Nia épp valami agyafúrt kínzás közben sikoltozik.*
- Én saját lányomként tekintenék rá és tőlem megkapná a szeretetet is, amire szüksége van.* Dacosan néz a másik szemébe, miközben a szavakat ejti. ~ Lehet, hogy az életem a kezében van, de senki rabszolgája nem leszek. ~ Talán még a fejét is kicsit felcsapná, ha nem lenne már így is arra kényszerítve, így viszont megelégszik a jeges pillantással. Arra viszont, hogy Volaryon piti gyermekrablónak nevezi, átmenetileg újra fellobban benne a harag. Már a nyelve hegyén van a szemtelen válasz, de ~ Nia érdekében. ~ kicsit tisztelettudóbb hangot üt meg.*
- Miért nevez még mindig rablónak? Pénzt hagytam a lányért cserébe.* Aztán lassan az egész mondat értelme összeáll a fejében. Ne írja elő? Tehát bántani akarja? *
- Nia annak ellenére, hogy rabszolgaként él, tiszteli és szereti magát, ha megbünteti, akkor azzal csak elveszti ezt az irányítási lehetőséget.* Mondja kicsit hangosabban, a félelemtől rekedten, átmenetileg megfeledkezve arról, hogy suttognia kéne. Ha már a jó oldalára nem tud hatni, hát akkor az észérveket hívja segítségül. Bátorságát csak az a tudat élteti, hogy meg kell védenie a kislányt, de lassan kezdi belátni, hogy Nia felszabadításának talán legrosszabb módját választotta. A szívére hallgatott az esze helyett és ezért bűnhődnie kell. Csak abban reménykedhet, hogy Nem kell Niának is szenvednie az ő hibájából.
Nyaka már kezd elzsibbadni a hidegben és egyre nehezebben is kap levegőt, bár fázni még nem fázik. Kutatóan a másik íriszébe mélyeszti sajátját, miközben lassan már szédül a rengeteg szörnyű képtől, melyeken Nia épp valami agyafúrt kínzás közben sikoltozik.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-18 23:55:13
Üzenet elküldve: 2012-12-18 23:55:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Szerencséjére minden könnyedén megy, senki nem látja meg őket, amíg elérik a sikátor biztonságot nyújtó sötétjét, ahol már kisebb eséllyel akadnak rájuk kíváncsi tekintetek. Ezért meri megkockáztatni azt is, hogy elengedje a nő száját, hiszen ha sikít is vagy segítségért kiált, abban a pillanatban elnyisszantja a torkát és mire ideér valaki, már rég eltűnik.
Ellira szavaira leheletnyit összehúzza a szemét, majd kiköp oldalra.*
-Jobbat érdemel? Tudod, hogy bánok vele? Kérlek, avass be engem is, ha már ennyire tisztában vagy mindennel. Annyira kíváncsi vagyok...
*Bár arckifejezése mit sem változott, hangjából szinte csöpög a gunyorosság. Még hogy jobbat érdemel... Árva gyerek, aki a hímen kívül talán senkinek nem kellett ebben az átkozott világban. Tőle figyelmet és törődést kap, még ha szeretetet nem is várhat, ez máris több, mint amit egy eltaszított gyerek az élettől remélhet.
Gúnyossága csak akkor tűnik el, amikor a nő rimánkodni kezd a kislányért.*
-Hogy mit teszek vele, az csakis rám tartozik, nem pont egy ilyen piti gyerekrabló fogja nekem előírni a cselekedeteimet.
*Nia nem tudta volna, hogy épp véglegesen maguk mögött akarják hagyni Volaryont? Vagy Ellira csak azért hazudja, hogy a kicsit biztonságban tudja. Na majd kiderül... Előbb gondosan kisajtol minden magyarázatot és választ, utána térhet rá arra, hogy megmutassa, miért is nem érdemes egy Inglathaellel ujjat húzni.*
Ellira szavaira leheletnyit összehúzza a szemét, majd kiköp oldalra.*
-Jobbat érdemel? Tudod, hogy bánok vele? Kérlek, avass be engem is, ha már ennyire tisztában vagy mindennel. Annyira kíváncsi vagyok...
*Bár arckifejezése mit sem változott, hangjából szinte csöpög a gunyorosság. Még hogy jobbat érdemel... Árva gyerek, aki a hímen kívül talán senkinek nem kellett ebben az átkozott világban. Tőle figyelmet és törődést kap, még ha szeretetet nem is várhat, ez máris több, mint amit egy eltaszított gyerek az élettől remélhet.
Gúnyossága csak akkor tűnik el, amikor a nő rimánkodni kezd a kislányért.*
-Hogy mit teszek vele, az csakis rám tartozik, nem pont egy ilyen piti gyerekrabló fogja nekem előírni a cselekedeteimet.
*Nia nem tudta volna, hogy épp véglegesen maguk mögött akarják hagyni Volaryont? Vagy Ellira csak azért hazudja, hogy a kicsit biztonságban tudja. Na majd kiderül... Előbb gondosan kisajtol minden magyarázatot és választ, utána térhet rá arra, hogy megmutassa, miért is nem érdemes egy Inglathaellel ujjat húzni.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-18 21:53:39
Üzenet elküldve: 2012-12-18 21:53:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Ellira még pár pillanatig elgondolkozhat, hogy milyen is lesz majd a szigeten. ~ Vajon ott is ugyanolyan munkák vannak-e, mint itt? ~ Azonban hirtelen fordul egyet vele a világ, durván kiszakítva gondolataiból. Szájára sötét, erős kéz, nyakához, pedig egy hideg penge simul. Annyira gyorsan történik mindez, hogy ideje sincs gondolkodni, akár a visszavágáson, akár a menekülésen. A férfi magához szorítja és a fülébe suttogja halálosan nyugodt szavait.
Ellira légzése felgyorsul, pupillája kitágul és minden izma felkészül a menekülésre, ahogy felismeri Volaryon hangját. Ő mégsem mozdul, mert belátja, hogy öngyilkos dolog lenne bármivel is próbálkozni. A tőrét nem éri el, és hiába próbálna úgy helyezkedni, az túl átlátszó lenne, ezért szaporán dobogó szívvel engedi magát kivonszolni az istállóból. Mivel neki hátrafelé kell haladnia, ezért néha-néha összeakadnak a lábai, de a férfi erősen tartja, így végül még nem kell idő előtt búcsút mondania az életének. Ellira érzi a hangsúlyból, hogy a másik számára nem ér sokat az ő élete. Talán már bánja, hogy nem volt elővigyázatosabb, de ha meghal, hát úgy hal meg, hogy saját értékrendszere szerint, helyesen cselekedett. ~ Ez ugyanaz a férfi lenne, aki kézcsókkal köszöntött? Lehet, hogy csak egy udvarias álca volt, ahogy az is, hogy Nia a fogadott lánya? ~ Eddig jut gondolatban, mikor Volaryon a falnak löki, neki pedig még épp van elé ideje, hogy a kezét a falhoz támassza mielőtt lefejelné a sikátor oldalát. Épp megkönnyebbülne kicsit, hogy a kard elkerült a torkától, mikor a férfi maga felé fordítja és újra a nyakához igazítja a pengét. Volaryon égető pillantásán kívül semmi más nem árulkodik érzelmeiről, ha egyáltalán lakozik benne a hideg céltudatosságon kívül bármi is. Magyarázatot követel a nőtől, de Ellira túlságosan ijedt ahhoz, hogy azonnal válaszolni tudjon. Ezernyi gondolat kergetőzik benne, hogy vajon hogyan szabadulhatna meg, de egyik silányabb, mint a másik. A "lány" szó említésére, szorult helyzete ellenére, harag szikrája villan át arcán. Mivel mást nem nagyon tehet, amennyire a penge engedi, próbál egy mélyebb levegőt venni, hogy válaszolni tudjon.*
- Azért nincs az ágyában a "lánya", mert Nia ennél jobbat érdemel. Felesleges a színjáték, tudok róla, hogy rabszolgának vásárolta és rabszolgaként tartja otthon.* Suttogja, miközben hol a düh, hol a félelem keríti hatalmába.*
- A rabszolgákat pénzért adják-veszik. Minden vagyonomat otthagytam, cserébe Niáért. A maradékból pedig a lovát küldettem volna vissza. Nem vagyok tolvaj.* Nyel egyet, majd esdeklően a másik tekintetébe mélyeszti a sajátját, mikor hirtelen eszébe villan egy gondolat.*
- Kérem ne bántsa a kislányt. Úgy tudta, hogy kirándulni jövünk, hogy megnézzük a tengert.* Mivel ebben a helyzetben semmi mást nem tehet, próbál a másik jó oldalára hatni. Reménykedve, hogy létezik ilyen Volaryon lelkében.*
Ellira légzése felgyorsul, pupillája kitágul és minden izma felkészül a menekülésre, ahogy felismeri Volaryon hangját. Ő mégsem mozdul, mert belátja, hogy öngyilkos dolog lenne bármivel is próbálkozni. A tőrét nem éri el, és hiába próbálna úgy helyezkedni, az túl átlátszó lenne, ezért szaporán dobogó szívvel engedi magát kivonszolni az istállóból. Mivel neki hátrafelé kell haladnia, ezért néha-néha összeakadnak a lábai, de a férfi erősen tartja, így végül még nem kell idő előtt búcsút mondania az életének. Ellira érzi a hangsúlyból, hogy a másik számára nem ér sokat az ő élete. Talán már bánja, hogy nem volt elővigyázatosabb, de ha meghal, hát úgy hal meg, hogy saját értékrendszere szerint, helyesen cselekedett. ~ Ez ugyanaz a férfi lenne, aki kézcsókkal köszöntött? Lehet, hogy csak egy udvarias álca volt, ahogy az is, hogy Nia a fogadott lánya? ~ Eddig jut gondolatban, mikor Volaryon a falnak löki, neki pedig még épp van elé ideje, hogy a kezét a falhoz támassza mielőtt lefejelné a sikátor oldalát. Épp megkönnyebbülne kicsit, hogy a kard elkerült a torkától, mikor a férfi maga felé fordítja és újra a nyakához igazítja a pengét. Volaryon égető pillantásán kívül semmi más nem árulkodik érzelmeiről, ha egyáltalán lakozik benne a hideg céltudatosságon kívül bármi is. Magyarázatot követel a nőtől, de Ellira túlságosan ijedt ahhoz, hogy azonnal válaszolni tudjon. Ezernyi gondolat kergetőzik benne, hogy vajon hogyan szabadulhatna meg, de egyik silányabb, mint a másik. A "lány" szó említésére, szorult helyzete ellenére, harag szikrája villan át arcán. Mivel mást nem nagyon tehet, amennyire a penge engedi, próbál egy mélyebb levegőt venni, hogy válaszolni tudjon.*
- Azért nincs az ágyában a "lánya", mert Nia ennél jobbat érdemel. Felesleges a színjáték, tudok róla, hogy rabszolgának vásárolta és rabszolgaként tartja otthon.* Suttogja, miközben hol a düh, hol a félelem keríti hatalmába.*
- A rabszolgákat pénzért adják-veszik. Minden vagyonomat otthagytam, cserébe Niáért. A maradékból pedig a lovát küldettem volna vissza. Nem vagyok tolvaj.* Nyel egyet, majd esdeklően a másik tekintetébe mélyeszti a sajátját, mikor hirtelen eszébe villan egy gondolat.*
- Kérem ne bántsa a kislányt. Úgy tudta, hogy kirándulni jövünk, hogy megnézzük a tengert.* Mivel ebben a helyzetben semmi mást nem tehet, próbál a másik jó oldalára hatni. Reménykedve, hogy létezik ilyen Volaryon lelkében.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-18 18:29:56
Üzenet elküldve: 2012-12-18 18:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Türelemjáték ez, amit csak akkor van esélye megnyerni, ha kivárja, mikor lép be a ló gazdája. Némán áll, teljesen egybeolvad a sötétséggel, talán csak zöld szemei izzanak az elfojtott haragtól. Ha helyesen következtetett és nem számolta el magát, akkor a nőnek kell megjelennie hamarosan. Megölje azonnal? Nem, tudnia kell, hogy ki fenyegeti az életét és miért. Tudnia kell, hogy nagyon rossz sötételffel húzott ujjat, még akkor is, ha pár percnyi rettegés után végez vele.
Nyílik az ajtó és belép Ellira. Még lélegzetét is visszafojtja, hogy véletlenül se árulja el magát a szükségesnél előbb. Az istállófiú nem jön? Láthatóan nem, talán tényleg megfogadta a nő szavait és épp a kocsmárossal társalognak. Tökéletesebb helyzet nem is lehetne.
Kardja könnyedén csusszan ki a hüvelyéből, miközben előre lép, egészen a nő mögé. Baljával előre nyúlva betapasztja a száját és magához rántja, miközben jobbjával a pengét torka elé emeli.*
-Én a helyedben nem ficánkolnék, mert meglököd a kezemet és azt a csinos nyakacskád fogja bánni.
*Suttogja vészesen nyugodt, halk hangon. Az istálló közepén nem maradhatnak, így elindul az ajtó felé, magával rángatva a nőt is, esélyt sem hagyva, hogy az kiszabadulhasson. Kikémlel, minden csöndesnek tűnik, a fogadóval átellenes oldalon ráadásul van egy kellően sötét sikátor is, ami megfelelő lesz, hogy a dolgokat lerendezze.*
-Próbálj meg sikítani és esküszöm a Sötét Anyára, hogy meglesz a jutalma.
*Nem árthat előre tisztázni, hogy nem fog hezitálni, ha úgy veszi észre, hogy Ellira el akarja rontani a játékát, azonnal átvágja a torkát és magára hagyja kivérezni.
Ha elég mélyen beértek a sikátorba, a falhoz löki a nőt, maga felé fordítja, kardját újra a nyakához emeli, míg másik kezével a feje mellett támaszkodik meg, és egészen közel hajol. Zöld szemeiben gyilkos lángok táncolnak, arcán pedig halálos nyugalom, ami minden szónál hívebben írja le, hogy nem ez lenne az első alkalom, amikor kiolt egy életet. Igaz, ő első sorban nem gyilkos, hanem kereskedő, aki csak akkor tör más életére, ha az üzleti érdek így kívánja.*
-Egy hangos, kéretlen szó és megöllek. Most pedig suttogd el szépen, miért nincs a lányom otthon, az ágyában?
*A lányaként hivatkozik Niára, hiszen nem tudja, pontosan hányadán is állnak, jobb hát ragaszkodni ehhez a meséhez, nehogy vigyázatlanul önmagát buktassa le.*
Nyílik az ajtó és belép Ellira. Még lélegzetét is visszafojtja, hogy véletlenül se árulja el magát a szükségesnél előbb. Az istállófiú nem jön? Láthatóan nem, talán tényleg megfogadta a nő szavait és épp a kocsmárossal társalognak. Tökéletesebb helyzet nem is lehetne.
Kardja könnyedén csusszan ki a hüvelyéből, miközben előre lép, egészen a nő mögé. Baljával előre nyúlva betapasztja a száját és magához rántja, miközben jobbjával a pengét torka elé emeli.*
-Én a helyedben nem ficánkolnék, mert meglököd a kezemet és azt a csinos nyakacskád fogja bánni.
*Suttogja vészesen nyugodt, halk hangon. Az istálló közepén nem maradhatnak, így elindul az ajtó felé, magával rángatva a nőt is, esélyt sem hagyva, hogy az kiszabadulhasson. Kikémlel, minden csöndesnek tűnik, a fogadóval átellenes oldalon ráadásul van egy kellően sötét sikátor is, ami megfelelő lesz, hogy a dolgokat lerendezze.*
-Próbálj meg sikítani és esküszöm a Sötét Anyára, hogy meglesz a jutalma.
*Nem árthat előre tisztázni, hogy nem fog hezitálni, ha úgy veszi észre, hogy Ellira el akarja rontani a játékát, azonnal átvágja a torkát és magára hagyja kivérezni.
Ha elég mélyen beértek a sikátorba, a falhoz löki a nőt, maga felé fordítja, kardját újra a nyakához emeli, míg másik kezével a feje mellett támaszkodik meg, és egészen közel hajol. Zöld szemeiben gyilkos lángok táncolnak, arcán pedig halálos nyugalom, ami minden szónál hívebben írja le, hogy nem ez lenne az első alkalom, amikor kiolt egy életet. Igaz, ő első sorban nem gyilkos, hanem kereskedő, aki csak akkor tör más életére, ha az üzleti érdek így kívánja.*
-Egy hangos, kéretlen szó és megöllek. Most pedig suttogd el szépen, miért nincs a lányom otthon, az ágyában?
*A lányaként hivatkozik Niára, hiszen nem tudja, pontosan hányadán is állnak, jobb hát ragaszkodni ehhez a meséhez, nehogy vigyázatlanul önmagát buktassa le.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-18 15:55:46
Üzenet elküldve: 2012-12-18 15:55:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje - Naasier, Niraya, M11//
*Miután az őröknek sikerül látótávolságnál is messzebb kísérni a triót, Noel megnyugodva sóhajt fel, hiszen egy húzós helyzetet úsztak meg szinte sértetlenül. Kis idő elteltével az őket kísérő fegyveresek elindulnak visszafele az ösvényen, így magára hagyva a csapatot.*
-Naasier veled minden rendben? *kérdi a fél-elf férfit.*
-Izgalmas pillanatoknak lehettünk tanúi, de ne aggódj jól megnéztem magamnak azt a Winel fickót. Véleményem szerint most az lenne a legjobb, ha a nap hátralevő részében meghúznánk magunkat. Nem messze a kikötőben van a kereskedőhajó amivel érkeztünk, talán neked is tudnánk szállást biztosítani, cserébe pár izgalmas történetért. Még azt is elmesélhetnéd, milyen szálak fűznek az imént letartoztatott nőhöz, hiszen annyira harcoltál érte. *elmosolyodik, majd kérdően kedvesére tekint.*
-Niraya te mit szólsz hozzá? Örülnél neki, ha csatlakozna hozzánk? *majd ismét a férfira néz, és így szól.*
-Természetesen, ha más ötleted van szívesen meghallgatjuk, de ugye remélem jól sejtem, hogy érzéked van a rajzoláshoz?
*Miután az őröknek sikerül látótávolságnál is messzebb kísérni a triót, Noel megnyugodva sóhajt fel, hiszen egy húzós helyzetet úsztak meg szinte sértetlenül. Kis idő elteltével az őket kísérő fegyveresek elindulnak visszafele az ösvényen, így magára hagyva a csapatot.*
-Naasier veled minden rendben? *kérdi a fél-elf férfit.*
-Izgalmas pillanatoknak lehettünk tanúi, de ne aggódj jól megnéztem magamnak azt a Winel fickót. Véleményem szerint most az lenne a legjobb, ha a nap hátralevő részében meghúznánk magunkat. Nem messze a kikötőben van a kereskedőhajó amivel érkeztünk, talán neked is tudnánk szállást biztosítani, cserébe pár izgalmas történetért. Még azt is elmesélhetnéd, milyen szálak fűznek az imént letartoztatott nőhöz, hiszen annyira harcoltál érte. *elmosolyodik, majd kérdően kedvesére tekint.*
-Niraya te mit szólsz hozzá? Örülnél neki, ha csatlakozna hozzánk? *majd ismét a férfira néz, és így szól.*
-Természetesen, ha más ötleted van szívesen meghallgatjuk, de ugye remélem jól sejtem, hogy érzéked van a rajzoláshoz?
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-18 13:23:21
Üzenet elküldve: 2012-12-18 13:23:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
Elsőként itt is az istállót veszi célba, belépve egyből észreveszi hátasát, amelyik a közeli boxban áll. Itt vannak vagy ez is félrevezetés? Az istállófiú máris előkerül, a bérlovat vezeti beljebb éppen, amikor a hím elkapja. Mikor érkezett a ló? Pár órája. Hát a gazdája? Az bizony a gyerekével együtt a fogadóba ment, elég fáradtnak tűnt, főleg a kislány. De miért kérdezősködik ennyit? Mert igazán pompás állat, de fájdalom látni, hogy milyen elhanyagoltan áll itt magában. Szőrébe lassan belefagy az izzadtsággal keveredett por... Mellékesen megjegyzi, hogy ő a fiú helyében biztosan szólna a gazdájának, hogy lássa el, mert így nem lesz jó vége. Megvonja a vállát, mintha valóban nem az ő gondja lenne, majd a kölcsönlóhoz lép, elkezdi leszerszámozni. Számításai helyesek, a lovász rövid töprengés után kifordul az istállóból, hogy Ellira után menjen és szóljon neki, hogy így bizony nem lesz jó éjszakára hagyni a lovat, jöjjön és csináljon vele valamit. Volaryon addig a sarokba meghúzódva várakozik, néma csöndességbe süllyedve, tekintete csak azt lesi, mikor jelenik meg a nő sziluettje, mikor törheti végre ripityára az összes csontját, amiért lopni merészelt tőle.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-17 15:46:08
Üzenet elküldve: 2012-12-17 15:46:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje - Naasier, Niraya, Noel//
*Az őröknek végül sikerül mindenkit eltávolítani a helyszínről, kit szép szóval, kit erővel. Végigkísérik őket az ösvényen, egy pillanatra sem lankad a figyelmük, vagy fordítják el a fejüket, végig a három kiválasztotton tartják a szemüket. Az ösvényről kiérve a két véreb, mint aki jól végezte dolgát, megfordulnak, és elsétálnak, így a kiválasztottak már mindenféle felügyelet nélkül haladhatnak a ládák és dobozok között úticéljuk, a kikötő felé.
*Az őröknek végül sikerül mindenkit eltávolítani a helyszínről, kit szép szóval, kit erővel. Végigkísérik őket az ösvényen, egy pillanatra sem lankad a figyelmük, vagy fordítják el a fejüket, végig a három kiválasztotton tartják a szemüket. Az ösvényről kiérve a két véreb, mint aki jól végezte dolgát, megfordulnak, és elsétálnak, így a kiválasztottak már mindenféle felügyelet nélkül haladhatnak a ládák és dobozok között úticéljuk, a kikötő felé.
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:52:24
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A karaván – M3//
*Úgy tűnik nem ő az első, se az egyetlen bizalmatlan üzletfele, rutinosan kezeli a helyzetet. Ezek alapján Kelash elhiszi róla, hogy kereskedő, de azt már kevésbé, hogy kizárólag törvényes úton folytatja tevékenységét. Mindazonáltal soha nem féltette a bőrét ha egy kis csetepatéról volt szó, mosz is szívesen csap bele a kereskedő tenyerébe, miután övébe rejtette a megkapott előleget. Nem sokat teketóriázik, minden szükséges felszerelése nála van.
Köpenye alatt könnyű bőrvértet visel, alkarvédője megcsillan, amikor kezet nyújt. Hosszúkardja hüvelyében pihen az oldalán, egy tőr az övébe dugva, s egy dobásra használatos kisebb darab pedig a csizmaszárában rejtve lapul. Kimérten biccent, megértette az elhangzottakat és indulásra, harcra kész. Némán követi újdonsült munkaadóját, s beszáll a kicsi bárkába.*
*Úgy tűnik nem ő az első, se az egyetlen bizalmatlan üzletfele, rutinosan kezeli a helyzetet. Ezek alapján Kelash elhiszi róla, hogy kereskedő, de azt már kevésbé, hogy kizárólag törvényes úton folytatja tevékenységét. Mindazonáltal soha nem féltette a bőrét ha egy kis csetepatéról volt szó, mosz is szívesen csap bele a kereskedő tenyerébe, miután övébe rejtette a megkapott előleget. Nem sokat teketóriázik, minden szükséges felszerelése nála van.
Köpenye alatt könnyű bőrvértet visel, alkarvédője megcsillan, amikor kezet nyújt. Hosszúkardja hüvelyében pihen az oldalán, egy tőr az övébe dugva, s egy dobásra használatos kisebb darab pedig a csizmaszárában rejtve lapul. Kimérten biccent, megértette az elhangzottakat és indulásra, harcra kész. Némán követi újdonsült munkaadóját, s beszáll a kicsi bárkába.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-14 16:27:26
Üzenet elküldve: 2012-12-14 16:27:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Ellira tekintetével, hol a vizet, hol az utat, hol az épületek kémleli. ~ Találnunk kell egy fogadót ~ A hideg sós szélben egyre jobban elgémberednek a kantárt szorongató ujjai és láthatóan a kislány is laposabbakat pislog.
Miközben kicsit gyorsabb lépésre ösztökéli a hátast, zengő hangon és ábrándos tekintettel válaszol Nia kérdéseire.*
- Igen, a tenger innen nézve végtelen, de csak azért, mert a hófellegek eltakarják a messzeségben megbúvó szárazföldeket. Azokon a szigeteken különleges emberek, állatok és nővények laknak.* Itt már épp megjegyezné, hogy akár oda is elmehetnének, de valami azt súgja, hogy nem ez a megfelelő idő erre. Inkább úgy dönt, hogy Nia következő kérdésére válaszol.*
- Ez a szag, a tenger illata. A vízé, amin ez a rengeteg hajó közlekedik. Mindenféle szépséges dolgot hoznak a szigetekről és cserébe innen visznek búzát, posztót, fegyvereket...vagy épp csak kalandot keresve elhajóznak messzi vidékekre.* Szeretettel a kislányra mosolyog és ebben a pillanatban úgy érzi, hogy végre boldog. Van értelme és célja az életének, mert többé már nem az a bujkáló idegen, akit a családja kitaszított és megalázott. Ekkor hangzik el a kérdés, amit szeretett volna elkerülni.*
- Látod, Nia. A Nap is mindjárt lenyugszik. Volaryon pedig megmondta, hogy vacsorát kell adnom neked és aztán aludnod kell. Tudja, hogy hol vagyunk, hiszen emlékszel hagytam neki levelet.* Nagyot sóhajt, ahogy a hazugság elhangzik, de nem meri még elmondani a kislánynak az igazat. Ellira jól tudja, hogy a csöppség tiszteli 'nevelőapját' és nem fogja fel a rabszolgaság valódi súlyát. ~ Lehet vissza akarna menni... ~ Megrázza a fejét, hátha békén hagyják végre az ehhez hasonló gondolatok. Feladata van és bőven elég, ha csak a következő lépésre összpontosít. Szerencséjükre már nem kell sokáig kinn fagyoskodniuk, mert ahogy a hajók sora megszakad, egy nagyobb épület körvonalai kezdenek kirajzolódni. ~ Rumos Rókalyuk fogadó ~ Olvassa magában összehúzott szemöldökkel az ajtón látható feliratot.*
- Itt fogunk ma este aludni.* Mondja Niának csendesen, és reménykedik, hogy a kislány túl álmos már ahhoz, hogy tiltakozzon. Ad egy puszit az álmos pofira és a nagyobb épülethez hozzápréselt szűkös istállóhoz irányítja a lovat. Ott óvatosan leszáll, mert a hidegben borzasztóan elgémberedtek a lábai is, majd Niát is lesegíti a nyeregből.*
- Megérkeztünk, kis csomag.* Mondja kedvesen, amíg egy kupac szalmára rakja Niát. Gyorsan beköti a lovat egy állásba, leszerszámozza és jó adag szénát villáz elé. ~ Megérdemli. ~ Megpaskolja az állat nyakát, miközben suttogva megköszöni, hogy elhozta őket ide. Azzal újra karjába kapja Niát és kicsit még merev tagokkal elindul a fogadó bejáratához.*
Miközben kicsit gyorsabb lépésre ösztökéli a hátast, zengő hangon és ábrándos tekintettel válaszol Nia kérdéseire.*
- Igen, a tenger innen nézve végtelen, de csak azért, mert a hófellegek eltakarják a messzeségben megbúvó szárazföldeket. Azokon a szigeteken különleges emberek, állatok és nővények laknak.* Itt már épp megjegyezné, hogy akár oda is elmehetnének, de valami azt súgja, hogy nem ez a megfelelő idő erre. Inkább úgy dönt, hogy Nia következő kérdésére válaszol.*
- Ez a szag, a tenger illata. A vízé, amin ez a rengeteg hajó közlekedik. Mindenféle szépséges dolgot hoznak a szigetekről és cserébe innen visznek búzát, posztót, fegyvereket...vagy épp csak kalandot keresve elhajóznak messzi vidékekre.* Szeretettel a kislányra mosolyog és ebben a pillanatban úgy érzi, hogy végre boldog. Van értelme és célja az életének, mert többé már nem az a bujkáló idegen, akit a családja kitaszított és megalázott. Ekkor hangzik el a kérdés, amit szeretett volna elkerülni.*
- Látod, Nia. A Nap is mindjárt lenyugszik. Volaryon pedig megmondta, hogy vacsorát kell adnom neked és aztán aludnod kell. Tudja, hogy hol vagyunk, hiszen emlékszel hagytam neki levelet.* Nagyot sóhajt, ahogy a hazugság elhangzik, de nem meri még elmondani a kislánynak az igazat. Ellira jól tudja, hogy a csöppség tiszteli 'nevelőapját' és nem fogja fel a rabszolgaság valódi súlyát. ~ Lehet vissza akarna menni... ~ Megrázza a fejét, hátha békén hagyják végre az ehhez hasonló gondolatok. Feladata van és bőven elég, ha csak a következő lépésre összpontosít. Szerencséjükre már nem kell sokáig kinn fagyoskodniuk, mert ahogy a hajók sora megszakad, egy nagyobb épület körvonalai kezdenek kirajzolódni. ~ Rumos Rókalyuk fogadó ~ Olvassa magában összehúzott szemöldökkel az ajtón látható feliratot.*
- Itt fogunk ma este aludni.* Mondja Niának csendesen, és reménykedik, hogy a kislány túl álmos már ahhoz, hogy tiltakozzon. Ad egy puszit az álmos pofira és a nagyobb épülethez hozzápréselt szűkös istállóhoz irányítja a lovat. Ott óvatosan leszáll, mert a hidegben borzasztóan elgémberedtek a lábai is, majd Niát is lesegíti a nyeregből.*
- Megérkeztünk, kis csomag.* Mondja kedvesen, amíg egy kupac szalmára rakja Niát. Gyorsan beköti a lovat egy állásba, leszerszámozza és jó adag szénát villáz elé. ~ Megérdemli. ~ Megpaskolja az állat nyakát, miközben suttogva megköszöni, hogy elhozta őket ide. Azzal újra karjába kapja Niát és kicsit még merev tagokkal elindul a fogadó bejáratához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275