Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:32:19
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:32:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A sós illat a levegőben, a sirályok hangos dallama, és a tenger morajlása az egyik dolog, amiről a kikötőt szinte bárki felismerheti. Egy mély levegővel elégedetten tapasztalja, hogy megérkezett. Az útja fárasztó volt és hosszadalmas.
De ez a kikötő nem éppen olyan mint a legtöbb, martalócok tanyája, akik örömmel lovasítják meg erszényedet, és még elfutniuk sem kell, hisz ők irányítják ezt a helyet. Óvatosan halad végig az ismeretlen alakok mellett, köpenyét még jobban magára húzza, hogy véletlenül se látszódjék ki egy testrésze se.
~ Nah és most merre? ~
A lakónegyed felé veszi az irányt, onnantól pedig már csak a szerencse kísérheti útján. *
* A sós illat a levegőben, a sirályok hangos dallama, és a tenger morajlása az egyik dolog, amiről a kikötőt szinte bárki felismerheti. Egy mély levegővel elégedetten tapasztalja, hogy megérkezett. Az útja fárasztó volt és hosszadalmas.
De ez a kikötő nem éppen olyan mint a legtöbb, martalócok tanyája, akik örömmel lovasítják meg erszényedet, és még elfutniuk sem kell, hisz ők irányítják ezt a helyet. Óvatosan halad végig az ismeretlen alakok mellett, köpenyét még jobban magára húzza, hogy véletlenül se látszódjék ki egy testrésze se.
~ Nah és most merre? ~
A lakónegyed felé veszi az irányt, onnantól pedig már csak a szerencse kísérheti útján. *
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-30 16:37:16
Üzenet elküldve: 2022-08-30 16:37:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Ez nem Arthenior, ezt első másodperceiben egész könnyen észrevette; a silány épületek már első sorai is jóval kopottabbnak tűnnek a főtér szökőkútjától legközelebb álló házainál, és ahogy hallotta, ennél jobbra nem is számíthat innentől. Ösztönösen a zsebébe teszi kezeit és a legkeményebb arcát felvágva sétálni is kezd, hogy ne úgy tűnjön, mint aki mindjárt eltéved. Na, kérdések sorai követik is őt, amivel eddig nem nagyon volt mersze foglalkozni: Most hová? Maguk az épületek nevei meglennének, de a hozzájuk vezető úttal még nincs tisztában. És mivel inkább forraló vízbe dugná a kezét, mint egy ilyen helyen útirányokért leszólítani valakit, ezért igazán csak azt tudja csinálni, hogy a sorsa bízva kezd el bandukolni az éjszakában, reménykedve hogy ha tengernyi idejét kihasználva végig nézi a közeli sikátorok összes sarkait, egyszer csak társaira, vagy a célpontokat tartalmazó kocsmára bukkan. Nagy kezét idegesen szorítja pallosához; reméli, hogy nem kell ilyen hamar használnia azt.*
*Ez nem Arthenior, ezt első másodperceiben egész könnyen észrevette; a silány épületek már első sorai is jóval kopottabbnak tűnnek a főtér szökőkútjától legközelebb álló házainál, és ahogy hallotta, ennél jobbra nem is számíthat innentől. Ösztönösen a zsebébe teszi kezeit és a legkeményebb arcát felvágva sétálni is kezd, hogy ne úgy tűnjön, mint aki mindjárt eltéved. Na, kérdések sorai követik is őt, amivel eddig nem nagyon volt mersze foglalkozni: Most hová? Maguk az épületek nevei meglennének, de a hozzájuk vezető úttal még nincs tisztában. És mivel inkább forraló vízbe dugná a kezét, mint egy ilyen helyen útirányokért leszólítani valakit, ezért igazán csak azt tudja csinálni, hogy a sorsa bízva kezd el bandukolni az éjszakában, reménykedve hogy ha tengernyi idejét kihasználva végig nézi a közeli sikátorok összes sarkait, egyszer csak társaira, vagy a célpontokat tartalmazó kocsmára bukkan. Nagy kezét idegesen szorítja pallosához; reméli, hogy nem kell ilyen hamar használnia azt.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-27 09:17:04
Üzenet elküldve: 2022-08-27 09:17:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*A sötétség is leszáll mire megközelítik a kikötőt. Árvánk nem hálátlan, amiért ilyen gyorsan célt érték. Csupán fájó hátsója és combjai kiáltanak a tábortűzért, ami mellett üldögélhetnének, valószínűleg félúton sem, ha nem sietnek ennyire.*
- A kell erős szó. Át akarsz öltözni. *Jegyzi meg, miközben egy utolsó lemondó pillantás vet a mélységi fedetlen arcára. Végül egy elnyújtott sóhajjal nyugtázza.*
~Ég veled, Illidary! Üdv ismét, Darkh!~
*Amíg a férfi a ruházkodással bíbelődik, ami egyébként meglepően rövid időt vesz igénybe ahhoz képest, hogy mennyi mindent kell magára aggatnia, Lily nem száll le Szilajról. Ha már lúd, legyen kövér! Aztán meg nem is kívánja kitenni magát az újra felmászás kínjának. Majd, amikor elérték a tényleges céljukat kinyújtja a lábait. Ahogy tovább haladnak, nem sok jót sejtető népeket pillantanak meg. Ha nem csal az árva szeme, márpedig ilyen fényviszonyok mellett ez sem zárható ki, még a maszkos is behúzza fülét, farkát. Azek sem biztató jelek, de árvánkat nem ejtették a fejére. Legalábbis senki sem szólt róla. Ez biztosan valamiféle csel, hogy kevésbé jó célpontja legyen egy kevésbé eltévedt nyílnak. Vagy ilyesmi.*
- Ha belénk kötnek, úgyteszek mintha elraboltál volna. Feltartom őket, te pedig elszelelsz. Én szótértek az ilyen alakokkal. Egy is lehetnék közűlük. Aztán aegközelebbi fogadónál találkozunk.
*Súgja társának a rögtönzött tervet. Még csak most érkeztek és nem ezeket a banditákat keresik. Nyilván Darkhnak sem lenne ínyére, ha máris felhívnák magukra a figyelmet a felesleges vérontással. Hogy mennyi esélyük lenne ennyi bunkó ellen, az pedig egy másik dolog. Mást nem nagyon tehet, így némán kivárja amíg elhaladnak a foghíjasan vicsorgó, martalóc külsejű népek mellett. Illetve ezt tervezte, amíg meg nem jelenik Ignis egy patkánnyal a csőrében.*
- NEM!
*Sikít fel a félvér, mintha csak a lábát fűrészelnék.*
- Rossz kormos csirke! Hogy merészeled? Engedd el! Még megölöd. Tedd le! Most!
*Kiabál és kapkod a holló csőre felé. Aki biztosan nem adja könnyen a zsákmányát. De Lily mentené a menthetőt. Persze ez halva született ötlet, hisz szerencsétlen rágcsáló nem csupán akaratán kívül, de holtan is érkezett. Senki sem tudja, de árvánk legmagányosabb estéit ezekkel az állatokkal töltötte. Mikor volt mit, szívesen osztotta meg velük és örömmel nézte, ahogy falatoznak. Ez a szokás olyannyira kinőtte magát, hogy egy idő után már nekik mesélte el a napját, vagy amit épp említésre méltónak talált. Meglepően jó hallgatóságnak bizonyultak, így hamar megszerette őket. Gyakran töprengett azon, hogy mennyi hasonlóság van közte és a kis barátai között. Mindenki feleslegesnek tartja őket. Ha pedig tehetné, meg is szabadulna tőlük. Most pedig végeznek eggyel a szemei láttára. Ezt nem hagyhatja szó nélkül. Nem is teszi.*
*A sötétség is leszáll mire megközelítik a kikötőt. Árvánk nem hálátlan, amiért ilyen gyorsan célt érték. Csupán fájó hátsója és combjai kiáltanak a tábortűzért, ami mellett üldögélhetnének, valószínűleg félúton sem, ha nem sietnek ennyire.*
- A kell erős szó. Át akarsz öltözni. *Jegyzi meg, miközben egy utolsó lemondó pillantás vet a mélységi fedetlen arcára. Végül egy elnyújtott sóhajjal nyugtázza.*
~Ég veled, Illidary! Üdv ismét, Darkh!~
*Amíg a férfi a ruházkodással bíbelődik, ami egyébként meglepően rövid időt vesz igénybe ahhoz képest, hogy mennyi mindent kell magára aggatnia, Lily nem száll le Szilajról. Ha már lúd, legyen kövér! Aztán meg nem is kívánja kitenni magát az újra felmászás kínjának. Majd, amikor elérték a tényleges céljukat kinyújtja a lábait. Ahogy tovább haladnak, nem sok jót sejtető népeket pillantanak meg. Ha nem csal az árva szeme, márpedig ilyen fényviszonyok mellett ez sem zárható ki, még a maszkos is behúzza fülét, farkát. Azek sem biztató jelek, de árvánkat nem ejtették a fejére. Legalábbis senki sem szólt róla. Ez biztosan valamiféle csel, hogy kevésbé jó célpontja legyen egy kevésbé eltévedt nyílnak. Vagy ilyesmi.*
- Ha belénk kötnek, úgyteszek mintha elraboltál volna. Feltartom őket, te pedig elszelelsz. Én szótértek az ilyen alakokkal. Egy is lehetnék közűlük. Aztán aegközelebbi fogadónál találkozunk.
*Súgja társának a rögtönzött tervet. Még csak most érkeztek és nem ezeket a banditákat keresik. Nyilván Darkhnak sem lenne ínyére, ha máris felhívnák magukra a figyelmet a felesleges vérontással. Hogy mennyi esélyük lenne ennyi bunkó ellen, az pedig egy másik dolog. Mást nem nagyon tehet, így némán kivárja amíg elhaladnak a foghíjasan vicsorgó, martalóc külsejű népek mellett. Illetve ezt tervezte, amíg meg nem jelenik Ignis egy patkánnyal a csőrében.*
- NEM!
*Sikít fel a félvér, mintha csak a lábát fűrészelnék.*
- Rossz kormos csirke! Hogy merészeled? Engedd el! Még megölöd. Tedd le! Most!
*Kiabál és kapkod a holló csőre felé. Aki biztosan nem adja könnyen a zsákmányát. De Lily mentené a menthetőt. Persze ez halva született ötlet, hisz szerencsétlen rágcsáló nem csupán akaratán kívül, de holtan is érkezett. Senki sem tudja, de árvánk legmagányosabb estéit ezekkel az állatokkal töltötte. Mikor volt mit, szívesen osztotta meg velük és örömmel nézte, ahogy falatoznak. Ez a szokás olyannyira kinőtte magát, hogy egy idő után már nekik mesélte el a napját, vagy amit épp említésre méltónak talált. Meglepően jó hallgatóságnak bizonyultak, így hamar megszerette őket. Gyakran töprengett azon, hogy mennyi hasonlóság van közte és a kis barátai között. Mindenki feleslegesnek tartja őket. Ha pedig tehetné, meg is szabadulna tőlük. Most pedig végeznek eggyel a szemei láttára. Ezt nem hagyhatja szó nélkül. Nem is teszi.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-26 20:24:08
Üzenet elküldve: 2022-08-26 20:24:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A világ csak úgy kitárja ajtaját a félvér előtt, ez már csak tőle függ, hogy miképp él is vele, vagy meghunyászkodva tovább él abból, amit az istenek elé sodornak. A kikötőt már pillanatok alatt elérik, a sós levegő újra átjárja szaglószervét, így már megszokott lendületből alább hagy. *
- Át kell öltöznöm.
* Jegyzi meg, miközben lovát megállítja még a kikötő határánál. Amint lepattan a nyeregből a szokásos felszerelését össze szedi. Szegény Illidary búcsúzhat újra az intenzív illatú erdőktől és a könnyebb látási viszonyoktól. A maszk már oly régóta az arcán van, hogy már teljesen megszokta, de néha mégis felüdülés anélkül járnia a vidéket. A fa mögé rejtőzve gyorsan a magához vett holmikat felveszi, és még egy utolsó mély levegőt vesz, mielőtt arcára húzná a maszkot. *
- Indulhatunk.
* Jelzi, miután kilép a fák rejtekéből, amint a lóval elindulnak, már láthatják, hogy a kikötő szélénél csoportos gyülekezetek álldogálnak, na de természetesen nem páncélozott őrség fáklyákkal, hanem a maszkos banditák fáklyákkal kivilágítva. Illidary fejét lehúzva halad tovább a lován, pengéjére téve kezét, hogy minden pillanatot kihasználhasson, itt már nem lehet szórakozni. *
- Csak akkor beszélj ha szólok, és mostantól hívj Darkh Montrigennek.
* Mondja a lánynak halkan, de közben a sunyi tömegek mellett elhaladnak. Természetesen ők is lehajtott fejjel figyelik az elvonulókat, hisz szemrevételezik, hogy mégis mi kerülhet birtokukba. Illidary maszkja könnyedén éri el a hatást, bizonytalanul fordulnak vissza, hogy folytassák az eddigi dolgukat. Már csak a félvéren múlik, hogy ő ezt miképp éli meg. Ignis lelkesen gazdája vállára száll, de most zsákmányával, egy nagy döglött patkánnyal a szájában. *
* A világ csak úgy kitárja ajtaját a félvér előtt, ez már csak tőle függ, hogy miképp él is vele, vagy meghunyászkodva tovább él abból, amit az istenek elé sodornak. A kikötőt már pillanatok alatt elérik, a sós levegő újra átjárja szaglószervét, így már megszokott lendületből alább hagy. *
- Át kell öltöznöm.
* Jegyzi meg, miközben lovát megállítja még a kikötő határánál. Amint lepattan a nyeregből a szokásos felszerelését össze szedi. Szegény Illidary búcsúzhat újra az intenzív illatú erdőktől és a könnyebb látási viszonyoktól. A maszk már oly régóta az arcán van, hogy már teljesen megszokta, de néha mégis felüdülés anélkül járnia a vidéket. A fa mögé rejtőzve gyorsan a magához vett holmikat felveszi, és még egy utolsó mély levegőt vesz, mielőtt arcára húzná a maszkot. *
- Indulhatunk.
* Jelzi, miután kilép a fák rejtekéből, amint a lóval elindulnak, már láthatják, hogy a kikötő szélénél csoportos gyülekezetek álldogálnak, na de természetesen nem páncélozott őrség fáklyákkal, hanem a maszkos banditák fáklyákkal kivilágítva. Illidary fejét lehúzva halad tovább a lován, pengéjére téve kezét, hogy minden pillanatot kihasználhasson, itt már nem lehet szórakozni. *
- Csak akkor beszélj ha szólok, és mostantól hívj Darkh Montrigennek.
* Mondja a lánynak halkan, de közben a sunyi tömegek mellett elhaladnak. Természetesen ők is lehajtott fejjel figyelik az elvonulókat, hisz szemrevételezik, hogy mégis mi kerülhet birtokukba. Illidary maszkja könnyedén éri el a hatást, bizonytalanul fordulnak vissza, hogy folytassák az eddigi dolgukat. Már csak a félvéren múlik, hogy ő ezt miképp éli meg. Ignis lelkesen gazdája vállára száll, de most zsákmányával, egy nagy döglött patkánnyal a szájában. *
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:50:26
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:50:26
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Némi kitérővel sikerült minden holmiját összeszednie és elküldetnie az új otthonába. Ez kissé még szokatlan tőle, de friss csatlakozása ahhoz a társasághoz valami olyasmi; aminek már épp itt volt az ideje. Nem egy életbiztosítás egyedül lófrálni a világban, majd pár hónap elteltével új hely után nézni. Igaz, eddig ez nem nagyon zavarta, most viszont úgy érzi ez az a hely, ami hozzá illik. Vagyis illeni fog, mert ráncba kell még szedni. Myyna számára is kell vennie pár dolgot, most leginkább ruhaféléket. Ami a szépítkezést illeti, azt más módon sikerül intéznie.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-14 19:14:50
Üzenet elküldve: 2022-08-14 19:14:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Egy kis pihenés //
// Zárás //
*Újra a kikötőben. Nézelődnek még egy kicsit, majd Zsonorha elkezdi furcsállni ezt a szokatlan csöndet a másiktól.*
~Már egy ideje nem szólalt meg. Mi lelte?~ *Kérdezi magában, de csak arra jut, hogy ez a társalgás már nem fog sokáig tartani. Ahogy gondolta. A szakállas úgy látszik elfáradt a nagy sétában. Nem is baj. Már a nap is alig látszik felettük.*
-Rendben van. Jobb is, hogy nem kószálunk így estefelé. Továbbra is kellemes pihenést. *Köszön el az öregtől. Majd gondol egyet és elindul a mólók felé. Annyira elmerül a gondolataiban, hogy alig látja meg az út végét. De még szerencsére azelőtt megáll, hogy beleesne a vízbe. Már csak a nap halvány fénysugarait lehet látni a távolban. Hajába belekap az esti hűvös szél.*
-pff… ~Ezt a romantikus hangulatot.~ *Gúnyolódik magában. De gyorsan vissza is vonja ezt a gondolatot miután trágár mondatok sorozatára lesz figyelmes a házak között.*
~Na, ez is egy remek nap volt.~
// Zárás //
*Újra a kikötőben. Nézelődnek még egy kicsit, majd Zsonorha elkezdi furcsállni ezt a szokatlan csöndet a másiktól.*
~Már egy ideje nem szólalt meg. Mi lelte?~ *Kérdezi magában, de csak arra jut, hogy ez a társalgás már nem fog sokáig tartani. Ahogy gondolta. A szakállas úgy látszik elfáradt a nagy sétában. Nem is baj. Már a nap is alig látszik felettük.*
-Rendben van. Jobb is, hogy nem kószálunk így estefelé. Továbbra is kellemes pihenést. *Köszön el az öregtől. Majd gondol egyet és elindul a mólók felé. Annyira elmerül a gondolataiban, hogy alig látja meg az út végét. De még szerencsére azelőtt megáll, hogy beleesne a vízbe. Már csak a nap halvány fénysugarait lehet látni a távolban. Hajába belekap az esti hűvös szél.*
-pff… ~Ezt a romantikus hangulatot.~ *Gúnyolódik magában. De gyorsan vissza is vonja ezt a gondolatot miután trágár mondatok sorozatára lesz figyelmes a házak között.*
~Na, ez is egy remek nap volt.~
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:27:18
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:27:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis pihenés //
// Zárás //
* Szépen besétálnak a kikötőbe. Itt van egy két ház amiket a törpe jól megnézeget. *
- Figyelj Zsonorha! Mivel már este van, jobb lenne nekem, ha tovább nem mennék. Meghúzom valahol magamat. Te pedig menj amerre szeretnél. Nem kell pesztrálnod egy ilyen öreg koloncot mint én. Talán még találkozunk. Viszlát!
* A törpe az elköszönés után kinéz egy kis halászkunyhót ahova be koldulná magát. Ad a halásznak egy estére 20 aranyat amit Mesélő (Morw) el is fogad.
.
Reméli, hogy a halászt nem zavarja, hogyha a kunyhóban a földön tölthetné ezt az éjszakát.
Ugyanis Mirthemnor nem szeret szemtelennek látszani. Ő úgy gondolja, hogy húsz aranyért ez megéri egy ilyen embernek mint ez a halász, hogy fedélt adjon az ő feje felé, mindössze egy éjszakára. *
// Zárás //
* Szépen besétálnak a kikötőbe. Itt van egy két ház amiket a törpe jól megnézeget. *
- Figyelj Zsonorha! Mivel már este van, jobb lenne nekem, ha tovább nem mennék. Meghúzom valahol magamat. Te pedig menj amerre szeretnél. Nem kell pesztrálnod egy ilyen öreg koloncot mint én. Talán még találkozunk. Viszlát!
* A törpe az elköszönés után kinéz egy kis halászkunyhót ahova be koldulná magát. Ad a halásznak egy estére 20 aranyat amit Mesélő (Morw) el is fogad.
. Reméli, hogy a halászt nem zavarja, hogyha a kunyhóban a földön tölthetné ezt az éjszakát.
Ugyanis Mirthemnor nem szeret szemtelennek látszani. Ő úgy gondolja, hogy húsz aranyért ez megéri egy ilyen embernek mint ez a halász, hogy fedélt adjon az ő feje felé, mindössze egy éjszakára. *
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-05 08:24:06
Üzenet elküldve: 2022-08-05 08:24:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hosszú út kezdete//
*Már ismerős terepen van, sajnos ez nem feltétlenül nyugtatja meg őt, azért mégiscsak örül a kikötő sós levegőjének. Már sürögnek-forognak az emberek, ő viszont sajnos nem ennyire serény, a hosszú éjszakai út jócskán kimerítette. De legalább viszonylagos épségben "hazajutott", ahol még a számtalan év során azt sem sikerült elérnie, hogy egy omladozó, kicsi lakhelyet vehessen magának. De ezt ismeri, ezt megszokta, és talán több keresnivalója van itt, mint Arthenior utcáin. Megszámolja azt a pár poros aranyérmét, amivel rendelkezik.*
- Mennyi is egy szoba a Rumosban? Lehet arra éppen futja.
*Mert most leginkább egy nagy alvásra, és egy falat kenyérre volna szüksége.*
*Már ismerős terepen van, sajnos ez nem feltétlenül nyugtatja meg őt, azért mégiscsak örül a kikötő sós levegőjének. Már sürögnek-forognak az emberek, ő viszont sajnos nem ennyire serény, a hosszú éjszakai út jócskán kimerítette. De legalább viszonylagos épségben "hazajutott", ahol még a számtalan év során azt sem sikerült elérnie, hogy egy omladozó, kicsi lakhelyet vehessen magának. De ezt ismeri, ezt megszokta, és talán több keresnivalója van itt, mint Arthenior utcáin. Megszámolja azt a pár poros aranyérmét, amivel rendelkezik.*
- Mennyi is egy szoba a Rumosban? Lehet arra éppen futja.
*Mert most leginkább egy nagy alvásra, és egy falat kenyérre volna szüksége.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:01:45
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:01:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Elérve a kikötőt a vándort ismerős látvány fogadja. Na nem mintha valaha járt volna már errefelé, mindössze ez a hely pontosan úgy fest mint egy kikötő. Mélyet szippant a levegőbe, s a tenger illata mellett, a rothadó hal és az emberi szenny bűze is az orrába eszi magát. Még a szaga is pontosan olyan mint egy kikötőé, így ha nem látná a hajókat, akkor is nehezére esne eltéveszteni a helyszínt, s ha már a látvány és a szag, még inkább az arcába húzza csuklyáját. Bár így sem fogja elkerülni a helyiek figyelmét, legalább a kíváncsiskodásra okot adó hófehér tincseit igyekszik elrejteni az alkalomra leső szemek elől. Így veti bele magát a kikötő mocskába.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-18 09:58:06
Üzenet elküldve: 2022-07-18 09:58:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Daesys gyilkos pillantást vet Ambroggio felé, aki mint mindig most is úgy tesz, mintha csak véletlen egybeesés lenne az, hogy bosszantja a vörös félvért. Vagyos Daesys részéről mindig így tűnt, az már más kérdés, hogy a titokzatoskodó férfinak pontosan milyen szándékai vannak. Daesyst az sem lepné meg ha még az istenek sem tudnák mit gondol “munkaadója”.
A hirtelen irányváltásra értetlenül pislog. Anyjánál tapasztalt hasonlókat, amikor simogató kezei váratlan pofonosztásokba kezdtek, amikor rádöbbent, hogy Daesys valamit nem csinált meg. A lány most is hasonlóra számít, kapaszkodik is mintha az élete múlna rajta. Talán csak azért, hogy tapasztalatlan lovasként ne essen le a nyeregből, vagy csak mert arra számít, hogy mindjárt lerántják onnan.*
- A micsodáig?
*Kérdez vissza bosszúsán, miközben testsúlyát megemelve előrébb mászik. Megint egy dolog, amit nem tud, és ami miatt kicsit szégyelli magát, ezt pedig haraggal leplezi. Tanácstalanul néz a férfira, aki rövidesen mögötte terem és még a szükséges közelségen túl is hozzáér. Ha Ambroggio elég figyelmes, akkor láthatja a lány testén megjelenő libabőrt.
Nem szól már, de láthatóan feszeng ettől a közelségtől. Az érintések amiket neki címeztek általában durvák voltak, még bizalmasabb viszony esetében is. Ennek következménye miatt óvatos ha közelségről van szó, s ezért is tanulta meg a pengét ügyesen használni.
Hogy enyhítse a benne felgyűlt feszültséget kénytelen beszélgetést kezdeményezni, pedig éppenséggel ahhoz sincs sok kedve most.*
- Hallom eléggé lezüllött Arthenior. Az Őrség szervezetlen, a nemesek a barbárokhoz pártoltak, és valami meredélyen túli patkányfészek is burjánzik.
*Persze csak fél mondatokból spekulál, a Kikötőben ráadásul a hír igen változékony amiatt, hogy szájról szájra terjed, de talán Ambroggio többet tud neki mondani, hiszen a férfi nagyon tájékozottnak tűnik Daesys számára.*
*Daesys gyilkos pillantást vet Ambroggio felé, aki mint mindig most is úgy tesz, mintha csak véletlen egybeesés lenne az, hogy bosszantja a vörös félvért. Vagyos Daesys részéről mindig így tűnt, az már más kérdés, hogy a titokzatoskodó férfinak pontosan milyen szándékai vannak. Daesyst az sem lepné meg ha még az istenek sem tudnák mit gondol “munkaadója”.
A hirtelen irányváltásra értetlenül pislog. Anyjánál tapasztalt hasonlókat, amikor simogató kezei váratlan pofonosztásokba kezdtek, amikor rádöbbent, hogy Daesys valamit nem csinált meg. A lány most is hasonlóra számít, kapaszkodik is mintha az élete múlna rajta. Talán csak azért, hogy tapasztalatlan lovasként ne essen le a nyeregből, vagy csak mert arra számít, hogy mindjárt lerántják onnan.*
- A micsodáig?
*Kérdez vissza bosszúsán, miközben testsúlyát megemelve előrébb mászik. Megint egy dolog, amit nem tud, és ami miatt kicsit szégyelli magát, ezt pedig haraggal leplezi. Tanácstalanul néz a férfira, aki rövidesen mögötte terem és még a szükséges közelségen túl is hozzáér. Ha Ambroggio elég figyelmes, akkor láthatja a lány testén megjelenő libabőrt.
Nem szól már, de láthatóan feszeng ettől a közelségtől. Az érintések amiket neki címeztek általában durvák voltak, még bizalmasabb viszony esetében is. Ennek következménye miatt óvatos ha közelségről van szó, s ezért is tanulta meg a pengét ügyesen használni.
Hogy enyhítse a benne felgyűlt feszültséget kénytelen beszélgetést kezdeményezni, pedig éppenséggel ahhoz sincs sok kedve most.*
- Hallom eléggé lezüllött Arthenior. Az Őrség szervezetlen, a nemesek a barbárokhoz pártoltak, és valami meredélyen túli patkányfészek is burjánzik.
*Persze csak fél mondatokból spekulál, a Kikötőben ráadásul a hír igen változékony amiatt, hogy szájról szájra terjed, de talán Ambroggio többet tud neki mondani, hiszen a férfi nagyon tájékozottnak tűnik Daesys számára.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-15 10:35:55
Üzenet elküldve: 2022-07-15 10:35:55
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A szél már egy nappal ezelőtt meghozza a tengerillatot, ami a kikötőből áramlik a kontinens beleseje felé. Vendaar furcsa módon izgatott lesz kissé, ahogy meglátja a kikötő furcsa kavalkádját, és a világítótornyot, mint valami fircsa mutatóujj, úgy emelkedik ki az egyszintes házak forgatagából. Vendaarnak az az érzése támad, mintha mindenkit arra figyelmeztetne: csak akkor jöjj ide, ha elég bátor vagy és elkötelezett. Az elég bátorság megvan a sötételfbe, a másik dolog már kérdéses. Nem annyira fiatal már, hogy kalandokat keressen - vagy csak belefáradt ebbe -, viszont az életet szereti. Talán a kikötő lesz az, ami megváltoztatja unalmas életét, és színt visz belé, ezt csak az istenek tudhatják. Mivel véget ért a karavánnal az útja, rövid megbeszélés után elválnak egymástól. Szerencsére nem kell alkudozniuk sem, így hamar megtörténik ez is, és ha már messziről látta, elindul, hogy megnézze a világítótornyot. Akár még alvóhelynek is megteszi így estefelé, nem akarja most felfedezni a várost, ezt a következő napokra hagyja.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-14 17:17:29
Üzenet elküldve: 2022-07-14 17:17:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bel imádja az érzést, ahogy elengedi magát, ahogy kívánják, ahogy mindezt a kedvenc helyén teheti. Az agyában nem is jár semmi más míg belemerülnek a mámorba. Rendor belehúzza az ölébe és ismerős érzések járják át a testét. Remegő sóhaj szakad ki az ajkán míg csókolja a másik. ~Bassza meg~ lehajol és a másik nyakára fordítja ajkai figyelmét. Közben teljesen átadja magát. ~Szeretem ezt az érzést, nőnek érzem magamat. Igazán nőnek~ Nem számít meddig tart a dolog, teljesen kiélvezi és nem felejtkezik el közben az őt ölelő férfiról sem. Fel-le járatja kezét a testén, belekapaszkodik, na meg csókolja, amikor éppen még elég tiszta hozzá a feje. Azonban amikor ez a vágy leapad és a másik testére borulna már sokkal törékenyebbnek érzi magát. ~Na és most? Ez az egész... francba! Nem is tudom~*
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bel imádja az érzést, ahogy elengedi magát, ahogy kívánják, ahogy mindezt a kedvenc helyén teheti. Az agyában nem is jár semmi más míg belemerülnek a mámorba. Rendor belehúzza az ölébe és ismerős érzések járják át a testét. Remegő sóhaj szakad ki az ajkán míg csókolja a másik. ~Bassza meg~ lehajol és a másik nyakára fordítja ajkai figyelmét. Közben teljesen átadja magát. ~Szeretem ezt az érzést, nőnek érzem magamat. Igazán nőnek~ Nem számít meddig tart a dolog, teljesen kiélvezi és nem felejtkezik el közben az őt ölelő férfiról sem. Fel-le járatja kezét a testén, belekapaszkodik, na meg csókolja, amikor éppen még elég tiszta hozzá a feje. Azonban amikor ez a vágy leapad és a másik testére borulna már sokkal törékenyebbnek érzi magát. ~Na és most? Ez az egész... francba! Nem is tudom~*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-11 17:10:28
Üzenet elküldve: 2022-07-11 17:10:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Mintha én tudnám milyen ügy is maga, viszont biztosan nem egy hebegő válaszra vágyik~*
- Nos, biztosan több, mint egy pár perce ismerem és ez idő alatt elég sok minden történt, mégis negatívak. Engem meg már így is túlsokan akartak holtan látni, úgyhogy igyekszem változtatni a dolgokon. Na meg maga egy érdekes személy, úgyhogy... igen, jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy itt akarom hagyni. *Dalaf úgy érzi sikerült tiszteletteljesen megfogalmazni a gondolatait, de azért nem mer arról képzelegni, hogy javított volna a helyzeten vele.*
- Már nem vagyok selyemfiú, fel kell mérnem a jövőbeli lehetőségeimet. Lehet, hogy kedvet kapok a helytől a takarításhoz, maga meg nevethet már a fizetésemen is. *óvatosan elmosolyodik. Amikor felé dobják azt a valamit, kishíján ott hal meg a félelemtől. Hátra is ugrik reflexből. ~Mi a hét átok és egy drága isten. Ez nála az enyhülés? Remélem megy majd ez még jobban~ így hát igen, megemeli azt a fegyvert. Egy átlagos erőben lévő férfi is képes azért erre. Igyekszik arra emlékezni, hogy ne emelje túl magasra az eszközt, mert az jobban fárasztja. Ha netán majd fáradna, akkor másik kezébe helyezi az eszközt, de nem nyafog. Mindenek előtt pedig a nőhöz fordul*
- Köszönöm! ~Bár nem hiszem, hogy a holtak ellen sokat érne. Most kicsit csöndben maradok, hátha kérdez valamit~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Mintha én tudnám milyen ügy is maga, viszont biztosan nem egy hebegő válaszra vágyik~*
- Nos, biztosan több, mint egy pár perce ismerem és ez idő alatt elég sok minden történt, mégis negatívak. Engem meg már így is túlsokan akartak holtan látni, úgyhogy igyekszem változtatni a dolgokon. Na meg maga egy érdekes személy, úgyhogy... igen, jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy itt akarom hagyni. *Dalaf úgy érzi sikerült tiszteletteljesen megfogalmazni a gondolatait, de azért nem mer arról képzelegni, hogy javított volna a helyzeten vele.*
- Már nem vagyok selyemfiú, fel kell mérnem a jövőbeli lehetőségeimet. Lehet, hogy kedvet kapok a helytől a takarításhoz, maga meg nevethet már a fizetésemen is. *óvatosan elmosolyodik. Amikor felé dobják azt a valamit, kishíján ott hal meg a félelemtől. Hátra is ugrik reflexből. ~Mi a hét átok és egy drága isten. Ez nála az enyhülés? Remélem megy majd ez még jobban~ így hát igen, megemeli azt a fegyvert. Egy átlagos erőben lévő férfi is képes azért erre. Igyekszik arra emlékezni, hogy ne emelje túl magasra az eszközt, mert az jobban fárasztja. Ha netán majd fáradna, akkor másik kezébe helyezi az eszközt, de nem nyafog. Mindenek előtt pedig a nőhöz fordul*
- Köszönöm! ~Bár nem hiszem, hogy a holtak ellen sokat érne. Most kicsit csöndben maradok, hátha kérdez valamit~
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-11 09:41:46
Üzenet elküldve: 2022-07-11 09:41:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia sértett büszkesége nem lankad. Az elf pedig próbál rá hatni, de süket fülekre talál. Annyit azért elér, hogy jól kinevessék. Ha tudná, hogy mennyire jól esik a szőke számára a látvány, ahogy lesüti a szemét.*
~ Van is miért szégyenkezned. ~* Ez egy kicsit rögtön jobb kedvre deríti, egy kicsit. Jobbnak látja, ha itt is hagyja Dalafot. Kétli, hogy ezután, még vele akarna tartani, meg hát neki sincs hozzá már kedve, hogy itt legyeskedjen körülötte, de meglepő fordulat, hogy a férfi nem tágít. Fintorogva elhúzza a száját, a hallottakra, mielőtt visszakérdezne.*
- Mi az, hogy az ügyeddé váltam?!* Szegezi rá méz sárga szemeit. A kérdés pedig nyilván nem a legbarátságosabb stílusban érkezik. Aztán megint kineveti, ahogy sejtette Dalaf.*
- Az a hely nem ilyen selyemfiúcskáknak való.* Sértet büszkeségének nagyon is jól esik a másik fél alázása. Simogatja kicsi lelkét. A nevetés végül gonosz mosolyba csap át, ahogy próbálkozik az elf. Szó nélkül Csatolja le tollas buzogányát, amit aztán a férfi elé hajít. Elkaphatja, vagy elé is eshet, ez a lényegen nem változtat.*
-Nekem akarsz bizonyítani? Tessék! Ott a fegyverem. A legősibb és egyben legegyszerűbben használható fegyver, magas hatékonysággal. Nem kell hozzá képzettség sem. Csak fogod és oda csapsz. A Vérkertben magadért felesz majd.* A buzogánynak súlya van, hiszen csak akkor hatékony. Hűvös acélrúd, bőr markolattal, a végén pedig az éles tollakkal ellátott bunkó.*
- Megbírod egyáltalán emelni?* Élezi rajta továbbra is a nyelvét, miközben kényelmes tempóban halad. A kocogással is leállhat a férfi, amint beéri, mert lassan halad. Visszatérnek a dokkokhoz, onnan pedig a lakóházak felé veszi az irányt. Nem kell nagy helyismeret a kert megtalálásához. Látta fentről, hogy merre van.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia sértett büszkesége nem lankad. Az elf pedig próbál rá hatni, de süket fülekre talál. Annyit azért elér, hogy jól kinevessék. Ha tudná, hogy mennyire jól esik a szőke számára a látvány, ahogy lesüti a szemét.*
~ Van is miért szégyenkezned. ~* Ez egy kicsit rögtön jobb kedvre deríti, egy kicsit. Jobbnak látja, ha itt is hagyja Dalafot. Kétli, hogy ezután, még vele akarna tartani, meg hát neki sincs hozzá már kedve, hogy itt legyeskedjen körülötte, de meglepő fordulat, hogy a férfi nem tágít. Fintorogva elhúzza a száját, a hallottakra, mielőtt visszakérdezne.*
- Mi az, hogy az ügyeddé váltam?!* Szegezi rá méz sárga szemeit. A kérdés pedig nyilván nem a legbarátságosabb stílusban érkezik. Aztán megint kineveti, ahogy sejtette Dalaf.*
- Az a hely nem ilyen selyemfiúcskáknak való.* Sértet büszkeségének nagyon is jól esik a másik fél alázása. Simogatja kicsi lelkét. A nevetés végül gonosz mosolyba csap át, ahogy próbálkozik az elf. Szó nélkül Csatolja le tollas buzogányát, amit aztán a férfi elé hajít. Elkaphatja, vagy elé is eshet, ez a lényegen nem változtat.*
-Nekem akarsz bizonyítani? Tessék! Ott a fegyverem. A legősibb és egyben legegyszerűbben használható fegyver, magas hatékonysággal. Nem kell hozzá képzettség sem. Csak fogod és oda csapsz. A Vérkertben magadért felesz majd.* A buzogánynak súlya van, hiszen csak akkor hatékony. Hűvös acélrúd, bőr markolattal, a végén pedig az éles tollakkal ellátott bunkó.*
- Megbírod egyáltalán emelni?* Élezi rajta továbbra is a nyelvét, miközben kényelmes tempóban halad. A kocogással is leállhat a férfi, amint beéri, mert lassan halad. Visszatérnek a dokkokhoz, onnan pedig a lakóházak felé veszi az irányt. Nem kell nagy helyismeret a kert megtalálásához. Látta fentről, hogy merre van.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-09 10:08:43
Üzenet elküldve: 2022-07-09 10:08:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Bevásárlás//
*Relael nincsen feltétlenül elragadtatva a kínálattól, de annak is örülhet, hogy egyáltalán valami, persze ez egy artheniori nemesnek valóban igen más világ lehet. Sűrűn pillantgat hátra, hiszen magán érzi a matrózok fürkész pillantását. Vagy csak képzelné talán? Mindegy is, nem akar sokat időzni itt egyedül, még szerencse, hogy fényes nappal, ebben a tikkasztó melegben úgy tűnik az emberek java része menedéket keresett magának.*
- Igen, az remek lesz.
*Egy ketrecben pár tyúk kezdi el hevesen csapkodni szárnyát, majd rövid rikácsolás után abbahagyják. Mozdulni is alig tudnak, láthatóan kimerültek, és szenvednek. Jó eséllyel azt sem érik meg, hogy elvágják a torkukat.*
- Köszönöm.
*Feleli egy torokköszörülés után, s biccent egyet az árus felé, aki markát tartja. Kereken 100 aranyat számol le az árus Mesélő (Májmétely)nek. Persze mindezt körültekintően teszi, nehogy rövidesen kikapják a kezéből az erszényt, vagy egy kés hideg pengéjét érezze torkánál.
A zsákmányt egy egyszerű szövettáskába dobja, kivéve a tojásokat, amiket gondosan zsebeibe süllyeszt. Relatíve olcsón megúszta, aminek örül, bár a termék minősége és milyensége sem olyan, mint amit elvárna, ideiglenesen viszont megteszi majd. Ismét felkapaszkodik a nyeregbe, hogy elinduljon visszafelé, ezúttal kicsit fürgébb tempót diktál, mert nem szeretné megváratni a többieket, s egyébként is örülne, ha rálátna miként haladnak ott a munkálatok.*
*Relael nincsen feltétlenül elragadtatva a kínálattól, de annak is örülhet, hogy egyáltalán valami, persze ez egy artheniori nemesnek valóban igen más világ lehet. Sűrűn pillantgat hátra, hiszen magán érzi a matrózok fürkész pillantását. Vagy csak képzelné talán? Mindegy is, nem akar sokat időzni itt egyedül, még szerencse, hogy fényes nappal, ebben a tikkasztó melegben úgy tűnik az emberek java része menedéket keresett magának.*
- Igen, az remek lesz.
*Egy ketrecben pár tyúk kezdi el hevesen csapkodni szárnyát, majd rövid rikácsolás után abbahagyják. Mozdulni is alig tudnak, láthatóan kimerültek, és szenvednek. Jó eséllyel azt sem érik meg, hogy elvágják a torkukat.*
- Köszönöm.
*Feleli egy torokköszörülés után, s biccent egyet az árus felé, aki markát tartja. Kereken 100 aranyat számol le az árus Mesélő (Májmétely)nek.
Persze mindezt körültekintően teszi, nehogy rövidesen kikapják a kezéből az erszényt, vagy egy kés hideg pengéjét érezze torkánál. A zsákmányt egy egyszerű szövettáskába dobja, kivéve a tojásokat, amiket gondosan zsebeibe süllyeszt. Relatíve olcsón megúszta, aminek örül, bár a termék minősége és milyensége sem olyan, mint amit elvárna, ideiglenesen viszont megteszi majd. Ismét felkapaszkodik a nyeregbe, hogy elinduljon visszafelé, ezúttal kicsit fürgébb tempót diktál, mert nem szeretné megváratni a többieket, s egyébként is örülne, ha rálátna miként haladnak ott a munkálatok.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-07 11:59:06
Üzenet elküldve: 2022-07-07 11:59:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötő továbbra is élénken zsong a mindenfelől érkező kereskedőktől, munkára vadászó zsoldosoktól, és mindenféle kétes alaktól, akik ko tudja, éppen mit, vagy kit keresnek a tömegben. Ezen a helyen nem árt különösen vigyázni az ember holmijára, egy szempillantás alatt eltűnhet az övre kötött erszény. Yathlanaenak viszont nincs mitől tartania, lóháton könnyebb elkerülni az ilyen helyzeteket, s amúgy is, a Sellőház rendelkezik olyan befolyással itt, hogy a tolvaj inkább kétszer is meggondolja, belekössön-e egy alkalmazottjába. Márpedig aki helyi rabló, bizonyára ismeri, legalább hírből a Sellő szépséges lányait.
Az elf lekanyarodik a szépen térkövezett utcára, s a boszorkánykonyha felé veszi az irányt.*
Az elf lekanyarodik a szépen térkövezett utcára, s a boszorkánykonyha felé veszi az irányt.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-04 18:17:01
Üzenet elküldve: 2022-07-04 18:17:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Agin büszke magára, hiszen rendkívüli navigációs képességei most sem hagyják cserben, és úgy is, hogy egy vaddisznó miatt eltévedt, ki tud találni az erdőből. Először csak a szerencsére bízza magát, és előre megy, aztán pedig hallja a tenger hullámait, így könnyedén megtalálja a kikötőt. Még sosem látott tengert, így örül, hogy most itt van. Nem csalódik, sőt, lenyűgözi őt, hogy nem lát el a tenger másik végére. ~ Vajon mi lehet ott? ~ Agin úgy dönt, hogy egyelőre a tenger ezen részével foglalkozik, és felméri magának a kikötőt. Fogalma sincsen, hogy merre is kéne menjen, hogy megtalálja a fogadót, de majd biztos megkérdez valakit. Ahogy sétálgat a kikötőben, rájön hogy mennyire is tetszik ez neki. Tetszenek neki a hullámok hangjai, a frissen kifogott halak illatai, vagy éppen a sok munkálkodó ember, akik ide-oda rohannak. Mindenkit alaposan megfigyel, ez szokása volt. Kezd éhes lenni, így sokat nem időzik a parton. Meg kell kérdeznie valakit arról, hogy hol találja meg ezt a bizonyos fogadót, ahol talán valami izgalmas munkát is kaphat.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-06-16 00:39:15
Üzenet elküldve: 2022-06-16 00:39:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A nap állásából ítélve kora délután lehet, a vörös látszólag határozottan és magabiztosan sétál el a horgonyozó lélekvesztők előtt. Néha még egy-két humorosnak, vagy kedvesnek szánt megjegyzést is kap a dokkokon dolgozó – illetve naplopó – matrózoktól, de összességében sikerül átverekednie magát a halszagban úszó negyeden. A tenger sós illata is megcsapja orrát. Túl sokszor érezte már ezt a szagot, hogy meglepje, vagy lenyűgözze, de a vérkert haldokló mocsara után ez is nagy előrelépés, ezért nem panaszkodhat. Hogy hova tart, azt csak félúton dönti el. Eredetileg úgy tervezte, hogy egy csendesebb, kevésbé látogatott mólón ül majd le és gondolkodik el világa nagy dolgain, de ahogy meglátja a távolban a világítótornyot, egyből változtat ezen elképzelésén és nem áll meg. Nem evett még ma sokat, ezért érzi gyomra ürességét, de még mielőtt keresne magának egy tavernát, de egy kis kitérő még belefér az ebéd előtt. *
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-06-10 15:20:03
Üzenet elküldve: 2022-06-10 15:20:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Estefelé jár az idő. A Jenari - háromárbocos, háromszögvitorlás, fürge wegtoreni kereskedőhajó - fedélzetén nagy a fennforgás: most fizetik ki a matrózokat. Néhánynak közülük a szerződése is lejárt, őket veszik a végére, hátha meggyőzhetőek, hogy elszegődjenek újabb egy-két-három évre.
A fedélzetmester a kapitánnyal meg az elsőtiszttel a főfedélzet tat felőli végén ül egy nagy, üres láda mögött, amit íróasztalnak használnak. Előtte a bérjegyzék, toll, kalamáris, de ott a számvevőkönyv is, hátha utána kell nézni, melyik matróz mennyit vételezett a hajó készleteiből. Sok vita nincsen amúgy: pár hat alatt a zöldfülűek is tisztába jönnek vele, mikor-mivel húzzák le őket. A tenger közepén úgysincs értelme ágaskodni miatta (nem is ajánlott), a szárazföldön meg mehet krumplit kapálni, akinek ahhoz van több kedve.
Amelyik matrózt kifizették, rendszerint iszkol is le a hajóról, mielőtt a tisztek megtalálják valami munkával. Nincs olyan sok kocsma ebben a kikötőben, a cimborák könnyen megtalálják egymást.*
- Wruzto Molzichygk!
*Ez az utolsó név a bérjegyzékben. Gazdája egy kócosfogú, csenevész ork. Alig van hat láb magas és nyolcvan kiló. Szótlanul a fedélzetmesterhez lép.*
- Nem írsz alá még egy évre?
*Az ork féloldalt elsomolyodik, és megrázza a fejét.*
- Adnánk napi két arannyal többet.
*Erre már határozott mosoly, még nagyobb fejrázás és két felemelt kéz a válasz.*
- Hárommal?
- Elég nekem Harún, amit most kapok.
- Ha te mondod... akkor itt írd alá!
*Az ork behúzza a neve mellé az ikszet a bérjegyzéken, zsebrevágja a pénzét, aztán hanyag szalutálást követően leballag a molóra. Vállán matrózzsák, torkában szomjúság. Kollégáihoz hasonlóan ő is villámsebesen szívódik fel a hajó közeléből, de csak az első halom ládáig megy. Itt a zsákjából előhalász egy bőrszütyőt, amiből egy görbe, kupakos pipa, dohány meg pipaszerszám kerül elő. Rövid pucoválás után rágyújt. A dohány amilyen égtelenül büdös, olyan jóízű. Az ork visszarámol mindent a zsákjába, és elindul a kikötő belseje felé...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.10 15:42:24
A fedélzetmester a kapitánnyal meg az elsőtiszttel a főfedélzet tat felőli végén ül egy nagy, üres láda mögött, amit íróasztalnak használnak. Előtte a bérjegyzék, toll, kalamáris, de ott a számvevőkönyv is, hátha utána kell nézni, melyik matróz mennyit vételezett a hajó készleteiből. Sok vita nincsen amúgy: pár hat alatt a zöldfülűek is tisztába jönnek vele, mikor-mivel húzzák le őket. A tenger közepén úgysincs értelme ágaskodni miatta (nem is ajánlott), a szárazföldön meg mehet krumplit kapálni, akinek ahhoz van több kedve.
Amelyik matrózt kifizették, rendszerint iszkol is le a hajóról, mielőtt a tisztek megtalálják valami munkával. Nincs olyan sok kocsma ebben a kikötőben, a cimborák könnyen megtalálják egymást.*
- Wruzto Molzichygk!
*Ez az utolsó név a bérjegyzékben. Gazdája egy kócosfogú, csenevész ork. Alig van hat láb magas és nyolcvan kiló. Szótlanul a fedélzetmesterhez lép.*
- Nem írsz alá még egy évre?
*Az ork féloldalt elsomolyodik, és megrázza a fejét.*
- Adnánk napi két arannyal többet.
*Erre már határozott mosoly, még nagyobb fejrázás és két felemelt kéz a válasz.*
- Hárommal?
- Elég nekem Harún, amit most kapok.
- Ha te mondod... akkor itt írd alá!
*Az ork behúzza a neve mellé az ikszet a bérjegyzéken, zsebrevágja a pénzét, aztán hanyag szalutálást követően leballag a molóra. Vállán matrózzsák, torkában szomjúság. Kollégáihoz hasonlóan ő is villámsebesen szívódik fel a hajó közeléből, de csak az első halom ládáig megy. Itt a zsákjából előhalász egy bőrszütyőt, amiből egy görbe, kupakos pipa, dohány meg pipaszerszám kerül elő. Rövid pucoválás után rágyújt. A dohány amilyen égtelenül büdös, olyan jóízű. Az ork visszarámol mindent a zsákjába, és elindul a kikötő belseje felé...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.10 15:42:24
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:25:10
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:25:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
* Nem sikerül választ kapnia egyszerű kérdésére, de nem veszi zokon. Hirtelen lettek sokan az ork körül, aki ténylegesen a hajóhoz tartozik. Így az egy hangosabb üvöltéssel közli, merre az arra. Közben egy apró fejbiccentéssel köszön vissza mindazoknak, kik hasonlóképp cselekedtek felé. Azután pedig. Hát. Végül is fel lehet már most menni a hajóra, s bár csábító a gondolat, hogy még egy napot a szárazon maradjon, de a kikötő környékét sem ismeri. Inkább felszáll ő is a hajóra a többiekkel együtt. Felkapva vállára holmiját ő is felsétál, s csakugyan úgy próbál elhelyezkedni, hogy a sok sürgő-forgó matrózt ne zavarja munkájukban. Nem mintha nem esne jól neki a korlátnak dőlni és figyelni a kikötő neszeit. Hegyes füleit szoktatja a víz sokféle hangjához. Miként az orrát is a különféle, izé, szaghoz. A sokféle arcot fürkészi, az egyikük, a kecskepásztor mintha ismerős lenne, még a kopár hegyről. Sok-sok évvel korábbról. *
* Nem sikerül választ kapnia egyszerű kérdésére, de nem veszi zokon. Hirtelen lettek sokan az ork körül, aki ténylegesen a hajóhoz tartozik. Így az egy hangosabb üvöltéssel közli, merre az arra. Közben egy apró fejbiccentéssel köszön vissza mindazoknak, kik hasonlóképp cselekedtek felé. Azután pedig. Hát. Végül is fel lehet már most menni a hajóra, s bár csábító a gondolat, hogy még egy napot a szárazon maradjon, de a kikötő környékét sem ismeri. Inkább felszáll ő is a hajóra a többiekkel együtt. Felkapva vállára holmiját ő is felsétál, s csakugyan úgy próbál elhelyezkedni, hogy a sok sürgő-forgó matrózt ne zavarja munkájukban. Nem mintha nem esne jól neki a korlátnak dőlni és figyelni a kikötő neszeit. Hegyes füleit szoktatja a víz sokféle hangjához. Miként az orrát is a különféle, izé, szaghoz. A sokféle arcot fürkészi, az egyikük, a kecskepásztor mintha ismerős lenne, még a kopár hegyről. Sok-sok évvel korábbról. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199